1863 Búbánat 2017-01-20 17:32:16 [Válasz erre: 1862 Búbánat 2017-01-18 11:20:53]
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Eredeti szövegkönyv: Robert Bodanzky és Alfred Maria Willner Magyar fordítás: Gábor Andor versei nyomán Zoltán Pál A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15 Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Nagy Ferenc Szereposztás: Zórika – Kincses Veronika Ilona – Kukely Júlia Paulette - Decsi Ágnes Berta – Takács Tamara Ionel (János) – Molnár András Józsi – Gulyás Dénes Tivadar – Fülöp Attila Dragotin – Bende Zsolt Kutula – Korcsmáros Péter Mihály - Mersei Miklós Erről a teljes stúdiófelvételről hangzott fel néhány szép részlet a Dankó Rádió délelőtt sugárzott operettműsorában, továbbá egy korábbi, a hatvanas évek elején rögzített rádiófelvételről svidám hármas Koltay Valéria, Gyenes Magda és Külkey László énekében: „Az első lecke annyi csak, hogy jobbra-balra less, egy négyszemközti alkalomra jó helyett keress…/ Ez a kicsi csók csak csel, csalogat, hogy most kezdd el… /- De nénikém, ez érthetetlen, mit csinálsz velünk, hogy adhatott ily lehetetlen ültetet nekünk?! …./ Ez a kicsi csók csak csel, csalogatni most kezd el, csicseregve csábít itt, csak jöjj, szaporítsuk csak…” Huszka Jenő Erzsébet című operettjéből pedig Kalocsai Zsuzsa, Kalmár Magda illetve Galambos Erzsi és Németh Sándor énekelt. A Ferencsik János-emlékhét keretében maga a nagy karmester beszélt egy archív felvétel- bejátszásról „mi a siker titka?”, aztán Horváth Ádám televíziós rendező vallott Ferencsik Jánoshoz fűződő baráti és szakmai kapcsolatáról, majd Dr. Szomolányi Gy. István (fogorvos, diszkográfus) Ferencsiket idézve elevenített fel egy anekdotát, miszerint „Három személynek nem tanácsos visszaszólni: őrmesternek, házmesternek - és a karmesternek….” Ferencsik János felvételei közül, az általa vezényelt művek részleteiben hallhattuk: - Johann Strauss: Perpetuum Mobile (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus (Km. Gulyás Dénes, a Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Verdi: Requiem – Libera me (Km. László Margit, a Budapesti Kórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar – 1972.) - Müller József – Darvas Gábor: Magyar induló (Km. Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Johann Strauss: Déli rózsák (Km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara) A délelőtti adás műsora hamarosan, hat órától ismétlésre kerül a Dankó Rádió hullámhosszán…
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Eredeti szövegkönyv: Robert Bodanzky és Alfred Maria Willner Magyar fordítás: Gábor Andor versei nyomán Zoltán Pál A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1984. július 9., Petőfi Rádió 20.35 – 22.15 Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Nagy Ferenc Szereposztás: Zórika – Kincses Veronika Ilona – Kukely Júlia Paulette - Decsi Ágnes Berta – Takács Tamara Ionel (János) – Molnár András Józsi – Gulyás Dénes Tivadar – Fülöp Attila Dragotin – Bende Zsolt Kutula – Korcsmáros Péter Mihály - Mersei Miklós Erről a teljes stúdiófelvételről hangzott fel néhány szép részlet a Dankó Rádió délelőtt sugárzott operettműsorában, továbbá egy korábbi, a hatvanas évek elején rögzített rádiófelvételről svidám hármas Koltay Valéria, Gyenes Magda és Külkey László énekében: „Az első lecke annyi csak, hogy jobbra-balra less, egy négyszemközti alkalomra jó helyett keress…/ Ez a kicsi csók csak csel, csalogat, hogy most kezdd el… /- De nénikém, ez érthetetlen, mit csinálsz velünk, hogy adhatott ily lehetetlen ültetet nekünk?! …./ Ez a kicsi csók csak csel, csalogatni most kezd el, csicseregve csábít itt, csak jöjj, szaporítsuk csak…” Huszka Jenő Erzsébet című operettjéből pedig Kalocsai Zsuzsa, Kalmár Magda illetve Galambos Erzsi és Németh Sándor énekelt. A Ferencsik János-emlékhét keretében maga a nagy karmester beszélt egy archív felvétel- bejátszásról „mi a siker titka?”, aztán Horváth Ádám televíziós rendező vallott Ferencsik Jánoshoz fűződő baráti és szakmai kapcsolatáról, majd Dr. Szomolányi Gy. István (fogorvos, diszkográfus) Ferencsiket idézve elevenített fel egy anekdotát, miszerint „Három személynek nem tanácsos visszaszólni: őrmesternek, házmesternek - és a karmesternek….” Ferencsik János felvételei közül, az általa vezényelt művek részleteiben hallhattuk: - Johann Strauss: Perpetuum Mobile (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus (Km. Gulyás Dénes, a Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Verdi: Requiem – Libera me (Km. László Margit, a Budapesti Kórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar – 1972.) - Müller József – Darvas Gábor: Magyar induló (Km. Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Johann Strauss: Déli rózsák (Km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara) A délelőtti adás műsora hamarosan, hat órától ismétlésre kerül a Dankó Rádió hullámhosszán…
1862 Búbánat 2017-01-18 11:20:53 [Válasz erre: 1861 Búbánat 2017-01-17 10:50:20]
Ferencsik János ma 110 éve született. A Dankó Rádió „Ferencsik János-emlékhét” keretében idézi fel a nagy magyar karmester alakját, bejátszott archív interjúk, riportok segítségével Őt magát is halljuk; gondolatait, Bartókról, Kodályról, a zenéről, a karmester-mesterségről, zenekarokról, fellépésekről, vendégszereplésekről, operáról, rádió- és hanglemezfelvételeiről, kollégákról, pályatársakról, szabadidős tevékenységeiről; ifj. Johann Straussról, kinek két operettjét (A denevér és A cigánybáró) is vezényelte, itthon és külföldön egyaránt. Ferencsik János hosszú, aktív karmesteri pályafutása alatt érdekes módon mindössze egy operett zenei stúdiófelvételének munkálataiban vett részt: a Rádió Dalszínháza 1961 karácsonyán mutatta be A cígánybáró magyar nyelvű teljes felvételét Ferencsik vezényletével, olyan nagyságok énekelnek ezen a rádiófelvételen, mint Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Bende Zsolt, Bartha Alfonz és Göndöcs József. Ferencsiknek kedvenc operettje volt A cigánybáró, mely felvétel sikere máig töretlen, újra és újra felcsendülnek a rádióban az operett dalai. Sőt, már CD-n is hozzáférhető a teljes zenei hanganyag. Erről a felvételről szólaltak meg tegnap után ma is, mintegy húsz percben, gyönyörű részletek, az említett kitűnő előadók tolmácsolásában. A mai adásban bejátszásokat hallottunk abból a riportból, melyben Varga András Bálint beszélgetett Ferencsik Jánossal 1982-ben, a 75. születése napja alkalmával. Ferencsik vezényletével még felcsendült a mai műsorban: - Julius Fucik: Gladiátorok bevonulása (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Kodály Zoltán: Háry János – Közzene (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara) - Bartók Béla: Magyar képek – részlet (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Johann Strauss: Császárkeringő (Km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara.) A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán, de az interneten is elérhető, a www.dankoradio.hu oldalon.
Ferencsik János ma 110 éve született. A Dankó Rádió „Ferencsik János-emlékhét” keretében idézi fel a nagy magyar karmester alakját, bejátszott archív interjúk, riportok segítségével Őt magát is halljuk; gondolatait, Bartókról, Kodályról, a zenéről, a karmester-mesterségről, zenekarokról, fellépésekről, vendégszereplésekről, operáról, rádió- és hanglemezfelvételeiről, kollégákról, pályatársakról, szabadidős tevékenységeiről; ifj. Johann Straussról, kinek két operettjét (A denevér és A cigánybáró) is vezényelte, itthon és külföldön egyaránt. Ferencsik János hosszú, aktív karmesteri pályafutása alatt érdekes módon mindössze egy operett zenei stúdiófelvételének munkálataiban vett részt: a Rádió Dalszínháza 1961 karácsonyán mutatta be A cígánybáró magyar nyelvű teljes felvételét Ferencsik vezényletével, olyan nagyságok énekelnek ezen a rádiófelvételen, mint Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Bende Zsolt, Bartha Alfonz és Göndöcs József. Ferencsiknek kedvenc operettje volt A cigánybáró, mely felvétel sikere máig töretlen, újra és újra felcsendülnek a rádióban az operett dalai. Sőt, már CD-n is hozzáférhető a teljes zenei hanganyag. Erről a felvételről szólaltak meg tegnap után ma is, mintegy húsz percben, gyönyörű részletek, az említett kitűnő előadók tolmácsolásában. A mai adásban bejátszásokat hallottunk abból a riportból, melyben Varga András Bálint beszélgetett Ferencsik Jánossal 1982-ben, a 75. születése napja alkalmával. Ferencsik vezényletével még felcsendült a mai műsorban: - Julius Fucik: Gladiátorok bevonulása (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Kodály Zoltán: Háry János – Közzene (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara) - Bartók Béla: Magyar képek – részlet (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) - Johann Strauss: Császárkeringő (Km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara.) A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán, de az interneten is elérhető, a www.dankoradio.hu oldalon.
1861 Búbánat 2017-01-17 10:50:20 [Válasz erre: 1860 Búbánat 2017-01-16 15:03:04]
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában folytatódott Ferencsik Jánosra emlékezés. A már említett 1977-es televíziós portréfilmben Vitray Tamás beszélget Ferencsikkel. Az archív hangfelvételéről kaptunk egy újabb bejátszást, továbbá egy másik riport részlete is felhangzott a rádióban: Vitray moderátori közreműködésével, Ferencsik János balatonfüredi villájába meghívott vendégek, Borsos Miklós szobrászművész, Déry Tibor író és Sinkovits Imre színművész köszöntötték fel Ferencsiket - utóbbi felolvasta Keresztúry Dezső két versét. Ferencsik János vezényletével 1961-ben készítette el a Rádió Dalszínháza "A cigánybáró" teljes stúdiófelvételét (Ágai,Házy, Komlóssy, Bartha, Ilosfalvy, Bende, Göndöcs, Melis), amelyről most a Jelenet és a Kincskeringő csendült fel Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert énekhangján. Néhány nap után ismét részletek csendültek fel Lehár Ferenc Friderikájának 1972-es stúdiófelvételéről (Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt és Simándy József). Külön örültem, hogy Simándy József énekét újra hallhattam erről a szép felvételről: - No. 7. Goethe dala "Egyszer volt egy rózsaszál, rózsaszál a réten", - No. 15. A II. felvonás fináléja (Andor, Bende, Simándy, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) Délután hat órától megismétli a rádió a délelőtti adást.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában folytatódott Ferencsik Jánosra emlékezés. A már említett 1977-es televíziós portréfilmben Vitray Tamás beszélget Ferencsikkel. Az archív hangfelvételéről kaptunk egy újabb bejátszást, továbbá egy másik riport részlete is felhangzott a rádióban: Vitray moderátori közreműködésével, Ferencsik János balatonfüredi villájába meghívott vendégek, Borsos Miklós szobrászművész, Déry Tibor író és Sinkovits Imre színművész köszöntötték fel Ferencsiket - utóbbi felolvasta Keresztúry Dezső két versét. Ferencsik János vezényletével 1961-ben készítette el a Rádió Dalszínháza "A cigánybáró" teljes stúdiófelvételét (Ágai,Házy, Komlóssy, Bartha, Ilosfalvy, Bende, Göndöcs, Melis), amelyről most a Jelenet és a Kincskeringő csendült fel Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert énekhangján. Néhány nap után ismét részletek csendültek fel Lehár Ferenc Friderikájának 1972-es stúdiófelvételéről (Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt és Simándy József). Külön örültem, hogy Simándy József énekét újra hallhattam erről a szép felvételről: - No. 7. Goethe dala "Egyszer volt egy rózsaszál, rózsaszál a réten", - No. 15. A II. felvonás fináléja (Andor, Bende, Simándy, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) Délután hat órától megismétli a rádió a délelőtti adást.
1860 Búbánat 2017-01-16 15:03:04
Ezen a héten lesz 110 éve, hogy megszületett [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/27/tul-az-operencian-3-het/; Ferencsik János. [/url] (1907. január 18. - 1984. június 12.) A Dankó Rádió már mától – egész héten át - emlékezik a nagy magyar karmesterre. A Túl az Óperencián című operettműsor vezetője, a „Ferencsik-emlékhét” szerkesztője, Nagy Ibolya műsorajánló sorait idézem: „[…] Kedvenc operettje a Cigánybáró és a Denevér volt. Kedvenc „nótája” pedig a Messze a nagy erdő……Felvételeivel, szimfonikus könnyűzenékkel és operettekkel emlékezünk rá, mindemellett természetesen sok-sok beszélgetéssel, melyben engedve a kérésnek, mikrofon elé állt. A XX. század egyik legnagyobb egyéniségének nyomába eredünk és bízom benne, hogy a hétvégére többek leszünk általa.” A ma délelőtti adásban több interjúbejátszást hallottunk egy archív televíziós portréfilmből: 1977-ben, a Ferencsik János 70. születésnapján beszélgetett vele Vitray Tamás. A mai műsorban elhangzott zenei felvételek: Johann Strauss-művek ( polkák és a Császárkeringő Ferencsikkel); Mozart: Szöktetés a szerájból – Ozmin akasztófa áriája Székely Mihállyal - Ferencsik vezényelte előadás felvételéről; Kacsóh: János vitéz – 1959-es stúdiófelvételről részletek (Házy, Sárdy, Melis) A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hangzik el.
Ezen a héten lesz 110 éve, hogy megszületett [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/27/tul-az-operencian-3-het/; Ferencsik János. [/url] (1907. január 18. - 1984. június 12.) A Dankó Rádió már mától – egész héten át - emlékezik a nagy magyar karmesterre. A Túl az Óperencián című operettműsor vezetője, a „Ferencsik-emlékhét” szerkesztője, Nagy Ibolya műsorajánló sorait idézem: „[…] Kedvenc operettje a Cigánybáró és a Denevér volt. Kedvenc „nótája” pedig a Messze a nagy erdő……Felvételeivel, szimfonikus könnyűzenékkel és operettekkel emlékezünk rá, mindemellett természetesen sok-sok beszélgetéssel, melyben engedve a kérésnek, mikrofon elé állt. A XX. század egyik legnagyobb egyéniségének nyomába eredünk és bízom benne, hogy a hétvégére többek leszünk általa.” A ma délelőtti adásban több interjúbejátszást hallottunk egy archív televíziós portréfilmből: 1977-ben, a Ferencsik János 70. születésnapján beszélgetett vele Vitray Tamás. A mai műsorban elhangzott zenei felvételek: Johann Strauss-művek ( polkák és a Császárkeringő Ferencsikkel); Mozart: Szöktetés a szerájból – Ozmin akasztófa áriája Székely Mihállyal - Ferencsik vezényelte előadás felvételéről; Kacsóh: János vitéz – 1959-es stúdiófelvételről részletek (Házy, Sárdy, Melis) A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hangzik el.
1859 Búbánat 2017-01-15 12:07:44 [Válasz erre: 22 Búbánat 2008-03-06 23:24:22]
Kapcs.a 22. és 48. sorszámokhoz Kiegészítés Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth rádió 20.25 – 21.00 Magyar szöveg: Blum Tamás Vezényel: Blum Tamás Km.:MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Ruitner Sándor Szereposztás: A bölcs bíró – Melis György A felperes – László Margit Az alperes – Réti József A felperes ügyvédje – Palcsó Sándor I. Esküdt – Domahidy László Törvényszolga – Várhelyi Endre További esküdtek: Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor A rádió akkor egyszerre két zenés darabot mutatott be: Sullivan művének elhangzása után közvetlenül került műsorra Hidas Frigyes: Az asszony és az Igazság Komolytalan zenedráma egy felvonásban Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth rádió 21.00 – 21.33 (lásd a topicban a a 48. sorszámnál) Szövegét Karinthy Frigyes ötletéből írta: Kristóf Károly. Vezényel Hidas Frigyes. Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és kamarakórusa. Rendezte: Ruitner Sándor Szereposztás: Az Igazság - Palócz László A feleség - László Margit A férj - Palcsó Sándor Júlia - Szirmay Márta A hivatalsegéd - Várhelyi Endre Az orvosszakértő - Domahidy László A jegyző- Külkey László Mindkét zenés darab cselekménye a bíróságon játszódik. Sullivan és Gilbert zenés komédiája, az Esküdtszéki tárgyalás témája egy házasságszédelgési per. Az asszony és az Igazság című „komolytalan zenedráma" bírósága viszont válóperes ügyet tárgyal. Az utóbbi darab alapjául szolgáló Karinthy-kroki egy 1916-06 kalendáriumból került elő. A bemutatókat 18 éven felülieknek szánták.
Kapcs.a 22. és 48. sorszámokhoz Kiegészítés Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: Esküdtszéki tárgyalás A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth rádió 20.25 – 21.00 Magyar szöveg: Blum Tamás Vezényel: Blum Tamás Km.:MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Bódy Irma) Zenei rendező: Ruitner Sándor Szereposztás: A bölcs bíró – Melis György A felperes – László Margit Az alperes – Réti József A felperes ügyvédje – Palcsó Sándor I. Esküdt – Domahidy László Törvényszolga – Várhelyi Endre További esküdtek: Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor A rádió akkor egyszerre két zenés darabot mutatott be: Sullivan művének elhangzása után közvetlenül került műsorra Hidas Frigyes: Az asszony és az Igazság Komolytalan zenedráma egy felvonásban Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 14., Kossuth rádió 21.00 – 21.33 (lásd a topicban a a 48. sorszámnál) Szövegét Karinthy Frigyes ötletéből írta: Kristóf Károly. Vezényel Hidas Frigyes. Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és kamarakórusa. Rendezte: Ruitner Sándor Szereposztás: Az Igazság - Palócz László A feleség - László Margit A férj - Palcsó Sándor Júlia - Szirmay Márta A hivatalsegéd - Várhelyi Endre Az orvosszakértő - Domahidy László A jegyző- Külkey László Mindkét zenés darab cselekménye a bíróságon játszódik. Sullivan és Gilbert zenés komédiája, az Esküdtszéki tárgyalás témája egy házasságszédelgési per. Az asszony és az Igazság című „komolytalan zenedráma" bírósága viszont válóperes ügyet tárgyal. Az utóbbi darab alapjául szolgáló Karinthy-kroki egy 1916-06 kalendáriumból került elő. A bemutatókat 18 éven felülieknek szánták.
1858 Búbánat 2017-01-14 16:32:56
Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika No.8. Az I. felvonás fináléja (km. Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András Az operett keresztmetszetét új stúdiófelvételéről a Rádió Dalszínháza 1972. április 3-án, a Kossuth rádióban mutatta be, 19.20 -20.10 óra között. A Dankó Rádió az elmúlt négy év során sokszor műsorára tűzte az operai igényű Lehár-operett gyönyörű részleteit, de ez az első finálé talán jó ha egyszer megszólalt, ezért is örültem annak, hogy a mai operettműsorban („Túl az Óperencián”) újra hallhattam ezt a mintegy tízperces részletet erről a kiváló stúdiófelvételről, nagyszerű operaénekeseink tolmácsolásában. Erről a rádiófelvételről még egy részlet került adásba: No.6: „Báránykám, báránykám…” - ez a vidám, kedves dal Bende Zsolt énekében csendült fel. A Friderika nagy slágerét („ Ó lányka, ó lánykám, imádlak én!” ) ezúttal nem Simándy énekelte, hanem Kovács József felvételéről szólalt meg – de a dal reminiszcenciája, a dal felidézése benne van az I. fináléban, tehát Simándy énekében is hallhatjuk a refrént. A rádióműsor első felében Kálmán Imre Bajadérjából hallhattunk még operettrészleteket, két különböző hangfelvételről szólaltak meg az ismert dalok: Zentai Anna és Kishegyi Árpád illetve Zempléni Mária és Molnár András énekelt. A mai műsor zárásaként Franz von Suppé Szép Galathea című operettjének nyitányát (részletét) hallhattuk a New York-i Filharmonikus Zenekar előadásában, Leonard Bernstein vezényletével. A délelőtti adás ismétlése 18 órakor kezdődik a Dankó Rádióban.
Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika No.8. Az I. felvonás fináléja (km. Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András Az operett keresztmetszetét új stúdiófelvételéről a Rádió Dalszínháza 1972. április 3-án, a Kossuth rádióban mutatta be, 19.20 -20.10 óra között. A Dankó Rádió az elmúlt négy év során sokszor műsorára tűzte az operai igényű Lehár-operett gyönyörű részleteit, de ez az első finálé talán jó ha egyszer megszólalt, ezért is örültem annak, hogy a mai operettműsorban („Túl az Óperencián”) újra hallhattam ezt a mintegy tízperces részletet erről a kiváló stúdiófelvételről, nagyszerű operaénekeseink tolmácsolásában. Erről a rádiófelvételről még egy részlet került adásba: No.6: „Báránykám, báránykám…” - ez a vidám, kedves dal Bende Zsolt énekében csendült fel. A Friderika nagy slágerét („ Ó lányka, ó lánykám, imádlak én!” ) ezúttal nem Simándy énekelte, hanem Kovács József felvételéről szólalt meg – de a dal reminiszcenciája, a dal felidézése benne van az I. fináléban, tehát Simándy énekében is hallhatjuk a refrént. A rádióműsor első felében Kálmán Imre Bajadérjából hallhattunk még operettrészleteket, két különböző hangfelvételről szólaltak meg az ismert dalok: Zentai Anna és Kishegyi Árpád illetve Zempléni Mária és Molnár András énekelt. A mai műsor zárásaként Franz von Suppé Szép Galathea című operettjének nyitányát (részletét) hallhattuk a New York-i Filharmonikus Zenekar előadásában, Leonard Bernstein vezényletével. A délelőtti adás ismétlése 18 órakor kezdődik a Dankó Rádióban.
1857 Búbánat 2017-01-10 11:58:33
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának tegnap óta vendége a nyolcvannégy esztendős karmester és zeneszerző, [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/19/tul-az-operencian-2-het/; Bíró Attila, [/url] aki 1970 és 1987 között a Fővárosi Operettszínházban dirigált. Bíró Péterrel egész héten át ezúttal is a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. A mai adásban többek között elmesélte, hogy még zeneakadémiai évei alatt korrepetitorként és segédkarmesterként alkalma volt részt venni a Szegedi Nemzeti Színház új Don Pasquale produkciójának betanításában és színpadra állításában... A műsor egyebek közt megemlékezett Seress Rezső zeneszerző-zongoristáról, aki ezen a napon távozott közülünk, 1968. január 11-én. A zenei kínálatból kiemelem Offenbach remekének, az Eljegyzés lámpafénynél című operettjének részleteit, mégpedig a második teljes rádiófelvételről: 1978 – Breitner Tamás – Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendezte: Bozó László. (Az első komplett stúdiófelvételen – 1957 - Neményi Lili, Sándor Judit, Szilvássy Margit, Szabó Miklós énekel, Fischer Sándor vezényli a rádió szimfonikus zenekarát. A rendező Szécsi Ferenc volt.) - Denise és Pierre kettőse (Decsi Ágnes, Rozsos István) - Denise, Fanchette, Catherine és Pierre négyese (Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István): „- Szól az esti lágy harangszó, nyár idején, hallgat az éj. Szól az esti lágy harangszó itt van a nyugodalmas éj. - Nem jár itt egy árva lélek! A csend oly mély, még nincs veszély, itt nincs veszély! - Elfáradtam egészen! - Itt lesz a fa tövében. – Álom fog el. – Lássuk hát, itt a perc! – Nincs itt! Ördög-pokol! Itt nem jól látok! Ó jaj! Ó jaj! Hisz itt semmi nincs! Itt nincs! Ördög-pokol! Erre sem látom. - Átkozott kincs, sehol nincs semmi! Amellett nincs, itt kéne lenni! Mit látok?! Ez, Denise, nézd itt!...- Alszik ő! - Alszik ő! – Alszik ő! - És a kincs más felől el nem érhető. Mit tegyek? Oly mély az álma! Szegény leány, kifáradt már! –Pierre, Pierre, szívem - Álmában rólam beszél. –Pierre, szívem…- Ó, az aljas! Ó, az aljas! – A kezében levél….Talán szerelmet vall! Nézzük gyorsan! - Halljuk csak! – Nézzük gyorsan!...Halljuk csak! - Ó, ez nem álom varázsa! Kezében levél, mit Martin bácsi írt: ’Az esti harang szavára ma szíved elnyeri őt, a vágyva remélt hű szeretőt, hű szeretőt…’ /- Szól az esti lágy harangszó, nyár idején, hallgat az éj. Szól az esti lágy harangszó itt van a nyugodalmas éj…” - Bordal (Kalmár Magda, Decsi Ágnes, Takács Tamara, Rozsos István): „- Este hogyha csendesek a házak, a kert, az udvar munka után, jó baráttal tűz közelében iddogálni jólesik ám. - Az ég is szereti a jó bort! Tele lenne másképp szőlőszemmel! –Hát, tölts a poharadba óbort! A bú, a gond nem kell nekem, nem! -Emelem poharam, - emelem poharam, - emelem poharam,- emelem poharam! Koccints hát, koccints hát, a jó bort Isten adta nékünk! Koccints hát, koccints hát, hogy lenne másképp szőlőszem, még az ég is a jó bort szereti, hogy lenne másképp szőlőszem, emelem poharam, emelem poharam, nem kell gond nekem, nem, nem, nem!/-Bor nélkül oly morcos a kedvem, álmosan jár bennem a vér! Bortól minden rózsaszínű lesz, s ez mindennél többet is ér! – Az ég is szereti a jó bort…./ Együtt jár a bor szerelemmel, vérem lángja borra kigyúl, józan fejjel nem vagyok ember, bortól lelkem felszabadul.– Az ég is szereti a jó bort….” De egy élő koncertfelvételről elhangzott a nevezetes „veszekedő-kettős” is próza-felvezetéssel: „…Itt a finom úri dáma, de csúnya a szája…/Azt se tudja, mit beszél, kikaparom a szemét, ami sok az sok, mégis sok…/ Volna egy tanácsom… Egy tanácsom, szépen mondj le róla… Bárhogy is reméled, nem dűlök be néked…/ Dühbejöttem, dühbejöttem….” - anya és lánya, azaz Kállay Bori és Fonyó Barbara előadásában (Km. a Váci Szimfonikus Zenekar, vezényel: Farkas Pál.) A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a rádióban és az internetes elérhetőségen, a www.dankoradio.hu oldalon.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának tegnap óta vendége a nyolcvannégy esztendős karmester és zeneszerző, [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/19/tul-az-operencian-2-het/; Bíró Attila, [/url] aki 1970 és 1987 között a Fővárosi Operettszínházban dirigált. Bíró Péterrel egész héten át ezúttal is a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. A mai adásban többek között elmesélte, hogy még zeneakadémiai évei alatt korrepetitorként és segédkarmesterként alkalma volt részt venni a Szegedi Nemzeti Színház új Don Pasquale produkciójának betanításában és színpadra állításában... A műsor egyebek közt megemlékezett Seress Rezső zeneszerző-zongoristáról, aki ezen a napon távozott közülünk, 1968. január 11-én. A zenei kínálatból kiemelem Offenbach remekének, az Eljegyzés lámpafénynél című operettjének részleteit, mégpedig a második teljes rádiófelvételről: 1978 – Breitner Tamás – Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Matz László. Rendezte: Bozó László. (Az első komplett stúdiófelvételen – 1957 - Neményi Lili, Sándor Judit, Szilvássy Margit, Szabó Miklós énekel, Fischer Sándor vezényli a rádió szimfonikus zenekarát. A rendező Szécsi Ferenc volt.) - Denise és Pierre kettőse (Decsi Ágnes, Rozsos István) - Denise, Fanchette, Catherine és Pierre négyese (Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István): „- Szól az esti lágy harangszó, nyár idején, hallgat az éj. Szól az esti lágy harangszó itt van a nyugodalmas éj. - Nem jár itt egy árva lélek! A csend oly mély, még nincs veszély, itt nincs veszély! - Elfáradtam egészen! - Itt lesz a fa tövében. – Álom fog el. – Lássuk hát, itt a perc! – Nincs itt! Ördög-pokol! Itt nem jól látok! Ó jaj! Ó jaj! Hisz itt semmi nincs! Itt nincs! Ördög-pokol! Erre sem látom. - Átkozott kincs, sehol nincs semmi! Amellett nincs, itt kéne lenni! Mit látok?! Ez, Denise, nézd itt!...- Alszik ő! - Alszik ő! – Alszik ő! - És a kincs más felől el nem érhető. Mit tegyek? Oly mély az álma! Szegény leány, kifáradt már! –Pierre, Pierre, szívem - Álmában rólam beszél. –Pierre, szívem…- Ó, az aljas! Ó, az aljas! – A kezében levél….Talán szerelmet vall! Nézzük gyorsan! - Halljuk csak! – Nézzük gyorsan!...Halljuk csak! - Ó, ez nem álom varázsa! Kezében levél, mit Martin bácsi írt: ’Az esti harang szavára ma szíved elnyeri őt, a vágyva remélt hű szeretőt, hű szeretőt…’ /- Szól az esti lágy harangszó, nyár idején, hallgat az éj. Szól az esti lágy harangszó itt van a nyugodalmas éj…” - Bordal (Kalmár Magda, Decsi Ágnes, Takács Tamara, Rozsos István): „- Este hogyha csendesek a házak, a kert, az udvar munka után, jó baráttal tűz közelében iddogálni jólesik ám. - Az ég is szereti a jó bort! Tele lenne másképp szőlőszemmel! –Hát, tölts a poharadba óbort! A bú, a gond nem kell nekem, nem! -Emelem poharam, - emelem poharam, - emelem poharam,- emelem poharam! Koccints hát, koccints hát, a jó bort Isten adta nékünk! Koccints hát, koccints hát, hogy lenne másképp szőlőszem, még az ég is a jó bort szereti, hogy lenne másképp szőlőszem, emelem poharam, emelem poharam, nem kell gond nekem, nem, nem, nem!/-Bor nélkül oly morcos a kedvem, álmosan jár bennem a vér! Bortól minden rózsaszínű lesz, s ez mindennél többet is ér! – Az ég is szereti a jó bort…./ Együtt jár a bor szerelemmel, vérem lángja borra kigyúl, józan fejjel nem vagyok ember, bortól lelkem felszabadul.– Az ég is szereti a jó bort….” De egy élő koncertfelvételről elhangzott a nevezetes „veszekedő-kettős” is próza-felvezetéssel: „…Itt a finom úri dáma, de csúnya a szája…/Azt se tudja, mit beszél, kikaparom a szemét, ami sok az sok, mégis sok…/ Volna egy tanácsom… Egy tanácsom, szépen mondj le róla… Bárhogy is reméled, nem dűlök be néked…/ Dühbejöttem, dühbejöttem….” - anya és lánya, azaz Kállay Bori és Fonyó Barbara előadásában (Km. a Váci Szimfonikus Zenekar, vezényel: Farkas Pál.) A délelőtti adás ismétlése 18 órától hallgatható meg a rádióban és az internetes elérhetőségen, a www.dankoradio.hu oldalon.
1856 Búbánat 2017-01-08 17:47:48 [Válasz erre: 119 Búbánat 2008-04-06 01:01:49]
Pontosítás a 119. sz. bejegyzésemhez: Miljutyin: A cirkusz csillagai Korábban írtam, hogy egy hangfelvételét ismerem az operettnek a rádióból: 1965. december 15. Most utánanéztem, volt még egy korábban sugárzott felvétel is a rádióban, ugyancsak hangfelvétel: 1963. január 16., Kossuth Rádió, 13.58 - 16.25. (sugárzása közben tíz perces szünettel). Így a Rádió Dalszínháza bemutatója megelőzte még ezt a korábbi időpontot is. Írta: Jak Ziskind. Fordította és rádióra alkalmazta: Innocent Vincue Ernő Verseket Raics István fordította Vezényel: Bródy Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara, a Földényi-kórus Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Marton Frigyes Szereposztás: Andrej Baklanov – Bende Zsolt (Bitskey Tibor) Gloria – Németh Marika Galina – Lehoczky Zsuzsa Kosztya – Bodrogi Gyula Voroncova – Olty Magda Rosetti – Mányai Lajos Mortimer – Radnay György )Greguss Zoltán) Valdemar – Feleki Kamill Lolita – Gyenes Magda Odüsszeusz – Pagonyi János Pizsama – Kibédi Ervin Abdul – Nádas Tibor (Hlatky László) Rendőrtiszt – Kamarás Gyula Újságárus – Árosi Aladár
Pontosítás a 119. sz. bejegyzésemhez: Miljutyin: A cirkusz csillagai Korábban írtam, hogy egy hangfelvételét ismerem az operettnek a rádióból: 1965. december 15. Most utánanéztem, volt még egy korábban sugárzott felvétel is a rádióban, ugyancsak hangfelvétel: 1963. január 16., Kossuth Rádió, 13.58 - 16.25. (sugárzása közben tíz perces szünettel). Így a Rádió Dalszínháza bemutatója megelőzte még ezt a korábbi időpontot is. Írta: Jak Ziskind. Fordította és rádióra alkalmazta: Innocent Vincue Ernő Verseket Raics István fordította Vezényel: Bródy Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara, a Földényi-kórus Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Marton Frigyes Szereposztás: Andrej Baklanov – Bende Zsolt (Bitskey Tibor) Gloria – Németh Marika Galina – Lehoczky Zsuzsa Kosztya – Bodrogi Gyula Voroncova – Olty Magda Rosetti – Mányai Lajos Mortimer – Radnay György )Greguss Zoltán) Valdemar – Feleki Kamill Lolita – Gyenes Magda Odüsszeusz – Pagonyi János Pizsama – Kibédi Ervin Abdul – Nádas Tibor (Hlatky László) Rendőrtiszt – Kamarás Gyula Újságárus – Árosi Aladár
1855 Búbánat 2017-01-08 17:39:15 [Válasz erre: 1854 Búbánat 2017-01-08 17:33:45]
És még az előbbi pótlásaként: Akárcsak a Paganini rádiófelvételén, A vándordiák stúdiófelvételén is Ney Tibor játssza a hegedűszólót.
És még az előbbi pótlásaként: Akárcsak a Paganini rádiófelvételén, A vándordiák stúdiófelvételén is Ney Tibor játssza a hegedűszólót.
1854 Búbánat 2017-01-08 17:33:45 [Válasz erre: 747 Búbánat 2014-12-15 11:36:49]
Kiegészítés a 747. és az 1. sz. bejegyzésemhez: A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. november 2., Kossuth Rádió 20.10 - 21.50 Lehár Ferenc – Innocent Vincze Ernő: A vándordiák Rádióra alkalmazta: Rékai Miklós Vezényel: Bródy Tamás Km.: MRT Szimfonikus zenekara, Forrai-kórus (Karigazgató: Forrai Miklós). Zenei rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Aghy Péter – Svéd Sándor (Ajtay Andor) Sárika, a leánya – Zentai Anna A diák – Szabó Miklós (Benkő Gyula) Karolina – Gyurkovics Mária (Tolnay Klári) Borcsa néni – Török Erzsi (Dajbukát Ilona) István – Rissay Pál Kolb Ferdinánd, császári futár – Ungvári László
Kiegészítés a 747. és az 1. sz. bejegyzésemhez: A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. november 2., Kossuth Rádió 20.10 - 21.50 Lehár Ferenc – Innocent Vincze Ernő: A vándordiák Rádióra alkalmazta: Rékai Miklós Vezényel: Bródy Tamás Km.: MRT Szimfonikus zenekara, Forrai-kórus (Karigazgató: Forrai Miklós). Zenei rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Aghy Péter – Svéd Sándor (Ajtay Andor) Sárika, a leánya – Zentai Anna A diák – Szabó Miklós (Benkő Gyula) Karolina – Gyurkovics Mária (Tolnay Klári) Borcsa néni – Török Erzsi (Dajbukát Ilona) István – Rissay Pál Kolb Ferdinánd, császári futár – Ungvári László
1853 Búbánat 2017-01-08 17:29:03 [Válasz erre: 208 Búbánat 2008-04-25 01:25:57]
Kiegészítés a 208. sorszámú bejegyzésemhez: A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini - keresztmetszet Km.: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós, valamint Ney Tibor – hegedű és a Nagyar Rádió Szimfonikus zenekara Vezényel: Bródy Tamás
Kiegészítés a 208. sorszámú bejegyzésemhez: A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini - keresztmetszet Km.: Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós, valamint Ney Tibor – hegedű és a Nagyar Rádió Szimfonikus zenekara Vezényel: Bródy Tamás
1852 Búbánat 2017-01-07 16:09:32 [Válasz erre: 1764 Búbánat 2016-11-15 12:27:33]
Kapcs. az 1.764. és 1.193. sorszámú bejegyzéseimhez A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában - „Túl az Óperencián” - ismét hallgathattunk szép melódiákat Kemény Egon – Erdődy János Krisztina kisasszony című rádióoperettjéből! Nagy Ibolya szerkesztésében tavaly november 15-én is már elhangzott néhány kedves részlet ebből a fülbemászó zenékkel teli operettből, és most, örömünkre, a múltkori adásban is már hallott két duett megismétlése mellett újabb énekszámok is hallhatóvá váltak az adásban. Már többször leírtam, először 1959. augusztus 22-én, a Kossuth rádióban 20:25 órától szólalt meg a teljes operett. Az 1.764. és 1.193. sorszámok alatt a teljes „színlapot” szereposztással beírtam. Kitűnő ének- és színművészek egész sora működött közre a felvételen, közülük kiemelem Petress Zsuzsát Gyenes Magdát Kövecses Bélát Bilicsi Tivadart és Rátonyi Róbertet. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényli. A zenei rendező Ruitner Sándor, a rendező Cserés Miklós dr. volt. A Krisztina kisasszony operettből a következő részletek kerültek a ma délelőtti adásba (ismétlés 18 órától!). - Krisztina és István kettőse (Petress Zsuzsa és Kövecses Béla) „ Kósza felhő úszik fenn az égen, rab madárka búsan néz felé, szabadságnak vágya él szívében, várja, hogy a kalitkának rácsa nyílik még…” - Francia huszárok dala (Gyenes Magda és a Földényi férfikar) „--- Egy csókra mindig készen áll a huszár…” - Krisztina és István kettőse (Petress Zsuzsa és Kövecses Béla) „Záporeső áztatja nyáron a mezőt, zápor után kék a vidám fénylő ég… /- Nézz rám csak, tovafut a bánat, messze száll; - Nézz rám csak, mosolyog az édes napsugár…” - Blanche sanzonja (Gyenes Magda) „Sétál a párizsi utcán egy édes kis párizsi lány, büszkén a gárdahuszár várja, kocog a lányka után, fülébe suttogja szépen…/Hallgat a szóra a kislány és máris indulni kész, mehetünk már a csatába, teljes a felszerelés…” - Blanche és Brunner kettőse (Gyenes Magda és Bilicsi Tivadar) „-Ha én egyszer tereád szemet vetek, nem is mondok akkor hát nemet neked. - Hogyha egyszer tereád vetek szemet, nem is mondhatok talán neked nemet. /Andalgunk te meg én…” Kemény Egon operettjének említett számain túl még Fényes Szabolcs dalaiból is kaptunk egy válogatást: Voith Ági és Bodrogi Gyula; Póka Éva, Balogh Ferenc és Straub Dezső; Szerencsi Éva és Maros Gábor; Voith Ági és Soós Lajos énekeltek régi felvételükről. Az operettműsor hat órakor kezdődő ismétlése során, melyben Vágó Zsuzsi, az Operettszínház énekművésze a vendég (egész héten vele beszélget Nagy Ibolya), újra meghallgathatjuk a délelőtti adást.
