A „Rádió Dalszínháza” címszó alatt a YouTube-ra sorban kerülnek fel régi rádiófelvételek (teljes operett, daljáték, zenés játék, keresztmetszet és/vagy részletek).  A koldusdiák és a Csínom Palkó linkjeit korábban betettem ide, sorra jönnek a következők...

Kapcs. 4083. sorszámhoz

Carl Millöcker: A koldusdiák – teljes rádiófelvétel, 1964

Vélhetően a korábban itt jelzett észrevételem nyomán, a YouTube-ra nemrég ismét felrakott link A koldusdiák rádiófelvételéről már a javított, helyes információs adatokat tünteti fel (tartalmazza).

Kedves Beaumont!

Idebeírásoddal sokat segítettél, hogy megfejtsük a nekem is fejtörést okozó, a többszöri hallgatásra sem igazán értett szavakat, amiket Palcsó Sándor a rádiófelvételen énekel Mydas műkereskedő belépő dalában Franz von Suppé A szép Galathea c., az antik görög világban játszódó egyfelvonásos operettjéből. (és a helyén kipontoztam a dalszöveg ismertetésekor).

Ismert, hogy a szerzők a görög mítosz világából merítették a cselekmény fonalát, a szereplők neve is arra hajaz: Galathea, Pygmalion, Ganymes, Mydas

Innocent-Vincze Ernő „ráutaló” magyar fordítását tekintve is, most rávezettél, hogy kiket említ Mydas szüleinek: megnevezted a „Gordillon”  és a „Sibylline” neveket. Ezek alapján újra meghallgattam a youtube-ról a nevezetes dalt, odafigyelve a szövegre és valóban, csaknem szó szerint ezek a szavak szerepelnek az énekelt dalszövegben.

Talán akkor már kissé pontosíthatom is, hogyan hallom Palcsó Sándor énekében Mydas belépőjének versszövegét:

Franz von Suppé – A szép Galathea – Palcsó Sándor

Km. az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György. A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. november 7., Kossuth Rádió, 20.10 - 21.35 (a rádiófelvételen további szereplők: László Margit, Réti József és Melis György)

„Kedves papa, Gordilon (vagy Gordio), kedves mama, Cybelé (kiejtve: Szibelé)  jóvoltukból lett belőlem ilyen finom úr! Kedves atyám, Gordilon (vagy Gordio), kedves anyám, Cybelé (kiejtve: Szibelé), kiskoromtól ők neveltek ilyen finomul...”

 Megerősítésként, utánakerestem, „ki kicsoda az antik mítoszokban”?

„Midasz – phrügiai király, Gordiosz király és (egyes szerzők szerint) Kübelé istennő fia.” (a görög Kübelét a mitológiában Cybele-ként is írják)

„A mesés jellegű történetek hőse valódi történelmi személy volt, asszír feliratok tanúsága szerint a Kr. e. VIII. században élt mint Gordion királya. Legendáját Ovidius Átváltozások c. költeménye dolgozta fel.”

Most jut eszembe, Palcsó Sándorral életében többször találkoztam, beszélgetéseink során erre a felvételére és a dalszövegben keresett szavakra, igazán rákérdezhettem volna...

Kapcs. 5264. sorszám

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó – Rádiódaljáték teljes stúdiófelvétele!

(1:45:07)   a YouTube-on már elérhető.

Az adatbázisomból néhány információt megosztok erről a csodaszép daljáték rádiófelvételéről, a kor nagyszerű operaénekes-generációjának avatott képviselőivel rögzített dalszámokról is:

 Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel Színház - az átdolgozott művet.

A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó

3 felvonásos daljáték

Vezényel: Lehel György

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András

Szereposztás:

Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili

Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található főbb betétszámok megnevezését és előadóit:

- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)

- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse: „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)

- Kati és Jankó kettőse: „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)

- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)

- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)

- Balogh Ádám dala: „Ahol te jársz” (Melis György)

- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)

- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)

- Prózai jelenet, I. felv.: „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet,  Radnay György, Szabó Ernő)

- Zsuzsika dala: „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)

- Jelenet és Palkó dala, I. felv.: „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ - Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).

- Éduska és Palkó kettőse, I. felv.: „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)

- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar) 

- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)

- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv.: „Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)

- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból: „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)

- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv.: „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)

- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv.: „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)

- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)

- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)

- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)

Csínom Palkó

Új magyar daljáték

Szabad Nép, 1951. március 4.

 Új színműirodalmunk az évadban már a második magyar zenés színjátékkal lép a nyilvánosság elé. A néhány hónappal ezelőtt színre került „Aranycsillag” az új magyar operettnek mutatta meg egyik típusát, a most bemutatott „Csínom Palkó” pedig a népies daljáték még ki nem taposott útját járja.

 A XVIII. század eleje a magyar nép szabadságmozgalmainak felejthetetlen korszaka. Rákóczi Ferenc felkelő serege ezekben az esztendőkben csapást csapásra mérve a sokszoros túlerőben lévő császári hadakra, sorra szabadítja fel a városok, a megyék népét az idegen elnyomás alól. A kuruc-kor nemzeti felszabadító harcainak a hősi világát kelti életre zenéjében, cselekményében a „Csinom Palkó”.

A daljáték cselekménye Érsekújvárnak, a labancok akkori erős várának felszabadításához kapcsolódik. Bottyán János, a jobbágyi sorból tábornoki rangra emelt legendáshírű „Vak Bottyán” és vitéz kapitánya, Balogh Ádám vezetik a vár ostromát; s köröttük ott vannak, akiket a történelemírás ugyan nem jegyzett fel, de akiknek neve, emléke a kuruc dalokban két és fél évszázad távolából is elevenen él a magyar nép ajkán: Tyukodi pajtás,  Csinom Palkó, Csinom Jankó… A szabadsághősök mellett bemutatja a cselekmény az ellenséget is, a magyar népet sanyargató császári udvaroncokat és egyik labanc-talpnyalójukat, a népét, hazáját eláruló feudális nagyurat, Koháry grófot.

A témaválasztás tehát igen dicséretes: a daljáték szövegírói, Dékány András és Bálint Lajos a magyar történelmi múlt egyik dicsőséges szakaszát dolgozták fel. A „Csinom Palkó” témája valóban alkalmas arra, hogy felelevenítse a kuruc-kor minden hősiességét, s hogy a nagy elődök példájával a mához szóljon. Nem mindennapi művészi feladat e nagy idők hős alakjait úgy megformálni, hogy a színpadon valóban Csinom Palkó, Vak Bottyán, Balogh Ádám és szabadságharcos társaik keljenek életre. Az ábrázolt alakok közül különösen Tyukodi pajtás jellemzése sikerült. A mindig jókedvű, nagyokat kurjantó, ízesen káromkodó strázsamester derűs, lendületes alakja jól kifejezi a kuruc tábor harci szellemét, katonáinak jövőbe vetett hitét. Eredetien rajzolták meg Rosta Márton pozsonyi mézeskalácsos mester (és kuruc hírszerző) vonásait, s hitelesen ábrázolták leányának, a lelkes Éduskának vonzó egyéniségét. Ugyancsak meggyőzően jellemezték az ellenséget — Koháry grófot, Piperec bárót, s általában az újvári grófi palota rizsporos, parókás, léha udvari népségét. Komoly gyengéje azonban a szövegnek, hogy éppen a daljáték főhősei, Csinom Palkó,Vak Bottyán, Balogh Adám alakjai nincsenek elég határozott formába öntve, túlságosan vázlatosak.
Ehhez a vázlatossághoz járul, hogy a daljáték szerkezete, meséjének a felépítése sem elég tömör, az írók a történetet nem a legdrámaibb ütközőpontoknál ragadták meg. A szerkesztésmód hiányosságai főként Csinom Palkó szerepeltetésénél mutatkoznak meg: a legfőbb tettei nem a színpadon zajlanak le. Mennyivel meggyőzőbb lett volna például, ha a színpadon látjuk, s nem egy elbeszélésből tudjuk meg, miért és miként száll szembe Csinom Palkó a jobbágyait a császári seregbe hajszoló edelényi hűbérúr erőszakával, fenyegetéseivel, s hogyan indul el testvérével a kurucok táborába. És mennyivel lelkesítőbb lelt volna, ha Koháry grófnak Palkó által való elfogatását szintén nem a színfalak mögött bonyolítják le, hanem a színpadon mutatják be a szerzők. Másik fogyatékossága a szövegkönyvnek, hogy nem tudja kellően érzékeltetni a Rákóczi-szabadságharc forradalmi lendületét. Erre mód lett volna a cselekmény regényessége, könnyedsége mellett is.

A kuruc harcok célja, jelentősége, máig mutató tartalma a darabban a nézők számára nem elég világos és nem is elég vonzó. Sokkal hitelesebben szemlélteti a szövegkönyv Koháry, a hazaáruló császári marsall palotáját, környezetét, annak fényét, csillogását.

 A daljáték gazdag áradású zenéje bőven kárpótol a szövegkönyvnek ezekért a hiányosságaiért. A kuruc-kor dallamkincse a régi magyar népzene legjavához tartozik. Nem egykorú kótákból maradt ránk, hanem évszázados késedelemmel jegyezték fel, elsősorban Pálóczi Horváth Ádám, akinek „ötödfélszáz énekek” című gyűjteménye ma is a legértékesebb forrása a kuruckor népdalköltészetének. Ez a száz évvel későbbi zenei visszapillantás a Thököly- és Rákóczi-kor emlékei felé, jellemzően mutatja az első népdalgyűjtők kuruc-érzelmeit is. Hogy milyen élő, gazdag ez a dallamkincs, azt gyönyörűen szemlélteti a „Csinom Palkó”-nak a kuruc szabadságharc zenéjén alapuló muzsikája. Farkas Ferenc zeneszerző művét egy évvel ezelőtt rádióoperettként mutatták be. A zenét Kossuth-díjal tüntették ki. Szép dallamai azóta széles körben népszerűsödtek.

A „Csinom Palkó" zenéje értékes példája a népi zene haladó hagyományaiból merítő, s azt eredményesen továbbfejlesztő zeneszerzői alkotómunkának. Színpadi változatában a nagy sikerű rádióoperett további zenével bővült. A szívet-lelket gyönyörködtető népdalfeldolgozások, a „Csinom Palkó”, a „Törökbársony süvegem”, a „Pajtás, gyere hát”, a „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás”, s az egy év alatt oly népszerűvé vált „Jóéjszakát” kezdetű kettős, továbbá Balogh Adám és Zsuzsi szép duettje 17 új számmal, változatosan hangszerelt közzenékkel, együttesekkel, recitativókkal (opera-szerű énekbeszéddel), új tánczenével, hatásosan felépített finálékkal gazdagodott.
Az így megújított „Csinom Palkó”-zenét ugyanaz a keresetlenség jellemzi, mint első formáját. Ez a zene nemcsak szervesen összefügg a történettel, hanem újabb és újabb hajtóereje is a cselekménynek. A szerző sehol sem tévesztette szem elől, hogy a zene alapvető követelménye a dallam és Farkas Ferencben megvan a gazdag lelemény, hogy szépen ívelő dallamokat formáljon. Milyen megkapó szépséggel és nemes pátosszal bontja ki például Balogh Adám és Zsuzsi kettősét és milyen őszinte érzelmességgel Csinom Palkó és Éduska „Jóéjszakát”-duettjét. Zenéje jól is jellemez (példa erre Piperec báró kupléja), s határozott légkört is teremt (a grófi udvar gavottos-menüettes barokk pompája, a harmadik felvonás első és második részét összekötő, csatajelenetet érzékeltető, lüktető ritmusú, mozgalmas közzenéje).
A „Csinom Palkó” zenéjének legfőbb eleme a líraiság. Ez igen örvendetes, mert példamutatás a múlt burzsoá-formalista béklyóitól most szabaduló zeneszerzőink egy része számára, akik még mindig lebecsülik a lírát. Ezúttal azonban mégis több drámai erőre lett volna szükség. A szövegkönyvben nagyrészt elsikkadt a forradalmi lendület és ennek következtében nincs meg eléggé a zenében sem az a hősi sodrás, amely a kuruc-kor nagyszerű tetteit jellemezte. A rádiójáték kibővítése egészében igen szépen sikerült, de egyik-másik zenei bővítést nem tartjuk szerencsésnek, így főként az I. felvonásban előforduló opera-szerű énekbeszédet, amely többször is fékezi a játék lendületét
 

Az új magyar daljátékot az Operaház mutatta be a Városi Színházban. Az énekes játék műfaja színpadi beszéd és mozgás dolgában elég távol esik az operától: az igényes énekszerepek egyúttal komoly prózai feladatot is rónak a művészekre. Az Operaház tagjai pedig elsősorban énekesek. Amíg énekelnek, nincs is semmi nehézség, de amikor szövegmondásra kerül sor, nyomban kiderül az operai munka egyik hiányossága, az, hogy operaénekeseink javarésze mennyire nem ismeri a színpadi beszéd és mozgás alapvető szabályait. Az együttes tagjait így is elismerés illeti, mert a számukra idegen területen is lelkes művészi munkával szolgálják az előadás sikerét. A címszerepet Sárdy János énekli. Könnyed játékkal, lendülettel formálja meg a szerzők által kissé túlkönnyűnek megrajzolt alakot. Az előadás színészileg legjobban megoldott figurája Éduska lelkes leányalakja. Az Operettszínház vendégként fellépő tehetséges, fiatal tagja, Zentay Anna játssza és énekli keresetlen eszközökkel, vonzó, egyéni színekkel. Balogh Ádám szerepét Losonczy György játssza. Igen hatásosan énekel, a szokatlan műfaj szövegnehézségei azonban a kitűnő opera-színész számára is komoly próbát jelentenek. Fodor János, a népköztársaság érdemes művésze Förgeteg betyár dalait rendíti meg. Rosta mézeskalácsost Maleczky Oszkár játssza meleg kedéllyel. Domahidy László Tyukodi pajtásból lendületes figurát formál, de sok benne a műnépieskedés. Birkás Lilian őszinte lírával énekli Zsuzsika szólamát. Az újvári grófi palota udvari népségének mintatípusát, az üresfejű nőcsábász Piperec báró figuráját Fekete Pál alakítja remek jellemzéssel.

A rendezés a fiatal Mikó András munkája. Az együttes beállításában, mozgatásában, láthatóan a realista színpadi követelmények vezették. A zenei részeknél általában megoldotta a feladatát, amikor azonban prózára kerül sor, kitűnik, hogy ezen a területen már nem tudott segítségére lenni az énekeseknek. A szerzők túlságosan is vonzóan rajzolták meg a Koháry-palota udvari környezetét és Mikó András rendezése is - helytelenül - mintha erre a felvonásra fektette volna a fősúlyt. Az  előadás legjobb elemei: a leghatásosabb díszlet, s a táncok közül a sikerültebb koreográfia is a II. felvonásra jutottak. (Mennyivel kifejezéstelenebb például a III. felvonás kuruc kardtánca, mint az udvari táncok.) A díszletek Fülöp Zoltán, a koreográfia Vashegyi Ernő, a jelmezek Márk Tivadar tervei. Az előadást Kerekes János vezényli.

A daljáték harmadik előadása a bemutatóhoz viszonyítva máris fejlődést mutatott. A szereplők otthonosabban mozognak a műfajban, játékuk felszabadultabb. A további előadások bizonyára még inkább megérlelik majd a játékot. A dramaturgiai hibák egy részét pedig érdemes volna és lehetséges is „menetközben” kiküszöbölni.

A „Csinom Palkó” bemutatója jelentős állomása színházi művelődésünknek. Nemcsak, mert fontos lépés előre a daljáték-műfaj múltbeli csökevényeinek elvetésében, hanem azért is, mert egészséges hangjával, főként pedig zenéjének sajátos népi légkörével a műfajnak azt a jó hagyományát folytatja - és fejleszti eredményesen tovább -, amelyet Kacsóh Pongrác a János vitézzel alapozott meg.

/Lózsy János/

Kapcs. 5261. sorszám

Az előbbiekhez hozzáteszem: 2012 és 2022 közötti időszakban a Dankó Rádió munkatársai: Nagy Ibolya énekművész hét évig, majd őt követte Erdélyi Claudia és Tölgyi Krisztina, szerkesztő-műsorvezetők, akik jegyezték itt az operettműfajt. Mint említettem, egy éve Czikora István László (tenor), a Budapesti Operettszínház művésze, vezeti az operettadást a Dankó Rádió stúdiójából.

Abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy a jelzett tíz évben, amig rendszeresen hallgattam a csatorna hullámhosszán operettet a kazettásrádióm mellől, üres magnókazettákra több száz operettmelódia felvételét rögzítettem. Ezáltal megörökítettem saját céljaimra a Magyar Rádió zenei hangarchívumából értékes, engem érdeklő operettrészleteket, azokkal az opera-énekművészekkel, akik közel álltak/állnak hozzám. Kezdetben azokra a stúdiófelvételekre fókuszálltam, amiken kedvenc operaénekesnőm, Házy Erzsébet szopránja hallható illetve vele a részletekben ismert, neves operaházi kollégák a partnerek: Udvardy Tibor, Sárdy János, Kelen Tibor, Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Szabó Miklós, Kövecses Béla, Bartha Alfonz, Réti József, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Külkey László, Fülöp Attila, Kónya Sándor, Radnay György, Melis György, Palócz László, Bende Zsolt, Maleczky Oszkár, Várhelyi Endre, Begányi Ferenc. De Baksay Árpád, Rátonyi Róbert operetténekes-művészekkel vagy Bilicsi Tivadar, Szabó Ernő színművészekkel együtt is énekelt operettslágereket a rádió stúdiójában teljes- vagy keresztmetszetfelvételeken. Házy Erzsébet számos, operaénekesnővel és operetténekesnővel közös jelenetekben is hallható az operettfelvételein, pld.: Neményi Lili, Osváth Júlia, Gyurkovics Mária, Gencsy Sári,  Ágai Karola, Lehoczky Éva, László Margit, Koltay Valéria, Kalmár Magda, Andor Éva, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kiss Manyi,  Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palánkay Klára, Sándor Judit... Később pedig más énekművészekkel készített operettrészletek kerültek érdeklődésem fókuszába, az ő hangjukat is megörökítettem a rádióból felvett operettrészletekben: pld. Gyenes Magda, Déry Gabriella, Kincses Veronika, Tokody Ilona, Pitti Katalin, Pászthy Júlia, Kertesi Ingrid, Zempléni Mária, Csonka Zsuzsanna, Decsi Ágnes, Oszvald Marika, Zsadon Andrea, Teremi Trixi, Dancs Annamari, Kalocsai Zsuzsa, Mezei Mária, Takács Tamara, Mátray Ferenc, Gulyás Dénes, Molnár András, B. Nagy János, Korcsmáros Péter, Rozsos István, Leblanc Győző, Maros Gábor, Kovács József, Nyári Zoltán, Balczó Péter, Boncsér Gergely,  Peller András, Dolhai Attila, Miller Lajos, Kovács Péter, Gáti István, Kováts Kolos, Gregor József...

