Budapesten
Tavasz, ébredés, kikelet, születés, újrakezdés – valami ilyesmi lengte körül a MÁV Zenekar április végi műsorát. Ez egyrészt természetesen Schumann szimfóniájának volt köszönhető, másrészt annak, hogy a programba emelt Schnittke-darabok most hangzottak el először Magyarországon.
Budapesten
Olyan természetességgel volt jelen a művektől szinte függetlenül a zenélés szabadsága, mint ahogy a fürdőszobában dudorászunk, vagy ahogy gyermekünknek énekelünk. Az élményt elsősorban Joshua Bell személyisége, vezető ereje tette dúsgazdaggá.
Budapesten
A Szent Efrém Kórus be tudta bizonyítani, hogy így, a liturgikus keretekből kiemelve, a koncertszerű előadást is érdemes volt este tízkor kezdeni. Pedig voltak kételyeim: tudom én, hogy vecsernye, a nagypéntek előtti virrasztás és minden, de ha nincs szertartás, akkor mégis mi végre?
Budapesten
Az Operaház az idei Húsvétot a már hagyománynak tekinthető Parsifalon kívül egy Mascagni-koncerttel, a Parasztbecsület és a Messa di Gloria előadásával gondolta megünnepelni.
Budapesten
Marc Minkowskit kicsit kívülállónak, túlságosan is energiatakarékosnak találtam. Ugyanakkor sürgette is a zenét, nem hagyva semmi szünetet az egyes tételek között. Volt egyfajta "essünk túl rajta" érzésem ettől.
Budapesten
Lehet, hogy egy karmester felfogása évtizedek és koncertek után változik, de kilépni saját árnyékából nem tud. Vagyis nem várhattunk mást, mint végletekig kiérlelt tudást abból a tárgyból, amelyből valaha kiválóan vizsgázott.
Budapesten
A Messiás első hangjaitól az utolsóig ott visszhangzik fülünkben, vannak bizonyos elképzeléseink arról, mit szeretnénk hallani, igen erősen kell bizonyítania igazát annak a karmesternek, aki egyáltalán vállalkozik előadására: mit miért úgy tesz, ahogy.
Budapesten
Egy-egy hangverseny igen fontos minőségi mércéje az, hogy mennyire „emlékezetes”, most pedig még el sem indultunk, már tuduk, hogy ezt nem fogjuk elfelejteni. Az NFZ szokásos, Bartók-születésnapi hangversenyén mindig ott vagyunk, de hogy március 25-én először ki kelljen ásni az autót és magunkat a hó alól, még sosem fordult elő.
Budapesten
Az első igazi sokkhatás a 12. tétel előadásakor ért, amelyben az Evangélista elmeséli, hogyan fakadt Péter keserves sírásra, miután háromszor tagadta meg Jézust. Ha ott véget ér a koncert, már akkor is azt mondtam volna, ezért megérte idejönni. Na de akkor még hol volt a vége?
Budapesten
Abbado sok pályatársával ellentétben nem keres látványos stiláris megoldásokat, olyasmiket, amik rögvest láttatják, hogy itt valami más, valami egyedi történik. Ellenben ezt az alapot olyan tartalommal képes megtölteni, ami csak rá jellemző, és aligha evilági eredetű.