Kapcs. az 1.764. és 1.193. sorszámú bejegyzéseimhez A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában - „Túl az Óperencián” - ismét hallgathattunk szép melódiákat Kemény Egon – Erdődy János Krisztina kisasszony című rádióoperettjéből! Nagy Ibolya szerkesztésében tavaly november 15-én is már elhangzott néhány kedves részlet ebből a fülbemászó zenékkel teli operettből, és most, örömünkre, a múltkori adásban is már hallott két duett megismétlése mellett újabb énekszámok is hallhatóvá váltak az adásban. Már többször leírtam, először 1959. augusztus 22-én, a Kossuth rádióban 20:25 órától szólalt meg a teljes operett. Az 1.764. és 1.193. sorszámok alatt a teljes „színlapot” szereposztással beírtam. Kitűnő ének- és színművészek egész sora működött közre a felvételen, közülük kiemelem Petress Zsuzsát Gyenes Magdát Kövecses Bélát Bilicsi Tivadart és Rátonyi Róbertet. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényli. A zenei rendező Ruitner Sándor, a rendező Cserés Miklós dr. volt. A Krisztina kisasszony operettből a következő részletek kerültek a ma délelőtti adásba (ismétlés 18 órától!). - Krisztina és István kettőse (Petress Zsuzsa és Kövecses Béla) „ Kósza felhő úszik fenn az égen, rab madárka búsan néz felé, szabadságnak vágya él szívében, várja, hogy a kalitkának rácsa nyílik még…” - Francia huszárok dala (Gyenes Magda és a Földényi férfikar) „--- Egy csókra mindig készen áll a huszár…” - Krisztina és István kettőse (Petress Zsuzsa és Kövecses Béla) „Záporeső áztatja nyáron a mezőt, zápor után kék a vidám fénylő ég… /- Nézz rám csak, tovafut a bánat, messze száll; - Nézz rám csak, mosolyog az édes napsugár…” - Blanche sanzonja (Gyenes Magda) „Sétál a párizsi utcán egy édes kis párizsi lány, büszkén a gárdahuszár várja, kocog a lányka után, fülébe suttogja szépen…/Hallgat a szóra a kislány és máris indulni kész, mehetünk már a csatába, teljes a felszerelés…” - Blanche és Brunner kettőse (Gyenes Magda és Bilicsi Tivadar) „-Ha én egyszer tereád szemet vetek, nem is mondok akkor hát nemet neked. - Hogyha egyszer tereád vetek szemet, nem is mondhatok talán neked nemet. /Andalgunk te meg én…” Kemény Egon operettjének említett számain túl még Fényes Szabolcs dalaiból is kaptunk egy válogatást: Voith Ági és Bodrogi Gyula; Póka Éva, Balogh Ferenc és Straub Dezső; Szerencsi Éva és Maros Gábor; Voith Ági és Soós Lajos énekeltek régi felvételükről. Az operettműsor hat órakor kezdődő ismétlése során, melyben Vágó Zsuzsi, az Operettszínház énekművésze a vendég (egész héten vele beszélget Nagy Ibolya), újra meghallgathatjuk a délelőtti adást.
1851 Búbánat 2017-01-04 13:35:02
A Dankó Rádió 2015 májusában, az operettműsorban, a csütörtöki Lehár-napon, születésének 145. évfordulója jegyében, egy bejátszott archív rádiófelvétel (1970) részletéről, Kristóf Károly szerkesztő, író, színpadi szerző emlékezett vissza a zeneszerzőre, pesti személyes találkozásaikra. Ebben az interjúban említette saját daljátékát, mely akár posztumusz Lehár-darabnak is tekinthető. Címe: „Az első szívdobbanás”. Korábban az „Operett, mint színpadi műfaj” topicból „átemeltem” a Lehár-topicba (lásd 366. sorszámnál) azt a beírásomat, melyben idéztem Schubert Ferenc zenei szerkesztőnek a rádióújságban megjelent felvezető sorait a 135. Lehár-évforduló alkalmából a rádióban 2005. április 30-án Ruitner Sándor szerkesztésében elhangzott adásra. 2005. április 30. Petőfi rádió 16.00 – 18.30: A Rádió Dalszínháza 135 éve született Lehár Ferenc Lehár Ferenc–Rékay Miklós–Kristóf Károly: Az első szívdobbanás Dokumentumok, valamint az 1955-ben készült rádiófelvétel részleteinek felhasználásával a posztumusz Lehár-daljáték bemutatójára emlékszik Ruitner Sándor. Km. Bitskey Tibor, Fekete Pál, Sennyei Vera, Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert, Zentai Anna, Baksay Árpád, Ajtay Andor, Halász Géza, Homm Pál, Szabó Ernô, Kôváry Gyula, Csákányi László, Táncsics Mária, az MR Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vez. Bródy Tamás Most ide is átmásolom e sorokat: „50 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni – az akkor még az Irodalmi Osztállyal közösen munkálkodó – dramaturgia azzal a gondolattal, amit Kristóf Károly dobott be a köztudatba, hogy életrajzi daljátékot kellene írni Lehár Ferenc tulajdonképpeni pályakezdő korszakáról, azaz a losonci katona-karmesteri évekről. Az ilyen életrajzi játékok írásában igencsak rutinos író tudta, hogy a mindössze hét esztendeje meghalt világhírű zeneszerző esetében egy ilyesfajta munkához mindenképpen meg kell szerezni az örökösök engedélyét. Megkereste tehát Lehár Svájcban élő húgát, aki viszont csak azzal a feltétellel járult hozzá a komponista életrajzi játékának zenés formájához, ha maga a főszereplő nem énekel a darabban. Így tehát született egy szabályos daljáték, amelyben minden szereplő kapott zenés feladatot, csak a Lehár nem. Ezt azonban olyan ügyesen oldották meg, hidalták át a szerzők (az eredeti kompozíciók alapján Rékay Miklós teremtette meg a daljáték végső zenei formáját), hogy az embernek nincs hiányérzete. Maga a darab – szerintünk – azért a legértékesebb Lehár-felvétele archívumunknak, mert a mi műhelyünk kezdeményezése nyomán született, és – annak ellenére, hogy magyar színpadon nem mutatták be – egy szerencsés véletlennek köszönhetően Európa francia nyelvterületének valamennyi zenés színháza (beleértve Belgiumot és a francia Svájcot is) eljátszotta az ennek alapján készült daljátékot, Rose de Noël címmel. Sőt a párizsi Chatelet színház szereplőinek közreműködésével hosszújátszású lemez is készült a darab zenei anyagából.” Kutatásaim közben rábukkantam a korabeli rádióújságban a bemutatott zenés darab egyik ismétlésének „beharangozására” - részletes színlappal. Az alkotókat és a teljes szereposztást kiírtam magamnak: 1957. december 21., Petőfi Rádió, 15.25 – 18.00 (Közben 16.25-16.35 szünet) Lehár Ferenc: Az első szívdobbanás Rádióoperett három részben Lehár Ferenc ismeretlen műveiből a zenéjét összeállította Rékay Miklós. Szövegét és verseit Kristóf Károly írta. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, és a Pénzügyőrök Fúvószenekara. Vezényel: Bródy Tamás (Az 1955-ös rádióbemutató hangfelvétele) Szereposztás: Az ifjú Lehár Ferenc – Bitskey Tibor Czentz Kajetán – Fekete Pál Melabáró, a felesége – Sennyei Vera Valérienie, a leányuk – Petress Zsuzsa Papa, az Alajos – Rátonyi Róbert Fátyol Zelka – Zentai Anna Gróf Gyarmathy – Baksay Árpád Láng – Ajtay Andor Horváth József – Halász Géza Polgármester – Szabó Ernő Mölkenstein – Homm Pál Főherceg – Kőváry Gyula Salvator – Csákányi László Piroska – Táncsics Mária A Dankó Rádió említett műsorában egy vidám kettős is elhangzott erről az archív felvételről: „Dínom - dánom, csak te légy a párom” (Zentai Anna és Rátonyi Róbert).
A Dankó Rádió 2015 májusában, az operettműsorban, a csütörtöki Lehár-napon, születésének 145. évfordulója jegyében, egy bejátszott archív rádiófelvétel (1970) részletéről, Kristóf Károly szerkesztő, író, színpadi szerző emlékezett vissza a zeneszerzőre, pesti személyes találkozásaikra. Ebben az interjúban említette saját daljátékát, mely akár posztumusz Lehár-darabnak is tekinthető. Címe: „Az első szívdobbanás”. Korábban az „Operett, mint színpadi műfaj” topicból „átemeltem” a Lehár-topicba (lásd 366. sorszámnál) azt a beírásomat, melyben idéztem Schubert Ferenc zenei szerkesztőnek a rádióújságban megjelent felvezető sorait a 135. Lehár-évforduló alkalmából a rádióban 2005. április 30-án Ruitner Sándor szerkesztésében elhangzott adásra. 2005. április 30. Petőfi rádió 16.00 – 18.30: A Rádió Dalszínháza 135 éve született Lehár Ferenc Lehár Ferenc–Rékay Miklós–Kristóf Károly: Az első szívdobbanás Dokumentumok, valamint az 1955-ben készült rádiófelvétel részleteinek felhasználásával a posztumusz Lehár-daljáték bemutatójára emlékszik Ruitner Sándor. Km. Bitskey Tibor, Fekete Pál, Sennyei Vera, Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert, Zentai Anna, Baksay Árpád, Ajtay Andor, Halász Géza, Homm Pál, Szabó Ernô, Kôváry Gyula, Csákányi László, Táncsics Mária, az MR Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vez. Bródy Tamás Most ide is átmásolom e sorokat: „50 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni – az akkor még az Irodalmi Osztállyal közösen munkálkodó – dramaturgia azzal a gondolattal, amit Kristóf Károly dobott be a köztudatba, hogy életrajzi daljátékot kellene írni Lehár Ferenc tulajdonképpeni pályakezdő korszakáról, azaz a losonci katona-karmesteri évekről. Az ilyen életrajzi játékok írásában igencsak rutinos író tudta, hogy a mindössze hét esztendeje meghalt világhírű zeneszerző esetében egy ilyesfajta munkához mindenképpen meg kell szerezni az örökösök engedélyét. Megkereste tehát Lehár Svájcban élő húgát, aki viszont csak azzal a feltétellel járult hozzá a komponista életrajzi játékának zenés formájához, ha maga a főszereplő nem énekel a darabban. Így tehát született egy szabályos daljáték, amelyben minden szereplő kapott zenés feladatot, csak a Lehár nem. Ezt azonban olyan ügyesen oldották meg, hidalták át a szerzők (az eredeti kompozíciók alapján Rékay Miklós teremtette meg a daljáték végső zenei formáját), hogy az embernek nincs hiányérzete. Maga a darab – szerintünk – azért a legértékesebb Lehár-felvétele archívumunknak, mert a mi műhelyünk kezdeményezése nyomán született, és – annak ellenére, hogy magyar színpadon nem mutatták be – egy szerencsés véletlennek köszönhetően Európa francia nyelvterületének valamennyi zenés színháza (beleértve Belgiumot és a francia Svájcot is) eljátszotta az ennek alapján készült daljátékot, Rose de Noël címmel. Sőt a párizsi Chatelet színház szereplőinek közreműködésével hosszújátszású lemez is készült a darab zenei anyagából.” Kutatásaim közben rábukkantam a korabeli rádióújságban a bemutatott zenés darab egyik ismétlésének „beharangozására” - részletes színlappal. Az alkotókat és a teljes szereposztást kiírtam magamnak: 1957. december 21., Petőfi Rádió, 15.25 – 18.00 (Közben 16.25-16.35 szünet) Lehár Ferenc: Az első szívdobbanás Rádióoperett három részben Lehár Ferenc ismeretlen műveiből a zenéjét összeállította Rékay Miklós. Szövegét és verseit Kristóf Károly írta. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, és a Pénzügyőrök Fúvószenekara. Vezényel: Bródy Tamás (Az 1955-ös rádióbemutató hangfelvétele) Szereposztás: Az ifjú Lehár Ferenc – Bitskey Tibor Czentz Kajetán – Fekete Pál Melabáró, a felesége – Sennyei Vera Valérienie, a leányuk – Petress Zsuzsa Papa, az Alajos – Rátonyi Róbert Fátyol Zelka – Zentai Anna Gróf Gyarmathy – Baksay Árpád Láng – Ajtay Andor Horváth József – Halász Géza Polgármester – Szabó Ernő Mölkenstein – Homm Pál Főherceg – Kőváry Gyula Salvator – Csákányi László Piroska – Táncsics Mária A Dankó Rádió említett műsorában egy vidám kettős is elhangzott erről az archív felvételről: „Dínom - dánom, csak te légy a párom” (Zentai Anna és Rátonyi Róbert).
1850 Búbánat 2017-01-03 15:04:21
A Dankó Rádió mai operettműsorának első részében Kálmán Imre Tatárjárás című operettjéből hangzottak el részletek: Raffay Erzsébet és Svéd Sándor illetve Zentai Anna és László Margit énekelt, míg a második felében Lehár dalművéből, az Évából csendültek fel szép dalok és kettősök. Az Évának négy magyar nyelvű felvételét ismerem a rádióból – közülük ezúttal három stúdiófelvételéről szólaltak meg a részletek a rádióban: I. Lehár Ferenc - Gábor Andor – Szabó Miklós: Éva – keresztmetszet (1965) Közreműködők: Házy Erzsébet (Éva), Zentay Anna (Pipsi), Kishegyi Árpád (Larousse), Udvardy Tibor (Oktáv), valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás Erről a rádiófelvételről ma egy részlet került adásba: - Pipsi és Oktáv kettőse „A félhomályos utcán” (Zentay Anna, Udvardy Tibor) „… - A Montmartre-on ha járok, a vérem táncba kezd. A Montmartre-on ha járok, száz csókra hív az est! S a félhomályos utcán ha hozzám lép egy lány, a Montmartre-on ha járok, a mámor vár reám!...” II. Lehár Ferenc – Gábor Andor – Semsei Jenő – Szabó Miklós: Éva – teljes felvétel Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. június 23. Kossuth adó, 19.30-21.30 A keretjátékot Romhányi József írta Vezényel: Sebestyén András Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Éva – Lehoczky Éva Oktáv – Korondy György Larousse – Kishegyi Árpád (a tíz évvel korábbi keresztmetszeten is ő énekli a szólamot) Pipszi – Németh Marika Dagobert – Bende Zsolt Prunelles – Sólyom Nagy Sándor Inas – Bíró József Átíró – Körmendi János Igazgató – Balázs Samu Erről a stúdiófelvételről ma három részlet csendült fel: - No.1. Bevezető jelenet és Larousse dala (km. Kishegyi árpád és az MRT Énekkara) „- Itt az idő, máris jön Ő!... /- Üdv, Éva! Üdv, Éva! Ünnepre vár e szép születésnap! Boldog légy!” - No. 12. Pipsi és Dagobert kettőse (Németh Marika, Bende Zsolt) „[…] Válni kell hát, válni kell-e? Így van rendjén, Istenem… / Boldogság! Vége már! Várni kell! Harcra fel! Semmi sincs, hogyha nincs némi kincs! Hordd el már sátorfát! Fel is út, le is út! Búcsút ints, búcsút ints! Fel is út, le is út! Búcsút ints! Volt, de nincs! […]” - No. 11. Oktáv dala (Korondy György) „A névrokonod, Éva ősanyám…./ Éva, miért vagy büszke, hogy Ádámhoz hű maradsz! Én ettől kezdve nőre nem igen akadok. Ősanya, Éva, drága szívem, hogy történt ez velem?! Ősanya, Éva, drága szívem, mondd meg nekem… Madam, Adieu!” III. Lehár Ferenc – Gábor Andor: Éva – részletek A rádiófelvétel bemutatója: 1958. április 8. Kossuth adó 20.20 Km.: Romvári Gertrud (Éva), Zentay Anna (Pipsi), Baksay Árpád (Oktáv), Puskás Sándor (Dagobert), Rátonyi Róbert (Larousse), valamint az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Török Emil. A mai adásnapon erről a stúdiófelvételről egy énekszám hangzott el az operettből: - Pipsi, Dagobert és Larousse hármasa Ideírom a teljes dalszöveget, amit korábban máshol ugyan már leírtam; kis pontosításokat eszközöltem benne: Pipsi: Egyik részről jő a férj, másik részről jobb ha fél, a nő a férjre vágyik, mert rab lesz mindhalálig. …………………………… hadd jöjjön, aki adva van, sőt még a kor sem számít! Ki hát az első szám itt? Dagobert: Legyek első én! Larousse: Én a második! Pipsi: És ha kell, a sorrend változik! Larousse: Legyek én jelen! Dagobert: Én a múlt vagyok! Pipsi: A nevem Desire,nagy titok! Dagobert és Larousse: Én már voltam hitvese! Larousse: El is váltunk, lássa be! Pipsi:Ha-ha-ha... Refrén Pipsi: Elválunk, ha kell, azt mondja e dal, mert manapság ez a szokás. Ez biztos siker, és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Ha elvált a nő, már szabad az út, hogy azt tegye, amit kíván! Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán! Pipszi: Kezdetben azt mondtam én: ejnye, ez már fess legény! No, ez se lenne botrány, de összevesztünk aztán. A csók terén is mást akart, hát én azt mondtam, üsse kard! S már gondolhatja bárki, mi volt a finom márki? Pipszi: Ön az első szám! Dagobert: Maga jő aztán! Larousse: Belenyugszunk mind a hárman már! Dagobert: Semmi nagy remény! Larousse: Semmi költemény! Pipsi: Kivéve azt, aki vélem él! Larousse: Párizsban ez így szokás! Dagobert: Szörnyű banalitás! Refrén Dagobert és Larousse: Elválunk, ha kell, így szól ez a dal, mert manapság ez a szokás! Pipsi: Ez biztos siker és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Dagobert és Larousse: Ha elvált a nő, már szabad az út! Pipsi: hogy azt tegye, amit kíván! Mind: Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán! A IV .ismert stúdiófelvétele az Évának 1957-ből való - a mai adásban ebből most nem kaptunk ízelítőt. A felvételen közreműködnek: Szilvássy Margit, Szabó Miklós, az Állami Színházak Zenekara, vezényel: Vincze Ottó. De persze sok más énekművésszel is felvettek még részleteket Lehár népszerű darabjából, így Vámos Ágnes és Mátrai Ferenc, vagy Lehoczky Éva és Palcsó Sándor tolmácsolásában is időnként felcsendülnek az Éva operett örökbecsű dallamai. A Dankó Rádióban ma délután hat órától újra meghallgathatjuk ezeket a fent ismertetett operett dalokat. Az internetes elérhetőség: www.dankoradio.hu
A Dankó Rádió mai operettműsorának első részében Kálmán Imre Tatárjárás című operettjéből hangzottak el részletek: Raffay Erzsébet és Svéd Sándor illetve Zentai Anna és László Margit énekelt, míg a második felében Lehár dalművéből, az Évából csendültek fel szép dalok és kettősök. Az Évának négy magyar nyelvű felvételét ismerem a rádióból – közülük ezúttal három stúdiófelvételéről szólaltak meg a részletek a rádióban: I. Lehár Ferenc - Gábor Andor – Szabó Miklós: Éva – keresztmetszet (1965) Közreműködők: Házy Erzsébet (Éva), Zentay Anna (Pipsi), Kishegyi Árpád (Larousse), Udvardy Tibor (Oktáv), valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás Erről a rádiófelvételről ma egy részlet került adásba: - Pipsi és Oktáv kettőse „A félhomályos utcán” (Zentay Anna, Udvardy Tibor) „… - A Montmartre-on ha járok, a vérem táncba kezd. A Montmartre-on ha járok, száz csókra hív az est! S a félhomályos utcán ha hozzám lép egy lány, a Montmartre-on ha járok, a mámor vár reám!...” II. Lehár Ferenc – Gábor Andor – Semsei Jenő – Szabó Miklós: Éva – teljes felvétel Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. június 23. Kossuth adó, 19.30-21.30 A keretjátékot Romhányi József írta Vezényel: Sebestyén András Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Éva – Lehoczky Éva Oktáv – Korondy György Larousse – Kishegyi Árpád (a tíz évvel korábbi keresztmetszeten is ő énekli a szólamot) Pipszi – Németh Marika Dagobert – Bende Zsolt Prunelles – Sólyom Nagy Sándor Inas – Bíró József Átíró – Körmendi János Igazgató – Balázs Samu Erről a stúdiófelvételről ma három részlet csendült fel: - No.1. Bevezető jelenet és Larousse dala (km. Kishegyi árpád és az MRT Énekkara) „- Itt az idő, máris jön Ő!... /- Üdv, Éva! Üdv, Éva! Ünnepre vár e szép születésnap! Boldog légy!” - No. 12. Pipsi és Dagobert kettőse (Németh Marika, Bende Zsolt) „[…] Válni kell hát, válni kell-e? Így van rendjén, Istenem… / Boldogság! Vége már! Várni kell! Harcra fel! Semmi sincs, hogyha nincs némi kincs! Hordd el már sátorfát! Fel is út, le is út! Búcsút ints, búcsút ints! Fel is út, le is út! Búcsút ints! Volt, de nincs! […]” - No. 11. Oktáv dala (Korondy György) „A névrokonod, Éva ősanyám…./ Éva, miért vagy büszke, hogy Ádámhoz hű maradsz! Én ettől kezdve nőre nem igen akadok. Ősanya, Éva, drága szívem, hogy történt ez velem?! Ősanya, Éva, drága szívem, mondd meg nekem… Madam, Adieu!” III. Lehár Ferenc – Gábor Andor: Éva – részletek A rádiófelvétel bemutatója: 1958. április 8. Kossuth adó 20.20 Km.: Romvári Gertrud (Éva), Zentay Anna (Pipsi), Baksay Árpád (Oktáv), Puskás Sándor (Dagobert), Rátonyi Róbert (Larousse), valamint az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Török Emil. A mai adásnapon erről a stúdiófelvételről egy énekszám hangzott el az operettből: - Pipsi, Dagobert és Larousse hármasa Ideírom a teljes dalszöveget, amit korábban máshol ugyan már leírtam; kis pontosításokat eszközöltem benne: Pipsi: Egyik részről jő a férj, másik részről jobb ha fél, a nő a férjre vágyik, mert rab lesz mindhalálig. …………………………… hadd jöjjön, aki adva van, sőt még a kor sem számít! Ki hát az első szám itt? Dagobert: Legyek első én! Larousse: Én a második! Pipsi: És ha kell, a sorrend változik! Larousse: Legyek én jelen! Dagobert: Én a múlt vagyok! Pipsi: A nevem Desire,nagy titok! Dagobert és Larousse: Én már voltam hitvese! Larousse: El is váltunk, lássa be! Pipsi:Ha-ha-ha... Refrén Pipsi: Elválunk, ha kell, azt mondja e dal, mert manapság ez a szokás. Ez biztos siker, és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Ha elvált a nő, már szabad az út, hogy azt tegye, amit kíván! Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán! Pipszi: Kezdetben azt mondtam én: ejnye, ez már fess legény! No, ez se lenne botrány, de összevesztünk aztán. A csók terén is mást akart, hát én azt mondtam, üsse kard! S már gondolhatja bárki, mi volt a finom márki? Pipszi: Ön az első szám! Dagobert: Maga jő aztán! Larousse: Belenyugszunk mind a hárman már! Dagobert: Semmi nagy remény! Larousse: Semmi költemény! Pipsi: Kivéve azt, aki vélem él! Larousse: Párizsban ez így szokás! Dagobert: Szörnyű banalitás! Refrén Dagobert és Larousse: Elválunk, ha kell, így szól ez a dal, mert manapság ez a szokás! Pipsi: Ez biztos siker és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Dagobert és Larousse: Ha elvált a nő, már szabad az út! Pipsi: hogy azt tegye, amit kíván! Mind: Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán! A IV .ismert stúdiófelvétele az Évának 1957-ből való - a mai adásban ebből most nem kaptunk ízelítőt. A felvételen közreműködnek: Szilvássy Margit, Szabó Miklós, az Állami Színházak Zenekara, vezényel: Vincze Ottó. De persze sok más énekművésszel is felvettek még részleteket Lehár népszerű darabjából, így Vámos Ágnes és Mátrai Ferenc, vagy Lehoczky Éva és Palcsó Sándor tolmácsolásában is időnként felcsendülnek az Éva operett örökbecsű dallamai. A Dankó Rádióban ma délután hat órától újra meghallgathatjuk ezeket a fent ismertetett operett dalokat. Az internetes elérhetőség: www.dankoradio.hu
1849 Búbánat 2017-01-02 14:49:59
Mától egész héten át az Operettszínház társulatának tagja, az elsősorban musicalek világában otthonos [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/19/tul-az-operencian-1-het/; Vágó Zsuzsi [/url] színésznő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a budapesti Thália Látványstúdióban. A ma délelőtt elhangzott zenei összeállításban Huszka Bob hercegének és Kálmán Cigányprímásának dallamai csendültek fel az adásban, melynek ismétlését a megszokott időben, 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban. A felcsendülő zenék részletezését, előadóit a rádió Facebook oldalára feltett műsorcím alatt napi rendszerességgel feltüntetik az internetes oldal szerkesztői.
