2063 Búbánat 2017-05-02 11:06:10 [Válasz erre: 2062 Búbánat 2017-05-02 10:59:55]
A "Cigányprímás" keresztmetszete a rádióadásban: "Bemutatjuk új felvételünket" A "Rádió Dalszínháza bemutató" akkor igaz, ha teljes operett készült a rádió stúdiójában.
A "Cigányprímás" keresztmetszete a rádióadásban: "Bemutatjuk új felvételünket" A "Rádió Dalszínháza bemutató" akkor igaz, ha teljes operett készült a rádió stúdiójában.
2062 Búbánat 2017-05-02 10:59:55 [Válasz erre: 129 Búbánat 2008-04-08 00:39:57]
Kapcs.: 129. és 338. sorszámok Pontosítás Kálmán Imre – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: A cigányprímás Keresztmetszet A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. augusztus 17., Kossuth Rádió 20.30 - 21.30 (Egy ismétlése: 1964. szeptember 7., Petőfi Rádió 20.00-21.00) Az összekötő szöveget elmondja: Szemes Mari Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Kishegyi Árpád, Külkey László, Kovács Péter, valamint az MRT szimfonikus zenekara, énekkara és Andor Ilona gyermekkara Vezényel: Vincze Ottó Szerkesztő: Bitó Pál
Kapcs.: 129. és 338. sorszámok Pontosítás Kálmán Imre – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: A cigányprímás Keresztmetszet A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. augusztus 17., Kossuth Rádió 20.30 - 21.30 (Egy ismétlése: 1964. szeptember 7., Petőfi Rádió 20.00-21.00) Az összekötő szöveget elmondja: Szemes Mari Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Kishegyi Árpád, Külkey László, Kovács Péter, valamint az MRT szimfonikus zenekara, énekkara és Andor Ilona gyermekkara Vezényel: Vincze Ottó Szerkesztő: Bitó Pál
2061 Búbánat 2017-05-01 16:12:03 [Válasz erre: 2058 Búbánat 2017-05-01 11:36:09]
A Film Színház Muzsikában volt olvasható az alábbi cikk, amit kimásoltam ide a képes hetilap 1961-es évjáratából. Szerzője: „g.m.” – feltehetően, az újság egykori legendás hírlapíróját, Gách Marianne–t fedi. „Problémák – Az operett körül” – „Beszélgetés két komponistával" Kerekes János – Kemény Egon „Miért születik oly kevés új magyar operett? Mi a jövője nálunk ennek a műfajnak? Dolgoznak-e új műveken a zeneszerzők? Mi a panaszuk és mi az elképzelésük? Erről beszélgettünk két sikeres komponistával.” Most, a cikknek azt a részét ismertetem, amely a Kerekes Jánossal készült beszélgetés szövegét tartalmazza. Kerekes János az Állami Áruház és a Kard és szerelem – két emlékezetes sikerű operett szerzője. Legközelebb Erdődy János: Garibaldiról írt szövegkönyvére komponál operettet a rádiónak. - Hogy kevés az új magyar operett, ez nem a zeneszerzők lustaságán múlik – mondja -, hanem az írókon. Az operett éppen olyan sajátos műfaj, mint az opera, s a legkitűnőbb író számára is némi gyakorlat kell ahhoz, hogy a színpadon olyan szituációt teremtsen, s olyan hőfokon érjen el, amikor a próza természetesen csap át zenébe, nem pedig erőltetetten. Akadnak egyéb problémák is. Hogy a magam példáját említsem, öt-hat év telt el az Állami Áruház és a Kard és szerelem bemutatója között, márcsak azért is, mert voltaképpen csupán egyetlenegy operettszínházunk van. S Offenbachtól Kálmán Imréig, nem is szólva a mai tehetséges zeneszerzőkről, egész sor vár arra, hogy művei színre kerüljenek. A TV most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy saját keretében mutasson be egy új magyar operettet. Mivel azonban a TV technikai lehetősége egyelőre korlátozott, ezt sem tudja rendszeresíteni. A rádió is csupán egy-egy előadást jelent. A mai témájú operett-szövegkönyvek írása nem olyan megoldhatatlan kérdés, mint sokan gondolják. Hiszen az emberi kapcsolatok megmutatása minden környezetben és minden korban eleven és érdekes téma. A nagyoperett kora lényegében elmúlt már, noha a bécsi operett világa ma is kedves emlék sokak számára. De a mai operett inkább a musical műfaja, vagy a zenés komédia felé hajlik. Az operett jövője azonban kétségtelen. Gondoljunk csak arra, hogy milyen nagy tömegek hallgatják még az ismert részleteket is a rádióban. De ahhoz, hogy a műfaj új formában kivirágozzon, több lehetőséget kell adni a szerzőknek, akik a bukásból is okulnak. Mert, ha a fióknak komponálnak meg írnak, nem derül ki, hogy egy-egy elképzelésüknek milyen is a valóságos visszhangja.
A Film Színház Muzsikában volt olvasható az alábbi cikk, amit kimásoltam ide a képes hetilap 1961-es évjáratából. Szerzője: „g.m.” – feltehetően, az újság egykori legendás hírlapíróját, Gách Marianne–t fedi. „Problémák – Az operett körül” – „Beszélgetés két komponistával" Kerekes János – Kemény Egon „Miért születik oly kevés új magyar operett? Mi a jövője nálunk ennek a műfajnak? Dolgoznak-e új műveken a zeneszerzők? Mi a panaszuk és mi az elképzelésük? Erről beszélgettünk két sikeres komponistával.” Most, a cikknek azt a részét ismertetem, amely a Kerekes Jánossal készült beszélgetés szövegét tartalmazza. Kerekes János az Állami Áruház és a Kard és szerelem – két emlékezetes sikerű operett szerzője. Legközelebb Erdődy János: Garibaldiról írt szövegkönyvére komponál operettet a rádiónak. - Hogy kevés az új magyar operett, ez nem a zeneszerzők lustaságán múlik – mondja -, hanem az írókon. Az operett éppen olyan sajátos műfaj, mint az opera, s a legkitűnőbb író számára is némi gyakorlat kell ahhoz, hogy a színpadon olyan szituációt teremtsen, s olyan hőfokon érjen el, amikor a próza természetesen csap át zenébe, nem pedig erőltetetten. Akadnak egyéb problémák is. Hogy a magam példáját említsem, öt-hat év telt el az Állami Áruház és a Kard és szerelem bemutatója között, márcsak azért is, mert voltaképpen csupán egyetlenegy operettszínházunk van. S Offenbachtól Kálmán Imréig, nem is szólva a mai tehetséges zeneszerzőkről, egész sor vár arra, hogy művei színre kerüljenek. A TV most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy saját keretében mutasson be egy új magyar operettet. Mivel azonban a TV technikai lehetősége egyelőre korlátozott, ezt sem tudja rendszeresíteni. A rádió is csupán egy-egy előadást jelent. A mai témájú operett-szövegkönyvek írása nem olyan megoldhatatlan kérdés, mint sokan gondolják. Hiszen az emberi kapcsolatok megmutatása minden környezetben és minden korban eleven és érdekes téma. A nagyoperett kora lényegében elmúlt már, noha a bécsi operett világa ma is kedves emlék sokak számára. De a mai operett inkább a musical műfaja, vagy a zenés komédia felé hajlik. Az operett jövője azonban kétségtelen. Gondoljunk csak arra, hogy milyen nagy tömegek hallgatják még az ismert részleteket is a rádióban. De ahhoz, hogy a műfaj új formában kivirágozzon, több lehetőséget kell adni a szerzőknek, akik a bukásból is okulnak. Mert, ha a fióknak komponálnak meg írnak, nem derül ki, hogy egy-egy elképzelésüknek milyen is a valóságos visszhangja.
2060 Búbánat 2017-05-01 15:52:24
Huszka Jenő- Martos Ferenc: Lili bárónő Részletek a Dankó Rádió operettműsorában, ma 18 órától újra. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Kovács János karmester irányításával (2014-es stúdiófelvételről, amelyen csupa Huszka-melódia szólal meg!) - Vidám kettős: „Gyere csókolj meg, tubicám… „(Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté) - Lili dala: „Egy férfi képe van szívem közepébe’…” (Fischl Mónika) - Vidám kettős - Radagan: „Ide nézzen, kérem…” (Dancs Annamari és Kerényi Miklós Máté) - „Cigaretta”-duett (Benedekffy Katalin és Nyári Zoltán) Továbbá, dalok csendülnek fel Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjéből valamint a „Túl az Óperencián” műsor e heti kedves vendégének Hegyi Barbara színésznőnek felvételeiből. Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya
Huszka Jenő- Martos Ferenc: Lili bárónő Részletek a Dankó Rádió operettműsorában, ma 18 órától újra. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Kovács János karmester irányításával (2014-es stúdiófelvételről, amelyen csupa Huszka-melódia szólal meg!) - Vidám kettős: „Gyere csókolj meg, tubicám… „(Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté) - Lili dala: „Egy férfi képe van szívem közepébe’…” (Fischl Mónika) - Vidám kettős - Radagan: „Ide nézzen, kérem…” (Dancs Annamari és Kerényi Miklós Máté) - „Cigaretta”-duett (Benedekffy Katalin és Nyári Zoltán) Továbbá, dalok csendülnek fel Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjéből valamint a „Túl az Óperencián” műsor e heti kedves vendégének Hegyi Barbara színésznőnek felvételeiből. Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya
2059 smaragd 2017-05-01 14:34:35 [Válasz erre: 2058 Búbánat 2017-05-01 11:36:09]
Ma, május 1-én Kemény Egon "Májusfa-keringő" - jét (Gyurkovics Mária) hallgatnám szívesen, ahogy említi, javarészt a Rádiónak köszönhette ismertségét és népszerűségét. Hozzáteszem, hogy annak idején nem utolsó sorban a műfajt teremtő "Májusfa" (1949) című rádióoperettjének. Ez, az első rádióoperett, stúdiókörülmények között - a háború vége után négy évvel... - keltett színpadi hatást, az akkori technikai lehetőségek szerint, Ferrari Violetta, Rátonyi Róbert és mások nagyszerű előadásában, a hatalmas rádiós siker után 1949-ben, Szilveszterkor Kemény Egon: "Talán a csillagok" (1949) folytatással társulva több évtizeden át közönségkedvenc rádiós műfajjá lett, az első két említett operett után daljátékok írására is kaptak megbízást a zeneszerzők a Magyar Rádió vezetésétől. Kemény Egon pontos meghatározása az operett és a daljáték tekintetében mérvadó. "Mai tárgyú" operettje volt a "Valahol Délen" (1956) is, a "Májusfa"(1949) is, a "Talán a csillagok" a "Kikelet ucca 3" (1929) szintén. Kemény Egon nagyoperettjei sikeres premierekkel indultak - a "Valahol Délen" népszerűsége túlszárnyalt minden elképzelést - mindhárom, a "Fekete liliom"(1946) is,látványos, revüszerű volt, ahogyan a bemutatók színlapján olvasható. Más kérdés az, hogy az akkori budapesti színházvezetések éppen milyen elhatározásra jutottak operettjei lekötött előadásai ügyében...és az is, hogy egyes "források" mindezt hogyan tálalták. Színházi szerzőként is tapasztalt művész volt, mint megtudtam, Kemény Egon gyermekkorától szoros kapcsolatban állt a színházzal - kassai házuk is a Színház mellett, a Fő-utcában állt... -, a főiskolai évek alatt Bécsben az Operával, majd Berlinben, 22 évesen már a Fővárosi Operettszínházban másodkarmester lett, kisoperettjeit a Royal Revü Varieté játszotta 1945-ben és 1946-ban, a "Mandragora" és "Valahol Délen" kamaradarabjairól, előadássorozatairól már korábban is írtunk, a "Krisztina kisasszony"-t a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be (1961), élete utolsó hónapjaiban új színpadi műre kapott megbízást a Fővárosi Operettszínháztól... Amit az alábbi riportban Kemény Egon zeneszerző említ - "az új magyar daljáték" - zenei formáját talán meg is valósította a Rádióban, megkomponálta a "Messzetűnt kedves" (1965) című művében, László Margit (Ámeli), Andor Éva (Julika) és Simándy József (Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi költője) előadásában, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarával, Bródy Tamás vezényletével mutatta be a Rádió Dalszínháza.
Ma, május 1-én Kemény Egon "Májusfa-keringő" - jét (Gyurkovics Mária) hallgatnám szívesen, ahogy említi, javarészt a Rádiónak köszönhette ismertségét és népszerűségét. Hozzáteszem, hogy annak idején nem utolsó sorban a műfajt teremtő "Májusfa" (1949) című rádióoperettjének. Ez, az első rádióoperett, stúdiókörülmények között - a háború vége után négy évvel... - keltett színpadi hatást, az akkori technikai lehetőségek szerint, Ferrari Violetta, Rátonyi Róbert és mások nagyszerű előadásában, a hatalmas rádiós siker után 1949-ben, Szilveszterkor Kemény Egon: "Talán a csillagok" (1949) folytatással társulva több évtizeden át közönségkedvenc rádiós műfajjá lett, az első két említett operett után daljátékok írására is kaptak megbízást a zeneszerzők a Magyar Rádió vezetésétől. Kemény Egon pontos meghatározása az operett és a daljáték tekintetében mérvadó. "Mai tárgyú" operettje volt a "Valahol Délen" (1956) is, a "Májusfa"(1949) is, a "Talán a csillagok" a "Kikelet ucca 3" (1929) szintén. Kemény Egon nagyoperettjei sikeres premierekkel indultak - a "Valahol Délen" népszerűsége túlszárnyalt minden elképzelést - mindhárom, a "Fekete liliom"(1946) is,látványos, revüszerű volt, ahogyan a bemutatók színlapján olvasható. Más kérdés az, hogy az akkori budapesti színházvezetések éppen milyen elhatározásra jutottak operettjei lekötött előadásai ügyében...és az is, hogy egyes "források" mindezt hogyan tálalták. Színházi szerzőként is tapasztalt művész volt, mint megtudtam, Kemény Egon gyermekkorától szoros kapcsolatban állt a színházzal - kassai házuk is a Színház mellett, a Fő-utcában állt... -, a főiskolai évek alatt Bécsben az Operával, majd Berlinben, 22 évesen már a Fővárosi Operettszínházban másodkarmester lett, kisoperettjeit a Royal Revü Varieté játszotta 1945-ben és 1946-ban, a "Mandragora" és "Valahol Délen" kamaradarabjairól, előadássorozatairól már korábban is írtunk, a "Krisztina kisasszony"-t a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be (1961), élete utolsó hónapjaiban új színpadi műre kapott megbízást a Fővárosi Operettszínháztól... Amit az alábbi riportban Kemény Egon zeneszerző említ - "az új magyar daljáték" - zenei formáját talán meg is valósította a Rádióban, megkomponálta a "Messzetűnt kedves" (1965) című művében, László Margit (Ámeli), Andor Éva (Julika) és Simándy József (Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi költője) előadásában, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarával, Bródy Tamás vezényletével mutatta be a Rádió Dalszínháza.
2058 Búbánat 2017-05-01 11:36:09
A Film Színház Muzsikában volt olvasható az alábbi cikk, amit kimásoltam ide a képes hetilap 1961-es évjáratából. Szerzője: „g.m.” – feltehetően, az újság egykori legendás hírlapíróját, Gách Marianne–t fedi. „Problémák – Az operett körül” – „Beszélgetés két komponistával" Kerekes János – Kemény Egon „Miért születik oly kevés új magyar operett? Mi a jövője nálunk ennek a műfajnak? Dolgoznak-e új műveken a zeneszerzők? Mi a panaszuk és mi az elképzelésük? Erről beszélgettünk két sikeres komponistával.” Most, a cikknek azt a részét ismertetem, amely a Kemény Egonnal készült beszélgetés szövegét tartalmazza. „Kemény Egon Valahol délen című operettjét most több szovjet színpadon is játsszák egyszerre. S itthon a rádióban, nap -nap után halljuk egy-egy hosszabb-rövidebb lélegzetű kompozícióját. Krisztina kisasszony címen rádió-daljátékot írt néhány évvel ezelőtt, ez is operettszerű, de színpadon még nem láttuk. - Épp most írtuk át színpadra Erdődy Jánossal és Kardos Györggyel együtt a Krisztina kisasszonyt – mondja. – Ezen kívül egy hattételes nagyzenekari szvitet komponálok, címe: Gyermekjátékok. Ezt is a rádiónak írom, hiszen, ha a közönség ismeri a nevem és munkáimat, ezt javarészt a rádiónak köszönhetem. Mondjam azt az elkoptatott frázist, hogy a magyar operett kérdése igen bonyolult? Nem vagyok se kritikus, se esztéta, sőt magam is irányításra szorulok munkámban. Mert sok szó esik arról, hogy jó lenne, ha mai tárgyú magyar operettek születnének, de amikor a szerzők megírják, egyedül maradnak. Éppen a mai tárgyú operetteket fogadja valamiféle húzódozás és fanyalgás. Az operett általában kollektív műfaj: s ahhoz, hogy létrejöjjön, nem elegendő a szövegíró meg a zeneszerző, hanem jó lenne, ha akadna egy színigazgató, egy dramaturg meg egy rendező is, aki leülne és átbeszélné velük munkájuk közben támadt, sokfelé ágazó, bonyolult problémáikat. Hiszen a mai tárgyú operett megírása temérdek veszéllyel jár: a szerzők könnyen a sematizmus útvesztőjébe tévedhetnek. Jó volna, ha ki tudnánk alakítani egy sajátos magyar stílust az operettben is, ami Lehár és Kálmán világsikerének is a titka. Mondhatnánk azt is, hogy ma nincsenek Lehárok és Kálmán Imrék. Ez lehetséges, de azért akadnak tehetséges zeneszerzők. Az új magyar operettet egyébként úgy képzelem el, hogy nem bécsi mintára születne, de mégis azon alapulna, látványos, revüszerű s nagy zenei formák bontakoznának ki benne. Kár, hogy nincs egy kísérleti színházunk a daljátékok számára. A daljáték mindenhonnan kiszorul, mert az Operaház operát akar bemutatni, az Operettszínház pedig operettet. A daljáték – németül Singspiel, ahogy Lehár jónéhány operettjét jelölte -, több mint operett, és kevesebb, mint az opera. Nincsenek benne zárt számok, de annál inkább, átkomponált zenei részek, sőt egész képek is, s prózában előadott jelenetek tarkítják. Az új magyar daljáték azt hiszem, az a műfaj, amely nagy tömegeket vonzana!” ( Kerekes János zeneszerző-karmester korabeli, kapcsolatos állásfoglalását a fenti kérdésekben, külön bejegyzésben teszem majd közzé itt a fórumon.)
A Film Színház Muzsikában volt olvasható az alábbi cikk, amit kimásoltam ide a képes hetilap 1961-es évjáratából. Szerzője: „g.m.” – feltehetően, az újság egykori legendás hírlapíróját, Gách Marianne–t fedi. „Problémák – Az operett körül” – „Beszélgetés két komponistával" Kerekes János – Kemény Egon „Miért születik oly kevés új magyar operett? Mi a jövője nálunk ennek a műfajnak? Dolgoznak-e új műveken a zeneszerzők? Mi a panaszuk és mi az elképzelésük? Erről beszélgettünk két sikeres komponistával.” Most, a cikknek azt a részét ismertetem, amely a Kemény Egonnal készült beszélgetés szövegét tartalmazza. „Kemény Egon Valahol délen című operettjét most több szovjet színpadon is játsszák egyszerre. S itthon a rádióban, nap -nap után halljuk egy-egy hosszabb-rövidebb lélegzetű kompozícióját. Krisztina kisasszony címen rádió-daljátékot írt néhány évvel ezelőtt, ez is operettszerű, de színpadon még nem láttuk. - Épp most írtuk át színpadra Erdődy Jánossal és Kardos Györggyel együtt a Krisztina kisasszonyt – mondja. – Ezen kívül egy hattételes nagyzenekari szvitet komponálok, címe: Gyermekjátékok. Ezt is a rádiónak írom, hiszen, ha a közönség ismeri a nevem és munkáimat, ezt javarészt a rádiónak köszönhetem. Mondjam azt az elkoptatott frázist, hogy a magyar operett kérdése igen bonyolult? Nem vagyok se kritikus, se esztéta, sőt magam is irányításra szorulok munkámban. Mert sok szó esik arról, hogy jó lenne, ha mai tárgyú magyar operettek születnének, de amikor a szerzők megírják, egyedül maradnak. Éppen a mai tárgyú operetteket fogadja valamiféle húzódozás és fanyalgás. Az operett általában kollektív műfaj: s ahhoz, hogy létrejöjjön, nem elegendő a szövegíró meg a zeneszerző, hanem jó lenne, ha akadna egy színigazgató, egy dramaturg meg egy rendező is, aki leülne és átbeszélné velük munkájuk közben támadt, sokfelé ágazó, bonyolult problémáikat. Hiszen a mai tárgyú operett megírása temérdek veszéllyel jár: a szerzők könnyen a sematizmus útvesztőjébe tévedhetnek. Jó volna, ha ki tudnánk alakítani egy sajátos magyar stílust az operettben is, ami Lehár és Kálmán világsikerének is a titka. Mondhatnánk azt is, hogy ma nincsenek Lehárok és Kálmán Imrék. Ez lehetséges, de azért akadnak tehetséges zeneszerzők. Az új magyar operettet egyébként úgy képzelem el, hogy nem bécsi mintára születne, de mégis azon alapulna, látványos, revüszerű s nagy zenei formák bontakoznának ki benne. Kár, hogy nincs egy kísérleti színházunk a daljátékok számára. A daljáték mindenhonnan kiszorul, mert az Operaház operát akar bemutatni, az Operettszínház pedig operettet. A daljáték – németül Singspiel, ahogy Lehár jónéhány operettjét jelölte -, több mint operett, és kevesebb, mint az opera. Nincsenek benne zárt számok, de annál inkább, átkomponált zenei részek, sőt egész képek is, s prózában előadott jelenetek tarkítják. Az új magyar daljáték azt hiszem, az a műfaj, amely nagy tömegeket vonzana!” ( Kerekes János zeneszerző-karmester korabeli, kapcsolatos állásfoglalását a fenti kérdésekben, külön bejegyzésben teszem majd közzé itt a fórumon.)