Több mint 80 darab teljes 90 perces kazettám volt teli operettrészletekkel, melyeket aztán CD-re mentettem át: mintegy 180 lemezre. Úgyhogy elmondhatom, az operettirodalom színe-java a rendelkezésemre áll magyar nyelvű felvételeken a Magyar Rádió hangarchívumából kijátszva. Költségem „mindössze” a kazetta meg a CD ára, és a kazettáról CD-re átírás volt. Igen megérte. Viszont a tíz év alatt végig kellett ülnöm a Dankó Rádió napi, heti rendszerességgel leadott operettadásait,  időt szentelnem a zenehallgatásra, és közben a magnót időnként felvétel állapotába hozni, majd a számok végén a készüléket leállítani, mindez nagy figyelmet követelt a részemről. Később a magnókazettákat egyenként visszahallgattam és kijegyzeteltem a rajta lévő énekszámok címét, az előadókat, énekkar, zenekar, karmester, a felvétel időpontja stb adatokat, melyeket aztán az elhangzás sorrendjében a CD-tasakoknál mint kísérőjegyzék állítottam össze.  

Még annyit: a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetői feladatát közel egy esztendeje Czikora István László látja el. Róla amit tudni lehet erről a linkről elolvasható:

https://www.vaol.hu/helyi-kozelet/2023/10/elonyt-lehet-kovacsolni-a-hatranyunkbol-czikora-istvan-laszlo-tenor-operaenekes-az-orsegbol-indult

Czikora István László tenor operaénekes és okleveles énekművész-tanár. A Budapesti Operettszínház művésze, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, a Dankó Rádió szerkesztője, műsorvezetője. Az Őrségből indult, és amikor teheti, visszajár Vasba. Fontos ügyet képvisel: az állami gondozásban élő gyermekek társadalomba való integrálását.

A Dankó Rádió műsorsugárzása kezdetétől több mint tíz éven át (2012 és 2022 között) napi, heti rendszerességgel beszámoltam itt a topikban a rádió operettadásaiban (Túl az Óperencián; Az a szép) elhangzott ének-, zeneszámokról.  Részleteztem, az adott operettmelódiákról érdemes tudnivalókat: ismertettem a szerzők, a címek, az előadók (énekes, zenekar, karmester), az archív stúdió- vagy koncertfelvételekről bejátszott operettrészletek helyének és idejének adatait, utaltam a cselekményre, idéztem a dalszövegekből, továbbá megosztottam a műsorokba alkalmanként meghívott énekművészek, alkotó személyiségek műfajjal kapcsolatos gondolatait.

Egy idő után leálltam ezzel, abbahagytam, tekintve, hogy az adások ideje rendszertelenné, a műsorok némelyikének zenei összetétele számomra „vegyesfelvágottá” és emiatt hallgatásuk fárasztóvá, olykor érdektelenné vált. Idővel az ismétlések követték/követik egymást...Úgyhogy már csak nagy ritkán kerestem (és keresek) rá a rádiócsatornára.

Tudom, közel egy éve szerkezetében megújult a Dankó Rádió és benne az operettadás is: maradva a régi műsorcímnél, a „Túl az Óperencián” minden nap (a hétvégén is) du. hat és hét óra között mintegy 55 percben Szikora László műsorvezetésével ad operettet. Műsorába néhányszor belehallgattam, de továbbra is fenntartásaim vannak, hiszen a legtöbbször két interjú között felcsendülő operettslágereket egyáltalán nem konferálja fel, csak úgy elindul egy-egy dal, egy operettrészlet anélkül, hogy ismertetné kitől mit hallunk, nem tudunk meg arról semmi információt. (Én felismerem, de feltehetően sokan vannak rádióhallgatók, akiket azért érdekelné, hogy mégis mi szólal meg, ki a zeneszerző, melyik operettjéből halljuk a dalt, a kettőst, kik adják elő a felvételen, s a jelenetben kik a közreműködők stb.)

A másik szempont:  bárki rákattinthat a Dankó Rádió internetes oldalára és online meghallgathatja az adást, sőt, itt vissza tudja hallgatni azt. (Rákeresni a csatornára, kiválasztva a műsor megnevezését és kezdési időpontját).  De rám már ne várjon senki, hogy „helyre tegyem”, pótoljam mindazt, amit a zenei csatorna operettadásának felelős szerkesztője és műsorvezetője „elmulaszt(ott)” – tekintve, hogy amit akartam, azt tíz éven át megtettem a műfaj szerelmeseinek, ide leírtam, ami visszakereshető.

 Az érdeklődő rádióhallgató, ha késztetést érez rá, kapcsoljon oda az adáshoz, és csak úgy önmagában szeresse meg élvezze a felhangzó, többségében ismert operettmuzsikát; vagy felismeri azt a többféle rádiófelvétel közül, és örülhet ennek, vagy nem ismeri fel és bosszankodhat miatta...

 Mintaképpen, a mai operettadás erre a linkre kattintva érhető el és hallgatható vissza: 

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-danko/?date=2023-12-03_18-04-00+0100&enddate=2023-12-03_18-59-58+0100&ch=mr7

A műsorban egyebek közt részletek hangzottak el Huszka Jenő Bob herceg (Palócz László), Lehár Ferenc Paganini (Kalmár Magda), Luxemburg grófja (Baksay Árpád), Cigányszerelem, Kálmán Imre Tatárjárás, Ábrahám Pál Bál a Savoyban, Robert Planquette: Rip van Winkle (Melis György), Jacques Offenbach Párizsi élet című operettjeiből és Frederick Loewe My Fair Lady  (Lehoczky Zsuzsa) című musicaljéből. 

Időnként azért belehallgatok a Dankó Rádió  operettadásába, és továbbra is bejegyezni fogok ide a Magyar Rádióban felvett, archív  operettfelvételekről megtudható ismereteket, illusztrálva akár a YouTube oldalán megtalálható hangzó (ének) anyagokkal. 

Jacques Offenbach: A 66-os szám

Operett egy felvonásban

A Magyar Rádió Dalszínházának bemutatója: 1990. április 16., Kossuth Rádió, 10.05 - 11.00

Az internetre felkerült a Rádió archívumából a teljes operett magyar nyelvű felvétele!!

Pittaud de Forges (szövegkönyvíró) és Paul-Aime Chapelle (költő) librettóját Innocent-Vincze Ernő fordította magyarra

Az 1850-es évek elején, osztrák és német tájakon játszódó történet szereplői – az eredeti, francia verzió alapján:

Piccolo - Gulyás Dénes (tenor)
Suzon- Kertesi Ingrid (szoprán)
Francois, vándor házaló - Melis György (bariton)

Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pál Tamás

Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Avanesian Alex.

Duration 30:57

1.   Nyitány

2.   Madárdal (No.1) (Suzon és Piccolo kettőse) Erdőkön, mezőkön végig...  (5:22-től)

3.   Románc (No.2) (Suzon és Piccolo románca) A posta hozta ezt a pár sort   (7:16-tól)

4.   Dudadal (No.3) (Suzon és Piccolo kettőse) Ó szép Tirol, hol a jódli szól...(9:21-től)

5.   Házalódal (No.4) (Francois dala) Hej, itt a házaló! Vegye meg, vegye meg, vegye meg, ami kéne... (12:53-tól)

6.   Sorszámjelenet (No.5) Tercett (16:47-től)

7.   Bordal (No.6) (Francois dala és együttes) Szerencse fel, ifjú úr, teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká! Soká! Soká! Igyunk egyet rá... (20:55-től)

8.   Mandolindal (No.7) (Suzon románca) Hozzád fűzött minden régi szép emlék...(25:00-tól)

9.   Hármas (No.8) Nagy ég! Nagy ég! Ki hitte volna!.. (28:04-től)

10.Finálé (No.9) Együttes (29:30-től) 

Megemlítem, hogy ezt megelőzően huszonöt évvel korábban már bemutatta a Rádió Dalszínháza Offenbach egyfelvonásosát: A 66-os szám - 1964. december 27., Kossuth Rádió, 17.00 – 18.00

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényli.

Suzon – László Margit; Piccolo – Palcsó Sándor; Francois, vándor házaló – Radnay György

 Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Szécsi Ferenc

Kapcs.: 3899- sorszám

1928-ban mutatták be Lehár új operettjét, a Friderikát, amelynek hőse a fiatal Goethe,  egyes szövegrészleteit pedig a nagy költő művei alapján írták. Lehár a Friderikát daljátéknak tartotta, amely a ballad operához hasonlóan színpadi műfaj, szövegét mondják, zeneileg pedig meglehetősen egyszerű. A Friderika cselekménye 1771-ben játszódik Sessenheim faluban, A libretto Goethe-ről szól, aki beleszeretett a lelkész Friderika nevű lányába, és el is jegyezte őt, a lány azonban, hogy ne ártson szerelme karrierjének, okos cselszövéseknek köszönhetően szakít a költővel. A mű zenéje a lehári operettek legtöbbjéhez hasonlóan, igen drámai.

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner-Beda: Friderika

Magyar dalszöveg: Harsányi Zsolt és Szenes Andor

A Rádió Dalszínházának bemutatója (keresztmetszet):1972. április 3., Kossuth Rádió, 19.20 - 20.10 

A rádiófelvételen énekel: Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József. Az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.

Az operett néhány részlete a YouTube-ra is felkerült:

Lehár Ferenc: Friderika – A költő dala, I. felv. – „Ó de szép, de csodaszép egy kis ház a vén diófa mellett” – Simándy József

Lehár Ferenc: Friderika – A költő dala, II. felv. – „Ó lányka, ó lánykám, imádlak én” – Simándy József (A filmrészletben feltűnik Andor Éva is.)

Lehár Ferenc: Friderika – A költő, Goethe búcsúdala, III. felv. –„Látod, herceg... Itt jártam én, a kert ölén...” – Simándy József

Lehár Ferenc: Friderika – Friderika belépője: „Szép napom lesz, érzem már, hát köszöntölek, boldog nyár!” – Andor Éva

Lehár Ferenc: Friderika – „Báránykám, báránykám, csalfa lelkű mind a lány” – Bende Zsolt

Egy másik, televíziós felvételről:

Lehár Ferenc: Friderika – Friderika dala – „Miért is fáj úgy az ébredés, feledni mindent érte én” – Morvay Pálma

Robert Planquette: A corneville-i harangok 

Operett (eredetileg „opera comique”) három felvonásban, 1877

Librettó: Charles Gabet azonos című színdarabja nyomán Louis-Francois Clairville (eredeti nevén: Nicolaie, 1811-1879) és Charles Gabet

Részletek az operett magyar nyelvű stúdiófelvételeiről – amelyek rákerültek a YouTube oldalára:

1. Házy Erzsébet archív, fiatalkori televíziós operettfelvételéről – Fekete-fehér filmen részlet (1960-as évek eleje, MTV):

Robert Planquette: A corneville-i harangok – Germaine Harangdala, I. felv. – Házy Erzsébet és az MRT Énekkara

A film ének-zenei hanganyaga az alábbi rádiófelvételről való:

Robert Planquette: A corneville-i harangok - keresztmetszet, 1960. január 13., Petőfi Rádió, 20:30 – 21.45 ; a Rádió Dalszínházának bemutatója

Vezényel: Erdélyi Miklós -  Házy Erzsébet, Zentay Anna, Bartha Alfonz, Radnay György, Maleczky Oszkár, Rátonyi Róbert, km.  az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. 

Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Solymosi Ottó. 

Albert István összekötő szövegét Temessy Hédi és Kálmán György mondja el.

Megemlítem, hogy Házy Erzsébet Germaine énekszólamát újra hangszalagra énekelte fel tizenegy évvel később, már az operett teljes rádiófelvételén!

Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1971. december 20., Kossuth Rádió, 19.51 – 22.00

Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara

Zenei rendező: Balassa Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre (Balázs Samu)
Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet
Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda (Lehoczky Zsuzsa)
Henri de Corneville márki – Melis György (Sinkovits Imre)
Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György (Zenthe Ferenc)
A bíró – Sólyom-Nagy Sándor (Kovács Károly)
Kormányos – Szirmay Jenő
Matróz – Hága József
Vásárbiztos – Michels János (Galgóczy Imre)
Corneville-i lányok – Arányi Adrienne, Barlay Vali, Encsi Katalin,
Hódy Gitta, Kéry Edit, Mátrai Zsuzsa, Létay Klári, Takács Judit,
Szatmári Liza, Zsombor Klára

2. Robert Planquette: A corneville-i harangok - Germaine és Grenischeux kettőse, I. felv.: - Házy Erzsébet és Korondy György

3. Robert Planquette: A corneville-i harangok - Henri márki belépője: „Bejártam kétszer a világot” - Melis György

4. Robert Planquette: A corneville-i harangok - Serpolette dala - Kalmár Magda

5. Robert Planquette: A corneville-i harangok - Gáspár apó dala - Várhelyi Endre

6. Korondy György énekével felvett dal nem került fel a YouTube-ra, ezért helyébe egy másik előadó stúdiófelvételéről linkelem be: 

Robert Planquette: A corneville-i harangok - „Szállj, ifjú bátran.../ Szállj szellő szárnyán...” - Baksay Árpád - Grenicheux belépője az I. felvonásból. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Váradi László - Qualiton, 1954

Egyébként a teljes rádiófelvételen a következő részletek ismeretesek:

Kapcs: 4164. sorszám

A fent hivatkozott sorszámra utalok - hiszen ami operettzene felcsendült és a műsorvezető felkonferált, eszembe juttatta három évvel ezelőtti emlékeimet: egy régi adás  ismétlését hallottam október 25-én a Magyar Katolikus Rádió hullámhosszán;  Kálmán Imre legnépszerűbb operettjeiből - a szerző születési évfordulója alkalmából sugározta a rádió akkor és most újra.

A Magyar Kornél szerkesztette és vezette rádióadás műsoráról már három éve beszámoltam és részleteztem amit hallunk. 

A megismételt adás visszahallgatható: itt.

Újra ideírom a zenei bejátszásokat: 

Tatárjárás (1908) -Lassú keringő részlet

Az ördöglovas – Palotás (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Makláry László)

 A csárdáskirálynő (1916) - Gábor Andor magyar dalszövegével – részletek

A Magyar Rádió stúdiófelvételéről (1962):

Németh Marika, Gyenes Magda, Honthy Hanna, Baksay Árpád, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill és Homm Pál énekel , km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara és a Magyar Rádió Énekkara, vezényel: Bródy Tamás)

 Marica grófnő (1924) – Harsányi Zsolt magyar dalszövegével – részletek

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiófelvételéről (Hungaroton) -1965

Németh Marika, Zentay Anna, Szőnyi Olga, Ilosfalvy Róbert, Melis György és Csajányi György énekel, km. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc

Kapcs. 5255. sorszám

Az RTV Újság korabeli lapszámában volt olvasható az alábbi ajánló cikk a Sztambul rózsája rádiófelvételének bemutatója elé:

„Negvyenhárom éves volt Leo Fall, amikor megkomponálta ezt az – ötödik – operettjét. Már túl volt Az elvált asszony világsikerén, de még előtte mesterművének, a Pompadournak. Az olmützi származású bécsi operettszerző nemcsak dallaminvenciójával tűnt fel, hanem komponálási technikai biztonságával, zenekari hozzáértésével is, amit a bécsi konzervatórium elvégzése után a berlini, hamburgi, kölni karmesteri múltja alapozott meg.  Kivételes egyéni teljesítménye például a kétszemélyes operettfinálé, amelyből kettőt is találhatunk a Sztambul rózsájában. Ez még ritka volt az operettszínpadokon 1916-ban, amikor Fall operettje Bécsben premierre került. Rövidesen nálunk is bemutatták  a nagy operett-négyessel: Kosáry Emmivel, Lábass Jucival, Király Ernővel és Rátkai Mártonnal a főszerepben, hatalmas sikerrel, a hajdani Király Színházban.”

Pótlásként még megnevezem Járfás Tamást és László Endrét, valamint Bitó Pált, a rádiófelvétel zenei rendezőjét és rendezőjét, illetve szerkesztőjét. (A Rádió új stúdiófelvételének bemutatója: 1965. szeptember 11., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00)

Leo Fall: Die Rose von Stambul (Sztambul rózsája)

Operett három felvonásban

Bemutató:1916. december 2., Bécs, Theater an der Wien

Nálunk a Király Színház 1917. június 27-én mutatta be Fall új operettjét, a Sztambul rózsáját. Julius Brammer és Alfred Grünwald szövegkönyvét Gábor Andor fordította magyarra.

A Magyar Rádió Dalszínháza 1965. szeptember 11-én mutatta be az operett rádióváltozatát (Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00). A verseket Szabó Miklós dolgozta át. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.

Vezényel: Sebestyén András. Közreműködik az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara

Főbb szereplők:

Kemál pasa - Zách János (próza)

Kondzsa Gül, a leánya - László Margit (szoprán) – Domján Edit (próza)

Midili Hanum - Koltay Valéria (könnyű szoprán, szubrett) - Örkényi Éva (próza)

Ahmed bej – Ilosfalvy Róbert (tenor) – Körmendi János (próza)

Id. Müller úr Hamburgból – Várhelyi Endre (basszus),

Müller Flórián – Kishegyi Árpád (tenor buffo) – Márkus László (próza)

Madame Desirée, társalkodónő – Kiss Manyi (próza)

Mohamured, szobapincér – Pécsi Sándor (próza)

Kondzsa barátnői – a pasa háremhölgyei: Güzela, Fatime, Durlane, Emine és Sobejde (szopránok); Bül-bül (mezzoszoprán), Dzsamileh (alt) . a magyar rádióváltozatban szerepeik beépültek az MRT Énekkarának Női Kar szólamába.

 Az első két felvonás Konstantinápolyban (Törökország), a harmadik felvonás Svájcban játszódik.