Mától egész héten át az Operettszínház társulatának tagja, az elsősorban musicalek világában otthonos [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/19/tul-az-operencian-1-het/; Vágó Zsuzsi [/url] színésznő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget a budapesti Thália Látványstúdióban. A ma délelőtt elhangzott zenei összeállításban Huszka Bob hercegének és Kálmán Cigányprímásának dallamai csendültek fel az adásban, melynek ismétlését a megszokott időben, 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban. A felcsendülő zenék részletezését, előadóit a rádió Facebook oldalára feltett műsorcím alatt napi rendszerességgel feltüntetik az internetes oldal szerkesztői.
1848 Búbánat 2016-12-31 13:15:31
Itt jelzem, hogy ma, Szilveszter napján kivételesen, nem hat órakor, hanem ötkor kezdődik a Dankó Rádióban a délelőtti, Túl az Óperencián című operettműsor ismétlése.
Itt jelzem, hogy ma, Szilveszter napján kivételesen, nem hat órakor, hanem ötkor kezdődik a Dankó Rádióban a délelőtti, Túl az Óperencián című operettműsor ismétlése.
1847 Búbánat 2016-12-23 11:57:06 [Válasz erre: 1846 smaragd 2016-12-23 08:54:22]
Örülök én is, hogy a Dankó Rádió operettműsorának szerkesztője, Nagy Ibolya szívügyének tekinti más szerzők mellett Kemény Egon dalműveinek dallamaival is - újra és újra - megismertetni a rádióhallgatókat, megkedveltetni velük magát a műfajt is.
Örülök én is, hogy a Dankó Rádió operettműsorának szerkesztője, Nagy Ibolya szívügyének tekinti más szerzők mellett Kemény Egon dalműveinek dallamaival is - újra és újra - megismertetni a rádióhallgatókat, megkedveltetni velük magát a műfajt is.
1846 smaragd 2016-12-23 08:54:22
MA! DANKÓ RÁDIÓ Mindjárt kezdődik : 09:19 - 09:35 ismétlés ma 18:19 - 18:35 KEMÉNY EGON -Tabi László-Erdődy János: "Valahol Délen" (1956) Nagyoperett 3 felvonásban Fővárosi Operettszínház Nagy Ibolya műsorában a "Túl az Óperencián" című operettkedvelőknek szóló programban hangzanak fel Kemény Egon nagysikerű színpadi művének rádiófelvételei, amelyeket már olyan sokszor játszott a Magyar Rádió is és a Dankó Rádió is... Azt hiszem ezekben a borús napokban egy kis vidámság vérpezsdítő hatása jót fog tenni mindenkinek aki meghallgatja és az adventi készülődés hangulatához is illik a lírai betétdalok szép muzsikája... A rádiófelvételeken Gyenes Magda, Gyurkovics Mária, Petress Zsuzsa, Melis György, Szabó Miklós énekel, a Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.
MA! DANKÓ RÁDIÓ Mindjárt kezdődik : 09:19 - 09:35 ismétlés ma 18:19 - 18:35 KEMÉNY EGON -Tabi László-Erdődy János: "Valahol Délen" (1956) Nagyoperett 3 felvonásban Fővárosi Operettszínház Nagy Ibolya műsorában a "Túl az Óperencián" című operettkedvelőknek szóló programban hangzanak fel Kemény Egon nagysikerű színpadi művének rádiófelvételei, amelyeket már olyan sokszor játszott a Magyar Rádió is és a Dankó Rádió is... Azt hiszem ezekben a borús napokban egy kis vidámság vérpezsdítő hatása jót fog tenni mindenkinek aki meghallgatja és az adventi készülődés hangulatához is illik a lírai betétdalok szép muzsikája... A rádiófelvételeken Gyenes Magda, Gyurkovics Mária, Petress Zsuzsa, Melis György, Szabó Miklós énekel, a Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.
1845 Búbánat 2016-12-22 11:29:37
„Csendül a nóta, száll a muzsika” Születésnapos a Dankó Rádió! Ma négy éve, 2012. december 22-én, reggel 6 órakor indult el a Magyar Rádió újabb zenei csatornája, mely magyar nótákat, népzenét és operettslágereket sugároz. Négy éve, hogy sokunk örömére, napi rendszerességgel jelentkezik a „Túl az Óperencián…” című operettadás is, melyet – a számomra szinte már „családtaggá” vált énekművész, Nagy Ibolya szerkeszt és vezet. Ezen a jeles jubileumi adásnapon az ugyancsak jubiláns „Csárdáskirálynő” részletei (Németh Marika, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill és Palócz László rádiófelvételéről) mellett Eisemann Mihály Bástyasétány 77 dallamai csendültek fel a Dankó Rádió hullámhosszán – a közelgő karácsonyvárás, az ünnepi hangulat is kiérződik már az elhangzó műsorokból. Erről Halász Judit is gondoskodik, akit e hét minden napján a Dankó Rádió Nagymező utcai stúdiójában lát vendégül és beszélget vele nagy szeretettel Nagy Ibolya. Persze a színművésznő kedves dalfelvételeiből is megszólal néhány a felcsendülő operettrészletek között. A délelőtti adást még aznap délután hat órától ismét meg lehet hallgatni a rádió frekvenciáin, de az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
„Csendül a nóta, száll a muzsika” Születésnapos a Dankó Rádió! Ma négy éve, 2012. december 22-én, reggel 6 órakor indult el a Magyar Rádió újabb zenei csatornája, mely magyar nótákat, népzenét és operettslágereket sugároz. Négy éve, hogy sokunk örömére, napi rendszerességgel jelentkezik a „Túl az Óperencián…” című operettadás is, melyet – a számomra szinte már „családtaggá” vált énekművész, Nagy Ibolya szerkeszt és vezet. Ezen a jeles jubileumi adásnapon az ugyancsak jubiláns „Csárdáskirálynő” részletei (Németh Marika, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill és Palócz László rádiófelvételéről) mellett Eisemann Mihály Bástyasétány 77 dallamai csendültek fel a Dankó Rádió hullámhosszán – a közelgő karácsonyvárás, az ünnepi hangulat is kiérződik már az elhangzó műsorokból. Erről Halász Judit is gondoskodik, akit e hét minden napján a Dankó Rádió Nagymező utcai stúdiójában lát vendégül és beszélget vele nagy szeretettel Nagy Ibolya. Persze a színművésznő kedves dalfelvételeiből is megszólal néhány a felcsendülő operettrészletek között. A délelőtti adást még aznap délután hat órától ismét meg lehet hallgatni a rádió frekvenciáin, de az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
1844 Búbánat 2016-12-20 11:19:35 [Válasz erre: 1082 Ardelao 2015-05-05 23:40:07]
Erre a cikkre most találtam rá: Pesti Napló, 1936. május 31. SZÍNHÁZ „Az elnémult Fedák Sári újra megszólalt...” Írta: FAZEKAS IMRE Pestszentlörinc, Gyöngyvirág utca. Itt lakik Fedák Sári, teljes visszavonultságban. Leszereltette a telefonját, senki idegennel nem érintkezik. Miért ez a teljes elzárkózottság? Suttognak valami németországi próbálkozásról, de senki sem tud semmi bizonyosat. Meglátogattam. Zuhogott a koranyári eső. Kispest, a határban már Pestszentlőrinc. Átrobog a kocsi a villamossíneken, — Fedák Sári uccája. Hosszú, barna fakerítés. Itt lakik Fedák! Villámlik, dörög. A sofőr leugrik a kocsiról, csenget a kapun. Hosszú csend. Végre egy roggyant, sárgaruhás, fogatlan, nagyon öreg ember jön vadul ugató farkaskutyával a fák közül. Bizalmatlan: — Kit keresnek? — Fedák Sárit. Dühös; Itt Fedák Sári művésznő őnagysága lakik! — Jelentsen be. — Senkit se fogad... De tessék csak várni, megpróbálhatom. Bemegy a kertbe. Néhány hosszú perc és kifelé döcög. Felnyitja a nagykapu két szárnyát: — A kocsi is bejöhet! * Vadul ömlik az eső. Gyönyörű erdőrészlet ez a park. És már előttem a villa, nagyúri fehéren, előkelően, fekete tolórácsokkal az ajtókon. Hatalmas szobák, bútorokra hajított brokátok, selymek, pompás, keleti szőnyegek a padlón, sok könyv az asztalokon, egy varrógép, írógép és egy apró fehér máltai pincsi ugrál előttem ... A harmadik ajtóban fehérruhás, elegáns, mosolygó asszony. Fehér vászonruhában, magas szárú fehér gombos cipőben, mellén széles, leomló fekete gyászcsokor. Fedák Sári... Friss, csupa vitalitás, — nagyon dekoratív ... Meglepetten állok előtte. Hosszasan felnevet: ' — Miért néz rám ilyen csodálkozva? — Milyen ragyogó a szeme!… Megfiatalodott! — Köszönöm. De higgye el, nem is ez a legfontosabb. Nézze a kertemet, — ez szebb! - - De most mégis csak azért vagyok itt, hogy magáról beszéljünk. — Rólam? Nem beszélek magamról, nincs rá mód! — Itt él egészen egyedül, ebben a roppant parkban! — Vannak emberek, akik szeretik az egyedüllétet. Különben is, világéletemben egyedül voltam. — Sohase éreztük annyira, mint éppen most, az operettművésznőknek ebben a dekonjunktúrájában, hogy mennyire közöttük volna a helye és mennyire hiányzik. — Hiányzom? Ezt nem hiszem. — Amióta elment, meghalt az operett. - Nem most halt meg... Az operett már régen halott! — Azok a felejthetetlen fények, amiket Fedák Sári hozott a színpadra!... — Nem emlékszem rájuk! — Minden elmúlt? -Minden megváltozott. Elsősorban az idők változtak meg teljesen. Abból, ami volt, nem maradt meg semmi. Miért csak egyedül én volnék még mindig az, aki voltam. Új világ született, új világ, új utak! Az ember rálép az új útra, vagy félreáll!... — Új világ, új utak? Hallom, ezeket az utakat legutóbb Németországban kereste. — Németország? Igen, jártam ott. »Családi ügy!«. — Elintézte már ezt a »családi ügyet«? — Nem egészen. — Visszamegy? — Azt hiszem, igen, - Mikor? — Az a körülményektől függ. — Errefelé az a hír járja, hogy az olimpiai játékok idején magyar darabban fog fellépni Berlinben. — Ki találta ki ezt a rablóhistóriát? Igen, magam is hallottam, hogy az olimpiai faluban fogok játszani, rács mögött!... Milyen felelőtlenül terjesztenek az emberről ilyen álhíreket. Tiltakozzam ellene? Nem, nem, higgye el, nincs számomra nagyobb szenvedés, mint akár csak gondolni is arra, hogy magamról és a dolgaimról beszéljek. Mit tudom én, mi van és mi lesz. Az embert röpíti a sorsa. — Mivel foglalkozik ebben a magányban? — Rengeteg a dolgom, sose vagyok munka nélkül. Nézze, itt ez a fehér, kötött kis gyermeknadrág. Cigaretta helyett kötögetek. Karácsonyra kész lesz az egész kollekció. Ajándék szegény gyermekeknek. Ez még Beregszászról magammal hozott régi szokás! Rengeteget olvasok, tanulok, sétálok, gyomlálok, kutyákat etetek, szabok, varrok, néha főzök is. Így élek. Éjszaka fülemüle csattog a kertben, nappal sárga- és a feketerigó fütyül. Jó társaság, — nem? — Sohase kap üzenetet Pestről, a színigazgatóktól? — Soha. - Bírja itt, ezt az önként vállalt, állandó egyedüllétet? — Nem tudom elmondani, mióta vágyódtam már erre. Kimondhatatlanul vágyódtam. Most végre itt van! Innen, a csendből, az egyedüllétből, kívülről nézem azt a színjátékot, amelyben eddig magam is benne voltam. Távolról látom az emberek tülekedését és nincs semmi kapcsolatom velük!... Itt élek, így, egyedül, magam! Megkeményedtem, de egészen belátó lettem és már talán tudom mérni az élet és a halál súlyát is. Az élet? Egyszerűen csak ki kell bírni. A halál: lassanként meg kell vele barátkozni. Most, nemrégen, hosszú idő óta ismét találkoztam a halállal. Az édesanyám feküdt előttem, örökre némán. Újra egészen közelről láttam a halált. És most már érzem, tudom, hogy meg kell véle barátkoznom! Néha az az érzésem, hogy teljesen kiegyensúlyozódtam, eltűnt minden problémám, elmúltak a viharok és a nagy gesztusok az életemből. Itt vagyok! így vagyok itt és semmi panaszom nincs! — Még fiatal ahhoz, hogy ilyen öreges beletörődéssel beszéljen mindenről! — Fiatal? Én?... Sose voltam fiatal, és sohasem voltam szép! Talán csak ez az oka annak, hogy ma sem vagyok még nagyon öreg. Nem múlt el a fiatalságom és a szépségem, mert sose volt! És színésznő sem vagyok. Nem is voltam. Én legalább nem emlékszem rá... És vidáman, büszkén: — Hát nézzen itt körül! Színésznő lakása ez? Sehol egy fénykép, sehol egy koszorú, sehol egyetlen szál fonnyadt virág, egy elsárgult színlap!... Ki az az idegen, aki ide belép és azt meri mondani, hogy színésznő lakásába lépett?... — Nem színésznő? Már nem is emlékszik arra, hogy volt? Valamire emlékszik talán mégis abból, ami volt? És most percek következnék... Fedák Sári arca lassanként teljesen megváltozik: nekipirosodik, lehunyja a szemét. Eleinte nagyon csöndesen beszél, de később szinte lázadó vadsággal: — Én ... itt... csak arra emlékszem, hogy április hatodikán volt harminchét esztendeje annak, hogy színpadra léptem. Kora fiatalságomtól kezdve vittem a magyar zászlót Brassótól San Franciscóig. Büszke voltam rá, hogy ahányszor egy amerikai turnét csináltam, bizonyítható volt, hogy a Magyarországra haza küldött dollárok megtízszereződtek! Már nem hiszem, hogy én voltam a János vitéz, de hogy sohase írták volna meg ezt a darabot, ha én nem vagyok, az egészen bizonyos! Itt, ebben a kertben eltűnődöm azon, hogy most, amikor Berlinbe utaztam, még egy tranzit vízumot sem kaptam Csehszlovákiában! Azon is eltűnődöm, hogy amikor ez előtt pár esztendővel Erdélyből kiutasítottak, a hoteltől a vasútig legalább negyven detektív volt felállítva az utcákon! Mégis csak úgy látszik, hogy a csehszlovákok és a románok jobban tudják a magyaroknál, hogy magyar színésznő vagyok! Eltűnődöm azon, hogy a szomorú háborús években milyen nagy lelki megnyugvásomra szolgált, hogy a Pálffy téri Radetzky-kórházat vezethettem és hogy milyen boldog voltam abban az időben azért, mert különböző gépekre és felszerelésekre hatvanezer aranykoronát költhettem! Eladtam a tótszerdahelyi birtokomat, ami egy egész élet becsületes munkájának eredménye. A tótszerdahelyi birtokom árán hadikölcsönt jegyeztem, mert úgy éreztem, hogy kötelességem! Amikor a háború után ismét dolgozni kezdtem, újra sokat kerestem, összeszedtem egy kis vagyont. Ezt az összegyűjtött pénzt egy irredenta filmbe fektettem azzal a szándékkal, hogy minden ezután következő esztendőben egy hasznos és okos filmet fogok gyártani. Sajnos, ezen a jó szándékomon az utolsó filléremet is elvesztettem […] Kétszer véreztem el. Először a hadikölcsönön, másodszor a filmen! De ha tudnám, hogy még egyszer felutazhatok, vízum nélkül a Felvidékre, hogy akár gyalog is feljuthatok szülőföldemre, még ezt a kertet, kertemnek minden rigófüttyét, ezt a vidám kartonfüggönyös lakást, házat, öreg tölgyfákat is a legvidámabb arccal hajítanám oda mindenkinek!