2057 Búbánat 2017-04-30 16:06:09
Ma, április 30-án, születésük évfordulóján két magyar komponistáról emlékezett meg a Dankó Rádióban Nagy Ibolya, az általa szerkesztett és vezetett operettműsorában: Fényes Szabolcs 1912-ben, Lehár Ferenc 1870-ben született ezen a napon. Természetesen az említett két zeneszerző kompozícióiból csendültek fel részletek a bejátszott rádiófelvételekről, sőt köztük egy-egy archív interjú-önvallomásban Fényes Szabolcs és Lehár Ferenc is „megszólalt”! Fényes Szabolcs dalát, „Küldök néked egy nápolyi dalt” Szabó Miklós énekelte; a Maya című operett 1971-es rádiófelvételéről pedig Galambos Erzsi, Házy Erzsébet, Korda György, Radnay György és Rátonyi Róbert énekelt részleteket, közreműködött az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Gyulai Gaál János. Még egy dal hangzott el a Mayából, „Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni” – ezúttal egy másik felvételről Németh Marika és a Földényi-kórus előadásában hallhattuk ezt a népszerű számot. A Lehár Ferenc-blokkban szinte csupa archív hangfelvételről szólaltak meg az ismert dallamok: - Giuditta: Giuditta dalát, II. felv., Tamássy Ilonka énekelte, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, a szerző, Lehár Ferenc vezényel (1940) - A cárevics: Volga-dal – énekel Rösler Endre, km. az Odeon Zenekar - A mosoly országa: Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” Udvardy Tibor előadásban csendült fel. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Rubányi Vilmos (1957) - A víg özvegyből Daniló belépője: „Szerelmetes szép hazám…/ Az orfeum tanyán…” , Udvardy Tibor énekel, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András (1962) - Friderika: „Óh lányka, óh lánykám…” - énekli Simándy József, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András (1972) - Cigányszerelem – Nyitány. A Budapest Székesfőváros Zenekarát maga a szerző, Lehár Ferenc vezényli. Lehárra emlékezett egy archív hangbejátszásról Sárdy János, aki egyike volt itthoni kedvenc tenorjainak, kedves anekdotikus történeteket mesélt, melyekben Lehárhoz fűződő személyes kapcsolatait elevenítette fel. Sárdy felvételéről is elhangzott az adásban egy szép Lehár-melódia: a Garabonciás című (a Cigányszerelem 1943-as átdolgozása a Magyar Királyi Operaház számára) daljáték rádióváltozatából („A Vándordiák”) hallhattuk az Utam muzsikálva járom című tenoráriát. Egy korábbi rádióadásban már bejátszotta Nagy Ibolya Lehár német nyelvű „Önvallomását” - persze, magyarul sohasem felejtett el és adott magyar nyelven is interjúkat, de most az Ausztriában készült német hanganyagból való, magyar szinkronnal készült archív hangfelvételről hallhattuk Lehárt beszélni : a komponista életére és munkásságára emlékszik vissza a felvételen. (Lehár születésének 100. évfordulója alkalmából, 1970-ben hangzott el először a magyar rádióban.) LEHÁR FERENC: „- A művészeti műfajok meghatározása és az az elhatárolása a zenetörténészek és kritikusok feladata. Számomra a színpadi mű megjelölése, mely szerint operának, operettnek, zenés vígjátéknak vagy énekes-játéknak nevezik, mellékes és alárendelt jelentőségű. A történet és a benne szereplő emberek a fontosak. Ha az emberek húsból-vérből valók, és az amit mondanak, énekelnek, az szívhez szól, és úgy váltanak ki örömet és bánatot, ahogy az életben, akkor - de csakis akkor - volt érdemes megírni a művet. Ha sikerül zenémmel mindazt, amit érzek oly módon kifejezni, hogy a színházban ülő emberek néhány órára megfeledkeznek saját gondjaikról, akkor elértem vágyaim célját. És akkor teljesen közömbös számomra, hogy operát írtam-e vagy operettet. Hogy melyik művészi ágba sorolják, azt átengedem nem annyira a kortársaimnak, mint inkább az utókornak. A jó sorsom a Kaimberg lábához vezetett, ahol ráakadtam egy házra, kilátás a Dunára, kicsiny ápolt kert, gazdag könyvtár és néhány helyiség, ahol a világtól elzárva a zenének élhetek. Ez mostanában az otthonom. Nyáron Ischlben, a Traun folyó partján lévő házban lakom. Csak ritkán hagyom el. Ott nyugodtabb körülmények között dolgozhatom, mint Bécsben. Általában sokat utazom, de mindig visszatérek a városba, amely az idők változásai során egyben változatlan maradt: Bécs a zene városa és a muzsikusoké! De nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik művészetemhez egy emberöltőn át hűek maradtak. Amit nyújthattam, szívből jött. Életem feladatát abban látom, hogy embertársaim szürke hétköznapjait megszépítsem. A muzsikában azt szeretném adni, ami után minden ember vágyik: örömet és egy kis napsugarat.” A Túl az Óperencián című, délelőtt elhangzott adást ma délután újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban, 18 és 19 óra között.
Ma, április 30-án, születésük évfordulóján két magyar komponistáról emlékezett meg a Dankó Rádióban Nagy Ibolya, az általa szerkesztett és vezetett operettműsorában: Fényes Szabolcs 1912-ben, Lehár Ferenc 1870-ben született ezen a napon. Természetesen az említett két zeneszerző kompozícióiból csendültek fel részletek a bejátszott rádiófelvételekről, sőt köztük egy-egy archív interjú-önvallomásban Fényes Szabolcs és Lehár Ferenc is „megszólalt”! Fényes Szabolcs dalát, „Küldök néked egy nápolyi dalt” Szabó Miklós énekelte; a Maya című operett 1971-es rádiófelvételéről pedig Galambos Erzsi, Házy Erzsébet, Korda György, Radnay György és Rátonyi Róbert énekelt részleteket, közreműködött az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Gyulai Gaál János. Még egy dal hangzott el a Mayából, „Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni” – ezúttal egy másik felvételről Németh Marika és a Földényi-kórus előadásában hallhattuk ezt a népszerű számot. A Lehár Ferenc-blokkban szinte csupa archív hangfelvételről szólaltak meg az ismert dallamok: - Giuditta: Giuditta dalát, II. felv., Tamássy Ilonka énekelte, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, a szerző, Lehár Ferenc vezényel (1940) - A cárevics: Volga-dal – énekel Rösler Endre, km. az Odeon Zenekar - A mosoly országa: Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” Udvardy Tibor előadásban csendült fel. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Rubányi Vilmos (1957) - A víg özvegyből Daniló belépője: „Szerelmetes szép hazám…/ Az orfeum tanyán…” , Udvardy Tibor énekel, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András (1962) - Friderika: „Óh lányka, óh lánykám…” - énekli Simándy József, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András (1972) - Cigányszerelem – Nyitány. A Budapest Székesfőváros Zenekarát maga a szerző, Lehár Ferenc vezényli. Lehárra emlékezett egy archív hangbejátszásról Sárdy János, aki egyike volt itthoni kedvenc tenorjainak, kedves anekdotikus történeteket mesélt, melyekben Lehárhoz fűződő személyes kapcsolatait elevenítette fel. Sárdy felvételéről is elhangzott az adásban egy szép Lehár-melódia: a Garabonciás című (a Cigányszerelem 1943-as átdolgozása a Magyar Királyi Operaház számára) daljáték rádióváltozatából („A Vándordiák”) hallhattuk az Utam muzsikálva járom című tenoráriát. Egy korábbi rádióadásban már bejátszotta Nagy Ibolya Lehár német nyelvű „Önvallomását” - persze, magyarul sohasem felejtett el és adott magyar nyelven is interjúkat, de most az Ausztriában készült német hanganyagból való, magyar szinkronnal készült archív hangfelvételről hallhattuk Lehárt beszélni : a komponista életére és munkásságára emlékszik vissza a felvételen. (Lehár születésének 100. évfordulója alkalmából, 1970-ben hangzott el először a magyar rádióban.) LEHÁR FERENC: „- A művészeti műfajok meghatározása és az az elhatárolása a zenetörténészek és kritikusok feladata. Számomra a színpadi mű megjelölése, mely szerint operának, operettnek, zenés vígjátéknak vagy énekes-játéknak nevezik, mellékes és alárendelt jelentőségű. A történet és a benne szereplő emberek a fontosak. Ha az emberek húsból-vérből valók, és az amit mondanak, énekelnek, az szívhez szól, és úgy váltanak ki örömet és bánatot, ahogy az életben, akkor - de csakis akkor - volt érdemes megírni a művet. Ha sikerül zenémmel mindazt, amit érzek oly módon kifejezni, hogy a színházban ülő emberek néhány órára megfeledkeznek saját gondjaikról, akkor elértem vágyaim célját. És akkor teljesen közömbös számomra, hogy operát írtam-e vagy operettet. Hogy melyik művészi ágba sorolják, azt átengedem nem annyira a kortársaimnak, mint inkább az utókornak. A jó sorsom a Kaimberg lábához vezetett, ahol ráakadtam egy házra, kilátás a Dunára, kicsiny ápolt kert, gazdag könyvtár és néhány helyiség, ahol a világtól elzárva a zenének élhetek. Ez mostanában az otthonom. Nyáron Ischlben, a Traun folyó partján lévő házban lakom. Csak ritkán hagyom el. Ott nyugodtabb körülmények között dolgozhatom, mint Bécsben. Általában sokat utazom, de mindig visszatérek a városba, amely az idők változásai során egyben változatlan maradt: Bécs a zene városa és a muzsikusoké! De nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik művészetemhez egy emberöltőn át hűek maradtak. Amit nyújthattam, szívből jött. Életem feladatát abban látom, hogy embertársaim szürke hétköznapjait megszépítsem. A muzsikában azt szeretném adni, ami után minden ember vágyik: örömet és egy kis napsugarat.” A Túl az Óperencián című, délelőtt elhangzott adást ma délután újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban, 18 és 19 óra között.
2056 Búbánat 2017-04-29 19:48:38 [Válasz erre: 1139 Búbánat 2015-05-26 18:15:51]
Kapcs.: 1139., 517., 331., 330. sorszámok Pontosítás Millöcker: A koldusdiák A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.30 - 22.06. A rádiófelvétel "paramétereiről" a kapcsolódó sorszámoknál hoztam fel ismeretanyagot.
Kapcs.: 1139., 517., 331., 330. sorszámok Pontosítás Millöcker: A koldusdiák A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. augusztus 15., Kossuth Rádió, 20.30 - 22.06. A rádiófelvétel "paramétereiről" a kapcsolódó sorszámoknál hoztam fel ismeretanyagot.
2055 Búbánat 2017-04-29 19:41:08 [Válasz erre: 74 Búbánat 2008-04-02 00:10:17]
Kapcs. 74. sorszám Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat /Qualiton/ LP-lemezen kiadta: 1961. évben (LPX 6529-31) A hanglemezfelvételt a Magyar Rádió 1964. augusztus 5-én mutatta be: először a Petőfi Rádió sugározta 20.00 – 22.25 óra között. (közben 21.00 órától a szünetben hírek és versek) (133:49 perc) Zenéjét átdolgozta: Kenessey Jenő Szövegét átdolgozta: Karinthy Ferenc Vezényel: Lukács Ervin Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Antal Istvánné Rendező: Mikó András Szereposztás: Kukorica Jancsi – Ilosfalvy Róbert Iluska – Zentay Anna A gonosz mostoha – Gobbi Hilda Bagó – Melis György Strázsamester – Radnay György A falu csősze – Domahidy László Francia király – Bilicsi Tivadar Francia királylány – Gyurkovics Mária Bartolo – Pethes Sándor A daljáték LP-kiadványát (1961) és a rádióban való sugárzását (1964) követte a Hungaroton CD-je (1996)
Kapcs. 74. sorszám Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat /Qualiton/ LP-lemezen kiadta: 1961. évben (LPX 6529-31) A hanglemezfelvételt a Magyar Rádió 1964. augusztus 5-én mutatta be: először a Petőfi Rádió sugározta 20.00 – 22.25 óra között. (közben 21.00 órától a szünetben hírek és versek) (133:49 perc) Zenéjét átdolgozta: Kenessey Jenő Szövegét átdolgozta: Karinthy Ferenc Vezényel: Lukács Ervin Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Antal Istvánné Rendező: Mikó András Szereposztás: Kukorica Jancsi – Ilosfalvy Róbert Iluska – Zentay Anna A gonosz mostoha – Gobbi Hilda Bagó – Melis György Strázsamester – Radnay György A falu csősze – Domahidy László Francia király – Bilicsi Tivadar Francia királylány – Gyurkovics Mária Bartolo – Pethes Sándor A daljáték LP-kiadványát (1961) és a rádióban való sugárzását (1964) követte a Hungaroton CD-je (1996)
2054 Búbánat 2017-04-29 13:10:40 [Válasz erre: 2053 Búbánat 2017-04-29 12:47:51]
Az előbbi beírás pontosítása és kiegészítése a 201. sorszám alatt beírt "Cseberből-vederbe" ismertetőnek.
Az előbbi beírás pontosítása és kiegészítése a 201. sorszám alatt beírt "Cseberből-vederbe" ismertetőnek.
2053 Búbánat 2017-04-29 12:47:51
Vincze Ottó: Cseberből vederbe – zenés komédia A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00 Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston Vezényel: Tóth Péter Km.: az MRT Kamarazenekara és a Földényi-kórus Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: Torlay, emigráns magyar földesúr – Várhelyi Endre Klára, a leánya – Andor Éva Cserei Sándor, magyar diák a bécsi forradalomban – Palcsó Sándor Mici, Klára német társalkodónője – László Margit Pista, Sándor inasa – Kishegyi Árpád (Gyurián József) Bécsi diákok – Szigeti Géza, Lázár Gida, Versényi László, Petrik József, Juhász Pál Schindler, bádogos, a bécsi forradalmi vezér – Ungvári László A császári vezénylő tábornok – Rajz János Lichtenberg, császári ezredes – Képessy József Cipszer, kofa – Lorán Lenke Bécsi kofa – Barabás Irén Kocsis – Farkas Antal Történik 1848 őszén Fodor Lajos cikke az RTV Újságban a Cseberből-vederbe Rádió Dalszínházának bemutatójáról (1964. május 9.) Jó Obernyik Károly a XIX. század végén aligha hitte volna, hogy precíz címet viselő vígjátéka (Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban) egykor egy egész műfaj, méghozzá igen népszerű műfaj számára szolgál mintául és forrásműként. Pedig most, hogy Ambrózy Ágoston gondos portalanító munkája után jobban megismertük a naiv hangú, de igen ötletesen lebonyolított darabot, úgy tűnik, mintha az egész újabb daljátékirodalmunk ebből merítette volna beszédének nyelvét, korfestő stílusát, szereplőinek belső érzelmi és indulatvilágát… Hát még hogyan hitetlenkedett volna, ha valaki azzal áll elő, hogy ezt az ő derűs negyvennyolcas történetét egyszer az egész ország hallgatja majd, méghozzá ki-ki a saját szobájában, s úgy könyvelik el, mint egy tengerentúli világban divatozó komédiázás hamisítatlanul magyar változatát. Mert most éppen Amerikában divat, hogy az Észak – Dél háború eseményeiről, meg a cowboyok egykori életéről szóló, hasonló bájú történeteket felfrissítik, zenébe foglalják, vagy legalábbis azzal körítik… Vincze Ottó, aki most a negyvennyolcas romantika megszólaltatására vállalkozott, jó munkát végzett: kort felidéző és elevenen mai, forradalmat szító és szerelmesen ellágyuló dallamokat úgy ötvözött s fűzött egybe, hogy a tarka zenei kép szépen elrendezett kompozíciót mutat, kiegyensúlyozottat, megnyugtatót, gyönyörködtetőt. Friss, új eszközökkel folytatja a magyar daljátékok hagyományos modorát, azt, amely Erkeltől (s még jó régebbről is), Kacsóh Pongráczon át, a Csínom Palkó szerzőjéig élt, formálódott, s az idegen szereplőket néha egészen maivá, tréfásan modernné fiatalított hangon daloltatja. Művészetének teljes fegyverzetét s biztonságát ott csodáljuk leginkább, ahol a százéves múlt zenei kicsengését, a nemesebb operettek hangvételét, meg a modern musicalek daloló stílusát egyszerre érzékelteti és egyéni hanggal itatja át; vagy az olyan fokozásokban, ahol a Marseillaise-t idéző bécsi indulót és a Kossuthról szóló magyart egyidőben szólaltatja meg. Kevés hangszerrel is hatásosan, néha monumentálisan szólnak e dallamok, kitűnő hangulat-keretbe foglalva a romantikus párbeszédeket és ábrándozásokat, meg a hevesebb, drámai jeleneteket. Kellemes szórakozást nyújtott a szombat esti bemutató, s ebben oroszlánrészük volt a jól kiválasztott szereplőknek: Andor Évának és Palcsó Sándornak, László Margitnak és Kishegyi Árpádnak (csak a szerepét megosztó prózai társával barátkoztunk meg nehezen), Várhelyi Endrének, Ungvári Lászlónak, Rajz Jánosnak, Lorán Lenkének és még néhány más társuknak, akik László Endre rendező tapasztalt irányításával játszottak, komédiáztak igen élettelien. A Rádió kamarazenekarát és a markánsan, fényesen megszólaló Földényi-kórust Tóth Péter dirigálta, a szépen csengő adásban azonban nagy része volt a zenei rendezőnek, Ruitner Sándornak is. Ambrózy Ágoston dalszövegei néha költőien szépek; néha viszont elég szárazon magyarázó részletek nehezítik el őket, különösen a nyitó számban… A Rádió Dalszínháza, mely sokféle irányzattal kísérletezik, a daljátékszerű zenés komédiával szép perceket szerzett hallgatóinak.
Vincze Ottó: Cseberből vederbe – zenés komédia A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00 Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston Vezényel: Tóth Péter Km.: az MRT Kamarazenekara és a Földényi-kórus Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: Torlay, emigráns magyar földesúr – Várhelyi Endre Klára, a leánya – Andor Éva Cserei Sándor, magyar diák a bécsi forradalomban – Palcsó Sándor Mici, Klára német társalkodónője – László Margit Pista, Sándor inasa – Kishegyi Árpád (Gyurián József) Bécsi diákok – Szigeti Géza, Lázár Gida, Versényi László, Petrik József, Juhász Pál Schindler, bádogos, a bécsi forradalmi vezér – Ungvári László A császári vezénylő tábornok – Rajz János Lichtenberg, császári ezredes – Képessy József Cipszer, kofa – Lorán Lenke Bécsi kofa – Barabás Irén Kocsis – Farkas Antal Történik 1848 őszén Fodor Lajos cikke az RTV Újságban a Cseberből-vederbe Rádió Dalszínházának bemutatójáról (1964. május 9.) Jó Obernyik Károly a XIX. század végén aligha hitte volna, hogy precíz címet viselő vígjátéka (Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban) egykor egy egész műfaj, méghozzá igen népszerű műfaj számára szolgál mintául és forrásműként. Pedig most, hogy Ambrózy Ágoston gondos portalanító munkája után jobban megismertük a naiv hangú, de igen ötletesen lebonyolított darabot, úgy tűnik, mintha az egész újabb daljátékirodalmunk ebből merítette volna beszédének nyelvét, korfestő stílusát, szereplőinek belső érzelmi és indulatvilágát… Hát még hogyan hitetlenkedett volna, ha valaki azzal áll elő, hogy ezt az ő derűs negyvennyolcas történetét egyszer az egész ország hallgatja majd, méghozzá ki-ki a saját szobájában, s úgy könyvelik el, mint egy tengerentúli világban divatozó komédiázás hamisítatlanul magyar változatát. Mert most éppen Amerikában divat, hogy az Észak – Dél háború eseményeiről, meg a cowboyok egykori életéről szóló, hasonló bájú történeteket felfrissítik, zenébe foglalják, vagy legalábbis azzal körítik… Vincze Ottó, aki most a negyvennyolcas romantika megszólaltatására vállalkozott, jó munkát végzett: kort felidéző és elevenen mai, forradalmat szító és szerelmesen ellágyuló dallamokat úgy ötvözött s fűzött egybe, hogy a tarka zenei kép szépen elrendezett kompozíciót mutat, kiegyensúlyozottat, megnyugtatót, gyönyörködtetőt. Friss, új eszközökkel folytatja a magyar daljátékok hagyományos modorát, azt, amely Erkeltől (s még jó régebbről is), Kacsóh Pongráczon át, a Csínom Palkó szerzőjéig élt, formálódott, s az idegen szereplőket néha egészen maivá, tréfásan modernné fiatalított hangon daloltatja. Művészetének teljes fegyverzetét s biztonságát ott csodáljuk leginkább, ahol a százéves múlt zenei kicsengését, a nemesebb operettek hangvételét, meg a modern musicalek daloló stílusát egyszerre érzékelteti és egyéni hanggal itatja át; vagy az olyan fokozásokban, ahol a Marseillaise-t idéző bécsi indulót és a Kossuthról szóló magyart egyidőben szólaltatja meg. Kevés hangszerrel is hatásosan, néha monumentálisan szólnak e dallamok, kitűnő hangulat-keretbe foglalva a romantikus párbeszédeket és ábrándozásokat, meg a hevesebb, drámai jeleneteket. Kellemes szórakozást nyújtott a szombat esti bemutató, s ebben oroszlánrészük volt a jól kiválasztott szereplőknek: Andor Évának és Palcsó Sándornak, László Margitnak és Kishegyi Árpádnak (csak a szerepét megosztó prózai társával barátkoztunk meg nehezen), Várhelyi Endrének, Ungvári Lászlónak, Rajz Jánosnak, Lorán Lenkének és még néhány más társuknak, akik László Endre rendező tapasztalt irányításával játszottak, komédiáztak igen élettelien. A Rádió kamarazenekarát és a markánsan, fényesen megszólaló Földényi-kórust Tóth Péter dirigálta, a szépen csengő adásban azonban nagy része volt a zenei rendezőnek, Ruitner Sándornak is. Ambrózy Ágoston dalszövegei néha költőien szépek; néha viszont elég szárazon magyarázó részletek nehezítik el őket, különösen a nyitó számban… A Rádió Dalszínháza, mely sokféle irányzattal kísérletezik, a daljátékszerű zenés komédiával szép perceket szerzett hallgatóinak.
2052 Búbánat 2017-04-28 10:35:20
A Dankó Rádió operettműsora, a "Túl az Óperencián" 9 és 10 óra között illetve az ismétlésben 18 és 19 óra között hallgatható naponta. A mai adás zenei kínálatából kiemelem Szirmai Albert: Alexandra, Huszka Jenő: Erzsébet című daljátékok részleteit, amelyek Szabó Miklós és az MR Énekkarának Férfikara; Oszvald Marika; Palcsó Sándor illetve Kalmár Magda, Galambos Erzsi, Németh Sándor, Kalocsai Zsuzsa énekfelvételeiről kerültek adásba, továbbá a Huszka-dalműbe beemelt, megzenésített Petőfi Sándor-költeményt, a "Szeptember végén" [/ig dalt Balczó Péter előadásában (az MRT Szimfonikus zenekarát Kovács János vezényli).