I. felvonás: A női szalon Kemál pasa házában

II. felvonás: Díszszoba Ahmed bej palotájában

III. felvonás: „A három mézeshéthez” címzett szálloda terasza egy svájci gyógyhelyen

Idő: 1914 előtt

Rövid tartalom

Ahmed bég felvilágosult fiatal török és nagyon nyugati gondolkodású. A feje tele van a török társadalmi rend megreformálásának terveivel. Mivel azonban édesapja tekintélyes államminiszter, nem merik valódi nevén publikálni elképzeléseit. Irodalmi tehetségének és jó francia nyelvtudásának köszönhetően az a gondolata támadt, hogy írjon egy izgalmas  regényt és abban fejtse ki a gondolatait. Szerzőként az André Léry álnevet használja. A könyv gyorsan bestseller lett, amely különösen népszerű volt a modern török nők körében.

Kamek pasa az egyik legelismertebb török úr, és még mindig mélyen gyökerezik az oszmán családi hagyományban. Lánya, Kondzsa Gül egészen más. Nála André Léry szinte forradalmi elképzelései termékeny talajra hullanak. Kettejük között kiterjedt levelezés alakul ki, amelyben megtanulják egymást egyre jobban becsülni.

Kondzsa Gül még gyermeklány volt, amikor apja Ahmed bég feleségének szánta. Most, hogy férjhez menő korban van, hamarosan meg kell kötnie a házasságot. Kondzsát ez mélyen elszomorítja; de tudja, hogy hiábavaló lázadni ez ellen a hagyomány ellen. Azt is megtiltották neki, hogy az esküvő előtt találkozzon leendő férjével. Még ha eljegyezték is egymást, a pár csak paravánon keresztül beszélgethet egymással. Ahmed tudja, ki a menyasszonya. Ő is őszintén szerelmes belé, de nem mondja el neki, hogy ő André Léry.

A nászéjszaka botrányhoz vezet: Kondzsa Gül bevallja férjének, hogy a családi hagyomány miatt ment hozzá, de nem érez iránta semmit és elárulja, hogy igaz szerelme André Léry francia író, aki után fog menni ismeretlen tartózkodási helyére. Amikor Ahmed bevallja, hogy ő maga a szerző, egy szavát sem hiszi el.

Kondzsa Gül, miután – egymástól elválasztott fal mögött eltöltött – nászéjszakájukon meghallotta férjétől, hogy André Lérynek Svájcban kell lennie, török barátnőjével, Midilivel és a már „európai módon” megismert és megszeretett vőlegényével, a női ruhába öltöztetett Müller Flóriánnal ( aki német nagykereskedő fia és éppen európai körúton volt, hogy menyasszonyt keressen), másnap együtt mindhárman megszöknek és Svájcba tartanak; ott abban a fogadóban találnak menedéket, ahol a Kondzsával folytatott levelezés szerint az író korábban többször is megfordult. Kondzsa lázasan keresi Léryt. A szálló recepcióján érdeklődik az író felől, megtudja, hogy egy Léry-házaspárt várnak lefoglalt lakosztályba. Ez a hír szinte összetöri a szívét.  Azonnal távozni akar, de hirtelen megpillantja Ahmedet, aki feléje tart. Most lehull a fátyol a szeméről: boldog meglepetéssel ismeri fel, hogy férje és az író egy és ugyanaz a személy.  A fiút az adott szó köti: négy hétig nem gyakorolhatja a házastársi jogokat. Ezen a találékony asszony könnyen segít: maga tépkedi le a naptár lapjait, s gyorsan betuszkolja a meglepett fiatalembert a hálószobába...

Flórián is révbe jut. Az öreg Müller, aki hogy a cégének örököse legyen, saját jelöltjét, egy csúnyácska, de gazdag hölgyet tukmálna fiára, ezért mindenhová követi, ám amikor rátalál és felelősségre vonná, meglátja Midilit: a fiataloktól ígéretet kap, hogy hamarosan nagypapa lehet és egy helyes fiúunokát dajkálhat majd, megbékél...

Leo Fall, a hírneves osztrák zeneszerző, kapellmeister (Olmütz, 1873. február 2 – Bécs, 1925. szeptember 16.), az „ezüst operettek kora egyik legfontosabb képviselője (tbk. a Dollárkirálynő, Az elvált asszony; A császárnő; A spanyol csalogány és a Pompadour szerzője) ebben az operettjében is ötletes, szebbnél szebb, fülbemászó, vérpezsdítő, magával ragadó zenéket komponált.

Érdekesség, hogy a Sztambul rózsája talán leghíresebb betétszáma – Ahmed bej dala (keringő) -  mindhárom felvonásban felhangzik: először szólóban, azután a mű zenei tetőpontjának számító esküvői jelenetben, majd a darab végén, Ahmed és Kondzsa duettjében. 

Az operett főbb betétszámai:

- Kondzsa belépője – „Rózsák, viruljatok az arcomon, ébredj örömre egy szép napon...” (László Margit, Női Kar)

- Együttes (László Margit, Koltay Valéria)

- Midili és Flórián vidám kettőse – „Az életben minden csak fátum/dátum...” (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád)

- Ahmed bej keringődala, I. felv.: „Ezt mondják mindenütt a nagy világban.../ Pompázó virágom, te drága szép! Seherezádom te légy, te légy...” (Ilosfalvy Róbert)

„Ezt mondják mindenütt a nagy világban.../ Pompázó virágom, te drága szép! Seherezádom te légy, te légy! Szívedbe végy! Csókodból árad szent békesség! Mondj nékem forrón száz szép mesét! Száz mámoros szép mesét!... Szeretlek én, te is szeretsz! Könyvünkben ez tündököl! S reá kívül csak ez kerül: két szív és ezer gyönyör!...”

- Esküvői jelenet – „Kondzsa Gül Ahmed házába érkezik” (László Margit, Ilosfalvy Róbert, énekkar)

- Midili és Flórián Csókkettőse – „Flórián, a bajszod jaj de szúr” (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád)

- Kondzsa és Ahmed kettőse – „Járjunk a szerelem útján” (László Margit, Ilosfalvy Róbert)

- Midili és Flórián vidám kettőse – „Mondd azt, hogy kis bocikám” (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád)

- Kondzsa és Ahmed kettőse, III. felv.: „- Vágysz-e néha messze szállni, csillagodra rátalálni, tűzzel ég a láng! Vidd a táncba ifjú párod, s minden álmod megtalálod, véle mennyben jársz! Ámde egyet tudni illik, hogyha bár a menny kinyílik, téged Ahmed táncba hoz, míg a szíved földobog, egy a fődolog, - egy a fődolog, - egy a fődolog! /- Csak valcert járj, csak azt, mert a valcer hoz tavaszt, mert a valcer a lélekben, pezsgő véredben száz vidám/mámoros nótát fakaszt!  A valcer kincset ér, … /de csakis a valcer, de csakis a valcer, de csakis a valcer, semmi más!..../- Mennybe visz, ha úgy kívánod, megmutatja majd a párod, mindig néki élj...”  (László Margit, Ilosfalvy Róbert)

- Midili, Flórián, öreg Müller hármasa – „Nagypapám, én édes nagypapám” (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád, Várhelyi Endre)

Egy archív felvételről:

- Nádor Jenő, Favorite nagyzenekar – „Csak valzert járj, csak azt, mert a valcer hoz tavaszt...” a Sztambul rózsája című· operettből, 1917.

- Ahmed keringődalát mások mellett (Ilosfalvy Róbert, Szabó Miklós, Kovács József) 1976-ban Réti Józseffel is felvette a rádió: 

- Ahmed dala, I. felv.: „Ezt mondják mindenütt a nagy világban.../ Pompázó virágom, te drága szép! Seherezádom te légy, te légy! Szívedbe végy! ...”(Réti József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)

Magyarországon emlékezetes Sztambul rózsája-bemutatók voltak (pld.: Kecskeméti Katona József Színház, 1959; Miskolci Nemzeti Színház, 1965; Pécsi Nemzeti Színház, 1969; Szolnoki Szigligeti Színház, 1970;  Szegedi Nemzeti Színház, 1982;  A Fővárosi (Budapesti)  Operettszínházban utoljára valamikor az 1940-es években adták elő Leo Fall operettjét. Sajnos, az utóbbi évtizedekben ezt a bécsi operettet nem játszották nálunk a színházak. Nagy hiánya ez is, a mai operettjátszásnak!

Magyar Katolikus Rádió – Dallamív  - "Szépség-szalon"

Bordalban az igazság. 1. rész

Elhangzott: 2023.09.12. 16:30 - 17.00

Felcsendül az adás végén - az időskálán az 52:20 – 54:46 perc között hallgatható meg:

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba  - Gábor diák  bordala: „A kulacsom kotyogós…/ Borban az igazság, borban a vigasz…”

Szabó Miklós, km. a Földényi-kórus és a  Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Kerekes János 

(Magyar Rádió felvétele, 1962) – Hungaroton, LP, 1964 (A Mária főhadnagy és a Gül baba részletei) 

A YouTube-on már megtalálható a Gül babából a bordal, ugyanerről a hanglemezfelvételről: itt.

Hosszú idő után - az elmúlt hétvégén: szombaton és vasárnap - ismét belehallgattam a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorába. Emlékeztetőleg: az adás úgy 2012 táján indult, és Nagy Ibolya operettprimadonna szerkesztette és vezette hét éven keresztül, napi rendszerességgel. Meglepő távozását követően rövid ideig Erdélyi Claudia vette át tőle a „stafétabotot” (más időpontban, más időhosszban), majd Tölgyi Krisztinát hallhattuk, aki más cím alatt és később valamiféle zenei „egyveleg” műsorba „keverve”  szólaltatott meg operettrészleteket a Magyar Rádió hangarchívumából. Aztán utóbb ő is „eltűnt”... Végül - immár egy esztendeje - Szikora László, az Operettszínház művésze szerkesztésében és műsorvezetésével szól újra régi időpontban mintegy 55 percben operettmuzsika a rádió hullámhosszán. A Dankó Rádióban az elmúlt három év során számos szerkezeti változáson ment át maga a Túl az Óperencián...” is, az időpontját is ide-oda rakosgatták, míg mostanra megállapodott 18 és 19 óra között – és ami a fő, a hét minden napján, tehát a hétvégén is hallható operett – és egyedül a Dankó Rádióban!  Hozzáteszem, csakúgy, mint egykor Nagy Ibolya szerkesztésében valósult meg, Szikora László is ismert művészeket hív és lát vendégül tematikus műsorába, akiket egy-egy héten át pályájuk alakulásáról és aktuális feladataikról kérdez, miközben sorra játssza be a zenei műfaj klasszikus, népszerű darabjainak részleteit.

Ízelítő, milyen operettrészletek szólaltak meg a hétvégén az adásban – Szikora felkonferálása elég hiányos, így a saját adatbázisomból egészítem ki, mit hallunk, kik az előadók, közreműködők, a felvétel idejét, előfordulását:

Szombaton hangzott el:

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – Angèle belépője (az eredetiben Juliette sanzonja a kis Katóról): „Mindegy, mindegy akármi, oly édes, mint a méz...” (Petress Zsuzsa, km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – Hungaroton felvétel, keresztmetszet, 1964

Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy – Panni és Tóbiás vidám kettőse, II. felv.: „A bugaci határon van nékem egy cigányom...” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – „Bemutatjuk új felvételünket” – 1967. augusztus 25., Kossuth Rádió, 19.32 – 20.12 (Huszka: Erzsébet; Huszka: Mária főhadnagy – részletek)

Kálmán Imre: A bajadér – Radzsami herceg dala: „Szerelmes álmaimban látlak, én bajadérem...” (Udvardy Tibor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – A Rádió Dalszínházának bemutatója – keresztmetszet, 1962. augusztus 8., Kossuth Rádió, 20.20 - 21.10

Lehár Ferenc: Paganini - Bella Giretti és Giacomo Pimpinelli vidám kettőse: „Szép művészet, fütyülök terád, és nem vonz a tudomány!.../Könnyű pille, mint a lány, kapható is mindahány. Mint a lámpafényre szállnak rám, így él egy Don Juan!...”(Lehoczky Éva és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. március 14., Kossuth Rádió, 19.15 – 20.35

Lehár Ferenc: Friderika – A költő (Goethe) dala: „Ó, lányka, ó lánykám, imádlak én! Te drága, te drágám, te légy enyém!...” (Vadász Zsolt, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara) – koncertfelvétel

Kálmán Imre: A csárdáskirálynő – Szilvia belépője: „Haj-hó! Haj-hó!...” (Lévai Enikő, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara) – koncertfelvétel

Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly - Heltai Jenő: János vitéz – Jancsi dala: „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam.../Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!” (György- Rózsa Sándor, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara) – koncertfelvétel

Lehár Ferenc: A bécsi asszonyok – Nyitány

Vasárnap hangzott el:

Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Madeleine és Aristid szerelmi kettőse „A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell..."  (Házy Erzsébet és Melis György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekaram vezényel: Bródy Tamás) - 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40 Ábrahám Pál operettjeiből  - (Ez a kettős a Viktória című Ábrahám-operettben is felhangzik betétként)

Lehár Ferenc: Giuditta - Katonakórus, Antonio és Octavio kettőse, 3. kép: „- …Nem segít a zúgolódás,  panaszkodni kár… /- Nem részegség, nem forróláz, nem álom ez, nem: szerelem….- Úgy szereti, mint ahogyan Te szereted őt!…-  Úgy szeret, mint ahogyan én szeretem őt! Csak ez a forró vér!…Mert hogyha el mégy, mit tehetne, jön helyedre más….- ne képzelődj! Lásd, nekem is van otthon hagyott menyasszonyom….hát ne keseredj, nem hagy el ő, szíve tiéd!  - Úgy szeretem őt, meghalok érte!... A csókot készítsd elő!”  (Póka Balázs és Molnár András, km. az MRT Énekkarának férfikara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza) – A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió, 20.19 – 22.00

Lehár Ferenc: A víg özvegy – Vilja-dal, II. felv.  (Lukács Anita, km. a Budapesti Operettszínház Énekkara és Zenekara – koncertfelvétel)

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő – Lili és Illésházy gróf szerelmi kettőse: „Bocsássa meg, ha reszkető kezemmel megérintem hófehér kezét.../ Szellő szárnyán szállj velem, repülj velem...” (Geszthy Veronika és Boncsér Gergely, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) – Bemutató: 2015. – „Huszka-operettek részletei” – MTVA-Dankó Rádió

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba - Leila belépője: „Valahol messze, nem tudom hol...” (Bordás Barbara, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara – koncertfelvétel)

Kálmán Imre: A chicagói hercegnő – „Szebb volt itt régen...” (Dolhai Attila, km. az Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László) – Dolhai Attila Mi muzsikus lelkek című lemezéről – Kiadó: Carnet-csoport, 2019, 1 CD)

Franz von Suppé: Boccaccio – Fiametta románca, I. felv.: „Egy szó csupán a hűség… Ha rám borul az alkony.../ Úgy szeret a párom, hogy mindig hű maradt...” (Osváth Júlia, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor)

Huszka Jenő – Szilágyi László: Erzsébet - „Szeptember végén...” – Petőfi Sándor költeményének megzenésítése (Balczó Péter, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) – Bemutató: 2015. – „Huszka-operettek részletei” – MTVA-Dankó Rádió

Ifj.  Johann Strauss: A denevér – Adél kacagódala: „Ej, márki úr...”

Huszka Jenő - Jókai Mór - Háy Gyula - Fischer Sándor: Szabadság, szerelem – Palotás 

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Aranyvirág

 háromfelvonásos, "kalandos" nagyoperett, aminek bemutatója a Bob herceget követő évben, 1903. november 6-án volt a Király Színházban; a színház ezzel a darabbal nyitotta meg a kapuit. Megjegyzem azt is, hogy az ősbemutatón egy fontos szerepben (Ellen Stone, amerikai milliomosnő) fellépett Szamosi Elza, a későbbi híres operaházi Puccini hősnő. Fedák Sári pedig a címszerepet formálta meg. Konti József vezényelt.

 Mivel ez a szép Huszka-operett már nagyon régen – szerintem méltatlanul – nincs műsoron a zenés színházakban, sokan nem is ismerik a darab cselekményét, ezért úgy gondoltam, ideírom és aztán kitérek még a muzsikára is, zenei illusztrációkat belinkelve.

 Aranyvirágnak egy nápolyi utcai énekesnőt hívnak, aki elragadó dalaival meghódít mindenkit, meghódította a halászlegény Beppót is, akivel együtt jár házról-házra és szebbnél szebb nótákat énekel. Aranyvirág és Beppo már gyűrűt is váltottak, az esküvőjük hát küszöbön áll. De ekkor az operettek fátuma eléri őket. Egy amerikai milliárdos (Mr. Harry Gould) jachtja köt ki a nápolyi kikötőben, és egy másik, amely jegyesét (lady Ellen Stone) hozza. Fáradtan és feneketlen unalomban hajókázzák be a világot és most, hogy partra szálltak, ásítoznak kedvetlenül. Ekkor megismerik Aranyvirágot és Beppót, akik dalolva, táncolva járják végig ezt a cudar életet. Az ő szavuk hallatára a két unott amerikai hirtelen más színben látja a világot, és elképzelik azt a gyönyörűséget, ha csak egy napra lehetnének az ő helyükön.

A ladynek jeles ötlete támad. Megkéri Aranyvirágot, cseréljen vele ruhát, vagyont és vőlegényt, legyen az övé egy napra minden aranya, ékszere, bársonya, legyen parancsolója jachtjának és mindezért cserébe adja csak neki azt az ócska ruhát, melyet ismer egész Nápoly és melyben meghódít mindenkit dalaival. Aranyvirág elfogadja az ajánlatot, a jachtra megy, ahonnan a lady toalettjében és annak allűrjeivel tér vissza. És megtagadja Beppót. Ez nem akar belemenni a komédiába, de végre is kénytelen vele. Elviszi a ladyt és ezentúl, úgy gondolja, vele fog járni házról-házra és vele fog énekelni. És míg Aranyvirág tréfájának súlyára ébred, Beppo már messzi bandukol és éneke fájdalmasan hallatszik a nápolyi öböl kék vize felől.

