1830 Búbánat 2016-12-17 10:35:54
Házy Erzsébet hat operettből énekelt fel egy-egy dalt a rádióban, mely stúdiófelvétel 1976. december 26-án, a Petőfi Rádióban 15.44 – 16.06 között került első ízben adásba, „Bemutatjuk új felvételünket” címmel. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt: Bródy Tamás Ez a hat operettrészlet a következő: 1. Lehár: Paganini – Liza dala: „Szép álom, szállj a szívemre” 2. Planquette: Rip van Winkle – Alice dala „levélária” 3. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca 4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala. A stúdiófelvételen az operettből egy zenekari részlet, az „Intermezzo” is hallható. 5. Oscar Straus: Búcsúkeringő - Vera Lisaweta Opalinski grófnő dala: „Rózsadal” 6. Lehár: Luxemburg grófja - Angéla belépője „…Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” A Dankó Rádió operettműsorában e dalok újra és újra elhangzanak, így a ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában megint hallhattuk Angéla dalát a Luxemburg grófjából Házy Erzsébet tolmácsolásában (és még további dalok is megszólaltak az operettből - más előadók felvételeiről). Házy énekében az említett dalt ismét meghallgathatjuk még, az adás délutáni ismétlésekor, 18:39 órától.
Házy Erzsébet hat operettből énekelt fel egy-egy dalt a rádióban, mely stúdiófelvétel 1976. december 26-án, a Petőfi Rádióban 15.44 – 16.06 között került első ízben adásba, „Bemutatjuk új felvételünket” címmel. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt: Bródy Tamás Ez a hat operettrészlet a következő: 1. Lehár: Paganini – Liza dala: „Szép álom, szállj a szívemre” 2. Planquette: Rip van Winkle – Alice dala „levélária” 3. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca 4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala. A stúdiófelvételen az operettből egy zenekari részlet, az „Intermezzo” is hallható. 5. Oscar Straus: Búcsúkeringő - Vera Lisaweta Opalinski grófnő dala: „Rózsadal” 6. Lehár: Luxemburg grófja - Angéla belépője „…Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” A Dankó Rádió operettműsorában e dalok újra és újra elhangzanak, így a ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában megint hallhattuk Angéla dalát a Luxemburg grófjából Házy Erzsébet tolmácsolásában (és még további dalok is megszólaltak az operettből - más előadók felvételeiről). Házy énekében az említett dalt ismét meghallgathatjuk még, az adás délutáni ismétlésekor, 18:39 órától.
1829 smaragd 2016-12-17 05:03:11 [Válasz erre: 1828 Búbánat 2016-12-16 11:00:20]
"Kemény Egon ....úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes melódiák Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség vallomása ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon - még a derűsebbeken is - átleng valami gyöngyházfényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a "Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek" szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt." Ezt a bekezdést kiemeltem az alábbi kritikából szép mondatai miatt, amelyek Dalos László tartalmat megragadó és szavakban pontosan kifejezni tudó tehetségét is mutatják. "...átleng valami gyöngyházfényű szomorúság..." a napokban, a zene hallgatásakor a "Komáromi farsang" két főszereplője, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert hangján, finoman átélt előadásukban magunk is érezhettünk. (lsd még Fórum - "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969", 619 számú bejegyzés)
"Kemény Egon ....úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes melódiák Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség vallomása ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon - még a derűsebbeken is - átleng valami gyöngyházfényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a "Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek" szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt." Ezt a bekezdést kiemeltem az alábbi kritikából szép mondatai miatt, amelyek Dalos László tartalmat megragadó és szavakban pontosan kifejezni tudó tehetségét is mutatják. "...átleng valami gyöngyházfényű szomorúság..." a napokban, a zene hallgatásakor a "Komáromi farsang" két főszereplője, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert hangján, finoman átélt előadásukban magunk is érezhettünk. (lsd még Fórum - "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969", 619 számú bejegyzés)
1828 Búbánat 2016-12-16 11:00:20 [Válasz erre: 1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47]
„D.L.” monogramja mögött, tudjuk, a kiváló – és kivételes - íráskészséggel rendelkező Dalos László Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító, zeneszövegíró, költő, „A vén budai hársfák…” (Bástyasétány ’77) poétája rejlik - akit örömömre, személyesen is megismerhettem, s személyében egy roppant elegáns, közvetlen modorú, igazi úriembert tisztelhettem. Sajnos már nincs köztünk: 1924 – 2011. Mindezt előrebocsátva, idemásolom „D.L.” kritikáját, amit Kemény Egon – Erdődy János - Gál György Sándor Komáromi farsang c. új rádióoperettről írt és ami a Rádió és televízió újság 1957. március 23-i számában olvasható: „ A Rádiószínház bemutatójáról” „…Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karján, egy örömöd csak azért múljon el, hogy másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom, és békesség legyen vidám homlokod felett szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! – Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak – Ah elvesztett kedves Lillám, Isten hozzád! – Professzor Csokonai” Hallhatatlanná tett szerelméhez ilyen búcsúlevelet írt a költő, odahagyta Komáromot, s 1798 szomorú farsangja után elindult át a Dunántúlon, hogy végül mégiscsak professzor legyen Csurgón, ha mégoly rövid ideig is… Lilla - Vajda Julianna - és Csokonai szerelméről, ez egymásnak teremtett két ember keserű elválásáról beszél és énekel Kemény Egon, Erdődy János és Gál György Sándor daljátéka, a Komáromi Farsang. Tegyük hozzá eleve, hogy: hangulatosan, ízlésesen, szórakoztatóan. S daljátékról lévén szó, nem is bánjuk túlságosan, hogy a szöveg el-elmarad az igen jól sikerült muzsika mögött. Ezt sosem érezzük az epizódoknál. Kraxelstumpf, Kajdács vagy Bájligeti színész-direktor például szerencsés kézzel jellemzett figurák. Csokonai s Lilla nagy kettős jeleneteiből azonban mintha hiányoznék valami! Ezt a szerelmet a Lilla-versekből meg a levelekből ismeri az ember. A daljáték szövegénél nemigen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a költőt saját soraival is megszólaltassák s így jobban ráismerjünk: igen, ez Vitéz Mihály! Ám: megszólal a zene – igen gyakran szólal meg: csaknem húsz önálló számmal! – és elsimítja s a dallam, a ritmus rendjébe tereli a halványabb szavakat. Kemény Egonnak az utóbbi években írt művei közül azért sikerült ez a legkülönbben, mert úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes m e l ó d i á k Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség v a l l o m á s a ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon – még a derűsebbeken is – átleng valami gyöngyház fényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a ’Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!’ szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt:” „.D.L.”
„D.L.” monogramja mögött, tudjuk, a kiváló – és kivételes - íráskészséggel rendelkező Dalos László Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító, zeneszövegíró, költő, „A vén budai hársfák…” (Bástyasétány ’77) poétája rejlik - akit örömömre, személyesen is megismerhettem, s személyében egy roppant elegáns, közvetlen modorú, igazi úriembert tisztelhettem. Sajnos már nincs köztünk: 1924 – 2011. Mindezt előrebocsátva, idemásolom „D.L.” kritikáját, amit Kemény Egon – Erdődy János - Gál György Sándor Komáromi farsang c. új rádióoperettről írt és ami a Rádió és televízió újság 1957. március 23-i számában olvasható: „ A Rádiószínház bemutatójáról” „…Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karján, egy örömöd csak azért múljon el, hogy másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom, és békesség legyen vidám homlokod felett szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! – Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak – Ah elvesztett kedves Lillám, Isten hozzád! – Professzor Csokonai” Hallhatatlanná tett szerelméhez ilyen búcsúlevelet írt a költő, odahagyta Komáromot, s 1798 szomorú farsangja után elindult át a Dunántúlon, hogy végül mégiscsak professzor legyen Csurgón, ha mégoly rövid ideig is… Lilla - Vajda Julianna - és Csokonai szerelméről, ez egymásnak teremtett két ember keserű elválásáról beszél és énekel Kemény Egon, Erdődy János és Gál György Sándor daljátéka, a Komáromi Farsang. Tegyük hozzá eleve, hogy: hangulatosan, ízlésesen, szórakoztatóan. S daljátékról lévén szó, nem is bánjuk túlságosan, hogy a szöveg el-elmarad az igen jól sikerült muzsika mögött. Ezt sosem érezzük az epizódoknál. Kraxelstumpf, Kajdács vagy Bájligeti színész-direktor például szerencsés kézzel jellemzett figurák. Csokonai s Lilla nagy kettős jeleneteiből azonban mintha hiányoznék valami! Ezt a szerelmet a Lilla-versekből meg a levelekből ismeri az ember. A daljáték szövegénél nemigen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a költőt saját soraival is megszólaltassák s így jobban ráismerjünk: igen, ez Vitéz Mihály! Ám: megszólal a zene – igen gyakran szólal meg: csaknem húsz önálló számmal! – és elsimítja s a dallam, a ritmus rendjébe tereli a halványabb szavakat. Kemény Egonnak az utóbbi években írt művei közül azért sikerült ez a legkülönbben, mert úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes m e l ó d i á k Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség v a l l o m á s a ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon – még a derűsebbeken is – átleng valami gyöngyház fényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a ’Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!’ szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt:” „.D.L.”
1827 Búbánat 2016-12-16 10:05:15 [Válasz erre: 1826 Búbánat 2016-12-16 09:51:47]
[url] https://www.libri.hu/konyv/albert_maria.bastyasetany-77-hires-operettek-17.html; Bástyasétány 77 - Híres Operettek 17. - CD melléklettel [/url] Albert Mária - Baróti Géza - Dalos László - Eisemann Mihály
[url] https://www.libri.hu/konyv/albert_maria.bastyasetany-77-hires-operettek-17.html; Bástyasétány 77 - Híres Operettek 17. - CD melléklettel [/url] Albert Mária - Baróti Géza - Dalos László - Eisemann Mihály
1826 Búbánat 2016-12-16 09:51:47
https://muosz.hu/archive/print.php?id=4981 Erre a cikkre most bukkantam rá a neten, idemásolom teljes terjedelmében: Az Etikai Bizottság a Bástyasétány 77-ről 2014. augusztus 13. szerda, 12:04 A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács-, a felek további meghallgatásának mellőzésével, továbbá a kijelölt határidőn belül beérkezett fellebbezések figyelembevételé-vel, 2014. június 3-iki ülésén tárgyalta dr. Dalos Gábor panaszát, amelyet Albert Mária szerzői magatartása miatt kezdeményezett. A Kollégiumi Tanács az alábbi határozatot hozta: HATÁROZAT A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa az első fokon dön-tést hozott eljáró tanács 10/31110 szám alatt lajstromba vett 2013. november 3-án hozott határozatának rendelkező részét változtatás nélkül helyben hagyja. Kollégiumi Tanács szükségesnek tartja, hogy a könyvet kiadó válla-lat, a Kossuth Könyvkiadó, minden lehetséges eszközzel biztosítsa az elkövetett szakmai hiba kijavítását. A Kollégiumi Tanács, dr. Dalos Gábor panaszos újabb személyes meg-hallgatási kérelmét – a fellebbviteli eljárásban elutasítja. A Kollégiumi Tanács jelen határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKLÁS A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mert a beadott fellebbezésekben megfogalmazott kifogásokat nem tartotta megalapozottnak. Az etikai eljárás alá vont Albert Mária, valamint a vele szerződéses viszonyban álló Kossuth Könyvkiadó képviseltében Szuba Jolanta az első fokú határozat megsemmisítését kérte a fellebbviteli eljárás során. Dr. Dalos Gábor panaszos az elsőfokú határozat rendelkező részének helyben hagyását kérte. Ugyanakkor az első fokú határozat indoklásának több részletével nem értett egyet. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária kitartott amellett, hogy nem követettel sem etikai, sem szakmai vétséget, dr. Dalos Gábor pedig ragaszkodott az etikai vétség megállapításához. Fellebbezésben az első fokú határozat indoklás részében több kifogást is emelt. Ezek között szerepelt, hogy a kiadónak ajánlotta fel a segítséget, mint írja, az elsőfokú határozat nem tartalmazza azokat a tényeket, hogy „az előadókról is több szó esik, mint Dalos Lászlóról, akiről még kép sem jelent meg, a művet, Albert Mária személyes indítékai, sértődöttség, ellenszenv, gyűlölet és bosszúállás jellemzi”. Dr. Dalos Gábor panasza a „Bástyasétány 77” című nagy sikerű operettre emlékező, Albert Mária szerzőségével megvalósult, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet visszásságait teszi szóvá. A panaszos – az elhunyt Dalos László fia – ismertetése szerint a Kossuth Könyvkiadónál a „Híres Operettek” sorozat 17. köteteként megjelent „Eisemann…” című, a II. világháború utáni időszak első és legsikeresebb operettjének keletkezéséről, sorsáról beszámoló könyv, a szerzői hármas egyik tagjáról, az operett nagy sikerű slágerré vált dalainak szerzőjéről, Dalos Lászlóról méltatlanul kevés szóval emlékezik meg. Eisemann Mihályról, az operett szerzőjéről,12 oldalon ír a szerző, amíg a szerzőtrió (Eisemann – Baróti – Dalos) harmadik tagjáról a dalszövegek alkotójáról, Dalos Lászlóról összességében 17 sorban ír, ebből a tizenhét sorból is mintegy négy sor az, ami az operettben slágerré változott Dalos szöveget is megemlíti, egyetlenként a „Vén budai hársfák” című slágert nevezve meg. Dr. Dalos Gábor az első fokon eljárt tanács előtti személyes meg-hallgatásakor hangsúlyozta, hogy a könyv alkotása során felajánlotta segítségét Albert Máriának, hiszen éppen kiadás alatt volt Dalos László posztumusz könyve is, amely külön fejezetet szentel a „Bástyasétány 77”című operettnek, bőséges adattal, fényképekkel illusztrálva a fejezetet. A könyv alkotása során felajánlott segítséget Albert Mária nem vette figyelembe. Ezt a körülményt az első fokon eljáró tanács a panaszolt terhére rótta fel. A fellebbviteli eljáráshoz beadott fellebbezésében Dalos Gábor azt írta, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, és mint írja, a felajánlott segítséget a kiadó nem vette igénybe. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács a személyes meghallgatáson úgy rögzítette, hogy a panaszos, Albert Máriának ajánlotta fel a segítséget, de fellebbezésében a panaszos írásban megerősítette, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, a kiadó pedig erre érdemben nem reagált. Albert Mária a mű kidolgozásakor a többi alkotóról felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit, az általuk szolgáltatott fotók dokumentum értékű felhasználásával. Az elsőfokú eljárás során ezt a körülményt az eljáró tanács a szintén terhelt hátrányára vette figyelembe. Az a körülmény, hogy a felajánlott segítség irányát a panaszos a fellebbviteli eljáráshoz beadott írásában megváltoztatta, a cselekménysorozat értékeléskor a Kollégiumi Tanács az alkalmazott büntetés mértékének kiszabásakor nem értékelte enyhítő körülmény-ként. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács ismerte a közismert szerző, Albert Mária szakmai érdemeit, ezért – elsősorban – arra volt kíváncsi, volt-e valamilyen személyes indítéka, oka annak, hogy következetesen mellőzte Dalos László munkája valóságos értékeinek megfelelő elemzését? Az első fokú eljárás során felmerült, hogy volt személyes ellentét Dalos Gábor panaszos édesapja és a szerző elhunyt édesapja, Albert István újságíró között. Dalos László még életében többször említést tett a családjában Albert Mária idegenkedő viselkedéséről, amit nem értett. Az Eljáró Tanács vizsgálata arra irányult, hogy megtudja, voltak-e a Dalos László mellőzöttségéhez köthető magatartási motívumok. Dalos Gábor panaszos szerint jó viszony volt Dalos László és Albert István között. Állítása szerint Albert Mária viselkedése még-is arra utal, hogy nem volt „minden rendben” Dalos Lászlóval való viszonyában. Az Eljáró Tanács törekvése, hogy tisztázza a személyes kapcsolatok szerepét a megvalósult szöveg kialakításánál, nem járt sikerrel. Az első fokú Eljáró Tanács az Újságírók Etikai Kódexe megállapításait vette alapul a szerző magatartásának vizsgálatánál. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. Az Eljáró Tanács nem tételezhette fel, hogy a kitűnő szerző, Albert Mária nem ismeri azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ilyen típusú írást, milyen szakmai feltételek mellett kell megalkotni. Az ügyben a panaszos által kifogásolt szakmai hibák elkövetésénél az eljáró tanács szerint kicsiny lehetett a valószínűsége annak, hogy véletlenül követte el a szerző és a kiadó, a Dalos László munkásságával arányos mellőzést: különösen, ha ilyen nagyarányú a szakmai hiba, és több rendbeli az elkövetés ténye. Az eljáró tanácsnak azonban nem sikerült a tárgyalás folyamán elérnie oda, hogy világosan látható legyen: Albert Máriát milyen személyes indítékok késztették Dalos László mellőzésére. Mivel a személyes indítékot nem sikerült megállapítani, a tárgyalás folyamán csak arra tudott az eljáró tanács következtetni, hogy Albert Mária ismeretlen okból, elmulasztotta a szakmai feltételek biztosítását. Abban a tényben, hogy a szerzőtrió (Eisemann – Dalos - Baróti) műve úgy vált közismertté és slágerré, hogy a zene és a szöveg egyenrangúan szerepel ebben a folyamatban, Albert Mária mellőzi a dalszövegek szerzőjének rangjához méltó szerepeltetését. Ebben a folyamatban az Eljáró Tanács megállapította a Kossuth Könyvkiadó felelősségét is. Az elkészült mű mellékleteként tartalmazza az operett hanglemezen rögzített változatát. Ez a lemezváltozat is elköveti azt a súlyos szakmai hibát, hogy a hanglemezen is rögzített slágerré változott dalbetétek esetében nem közli, nem tünteti fel sehol, hogy a dalokat ketten alkották meg, a zeneszerző és a dalok szövegének költői meg-valósítója. Az Etikai Kódex kimondja, hogy a média kiadói és szerkesztőségeinek vezetői felelősséggel tartoznak az általuk megjelentetett és fel-ügyelt média teljes felületének tartalmáért. Az Eljáró Tanács megállapította, hogy nem rendelkezik azzal a joggal, hogy kötelezze a Kossuth Könyvkiadót a hiba kiküszöbölésére, azonban a könyvkiadó igényes gyakorlatát figyelembe véve, megalapozottan számított arra, hogy a Könyvkiadó megtalálja a módját, hogy a súlyos hiba kijavítást nyerjen. Az eljáró tanács felhívta a Kossuth Könyvkiadó figyelmét arra, hogy a nagy jelentőségű sorozat forrásmunkaként szerepel a gyakorlatban. Mintegy lexikont, úgy lehet felhasználni a későbbi szakmai szerzőknek, ha az operettek világáról akarnak írni. Az etikai kódex irányadó rendelkezései szerint: 4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. A fentiek alapján, az első fokú eljáró tanács a megrovás büntetést tartotta arányban állónak a súlyos szakmai hiba elkövetésével megvalósított etika vétség ellentételezéseként. Az első fokú etikai határozat indoklás részében foglaltakkal szemben a panaszos dr. Dalos Gábor, a bepanaszolt Albert Mária és a könyvkiadó a rendelkező részben foglaltakkal szemben kifogással élt. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária hangsúlyozta, hogy a könyv a zeneszerző munkásságát mutatja be, továbbá hivatkozott arra, hogy a kiadó „szövegdoboz határokat” jelölt ki, amely korlátozta őt abban, hogy Dalos László szerző számára további terjedelmi teret nyújtson. A Fellebbviteli Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, mert a kijelölt szövegméretben viszont tartható lett volna a szöveg-íróhoz arányos, méltányos terjedelem. Az elsőfokú eljárás során Albert Mária már hivatkozott a Könyvkiadó elvárásaira is és ennek megfelelően bemutatta a „Mágnás Miska” operett változatának könyvét is. A jog szempontjából nincs értékítélet abban, hogy kinek a nevét tüntetik fel a mű alkotójaként, tehát esetünkben sem lehet arra hivatkozni, hogy ha egy másik műalkotás esetében a kiadó nem tüntette fel a szerzők nevét, akkor ebben az esetben sem kötelezhető a név szerinti felsorolásra hivatkozni. Az Eljáró Tanács tehát nem látta indokoltnak a könyv bemutatását, mint olyan gyakorlatot, amely a Könyvkiadó magatartására jellemző: a „Bástyasétány 77” című operett talán egyedülálló a maga nemében, amelyben a dalok szerzője olyan jelentős szerepet töltött be a mű sikerében, amilyen sikeres szereplést talán nem minden operett dalszerzői mondhatnak magukénak. Dalos László munkája nélkül nem válhatott volna olyannyira sikeressé, mint amilyenné vált az idők folyamán. Mint azt az első fokon eljáró tanács megállapította, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mindenkitől elvárható és nem követhető olyan gyakorlat, – nincs is erre példa a szakmai életben – amelyre példaadóként hivatkozni lehetne, hogy a dalok szövegeit úgy szerepeltetik a lemezek kiadói, mint névtelen szerzők jelentéktelen alkotásait. A Kossuth Kiadó Zrt. nevében az első fokú etikai határozat ellen ki-fogást nyújtott be Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató. Azzal érvelt, hogy szerzőként Albert Mária nem újságírói minőségében van jelen a könyv írásakor, miután az „irodalmi mű”, tehát újságíróként nem követett el etikai vétséget, továbbá alkotói szabadságának joga az egyes elemek tartalmi moderációja. A fellebbvitelben eljáró Kollégiumi Tanács az Etikai Kódex 9.