A Dankó Rádió operettműsora, a "Túl az Óperencián" 9 és 10 óra között illetve az ismétlésben 18 és 19 óra között hallgatható naponta. A mai adás zenei kínálatából kiemelem Szirmai Albert: Alexandra, Huszka Jenő: Erzsébet című daljátékok részleteit, amelyek Szabó Miklós és az MR Énekkarának Férfikara; Oszvald Marika; Palcsó Sándor illetve Kalmár Magda, Galambos Erzsi, Németh Sándor, Kalocsai Zsuzsa énekfelvételeiről kerültek adásba, továbbá a Huszka-dalműbe beemelt, megzenésített Petőfi Sándor-költeményt, a "Szeptember végén" [/ig dalt Balczó Péter előadásában (az MRT Szimfonikus zenekarát Kovács János vezényli).
2051 Búbánat 2017-04-27 13:01:01 [Válasz erre: 2050 Búbánat 2017-04-27 11:39:30]
Kapcs. 2050. sorszám. Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja – gyermekopera Az előbbihez kiegészítésül lásd még a Házy Erzsébet-topicba a 3813. sorszám alatt írt [url] http://www.momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=3813#342348; bejegyzésemet [/url] is.
Kapcs. 2050. sorszám. Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja – gyermekopera Az előbbihez kiegészítésül lásd még a Házy Erzsébet-topicba a 3813. sorszám alatt írt [url] http://www.momus.hu/forum.php?act=new&forumcat=293&msgcount=3813#342348; bejegyzésemet [/url] is.
2050 Búbánat 2017-04-27 11:39:30
Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja – gyermekopera Szövegét Chitz Klára könyve alapján Romhányi József írta Vezényel: Erdélyi Miklós Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és gyermekkórusa Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: László Endre A Gyermekrádió műsora A rádiófelvétel bemutatója: 1964. április 5., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.42 Szereposztás: Muzsikus Péter – Hankiss Ilona Fuzsitus Pál – Lehoczky Zsuzsa Viola bácsi – Angyal Sándor Hegedű – László Margit Dob – Maleczky Oszkár Kürt – Palócz László Fagott – Várhelyi Endre Harmónia tündér – Miklós Kata Bőgő nagymama – Fónay Márta Cselló pap – Palcsó Sándor Brácsa mama – Sándor Judit Bék – Antalffy Albert, Katona Lajos és Kishegyi Árpád Pikkolók – Bánkövi Bea és Várszegi Éva Cintányérok – Tegzes István, Várkonyi Mátyás R. Chitz Klára írónő és zongoratanárnő az ötvenes években kitűnő könyvet írt fiataloknak, mely mesés formában mutatja be és teszi élővé a zenekar hangszereit. E könyv alapján komponálta Ránki György 1963-ban - Romhányi József hihetetlenül szellemes verses forgatókönyvére - a Muzsikus Péter új kalandjai című gyermekoperát. Ránki György zeneszerző: „Először annak örültem, hogy Romhányi Józseftől olyan operalibrettót kaptam, amelyet egyetlen szó változtatása nélkül zenésíthettem meg. Aztán annak, hogy operánkat a színház több mint száz előadásán körülbelül hatvanezer gyermek látta. De legjobban annak örülük, hogy a „Muzsikus Péter” most a rádióban szólal meg… és egymillió gyermek fogja hallani.” Romhányi József dalszövegíró: „Ági kislányom kedvenc meséskönyve volt a Muzsikus Péter. Ebből ismertem meg a zenei alapfogalmakat. Együtt olvasgattuk. Ági egyszer azt mondta: apa, írjál ebből színdarabot. Két év múlva – a Gyermekszínház felkérésére – teljesíthettem kislányom óhaját. Hangszerország lakói verseimben új életre keltek.” László Endre rádiórendező „Először a zenei felvételek készültek el, Fejes Cecília gondos irányításával, Erdélyi Miklós vezényletével. Feladatom volt a cselekmény vonalának világos vezetése, akusztikai terek komponálása, a dalok hangulatának, ritmusának töretlen folytatása… tömören fogalmazva: zenének és prózának egységbe ötvözése."
Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja – gyermekopera Szövegét Chitz Klára könyve alapján Romhányi József írta Vezényel: Erdélyi Miklós Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és gyermekkórusa Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: László Endre A Gyermekrádió műsora A rádiófelvétel bemutatója: 1964. április 5., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.42 Szereposztás: Muzsikus Péter – Hankiss Ilona Fuzsitus Pál – Lehoczky Zsuzsa Viola bácsi – Angyal Sándor Hegedű – László Margit Dob – Maleczky Oszkár Kürt – Palócz László Fagott – Várhelyi Endre Harmónia tündér – Miklós Kata Bőgő nagymama – Fónay Márta Cselló pap – Palcsó Sándor Brácsa mama – Sándor Judit Bék – Antalffy Albert, Katona Lajos és Kishegyi Árpád Pikkolók – Bánkövi Bea és Várszegi Éva Cintányérok – Tegzes István, Várkonyi Mátyás R. Chitz Klára írónő és zongoratanárnő az ötvenes években kitűnő könyvet írt fiataloknak, mely mesés formában mutatja be és teszi élővé a zenekar hangszereit. E könyv alapján komponálta Ránki György 1963-ban - Romhányi József hihetetlenül szellemes verses forgatókönyvére - a Muzsikus Péter új kalandjai című gyermekoperát. Ránki György zeneszerző: „Először annak örültem, hogy Romhányi Józseftől olyan operalibrettót kaptam, amelyet egyetlen szó változtatása nélkül zenésíthettem meg. Aztán annak, hogy operánkat a színház több mint száz előadásán körülbelül hatvanezer gyermek látta. De legjobban annak örülük, hogy a „Muzsikus Péter” most a rádióban szólal meg… és egymillió gyermek fogja hallani.” Romhányi József dalszövegíró: „Ági kislányom kedvenc meséskönyve volt a Muzsikus Péter. Ebből ismertem meg a zenei alapfogalmakat. Együtt olvasgattuk. Ági egyszer azt mondta: apa, írjál ebből színdarabot. Két év múlva – a Gyermekszínház felkérésére – teljesíthettem kislányom óhaját. Hangszerország lakói verseimben új életre keltek.” László Endre rádiórendező „Először a zenei felvételek készültek el, Fejes Cecília gondos irányításával, Erdélyi Miklós vezényletével. Feladatom volt a cselekmény vonalának világos vezetése, akusztikai terek komponálása, a dalok hangulatának, ritmusának töretlen folytatása… tömören fogalmazva: zenének és prózának egységbe ötvözése."
2049 Búbánat 2017-04-26 12:23:11
„Sztambul rózsája” – a „Madam Pompadour” és „Az elvált asszony” operettek neves osztrák komponistájának, Leo Fallnak ugyancsak világhíres darabjából a Magyar Rádió 1965-ben készített magyar nyelvű stúdiófelvételt Koltay Valéria, László Margit, Kishegyi Árpád és Ilosfalvy Róbert (kinek külföldre távoztával ez volt az utolsó itthon felvett teljes operettfelvétele) főszereplésével. Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában ma ebből a Fall-operettből hallottunk két részletet: - Midili és Flórián vidám kettősét a II. felvonásból Koltay Valéria és Kishegyi Árpád énekli („Mondd azt, hogy kis Bocikám!”) - Az I. felvonás fináléja - Kondzsa Gül és Ahmed bej kettőse (László Margit és Ilosfalvy Róbert) A maga korában (1916) Fallnak ez az operettje - cselekményét tekintve - úgymond korszerű, felvilágosult szüzsének tekinthető már: Kemek pasa szépséges leánya, Kondzsa, nyűgnek érzi az idejétmúlt iszlám szokásokat, a nők alárendelt szerepét, az apák családon belüli teljhatalmát, az iszlám szokások szerinti párválasztást. Eszménye a nyugat-európai kultúra szabadabb világa… A konfliktus abból ered, hogy Kondzsát apja egy miniszter fiához – Ahmed bejhez - kívánja férjül adni, akit a lány nem fogad el, inkább a titkos imádóját választaná, aki magát leveleiben André Lery-nek mond és nagy szorgalmazója az Európa felé való nyitásnak… A darab bemutatása idején még misztikumnak számított a török környezet, az egykor volt háremek sejtelmes világa: a konfliktus eredője a felszabadultabb európai gondolkodás és az előírásokhoz ragaszkodó iszlám tradíciók ellentéte. Az operettben persze ez a mesterkélt konfliktus megoldódik– ahogyan a Sztambul rózsájára rímelő Huszka-operettben, a Gül babában is történik; itt a fináléban a lány számára kiderül, hogy Ahmed bej és az ismeretlen író ugyanaz a személy – így már nincs akadálya boldogságuknak. A délelőtti adás ismétlése 18 órától újra meghallgatható a Dankó Rádióban.
„Sztambul rózsája” – a „Madam Pompadour” és „Az elvált asszony” operettek neves osztrák komponistájának, Leo Fallnak ugyancsak világhíres darabjából a Magyar Rádió 1965-ben készített magyar nyelvű stúdiófelvételt Koltay Valéria, László Margit, Kishegyi Árpád és Ilosfalvy Róbert (kinek külföldre távoztával ez volt az utolsó itthon felvett teljes operettfelvétele) főszereplésével. Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában ma ebből a Fall-operettből hallottunk két részletet: - Midili és Flórián vidám kettősét a II. felvonásból Koltay Valéria és Kishegyi Árpád énekli („Mondd azt, hogy kis Bocikám!”) - Az I. felvonás fináléja - Kondzsa Gül és Ahmed bej kettőse (László Margit és Ilosfalvy Róbert) A maga korában (1916) Fallnak ez az operettje - cselekményét tekintve - úgymond korszerű, felvilágosult szüzsének tekinthető már: Kemek pasa szépséges leánya, Kondzsa, nyűgnek érzi az idejétmúlt iszlám szokásokat, a nők alárendelt szerepét, az apák családon belüli teljhatalmát, az iszlám szokások szerinti párválasztást. Eszménye a nyugat-európai kultúra szabadabb világa… A konfliktus abból ered, hogy Kondzsát apja egy miniszter fiához – Ahmed bejhez - kívánja férjül adni, akit a lány nem fogad el, inkább a titkos imádóját választaná, aki magát leveleiben André Lery-nek mond és nagy szorgalmazója az Európa felé való nyitásnak… A darab bemutatása idején még misztikumnak számított a török környezet, az egykor volt háremek sejtelmes világa: a konfliktus eredője a felszabadultabb európai gondolkodás és az előírásokhoz ragaszkodó iszlám tradíciók ellentéte. Az operettben persze ez a mesterkélt konfliktus megoldódik– ahogyan a Sztambul rózsájára rímelő Huszka-operettben, a Gül babában is történik; itt a fináléban a lány számára kiderül, hogy Ahmed bej és az ismeretlen író ugyanaz a személy – így már nincs akadálya boldogságuknak. A délelőtti adás ismétlése 18 órától újra meghallgatható a Dankó Rádióban.
2048 Búbánat 2017-04-25 23:53:19 [Válasz erre: 198 Búbánat 2008-04-22 00:02:43]
Kapcs. 198. sorszám 1964. április 2., Kossuth Rádió 20.30 – 21.46: „A Magyar Rádió új felvételének bemutatója” Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél – az operett keresztmetszete A dalszöveget Innocent Vincze Ernő és Romhányi József fordította Közreműködik: Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Sebestyén András Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál Főbb részletek az operettből: - Nyitány - Stella és Markó kettőse, I. felv.: „Stella nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren” (Szőnyi Olga, Melis György) – „Kettesben veled” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor) - A márkinő sanzonja (Neményi Lili) - Matrózinduló (Férfikar) – Filip és Tamás kettőse /Matrózkettős/, II. felv.: „Duli-duli” (Külkey László, Kishegyi Árpád ) – Pepita dala, II. felv.: „Házunkban, hol világra jöttem” – Koltay Valéria - Hármas és Pepita dala (Koltay Valéria, Forgács Éva, Barlay Zsuzsa) – „Olyan jó, olyan szép” – Koltay Valéria, Palcsó Sándor – Együttes, III. felv.: „Orvul tört ránk, eltiporta földünk, úrrá lett itt az ellenség…./ Szél, szél, szállj keletről hozzánk, szél,szél új világot hozz ránk…” (Palócz László, férfikar) Megemlítem a „Szabad szél” részleteinek egy korábbi (1950-es évek) rádiófelvételét is, ezen Gencsy Sári, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Bikádi György és Melis György énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és kamarakórusa. Vezényel: Lehel György
Kapcs. 198. sorszám 1964. április 2., Kossuth Rádió 20.30 – 21.46: „A Magyar Rádió új felvételének bemutatója” Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél – az operett keresztmetszete A dalszöveget Innocent Vincze Ernő és Romhányi József fordította Közreműködik: Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Sebestyén András Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál Főbb részletek az operettből: - Nyitány - Stella és Markó kettőse, I. felv.: „Stella nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren” (Szőnyi Olga, Melis György) – „Kettesben veled” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor) - A márkinő sanzonja (Neményi Lili) - Matrózinduló (Férfikar) – Filip és Tamás kettőse /Matrózkettős/, II. felv.: „Duli-duli” (Külkey László, Kishegyi Árpád ) – Pepita dala, II. felv.: „Házunkban, hol világra jöttem” – Koltay Valéria - Hármas és Pepita dala (Koltay Valéria, Forgács Éva, Barlay Zsuzsa) – „Olyan jó, olyan szép” – Koltay Valéria, Palcsó Sándor – Együttes, III. felv.: „Orvul tört ránk, eltiporta földünk, úrrá lett itt az ellenség…./ Szél, szél, szállj keletről hozzánk, szél,szél új világot hozz ránk…” (Palócz László, férfikar) Megemlítem a „Szabad szél” részleteinek egy korábbi (1950-es évek) rádiófelvételét is, ezen Gencsy Sári, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Bikádi György és Melis György énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és kamarakórusa. Vezényel: Lehel György
2047 Búbánat 2017-04-25 23:41:33 [Válasz erre: 43 Búbánat 2008-03-16 23:42:56]
Kapcs.: 43. sorszám Pontosítás Herbert Kawan: Londoni szenzáció (zenés játék) A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964.
Kapcs.: 43. sorszám Pontosítás Herbert Kawan: Londoni szenzáció (zenés játék) A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964.
2046 Búbánat 2017-04-25 23:39:39 [Válasz erre: 2045 Búbánat 2017-04-25 22:39:27]
Kerekes János - Kristóf Károly: Hófehérke és a hét törpe – rádióoperett (Zenés játék) Lásd még az 59. sorszámnál is.
Kerekes János - Kristóf Károly: Hófehérke és a hét törpe – rádióoperett (Zenés játék) Lásd még az 59. sorszámnál is.
2045 Búbánat 2017-04-25 22:39:27
Kerekes János - Kristóf Károly: Hófehérke és a hét törpe – rádióoperett (Zenés játék) A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. március 28., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.10. Km. az MRT Esztrádzenekara és a Földényi-kamarakórus Vezényel a szerző: Kerekes János Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Solymosi Ottó Szereposztás: Kovács Ilona – László Margit Baksa Géza – Kozma Lajos Nagy Ica – Mednyánszky Ági Vadász Frédi – Márkus László Az „óriás” brigád tagjai (heten): Guszti – Bay Gyula Mihály – Kibédy Ervin Béla – Gálcsiki János István – Kósa András László – Gozmány György János – Victor Gedeon Gábor – Berényi Ottó Kati – Géczy Dorottya Mr. Brown – Szabó Ernő Főnök – Viola Mihály Miniszterhelyettes – Greguss Zoltán Történik napjainkban (1960-as évek)
Kerekes János - Kristóf Károly: Hófehérke és a hét törpe – rádióoperett (Zenés játék) A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. március 28., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.10. Km. az MRT Esztrádzenekara és a Földényi-kamarakórus Vezényel a szerző: Kerekes János Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Solymosi Ottó Szereposztás: Kovács Ilona – László Margit Baksa Géza – Kozma Lajos Nagy Ica – Mednyánszky Ági Vadász Frédi – Márkus László Az „óriás” brigád tagjai (heten): Guszti – Bay Gyula Mihály – Kibédy Ervin Béla – Gálcsiki János István – Kósa András László – Gozmány György János – Victor Gedeon Gábor – Berényi Ottó Kati – Géczy Dorottya Mr. Brown – Szabó Ernő Főnök – Viola Mihály Miniszterhelyettes – Greguss Zoltán Történik napjainkban (1960-as évek)
2044 Búbánat 2017-04-24 13:23:39
Huszka Jenő, a magyar operett „atyja”, születésnapján (1875. április 22.) a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya emlékezett a kiváló komponistára. Ezúttal a „Gül baba” dallamai szólaltak meg az operettből - két stúdiófelvételről. Az előadók, akiknek énekében felcsendültek a jól ismert dalok: Melis György, Gulyás Dénes, Gáti István, Németh Marika és Ilosfalvy Róbert. A héten Varga Miklós (Budapest, 1956. december 4. –) magyar énekes, színművész, rockzenész a vendég a stúdióban, kivel Nagy Ibolya beszélget.
Huszka Jenő, a magyar operett „atyja”, születésnapján (1875. április 22.) a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya emlékezett a kiváló komponistára. Ezúttal a „Gül baba” dallamai szólaltak meg az operettből - két stúdiófelvételről. Az előadók, akiknek énekében felcsendültek a jól ismert dalok: Melis György, Gulyás Dénes, Gáti István, Németh Marika és Ilosfalvy Róbert. A héten Varga Miklós (Budapest, 1956. december 4. –) magyar énekes, színművész, rockzenész a vendég a stúdióban, kivel Nagy Ibolya beszélget.
2043 smaragd 2017-04-23 18:10:23 [Válasz erre: 2042 Búbánat 2017-04-23 10:36:18]
Már megy a mai műsor ismétlése Tokody Ilona operaénekesnővel, a szép zenei felvételek mellett a Művésznő terveiről is hallhatunk, amihez sok sikert kívánok.
Már megy a mai műsor ismétlése Tokody Ilona operaénekesnővel, a szép zenei felvételek mellett a Művésznő terveiről is hallhatunk, amihez sok sikert kívánok.
2042 Búbánat 2017-04-23 10:36:18
A Dankó Rádió imént véget ért operettműsorának végén Puccini Pillangókisasszony című operájának részletével köszönt el hallgatóságától [url] http://www.mediaklikk.hu/2017/04/18/tul-az-operencian-tokody-ilona-16-het/; Tokody Ilona, [/url] aki a hét minden napján a Nagy Ibolya szerkesztette és vezette adás vendége volt a rádió stúdiójában. (Cso-cso-szán nagyáriájának felvételén a Magyar Állami Operaház zenekarát Mihály András vezényelte.) A Kossuth-díjas szopránunk az éter hullámhosszán ezúttal a „művészet”, a „zene” kisugárzásáról, hatalmáról fogalmazta meg és osztotta meg gondolatait, de szólott egy csíksomlyói búcsú-élményéről, a Székelyföldön átélt feltöltődéseiről, és kifejtette, miért áll közel hozzá az opera mellett az operetténeklés is, végül kifejtette vágyát: tapasztalatait, képességeit szeretné kamatoztatni - a tanítás mellett - egy zenés színház művészeti vezetése élén (voltak már ilyen próbálkozásai, de nem adja fel ilyen irányú terveit, ambícióját továbbra sem). Tokody operettfelvételei közül két részletet hallottunk: Kálmán Imre:Marica grófnő – Szent Habakuk -duett (Tokody Ilona és Kovács József); Lehár: A cárevics - kettős: „Te vagy az életem” (Tokody Ilona és Kovács József) – egy CD-felvételről. Elhangzott még Liu áriája Tokody Ilona előadásában Puccini Turandotjából. Végül Behár György dalaiból kaptunk egy csokrot: énekelt Tokody Ilona, Kelen Péter, Miller Lajos, Hűvösvölgyi Ildikó ( „Szállnak a darvak, vége a nyárnak” ) és Ajtay Andor („Nem sírok én, csak fáj nagyon, hogy ifjúságom tovaszállt…” ) A Túl az Óperencián című délelőtti operettműsort 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internet elérhetőségeken.
A Dankó Rádió imént véget ért operettműsorának végén Puccini Pillangókisasszony című operájának részletével köszönt el hallgatóságától [url] http://www.mediaklikk.hu/2017/04/18/tul-az-operencian-tokody-ilona-16-het/; Tokody Ilona, [/url] aki a hét minden napján a Nagy Ibolya szerkesztette és vezette adás vendége volt a rádió stúdiójában. (Cso-cso-szán nagyáriájának felvételén a Magyar Állami Operaház zenekarát Mihály András vezényelte.) A Kossuth-díjas szopránunk az éter hullámhosszán ezúttal a „művészet”, a „zene” kisugárzásáról, hatalmáról fogalmazta meg és osztotta meg gondolatait, de szólott egy csíksomlyói búcsú-élményéről, a Székelyföldön átélt feltöltődéseiről, és kifejtette, miért áll közel hozzá az opera mellett az operetténeklés is, végül kifejtette vágyát: tapasztalatait, képességeit szeretné kamatoztatni - a tanítás mellett - egy zenés színház művészeti vezetése élén (voltak már ilyen próbálkozásai, de nem adja fel ilyen irányú terveit, ambícióját továbbra sem). Tokody operettfelvételei közül két részletet hallottunk: Kálmán Imre:Marica grófnő – Szent Habakuk -duett (Tokody Ilona és Kovács József); Lehár: A cárevics - kettős: „Te vagy az életem” (Tokody Ilona és Kovács József) – egy CD-felvételről. Elhangzott még Liu áriája Tokody Ilona előadásában Puccini Turandotjából. Végül Behár György dalaiból kaptunk egy csokrot: énekelt Tokody Ilona, Kelen Péter, Miller Lajos, Hűvösvölgyi Ildikó ( „Szállnak a darvak, vége a nyárnak” ) és Ajtay Andor („Nem sírok én, csak fáj nagyon, hogy ifjúságom tovaszállt…” ) A Túl az Óperencián című délelőtti operettműsort 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internet elérhetőségeken.
