Budapesten
A határok feszegetése persze az előítéletek letörésére is alkalmas, illetve félre kell tennünk azokat, hiszen tudjuk, aki ma érvényesülni akar az erős versenyben, annak lehet, tényleg meg kell tudnia egyetlen estén birkóznia a teljes Bach sorozattal, és miért ne következhetne Beethoven szonáta, tangó, Beethoven szonáta egymás után? Főleg, ha a zongorista argentin (bár ma Németországban él és dolgozik)
Budapesten
Folyik a harc a közönségért, és sokan talán még nemtelennek nevezhető eszközöket is hajlandóak bevetni. De a legjobb, ha a zenéért maga a legnemesebb zene áll ki: Kocsis – és akikkel együttműködik – ebben nem ismernek megalkuvást.
Budapesten
Előítéletnek nem nevezném, de valamelyest gyanakodtam. Neuhold sokat foglalkoztatott karmester, nagyon szép repertoárral és korábban járt már nálunk is, de én nem ismertem. Természetesen ez még nem jelent semmit, csak szeretném azt hinni, hogy legalább hallomásból ismerem azt a néhány karmester nagyságot, aki tud igazán lassú és szép hatodik tételt vezényelni - mert az az igazi feladat!
Budapesten
Barokk zenekarként határozza meg magát a wroclawi együttes, noha Chopin estjükből kiderült (és ahogy honlapjukon isjelzik), jóval későbbre, egészen a romantika kezdetéig is elmerészkednek a zenetörténetben - ami több kérdést is felvet...
Budapesten
Ahogy öregszik az ember, a két karácsony közötti idő úgy tűnik egyre rövidebbnek. De bármennyire is rövid lett egy év, így november felé már lemerülnek az akkumulátorok, fogytán az energia, testi és lelki egyaránt, és nincs jobb alkalom legalább időleges feltöltésükre, mint részt venni egy nagy zeneszerző gyászmiséjének misztériumában.
Budapesten
Csak csodálkozunk és azon törjük a fejünket, hogy a kor egyik legnagyobb muzsikusa vezényel nekünk, vagy ő a világ legnagyobb zenebohóca és sármőr szemfényveszője?
Budapesten
Az Augsburger Domsingknaben nem gyermekkar, hanem igazi, klasszikus fiú-vegyeskar. Sokat utaznak és elég érdekes, gazdag programokon vesznek részt és Budapestre is nagyon komoly műsort ígértek.
Budapesten
A szünetben fölidéztem néhai operarajongó ismerősömet, akinek még volt szerencséje a Városi Színházban Fjodor Saljapinhoz is. Ő mesélte, hogy az orosz óriás zongorakísérője egy bőröndnyi kottával érkezett. Minden elhangzott műsorszám után Saljapin előhalászott zsebéből egy papírost (melynek másolatát a közönség is megkapta), no meg egy lornyont és némi tipródás után bemondta a következő mű sorszámát. Majdnem így jártunk mi is Juan Diego Flórezzel.
Budapesten
A Mátyás templom teljességgel alkalmatlan hangversenyek rendezésére. A megállapítás nem új – és szerintem nem is túlzó. Ha nem is gyakran, valahogy mégis rászánjuk magunkat néha egy-egy közreműködő vagy mű kedvéért.
Budapesten
Ennek az együttesnek nincs se karmestere, se művészeti vezetője. Az aktuális produkcióért persze nyilván nagyobb felelősséget vállal az a muzsikus, akit az adott mű az első pultnál talál, de a koncertmesteri feladat ellátása után a legkiválóbb hegedűs is, a legnagyobb természetességgel ül át (vagy vissza), mondjuk a szekund harmadik pultjához. Megtehetik: kivétel nélkül szólista színvonalú zenészek.