§2. bek. alapján a fenti érvelést visszautasította. Az etikai bizottság néhai Dalos László személyiségi jogait védi azzal, hogy a mű értékelésére vállalkozó írás méltánytalanul háttérbe szorította, mellőzöttsége joggal sértheti emlékét és hozzátartozók érzékenységét. Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató kifogásában nem látott lehetőséget e sérelem orvoslására; félre értelmezte az eljáró tanács javaslatát, és jogi passzusok felsorolásával tolta félre magától egy lehetséges konszenzus megvalósítását. Egy szakmai szervezet – jelen esetben egy olyan kulturális egyesület, mint a MÚOSZ etikai bizottsága tiszteletben tartja a jogi érvelés lehetőségét – de véleményét nem minden esetben a jog paragrafusaira való hivatkozással alakítja ki. Az etikai bizottság – a MÚOSZ Alapszabályában és Etikai Kódexében foglaltak szerint – fenntartja magának azt a jogot, hogy a MÚOSZ tagjaira vonatkozó etikai határozatot hozzon. Az újságíró szövetség etikai határozata a kiadót nem kötelezi semmi-re, még arra sem, hogy egy eseteleges tévedését felülbírálja. Arra sem kötelezi, hogy segítsen abban, hogy a szerző lelkiismerete esetleg mégis megszólaljon. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – elutasítja Albert Máriának azt a kísérletét, hogy az első fokon hozott határozattal szemben – a fellebbviteli eljárást megkerülve – panasszal éljen a MÚOSZ Elnökségénél. Etikai ügyekben és különös hangsúllyal a nem befejezett etikai ügyekben a MÚOSZ Elnöksége sem együttesen sem az elnökség egyes tagjai nem rendelkeznek az etikai határozatokra vonatkozó befolyásszerző kompetenciával. Dr. Dalos Gábor panaszos a fellebbviteli eljárás során újbóli személyes meghallgatását kérte, arra való hivatkozással, hogy az első fokú határozat rendelkező részével egyetért, ugyanakkor több pontosítást kívánt az indoklás részben történő ismertetésre. Ezt a kérelmét a Kollégiumi Tanács elutasította, mert úgy látta, hogy dr. Dalos Gábor újbóli meghallgatása az első fokú döntést érdemben nem érintette volna. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa a dr. Dalos Gábor panasza alapján indított etikai eljárás fellebbviteli döntésének jogát magához rendelte, tekintettel arra, hogy a másodfokon eljáró Fellebbviteli Tanács tagjai között véleménykülönbség állt fenn az első fokú tanács által megállapított, szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt büntetés mértékében. Fellebbviteli Tanácsként, a büntetés mértékének megállapításakor az első fokon megállapított, arányosnak ítélt mértéket vette figyelem-be. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – az első fokú határozat szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt „megrovás” büntetést az Újságírók Etikai Kódex 10.3., illetve 10.4. pontjára alapítva helyben hagyta. MÚOSZ Etikai Bizottsága
https://muosz.hu/archive/print.php?id=4981 Erre a cikkre most bukkantam rá a neten, idemásolom teljes terjedelmében: Az Etikai Bizottság a Bástyasétány 77-ről 2014. augusztus 13. szerda, 12:04 A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács-, a felek további meghallgatásának mellőzésével, továbbá a kijelölt határidőn belül beérkezett fellebbezések figyelembevételé-vel, 2014. június 3-iki ülésén tárgyalta dr. Dalos Gábor panaszát, amelyet Albert Mária szerzői magatartása miatt kezdeményezett. A Kollégiumi Tanács az alábbi határozatot hozta: HATÁROZAT A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa az első fokon dön-tést hozott eljáró tanács 10/31110 szám alatt lajstromba vett 2013. november 3-án hozott határozatának rendelkező részét változtatás nélkül helyben hagyja. Kollégiumi Tanács szükségesnek tartja, hogy a könyvet kiadó válla-lat, a Kossuth Könyvkiadó, minden lehetséges eszközzel biztosítsa az elkövetett szakmai hiba kijavítását. A Kollégiumi Tanács, dr. Dalos Gábor panaszos újabb személyes meg-hallgatási kérelmét – a fellebbviteli eljárásban elutasítja. A Kollégiumi Tanács jelen határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKLÁS A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mert a beadott fellebbezésekben megfogalmazott kifogásokat nem tartotta megalapozottnak. Az etikai eljárás alá vont Albert Mária, valamint a vele szerződéses viszonyban álló Kossuth Könyvkiadó képviseltében Szuba Jolanta az első fokú határozat megsemmisítését kérte a fellebbviteli eljárás során. Dr. Dalos Gábor panaszos az elsőfokú határozat rendelkező részének helyben hagyását kérte. Ugyanakkor az első fokú határozat indoklásának több részletével nem értett egyet. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária kitartott amellett, hogy nem követettel sem etikai, sem szakmai vétséget, dr. Dalos Gábor pedig ragaszkodott az etikai vétség megállapításához. Fellebbezésben az első fokú határozat indoklás részében több kifogást is emelt. Ezek között szerepelt, hogy a kiadónak ajánlotta fel a segítséget, mint írja, az elsőfokú határozat nem tartalmazza azokat a tényeket, hogy „az előadókról is több szó esik, mint Dalos Lászlóról, akiről még kép sem jelent meg, a művet, Albert Mária személyes indítékai, sértődöttség, ellenszenv, gyűlölet és bosszúállás jellemzi”. Dr. Dalos Gábor panasza a „Bástyasétány 77” című nagy sikerű operettre emlékező, Albert Mária szerzőségével megvalósult, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet visszásságait teszi szóvá. A panaszos – az elhunyt Dalos László fia – ismertetése szerint a Kossuth Könyvkiadónál a „Híres Operettek” sorozat 17. köteteként megjelent „Eisemann…” című, a II. világháború utáni időszak első és legsikeresebb operettjének keletkezéséről, sorsáról beszámoló könyv, a szerzői hármas egyik tagjáról, az operett nagy sikerű slágerré vált dalainak szerzőjéről, Dalos Lászlóról méltatlanul kevés szóval emlékezik meg. Eisemann Mihályról, az operett szerzőjéről,12 oldalon ír a szerző, amíg a szerzőtrió (Eisemann – Baróti – Dalos) harmadik tagjáról a dalszövegek alkotójáról, Dalos Lászlóról összességében 17 sorban ír, ebből a tizenhét sorból is mintegy négy sor az, ami az operettben slágerré változott Dalos szöveget is megemlíti, egyetlenként a „Vén budai hársfák” című slágert nevezve meg. Dr. Dalos Gábor az első fokon eljárt tanács előtti személyes meg-hallgatásakor hangsúlyozta, hogy a könyv alkotása során felajánlotta segítségét Albert Máriának, hiszen éppen kiadás alatt volt Dalos László posztumusz könyve is, amely külön fejezetet szentel a „Bástyasétány 77”című operettnek, bőséges adattal, fényképekkel illusztrálva a fejezetet. A könyv alkotása során felajánlott segítséget Albert Mária nem vette figyelembe. Ezt a körülményt az első fokon eljáró tanács a panaszolt terhére rótta fel. A fellebbviteli eljáráshoz beadott fellebbezésében Dalos Gábor azt írta, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, és mint írja, a felajánlott segítséget a kiadó nem vette igénybe. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács a személyes meghallgatáson úgy rögzítette, hogy a panaszos, Albert Máriának ajánlotta fel a segítséget, de fellebbezésében a panaszos írásban megerősítette, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, a kiadó pedig erre érdemben nem reagált. Albert Mária a mű kidolgozásakor a többi alkotóról felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit, az általuk szolgáltatott fotók dokumentum értékű felhasználásával. Az elsőfokú eljárás során ezt a körülményt az eljáró tanács a szintén terhelt hátrányára vette figyelembe. Az a körülmény, hogy a felajánlott segítség irányát a panaszos a fellebbviteli eljáráshoz beadott írásában megváltoztatta, a cselekménysorozat értékeléskor a Kollégiumi Tanács az alkalmazott büntetés mértékének kiszabásakor nem értékelte enyhítő körülmény-ként. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács ismerte a közismert szerző, Albert Mária szakmai érdemeit, ezért – elsősorban – arra volt kíváncsi, volt-e valamilyen személyes indítéka, oka annak, hogy következetesen mellőzte Dalos László munkája valóságos értékeinek megfelelő elemzését? Az első fokú eljárás során felmerült, hogy volt személyes ellentét Dalos Gábor panaszos édesapja és a szerző elhunyt édesapja, Albert István újságíró között. Dalos László még életében többször említést tett a családjában Albert Mária idegenkedő viselkedéséről, amit nem értett. Az Eljáró Tanács vizsgálata arra irányult, hogy megtudja, voltak-e a Dalos László mellőzöttségéhez köthető magatartási motívumok. Dalos Gábor panaszos szerint jó viszony volt Dalos László és Albert István között. Állítása szerint Albert Mária viselkedése még-is arra utal, hogy nem volt „minden rendben” Dalos Lászlóval való viszonyában. Az Eljáró Tanács törekvése, hogy tisztázza a személyes kapcsolatok szerepét a megvalósult szöveg kialakításánál, nem járt sikerrel. Az első fokú Eljáró Tanács az Újságírók Etikai Kódexe megállapításait vette alapul a szerző magatartásának vizsgálatánál. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. Az Eljáró Tanács nem tételezhette fel, hogy a kitűnő szerző, Albert Mária nem ismeri azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ilyen típusú írást, milyen szakmai feltételek mellett kell megalkotni. Az ügyben a panaszos által kifogásolt szakmai hibák elkövetésénél az eljáró tanács szerint kicsiny lehetett a valószínűsége annak, hogy véletlenül követte el a szerző és a kiadó, a Dalos László munkásságával arányos mellőzést: különösen, ha ilyen nagyarányú a szakmai hiba, és több rendbeli az elkövetés ténye. Az eljáró tanácsnak azonban nem sikerült a tárgyalás folyamán elérnie oda, hogy világosan látható legyen: Albert Máriát milyen személyes indítékok késztették Dalos László mellőzésére. Mivel a személyes indítékot nem sikerült megállapítani, a tárgyalás folyamán csak arra tudott az eljáró tanács következtetni, hogy Albert Mária ismeretlen okból, elmulasztotta a szakmai feltételek biztosítását. Abban a tényben, hogy a szerzőtrió (Eisemann – Dalos - Baróti) műve úgy vált közismertté és slágerré, hogy a zene és a szöveg egyenrangúan szerepel ebben a folyamatban, Albert Mária mellőzi a dalszövegek szerzőjének rangjához méltó szerepeltetését. Ebben a folyamatban az Eljáró Tanács megállapította a Kossuth Könyvkiadó felelősségét is. Az elkészült mű mellékleteként tartalmazza az operett hanglemezen rögzített változatát. Ez a lemezváltozat is elköveti azt a súlyos szakmai hibát, hogy a hanglemezen is rögzített slágerré változott dalbetétek esetében nem közli, nem tünteti fel sehol, hogy a dalokat ketten alkották meg, a zeneszerző és a dalok szövegének költői meg-valósítója. Az Etikai Kódex kimondja, hogy a média kiadói és szerkesztőségeinek vezetői felelősséggel tartoznak az általuk megjelentetett és fel-ügyelt média teljes felületének tartalmáért. Az Eljáró Tanács megállapította, hogy nem rendelkezik azzal a joggal, hogy kötelezze a Kossuth Könyvkiadót a hiba kiküszöbölésére, azonban a könyvkiadó igényes gyakorlatát figyelembe véve, megalapozottan számított arra, hogy a Könyvkiadó megtalálja a módját, hogy a súlyos hiba kijavítást nyerjen. Az eljáró tanács felhívta a Kossuth Könyvkiadó figyelmét arra, hogy a nagy jelentőségű sorozat forrásmunkaként szerepel a gyakorlatban. Mintegy lexikont, úgy lehet felhasználni a későbbi szakmai szerzőknek, ha az operettek világáról akarnak írni. Az etikai kódex irányadó rendelkezései szerint: 4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. A fentiek alapján, az első fokú eljáró tanács a megrovás büntetést tartotta arányban állónak a súlyos szakmai hiba elkövetésével megvalósított etika vétség ellentételezéseként. Az első fokú etikai határozat indoklás részében foglaltakkal szemben a panaszos dr. Dalos Gábor, a bepanaszolt Albert Mária és a könyvkiadó a rendelkező részben foglaltakkal szemben kifogással élt. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária hangsúlyozta, hogy a könyv a zeneszerző munkásságát mutatja be, továbbá hivatkozott arra, hogy a kiadó „szövegdoboz határokat” jelölt ki, amely korlátozta őt abban, hogy Dalos László szerző számára további terjedelmi teret nyújtson. A Fellebbviteli Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, mert a kijelölt szövegméretben viszont tartható lett volna a szöveg-íróhoz arányos, méltányos terjedelem. Az elsőfokú eljárás során Albert Mária már hivatkozott a Könyvkiadó elvárásaira is és ennek megfelelően bemutatta a „Mágnás Miska” operett változatának könyvét is. A jog szempontjából nincs értékítélet abban, hogy kinek a nevét tüntetik fel a mű alkotójaként, tehát esetünkben sem lehet arra hivatkozni, hogy ha egy másik műalkotás esetében a kiadó nem tüntette fel a szerzők nevét, akkor ebben az esetben sem kötelezhető a név szerinti felsorolásra hivatkozni. Az Eljáró Tanács tehát nem látta indokoltnak a könyv bemutatását, mint olyan gyakorlatot, amely a Könyvkiadó magatartására jellemző: a „Bástyasétány 77” című operett talán egyedülálló a maga nemében, amelyben a dalok szerzője olyan jelentős szerepet töltött be a mű sikerében, amilyen sikeres szereplést talán nem minden operett dalszerzői mondhatnak magukénak. Dalos László munkája nélkül nem válhatott volna olyannyira sikeressé, mint amilyenné vált az idők folyamán. Mint azt az első fokon eljáró tanács megállapította, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mindenkitől elvárható és nem követhető olyan gyakorlat, – nincs is erre példa a szakmai életben – amelyre példaadóként hivatkozni lehetne, hogy a dalok szövegeit úgy szerepeltetik a lemezek kiadói, mint névtelen szerzők jelentéktelen alkotásait. A Kossuth Kiadó Zrt. nevében az első fokú etikai határozat ellen ki-fogást nyújtott be Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató. Azzal érvelt, hogy szerzőként Albert Mária nem újságírói minőségében van jelen a könyv írásakor, miután az „irodalmi mű”, tehát újságíróként nem követett el etikai vétséget, továbbá alkotói szabadságának joga az egyes elemek tartalmi moderációja. A fellebbvitelben eljáró Kollégiumi Tanács az Etikai Kódex 9.§2. bek. alapján a fenti érvelést visszautasította. Az etikai bizottság néhai Dalos László személyiségi jogait védi azzal, hogy a mű értékelésére vállalkozó írás méltánytalanul háttérbe szorította, mellőzöttsége joggal sértheti emlékét és hozzátartozók érzékenységét. Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató kifogásában nem látott lehetőséget e sérelem orvoslására; félre értelmezte az eljáró tanács javaslatát, és jogi passzusok felsorolásával tolta félre magától egy lehetséges konszenzus megvalósítását. Egy szakmai szervezet – jelen esetben egy olyan kulturális egyesület, mint a MÚOSZ etikai bizottsága tiszteletben tartja a jogi érvelés lehetőségét – de véleményét nem minden esetben a jog paragrafusaira való hivatkozással alakítja ki. Az etikai bizottság – a MÚOSZ Alapszabályában és Etikai Kódexében foglaltak szerint – fenntartja magának azt a jogot, hogy a MÚOSZ tagjaira vonatkozó etikai határozatot hozzon. Az újságíró szövetség etikai határozata a kiadót nem kötelezi semmi-re, még arra sem, hogy egy eseteleges tévedését felülbírálja. Arra sem kötelezi, hogy segítsen abban, hogy a szerző lelkiismerete esetleg mégis megszólaljon. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – elutasítja Albert Máriának azt a kísérletét, hogy az első fokon hozott határozattal szemben – a fellebbviteli eljárást megkerülve – panasszal éljen a MÚOSZ Elnökségénél. Etikai ügyekben és különös hangsúllyal a nem befejezett etikai ügyekben a MÚOSZ Elnöksége sem együttesen sem az elnökség egyes tagjai nem rendelkeznek az etikai határozatokra vonatkozó befolyásszerző kompetenciával. Dr. Dalos Gábor panaszos a fellebbviteli eljárás során újbóli személyes meghallgatását kérte, arra való hivatkozással, hogy az első fokú határozat rendelkező részével egyetért, ugyanakkor több pontosítást kívánt az indoklás részben történő ismertetésre. Ezt a kérelmét a Kollégiumi Tanács elutasította, mert úgy látta, hogy dr. Dalos Gábor újbóli meghallgatása az első fokú döntést érdemben nem érintette volna. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa a dr. Dalos Gábor panasza alapján indított etikai eljárás fellebbviteli döntésének jogát magához rendelte, tekintettel arra, hogy a másodfokon eljáró Fellebbviteli Tanács tagjai között véleménykülönbség állt fenn az első fokú tanács által megállapított, szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt büntetés mértékében. Fellebbviteli Tanácsként, a büntetés mértékének megállapításakor az első fokon megállapított, arányosnak ítélt mértéket vette figyelem-be. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – az első fokú határozat szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt „megrovás” büntetést az Újságírók Etikai Kódex 10.3., illetve 10.4. pontjára alapítva helyben hagyta. MÚOSZ Etikai Bizottsága
1825 Búbánat 2016-12-14 11:48:41 [Válasz erre: 773 Búbánat 2015-01-21 14:13:57]
A 773. sorszám alatt lejegyeztem a "Budai kaland" operett néhány betétszámát és megneveztem a dalok előadóit. Most az akkori bejegyzésemet kiegészítem további adatokkal, így teljesebbé válnak ismereteink erről a nagyon szép Vincze Ottó-szerzeményről: Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő - Romhányi József: Budai Kaland A Budai kaland című operett bemutatójának ideje: 1962., helyszíne: Blaha Lujza Színház A Rádió még ugyanezen év végén elkészítette és felvette az operett keresztmetszetét. A Rádió Dalszínháza bemutatóját követte az első ismétlés 1963. január 13-án, a Kossuth Rádióban, 22.25-23.10 között. A stúdiófelvételen az operett részleteiben énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el. Az operett főbb betétszámai a következők: = Lopószám (Kishegyi Árpád, Radnay György) = Fatima dala (Petress Zsuzsa) = Hármas (Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György) =Dal: „Legényélet” (Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-1. (Németh Marika, Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-2. „Zárd szívedbe (Németh Marika, Szabó Miklós)
A 773. sorszám alatt lejegyeztem a "Budai kaland" operett néhány betétszámát és megneveztem a dalok előadóit. Most az akkori bejegyzésemet kiegészítem további adatokkal, így teljesebbé válnak ismereteink erről a nagyon szép Vincze Ottó-szerzeményről: Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő - Romhányi József: Budai Kaland A Budai kaland című operett bemutatójának ideje: 1962., helyszíne: Blaha Lujza Színház A Rádió még ugyanezen év végén elkészítette és felvette az operett keresztmetszetét. A Rádió Dalszínháza bemutatóját követte az első ismétlés 1963. január 13-án, a Kossuth Rádióban, 22.25-23.10 között. A stúdiófelvételen az operett részleteiben énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el. Az operett főbb betétszámai a következők: = Lopószám (Kishegyi Árpád, Radnay György) = Fatima dala (Petress Zsuzsa) = Hármas (Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György) =Dal: „Legényélet” (Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-1. (Németh Marika, Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-2. „Zárd szívedbe (Németh Marika, Szabó Miklós)
1824 Búbánat 2016-12-14 11:17:57 [Válasz erre: 1823 smaragd 2016-12-14 10:26:33]
Remélem, előbb-utóbb újra hallhatjuk a teljes rádiófelvételt a rádióban.
Remélem, előbb-utóbb újra hallhatjuk a teljes rádiófelvételt a rádióban.
1823 smaragd 2016-12-14 10:26:33 [Válasz erre: 1822 Búbánat 2016-12-14 00:00:31]
KEMÉNY EGON-Gál György Sándor-Erdődy János:"Komáromi farsang" (1955) Daljáték 3 felvonásban, Rádióváltozat 2 részben (1957) Írta: Erdődy János és Gál György Sándor A verseket Erdődy János írta Előző bejegyzésekben már jeleztem, hogy a színpadi bemutató azért nem jött létre, mert a zene sokkal nagyobb lett, Kemény Egon megállapítása szerint meghaladta a színház lehetőségeit. Ezért a Magyar Rádió vette át a darabot, és a rádióoperettek sorában mutatta be, 1957-ben, amely a rádiós ősbemutató dátuma. Örültem az alábbi bejegyzéseknek és a tegnapi válogatásnak!
KEMÉNY EGON-Gál György Sándor-Erdődy János:"Komáromi farsang" (1955) Daljáték 3 felvonásban, Rádióváltozat 2 részben (1957) Írta: Erdődy János és Gál György Sándor A verseket Erdődy János írta Előző bejegyzésekben már jeleztem, hogy a színpadi bemutató azért nem jött létre, mert a zene sokkal nagyobb lett, Kemény Egon megállapítása szerint meghaladta a színház lehetőségeit. Ezért a Magyar Rádió vette át a darabot, és a rádióoperettek sorában mutatta be, 1957-ben, amely a rádiós ősbemutató dátuma. Örültem az alábbi bejegyzéseknek és a tegnapi válogatásnak!