Erre a cikkre most találtam rá: Pesti Napló, 1936. május 31. SZÍNHÁZ „Az elnémult Fedák Sári újra megszólalt...” Írta: FAZEKAS IMRE Pestszentlörinc, Gyöngyvirág utca. Itt lakik Fedák Sári, teljes visszavonultságban. Leszereltette a telefonját, senki idegennel nem érintkezik. Miért ez a teljes elzárkózottság? Suttognak valami németországi próbálkozásról, de senki sem tud semmi bizonyosat. Meglátogattam. Zuhogott a koranyári eső. Kispest, a határban már Pestszentlőrinc. Átrobog a kocsi a villamossíneken, — Fedák Sári uccája. Hosszú, barna fakerítés. Itt lakik Fedák! Villámlik, dörög. A sofőr leugrik a kocsiról, csenget a kapun. Hosszú csend. Végre egy roggyant, sárgaruhás, fogatlan, nagyon öreg ember jön vadul ugató farkaskutyával a fák közül. Bizalmatlan: — Kit keresnek? — Fedák Sárit. Dühös; Itt Fedák Sári művésznő őnagysága lakik! — Jelentsen be. — Senkit se fogad... De tessék csak várni, megpróbálhatom. Bemegy a kertbe. Néhány hosszú perc és kifelé döcög. Felnyitja a nagykapu két szárnyát: — A kocsi is bejöhet! * Vadul ömlik az eső. Gyönyörű erdőrészlet ez a park. És már előttem a villa, nagyúri fehéren, előkelően, fekete tolórácsokkal az ajtókon. Hatalmas szobák, bútorokra hajított brokátok, selymek, pompás, keleti szőnyegek a padlón, sok könyv az asztalokon, egy varrógép, írógép és egy apró fehér máltai pincsi ugrál előttem ... A harmadik ajtóban fehérruhás, elegáns, mosolygó asszony. Fehér vászonruhában, magas szárú fehér gombos cipőben, mellén széles, leomló fekete gyászcsokor. Fedák Sári... Friss, csupa vitalitás, — nagyon dekoratív ... Meglepetten állok előtte. Hosszasan felnevet: ' — Miért néz rám ilyen csodálkozva? — Milyen ragyogó a szeme!… Megfiatalodott! — Köszönöm. De higgye el, nem is ez a legfontosabb. Nézze a kertemet, — ez szebb! - - De most mégis csak azért vagyok itt, hogy magáról beszéljünk. — Rólam? Nem beszélek magamról, nincs rá mód! — Itt él egészen egyedül, ebben a roppant parkban! — Vannak emberek, akik szeretik az egyedüllétet. Különben is, világéletemben egyedül voltam. — Sohase éreztük annyira, mint éppen most, az operettművésznőknek ebben a dekonjunktúrájában, hogy mennyire közöttük volna a helye és mennyire hiányzik. — Hiányzom? Ezt nem hiszem. — Amióta elment, meghalt az operett. - Nem most halt meg... Az operett már régen halott! — Azok a felejthetetlen fények, amiket Fedák Sári hozott a színpadra!... — Nem emlékszem rájuk! — Minden elmúlt? -Minden megváltozott. Elsősorban az idők változtak meg teljesen. Abból, ami volt, nem maradt meg semmi. Miért csak egyedül én volnék még mindig az, aki voltam. Új világ született, új világ, új utak! Az ember rálép az új útra, vagy félreáll!... — Új világ, új utak? Hallom, ezeket az utakat legutóbb Németországban kereste. — Németország? Igen, jártam ott. »Családi ügy!«. — Elintézte már ezt a »családi ügyet«? — Nem egészen. — Visszamegy? — Azt hiszem, igen, - Mikor? — Az a körülményektől függ. — Errefelé az a hír járja, hogy az olimpiai játékok idején magyar darabban fog fellépni Berlinben. — Ki találta ki ezt a rablóhistóriát? Igen, magam is hallottam, hogy az olimpiai faluban fogok játszani, rács mögött!... Milyen felelőtlenül terjesztenek az emberről ilyen álhíreket. Tiltakozzam ellene? Nem, nem, higgye el, nincs számomra nagyobb szenvedés, mint akár csak gondolni is arra, hogy magamról és a dolgaimról beszéljek. Mit tudom én, mi van és mi lesz. Az embert röpíti a sorsa. — Mivel foglalkozik ebben a magányban? — Rengeteg a dolgom, sose vagyok munka nélkül. Nézze, itt ez a fehér, kötött kis gyermeknadrág. Cigaretta helyett kötögetek. Karácsonyra kész lesz az egész kollekció. Ajándék szegény gyermekeknek. Ez még Beregszászról magammal hozott régi szokás! Rengeteget olvasok, tanulok, sétálok, gyomlálok, kutyákat etetek, szabok, varrok, néha főzök is. Így élek. Éjszaka fülemüle csattog a kertben, nappal sárga- és a feketerigó fütyül. Jó társaság, — nem? — Sohase kap üzenetet Pestről, a színigazgatóktól? — Soha. - Bírja itt, ezt az önként vállalt, állandó egyedüllétet? — Nem tudom elmondani, mióta vágyódtam már erre. Kimondhatatlanul vágyódtam. Most végre itt van! Innen, a csendből, az egyedüllétből, kívülről nézem azt a színjátékot, amelyben eddig magam is benne voltam. Távolról látom az emberek tülekedését és nincs semmi kapcsolatom velük!... Itt élek, így, egyedül, magam! Megkeményedtem, de egészen belátó lettem és már talán tudom mérni az élet és a halál súlyát is. Az élet? Egyszerűen csak ki kell bírni. A halál: lassanként meg kell vele barátkozni. Most, nemrégen, hosszú idő óta ismét találkoztam a halállal. Az édesanyám feküdt előttem, örökre némán. Újra egészen közelről láttam a halált. És most már érzem, tudom, hogy meg kell véle barátkoznom! Néha az az érzésem, hogy teljesen kiegyensúlyozódtam, eltűnt minden problémám, elmúltak a viharok és a nagy gesztusok az életemből. Itt vagyok! így vagyok itt és semmi panaszom nincs! — Még fiatal ahhoz, hogy ilyen öreges beletörődéssel beszéljen mindenről! — Fiatal? Én?... Sose voltam fiatal, és sohasem voltam szép! Talán csak ez az oka annak, hogy ma sem vagyok még nagyon öreg. Nem múlt el a fiatalságom és a szépségem, mert sose volt! És színésznő sem vagyok. Nem is voltam. Én legalább nem emlékszem rá... És vidáman, büszkén: — Hát nézzen itt körül! Színésznő lakása ez? Sehol egy fénykép, sehol egy koszorú, sehol egyetlen szál fonnyadt virág, egy elsárgult színlap!... Ki az az idegen, aki ide belép és azt meri mondani, hogy színésznő lakásába lépett?... — Nem színésznő? Már nem is emlékszik arra, hogy volt? Valamire emlékszik talán mégis abból, ami volt? És most percek következnék... Fedák Sári arca lassanként teljesen megváltozik: nekipirosodik, lehunyja a szemét. Eleinte nagyon csöndesen beszél, de később szinte lázadó vadsággal: — Én ... itt... csak arra emlékszem, hogy április hatodikán volt harminchét esztendeje annak, hogy színpadra léptem. Kora fiatalságomtól kezdve vittem a magyar zászlót Brassótól San Franciscóig. Büszke voltam rá, hogy ahányszor egy amerikai turnét csináltam, bizonyítható volt, hogy a Magyarországra haza küldött dollárok megtízszereződtek! Már nem hiszem, hogy én voltam a János vitéz, de hogy sohase írták volna meg ezt a darabot, ha én nem vagyok, az egészen bizonyos! Itt, ebben a kertben eltűnődöm azon, hogy most, amikor Berlinbe utaztam, még egy tranzit vízumot sem kaptam Csehszlovákiában! Azon is eltűnődöm, hogy amikor ez előtt pár esztendővel Erdélyből kiutasítottak, a hoteltől a vasútig legalább negyven detektív volt felállítva az utcákon! Mégis csak úgy látszik, hogy a csehszlovákok és a románok jobban tudják a magyaroknál, hogy magyar színésznő vagyok! Eltűnődöm azon, hogy a szomorú háborús években milyen nagy lelki megnyugvásomra szolgált, hogy a Pálffy téri Radetzky-kórházat vezethettem és hogy milyen boldog voltam abban az időben azért, mert különböző gépekre és felszerelésekre hatvanezer aranykoronát költhettem! Eladtam a tótszerdahelyi birtokomat, ami egy egész élet becsületes munkájának eredménye. A tótszerdahelyi birtokom árán hadikölcsönt jegyeztem, mert úgy éreztem, hogy kötelességem! Amikor a háború után ismét dolgozni kezdtem, újra sokat kerestem, összeszedtem egy kis vagyont. Ezt az összegyűjtött pénzt egy irredenta filmbe fektettem azzal a szándékkal, hogy minden ezután következő esztendőben egy hasznos és okos filmet fogok gyártani. Sajnos, ezen a jó szándékomon az utolsó filléremet is elvesztettem […] Kétszer véreztem el. Először a hadikölcsönön, másodszor a filmen! De ha tudnám, hogy még egyszer felutazhatok, vízum nélkül a Felvidékre, hogy akár gyalog is feljuthatok szülőföldemre, még ezt a kertet, kertemnek minden rigófüttyét, ezt a vidám kartonfüggönyös lakást, házat, öreg tölgyfákat is a legvidámabb arccal hajítanám oda mindenkinek!
1843 Búbánat 2016-12-19 11:34:29
Ezen a héten, mától [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/16/tul-az-operencian-51-het/; Halász Judit, [/url] a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. „Színházi pályafutásával párhuzamosan új műfajt teremtett előadóművészként. Magyar költők verseit közel harminc éve énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében. Generációk nevelkedtek fel lemezeinek, koncertjeinek hallgatása közben. A gyerekek- Magyarországon elsőként – a Mosoly-Rend lovagjának választották. Hitelessége, sugárzó szeretete mindenképpen megszépíti karácsonyi hetünket, valamint Karácsonyi albuma, amiből sok-sok dal forog ezen a héten.” A ma délelőtti adás zenei kínálatából kiemelem Huszka Jenő Gül baba (Kovács János – Fischl Mónika, Balczó Péter, Boncsér Gergely, Nyári Zoltán) és Lehár Ferenc: Szép a világ (Szabó Miklós; Sebestyén András – Andor Éva, Németh Marika, Basky István, Korondy György) felhangzó részleteit, melyeket a délután hat órakor kezdődő ismétlésben újra meghallgathatunk a rádióban és az internetes elérhetőségen is a www.dankoradio.hu oldalon. Megemlítem még, hogy az adás végén Nagy Ibolya megemlékezett a ma hatvan éve elhunyt kétszeres Kossuth-díjas operarendezőről, jelmez- és díszlettervezőről: Oláh Gusztávot Münchenben, a Hovanscsina előadásának rendezése közben érte váratlanul a halál 1956. december 19-én. Oláh Gusztáv rendezte azt „A mosoly országa” új bemutatót is, melynek nyitányát és a közzenéjét maga a szerző, Lehár Ferenc dirigálta 1940. április 30-án az Operaházban. Ez operett nyitányának dallamaival (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli) ért véget a mai operettadás.
Ezen a héten, mától [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/16/tul-az-operencian-51-het/; Halász Judit, [/url] a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. „Színházi pályafutásával párhuzamosan új műfajt teremtett előadóművészként. Magyar költők verseit közel harminc éve énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében. Generációk nevelkedtek fel lemezeinek, koncertjeinek hallgatása közben. A gyerekek- Magyarországon elsőként – a Mosoly-Rend lovagjának választották. Hitelessége, sugárzó szeretete mindenképpen megszépíti karácsonyi hetünket, valamint Karácsonyi albuma, amiből sok-sok dal forog ezen a héten.” A ma délelőtti adás zenei kínálatából kiemelem Huszka Jenő Gül baba (Kovács János – Fischl Mónika, Balczó Péter, Boncsér Gergely, Nyári Zoltán) és Lehár Ferenc: Szép a világ (Szabó Miklós; Sebestyén András – Andor Éva, Németh Marika, Basky István, Korondy György) felhangzó részleteit, melyeket a délután hat órakor kezdődő ismétlésben újra meghallgathatunk a rádióban és az internetes elérhetőségen is a www.dankoradio.hu oldalon. Megemlítem még, hogy az adás végén Nagy Ibolya megemlékezett a ma hatvan éve elhunyt kétszeres Kossuth-díjas operarendezőről, jelmez- és díszlettervezőről: Oláh Gusztávot Münchenben, a Hovanscsina előadásának rendezése közben érte váratlanul a halál 1956. december 19-én. Oláh Gusztáv rendezte azt „A mosoly országa” új bemutatót is, melynek nyitányát és a közzenéjét maga a szerző, Lehár Ferenc dirigálta 1940. április 30-án az Operaházban. Ez operett nyitányának dallamaival (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli) ért véget a mai operettadás.
1842 smaragd 2016-12-19 08:31:29 [Válasz erre: 1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31]
"Fórum - Házy Erzsébet művészete és pályája"
"Fórum - Házy Erzsébet művészete és pályája"
1841 Búbánat 2016-12-18 16:24:09 [Válasz erre: 543 Búbánat 2013-10-15 13:58:11]
Kiegészítés: Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László: Bástyasétény 77 A rádióoperett bemutatója: 1957. május 4., Kossuth Rádió, 20.20-22.00
Kiegészítés: Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László: Bástyasétény 77 A rádióoperett bemutatója: 1957. május 4., Kossuth Rádió, 20.20-22.00
1840 Búbánat 2016-12-18 16:18:29 [Válasz erre: 10 Búbánat 2008-03-06 21:38:43]
Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél Egyfelvonásos daljáték A rádióadás bemutatója: 1956. január 8., Kossuth Rádió, 19.00 – 19.54 Szövegét Leon Battu írta, rádióra átdolgozta és vezényel Fischer Sándor. Km.: Magyar Rádió Szimfonikus zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Szécsi Ferenc Szereposztás: Martin apó, öreg paraszt – Pethes Ferenc, Pierre, gazda – Szabó Miklós, Denise, a gyámleánya – Sándor Judit, Fanchette, Catherine, özvegyasszonyok – Neményi Lili, Szilvássy Margit, Bakter – Fellegi István, 1. férfi – Lengyel József, 2. férfi – Solymossy Olivér, 1. nő – Pázmán Ferencné, 2. nő – Haraszti Mici, Fiatal lány – Dienes Judit
Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél Egyfelvonásos daljáték A rádióadás bemutatója: 1956. január 8., Kossuth Rádió, 19.00 – 19.54 Szövegét Leon Battu írta, rádióra átdolgozta és vezényel Fischer Sándor. Km.: Magyar Rádió Szimfonikus zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Szécsi Ferenc Szereposztás: Martin apó, öreg paraszt – Pethes Ferenc, Pierre, gazda – Szabó Miklós, Denise, a gyámleánya – Sándor Judit, Fanchette, Catherine, özvegyasszonyok – Neményi Lili, Szilvássy Margit, Bakter – Fellegi István, 1. férfi – Lengyel József, 2. férfi – Solymossy Olivér, 1. nő – Pázmán Ferencné, 2. nő – Haraszti Mici, Fiatal lány – Dienes Judit
1839 Búbánat 2016-12-18 16:05:26 [Válasz erre: 1731 Búbánat 2016-09-13 22:52:02]
Kapcs. az 1,731. sorszám bejegyzéséhez: További rádiófelvételeket említek - régi magyar operettek részleteit. Ezek és a kapcsolódó bejegyzésekben felsorolt operettrészletek felvételei zömmel az ötvenes években készültek a rádió stúdiójában. Verő György: Virágcsata - keringő (Fáy Erzsébet, Göndöcs József) Szabados Béla: Kukta kisasszony = Liza dala (Fáy Erzsébet, km. Kapossy Andor) = Kaviár-keringő (Raskó Magda, Kapossy Andor) Rényi Aladár: A kis gróf – kettős (Németh Marika, Udvardy Tibor)
Kapcs. az 1,731. sorszám bejegyzéséhez: További rádiófelvételeket említek - régi magyar operettek részleteit. Ezek és a kapcsolódó bejegyzésekben felsorolt operettrészletek felvételei zömmel az ötvenes években készültek a rádió stúdiójában. Verő György: Virágcsata - keringő (Fáy Erzsébet, Göndöcs József) Szabados Béla: Kukta kisasszony = Liza dala (Fáy Erzsébet, km. Kapossy Andor) = Kaviár-keringő (Raskó Magda, Kapossy Andor) Rényi Aladár: A kis gróf – kettős (Németh Marika, Udvardy Tibor)
1838 Búbánat 2016-12-18 15:22:23
Kacsóh Pongrác: János Vitéz A daljátéknak több rádió- ill. hanglemezfelvétele ismert, itt a topicban is szóltunk ezekről. Ugyanakkor, van a János vitéznek egy olyan stúdiófelvétele, amit emlékezetem szerint még nem említettem: A daljáték zenei anyagának egyféle keresztmetszetét vette fel a rádió 1956-ban. Ezen a felvételen énekelnek: Vámos Ágnes (Iluska), Gyurkovics Mária (francia királykisasszony), Szabó Miklós (Jancsi), továbbá Palló Imre, Reményi Sándor, Fekete Pál. Km. a Forrai-kórus, továbbá a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Pogány László Hanglemezen is kijöttek e felvétel részletei
Kacsóh Pongrác: János Vitéz A daljátéknak több rádió- ill. hanglemezfelvétele ismert, itt a topicban is szóltunk ezekről. Ugyanakkor, van a János vitéznek egy olyan stúdiófelvétele, amit emlékezetem szerint még nem említettem: A daljáték zenei anyagának egyféle keresztmetszetét vette fel a rádió 1956-ban. Ezen a felvételen énekelnek: Vámos Ágnes (Iluska), Gyurkovics Mária (francia királykisasszony), Szabó Miklós (Jancsi), továbbá Palló Imre, Reményi Sándor, Fekete Pál. Km. a Forrai-kórus, továbbá a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Pogány László Hanglemezen is kijöttek e felvétel részletei
1837 Búbánat 2016-12-18 14:54:56
Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély Rádióoperett A Rádiószínház bemutatója: 1956. július 9., Kossuth Rádió 20.27 – 21.45. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Zsurzs Éva Vezényel: Kerekes János Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Szereposztás: Dr. Birkás Pál – Bilicsi Tivadar Dr. Berend Rózsa – Fejes Teri Keledi Marika – Petress Zsuzsa Naspolya Gizella – Békés Itala Dévény Antal – Melis György (Kállai Ferenc) Siroki István – Hlatky László Kukucska András – Rátonyi Róbert Krammer Lujzi – Pogány Margit Kelediné – Fónay Márta Drammerné – Soltész Anni Babári, népzenész – Heltai Andor Döme bácsi – Rajz János
Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély Rádióoperett A Rádiószínház bemutatója: 1956. július 9., Kossuth Rádió 20.27 – 21.45. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Zsurzs Éva Vezényel: Kerekes János Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Szereposztás: Dr. Birkás Pál – Bilicsi Tivadar Dr. Berend Rózsa – Fejes Teri Keledi Marika – Petress Zsuzsa Naspolya Gizella – Békés Itala Dévény Antal – Melis György (Kállai Ferenc) Siroki István – Hlatky László Kukucska András – Rátonyi Róbert Krammer Lujzi – Pogány Margit Kelediné – Fónay Márta Drammerné – Soltész Anni Babári, népzenész – Heltai Andor Döme bácsi – Rajz János
1836 Búbánat 2016-12-18 14:34:09 [Válasz erre: 253 Búbánat 2008-04-28 00:58:53]
Pontosítás és kiegészítés a 253. sorszámnál beírtakhoz: Sárközy István – Innocent Vincze Ernő: A szelistyei asszonyok – daljáték A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1957. április 7., Kossuth Rádió, 20.20-21.45 Mikszáth Kálmán elbeszéléséből írta: Semsei Jenő és Benedek András, a rádióra alkalmazta: Nádor Tamás Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara. Vezényel: Várady László Rendező: Gyenes György Szereposztás: Hunyadi Mátyás király: Kishegyi Árpád (Mádi Szabó Gábor) Mária: Szecsődi Irén (Géczy Dorottya) Anna: Berei Mária (Gombos Katalin) Vuca: Zentai Anna (Szentpál Mónika) Nagy András - Jámbor László (Kovács János) Mujkó – Latabár Kálmán (Tekeres Sándor) Katona – Tóth Miklós (Galgóczi Imre) Czobor – Márkus Ferenc Marini – Rátonyi Róbert (Somogyvári Rudolf) Wolfgang – Kassai János Vendelné – Szilvássy Margit Az összekötő szöveget elmondják: Ajtay Andor, Harkányi Ödön és Vörösmarty Lili
Pontosítás és kiegészítés a 253. sorszámnál beírtakhoz: Sárközy István – Innocent Vincze Ernő: A szelistyei asszonyok – daljáték A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1957. április 7., Kossuth Rádió, 20.20-21.45 Mikszáth Kálmán elbeszéléséből írta: Semsei Jenő és Benedek András, a rádióra alkalmazta: Nádor Tamás Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara. Vezényel: Várady László Rendező: Gyenes György Szereposztás: Hunyadi Mátyás király: Kishegyi Árpád (Mádi Szabó Gábor) Mária: Szecsődi Irén (Géczy Dorottya) Anna: Berei Mária (Gombos Katalin) Vuca: Zentai Anna (Szentpál Mónika) Nagy András - Jámbor László (Kovács János) Mujkó – Latabár Kálmán (Tekeres Sándor) Katona – Tóth Miklós (Galgóczi Imre) Czobor – Márkus Ferenc Marini – Rátonyi Róbert (Somogyvári Rudolf) Wolfgang – Kassai János Vendelné – Szilvássy Margit Az összekötő szöveget elmondják: Ajtay Andor, Harkányi Ödön és Vörösmarty Lili
1835 Búbánat 2016-12-18 14:31:13
Polgár Tibor: A szelistyei asszonyok – zenés játék Rádiószínház bemutatója, 1950. február 5., Petőfi adó, 19.30. Mikszáth Kálmán nyomán írta Szász Péter. Zenéjét szerezte és verseit írta Polgár Tibor. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli Lehel György Rendező: Rácz György Km. többek közt Rafael Márta, Szabó Miklós - ének
Polgár Tibor: A szelistyei asszonyok – zenés játék Rádiószínház bemutatója, 1950. február 5., Petőfi adó, 19.30. Mikszáth Kálmán nyomán írta Szász Péter. Zenéjét szerezte és verseit írta Polgár Tibor. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli Lehel György Rendező: Rácz György Km. többek közt Rafael Márta, Szabó Miklós - ének
1834 Búbánat 2016-12-18 13:10:43 [Válasz erre: 118 Búbánat 2008-04-06 01:01:18]
Kiegészítés a 118. sorszámnál beírtakhoz: Kerekes János – Tóth Miklós – Romhányi József: Boldogságfelelős A rádiós bemutató ideje: 1957. szeptember 21., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.25.
