1845 Búbánat 2016-12-22 11:29:37
„Csendül a nóta, száll a muzsika” Születésnapos a Dankó Rádió! Ma négy éve, 2012. december 22-én, reggel 6 órakor indult el a Magyar Rádió újabb zenei csatornája, mely magyar nótákat, népzenét és operettslágereket sugároz. Négy éve, hogy sokunk örömére, napi rendszerességgel jelentkezik a „Túl az Óperencián…” című operettadás is, melyet – a számomra szinte már „családtaggá” vált énekművész, Nagy Ibolya szerkeszt és vezet. Ezen a jeles jubileumi adásnapon az ugyancsak jubiláns „Csárdáskirálynő” részletei (Németh Marika, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill és Palócz László rádiófelvételéről) mellett Eisemann Mihály Bástyasétány 77 dallamai csendültek fel a Dankó Rádió hullámhosszán – a közelgő karácsonyvárás, az ünnepi hangulat is kiérződik már az elhangzó műsorokból. Erről Halász Judit is gondoskodik, akit e hét minden napján a Dankó Rádió Nagymező utcai stúdiójában lát vendégül és beszélget vele nagy szeretettel Nagy Ibolya. Persze a színművésznő kedves dalfelvételeiből is megszólal néhány a felcsendülő operettrészletek között. A délelőtti adást még aznap délután hat órától ismét meg lehet hallgatni a rádió frekvenciáin, de az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
„Csendül a nóta, száll a muzsika” Születésnapos a Dankó Rádió! Ma négy éve, 2012. december 22-én, reggel 6 órakor indult el a Magyar Rádió újabb zenei csatornája, mely magyar nótákat, népzenét és operettslágereket sugároz. Négy éve, hogy sokunk örömére, napi rendszerességgel jelentkezik a „Túl az Óperencián…” című operettadás is, melyet – a számomra szinte már „családtaggá” vált énekművész, Nagy Ibolya szerkeszt és vezet. Ezen a jeles jubileumi adásnapon az ugyancsak jubiláns „Csárdáskirálynő” részletei (Németh Marika, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill és Palócz László rádiófelvételéről) mellett Eisemann Mihály Bástyasétány 77 dallamai csendültek fel a Dankó Rádió hullámhosszán – a közelgő karácsonyvárás, az ünnepi hangulat is kiérződik már az elhangzó műsorokból. Erről Halász Judit is gondoskodik, akit e hét minden napján a Dankó Rádió Nagymező utcai stúdiójában lát vendégül és beszélget vele nagy szeretettel Nagy Ibolya. Persze a színművésznő kedves dalfelvételeiből is megszólal néhány a felcsendülő operettrészletek között. A délelőtti adást még aznap délután hat órától ismét meg lehet hallgatni a rádió frekvenciáin, de az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
1844 Búbánat 2016-12-20 11:19:35 [Válasz erre: 1082 Ardelao 2015-05-05 23:40:07]
Erre a cikkre most találtam rá: Pesti Napló, 1936. május 31. SZÍNHÁZ „Az elnémult Fedák Sári újra megszólalt...” Írta: FAZEKAS IMRE Pestszentlörinc, Gyöngyvirág utca. Itt lakik Fedák Sári, teljes visszavonultságban. Leszereltette a telefonját, senki idegennel nem érintkezik. Miért ez a teljes elzárkózottság? Suttognak valami németországi próbálkozásról, de senki sem tud semmi bizonyosat. Meglátogattam. Zuhogott a koranyári eső. Kispest, a határban már Pestszentlőrinc. Átrobog a kocsi a villamossíneken, — Fedák Sári uccája. Hosszú, barna fakerítés. Itt lakik Fedák! Villámlik, dörög. A sofőr leugrik a kocsiról, csenget a kapun. Hosszú csend. Végre egy roggyant, sárgaruhás, fogatlan, nagyon öreg ember jön vadul ugató farkaskutyával a fák közül. Bizalmatlan: — Kit keresnek? — Fedák Sárit. Dühös; Itt Fedák Sári művésznő őnagysága lakik! — Jelentsen be. — Senkit se fogad... De tessék csak várni, megpróbálhatom. Bemegy a kertbe. Néhány hosszú perc és kifelé döcög. Felnyitja a nagykapu két szárnyát: — A kocsi is bejöhet! * Vadul ömlik az eső. Gyönyörű erdőrészlet ez a park. És már előttem a villa, nagyúri fehéren, előkelően, fekete tolórácsokkal az ajtókon. Hatalmas szobák, bútorokra hajított brokátok, selymek, pompás, keleti szőnyegek a padlón, sok könyv az asztalokon, egy varrógép, írógép és egy apró fehér máltai pincsi ugrál előttem ... A harmadik ajtóban fehérruhás, elegáns, mosolygó asszony. Fehér vászonruhában, magas szárú fehér gombos cipőben, mellén széles, leomló fekete gyászcsokor. Fedák Sári... Friss, csupa vitalitás, — nagyon dekoratív ... Meglepetten állok előtte. Hosszasan felnevet: ' — Miért néz rám ilyen csodálkozva? — Milyen ragyogó a szeme!… Megfiatalodott! — Köszönöm. De higgye el, nem is ez a legfontosabb. Nézze a kertemet, — ez szebb! - - De most mégis csak azért vagyok itt, hogy magáról beszéljünk. — Rólam? Nem beszélek magamról, nincs rá mód! — Itt él egészen egyedül, ebben a roppant parkban! — Vannak emberek, akik szeretik az egyedüllétet. Különben is, világéletemben egyedül voltam. — Sohase éreztük annyira, mint éppen most, az operettművésznőknek ebben a dekonjunktúrájában, hogy mennyire közöttük volna a helye és mennyire hiányzik. — Hiányzom? Ezt nem hiszem. — Amióta elment, meghalt az operett. - Nem most halt meg... Az operett már régen halott! — Azok a felejthetetlen fények, amiket Fedák Sári hozott a színpadra!... — Nem emlékszem rájuk! — Minden elmúlt? -Minden megváltozott. Elsősorban az idők változtak meg teljesen. Abból, ami volt, nem maradt meg semmi. Miért csak egyedül én volnék még mindig az, aki voltam. Új világ született, új világ, új utak! Az ember rálép az új útra, vagy félreáll!... — Új világ, új utak? Hallom, ezeket az utakat legutóbb Németországban kereste. — Németország? Igen, jártam ott. »Családi ügy!