2041 Búbánat 2017-04-22 10:48:54
Hiányzik a mai „Túl az Óperencián” operettműsor részletezése a Dankó Rádió Facebook oldaláról, illetve amit feltettek szombatra, az a tegnapi műsortartalom átmásolása. Úgyhogy ideírom, amit most délelőtt hallhattunk az adásban. Elsőként egy Johann Strauss-polka hangzott fel. Nemrég volt a bemutatója az Operettszínházban Lehár Víg özvegyének. A Magyar Rádió 1962-es-stúdiófelvételéről most két olyan ismert, eredeti részlet szólalt meg, amiket nem hallhattunk a színház új produkcióból, mert számomra érthetetlen módon, valamiért nem tették be a darabba: - Valencienne és Camille Rosillon kettőse az első felvonásból, No.5. „Az otthon édes varázsa leng körül” (Koltay Valéria, Kövecses Béla) - Hanna és Danilo kettőse a második felvonásból, No.10. „Bamba, bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) Két másik részlet is felcsendült A víg özvegyből: - Melis György egyik rádiófelvételéről, melyen operettrészleteket énekel, hangzott el Danilo belépője („Az orfeum tanyán”) - A Grisette-dal Oszvald Marika előadásában szólalt most meg CD-felvételéről. Szirmai Albert Mézeskalács című daljátékából három részletet szerkesztett be Nagy Ibolya a műsorába: - Jóska dala „Ott ahol egy kútgém látszik” (Melis György) - Kórusjelenet (Km. a MRT Énekkara, vezényel Sebestyén András) - A királynő és Buhú kettőse „Fordulj ügyesen” (Andor Éva, Palcsó Sándor) E héten naponta Tokody Ilonával beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. Az operaénekesnő mai mondandója a „mulandóság” témája körül forgott: Tiszavirághoz hasonlította az élő előadást, ami múlandó: egyszeri, egyedi és megismételhetetlen; minden elmúlik – csak az emberek szívében-lelkületében él tovább, a jó esetben átélt katarzis élménye által. Tokody Ilona mesélt a népdalhoz (Bartók: „Csak tiszta forrásból”) és a nótához fűződő vonzalmáról is, mely zenék, dalok szeretetét már gyermekkorában, édesapja jóvoltából is, beléplántálták, magába szívta: „művészet ez is ha szépen, stílusosan, őszintén éneklik”. A könnyűzene sem idegen, nem áll távol tőle, több muzsikus-barátja koncertjén-előadásán léphetett fel ilyen, neki írt dalokkal (Presser Gábor, Zorán, Balázs Feco, Szarka Tamás). Tokody Ilona felvételei közül a következőket hallhattuk a rádióműsorban: - Puccini: Tosca – Tosa imája (Masahiro Saito zongorakíséretében) - Két népdal á capella előadásában (csak énekhang) szólalt meg – az egyik dal címe: „Elindultam szép hazámbul” - Wolf Péter – Vörösmarty Mihály: Ábránd (Tokody Ilona, a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás) Az adás Kálmán Imre Ördöglovasából a Palotás részletével zárult. A délelőtti operettműsor ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádióban.
Hiányzik a mai „Túl az Óperencián” operettműsor részletezése a Dankó Rádió Facebook oldaláról, illetve amit feltettek szombatra, az a tegnapi műsortartalom átmásolása. Úgyhogy ideírom, amit most délelőtt hallhattunk az adásban. Elsőként egy Johann Strauss-polka hangzott fel. Nemrég volt a bemutatója az Operettszínházban Lehár Víg özvegyének. A Magyar Rádió 1962-es-stúdiófelvételéről most két olyan ismert, eredeti részlet szólalt meg, amiket nem hallhattunk a színház új produkcióból, mert számomra érthetetlen módon, valamiért nem tették be a darabba: - Valencienne és Camille Rosillon kettőse az első felvonásból, No.5. „Az otthon édes varázsa leng körül” (Koltay Valéria, Kövecses Béla) - Hanna és Danilo kettőse a második felvonásból, No.10. „Bamba, bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) Két másik részlet is felcsendült A víg özvegyből: - Melis György egyik rádiófelvételéről, melyen operettrészleteket énekel, hangzott el Danilo belépője („Az orfeum tanyán”) - A Grisette-dal Oszvald Marika előadásában szólalt most meg CD-felvételéről. Szirmai Albert Mézeskalács című daljátékából három részletet szerkesztett be Nagy Ibolya a műsorába: - Jóska dala „Ott ahol egy kútgém látszik” (Melis György) - Kórusjelenet (Km. a MRT Énekkara, vezényel Sebestyén András) - A királynő és Buhú kettőse „Fordulj ügyesen” (Andor Éva, Palcsó Sándor) E héten naponta Tokody Ilonával beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya. Az operaénekesnő mai mondandója a „mulandóság” témája körül forgott: Tiszavirághoz hasonlította az élő előadást, ami múlandó: egyszeri, egyedi és megismételhetetlen; minden elmúlik – csak az emberek szívében-lelkületében él tovább, a jó esetben átélt katarzis élménye által. Tokody Ilona mesélt a népdalhoz (Bartók: „Csak tiszta forrásból”) és a nótához fűződő vonzalmáról is, mely zenék, dalok szeretetét már gyermekkorában, édesapja jóvoltából is, beléplántálták, magába szívta: „művészet ez is ha szépen, stílusosan, őszintén éneklik”. A könnyűzene sem idegen, nem áll távol tőle, több muzsikus-barátja koncertjén-előadásán léphetett fel ilyen, neki írt dalokkal (Presser Gábor, Zorán, Balázs Feco, Szarka Tamás). Tokody Ilona felvételei közül a következőket hallhattuk a rádióműsorban: - Puccini: Tosca – Tosa imája (Masahiro Saito zongorakíséretében) - Két népdal á capella előadásában (csak énekhang) szólalt meg – az egyik dal címe: „Elindultam szép hazámbul” - Wolf Péter – Vörösmarty Mihály: Ábránd (Tokody Ilona, a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás) Az adás Kálmán Imre Ördöglovasából a Palotás részletével zárult. A délelőtti operettműsor ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádióban.
2040 Búbánat 2017-04-20 11:42:40
Tokody Ilona énekfelvételei közül egy operettdal is elhangzott ma a Dankó Rádióban, a "Túl az Óperencián" adásában - igaz, nem zenekaros stúdiófelvételről, hanem egy élő koncertjén énekelte Lehár Paganinijából Lisa dalát, zongorán egy japán művész kísérte: Masahiro Saitoh. Örültem a bejátszott Bánk bán-részletnek: Melinda áriája a II. felvonásból (Kórodi András vezényli a zenekart). És még egy dalt hallhattunk Tokodytól – aki ezen a héten minden nap „vendégeskedik” a rádió stúdiójában, Nagy Ibolya mikrofonja előtt - Bartók Bélától (Jandó Jenő zongorakíséretében). Tokody Ilona a beszélgetés során kitért televíziós és rádiós fellépéseire, a televíziós Kodály-énekversenyre, amit megnyert. Nem sokkal ezután kapott felkérést Kodály Budavári Te Deumában énekelni egy Filharmóniai-koncerten –beugrással Sziklay Erika helyett; Ferencsik Jánossal próbált, a koncerten Simándy József, Komlóssy Erzsébet és Gregor József volt a partnere. Számára hasznosak a rádiós, televíziós felvételek, mert visszahallgathatja-visszanézheti önmagát, és felvétel közben és utána kontrollálhatja milyen volt, legközelebb hol, miben kell valamit változtatni, hogy még jobb legyen előadása. Előbb a francia operett első mesterének tekintett, August Hervé „Nebáncsvirágá”-nak rádiófelvételéről hangzottak el részletek: Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. február 2.. Kossuth adó 20.10 – 22.20 Fordította: Zágon István. Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő. Vezényel: Bródy Tamás. Km.: az MRT szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus. Zenei rendező: Beck László. Rendező: Solymosi Ottó (Km. Neményi Lili, Baksay Árpád, Ráday Imre). Kalmár Magdának is van egy felvétele a rádióban ebből az operettből: a „Nagydob-kuplé”, a közreműködő Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényli.) A műsor második részében az angol operett Sir Arthur Sullivan utáni jeles képviselője, a 19. század végén alkotott Sidney Jones híres dalművéből, a „Gésák”-ból csendültek fel a jól ismert dalok: A Rádió Dalszínház bemutatója: 1969. Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta. Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő. Vezényel: Bródy Tamás. Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara .Zenei rendező: Matz László. Rendező: Cserés Miklós dr. (Km. László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt és Reményi Sándor) A Dankó Rádió délelőtti operettadását 18 órától hallgathatjuk meg újra a rádió hullámhosszán és online a rádió internetes elérhetőségén.
Tokody Ilona énekfelvételei közül egy operettdal is elhangzott ma a Dankó Rádióban, a "Túl az Óperencián" adásában - igaz, nem zenekaros stúdiófelvételről, hanem egy élő koncertjén énekelte Lehár Paganinijából Lisa dalát, zongorán egy japán művész kísérte: Masahiro Saitoh. Örültem a bejátszott Bánk bán-részletnek: Melinda áriája a II. felvonásból (Kórodi András vezényli a zenekart). És még egy dalt hallhattunk Tokodytól – aki ezen a héten minden nap „vendégeskedik” a rádió stúdiójában, Nagy Ibolya mikrofonja előtt - Bartók Bélától (Jandó Jenő zongorakíséretében). Tokody Ilona a beszélgetés során kitért televíziós és rádiós fellépéseire, a televíziós Kodály-énekversenyre, amit megnyert. Nem sokkal ezután kapott felkérést Kodály Budavári Te Deumában énekelni egy Filharmóniai-koncerten –beugrással Sziklay Erika helyett; Ferencsik Jánossal próbált, a koncerten Simándy József, Komlóssy Erzsébet és Gregor József volt a partnere. Számára hasznosak a rádiós, televíziós felvételek, mert visszahallgathatja-visszanézheti önmagát, és felvétel közben és utána kontrollálhatja milyen volt, legközelebb hol, miben kell valamit változtatni, hogy még jobb legyen előadása. Előbb a francia operett első mesterének tekintett, August Hervé „Nebáncsvirágá”-nak rádiófelvételéről hangzottak el részletek: Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. február 2.. Kossuth adó 20.10 – 22.20 Fordította: Zágon István. Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő. Vezényel: Bródy Tamás. Km.: az MRT szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus. Zenei rendező: Beck László. Rendező: Solymosi Ottó (Km. Neményi Lili, Baksay Árpád, Ráday Imre). Kalmár Magdának is van egy felvétele a rádióban ebből az operettből: a „Nagydob-kuplé”, a közreműködő Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényli.) A műsor második részében az angol operett Sir Arthur Sullivan utáni jeles képviselője, a 19. század végén alkotott Sidney Jones híres dalművéből, a „Gésák”-ból csendültek fel a jól ismert dalok: A Rádió Dalszínház bemutatója: 1969. Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta. Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő. Vezényel: Bródy Tamás. Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara .Zenei rendező: Matz László. Rendező: Cserés Miklós dr. (Km. László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt és Reményi Sándor) A Dankó Rádió délelőtti operettadását 18 órától hallgathatjuk meg újra a rádió hullámhosszán és online a rádió internetes elérhetőségén.
2039 Búbánat 2017-04-19 14:27:19 [Válasz erre: 2037 Búbánat 2017-04-19 11:28:47]
Mint említettem, ezen a héten a Dankó Rádió mikrofonja előtt - Nagy Ibolya vendégeként - Tokody Ilona vall művészi hitvallásáról, életéről, mesél a több évtizedes énekművészi pályája alakulásáról, a „szakmáról”, szerepeiről, hazai és külföldi fellépéseiről, pályatársakról, a zene szépségéről- milyenségéről - befogadásáról, az ének tanítványairól, a tanítás öröméről stb Érdekes módon, míg pálya- és szólamtársaival aránylag sok operettfelvételt készített a rádió, Tokody Ilonával csak nagyon keveset… pedig koncerteken énekelt operettrészleteket is, nem is keveset. A rádióban néhány Huszka-, Kálmán-,Szirmai- operettdal készült vele, a Hungarotonnál pedig Lehár Cárevicséből egy-két részlet. Szóval, nem sok… A rádióban felvették Tokodyval is Márta románcát Csajkovszkij-Klein A diadalmas asszony című daljátékából (rajta kívül Neményi Lili, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Sass Sylvia is felénekelte ezt a dalt a stúdióban). Ezért lepődtem meg, hogy a mai adásban, mikor elhangzottak részletek ebből az operettből, nem Tokody Ilona előadásában, énekfelvételéről szólalt meg most ez a gyönyörű románc. Szóval ezen kissé értetlenkedek…
Mint említettem, ezen a héten a Dankó Rádió mikrofonja előtt - Nagy Ibolya vendégeként - Tokody Ilona vall művészi hitvallásáról, életéről, mesél a több évtizedes énekművészi pályája alakulásáról, a „szakmáról”, szerepeiről, hazai és külföldi fellépéseiről, pályatársakról, a zene szépségéről- milyenségéről - befogadásáról, az ének tanítványairól, a tanítás öröméről stb Érdekes módon, míg pálya- és szólamtársaival aránylag sok operettfelvételt készített a rádió, Tokody Ilonával csak nagyon keveset… pedig koncerteken énekelt operettrészleteket is, nem is keveset. A rádióban néhány Huszka-, Kálmán-,Szirmai- operettdal készült vele, a Hungarotonnál pedig Lehár Cárevicséből egy-két részlet. Szóval, nem sok… A rádióban felvették Tokodyval is Márta románcát Csajkovszkij-Klein A diadalmas asszony című daljátékából (rajta kívül Neményi Lili, Moldován Stefánia, Házy Erzsébet és Sass Sylvia is felénekelte ezt a dalt a stúdióban). Ezért lepődtem meg, hogy a mai adásban, mikor elhangzottak részletek ebből az operettből, nem Tokody Ilona előadásában, énekfelvételéről szólalt meg most ez a gyönyörű románc. Szóval ezen kissé értetlenkedek…
2038 smaragd 2017-04-19 13:25:46 [Válasz erre: 2036 Búbánat 2017-04-18 11:15:33]
Tokody Ilona operaénekesnő emlékei és Nagy Ibolya szerkesztése révén összecsengett a tegnapi műsor Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Kemény Egon művészete bizonyos vonatkozásaiban. Tegnap a "Komáromi farsang" kapcsán, amelynek főszereplőit ma magánszemélyi viszonylatban említette Tokody Ilona, aki most többek között moszkvai és leningrádi sikereit idézte fel, kitért a nagyszerű orosz közönségre, érzékletesen adta vissza az ottani színházi atmoszférát, az óriási siker milyenségét... - amelynek elbeszélését itt a fórumon már korábban Szinetár Miklóstól is reméltük...vártuk, a "Valahol Délen" szovjetunióbeli bemutatói utáni emlékeit. Tokody Ilona művésznő egyebek mellett az énekversenyek során szinte minden egyes zeneszerzővel, aki dalokat is komponált zenei ismeretségbe került, ahogyan közvetlen, érdekes és tanulságos elbeszéléséből ma megtudhattuk. Hozzáteszem, hogy ez így van Kemény Egon esetében is, a [url]https://youtu.be/ZpHuJytmRrw;"Balaton-keringő"[/url]-t (Májusfa, 1949) énekelte Tokody Ilona és Gulyás Dénes CD-re. (Sajnos, erre csak a zeneszerző elhunyta után került sor,ezen a felvételen nem az eredeti hangszerelésben halljuk.)
Tokody Ilona operaénekesnő emlékei és Nagy Ibolya szerkesztése révén összecsengett a tegnapi műsor Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Kemény Egon művészete bizonyos vonatkozásaiban. Tegnap a "Komáromi farsang" kapcsán, amelynek főszereplőit ma magánszemélyi viszonylatban említette Tokody Ilona, aki most többek között moszkvai és leningrádi sikereit idézte fel, kitért a nagyszerű orosz közönségre, érzékletesen adta vissza az ottani színházi atmoszférát, az óriási siker milyenségét... - amelynek elbeszélését itt a fórumon már korábban Szinetár Miklóstól is reméltük...vártuk, a "Valahol Délen" szovjetunióbeli bemutatói utáni emlékeit. Tokody Ilona művésznő egyebek mellett az énekversenyek során szinte minden egyes zeneszerzővel, aki dalokat is komponált zenei ismeretségbe került, ahogyan közvetlen, érdekes és tanulságos elbeszéléséből ma megtudhattuk. Hozzáteszem, hogy ez így van Kemény Egon esetében is, a [url]https://youtu.be/ZpHuJytmRrw;"Balaton-keringő"[/url]-t (Májusfa, 1949) énekelte Tokody Ilona és Gulyás Dénes CD-re. (Sajnos, erre csak a zeneszerző elhunyta után került sor,ezen a felvételen nem az eredeti hangszerelésben halljuk.)
2037 Búbánat 2017-04-19 11:28:47 [Válasz erre: 2036 Búbánat 2017-04-18 11:15:33]
A Dankó Rádió Túl az Óperencián mai adásában két, számomra igen élvezetes operettfelvétel részletei szólaltak meg Előbb Offenbach Párizsi élet című, az első nem ókori témát feldolgozó egész estés nagyoperettjének rádiófelvételéről hallottunk pompás részleteket, ezúttal Lehoczky Éva, Mohácsy Judit, Németh Mária, Ötvös Csilla, Bordás György, Fülöp Attila és Miller Lajos, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara tolmácsolásában, vezényel Breitner Tamás (A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00 A másik dalmű, amiből ismert melódiák csendültek fel, Csajkovszki – Josef Klein A diadalmas asszony című operett. (Csajkovszkij dalaiból, és a Hattyúk tava c. balett zenei motívumaiból összeállított és meghangszerelt darab, olyasféle, mint Schubert - Berté Három a kislány c. daljáték). - Menysikov dala, I, felv.”Hol az az asszony, ki rabul ejtett? hol az az asszony, kit nem felejtek? hol van mámor, az örök lobogás? hol az a nő, aki minden nap más? (Gulyás Dénes és az MRT Énekkarának Férfikara, vezényel Breitner Tamás) - Szonya és Vaszilij vidám kettőse, I. felv. „ Bánja az ördög, akármi vár, törje fejét csak a szamár” (Zempléni Mária és Rozsos István, vezényel: Breitner Tamás). - Márta románca, I. felv. „Rózsák, bíborszínű rózsák” (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József és a Földényi-kórus, vezényel Bródy Tamás) A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendége a stúdióban a héten Tokody Ilona operaénekesnő , aki a beszélgetés során körbejárta azt a témát, mely egyik mottója: „zene az, ami életet ad, szeretetet sugároz”. Beszélt a zenei- énekversenyek fontosságáról, azokon indulni – nem is csak az eredmény(esség) miatt, hanem mert rengeteg tapasztalatot szerezhet a fiatal, pályakezdő művész a megmérettetéskor, amit később hasznosítani tud. Példaként említette saját magát, mikor még zeneakadémista korában „kötelezték” a moszkvai Csajkovszkij-énekversenyen való részvételre… Első sikerét említette, mikor itthon még nem „fedezte fel” az Opera a fiatal énekest, de már Bécsben felfigyeltek tehetségére Mimi szerepében; Giuseppe Patané karmester megkérte Mihály András igazgatót, hogy itthon is foglalkoztassák őt a Bohéméletben, ha Bécsben bevált, akkor garantálja az Operában is a hasonló sikerét. Így is történt, és Seregi László is elismerését fejezte ki neki: így kezdődött a több évtizedig tartó sikersorozata itthon és külföldön egyaránt; Kelen Péterrel végig úgy összetartoztak, „olyan álompár voltak együtt, mint egykor Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert” - tette hozzá Tokody Ilona. Zenei bejátszások: - Puccini: Manon Lescaut – kettős (Tokody Ilona-Kelen Péter – egy brazíliai fellépésükön rögzített, élő felvételről) - Kodály: „A csitári hegyek alat”t (Tokody Ilona, Simándy József - zenekari kísérettel) A délelőtti adás ismétlése a megszokott időben, 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió operettműsorában.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián mai adásában két, számomra igen élvezetes operettfelvétel részletei szólaltak meg Előbb Offenbach Párizsi élet című, az első nem ókori témát feldolgozó egész estés nagyoperettjének rádiófelvételéről hallottunk pompás részleteket, ezúttal Lehoczky Éva, Mohácsy Judit, Németh Mária, Ötvös Csilla, Bordás György, Fülöp Attila és Miller Lajos, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara tolmácsolásában, vezényel Breitner Tamás (A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00 A másik dalmű, amiből ismert melódiák csendültek fel, Csajkovszki – Josef Klein A diadalmas asszony című operett. (Csajkovszkij dalaiból, és a Hattyúk tava c. balett zenei motívumaiból összeállított és meghangszerelt darab, olyasféle, mint Schubert - Berté Három a kislány c. daljáték). - Menysikov dala, I, felv.”Hol az az asszony, ki rabul ejtett? hol az az asszony, kit nem felejtek? hol van mámor, az örök lobogás? hol az a nő, aki minden nap más? (Gulyás Dénes és az MRT Énekkarának Férfikara, vezényel Breitner Tamás) - Szonya és Vaszilij vidám kettőse, I. felv. „ Bánja az ördög, akármi vár, törje fejét csak a szamár” (Zempléni Mária és Rozsos István, vezényel: Breitner Tamás). - Márta románca, I. felv. „Rózsák, bíborszínű rózsák” (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József és a Földényi-kórus, vezényel Bródy Tamás) A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendége a stúdióban a héten Tokody Ilona operaénekesnő , aki a beszélgetés során körbejárta azt a témát, mely egyik mottója: „zene az, ami életet ad, szeretetet sugároz”. Beszélt a zenei- énekversenyek fontosságáról, azokon indulni – nem is csak az eredmény(esség) miatt, hanem mert rengeteg tapasztalatot szerezhet a fiatal, pályakezdő művész a megmérettetéskor, amit később hasznosítani tud. Példaként említette saját magát, mikor még zeneakadémista korában „kötelezték” a moszkvai Csajkovszkij-énekversenyen való részvételre… Első sikerét említette, mikor itthon még nem „fedezte fel” az Opera a fiatal énekest, de már Bécsben felfigyeltek tehetségére Mimi szerepében; Giuseppe Patané karmester megkérte Mihály András igazgatót, hogy itthon is foglalkoztassák őt a Bohéméletben, ha Bécsben bevált, akkor garantálja az Operában is a hasonló sikerét. Így is történt, és Seregi László is elismerését fejezte ki neki: így kezdődött a több évtizedig tartó sikersorozata itthon és külföldön egyaránt; Kelen Péterrel végig úgy összetartoztak, „olyan álompár voltak együtt, mint egykor Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert” - tette hozzá Tokody Ilona. Zenei bejátszások: - Puccini: Manon Lescaut – kettős (Tokody Ilona-Kelen Péter – egy brazíliai fellépésükön rögzített, élő felvételről) - Kodály: „A csitári hegyek alat”t (Tokody Ilona, Simándy József - zenekari kísérettel) A délelőtti adás ismétlése a megszokott időben, 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió operettműsorában.