1822 Búbánat 2016-12-14 00:00:31 [Válasz erre: 1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47]
Korábban itt és a Házy-topicban, többször is „hoztam” Kemény Egon Komáromi farsang című rádióoperettjének adatait. (Lásd 3.264, 3.159. 1.815, 1814, 1344, 524, 196 sorszámoknál) Még egy pontosítás: A Rádió Dalszínháza bemutatójának ideje: 1957. március 9. (szombat), Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00 (117 perc) Ismétlések: 1957. június 8., Petőfi Rádió, 15.30 – 17.40 1957. szeptember 25. , Kossuth Rádió, 18:55 – 22.00 1957. október 16., Petőfi Rádió, 16.00 – 18.10 1963. február 13., Kossuth Rádió, 14.00 – 16.20 Utoljára a nyolcvanas évek közepén hangzott el a teljes operett a rádióban. (A darab két része között általában tíz percnyi szünetet iktattak be, s azalatt híreket és időjárás jelentést olvastak be.) Az operett részleteit nagyon sokszor sugározta mindhárom rádióadó: Kossuth, Petőfi, URH (3. műsor, a mai Bartók elődje)
Korábban itt és a Házy-topicban, többször is „hoztam” Kemény Egon Komáromi farsang című rádióoperettjének adatait. (Lásd 3.264, 3.159. 1.815, 1814, 1344, 524, 196 sorszámoknál) Még egy pontosítás: A Rádió Dalszínháza bemutatójának ideje: 1957. március 9. (szombat), Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00 (117 perc) Ismétlések: 1957. június 8., Petőfi Rádió, 15.30 – 17.40 1957. szeptember 25. , Kossuth Rádió, 18:55 – 22.00 1957. október 16., Petőfi Rádió, 16.00 – 18.10 1963. február 13., Kossuth Rádió, 14.00 – 16.20 Utoljára a nyolcvanas évek közepén hangzott el a teljes operett a rádióban. (A darab két része között általában tíz percnyi szünetet iktattak be, s azalatt híreket és időjárás jelentést olvastak be.) Az operett részleteit nagyon sokszor sugározta mindhárom rádióadó: Kossuth, Petőfi, URH (3. műsor, a mai Bartók elődje)
1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47 [Válasz erre: 1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31]
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték Szövegkönyv és versek: Erdődy János és Gál György Sándor Azon a héten, amikor a rádióban először került adásba Kemény Egon – Erdődy János – Gál György Sándor műve, az új rádióoperett, a korabeli rádióújság ezekkel a sorokkal ajánlotta azt a hallgatóság figyelmébe: „Komáromi farsang” „Reméljük, hogy a ma esti rádiójátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a készülék mellől, érdemes volt otthon maradni az idei farsang utolsó szombatján! Most az lenne a feladatunk, hogy érvekkel támasszuk alá ezt az előlegezett bizalmat. Kezdjük talán a szerzők bemutatásával: Erdődy János és Gál György Sándor nevét sok sikeres előadásból bizonyára mindannyian ismerhetik, s a zeneszerző, Kemény Egonról is mindenkinek eszébe jut a Hatvani diákjai c. rádiódaljáték és a Valahol délen c. operett. Reméljük, most a Komáromi farsang ősbemutatója alkalmával is otthon tudja tartani színes melódiájú muzsikáját kedvelőinek nagy táborát. Akik a szereplőkre kíváncsiak, elég ha belekukkantanak a szereposztásba… A cselekmény pedig szintén csábít a meghallgatásra, hiszen Csokonai és Lilla szerelme valóban méltó irodalmi keret…”
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték Szövegkönyv és versek: Erdődy János és Gál György Sándor Azon a héten, amikor a rádióban először került adásba Kemény Egon – Erdődy János – Gál György Sándor műve, az új rádióoperett, a korabeli rádióújság ezekkel a sorokkal ajánlotta azt a hallgatóság figyelmébe: „Komáromi farsang” „Reméljük, hogy a ma esti rádiójátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a készülék mellől, érdemes volt otthon maradni az idei farsang utolsó szombatján! Most az lenne a feladatunk, hogy érvekkel támasszuk alá ezt az előlegezett bizalmat. Kezdjük talán a szerzők bemutatásával: Erdődy János és Gál György Sándor nevét sok sikeres előadásból bizonyára mindannyian ismerhetik, s a zeneszerző, Kemény Egonról is mindenkinek eszébe jut a Hatvani diákjai c. rádiódaljáték és a Valahol délen c. operett. Reméljük, most a Komáromi farsang ősbemutatója alkalmával is otthon tudja tartani színes melódiájú muzsikáját kedvelőinek nagy táborát. Akik a szereplőkre kíváncsiak, elég ha belekukkantanak a szereposztásba… A cselekmény pedig szintén csábít a meghallgatásra, hiszen Csokonai és Lilla szerelme valóban méltó irodalmi keret…”
1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31
Az operettkedvelők ma ismét - legalább rövid részleteiben, és ezért köszönet Nagy Ibolyának - hallhatták a "Komáromi farsang"-ot, Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékát. A rádiófelvételeken is megörökített operettjei felsorolásával vezette be Nagy Ibolya a mára kiválasztott részletek indítását. A lírai melódiákat Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a budapesti Operaház akkor még fiatal művészei adták elő, mély átéléssel és csodálatra méltó szépséggel. Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Hlatky László a vidám dalokat énekelték, amelyek szintén nem maradtak hatás nélkül... Kemény Egon minden művében megjelenő, kiemelkedő hangszerelői tehetségét és tudását a zenekari részekben hallhattuk, megfigyelhettük. Az elhangzott dalok listáját ma reggel a "Házy Erzsébet" és a "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumokba jegyeztük be.
Az operettkedvelők ma ismét - legalább rövid részleteiben, és ezért köszönet Nagy Ibolyának - hallhatták a "Komáromi farsang"-ot, Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékát. A rádiófelvételeken is megörökített operettjei felsorolásával vezette be Nagy Ibolya a mára kiválasztott részletek indítását. A lírai melódiákat Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a budapesti Operaház akkor még fiatal művészei adták elő, mély átéléssel és csodálatra méltó szépséggel. Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Hlatky László a vidám dalokat énekelték, amelyek szintén nem maradtak hatás nélkül... Kemény Egon minden művében megjelenő, kiemelkedő hangszerelői tehetségét és tudását a zenekari részekben hallhattuk, megfigyelhettük. Az elhangzott dalok listáját ma reggel a "Házy Erzsébet" és a "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumokba jegyeztük be.
1819 Búbánat 2016-12-12 10:10:06 [Válasz erre: 1818 Búbánat 2016-12-12 10:08:56]
Persze "Egy rózsaszál..."
Persze "Egy rózsaszál..."
1818 Búbánat 2016-12-12 10:08:56 [Válasz erre: 1817 Búbánat 2016-12-12 10:08:10]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása Bátorkeszin: Hej, rózsaszál a János Vitézből és a Hazám, hazám a Bánk Bán-ból.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása Bátorkeszin: Hej, rózsaszál a János Vitézből és a Hazám, hazám a Bánk Bán-ból.
1817 Búbánat 2016-12-12 10:08:10
[url] https://www.youtube.com/watch?v=X6a5MGqJ_S8; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No.1.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása. Bordal a Bánk Bán-ból. [url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=X6a5MGqJ_S8; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No.1.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása. Bordal a Bánk Bán-ból. [url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url]
1816 Búbánat 2016-12-12 10:07:34 [Válasz erre: 1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27]
Perencz Béla jelzett könyvének kiadását én is nagyon várom.
Perencz Béla jelzett könyvének kiadását én is nagyon várom.
1815 smaragd 2016-12-12 05:28:56 [Válasz erre: 1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27]
Perencz Béla választékos szavakkal, finoman beszélt a magas művészet céljáról, a kiválasztott emberek, a nagy művészek tehetségéről és kötelességéről, hogy a kapott "ajándékot" továbbadják és pályájuk végén el tudjanak számolni vele. (Tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy pontosan feljegyezzem mondatait.) Úgy gondolom, és ezért is térek most újra vissza erre, hogy azok nagyon fontosak voltak Nagy Ibolya műsorában, amely kezdettől fogva a Magyar Rádió kincseit hozza felszínre, a rádiófelvétekkel és meghívott vendégei színe javával. A műsorheteken hallható fenti témájú részletekkel - beszélgetésekkel, zenével, emlékműsorokkal - Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető, úgy is mint nagy színpadi tapasztalattal rendelkező csodálatos primadonna - láthatatlan fonalon húzza vissza a múltból jelenünkbe a nagy művészek példamutató zenei, színpadi, szakmai beállítottságát.
Perencz Béla választékos szavakkal, finoman beszélt a magas művészet céljáról, a kiválasztott emberek, a nagy művészek tehetségéről és kötelességéről, hogy a kapott "ajándékot" továbbadják és pályájuk végén el tudjanak számolni vele. (Tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy pontosan feljegyezzem mondatait.) Úgy gondolom, és ezért is térek most újra vissza erre, hogy azok nagyon fontosak voltak Nagy Ibolya műsorában, amely kezdettől fogva a Magyar Rádió kincseit hozza felszínre, a rádiófelvétekkel és meghívott vendégei színe javával. A műsorheteken hallható fenti témájú részletekkel - beszélgetésekkel, zenével, emlékműsorokkal - Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető, úgy is mint nagy színpadi tapasztalattal rendelkező csodálatos primadonna - láthatatlan fonalon húzza vissza a múltból jelenünkbe a nagy művészek példamutató zenei, színpadi, szakmai beállítottságát.
1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27 [Válasz erre: 1813 Búbánat 2016-12-11 22:43:34]
Beszélt erről a témáról is, a rágalmazásokról és azok életük végéig ható következményeiről számos művész esetében. A művészek felkészülése és tudása, az érvényesülés lehetősége egykor összehasonlítva a mai helyzettel és hasonlóan fontos részei voltak az elmúlt adásoknak. Mondatait érdemes lenne idézni,azt hiszem könyvben is olvasni lehet majd vagy talán már meg is jelent.
Beszélt erről a témáról is, a rágalmazásokról és azok életük végéig ható következményeiről számos művész esetében. A művészek felkészülése és tudása, az érvényesülés lehetősége egykor összehasonlítva a mai helyzettel és hasonlóan fontos részei voltak az elmúlt adásoknak. Mondatait érdemes lenne idézni,azt hiszem könyvben is olvasni lehet majd vagy talán már meg is jelent.
1813 Búbánat 2016-12-11 22:43:34 [Válasz erre: 1812 smaragd 2016-12-11 10:12:17]
Perencz Béla kiemelten, példaként hozza Szabó Miklós operaénekest, akiről a kora kultúrpolitikája és azon belül az "operások" is mintha elfelejtkeztek volna; igazából soha nem kapta meg azt a méltó elismerést, megbecsülést, szeretetet, amelyet kimagasló operaénekesi és zenei műfordítói tevékenységével, példamutató, emberi és művészi hozzáállásával, alázatos, a pályán eltöltött több évtizedes tapasztalatával, értékes, "csak adni" kívánó segítőkész magatartásával még életében kiérdemelt volna (rá nemrég emlékezett a Dankó Rádió operettműsora); Perencz név nélkül megemlít egy neves basszistát az Operaházból, aki anno gyűlölködve szólt róla. Egészen hihetetlen történet...
Perencz Béla kiemelten, példaként hozza Szabó Miklós operaénekest, akiről a kora kultúrpolitikája és azon belül az "operások" is mintha elfelejtkeztek volna; igazából soha nem kapta meg azt a méltó elismerést, megbecsülést, szeretetet, amelyet kimagasló operaénekesi és zenei műfordítói tevékenységével, példamutató, emberi és művészi hozzáállásával, alázatos, a pályán eltöltött több évtizedes tapasztalatával, értékes, "csak adni" kívánó segítőkész magatartásával még életében kiérdemelt volna (rá nemrég emlékezett a Dankó Rádió operettműsora); Perencz név nélkül megemlít egy neves basszistát az Operaházból, aki anno gyűlölködve szólt róla. Egészen hihetetlen történet...
1812 smaragd 2016-12-11 10:12:17
Perencz Béla operaénekes most elhangzott szavai után a művészet minőségét illetően csak azt mondhatom, hogy érdemes a műsort ma este meghallgatni, gondolatai több "eltűnő" generáció tapasztalata is,remélem, hogy az éter minden kortárs érintetthez, általa ki nem mondott, jelenleg aktív művészcsoporthoz valahogy eljuttatja.
Perencz Béla operaénekes most elhangzott szavai után a művészet minőségét illetően csak azt mondhatom, hogy érdemes a műsort ma este meghallgatni, gondolatai több "eltűnő" generáció tapasztalata is,remélem, hogy az éter minden kortárs érintetthez, általa ki nem mondott, jelenleg aktív művészcsoporthoz valahogy eljuttatja.
1810 Búbánat 2016-12-09 11:09:49
Mostanáig még nem került fel a Dankó Rádió Facebook oldalára a ma délelőtti operettműsor részletezése, így ezt most ide beírom: Az adás Lehár Ferenc Luxemburg grófjának közzenéjével kezdődött (km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: BreitnerTamás) Az ezután következő első nagyobb zenei blokk Kálmán Imre zenéje volt: Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György, Palcsó Sándor, – ének, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Breitner Tamás. Most erről az élő koncertfelvételről hangzott el két szám, mégpedig A bajadérból (Kulinyi Ernő verseivel): - Odette és Radjani herceg kettőse (PászthyJúlia és Palcsó Sándor) - Radjani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom…” (Palcsó Sándor) Maradva ennél az operettnél, egy 1965-ös Qualiton-felvételről szólalt meg Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse: - „Szervusz, rózsám, kis csókos párom… - Zentai Anna és Kishegyi Árpád énekel (km. az Állami Hangversenyzenekar). Ennek a blokknak lezárásául, még egy részlet hangzott el A bajadérból: - Marietta és Napoleon vidám kettőse a II. felvonásból „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi… Jön~e velem nagysád shimmyt járni?...” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) A műsor második részében Ábrahám Pál - Harmat Imre – Földes Imre Viktória című operettjéből csendültek fel szép részletek, mely dalokat Házy Erzsébet, Melis György, Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert és Svéd Sándor tolmácsolta. - Koltay gróf és Viktória kettőse: „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good night” (HÁZY, Melis, km.: a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió és Televízió Esztrád Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Feri gróf és Lia San vidám kettőse, I.felv.: „Édes mamám, magát is a papám csókkal csalogatta tán” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) - Cunlight dala: „ Vén fiákeren suhantam én a Ringen át…/ Pardon, madam, hadd nyújtsak át egy szál rózsát” (Svéd Sándor) - Feri gróf és Lia San másik vidám kettőse, II. felv.: „Mauzi, te édes kisegér…” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) A műsor vendégét, Perencz Béla operaénekest - akinek egyik operafelvételéről bejátszást hallottunk: Tonió prológját énekelte Leoncavallo Bajazzókjából - ezúttal arról kérdezte a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogyan készül fel egy-egy új szereper? Perencz elmondta, mennyire fontos, hogy az adott szerepet lehetőleg anyanyelvi karmesterrel vagy korrepetitorral vegye át; a képesség kibontakozása, a tudás megszerzése hosszú gyakorlás, tanulási folyamat eredménye; számára nagyon sokat jelentett Kovács János karmester segítsége, akit nemzedéke kimagasló tehetségének tart: „tudásban, zeneiségben, érzékenységben Kovács János krémje az itthoni karmestereknek”. Ezek után mi mással fejeződhetett volna be a mai, Túl az Óperencián című műsor adása, mint Brahms Akadémiai ünnepi nyitányával, a csúcspontján megszólaló „Gaudeamus igitur” dallamaival, Kovács János vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. A délelőtti adást megismétli a rádió 18 és 19 óra között, ami az interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.
Mostanáig még nem került fel a Dankó Rádió Facebook oldalára a ma délelőtti operettműsor részletezése, így ezt most ide beírom: Az adás Lehár Ferenc Luxemburg grófjának közzenéjével kezdődött (km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: BreitnerTamás) Az ezután következő első nagyobb zenei blokk Kálmán Imre zenéje volt: Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György, Palcsó Sándor, – ének, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Breitner Tamás. Most erről az élő koncertfelvételről hangzott el két szám, mégpedig A bajadérból (Kulinyi Ernő verseivel): - Odette és Radjani herceg kettőse (PászthyJúlia és Palcsó Sándor) - Radjani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom…” (Palcsó Sándor) Maradva ennél az operettnél, egy 1965-ös Qualiton-felvételről szólalt meg Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse: - „Szervusz, rózsám, kis csókos párom… - Zentai Anna és Kishegyi Árpád énekel (km. az Állami Hangversenyzenekar). Ennek a blokknak lezárásául, még egy részlet hangzott el A bajadérból: - Marietta és Napoleon vidám kettőse a II. felvonásból „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi… Jön~e velem nagysád shimmyt járni?...” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) A műsor második részében Ábrahám Pál - Harmat Imre – Földes Imre Viktória című operettjéből csendültek fel szép részletek, mely dalokat Házy Erzsébet, Melis György, Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert és Svéd Sándor tolmácsolta. - Koltay gróf és Viktória kettőse: „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good night” (HÁZY, Melis, km.: a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió és Televízió Esztrád Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Feri gróf és Lia San vidám kettőse, I.felv.: „Édes mamám, magát is a papám csókkal csalogatta tán” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) - Cunlight dala: „ Vén fiákeren suhantam én a Ringen át…/ Pardon, madam, hadd nyújtsak át egy szál rózsát” (Svéd Sándor) - Feri gróf és Lia San másik vidám kettőse, II. felv.: „Mauzi, te édes kisegér…” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) A műsor vendégét, Perencz Béla operaénekest - akinek egyik operafelvételéről bejátszást hallottunk: Tonió prológját énekelte Leoncavallo Bajazzókjából - ezúttal arról kérdezte a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogyan készül fel egy-egy új szereper? Perencz elmondta, mennyire fontos, hogy az adott szerepet lehetőleg anyanyelvi karmesterrel vagy korrepetitorral vegye át; a képesség kibontakozása, a tudás megszerzése hosszú gyakorlás, tanulási folyamat eredménye; számára nagyon sokat jelentett Kovács János karmester segítsége, akit nemzedéke kimagasló tehetségének tart: „tudásban, zeneiségben, érzékenységben Kovács János krémje az itthoni karmestereknek”. Ezek után mi mással fejeződhetett volna be a mai, Túl az Óperencián című műsor adása, mint Brahms Akadémiai ünnepi nyitányával, a csúcspontján megszólaló „Gaudeamus igitur” dallamaival, Kovács János vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. A délelőtti adást megismétli a rádió 18 és 19 óra között, ami az interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.
1808 smaragd 2016-12-08 15:56:43 [Válasz erre: 1807 Búbánat 2016-12-08 11:53:20]
Lehoczky Éva operaénekesnő számára, a Magyar Rádió felkérésére komponálta a "Hajnali szerenád" című koloraturdalt Kemény Egon, 1958-ban. Ez a dal életében az ő dala volt, több felvételen is megörökítették, ma, rá emlékezve Nagy Ibolya szavai után meghatóan hangzott.
Lehoczky Éva operaénekesnő számára, a Magyar Rádió felkérésére komponálta a "Hajnali szerenád" című koloraturdalt Kemény Egon, 1958-ban. Ez a dal életében az ő dala volt, több felvételen is megörökítették, ma, rá emlékezve Nagy Ibolya szavai után meghatóan hangzott.
1807 Búbánat 2016-12-08 11:53:20
A napokban elhunyt Lehoczky Éva emlékére , az egyik szép felvételével indította a mai operettadást a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Dankó Rádióban, aki megrendült szavakban fejezte ki érzéseit az elhunyt művészről: Kemény Egon Erdődy János versére komponált dala - „Hajnali szerenád” (km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Hidas Frigyes) – a kiváló koloratúrszoprán énekében csendült fel. Ezután két, számomra megunhatatlan, „klasszikus” operettből következtek részletek: Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10 A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara működött közre, Sebestyén András vezényelt. A mai műsorban négy remek részlet hangzott el erről az operettfelvételről: - Johann Jakob Brion, sesenheimi lelkész lányának, Friderikának a belépője (No.2) - Andor Éva - Friderika húga, Salomea és Goethe egyetemi évfolyamtársa, Jakob Michael Reinhold Lenz vidám kettőse (No.10.) „Elzászi lány, kicsi, elzászi lány…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) - Goethe dala „Ó lányka, ó, lánykám, imádlak én…” (Simándy József) - Friderika dala (No.3) „Szép virág ...” (Andor Éva) - Salomea és Reinhold Lenz vidám kettőse és tánc., No. 18. „Járd velem, babám!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt és az MRT Énekkara) Sir Arthur Sullivan mellett az angol operettirodalom másik klasszikusa Sidney Jones (1861-1946). Mintegy két tucat zenés darab fűződik a nevéhez, köztük: „San Toy”, „A medál és a lány”, „Cadonia királya”, „A Modell”, „Egy perzsa hercegnő”, „Az utah-i lány”. Leghíresebb alkotása az 1896-ban bemutatott „The Geisha” („A Gésa”) - a magyarországi bemutatón - 1897. - A gésák, vagy egy japán teaház története címen adták elő. Ebbe a művébe egy másik angol komponista, Lionel Monckton is beledolgozott: néhány dalt írt hozzá. Viszonylag korán, az utoljára 1916-ban bemutatott „The Happy Day” („A boldog nap”) műve után SidneyJones visszavonult a zenei közélettől. Ebben a döntésében közrejátszhatott egyrészt, hogy az utóbb bemutatott darabjainak fogadtatása nem érte el A gésa sikerét, és az a körülmény is, hogy a századfordulót követő években az angol nyelvterületen az operett visszaszorulásával és a jazz előretörésével egyidejűleg elterjedt új zenei stílus, a musicalek előfutárainak tekinthető zenés játékok és komédiák váltak egyre népszerűbbé. Ezt a műfajt, zenei stílust már nem érezte sajátjának. Ráadásul 1914-ben egy újsághír tévesen halálhírét keltette. Mivel zeneszerzői pályafutását befejezettnek tekintette, nem tiltakozott az álhír ellen, nem kért helyreigazítást. Élete hátralévő 30 évét magánemberként élte, egyetlen kottafejet sem vetett papírra. A Magyar Rádió „A gésák” teljes zenei anyagát felvette. A Rádió Dalszínház bemutatója: 1969. Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő Vezényel: Bródy Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Matz László Rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill - próza A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin - próza Mimóza – László Margit (Domján Edit) Fairfax – Bende Zsolt (Mécs Károly) Molly – Petress Zsuzsa Cunningham – Reményi Sándor (Csanaki József) Katána – Bartha Alfonz (Verdes Tamás) Lady Constance - Simor Erzsi - próza Juliette – Csala Zsuzsa - próza Imári márki – Csákányi László A Dankó Rádióban sokszor felcsendülnek ennek az operettfelvételnek is a részletei. A mai napon az alábbi zenei betétszámok kerültek adásba: - Tea-dal - km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Molly dala – km. Petress Zsuzsa, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Fairfax és Cunningham kettőse „Most fel hát a márkihoz” – Bende Zsolt, Reményi Sándor és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Az I. felvonás fináléja – Km. László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Reményi Sándor és Magyar Rádió és Televízió Énekkara A mai operettadás Lehár Víg özvegyének dallamaival zárult, az archív felvételen a Nyitányt maga a szerző vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma és egész héten át, Perencz Béla operaénekes a vendég, akivel Nagy Ibolya beszélget. Kiragadom egyik gondolatát, amit az operett műfajáról fogalmazott meg – fiatalkorában, a német nyelvterületen még mint tenoristának alkalma volt több Lehár, Kálmán és Johann Strauss dalműben színpadon fellépnie, és mint „bonviván” hódítani; meglátása szerint az operettszerzők közül kiemelkedik Lehár Ferenc sok esetben operai igényű zenéje, ami meglátása szerint semmivel nem marad el például Puccini egy-egy áriájának, duettjének a színvonalától, ahogyan énektechnikai nehézségeitől sem – összevetve egymással például Bohémélet és A cárevics ének-zenéjét, semmivel nem marad el Lehár műve Puccinié mögött. Lehár kései alkotásai, így a Paganini, a Frasquita, a Friderika, A Szép a világ, a Mosoly országa és a Giuditta szerepei is, legalább akkora nehézséget jelentenek és felkészülést igényel az énekestől mintha operát énekelne; de többet is tudnia kell: sok esetben táncolni meg prózát is mondani, jól érthetően beszélni. Egy operaénekesnek, így neki is, amikor operettet énekel, és/vagy a színpadon alakít ilyen szerepeket igen komoly kihívást jelent Lehárt énekelni! – mondja Perencz Béla, akitől ma is hallottunk egy operarészletet énekelni: a bejátszásban Mandryka monológja hangzott el Richar Strauss Arabella című művéből. A délelőtti adás ismétlését 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban, az internetes elérhetőség online: www.dankoradio.hu
A napokban elhunyt Lehoczky Éva emlékére , az egyik szép felvételével indította a mai operettadást a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Dankó Rádióban, aki megrendült szavakban fejezte ki érzéseit az elhunyt művészről: Kemény Egon Erdődy János versére komponált dala - „Hajnali szerenád” (km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Hidas Frigyes) – a kiváló koloratúrszoprán énekében csendült fel. Ezután két, számomra megunhatatlan, „klasszikus” operettből következtek részletek: Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10 A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara működött közre, Sebestyén András vezényelt. A mai műsorban négy remek részlet hangzott el erről az operettfelvételről: - Johann Jakob Brion, sesenheimi lelkész lányának, Friderikának a belépője (No.2) - Andor Éva - Friderika húga, Salomea és Goethe egyetemi évfolyamtársa, Jakob Michael Reinhold Lenz vidám kettőse (No.10.) „Elzászi lány, kicsi, elzászi lány…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) - Goethe dala „Ó lányka, ó, lánykám, imádlak én…” (Simándy József) - Friderika dala (No.3) „Szép virág ...” (Andor Éva) - Salomea és Reinhold Lenz vidám kettőse és tánc., No. 18. „Járd velem, babám!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt és az MRT Énekkara) Sir Arthur Sullivan mellett az angol operettirodalom másik klasszikusa Sidney Jones (1861-1946). Mintegy két tucat zenés darab fűződik a nevéhez, köztük: „San Toy”, „A medál és a lány”, „Cadonia királya”, „A Modell”, „Egy perzsa hercegnő”, „Az utah-i lány”. Leghíresebb alkotása az 1896-ban bemutatott „The Geisha” („A Gésa”) - a magyarországi bemutatón - 1897. - A gésák, vagy egy japán teaház története címen adták elő. Ebbe a művébe egy másik angol komponista, Lionel Monckton is beledolgozott: néhány dalt írt hozzá. Viszonylag korán, az utoljára 1916-ban bemutatott „The Happy Day” („A boldog nap”) műve után SidneyJones visszavonult a zenei közélettől. Ebben a döntésében közrejátszhatott egyrészt, hogy az utóbb bemutatott darabjainak fogadtatása nem érte el A gésa sikerét, és az a körülmény is, hogy a századfordulót követő években az angol nyelvterületen az operett visszaszorulásával és a jazz előretörésével egyidejűleg elterjedt új zenei stílus, a musicalek előfutárainak tekinthető zenés játékok és komédiák váltak egyre népszerűbbé. Ezt a műfajt, zenei stílust már nem érezte sajátjának. Ráadásul 1914-ben egy újsághír tévesen halálhírét keltette. Mivel zeneszerzői pályafutását befejezettnek tekintette, nem tiltakozott az álhír ellen, nem kért helyreigazítást. Élete hátralévő 30 évét magánemberként élte, egyetlen kottafejet sem vetett papírra. A Magyar Rádió „A gésák” teljes zenei anyagát felvette. A Rádió Dalszínház bemutatója: 1969. Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő Vezényel: Bródy Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Matz László Rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill - próza A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin - próza Mimóza – László Margit (Domján Edit) Fairfax – Bende Zsolt (Mécs Károly) Molly – Petress Zsuzsa Cunningham – Reményi Sándor (Csanaki József) Katána – Bartha Alfonz (Verdes Tamás) Lady Constance - Simor Erzsi - próza Juliette – Csala Zsuzsa - próza Imári márki – Csákányi László A Dankó Rádióban sokszor felcsendülnek ennek az operettfelvételnek is a részletei. A mai napon az alábbi zenei betétszámok kerültek adásba: - Tea-dal - km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Molly dala – km. Petress Zsuzsa, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Fairfax és Cunningham kettőse „Most fel hát a márkihoz” – Bende Zsolt, Reményi Sándor és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Az I. felvonás fináléja – Km. László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Reményi Sándor és Magyar Rádió és Televízió Énekkara A mai operettadás Lehár Víg özvegyének dallamaival zárult, az archív felvételen a Nyitányt maga a szerző vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma és egész héten át, Perencz Béla operaénekes a vendég, akivel Nagy Ibolya beszélget. Kiragadom egyik gondolatát, amit az operett műfajáról fogalmazott meg – fiatalkorában, a német nyelvterületen még mint tenoristának alkalma volt több Lehár, Kálmán és Johann Strauss dalműben színpadon fellépnie, és mint „bonviván” hódítani; meglátása szerint az operettszerzők közül kiemelkedik Lehár Ferenc sok esetben operai igényű zenéje, ami meglátása szerint semmivel nem marad el például Puccini egy-egy áriájának, duettjének a színvonalától, ahogyan énektechnikai nehézségeitől sem – összevetve egymással például Bohémélet és A cárevics ének-zenéjét, semmivel nem marad el Lehár műve Puccinié mögött. Lehár kései alkotásai, így a Paganini, a Frasquita, a Friderika, A Szép a világ, a Mosoly országa és a Giuditta szerepei is, legalább akkora nehézséget jelentenek és felkészülést igényel az énekestől mintha operát énekelne; de többet is tudnia kell: sok esetben táncolni meg prózát is mondani, jól érthetően beszélni. Egy operaénekesnek, így neki is, amikor operettet énekel, és/vagy a színpadon alakít ilyen szerepeket igen komoly kihívást jelent Lehárt énekelni! – mondja Perencz Béla, akitől ma is hallottunk egy operarészletet énekelni: a bejátszásban Mandryka monológja hangzott el Richar Strauss Arabella című művéből. A délelőtti adás ismétlését 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban, az internetes elérhetőség online: www.dankoradio.hu
1806 Eusebius 2016-12-08 08:57:26 [Válasz erre: 1802 Eusebius 2016-12-07 08:23:07]
Németh Marika is 1925-ben született! (De sajnos ő csak 71 évet élt.)