«. — Elintézte már ezt a »családi ügyet«? — Nem egészen. — Visszamegy? — Azt hiszem, igen, - Mikor? — Az a körülményektől függ. — Errefelé az a hír járja, hogy az olimpiai játékok idején magyar darabban fog fellépni Berlinben. — Ki találta ki ezt a rablóhistóriát? Igen, magam is hallottam, hogy az olimpiai faluban fogok játszani, rács mögött!... Milyen felelőtlenül terjesztenek az emberről ilyen álhíreket. Tiltakozzam ellene? Nem, nem, higgye el, nincs számomra nagyobb szenvedés, mint akár csak gondolni is arra, hogy magamról és a dolgaimról beszéljek. Mit tudom én, mi van és mi lesz. Az embert röpíti a sorsa. — Mivel foglalkozik ebben a magányban? — Rengeteg a dolgom, sose vagyok munka nélkül. Nézze, itt ez a fehér, kötött kis gyermeknadrág. Cigaretta helyett kötögetek. Karácsonyra kész lesz az egész kollekció. Ajándék szegény gyermekeknek. Ez még Beregszászról magammal hozott régi szokás! Rengeteget olvasok, tanulok, sétálok, gyomlálok, kutyákat etetek, szabok, varrok, néha főzök is. Így élek. Éjszaka fülemüle csattog a kertben, nappal sárga- és a feketerigó fütyül. Jó társaság, — nem? — Sohase kap üzenetet Pestről, a színigazgatóktól? — Soha. - Bírja itt, ezt az önként vállalt, állandó egyedüllétet? — Nem tudom elmondani, mióta vágyódtam már erre. Kimondhatatlanul vágyódtam. Most végre itt van! Innen, a csendből, az egyedüllétből, kívülről nézem azt a színjátékot, amelyben eddig magam is benne voltam. Távolról látom az emberek tülekedését és nincs semmi kapcsolatom velük!... Itt élek, így, egyedül, magam! Megkeményedtem, de egészen belátó lettem és már talán tudom mérni az élet és a halál súlyát is. Az élet? Egyszerűen csak ki kell bírni. A halál: lassanként meg kell vele barátkozni. Most, nemrégen, hosszú idő óta ismét találkoztam a halállal. Az édesanyám feküdt előttem, örökre némán. Újra egészen közelről láttam a halált. És most már érzem, tudom, hogy meg kell véle barátkoznom! Néha az az érzésem, hogy teljesen kiegyensúlyozódtam, eltűnt minden problémám, elmúltak a viharok és a nagy gesztusok az életemből. Itt vagyok! így vagyok itt és semmi panaszom nincs! — Még fiatal ahhoz, hogy ilyen öreges beletörődéssel beszéljen mindenről! — Fiatal? Én?... Sose voltam fiatal, és sohasem voltam szép! Talán csak ez az oka annak, hogy ma sem vagyok még nagyon öreg. Nem múlt el a fiatalságom és a szépségem, mert sose volt! És színésznő sem vagyok. Nem is voltam. Én legalább nem emlékszem rá... És vidáman, büszkén: — Hát nézzen itt körül! Színésznő lakása ez? Sehol egy fénykép, sehol egy koszorú, sehol egyetlen szál fonnyadt virág, egy elsárgult színlap!... Ki az az idegen, aki ide belép és azt meri mondani, hogy színésznő lakásába lépett?... — Nem színésznő? Már nem is emlékszik arra, hogy volt? Valamire emlékszik talán mégis abból, ami volt? És most percek következnék... Fedák Sári arca lassanként teljesen megváltozik: nekipirosodik, lehunyja a szemét. Eleinte nagyon csöndesen beszél, de később szinte lázadó vadsággal: — Én ... itt... csak arra emlékszem, hogy április hatodikán volt harminchét esztendeje annak, hogy színpadra léptem. Kora fiatalságomtól kezdve vittem a magyar zászlót Brassótól San Franciscóig. Büszke voltam rá, hogy ahányszor egy amerikai turnét csináltam, bizonyítható volt, hogy a Magyarországra haza küldött dollárok megtízszereződtek! Már nem hiszem, hogy én voltam a János vitéz, de hogy sohase írták volna meg ezt a darabot, ha én nem vagyok, az egészen bizonyos! Itt, ebben a kertben eltűnődöm azon, hogy most, amikor Berlinbe utaztam, még egy tranzit vízumot sem kaptam Csehszlovákiában! Azon is eltűnődöm, hogy amikor ez előtt pár esztendővel Erdélyből kiutasítottak, a hoteltől a vasútig legalább negyven detektív volt felállítva az utcákon! Mégis csak úgy látszik, hogy a csehszlovákok és a románok jobban tudják a magyaroknál, hogy magyar színésznő vagyok! Eltűnődöm azon, hogy a szomorú háborús években milyen nagy lelki megnyugvásomra szolgált, hogy a Pálffy téri Radetzky-kórházat vezethettem és hogy milyen boldog voltam abban az időben azért, mert különböző gépekre és felszerelésekre hatvanezer aranykoronát költhettem! Eladtam a tótszerdahelyi birtokomat, ami egy egész élet becsületes munkájának eredménye. A tótszerdahelyi birtokom árán hadikölcsönt jegyeztem, mert úgy éreztem, hogy kötelességem! Amikor a háború után ismét dolgozni kezdtem, újra sokat kerestem, összeszedtem egy kis vagyont. Ezt az összegyűjtött pénzt egy irredenta filmbe fektettem azzal a szándékkal, hogy minden ezután következő esztendőben egy hasznos és okos filmet fogok gyártani. Sajnos, ezen a jó szándékomon az utolsó filléremet is elvesztettem […] Kétszer véreztem el. Először a hadikölcsönön, másodszor a filmen! De ha tudnám, hogy még egyszer felutazhatok, vízum nélkül a Felvidékre, hogy akár gyalog is feljuthatok szülőföldemre, még ezt a kertet, kertemnek minden rigófüttyét, ezt a vidám kartonfüggönyös lakást, házat, öreg tölgyfákat is a legvidámabb arccal hajítanám oda mindenkinek!