Kiegészítés a 118. sorszámnál beírtakhoz: Kerekes János – Tóth Miklós – Romhányi József: Boldogságfelelős A rádiós bemutató ideje: 1957. szeptember 21., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.25.
1833 Búbánat 2016-12-18 12:58:00
Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – részletek A Rádió Dalszínházi bemutatója: 1957. július 17., Kossuth Rádió, 19.20 -20.00 Neményi Lili, Zentai Anna, Fekete Pál, Szabó Miklós – ének, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – részletek A Rádió Dalszínházi bemutatója: 1957. július 17., Kossuth Rádió, 19.20 -20.00 Neményi Lili, Zentai Anna, Fekete Pál, Szabó Miklós – ének, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
1832 Búbánat 2016-12-18 12:46:06 [Válasz erre: 265 Búbánat 2008-04-30 08:24:06]
Kapcs. 265. sorszámhoz_ Iszaak Dunajevszkij: Az aranyvölgy - keresztmetszet Rádiós bemutató: 1950-es évek vége Km.: Fábry Edit, László Margit, Neményi Lili, Baksay Árpád, Melis György, Szabó Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és Énekkara Vezényel: Vincze Ottó Kiegészítésképpen, még ideírom: Az összekötőszöveget Rácz György írta. Elmondja: Kállai Ilona és Dömsödi János
Kapcs. 265. sorszámhoz_ Iszaak Dunajevszkij: Az aranyvölgy - keresztmetszet Rádiós bemutató: 1950-es évek vége Km.: Fábry Edit, László Margit, Neményi Lili, Baksay Árpád, Melis György, Szabó Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és Énekkara Vezényel: Vincze Ottó Kiegészítésképpen, még ideírom: Az összekötőszöveget Rácz György írta. Elmondja: Kállai Ilona és Dömsödi János
1831 Búbánat 2016-12-17 10:40:04 [Válasz erre: 1830 Búbánat 2016-12-17 10:35:54]
Pótlólag jelzem, hogy a Túl az Óperencián című adás e heti vendége Nagy Sándor énekes-színész, a Madách Színház művésze, kivel Nagy Ibolya beszélget az operettműsorában a hét minden napján, a Dankó Rádióban.
Pótlólag jelzem, hogy a Túl az Óperencián című adás e heti vendége Nagy Sándor énekes-színész, a Madách Színház művésze, kivel Nagy Ibolya beszélget az operettműsorában a hét minden napján, a Dankó Rádióban.
1830 Búbánat 2016-12-17 10:35:54
Házy Erzsébet hat operettből énekelt fel egy-egy dalt a rádióban, mely stúdiófelvétel 1976. december 26-án, a Petőfi Rádióban 15.44 – 16.06 között került első ízben adásba, „Bemutatjuk új felvételünket” címmel. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt: Bródy Tamás Ez a hat operettrészlet a következő: 1. Lehár: Paganini – Liza dala: „Szép álom, szállj a szívemre” 2. Planquette: Rip van Winkle – Alice dala „levélária” 3. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca 4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala. A stúdiófelvételen az operettből egy zenekari részlet, az „Intermezzo” is hallható. 5. Oscar Straus: Búcsúkeringő - Vera Lisaweta Opalinski grófnő dala: „Rózsadal” 6. Lehár: Luxemburg grófja - Angéla belépője „…Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” A Dankó Rádió operettműsorában e dalok újra és újra elhangzanak, így a ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában megint hallhattuk Angéla dalát a Luxemburg grófjából Házy Erzsébet tolmácsolásában (és még további dalok is megszólaltak az operettből - más előadók felvételeiről). Házy énekében az említett dalt ismét meghallgathatjuk még, az adás délutáni ismétlésekor, 18:39 órától.
Házy Erzsébet hat operettből énekelt fel egy-egy dalt a rádióban, mely stúdiófelvétel 1976. december 26-án, a Petőfi Rádióban 15.44 – 16.06 között került első ízben adásba, „Bemutatjuk új felvételünket” címmel. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt: Bródy Tamás Ez a hat operettrészlet a következő: 1. Lehár: Paganini – Liza dala: „Szép álom, szállj a szívemre” 2. Planquette: Rip van Winkle – Alice dala „levélária” 3. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca 4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala. A stúdiófelvételen az operettből egy zenekari részlet, az „Intermezzo” is hallható. 5. Oscar Straus: Búcsúkeringő - Vera Lisaweta Opalinski grófnő dala: „Rózsadal” 6. Lehár: Luxemburg grófja - Angéla belépője „…Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” A Dankó Rádió operettműsorában e dalok újra és újra elhangzanak, így a ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában megint hallhattuk Angéla dalát a Luxemburg grófjából Házy Erzsébet tolmácsolásában (és még további dalok is megszólaltak az operettből - más előadók felvételeiről). Házy énekében az említett dalt ismét meghallgathatjuk még, az adás délutáni ismétlésekor, 18:39 órától.
1829 smaragd 2016-12-17 05:03:11 [Válasz erre: 1828 Búbánat 2016-12-16 11:00:20]
"Kemény Egon ....úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes melódiák Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség vallomása ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon - még a derűsebbeken is - átleng valami gyöngyházfényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a "Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek" szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt." Ezt a bekezdést kiemeltem az alábbi kritikából szép mondatai miatt, amelyek Dalos László tartalmat megragadó és szavakban pontosan kifejezni tudó tehetségét is mutatják. "...átleng valami gyöngyházfényű szomorúság..." a napokban, a zene hallgatásakor a "Komáromi farsang" két főszereplője, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert hangján, finoman átélt előadásukban magunk is érezhettünk. (lsd még Fórum - "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969", 619 számú bejegyzés)
"Kemény Egon ....úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes melódiák Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség vallomása ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon - még a derűsebbeken is - átleng valami gyöngyházfényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a "Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek" szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt." Ezt a bekezdést kiemeltem az alábbi kritikából szép mondatai miatt, amelyek Dalos László tartalmat megragadó és szavakban pontosan kifejezni tudó tehetségét is mutatják. "...átleng valami gyöngyházfényű szomorúság..." a napokban, a zene hallgatásakor a "Komáromi farsang" két főszereplője, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert hangján, finoman átélt előadásukban magunk is érezhettünk. (lsd még Fórum - "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969", 619 számú bejegyzés)
1828 Búbánat 2016-12-16 11:00:20 [Válasz erre: 1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47]
„D.L.” monogramja mögött, tudjuk, a kiváló – és kivételes - íráskészséggel rendelkező Dalos László Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító, zeneszövegíró, költő, „A vén budai hársfák…” (Bástyasétány ’77) poétája rejlik - akit örömömre, személyesen is megismerhettem, s személyében egy roppant elegáns, közvetlen modorú, igazi úriembert tisztelhettem. Sajnos már nincs köztünk: 1924 – 2011. Mindezt előrebocsátva, idemásolom „D.L.” kritikáját, amit Kemény Egon – Erdődy János - Gál György Sándor Komáromi farsang c. új rádióoperettről írt és ami a Rádió és televízió újság 1957. március 23-i számában olvasható: „ A Rádiószínház bemutatójáról” „…Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karján, egy örömöd csak azért múljon el, hogy másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom, és békesség legyen vidám homlokod felett szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! – Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak – Ah elvesztett kedves Lillám, Isten hozzád! – Professzor Csokonai” Hallhatatlanná tett szerelméhez ilyen búcsúlevelet írt a költő, odahagyta Komáromot, s 1798 szomorú farsangja után elindult át a Dunántúlon, hogy végül mégiscsak professzor legyen Csurgón, ha mégoly rövid ideig is… Lilla - Vajda Julianna - és Csokonai szerelméről, ez egymásnak teremtett két ember keserű elválásáról beszél és énekel Kemény Egon, Erdődy János és Gál György Sándor daljátéka, a Komáromi Farsang. Tegyük hozzá eleve, hogy: hangulatosan, ízlésesen, szórakoztatóan. S daljátékról lévén szó, nem is bánjuk túlságosan, hogy a szöveg el-elmarad az igen jól sikerült muzsika mögött. Ezt sosem érezzük az epizódoknál. Kraxelstumpf, Kajdács vagy Bájligeti színész-direktor például szerencsés kézzel jellemzett figurák. Csokonai s Lilla nagy kettős jeleneteiből azonban mintha hiányoznék valami! Ezt a szerelmet a Lilla-versekből meg a levelekből ismeri az ember. A daljáték szövegénél nemigen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a költőt saját soraival is megszólaltassák s így jobban ráismerjünk: igen, ez Vitéz Mihály! Ám: megszólal a zene – igen gyakran szólal meg: csaknem húsz önálló számmal! – és elsimítja s a dallam, a ritmus rendjébe tereli a halványabb szavakat. Kemény Egonnak az utóbbi években írt művei közül azért sikerült ez a legkülönbben, mert úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes m e l ó d i á k Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség v a l l o m á s a ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon – még a derűsebbeken is – átleng valami gyöngyház fényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a ’Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!’ szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt:” „.D.L.”
„D.L.” monogramja mögött, tudjuk, a kiváló – és kivételes - íráskészséggel rendelkező Dalos László Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító, zeneszövegíró, költő, „A vén budai hársfák…” (Bástyasétány ’77) poétája rejlik - akit örömömre, személyesen is megismerhettem, s személyében egy roppant elegáns, közvetlen modorú, igazi úriembert tisztelhettem. Sajnos már nincs köztünk: 1924 – 2011. Mindezt előrebocsátva, idemásolom „D.L.” kritikáját, amit Kemény Egon – Erdődy János - Gál György Sándor Komáromi farsang c. új rádióoperettről írt és ami a Rádió és televízió újság 1957. március 23-i számában olvasható: „ A Rádiószínház bemutatójáról” „…Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karján, egy örömöd csak azért múljon el, hogy másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom, és békesség legyen vidám homlokod felett szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! – Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak – Ah elvesztett kedves Lillám, Isten hozzád! – Professzor Csokonai” Hallhatatlanná tett szerelméhez ilyen búcsúlevelet írt a költő, odahagyta Komáromot, s 1798 szomorú farsangja után elindult át a Dunántúlon, hogy végül mégiscsak professzor legyen Csurgón, ha mégoly rövid ideig is… Lilla - Vajda Julianna - és Csokonai szerelméről, ez egymásnak teremtett két ember keserű elválásáról beszél és énekel Kemény Egon, Erdődy János és Gál György Sándor daljátéka, a Komáromi Farsang. Tegyük hozzá eleve, hogy: hangulatosan, ízlésesen, szórakoztatóan. S daljátékról lévén szó, nem is bánjuk túlságosan, hogy a szöveg el-elmarad az igen jól sikerült muzsika mögött. Ezt sosem érezzük az epizódoknál. Kraxelstumpf, Kajdács vagy Bájligeti színész-direktor például szerencsés kézzel jellemzett figurák. Csokonai s Lilla nagy kettős jeleneteiből azonban mintha hiányoznék valami! Ezt a szerelmet a Lilla-versekből meg a levelekből ismeri az ember. A daljáték szövegénél nemigen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a költőt saját soraival is megszólaltassák s így jobban ráismerjünk: igen, ez Vitéz Mihály! Ám: megszólal a zene – igen gyakran szólal meg: csaknem húsz önálló számmal! – és elsimítja s a dallam, a ritmus rendjébe tereli a halványabb szavakat. Kemény Egonnak az utóbbi években írt művei közül azért sikerült ez a legkülönbben, mert úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes m e l ó d i á k Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség v a l l o m á s a ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon – még a derűsebbeken is – átleng valami gyöngyház fényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a ’Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!’ szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt:” „.D.L.”