 A második felvonásban Aranyvirág pompásan beleélte magát egynapos tündérországába. Pajkoskodik udvarlóival, szívesen veszi ajándékaikat és mulat velük. Ám egyszerre megjelenik Beppo. Az Aranyvirág dala van ajakán, az ő régi csókjának mámorát érzi, amint eljött azokba a fényes termekbe, melyeket szerelmese ural. De a kegyetlen tréfa tart tovább. Aranyvirág még most sem akarja felismerni Beppót, aki ezért örökre távozni készül. Az utcai énekesnő most eszméletre kap. A tréfája, belátja, túlbolond volt és Beppo elé állva, követeli szerelmét. De most amaz ellenkezik. Visszadobja Aranyvirágnak az elébe tartott mátkagyűrűt; sokkal többet szenvedett, mint amennyit most egyszeriben megbocsáthatna. Persze a környezet megdöbben, megtudva, hogy e milliomosnak vélt lány nem egyéb koldus utcai énekesnőnél... Ezen közben Beppo elment a gazdag leánnyal, Aranyvirág pedig itt áll selyemben, gyémántban, elhagyva az egész világtól, boldogtalanul. Ekkor Harry feltárja előtte szívét és kéri, legyen az övé. Mit tehetne a szegény leány? Elfogadja az ajánlatot, e perctől az amerikai jegyese. 

 A helyzet azonban mégis – deux ex machina – kedvezőre fordul: Huszka Jenő az ő édes melódiáival csalja vissza egymáshoz a szerelmeseket és amikor a két jacht a kikötőbe jön utasaiért, Beppo és Aranyvirág a régi dalnak imádatában borulnak egymás nyakába. Az amerikai jegyespár pedig a nápolyi kalandok által egyebet is megtanult a pénz imádatánál, s ők is boldogan, egymás oldalán visszavitorláznak Amerikába.

Nagyjából ez Martos Ferenc librettója, melynek hangulatos, színes meseszövését - a dalszövegben a csengő-bongó rímeket is – az ősbemutatón a  Király Színházban jól fogadta a közönség. A Huszka Jenő muzsikája ugyanaz a behízelgő, bájos zene, mint az előző évben bemutatott Bob hercegé, kellemes, fülbemászó, melodikus, a hangszerelése finom, érdekes, franciás zsáner. A korabeli zenekritika is elismeri a fiatal zeneszerző talentumát és az eddigi sikereit is túlszárnyaló operetteket vár tőle, s további ambíciókkal teli, nagy művészi jövőt jósolnak neki – hiszen még csak az 1903. esztendőt írják ekkor... Huszka indította el a magyar operettet a világhír felé vezető úton; ne feledjük, Lehár, Kacsóh, Jacobi, Kálmán, Szirmai, Ábrahám és mások csak évekkel később indultak el ugyanezen, a műfajt már előttük kitaposott úton! Úgyhogy ekkortájt egyedüli jelentős alkotóként Huszka Jenő jelentette a „magyar operettet”!    

A Magyar Rádió stúdiófelvételén (1957) részletek szólalnak meg az operettből. Ennek érdekessége, hogy a Magyar Állami Hangversenyzenekart ketten is vezénylik: Vincze Ottó és Bánfalvy Miklós, sőt a közreműködő énekkar is két néven szerepel a műsorújságban: Szekeres-Kórus illetve Budapesti Madrigálkórus.

 Az Aranyvirág szólama Petress Zsuzsáé, ám a zenei szerkesztő talán a partitúrából kiindulva és bizonyos énektechnikai kívánalmakat is szem előtt tartva – sőt, a „csereberés” történetmesélési szálat érzékeltetni szándékozva – Lehoczky Évára bízta ugyancsak a címszereplő egyik-másik dalának a tolmácsolását.  A koloratúrszopránunk persze elénekli a saját, Ellen Stone szólamának virtuóz dalait is, tehát ezen a rádiófelvételen két szereplőnek is „kölcsönzi” énekhangját - ezzel együtt a történet mindkét karaktere dalszövegeiben való más-más kifejezést nyújtva.    

 Az operett 1957-es rádiófelvételén ezek a részletek hallhatók (amire találtam zenei illusztrációt, belinkelem):

1. Huszka Jenő: Aranyvirág - Nyitány (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Vincze Ottó)

2. Huszka Jenő: Aranyvirág - Barcarola: „Édes, bűvös, alkonyi szellő szárnya hajtja csónakomat...” (Szekeres-Kórus & Magyar Állami Hangversenyzenekar & Bánfalvy Miklós)

3. Huszka Jenő: Aranyvirág - Beppo dala, Aranyvirág és Beppo kettőse - Csalogató dal: „Az én szeretőm haja ében, a nap maga ég a szemében…/Kék tenger partjain aranyfövényen, sugárzó nappalon ezüstös éjen.../Hej, egy nápolyi leány, egy nápolyi leány, az én galambom….”  (Petress Zsuzsa, Palócz László, kórus)

4. Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág és Beppo szerelmi kettőse: „Szívem szívednek örökös rabja lett, ujjadra húzom karikagyűrűmet.../Ragyog a napfény, kék az ég, mosolygóbb nem volt soh’ se még...” (Petress Zsuzsa, Palócz László)

5. Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág dala – Tarantella: „Vállam, állam, mint a márvány, nincsen párja Carrarán.../Simogatni, hízelegni, tudnak jól e kis kacsók...” (Lehoczky Éva, km.: Budapesti Madrigálkórus, Magyar Állami Hangversenyzenekar. Vezényel: Bánfalvy Miklós)

6. Huszka Jenő: Aranyvirág - Az 1. felvonás fináléjának részlete: „Az ajkam kláris, szemem ragyog, Nápolynak gyöngye az én vagyok, Aranyvirág az én nevem, s Beppo az én szerelmesem!... ” (Lehoczky Éva, km. a Szekeres-kórus)

7. Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág dala, 2. felv. - Cake walk - „Furcsa nékem itt a módi, de fura figura mindenki!.../Hej, bezzeg nálunk, nem így csinálunk! Egymást megérti a nő, a férfi...” (Lehoczky Éva, énekkar)

8. Huszka Jenő: Aranyvirág - Beppo dala, 2. felv.: „Mikor leszáll a hold sugára Aranyvirágnak ablakára...” (Palócz László)

9. Huszka Jenő: Aranyvirág - Ellen dala, 3. felv.: „Kibontva szárnyunk, hajóra szállunk...” (Lehoczky Éva)

10. Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág dala, 3. felv. – A szív dala: „Élt egyszer egy kicsi leány, sötét szemű és halovány...” (Petress Zsuzsa)

11. Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág dala - Induló: „Csodavilágból jöttem én, csuhaj!.../Bár meg sem állunk, járunk, járunk, még sincsen illő párunk…./ Szállj, nóta szállj!...” (Petress Zsuzsa és a Szekeres Kórus, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Vincze Ottó) 

 Más stúdiófelvételeket is megnevezek:

- Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág és Beppo szerelmi kettőse: „Szívem szívednek örökös rabja lett, ujjadra húzom karikagyűrűmet.../Ragyog a napfény, kék az ég, mosolygóbb nem volt soh’ se még...” (Kincses Veronika és Miller Lajos, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Behár György) - Hungaroton, 1977; Petőfi Rádió, 1979. február 24., 21.20 - 22.00

- Huszka Jenő: Aranyvirág - Beppo dala - Csalogató dal  (részlete): „Az én szeretőm haja ében…/ - A kék tenger partjain a nap aranyfövényen…. /- Hej, egy nápolyi leány, egy nápolyi leány az én galambom….” (Sárdy János) - 1943.  Bokréta I-II. Egyveleg Huszka Jenő operettjeiből (Hungaroton Record - 1977)

Megemlítem továbbá Farkas Katalin és Póka Balázs két duettjét az Aranyvirág egy későbbi rádiófelvételéről (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András - részletek, 1988. október 27., Petőfi Rádió 19.05 – 19.45):

- Aranyvirág és Beppo szerelmi kettőse: „Szívem szívednek örökös rabja lett, ujjadra húzom karikagyűrűmet.../Ragyog a napfény, kék az ég, mosolygóbb nem volt soh’ se még...”

- Aranyvirág - "Tarantella": “…Fürge tánca hogyha járja, nincs a földön néki párja, sok legény él-hal érte, ily bolondul csókja után. Simogatni, hízelegni tudnak jól e kis kacsók, ámde jobban lángolóbban izgat ajkadon a csók… de lépre nem megy a csábító, a kis hamis madár!'

Operett a magyar rádióban – eredeti nyelven hangzó felvételek (18)

Az egy éj Velencében c. Johann Strauss operett /három felvonásban - bemutató: 1883. október 3., Berlin, Neues Friedrich-Wilhelmstädtisches Theater/ részleteit, keresztmetszetét  eredeti (német) nyelvű stúdiófelvételekről sugározta évtizedeken át a Magyar Rádió – miközben a magyar nyelvű teljes rádiófelvétel is rendszeresen a műsorán szerepelt.

Erre példák

·       Német nyelvű változat – három stúdiófelvételről (+ koncertközvetítés)

I.

1959. március 24., Petőfi Rádió, 16.05 – 16.45  - Johann Strauss: Egy éj Velencében  („Eine Nacht in Venedig" - Querschnitt)

- Dorothea Siebert, Ruthlide Boesch, Valerie Zörner, Elisabeth Fahsl, Waldemar Kmentt, Rudolf Christ, Kurt Preger, Roman Henzl, a Bécsi Szimfonikus Zenekar és a Bécsi Kamarakórus, vezényel: Rudolf Moralt. (keresztmetszet – 1959 Philips)

 Válogatás a rádióadások közül:

1959. március 24., Petőfi Rádió, 16.05 – 16.45

1959. június 4., Kossuth Rádió, 22.23 – 23.03 

1961. február 13., Kossuth Rádió, 9.20 – 10.00

1961. május 16., Petőfi Rádió, 19.05 – 19.45

1961. június 22., Kossuth Rádió, 18.00 – 18.40

1963. november 19., Kossuth Rádió, 10.10 – 10.52

1964. február 27., URH Rádió, 18.40 – 19.20

1964. március 17., Kossuth Rádió, 16.45 – 17.23 

1964. június 26., Kossuth Rádió, 11.17 – 12.00 

1965. február 11., Kossuth Rádió, 15.02 – 15.40

1966. május 22., URH Rádió, 19.30 – 20.09

1967. május 10., Petőfi Rádió, 22.18 – 22.56 

1974. október 13., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00

1978. június 11., Petőfi Rádió, 15.33 – 16.10

1978. október 20., Patőfi Rádió, 18.33 – 19.10

1978. november 16., Petőfi Rádió, 9.23 – 10.00

1980. augusztus 1., Petőfi Rádió, 22.23 – 23.00

1981. május 23., Petőfi Rádió, 8.38 – 9.15

1981. június 29., Petőfi Rádió, 8.33 – 9.10

1996. szeptember 9., Petőfi Rádió, 11.20 – 11.57

II.

1962. március 1., Kossuth Rádió, 10.10 – 11.00  - Johann Strauss: Egy éj Velencében  („Eine Nacht in Venedig" - Querschnitt)

- Elisabeth Schwarzkopf, Emmy Loose, Hanna Ludwig, Nicolai Gedda, Peter Klein, Erich Kunz, Karl Dönch, a Philharmonia Ének- és Zenekara, vezényel: Otto Ackermann

Válogatás a rádióadások közül:

1962. március 1., Kossuth Rádió, 10.10 – 11.00

1962. június 4., Petőfi Rádió, 15.00 – 16.00 

1962. augusztus 30., Petőfi Rádió, 16.05 – 16.50

1962. december 30., Petőfi Rádió, 19.05 – 19.40

1963. szeptember 2., Petőfi Rádió, 20.00 – 20.55

1964. július 29., Kossuth Rádió, 14.55 – 15.40

1965. január 17., Petőfi Rádió, 15.10 – 16.10

1965. március 6., Kossuth Rádió, 14.10 – 14.45

1965. április 10., Petőfi Rádió, 20.35 – 21.00

1965. május 20., URH Rádió, 18.35 – 19.00

1965. július 25. Petőfi Rádió, 23.28 – 24.00

1965. december 29., Petőfi Rádió, 19.05 – 19.37

1966. szeptember 28., Kossuth Rádió, 22.55 – 23.21

1966. november 22., Kossuth Rádió, 22.25 – 23.15

1967. március 6., Kossuth Rádió, 22.30 – 23.00

1967. március 31., Kossuth Rádió, 9.30 – 10.00

1968. július 16., Kossuth Rádió, 22.25 – 22.49

1968. október 3., Kossuth Rádió, 18.28 – 18.58

1969. május 8., Kossuth Rádió, 23.05 – 24.00

1969. december 25., Kossuth Rádió, 8.31 – 8.54

1972. augusztus 11., Kossuth Rádió, 23.08 – 23.00

1973. május 2., Petőfi Rádió, 23.15 – 24.00

1973. december 20., Petőfi Rádió, 8.05 – 9.00

1974. április 8., Kossuth Rádió, 22.50 – 24.00

1975. január 24., Kossuth, 23.05 – 24.00

1975. július 6., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00

1976. június 15., Petőfi Rádió, 8.33 – 9.13

1976. szeptember 9., Petőfi Rádió, 21.50 – 22.30

1977. február 11., Kossuth Rádió, 20.54 – 21.54

1977. április 17., Petőfi Rádió, 16.10 – 16.30

1978. április 23., Kossuth Rádió, 23.20 – 24.00

1979. január 13., Kossuth Rádió, 18.45 – 19.15

1979. július 6., Kossuth Rádió, 8.37 – 9.33 

1979. december 4., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00 

1981. augusztus 30., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00 

1982. január 25., Petőfi Rádió, 9.18 – 10.00 

1982. október 13., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.01 

1983. február 1., Petőfi Rádió, 18.35 – 19.25

1983. március 20., Petőfi Rádió, 22.05 – 23.00 

1983. október 26., Petőfi Rádió, 22.23 – 23.00 

III.

1966. március 3., Kossuth Rádió, 19.10 – 20.25  - Johann Strauss: Egy éj Velencében  („Eine Nacht in Venedig" - Querschnitt)

- Erika Köth, Anne Döring, Ursula Schirmacher, Cesare Curzi, Rudolf Schock, Heinz Stoll, Ernst Pauly, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara és RIAS-Chor, vezényel: Werner Schmidt-Boelcke  - 1963

Válogatás a rádióadások közül:

1966. március 3., Kossuth Rádió, 19.10 – 20.25

1969. október 12., Kossuth Rádió, 22.41 – 22.00 

1974. szeptember 27., Kossuth Rádió, 20.53 – 21.11

1975. március 28., Petőfi Rádió, 22.25 – 23.00 

1977. május 14., Petőfi Rádió, 9.33 – 10.15

1978. május 17., Petőfi Rádió, 14.00 – 14.25

1981. október 15., Kossuth Rádió, 10.50 – 11.25

1982. augusztus 15., Petőfi Rádió, 13.00 – 13.45 

IV.

2023. május 16., Bartók Rádió, 19.35 – 20.40  - Johann Strauss: Egy éj Velencében  („Eine Nacht in Venedig" - Querschnitt)

Szövegét Friedrich Zell és Richard Genée írta

-  Bregenzi Fesztiválkórus, Bécsi Szimfonikus Zenekar, vezényel: Anton Paulik   (1951 – élő koncertelőadás felvétele)

Szereposztás:

Guido herceg - Karl Friedrich (tenor),

Bartolomeo Delacqua - Alfred Jerger (basszbariton),

Caramello - Kurt Preger (tenor),

Ciboletta - Ruthilde Boesch (szoprán),

Annina - Réthy Eszter (szoprán),

Barbara - Maria Schober (mezzoszoprán),

Pappacoda - Hugo Mayer-Gänsbacher (bariton),

Stefano Barbaruccio - Erich Kaufmann (próza) 

·       Magyar nyelvű változatok – két stúdiófelvételről

I.

Johann Strauss: Egy éj Velencében

Rádiófelvétel - keresztmetszet

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1957. február 13., Kossuth Rádió, 15.10 – 15.45

Szövegét Friedrich Zell és Richard Genée írta

A verseket Szabó Miklós fordította.

Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus 

Rendező: Solymosi Ottó

Szereplők:

Annina, haláruslány – Fábry Edit (Gyurkovics Zsuzsa)

Urbino hercege – Mátray Ferenc (Nagy István)

Caramello, a herceg borbélya – Szabó Miklós (Bodrogi Gyula)

Barbara, Delaqua szenátor felesége – Weszeley Mária

Ciboletta, Delaquáék szobalánya – Zentai Anna

Pappacoda, makaróni szakács – Kishegyi Árpád (Márkus László)

Filippo – Sebestyén Mihály

Válogatás a rádióadások közül:

1957. február 13., Kossuth Rádió, 15.10 – 15.45

1957. március 8., Kossuth Rádió, 20.23 – 21.00 

1957. november 19., Kossuth Rádió, 19.25 – 19.54

1958. július 26., Kossuth Rádió, 10.20 – 11.00

1958. október 13., Kossuth Rádió, 19.10 – 19.40

1960. február 27., Kossuth Rádió, 19.20 – 19.50 

1960. május 10., Kossuth Rádió, 23.30 – 24.00 

1960. augusztus 25., Kossuth, Rádió 20.25 – 21.35 

1961. július 28., Kossuth Rádió, 18.20 – 19.05  

II.

Johann Strauss: Egy éj Velencében

Az operett rádióváltozata – teljes felvétel
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. július 16., Kossuth Rádió, 20.28 – 22.00

Szövegét Friedrich Zell és Richard Genée írta

Fordította és rádióra alkalmazta: Gáspár Margit és Kristóf Károly

A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.

