A 466-os d-moll és a 482-es Esz-dúr versenyműveket a legautentikusabb környezetben és előadókkal rögzítették - Schiff teljes jogú partnere szerzőnek, műnek, műértelmezésnek.

Pierre-Laurent Aimard előadásában Elliott Carter vérlázítóan nehéz zongoradarabjai épp úgy a zenei akrobatizmus áldozatai lesznek, mint Ravel nagylélegzetű kompozíciója.

A felvételek 40-42 évvel ezelőtt készültek - mondhatni, Vásáry abszolút fénykorának hangi dokumentációi. Vásáry ugyanis az elmúlt évek hiedelmei ellenére nagyon is tudott zongorázni.

Liszt két zongoraversenye és a Totentanz. Három, unalomig ismert zenei közhely. Valahogy mégis másképp. Hogy mi a trükkje, nem tudom. Hallgassák meg, hátha Önök rájönnek a titokra.

A kanadai-amerikai hegedűművész olyan műsort választott, mely (legalábbis részben) túlmutat a klasszikus - unalomig szajkózott, éppen ezért jól ismert és nagy sikerű - hegedűsrepertoáron.

A Universal által most megjelentetett, papírdoboza ellenére is elegáns kiadvány nyolc hanghordozón tartalmazza Bartók valamennyi, szólózongorára írt kompozícióját.

A hatvanas évek végének, hetvenes éveknek volt nagy kürtvirtuóza Barry Tuckwell, a Londonban élő, ausztrál származású művész. Több korabeli lemezének anyaga került most két CD-re.

11 egykori világsztár magyar hegedűs eddig hozzáférhetetlen felvételeit adta közre a Pannon Classic. A legfiatalabb (tekercs) is 63 éves, míg a szeniorok versenyét Joachim József 1903-ban rögzített Brahms 2. Magyar tánca nyeri meg.

Hívták a már a trombita Paganinijének, a trombita Carusójának, volt bámulattal hallgatott csodagyerek, s ami igazi ritkaság: felnőttként is meg tudott maradni a csúcson. Sőt.

Három szerző (Dutilleux, Bartók, Stravinsky), három versenymű, három zenekar, három karmester, és még a felvételek közt is eltelt vagy 15 év. Ami közös: a szólista és az egyenletesen magas minőség.