1827 Búbánat 2016-12-16 10:05:15 [Válasz erre: 1826 Búbánat 2016-12-16 09:51:47]
[url] https://www.libri.hu/konyv/albert_maria.bastyasetany-77-hires-operettek-17.html; Bástyasétány 77 - Híres Operettek 17. - CD melléklettel [/url] Albert Mária - Baróti Géza - Dalos László - Eisemann Mihály
[url] https://www.libri.hu/konyv/albert_maria.bastyasetany-77-hires-operettek-17.html; Bástyasétány 77 - Híres Operettek 17. - CD melléklettel [/url] Albert Mária - Baróti Géza - Dalos László - Eisemann Mihály
1826 Búbánat 2016-12-16 09:51:47
https://muosz.hu/archive/print.php?id=4981 Erre a cikkre most bukkantam rá a neten, idemásolom teljes terjedelmében: Az Etikai Bizottság a Bástyasétány 77-ről 2014. augusztus 13. szerda, 12:04 A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács-, a felek további meghallgatásának mellőzésével, továbbá a kijelölt határidőn belül beérkezett fellebbezések figyelembevételé-vel, 2014. június 3-iki ülésén tárgyalta dr. Dalos Gábor panaszát, amelyet Albert Mária szerzői magatartása miatt kezdeményezett. A Kollégiumi Tanács az alábbi határozatot hozta: HATÁROZAT A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa az első fokon dön-tést hozott eljáró tanács 10/31110 szám alatt lajstromba vett 2013. november 3-án hozott határozatának rendelkező részét változtatás nélkül helyben hagyja. Kollégiumi Tanács szükségesnek tartja, hogy a könyvet kiadó válla-lat, a Kossuth Könyvkiadó, minden lehetséges eszközzel biztosítsa az elkövetett szakmai hiba kijavítását. A Kollégiumi Tanács, dr. Dalos Gábor panaszos újabb személyes meg-hallgatási kérelmét – a fellebbviteli eljárásban elutasítja. A Kollégiumi Tanács jelen határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKLÁS A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mert a beadott fellebbezésekben megfogalmazott kifogásokat nem tartotta megalapozottnak. Az etikai eljárás alá vont Albert Mária, valamint a vele szerződéses viszonyban álló Kossuth Könyvkiadó képviseltében Szuba Jolanta az első fokú határozat megsemmisítését kérte a fellebbviteli eljárás során. Dr. Dalos Gábor panaszos az elsőfokú határozat rendelkező részének helyben hagyását kérte. Ugyanakkor az első fokú határozat indoklásának több részletével nem értett egyet. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária kitartott amellett, hogy nem követettel sem etikai, sem szakmai vétséget, dr. Dalos Gábor pedig ragaszkodott az etikai vétség megállapításához. Fellebbezésben az első fokú határozat indoklás részében több kifogást is emelt. Ezek között szerepelt, hogy a kiadónak ajánlotta fel a segítséget, mint írja, az elsőfokú határozat nem tartalmazza azokat a tényeket, hogy „az előadókról is több szó esik, mint Dalos Lászlóról, akiről még kép sem jelent meg, a művet, Albert Mária személyes indítékai, sértődöttség, ellenszenv, gyűlölet és bosszúállás jellemzi”. Dr. Dalos Gábor panasza a „Bástyasétány 77” című nagy sikerű operettre emlékező, Albert Mária szerzőségével megvalósult, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet visszásságait teszi szóvá. A panaszos – az elhunyt Dalos László fia – ismertetése szerint a Kossuth Könyvkiadónál a „Híres Operettek” sorozat 17. köteteként megjelent „Eisemann…” című, a II. világháború utáni időszak első és legsikeresebb operettjének keletkezéséről, sorsáról beszámoló könyv, a szerzői hármas egyik tagjáról, az operett nagy sikerű slágerré vált dalainak szerzőjéről, Dalos Lászlóról méltatlanul kevés szóval emlékezik meg. Eisemann Mihályról, az operett szerzőjéről,12 oldalon ír a szerző, amíg a szerzőtrió (Eisemann – Baróti – Dalos) harmadik tagjáról a dalszövegek alkotójáról, Dalos Lászlóról összességében 17 sorban ír, ebből a tizenhét sorból is mintegy négy sor az, ami az operettben slágerré változott Dalos szöveget is megemlíti, egyetlenként a „Vén budai hársfák” című slágert nevezve meg. Dr. Dalos Gábor az első fokon eljárt tanács előtti személyes meg-hallgatásakor hangsúlyozta, hogy a könyv alkotása során felajánlotta segítségét Albert Máriának, hiszen éppen kiadás alatt volt Dalos László posztumusz könyve is, amely külön fejezetet szentel a „Bástyasétány 77”című operettnek, bőséges adattal, fényképekkel illusztrálva a fejezetet. A könyv alkotása során felajánlott segítséget Albert Mária nem vette figyelembe. Ezt a körülményt az első fokon eljáró tanács a panaszolt terhére rótta fel. A fellebbviteli eljáráshoz beadott fellebbezésében Dalos Gábor azt írta, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, és mint írja, a felajánlott segítséget a kiadó nem vette igénybe. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács a személyes meghallgatáson úgy rögzítette, hogy a panaszos, Albert Máriának ajánlotta fel a segítséget, de fellebbezésében a panaszos írásban megerősítette, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, a kiadó pedig erre érdemben nem reagált. Albert Mária a mű kidolgozásakor a többi alkotóról felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit, az általuk szolgáltatott fotók dokumentum értékű felhasználásával. Az elsőfokú eljárás során ezt a körülményt az eljáró tanács a szintén terhelt hátrányára vette figyelembe. Az a körülmény, hogy a felajánlott segítség irányát a panaszos a fellebbviteli eljáráshoz beadott írásában megváltoztatta, a cselekménysorozat értékeléskor a Kollégiumi Tanács az alkalmazott büntetés mértékének kiszabásakor nem értékelte enyhítő körülmény-ként. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács ismerte a közismert szerző, Albert Mária szakmai érdemeit, ezért – elsősorban – arra volt kíváncsi, volt-e valamilyen személyes indítéka, oka annak, hogy következetesen mellőzte Dalos László munkája valóságos értékeinek megfelelő elemzését? Az első fokú eljárás során felmerült, hogy volt személyes ellentét Dalos Gábor panaszos édesapja és a szerző elhunyt édesapja, Albert István újságíró között. Dalos László még életében többször említést tett a családjában Albert Mária idegenkedő viselkedéséről, amit nem értett. Az Eljáró Tanács vizsgálata arra irányult, hogy megtudja, voltak-e a Dalos László mellőzöttségéhez köthető magatartási motívumok. Dalos Gábor panaszos szerint jó viszony volt Dalos László és Albert István között. Állítása szerint Albert Mária viselkedése még-is arra utal, hogy nem volt „minden rendben” Dalos Lászlóval való viszonyában. Az Eljáró Tanács törekvése, hogy tisztázza a személyes kapcsolatok szerepét a megvalósult szöveg kialakításánál, nem járt sikerrel. Az első fokú Eljáró Tanács az Újságírók Etikai Kódexe megállapításait vette alapul a szerző magatartásának vizsgálatánál. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. Az Eljáró Tanács nem tételezhette fel, hogy a kitűnő szerző, Albert Mária nem ismeri azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ilyen típusú írást, milyen szakmai feltételek mellett kell megalkotni. Az ügyben a panaszos által kifogásolt szakmai hibák elkövetésénél az eljáró tanács szerint kicsiny lehetett a valószínűsége annak, hogy véletlenül követte el a szerző és a kiadó, a Dalos László munkásságával arányos mellőzést: különösen, ha ilyen nagyarányú a szakmai hiba, és több rendbeli az elkövetés ténye. Az eljáró tanácsnak azonban nem sikerült a tárgyalás folyamán elérnie oda, hogy világosan látható legyen: Albert Máriát milyen személyes indítékok késztették Dalos László mellőzésére. Mivel a személyes indítékot nem sikerült megállapítani, a tárgyalás folyamán csak arra tudott az eljáró tanács következtetni, hogy Albert Mária ismeretlen okból, elmulasztotta a szakmai feltételek biztosítását. Abban a tényben, hogy a szerzőtrió (Eisemann – Dalos - Baróti) műve úgy vált közismertté és slágerré, hogy a zene és a szöveg egyenrangúan szerepel ebben a folyamatban, Albert Mária mellőzi a dalszövegek szerzőjének rangjához méltó szerepeltetését. Ebben a folyamatban az Eljáró Tanács megállapította a Kossuth Könyvkiadó felelősségét is. Az elkészült mű mellékleteként tartalmazza az operett hanglemezen rögzített változatát. Ez a lemezváltozat is elköveti azt a súlyos szakmai hibát, hogy a hanglemezen is rögzített slágerré változott dalbetétek esetében nem közli, nem tünteti fel sehol, hogy a dalokat ketten alkották meg, a zeneszerző és a dalok szövegének költői meg-valósítója. Az Etikai Kódex kimondja, hogy a média kiadói és szerkesztőségeinek vezetői felelősséggel tartoznak az általuk megjelentetett és fel-ügyelt média teljes felületének tartalmáért. Az Eljáró Tanács megállapította, hogy nem rendelkezik azzal a joggal, hogy kötelezze a Kossuth Könyvkiadót a hiba kiküszöbölésére, azonban a könyvkiadó igényes gyakorlatát figyelembe véve, megalapozottan számított arra, hogy a Könyvkiadó megtalálja a módját, hogy a súlyos hiba kijavítást nyerjen. Az eljáró tanács felhívta a Kossuth Könyvkiadó figyelmét arra, hogy a nagy jelentőségű sorozat forrásmunkaként szerepel a gyakorlatban. Mintegy lexikont, úgy lehet felhasználni a későbbi szakmai szerzőknek, ha az operettek világáról akarnak írni. Az etikai kódex irányadó rendelkezései szerint: 4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. A fentiek alapján, az első fokú eljáró tanács a megrovás büntetést tartotta arányban állónak a súlyos szakmai hiba elkövetésével megvalósított etika vétség ellentételezéseként. Az első fokú etikai határozat indoklás részében foglaltakkal szemben a panaszos dr. Dalos Gábor, a bepanaszolt Albert Mária és a könyvkiadó a rendelkező részben foglaltakkal szemben kifogással élt. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária hangsúlyozta, hogy a könyv a zeneszerző munkásságát mutatja be, továbbá hivatkozott arra, hogy a kiadó „szövegdoboz határokat” jelölt ki, amely korlátozta őt abban, hogy Dalos László szerző számára további terjedelmi teret nyújtson. A Fellebbviteli Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, mert a kijelölt szövegméretben viszont tartható lett volna a szöveg-íróhoz arányos, méltányos terjedelem. Az elsőfokú eljárás során Albert Mária már hivatkozott a Könyvkiadó elvárásaira is és ennek megfelelően bemutatta a „Mágnás Miska” operett változatának könyvét is. A jog szempontjából nincs értékítélet abban, hogy kinek a nevét tüntetik fel a mű alkotójaként, tehát esetünkben sem lehet arra hivatkozni, hogy ha egy másik műalkotás esetében a kiadó nem tüntette fel a szerzők nevét, akkor ebben az esetben sem kötelezhető a név szerinti felsorolásra hivatkozni. Az Eljáró Tanács tehát nem látta indokoltnak a könyv bemutatását, mint olyan gyakorlatot, amely a Könyvkiadó magatartására jellemző: a „Bástyasétány 77” című operett talán egyedülálló a maga nemében, amelyben a dalok szerzője olyan jelentős szerepet töltött be a mű sikerében, amilyen sikeres szereplést talán nem minden operett dalszerzői mondhatnak magukénak. Dalos László munkája nélkül nem válhatott volna olyannyira sikeressé, mint amilyenné vált az idők folyamán. Mint azt az első fokon eljáró tanács megállapította, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mindenkitől elvárható és nem követhető olyan gyakorlat, – nincs is erre példa a szakmai életben – amelyre példaadóként hivatkozni lehetne, hogy a dalok szövegeit úgy szerepeltetik a lemezek kiadói, mint névtelen szerzők jelentéktelen alkotásait. A Kossuth Kiadó Zrt. nevében az első fokú etikai határozat ellen ki-fogást nyújtott be Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató. Azzal érvelt, hogy szerzőként Albert Mária nem újságírói minőségében van jelen a könyv írásakor, miután az „irodalmi mű”, tehát újságíróként nem követett el etikai vétséget, továbbá alkotói szabadságának joga az egyes elemek tartalmi moderációja. A fellebbvitelben eljáró Kollégiumi Tanács az Etikai Kódex 9.§2. bek. alapján a fenti érvelést visszautasította. Az etikai bizottság néhai Dalos László személyiségi jogait védi azzal, hogy a mű értékelésére vállalkozó írás méltánytalanul háttérbe szorította, mellőzöttsége joggal sértheti emlékét és hozzátartozók érzékenységét. Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató kifogásában nem látott lehetőséget e sérelem orvoslására; félre értelmezte az eljáró tanács javaslatát, és jogi passzusok felsorolásával tolta félre magától egy lehetséges konszenzus megvalósítását. Egy szakmai szervezet – jelen esetben egy olyan kulturális egyesület, mint a MÚOSZ etikai bizottsága tiszteletben tartja a jogi érvelés lehetőségét – de véleményét nem minden esetben a jog paragrafusaira való hivatkozással alakítja ki. Az etikai bizottság – a MÚOSZ Alapszabályában és Etikai Kódexében foglaltak szerint – fenntartja magának azt a jogot, hogy a MÚOSZ tagjaira vonatkozó etikai határozatot hozzon. Az újságíró szövetség etikai határozata a kiadót nem kötelezi semmi-re, még arra sem, hogy egy eseteleges tévedését felülbírálja. Arra sem kötelezi, hogy segítsen abban, hogy a szerző lelkiismerete esetleg mégis megszólaljon. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – elutasítja Albert Máriának azt a kísérletét, hogy az első fokon hozott határozattal szemben – a fellebbviteli eljárást megkerülve – panasszal éljen a MÚOSZ Elnökségénél. Etikai ügyekben és különös hangsúllyal a nem befejezett etikai ügyekben a MÚOSZ Elnöksége sem együttesen sem az elnökség egyes tagjai nem rendelkeznek az etikai határozatokra vonatkozó befolyásszerző kompetenciával. Dr. Dalos Gábor panaszos a fellebbviteli eljárás során újbóli személyes meghallgatását kérte, arra való hivatkozással, hogy az első fokú határozat rendelkező részével egyetért, ugyanakkor több pontosítást kívánt az indoklás részben történő ismertetésre. Ezt a kérelmét a Kollégiumi Tanács elutasította, mert úgy látta, hogy dr. Dalos Gábor újbóli meghallgatása az első fokú döntést érdemben nem érintette volna. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa a dr. Dalos Gábor panasza alapján indított etikai eljárás fellebbviteli döntésének jogát magához rendelte, tekintettel arra, hogy a másodfokon eljáró Fellebbviteli Tanács tagjai között véleménykülönbség állt fenn az első fokú tanács által megállapított, szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt büntetés mértékében. Fellebbviteli Tanácsként, a büntetés mértékének megállapításakor az első fokon megállapított, arányosnak ítélt mértéket vette figyelem-be. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – az első fokú határozat szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt „megrovás” büntetést az Újságírók Etikai Kódex 10.3., illetve 10.4. pontjára alapítva helyben hagyta. MÚOSZ Etikai Bizottsága
https://muosz.hu/archive/print.php?id=4981 Erre a cikkre most bukkantam rá a neten, idemásolom teljes terjedelmében: Az Etikai Bizottság a Bástyasétány 77-ről 2014. augusztus 13. szerda, 12:04 A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács-, a felek további meghallgatásának mellőzésével, továbbá a kijelölt határidőn belül beérkezett fellebbezések figyelembevételé-vel, 2014. június 3-iki ülésén tárgyalta dr. Dalos Gábor panaszát, amelyet Albert Mária szerzői magatartása miatt kezdeményezett. A Kollégiumi Tanács az alábbi határozatot hozta: HATÁROZAT A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa az első fokon dön-tést hozott eljáró tanács 10/31110 szám alatt lajstromba vett 2013. november 3-án hozott határozatának rendelkező részét változtatás nélkül helyben hagyja. Kollégiumi Tanács szükségesnek tartja, hogy a könyvet kiadó válla-lat, a Kossuth Könyvkiadó, minden lehetséges eszközzel biztosítsa az elkövetett szakmai hiba kijavítását. A Kollégiumi Tanács, dr. Dalos Gábor panaszos újabb személyes meg-hallgatási kérelmét – a fellebbviteli eljárásban elutasítja. A Kollégiumi Tanács jelen határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKLÁS A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mert a beadott fellebbezésekben megfogalmazott kifogásokat nem tartotta megalapozottnak. Az etikai eljárás alá vont Albert Mária, valamint a vele szerződéses viszonyban álló Kossuth Könyvkiadó képviseltében Szuba Jolanta az első fokú határozat megsemmisítését kérte a fellebbviteli eljárás során. Dr. Dalos Gábor panaszos az elsőfokú határozat rendelkező részének helyben hagyását kérte. Ugyanakkor az első fokú határozat indoklásának több részletével nem értett egyet. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária kitartott amellett, hogy nem követettel sem etikai, sem szakmai vétséget, dr. Dalos Gábor pedig ragaszkodott az etikai vétség megállapításához. Fellebbezésben az első fokú határozat indoklás részében több kifogást is emelt. Ezek között szerepelt, hogy a kiadónak ajánlotta fel a segítséget, mint írja, az elsőfokú határozat nem tartalmazza azokat a tényeket, hogy „az előadókról is több szó esik, mint Dalos Lászlóról, akiről még kép sem jelent meg, a művet, Albert Mária személyes indítékai, sértődöttség, ellenszenv, gyűlölet és bosszúállás jellemzi”. Dr. Dalos Gábor panasza a „Bástyasétány 77” című nagy sikerű operettre emlékező, Albert Mária szerzőségével megvalósult, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet visszásságait teszi szóvá. A panaszos – az elhunyt Dalos László fia – ismertetése szerint a Kossuth Könyvkiadónál a „Híres Operettek” sorozat 17. köteteként megjelent „Eisemann…” című, a II. világháború utáni időszak első és legsikeresebb operettjének keletkezéséről, sorsáról beszámoló könyv, a szerzői hármas egyik tagjáról, az operett nagy sikerű slágerré vált dalainak szerzőjéről, Dalos Lászlóról méltatlanul kevés szóval emlékezik meg. Eisemann Mihályról, az operett szerzőjéről,12 oldalon ír a szerző, amíg a szerzőtrió (Eisemann – Baróti – Dalos) harmadik tagjáról a dalszövegek alkotójáról, Dalos Lászlóról összességében 17 sorban ír, ebből a tizenhét sorból is mintegy négy sor az, ami az operettben slágerré változott Dalos szöveget is megemlíti, egyetlenként a „Vén budai hársfák” című slágert nevezve meg. Dr. Dalos Gábor az első fokon eljárt tanács előtti személyes meg-hallgatásakor hangsúlyozta, hogy a könyv alkotása során felajánlotta segítségét Albert Máriának, hiszen éppen kiadás alatt volt Dalos László posztumusz könyve is, amely külön fejezetet szentel a „Bástyasétány 77”című operettnek, bőséges adattal, fényképekkel illusztrálva a fejezetet. A könyv alkotása során felajánlott segítséget Albert Mária nem vette figyelembe. Ezt a körülményt az első fokon eljáró tanács a panaszolt terhére rótta fel. A fellebbviteli eljáráshoz beadott fellebbezésében Dalos Gábor azt írta, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, és mint írja, a felajánlott segítséget a kiadó nem vette igénybe. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács a személyes meghallgatáson úgy rögzítette, hogy a panaszos, Albert Máriának ajánlotta fel a segítséget, de fellebbezésében a panaszos írásban megerősítette, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, a kiadó pedig erre érdemben nem reagált. Albert Mária a mű kidolgozásakor a többi alkotóról felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit, az általuk szolgáltatott fotók dokumentum értékű felhasználásával. Az elsőfokú eljárás során ezt a körülményt az eljáró tanács a szintén terhelt hátrányára vette figyelembe. Az a körülmény, hogy a felajánlott segítség irányát a panaszos a fellebbviteli eljáráshoz beadott írásában megváltoztatta, a cselekménysorozat értékeléskor a Kollégiumi Tanács az alkalmazott büntetés mértékének kiszabásakor nem értékelte enyhítő körülmény-ként. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács ismerte a közismert szerző, Albert Mária szakmai érdemeit, ezért – elsősorban – arra volt kíváncsi, volt-e valamilyen személyes indítéka, oka annak, hogy következetesen mellőzte Dalos László munkája valóságos értékeinek megfelelő elemzését? Az első fokú eljárás során felmerült, hogy volt személyes ellentét Dalos Gábor panaszos édesapja és a szerző elhunyt édesapja, Albert István újságíró között. Dalos László még életében többször említést tett a családjában Albert Mária idegenkedő viselkedéséről, amit nem értett. Az Eljáró Tanács vizsgálata arra irányult, hogy megtudja, voltak-e a Dalos László mellőzöttségéhez köthető magatartási motívumok. Dalos Gábor panaszos szerint jó viszony volt Dalos László és Albert István között. Állítása szerint Albert Mária viselkedése még-is arra utal, hogy nem volt „minden rendben” Dalos Lászlóval való viszonyában. Az Eljáró Tanács törekvése, hogy tisztázza a személyes kapcsolatok szerepét a megvalósult szöveg kialakításánál, nem járt sikerrel. Az első fokú Eljáró Tanács az Újságírók Etikai Kódexe megállapításait vette alapul a szerző magatartásának vizsgálatánál. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. Az Eljáró Tanács nem tételezhette fel, hogy a kitűnő szerző, Albert Mária nem ismeri azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ilyen típusú írást, milyen szakmai feltételek mellett kell megalkotni. Az ügyben a panaszos által kifogásolt szakmai hibák elkövetésénél az eljáró tanács szerint kicsiny lehetett a valószínűsége annak, hogy véletlenül követte el a szerző és a kiadó, a Dalos László munkásságával arányos mellőzést: különösen, ha ilyen nagyarányú a szakmai hiba, és több rendbeli az elkövetés ténye. Az eljáró tanácsnak azonban nem sikerült a tárgyalás folyamán elérnie oda, hogy világosan látható legyen: Albert Máriát milyen személyes indítékok késztették Dalos László mellőzésére. Mivel a személyes indítékot nem sikerült megállapítani, a tárgyalás folyamán csak arra tudott az eljáró tanács következtetni, hogy Albert Mária ismeretlen okból, elmulasztotta a szakmai feltételek biztosítását. Abban a tényben, hogy a szerzőtrió (Eisemann – Dalos - Baróti) műve úgy vált közismertté és slágerré, hogy a zene és a szöveg egyenrangúan szerepel ebben a folyamatban, Albert Mária mellőzi a dalszövegek szerzőjének rangjához méltó szerepeltetését. Ebben a folyamatban az Eljáró Tanács megállapította a Kossuth Könyvkiadó felelősségét is. Az elkészült mű mellékleteként tartalmazza az operett hanglemezen rögzített változatát. Ez a lemezváltozat is elköveti azt a súlyos szakmai hibát, hogy a hanglemezen is rögzített slágerré változott dalbetétek esetében nem közli, nem tünteti fel sehol, hogy a dalokat ketten alkották meg, a zeneszerző és a dalok szövegének költői meg-valósítója. Az Etikai Kódex kimondja, hogy a média kiadói és szerkesztőségeinek vezetői felelősséggel tartoznak az általuk megjelentetett és fel-ügyelt média teljes felületének tartalmáért. Az Eljáró Tanács megállapította, hogy nem rendelkezik azzal a joggal, hogy kötelezze a Kossuth Könyvkiadót a hiba kiküszöbölésére, azonban a könyvkiadó igényes gyakorlatát figyelembe véve, megalapozottan számított arra, hogy a Könyvkiadó megtalálja a módját, hogy a súlyos hiba kijavítást nyerjen. Az eljáró tanács felhívta a Kossuth Könyvkiadó figyelmét arra, hogy a nagy jelentőségű sorozat forrásmunkaként szerepel a gyakorlatban. Mintegy lexikont, úgy lehet felhasználni a későbbi szakmai szerzőknek, ha az operettek világáról akarnak írni. Az etikai kódex irányadó rendelkezései szerint: 4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. A fentiek alapján, az első fokú eljáró tanács a megrovás büntetést tartotta arányban állónak a súlyos szakmai hiba elkövetésével megvalósított etika vétség ellentételezéseként. Az első fokú etikai határozat indoklás részében foglaltakkal szemben a panaszos dr. Dalos Gábor, a bepanaszolt Albert Mária és a könyvkiadó a rendelkező részben foglaltakkal szemben kifogással élt. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária hangsúlyozta, hogy a könyv a zeneszerző munkásságát mutatja be, továbbá hivatkozott arra, hogy a kiadó „szövegdoboz határokat” jelölt ki, amely korlátozta őt abban, hogy Dalos László szerző számára további terjedelmi teret nyújtson. A Fellebbviteli Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, mert a kijelölt szövegméretben viszont tartható lett volna a szöveg-íróhoz arányos, méltányos terjedelem. Az elsőfokú eljárás során Albert Mária már hivatkozott a Könyvkiadó elvárásaira is és ennek megfelelően bemutatta a „Mágnás Miska” operett változatának könyvét is. A jog szempontjából nincs értékítélet abban, hogy kinek a nevét tüntetik fel a mű alkotójaként, tehát esetünkben sem lehet arra hivatkozni, hogy ha egy másik műalkotás esetében a kiadó nem tüntette fel a szerzők nevét, akkor ebben az esetben sem kötelezhető a név szerinti felsorolásra hivatkozni. Az Eljáró Tanács tehát nem látta indokoltnak a könyv bemutatását, mint olyan gyakorlatot, amely a Könyvkiadó magatartására jellemző: a „Bástyasétány 77” című operett talán egyedülálló a maga nemében, amelyben a dalok szerzője olyan jelentős szerepet töltött be a mű sikerében, amilyen sikeres szereplést talán nem minden operett dalszerzői mondhatnak magukénak. Dalos László munkája nélkül nem válhatott volna olyannyira sikeressé, mint amilyenné vált az idők folyamán. Mint azt az első fokon eljáró tanács megállapította, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mindenkitől elvárható és nem követhető olyan gyakorlat, – nincs is erre példa a szakmai életben – amelyre példaadóként hivatkozni lehetne, hogy a dalok szövegeit úgy szerepeltetik a lemezek kiadói, mint névtelen szerzők jelentéktelen alkotásait. A Kossuth Kiadó Zrt. nevében az első fokú etikai határozat ellen ki-fogást nyújtott be Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató. Azzal érvelt, hogy szerzőként Albert Mária nem újságírói minőségében van jelen a könyv írásakor, miután az „irodalmi mű”, tehát újságíróként nem követett el etikai vétséget, továbbá alkotói szabadságának joga az egyes elemek tartalmi moderációja. A fellebbvitelben eljáró Kollégiumi Tanács az Etikai Kódex 9.§2. bek. alapján a fenti érvelést visszautasította. Az etikai bizottság néhai Dalos László személyiségi jogait védi azzal, hogy a mű értékelésére vállalkozó írás méltánytalanul háttérbe szorította, mellőzöttsége joggal sértheti emlékét és hozzátartozók érzékenységét. Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató kifogásában nem látott lehetőséget e sérelem orvoslására; félre értelmezte az eljáró tanács javaslatát, és jogi passzusok felsorolásával tolta félre magától egy lehetséges konszenzus megvalósítását. Egy szakmai szervezet – jelen esetben egy olyan kulturális egyesület, mint a MÚOSZ etikai bizottsága tiszteletben tartja a jogi érvelés lehetőségét – de véleményét nem minden esetben a jog paragrafusaira való hivatkozással alakítja ki. Az etikai bizottság – a MÚOSZ Alapszabályában és Etikai Kódexében foglaltak szerint – fenntartja magának azt a jogot, hogy a MÚOSZ tagjaira vonatkozó etikai határozatot hozzon. Az újságíró szövetség etikai határozata a kiadót nem kötelezi semmi-re, még arra sem, hogy egy eseteleges tévedését felülbírálja. Arra sem kötelezi, hogy segítsen abban, hogy a szerző lelkiismerete esetleg mégis megszólaljon. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – elutasítja Albert Máriának azt a kísérletét, hogy az első fokon hozott határozattal szemben – a fellebbviteli eljárást megkerülve – panasszal éljen a MÚOSZ Elnökségénél. Etikai ügyekben és különös hangsúllyal a nem befejezett etikai ügyekben a MÚOSZ Elnöksége sem együttesen sem az elnökség egyes tagjai nem rendelkeznek az etikai határozatokra vonatkozó befolyásszerző kompetenciával. Dr. Dalos Gábor panaszos a fellebbviteli eljárás során újbóli személyes meghallgatását kérte, arra való hivatkozással, hogy az első fokú határozat rendelkező részével egyetért, ugyanakkor több pontosítást kívánt az indoklás részben történő ismertetésre. Ezt a kérelmét a Kollégiumi Tanács elutasította, mert úgy látta, hogy dr. Dalos Gábor újbóli meghallgatása az első fokú döntést érdemben nem érintette volna. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa a dr. Dalos Gábor panasza alapján indított etikai eljárás fellebbviteli döntésének jogát magához rendelte, tekintettel arra, hogy a másodfokon eljáró Fellebbviteli Tanács tagjai között véleménykülönbség állt fenn az első fokú tanács által megállapított, szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt büntetés mértékében. Fellebbviteli Tanácsként, a büntetés mértékének megállapításakor az első fokon megállapított, arányosnak ítélt mértéket vette figyelem-be. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – az első fokú határozat szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt „megrovás” büntetést az Újságírók Etikai Kódex 10.3., illetve 10.4. pontjára alapítva helyben hagyta. MÚOSZ Etikai Bizottsága
1825 Búbánat 2016-12-14 11:48:41 [Válasz erre: 773 Búbánat 2015-01-21 14:13:57]
A 773. sorszám alatt lejegyeztem a "Budai kaland" operett néhány betétszámát és megneveztem a dalok előadóit. Most az akkori bejegyzésemet kiegészítem további adatokkal, így teljesebbé válnak ismereteink erről a nagyon szép Vincze Ottó-szerzeményről: Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő - Romhányi József: Budai Kaland A Budai kaland című operett bemutatójának ideje: 1962., helyszíne: Blaha Lujza Színház A Rádió még ugyanezen év végén elkészítette és felvette az operett keresztmetszetét. A Rádió Dalszínháza bemutatóját követte az első ismétlés 1963. január 13-án, a Kossuth Rádióban, 22.25-23.10 között. A stúdiófelvételen az operett részleteiben énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el. Az operett főbb betétszámai a következők: = Lopószám (Kishegyi Árpád, Radnay György) = Fatima dala (Petress Zsuzsa) = Hármas (Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György) =Dal: „Legényélet” (Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-1. (Németh Marika, Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-2. „Zárd szívedbe (Németh Marika, Szabó Miklós)
A 773. sorszám alatt lejegyeztem a "Budai kaland" operett néhány betétszámát és megneveztem a dalok előadóit. Most az akkori bejegyzésemet kiegészítem további adatokkal, így teljesebbé válnak ismereteink erről a nagyon szép Vincze Ottó-szerzeményről: Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő - Romhányi József: Budai Kaland A Budai kaland című operett bemutatójának ideje: 1962., helyszíne: Blaha Lujza Színház A Rádió még ugyanezen év végén elkészítette és felvette az operett keresztmetszetét. A Rádió Dalszínháza bemutatóját követte az első ismétlés 1963. január 13-án, a Kossuth Rádióban, 22.25-23.10 között. A stúdiófelvételen az operett részleteiben énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el. Az operett főbb betétszámai a következők: = Lopószám (Kishegyi Árpád, Radnay György) = Fatima dala (Petress Zsuzsa) = Hármas (Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György) =Dal: „Legényélet” (Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-1. (Németh Marika, Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-2. „Zárd szívedbe (Németh Marika, Szabó Miklós)
1824 Búbánat 2016-12-14 11:17:57 [Válasz erre: 1823 smaragd 2016-12-14 10:26:33]
Remélem, előbb-utóbb újra hallhatjuk a teljes rádiófelvételt a rádióban.
Remélem, előbb-utóbb újra hallhatjuk a teljes rádiófelvételt a rádióban.
1823 smaragd 2016-12-14 10:26:33 [Válasz erre: 1822 Búbánat 2016-12-14 00:00:31]
KEMÉNY EGON-Gál György Sándor-Erdődy János:"Komáromi farsang" (1955) Daljáték 3 felvonásban, Rádióváltozat 2 részben (1957) Írta: Erdődy János és Gál György Sándor A verseket Erdődy János írta Előző bejegyzésekben már jeleztem, hogy a színpadi bemutató azért nem jött létre, mert a zene sokkal nagyobb lett, Kemény Egon megállapítása szerint meghaladta a színház lehetőségeit. Ezért a Magyar Rádió vette át a darabot, és a rádióoperettek sorában mutatta be, 1957-ben, amely a rádiós ősbemutató dátuma. Örültem az alábbi bejegyzéseknek és a tegnapi válogatásnak!
KEMÉNY EGON-Gál György Sándor-Erdődy János:"Komáromi farsang" (1955) Daljáték 3 felvonásban, Rádióváltozat 2 részben (1957) Írta: Erdődy János és Gál György Sándor A verseket Erdődy János írta Előző bejegyzésekben már jeleztem, hogy a színpadi bemutató azért nem jött létre, mert a zene sokkal nagyobb lett, Kemény Egon megállapítása szerint meghaladta a színház lehetőségeit. Ezért a Magyar Rádió vette át a darabot, és a rádióoperettek sorában mutatta be, 1957-ben, amely a rádiós ősbemutató dátuma. Örültem az alábbi bejegyzéseknek és a tegnapi válogatásnak!
1822 Búbánat 2016-12-14 00:00:31 [Válasz erre: 1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47]
Korábban itt és a Házy-topicban, többször is „hoztam” Kemény Egon Komáromi farsang című rádióoperettjének adatait. (Lásd 3.264, 3.159. 1.815, 1814, 1344, 524, 196 sorszámoknál) Még egy pontosítás: A Rádió Dalszínháza bemutatójának ideje: 1957. március 9. (szombat), Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00 (117 perc) Ismétlések: 1957. június 8., Petőfi Rádió, 15.30 – 17.40 1957. szeptember 25. , Kossuth Rádió, 18:55 – 22.00 1957. október 16., Petőfi Rádió, 16.00 – 18.10 1963. február 13., Kossuth Rádió, 14.00 – 16.20 Utoljára a nyolcvanas évek közepén hangzott el a teljes operett a rádióban. (A darab két része között általában tíz percnyi szünetet iktattak be, s azalatt híreket és időjárás jelentést olvastak be.) Az operett részleteit nagyon sokszor sugározta mindhárom rádióadó: Kossuth, Petőfi, URH (3. műsor, a mai Bartók elődje)
Korábban itt és a Házy-topicban, többször is „hoztam” Kemény Egon Komáromi farsang című rádióoperettjének adatait. (Lásd 3.264, 3.159. 1.815, 1814, 1344, 524, 196 sorszámoknál) Még egy pontosítás: A Rádió Dalszínháza bemutatójának ideje: 1957. március 9. (szombat), Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00 (117 perc) Ismétlések: 1957. június 8., Petőfi Rádió, 15.30 – 17.40 1957. szeptember 25. , Kossuth Rádió, 18:55 – 22.00 1957. október 16., Petőfi Rádió, 16.00 – 18.10 1963. február 13., Kossuth Rádió, 14.00 – 16.20 Utoljára a nyolcvanas évek közepén hangzott el a teljes operett a rádióban. (A darab két része között általában tíz percnyi szünetet iktattak be, s azalatt híreket és időjárás jelentést olvastak be.) Az operett részleteit nagyon sokszor sugározta mindhárom rádióadó: Kossuth, Petőfi, URH (3. műsor, a mai Bartók elődje)
1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47 [Válasz erre: 1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31]
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték Szövegkönyv és versek: Erdődy János és Gál György Sándor Azon a héten, amikor a rádióban először került adásba Kemény Egon – Erdődy János – Gál György Sándor műve, az új rádióoperett, a korabeli rádióújság ezekkel a sorokkal ajánlotta azt a hallgatóság figyelmébe: „Komáromi farsang” „Reméljük, hogy a ma esti rádiójátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a készülék mellől, érdemes volt otthon maradni az idei farsang utolsó szombatján! Most az lenne a feladatunk, hogy érvekkel támasszuk alá ezt az előlegezett bizalmat. Kezdjük talán a szerzők bemutatásával: Erdődy János és Gál György Sándor nevét sok sikeres előadásból bizonyára mindannyian ismerhetik, s a zeneszerző, Kemény Egonról is mindenkinek eszébe jut a Hatvani diákjai c. rádiódaljáték és a Valahol délen c. operett. Reméljük, most a Komáromi farsang ősbemutatója alkalmával is otthon tudja tartani színes melódiájú muzsikáját kedvelőinek nagy táborát. Akik a szereplőkre kíváncsiak, elég ha belekukkantanak a szereposztásba… A cselekmény pedig szintén csábít a meghallgatásra, hiszen Csokonai és Lilla szerelme valóban méltó irodalmi keret…”
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték Szövegkönyv és versek: Erdődy János és Gál György Sándor Azon a héten, amikor a rádióban először került adásba Kemény Egon – Erdődy János – Gál György Sándor műve, az új rádióoperett, a korabeli rádióújság ezekkel a sorokkal ajánlotta azt a hallgatóság figyelmébe: „Komáromi farsang” „Reméljük, hogy a ma esti rádiójátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a készülék mellől, érdemes volt otthon maradni az idei farsang utolsó szombatján! Most az lenne a feladatunk, hogy érvekkel támasszuk alá ezt az előlegezett bizalmat. Kezdjük talán a szerzők bemutatásával: Erdődy János és Gál György Sándor nevét sok sikeres előadásból bizonyára mindannyian ismerhetik, s a zeneszerző, Kemény Egonról is mindenkinek eszébe jut a Hatvani diákjai c. rádiódaljáték és a Valahol délen c. operett. Reméljük, most a Komáromi farsang ősbemutatója alkalmával is otthon tudja tartani színes melódiájú muzsikáját kedvelőinek nagy táborát. Akik a szereplőkre kíváncsiak, elég ha belekukkantanak a szereposztásba… A cselekmény pedig szintén csábít a meghallgatásra, hiszen Csokonai és Lilla szerelme valóban méltó irodalmi keret…”
1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31
Az operettkedvelők ma ismét - legalább rövid részleteiben, és ezért köszönet Nagy Ibolyának - hallhatták a "Komáromi farsang"-ot, Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékát. A rádiófelvételeken is megörökített operettjei felsorolásával vezette be Nagy Ibolya a mára kiválasztott részletek indítását. A lírai melódiákat Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a budapesti Operaház akkor még fiatal művészei adták elő, mély átéléssel és csodálatra méltó szépséggel. Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Hlatky László a vidám dalokat énekelték, amelyek szintén nem maradtak hatás nélkül... Kemény Egon minden művében megjelenő, kiemelkedő hangszerelői tehetségét és tudását a zenekari részekben hallhattuk, megfigyelhettük. Az elhangzott dalok listáját ma reggel a "Házy Erzsébet" és a "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumokba jegyeztük be.
Az operettkedvelők ma ismét - legalább rövid részleteiben, és ezért köszönet Nagy Ibolyának - hallhatták a "Komáromi farsang"-ot, Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékát. A rádiófelvételeken is megörökített operettjei felsorolásával vezette be Nagy Ibolya a mára kiválasztott részletek indítását. A lírai melódiákat Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a budapesti Operaház akkor még fiatal művészei adták elő, mély átéléssel és csodálatra méltó szépséggel. Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Hlatky László a vidám dalokat énekelték, amelyek szintén nem maradtak hatás nélkül... Kemény Egon minden művében megjelenő, kiemelkedő hangszerelői tehetségét és tudását a zenekari részekben hallhattuk, megfigyelhettük. Az elhangzott dalok listáját ma reggel a "Házy Erzsébet" és a "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumokba jegyeztük be.
1819 Búbánat 2016-12-12 10:10:06 [Válasz erre: 1818 Búbánat 2016-12-12 10:08:56]
Persze "Egy rózsaszál..."
Persze "Egy rózsaszál..."
1818 Búbánat 2016-12-12 10:08:56 [Válasz erre: 1817 Búbánat 2016-12-12 10:08:10]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása Bátorkeszin: Hej, rózsaszál a János Vitézből és a Hazám, hazám a Bánk Bán-ból.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása Bátorkeszin: Hej, rózsaszál a János Vitézből és a Hazám, hazám a Bánk Bán-ból.
1817 Búbánat 2016-12-12 10:08:10
[url] https://www.youtube.com/watch?v=X6a5MGqJ_S8; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No.1.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása. Bordal a Bánk Bán-ból. [url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=X6a5MGqJ_S8; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No.1.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása. Bordal a Bánk Bán-ból. [url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url]
1816 Búbánat 2016-12-12 10:07:34 [Válasz erre: 1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27]
Perencz Béla jelzett könyvének kiadását én is nagyon várom.
Perencz Béla jelzett könyvének kiadását én is nagyon várom.
1815 smaragd 2016-12-12 05:28:56 [Válasz erre: 1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27]
Perencz Béla választékos szavakkal, finoman beszélt a magas művészet céljáról, a kiválasztott emberek, a nagy művészek tehetségéről és kötelességéről, hogy a kapott "ajándékot" továbbadják és pályájuk végén el tudjanak számolni vele. (Tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy pontosan feljegyezzem mondatait.) Úgy gondolom, és ezért is térek most újra vissza erre, hogy azok nagyon fontosak voltak Nagy Ibolya műsorában, amely kezdettől fogva a Magyar Rádió kincseit hozza felszínre, a rádiófelvétekkel és meghívott vendégei színe javával. A műsorheteken hallható fenti témájú részletekkel - beszélgetésekkel, zenével, emlékműsorokkal - Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető, úgy is mint nagy színpadi tapasztalattal rendelkező csodálatos primadonna - láthatatlan fonalon húzza vissza a múltból jelenünkbe a nagy művészek példamutató zenei, színpadi, szakmai beállítottságát.
Perencz Béla választékos szavakkal, finoman beszélt a magas művészet céljáról, a kiválasztott emberek, a nagy művészek tehetségéről és kötelességéről, hogy a kapott "ajándékot" továbbadják és pályájuk végén el tudjanak számolni vele. (Tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy pontosan feljegyezzem mondatait.) Úgy gondolom, és ezért is térek most újra vissza erre, hogy azok nagyon fontosak voltak Nagy Ibolya műsorában, amely kezdettől fogva a Magyar Rádió kincseit hozza felszínre, a rádiófelvétekkel és meghívott vendégei színe javával. A műsorheteken hallható fenti témájú részletekkel - beszélgetésekkel, zenével, emlékműsorokkal - Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető, úgy is mint nagy színpadi tapasztalattal rendelkező csodálatos primadonna - láthatatlan fonalon húzza vissza a múltból jelenünkbe a nagy művészek példamutató zenei, színpadi, szakmai beállítottságát.
1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27 [Válasz erre: 1813 Búbánat 2016-12-11 22:43:34]
Beszélt erről a témáról is, a rágalmazásokról és azok életük végéig ható következményeiről számos művész esetében. A művészek felkészülése és tudása, az érvényesülés lehetősége egykor összehasonlítva a mai helyzettel és hasonlóan fontos részei voltak az elmúlt adásoknak. Mondatait érdemes lenne idézni,azt hiszem könyvben is olvasni lehet majd vagy talán már meg is jelent.
Beszélt erről a témáról is, a rágalmazásokról és azok életük végéig ható következményeiről számos művész esetében. A művészek felkészülése és tudása, az érvényesülés lehetősége egykor összehasonlítva a mai helyzettel és hasonlóan fontos részei voltak az elmúlt adásoknak. Mondatait érdemes lenne idézni,azt hiszem könyvben is olvasni lehet majd vagy talán már meg is jelent.