Vezényel: Bródy Tamás
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Zenei rendező: Járfás Tamás
Rendező: Horváth Ádám

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Annina, haláruslány – Házy Erzsébet (Váradi Hédi)

Urbino hercege – Udvardy Tibor (Horváth Tivadar)

Caramello, a herceg borbélya – Ilosfalvy Róbert (Zenthe Ferenc)

Delaqua szenátor – Maleczky Oszkár (Sinkovits Imre)

Barbara, a szenátor felesége – Sándor Judit (Kállai Ilona)

Ciboletta, Delaquáék szobalánya – Zentai Anna (Gombos Katalin)

Pappacoda, makaróni szakács – Kishegyi Árpád (Márkus László)

Egy lány – Páva ibolya

Válogatás a rádióadások közül:

1966. július 16., Kossuth Rádió, 20.28 – 22.00 Teljes felvétel

1966. szeptember 4., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.00

1966. október 16., Kossuth Rádió, 14.00 – 14.45 

1966. december 20., Kossuth Rádió, 22.25 - 23.13

1967. január 9., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.06  Teljes felvétel

1967. július 10., Kossuth Rádió, 23.15 – 24.00

1967. december 2., Kossuth Rádió, 12.15 – 13.00

1968. április 11., Petőfi Rádió, 20.30 – 21.08

1969. február 7., Petőfi Rádió, 10.00 – 11.32  Teljes felvétel

1969. április 3., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00

1970. március 11., Petőfi Rádió, 23.15 – 24.00

1970. július 9., Kossuth Rádió, 22.20 – 22.50 

1970. július 28., Petőfi Rádió, 20.25 – 21.56  Teljes felvétel

1971. június 8., Petőfi Rádió, 23.15 – 24.00 

1971. július 14., Petőfi Rádió, 18.15 – 19.48  Teljes felvétel

1972. február 11., URH Rádió, 16.05 – 17.38  Teljes felvétel

1972. december 15., Kossuth Rádió, 23.15 – 24.00  

1973. augusztus 2., Kossuth Rádió, 19.35 – 21.12  Teljes felvétel

1973. augusztus 27., Kossuth Rádió, 22.30 – 22.45 Az I. felv. fináléja  

1974. február 22., Petőfi Rádió, 20.28 – 22.02  Teljes felvétel

1974. szeptember 2., Kossuth Rádió, 22.20 – 23.00 

1975. október 26., Petőfi Rádió, 19.53 – 21.27 Teljes felvétel

1976. május 23., Petőfi Rádió, 19.48 – 21.22  Teljes felvétel

1976. december 19., Petőfi Rádió, 21.33 – 22.00

1977. január 14., Petőfi Rádió, 20.33 – 22.08  Teljes felvétel

1977. december 25., Kossuth Rádió, 8.21 – 9.00

1978. július 23., Petőfi Rádió, 19.53 – 21.27  Teljes felvétel

1979. január 30., Kossuth Rádió, 12.50 – 14.24  Teljes felvétel

1979. szeptember 26., Petőf Rádió  8.05 – 8.20 Az I. felvonás fináléja

1980. január 29., Kossuth Rádió, 12.50 – 14.23  Teljes felvétel

1981. február 23., Petőfi Rádió, 8.05 – 8.20  Az I. felvonás fináléja 

1981. április 27., Kossuth Rádió, 12.50 – 14.24  Teljes felvétel

1982. január 15., Kossuth Rádió, 18.00 – 18.15 Az I. felvonás fináléja

1982. július 13., Kossuth Rádió, 13.00 – 14.33  Teljes felvétel

1983. március 22., Kossuth Rádió, 13.00 – 14.33  Teljes felvétel

1984. április 10., Kossuth Rádió, 13.00 – 14.40  Teljes felvétel

1984. december 15., Petőfi Rádió, 19.05 – 20.39 Teljes felvétel

1985. október 12., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00 Teljes felvétel

1986. július 23., Petőfi Rádió, 21.05 – 22.40 Teljes felvétel

1986. október 16., Petőfi Rádió, 19.05 – 20.00 

1987. augusztus 4., Kossuth Rádió, 15.20 – 15.50

1987. október 31., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00 Teljes felvétel

1988. június 25., Kossuth Rádió, 20.05 – 21.39 Teljes felvétel

1988. december 17., Kossuth Rádió, 20.05 – 21.39 Teljes felvétel

1990. február 12., Petőfi Rádió, 9.05 – 10.39 Teljes felvétel

1991. szeptember 14., Petőfi Rádió, 21.03 – 22.37 Teljes felvétel

1992. március 22., Petőfi Rádió, 21.05 – 22.39 Teljes felvétel

1993. május 10., Petőfi Rádió, 21.10 – 22.44 Teljes felvétel

1994. november 6., Petőfi Rádió, 21.10 – 22.44 Teljes felvétel

1995. szeptember 18., Petőfi Rádió, 21.10 – 22.44 Teljes felvétel

A Bartók Rádió hullámhosszán ma este ismét operett kerül adásba! - mégpedig egy muzeális értékű archiv operettfelvételről:

Johann Strausstól a Bregenzi Fesztiválon 1951-ben előadott Egy éj Velencében című operettjének keresztmetszet-felvételét hallhatjuk, a főszerepben az Anninát éneklő Réthy Eszterrel!

Johann Strauss: Eine Nacht In Venedig (Querschnitt)

19.00 – 19.30 Prológ

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerkesztő: Bánkövi Gyula

19.35 – 20.40:

Johann Strauss: Egy éj Velencében

Operett három felvonásban

Szövegét Friedrich Zell és Richard Genée írta

Vezényel: Anton Paulik

Ea.: Bregenzi Fesztiválkórus, Bécsi Szimfonikus Zenekar

Szereposztás:

Guido herceg - Karl Friedrich (tenor),

Bartolomeo Delacqua - Alfred Jerger (basszbariton),

Caramello - Kurt Preger (tenor),

Ciboletta - Ruthilde Boesch (szoprán),

Annina - Réthy Eszter (szoprán),

Barbara - Maria Schober (mezzoszoprán),

Pappacoda - Hugo Mayer-Gänsbacher (bariton),

Stefano Barbaruccio - Erich Kaufmann (próza) 

Már most felhívom a figyelmet egy muzeális értékű archiv operettfelvételre, amit jövő kedden (május 16-án) 19.30 órától sugároz a Bartók Rádió:

Johann Strausstól a Bregenzi Fesztiválon 1951-ben előadott Egy éj Velencében című operettjének keresztmetszet-felvételét hallhatjuk, a főszerepben az Anninát éneklő Réthy Eszterrel!

A további előadók között szerepel: Kurt Preger (Caramello), Alfred Jerger (Delacqua), Ruthilde Boesch (Ciboletta), Hugo Mayer-Gänsbacher (Pappacoda) és Maria Schober (Barbara). A Bregenzi Fesztiválkórust és a Bécsi Szimfonikus Zenekart Anton Paulik vezényli.  (60 perc)

Johann Strauss: Eine Nacht In Venedig (Querschnitt)

Operett a magyar rádióban – eredeti nyelven hangzó felvételek (17)

Lehár Ferenc: A víg özvegy /Die lustige Witwe/ – Bemutató: 1905. december 30., Bécs, Theater an der Wien/ c. háromfelvonásos operett részleteit (keresztmetszet) eredeti (német), de angol nyelvű stúdiófelvételről is sugározta évtizedeken át a Magyar Rádió – miközben a magyar nyelvű teljes rádiófelvétele is rendszeresen a műsorán szerepelt.

Erre példák

·       Német nyelvű változatok – három stúdiófelvételről 

I.                  

1961. február 14., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.55 - bemutató:

 Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet/részletek: Emmy Loose, Elisabeth Schwarzkopf, Nicolai Gedda, Ottokar Krauss, Erich Kunz, Anton Niessner, Josef Schmidinger és a Philharmonia Ének- és Zenekara, vezényel: Otto Ackermann

Recorded at The Kingsway Hall, London: 16-18, 21.IV.1953 and 17, 19-21.IV & 28.VI.1953
℗ 1953 EMI Records Ltd

Válogatás a rádióadások közül

1961. február 14., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.55

1961. február 15., Kossuth Rádió, 13.55 – 15.10 (ismétlés)

1961. március 6., Petőfi Rádió, 20.00 – 20.45

1961. április 6., Kossuth Rádió, 8.10 – 8.55 

1961. május 8., Kossuth Rádió, 19.00 – 19.50 

1961. augusztus 12., Petőfi Rádió, 18.10 – 18.45 

1961. szeptember 17., Petőfi Rádió, 21.10 – 22.00

1961. november 28., Kossuth Rádió, 17.15 – 17.40

1962. április 1., Kossuth Rádió, 18.30 – 18.45 

1964. július 7., URH Rádió, 22.00 – 22.30 

1964. szeptember 2., Kossuth Rádió, 23.20 – 24.00 

1965. február 21., Kossuth Rádió, 22.25 – 23.03 

1965. november 21., Petőfi Rádió, 21.58 – 22.56

1965. december 26., Petőfi Rádió, 10.05 -11.12

1967. február 24., Kossuth Rádió, 13.08 – 14.00

1967. augusztus 26., Kossuth Rádió, 12.15 – 13.00

1968. július 15., Kossuth Rádió, 14.47 – 15.00 

1969. május 4., Kossuth Rádió, 13.05 – 13.46 

1969. június 25., Kossuth Rádió, 17.20 – 17.49

1971. június 20., Petőfi Rádió, 8.43 – 9.03

1972. május 21., Kossuth Rádió, 22.20 – 23.13 

1973. augusztus 25., Kossuth Rádió, 8.05 – 8.40 

1974. július 21., Petőfi Rádió, 9.19 – 10.10 

1974. december 26., Petőfi Rádió, 7.00 – 8.00

1975. december 28., Petőfi Rádió, 22.33 – 23.10

1976. február 8., Petőfi Rádió, 15.33 – 16.01 

1976. október 15., Petőfi Rádió, 19.35 – 20.30  

1978. július 28., Petőfi Rádió, 21.59 – 22.30 

1978. október 30., Petőfi Rádió, 9.00 – 9.50 

II.

1963. december 2., Petőfi Rádió, 14.25 – 14.50  - bemutató

 Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet/részletek: Herta Talmar, Franz Fehringer, Rita Bartos, Kónya Sándor, a Nagy Bécsi Operettegyüttes Ének- és Zenekara, vezényel: Franz Marszalek

Recorded: 1959, Polydor

 Válogatás a rádióadások közül

1963. december 2., Petőfi Rádió, 14.25 – 14.50 

1964. április 21., Kossuth Rádió, 10.15 – 10. 39

1964. december 15., Petőfi Rádió, 17.50 – 18.15

1965. augusztus 21., Petőfi Rádió, 20.45 – 21.10

1978. április 13., Kossuth Rádió, 19.15 – 19.40

1979. június 1., Petőfi Rádió, 19.33 – 19.57

1983. január 23., Petőfi Rádió, 10.35 – 11.00

1989. szeptember 6., Petőfi Rádió, 9.35 – 10.00

III.

1983. március 18., Kossuth Rádió, 20.35 – 21.30 - bemutató

Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet: Erika Köth, Anneliese Rothenberger, Nicolai Gedda, Ilosfalvy Róbert, a Bajor Rádió Énekkara, a Graunke Szimfonikus Zenekar. Vezényel: Willy Mattes

Keresztmetszet-felvétel kiadása: 1967, EMI

1983. március 18., Kossuth Rádió, 20.35 – 21.30  - erről az egyetlen itthoni rádióadásról tudok

·       Angol nyelvű változat - The Merry Widow

1980. május 23., Kossuth Rádió, 20.00 – 20.33  - bemutató

Lehár Ferenc: A víg özvegy – keresztmetszet/részletek: Beverly Sills, Alan Titus, Glenys Powles, Thomas Jamerson, Harlan Fose, Alan Kays, Henry Price, David Rae Smith,  James Billings, a New York City Opera Énekkara és Zenekara. Vezényel: Julius Rudel

Válogatás a rádióadások közül

1980. május 23., Kossuth Rádió, 20.00 – 20.33 

1980. augusztus 8., Petőfi Rádió, 19.13 – 19.25

1980. december 15., Kossuth Rádió, 15.15 – 15.28

1981. május 24., Petőfi Rádió, 22.00 – 22.32

1981. augusztus 18., Petőfi Rádió, 8.05 – 8.20

1981. október 23., Kossuth Rádió, 15.10 – 15.28

1982. március 1., Petőfi Rádió, 13.25 – 13.45

1982. augusztus 12., Petőfi Rádió, 19.38 – 19.55

1983. február 25., 3. Műsor, 17.30 – 17.56

1983. október 14., Petőfi Rádió, 23.20 – 24.00

1983. december 30., 3. Műsor, 17.35 – 18.05

1984. január 17., Kossuth Rádió, 8.57 – 9.44

1984. február 16., Kossuth Rádió, 14.00 – 14.34

1984. szeptember 3., Petőfi Rádió, 22.26 – 23.00

1984. október 31., 3. Műsor, 13.25 – 14.06

1985. március 1., 3. Műsor, 12.27 – 13.00

1985. június 19., Kossuth Rádió, 17.47 – 18.02

1985. augusztus 26., 3. Műsor, 13.35 – 14.10

1985. november 24., Petőfi Rádió, 23.40 – 0.15

1986. szeptember 14., Petőfi Rádió, 23.40 – 0.15

1986. szeptember 22., Kossuth Rádió, 12.10 – 12.25

1987. december 1., Petőfi Rádió, 20.27 – 21.00

1988. július 18., Kossuth Rádió, 11.00 – 11.31

1988. október 26., Kossuth Rádió, 15.26 – 16.00

1999. július 25., Petőfi Rádió, 21.04 – 23.00 - Schubert-Berté: Három a kislány c. daljáték részleteivel

 New York-i Metropolitan Operaház - élő rádióközvetítések

 2000. március 4., Bartók Rádió, 19.15 – kb. 21.50 - Kiküldött munkatárs: Meixner Mihály

A háromfelvonásos operett élő közvetítése (angol nyelvű előadás)

Vezényel: Andrew Dawis. Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara. Karigazgató: Raymond Hughes

Szereposztás:

Baron Zeta Mirko – John Del Carlo

Valencienne, a felesége – Emily Pulley

Danilo – PLACIDO DOMINGO

Glavári Hanna – FREDERICA VON STADE

Camille de Rosillon – Paul Groves

Vicomte Cascada – Mel Ulrich

Raoul de St. Brioche – Eduardo Valdes

Nyegus – Anthony Laciura

Bogdanovics – Dennis Petersen

Olga, a felesége – Reveka Mavrovitis

Kromov – James Courtney

Sylviane, a felesége – Beverly O’Regan Thiele

Lolo – Lori Alexander

Dodo – Pascale Fay

Jou-Jou – Hather McFadden

Frou-Frou – Karina Michaels

Clo-Clo – Stephanie Ann Sheppard

Margot – Tara Schoch

Egy hölgy – Constance Green

Kiküldött munkatárs, Meixner Mihály jelentkezik, aki a szünetben a helyszínen Jellinek Györggyel beszélget. A rádiós közvetítés vezetője: Boros Attila

 2004. január 17., Bartók Rádió, 19.30 óra. A rádiós közvetítés vezetője: Meixner Mihály

 A háromfelvonásos operett élő közvetítése (angol nyelvű előadás)

Vezényel: Kirill Petrenko Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara. Karigazgató: Raymond Hughes

Szereposztás:

Baron Zeta Mirko – James Courtney

Valencienne, a felesége – Emily Pulley

Danilo – BO SKOVHUS

Glavári Hanna – SUSAN GRAHAM

Camille de Rosillon – Paul Groves

Vicomte Cascada – Ian Greenlaw

Raoul de St. Brioche – Eduardo Valdes

Nyegus – Anthony Laciura

Bogdanovics – Roy Cornelius Smith

Olga, a felesége – Sandra Piques Eddy

Kromov – Robert Orth

Sylviane, a felesége – Yvonne Gonzales Redman

Pricsics - Thomas Hammons

Praskovia - Jane Shaulis

Lolo – Lori Alexander

Dodo – Stephanie Ann Sheppard

Jou-Jou – Stephanie Fittro

Frou-Frou – Michele Tibbitts

Clo-Clo – Kathleen Shields

Margot – Allison Thomas Lee

Egy hölgy – Anne Nonnemacher

 2015. január 17., Bartók Rádió, 19.00 – kb. 21.45

Háromfelvonásos operett – angol nyelvű produkció

Rendező: Susan Stroman

Vezényel: Andrew Davis. Km. a Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara 

Szereposztás:

Mirko Zeta - Thomas Allen (bariton)

Valencienne - Kelli O´Hara (szoprán)

Danilo – NATHAN GUNN (tenor)

Hanna Glavári – RENÉE FLEMING (szoprán)

Camille de Rosillon - Alek Shrader (tenor)

Cascade - Jeff Mattsey (bariton)

Raoul de St. Brioche - Alexander Lewis (tenor)

Nyegus - Carson Elrod (prózai szerep)

Kromow - Daniel Mobbs (bariton)

Bogdanovitch - Mark Schowalter (bariton)

Sylviane - Emalie Savoy (szoprán)

Olga - Wallis Giunta (mezzoszoprán)

Pritschitsch - Gary Simpson (bariton)

Praskowia - Margaret Lattimore (mezzoszoprán)

·       Magyar nyelvű változatok – két stúdiófelvételről

I.

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Rádiófelvétel – részletek - bemutató: 1957. november 15., Petőfi Rádió, 22.00 – 22.30 

Szilvássy Margit, Raskó Magda, Nagypál László, Szabó Miklós, Réti József, Sikolya István, Michels János, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

Válogatás a rádióadások közül:

1957. november 15., Petőfi Rádió, 22.00 – 22.30 

1962. február 27., Kossuth Rádió, 17.15 – 17.40 

II.

