Anne-Sophie Mutter / Három hegedűverseny

Anne-Sophie Mutter
DUTILLEUX: Sur le même accord
BARTÓK: Hegedűverseny
STRAVINSKY: Concerto en ré
Orchestre National de France
Vez.: Kurt Masur
Boston Symphony Orchestra
Vez.: Seiji Ozawa
Philharmonia Orchestra
Vez.: Paul Sacher
Universal / Deutsche Grammophon
00289 477 5376

Egy húron pendülnek.
Nehéz ellenállni ennek a közhelynek egy olyan lemez kapcsán, ahol a művek és előadók ennyi szálon kapcsolódnak egymáshoz.

Mindhárom hegedűverseny megrendelésre készült, és szerzőjük, illetve előadójuk között nagyon szoros munkabarátság alakult ki. Stravinsky kiadója ötletére, a fiatal Dushkin számára - és vele együttműködve - komponálta hegedűversenyét. Bartók Székely Zoltánnal éveken át koncertezett, kapcsolatuk (ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről Bartók esetében) már-már közelinek volt tekinthető, míg a francia sztárkomponistát a huszadik század utolsó mecénása, Bartók és Stravinsky protektora, Paul Sacher kereste meg, hogy új művet rendeljen az akkor 16 éves Mutter számára. A három concertót tartalmazó lemezen aztán éppen ő vezényli Stravinsky négytételes remekét.

A CD fordított időrendben közli a három művet. Elsőként a 89 éve született Henri Dutilleux Nocturne-je szólal meg koncertfelvételről. A hangversenyterem (közönség és előadók) zaja az első percekben kicsit túlságosan is zavaró, de a kitűnően felépített kompozíció és a szólista határozott karakterű játéka, kissé talán túlságosan is nyers tónusa, az izgalmas ritmusok, váratlan ötletek hamar visszaterelik a hallgató figyelmét a kívánt irányba. Az egytételes, közel tízperces kompozíció egyetlen hathangú akkordra (innen az opus címe is: Sur le même accord), és annak variációira épül. Erő és líra, modernség és hagyomány keveredik kitűnő arányérzékkel.

Variációs mű Bartók Hegedűversenye is. És speciális, magyaros deklamációjával épp\' oly veszélyes terep egy külföldi számára, mint a Harmadik zongoraverseny főtémája. De Mutter kisasszony perfekt módon oldja meg ezt a feladatot is. Frazeálása ugyan nem mindig követi a megszokott értelmezést, de annyira meggyőző, hogy a fene sem bánja. Itt egy kicsit előbb jön egy hang, ott egy kicsit hosszabb a kivárás, de a végeredmény kerek egész. A harmadik tételt például hemiolásan, három darab kétnegyedes ütemnek értelmezve kezdi, de annyira ízesen, annyira a zenéből jövő értelmezéssel játssza, hogy meghajlunk a lassításokat, gyorsításokat a maga módján átértékelő előadás előtt.

Míg a Dutilleux-darab esetén (talán éppen a koncertfelvétel okán) nem éreztem száz százalékig biztos lábakon a kísérő zenekart, addig itt a Bostoniakra egyetlen rossz szót sem lehet szólni. Nem csupán kísérnek Ozawa irányításával, de aktív részesei az előadásnak.

Stravinsky Concertója egyszerűen divatba jött Magyarországon is! Ez több mint örvendetes tény. Nem olyan régen számoltunk be egy Perlman-felvételről, és a napokban hallhattuk élőben is a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén.

Stravinsky kevesebb romantikus szabadságot enged előadóinak, mint akár Bartók, akár Dutilleux. A barokkos négy tétel (különösen a két kerettétel) folyamatos menetelést kényszerít a szólistára és a kamarazenekarként kezelt kíséretre egyaránt. Paul Sacher azonban gondosan ügyel rá, hogy két kedvence jól érezze magát egymás társaságában. Az áriák szépek, különösen a második, a maga egyszerűségével, bachi allúzióival, még akkor is, ha a szerző mindent elkövet, hogy egy-egy fanyar akkorddal, forte akcentussal elidegenítse. A zárótétel capriccio pedig épp\' olyan magas színvonalon szólal meg, mint az egész lemez.

Három versenymű, három zenekar, három karmester, és még a felvételek közt is eltelt vagy 15 év. Az összhatás mégis egységes. A minőség teszi azzá.