Erre a cikkre most találtam rá: Pesti Napló, 1936. május 31. SZÍNHÁZ „Az elnémult Fedák Sári újra megszólalt...” Írta: FAZEKAS IMRE Pestszentlörinc, Gyöngyvirág utca. Itt lakik Fedák Sári, teljes visszavonultságban. Leszereltette a telefonját, senki idegennel nem érintkezik. Miért ez a teljes elzárkózottság? Suttognak valami németországi próbálkozásról, de senki sem tud semmi bizonyosat. Meglátogattam. Zuhogott a koranyári eső. Kispest, a határban már Pestszentlőrinc. Átrobog a kocsi a villamossíneken, — Fedák Sári uccája. Hosszú, barna fakerítés. Itt lakik Fedák! Villámlik, dörög. A sofőr leugrik a kocsiról, csenget a kapun. Hosszú csend. Végre egy roggyant, sárgaruhás, fogatlan, nagyon öreg ember jön vadul ugató farkaskutyával a fák közül. Bizalmatlan: — Kit keresnek? — Fedák Sárit. Dühös; Itt Fedák Sári művésznő őnagysága lakik! — Jelentsen be. — Senkit se fogad... De tessék csak várni, megpróbálhatom. Bemegy a kertbe. Néhány hosszú perc és kifelé döcög. Felnyitja a nagykapu két szárnyát: — A kocsi is bejöhet! * Vadul ömlik az eső. Gyönyörű erdőrészlet ez a park. És már előttem a villa, nagyúri fehéren, előkelően, fekete tolórácsokkal az ajtókon. Hatalmas szobák, bútorokra hajított brokátok, selymek, pompás, keleti szőnyegek a padlón, sok könyv az asztalokon, egy varrógép, írógép és egy apró fehér máltai pincsi ugrál előttem ... A harmadik ajtóban fehérruhás, elegáns, mosolygó asszony. Fehér vászonruhában, magas szárú fehér gombos cipőben, mellén széles, leomló fekete gyászcsokor. Fedák Sári... Friss, csupa vitalitás, — nagyon dekoratív ... Meglepetten állok előtte. Hosszasan felnevet: ' — Miért néz rám ilyen csodálkozva? — Milyen ragyogó a szeme!… Megfiatalodott! — Köszönöm. De higgye el, nem is ez a legfontosabb. Nézze a kertemet, — ez szebb! - - De most mégis csak azért vagyok itt, hogy magáról beszéljünk. — Rólam? Nem beszélek magamról, nincs rá mód! — Itt él egészen egyedül, ebben a roppant parkban! — Vannak emberek, akik szeretik az egyedüllétet. Különben is, világéletemben egyedül voltam. — Sohase éreztük annyira, mint éppen most, az operettművésznőknek ebben a dekonjunktúrájában, hogy mennyire közöttük volna a helye és mennyire hiányzik. — Hiányzom? Ezt nem hiszem. — Amióta elment, meghalt az operett. - Nem most halt meg... Az operett már régen halott! — Azok a felejthetetlen fények, amiket Fedák Sári hozott a színpadra!... — Nem emlékszem rájuk! — Minden elmúlt? -Minden megváltozott. Elsősorban az idők változtak meg teljesen. Abból, ami volt, nem maradt meg semmi. Miért csak egyedül én volnék még mindig az, aki voltam. Új világ született, új világ, új utak! Az ember rálép az új útra, vagy félreáll!... — Új világ, új utak? Hallom, ezeket az utakat legutóbb Németországban kereste. — Németország? Igen, jártam ott. »Családi ügy!«. — Elintézte már ezt a »családi ügyet«? — Nem egészen. — Visszamegy? — Azt hiszem, igen, - Mikor? — Az a körülményektől függ. — Errefelé az a hír járja, hogy az olimpiai játékok idején magyar darabban fog fellépni Berlinben. — Ki találta ki ezt a rablóhistóriát? Igen, magam is hallottam, hogy az olimpiai faluban fogok játszani, rács mögött!... Milyen felelőtlenül terjesztenek az emberről ilyen álhíreket. Tiltakozzam ellene? Nem, nem, higgye el, nincs számomra nagyobb szenvedés, mint akár csak gondolni is arra, hogy magamról és a dolgaimról beszéljek. Mit tudom én, mi van és mi lesz. Az embert röpíti a sorsa. — Mivel foglalkozik ebben a magányban? — Rengeteg a dolgom, sose vagyok munka nélkül. Nézze, itt ez a fehér, kötött kis gyermeknadrág. Cigaretta helyett kötögetek. Karácsonyra kész lesz az egész kollekció. Ajándék szegény gyermekeknek. Ez még Beregszászról magammal hozott régi szokás! Rengeteget olvasok, tanulok, sétálok, gyomlálok, kutyákat etetek, szabok, varrok, néha főzök is. Így élek. Éjszaka fülemüle csattog a kertben, nappal sárga- és a feketerigó fütyül. Jó társaság, — nem? — Sohase kap üzenetet Pestről, a színigazgatóktól? — Soha. - Bírja itt, ezt az önként vállalt, állandó egyedüllétet? — Nem tudom elmondani, mióta vágyódtam már erre. Kimondhatatlanul vágyódtam. Most végre itt van! Innen, a csendből, az egyedüllétből, kívülről nézem azt a színjátékot, amelyben eddig magam is benne voltam. Távolról látom az emberek tülekedését és nincs semmi kapcsolatom velük!... Itt élek, így, egyedül, magam! Megkeményedtem, de egészen belátó lettem és már talán tudom mérni az élet és a halál súlyát is. Az élet? Egyszerűen csak ki kell bírni. A halál: lassanként meg kell vele barátkozni. Most, nemrégen, hosszú idő óta ismét találkoztam a halállal. Az édesanyám feküdt előttem, örökre némán. Újra egészen közelről láttam a halált. És most már érzem, tudom, hogy meg kell véle barátkoznom! Néha az az érzésem, hogy teljesen kiegyensúlyozódtam, eltűnt minden problémám, elmúltak a viharok és a nagy gesztusok az életemből. Itt vagyok! így vagyok itt és semmi panaszom nincs! — Még fiatal ahhoz, hogy ilyen öreges beletörődéssel beszéljen mindenről! — Fiatal? Én?... Sose voltam fiatal, és sohasem voltam szép! Talán csak ez az oka annak, hogy ma sem vagyok még nagyon öreg. Nem múlt el a fiatalságom és a szépségem, mert sose volt! És színésznő sem vagyok. Nem is voltam. Én legalább nem emlékszem rá... És vidáman, büszkén: — Hát nézzen itt körül! Színésznő lakása ez? Sehol egy fénykép, sehol egy koszorú, sehol egyetlen szál fonnyadt virág, egy elsárgult színlap!... Ki az az idegen, aki ide belép és azt meri mondani, hogy színésznő lakásába lépett?... — Nem színésznő? Már nem is emlékszik arra, hogy volt? Valamire emlékszik talán mégis abból, ami volt? És most percek következnék... Fedák Sári arca lassanként teljesen megváltozik: nekipirosodik, lehunyja a szemét. Eleinte nagyon csöndesen beszél, de később szinte lázadó vadsággal: — Én ... itt... csak arra emlékszem, hogy április hatodikán volt harminchét esztendeje annak, hogy színpadra léptem. Kora fiatalságomtól kezdve vittem a magyar zászlót Brassótól San Franciscóig. Büszke voltam rá, hogy ahányszor egy amerikai turnét csináltam, bizonyítható volt, hogy a Magyarországra haza küldött dollárok megtízszereződtek! Már nem hiszem, hogy én voltam a János vitéz, de hogy sohase írták volna meg ezt a darabot, ha én nem vagyok, az egészen bizonyos! Itt, ebben a kertben eltűnődöm azon, hogy most, amikor Berlinbe utaztam, még egy tranzit vízumot sem kaptam Csehszlovákiában! Azon is eltűnődöm, hogy amikor ez előtt pár esztendővel Erdélyből kiutasítottak, a hoteltől a vasútig legalább negyven detektív volt felállítva az utcákon! Mégis csak úgy látszik, hogy a csehszlovákok és a románok jobban tudják a magyaroknál, hogy magyar színésznő vagyok! Eltűnődöm azon, hogy a szomorú háborús években milyen nagy lelki megnyugvásomra szolgált, hogy a Pálffy téri Radetzky-kórházat vezethettem és hogy milyen boldog voltam abban az időben azért, mert különböző gépekre és felszerelésekre hatvanezer aranykoronát költhettem! Eladtam a tótszerdahelyi birtokomat, ami egy egész élet becsületes munkájának eredménye. A tótszerdahelyi birtokom árán hadikölcsönt jegyeztem, mert úgy éreztem, hogy kötelességem! Amikor a háború után ismét dolgozni kezdtem, újra sokat kerestem, összeszedtem egy kis vagyont. Ezt az összegyűjtött pénzt egy irredenta filmbe fektettem azzal a szándékkal, hogy minden ezután következő esztendőben egy hasznos és okos filmet fogok gyártani. Sajnos, ezen a jó szándékomon az utolsó filléremet is elvesztettem […] Kétszer véreztem el. Először a hadikölcsönön, másodszor a filmen! De ha tudnám, hogy még egyszer felutazhatok, vízum nélkül a Felvidékre, hogy akár gyalog is feljuthatok szülőföldemre, még ezt a kertet, kertemnek minden rigófüttyét, ezt a vidám kartonfüggönyös lakást, házat, öreg tölgyfákat is a legvidámabb arccal hajítanám oda mindenkinek!