Németh Marika is 1925-ben született! (De sajnos ő csak 71 évet élt.)
1805 Búbánat 2016-12-07 11:03:30
Lehoczky Éva tragikus halálhíréről nyilván nem tudhatott még Nagy Ibolya, a Túl az Óperencián című műsor szerkesztő-műsorvezetője, amikor összeállította a ma reggeli adás zenéit a Dankó Rádióban; ezeket az „élő” műsorokat mindig az adást megelőző pár nappal korábban veszi fel, aminek a felvételét halljuk az adott napon; Nagy Ibolyának mintha előérzete lett volna a tegnap bekövetkezett gyászról, mert a ma reggel lejátszott Offenbach-operett – a Párizsi élet - egyik bravúr-számát éppen Lehoczky Éva énekelte a stúdiófelvételéről. 09:19:23 Dal Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária -- Párizsi élet - A pohár csendül No.16. Lehoczky Éva csodálatos koloratúrszopránja ezen az 1980-ban készült rádió stúdiófelvételen is pompásan érvényesül! A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00 Fordította és a rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Gondremark báró – Bordás György (Sinkovits Imre) A báróné – Kincses Veronika (Almási Éva) Gardfeu vicomte – Fülöp Attila (Fülöp Zsigmond) Bobinet, a barátja – Miller Lajos (Lukács Sándor) Metella, a szerelmük – Mészöly Katalin (Béres Ilona) Frick, cipész – Palcsó Sándor (Zenthe Ferenc) Gabriella, a kesztyűs – Lehoczky Éva (Borbás Gabi) Pauline, szobalány – Ötvös Csilla (Csűrös Karola) Prosper, inas – Rozsos István (Paudits Béla) Urbain, inas – Kovács Péter (Raksányi Gellért) Alfonz, Gardfeu inasa – Garas Dezső Karadek grófnő – Tolnay Klári Juliette, a húga – Sunyovszky Szilvia A nagyszerű felvételről az alábbi remek dalok kerültek be a mai adásba: 09:13:15 - A báróné dala No.20 - Kincses Veronika 09:17:03 - Kettős: „Olyan tágas ez a város” No. 8. - Fülöp Attila & Bordás György. 09:19:23 - Dal: „ A pohár csendül” No.16. - Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária 09:21:19 - Frick dala „A pénzkirály, én az vagyok” No.6. Palcsó Sándor, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara A délelőtti műsor ismétlését – melyben még Szirmai Albert Alexandra című operettjének részletei is felcsendültek Neményi Lili, Szabó Miklós és Fekete Pál illetve Pászthy Júlia, Kelen Péter és Oszvald Marika stúdiófelvételeiről – a 18 órai adásban ismét meghallgathatjuk. Továbbra is a kiváló bariton operistánk, Perencz Béla a Dankó Rádió vendége a stúdióban, kivel Nagy Ibolya beszélget a művész énekesi pályájáról, a múlt és a jelen sikereiről, szerepekről, fellépésekről, a kezdetektől napjainkig bezárólag; tegnapelőtt a Dózsa Györgyből a finálé, tegnap a Toscából a Te Deum-jelenet részlete, ma az Otellóból a Bordal hangzott el énekében élő felvételekről.
Lehoczky Éva tragikus halálhíréről nyilván nem tudhatott még Nagy Ibolya, a Túl az Óperencián című műsor szerkesztő-műsorvezetője, amikor összeállította a ma reggeli adás zenéit a Dankó Rádióban; ezeket az „élő” műsorokat mindig az adást megelőző pár nappal korábban veszi fel, aminek a felvételét halljuk az adott napon; Nagy Ibolyának mintha előérzete lett volna a tegnap bekövetkezett gyászról, mert a ma reggel lejátszott Offenbach-operett – a Párizsi élet - egyik bravúr-számát éppen Lehoczky Éva énekelte a stúdiófelvételéről. 09:19:23 Dal Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária -- Párizsi élet - A pohár csendül No.16. Lehoczky Éva csodálatos koloratúrszopránja ezen az 1980-ban készült rádió stúdiófelvételen is pompásan érvényesül! A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00 Fordította és a rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Gondremark báró – Bordás György (Sinkovits Imre) A báróné – Kincses Veronika (Almási Éva) Gardfeu vicomte – Fülöp Attila (Fülöp Zsigmond) Bobinet, a barátja – Miller Lajos (Lukács Sándor) Metella, a szerelmük – Mészöly Katalin (Béres Ilona) Frick, cipész – Palcsó Sándor (Zenthe Ferenc) Gabriella, a kesztyűs – Lehoczky Éva (Borbás Gabi) Pauline, szobalány – Ötvös Csilla (Csűrös Karola) Prosper, inas – Rozsos István (Paudits Béla) Urbain, inas – Kovács Péter (Raksányi Gellért) Alfonz, Gardfeu inasa – Garas Dezső Karadek grófnő – Tolnay Klári Juliette, a húga – Sunyovszky Szilvia A nagyszerű felvételről az alábbi remek dalok kerültek be a mai adásba: 09:13:15 - A báróné dala No.20 - Kincses Veronika 09:17:03 - Kettős: „Olyan tágas ez a város” No. 8. - Fülöp Attila & Bordás György. 09:19:23 - Dal: „ A pohár csendül” No.16. - Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária 09:21:19 - Frick dala „A pénzkirály, én az vagyok” No.6. Palcsó Sándor, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara A délelőtti műsor ismétlését – melyben még Szirmai Albert Alexandra című operettjének részletei is felcsendültek Neményi Lili, Szabó Miklós és Fekete Pál illetve Pászthy Júlia, Kelen Péter és Oszvald Marika stúdiófelvételeiről – a 18 órai adásban ismét meghallgathatjuk. Továbbra is a kiváló bariton operistánk, Perencz Béla a Dankó Rádió vendége a stúdióban, kivel Nagy Ibolya beszélget a művész énekesi pályájáról, a múlt és a jelen sikereiről, szerepekről, fellépésekről, a kezdetektől napjainkig bezárólag; tegnapelőtt a Dózsa Györgyből a finálé, tegnap a Toscából a Te Deum-jelenet részlete, ma az Otellóból a Bordal hangzott el énekében élő felvételekről.
1804 Búbánat 2016-12-07 10:29:46 [Válasz erre: 1803 Búbánat 2016-12-07 10:26:33]
Pontosabban "csak" a 87.-et...
Pontosabban "csak" a 87.-et...
1803 Búbánat 2016-12-07 10:26:33 [Válasz erre: 1802 Eusebius 2016-12-07 08:23:07]
És ott van még Vámos Ágnes is, aki a 88. életévét töltötte be idén...
És ott van még Vámos Ágnes is, aki a 88. életévét töltötte be idén...
1802 Eusebius 2016-12-07 08:23:07
Lehoczky Éva halálhírének kapcsán arra gondoltam, hogy az 1924-25-26-os évek mennyi nagyszerű énekesnőt adtak a magyar opera- és operettszínpadoknak, és nekünk, rádióhallgatóknak. Rajta kívül Zentai Anna, Rafael Márta, Gencsy Sári és Gyenes Magda jut az eszembe ebből az évjáratból. Közös vonásuk még a magas életkor, Gencsy Sári is 84 évet élt meg, Zentai Anna, Rafael Márta, Gyenes Magda (ők ketten külföldön) még velünk vannak.
Lehoczky Éva halálhírének kapcsán arra gondoltam, hogy az 1924-25-26-os évek mennyi nagyszerű énekesnőt adtak a magyar opera- és operettszínpadoknak, és nekünk, rádióhallgatóknak. Rajta kívül Zentai Anna, Rafael Márta, Gencsy Sári és Gyenes Magda jut az eszembe ebből az évjáratból. Közös vonásuk még a magas életkor, Gencsy Sári is 84 évet élt meg, Zentai Anna, Rafael Márta, Gyenes Magda (ők ketten külföldön) még velünk vannak.
1801 Búbánat 2016-12-06 21:02:30
LEHOCZKY ÉVA EMLÉKÉRE [url] http://operavilag.net/interjuk/lehoczky-eva/; „Akit rögtön feldobnak a Himalája csúcsára, az onnan már nem tud feljebb jutni” – interjú Lehoczky Évával [/url] Opera-vilag.net, 2010. december 8. „Operaházunk kiváló koloratúrszopránja, Lehoczky Éva idén márciusban ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. A művésznő a kerek évforduló alkalmából idézi fel nekünk pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja” A 91 éves korában elhunyt Lehoczky Éva felvételeiből válogattam ki párat - a Youtube-on található videók közül. [url] https://www.youtube.com/watch?v=ZrC4AV9pevo; Huszka: Aranyvirág - Tarantella - Lehoczky Éva [/url] Huszka Jenő: Aranyvirág / The Golden Flower - The Tarantella - Éva Lehoczky Km.: Budapesti Madrigálkórus, Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel / Conductor: Bánfalvy Miklós [url] https://www.youtube.com/watch?v=vRrmiZCGMyk; Lehoczky Éva – Csiribiribin [/url] Alberto Pestalozza-Salver Béla: Csiribiribin (Cirri Birribin) - Lehoczky Éva Km.: Az MR Esztrádzenekara, vezényel: Hidas Frigyes [url] https://www.youtube.com/watch?v=3I9sNk7cIj4; Kacsóh: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva [/url] Kacsóh Pongrác: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva Földényi Kórus, MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel: Polgár Tibor 1959 [url] https://www.youtube.com/watch?v=bJECqslUn60; Lehár: Éva - Éva belépője - Lehoczky Éva [/url] Lehár Ferenc: Éva - Éva belépője (Eva's Entrance) Énekel: Lehoczky Éva (Sung in Hungarian) MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel (Conductor): Sebestyén András [url] https://www.youtube.com/watch?v=eqvfgof1p8Y; Erkel: Hunyadi László - Cabaletta - Lehoczky Éva [/url] Erkel Ferenc: Hunyadi László - Gara Mária nászi dala, 3. felvonás / Cabaletta of Maria Gara (Act 3) Gara Mária: Lehoczky Éva Vezényel: Nagy Ferenc [url] https://www.youtube.com/watch?v=rL0XYetKRJg; Huszka: Bob herceg - Lehoczky Éva - A királyné dala [/url] Huszka: Bob herceg - A királyné dala - Lehoczky Éva (Km.: Bende Zsolt) [url] https://www.youtube.com/watch?v=gFpTiwuNpNE; Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Toujur l' amour Lehoczky Éva Turpinszky Béla [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=m430OxPIijE; Verdi: Az álarcosbál - Oscar áriája - Lehoczky Éva [/url] Verdi: Un ballo in maschera - Saper vorreste Oscar: Éva Lehoczky (Sung in Hungarian)
LEHOCZKY ÉVA EMLÉKÉRE [url] http://operavilag.net/interjuk/lehoczky-eva/; „Akit rögtön feldobnak a Himalája csúcsára, az onnan már nem tud feljebb jutni” – interjú Lehoczky Évával [/url] Opera-vilag.net, 2010. december 8. „Operaházunk kiváló koloratúrszopránja, Lehoczky Éva idén márciusban ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. A művésznő a kerek évforduló alkalmából idézi fel nekünk pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja” A 91 éves korában elhunyt Lehoczky Éva felvételeiből válogattam ki párat - a Youtube-on található videók közül. [url] https://www.youtube.com/watch?v=ZrC4AV9pevo; Huszka: Aranyvirág - Tarantella - Lehoczky Éva [/url] Huszka Jenő: Aranyvirág / The Golden Flower - The Tarantella - Éva Lehoczky Km.: Budapesti Madrigálkórus, Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel / Conductor: Bánfalvy Miklós [url] https://www.youtube.com/watch?v=vRrmiZCGMyk; Lehoczky Éva – Csiribiribin [/url] Alberto Pestalozza-Salver Béla: Csiribiribin (Cirri Birribin) - Lehoczky Éva Km.: Az MR Esztrádzenekara, vezényel: Hidas Frigyes [url] https://www.youtube.com/watch?v=3I9sNk7cIj4; Kacsóh: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva [/url] Kacsóh Pongrác: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva Földényi Kórus, MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel: Polgár Tibor 1959 [url] https://www.youtube.com/watch?v=bJECqslUn60; Lehár: Éva - Éva belépője - Lehoczky Éva [/url] Lehár Ferenc: Éva - Éva belépője (Eva's Entrance) Énekel: Lehoczky Éva (Sung in Hungarian) MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel (Conductor): Sebestyén András [url] https://www.youtube.com/watch?v=eqvfgof1p8Y; Erkel: Hunyadi László - Cabaletta - Lehoczky Éva [/url] Erkel Ferenc: Hunyadi László - Gara Mária nászi dala, 3. felvonás / Cabaletta of Maria Gara (Act 3) Gara Mária: Lehoczky Éva Vezényel: Nagy Ferenc [url] https://www.youtube.com/watch?v=rL0XYetKRJg; Huszka: Bob herceg - Lehoczky Éva - A királyné dala [/url] Huszka: Bob herceg - A királyné dala - Lehoczky Éva (Km.: Bende Zsolt) [url] https://www.youtube.com/watch?v=gFpTiwuNpNE; Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Toujur l' amour Lehoczky Éva Turpinszky Béla [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=m430OxPIijE; Verdi: Az álarcosbál - Oscar áriája - Lehoczky Éva [/url] Verdi: Un ballo in maschera - Saper vorreste Oscar: Éva Lehoczky (Sung in Hungarian)
1800 Eusebius 2016-12-06 18:32:56
Ezzel a dallal szeretném felidézni Lehoczky Éva csodálatos hangját és előadóművészetét: [url]http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_kicsikem_ne_tetovazz__eva/lehoczky_eva__dal_a_szelroleva_dala;Lehár: Éva, Dal a szélről[/url]
Ezzel a dallal szeretném felidézni Lehoczky Éva csodálatos hangját és előadóművészetét: [url]http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_kicsikem_ne_tetovazz__eva/lehoczky_eva__dal_a_szelroleva_dala;Lehár: Éva, Dal a szélről[/url]
1799 Eusebius 2016-12-06 18:17:58
Gyászhír: Életének 92. évében 2016. december 6-án elhunyt Lehoczky Éva, a kiváló koloratúrszoprán énekesnő, az 1960-70-es évek ünnepelt operacsillaga. A Magyar Rádió számos operettfelvételt is készített vele, ezek közül sokat mostanában is hallhatunk a Dankó Rádió operettműsoraiban.
Gyászhír: Életének 92. évében 2016. december 6-án elhunyt Lehoczky Éva, a kiváló koloratúrszoprán énekesnő, az 1960-70-es évek ünnepelt operacsillaga. A Magyar Rádió számos operettfelvételt is készített vele, ezek közül sokat mostanában is hallhatunk a Dankó Rádió operettműsoraiban.