Lehár Ferenc: A víg özvegy - Operett három felvonásban

Bemutató ideje és helye: 1905. december 30., Bécs, Theater an der Wien

Szövegkönyv: Victor Léon (szöveg) és Leo Stein (versek)

A szövegkönyv forrásául szolgáló mű: Henri Meilhac „L’attaché d’ambassade” („Az attasé”) c., 1861-ben bemutatott vígjátéka

A magyarországi bemutató helye és ideje: 1906. november 27., Budapest, Magyar Színház

 A Rádió Dalszínházának bemutatója - az operett teljes stúdiófelvétele:

1962. december 8., Kossuth Rádió, 18.55 – 21.27  (a három felvonás két részben hangzik el, közötte 32 perc szünetben Esti mese és Esti krónika)

Magyar szöveg: Mérey Adolf

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Rácz György

Szereposztás:

Glavári Hanna, gazdag özvegy – HÁZY ERZSÉBET
Danilovics Danilo, követségi titkár – UDVARDY TIBOR (Zenthe Ferenc)
Zeta Mirko, nagykövet – Palcsó Sándor (Rajz János)
Valencienne, a felesége – Koltay Valéria (Kállai Ilona)
Camille de Rosillon – Kövecses Béla (Kaló Flórián)
Cascade, vicomte – Kishegyi Árpád (Lázár Gedeon)
Raoul de St. Brioche – Külkey László (Petrik József)
Nyegus, írnok – Bilicsi Tivadar
Bogdanovics, konzul – Nádas Tibor (Nagy István)
Olga, a felesége – Korompay Vali
Kromov – Várhelyi Endre (Szoó György)
Sylviane, a felesége – Magda Gabi
Prisics – Balázs István

Válogatás a rádióadások közül:

1962. december 8., Kossuth Rádió, 18.55 – 21.27 teljes felvétel sugárzása

1963. március 5., Kossuth Rádió, 17.55 – 18.40 

1963. április 1., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.28 teljes felvétel sugárzása

1963. április 28., Petőfi Rádió, 12.50 – 13.30 

1963. július 7., Kossuth Rádió, 14.15 – 14.55 

1963. szeptember 8., Kossuth Rádió, 18.30 – 19.00 

1964. március 22., Kossuth Rádió, 8.10 – 9.05 

1964. június 3., Petőfi Rádió, 21.30 – 22.25 

1964. szeptember 27., Petőfi Rádió, 10.47 – 12.47 teljes felvétel sugárzása

1965. március 29., Kossuth Rádió, 22.15 – 22.50 

1965. október 20., Petőfi Rádió, 21.05 - 23.05 teljes felvétel sugárzása

1966. április 9., Kossuth Rádió, 12.15 – 12.57

1966. június 7., Petőfi Rádió, 14.00 – 16.08 teljes felvétel sugárzása

1966. szeptember 25., Petőfi Rádió, 22.00 – 22.56 

1966. november 6., Petőfi Rádió, 14.20 – 15.00 

1967. június 15., Kossuth Rádió, 11.01 – 13.18 teljes felvétel sugárzása

1967. december 26., Kossuth Rádió, 8.05 – 8.35

1968. március 3., Kossuth Rádió, 17.05 – 17.54

1968. augusztus 20., Petőfi Rádió, 11.25 – 12.00 

1968. november 16., Kossuth Rádió, 12.05 – 13.00

1969. március 20., Petőfi Rádió, 22.29 – 23.00

1969. április 14., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00

1969. augusztus 29., Kossuth Rádió, 23.00 – 23.44

1969. december 1., Petőfi Rádió, 23.10 – 24.00 

1970. február 1., Kossuth Rádió, 15.28 -15.58

1970. március 15., Petőfi Rádió, 22.20 – 23.00

1970. szeptember 3., Petőfi Rádió, 9.00 – 9.50

1971. február 26., Kossuth Rádió, 8.20 – 9.00

1971. augusztus 30., Petőfi Rádió, 23.15 – 24.00

1971. október 18., Kossuth Rádió, 19.55 – 22.00 teljes felvétel sugárzása

1972. október 22., Kossuth Rádió, 8.20 – 9.00 

1973. február 11., Kossuth Rádió, 22.59 – 23.00

1973. június 13., Petőfi Rádió, 20.53 – 23.00 teljes felvétel sugárzása

1973. december 13., Kossuth Rádió, 9.25 – 10.00 

1974. február 16., Kossuth Rádió, 9.01 – 11.07 teljes felvétel sugárzása

1974. május 8., Petőfi Rádió, 23.15 – 24.00

1974. október 27., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.50 

1976. április 20., Petőfi Rádió, 21.56 – 24.00 teljes felvétel sugárzása

1976. június 20., Petőfi Rádió, 15.33 – 16.33 

1977. január 30., Petőfi Rádió, 19.53 – 21.54 teljes felvétel sugárzása

1977. május 28., Petőfi Rádió, 12.00 – 12.30 

1977. október 23., Petőfi Rádió, 9.00 – 9.40

1979. február 11., Kossuth Rádió, 19.58 – 22.00 teljes felvétel sugárzása

1980. február 2., Kossuth Rádió, 19.55 – 22.00 teljes felvétel sugárzása

1981. január 20., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.05

1981. november 15., Kossuth Rádió, 19.58 – 22.00 teljes felvétel sugárzása

1983. június 9., Kossuth Rádió, 19.20 – 20.00 

1990. december 8., Petőfi Rádió, 20.02 – 22.00 teljes felvétel sugárzása

 A Magyar Rádió operettestjei - Lehár Ferenc: A víg özvegy

 *  1975. július 10., Petőfi Rádió, 20.28 – 21.38 - hangversenyszerű előadás a Rádió 6-os stúdiójában:

 Sass Sylvia, Lehoczky Éva, Ötvös Csaba, Korondy György, Palócz László, Kishegyi Árpád, Kovács Péter, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara.  Vezényel: Breitner Tamás. Szerkesztő: Bitó Pál. Az összekötőszöveget Romhányi József írta, Bánki Zsuzsa és Ráday Imre mondja el.

*   1978. szeptember 18., Petőfi, 19.40 – kb. 21.40  - hangversenyszerű előadás közvetítése a Csepeli Munkásotthonból:

 Kalmár Magda, Pászthy Júlia, Berkes János, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Leblanc Győző, Róka István, Katona Lajos, Nádas Tibor, Kárpáti Ernő, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

Magyar Katolikus Rádió  - „Zenei barangolás”

János vitéz - részletek Kacsóh Pongrác daljátékából

Szerkesztő - műsorvezető: Magyar Kornél

Elhangzott: 2023. március 12., 20.06 – 21.00

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából Szabó Máté új rendezésében állította színpadra Kacsóh Pongrác János vitéz című művét a Magyar Állami Operaház. Az előadás főszerepeit Boncsér Gergely, Kálnay Zsófia, Bretz Gábor, Szemere Zita és Wiedemann Bernadett alakítja, az OPERA együtteseit a Rácz Márton által kikutatott ősváltozat nyomán Kesselyák Gergely dirigálja. A János vitéz az idei évadban két alkalommal, 2023. március 10-én és 12-én előbemutató formájában volt látható az Operaházban. A következő évadban várhatóan az Erkel Színház tűzi repertoárra Kacsóh daljátékát.

Kacsóh Pongrácra születésének 150. és halálának 100. évfordulójára emlékezünk idén!

 A rádióadásban két stúdiófelvételről bejátszott részletekben csendülnek fel a János vitéz jól ismert dallamai: 

Kacsóh Pongrácz – Bakonyi Károly - Heltai Jenő: János vitéz – daljáték 3 felvonásban

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió,18.40 – 21.05

Rádióra alkalmazta: Karinthy Frigyes

Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szereposztás:

Kukorica Jancsi – Sárdy János

Iluska – Házy Erzsébet

A gonosz mostoha – Gobbi Hilda

Bagó – Palló Imre

Strázsamester – Radnay György

A falu csősze – Pethes Ferenc

Francia király – Szakács Sándor

Francia királylány – Lehoczky Éva

Bartolo – Harkányi Ödön

Továbbá, Göndöcs József, Molnár Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus.

Vezényel: Polgár Tibor

- Bevezető zene

- Jancsi belépője: „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam...” (Sárdy János)

- Falusiak kara: „Megjöttek a szép huszárok” (Énekkar)

- Iluska dala: „Van egy szegény kis árva lány” (Házy Erzsébet)

- Francia királylány és János vitéz kettőse és jelenet a II. felvonásból (Lehoczky Éva, Sárdy János, Szakács Sándor, Énekkar)

- Bagó dala: „Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél” (Palló Imre)

- Francia királylány és János vitéz kettőse, a II. felvonás fináléja (Lehoczky Éva, Sárdy János, Szakács Sándor, Palló Imre, Énekkar)

 Egy másik, későbbi stúdiófelvételről hangzik el:

- Jancsi dala Tündérországban: „Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize árad, add vissza, vissza őt, szép szerelmes Iluskámat.” (Ilosfalvy Róbert)

- Tündérek kara és jelenet (Énekkar)

- Iluska és Jancsi kettőse; Tündérünnep; a III. felvonás fináléja (Zentay Anna, Ilosfalvy Róbert, Melis György, km. az MRT Énekkara és a Magyar Állami Operaház Zenekara.  Vezényel: Lukács Ervin) - Hungaroton, 1961 év LPX 6529-31 (3 LP); CD - 1996

A rádióadás visszahallgatható ezen a linken.

A Bartók Rádió ma esti operett közvetítése

19.00 – 19.30 Prológ

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerkesztő: Bánkövi Gyula

19.35 – 22.10:

Jacques Offenbach: Utazás a Holdba [Le voyage dans la Lune – 1875]

"Tündéropera"  (nagyoperett) négy felvonásban

Szövegét – Jules Verne Utazás a Holdba (1865) c. regénye nyomán – Albert Vanloo, Eugène Leterrier és Arnold Mortier írta

Vez.: Pierre Dumoussaud

Km.: Montpellier Nemzeti Opera Ének- és Zenekara Karig.: Noelle Gény

 (2022 - CD)

Szereposztás:

Caprice – Violette Polchi (szoprán)
Fantasia – Sheva Tehoval (szoprán)
V' lan, Polgár, Kereskedő, Vásárló – Matthieu Lécroart (basszbariton)
Quipasseparla, Kovács – Pierre Derhet (tenor)
Mikroszkóp, Vásárló, Kereskedő – Raphael Brémard (tenor)
Cosmos, Komisszár, Cosinus, Kereskedő – Thibaud Desplantes (bariton)
Popotte, Polgár – Marie Lenormand (mezzoszoprán)
Cactus, Parabase – Christophe Poncet de Solages (tenor)
Flamma, Adja, Polgár, Kovács – Ludivine Gombert (szoprán.)

https://www.prestomusic.com/classical/products/9322934--offenbach-le-voyage-dans-la-lunenull

https://www.concertclassic.com/article/le-voyage-dans-la-lune-doffenbach-lopera-de-montpellier-production-du-cfpl1ere-distribution

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában Czikora László szerkesztő-műsorvezető ezen a héten Csonka Zsuzsanna opera- és operetténekesnőt látja vendégül. A népszerű szopránnal készült beszélgetést kiváló muzsikák kíséretében február 6-12. között, hétfőtől vasárnapig mindennap 18.04-től 19 óráig hallhatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán.

A mai adásban többek között részletek szólaltak meg Johann Strauss A denevér (Melis György és Szőnyi Ferenc), Lehár Ferenc Luxemburg grófja (Zentay Anna és Rátonyi Róbert), Huszka Jenő: Lili bárónő (Fischl Mónika), Kálmán Imre Marica grófnő (Csonka Zsuzsanna) c. operettjeiből.

(Csak a rádióműsor közepén kapcsolódtam be a zenehallgatásba... Alkalmanként hallgatok bele a tavaly megújult napi operettadás-sorozatba....) 

Magyar Katolikus Rádió – „Zeneközelben”

Szerkesztő - műsorvezető: Boros Attila

 Elhangzott: 2023. február 2., 12.31 – 13.00

A mai adásban Huszka Jenő műveiből csendültek fel részletek:

 1. Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1991. augusztus 20., Petőfi Rádió, 15.03 - 16.58

- Nyitány; - Leila és Gábor diák szerelmi kettőse, II. felv.: „Ha volnék egy énekesmadárka .../Szép, égi virágom, jó sorsomat áldom... /Jöjj vélem, édes, szökjünk el innen!...” (Farkas Katalin és Gulyás Dénes, km.  a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Géza)

2.   Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1983. október 10., Petőfi Rádió, 20.35 - 22.30

- Malomszegi báró dala a pénzről: „Tudni kell ésszel bánni a pénzzel”  (Melis György, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

 3. Huszka Jenő - Szilágyi László: Erzsébet – a benne elhangzó dal (a Mária főhadnagy c. operett betétszámaként is szokás felhasználni):

- Petőfi Sándor Szeptember végén c. versének megzenésítése (Sárdy János énekfelvételéről)

 Az adás visszahallgatható: itt

Magyar Katolikus Rádió – „Zenei kincsestár”

Johann Strauss: A denevér

Szerkesztő: Szakács Emese

Elhangzott: 2022. december 31., 23.30 – 24.00

A rádió-stúdiófelvételről bejátszott részletekben énekel:

Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György - A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió, 19.05 – 22.00

- Falke belépője és kettőse Eisensteinnel, I. felv. (Melis György és Szőnyi Ferenc)

- Orlovsky kupléja, II. felv. (Kozma Lajos)

- Adél Kacagódala, II. felv. (László Margit, km. az MRT Énekkara)

- Órakettős, II. felv.  (Házy Erzsébet és Szőnyi Ferenc)

- Hármas és jelenet, III. felv. (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Szőnyi Ferenc)

- Együttes és a III. felv. fináléja (Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Kozma Lajos, Melis György, Radnay György, Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)

Az adás visszahallgatható: itt

ÉVFORDULÓK – 75 éve hunyt el Lehár Ferenc

(Komárom, 1870. április 30. - Bad Ischl, 1948. október 24.)

Tegnap sugározta a Bartók Rádió, 2023. január 2., 19.00 -19.30

Ism. szerda, 11.30

A zeneszerző-karmesterre Becze Szilvia szerkesztő emlékezik.

Az archív hangbejátszásokban három kiváló énekes idézi fel Lehár Ferenccel kapcsolatos emlékeit: Udvardy Tibor operaénekes (1914 - 1981), Halász Gitta operaénekesnő (1889 - 1968) és Németh Marika operettszínésznő, primadonna (1925 - 1996). A zenei felvételek nagy részén  Lehár Ferenc dirigálja saját műveit.

A műsorban felhangzó Lehár-operettek részletei:

• Éva – Nyitány (Km. a Bécsi Szimfonikus Zenekar, vezényel a szerző) – a felvétel 1942 januárjában készült

• A mosoly országa – Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” (Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) - keresztmetszet, 1957. március 14., Kossuth Rádió, 19.10 - 

• A víg özvegy – Nyitány (Km. a Bécsi Filharmonikusok, vezényel a szerző) – a felvétel 1940 májusában készült

• Giuditta – Ottavio dala (Richard Tauber, km. a Bécsi Filharmonikusok, vezényel a szerző) - a felvétel 1934 januárjában készült

• A víg özvegy – Vilja-dal, II. felv. (Németh Marika, km. az MRT Énekkara és a  Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója - 1973. október 29., Kossuth Rádió, 19.40 – kb. 21.30

Becze Szilvia, rádiós szerkesztő: [Lehár Ferenc] „... Új utat nyitott a nyugat-európai operett történetében, sikerült új életet lehelnie az első aranykora után megfakulni látszó műfajba.” ...  „Munkáit friss színpadi ötletek jellemzik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Dallamos, fülbemászó melódiái ellenére addig szokatlan követelményeket támasztott a zenekkarral és az énekesekkel szemben...”.

Udvardy Tibor operaénekessel Czigány György beszélgetett 1975-ben:

„A könnyűmuzsika világhírű mesterével két felejthetetlen élményem van.

Mint a Garabonciás címszereplője, állandó összeköttetésbe kerültem vele, mert nem a teljesen kész darabbal érkezett meg hozzánk. A szó szoros értelemben házi őrizetbe kellett venni őt a Gellértben, hogy befejezze művét. Leírhatatlan nagy premier volt. Lehárra és személyes vezénylésére való tekintettel majdnem az összes európai ország direktben közvetítette az ősbemutatót, és úgy álltak a mikrofonok az operaszínpadon, mint kiadós eső után az erdőben a gombák.

A másik élményem: egy lemezfelvételt készítettem vele A mosoly országából, és amikor elénekeltem belőle a Szu-Csong belépőjét, letette a pálcát és ennyit mondott: ezt ő nem így képzelte el: ő ezt finomabb, törékenyebb kínai figurának szánta, de a felvétel drámaisága annyira meggyőzte, hogy ebben az esetben maradjunk ennél a megoldásnál. Olyan barátság fejlődött ki közöttünk, hogy később egyik dalát nekem dedikálta, ésTamás Ilonkával egyszer egy bécsi és egyszer egy berlini hangversenyre hívott meg közreműködőként, ahol ő vezényelt.”

Udvardy Tibor az operettről alkotott fontos gondolatait is megosztotta Czigány Györggyel:

Én az operettnek sok szépet köszönhetek és ma is szeretem. A mai formájában, idézőjelben játszva, mint persziflázst, elfogadni nem tudom. Pedig, ha elhatároznánk, operett nagyhatalom lehetnénk, mert szerzőink Lehár, Kálmán, Jacobi, Huszka, de a ma élőkkel is, olyan rangot biztosítanának, mint talán Bartók és Kodály a komoly zenében. De ameddig szégyelljük amire büszkék lehetnénk, és szakmai felkészültség nélkül...Tudni illik, nem elég jól mozogni és táncolni. Valódi bonvivánok és primadonnák nélkül operettet csinálni nem lehet, mert olyan primadonnára és bonvivánra van szükség, aki nem azért csinálja ezt a műfajt, mert tehetségéből többre nem telik, hanem azért, mert ide kötelezte el magát.  Ezzel többet ártunk a műfajnak, de rajta keresztül a komolyzenének is, mert az ítéletében bizonytalan közönséget fölényes, nevelni akaró kritikákkal csak megzavarjuk. Ez a műfaj nem lebecsülendő, nehezebb, mint az opera. Mert az operában leírt kottafejeket valaki precízen leénekli, és a magas és a mély hangokat kivágja, a siker biztos, nagy baj már nem lehet, mert mindig alatta a mű.  Az operettnél viszont hittel kell életre hívni, és szép hangon. Fel kell gyújtani a megírt egyszerű dallamokat, nem szentimentálisan, álpátosszal, hanem őszinte érzéssel, stílussal, és akkor sokaknak azt fogja nyújtani, mint a zenében már jártasaknak a „Kilencedik szimfónia”.

Halász Gitta operaénekesnő idézi fel a közös munkát Lehár Ferenccel, egy 1965-ös rádiófelvétel hangbejátszásán:

„Hadd említsek egy olyan hangversenyt, ami valóban ritka élmény volt, sőt azt hiszem, egyetlen alkalom is: Lehár vezényelte A víg özvegyet.  E szép koncert emlékét néhány fénykép és Lehár sorai őrzik meg számomra. Itt van Lehár fényképének alján az ajánlás. Nekem igazi örömet szerzett Lehár elismerése. Azt írta: a kedves, bájos és kitűnő Víg özvegynek: Halász Gittának. Hálás szeretettel: Lehár Ferenc”

Németh Marika, operettprimadonna a bejátszott hangfelvételen Boros Attila szerkesztővel beszélget, akinek mikrofonja előtt először arra kérdésre válaszol, hogy vajon ki a kedves zeneszerzője? (A rádióműsor 1979-ben készült.)

„Talán legszívesebben Lehár Ferenctől énekelek, mert Lehár Ferenc jobban írt énekes hangra, mint Kálmán Imre.  Kálmán Imre talán a zenei összhatás kedvéért, és az effektusok kedvéért - mert csodálatos effektus zenéket írt Kálmán Imre - ... fárasztó hangi problémákat [jelent]. Például, nem is megyek messzire: Cigányprímás című operettjének van egy duettje, ami egy duetten belül két oktáv. Tehát alsó C-től magas C-ig. Tehát énekes legyen a talpán, aki egy duettben ezt el tudja énekelni. Mondjuk, fáradtság nélkül. Lehár Ferenc viszont úgy írta a dalait, hogy operai – és mindjárt minősítést adnék az operettjeinek -, az egyik A mosoly országa, aminek énekeltem a főszerepét, Lizát, majdnem Puccini-szerűen, tehát ragyogóan lehet énekelni, anélkül, hogy az ember elfáradna.”