1843 Búbánat 2016-12-19 11:34:29
Ezen a héten, mától [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/16/tul-az-operencian-51-het/; Halász Judit, [/url] a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. „Színházi pályafutásával párhuzamosan új műfajt teremtett előadóművészként. Magyar költők verseit közel harminc éve énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében. Generációk nevelkedtek fel lemezeinek, koncertjeinek hallgatása közben. A gyerekek- Magyarországon elsőként – a Mosoly-Rend lovagjának választották. Hitelessége, sugárzó szeretete mindenképpen megszépíti karácsonyi hetünket, valamint Karácsonyi albuma, amiből sok-sok dal forog ezen a héten.” A ma délelőtti adás zenei kínálatából kiemelem Huszka Jenő Gül baba (Kovács János – Fischl Mónika, Balczó Péter, Boncsér Gergely, Nyári Zoltán) és Lehár Ferenc: Szép a világ (Szabó Miklós; Sebestyén András – Andor Éva, Németh Marika, Basky István, Korondy György) felhangzó részleteit, melyeket a délután hat órakor kezdődő ismétlésben újra meghallgathatunk a rádióban és az internetes elérhetőségen is a www.dankoradio.hu oldalon. Megemlítem még, hogy az adás végén Nagy Ibolya megemlékezett a ma hatvan éve elhunyt kétszeres Kossuth-díjas operarendezőről, jelmez- és díszlettervezőről: Oláh Gusztávot Münchenben, a Hovanscsina előadásának rendezése közben érte váratlanul a halál 1956. december 19-én. Oláh Gusztáv rendezte azt „A mosoly országa” új bemutatót is, melynek nyitányát és a közzenéjét maga a szerző, Lehár Ferenc dirigálta 1940. április 30-án az Operaházban. Ez operett nyitányának dallamaival (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli) ért véget a mai operettadás.
Ezen a héten, mától [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/16/tul-az-operencian-51-het/; Halász Judit, [/url] a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő a vendége a Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. „Színházi pályafutásával párhuzamosan új műfajt teremtett előadóművészként. Magyar költők verseit közel harminc éve énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében. Generációk nevelkedtek fel lemezeinek, koncertjeinek hallgatása közben. A gyerekek- Magyarországon elsőként – a Mosoly-Rend lovagjának választották. Hitelessége, sugárzó szeretete mindenképpen megszépíti karácsonyi hetünket, valamint Karácsonyi albuma, amiből sok-sok dal forog ezen a héten.” A ma délelőtti adás zenei kínálatából kiemelem Huszka Jenő Gül baba (Kovács János – Fischl Mónika, Balczó Péter, Boncsér Gergely, Nyári Zoltán) és Lehár Ferenc: Szép a világ (Szabó Miklós; Sebestyén András – Andor Éva, Németh Marika, Basky István, Korondy György) felhangzó részleteit, melyeket a délután hat órakor kezdődő ismétlésben újra meghallgathatunk a rádióban és az internetes elérhetőségen is a www.dankoradio.hu oldalon. Megemlítem még, hogy az adás végén Nagy Ibolya megemlékezett a ma hatvan éve elhunyt kétszeres Kossuth-díjas operarendezőről, jelmez- és díszlettervezőről: Oláh Gusztávot Münchenben, a Hovanscsina előadásának rendezése közben érte váratlanul a halál 1956. december 19-én. Oláh Gusztáv rendezte azt „A mosoly országa” új bemutatót is, melynek nyitányát és a közzenéjét maga a szerző, Lehár Ferenc dirigálta 1940. április 30-án az Operaházban. Ez operett nyitányának dallamaival (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli) ért véget a mai operettadás.
1842 smaragd 2016-12-19 08:31:29 [Válasz erre: 1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31]
"Fórum - Házy Erzsébet művészete és pályája"
"Fórum - Házy Erzsébet művészete és pályája"
1841 Búbánat 2016-12-18 16:24:09 [Válasz erre: 543 Búbánat 2013-10-15 13:58:11]
Kiegészítés: Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László: Bástyasétény 77 A rádióoperett bemutatója: 1957. május 4., Kossuth Rádió, 20.20-22.00
Kiegészítés: Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László: Bástyasétény 77 A rádióoperett bemutatója: 1957. május 4., Kossuth Rádió, 20.20-22.00
1840 Búbánat 2016-12-18 16:18:29 [Válasz erre: 10 Búbánat 2008-03-06 21:38:43]
Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél Egyfelvonásos daljáték A rádióadás bemutatója: 1956. január 8., Kossuth Rádió, 19.00 – 19.54 Szövegét Leon Battu írta, rádióra átdolgozta és vezényel Fischer Sándor. Km.: Magyar Rádió Szimfonikus zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Szécsi Ferenc Szereposztás: Martin apó, öreg paraszt – Pethes Ferenc, Pierre, gazda – Szabó Miklós, Denise, a gyámleánya – Sándor Judit, Fanchette, Catherine, özvegyasszonyok – Neményi Lili, Szilvássy Margit, Bakter – Fellegi István, 1. férfi – Lengyel József, 2. férfi – Solymossy Olivér, 1. nő – Pázmán Ferencné, 2. nő – Haraszti Mici, Fiatal lány – Dienes Judit
Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél Egyfelvonásos daljáték A rádióadás bemutatója: 1956. január 8., Kossuth Rádió, 19.00 – 19.54 Szövegét Leon Battu írta, rádióra átdolgozta és vezényel Fischer Sándor. Km.: Magyar Rádió Szimfonikus zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Szécsi Ferenc Szereposztás: Martin apó, öreg paraszt – Pethes Ferenc, Pierre, gazda – Szabó Miklós, Denise, a gyámleánya – Sándor Judit, Fanchette, Catherine, özvegyasszonyok – Neményi Lili, Szilvássy Margit, Bakter – Fellegi István, 1. férfi – Lengyel József, 2. férfi – Solymossy Olivér, 1. nő – Pázmán Ferencné, 2. nő – Haraszti Mici, Fiatal lány – Dienes Judit
1839 Búbánat 2016-12-18 16:05:26 [Válasz erre: 1731 Búbánat 2016-09-13 22:52:02]
Kapcs. az 1,731. sorszám bejegyzéséhez: További rádiófelvételeket említek - régi magyar operettek részleteit. Ezek és a kapcsolódó bejegyzésekben felsorolt operettrészletek felvételei zömmel az ötvenes években készültek a rádió stúdiójában. Verő György: Virágcsata - keringő (Fáy Erzsébet, Göndöcs József) Szabados Béla: Kukta kisasszony = Liza dala (Fáy Erzsébet, km. Kapossy Andor) = Kaviár-keringő (Raskó Magda, Kapossy Andor) Rényi Aladár: A kis gróf – kettős (Németh Marika, Udvardy Tibor)