1798 Búbánat 2016-12-05 13:43:03 [Válasz erre: 1797 Búbánat 2016-12-05 13:41:04]
Elnézést, mellé ütöttem: "Szűz Máriát"
Elnézést, mellé ütöttem: "Szűz Máriát"
1797 Búbánat 2016-12-05 13:41:04 [Válasz erre: 1796 Búbánat 2016-12-04 12:09:33]
Ezen a héten [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/02/tul-az-operencian-perencz-bela-49-het/; Perencz Béla operaénekes [/url] Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban. „Pályafutása első évtizedében fellépett Párizsban, Tokióban és több német nagyvárosban is, ám ekkoriban tenor szerepeket énekelt. A Magyar Állami Operaházban is tenorként, a Parsifal címszerepében mutatkozott be, majd miután fachot váltott, nagy sikerrel testesítette meg a Fidelio Pizarróját, a Bánk bán Petur bánját és Tiborcát, a Tosca Scarpiáját, valamint az Elektra Oresztészét és Giorgio Germontot is Verdi klasszikus operájából, a Traviatából. Pályája elején játszott-énekelt operett főszerepeket is Németországban, és saját bevallása szerint, nagyon sokat tanult ezekből. Elsősorban azokat a Lehár és Strauss operetteket szerette meg, melynek dallamvilága és zenei színvonala sok munkát, és sok örömet hozott életébe.” Perencz Béla a mai adásban kérdésre válaszolva rögtön azzal kezdte, hogy a Magyar Állami Operaházban idestova 2012 óta nem lép fel – mert nem hívják. Így hát külföldi meghívásoknak tesz eleget – Wagner-szerepekben látni és hallani őt Romániában vagy Angliában. Elmesélte, milyen öröm volt számára idén nyáron is fellépni a híres bukaresti hangversenypalotában, az Atheneumban (Ateneul Român- A román zenei élet palotáját 1866-1897 között építették fel újklasszikus stílusban). Már tavaly énekelt ott a Parsifalban – csak a III. felvonást adták elő félig szcenírozott előadásban, melyben beugrással énekelte el Amfortas szerepét. (Perencz ehhez hozzáfűzte, érdekessége volt az előadásnak, hogy az a Maia Morgenstern színésznő játszotta el az ebben a felvonásbant szinte „néma” Kundryt, aki a Mel Gibson Passió című filmjében Száz Máriát alakította!) A sikeres bemutatkozása visszahívást eredményezett: Christian Badea karmester hívására októberben ezúttal a Parsifal I. felvonása került előadásra: Stefan Vinke ( Parsifal) , Eric Halfvarson( Gurnemanz) , Petra Lang (Kundry), Perenz Béla ( Amfortas) és Marius Bolos (Titurel). Perencz reméli, talán már legközelebb a teljes zenedráma előadásra kerül ott és abban is részt vehet. Angliában is egy Wagner-szereppel turnézott: az Opera North produkciójának Ring ciklusában játszották 2016 júniusában - júliusában a Siegfriedet, ebben Wotan (Wanderer) szerepét alakítja: a turné fontosabb állomásai: Royal Concert Hall (Nottingham), The Lowry (Salford Quays), the Southbank Centre (London) és Sage Gateshead. Siegfried: Lars Cleveman Brünnhilde: Kelly Cae Hogan Mime: Richard Roberts Wanderer: Béla Perencz Alberich: Jo Pohlheim Fafner: Mats Almgren Woodbird: Jeni Bern Erda: Ceri Williams Perencz Béla mesélt énekesi pályájának első időszakáról is, amikor német nyelvterületen élt és működött sokáig; akkor még tenor (hős tenor) szerepkörben foglalkoztatták és sok-sok operettet énekelt zenés színházakban és koncerteken is – ahol a szerkesztő-műsorvezető-társsal, Nagy Ibolyával (primadonna) is volt alkalma fellépni: első operettszerepe Danilo volt Lehár Víg özvegyében, ezt követte A gróf Johann Strauss posztumusz „Bécsi véré”-ben, majd Barinkay volt A cigánybáróban,de énekelte Edvint is a Csárdáskirálynőben. Perencz visszaemlékezése szerint a legkedvesebb, legigényesebb operettszerepe Lehártól a Cárevics címszerepe – amely teljes operaigényű énekszólamokkal bír, és persze amellett játszani, táncolni is tudni kell benne… Ezért is nagyon nehéz operettet jól előadni mondja Perencz Béla: „komolyan kell venni az operettet, igényesen kiállítani és előadni, akkor nem lesz nevetséges, giccses, mely torz kép áll ma is sokakban a műfajról. Jó előadásban ma is élő, sokak kedvenc zenéje marad, és időtálló élményben részesül a közönség, de a játszó-éneklő (opera)művészek szintén jól érzik magukat e szerepkörben is, fenn a színpadon. A Túl az Óperencián című operettadásban operazene is megszólalt: Erkel Dózsa Györgyéből jelenet és a finálé. Km. Perencz Béla, Fekete Attila, a Nemzeti Énekkar. A mai műsorból figyelembe ajánlom Johann Strauss Bécsi vér című operettjének 1976-os rádiófelvételéről bejátszott négy részletet, melyekben hallhattuk énekelni: Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnay György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényletével. A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a rádióban, az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
Ezen a héten [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/02/tul-az-operencian-perencz-bela-49-het/; Perencz Béla operaénekes [/url] Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban. „Pályafutása első évtizedében fellépett Párizsban, Tokióban és több német nagyvárosban is, ám ekkoriban tenor szerepeket énekelt. A Magyar Állami Operaházban is tenorként, a Parsifal címszerepében mutatkozott be, majd miután fachot váltott, nagy sikerrel testesítette meg a Fidelio Pizarróját, a Bánk bán Petur bánját és Tiborcát, a Tosca Scarpiáját, valamint az Elektra Oresztészét és Giorgio Germontot is Verdi klasszikus operájából, a Traviatából. Pályája elején játszott-énekelt operett főszerepeket is Németországban, és saját bevallása szerint, nagyon sokat tanult ezekből. Elsősorban azokat a Lehár és Strauss operetteket szerette meg, melynek dallamvilága és zenei színvonala sok munkát, és sok örömet hozott életébe.” Perencz Béla a mai adásban kérdésre válaszolva rögtön azzal kezdte, hogy a Magyar Állami Operaházban idestova 2012 óta nem lép fel – mert nem hívják. Így hát külföldi meghívásoknak tesz eleget – Wagner-szerepekben látni és hallani őt Romániában vagy Angliában. Elmesélte, milyen öröm volt számára idén nyáron is fellépni a híres bukaresti hangversenypalotában, az Atheneumban (Ateneul Român- A román zenei élet palotáját 1866-1897 között építették fel újklasszikus stílusban). Már tavaly énekelt ott a Parsifalban – csak a III. felvonást adták elő félig szcenírozott előadásban, melyben beugrással énekelte el Amfortas szerepét. (Perencz ehhez hozzáfűzte, érdekessége volt az előadásnak, hogy az a Maia Morgenstern színésznő játszotta el az ebben a felvonásbant szinte „néma” Kundryt, aki a Mel Gibson Passió című filmjében Száz Máriát alakította!) A sikeres bemutatkozása visszahívást eredményezett: Christian Badea karmester hívására októberben ezúttal a Parsifal I. felvonása került előadásra: Stefan Vinke ( Parsifal) , Eric Halfvarson( Gurnemanz) , Petra Lang (Kundry), Perenz Béla ( Amfortas) és Marius Bolos (Titurel). Perencz reméli, talán már legközelebb a teljes zenedráma előadásra kerül ott és abban is részt vehet. Angliában is egy Wagner-szereppel turnézott: az Opera North produkciójának Ring ciklusában játszották 2016 júniusában - júliusában a Siegfriedet, ebben Wotan (Wanderer) szerepét alakítja: a turné fontosabb állomásai: Royal Concert Hall (Nottingham), The Lowry (Salford Quays), the Southbank Centre (London) és Sage Gateshead. Siegfried: Lars Cleveman Brünnhilde: Kelly Cae Hogan Mime: Richard Roberts Wanderer: Béla Perencz Alberich: Jo Pohlheim Fafner: Mats Almgren Woodbird: Jeni Bern Erda: Ceri Williams Perencz Béla mesélt énekesi pályájának első időszakáról is, amikor német nyelvterületen élt és működött sokáig; akkor még tenor (hős tenor) szerepkörben foglalkoztatták és sok-sok operettet énekelt zenés színházakban és koncerteken is – ahol a szerkesztő-műsorvezető-társsal, Nagy Ibolyával (primadonna) is volt alkalma fellépni: első operettszerepe Danilo volt Lehár Víg özvegyében, ezt követte A gróf Johann Strauss posztumusz „Bécsi véré”-ben, majd Barinkay volt A cigánybáróban,de énekelte Edvint is a Csárdáskirálynőben. Perencz visszaemlékezése szerint a legkedvesebb, legigényesebb operettszerepe Lehártól a Cárevics címszerepe – amely teljes operaigényű énekszólamokkal bír, és persze amellett játszani, táncolni is tudni kell benne… Ezért is nagyon nehéz operettet jól előadni mondja Perencz Béla: „komolyan kell venni az operettet, igényesen kiállítani és előadni, akkor nem lesz nevetséges, giccses, mely torz kép áll ma is sokakban a műfajról. Jó előadásban ma is élő, sokak kedvenc zenéje marad, és időtálló élményben részesül a közönség, de a játszó-éneklő (opera)művészek szintén jól érzik magukat e szerepkörben is, fenn a színpadon. A Túl az Óperencián című operettadásban operazene is megszólalt: Erkel Dózsa Györgyéből jelenet és a finálé. Km. Perencz Béla, Fekete Attila, a Nemzeti Énekkar. A mai műsorból figyelembe ajánlom Johann Strauss Bécsi vér című operettjének 1976-os rádiófelvételéről bejátszott négy részletet, melyekben hallhattuk énekelni: Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnay György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényletével. A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a rádióban, az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
1796 Búbánat 2016-12-04 12:09:33
Holnaptól egész héten át Perencz Béla operaénekes lesz a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorának vendége. Itt van egy régi, 2004-es interjúja, amit az Opera-Világ portál készített a neves baritonnal – akinek a nevével mostanság, sajnos, nemigen találkozni az operaelőadások színlapján--- [url] http://operavilag.net/interjuk/legjobb-befektetes-a-kvalitasra-valo-torekves-perencz-bela/; „Legjobb befektetés a kvalitásra való törekvés” [/url] Az operettadás hétfőtől-vasárnapig hallható a Dankó Rádió hullámhosszán délelőtt 9-től és az ismétlése során 18 órától, és online az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon.
Holnaptól egész héten át Perencz Béla operaénekes lesz a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorának vendége. Itt van egy régi, 2004-es interjúja, amit az Opera-Világ portál készített a neves baritonnal – akinek a nevével mostanság, sajnos, nemigen találkozni az operaelőadások színlapján--- [url] http://operavilag.net/interjuk/legjobb-befektetes-a-kvalitasra-valo-torekves-perencz-bela/; „Legjobb befektetés a kvalitásra való törekvés” [/url] Az operettadás hétfőtől-vasárnapig hallható a Dankó Rádió hullámhosszán délelőtt 9-től és az ismétlése során 18 órától, és online az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon.
1795 Búbánat 2016-12-02 12:19:46
A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott néhány dal Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjéből: Básti Lajos („Egy Johnny vagyok” -Néger dal) Zentay Anna („Ittam egy kis pityókát”) Melis György („Zöld smaragd föld”) Teremi Trixi és Bozsó József („My Golden Baby”) Ezt a blokkot megelőzte Huszka Jenő időskori művéből, utolsó előtti operettjéből, a „Szép Juhászné”-ból elhangzott dalok csokra (Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Hadics László, Rátonyi Róbert, Sárdy János előadásában). Ezt a daljátékot a Magyar Rádió felkérésére komponálta a szerző és 1954. december 19-én sugározta először a rádió. Huszka nem sokkal később ezt a „rádióoperettjét” átdolgozta, kibővítette színpadi változattá, aminek a következő évben, a Szegedi Nemzeti Színházban volt az ősbemutatója, 1955.május 8-án - a 80 éves komponista jelenlétében! Érdekesség az is, hogy Huszka utolsó operettjének - a „Szabadság, szerelem” - bemutatója a Fővárosi Operettszínházban egy hónappal megelőzte a szegedi bemutatót (1955. április 1.), így végül az utolsó előttiként jegyzett operettjéből lett az utolsó, ami még életében mint új bemutató, utoljára előadásra került. Azt hiszem, kevés operettszerzőről mondhatni el, hogy még 80 éves korában két darabját mutatják be a zenés színházak ,de abban is első Huszka, hogy vele kezdődik a „klasszikus” magyar operett („Tilos a bemenet” – 1899) – és mondhatni, vele is fejeződik be („Szabadság, szerelem”; Szép Juhászné” - 1955). És a két évszám között ott van több mint fél évszázad: 56 év telik el! És megélte a teljes magyar operettirodalmat: a felívelésétől kezdve, a sikereken, csúcsokon át a zenés játékok, a musicalek korába való átmenetig; tanúja lehetett Lehár, Kacsóh, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Nádor Mihály,, Buttykay Ákos, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Zerkovitz, Kemény Egon, Eisemann Mihály, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál,, Vincze Ottó, Kerekes János, Horváth Jenő, Lajtai Lajos, Kókai Rezső, Ránki György, Sárközy István, Hajdú Júlia, Tamássy Zdenkó stb. neve fémjelezte, félévszázados operett-, daljáték-, zenés játék- sikersorozatnak, ami a szeme előtt zajlott le a századelőtől az 1950-es évek végéig terjedő hosszú időszakban - miközben ott vannak saját, kimagasló alkotásai (Bob herceg; Gül Baba; Lili bárónő; Mária főhadnagy; Erzsébet) is, melyek nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar operett. Amíg létezik a műfaj, Huszka művei idehaza a magyar operett krémjét jelentik, zenéjét, darabjait időről-időre mindig előveszik, játszani fogják, dallamait dúdolja a következő nemzedék - akiknek az „operett” nem valami ásatag, avult fogalmat, dolgot jelent, hanem valami időtlen szépséget, mély érzelmeket takar, és számukra hatalmas, zenei értéket képvisel mind az, ami ezekben gyönyörűséggel bír; kincset rejt magában, szépséget, ragyogást hordoz és visz el a szürkeségbe, a sivárságba… Huszka Jenő életműve is erre figyelmeztet bennünket - az utókornak emlékezni kell mindig, s nem hagyni feledésbe merülni azt ami csak a mienké!
A Dankó Rádió mai operettműsorában elhangzott néhány dal Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjéből: Básti Lajos („Egy Johnny vagyok” -Néger dal) Zentay Anna („Ittam egy kis pityókát”) Melis György („Zöld smaragd föld”) Teremi Trixi és Bozsó József („My Golden Baby”) Ezt a blokkot megelőzte Huszka Jenő időskori művéből, utolsó előtti operettjéből, a „Szép Juhászné”-ból elhangzott dalok csokra (Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Hadics László, Rátonyi Róbert, Sárdy János előadásában). Ezt a daljátékot a Magyar Rádió felkérésére komponálta a szerző és 1954. december 19-én sugározta először a rádió. Huszka nem sokkal később ezt a „rádióoperettjét” átdolgozta, kibővítette színpadi változattá, aminek a következő évben, a Szegedi Nemzeti Színházban volt az ősbemutatója, 1955.május 8-án - a 80 éves komponista jelenlétében! Érdekesség az is, hogy Huszka utolsó operettjének - a „Szabadság, szerelem” - bemutatója a Fővárosi Operettszínházban egy hónappal megelőzte a szegedi bemutatót (1955. április 1.), így végül az utolsó előttiként jegyzett operettjéből lett az utolsó, ami még életében mint új bemutató, utoljára előadásra került. Azt hiszem, kevés operettszerzőről mondhatni el, hogy még 80 éves korában két darabját mutatják be a zenés színházak ,de abban is első Huszka, hogy vele kezdődik a „klasszikus” magyar operett („Tilos a bemenet” – 1899) – és mondhatni, vele is fejeződik be („Szabadság, szerelem”; Szép Juhászné” - 1955). És a két évszám között ott van több mint fél évszázad: 56 év telik el! És megélte a teljes magyar operettirodalmat: a felívelésétől kezdve, a sikereken, csúcsokon át a zenés játékok, a musicalek korába való átmenetig; tanúja lehetett Lehár, Kacsóh, Kálmán, Jacobi, Szirmai, Nádor Mihály,, Buttykay Ákos, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Zerkovitz, Kemény Egon, Eisemann Mihály, Polgár Tibor, Bródy Tamás, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál,, Vincze Ottó, Kerekes János, Horváth Jenő, Lajtai Lajos, Kókai Rezső, Ránki György, Sárközy István, Hajdú Júlia, Tamássy Zdenkó stb. neve fémjelezte, félévszázados operett-, daljáték-, zenés játék- sikersorozatnak, ami a szeme előtt zajlott le a századelőtől az 1950-es évek végéig terjedő hosszú időszakban - miközben ott vannak saját, kimagasló alkotásai (Bob herceg; Gül Baba; Lili bárónő; Mária főhadnagy; Erzsébet) is, melyek nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar operett. Amíg létezik a műfaj, Huszka művei idehaza a magyar operett krémjét jelentik, zenéjét, darabjait időről-időre mindig előveszik, játszani fogják, dallamait dúdolja a következő nemzedék - akiknek az „operett” nem valami ásatag, avult fogalmat, dolgot jelent, hanem valami időtlen szépséget, mély érzelmeket takar, és számukra hatalmas, zenei értéket képvisel mind az, ami ezekben gyönyörűséggel bír; kincset rejt magában, szépséget, ragyogást hordoz és visz el a szürkeségbe, a sivárságba… Huszka Jenő életműve is erre figyelmeztet bennünket - az utókornak emlékezni kell mindig, s nem hagyni feledésbe merülni azt ami csak a mienké!
1794 Búbánat 2016-12-01 23:29:11 [Válasz erre: 1793 zenebaratmonika 2016-12-01 13:32:12]
Engedelmeddel az előző bejegyzésedet átmásoltam az "Operett, mint színpadi műfaj" topicba. Ott reagáltam a témában arra.
Engedelmeddel az előző bejegyzésedet átmásoltam az "Operett, mint színpadi műfaj" topicba. Ott reagáltam a témában arra.
1793 zenebaratmonika 2016-12-01 13:32:12 [Válasz erre: 1792 zenebaratmonika 2016-12-01 13:11:39]
Bocsi ezt nem ide szántam, hanem az operett mint szinpadi műfaj topikba.
Bocsi ezt nem ide szántam, hanem az operett mint szinpadi műfaj topikba.
1792 zenebaratmonika 2016-12-01 13:11:39 [Válasz erre: 1791 Búbánat 2016-12-01 12:18:51]
Kero már megint tévedett. A Csárdáskirálynő a legtöbbet játszott Kálmán Imre operett, mostanában a Cirkuszhercegnőt is gyakrabban játsszák. A világon a legtöbbet játszott operett pedig a Denevér és a Víg özvegy, ezt egy külföldi operettszakértő ismerősöm mondta nekem.
Kero már megint tévedett. A Csárdáskirálynő a legtöbbet játszott Kálmán Imre operett, mostanában a Cirkuszhercegnőt is gyakrabban játsszák. A világon a legtöbbet játszott operett pedig a Denevér és a Víg özvegy, ezt egy külföldi operettszakértő ismerősöm mondta nekem.
1791 Búbánat 2016-12-01 12:18:51
Ma, december 1., a magyar rádiózás napja van. 1925. december elsején du. 5 órakor a Rákóczi út 22. szám alatt ünnepélyes keretek között - 5 évvel és egy hónappal azután, hogy az Egyesült Államokban beindult az első rádióállomás - szólalt meg az éterben a Magyar Rádió első hivatalos adása. Az avatóünnepséggel, majd hangversennyel elkezdődött a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A Dankó Rádióban Nagy Ibolya is megemlékezett erről a nevezetes napról, és bejátszott korabeli szignálokat meg archív hangzó dokumentumokat a rádió "hőskorából", majd egy rádióoperettből, Bródy Tamás – Szenes Iván Balkezes bajnok című zenés játékból hangzottak fel részletek a Túl az Óperencián adása első részében (Németh Marika, Rátonyi Róbert). Lehár Cárevicséből is felcsendültek szép részletek Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Kovács József, Bódy Barbara és Szabó Dávid felvételeiről. Ismétlés 18 órától a Dankó rádió hullámhosszán, és az internetes elérhetőségeken is.
Ma, december 1., a magyar rádiózás napja van. 1925. december elsején du. 5 órakor a Rákóczi út 22. szám alatt ünnepélyes keretek között - 5 évvel és egy hónappal azután, hogy az Egyesült Államokban beindult az első rádióállomás - szólalt meg az éterben a Magyar Rádió első hivatalos adása. Az avatóünnepséggel, majd hangversennyel elkezdődött a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A Dankó Rádióban Nagy Ibolya is megemlékezett erről a nevezetes napról, és bejátszott korabeli szignálokat meg archív hangzó dokumentumokat a rádió "hőskorából", majd egy rádióoperettből, Bródy Tamás – Szenes Iván Balkezes bajnok című zenés játékból hangzottak fel részletek a Túl az Óperencián adása első részében (Németh Marika, Rátonyi Róbert). Lehár Cárevicséből is felcsendültek szép részletek Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Kovács József, Bódy Barbara és Szabó Dávid felvételeiről. Ismétlés 18 órától a Dankó rádió hullámhosszán, és az internetes elérhetőségeken is.
1790 Búbánat 2016-11-28 10:02:32 [Válasz erre: 1789 Búbánat 2016-11-28 09:45:33]
Ezen az élő felvételen a 80 éves Szabó Miklós énekli – „Ah, meg kell halnom, bár úgy vágyom élni, úgy vágyom élni!” - Szegedi Nemzeti Színház, 1989. május 23. Az ária után még ez következik: Gregor József: - Miklós, engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, hogy mi tart téged ilyen fiatalon? Szabó Miklós: - A hitem, meg a küldetéstudatom, meg az, hogy szeretnék ebben az elembertelenedett világban nagyon-nagyon sok emberségre és szeretetre tanítani mindenkit, nagy emberi érzelmekre, igazi érzelmekre, érzelgősség nélküli érzelmekre, meg szeretném megélni azt, hogy ez a kis Magyarország, ez megint szabad legyen úgy, ahogy mi szeretnénk, és ez az egész ország úgy szépüljön meg, mint ahogy megszépült ez a város azóta, amióta én innen de csak félig elszármaztam, és szépüljön meg annyira, mint amennyire ez a színház csodálatossá szépült azóta, amióta itt utoljára voltam! Önöknek pedig kívánok nagy-nagy szeretetet egymás iránt és a mi kis hazánk iránt!”
Ezen az élő felvételen a 80 éves Szabó Miklós énekli – „Ah, meg kell halnom, bár úgy vágyom élni, úgy vágyom élni!” - Szegedi Nemzeti Színház, 1989. május 23. Az ária után még ez következik: Gregor József: - Miklós, engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, hogy mi tart téged ilyen fiatalon? Szabó Miklós: - A hitem, meg a küldetéstudatom, meg az, hogy szeretnék ebben az elembertelenedett világban nagyon-nagyon sok emberségre és szeretetre tanítani mindenkit, nagy emberi érzelmekre, igazi érzelmekre, érzelgősség nélküli érzelmekre, meg szeretném megélni azt, hogy ez a kis Magyarország, ez megint szabad legyen úgy, ahogy mi szeretnénk, és ez az egész ország úgy szépüljön meg, mint ahogy megszépült ez a város azóta, amióta én innen de csak félig elszármaztam, és szépüljön meg annyira, mint amennyire ez a színház csodálatossá szépült azóta, amióta itt utoljára voltam! Önöknek pedig kívánok nagy-nagy szeretetet egymás iránt és a mi kis hazánk iránt!”
1789 Búbánat 2016-11-28 09:45:33 [Válasz erre: 1788 Búbánat 2016-11-27 18:21:09]
Epilógus [url] http://operaslagerek.network.hu/video/puccini_giacomo_tosca/e_lucevan_le_stelle_szabo_miklos_19091999__magyarul; Puccini: Tosca - E lucevan le stelle – a 80 éves Szabó Miklós énekel (1909-1999) – Magyarul [/url] Giacomo Puccini:Tosca Levélária, III.felv. (Cavaradossi) magyar nyelven Énekel:Szabó Miklós, tenor A felvétel 1989.május 23-án készült,Szabó Miklós így énekelt 80 évesen. Hogy a közönség mennyire imádta az jól hallható. Beszélgetőtársa Gregor József volt.
Epilógus [url] http://operaslagerek.network.hu/video/puccini_giacomo_tosca/e_lucevan_le_stelle_szabo_miklos_19091999__magyarul; Puccini: Tosca - E lucevan le stelle – a 80 éves Szabó Miklós énekel (1909-1999) – Magyarul [/url] Giacomo Puccini:Tosca Levélária, III.felv. (Cavaradossi) magyar nyelven Énekel:Szabó Miklós, tenor A felvétel 1989.május 23-án készült,Szabó Miklós így énekelt 80 évesen. Hogy a közönség mennyire imádta az jól hallható. Beszélgetőtársa Gregor József volt.