2036 Búbánat 2017-04-18 11:15:33 [Válasz erre: 2035 Búbánat 2017-04-17 17:29:22]
Tokody Ilona a „főszereplő” ma is a Dankó Rádió operettműsorában: Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető vendége a stúdióban; beszélgetésük ott folytatódott, ahol tegnap abbamaradt. Tokody megfogalmazta hitvallását: „hit, remény, szeretet – hinni kell egymásban és a szeretetben” – ezek egysége nélkül nem létezhetünk, kell a „házi áldás”: az imával, a művészettel és a zenével együtt ez jelenti számára a „szent háromságot” - mondotta. Szóba került pályafutásának negyvenedik évfordulóján adott jubileumi koncertje az Operában. Nagy szeretettel beszélt erről, és a próbaidőszakról, hiszen előtte öt évig nem lépett fel a „HÁZ”-ban. És számára milyen izgalmas időszak volt ez, hiszen az eltelt évek alatt máshol, itthon és külföldön sokat énekelt, de nagyon hiányzott neki a Magyar Állami Operaház színpada, úgyhogy a rákészülés, ráhangolódás, a műsor összeállítása, mind, a márciusi gálakoncertjét megelőző nagyon örömteli állapota volt életének. Külön kitért a bariton Agache-ra, akit sok-sok éve tisztel, de eddig elkerülték egymást, és most itt volt a lehetőség, hogy együtt énekeljenek, s ő örömmel mondott igent a felkérésének. Ugyancsak szólott Ács Jánosról , a koncert kiváló, világhírű karmesteréről, akivel régóta tartja a kapcsolatot, korábban többször kísérte zongorán, például Verdi- dalokból összeállított dalestjén, de Pavarottira emlékező műsorban is együtt szerepeltek az Olasz Kultúrintézetben. Már most felhívta a rádióhallgatók figyelmét az október 30-án sorra kerülő bel canto-estjére a Pesti Vigadó Nagytermében, hol férjével, Muskát Andrással fog Rossini-Bellini-Donizetti dalokat előadni, Ács János zongorakíséretében. A zenei kínálatban Tokody Ilona énekhangján felcsendült Mimi első felvonásbeli áriája a Bohémélet felvételéről (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara & Mihály András), továbbá Violetta és Alfredo kettőse a Traviata harmadik felvonásából (Km. Muskát András, a zongoránál: Ács János). Az operettet Kemény Egon Komáromi farsang című darabjának rádiófelvételéről elhangzott öt részlet képviselte: Csokonai dala; Üldözők kara; Lilla és Csokonai szerelmi kettőse; a Korcsmáros dala; Vidám együttes: „egy-kettő, egy-kettő…” . Énekelt Házy Erzsébet, llosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Gózon Gyula, az MR Zenekarát Vincze Ottó vezényli. Két Robert Stolz –melódiát is hallhattunk, Ötvös Csilla, Csonka Zsuzsanna és Leblanc Győző énekelt. A délelőtti adást 18 órától ismétli meg a Dankó Rádió: „Túl az Óperencián”.
Tokody Ilona a „főszereplő” ma is a Dankó Rádió operettműsorában: Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető vendége a stúdióban; beszélgetésük ott folytatódott, ahol tegnap abbamaradt. Tokody megfogalmazta hitvallását: „hit, remény, szeretet – hinni kell egymásban és a szeretetben” – ezek egysége nélkül nem létezhetünk, kell a „házi áldás”: az imával, a művészettel és a zenével együtt ez jelenti számára a „szent háromságot” - mondotta. Szóba került pályafutásának negyvenedik évfordulóján adott jubileumi koncertje az Operában. Nagy szeretettel beszélt erről, és a próbaidőszakról, hiszen előtte öt évig nem lépett fel a „HÁZ”-ban. És számára milyen izgalmas időszak volt ez, hiszen az eltelt évek alatt máshol, itthon és külföldön sokat énekelt, de nagyon hiányzott neki a Magyar Állami Operaház színpada, úgyhogy a rákészülés, ráhangolódás, a műsor összeállítása, mind, a márciusi gálakoncertjét megelőző nagyon örömteli állapota volt életének. Külön kitért a bariton Agache-ra, akit sok-sok éve tisztel, de eddig elkerülték egymást, és most itt volt a lehetőség, hogy együtt énekeljenek, s ő örömmel mondott igent a felkérésének. Ugyancsak szólott Ács Jánosról , a koncert kiváló, világhírű karmesteréről, akivel régóta tartja a kapcsolatot, korábban többször kísérte zongorán, például Verdi- dalokból összeállított dalestjén, de Pavarottira emlékező műsorban is együtt szerepeltek az Olasz Kultúrintézetben. Már most felhívta a rádióhallgatók figyelmét az október 30-án sorra kerülő bel canto-estjére a Pesti Vigadó Nagytermében, hol férjével, Muskát Andrással fog Rossini-Bellini-Donizetti dalokat előadni, Ács János zongorakíséretében. A zenei kínálatban Tokody Ilona énekhangján felcsendült Mimi első felvonásbeli áriája a Bohémélet felvételéről (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara & Mihály András), továbbá Violetta és Alfredo kettőse a Traviata harmadik felvonásából (Km. Muskát András, a zongoránál: Ács János). Az operettet Kemény Egon Komáromi farsang című darabjának rádiófelvételéről elhangzott öt részlet képviselte: Csokonai dala; Üldözők kara; Lilla és Csokonai szerelmi kettőse; a Korcsmáros dala; Vidám együttes: „egy-kettő, egy-kettő…” . Énekelt Házy Erzsébet, llosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Gózon Gyula, az MR Zenekarát Vincze Ottó vezényli. Két Robert Stolz –melódiát is hallhattunk, Ötvös Csilla, Csonka Zsuzsanna és Leblanc Győző énekelt. A délelőtti adást 18 órától ismétli meg a Dankó Rádió: „Túl az Óperencián”.
2035 Búbánat 2017-04-17 17:29:22
Tokody Ilona operaénekesnő a vendége Dankó Rádió „Túl az Óperencián” operettműsorának, akit egész héten át minden nap hallhatunk – ezúttal „prózában” is – a rádió mikrofonja előtt, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a Nagymező utcai Thália „látványstúdióban”. A mai nyitó adás témaköréből kiemelem Tokody megnyilatkozásai közül az erős hitbéli-lelki kitárulkozását, a spiritualitás felé hajló érzésvilágáról vallott nézeteit a szeretet, a megbocsátás parancsáról; ahogy szólott származásáról, a családi háttérről, ifjúkori tanulmányairól, szülei áldozatos segítségével hozzájutott első zongorája (pianínó) beszerzése körülményeiről, az énekművészi pálya iránti kezdeti elköteleződéséről; a beszélgetésben külön kitért diákkorából rádióhallgatási szokására: milyen örömet és hasznot jelentett neki az a tény, hogy abban az időben a rádió rendszeresen közvetített az Operából, de a jelentős vidéki színházakból is, a kor meghatározó énekművészeivel a szerepekben jó operaelőadásokat, melyek közel hozták hozzá e zenei műfaj szépségeit, értékeit – mint fogalmazott: a fül szerepét kell kiemelnie az ember fontos érzékszervei közül, hiszen primer szerepe van a zene befogadásában; erősebben hat a szívre-lélekre a szemnél is - persze a meglévő tehetség kibontakozásához sok tanulás járul, és munka kell, míg jönnek az eredmények... Tokody Ilonának ebben a műsorban három énekfelvétele hangzott el: - Mascagni: Parasztbecsület - Húsvéti kórus (km. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara & Magyar Állami Operaház énekkara, vezényel: Nagy Ferenc) - Puccini: Gianni Schicchi - Lauretta áriája (km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Mihály András) - Wolf Péter - Fülöp Kálmán: Ave Maria (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara & Vásáry Tamás) A Tokody Ilonával folytatott beszélgetés következő részét holnap hallgathatjuk meg a rádióban de. 9 órától. Az operett vonalát ezúttal Lehár Ferenc Goethe életét feldolgozó Friderika - az ún. „Richard Tauber-operettek” egyike - részletei képviselték. A Magyar Rádió 1972. évi, magyar nyelvű (Szenes Andor fordításában) kitűnő stúdiófelvételéről a következő részletek szólaltak meg (km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkarának női kara, vezényel: Sebestyén András): - No. 6. Dal: „Báránykám, báránykám…” (Bende Zsolt) - No. 10. Kettős: „Elzászi lány” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) - No. 17. Jelenet, dal: „Várunk Friderika rád” (Andor Éva és a Női kar) - No.18. Kettős és tánc: „Járd velem, babám a hopszasszát!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) Még egy dal hangzott el ebből az operettből, Kovács József CD-felvételéről, a Költő dala a II. felvonásból: „Óh lányka, óh lánykám, imádlak én” (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara & Pál Tamás) A délelőtti adást a hamarosan kezdődő – 18 és 19 óra között elhangzó – ismétlésben újra meghallgathatjuk a rádióban és az interneten ism a www.dankoradio.hu oldalról.
Tokody Ilona operaénekesnő a vendége Dankó Rádió „Túl az Óperencián” operettműsorának, akit egész héten át minden nap hallhatunk – ezúttal „prózában” is – a rádió mikrofonja előtt, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a Nagymező utcai Thália „látványstúdióban”. A mai nyitó adás témaköréből kiemelem Tokody megnyilatkozásai közül az erős hitbéli-lelki kitárulkozását, a spiritualitás felé hajló érzésvilágáról vallott nézeteit a szeretet, a megbocsátás parancsáról; ahogy szólott származásáról, a családi háttérről, ifjúkori tanulmányairól, szülei áldozatos segítségével hozzájutott első zongorája (pianínó) beszerzése körülményeiről, az énekművészi pálya iránti kezdeti elköteleződéséről; a beszélgetésben külön kitért diákkorából rádióhallgatási szokására: milyen örömet és hasznot jelentett neki az a tény, hogy abban az időben a rádió rendszeresen közvetített az Operából, de a jelentős vidéki színházakból is, a kor meghatározó énekművészeivel a szerepekben jó operaelőadásokat, melyek közel hozták hozzá e zenei műfaj szépségeit, értékeit – mint fogalmazott: a fül szerepét kell kiemelnie az ember fontos érzékszervei közül, hiszen primer szerepe van a zene befogadásában; erősebben hat a szívre-lélekre a szemnél is - persze a meglévő tehetség kibontakozásához sok tanulás járul, és munka kell, míg jönnek az eredmények... Tokody Ilonának ebben a műsorban három énekfelvétele hangzott el: - Mascagni: Parasztbecsület - Húsvéti kórus (km. a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara & Magyar Állami Operaház énekkara, vezényel: Nagy Ferenc) - Puccini: Gianni Schicchi - Lauretta áriája (km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Mihály András) - Wolf Péter - Fülöp Kálmán: Ave Maria (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara & Vásáry Tamás) A Tokody Ilonával folytatott beszélgetés következő részét holnap hallgathatjuk meg a rádióban de. 9 órától. Az operett vonalát ezúttal Lehár Ferenc Goethe életét feldolgozó Friderika - az ún. „Richard Tauber-operettek” egyike - részletei képviselték. A Magyar Rádió 1972. évi, magyar nyelvű (Szenes Andor fordításában) kitűnő stúdiófelvételéről a következő részletek szólaltak meg (km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkarának női kara, vezényel: Sebestyén András): - No. 6. Dal: „Báránykám, báránykám…” (Bende Zsolt) - No. 10. Kettős: „Elzászi lány” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) - No. 17. Jelenet, dal: „Várunk Friderika rád” (Andor Éva és a Női kar) - No.18. Kettős és tánc: „Járd velem, babám a hopszasszát!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) Még egy dal hangzott el ebből az operettből, Kovács József CD-felvételéről, a Költő dala a II. felvonásból: „Óh lányka, óh lánykám, imádlak én” (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara & Pál Tamás) A délelőtti adást a hamarosan kezdődő – 18 és 19 óra között elhangzó – ismétlésben újra meghallgathatjuk a rádióban és az interneten ism a www.dankoradio.hu oldalról.
2033 Búbánat 2017-04-16 21:39:06 [Válasz erre: 1735 Búbánat 2016-09-17 11:05:32]
Kapcs.: 1735., 942., 28. sz. sorszámokhoz Amíg 1964-ben nem bemutatták a „Rákóczi” teljes stúdiófelvételét, addig korábban (1957) csak részleteket rögzített rádiófelvételről szólaltak meg Kacsóh daljátékának szép dalai: Polgár Tibor vezényelte a Magyar Rádió szimfonikus zenekarát, Szecsődy Irén, Szabó Miklós, Palló Imre, Déri Pál énekelt. Kacsóh Pongrác: Rákóczi - Történelmi daljáték Teljes felvétel. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00 Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). Vezényel: Kerekes János Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor Reutheim Magda – Sándor Judit Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor Katica – Andor Éva Kuczug Balázs – Palócz László Sienowski hercegnő – Neményi Lili Amália, Rákóczi felesége – Barlay Zsuzsa Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György) Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András Esze Tamás – Zenthe Ferenc Andris apja – Márkus Ferenc Gránátos Mihály – Rajz János Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál Inas a hercegnőnél – Dózsa István I. hang – Zoltai Miklós II. hang – Szoó György A cselekmény helyszíne és ideje: a bécsi Hofburg (I. felv.), a nagyszombati kuruc tábor (II. felv.), a trencséni vár (III. felv. 1. kép), a Vereckei- szoros (III. felv. 2. kép), 1711-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején A daljáték legnépszerűbb dala Rákóczi I. felvonásbeli „megtérése” („Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég, a dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél.”), az a dal, amelyet a címszereplő anyja levelének elolvasását követően énekel. Ruitner Sándor zenei szerkesztő az alábbi gondolatokat fogalmazta meg és írta le a Rádióújságban, a daljáték rádiós bemutatója elé: „December 15-én múlt 90 esztendeje, hogy megszületett Kacsoh Pongrác, a magyar daljátékirodalom kimagasló egyénisége, az a ’magányos csillag’, akinek pályája üstökösként ragyogott fel a hazai zeneirodalom egén. Az ő ’hangján’ sem előtte, sem utána nem beszélt senki, zenéjének őszinte bája, megnyerő varázsa, amely lázba hozta a századeleje színházi szakembereit és közönségét, ma is töretlen erővel hat. A népmesék hitető varázsa árad dalaiból és e dalok formálta színpadi alakokból. Zenei ábrázolása sohasem öncélú, mindig a dráma hű szolgája, sőt néha az az érzésünk, azért a színpadi játék, hogy e kitűnő muzsikusnak alkalma nyíljon a zenélésre. Pedig ez korántsem igaz. Hiszen ma is legnépszerűbb János vitézére a kész darabhoz fedezte fel Beöthy László , a Király Színház igazgatója. S amikor a János vitéz sikerén felbuzdulva Bakonyi Károllyal Rákóczi alakját formázták daljátékba, mást, újat tudtak nyújtani. Ez már nem a népmesék világa. Ez már dráma, a színpad szigorú törvényei szerint is. A Rákóczi 1906-os bemutatóján a címszerepet az akkori idők kimagasló énekes egyénisége, Környei Béla alakította, és úgy gondoljuk, a Magyar Rádió úgy áldoz méltó módon a zeneköltő emlékének, ha mostani felújításán a Magyar Állami Operaház kitűnő énekesgárdájával mutatja be a daljátékot.”
Kapcs.: 1735., 942., 28. sz. sorszámokhoz Amíg 1964-ben nem bemutatták a „Rákóczi” teljes stúdiófelvételét, addig korábban (1957) csak részleteket rögzített rádiófelvételről szólaltak meg Kacsóh daljátékának szép dalai: Polgár Tibor vezényelte a Magyar Rádió szimfonikus zenekarát, Szecsődy Irén, Szabó Miklós, Palló Imre, Déri Pál énekelt. Kacsóh Pongrác: Rákóczi - Történelmi daljáték Teljes felvétel. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00 Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). Vezényel: Kerekes János Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor Reutheim Magda – Sándor Judit Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor Katica – Andor Éva Kuczug Balázs – Palócz László Sienowski hercegnő – Neményi Lili Amália, Rákóczi felesége – Barlay Zsuzsa Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György) Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András Esze Tamás – Zenthe Ferenc Andris apja – Márkus Ferenc Gránátos Mihály – Rajz János Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál Inas a hercegnőnél – Dózsa István I. hang – Zoltai Miklós II. hang – Szoó György A cselekmény helyszíne és ideje: a bécsi Hofburg (I. felv.), a nagyszombati kuruc tábor (II. felv.), a trencséni vár (III. felv. 1. kép), a Vereckei- szoros (III. felv. 2. kép), 1711-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején A daljáték legnépszerűbb dala Rákóczi I. felvonásbeli „megtérése” („Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég, a dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél.”), az a dal, amelyet a címszereplő anyja levelének elolvasását követően énekel. Ruitner Sándor zenei szerkesztő az alábbi gondolatokat fogalmazta meg és írta le a Rádióújságban, a daljáték rádiós bemutatója elé: „December 15-én múlt 90 esztendeje, hogy megszületett Kacsoh Pongrác, a magyar daljátékirodalom kimagasló egyénisége, az a ’magányos csillag’, akinek pályája üstökösként ragyogott fel a hazai zeneirodalom egén. Az ő ’hangján’ sem előtte, sem utána nem beszélt senki, zenéjének őszinte bája, megnyerő varázsa, amely lázba hozta a századeleje színházi szakembereit és közönségét, ma is töretlen erővel hat. A népmesék hitető varázsa árad dalaiból és e dalok formálta színpadi alakokból. Zenei ábrázolása sohasem öncélú, mindig a dráma hű szolgája, sőt néha az az érzésünk, azért a színpadi játék, hogy e kitűnő muzsikusnak alkalma nyíljon a zenélésre. Pedig ez korántsem igaz. Hiszen ma is legnépszerűbb János vitézére a kész darabhoz fedezte fel Beöthy László , a Király Színház igazgatója. S amikor a János vitéz sikerén felbuzdulva Bakonyi Károllyal Rákóczi alakját formázták daljátékba, mást, újat tudtak nyújtani. Ez már nem a népmesék világa. Ez már dráma, a színpad szigorú törvényei szerint is. A Rákóczi 1906-os bemutatóján a címszerepet az akkori idők kimagasló énekes egyénisége, Környei Béla alakította, és úgy gondoljuk, a Magyar Rádió úgy áldoz méltó módon a zeneköltő emlékének, ha mostani felújításán a Magyar Állami Operaház kitűnő énekesgárdájával mutatja be a daljátékot.”
2032 Búbánat 2017-04-15 09:23:31
Házy Erzsébet két részletet énekel a Mayából a Dankó Rádióban, a Fényes Szabolcs-operett 1971-es stúdiófelvételéről: 09:37:27 Dal Házy Erzsébet & Galambos Erzsi & Rátonyi Róbert -- Odavagyok magáért (Szerző: Fényes Szabolcs/Harmath Imre) 09:40:17 Dal Radnai György & Magyar Rádió És Televízió Énekkara & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara -- Induló (Szerző: Fényes Szabolcs/Harmath Imre) 09:42:39 Dal Házy Erzsébet & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara & Gyulai Gaál Ferenc -- Maya - Szeretnék egyszer (Szerző: Fényes Szabolcs/Harmath Imre) Huszka Mária főhadnagy című operettjéből hallható részletekben énekel: Geszthy Veronika, Tiboldi Mária, Zentai Anna, Berkes János, Boncsér Gergely, Kishegyi Árpád, Külkey László. Az adás ismétlése: 18 és 19 óra között.
Házy Erzsébet két részletet énekel a Mayából a Dankó Rádióban, a Fényes Szabolcs-operett 1971-es stúdiófelvételéről: 09:37:27 Dal Házy Erzsébet & Galambos Erzsi & Rátonyi Róbert -- Odavagyok magáért (Szerző: Fényes Szabolcs/Harmath Imre) 09:40:17 Dal Radnai György & Magyar Rádió És Televízió Énekkara & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara -- Induló (Szerző: Fényes Szabolcs/Harmath Imre) 09:42:39 Dal Házy Erzsébet & Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara & Gyulai Gaál Ferenc -- Maya - Szeretnék egyszer (Szerző: Fényes Szabolcs/Harmath Imre) Huszka Mária főhadnagy című operettjéből hallható részletekben énekel: Geszthy Veronika, Tiboldi Mária, Zentai Anna, Berkes János, Boncsér Gergely, Kishegyi Árpád, Külkey László. Az adás ismétlése: 18 és 19 óra között.
2031 smaragd 2017-04-14 19:15:27 [Válasz erre: 2030 smaragd 2017-04-14 18:23:53]
Nagy Ibolya most elhangzott műsorának végén heti vendége, Tunyogi Bernadett művésznővel beszélgetett, aki az anyaság adta érzelmi gazdagodásáról tett említést és színművészi pályája kiteljesedését említve mindketten édesanyaként tűntek fel hirtelen. Nekem nagyon tetszett és nagyon meg is lepett, hogy a szerkesztésben milyen művészi módon illesztette az adás végére a primadonna Nagy Ibolya Kemény Egon nyitányát, amelyben én most nem a "Krisztina kisasszonyt"-t hallottam, hanem az ő gondolataikat éreztem, a szülővé válás katartikus máskor harmonikus élményét, a játékos perceket, amelyeket gyermekeink szereznek nekünk, a felelősség feszítő voltát, fokozódó, rejtett aggodalmat és a mindent átitató szeretet feloldását.
Nagy Ibolya most elhangzott műsorának végén heti vendége, Tunyogi Bernadett művésznővel beszélgetett, aki az anyaság adta érzelmi gazdagodásáról tett említést és színművészi pályája kiteljesedését említve mindketten édesanyaként tűntek fel hirtelen. Nekem nagyon tetszett és nagyon meg is lepett, hogy a szerkesztésben milyen művészi módon illesztette az adás végére a primadonna Nagy Ibolya Kemény Egon nyitányát, amelyben én most nem a "Krisztina kisasszonyt"-t hallottam, hanem az ő gondolataikat éreztem, a szülővé válás katartikus máskor harmonikus élményét, a játékos perceket, amelyeket gyermekeink szereznek nekünk, a felelősség feszítő voltát, fokozódó, rejtett aggodalmat és a mindent átitató szeretet feloldását.