Kapcs. az 1,731. sorszám bejegyzéséhez: További rádiófelvételeket említek - régi magyar operettek részleteit. Ezek és a kapcsolódó bejegyzésekben felsorolt operettrészletek felvételei zömmel az ötvenes években készültek a rádió stúdiójában. Verő György: Virágcsata - keringő (Fáy Erzsébet, Göndöcs József) Szabados Béla: Kukta kisasszony = Liza dala (Fáy Erzsébet, km. Kapossy Andor) = Kaviár-keringő (Raskó Magda, Kapossy Andor) Rényi Aladár: A kis gróf – kettős (Németh Marika, Udvardy Tibor)
1838 Búbánat 2016-12-18 15:22:23
Kacsóh Pongrác: János Vitéz A daljátéknak több rádió- ill. hanglemezfelvétele ismert, itt a topicban is szóltunk ezekről. Ugyanakkor, van a János vitéznek egy olyan stúdiófelvétele, amit emlékezetem szerint még nem említettem: A daljáték zenei anyagának egyféle keresztmetszetét vette fel a rádió 1956-ban. Ezen a felvételen énekelnek: Vámos Ágnes (Iluska), Gyurkovics Mária (francia királykisasszony), Szabó Miklós (Jancsi), továbbá Palló Imre, Reményi Sándor, Fekete Pál. Km. a Forrai-kórus, továbbá a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Pogány László Hanglemezen is kijöttek e felvétel részletei
Kacsóh Pongrác: János Vitéz A daljátéknak több rádió- ill. hanglemezfelvétele ismert, itt a topicban is szóltunk ezekről. Ugyanakkor, van a János vitéznek egy olyan stúdiófelvétele, amit emlékezetem szerint még nem említettem: A daljáték zenei anyagának egyféle keresztmetszetét vette fel a rádió 1956-ban. Ezen a felvételen énekelnek: Vámos Ágnes (Iluska), Gyurkovics Mária (francia királykisasszony), Szabó Miklós (Jancsi), továbbá Palló Imre, Reményi Sándor, Fekete Pál. Km. a Forrai-kórus, továbbá a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Pogány László Hanglemezen is kijöttek e felvétel részletei
1837 Búbánat 2016-12-18 14:54:56
Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély Rádióoperett A Rádiószínház bemutatója: 1956. július 9., Kossuth Rádió 20.27 – 21.45. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Zsurzs Éva Vezényel: Kerekes János Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Szereposztás: Dr. Birkás Pál – Bilicsi Tivadar Dr. Berend Rózsa – Fejes Teri Keledi Marika – Petress Zsuzsa Naspolya Gizella – Békés Itala Dévény Antal – Melis György (Kállai Ferenc) Siroki István – Hlatky László Kukucska András – Rátonyi Róbert Krammer Lujzi – Pogány Margit Kelediné – Fónay Márta Drammerné – Soltész Anni Babári, népzenész – Heltai Andor Döme bácsi – Rajz János
Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély Rádióoperett A Rádiószínház bemutatója: 1956. július 9., Kossuth Rádió 20.27 – 21.45. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Zsurzs Éva Vezényel: Kerekes János Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Szereposztás: Dr. Birkás Pál – Bilicsi Tivadar Dr. Berend Rózsa – Fejes Teri Keledi Marika – Petress Zsuzsa Naspolya Gizella – Békés Itala Dévény Antal – Melis György (Kállai Ferenc) Siroki István – Hlatky László Kukucska András – Rátonyi Róbert Krammer Lujzi – Pogány Margit Kelediné – Fónay Márta Drammerné – Soltész Anni Babári, népzenész – Heltai Andor Döme bácsi – Rajz János
1836 Búbánat 2016-12-18 14:34:09 [Válasz erre: 253 Búbánat 2008-04-28 00:58:53]
Pontosítás és kiegészítés a 253. sorszámnál beírtakhoz: Sárközy István – Innocent Vincze Ernő: A szelistyei asszonyok – daljáték A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1957. április 7., Kossuth Rádió, 20.20-21.45 Mikszáth Kálmán elbeszéléséből írta: Semsei Jenő és Benedek András, a rádióra alkalmazta: Nádor Tamás Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara. Vezényel: Várady László Rendező: Gyenes György Szereposztás: Hunyadi Mátyás király: Kishegyi Árpád (Mádi Szabó Gábor) Mária: Szecsődi Irén (Géczy Dorottya) Anna: Berei Mária (Gombos Katalin) Vuca: Zentai Anna (Szentpál Mónika) Nagy András - Jámbor László (Kovács János) Mujkó – Latabár Kálmán (Tekeres Sándor) Katona – Tóth Miklós (Galgóczi Imre) Czobor – Márkus Ferenc Marini – Rátonyi Róbert (Somogyvári Rudolf) Wolfgang – Kassai János Vendelné – Szilvássy Margit Az összekötő szöveget elmondják: Ajtay Andor, Harkányi Ödön és Vörösmarty Lili
Pontosítás és kiegészítés a 253. sorszámnál beírtakhoz: Sárközy István – Innocent Vincze Ernő: A szelistyei asszonyok – daljáték A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1957. április 7., Kossuth Rádió, 20.20-21.45 Mikszáth Kálmán elbeszéléséből írta: Semsei Jenő és Benedek András, a rádióra alkalmazta: Nádor Tamás Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara. Vezényel: Várady László Rendező: Gyenes György Szereposztás: Hunyadi Mátyás király: Kishegyi Árpád (Mádi Szabó Gábor) Mária: Szecsődi Irén (Géczy Dorottya) Anna: Berei Mária (Gombos Katalin) Vuca: Zentai Anna (Szentpál Mónika) Nagy András - Jámbor László (Kovács János) Mujkó – Latabár Kálmán (Tekeres Sándor) Katona – Tóth Miklós (Galgóczi Imre) Czobor – Márkus Ferenc Marini – Rátonyi Róbert (Somogyvári Rudolf) Wolfgang – Kassai János Vendelné – Szilvássy Margit Az összekötő szöveget elmondják: Ajtay Andor, Harkányi Ödön és Vörösmarty Lili
1835 Búbánat 2016-12-18 14:31:13
Polgár Tibor: A szelistyei asszonyok – zenés játék Rádiószínház bemutatója, 1950. február 5., Petőfi adó, 19.30. Mikszáth Kálmán nyomán írta Szász Péter. Zenéjét szerezte és verseit írta Polgár Tibor. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli Lehel György Rendező: Rácz György Km. többek közt Rafael Márta, Szabó Miklós - ének
Polgár Tibor: A szelistyei asszonyok – zenés játék Rádiószínház bemutatója, 1950. február 5., Petőfi adó, 19.30. Mikszáth Kálmán nyomán írta Szász Péter. Zenéjét szerezte és verseit írta Polgár Tibor. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli Lehel György Rendező: Rácz György Km. többek közt Rafael Márta, Szabó Miklós - ének
1834 Búbánat 2016-12-18 13:10:43 [Válasz erre: 118 Búbánat 2008-04-06 01:01:18]
Kiegészítés a 118. sorszámnál beírtakhoz: Kerekes János – Tóth Miklós – Romhányi József: Boldogságfelelős A rádiós bemutató ideje: 1957. szeptember 21., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.25.