1788 Búbánat 2016-11-27 18:21:09 [Válasz erre: 1787 Búbánat 2016-11-26 22:25:24]
Ma 90 éve született Szabó Miklós operaénekes, a magyar tenorista-nemzedékek egyik legkiválóbb alakja. Eredetileg bölcsésznek készült, tanulmányainak később hasznát vehette irodalmi-zenei munkássága kapcsán is, hiszen hosszú, gazdag, kiteljesedett énekművészi pályafutása mellett az írással - és műfordításaival is - elismerést, rangot szerzett magának mind a szakmában, mind a közönség körében; az opera, az operett, az oratórium terén, de a könnyebb zenés műfajokban is kiválót alkotott, ahogyan a nóta szakavatott tolmácsolójának is számított. „Univerzális ember, művész volt, akit a magyar rádió fedezett fel és aztán őrzött is meg az utókornak. Lágy és mégis hősies, aranyfényű tenorját a mai napig csodálattal hallgathatjuk.” – mondta róla a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya a Dankó Rádió mai operettműsorában -, aki egész héten át a tenorista sok-sok szép énekfelvételét igyekezett kiválasztani számunkra, rádióhallgatóknak , és céljának tekintette, hogy minél teljesebb és több oldalát ismerjük meg Szabó Miklós művészetének; de azok számára is élmény legyen ez az adás-sorozat, akikben eleven kép él róla ma is, volt alkalmuk évtizedeken át a tenorista színpadi és rádiós munkáit csodálni-elismerni. Ma - a héten utoljára - megint sok érdekes, archív interjú- és riportbejátszás részletével lepett meg bennünket Nagy Ibolya! Elmondta: Szabó Miklós gyönyörű, tartalmas életet tudva maga mögött, ezen a napon, 1999. november 27-én távozott tőlünk. Búcsúztatásán Sebestyén János csembaló-és orgonaművész professzor „tudós énekesnek” nevezte a művészt, aki hosszú pályája során és azóta is a közönség több generációjának szerzett maradandó élményeket. Sebestyén János, aki a rádió zenei szerkesztője is volt, még az évben egy emlékműsort is készített a művészről, melyben kedves barátai, kollégái emlékeztek meg róla. A riporter Kelemen Gyula volt. Elsőként Rajter Lajos, karmester-zeneszerzőt hallottuk: „Ritkán találkoztam a rádióban ilyen sokoldalú emberrel! Szabó Miklós amihez hozzányúlt, mindenhez értett. Úgyhogy néha arra gondoltam, ő nem is elsősorban énekes, hanem szerző, fordító, rádiós személyiség, és egy rendkívül kellemes ember. A hangja, a stílusa, a felkészültsége, az valami olyan maradandó, ami azt hiszem, mindnyájunk számára emlékezetes marad. […]” László Zsuzsa, zenei újságíró: ugyancsak személyes emlékeit elevenítette fel Sebestyén János Szabó Miklósra emlékező, 1999-es rádióadásában. Részletesen kitér a tenorista szegedi – Vaszy Viktor fémjellemezte – színházi korszakára, felejthetetlen előadásokra, melyekben Szabó Miklóst láthatta, vagy a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Hunyadi László-előadásra is, ahol Simándy volt Hunyadi, Takács Paula Szilágyi Erzsébet, és Szabó Miklós V. László király. […] Igazi operaénekesi karrierjét ő Szegeden futotta ki…. Pályája végén Gregor Józseffel is énekelt együtt: Szabó Miklós 80 esztendősen még elénekelte Altoum császárt a Szabadtéri Játékok egyik Turandot előadásán – valami egészen káprázatosan hosszú pályája volt. Hihetetlenül művelt és intelligens volt.” Sebestyén János és Kelemen Gyula műsorában Gregor József is feltárta mély érzéseit az elhunyt kiváló művészről, kollégáról, „atyai jó barátról”. Felidézett egy történetet: Szabó Miklós egy szegedi Szerelmi bájital-premierre készült. De hatalmas gesztust gyakorolt azzal, hogy átadta a szereplés jogát Réti Csabának, a fiatal, kezdő tenoristának, aki később a művészi pályán az ő lírai tenor szerepkörét vette át; előre engedte. Szabó Miklós abszolút önzetlenül lemondott erről a premierről és átadta Réti Csabának. Ez nem volt szokásban. Tudta, hogy az előadást a rádió közvetíti. Ő azt mondta, már énekelt eleget, most már énekeljen Réti Csaba, ismerje meg őt is az ország. Nem volt olyan próbaidőszak, hogy jó tanácsaival el ne látta volna a kollégákat – de csak akkor ha megkérdezték - akkor válaszolt. Maga Szabó Miklós is beszél egy archív hangtekercsen : elmesélt egy kedves epizódot, amikor egy MgTSZ alakuló időszakában a rádió kivonult riportot készíteni, a műsor után felkereste őt egy idős bácsi. „-Tessék mondani, maga Szabó Miklós? – De igazán? – Ejnye, ejnye…” Sokáig szabódik jövetele céljával, de többszöri noszogatására végül kiböki: „- egyáltalán nincs semmi baj, de teccik tudni, én azt gondoltam, hogy ilyen hang nincs is, ilyet csak csinálják a rádióban!” Boros Attila zenei szerkesztő már említett rádióinterjújából - búcsúzóul: A gazdag és színes művészpálya tapasztalatait rendezve így foglalja össze Szabó Miklós ezzel kapcsolatos tapasztalatait – amit versében megörökített és a stúdióban a mikrofon előtt felolvasott: Szabó Miklós operaénekes, zenei műfordító saját versét olvasta fel Boros Attila zenei szerkesztő-riporter rádiós műsorában, 1988-ban: „Egy művész önvallomása” Emberszíveknek énekelve jártam az utam véges végig, S hittem, hogy szívem dobbanását, akiknek szól, majd meg is értik. Hittem benne, s hívőn akartam, legyen a hétköznap is ünnep. Békét hozzon, jó hírt s megértést mindig az igaz szívűeknek. Nekem egyetlen valóság volt minden változó valóságban: Hogy ahol jóakarat fénylik, ott szépség van és igazság van. S nem is érdemes másért élni. Én fény akartam lenni, fáklya! De ha csak mécsláng lettem is, Sors: akkor sem éltem tán hiába! (Felbecsülhetetlen értékű kincs, hangdokumentum a rádió hangarchívumából!) Szabó Miklós emlékét őrzi mások mellett a rádióban készült számtalan énekfelvétele, melyek időről-időre itt a Dankó Rádióban is rendszeresen elhangzanak a zenei műsor-összeállításokban. Most 6 órától ismét elhangzik a délelőtti adás a rádióban - benne Szabó Miklós rádiófelvételei: sok-sok szép Buday Dénes-, Szirmai Albert-, Robert Planquette-, Jacques Offenbach-, Kacsóh Pongrácz- operettdal.
Ma 90 éve született Szabó Miklós operaénekes, a magyar tenorista-nemzedékek egyik legkiválóbb alakja. Eredetileg bölcsésznek készült, tanulmányainak később hasznát vehette irodalmi-zenei munkássága kapcsán is, hiszen hosszú, gazdag, kiteljesedett énekművészi pályafutása mellett az írással - és műfordításaival is - elismerést, rangot szerzett magának mind a szakmában, mind a közönség körében; az opera, az operett, az oratórium terén, de a könnyebb zenés műfajokban is kiválót alkotott, ahogyan a nóta szakavatott tolmácsolójának is számított. „Univerzális ember, művész volt, akit a magyar rádió fedezett fel és aztán őrzött is meg az utókornak. Lágy és mégis hősies, aranyfényű tenorját a mai napig csodálattal hallgathatjuk.” – mondta róla a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya a Dankó Rádió mai operettműsorában -, aki egész héten át a tenorista sok-sok szép énekfelvételét igyekezett kiválasztani számunkra, rádióhallgatóknak , és céljának tekintette, hogy minél teljesebb és több oldalát ismerjük meg Szabó Miklós művészetének; de azok számára is élmény legyen ez az adás-sorozat, akikben eleven kép él róla ma is, volt alkalmuk évtizedeken át a tenorista színpadi és rádiós munkáit csodálni-elismerni. Ma - a héten utoljára - megint sok érdekes, archív interjú- és riportbejátszás részletével lepett meg bennünket Nagy Ibolya! Elmondta: Szabó Miklós gyönyörű, tartalmas életet tudva maga mögött, ezen a napon, 1999. november 27-én távozott tőlünk. Búcsúztatásán Sebestyén János csembaló-és orgonaművész professzor „tudós énekesnek” nevezte a művészt, aki hosszú pályája során és azóta is a közönség több generációjának szerzett maradandó élményeket. Sebestyén János, aki a rádió zenei szerkesztője is volt, még az évben egy emlékműsort is készített a művészről, melyben kedves barátai, kollégái emlékeztek meg róla. A riporter Kelemen Gyula volt. Elsőként Rajter Lajos, karmester-zeneszerzőt hallottuk: „Ritkán találkoztam a rádióban ilyen sokoldalú emberrel! Szabó Miklós amihez hozzányúlt, mindenhez értett. Úgyhogy néha arra gondoltam, ő nem is elsősorban énekes, hanem szerző, fordító, rádiós személyiség, és egy rendkívül kellemes ember. A hangja, a stílusa, a felkészültsége, az valami olyan maradandó, ami azt hiszem, mindnyájunk számára emlékezetes marad. […]” László Zsuzsa, zenei újságíró: ugyancsak személyes emlékeit elevenítette fel Sebestyén János Szabó Miklósra emlékező, 1999-es rádióadásában. Részletesen kitér a tenorista szegedi – Vaszy Viktor fémjellemezte – színházi korszakára, felejthetetlen előadásokra, melyekben Szabó Miklóst láthatta, vagy a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Hunyadi László-előadásra is, ahol Simándy volt Hunyadi, Takács Paula Szilágyi Erzsébet, és Szabó Miklós V. László király. […] Igazi operaénekesi karrierjét ő Szegeden futotta ki…. Pályája végén Gregor Józseffel is énekelt együtt: Szabó Miklós 80 esztendősen még elénekelte Altoum császárt a Szabadtéri Játékok egyik Turandot előadásán – valami egészen káprázatosan hosszú pályája volt. Hihetetlenül művelt és intelligens volt.” Sebestyén János és Kelemen Gyula műsorában Gregor József is feltárta mély érzéseit az elhunyt kiváló művészről, kollégáról, „atyai jó barátról”. Felidézett egy történetet: Szabó Miklós egy szegedi Szerelmi bájital-premierre készült. De hatalmas gesztust gyakorolt azzal, hogy átadta a szereplés jogát Réti Csabának, a fiatal, kezdő tenoristának, aki később a művészi pályán az ő lírai tenor szerepkörét vette át; előre engedte. Szabó Miklós abszolút önzetlenül lemondott erről a premierről és átadta Réti Csabának. Ez nem volt szokásban. Tudta, hogy az előadást a rádió közvetíti. Ő azt mondta, már énekelt eleget, most már énekeljen Réti Csaba, ismerje meg őt is az ország. Nem volt olyan próbaidőszak, hogy jó tanácsaival el ne látta volna a kollégákat – de csak akkor ha megkérdezték - akkor válaszolt. Maga Szabó Miklós is beszél egy archív hangtekercsen : elmesélt egy kedves epizódot, amikor egy MgTSZ alakuló időszakában a rádió kivonult riportot készíteni, a műsor után felkereste őt egy idős bácsi. „-Tessék mondani, maga Szabó Miklós? – De igazán? – Ejnye, ejnye…” Sokáig szabódik jövetele céljával, de többszöri noszogatására végül kiböki: „- egyáltalán nincs semmi baj, de teccik tudni, én azt gondoltam, hogy ilyen hang nincs is, ilyet csak csinálják a rádióban!” Boros Attila zenei szerkesztő már említett rádióinterjújából - búcsúzóul: A gazdag és színes művészpálya tapasztalatait rendezve így foglalja össze Szabó Miklós ezzel kapcsolatos tapasztalatait – amit versében megörökített és a stúdióban a mikrofon előtt felolvasott: Szabó Miklós operaénekes, zenei műfordító saját versét olvasta fel Boros Attila zenei szerkesztő-riporter rádiós műsorában, 1988-ban: „Egy művész önvallomása” Emberszíveknek énekelve jártam az utam véges végig, S hittem, hogy szívem dobbanását, akiknek szól, majd meg is értik. Hittem benne, s hívőn akartam, legyen a hétköznap is ünnep. Békét hozzon, jó hírt s megértést mindig az igaz szívűeknek. Nekem egyetlen valóság volt minden változó valóságban: Hogy ahol jóakarat fénylik, ott szépség van és igazság van. S nem is érdemes másért élni. Én fény akartam lenni, fáklya! De ha csak mécsláng lettem is, Sors: akkor sem éltem tán hiába! (Felbecsülhetetlen értékű kincs, hangdokumentum a rádió hangarchívumából!) Szabó Miklós emlékét őrzi mások mellett a rádióban készült számtalan énekfelvétele, melyek időről-időre itt a Dankó Rádióban is rendszeresen elhangzanak a zenei műsor-összeállításokban. Most 6 órától ismét elhangzik a délelőtti adás a rádióban - benne Szabó Miklós rádiófelvételei: sok-sok szép Buday Dénes-, Szirmai Albert-, Robert Planquette-, Jacques Offenbach-, Kacsóh Pongrácz- operettdal.
1787 Búbánat 2016-11-26 22:25:24 [Válasz erre: 1786 Búbánat 2016-11-26 10:57:24]
A Dankó Rádió mai operettműsorában Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésében folytatódott a Liszt-díjas, érdemes művész Szabó Miklósra emlékező hét – az adásba szerkesztett archív hangdokumentumok bejátszásával. Megtudhattuk, hogy Szabó Miklósnak a magyar rádióval évtizedekig volt gyümölcsöző kapcsolata, ezt bizonyítja a több mint 38 órányi felvétele!!! - opera, operett, egyéb könnyű zenei, valamint nóta felvételei, mert ahogyan mindig is hangsúlyozta: „nem a műfaj, hanem az igényes előadás az, ami meghatározza az értékeket”. A rádió hangarchívumából előkeresett interjúból, melyet Szepesi György készített Szabó Miklóssal, 1996-ban, a művész 87. születésnapján, már kaptunk bejátszásokat - ma folytatódott az elkezdett beszélgetés; tegnap szóba került az éneklés technikája, a bel canto, a könnyű műfaj, az operett, ma pedig először a műfordítás, a magyar nyelv volt a téma. Érdemesnek tartom most is idemásolni a 87 éves Szabó Miklós örökérvényű gondolatait – 1996-ból: Szepesi György - Szeretted az olasz dalokat fordítani; az olasz nyelv zenél és muzsikál… Szabó Miklós: Igen, de nem kevésbé muzsikál a magyar nyelv is. Nem ismerik ugyan világszerte úgy, mint az olaszt, vagy a németet vagy az angolt, de annyira speciálisan szép muzsikája van, hogy ha azt szépen beszéljük és igényesen beszéljük, akkor bizony a legszebb nyelvek közé tartozik. Csak le kellene szokni arról, hogy a szép magyar beszédet helyettesítsük mindenféle argóval, az alvilági nyelvhasználattal, mert ez tulajdonképpen szentségtörés ezzel a szép saját, ősi nyelvünkkel szemben. Az interjúkészítésekor jelen volt a művész fia is. Szepesi György és ifj. Szabó Miklós beszélgetéséből megtudhattuk, hogy a fiú nem örökölte édesapjától az énekesi tehetséget, aki elsősorban a zene szeretetét adta át neki, meg az olasz nyelv iránti érdeklődést, és az irodalom, a képzőművészet, a szerelem és az élet egyéb szépségei iránti rajongást. Ifj. Szabó Miklós még elmondta: édesapja végtelenül tájékozott a világ dolgaiban, naprakész és szenvedélyesen ír és ír: zenét, verseket – talán egyszer majd nyilvánosságra is kerülnek ezek a művek. Mindenesetre az igazi világa édesapjának az opera.
A Dankó Rádió mai operettműsorában Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésében folytatódott a Liszt-díjas, érdemes művész Szabó Miklósra emlékező hét – az adásba szerkesztett archív hangdokumentumok bejátszásával. Megtudhattuk, hogy Szabó Miklósnak a magyar rádióval évtizedekig volt gyümölcsöző kapcsolata, ezt bizonyítja a több mint 38 órányi felvétele!!! - opera, operett, egyéb könnyű zenei, valamint nóta felvételei, mert ahogyan mindig is hangsúlyozta: „nem a műfaj, hanem az igényes előadás az, ami meghatározza az értékeket”. A rádió hangarchívumából előkeresett interjúból, melyet Szepesi György készített Szabó Miklóssal, 1996-ban, a művész 87. születésnapján, már kaptunk bejátszásokat - ma folytatódott az elkezdett beszélgetés; tegnap szóba került az éneklés technikája, a bel canto, a könnyű műfaj, az operett, ma pedig először a műfordítás, a magyar nyelv volt a téma. Érdemesnek tartom most is idemásolni a 87 éves Szabó Miklós örökérvényű gondolatait – 1996-ból: Szepesi György - Szeretted az olasz dalokat fordítani; az olasz nyelv zenél és muzsikál… Szabó Miklós: Igen, de nem kevésbé muzsikál a magyar nyelv is. Nem ismerik ugyan világszerte úgy, mint az olaszt, vagy a németet vagy az angolt, de annyira speciálisan szép muzsikája van, hogy ha azt szépen beszéljük és igényesen beszéljük, akkor bizony a legszebb nyelvek közé tartozik. Csak le kellene szokni arról, hogy a szép magyar beszédet helyettesítsük mindenféle argóval, az alvilági nyelvhasználattal, mert ez tulajdonképpen szentségtörés ezzel a szép saját, ősi nyelvünkkel szemben. Az interjúkészítésekor jelen volt a művész fia is. Szepesi György és ifj. Szabó Miklós beszélgetéséből megtudhattuk, hogy a fiú nem örökölte édesapjától az énekesi tehetséget, aki elsősorban a zene szeretetét adta át neki, meg az olasz nyelv iránti érdeklődést, és az irodalom, a képzőművészet, a szerelem és az élet egyéb szépségei iránti rajongást. Ifj. Szabó Miklós még elmondta: édesapja végtelenül tájékozott a világ dolgaiban, naprakész és szenvedélyesen ír és ír: zenét, verseket – talán egyszer majd nyilvánosságra is kerülnek ezek a művek. Mindenesetre az igazi világa édesapjának az opera.
1786 Búbánat 2016-11-26 10:57:24 [Válasz erre: 1785 Búbánat 2016-11-25 21:54:38]
Szabó Miklós operaénekesnek megszámlálhatatlan sokaságú rádiófelvételét (opera, operett, oratórium, dal, nóta stb.) őrzi az archívum, köztük sok különleges szépségű ritkaságot is, melyek közül az elmúlt napokban már jó néhányat meghallgathattunk a Dankó Rádióban, a Szabó Miklós-emlékhét adásnapjain. A ma délelőtti operettműsorban a kitűnő tenoristának újabb, szép felvételeit szerkesztette be az adásba Nagy Ibolya: 1. Kálmán Imre – Harsányi Zsolt : Marica grófnő – Taszilo dala „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket. (Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 2. Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba – Gábor diák dala „Az utolsó kívánságom, halljátok meg emberek!..../Ott túl a rácson egy más világ van, amelynek érzem bűvös illatát…” (Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Várady László) 3. Vincze Ottó – Romhányi József: Budai kaland (Km. Németh Marika és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Gyulai-Gaál Ferenc) - dal: „Legényélet, víg élet, amíg élek, így élek.” (Szabó Miklós) - kettős: „Elmondom én jó urak, mi a szerelem (Szabó Miklós, km. Németh Marika) - kettős: „Börtönöd ajtaja szélesre tárva (Németh Marika, Szabó Miklós) 4. Giuseppe Verdi: Don Carlos – Szabadságkettős – magyar nyelvem (Szabó Miklós, Palló Imre, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lehel György) 5. Lehár Ferenc – Gábor Andor: Éva - részletek (Km. Szilvássy Margit és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Vincze Ottó) - Octav és Éva kettőse: „Szőkém, kicsi Hamupipőkém…” (Szabó Miklós, Szilvássy Margit) - Éva és Octav kettőse: „S hogyha csak egy percig volnál szép…” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós) 6. Leo Fall: Sztambul rózsája – Fatima és Ahmed kettőse „Egy a fő dolog…. a valcert járd, csak azt…” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) 7. Leo Fall: Madam Pompadour – Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom, azt mindet zálogul ajánlom, ki téged oly forrón imád, szeress egy kicsikét, szeress egy kicsikét, ezt a te hű katonád!...” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) 8. Leo Fall: Elvált asszony – Karel és Jana kettőse „Gonda édes, Gonda drága, lépjünk kissé házasságra, látod nem találok más formát…” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A műsorban ismét hallhattunk archív interjúbejátszásokat Szepesi György 1996-os rádiós műsorából, melyben a 87. születésnapján kérdezte Szabó Miklós operaénekest és fiát, ifj. Szabó Mikóst is. Később idézni fogok ezekből a bejátszásokból. A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádió frekvenciáin és az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon.
Szabó Miklós operaénekesnek megszámlálhatatlan sokaságú rádiófelvételét (opera, operett, oratórium, dal, nóta stb.) őrzi az archívum, köztük sok különleges szépségű ritkaságot is, melyek közül az elmúlt napokban már jó néhányat meghallgathattunk a Dankó Rádióban, a Szabó Miklós-emlékhét adásnapjain. A ma délelőtti operettműsorban a kitűnő tenoristának újabb, szép felvételeit szerkesztette be az adásba Nagy Ibolya: 1. Kálmán Imre – Harsányi Zsolt : Marica grófnő – Taszilo dala „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket. (Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás 2. Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba – Gábor diák dala „Az utolsó kívánságom, halljátok meg emberek!..../Ott túl a rácson egy más világ van, amelynek érzem bűvös illatát…” (Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Várady László) 3. Vincze Ottó – Romhányi József: Budai kaland (Km. Németh Marika és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Gyulai-Gaál Ferenc) - dal: „Legényélet, víg élet, amíg élek, így élek.” (Szabó Miklós) - kettős: „Elmondom én jó urak, mi a szerelem (Szabó Miklós, km. Németh Marika) - kettős: „Börtönöd ajtaja szélesre tárva (Németh Marika, Szabó Miklós) 4. Giuseppe Verdi: Don Carlos – Szabadságkettős – magyar nyelvem (Szabó Miklós, Palló Imre, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lehel György) 5. Lehár Ferenc – Gábor Andor: Éva - részletek (Km. Szilvássy Margit és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Vincze Ottó) - Octav és Éva kettőse: „Szőkém, kicsi Hamupipőkém…” (Szabó Miklós, Szilvássy Margit) - Éva és Octav kettőse: „S hogyha csak egy percig volnál szép…” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós) 6. Leo Fall: Sztambul rózsája – Fatima és Ahmed kettőse „Egy a fő dolog…. a valcert járd, csak azt…” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) 7. Leo Fall: Madam Pompadour – Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom, azt mindet zálogul ajánlom, ki téged oly forrón imád, szeress egy kicsikét, szeress egy kicsikét, ezt a te hű katonád!...” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) 8. Leo Fall: Elvált asszony – Karel és Jana kettőse „Gonda édes, Gonda drága, lépjünk kissé házasságra, látod nem találok más formát…” (Szilvássy Margit, Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A műsorban ismét hallhattunk archív interjúbejátszásokat Szepesi György 1996-os rádiós műsorából, melyben a 87. születésnapján kérdezte Szabó Miklós operaénekest és fiát, ifj. Szabó Mikóst is. Később idézni fogok ezekből a bejátszásokból. A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádió frekvenciáin és az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon.