2030 smaragd 2017-04-14 18:23:53
MA! Dankó Rádió: 09. 52 ismétlés 18.52 KEMÉNY EGON: "Krisztina kisasszony" (1959) Daljáték Magyar Rádió A felvételen a "Nyitányt" halljuk, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Lehel György vezényelte. Kemény Egon közvetlenül a "Krisztina kisasszony" bemutatója előtti években a "Hatvani diákjai" (1955) a "Komáromi farsang" (1957) című daljátékaival a Magyar Rádióban, 1956-ban a "Valahol Délen" , Fővárosi Operettszínház bemutatójával aratott sikert. "Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
MA! Dankó Rádió: 09. 52 ismétlés 18.52 KEMÉNY EGON: "Krisztina kisasszony" (1959) Daljáték Magyar Rádió A felvételen a "Nyitányt" halljuk, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Lehel György vezényelte. Kemény Egon közvetlenül a "Krisztina kisasszony" bemutatója előtti években a "Hatvani diákjai" (1955) a "Komáromi farsang" (1957) című daljátékaival a Magyar Rádióban, 1956-ban a "Valahol Délen" , Fővárosi Operettszínház bemutatójával aratott sikert. "Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
2029 Búbánat 2017-04-13 12:02:31 [Válasz erre: 581 Búbánat 2014-02-27 19:56:19]
Kapcs. 581. és 104. sorszámokhoz „Bemutatjuk új operettfelvételünket” Leo Fall: Az elvált asszony Az operett rádióváltozata. (keresztmetszet) Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 1., Kossuth Rádió 13.30 – 14.50 Szövegét írta: Victor Léon Fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vince Ernő. A dalszövegeket Szabó Miklós írta. Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara és a Fővárosi Operettszínház énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Zenei rendező: Fejes Cecília Rendezte: Solymosi Ottó Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Scrop, hálókocsi-kalauz - Rátonyi Róbert Gonda - Zentai Anna Karel, udvari tanácsos - Kövecses Béla Jana, a felesége - Németh Marika A papa (Jana apja) - Bilicsi Tivadar Ügyvéd - Kishegyi Árpád A bíróság elnöke - Nádas Tibor Kalauz - Horkai János „A bonyodalmak egy vasúti hálókocsi-ügy körül szövődnek, amely egykor egy divatos téma volt s amelyből olykor botrány keletkezett, olykor válás lett a vége, máskor újabb házasság, a színpadon pedig – ha komolyan vette az író a kialakult helyzetet – dráma, ha derűsen fogta fel: o p e r e t t, mint e kitűnő muzsikájú műben…” (RTV Újság/
Kapcs. 581. és 104. sorszámokhoz „Bemutatjuk új operettfelvételünket” Leo Fall: Az elvált asszony Az operett rádióváltozata. (keresztmetszet) Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 1., Kossuth Rádió 13.30 – 14.50 Szövegét írta: Victor Léon Fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vince Ernő. A dalszövegeket Szabó Miklós írta. Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara és a Fővárosi Operettszínház énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Zenei rendező: Fejes Cecília Rendezte: Solymosi Ottó Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Scrop, hálókocsi-kalauz - Rátonyi Róbert Gonda - Zentai Anna Karel, udvari tanácsos - Kövecses Béla Jana, a felesége - Németh Marika A papa (Jana apja) - Bilicsi Tivadar Ügyvéd - Kishegyi Árpád A bíróság elnöke - Nádas Tibor Kalauz - Horkai János „A bonyodalmak egy vasúti hálókocsi-ügy körül szövődnek, amely egykor egy divatos téma volt s amelyből olykor botrány keletkezett, olykor válás lett a vége, máskor újabb házasság, a színpadon pedig – ha komolyan vette az író a kialakult helyzetet – dráma, ha derűsen fogta fel: o p e r e t t, mint e kitűnő muzsikájú műben…” (RTV Újság/
2028 Búbánat 2017-04-13 11:03:05
Valami szerkesztői malőr következtében a Dankó Rádió Facebook oldalán tévesen van kitéve a mai operettműsor tartalma: pontosabban, a szerdai műsort másolták át csütörtökhöz. Ideírom, mit hallottunk a délelőtti adásban: Előbb Lehár Évájából a Közzene hangzott fel, majd Kálmán Imre – Bródy Miksa – Martos Ferenc Zsuzsi kisasszony című operettjéből három részlet csendült fel más-más stúdiófelvételről: - „Rózsákat himbál a szél, szívem csak téged remél” (Kövecses Béla) - „Sétál a korzón a szende kislány…/Légy az ici-pici párocskám! Páratlannál szebb a páros szám!” (Koltay Valéria) - „Hajnalcsillag fenn az égen, várlak rózsám olyan régen…/Hej, cicám…./Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám, egy kicsi csók, ellene állj…” (Peller Károly) A "Túl az Óperencián” operettműsor ma is, 18 és 19 óra között ismét meghallgatható a rádióban és az internetes elérhetőségeken.
Valami szerkesztői malőr következtében a Dankó Rádió Facebook oldalán tévesen van kitéve a mai operettműsor tartalma: pontosabban, a szerdai műsort másolták át csütörtökhöz. Ideírom, mit hallottunk a délelőtti adásban: Előbb Lehár Évájából a Közzene hangzott fel, majd Kálmán Imre – Bródy Miksa – Martos Ferenc Zsuzsi kisasszony című operettjéből három részlet csendült fel más-más stúdiófelvételről: - „Rózsákat himbál a szél, szívem csak téged remél” (Kövecses Béla) - „Sétál a korzón a szende kislány…/Légy az ici-pici párocskám! Páratlannál szebb a páros szám!” (Koltay Valéria) - „Hajnalcsillag fenn az égen, várlak rózsám olyan régen…/Hej, cicám…./Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám, egy kicsi csók, ellene állj…” (Peller Károly) A "Túl az Óperencián” operettműsor ma is, 18 és 19 óra között ismét meghallgatható a rádióban és az internetes elérhetőségeken.
2027 smaragd 2017-04-12 16:41:13 [Válasz erre: 2026 Búbánat 2017-04-12 14:00:34]
Nagy fába vágtad a fejszédet, írásod vitaindítónak is alkalmas. Be lehet kapcsolódni, sokrétű a téma, hónapokig írhatnánk ide véleményeket és idézhetnénk régi szövegeket az operett múltjáról és történetéről. Vajon mi az indítéka ennek? Véleményem szerint az a hiányérzet, amelyet rajtam kívül többen érzünk és néhányan írunk is itt róla, az operett hiányzik nekünk, a - in lustiger Form -, vidám formába öntött társadalomkritika, amely az operettet útjára indította, ezen belül elsősorban a vidámság megjelenítése. A rádiódaljáték és a rádióoperett zenei elindításával Kemény Egont bízta meg a Magyar Rádió, a felsorolásokat ezekben a műfajokban kezdjük tehát vele, aki személyében és tudásában hordozott bécsi zenei emlékeket, ez lehetett az oka annak, hogy 1937-ben felkérést kapott és megszületett az első rádiódaljáték, a "Schönbrunni orgonák", majd hasonlóképpen a "Májusfa"(1949), az első rádióoperett. Kérdésem, hogy vajon nem a "Valahol Délen" (1956) volt-e az utolsó nagyoperett, amely a műfaj klasszikus elemeit hordozta és "mai magyar operett"- ként került színre a Fővárosi Operettszínházban? Megváltozott a világ, zenei felkérések a rádió vezetésétől nem érkeznek, a kutatások mindenhol nehézkesek, a kutatható anyagok részben hozzáférhetetlenek, a kutatók specializálódtak érdeklődésük szerinti témákra, a rádió nem sugározza az évtizedekig sikeresen játszott remek rádióoperetteket és a rádiódaljátékokat sem, Nagy Ibolya nélkül már ez a rádiós műfaj talán ki is halt volna... Hálásak vagyunk neki, remélem, hogy nem bánt senkit most a többesszám, Nagy Ibolya és a Dankó Rádió vezetősége lehetőséget ad a hallgatóknak arra, hogy azt hallgassák, amit kedvelnek.... Hamvába hullt a Budapesti Operettszínház kezdeményezése is, amit a Színház és Filmművészeti Egyetemmel - vagy fordítva volt talán a kezdeményezés - elindított, "Élő hagyomány" , 2015-ben két napos tudományos és szakmai konferencia, amely nyíltan beszélt a problémákról és a helyzetről, de írásban mégsem jelent meg az ígért könyv minderről. A szakemberek között is vita volt sok kérdésben, a néző és a hallgató pedig nélkülözi az operettet, a klasszikus színrevitelt rádióban és színpadi formában is. Miután "Csínom Palkó" előadásán a fiatal generációk is jelen voltak, tapsoltak, - nyilvánvaló, hogy ez nem egyedi példa -, kitűnt, hogy van igény az eredetire, eltekintve a teljesen felesleges kerettörténettől, olybá tűnt, hogy elindul egy folyamat, miszerint dalban, táncban, színpadképben és kosztümben a klasszikus igényéket is ki fogják elégíteni....
Nagy fába vágtad a fejszédet, írásod vitaindítónak is alkalmas. Be lehet kapcsolódni, sokrétű a téma, hónapokig írhatnánk ide véleményeket és idézhetnénk régi szövegeket az operett múltjáról és történetéről. Vajon mi az indítéka ennek? Véleményem szerint az a hiányérzet, amelyet rajtam kívül többen érzünk és néhányan írunk is itt róla, az operett hiányzik nekünk, a - in lustiger Form -, vidám formába öntött társadalomkritika, amely az operettet útjára indította, ezen belül elsősorban a vidámság megjelenítése. A rádiódaljáték és a rádióoperett zenei elindításával Kemény Egont bízta meg a Magyar Rádió, a felsorolásokat ezekben a műfajokban kezdjük tehát vele, aki személyében és tudásában hordozott bécsi zenei emlékeket, ez lehetett az oka annak, hogy 1937-ben felkérést kapott és megszületett az első rádiódaljáték, a "Schönbrunni orgonák", majd hasonlóképpen a "Májusfa"(1949), az első rádióoperett. Kérdésem, hogy vajon nem a "Valahol Délen" (1956) volt-e az utolsó nagyoperett, amely a műfaj klasszikus elemeit hordozta és "mai magyar operett"- ként került színre a Fővárosi Operettszínházban? Megváltozott a világ, zenei felkérések a rádió vezetésétől nem érkeznek, a kutatások mindenhol nehézkesek, a kutatható anyagok részben hozzáférhetetlenek, a kutatók specializálódtak érdeklődésük szerinti témákra, a rádió nem sugározza az évtizedekig sikeresen játszott remek rádióoperetteket és a rádiódaljátékokat sem, Nagy Ibolya nélkül már ez a rádiós műfaj talán ki is halt volna... Hálásak vagyunk neki, remélem, hogy nem bánt senkit most a többesszám, Nagy Ibolya és a Dankó Rádió vezetősége lehetőséget ad a hallgatóknak arra, hogy azt hallgassák, amit kedvelnek.... Hamvába hullt a Budapesti Operettszínház kezdeményezése is, amit a Színház és Filmművészeti Egyetemmel - vagy fordítva volt talán a kezdeményezés - elindított, "Élő hagyomány" , 2015-ben két napos tudományos és szakmai konferencia, amely nyíltan beszélt a problémákról és a helyzetről, de írásban mégsem jelent meg az ígért könyv minderről. A szakemberek között is vita volt sok kérdésben, a néző és a hallgató pedig nélkülözi az operettet, a klasszikus színrevitelt rádióban és színpadi formában is. Miután "Csínom Palkó" előadásán a fiatal generációk is jelen voltak, tapsoltak, - nyilvánvaló, hogy ez nem egyedi példa -, kitűnt, hogy van igény az eredetire, eltekintve a teljesen felesleges kerettörténettől, olybá tűnt, hogy elindul egy folyamat, miszerint dalban, táncban, színpadképben és kosztümben a klasszikus igényéket is ki fogják elégíteni....
2026 Búbánat 2017-04-12 14:00:34
Most, hogy túl vagyunk az Erkel Színházban A cigánybáró és az Operettszínházban A víg özvegy bemutatóján, szükségét érzem újra az operettről mint zenés színpadi műfajról kifejteni meglátásomat. Az operett meghatározás mögött igen sokféle zenés játék rejlik. Például a klasszikus francia operett, III. Napóleon korának oly népszerű művei, Offenbach, Hervé alkotásai, utóbb Planquette és Lecocq. Vagy a sajátos angol operett, Sullivanék munkássága. Vagy a bécsiek, a ferencjózsefi idők osztrák operett fénykora: Suppé, Strauss, Millöcker, Zeller. Aztán az ő tevékenységüket folytató századeleji osztrák (Heuberger, Fall, Oscar Straus, Ziehrer stb) és magyar szerzők (Huszka, Lehár, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Kacsóh, Zerkovitz..!) Később a 30-as évek jazz-operettjei (Ábrahám), a szovjet nagyoperettek (Dunajevszkij, Miljutyin, Szolovjev-Szedoj…) és az 1945 utáni évek magyar rádióoperettjei (Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Farkas Ferenc, Kemény Egon, Gyöngy Pál, Ránki György, Eisemann Mihály, Szervánszky Endre, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Vincze Ottó, Kerekes János, Behár György…) Mindezek operettek-daljátékok, s azért van akkora különbség közöttük, mert mindegyik egy-egy kor sajátos terméke, mindegyik más politikai-társadalmi éghajlat alatt jött létre. Hiszen éppen azért váltották olyan sűrűn egymást, mert gyorsan elvesztették talajukat. A műfaj, a zenés színpadi játék azonban mindig virágzott: amikor az egyik irányzat, stílus hanyatlásnak indult, más helyen és más köntösben megújult. Ma már nincs új operett. Ma már nem írnak operettet. (Maradandó „operettet” legalábbis.) Talán megkockáztathatom ezért a megállapítást: az operett a múlt (a XIX. század második és a XX. század első felének) sikeres, népszerű, zenés színpadi terméke. Persze lehetne ma is írni operettet akár Offenbach, akár Strauss, Lehár, Kálmán, vagy Ábrahám Pál stílusában, de ez csak talajtalan utánzás lenne. (Mint ahogy nem lenne más bármelyik régi előirányzat stílusában írt opera vagy szimfónia sem. A klasszikusokénál jobb klasszikus, a romantikusokénál jobb romantikus művet ma nem lehet írni…) Vagy hogy a korhoz jobban kötött műveknél maradjak: akármilyen jó népszínművet írna valaki, hatástalan lenne. A „zenés játék” azonban „örök” ma is létezik, nálunk a hatvanas évektől születtek az első ilyen alkotások, a rádió felkérésére is, ilyen volt a rádióbeli sikeres Jonny Bumm (Hidas Frigyes) vagy a Joe bácsi (Tamássy Zdenkó) – más mondanivalójú és más stílusú, musical comedy-nek, vagy csak musical-nek nevezett darabok. Azóta, máig sok-sok, ezen stílusban fogant zenés darabot írtak a szerzők, állítottak színpadra is. Persze az operettirodalom legkülönbözőbb korszakainak – túlnyomórészt kizárólag zenéjükben – értékes alkotásai kellenek a mai közönségnek is. Egy más kor – a mai kor – gyermekeként szívesen – olykor szíves elnézéssel – hallgatom dédapáim, nagyapáim korának kedves, szentimentális, behízelgő zenéit, dúdolom – a rádiót hallgatva is - édes-bús melódiáit, dallamait, átadva magam a sajátos mókáknak, a sok, számomra komikus érzelgés mögül ki-kicsillanó igaz érzelmeknek. Az sem mindegy , ki énekli és hogyan, milyen hangon, érzelmi hőfokon, milyen színvonalon. Az operett korántsem könnyű műfaj… Túl azon, hogy az értékes zenéjű, megfelelően portalanított és rádiószerűsített operetteknek helyük volt/van a stúdióban, elő is kell tudni adni őket. S ehhez nem „közönséges” képességű előadók kellenek. Az értékes művek zenéje igényes. A szereplőknek tehát nemcsak jó színészeknek, de jó énekeseknek is kell lenniük. S itt van a problémák gyökere. Mindkét szempontból megfelelő képességű művész ugyanis kevés van. (A színpadon ellenkező előjellel: sokszor megvan hozzá az énekhang, de kevés színpadi érzék; vagy van színpadra termettség, játék, tánc – kevéske énekhanggal megtámasztva. Egyik sem ideális állapot.) És még egy fontos körülmény: a prózai szövegmondást, a dialógust, de a dalszöveget is érteni, érthetően hallani szeretné a közönség a szereplő művész ajkából… Mert igaz – a rádióra meg a színpadra egyaránt - hogy akad(t) operaénekeseink között néhány, aki prózában is megállja – megállta a helyét, s találunk megfelelő hangon, kulturáltan éneklő –beszélő – játszó – táncoló művészeket az operettszínpadon is. De sajnos keveset, aki mindegyik szempontnak eleget tud tenni. A dalszínházaink egykor elsősorban énekeseket neveltek; mára – a rendezők primer helyzetbe jutása következtében – ez a tendencia szerencsére oldódik, már énekes-színészeket ill. színészetet is elsajátító énekművészeket is kezdenek képezni (e mellett észrevehetjük: több vidéki színházban a jelen levő prózai társulat jó hatással van az énekesek színészi játékára). Ami az Operettszínház utóbbi egy-két évtizedben örvendetesen fejlődő előadásait illeti, már sok művészének éneke behunyt szemmel hallgatva is, olykor-olykor már maradéktalanul élvezhető. (De ha kinyitom a szemem, más, a rendezésből fakadó tényezők rontják/ronthatják az összbenyomást.) Az Operában pedig az operaénekes ha operettet nemcsak énekek, hanem „játszik” is, közelebb kerül a zenés színpad – és a közönség –jogos elvárásaihoz. Bizonyára ezek következtében alakult ki a rádióban a hatvanas, de főleg a hetvenes évektől alkalmazott gyakorlat stúdiófelvételek készítésénél – szükségmegoldásként -, a kettős szereposztással kísérletezni. Ezért fordult elő gyakran (hogy csak két példát mondjak: az 1962-ben bemutatott Víg özvegy (Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses, Kishegyi, Külkey, Palcsó) vagy az 1963-ban felvett Marica grófnő (Németh Marika, Andor Éva, Simándy József, Külkey László, Kishegyi Árpád), hogy más mondja és más énekli ugyanazt a szerepet. Leszögezem: művészi szempontból érthető szükségmegoldás ez (ami viszont sokat rontott a darab hatásán), de akkor ez még elkerülhetetlen volt. Ez volt néhány évtizeddel ezelőtt. Azóta sok minden megváltozott: már nem írnak operettet a rádiónak, egyáltalán, új operett nem születik; de még hódít a musical, a zenés játék a színpadokon. Az operettre azonban tovább is szükség van. Ezt igazolja az Operettszínház állandóan teltházas előadásai. A Dankó Rádió meg naponta sugároz operettmuzsikát és a Facebook oldalán olvasható visszajelzések a rádióhallgató-közönség ilyen igényét tanúsítják. Az Operettszínház jó úton halad, de több gondot kellene fordítania a „hagyományokra” (szövegben, zenékben; a felesleges, erőltetett „trendik” elhagyásával – legalább: csökkentenie - visszakanyarodnia a komponisták és szövegíróik megálmodta szellemiséghez. Az Operaházunknak pedig, ha operettet tűz a műsorára – mint most A cigánybárót - , ezen zenés színpadi műfajhoz akkor szabad(na) csak nyúlni ha a korszerű és kifogástalan előadás létrejöttét segíteni tudják felkészült, értelmes mondanivalóval rendelkező rendezők. Az Operában az operett- játék színvonala sem lehet közömbös szempont; tervszerűen törődniük kell a művészek sokoldalú fejlődésével, mert nem elég csak kiállni a színpadra és énekelni; A cigánybáró próbál kilépni a „begyepesedett” formákból, ezt láttam-láttuk: több-kevesebb sikerrel. Az Operának ugyanakkor nem feladata az operettjátszás, a palettát színesíti. Ennek pedig nemcsak az operalátogatók, de az operettrajongók is örülhetnek – különösen, ha a művészi törekvések ápolják a hagyományt, akár korszerű köntösben, de minden szempontból, az elvárásoknak megfelelő színvonalon kapják.
