Budapesten
Azt hiszem, ez a zeneakadémiai hangverseny pontosan azért keltett nosztalgikus érzéseket bennem, mert nem az eltelt évtizedek munkáját, hanem eredményét tudta felmutatni. Azokat a műveket amelyekhez páratlan tapasztalatai Jeneyt elvezették.
Budapesten
A megnyitó tulajdonképpen három felvonásban bonyolódik le: az első vasárnap este lezajlott, meghívottjai az intézmény volt és jelenlegi alkalmazottjai, diákjai, és a zenei élet jelentősebb személyei voltak, azaz a szakma. Ez az este technikai értelemben főpróbája a kedd esti protokoll hangversenynek, amely elsősorban politikusoknak, diplomatáknak, szól. És lesz még egy hangverseny 26-án is azok számára, akik a felújítást végezték.
Budapesten
Az idei ünnepen színházunk vezetése úgy döntött, hogy az életmű minden darabjából csippent egy kicsit, és egyetlen nagy gálakoncerten végigmegy a teljes életművön. A koncepció abszolút legitim, legfeljebb a megvalósításon lehet vitatkozni, itt-ott fájlalva a darabválasztást, nevezetesen, hogy biztosan a legjobb számot választották-e a legjobb énekesnek. És legfőképpen: biztos-e, hogy jól választottak-e sztárvendéget?
Budapesten
Gruberova egyszerűen a „csoda” kategóriába tartozik, lehet analizálni a teljesítményt, lehet egy–egy hangot, frázist dicsérni, esetleg kritizálni, de ő azon kevesek egyike, akiknél az ember nem tud igazán a cortexével gondolkodni, csak belefeledkezni tud nagyságába.
Budapesten
A végképp szkeptikusok is észre kell vegyék, a régi zene már nem azt jelenti, hogy néhány mérsékelten sikeres muzsikus kisszekunddal mélyebben játszik – ugyanolyan hamisan, mintha 440 herzre hangoltak volna
Budapesten
Nem hiszem, hogy személyes tapasztalataim, pláne következtetéseim bárki számára kötelezőek lennének, de a magam részéről hajlandó vagyok öreg fejjel belátni, hogy pusztán egy-egy hangfelvétel alapján semmilyen darabról nem szabad végérvényes ítéletet mondanom.
Budapesten
Sokáig úgy nézett ki, hogy beválik a műsorterv, Trifonov, a fiatal zongoraversenyző mindent megcsinált, amit meg kellett csinálni. Tudott gyorsan és hangosan zongorázni, és a pianisszimókat is megtanulta, gyanítom, hogy a gesztusokkal és az arckifejezéssel együtt...
Budapesten
Ligeti operája önmagában is tökéletesen ura a térnek és a cselekménynek. Sőt, még ennél is továbbmennék: így sokkal hatásosabban, sokkal többet tudtunk meg a darabról, mintha bármely tehetséges rendező lila gondolatait kellett volna csodálni. A remekbe sikerült előadás után meggyőződésem, hogy a mű összetettségéből jócskán levett volna bárminemű színpadi adaptáció.
Budapesten
A kérdezős-felelős percek valamint a zenei blokkok mellett a Dzsopatán-műsorokat egy harmadik, erős láb is tartja. A színpadi játékról van szó, amelyben Lakatos György partnereként egyre nagyobb szerepet vállal a zenekar ütőhangszerese, Iván Gábor.
Budapesten
Gidon Kremer nem hegedűs, hanem muzsikus-sámán. A legtöbb hangszeres virtuóz tudja, „hogyan” kell egy művet eljátszani, viszont Kremer azt tudja, hogy „miért”. Azért, ez hatalmas különbség.