1785 Búbánat 2016-11-25 21:54:38 [Válasz erre: 1784 Búbánat 2016-11-25 17:36:02]
Nagy Ibolya , a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője: „ Szepesi György , a legendás rádiós sportkommentátor is nagy rajongója volt Szabó Miklósnak, így mikrofonvégre kapta 1996-ban a művész 87. születésnapján. Ezen a beszélgetésen ott volt Szabó Miklós fia is ” . A rádió megőrizte ezt az archív hanganyagot, amit a Dankó rádió lejátszott a Szabó Miklós-emlékhét mai adásnapján. – megjegyzem, a beszélgetés közben a 87 éves Szabó Miklós két alkalommal is „dalra fakad…” Lejegyzem ide ennek a beszélgetésnek a szövegét: (A műsor elején Szabó Miklós énekében felhangzott a címadó dal Lehár „Szép a világ” operettjéből, egy 1957-es stúdiófelvételről.) Első bejátszás: Szepesi György:- „Szép a világ! – a házigazda Szepesi György szeretettel köszönti a stúdióban a 87 esztendős Szabó Miklós operaénekest és fiát, ifjú Szabó Miklóst. Én ezt a dalt választottam ki – hogy is hangzik ez? Szabó Miklós elkezdi énekelni – dúdolni ott a stúdióban Lehár operettdalának refrénjét: „Szép a világ …..szép és szép, s vár még ezernyi tündér, be szép!” (Hiába 87, a voce még ebben a magas korban is nagyszerűen szól!) Szepesi György: - A hang ma is csodálatos. Hogy lehetett megtartani, Miklós, édesapádnak ezt a gyönyörű hangszínt? ifj. Szabó Miklós: - Én azt hiszem, hogy ezt a természet adta, az Isten adta, és apám elég jól sáfárkodott a hangjával, soha nem zsákmányolta ki a hangját és azt hiszem, hogy ezért van az, hogy a mai napig énekszóra tudja nyitni a száját.” Szepesi György: - Most újra énekeltél. Mielőtt idejöttünk volna a stúdióba, azt mondtad, hogy az operaénekes úgy tudja megtartani legszebben a hangszínét,hogy nem erőből, hanem…? Szabó Miklós: - Hogyha nem a torkával énekel, hanem elsősorban a szívével, de ezt egy kicsit át kell gondolni, hogy ez mit is jelent.. Szepesi György: - Mit jelent? Szabó Miklós: - Tehát elsősorban, nem lehet az énektechnikát rögtön így kapásból megértetni valakivel, de az biztos, az énekel jól, aki nem zsákmányolja ki azt a szervét, ami a torkában van, és hogy ezt megtudja valósítani ahhoz bizony nagyom komoly tanulmányok kellenek, amelynek során elsajátítja az ember azt, hogy a rekeszizmára hárítja mindazt a fizikai megterhelést, ami létrehoz egy egészséges és ugyanakkor magát a torok körüli szerveket kímélő éneklési módot. Szepesi György: - Megkaptuk tehát a magyarázatot, hogyan lehetett megtartani ennyi évtizeden keresztül ezt a gyönyörű hangszínt. Szabó Miklós több száz felvételt készített a rádióban, és volt egy idő a rádióban, ahogy te mondtad, amikor azt mondták, hogy talán szembetalálkozol majd a folyosón saját magaddal, annyit jártál itt a stúdió világában. Szabó Miklós: - Ez valóban így volt, és nagyon szép korszaka volt ez az életemben. (Felcsendülnek részletek Charles Lecocq Angot asszony lánya című operettjéből, amiben Szabó Miklós Ange Pitou szólamát énekli, partnerei Házy Erzsébet, Németh Marika és Csákányi László. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Polgár Tibor) Második bejátszás: ifj. Szabó Miklós: - Annak a művészkorosztálynak, énekes korosztálynak ahová édesapám is tartozik, soha nem derogált hogy úgy mondjam, kirándulást tenni a könnyebb műfajok felé is, számtalan operettfelvétel bizonyítja ezt, például az egyik igen gyakori partnernője volt édesapámnak Gencsy Sári. (Zenei részlet: Huszka: Lili bárónő – A II. felvonás fináléja (Km. Gencsy Sári, Zentay Anna, Szabó Miklós, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara) Harmadik bejátszás: Szepesi György: - Mi volt az operett világraszóló sikerének titka? Budapest, Bécs, Párizs adta az operett nagyjai a világnak… Szabó Miklós: - Nagyon egyszerű a válaszom. Nem szégyelltek kitárulkozni, és a szívüket adni ezekbe a dallamokba. Ma például a mai könnyűzenében ez az ami hiányzik. Harsányság, tanulatlanság, képzetlenség. Egyszer csak valaki el kezd énekelni. Azt hiszi, hogy az ő számára éneklés, de aki hallja és aki ezeken a régi melódiákon nevelkedett, az bizony tudja, szánalmas igénytelenség az, amit a médiumok is közvetítenek. Ezt itt a rádióban is el kell hogy mondjam. (Zenei részletek Carl Zeller A madarász c. operettjéből – Fábry Edit, Szabó Miklós, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának Női kara, vezényel: Polgár Tibor) Negyedik bejátszás: Szepesi György: „Bamba-bamba gyászvitéz”… Szabó Miklós: - No hát, amit most elmondtál, ez is nagyon jellemző az operett népszerűsége okának megfejtésére, mert a kedves kis csacsiságok is megszólaltak az operettnek a keretén belül, de olyan kedvesen, mint ahogy a most következő számban Szilvássy Margit énekli azt, hogy : „Bamba-bamba gyászvitéz..” (A riportalany Szabó Miklós ezt a három szót A víg özvegyből énekelve idézte), de ez a Bamba-bamba, ez olyan frappánsan indít egy vidám, kedves hangulatot, ami úgy megragadt az embereknek a szívében. És ezért szerették az operettet, mert őszinte volt, emberi, nem volt nagyképű, hanem kedvességgel töltötte meg mindazokat, akik hallgatták ezeket a régi dallamokat. (Zenei részlet: Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo kettőse „Bamba-bamba gyászvitéz” - Szilvássy Margit és Szabó Miklós) Nagy Ibolya: „És már csak két nap a legnagyobb sajnálatomra, már csak ennyi van hátra ebből a hétből, de sebaj, mindent beleadok, és megpróbálom Önöket még jobban elvarázsolni. Persze könnyű dolgom van, mert Szabó Miklóssal tehetem ezt.”
Nagy Ibolya , a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője: „ Szepesi György , a legendás rádiós sportkommentátor is nagy rajongója volt Szabó Miklósnak, így mikrofonvégre kapta 1996-ban a művész 87. születésnapján. Ezen a beszélgetésen ott volt Szabó Miklós fia is ” . A rádió megőrizte ezt az archív hanganyagot, amit a Dankó rádió lejátszott a Szabó Miklós-emlékhét mai adásnapján. – megjegyzem, a beszélgetés közben a 87 éves Szabó Miklós két alkalommal is „dalra fakad…” Lejegyzem ide ennek a beszélgetésnek a szövegét: (A műsor elején Szabó Miklós énekében felhangzott a címadó dal Lehár „Szép a világ” operettjéből, egy 1957-es stúdiófelvételről.) Első bejátszás: Szepesi György:- „Szép a világ! – a házigazda Szepesi György szeretettel köszönti a stúdióban a 87 esztendős Szabó Miklós operaénekest és fiát, ifjú Szabó Miklóst. Én ezt a dalt választottam ki – hogy is hangzik ez? Szabó Miklós elkezdi énekelni – dúdolni ott a stúdióban Lehár operettdalának refrénjét: „Szép a világ …..szép és szép, s vár még ezernyi tündér, be szép!” (Hiába 87, a voce még ebben a magas korban is nagyszerűen szól!) Szepesi György: - A hang ma is csodálatos. Hogy lehetett megtartani, Miklós, édesapádnak ezt a gyönyörű hangszínt? ifj. Szabó Miklós: - Én azt hiszem, hogy ezt a természet adta, az Isten adta, és apám elég jól sáfárkodott a hangjával, soha nem zsákmányolta ki a hangját és azt hiszem, hogy ezért van az, hogy a mai napig énekszóra tudja nyitni a száját.” Szepesi György: - Most újra énekeltél. Mielőtt idejöttünk volna a stúdióba, azt mondtad, hogy az operaénekes úgy tudja megtartani legszebben a hangszínét,hogy nem erőből, hanem…? Szabó Miklós: - Hogyha nem a torkával énekel, hanem elsősorban a szívével, de ezt egy kicsit át kell gondolni, hogy ez mit is jelent.. Szepesi György: - Mit jelent? Szabó Miklós: - Tehát elsősorban, nem lehet az énektechnikát rögtön így kapásból megértetni valakivel, de az biztos, az énekel jól, aki nem zsákmányolja ki azt a szervét, ami a torkában van, és hogy ezt megtudja valósítani ahhoz bizony nagyom komoly tanulmányok kellenek, amelynek során elsajátítja az ember azt, hogy a rekeszizmára hárítja mindazt a fizikai megterhelést, ami létrehoz egy egészséges és ugyanakkor magát a torok körüli szerveket kímélő éneklési módot. Szepesi György: - Megkaptuk tehát a magyarázatot, hogyan lehetett megtartani ennyi évtizeden keresztül ezt a gyönyörű hangszínt. Szabó Miklós több száz felvételt készített a rádióban, és volt egy idő a rádióban, ahogy te mondtad, amikor azt mondták, hogy talán szembetalálkozol majd a folyosón saját magaddal, annyit jártál itt a stúdió világában. Szabó Miklós: - Ez valóban így volt, és nagyon szép korszaka volt ez az életemben. (Felcsendülnek részletek Charles Lecocq Angot asszony lánya című operettjéből, amiben Szabó Miklós Ange Pitou szólamát énekli, partnerei Házy Erzsébet, Németh Marika és Csákányi László. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Polgár Tibor) Második bejátszás: ifj. Szabó Miklós: - Annak a művészkorosztálynak, énekes korosztálynak ahová édesapám is tartozik, soha nem derogált hogy úgy mondjam, kirándulást tenni a könnyebb műfajok felé is, számtalan operettfelvétel bizonyítja ezt, például az egyik igen gyakori partnernője volt édesapámnak Gencsy Sári. (Zenei részlet: Huszka: Lili bárónő – A II. felvonás fináléja (Km. Gencsy Sári, Zentay Anna, Szabó Miklós, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara) Harmadik bejátszás: Szepesi György: - Mi volt az operett világraszóló sikerének titka? Budapest, Bécs, Párizs adta az operett nagyjai a világnak… Szabó Miklós: - Nagyon egyszerű a válaszom. Nem szégyelltek kitárulkozni, és a szívüket adni ezekbe a dallamokba. Ma például a mai könnyűzenében ez az ami hiányzik. Harsányság, tanulatlanság, képzetlenség. Egyszer csak valaki el kezd énekelni. Azt hiszi, hogy az ő számára éneklés, de aki hallja és aki ezeken a régi melódiákon nevelkedett, az bizony tudja, szánalmas igénytelenség az, amit a médiumok is közvetítenek. Ezt itt a rádióban is el kell hogy mondjam. (Zenei részletek Carl Zeller A madarász c. operettjéből – Fábry Edit, Szabó Miklós, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának Női kara, vezényel: Polgár Tibor) Negyedik bejátszás: Szepesi György: „Bamba-bamba gyászvitéz”… Szabó Miklós: - No hát, amit most elmondtál, ez is nagyon jellemző az operett népszerűsége okának megfejtésére, mert a kedves kis csacsiságok is megszólaltak az operettnek a keretén belül, de olyan kedvesen, mint ahogy a most következő számban Szilvássy Margit énekli azt, hogy : „Bamba-bamba gyászvitéz..” (A riportalany Szabó Miklós ezt a három szót A víg özvegyből énekelve idézte), de ez a Bamba-bamba, ez olyan frappánsan indít egy vidám, kedves hangulatot, ami úgy megragadt az embereknek a szívében. És ezért szerették az operettet, mert őszinte volt, emberi, nem volt nagyképű, hanem kedvességgel töltötte meg mindazokat, akik hallgatták ezeket a régi dallamokat. (Zenei részlet: Lehár: A víg özvegy – Hanna és Danilo kettőse „Bamba-bamba gyászvitéz” - Szilvássy Margit és Szabó Miklós) Nagy Ibolya: „És már csak két nap a legnagyobb sajnálatomra, már csak ennyi van hátra ebből a hétből, de sebaj, mindent beleadok, és megpróbálom Önöket még jobban elvarázsolni. Persze könnyű dolgom van, mert Szabó Miklóssal tehetem ezt.”
1784 Búbánat 2016-11-25 17:36:02 [Válasz erre: 1783 Búbánat 2016-11-24 17:36:30]
A Szabó Miklós-emlékhét ötödik napján a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetőjének, Nagy Ibolyának nagyon szép mondatait idézem a mai műsor felvezetéséből: „Csak a kultúra szolgálójának tartotta magát. A Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész életeleme volt a munka. Nem ismerte az unalmat és családja szerint nem tudott csak úgy, egyszerűen pihenni. Az igazi, az elhivatott művész életereje, ambíciója lobogott benne, a határtalan vágy és kíváncsiság. Operaénekes és műfordító is volt egyszerre, aki bátran hirdette, hogy kedvenc műfaja mindig az, amivel éppen foglalkozik.” És jött egy meglepetés; a rádió archívumából ma is egy újabb, ritka interjúbejátszás részletei szólaltak meg az adásban: Szepesi György 1996-ban interjút készített a rádióban a 87. születésnapját (!!!) ünneplő Szabó Miklós operaénekessel és fiával, ifj. Szabó Miklóssal (Budapest, 1944. november 12. – Budapest, 2015. szeptember 14.; magyar menedzser, politikus. A Casa Della Musica Társulat alapítója, komolyzenei koncerteket szervezett, valamint édesapja művészeti hagyatékát kezelte.) Az idős Szabó Miklós korához képest ifjonti hévvel, lelkes mondatokban válaszolt Szepesinek a művészi pályáját érintő kérdéseire. Fia, ifj. Szabó Miklós pedig nagy szeretettel egészítette ki szavait, fűzte hozzá saját meglátásait. Későbbiekben idézni fogok ebből a beszélgetésből is. A bejátszott zenei anyag a következő volt: Lehár Ferenc: Szép a világ – a címadó dal Szabó Miklós előadásában (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Váradi László) Charles Lecocq: Angot asszony lánya – részletek (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Polgár Tibor rádió dalszínházi bemutató 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.15 – 22.00. Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre) - No. 5. Pitou belépője (Szabó Miklós) - No. 13. Lange és Pitou kettőse (Németh Marika és Szabó Miklós) - No. 6. Clairette és Pitou kettőse (Házy Erzsébet és Szabó Miklós) - Pitou és Larivaudiere jelenete (Szabó Miklós és Csákányi László) - No. 11. Forradalmi dal (Szabó Miklós és az Énekkar) Huszka Jenő: Lili bárónő - A II. felvonás fináléja (Km. Gencsy Sári, Zentay Anna, Szabó Miklós, a Magyar Rádió Énekkara és Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) Carl Zeller: A madarász – részletek (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, vezényel: Polgár Tibor. A rádió dalszínházi bemutató az 1950-es évek vége; Verseket Erdődy János és Fischer Sándor fordította ill. írta. Zenei rendező: Ruitner Sándor.Rendezte: Solymosi Ottó) - Ádám dala (Szabó Miklós) - Mária hercegnő dala az I. felvonásból: „Rajna keringő” (Fábry Edit és a Magyar Rádió Énekkarának Nőikara) & Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara - Mária hercegnő és Ádám kettőse a II. felvonásból (Fábry Edit és Szabó Miklós) [b Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Danilo kettőse (No.8) „Bamba, bamba gyászvitéz” (Szilvássy Margit és Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) Lehár „Clo-Clo” operettjének nyitányával fejeződött be a mai műsor, amit nemsokára újra meghallgathatunk a Dankó Rádióban, 18 és 19 óra között.
A Szabó Miklós-emlékhét ötödik napján a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetőjének, Nagy Ibolyának nagyon szép mondatait idézem a mai műsor felvezetéséből: „Csak a kultúra szolgálójának tartotta magát. A Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész életeleme volt a munka. Nem ismerte az unalmat és családja szerint nem tudott csak úgy, egyszerűen pihenni. Az igazi, az elhivatott művész életereje, ambíciója lobogott benne, a határtalan vágy és kíváncsiság. Operaénekes és műfordító is volt egyszerre, aki bátran hirdette, hogy kedvenc műfaja mindig az, amivel éppen foglalkozik.” És jött egy meglepetés; a rádió archívumából ma is egy újabb, ritka interjúbejátszás részletei szólaltak meg az adásban: Szepesi György 1996-ban interjút készített a rádióban a 87. születésnapját (!!!) ünneplő Szabó Miklós operaénekessel és fiával, ifj. Szabó Miklóssal (Budapest, 1944. november 12. – Budapest, 2015. szeptember 14.; magyar menedzser, politikus. A Casa Della Musica Társulat alapítója, komolyzenei koncerteket szervezett, valamint édesapja művészeti hagyatékát kezelte.) Az idős Szabó Miklós korához képest ifjonti hévvel, lelkes mondatokban válaszolt Szepesinek a művészi pályáját érintő kérdéseire. Fia, ifj. Szabó Miklós pedig nagy szeretettel egészítette ki szavait, fűzte hozzá saját meglátásait. Későbbiekben idézni fogok ebből a beszélgetésből is. A bejátszott zenei anyag a következő volt: Lehár Ferenc: Szép a világ – a címadó dal Szabó Miklós előadásában (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Váradi László) Charles Lecocq: Angot asszony lánya – részletek (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Polgár Tibor rádió dalszínházi bemutató 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió 20.15 – 22.00. Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre) - No. 5. Pitou belépője (Szabó Miklós) - No. 13. Lange és Pitou kettőse (Németh Marika és Szabó Miklós) - No. 6. Clairette és Pitou kettőse (Házy Erzsébet és Szabó Miklós) - Pitou és Larivaudiere jelenete (Szabó Miklós és Csákányi László) - No. 11. Forradalmi dal (Szabó Miklós és az Énekkar) Huszka Jenő: Lili bárónő - A II. felvonás fináléja (Km. Gencsy Sári, Zentay Anna, Szabó Miklós, a Magyar Rádió Énekkara és Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) Carl Zeller: A madarász – részletek (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, vezényel: Polgár Tibor. A rádió dalszínházi bemutató az 1950-es évek vége; Verseket Erdődy János és Fischer Sándor fordította ill. írta. Zenei rendező: Ruitner Sándor.Rendezte: Solymosi Ottó) - Ádám dala (Szabó Miklós) - Mária hercegnő dala az I. felvonásból: „Rajna keringő” (Fábry Edit és a Magyar Rádió Énekkarának Nőikara) & Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara - Mária hercegnő és Ádám kettőse a II. felvonásból (Fábry Edit és Szabó Miklós) [b Lehár Ferenc: A víg özvegy - Hanna és Danilo kettőse (No.8) „Bamba, bamba gyászvitéz” (Szilvássy Margit és Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) Lehár „Clo-Clo” operettjének nyitányával fejeződött be a mai műsor, amit nemsokára újra meghallgathatunk a Dankó Rádióban, 18 és 19 óra között.
1783 Búbánat 2016-11-24 17:36:30 [Válasz erre: 1782 Búbánat 2016-11-23 15:02:18]
Egy Offenbach-különlegességgel, a Robinson Crusoe-operett részletével indult a Dankó Rádió mai operettműsora. A dalt az a Szabó Miklós énekelte egy régi stúdiófelvételről, akinek az emlékére ezt a hetet szenteli a rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, és akiről ma is sok érdekes információt megtudhatott a rádióhallgató, hiszen hét elejétől a Magyar Rádió hangarchívuma segítségével kuriózumértékű riport-és interjúbejátszásokban magát a kiváló tenoristát halljuk beszélni, aki visszatekint életútjára, a művészi pálya kanyargós, rögös útjaira, az indíttatásra, a tanulmányaira, az majd a sikerekhez vezető munkáira. Boros Attila, a rádió egykori főmunkatársa, rendezője-szerkesztője készített régen egy interjút Szabó Miklóssal, aki ebben mesélt többek közt a kitartásról, a szeretetről, az emberségről. De megkerülhetetlen téma volt Szabó Miklósnak a rádióval való szoros kapcsolata is: valamikor 1939-1940 tájára datálható az első fellépése; akkorra már nagyon sok olasz dal volt a repertoárján, ami sikerre számíthatott a korabeli rádiós műsorok zenei összeállításakor, amikor gyakorta élőben mentek a műsorok, így a különféle zenéket is a stúdióba behívott kisegyüttesek, énekes- és hangszeres szólisták szolgáltatták. Úgyhogy Szabó Miklós szavaival, neki a második otthona volt a rádió abban az időben. Szabó Miklós elmesélte, hogy kezdetben még nem volt egyértelmű, hogy énekes lesz, mert az irodalom ugyanúgy vonzotta, mint a zene és az ének. De aztán az utóbbi vonzalom győzött. Ugyanakkor nem lett hűtlen az irodalomhoz sem, a latin-német-olasz nyelvtudását kamatoztatni tudja a zeneműfordításokban, sok opera, daljáték és dal szöveg- és versfordítása fűződik a nevéhez. És költő is, ő maga is szívesen ír verseket. Boros Attila említett műsorában felolvasta saját versét, amit most a Dankó Rádió hallgatói is megismerhettek. Felvettem az adást, majd leírom és bemásolom ide verskölteményének míves sorait. Persze a bejátszott interjúrészletek előtt-között Szabó Miklós énekfelvételeiben is gyönyörködhettünk megint: Eduardo Di Capua: O Sole Mio (Szabó Miklós, km. az Állami Színházak Szimfonikus zenekara, vezényelt Vincze Ottó) Két operettből hangzottak fel részletek: I. Franz von Suppé: A szép Galathea - keresztmetszet: 1963. február 20. , Petőfi adó 19.20 – 20.25 . Ez volt a korabeli rádiósfelvétel színlapja: Szövegét Franz von Suppé írta. Az összekötőszöveget Albert István írta. Elmondja: Csernus Mariann és Ráday Imre A darabrészleteket Innocent Vincze Ernő fordította. Km.: a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus Vezényel: Polgár Tibor Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: László Endre Szereposztás: Galathea, szobor – Lehoczky Éva (Váradi Hédi) Pygmalion, szobrász – Szabó Miklós (Benkő Gyula) Ganymedes, szolga – Bende Zsolt (Viola Mihály) Mydas, műpártoló – Kishegyi Árpád (Hlatky László) Erről a hangfelvételről a következő részletek szólaltak meg: - Bordal: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…(Lehoczky, Szabó, Kishegyi) - Jelenet, Galathea ébredése és kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...” (Szabó, Lehoczky, énekkar) - Bordal: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…(Lehoczky, Szabó, Kishegyi) Egy későbbi (1965) rádiófelvételről még egy részlet szólalt meg: - Hármas és Mydas dala (Palcsó Sándor, Melis György, László Margit, km. az MRT Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli.) II. Johann Strauss: Egy éj Velencében Rádió Dalszínháza magyar nyelven először 1960. augusztus 25-én, a Kossuth Rádióban mutatta be Strauss híres operettjének teljes felvételét. Olyan nagyszerű énekesek működtek közre a felvételen, mint Szabó Miklós, Fábry Edit, Zentay Anna, Mátray Ferenc, Kishegyi Árpád. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényelte. A rádiós rendező: Solymosi Ottó. Megjegyzem, a neves tenorista, Szabó Miklós mint műfordító is kivette részét ebből a rádiós produkcióból: a verseket is ő fordította le! Erről a felvételről hallhattuk most - Caramello belépőjét Szabó Miklós előadásában, km. a Földényi-kórus. („- Üdv néktek ifjak-lányok, Velence fényei, sok kedves hű barát…/- És most ámulni fogtok, mert elmondok egy titkot: a herceg erre jár…” - Laguna-keringő (Szabó Miklós) - Az I. felvonás fináléja (Szabó Miklós és a Földényi-kórus) Hamarosan, most hat órakor kezdődik a délelőtti egyórás összeállítás ismétlése.