Most, hogy túl vagyunk az Erkel Színházban A cigánybáró és az Operettszínházban A víg özvegy bemutatóján, szükségét érzem újra az operettről mint zenés színpadi műfajról kifejteni meglátásomat. Az operett meghatározás mögött igen sokféle zenés játék rejlik. Például a klasszikus francia operett, III. Napóleon korának oly népszerű művei, Offenbach, Hervé alkotásai, utóbb Planquette és Lecocq. Vagy a sajátos angol operett, Sullivanék munkássága. Vagy a bécsiek, a ferencjózsefi idők osztrák operett fénykora: Suppé, Strauss, Millöcker, Zeller. Aztán az ő tevékenységüket folytató századeleji osztrák (Heuberger, Fall, Oscar Straus, Ziehrer stb) és magyar szerzők (Huszka, Lehár, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Kacsóh, Zerkovitz..!) Később a 30-as évek jazz-operettjei (Ábrahám), a szovjet nagyoperettek (Dunajevszkij, Miljutyin, Szolovjev-Szedoj…) és az 1945 utáni évek magyar rádióoperettjei (Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Farkas Ferenc, Kemény Egon, Gyöngy Pál, Ránki György, Eisemann Mihály, Szervánszky Endre, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Vincze Ottó, Kerekes János, Behár György…) Mindezek operettek-daljátékok, s azért van akkora különbség közöttük, mert mindegyik egy-egy kor sajátos terméke, mindegyik más politikai-társadalmi éghajlat alatt jött létre. Hiszen éppen azért váltották olyan sűrűn egymást, mert gyorsan elvesztették talajukat. A műfaj, a zenés színpadi játék azonban mindig virágzott: amikor az egyik irányzat, stílus hanyatlásnak indult, más helyen és más köntösben megújult. Ma már nincs új operett. Ma már nem írnak operettet. (Maradandó „operettet” legalábbis.) Talán megkockáztathatom ezért a megállapítást: az operett a múlt (a XIX. század második és a XX. század első felének) sikeres, népszerű, zenés színpadi terméke. Persze lehetne ma is írni operettet akár Offenbach, akár Strauss, Lehár, Kálmán, vagy Ábrahám Pál stílusában, de ez csak talajtalan utánzás lenne. (Mint ahogy nem lenne más bármelyik régi előirányzat stílusában írt opera vagy szimfónia sem. A klasszikusokénál jobb klasszikus, a romantikusokénál jobb romantikus művet ma nem lehet írni…) Vagy hogy a korhoz jobban kötött műveknél maradjak: akármilyen jó népszínművet írna valaki, hatástalan lenne. A „zenés játék” azonban „örök” ma is létezik, nálunk a hatvanas évektől születtek az első ilyen alkotások, a rádió felkérésére is, ilyen volt a rádióbeli sikeres Jonny Bumm (Hidas Frigyes) vagy a Joe bácsi (Tamássy Zdenkó) – más mondanivalójú és más stílusú, musical comedy-nek, vagy csak musical-nek nevezett darabok. Azóta, máig sok-sok, ezen stílusban fogant zenés darabot írtak a szerzők, állítottak színpadra is. Persze az operettirodalom legkülönbözőbb korszakainak – túlnyomórészt kizárólag zenéjükben – értékes alkotásai kellenek a mai közönségnek is. Egy más kor – a mai kor – gyermekeként szívesen – olykor szíves elnézéssel – hallgatom dédapáim, nagyapáim korának kedves, szentimentális, behízelgő zenéit, dúdolom – a rádiót hallgatva is - édes-bús melódiáit, dallamait, átadva magam a sajátos mókáknak, a sok, számomra komikus érzelgés mögül ki-kicsillanó igaz érzelmeknek. Az sem mindegy , ki énekli és hogyan, milyen hangon, érzelmi hőfokon, milyen színvonalon. Az operett korántsem könnyű műfaj… Túl azon, hogy az értékes zenéjű, megfelelően portalanított és rádiószerűsített operetteknek helyük volt/van a stúdióban, elő is kell tudni adni őket. S ehhez nem „közönséges” képességű előadók kellenek. Az értékes művek zenéje igényes. A szereplőknek tehát nemcsak jó színészeknek, de jó énekeseknek is kell lenniük. S itt van a problémák gyökere. Mindkét szempontból megfelelő képességű művész ugyanis kevés van. (A színpadon ellenkező előjellel: sokszor megvan hozzá az énekhang, de kevés színpadi érzék; vagy van színpadra termettség, játék, tánc – kevéske énekhanggal megtámasztva. Egyik sem ideális állapot.) És még egy fontos körülmény: a prózai szövegmondást, a dialógust, de a dalszöveget is érteni, érthetően hallani szeretné a közönség a szereplő művész ajkából… Mert igaz – a rádióra meg a színpadra egyaránt - hogy akad(t) operaénekeseink között néhány, aki prózában is megállja – megállta a helyét, s találunk megfelelő hangon, kulturáltan éneklő –beszélő – játszó – táncoló művészeket az operettszínpadon is. De sajnos keveset, aki mindegyik szempontnak eleget tud tenni. A dalszínházaink egykor elsősorban énekeseket neveltek; mára – a rendezők primer helyzetbe jutása következtében – ez a tendencia szerencsére oldódik, már énekes-színészeket ill. színészetet is elsajátító énekművészeket is kezdenek képezni (e mellett észrevehetjük: több vidéki színházban a jelen levő prózai társulat jó hatással van az énekesek színészi játékára). Ami az Operettszínház utóbbi egy-két évtizedben örvendetesen fejlődő előadásait illeti, már sok művészének éneke behunyt szemmel hallgatva is, olykor-olykor már maradéktalanul élvezhető. (De ha kinyitom a szemem, más, a rendezésből fakadó tényezők rontják/ronthatják az összbenyomást.) Az Operában pedig az operaénekes ha operettet nemcsak énekek, hanem „játszik” is, közelebb kerül a zenés színpad – és a közönség –jogos elvárásaihoz. Bizonyára ezek következtében alakult ki a rádióban a hatvanas, de főleg a hetvenes évektől alkalmazott gyakorlat stúdiófelvételek készítésénél – szükségmegoldásként -, a kettős szereposztással kísérletezni. Ezért fordult elő gyakran (hogy csak két példát mondjak: az 1962-ben bemutatott Víg özvegy (Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses, Kishegyi, Külkey, Palcsó) vagy az 1963-ban felvett Marica grófnő (Németh Marika, Andor Éva, Simándy József, Külkey László, Kishegyi Árpád), hogy más mondja és más énekli ugyanazt a szerepet. Leszögezem: művészi szempontból érthető szükségmegoldás ez (ami viszont sokat rontott a darab hatásán), de akkor ez még elkerülhetetlen volt. Ez volt néhány évtizeddel ezelőtt. Azóta sok minden megváltozott: már nem írnak operettet a rádiónak, egyáltalán, új operett nem születik; de még hódít a musical, a zenés játék a színpadokon. Az operettre azonban tovább is szükség van. Ezt igazolja az Operettszínház állandóan teltházas előadásai. A Dankó Rádió meg naponta sugároz operettmuzsikát és a Facebook oldalán olvasható visszajelzések a rádióhallgató-közönség ilyen igényét tanúsítják. Az Operettszínház jó úton halad, de több gondot kellene fordítania a „hagyományokra” (szövegben, zenékben; a felesleges, erőltetett „trendik” elhagyásával – legalább: csökkentenie - visszakanyarodnia a komponisták és szövegíróik megálmodta szellemiséghez. Az Operaházunknak pedig, ha operettet tűz a műsorára – mint most A cigánybárót - , ezen zenés színpadi műfajhoz akkor szabad(na) csak nyúlni ha a korszerű és kifogástalan előadás létrejöttét segíteni tudják felkészült, értelmes mondanivalóval rendelkező rendezők. Az Operában az operett- játék színvonala sem lehet közömbös szempont; tervszerűen törődniük kell a művészek sokoldalú fejlődésével, mert nem elég csak kiállni a színpadra és énekelni; A cigánybáró próbál kilépni a „begyepesedett” formákból, ezt láttam-láttuk: több-kevesebb sikerrel. Az Operának ugyanakkor nem feladata az operettjátszás, a palettát színesíti. Ennek pedig nemcsak az operalátogatók, de az operettrajongók is örülhetnek – különösen, ha a művészi törekvések ápolják a hagyományt, akár korszerű köntösben, de minden szempontból, az elvárásoknak megfelelő színvonalon kapják.
2025 Búbánat 2017-04-11 11:45:20
Ma 150 éve, 1867. április 12-én mutatták be Párizsban, a Théâtre des Variétés-ben Jacques Offenbach 67. darabját: A gerolsteini nagyhercegnő (La Grande-Duchesse de Gérolstein) című háromfelvonásos operettjét . A Rádió Dalszínháza a centenárium évében - 1967-ben - előbb keresztmetszet formájában felvette az ének-zenei anyagot (az összekötő szöveget Albert István írta hozzá), így került adásba először 1968. november 20-án, a Petőfi Rádióban 10.00 és 11.17 óra között. A stúdiófelvétel sugárzott részleteit követően még két évet kellett várni, míg a dialógusokkal kiegészített teljes operett a rádióban bemutatásra került: 1970. augusztus 19., Kossuth Rádió 20.07 – 23.04. Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a rádióra alkalmazta: Romhányi József Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Vezényel: Bródy Tamás Zenei rendező: Balassa Sándor Rendező: Cserés Miklós dr. E klasszikus francia nagyoperett címszerepét Házy Erzsébet énekelte, továbbá olyan nagyszerű énekművészek hallhatóak a többi főbb szerepben, mint Németh Marika, Réti József, Melis György, Kishegyi Árpád és Bartha Alfonz. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában a másfélszáz éves évforduló jegyében csendültek fel most részletek Offenbach e remekéből: - Bevezető jelenet, Fritz dala, és Bumm tábornok dala, I. felv. - No.1a,b,c.: „Jertek, szép leányok… /Piff, paff, puff, tarapapabumm” (Németh Marika, Réti József, Melis György és az MRT Énekkara) - Az I. felvonás fináléja - No.6. (Házy Erzsébet, Németh Marika, Réti József, Bartha Alfonz Kishegyi Árpád, Melis György, valamint az MRT Énekkara) - Nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból: ”Mondd el azt, hogy…” (Házy Erzsébet, Réti József) A másik operett, melyből ugyancsak szép részleteket hallhattunk a Nagy Ibolya szerkesztette adásban, Huszka Jenő – Martos Ferenc alkotása, az Aranyvirág, amelynek 1957-es rádiófelvételéről szólaltak meg dalok Lehoczky Éva, Petress Zsuzsa, Palócz László előadásában, valamint még egy részlet került adásba ebből az operettből: Aranyvirág és Beppo kettőse, Kincses Veronika és Miller Lajos tolmácsolásában – egy későbbi, Kincses Veronika Hungarotonnál megjelent CD-lemezéről (HCD 16890: a felvételen km. a MÁV Szimfonikus Zenekar). A délelőtti operettműsor ismétlését meghallgathatjuk 18 és 19 óra között a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségeken.
Ma 150 éve, 1867. április 12-én mutatták be Párizsban, a Théâtre des Variétés-ben Jacques Offenbach 67. darabját: A gerolsteini nagyhercegnő (La Grande-Duchesse de Gérolstein) című háromfelvonásos operettjét . A Rádió Dalszínháza a centenárium évében - 1967-ben - előbb keresztmetszet formájában felvette az ének-zenei anyagot (az összekötő szöveget Albert István írta hozzá), így került adásba először 1968. november 20-án, a Petőfi Rádióban 10.00 és 11.17 óra között. A stúdiófelvétel sugárzott részleteit követően még két évet kellett várni, míg a dialógusokkal kiegészített teljes operett a rádióban bemutatásra került: 1970. augusztus 19., Kossuth Rádió 20.07 – 23.04. Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a rádióra alkalmazta: Romhányi József Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Vezényel: Bródy Tamás Zenei rendező: Balassa Sándor Rendező: Cserés Miklós dr. E klasszikus francia nagyoperett címszerepét Házy Erzsébet énekelte, továbbá olyan nagyszerű énekművészek hallhatóak a többi főbb szerepben, mint Németh Marika, Réti József, Melis György, Kishegyi Árpád és Bartha Alfonz. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában a másfélszáz éves évforduló jegyében csendültek fel most részletek Offenbach e remekéből: - Bevezető jelenet, Fritz dala, és Bumm tábornok dala, I. felv. - No.1a,b,c.: „Jertek, szép leányok… /Piff, paff, puff, tarapapabumm” (Németh Marika, Réti József, Melis György és az MRT Énekkara) - Az I. felvonás fináléja - No.6. (Házy Erzsébet, Németh Marika, Réti József, Bartha Alfonz Kishegyi Árpád, Melis György, valamint az MRT Énekkara) - Nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból: ”Mondd el azt, hogy…” (Házy Erzsébet, Réti József) A másik operett, melyből ugyancsak szép részleteket hallhattunk a Nagy Ibolya szerkesztette adásban, Huszka Jenő – Martos Ferenc alkotása, az Aranyvirág, amelynek 1957-es rádiófelvételéről szólaltak meg dalok Lehoczky Éva, Petress Zsuzsa, Palócz László előadásában, valamint még egy részlet került adásba ebből az operettből: Aranyvirág és Beppo kettőse, Kincses Veronika és Miller Lajos tolmácsolásában – egy későbbi, Kincses Veronika Hungarotonnál megjelent CD-lemezéről (HCD 16890: a felvételen km. a MÁV Szimfonikus Zenekar). A délelőtti operettműsor ismétlését meghallgathatjuk 18 és 19 óra között a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségeken.
2024 Búbánat 2017-04-10 20:49:57 [Válasz erre: 249 Búbánat 2008-04-28 00:55:52]
Kapcs. 249. sorszámhoz Kiegészítés Lendvay Kamilló – Erdődy János: A három testőr - a zenés játék keresztmetszete A Rádió új felvételének bemutatója: 1963. szeptember 29., Kossuth rádió, 13.00 – 13.48. A rádiófelvétel szereplői: Lády Zsuzsa, Lehoczky Éva, Petress Zsuzsa, Tarnay Éva, Bende Zsolt, Katona Lajos, Kishegyi Árpád, Kövesdy Károly, Maleczky Oszkár, Máhr Ottó, Palcsó Sándor, Palócz László, Sebestyén Sándor, Szalma Ferenc, Várhelyi Endre, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus Vezényel: Breitner Tamás Lendvay Kamilló összekötőszövegét elmondja: Sinkovits Imre Zenei rendező: Rónay István Szerkesztő: Bitó Pál
Kapcs. 249. sorszámhoz Kiegészítés Lendvay Kamilló – Erdődy János: A három testőr - a zenés játék keresztmetszete A Rádió új felvételének bemutatója: 1963. szeptember 29., Kossuth rádió, 13.00 – 13.48. A rádiófelvétel szereplői: Lády Zsuzsa, Lehoczky Éva, Petress Zsuzsa, Tarnay Éva, Bende Zsolt, Katona Lajos, Kishegyi Árpád, Kövesdy Károly, Maleczky Oszkár, Máhr Ottó, Palcsó Sándor, Palócz László, Sebestyén Sándor, Szalma Ferenc, Várhelyi Endre, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus Vezényel: Breitner Tamás Lendvay Kamilló összekötőszövegét elmondja: Sinkovits Imre Zenei rendező: Rónay István Szerkesztő: Bitó Pál
2023 Búbánat 2017-04-10 20:48:01
Tamássy Zdenkó: Joe bácsi - Zenés színjáték A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1961. november 11., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00 Szövegét írta: Baróti Géza és Garai Tamás A dalszövegeket írta: Dalos László km. A Magyar Rádió szimfonikus zenekara és a Stúdió vokál. Vezényel: Hidas Frigyes. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Horváth Tivadar Szereposztás: Kéri Károly, a papa - Kazal László, Kériné, a mama - Sennyei Vera, Klári, a lányuk - Psota Irén, Sándor, a vejük - Angyal Sándor, Belluska - Kiss Manyi, Jenő - Márkus László A zenés játék egyik legnépszerűbb részlete a „levél-kettős” - Ez a jelenet arról szól, hogy a ház asszonya (Sennyei Vera) és a házvezetőnő (Kiss Manyi) panaszkodó levelet írnak a dúsgazdagnak hitt amerikai nagybácsinak, abban a reményben, hogy egy kis támogatásban részesülnek csomag vagy dollár formájában.
Tamássy Zdenkó: Joe bácsi - Zenés színjáték A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1961. november 11., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00 Szövegét írta: Baróti Géza és Garai Tamás A dalszövegeket írta: Dalos László km. A Magyar Rádió szimfonikus zenekara és a Stúdió vokál. Vezényel: Hidas Frigyes. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Horváth Tivadar Szereposztás: Kéri Károly, a papa - Kazal László, Kériné, a mama - Sennyei Vera, Klári, a lányuk - Psota Irén, Sándor, a vejük - Angyal Sándor, Belluska - Kiss Manyi, Jenő - Márkus László A zenés játék egyik legnépszerűbb részlete a „levél-kettős” - Ez a jelenet arról szól, hogy a ház asszonya (Sennyei Vera) és a házvezetőnő (Kiss Manyi) panaszkodó levelet írnak a dúsgazdagnak hitt amerikai nagybácsinak, abban a reményben, hogy egy kis támogatásban részesülnek csomag vagy dollár formájában.
2022 Búbánat 2017-04-10 12:32:26
Tegnap Lehár: Cigányszerelem, ma Lehár: Giuditta; - a Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásaiban hallhattunk részleteket belőlük, több magyar rádiófelvételról; a mai műsorban Lehár utolsó, 1933-ban, a Bécsi Állami Operában bemutatott remekművéből a következő dalok szólaltak meg Harsányi Zsolt-Erdődy János fordításában: - Octavio dala (No.11) – „Életemnek fénye, te vagy csupán a szív reménye” (Korondy György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1968-as rádiófelvétel) - Anita és Pierrino kettőse – „Egy barna fiú s barna lányka…/Mindig minden egyre megy…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter, km. az MRT az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza – 1982-es rádiófelvétel - Giuditta dala – „Oly forró ajkamról a csók” (Tiboldi Mária és énekkar) Zerkovitz Béla Csókos asszony című művéből is felhangzott néhány dal. A mai adás a Garabonciás nyitányával fejeződött be: a Cigányszerelem átdolgozásának bemutatója 1943-ban, a Magyar Állami Operaházban volt, maga a szerző, Lehár Ferenc vezényelt – ez a zenei részlet csendült most fel az előadásból. Mától egész héten át a rádióban https://www.facebook.com/TunyogiBernadett/photos/a.405242162835586.113778.405201666172969/1684907301535726/?type=3&theater; Tunyogi Bernadett musical-énekesnővel beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
Tegnap Lehár: Cigányszerelem, ma Lehár: Giuditta; - a Dankó Rádió Túl az Óperencián című adásaiban hallhattunk részleteket belőlük, több magyar rádiófelvételról; a mai műsorban Lehár utolsó, 1933-ban, a Bécsi Állami Operában bemutatott remekművéből a következő dalok szólaltak meg Harsányi Zsolt-Erdődy János fordításában: - Octavio dala (No.11) – „Életemnek fénye, te vagy csupán a szív reménye” (Korondy György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1968-as rádiófelvétel) - Anita és Pierrino kettőse – „Egy barna fiú s barna lányka…/Mindig minden egyre megy…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter, km. az MRT az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza – 1982-es rádiófelvétel - Giuditta dala – „Oly forró ajkamról a csók” (Tiboldi Mária és énekkar) Zerkovitz Béla Csókos asszony című művéből is felhangzott néhány dal. A mai adás a Garabonciás nyitányával fejeződött be: a Cigányszerelem átdolgozásának bemutatója 1943-ban, a Magyar Állami Operaházban volt, maga a szerző, Lehár Ferenc vezényelt – ez a zenei részlet csendült most fel az előadásból. Mától egész héten át a rádióban https://www.facebook.com/TunyogiBernadett/photos/a.405242162835586.113778.405201666172969/1684907301535726/?type=3&theater; Tunyogi Bernadett musical-énekesnővel beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
2021 Búbánat 2017-04-10 00:30:42 [Válasz erre: 1732 Búbánat 2016-09-15 13:35:45]
Kapcs. 1.732. és 202. sorszámokhoz Pontosítás Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba A daljáték keresztmetszete „Bemutatjuk új operettfelvételünket” 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió 13.42 – 14.57 Vezényel: Sebestyén András Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Rácz György Kardos György és Gál Zsuzsa szövegét elmondja: Berek Kati Szereplők: Németh Marika (Leila), Ilosfalvy Róbert (Gábor diák), Palócz László (Mujkó), Palcsó Sándor (Kucsuk Ali), Várhelyi Endre (Gül baba), Bende Zsolt, Kovács Péter
Kapcs. 1.732. és 202. sorszámokhoz Pontosítás Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba A daljáték keresztmetszete „Bemutatjuk új operettfelvételünket” 1963. augusztus 20., Kossuth Rádió 13.42 – 14.57 Vezényel: Sebestyén András Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Rácz György Kardos György és Gál Zsuzsa szövegét elmondja: Berek Kati Szereplők: Németh Marika (Leila), Ilosfalvy Róbert (Gábor diák), Palócz László (Mujkó), Palcsó Sándor (Kucsuk Ali), Várhelyi Endre (Gül baba), Bende Zsolt, Kovács Péter
2020 Búbánat 2017-04-10 00:17:14 [Válasz erre: 42 Búbánat 2008-03-16 23:42:10]
Kapcs. 42. sorszámhoz Fő a vendég Zenés játék-két részben Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. augusztus 18., Kossuth rádió 18.50 - 21.33 (Közben 19.52 - 20.25 szünet: esti mese, hírek) Írta: Baróti Géza és Garai Tamás Zenéjét szerezte: Tamássy Zdenkó A verseket Dalos László írta Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendezte: Rácz György Szereplők: Mike Bálint - Bilicsi Tivadar Jerry, a leánya - Psota Irén Franciska - Zentai Anna Feri - Sárdy János Tibor - Rátonyi Róbert Sándor - Márkus László Klári - Galambos Erzsi Döme - Csákányi László Döméné - Fónay Márta Dr. Varjú - Mányai Lajos Ruitner Sándor írja a zenés játék bemutatója elé a korabeli rádióújságban: „Tavaly nyáron a Kulich Gyula Szabadtéri Színpadon mutatták be Tamássy Zdenkó-Baróti Géza-Garai Tamás-Dalos László zenés vígjátékát. Akkor Álomkastély volt a címe, ám a szerzők a rádióhallgatók igénye szerint átalakították a darabot, ’újjáépítették’, amint a darab hősei a régi Wittelspach kastélyt, hogy most a rádiószínpadon nyíljon meg az új balatoni luxusszálloda, amelyben nem a bevétel, nem is a személyzet, hanem egyedül a vendég a legfőbb tényező. Jelen esetben a rádióhallgató, akinek hétvégi pihenőjéről kellemes muzsikával, sok vidámsággal igyekszik gondoskodni a szerzők és a szereplők népes tábora. S ha a ’kedves vendégek’ jól érezték magukat, kellemes hétvégét töltöttek a rádiókészülék mellett, akkor a rádió dalszínháza teljesítette ’vendéglátóipari tervét’.”
Kapcs. 42. sorszámhoz Fő a vendég Zenés játék-két részben Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. augusztus 18., Kossuth rádió 18.50 - 21.33 (Közben 19.52 - 20.25 szünet: esti mese, hírek) Írta: Baróti Géza és Garai Tamás Zenéjét szerezte: Tamássy Zdenkó A verseket Dalos László írta Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendezte: Rácz György Szereplők: Mike Bálint - Bilicsi Tivadar Jerry, a leánya - Psota Irén Franciska - Zentai Anna Feri - Sárdy János Tibor - Rátonyi Róbert Sándor - Márkus László Klári - Galambos Erzsi Döme - Csákányi László Döméné - Fónay Márta Dr. Varjú - Mányai Lajos Ruitner Sándor írja a zenés játék bemutatója elé a korabeli rádióújságban: „Tavaly nyáron a Kulich Gyula Szabadtéri Színpadon mutatták be Tamássy Zdenkó-Baróti Géza-Garai Tamás-Dalos László zenés vígjátékát. Akkor Álomkastély volt a címe, ám a szerzők a rádióhallgatók igénye szerint átalakították a darabot, ’újjáépítették’, amint a darab hősei a régi Wittelspach kastélyt, hogy most a rádiószínpadon nyíljon meg az új balatoni luxusszálloda, amelyben nem a bevétel, nem is a személyzet, hanem egyedül a vendég a legfőbb tényező. Jelen esetben a rádióhallgató, akinek hétvégi pihenőjéről kellemes muzsikával, sok vidámsággal igyekszik gondoskodni a szerzők és a szereplők népes tábora. S ha a ’kedves vendégek’ jól érezték magukat, kellemes hétvégét töltöttek a rádiókészülék mellett, akkor a rádió dalszínháza teljesítette ’vendéglátóipari tervét’.”
