Budapesten
A szünetben fölidéztem néhai operarajongó ismerősömet, akinek még volt szerencséje a Városi Színházban Fjodor Saljapinhoz is. Ő mesélte, hogy az orosz óriás zongorakísérője egy bőröndnyi kottával érkezett. Minden elhangzott műsorszám után Saljapin előhalászott zsebéből egy papírost (melynek másolatát a közönség is megkapta), no meg egy lornyont és némi tipródás után bemondta a következő mű sorszámát. Majdnem így jártunk mi is Juan Diego Flórezzel.
Budapesten
A Mátyás templom teljességgel alkalmatlan hangversenyek rendezésére. A megállapítás nem új – és szerintem nem is túlzó. Ha nem is gyakran, valahogy mégis rászánjuk magunkat néha egy-egy közreműködő vagy mű kedvéért.
Budapesten
Ennek az együttesnek nincs se karmestere, se művészeti vezetője. Az aktuális produkcióért persze nyilván nagyobb felelősséget vállal az a muzsikus, akit az adott mű az első pultnál talál, de a koncertmesteri feladat ellátása után a legkiválóbb hegedűs is, a legnagyobb természetességgel ül át (vagy vissza), mondjuk a szekund harmadik pultjához. Megtehetik: kivétel nélkül szólista színvonalú zenészek.
Budapesten
A budapesti közönség nem adta könnyen magát, csak az előadás utolsó harmadában szakadt át a gát, de akkor nagyon. Egészen pontosan a tenorária után, amit Luciano Ganci valami elképesztő színesen tálalt. Puhán, melegen, csengő hangon, hatalmas legátókkal, elképesztő fermátákkal és olvadó líraisággal egyszerre...
Budapesten
Győztest semmiképp sem szeretnék hirdetni. Részint azért, mert a zenekar és a szólista értelmezését is elképzelhetőnek tartom, részint pedig azért, mert az eltérések ellenére élvezetes volt az előadás.
Budapesten
A szerelmi halál, a wertheri szenvedések azt hiszem mostanra végleg kimentek a divatból. A mai fiatalok sokkal reálisabban nézik a világot, mint annak idején apáik, nagyapáik. A farmeros srácok önfeledt örömmel ünnepelték Petrenkót, a zenekart és a holnapot, ahol új s még újabb kalandok várnak rájuk.
Budapesten
Rohmann Dittának sikerült lehetővé tennie, hogy betekinthessünk abba a bachi univerzumba, ahol a szervezőerő maga a zene, hogy ezek a nagy művekhez képest szerényebb eszközökkel operáló szvitek abszolút igazságú megnyilvánulásai a bachi szándéknak, Isten jelenlétét igazolni a hétköznapi valóság felett.
Budapesten
Egy valamit viszont nagyon sajnálok, sőt sérelmezek, a két hetes csúszás miatt idén elmaradt a szokásos Bartók születésnapi hangverseny az NFZ-vel, Kocsissal, pedig azt évről-évre vártam, számoltam vele, készültem rá.
Budapesten
A Csajkovszkij ötödiket nem csak mi hallottuk sokszor, hanem bizonyára Christopher Seaman is vezényelte már néhányszor! Mi különösebb kockázat nélkül meghallgathattuk volna a Prokofjevet is, de a Carlo Rizzi betegsége miatt beugró karmester nem vállalta a számára teljesen új mű dirigálását.
Budapesten
Herreweghe szerint „ma már túlságosan sok a régizenei koncert a világban”, De a MűPa koncertjei, - amelyeken szerencsére a legnagyobb neveket (így Herreweghet is) gyakran üdvözölhetjük, alig fedik le azt a hatalmas zenei örökséget, amit ma a „régi” jelzővel illethetünk. És hogy abból mennyi a sok?