Az adás visszahallgatható: itt

A Bartók Rádió nem a szilveszterkor megszokott Denevér valamelyik felvételét sugározza ma este, hanem ugyancsak ifj. Johann Strauss nevével fémjelzett másik operettjét tűzi műsorára:

19.00 – 20.42:

Bécsi vér (Wiener Blut, 1899)

Háromfelvonásos operett

Szövegét Victor Léon és Leo Stein írta

Vezényel: Willi Boskovsky

Km. a Kölni Opera Kórusa (karig.: Hans Wolfgang Schmitz) és a Philharmonia Hungarica  (EMI, 1976)

Szereposztás:

Gindelbach herceg – Klaus Hirte (bariton)

Balduinm Zedlau gróf – Nicolai Gedda (bariton)

Gabriele, Zedlau grófné – Anneliese Rothenberger (szoprán)

Bitowski gróf – Gerd Dieberitz (bariton)

Franci (Franciska Cagliari) – Renate Holm (szoprán)

Kagler – Hans Putz (bariton)

Pepi – Gabriele Fuchs (szoprán)

Josef – Heinz Zednik (tenor)

Lisi – Helga Schramm (alt)

Lori – Karin Stranig (mezzoszoprán)

Megemlítem a Rádió Dalszínháza rádiófelvételét, amely magyar művészekkel, magyar nyelven mutatta be ezt az operettet:

ifj. Johann Strauss: Bécsi vér

Az operett rádióváltozata

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. augusztus 19., Kossuth Rádió, 19.30 - 21.40

Szövegét Victor Leon és Leo Stein írta.

Fordította és rádióra átdolgozta: Fischer Sándor

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Balassa Sándor

Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Herceg Ipsheim-Gindelbach, Franz-landskranz miniszterelnöke – Radnai György (Tánczos Tibor)
Gróf Zedlau, bécsi követ – Fülöp Attila (Lőte Attila)
Gabriella, a felesége – Kincses Veronika (Béres Ilona)

Gróf Bitowski – Márkus László
Franciska, táncosnő – Kalmár Magda (Szegedi Erika)
Keglen, az apja, körhinta-tulajdonos – Várhelyi Endre (Győrffy György)
Pepi, próbakisasszony – Lehoczky Éva (Almási Éva)
Joseph, lakáj – Melis György (Sinkovits Imre)
Anna, szobalány – Csongrádi Katalin
Fiákkerkocsis – Váradi Balogh László
Pincér – Fellegi István
Udvarmester – Jávor Alfréd

Karácsonykor ezen a napon - december 26. - mutatta be a Rádió Dalszínháza, 44 évvel ezelőtt:

Jacques Offenbach: Kékszakáll

Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a darabot rádióra alkalmazta: Fodor Ákos

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1978. december 26., Kossuth Rádió, 19.53 – 22.00 

Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Ez a teljes operettfelvétel volt Házy Erzsébet utolsó munkája a Rádió Dalszínháza égisze alatt! -  az együttesekben hallani szopránját, valamint  egy karakterszereplő dalát énekli:  Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből – rondó

Teljes szereposztás:

/Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem./

Kékszakáll lovag – Róka István (Harsányi Gábor)
Bobéche király (Kandeláber király) – Palcsó Sándor (Körmendi János)
Clementine (Klementina) királyné, a felesége – Házy Erzsébet (Kohut Magda) 
Hermina hercegnő, a leányuk, „Gyopár” (aki először Fleurette-ként mint virágárus, jelenik meg a darabban) – Lehoczky Éva (Sunyovszky Szilvia)
Zafir herceg (aki először pásztorként jelenik meg a darabban) – Fülöp Attila (Szacsvay László)
Oszkár gróf, a király minisztere – Bende Zsolt (Márkus László)
Popolani (Pelikán) alkimista a lovag szolgálatában – Melis György (Sinkovits Imre)
Boulotte, parasztlány („Vadóc”), Kékszakáll leendő – hatodik – asszonya – Kalmár Magda (Schütz Ila)
Alvarez, udvaronc – Szénássy Ernő

Kékszakáll „elhunyt” feleségei:
Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter
Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia
Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva
Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita
Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa

Magyar Katolikus Rádió – Zenei közelkép

Elhangzott: 2022. december 14., 12.30 -12.45

Lehár Ferenc: Giuditta

Szerkesztő-műsorvezető: Boros Attila

A zeneszerző utolsó eredeti színpadi műve volt a Giuditta.  Ősbemutató: Bécsi Állami Operaház, 1934. január 20. A magyarországi bemutató: Magyar Királyi Operaház, 1934. április 8.

A darab „sikerét ezúttal is dallamainak nemes eleganciája, hangszerelésének szimfonikus gazdagsága és az énekszólamok operai szintű igényessége biztosítja. És még valami: a zene vonzereje, ami mindezeken túl van és nem körülírható és nem magyarázható.”

Néhány részlet a Giudittából / EMI, 1983/:

Edda Moser és Nicolai Gedda énekel, a Bajor Rádió Énekkarát és Zenekarát Willi Boskovsky vezényli.

- Ottavio belépője (Gedda, km. Férfikar)

- Giuditta és Ottavio szerelmi kettőse - az I. felvonás zárójelenete (Moser és Gedda)

- Giuditta dala és táncjelenete, II. felv. (Moser, km. Énekkar)

- Ottavio búcsúzó dala. (Magyar versfordításban: „Te vagy a napsugaram”) (Gedda)

Az adás visszahallgatható: itt

Farkas Ferenc zeneszerző születésének mai évfordulóján (Nagykanizsa, 1905. december 15. - Budapest, 2000. október 10.)  legyen itt talán legnépszerűbb művéből egy bejátszás:

Farkas Ferenc - Dékány András: Csínom Palkó - Rosta Márton és Éduska kettőse (Házy Erzsébet, Szabó Ernő)

- Jelenet, Rosta Márton és Éduska kettőse (Házy Erzsébet és Szabó Ernő, km.  Férfikar)

1.
Rosta:
Jó estét, jó estét,
Áldás, erő, békesség!

Éduska:
Jó estét, jó estét,
Mindenkinek kedvesség!

Mind (férfikar):
Ha, ha, ha, ha, ha, ha,
Csak egy leány s az apja!
Pántlikás kosárja,
Hetyke a kis kalapja.

Rosta:
Rosta Márton,
Híres ember Pozsonyban,
Itten áll most
Előttetek valóban.

Éduska:

Készíti a mézeskalács szíveket.

Rosta:
Gyertyát, ánizst, és cukorból egeret.

Éduska:
Menta, ánizs, 
És törökméz, csupa jó.
Hozzá adva
Egy maréknyi szép dió.
Ebből lesz a Rosta féle keverék.

Együtt:

Tessék, tessék!

Itten helyben ezt egyék!

A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza 1963. május 1-jén mutatta be:

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó

3 felvonásos daljáték

Vezényel: Lehel György

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András

Szereposztás:

Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva (születésének ugyancsak ma van az évfordulója: 1939 - 2014)
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili

Magyar Katolikus Rádió – „Zenei közelkép”

Duettek Kálmán Imre operettjeiből

Elhangzott: 2022.11.23. 12:30 – 13.00

Szerkesztő-műsorvezető: Boros Attila

1. Kálmán Imre - Leo Stein, Jenbach Béla - Gábor Andor: A Csárdáskirálynő

- Szilvia és Edvin kettőse, II. felv. „- Pohár csengett, zene zengett, körös-körül tánc kerengett, oly gyönyörű nóta szólt.… /Emlékszel még? Jut még eszedbe a múltunk?...” (Németh Marika és Baksay Árpád, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – 1965, Qualiton

2. Kálmán Imre - Julius Brammer, Alfred Grünwald - Harsányi Zsolt - Kardos G. György: Marica grófnő 

- Péter (Tasziló) és Marica szerelmi kettőse, II. felv.: „Ne szólj, kicsim, ne szólj, csak hallgass, úgy válaszolj…”  (Németh Marika és Simándy József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – a rádió 1963-as stúdiófelvételéről

3. Kálmán Imre - Julius Brammer, Alfred Grünwald - Szenes Andor - Szenes Iván: A montmartre-i ibolya 

- Raoul és Ninon kettőse, I. felv.: „Úgy látszik véget ért egy álom, ez most már nem az én világom…/Ninon, Ninon, búcsúzom tőled én, akárhogy fáj a válás…” (Kalmár Magda és Molnár András, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – Rádió Dalszínházának bemutatója: 1983. január 1., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00)

Adás visszahallgatható: itt

Kapcs. 2.502. sorszám

Sir Arthur Sullivan: Őfelsége hajója, a Fruska...

/Eredeti címe: H.M.S. Pinafore (1878) /

Operett két részben.

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1973. január 22., Kossuth rádió, 19.47 - 21.30 

Esti Hírlap, 1973. január 24.

„A hangszóró mellett”

Arthur Sullivan (1842 - 1900) újra divatban van. Szerte a világon felújítják darabjait. Nem érdemtelenül. Dickens egyszer jelen volt valamelyik Sullivan-mű előadásán. Elégedetten szólt: „Nem vagyok zenekritikus, de annyi bizonyos, hogy különleges muzsikát hallottam!” Az angol operett mesterének munkái közül most A Fruska, e méltatlanul mellőzött hajósoperettje került mikrofon elé Romhányi József burleszkhumorral felfrissített szövegével, Blum Tamás vidám verseivel és vezényletével. Ugyanezzel a darabbal szerepelt a Sullivan - Gilbert szerzőpár hazánkban először színpadon, 1881-ben, a Népszínházban. Akkor Pannifer kapitány volt a címe és mindössze négyszer adták. A régi közönség kegyetlen ítéletét fellebbezte meg a rádió. Igazolta, mennyi érték rejlik Sullivan partitúrájában: melódiabőség, zenei gúny és szellemesség. Cserés Miklós dr. tengerészhangulatot árasztó ötletes rendezése tapintatosan egyengette a Sullivan-i zenének itt-ott ellentmondó, bár mulatságos dialógusokat. A kapitány (Kishegyi Árpád— Agárdi Gábor) s lánya, (Kalmár Magda—Csűrös Karola) éppen olyan jól helyükön voltak, mint az admiralitás első lordjaként Várhelyi Endre—Balázs Samu. Jeleskedtek hangalakításaikkal Barlay Zsuzsa (prózája Tolnay Klári), Sólyom Nagy Sándor, a Rejtő-regényekből előlépett prózatársával, Garas Dezsővel, valamint a láthatatlan bonviván énekben Kovács Péter, prózában Sztankay István. Népes volt a szereplőgárda, s pompásan szólt a kórus. Fejes Cecília a zenei rendezésben mindenütt érvényre juttatta Sullivan dallamvilágának, hangszerelésének finomságait.

(Kristóf)

Végre, ismét egy – operai igényű - teljes klasszikus nagyoperettet hallhatunk a rádióban!

Ma este a Bartók Rádió sugározza:

19.00 – 19.30 Prológ

A mikrofonnál: László Ferenc

Szerkesztő: Bánkövi Gyula

19.35 – 22.00 Charles Lecocq: Angot asszony lánya 

/La Fille de Madame Angot – 1872, Paris/

Opéra comique, 3 actes.

Szövegét „Clairville” (Louis-François Nicolaïe) regénye nyomán Victor Koning és Paul Siraudin írta. 

Vezényel: Sébastian Rouland

Orchestre de chambre de Paris

Choeur du Concert Spirituel

Szereposztás:

Ange-Pitou, költő és utcai énekes – Mathias Vidal (tenor)

Clairette Angot, virágkereskedő, Pomponnet jegyese – Anne-Catherine Gillet (szoprán)

Mademoiselle Hortensie Lange, primadonna – Véronique Gens (szoprán)

Pomponnet, piaci borbély és Lange kisasszony fodrásza – Artavazd Sargsyan (tenor)

Larivaudière, a köztársaság-ellenes összeesküvők tagja – Matthieu Lécroart (basszbariton)

Louchard, rendőrtiszt, Larivaudière besúgója – Antoine Philippot (bariton)

Amarante, piaci kofa – Ingrid Perruche (szoprán)

Javotte, piaci kofa – Ingrid Perruche (szoprán)

Babette, Clairette komornája – Ingrid Perruche (szoprán)

Hersilie, Mademoiselle Hortensie Lange komornája – Ingrid Perruche (szoprán)

Trénitz, dandy, huszártiszt – Flannan Obé (tenor)

Guillaume és Buteux, piaci kofák – Flannan Obé (tenor)

Aranyifjú, Tiszt és Kadét – David Witczak (bariton)

Ének- és tánckar: piaci árusok, vásárlók, titkos ügynökök, összeesküvők, csendőrök.

A cselekmény helyszíne és ideje: a Vásárcsarnok (Les Halles) (II. felv.), Lange kisasszony városbeli palotájának szalonja (II. felv.), a Belleville kastély parkja (III. felv.), Párizsban, a forradalom idején, 1794-ben.

Itthon, a Rádió Dalszínháza a múltban két magyar nyelvű rádiófelvételt is készített az operettből; az 1960-as, teljes adaptációban Házy Erzsébet, Németh Marika, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, valamint Kiss Manyi és Geszty Szilvia énekhangfelvétele a legjobb, legidőtállóbb, az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Polgár Tibor vezényli. 

Operett a magyar rádióban – eredeti nyelven hangzó felvételek (16)

Sir Arthur Sullivan: Trial by Jury

Operett („drámai kantáta” vagy „opera comique” műfaji megjelöléssel is) egy felvonásban  

Szöveg: Sir William Schwenck Gilbert

A címet magyarra lefordítani lehetne: Esküdtszéki tárgyalás. (A Rádió Dalszínháza és a TV Zenés Színháza felvételén is ezen a címen ismeretes minálunk.)

Egy házasságszédelgő peréről szóló kisoperett ősbemutatója: 1875. március 25., London, Royalty Theatre

A darabot az eredeti promóciós anyag "eredeti drámai kantátaként" jellemez.

A cselekmény helyszíne és ideje: London, a XIX. század vége (a mű komponálásának ideje)

A zeneszerző- és szövegíró-páros első olyan közös darabjuk, ami világsikert hozott számukra. Mint a legtöbb Gilbert- és Sullivan vígoperai nívójú operettnél, a Trial by Jury cselekménye is kifigurázó, szatirikus, miközben a szereplők úgy viselkednek, mintha az események teljesen észszerűek lennének. Ez a narratív technika tompítja a képmutatást célzó hegyes tüskéket, különösen a tekintélyesekét, valamint a tekintélyesnek tartott emberek és intézmények olykor alantas, elítélendő motívumait. Ezek a témák váltak Gilbert kedvenceivé a Sullivannel folytatott többi együttműködése során. A kritikusok és a közönség dicsérte, hogy Sullivan szellemes és jó humorú zenéje mennyire kiegészíti Gilbert szatíráját. A Trial by Jury sikere elindította Gilbert és Sullivan 13 közös munkából álló híres sorozatát, amely „Savoyai operák” néven vált ismertté .

Az 1875-ös bemutató után a produkció széles körben turnézott Nagy-Britanniában és másutt, világszerte.  Játsszák önállóan, de elfogadott más szerzők előadásainak kísérődarabjaként is, vagy egy másik rövid operettel együtt előadva. Kurt Gänzl színháztudós szerint ez "valószínűleg minden idők legsikeresebb brit egyfelvonásos operettje". Valóban, Gilbert és Sullivan együttműködésének eredménye szellemes, dallamos és nagyon "angol" zenés komédia lett.

A cselekményről:

Egy londoni bírósági tárgyaláson vagyunk, ahol egy házasságszédelgő ügyében fognak ítéletet hozni az esküdtek. Elsőként az alperes érkezik, aki arról szeretné meggyőzni az egybegyűlteket, hogy a férfiak alkatilag alkalmatlanok a monogámiára. Ekkor megérkezik az ünnepelt bölcs bíró is, akiről megtudjuk, hogy érdekházasság révén került ilyen magas és jól jövedelmező pozícióba. Végül megérkezik a felperes, a tündér szépségű, harmatos lelkű fiatal lány is, aki azonnal belopja magát a törvény szigorú őreinek szívébe. A felperes ügyvédje előadja, hogy a jegyesség mézes napjai után jött volna a házasság, ami elől a vőlegény megszökött. Vajon mi lesz a furfangos bírói döntés, ha a törvény nem kötelezheti a férfiút ígérete betartására?...

Ének-zenei illusztrációk:

Az „Operett, mint színpadi műfaj” topik 5242. sorszámú bejegyzésében belinkeltem - rövid video-részletekre bontva - a teljes operett egyik színházi előadása felvételét (Austral Opera Arts Center Melbourne, 2005)  

A Magyar Rádió két címmel is, több évtizeden át sugározta az operettet: egy eredeti nyelvű teljes stúdiófelvétel bemutatása mellett a magyar nyelvű teljes rádiófelvétel is rendszeresen a műsorán szerepelt.

Erre példák

• Az angol nyelvű stúdiófelvétel bemutatója: 1956. augusztus 9., Petőfi Rádió, 14.30 - 15.10

 Sullivan - Gilbert: Házasságszédelgő 

/Eredeti címe: Trial by Jury/

Ismerteti: Aczél János

Vezényel: Isidore Godfrey

Km. a D’Oyly Carte Operatársulat Énekkara és az Új Promenade Zenekar

Szereposztás:

1956. augusztus 9., Petőfi Rádió, 14.30 - 15.10

1957. március 21., Petőfi Rádió, 17.25 -18.00

1957. augusztus 18., Kossuth Rádió, 10.10 - 10.40

1958. augusztus 18., Kossuth Rádió, 14.15 - 14.55

1959. június 9., Petőfi Rádió, 21.05 - 21.45

1960. január 14., Kossuth Rádió, 22.15 - 22.55

1961. június 2., Petőfi Rádió, 18.05 - 18.45

1962. február 9., Petőfi Rádió, 18.05 - 18.45

1963. január 23., Kossuth Rádió, 14.20 - 15.10

2014. szeptember 16., Bartók Rádió, 19.35 – 21.12 (Arthur Sullivan Cox and Box – avagy az elveszett testvérek c. egyfelvonásos operett-tel, továbbá A velencei kalmár - Shakespeare vígjátékának - kísérőzenéjével együtt)

• Magyar nyelvű változat

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás

/Eredeti címe: Trial by Jury/

Egyfelvonásos kisoperett („zenés komédia”)

Sullivan vígoperáját csak némi lefokozással lehet operettnek nevezni; egy házasságszédelgési per lefolyását eleveníti meg az első perctől az utolsóig zenében. Blum Tamás fordításában és vezényletével csendül fel a darab. Az Operaház ismert szólistái éneklik az operai igényű szerepeket.

