Budapesten
Az első igazi sokkhatás a 12. tétel előadásakor ért, amelyben az Evangélista elmeséli, hogyan fakadt Péter keserves sírásra, miután háromszor tagadta meg Jézust. Ha ott véget ér a koncert, már akkor is azt mondtam volna, ezért megérte idejönni. Na de akkor még hol volt a vége?
Budapesten
Abbado sok pályatársával ellentétben nem keres látványos stiláris megoldásokat, olyasmiket, amik rögvest láttatják, hogy itt valami más, valami egyedi történik. Ellenben ezt az alapot olyan tartalommal képes megtölteni, ami csak rá jellemző, és aligha evilági eredetű.
Budapesten
Giovanni Antonini bár messzire vitte zenekarát a különböző zenei figurák kivitelezésében, nem választott igazán feltűnő, szinte a zeneietlenség tárából kölcsönzött eszközöket, effektusokat.
Budapesten
Amit méltónak és szépnek találtunk, az terjedelmében talán csak kis része az egésznek, de a súlyt és jelentőséget nem így mérik. Ha csak egy-két kórusjelenetért, ha csak az evangélistáért, ha csak a szoprán szólistáért is, de megérte odamennünk.
Budapesten
A helyszín munkatársai hiába tudták, hogy a zenekarnak megvan a maga törzsközönsége, akikkel rendre megtöltik a Társaskört, azt már nem mérték fel, hogy az est szólistája, Rados Ferenc mekkora plusz vonzerőt jelent. Miatta jelentek meg egykori tanítványok, pályatársak, tisztelők, valamint olyan fiatal muzsikusok, akik számára Rados, maga az élő legenda.
Budapesten
Szokatlan volt, hogy a terjedelmesebb szimfónia, Mahler Negyedikje került előre, és a korábban született, szellősebb, kisebb apparátust igénylő Mozart-mű, a Prágai szimfónia előadása maradt szünet utánra. Emellett az Un moto di gioia című koncertária a klasszikus szimfónia – egyébként hiányzó – harmadik tétele helyén szólalt meg.
Budapesten
A koncepciót követve Bartók összes korszakából játszottak darabokat, zenei műfajok szempontjából is megpróbáltak – amennyire csak lehetett – változatosak lenni. Aki csak két-három koncertre látogatott el, forgatta a füzeteket és megnézte a kiállítást, az is megkaphatta legalább az életmű keresztmetszetének keresztmetszetét.
Budapesten
Fischer, mint a Bartók-maraton művészeti vezetője gesztust gyakorolt azzal, hogy mintegy elismerte Kocsis nélkülözhetetlenségét, Kocsis pedig elfogadta a részvételt egy olyan projektben, ahol az ünnepélyes záróeseményen nem ő vezényli a Kékszakállút...
Budapesten
Csajkovszkij Negyedikjének első tíz perce még a YouTube kézikamerával felvett youth orchestrás felvételeire emlékeztetett, lelkes karmesterrel és a rokonokból, ismerősökből álló közönséggel. Aztán Kobayashi rendező elve szerint kezdett összeállni valami forma, minek csúcspontját a szimfónia harmadik tétele rajzolta meg.
Budapesten
A két ifjú hölgy azt tette, amit jól tudnak, és ezért tán kötelességük is csinálni; zongorakíséretes dalokat adtak elő. Öt zeneszerzőt választottak ki, az ő műveiken keresztül engedtek bepillantást hazájuk zenei világába.









