Budapesten
A Tavaszi Fesztivál keretében megtartott Bartók születésnapi hangversenyek fő erénye az, hogy hiába ismétlődik évről-évre, hiába a Nemzeti Filharmonikusok és Kocsis Zoltán az állandó főszereplők, soha nem merevedtek szertartássá, és a jelek szerint ilyesmitől ezután sem kell tartani.
Budapesten
Ugyan egyik-másik szimfónia szólistájaként többször volt lehetőségem Németh Judit Mahler-értelmezésével találkozni, de a hangversenyről kifelé jövet mégis egyre az motoszkált a fejemben, hogy vajon miért kellett ennyit várni, hogy kiderüljön, hogy a dalokkal is ilyen mély kapcsolata van?
Budapesten
"Amiről nem lehet beszélni – arról hallgatni kell...” - javasolja Ludwig Wittgenstein! Ha megfogadom, mindössze egy-egy szóvá tehető apróság marad, de hátha az elmosódott körvonalakból is meg lehet sejteni valamit a lényegből.
Budapesten
Lehet a BFZ akárhanyadik egy képzeletbeli világranglistán, az ilyen előadáshoz már nem elég, ha a zenekar jól szól. Már nem rajtuk múlik. Ez a karmester kizárólagos kompetenciája.
Budapesten
Több esélyem van elégedetten távozni, ha szerteszét kalandozhat a figyelmem, ha elég nagy a választék ahhoz, hogy találjak közötte kedvemre valót. A kamarakoncert nem ilyen. Lássuk be, abból csak kétfélét ismerünk. Vagy tökéletes – érthetően ez a ritkábbik – vagy csapnivaló. Átmenet pedig nincs!
Budapesten
Azért szerencsére mindig akad karmester, aki eltérő koncepcióban gondolkodik: nemcsak a nyitány-versenymű-szimfónia körből és nemcsak a Mozarttól Brahmsig terjedő időszakból választ. És úgy tűnik, a közönség sem feltétlenül menekül az ilyen összeállítások elől.
Budapesten
A csaknem húszesztendős produkció összességében jól működik, effektusai mai is hatnak, bár az idők során az operaházi rutin sajnos lekoptatta Kovalik sarkosabb ötleteit. Milyen fontos is a rendező az operaszínpadon! Egy-egy darabnak évtizedeken át, immár távollétében is értelmes létezést képes adni.
Budapesten
Bár ezek az információk nem tartoznak a széles közönségre, érdekes lenne tudni, mikor tudta meg és vállalta el a hirtelen jött felkérést Andrej Korobejnyikov, mert Prokofjev 3. zongoraversenye nem az a darab, amit nemzetközi szinten jegyzett zongoraszólista is, csak úgy leakaszt a szögről...
Budapesten
2008-ig hírét sem hallottam az orosz származású zongoristának. Azóta tudom, hogy még az előző évezredben megismerhette őt fővárosunk közönsége, 2008-ban viszont, már úgy mutatta be őt a hazai média, mint minden idők egyik legnagyobb Bach játékosát.
Budapesten
A megértéshez biztosan segítség volt, hogy ott, élőben egy idő után kezdtem nem úgy hallani, mint oratóriumot, mint más ismert vokális műveket, mint egy rekviemet. Kezdtem nem úgy hallani, mint zenét.
