Egy Trubadúr az örökkévalóságnak

Az EMI Great recordings of the century című sorozatának egyik utolsó darabjaként jelent meg újra A trubadúr legendás felvétele. Keresve sem találhattunk volna jobb záróakkordot ehhez a szériához.

Feljegyzések a ciszternából - Solti Fideliójáról

Közhely, ám feltehetően igaz: magára valamit is adó karmester nem lehet meg saját Fidelio nélkül. Nyilván ez motiválhatta Solti Györgyöt is Beethoven egyetlen operájának lemezre vételére.

Sztárolt középszer (A Trisztán Thielemann-nal)

\"A Trisztán valami tébolyító lesz! Csak középszerű előadás menthet meg! Egy jó előadástól az emberek egyszerűen megtébolyodnak!!!\" Ha gunyoros akarok lenni, azt mondom, Wagner a Christian Thielemann által dirigált előadásról álmodott.

Don Carlos - ahogyan még sosem hallottuk

Zenetörténészek és filológus hajlammal megáldott rajongók sokáig csemegézhetnek e Don Carlos-felvételen. Egy biztos: a műnek az a változata, amelyik a lemezen hallható, valójában nem is létezik.

Egy Lammermoori Lucia - Callasszal

Az EMI arhívuma szinte kifogyhatatlan a Callas-felvételekből, már a harmadik Lammermoori Luciát dobták piacra - új köntösben, minden idők egyik legnagyobb énekesnőjével a címszerepben.

Új Jenufa - és néhány régi

Ezek a dallamok tömörek, sűrítettek, szinte lehetetlen kibontani, meghosszabbítani, kidolgozni őket az addig általánosan elterjedt technikákkal, azok nyomban hamissá, mesterkéltté, \"hazuggá\" alakítanák át őket.

Puccini mostohalánya (A Nyugat lánya)

A kiadvány 1978-ban a Gramophone magazinnál az év operafelvétele lett. Ebben természetesen annak is szerepe volt, hogy a britek szívéhez igencsak közel állt a lemez alapjául szolgáló Covent Garden-beli előadás.

Aida Callassal

Ez az a legendás Aida, ami huszonéve, különböző \"kalózkiadásokban\" oly sok gyűjtő féltett kincse volt. Emlékszem, mily nehéz volt megszereznem, vagy két kiló Mravinszkijt küldtem érte Melodián egy cserepartneremnek (megjegyzem: ő sem járt rosszul...).

Az Utolsó Nagy Tenorbölény vívja itt élethalálharcát a múló idővel. A lemezen is átjön az, ami Domingónál (főleg mostanság, Wagner-szerepek és sok-sok Otello után) jól érezhető, hogy volumene szinte korlátlannak tetszik, mint kés a vajba, úgy hatol át kóruson, zenekaron.

Kicsit zsákbamacskának tűnik, ám összességében nem rossz lemez ez az új Attila. A trieszti opera előadásában minden megvan, ami egy vérbeli Verdi-előadáshoz kell: tehetséges, nagy hangvolumenű énekesek, lendületes zenekari játék. És főként: dallam, dallam hátán.