Amiről nem lehet beszélni – Mahler második a Zeneakadémián

"Amiről nem lehet beszélni – arról hallgatni kell...” - javasolja Ludwig Wittgenstein! Ha megfogadom, mindössze egy-egy szóvá tehető apróság marad, de hátha az elmosódott körvonalakból is meg lehet sejteni valamit a lényegből.

A jók és a nagy – A Budapesti Fesztiválzenekar Schubert és Bruckner hangversenye

Lehet a BFZ akárhanyadik egy képzeletbeli világranglistán, az ilyen előadáshoz már nem elég, ha a zenekar jól szól. Már nem rajtuk múlik. Ez a karmester kizárólagos kompetenciája.

Ott voltam - (A Várjon, Zimmermann, Widmann trió hangversenye a MűPában)

Több esélyem van elégedetten távozni, ha szerteszét kalandozhat a figyelmem, ha elég nagy a választék ahhoz, hogy találjak közötte kedvemre valót. A kamarakoncert nem ilyen. Lássuk be, abból csak kétfélét ismerünk. Vagy tökéletes – érthetően ez a ritkábbik – vagy csapnivaló. Átmenet pedig nincs!

Lehet más – Az MR Szimfonikusok hangversenye a Zeneakadémián

Azért szerencsére mindig akad karmester, aki eltérő koncepcióban gondolkodik: nemcsak a nyitány-versenymű-szimfónia körből és nemcsak a Mozarttól Brahmsig terjedő időszakból választ. És úgy tűnik, a közönség sem feltétlenül menekül az ilyen összeállítások elől.

Értelmes létet adni a darabnak – A Turandot újra az Erkel Színházban

A csaknem húszesztendős produkció összességében jól működik, effektusai mai is hatnak, bár az idők során az operaházi rutin sajnos lekoptatta Kovalik sarkosabb ötleteit. Milyen fontos is a rendező az operaszínpadon! Egy-egy darabnak évtizedeken át, immár távollétében is értelmes létezést képes adni.

Bravúros beugrás – A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye

Bár ezek az információk nem tartoznak a széles közönségre, érdekes lenne tudni, mikor tudta meg és vállalta el a hirtelen jött felkérést Andrej Korobejnyikov, mert Prokofjev 3. zongoraversenye nem az a darab, amit nemzetközi szinten jegyzett zongoraszólista is, csak úgy leakaszt a szögről...

Egy introvertált előadóművész a Zeneakadémián - Jevgenyij Koroljov és a Concerto Budapest

2008-ig hírét sem hallottam az orosz származású zongoristának. Azóta tudom, hogy még az előző évezredben megismerhette őt fővárosunk közönsége, 2008-ban viszont, már úgy mutatta be őt a hazai média, mint minden idők egyik legnagyobb Bach játékosát.

A szertartás – Britten, War Requiem

A megértéshez biztosan segítség volt, hogy ott, élőben egy idő után kezdtem nem úgy hallani, mint oratóriumot, mint más ismert vokális műveket, mint egy rekviemet. Kezdtem nem úgy hallani, mint zenét.

„A jenki díva és a piros zokni” – Joyce DiDonato és a Complesso Barocco koncertje a MŰPÁ-ban

A tökéletes megtervezettség nemcsak megjelenésben és eszközrendszerben volt jelen, hanem Joyce DiDonato énekesi tevékenységére is rányomta bélyegét. Minden hang kiszámítottan, a hatáskeltés lehető legmagasabb fokán szólalt meg. Majdnem mint egy tökéletes gép, úgy énekelt DiDonato ezen az estén.

Radikális konzervativizmus – Penderecki bemutatók a MűPában

Dátum szerint nem tudnám megmondani, mikor ment végbe az ő személyes rendszerváltása – a monográfiákat máris író zenetudósok bizonyára majd egy partitúrában is meg tudják jelölni azt a pillanatot, amikor a szerző radikálisan szakított saját radikalizmusával.