2019 Búbánat 2017-04-08 22:26:32 [Válasz erre: 30 Búbánat 2008-03-09 14:45:59]
Kapcs.: 30., 137. sorszámok Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban A Rádió Dalszínháza stúdiófelvétele bemutatójának ideje: 1963. július 20., Kossuth Rádió 20.45 – 23.15 (közben szünet: 22.00 – 22.30 hírek, időjárás, sport) Szövegét írta: Halévy és Cremieux. Fordította: Romhányi József Vezényel: Blum Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Hegedűszóló: Hidy Péter Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Rácz György Szereposztás: Orfeusz – Bartha Alfonz (Márkus László) Euridike – László Margit (Váradi Hédi) Közvélemény – Barlay Zsuzsa (Kohut Magda) Jupiter – Melis György (Ráday Imre) Juno – Tolnay Klári Pluto (Ariszteusz) – Réti József (Kaló Flórián) Styx Jankó – Maleczky Oszkár Diana – Ágai Karola (Gombos Katalin) Vénusz – Szőnyi Olga (Gordon Zsuzsa) Cupido – Szabó Anita (Csűrös Karola) Minerva – Dunszt Mária Merkur – Külkey László (Velenczei István) Mars – Várhelyi Endre (Basilides Zoltán) Morfeusz – Pálfy Endre Ruitner Sándor írása az operettfelvétel rádiós bemutatója elé a Rádióújságból: „A Rádió Dalszínháza az ’új’ alkotások bemutatása mellett arra is gondot fordít, hogy időnként felelevenítse a klasszikus operettek, daljátékok kimagasló darabjait. Lecocq, Hervé, J. Strauss után most ismét Offenbach műre esett a választás, a 102 színpadi mű közül arra, amelyet – ha operettről van szó – a klasszikusok klasszikusaként emlegetnek. Az ’Orfeusz az alvilágban’ bemutatóját nem kis munka előzte meg. Romhányi József újrafordította a darabot (nem mintha a régi fordítás már elavult volna, de legutóbbi felújításán erősen átdolgozott formában került a közönség elé s most Halévy és Cremieux szövegét eredeti alakjában kívántuk megszólaltatni.) Operaénekesek kitűnő gárdája dolgozott Blum Tamás irányítása mellett, hogy az ’opera-igényes’ zenei anyag a maga szépségében kerüljön hangszalagra. A sort kiváló prózai színészgárda egészítette ki, élvezettel formálva a szellemes jelenetek egész sorát, felelevenítve a III. Napóleon koráról készült remek szatíra sorait. S ha ezt a sok kiváló tényezőt a rendezők ügyes kézzel fogták össze, építették eggyé, ez részben azért van, mert az Orfeuszt ’csinálni’ nagyon jó dolog. Ennél talán csak egy lehet jobb: kényelmesen elhelyezkedni szombat este a rádiókészülék mellett és m e g h a l l g a t n i.”
Kapcs.: 30., 137. sorszámok Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban A Rádió Dalszínháza stúdiófelvétele bemutatójának ideje: 1963. július 20., Kossuth Rádió 20.45 – 23.15 (közben szünet: 22.00 – 22.30 hírek, időjárás, sport) Szövegét írta: Halévy és Cremieux. Fordította: Romhányi József Vezényel: Blum Tamás Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Hegedűszóló: Hidy Péter Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Rácz György Szereposztás: Orfeusz – Bartha Alfonz (Márkus László) Euridike – László Margit (Váradi Hédi) Közvélemény – Barlay Zsuzsa (Kohut Magda) Jupiter – Melis György (Ráday Imre) Juno – Tolnay Klári Pluto (Ariszteusz) – Réti József (Kaló Flórián) Styx Jankó – Maleczky Oszkár Diana – Ágai Karola (Gombos Katalin) Vénusz – Szőnyi Olga (Gordon Zsuzsa) Cupido – Szabó Anita (Csűrös Karola) Minerva – Dunszt Mária Merkur – Külkey László (Velenczei István) Mars – Várhelyi Endre (Basilides Zoltán) Morfeusz – Pálfy Endre Ruitner Sándor írása az operettfelvétel rádiós bemutatója elé a Rádióújságból: „A Rádió Dalszínháza az ’új’ alkotások bemutatása mellett arra is gondot fordít, hogy időnként felelevenítse a klasszikus operettek, daljátékok kimagasló darabjait. Lecocq, Hervé, J. Strauss után most ismét Offenbach műre esett a választás, a 102 színpadi mű közül arra, amelyet – ha operettről van szó – a klasszikusok klasszikusaként emlegetnek. Az ’Orfeusz az alvilágban’ bemutatóját nem kis munka előzte meg. Romhányi József újrafordította a darabot (nem mintha a régi fordítás már elavult volna, de legutóbbi felújításán erősen átdolgozott formában került a közönség elé s most Halévy és Cremieux szövegét eredeti alakjában kívántuk megszólaltatni.) Operaénekesek kitűnő gárdája dolgozott Blum Tamás irányítása mellett, hogy az ’opera-igényes’ zenei anyag a maga szépségében kerüljön hangszalagra. A sort kiváló prózai színészgárda egészítette ki, élvezettel formálva a szellemes jelenetek egész sorát, felelevenítve a III. Napóleon koráról készült remek szatíra sorait. S ha ezt a sok kiváló tényezőt a rendezők ügyes kézzel fogták össze, építették eggyé, ez részben azért van, mert az Orfeuszt ’csinálni’ nagyon jó dolog. Ennél talán csak egy lehet jobb: kényelmesen elhelyezkedni szombat este a rádiókészülék mellett és m e g h a l l g a t n i.”
2018 Búbánat 2017-04-07 18:11:52 [Válasz erre: 1853 Búbánat 2017-01-08 17:29:03]
Kapcs. az 1853., 208., 446. sorszámú bejegyzésekhez: Kiegészítés Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini - keresztmetszet A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 Km.: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós, valamint Ney Tibor – hegedű és a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara Vezényel: Bródy Tamás A zenei anyag felvétele az alábbi részleteket tartalmazza: 1. Bevezető (km. Ney Tibor) 2. „Déli vér, csupa izzó szenvedély” (Orosz Júlia) 3. „Bűvös Itáliám, te drága táj” (Szabó Miklós) 4. „Ha este nyit a színház” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád) 5. „Szép álom, szállj a szívemre” (Orosz Júlia) 6. „Könnyű pille mind a nő” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád) 7. „Mint réti vadvirág” (Orosz Júlia) 8. „Volt nékem már száz babám” (Szabó Miklós) 9. „Nem szeret így téged más” (Orosz Júlia, Szabó Miklós) 10. „Egy kis bolondos mulatós éj” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád) 11. „Piros ajkad bársonyán” (Orosz Júlia, Szabó Miklós)
Kapcs. az 1853., 208., 446. sorszámú bejegyzésekhez: Kiegészítés Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini - keresztmetszet A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 Km.: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós, valamint Ney Tibor – hegedű és a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara Vezényel: Bródy Tamás A zenei anyag felvétele az alábbi részleteket tartalmazza: 1. Bevezető (km. Ney Tibor) 2. „Déli vér, csupa izzó szenvedély” (Orosz Júlia) 3. „Bűvös Itáliám, te drága táj” (Szabó Miklós) 4. „Ha este nyit a színház” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád) 5. „Szép álom, szállj a szívemre” (Orosz Júlia) 6. „Könnyű pille mind a nő” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád) 7. „Mint réti vadvirág” (Orosz Júlia) 8. „Volt nékem már száz babám” (Szabó Miklós) 9. „Nem szeret így téged más” (Orosz Júlia, Szabó Miklós) 10. „Egy kis bolondos mulatós éj” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád) 11. „Piros ajkad bársonyán” (Orosz Júlia, Szabó Miklós)
2017 Búbánat 2017-04-06 11:10:47
Ajánlom figyelembe a Lehár-kedvelőknek a Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettadásának 18 órakor kezdődő ismétlését („Túl az Óperencián”): Benne Jenbach Béla – Kulinyi Ernő verseire: A cárevics című operettből hallhatunk néhány részletet más-más hangfelvételről: - A Volga-dal (Aljosa áriája): „Egyedül, újra egyedül... A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (Kovács József. Km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Lukács Ervin) - Mása és Iván vidám kettőse, I. felv.: „Jaj, de jó, hogy itt vársz…” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1966) - Szonja és Aljosa szerelmi kettőse: „„Légy a mindenem, vigasztalóm, szerelmesem...,Tiéd az életem, őrangyalom, szerelmesem” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1966) - Mása és Iván vidám kettőse, II. felv.: „Elmennék én hozzád babám, ha este várnál rám! Nem bánod meg, figyelj, cicám, ma éppen szomjas szám! Amikor a két szemedet látom, csókjaidra egyre jobban vágyom! Nem bánod meg, figyelj, cicám, csak egyszer várj még rám!” (Élő koncertfelvételről - Bódi Barbara és Szabó Dávid, valamint a Budapesti Operettszínház Zenekara)
Ajánlom figyelembe a Lehár-kedvelőknek a Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettadásának 18 órakor kezdődő ismétlését („Túl az Óperencián”): Benne Jenbach Béla – Kulinyi Ernő verseire: A cárevics című operettből hallhatunk néhány részletet más-más hangfelvételről: - A Volga-dal (Aljosa áriája): „Egyedül, újra egyedül... A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (Kovács József. Km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Lukács Ervin) - Mása és Iván vidám kettőse, I. felv.: „Jaj, de jó, hogy itt vársz…” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1966) - Szonja és Aljosa szerelmi kettőse: „„Légy a mindenem, vigasztalóm, szerelmesem...,Tiéd az életem, őrangyalom, szerelmesem” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás – 1966) - Mása és Iván vidám kettőse, II. felv.: „Elmennék én hozzád babám, ha este várnál rám! Nem bánod meg, figyelj, cicám, ma éppen szomjas szám! Amikor a két szemedet látom, csókjaidra egyre jobban vágyom! Nem bánod meg, figyelj, cicám, csak egyszer várj még rám!” (Élő koncertfelvételről - Bódi Barbara és Szabó Dávid, valamint a Budapesti Operettszínház Zenekara)
2016 Búbánat 2017-04-05 21:51:36 [Válasz erre: 1993 Búbánat 2017-03-27 10:50:24]
Kapcs.: 1993. sorszámhoz 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” Km. Németh Marika, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Külkey László, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner - Heinz Reichert - Martos Ferenc: Pacsirta – részletek - Juliska és Sándor keringő-kettőse: „Mint álom a múlt ködében, úgy tűnsz elő…”/” Rózsa tudja, senki más” (Németh Marika és Udvardy Tibor) - Juliska belépője: „Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok…” (Németh Marika) - Juliska és Sándor kettőse: „Más a szerelem a tanyán” (Németh Marika és Udvardy Tibor) - Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…” /”Kis pacsirta, kis Juliska” (Németh Marika és Udvardy Tibor) Lehár Ferenc – Carlo Lombardo – Harsányi Zsolt: Három grácia - részletek - Helen és Charles kettőse: „Angyalkám, kicsikém hallgass rám, ne figyelj mást, figyeld a szót, a forró szív mélyén lakol…” (Németh Marika és Udvardy Tibor) - Toutou és Bouquet duettje (Apacs-kettős): „Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… /Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekints reám…” (Koltay Valéria és Külkey László) - Hélène dala: „Szív, óh, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” (Németh Marika) - Toutou és Bouquet vidám kettőse: „A tapasztalat, kimutattam már, hogy a női szív mily’ sivár. A nő sose érti, mit érez a férfi…/- Pityke gombot sem ér az életem, csak ha mondod, hogy szeretsz szívesen…” (Koltay Valéria és Külkey László)
Kapcs.: 1993. sorszámhoz 1962. július 8-án, a Kossuth Rádióban hangzott el (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” Km. Németh Marika, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Külkey László, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner - Heinz Reichert - Martos Ferenc: Pacsirta – részletek - Juliska és Sándor keringő-kettőse: „Mint álom a múlt ködében, úgy tűnsz elő…”/” Rózsa tudja, senki más” (Németh Marika és Udvardy Tibor) - Juliska belépője: „Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok…” (Németh Marika) - Juliska és Sándor kettőse: „Más a szerelem a tanyán” (Németh Marika és Udvardy Tibor) - Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…” /”Kis pacsirta, kis Juliska” (Németh Marika és Udvardy Tibor) Lehár Ferenc – Carlo Lombardo – Harsányi Zsolt: Három grácia - részletek - Helen és Charles kettőse: „Angyalkám, kicsikém hallgass rám, ne figyelj mást, figyeld a szót, a forró szív mélyén lakol…” (Németh Marika és Udvardy Tibor) - Toutou és Bouquet duettje (Apacs-kettős): „Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér… /Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz, apacslegény, csak üss meg, de tekints reám…” (Koltay Valéria és Külkey László) - Hélène dala: „Szív, óh, szív, tán a mennybolt hív, oly forrón hív, van-e szebb ennél…./ Vigyázz, szomorú szerelmes sose légy! Vigyázz, hogy a délibáb vagy a szív hova hív!...” (Németh Marika) - Toutou és Bouquet vidám kettőse: „A tapasztalat, kimutattam már, hogy a női szív mily’ sivár. A nő sose érti, mit érez a férfi…/- Pityke gombot sem ér az életem, csak ha mondod, hogy szeretsz szívesen…” (Koltay Valéria és Külkey László)
2015 Búbánat 2017-04-05 13:44:39
Szirmai Albert-Emőd Tamás: Mézeskalács A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában ismét hallhattunk néhány dalt ebből a daljátékból, melynek stúdiófelvétele (keresztmetszet) 1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg először 17.19 – 18.04 között ( „Bemutatjuk új felvételünket”). Itt is megemlítem, és pontosítom, a korábban beírtakat, Házy Erzsébet az alábbi részletekben énekel ezen a felvételen: - No.3. Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Kívül piros, belül édes” (Házy Erzsébet, Melis György) - No.7. Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Tücskök között nem köll ehhöz semmi figura!” (Házy Erzsébet, Melis György) - No. 8. Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Szív küldi szívnek szívesen, Szív a szívtől kapja szívből kedvesen” (Házy Erzsébet, Melis György) - No.13. Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - No.15. A II. felvonás fináléja (Andor Éva, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - No. 17. Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - No.18. A III. felvonás fináléja (Andor Éva, Házy Erzsébet, Melis György, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) A Túl az Óperencián című adásban ma a következő számok csendültek fel: No.8. (Házy-Melis), No.13. (Házy-Palcsó), No.7. (Házy-Melis), továbbá a No.2. Jóska dala, I. felv. „Ibolyák, violák” (Melis György). A rádió – Andor Éva után – később külön Pitti Katalinnal készített egy dalfelvételt a daljátékból. A királynő dalát énekli az I. felvonásból: „A kis királykisasszonyoknak, azoknak jó dolguk van ám…./Mégis, mégis, furcsa egy dolog! Szegény királynők mégse boldogok, egy kis cseléd higgyétek nékem el, az nem cserélne őfelségével!” (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Makláry László) A délelőtti operettadást – melynek vendége ezen a héten mindennap Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgató-főrendezője, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a stúdióban – 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az interneten elérhetőségeken.
Szirmai Albert-Emőd Tamás: Mézeskalács A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában ismét hallhattunk néhány dalt ebből a daljátékból, melynek stúdiófelvétele (keresztmetszet) 1977. január 21-én, a Kossuth Rádióban szólalt meg először 17.19 – 18.04 között ( „Bemutatjuk új felvételünket”). Itt is megemlítem, és pontosítom, a korábban beírtakat, Házy Erzsébet az alábbi részletekben énekel ezen a felvételen: - No.3. Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Kívül piros, belül édes” (Házy Erzsébet, Melis György) - No.7. Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Tücskök között nem köll ehhöz semmi figura!” (Házy Erzsébet, Melis György) - No. 8. Örzse és Jóska kettőse, I. felv.: „Szív küldi szívnek szívesen, Szív a szívtől kapja szívből kedvesen” (Házy Erzsébet, Melis György) - No.13. Örzse és Buhu vidám kettőse, II. felv.: „Őfelsége, őfelsége mit süt, mit főz mára?.../Édes-kedves krumplileves káré kity-tyen koty!…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - No.15. A II. felvonás fináléja (Andor Éva, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - No. 17. Örzse és Buhu vidám kettőse, III. felv.: „Hála néked mindenható, ejje-hujja, hm!...” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor) - No.18. A III. felvonás fináléja (Andor Éva, Házy Erzsébet, Melis György, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) A Túl az Óperencián című adásban ma a következő számok csendültek fel: No.8. (Házy-Melis), No.13. (Házy-Palcsó), No.7. (Házy-Melis), továbbá a No.2. Jóska dala, I. felv. „Ibolyák, violák” (Melis György). A rádió – Andor Éva után – később külön Pitti Katalinnal készített egy dalfelvételt a daljátékból. A királynő dalát énekli az I. felvonásból: „A kis királykisasszonyoknak, azoknak jó dolguk van ám…./Mégis, mégis, furcsa egy dolog! Szegény királynők mégse boldogok, egy kis cseléd higgyétek nékem el, az nem cserélne őfelségével!” (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Makláry László) A délelőtti operettadást – melynek vendége ezen a héten mindennap Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgató-főrendezője, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a stúdióban – 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az interneten elérhetőségeken.
2014 Búbánat 2017-04-04 23:45:47 [Válasz erre: 251 Búbánat 2008-04-28 00:56:52]
Kapcs.: 251. sorszám Kiegészítés Gyöngy Pál – Boros Elemér: Romantika pedig nincs! - Zenés játék A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. június 22., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00 Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Rácz György Szereposztás Dr. Urbányi Pál – Horváth Tivadar Ágnes – Lehoczky Zsuzsa Garda Balázs – Agárdi Gábor Gardáné – Mészáros Ági dr. Bogner – Csákányi László Tatár Mihály – Benkő Gyula Tatárné – Feleki Sári Gerébné – Gyenes Magda dr. Szabó – Kőmíves Sándor Pincér – Angyal Sándor Az új rádiófelvétel bemutatójához fűz gondolatokat a rendező, Rácz György (RTV Újságban): „A Rádió új zenés darabjának címe nem tévesztheti meg a hallgatót, hiszen az adás ideje – szombat este – és a darab műfaja – vidám, zenés játék – már eleve valami mást sejtet. Azt, hogy 1963-ban Budapesten, a rohanó nagyváros zajos forgatagában, a napsütéses nyári Duna-parton, a kis budai cukrászdában, sőt uram bocsá’ még egyes munkahelyeken is igenis van romantika, hiába igyekszik tagadni és védekezni ellene a tudományos kutató, s a ’dühöngő öregek’ hiába állítják, hogy a fiatalság szerelme csupán ’szia… csao… uszoda… kirándulás… Lenin körút… válóper…’ A zenés játékban mindezek az elemek felvonulnak, romantikus hátteret adva a kedves-vidám történetnek. Ezt szolgálja a darab zenei anyaga is: vidám dalok, finom sanzonok, - mai táncritmusok a fiatal szíveknek s keringők az idősebbeknek… A zeneszerző Gyöngy Pál ezt mondja az új darabról: - Amikor Boros Elemér barátom darabját a rádió ideadta megzenésítésre, én is kicsit meghökkenve olvastam a címét. Már-már azt hittem: újra kitaláltuk valamire, hogy a mai modern korszakban fölösleges, idejétmúlt… No de aztán gyorsan rájöttem, hogy itt nincs semmi baj, örömmel láttam neki a kedvemre való munkának, melyet az író kitűnő versei különösen élvezetessé tettek. Úgy érzem, a szívem szerinti dalolás eredménye az, hogy a romantikus, tiszta szerelmet igazi, mai értelmezésében tudom megszólaltatni. Még csak annyit, hogy a szereplőgárda tagjai mind szeretettel, jókedvűen és kitűnően formálták meg a hús-vérből való, nagyon is emberi figurákat.”
Kapcs.: 251. sorszám Kiegészítés Gyöngy Pál – Boros Elemér: Romantika pedig nincs! - Zenés játék A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. június 22., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00 Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Rácz György Szereposztás Dr. Urbányi Pál – Horváth Tivadar Ágnes – Lehoczky Zsuzsa Garda Balázs – Agárdi Gábor Gardáné – Mészáros Ági dr. Bogner – Csákányi László Tatár Mihály – Benkő Gyula Tatárné – Feleki Sári Gerébné – Gyenes Magda dr. Szabó – Kőmíves Sándor Pincér – Angyal Sándor Az új rádiófelvétel bemutatójához fűz gondolatokat a rendező, Rácz György (RTV Újságban): „A Rádió új zenés darabjának címe nem tévesztheti meg a hallgatót, hiszen az adás ideje – szombat este – és a darab műfaja – vidám, zenés játék – már eleve valami mást sejtet. Azt, hogy 1963-ban Budapesten, a rohanó nagyváros zajos forgatagában, a napsütéses nyári Duna-parton, a kis budai cukrászdában, sőt uram bocsá’ még egyes munkahelyeken is igenis van romantika, hiába igyekszik tagadni és védekezni ellene a tudományos kutató, s a ’dühöngő öregek’ hiába állítják, hogy a fiatalság szerelme csupán ’szia… csao… uszoda… kirándulás… Lenin körút… válóper…’ A zenés játékban mindezek az elemek felvonulnak, romantikus hátteret adva a kedves-vidám történetnek. Ezt szolgálja a darab zenei anyaga is: vidám dalok, finom sanzonok, - mai táncritmusok a fiatal szíveknek s keringők az idősebbeknek… A zeneszerző Gyöngy Pál ezt mondja az új darabról: - Amikor Boros Elemér barátom darabját a rádió ideadta megzenésítésre, én is kicsit meghökkenve olvastam a címét. Már-már azt hittem: újra kitaláltuk valamire, hogy a mai modern korszakban fölösleges, idejétmúlt… No de aztán gyorsan rájöttem, hogy itt nincs semmi baj, örömmel láttam neki a kedvemre való munkának, melyet az író kitűnő versei különösen élvezetessé tettek. Úgy érzem, a szívem szerinti dalolás eredménye az, hogy a romantikus, tiszta szerelmet igazi, mai értelmezésében tudom megszólaltatni. Még csak annyit, hogy a szereplőgárda tagjai mind szeretettel, jókedvűen és kitűnően formálták meg a hús-vérből való, nagyon is emberi figurákat.”
