„Ugorgyunk!” (A Concerto Budapest családi koncertje a Légy jó mindhalálig alapján)

2013. május 12.
Nemzeti Múzeum

Légy jó mindhalálig – jóság és cipőkenőcs
(Dzsopatán és Gásztonfild – III. előadás)
Családi koncert a Concerto Budapest szervezésében

*

A Concerto Budapest ifjúsági koncertjeire látogatók már megszokhatták, hogy az adott műsor alapját képező irodalmi alkotáshoz nem csak zenéket kínálnak a muzsikusok, de Lakatos György játékmester a témához passzoló ajándékokat is oszt a kérdéseire helyes válaszokat adóknak. Épp ezért már önmagában jó szórakozás előre gondolkodni, vajon milyen tárgyakra asszociálhatunk az aktuális regény kapcsán.

E mostani, szezonzáró műsorban a Légy jó mindhalálig volt a hívójel, a regény jellegzetes mondatai és karakterei kínáltak ugródeszkát, s ennek megfelelően került elő egyebek mellett debreceni páros, lottószelvény, napszemüveg (a vak Pósalaky, ugye…), az obligát cipőkrém (kenyérre kenve!), Michael Jackson- és Michael Jordan-kép (híres Mihályok…), valamint pulykasonka (amiért Debrecenbe kéne menni…).

Nehezebb a helyzet, ha azt kell kitalálnunk előre, milyen zenéket fogunk hallani. Korábban az Egri csillagok még legalább behatárolt egy kort, stílust, a Tüskevár pedig a természetet, a vizet, a Balatont, a benne termő ó mely sok hallal egyetemben – na de Nyilas Misi története?
Az előadók elegáns huszárvágással oldották meg a feladatot: ahelyett, hogy erőltetett magyarázatokkal ráncigáltak volna elő ilyen-olyan szerzeményeket, a tematika helyett a hangulatra helyezték a súlyt, s a játékok-jeleneteket összekötésekor – úgysem találnák ki! – Berio-műrészletekkel tágították a jelenlévők zenei horizontját.

A kérdezős-felelős percek valamint a zenei blokkok mellett a Dzsopatán-műsorokat egy harmadik, erős láb is tartja. A színpadi játékról van szó, amelyben Lakatos György partnereként egyre nagyobb szerepet vállal a zenekar ütőhangszerese (nem mellesleg a kisebb gyerekeknek szóló Manó-koncertek házigazdája), Iván Gábor. A kiválasztott regény cselekményéhez kapcsolódó, improvizációkkal tarkított jeleneteik frappánsak, humorosak, szórakoztatóak. A dialógusokkal csupán egyetlen baj van, nevezetesen az, hogy rettenetesen fülelni kell, ha bármit is el akarunk csípni a szövegből. Természetesen nem a művészek artikulációjával van gond, az akusztikai problémát a múzeumi terem tulajdonságai okozzák.

Három megtekintett előadás után talán ezt az egy negatívumot tudom megemlíteni, és, ha minden igaz, utoljára. No, nem azért, mintha megszűnne a Dzsopatán-sorozat, csupán arról van szó, hogy a szervezők is érzik a gondot, és információim szerint a következő (negyedik) szezont már új, a hangzás és a szövegértés szempontjából kedvezőbb helyszínen kezdik meg.
Ugornak tovább.