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth Rádió, 20.25 – 21.00

Magyar szöveg: Blum Tamás

Vezényel: Blum Tamás

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Ruitner Sándor

Szereposztás:

A bölcs bíró – Melis György
A felperes – László Margit
Az alperes – Réti József
A felperes ügyvédje – Palcsó Sándor
I. Esküdt – Domahidy László
Törvényszolga – Várhelyi Endre

Válogatás a rádióadások közül:

1965. augusztus 14., Kossuth Rádió, 20.25 - 21.00

1965. szeptember 25., Kossuth Rádió, 20.26 - 21.00

1965. december 17., Petőfi Rádió, 18.25 - 19.00

1966. április 5., Kossuth Rádió, 22.20 - 22.55

1966. szeptember 5., Kossuth Rádió, 22.15 - 22.50

1967. január 13., Kossuth Rádió, 22.25 - 23.00

1967. június 27., Kossuth Rádió, 22.25 - 23.00

1969. február 24., Kossuth Rádió, 22.20 - 22.55

1969. szeptember 29, Petőfi Rádió, 21.20 - 21.55

1971. február 25., Kossuth Rádió, 22.20 - 22.55

1972. május 29., Petőfi Rádió, 22.25 - 23.00

1973. október 10., Petőfi Rádió, 21.25 - 22.00

1974. december 13., Petőfi Rádió, 22.25 - 23.00

1976. január 1., Petőfi Rádió, 23.25 - 24.00

1977. február 5., Petőfi Rádió, 21.54 - 22.30

1978. január 4., Petőfi Rádió, 21.55 - 22.31

1978. április 1., Petőfi Rádió, 21.54 - 22.30

1979. február 23., Petőfi Rádió, 23.15 - 23.51

1980. szeptember 11., Kossuth Rádió, 21.04 - 21.40

1981. április 21., Kossuth Rádió, 12.50 - 13.26

1982. január 15., Petőfi Rádió, 21.30 - 22.06

1983. február 15., Petőfi Rádió, 18.35 - 19.11

1983. október 1., Petőfi Rádió, 15.54 - 16.30

1984. június 28., Petőfi Rádió, 23.20 - 24.00

1985. január 8., Kossuth Rádió, 12.45 - 13.21

1985. július 9., Kossuth Rádió, 12.45 - 13.24

1986. január 22., Kossuth Rádió, 20.51 - 21.30

1986. június 13., Kossuth Rádió, 14.10 - 14.46

1986. november 19., Kossuth Rádió, 11.18 - 11.54

1987. április 30., URH Rádió, 17.30 - 18.06

1988. április 8., Petőfi Rádió, 21.54 - 22.30

1989. február 25., Petőfi Rádión 20.24 - 21.00

1990. január 22., Petőfi Rádió,  10.15 - 10.51

1990. szeptember 10., Petőfi Rádió, 9.50 - 10.26

1991. március 11., Petőfi Rádió, 10.04 - 10.40

1993. február 28., Petőfi Rádió, 21.05 - 21.41

Megemlítem, hogy e rádiófelvétel ének-zenekari hanganyagának felhasználásával a Magyar Televízió elkészítette az operett tévére adaptált változatát, melyben színészek alakítják az egyes szerepeket és playback módon hangzanak fel a dalok. A dramaturg, Ruitner Sándor szellemes, kellemes sűrítményt készített, amit Szitányi András játékosan, frissen, ironikusan, a zene és a cselekmény ritmusát, mozgáslehetőségét kiaknázva rendezte meg képernyőre. („Zenés TV Színház” bemutatója: 1971. január 23., MTV1. 20.05 – 20.40)

Kálmán Imre születésének 140. évfordulója alkalmából a Magyar Katolikus Rádió Dallamív c. műsorában (2022. október 26.) részletek hangoztak el a zeneszerző alábbi műveiből:

- Egyveleg a Csárdáskirálynő dallamaiból (Philharmonia Hungarica, vezényel: Doráti Antal)

- A csárdáskirálynő (Zentay Anna és Korondy György) – 1968, Rádió Dalszínháza

- A cirkuszhercegnő (Udvardy Tibor) – 1965, Qualiton lemezfelvétel

- Marica grófnő (Németh Marika, km. a Földényi-kórus) – 1963, Rádió Dalszínháza

- Az ördöglovas (Simándy József) – 1974, Magyar Rádió, operettdalok - részlet Simándy új rádiófelvételéről

Az adás visszahallgatható: itt

Operett a magyar rádióban – eredeti nyelven hangzó felvételek (15)

Sir Arthur Sullivan: The Pirates of Penzance, or the Slave of Duty

A cornwalli kalózok ˙[avagy a becsület rabja]

Szöveg: Sir William Schwenck Gilbert

A darab ősbemutatója: 1879. december 31., New York, Fifth Avenue Theatre,  majd 1880-ban Londonban volt hatalmas sikerrel.

Magyarországi bemutató: 2009. március 20., Szegedi Nemzeti Színház, Kalózkaland címmel.

Az ifjú Frederic kalózinas, csak azért kerülhetett a kalózok közé, mert szolgálójuk, Ruth, az egykori dajka, félrehallotta a szülők utasítását: angolul pirate kalóz, míg a pilot szó pilótát jelent. Frederic születésnapi fogadalma pedig úgy szól, hogy a korona szolgálatába áll, s harcol az egyébként igen lágyszívű kalózok ellen, akik kímélnek s befogadnak minden árvát. Mabelbe, a dandártábornok (más fordításban: gárdaezredes) egyik lányába - aki tucatnyi lánnyal a kalózok fogságába került - Frederic első látásra beleszeretett, azonban felmerül egy akadály, ami meggátolja a gyors egybekelésüket: ugyanis a kalózinas most tölti be 21. életévét és bár szabadulna az állásától, de megtudja, hogy mivel február 29-én született, így még alig múlt el 5 éves és  -  paradox módon -, csak 84 éves korában lesz nagykorú!...  A csavaros és helyenként mondvacsinált, ám mindvégig roppant szórakoztató fordulatok egymást érik, a történet tele van jókedvvel, bőven adagolt humorral, és jól hangszerelt, hol vidám, hol érzelmes, pompás ének-zenékkel.

A partitúra több zeneszerzőt parodizál, legszembetűnőbb Verdi (A trubadúr, A végzet hatalma) és Berlioz (Faust elkárhozása) műveinek egyes témájára utaló részek, ahogy Offenbach (A banditák), vagy Gounod, Donizetti zenéinek is egyes elemeit poentírozza a szerzőpáros a vígoperára emlékeztető darabjukban, amihez bőven adagolt humor és jól hangszerelt, hol vidám, hol érzelmes, pompás ének-zenék társulnak.

A Magyar Rádió két címmel is (eredeti angol cím nyersfordításában és magyarra átkeresztelve is) több évtizeden át sugározta az operettet: az eredeti nyelvű stúdiófelvétel bemutatása mellett a magyar nyelvű teljes rádiófelvétel is rendszeresen a műsorán szerepelt.

Erre példák

• Angol nyelvű változat 

A penzance-i kalózok

Rádióbemutató: 1970. június 6., URH rádió, 16.05 – 17.29

Gál Zsuzsa összekötőszövegét Versényi László mondja el.

a D'Oyly Carte Operatársulat Énekkara és a Royal Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Isidore Godfrey

A lemezfelvétel a Decca Studios-ban, West Hampsteadben készült, 1967. december 4 - 8-án.

Szereposztás:

Stanley dandártábornok – John Reed (bariton)

A lányai:

Mabel – Valerie Masterson (szoprán)

Edith – Jean Allister (mezzoszoprán)

Kate – Pauline Wales (mezzoszoprán)

Isabel – Susan Maisey (prózai szerep)

Richard, a kalózkirály – Donald Adams (basszbariton)

Samuel, a kalózok hadnagya – George Cook (bariton)

Frederic, kalózinas – Philip Potter (tenor)

Rendőrőrmester – Owen Brannigan (basszus)

Ruth, a kalózok szolgálónője – Christene Palmer (kontraalt)

Ének- és tánckar: kalózok, lányok, matrózok, rendőrök

Néhány dátum:

1970. június 6., URH Rádió, 16.05 - 17.29

1970. július 29., Kossuth Rádió, 9.10 - 10.00

1970. szeptember 12., URH Rádió, 16.05 - 17.00

1971. július 3., Petőfi Rádió, 8.03 - 8.45

1971. augusztus 24., Petőfi Rádió, 23.15 - 23.45

1972. március 24., Petőfi Rádió, 23.41 - 24.00

1972. szeptember 28., Petőfi Rádió, 8.05 - 9.00 

1973. június 3., URH Rádió, 10.35 - 11.04

1973. december 10., Petőfi Rádió, 23.15 - 24.00

1974. október 22., Kossuth Rádió, 16.15 - 16.28

1974. december 16., Petőfi Rádió, 23.15 - 24.00

1979. augusztus 27., Kossuth Rádió, 15.10 - 15.28 Az I. felv. fináléja

 (innentől kezdve A cornwalli kalózok cím alatt sugározta a rádió ezt az angol nyelvű felvételt)

1980. február 23., Petőfi Rádió, 8.33 - 9.45

1980. november 12., Petőfi Rádió, 21.23 - 22.15

1981. október 21., Petőfi Rádió, 20.47 - 22.00

1982. március 7., Petőfi Rádió, 22.20 - 23.00

1983. június 28., URH Rádió, 19.05 - 19-50

1984. július 6., Petőfi Rádió, 23.20 - 24.00

1985. május 27., Petőfi Rádió, 23.20 - 24.00

1986. június 8., URH Rádió, 17.45 - 18.30

1987. április 26., 3. Műsor, 18.12 - 18.30

1990. augusztus 20., Petőfi Rádió, 14.00 - 14.30

Ének-zenei illusztrációk:

Az „Operett, mint színpadi műfaj” topik 5233. sorszámú bejegyzésébe linkelt  videókon részletek szólalnak meg A penzance-i kalózok-ból néhány színházi előadás felvételéről.

• Magyar nyelvű változat

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalózok, avagy a becsület rabja

/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty/

Operett két felvonásban  

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. augusztus 24., Kossuth Rádió, 13.23 - 14.39

A verseket fordította: Fischer Sándor

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Horváth Ádám

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Richard, a kalózkirály – Melis György
Samuel, a hadnagya – Miller Lajos
Frederick, kalózjelölt – B. Nagy János ­­- a „B” betűt neve előtt ekkor még nem használta - (próza: Maros Gábor)
Stanley, az angol hadsereg első gárdaezredese – Gregor József
Kate, Edith, Isabel, Mabel, a leányai – Káldy Nóra, Csűrös Karola, Schütz Ila, Kalmár Magda
Edward, rendőrőrmester – Németh Sándor
Ruth, a kalózok mindenese – Barlay Zsuzsa

Válogatás a rádióadások közül:

1975. augusztus 24., Kossuth Rádió, 13.23 - 14.35 Teljes felvétel

1975. november 30., Kossuth Rádió, 19.42 - 20.57 Teljes felvétel

1976. június 19., Petőfi Rádió, 20.38 - 21.58 Teljes felvétel

1976. augusztus 15., Petőfi Rádió, 16.10 - 16.55 

1976. december 5., Kossuth Rádió, 15.13 - 15.50

1977. október 14., Petőfi Rádió, 9.30 – 10.00

1977. december 4., Kossuth Rádió, 21.15 - 22.32 Teljes felvétel

1978. augusztus 22., Petőfi Rádió, 21.15 - 22.33 Teljes felvétel

1978. november 13., Petőfi Rádió, 9.00 - 9.50

1979. március 10., Petőfi Rádió, 21.45 - 23.00 Teljes felvétel

1979. december 11., Petőfi Rádió, 21.15 - 22.30 Teljes felvétel

1980. augusztus 26., Kossuth Rádió, 12.50 - 14.05 Teljes felvétel

1980. november 12., Petőfi Rádió, 21.23 - 22.15

---

1984. június 1., Petőfi Rádió, 23.20 - 24.00

---

1994. szeptember 4., Petőfi Rádió, 21.10 - 22.25 Teljes felvétel

1995. június 18., Petőfi Rádió, 21.10 - 22.25 Teljes felvétel

1996. szeptember 7., Petőfi Rádió, 21.03 - 22.18 Teljes felvétel

Tájékoztatásul – akit érdekel.

Egy ideje – augusztus 29. – a Dankó Rádió műsorszerkezetében változások történtek.  Azóta - ami az operett műfaját illeti – a „Túl az Óperencián” műsorának kezdése ismét a régi: az eddigi kora reggeli öt és hét óra közti idősávból visszakerült a délutániba, viszont csökkentett műsoridőben hallgatható 18.04  és 19 óra között. A hét minden napján adásba kerül.

A Túl az Óperencián operettműsora arra törekszik, hogy "érdekes vendégek izgalmas történeteivel, az operett-történelem kulisszatitkaival, valamint klasszikus és új operettslágerekkel" szórakoztasson.

Szerkesztő-műsorvezető: Czikora László

Operett a magyar rádióban – eredeti nyelven hangzó felvételek (14)

Sir Arthur Sullivan: The Gondoliers, or The King of Barataria

(A gondolások, avagy Barataria királya)

Opera comique (operett) két felvonásban  

Szövegkönyv: Sir William Schwenck Gilbert

Bemutató: 1889. december 7., London, Savoy Theatre

Magyarországon nem mutatták be.

A Magyar Rádió A gondolások címen több évtizeden át sugározta az operett egyik angol nyelvű teljes zenei (lemez)felvételét. Először: 1957. április 14., Petőfi Rádió, 11.00 – 12.30 

A lemezfelvételen közreműködők:

Vezényel: Sir Malcolm Sargent

Km.: Glyndebourne Fesztivál Kórusa (karig.: Peter Gellhorn), Pro Arte Zenekar

Szereposztás:

Plaza -Toro hercege, Spanyolország grandja – Geraint Evans (bariton),

Luiz, a herceg kísérője - Alexander Young (tenor),

Plaza -Toro hercegnője – Monica Sinclair (kontraalt)

Casilda, a hercegnő leánya – Edna Graham (szoprán),

Don Alhambra del Bolero, a nagy inkvizítor – Owen Brannigan (basszbariton),

Marco Palmieri, velencei gondolás – Richard Lewis (tenor),

Giuseppe Palmieri, velencei gondolás – John Cameron (bariton)

Antonio, velencei gondolás – James Milligan (basszbariton),

Francesco, velencei gondolás – Alexander Young (tenor),

Giorgio, velencei gondolás – James Milligan (basszbariton)

Velencei kisasszonyok:
  Tessa – Marjorie Thomas (kontraalt),
  Fiametta – Stella Hitchens (szoprán)

  Gianetta – Elsie Morison (szoprán),
  Vittoria – Lavinia Renton (mezzoszoprán),
  Giulia Helen Watts (alt).

Inez, a Plaza-Toro család nevelőnője – Helen Watts (alt)

Ének- és tánckar: a herceg kísérete, velencei urak és hölgyek, gondolások, őrök, szolgálók

Helyszín: Velence, a Piazzetta (I. felv.), a királyi palota Barataria szigetén (II. felv.)

Idő: 1750 körül 

Barataria az operettben egy képzeletbeli szigetállam.

Arthur Sullivan zeneszerző és W.S. Gilbert librettista tizenkettedik együttműködése, A gondolások (The Gondoliers – or The King Barataria) két elbűvölő velencei gondolás, Giuseppe és Marco történetét meséli el, akiknek tudomására jut, hogy fiatal fiúként egy személyazonossági tévedés miatt egyikük egy távoli királyság, Barataria trónörököse. Örülnek a helyzetnek, és megegyeznek abban, hogy megosztják új királyságuk kormányzásának felelősségét, amíg meg nem állapítják, melyikük melyik. Addig is - republikánus gyökereikhez híven - együtt elindulnak, hogy idealista, bár kissé kaotikus stílusban uralkodjanak. Ám a helyzetet bonyolítja, amikor a Plaza-Toro hercege és hercegnője felfedi, hogy gyönyörű lányuknak, Casildának, még csecsemőkorában kijelölték leendő férjüket az eljövendő új király személyében. Ezzel két probléma is adódik: Giuseppe és Marco mindketten máris friss házasok, Tessa és Gianetta oldalán, továbbá Casilda szerelmes apja kísérőjébe, Luizba...

Az 1889-es premier óta a Gondolások invenciózus partitúrájával és a politikai szatíra szellemes cselekményvonalával máig az egyik legsikeresebb, ötletekben is dús operettje a szerző-alkotópárosnak.  A pezsgő muzsika fordulatos, élvezetes, könnyen megjegyezhető. Az ének-tánc jelenetekben frappánsan vegyül több nemzet zenéjének jellegzetessége, így a megnyilvánuló angol humor sajátosságai mellett a zeneszerző Franciaországtól kölcsönözte a tekintélyes gavotte-ot, Spanyolországtól az andalúz cachuchát, Olaszországtól a saltarellót és a tarantellát, magától Velencétől pedig a velencei barcarolle-át.

Az operett zenéje nálunk kevéssé ismert, aminek oka lehet, hogy a Rádió Dalszínháza nem készített a darabból magyar nyelvű változatot, ugyanakkor ezt az ismertetett angol nyelvű lemezfelvételt évtizedeken át többször sugározta a rádió:

Néhány dátum

1957. április 14., Petőfi Rádió, 11.00 - 12.30 

1981. június 30., Petőfi Rádió, 19.05 - 19.23

1992. február 28., Petőfi Rádió, 20.40 - 21.00

2002. február 10., Petőfi Rádió, 21.03 - 22.00  

2011. július 13., Bartók Rádió, 21.20 - 23.00 

2019. február 12., Bartók Rádió, 19.35 - 21.15

Ének-zenei illusztrációk:

Az „Operett, mint színpadi műfaj” topik 5232. sorszámú bejegyzésébe linkelt videókon részletek szólalnak meg A gondolások-ból, néhány színházi előadás felvételéről.