Kiegészítés a 118. sorszámnál beírtakhoz: Kerekes János – Tóth Miklós – Romhányi József: Boldogságfelelős A rádiós bemutató ideje: 1957. szeptember 21., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.25.
1833 Búbánat 2016-12-18 12:58:00
Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – részletek A Rádió Dalszínházi bemutatója: 1957. július 17., Kossuth Rádió, 19.20 -20.00 Neményi Lili, Zentai Anna, Fekete Pál, Szabó Miklós – ének, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – részletek A Rádió Dalszínházi bemutatója: 1957. július 17., Kossuth Rádió, 19.20 -20.00 Neményi Lili, Zentai Anna, Fekete Pál, Szabó Miklós – ének, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
1832 Búbánat 2016-12-18 12:46:06 [Válasz erre: 265 Búbánat 2008-04-30 08:24:06]
Kapcs. 265. sorszámhoz_ Iszaak Dunajevszkij: Az aranyvölgy - keresztmetszet Rádiós bemutató: 1950-es évek vége Km.: Fábry Edit, László Margit, Neményi Lili, Baksay Árpád, Melis György, Szabó Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és Énekkara Vezényel: Vincze Ottó Kiegészítésképpen, még ideírom: Az összekötőszöveget Rácz György írta. Elmondja: Kállai Ilona és Dömsödi János
Kapcs. 265. sorszámhoz_ Iszaak Dunajevszkij: Az aranyvölgy - keresztmetszet Rádiós bemutató: 1950-es évek vége Km.: Fábry Edit, László Margit, Neményi Lili, Baksay Árpád, Melis György, Szabó Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és Énekkara Vezényel: Vincze Ottó Kiegészítésképpen, még ideírom: Az összekötőszöveget Rácz György írta. Elmondja: Kállai Ilona és Dömsödi János
1831 Búbánat 2016-12-17 10:40:04 [Válasz erre: 1830 Búbánat 2016-12-17 10:35:54]
Pótlólag jelzem, hogy a Túl az Óperencián című adás e heti vendége Nagy Sándor énekes-színész, a Madách Színház művésze, kivel Nagy Ibolya beszélget az operettműsorában a hét minden napján, a Dankó Rádióban.
Pótlólag jelzem, hogy a Túl az Óperencián című adás e heti vendége Nagy Sándor énekes-színész, a Madách Színház művésze, kivel Nagy Ibolya beszélget az operettműsorában a hét minden napján, a Dankó Rádióban.
1830 Búbánat 2016-12-17 10:35:54
Házy Erzsébet hat operettből énekelt fel egy-egy dalt a rádióban, mely stúdiófelvétel 1976. december 26-án, a Petőfi Rádióban 15.44 – 16.06 között került első ízben adásba, „Bemutatjuk új felvételünket” címmel. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt: Bródy Tamás Ez a hat operettrészlet a következő: 1. Lehár: Paganini – Liza dala: „Szép álom, szállj a szívemre” 2. Planquette: Rip van Winkle – Alice dala „levélária” 3. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca 4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala. A stúdiófelvételen az operettből egy zenekari részlet, az „Intermezzo” is hallható. 5. Oscar Straus: Búcsúkeringő - Vera Lisaweta Opalinski grófnő dala: „Rózsadal” 6. Lehár: Luxemburg grófja - Angéla belépője „…Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” A Dankó Rádió operettműsorában e dalok újra és újra elhangzanak, így a ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában megint hallhattuk Angéla dalát a Luxemburg grófjából Házy Erzsébet tolmácsolásában (és még további dalok is megszólaltak az operettből - más előadók felvételeiről). Házy énekében az említett dalt ismét meghallgathatjuk még, az adás délutáni ismétlésekor, 18:39 órától.
Házy Erzsébet hat operettből énekelt fel egy-egy dalt a rádióban, mely stúdiófelvétel 1976. december 26-án, a Petőfi Rádióban 15.44 – 16.06 között került első ízben adásba, „Bemutatjuk új felvételünket” címmel. Közreműködött a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényelt: Bródy Tamás Ez a hat operettrészlet a következő: 1. Lehár: Paganini – Liza dala: „Szép álom, szállj a szívemre” 2. Planquette: Rip van Winkle – Alice dala „levélária” 3. Csajkovszkij - Klein: A diadalmas asszony - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca 4. Lehár: Hercegkisasszony - Mary-Ann dala. A stúdiófelvételen az operettből egy zenekari részlet, az „Intermezzo” is hallható. 5. Oscar Straus: Búcsúkeringő - Vera Lisaweta Opalinski grófnő dala: „Rózsadal” 6. Lehár: Luxemburg grófja - Angéla belépője „…Boldogság, ki tudja, mi a boldogság, aki nem volt szerelmes még…” A Dankó Rádió operettműsorában e dalok újra és újra elhangzanak, így a ma délelőtti, „Túl az Óperencián” adásában megint hallhattuk Angéla dalát a Luxemburg grófjából Házy Erzsébet tolmácsolásában (és még további dalok is megszólaltak az operettből - más előadók felvételeiről). Házy énekében az említett dalt ismét meghallgathatjuk még, az adás délutáni ismétlésekor, 18:39 órától.