Egy Offenbach-különlegességgel, a Robinson Crusoe-operett részletével indult a Dankó Rádió mai operettműsora. A dalt az a Szabó Miklós énekelte egy régi stúdiófelvételről, akinek az emlékére ezt a hetet szenteli a rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, és akiről ma is sok érdekes információt megtudhatott a rádióhallgató, hiszen hét elejétől a Magyar Rádió hangarchívuma segítségével kuriózumértékű riport-és interjúbejátszásokban magát a kiváló tenoristát halljuk beszélni, aki visszatekint életútjára, a művészi pálya kanyargós, rögös útjaira, az indíttatásra, a tanulmányaira, az majd a sikerekhez vezető munkáira. Boros Attila, a rádió egykori főmunkatársa, rendezője-szerkesztője készített régen egy interjút Szabó Miklóssal, aki ebben mesélt többek közt a kitartásról, a szeretetről, az emberségről. De megkerülhetetlen téma volt Szabó Miklósnak a rádióval való szoros kapcsolata is: valamikor 1939-1940 tájára datálható az első fellépése; akkorra már nagyon sok olasz dal volt a repertoárján, ami sikerre számíthatott a korabeli rádiós műsorok zenei összeállításakor, amikor gyakorta élőben mentek a műsorok, így a különféle zenéket is a stúdióba behívott kisegyüttesek, énekes- és hangszeres szólisták szolgáltatták. Úgyhogy Szabó Miklós szavaival, neki a második otthona volt a rádió abban az időben. Szabó Miklós elmesélte, hogy kezdetben még nem volt egyértelmű, hogy énekes lesz, mert az irodalom ugyanúgy vonzotta, mint a zene és az ének. De aztán az utóbbi vonzalom győzött. Ugyanakkor nem lett hűtlen az irodalomhoz sem, a latin-német-olasz nyelvtudását kamatoztatni tudja a zeneműfordításokban, sok opera, daljáték és dal szöveg- és versfordítása fűződik a nevéhez. És költő is, ő maga is szívesen ír verseket. Boros Attila említett műsorában felolvasta saját versét, amit most a Dankó Rádió hallgatói is megismerhettek. Felvettem az adást, majd leírom és bemásolom ide verskölteményének míves sorait. Persze a bejátszott interjúrészletek előtt-között Szabó Miklós énekfelvételeiben is gyönyörködhettünk megint: Eduardo Di Capua: O Sole Mio (Szabó Miklós, km. az Állami Színházak Szimfonikus zenekara, vezényelt Vincze Ottó) Két operettből hangzottak fel részletek: I. Franz von Suppé: A szép Galathea - keresztmetszet: 1963. február 20. , Petőfi adó 19.20 – 20.25 . Ez volt a korabeli rádiósfelvétel színlapja: Szövegét Franz von Suppé írta. Az összekötőszöveget Albert István írta. Elmondja: Csernus Mariann és Ráday Imre A darabrészleteket Innocent Vincze Ernő fordította. Km.: a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Földényi-kórus Vezényel: Polgár Tibor Zenei rendező: Fejes Cecília Rendező: László Endre Szereposztás: Galathea, szobor – Lehoczky Éva (Váradi Hédi) Pygmalion, szobrász – Szabó Miklós (Benkő Gyula) Ganymedes, szolga – Bende Zsolt (Viola Mihály) Mydas, műpártoló – Kishegyi Árpád (Hlatky László) Erről a hangfelvételről a következő részletek szólaltak meg: - Bordal: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…(Lehoczky, Szabó, Kishegyi) - Jelenet, Galathea ébredése és kettős: „Ám mozdul… Ó mily szép….Szava kél….Istennő, Galathea, én édes álmom, Galathea, hadd nézek rád, elönt a vágy…./- Ki vagyok, mondd…/- Égi nő, akire vártam, akit imádtam, Te vagy az élet és a cél…./ - Édes mámor, jöjj hát boldogság, drága szerelem, áradj rám…/- Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...” (Szabó, Lehoczky, énekkar) - Bordal: „Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…(Lehoczky, Szabó, Kishegyi) Egy későbbi (1965) rádiófelvételről még egy részlet szólalt meg: - Hármas és Mydas dala (Palcsó Sándor, Melis György, László Margit, km. az MRT Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli.) II. Johann Strauss: Egy éj Velencében Rádió Dalszínháza magyar nyelven először 1960. augusztus 25-én, a Kossuth Rádióban mutatta be Strauss híres operettjének teljes felvételét. Olyan nagyszerű énekesek működtek közre a felvételen, mint Szabó Miklós, Fábry Edit, Zentay Anna, Mátray Ferenc, Kishegyi Árpád. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényelte. A rádiós rendező: Solymosi Ottó. Megjegyzem, a neves tenorista, Szabó Miklós mint műfordító is kivette részét ebből a rádiós produkcióból: a verseket is ő fordította le! Erről a felvételről hallhattuk most - Caramello belépőjét Szabó Miklós előadásában, km. a Földényi-kórus. („- Üdv néktek ifjak-lányok, Velence fényei, sok kedves hű barát…/- És most ámulni fogtok, mert elmondok egy titkot: a herceg erre jár…” - Laguna-keringő (Szabó Miklós) - Az I. felvonás fináléja (Szabó Miklós és a Földényi-kórus) Hamarosan, most hat órakor kezdődik a délelőtti egyórás összeállítás ismétlése.
1782 Búbánat 2016-11-23 15:02:18
Szabó Miklós operaénekesre emlékezik továbbra is a Dankó Rádió operettműsora – Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető a mai műsorban is gondoskodott arról, hogy a bejátszott archív felvételek segítségével minél teljesebben felidézze a „bámulatos hangú, tehetségű és munkabírású” nagyszerű tenorista énekművészetét, de a művész rokonszenves emberi oldaláról is érzékletes képet alkossunk. A hangzó dokumentumok sora így következett: - Kálmán Imre - Szenes Andor: Ördöglovas – „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom” (Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel:Pécsi József) - Ismét – továbbra is – abból az archív interjúból következett bejátszás , amelyet 1988-ban rögzített a rádió a 79 éves Szabó Miklóssal Petress István nagysikerű Pihenőidő című műsorában, a társ-művészvezető Meixner Mihály volt. A beszélgetés során szóba kerültek a művész rádiós szereplései is: főleg a negyvenes és ötvenes években még gyakorta élő adásokban kellett énekelnie; milyen felelősséggel járt egy ilyen szereplés, ugyanakkor milyen hozzáállás szükségeltetett számára később, amikor már az általánossá vált a rögzített stúdiófelvételek készítésének gyakorlata. Más témakör is szóba került a beszélgetés során: Szabó Miklós elmondta, hogy magyar-latin-német-olasz szakos tanárjelöltként hagyta abba az egyetemet az éneklés kedvéért. Olasz dalokról szólva elmesélt egy történetet: egy időben minden naposak voltak szereplései a rádióban, amit annak is köszönhet, hogy nagyon sok olasz dal volt a repertoárján. Sok esetben gitárestek és kisegyüttesek műsorában énekelte ezeket a dalokat. Egyszer táviratot kapott a rádióból, hogy sürgősen menjen be. itt derült ki, hogy egy olasz származású énekes az utolsó pillanatban lemondta a rádiós fellépést, neki kellene helyette énekelni az élő adásban. Elétettek egy műsort, hogy mit tud abból vállalni. „Én végignéztem, és azt mondtam, hogy mindent”. - Luigi Denza – Szabó Miklós: Funiculi-funicula (Szabó Miklós és a Földényi Kórus, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) – Szabó Miklós a dalnak nemcsak előadója, hanem mint remek zenei műfordító itt az olasz szöveg magyarra fordítója is. - Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino románca (Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vaszy Viktor) = Ezzel a lejátszott áriájával kapcsolatban az interjúban elmeséli Szabó Miklós, hogy amikor a szegedi opera tagja volt, műsoron volt a Szerelmi bájital, és nagy kitüntetés érte az előadás után: az öltözőjébe berobbant Carlo Zecchi, a híres olasz zongoraművész-karmester, akinek másnap hangversenye volt a színházban, és hatalmas szeretettel gratulált az alakításához, mondván, nem hitte volna, hogy itt Szegeden van ilyen remek magyar énekes, aki így, ilyen szinten énekli ezt a tipikus olasz áriát, érti az olasz bel cantót. Szabó Miklós ezt a gratulációt hatalmas kitüntetésnek élte meg, amire ebben az interjúban is szívesen emlékezett vissza, és „bel canto lovaggá avatásának” nevezte és nagyon büszke rá. Hozzátette: „van olasz bel canto, van magyar bel canto, és bel canto minden nyelven van.” Arra a közbevetésre, hogy emellett a szöveg érthetőségére is mindig nagy gondot fordított, így válaszolt: „Az énekes csak ott kezdődik, ahol a szöveget érteni lehet.” - Offenbach: Hoffmann meséi - Kleinzack-legenda (Szabó Miklós, km. Kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) - A rádiós interjú alatt a stúdióba érkezett a műsorvezető Petress István nővére, az Operettszínház primadonnája, Petress Zsuzsa , Szabó Miklós egyik régi, kedves énekes-partnernője, akivel nagyon sokat énekelt együtt a rádió operettfelvételein. Ennek zenei illusztrációjaként felcsendült két közös stúdiófelvételük: - Huszka Jenő - Szilágyi László: Erzsébet – „Délibábos Hortobágyon” (Petress Zsuzsa, Szabó Miklós, km. Magyar Rádió Esztrádzenekara) - Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: A cigányprímás – „Lári-fári, nem kell várni, frissen jó a csók” (Petress Zsuzsa, Szabó Miklós, km. Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) - Egy másik kedves énekművész-társ, akivel ugyancsak sokat énekelt együtt: Gencsy Sári - Huszka Jenő-Martos Ferenc: Lili bárónő - szerelmi kettős „Bocsássa meg, ha reszkető kezemmel megérintém a kis fehér kezét…/ Szellő szárnyán szállj velem, repülj velem…” (Gencsy Sári, Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara) - Az 1988-as archív riportban Petress István és Meixner Mihály arról is érdeklődött Szabó Miklósnál, hogy van-e valamilyen titka az életmódjának, és mi a hobbija, mi az ami elszórakoztatja? Az énekes válaszából megtudhattuk: szeret tájékozódni a különféle dolgokban, örömét leli a könyvekben, könyvtára mintegy hétezer kötetet számlál, a könyv is társ, ezért soha nincs egyedül. De a sport is szívügye. Diákkorában sokat sportolt. idézte egykori testnevelő tanárát: Az az izomrendszer, amit a sporttal megszerez, az ember élete égéig megmarad. Szabó Miklós: azt a teljesítményt, amit élete folyamán teljesített a rengeteg hazai, pesti-vidéki, vagy külföldi fellépéseivel , tulajdonképpen a sportnak köszönheti: „Maga az éneklés , ez is egy sport: az hogy az ember foglalkoztatja a rekeszizmát, az kimutatottan annyi kalóriafogyasztással jár, mint egy favágóé. Mi nem a torkunkkal énekelünk, a torkunkkal, a hangszálunkkal csak hangot adunk. Az éneklés maga a rekeszizom igénybevételével történik.” - Fényes Szabolcs - Romhányi József: Ma utoljára – Carlo dala „Várlak én…/szeretlek én!” (Szabó Miklós, km. Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) Ennyi fért bele a mai műsoridőbe, holnap folytatódik az emlékezés Szabó Miklósra. A délelőtti adást 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken.
Szabó Miklós operaénekesre emlékezik továbbra is a Dankó Rádió operettműsora – Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető a mai műsorban is gondoskodott arról, hogy a bejátszott archív felvételek segítségével minél teljesebben felidézze a „bámulatos hangú, tehetségű és munkabírású” nagyszerű tenorista énekművészetét, de a művész rokonszenves emberi oldaláról is érzékletes képet alkossunk. A hangzó dokumentumok sora így következett: - Kálmán Imre - Szenes Andor: Ördöglovas – „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom” (Szabó Miklós, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel:Pécsi József) - Ismét – továbbra is – abból az archív interjúból következett bejátszás , amelyet 1988-ban rögzített a rádió a 79 éves Szabó Miklóssal Petress István nagysikerű Pihenőidő című műsorában, a társ-művészvezető Meixner Mihály volt. A beszélgetés során szóba kerültek a művész rádiós szereplései is: főleg a negyvenes és ötvenes években még gyakorta élő adásokban kellett énekelnie; milyen felelősséggel járt egy ilyen szereplés, ugyanakkor milyen hozzáállás szükségeltetett számára később, amikor már az általánossá vált a rögzített stúdiófelvételek készítésének gyakorlata. Más témakör is szóba került a beszélgetés során: Szabó Miklós elmondta, hogy magyar-latin-német-olasz szakos tanárjelöltként hagyta abba az egyetemet az éneklés kedvéért. Olasz dalokról szólva elmesélt egy történetet: egy időben minden naposak voltak szereplései a rádióban, amit annak is köszönhet, hogy nagyon sok olasz dal volt a repertoárján. Sok esetben gitárestek és kisegyüttesek műsorában énekelte ezeket a dalokat. Egyszer táviratot kapott a rádióból, hogy sürgősen menjen be. itt derült ki, hogy egy olasz származású énekes az utolsó pillanatban lemondta a rádiós fellépést, neki kellene helyette énekelni az élő adásban. Elétettek egy műsort, hogy mit tud abból vállalni. „Én végignéztem, és azt mondtam, hogy mindent”. - Luigi Denza – Szabó Miklós: Funiculi-funicula (Szabó Miklós és a Földényi Kórus, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar) – Szabó Miklós a dalnak nemcsak előadója, hanem mint remek zenei műfordító itt az olasz szöveg magyarra fordítója is. - Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino románca (Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vaszy Viktor) = Ezzel a lejátszott áriájával kapcsolatban az interjúban elmeséli Szabó Miklós, hogy amikor a szegedi opera tagja volt, műsoron volt a Szerelmi bájital, és nagy kitüntetés érte az előadás után: az öltözőjébe berobbant Carlo Zecchi, a híres olasz zongoraművész-karmester, akinek másnap hangversenye volt a színházban, és hatalmas szeretettel gratulált az alakításához, mondván, nem hitte volna, hogy itt Szegeden van ilyen remek magyar énekes, aki így, ilyen szinten énekli ezt a tipikus olasz áriát, érti az olasz bel cantót. Szabó Miklós ezt a gratulációt hatalmas kitüntetésnek élte meg, amire ebben az interjúban is szívesen emlékezett vissza, és „bel canto lovaggá avatásának” nevezte és nagyon büszke rá. Hozzátette: „van olasz bel canto, van magyar bel canto, és bel canto minden nyelven van.” Arra a közbevetésre, hogy emellett a szöveg érthetőségére is mindig nagy gondot fordított, így válaszolt: „Az énekes csak ott kezdődik, ahol a szöveget érteni lehet.” - Offenbach: Hoffmann meséi - Kleinzack-legenda (Szabó Miklós, km. Kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) - A rádiós interjú alatt a stúdióba érkezett a műsorvezető Petress István nővére, az Operettszínház primadonnája, Petress Zsuzsa , Szabó Miklós egyik régi, kedves énekes-partnernője, akivel nagyon sokat énekelt együtt a rádió operettfelvételein. Ennek zenei illusztrációjaként felcsendült két közös stúdiófelvételük: - Huszka Jenő - Szilágyi László: Erzsébet – „Délibábos Hortobágyon” (Petress Zsuzsa, Szabó Miklós, km. Magyar Rádió Esztrádzenekara) - Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: A cigányprímás – „Lári-fári, nem kell várni, frissen jó a csók” (Petress Zsuzsa, Szabó Miklós, km. Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) - Egy másik kedves énekművész-társ, akivel ugyancsak sokat énekelt együtt: Gencsy Sári - Huszka Jenő-Martos Ferenc: Lili bárónő - szerelmi kettős „Bocsássa meg, ha reszkető kezemmel megérintém a kis fehér kezét…/ Szellő szárnyán szállj velem, repülj velem…” (Gencsy Sári, Szabó Miklós, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara) - Az 1988-as archív riportban Petress István és Meixner Mihály arról is érdeklődött Szabó Miklósnál, hogy van-e valamilyen titka az életmódjának, és mi a hobbija, mi az ami elszórakoztatja? Az énekes válaszából megtudhattuk: szeret tájékozódni a különféle dolgokban, örömét leli a könyvekben, könyvtára mintegy hétezer kötetet számlál, a könyv is társ, ezért soha nincs egyedül. De a sport is szívügye. Diákkorában sokat sportolt. idézte egykori testnevelő tanárát: Az az izomrendszer, amit a sporttal megszerez, az ember élete égéig megmarad. Szabó Miklós: azt a teljesítményt, amit élete folyamán teljesített a rengeteg hazai, pesti-vidéki, vagy külföldi fellépéseivel , tulajdonképpen a sportnak köszönheti: „Maga az éneklés , ez is egy sport: az hogy az ember foglalkoztatja a rekeszizmát, az kimutatottan annyi kalóriafogyasztással jár, mint egy favágóé. Mi nem a torkunkkal énekelünk, a torkunkkal, a hangszálunkkal csak hangot adunk. Az éneklés maga a rekeszizom igénybevételével történik.” - Fényes Szabolcs - Romhányi József: Ma utoljára – Carlo dala „Várlak én…/szeretlek én!” (Szabó Miklós, km. Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) Ennyi fért bele a mai műsoridőbe, holnap folytatódik az emlékezés Szabó Miklósra. A délelőtti adást 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken.
1781 Búbánat 2016-11-23 14:56:45 [Válasz erre: 1780 Búbánat 2016-11-22 16:41:45]
A tegnapi operettadásban hangzott el egy archív, 1986-os interjú-bejátszásban Szabó Miklós vallomása az operettműfajról: „Én szeretném visszaadni az operettnek azt a hitelét, amelyet hát erősen leértékeltek, holott miről van szó: arról van szó, hogy egyszerű emberi érzések jelennek meg a színpadon, sokszor nagyon nagy értékű dallamokkal. Például egy Lehár-áriát jól elénekelni semmivel se kisebb teljesítmény, mintha egy operaáriát elénekelne jól. Érzelmek vannak benne. Olyan érzelmek, amiket lassanként kezdünk elfelejteni már. … Az operettekben vannak valóban kis, ostoba kis szerepek is, amelyek azért szintén megmaradnak, de a maguk helyén indokoltak, és élvezhetővé teszik azoknak a számára is a színházi estét, akik szeretnek színházba járni, de nem feltétlenül mindig a lelki komolyabb problémákkal akarnak foglalkozni, mert úgy tekintik a dolgot, hogy problémájuk nekik is van bőven, elmennek akkor egy kicsit felüdülni, szép dallamok és mulatságos szituációk között, a színházba. Még mindig jobb, mint hogyha a kocsmába mennének el felejteni. Mint bölcsész is, Szabó Miklós kifejtette néhány dologról egyéni nézetét, véleményét, így többek közt úgy tartja: […] Nem tükröt kell tartani egy művésznek a közönsége elé, hogy milyen a korom, mert úgyis érezzük ezt a bőrünkön, hanem valami kis fényt kell mutatni, hogy hol van a kivezető út. Feltétlenül az emberségben és az érzelemben; nem az érzelgősségben – ezt utálom -, de óriási a különbség a két fogalom között, hogy érzelem és érzelgősség.”
A tegnapi operettadásban hangzott el egy archív, 1986-os interjú-bejátszásban Szabó Miklós vallomása az operettműfajról: „Én szeretném visszaadni az operettnek azt a hitelét, amelyet hát erősen leértékeltek, holott miről van szó: arról van szó, hogy egyszerű emberi érzések jelennek meg a színpadon, sokszor nagyon nagy értékű dallamokkal. Például egy Lehár-áriát jól elénekelni semmivel se kisebb teljesítmény, mintha egy operaáriát elénekelne jól. Érzelmek vannak benne. Olyan érzelmek, amiket lassanként kezdünk elfelejteni már. … Az operettekben vannak valóban kis, ostoba kis szerepek is, amelyek azért szintén megmaradnak, de a maguk helyén indokoltak, és élvezhetővé teszik azoknak a számára is a színházi estét, akik szeretnek színházba járni, de nem feltétlenül mindig a lelki komolyabb problémákkal akarnak foglalkozni, mert úgy tekintik a dolgot, hogy problémájuk nekik is van bőven, elmennek akkor egy kicsit felüdülni, szép dallamok és mulatságos szituációk között, a színházba. Még mindig jobb, mint hogyha a kocsmába mennének el felejteni. Mint bölcsész is, Szabó Miklós kifejtette néhány dologról egyéni nézetét, véleményét, így többek közt úgy tartja: […] Nem tükröt kell tartani egy művésznek a közönsége elé, hogy milyen a korom, mert úgyis érezzük ezt a bőrünkön, hanem valami kis fényt kell mutatni, hogy hol van a kivezető út. Feltétlenül az emberségben és az érzelemben; nem az érzelgősségben – ezt utálom -, de óriási a különbség a két fogalom között, hogy érzelem és érzelgősség.”
