Jellemző momentuma a lemeznek, hogy - mint azt az ismertető füzet írja - a \"bónusz cd\"-n elhangzó Liszt-rapszódiát Lang Lang a Tom és Jerry című rajzfilmsorozatból ismerte meg

Remek párosítás a kéthegedűs concerto és a Sinfonia concertante. És remek páros Perlman és Zukerman is, akiket Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikus Zenekar kísér.

A Vásáry Tamással és a Rádiózenekarral készített felvételen Frankl Péter zongorajátéka olyan muzsikusra vall, aki a tudás mindenen átsegítő szabadságával él, mozog a zenében.

Ashkenazy teljes egészében eltűnik a zongorista szerepében, s a rövid, pillanatnyi lelkiállapotot tükröző kis remekműveket játszva tökéletes navigátorként vezet bennünket Chopin világán keresztül.

Satie-tól a Socrate, Cage átiratában, és Liszt Via Crucisa. Dolinszky Miklós esszéjéből megtudhatjuk: konkrét zenetörténeti párhuzam vonható a két alkotás között.

Mutter megragadta a Mozart-évforduló adta lehetőséget, és elindította a maga projektjét, ami az öt hegedűverseny, a kettősverseny, 16 szonáta és négy zongorás trió felvételét takarja.

Minden kritikus életében eljön egyszer egy ilyen pillanat. Pedig olyan gyanútlanul indult a dolog. Amikor felmerült, hogy írni kéne erről a lemezről, egyből lecsaptam rá. Nem kellett volna.

Ahogy Richter írja a bevezetőben, Szkrjabin zenéjét nem lehet mindennapi kenyérként fogyasztani. Nem is kell. De néhanapján nyugodtan hagyhatjuk magunkat elvarázsolni.

A romantika szélső pólusain fekvő, két nagyszerű zongoraversenyt hallgathatunk meg újra a Claudio Arrauval, Christoph von Dohnányi dirigálásával 1963-ban készült felvételen.

Anda Géza volt az első, aki rögzítette az összes Mozart-zongoraversenyt, a hatvanas években. Ezek közül most kettő, a 467-es C-dúr és a \"Koronázási\" felvétele jutott el hozzánk.