1829 smaragd 2016-12-17 05:03:11 [Válasz erre: 1828 Búbánat 2016-12-16 11:00:20]
"Kemény Egon ....úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes melódiák Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség vallomása ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon - még a derűsebbeken is - átleng valami gyöngyházfényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a "Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek" szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt." Ezt a bekezdést kiemeltem az alábbi kritikából szép mondatai miatt, amelyek Dalos László tartalmat megragadó és szavakban pontosan kifejezni tudó tehetségét is mutatják. "...átleng valami gyöngyházfényű szomorúság..." a napokban, a zene hallgatásakor a "Komáromi farsang" két főszereplője, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert hangján, finoman átélt előadásukban magunk is érezhettünk. (lsd még Fórum - "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969", 619 számú bejegyzés)
"Kemény Egon ....úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes melódiák Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség vallomása ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon - még a derűsebbeken is - átleng valami gyöngyházfényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a "Kedv! Remények! Lillák! - Isten véletek" szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt." Ezt a bekezdést kiemeltem az alábbi kritikából szép mondatai miatt, amelyek Dalos László tartalmat megragadó és szavakban pontosan kifejezni tudó tehetségét is mutatják. "...átleng valami gyöngyházfényű szomorúság..." a napokban, a zene hallgatásakor a "Komáromi farsang" két főszereplője, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert hangján, finoman átélt előadásukban magunk is érezhettünk. (lsd még Fórum - "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969", 619 számú bejegyzés)
1828 Búbánat 2016-12-16 11:00:20 [Válasz erre: 1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47]
„D.L.” monogramja mögött, tudjuk, a kiváló – és kivételes - íráskészséggel rendelkező Dalos László Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító, zeneszövegíró, költő, „A vén budai hársfák…” (Bástyasétány ’77) poétája rejlik - akit örömömre, személyesen is megismerhettem, s személyében egy roppant elegáns, közvetlen modorú, igazi úriembert tisztelhettem. Sajnos már nincs köztünk: 1924 – 2011. Mindezt előrebocsátva, idemásolom „D.L.” kritikáját, amit Kemény Egon – Erdődy János - Gál György Sándor Komáromi farsang c. új rádióoperettről írt és ami a Rádió és televízió újság 1957. március 23-i számában olvasható: „ A Rádiószínház bemutatójáról” „…Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karján, egy örömöd csak azért múljon el, hogy másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom, és békesség legyen vidám homlokod felett szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! – Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak – Ah elvesztett kedves Lillám, Isten hozzád! – Professzor Csokonai” Hallhatatlanná tett szerelméhez ilyen búcsúlevelet írt a költő, odahagyta Komáromot, s 1798 szomorú farsangja után elindult át a Dunántúlon, hogy végül mégiscsak professzor legyen Csurgón, ha mégoly rövid ideig is… Lilla - Vajda Julianna - és Csokonai szerelméről, ez egymásnak teremtett két ember keserű elválásáról beszél és énekel Kemény Egon, Erdődy János és Gál György Sándor daljátéka, a Komáromi Farsang. Tegyük hozzá eleve, hogy: hangulatosan, ízlésesen, szórakoztatóan. S daljátékról lévén szó, nem is bánjuk túlságosan, hogy a szöveg el-elmarad az igen jól sikerült muzsika mögött. Ezt sosem érezzük az epizódoknál. Kraxelstumpf, Kajdács vagy Bájligeti színész-direktor például szerencsés kézzel jellemzett figurák. Csokonai s Lilla nagy kettős jeleneteiből azonban mintha hiányoznék valami! Ezt a szerelmet a Lilla-versekből meg a levelekből ismeri az ember. A daljáték szövegénél nemigen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a költőt saját soraival is megszólaltassák s így jobban ráismerjünk: igen, ez Vitéz Mihály! Ám: megszólal a zene – igen gyakran szólal meg: csaknem húsz önálló számmal! – és elsimítja s a dallam, a ritmus rendjébe tereli a halványabb szavakat. Kemény Egonnak az utóbbi években írt művei közül azért sikerült ez a legkülönbben, mert úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes m e l ó d i á k Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség v a l l o m á s a ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon – még a derűsebbeken is – átleng valami gyöngyház fényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a ’Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!’ szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt:” „.D.L.”
„D.L.” monogramja mögött, tudjuk, a kiváló – és kivételes - íráskészséggel rendelkező Dalos László Aranytollas és Táncsics Mihály-díjas hírlapíró, Nádasdy Kálmán-díjas operafordító, zeneszövegíró, költő, „A vén budai hársfák…” (Bástyasétány ’77) poétája rejlik - akit örömömre, személyesen is megismerhettem, s személyében egy roppant elegáns, közvetlen modorú, igazi úriembert tisztelhettem. Sajnos már nincs köztünk: 1924 – 2011. Mindezt előrebocsátva, idemásolom „D.L.” kritikáját, amit Kemény Egon – Erdődy János - Gál György Sándor Komáromi farsang c. új rádióoperettről írt és ami a Rádió és televízió újság 1957. március 23-i számában olvasható: „ A Rádiószínház bemutatójáról” „…Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karján, egy örömöd csak azért múljon el, hogy másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom, és békesség legyen vidám homlokod felett szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Isten hozzád! – Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak – Ah elvesztett kedves Lillám, Isten hozzád! – Professzor Csokonai” Hallhatatlanná tett szerelméhez ilyen búcsúlevelet írt a költő, odahagyta Komáromot, s 1798 szomorú farsangja után elindult át a Dunántúlon, hogy végül mégiscsak professzor legyen Csurgón, ha mégoly rövid ideig is… Lilla - Vajda Julianna - és Csokonai szerelméről, ez egymásnak teremtett két ember keserű elválásáról beszél és énekel Kemény Egon, Erdődy János és Gál György Sándor daljátéka, a Komáromi Farsang. Tegyük hozzá eleve, hogy: hangulatosan, ízlésesen, szórakoztatóan. S daljátékról lévén szó, nem is bánjuk túlságosan, hogy a szöveg el-elmarad az igen jól sikerült muzsika mögött. Ezt sosem érezzük az epizódoknál. Kraxelstumpf, Kajdács vagy Bájligeti színész-direktor például szerencsés kézzel jellemzett figurák. Csokonai s Lilla nagy kettős jeleneteiből azonban mintha hiányoznék valami! Ezt a szerelmet a Lilla-versekből meg a levelekből ismeri az ember. A daljáték szövegénél nemigen éltek azzal a lehetőséggel, hogy a költőt saját soraival is megszólaltassák s így jobban ráismerjünk: igen, ez Vitéz Mihály! Ám: megszólal a zene – igen gyakran szólal meg: csaknem húsz önálló számmal! – és elsimítja s a dallam, a ritmus rendjébe tereli a halványabb szavakat. Kemény Egonnak az utóbbi években írt művei közül azért sikerült ez a legkülönbben, mert úgy jár a magyar daljáték legjobb hagyományainak nyomán, hogy nem adja fel önmagát sem: a szélesen áradó nemes m e l ó d i á k Kemény Egonját. Igaz, hogy ez a zene módjával merít csak a Csokonai kora dallamvilágából, de nem is ezáltal lesz hiteles. Egy határozott zeneszerző-egyéniség v a l l o m á s a ez a muzsika a nagy magyar poétáról és környezetéről. E dallamokon – még a derűsebbeken is – átleng valami gyöngyház fényű szomorúság: a lemondó Lilla-versek, a ’Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!’ szomorúsága: a búcsúzó levél föloldhatatlan fájdalma úgy lett hívebb a zeneszerző Csokonaijához, hogy önmagához is hű maradt:” „.D.L.”
