Kegyelmi állapotok (Mozart, Schiff, Végh)

MOZART: Zongoraversenyek Nr. 20&22
Schiff András
Camerata Academica de Salzburger Mozarteums
Végh Sándor
Universal / Decca
28947 67845

Néhányezer hangversenyen, több folyóméternyi hanghordozón túl az emberben óhatatlanul kialakul egy-egy kedvenc mű - önmaga számára - ideális előadása. Jobb híján ezeket vesszük elő azokban a pillanatokban, amikor úgy érezzük, semmi más nem fejezi ki olyan pontosan jó- vagy rosszkedvünket, vitalitásunkat vagy depressziónkat, netán csak villogni szeretnénk ismerőseink előtt, akár egy frissen beszerzett, felbecsülhetetlen értékű, 4000 éves kínai vázával.

Számomra ilyen ritkaságszámba menő csoda Fischer Annie 1965-ös Mozart d-mollja.

A Decca jó húsz éve, a legautentikusabb környezetben és előadókkal rögzítette Mozart zongoraversenyeit. A Mozarteum zenekarát a zseniális Végh Sándor vezényelte, míg a billentyűk előtt Schiff András foglalt helyet. A több részletben, elegáns kiadásban, dupla CD-ken megjelentetett felvételek sorát most a kiadó az alsó árkategóriát jelentő Eloquence-sorozatban is kínálja.

A 466-os d-moll és a 482-es Esz-dúr versenyművek az 1785-ös év termései. Új formai megoldások, és a fa- és rézfúvók a korábbiaknál sokkal jelentősebb szerepe jellemzi őket. Végh Sándor zenekarkezelésében éppen ezek az új hangzásarányok válnak fontossá. A démonikusnak kikiáltott d-moll esetében a hangsúly a lendületre, a zene erejére tevődik át. A hangzás nemegyszer sprőddé válik, a futamok szúrósak, már-már kemények, de valahogy mégis igaznak tűnik az egész.

Schiff pedig nem csupán alkalmazkodik ehhez a felfogáshoz, hanem nyilvánvalóan teljes jogú partnere szerzőnek, műnek, műértelmezésnek. A sokszor - általam is - hiányolt egészséges forték ezúttal sehol nem hiányoznak. A finomkodás szerencsére mindkét versenymű előadását messze elkerüli.

A hang kiegyenlített, széles érzelmi és dinamikai skálán mozog. Hol virtuóz és könnyed, hol lírai vagy éppen súlyos. Az előadás tempói tradicionálisak, csupán a Romance szokatlanul gyors előadása jelent újdonságot, de ebben az értelmezésben ezt tökéletesen helytállónak érezzük.

Egy-egy zeneműből tehát mindenkinek megvan a maga kedvenc felvétele. Nincs kizárva, hogy sokaknak éppen ez a lemez jelenti majd \"a Mozart-zongoraverseny\"-eket.