1827 Búbánat 2016-12-16 10:05:15 [Válasz erre: 1826 Búbánat 2016-12-16 09:51:47]
[url] https://www.libri.hu/konyv/albert_maria.bastyasetany-77-hires-operettek-17.html; Bástyasétány 77 - Híres Operettek 17. - CD melléklettel [/url] Albert Mária - Baróti Géza - Dalos László - Eisemann Mihály
[url] https://www.libri.hu/konyv/albert_maria.bastyasetany-77-hires-operettek-17.html; Bástyasétány 77 - Híres Operettek 17. - CD melléklettel [/url] Albert Mária - Baróti Géza - Dalos László - Eisemann Mihály
1826 Búbánat 2016-12-16 09:51:47
https://muosz.hu/archive/print.php?id=4981 Erre a cikkre most bukkantam rá a neten, idemásolom teljes terjedelmében: Az Etikai Bizottság a Bástyasétány 77-ről 2014. augusztus 13. szerda, 12:04 A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács-, a felek további meghallgatásának mellőzésével, továbbá a kijelölt határidőn belül beérkezett fellebbezések figyelembevételé-vel, 2014. június 3-iki ülésén tárgyalta dr. Dalos Gábor panaszát, amelyet Albert Mária szerzői magatartása miatt kezdeményezett. A Kollégiumi Tanács az alábbi határozatot hozta: HATÁROZAT A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa az első fokon dön-tést hozott eljáró tanács 10/31110 szám alatt lajstromba vett 2013. november 3-án hozott határozatának rendelkező részét változtatás nélkül helyben hagyja. Kollégiumi Tanács szükségesnek tartja, hogy a könyvet kiadó válla-lat, a Kossuth Könyvkiadó, minden lehetséges eszközzel biztosítsa az elkövetett szakmai hiba kijavítását. A Kollégiumi Tanács, dr. Dalos Gábor panaszos újabb személyes meg-hallgatási kérelmét – a fellebbviteli eljárásban elutasítja. A Kollégiumi Tanács jelen határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKLÁS A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mert a beadott fellebbezésekben megfogalmazott kifogásokat nem tartotta megalapozottnak. Az etikai eljárás alá vont Albert Mária, valamint a vele szerződéses viszonyban álló Kossuth Könyvkiadó képviseltében Szuba Jolanta az első fokú határozat megsemmisítését kérte a fellebbviteli eljárás során. Dr. Dalos Gábor panaszos az elsőfokú határozat rendelkező részének helyben hagyását kérte. Ugyanakkor az első fokú határozat indoklásának több részletével nem értett egyet. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária kitartott amellett, hogy nem követettel sem etikai, sem szakmai vétséget, dr. Dalos Gábor pedig ragaszkodott az etikai vétség megállapításához. Fellebbezésben az első fokú határozat indoklás részében több kifogást is emelt. Ezek között szerepelt, hogy a kiadónak ajánlotta fel a segítséget, mint írja, az elsőfokú határozat nem tartalmazza azokat a tényeket, hogy „az előadókról is több szó esik, mint Dalos Lászlóról, akiről még kép sem jelent meg, a művet, Albert Mária személyes indítékai, sértődöttség, ellenszenv, gyűlölet és bosszúállás jellemzi”. Dr. Dalos Gábor panasza a „Bástyasétány 77” című nagy sikerű operettre emlékező, Albert Mária szerzőségével megvalósult, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet visszásságait teszi szóvá. A panaszos – az elhunyt Dalos László fia – ismertetése szerint a Kossuth Könyvkiadónál a „Híres Operettek” sorozat 17. köteteként megjelent „Eisemann…” című, a II. világháború utáni időszak első és legsikeresebb operettjének keletkezéséről, sorsáról beszámoló könyv, a szerzői hármas egyik tagjáról, az operett nagy sikerű slágerré vált dalainak szerzőjéről, Dalos Lászlóról méltatlanul kevés szóval emlékezik meg. Eisemann Mihályról, az operett szerzőjéről,12 oldalon ír a szerző, amíg a szerzőtrió (Eisemann – Baróti – Dalos) harmadik tagjáról a dalszövegek alkotójáról, Dalos Lászlóról összességében 17 sorban ír, ebből a tizenhét sorból is mintegy négy sor az, ami az operettben slágerré változott Dalos szöveget is megemlíti, egyetlenként a „Vén budai hársfák” című slágert nevezve meg. Dr. Dalos Gábor az első fokon eljárt tanács előtti személyes meg-hallgatásakor hangsúlyozta, hogy a könyv alkotása során felajánlotta segítségét Albert Máriának, hiszen éppen kiadás alatt volt Dalos László posztumusz könyve is, amely külön fejezetet szentel a „Bástyasétány 77”című operettnek, bőséges adattal, fényképekkel illusztrálva a fejezetet. A könyv alkotása során felajánlott segítséget Albert Mária nem vette figyelembe. Ezt a körülményt az első fokon eljáró tanács a panaszolt terhére rótta fel. A fellebbviteli eljáráshoz beadott fellebbezésében Dalos Gábor azt írta, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, és mint írja, a felajánlott segítséget a kiadó nem vette igénybe. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács a személyes meghallgatáson úgy rögzítette, hogy a panaszos, Albert Máriának ajánlotta fel a segítséget, de fellebbezésében a panaszos írásban megerősítette, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, a kiadó pedig erre érdemben nem reagált. Albert Mária a mű kidolgozásakor a többi alkotóról felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit, az általuk szolgáltatott fotók dokumentum értékű felhasználásával. Az elsőfokú eljárás során ezt a körülményt az eljáró tanács a szintén terhelt hátrányára vette figyelembe. Az a körülmény, hogy a felajánlott segítség irányát a panaszos a fellebbviteli eljáráshoz beadott írásában megváltoztatta, a cselekménysorozat értékeléskor a Kollégiumi Tanács az alkalmazott büntetés mértékének kiszabásakor nem értékelte enyhítő körülmény-ként. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács ismerte a közismert szerző, Albert Mária szakmai érdemeit, ezért – elsősorban – arra volt kíváncsi, volt-e valamilyen személyes indítéka, oka annak, hogy következetesen mellőzte Dalos László munkája valóságos értékeinek megfelelő elemzését? Az első fokú eljárás során felmerült, hogy volt személyes ellentét Dalos Gábor panaszos édesapja és a szerző elhunyt édesapja, Albert István újságíró között. Dalos László még életében többször említést tett a családjában Albert Mária idegenkedő viselkedéséről, amit nem értett. Az Eljáró Tanács vizsgálata arra irányult, hogy megtudja, voltak-e a Dalos László mellőzöttségéhez köthető magatartási motívumok. Dalos Gábor panaszos szerint jó viszony volt Dalos László és Albert István között. Állítása szerint Albert Mária viselkedése még-is arra utal, hogy nem volt „minden rendben” Dalos Lászlóval való viszonyában. Az Eljáró Tanács törekvése, hogy tisztázza a személyes kapcsolatok szerepét a megvalósult szöveg kialakításánál, nem járt sikerrel. Az első fokú Eljáró Tanács az Újságírók Etikai Kódexe megállapításait vette alapul a szerző magatartásának vizsgálatánál. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. Az Eljáró Tanács nem tételezhette fel, hogy a kitűnő szerző, Albert Mária nem ismeri azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ilyen típusú írást, milyen szakmai feltételek mellett kell megalkotni. Az ügyben a panaszos által kifogásolt szakmai hibák elkövetésénél az eljáró tanács szerint kicsiny lehetett a valószínűsége annak, hogy véletlenül követte el a szerző és a kiadó, a Dalos László munkásságával arányos mellőzést: különösen, ha ilyen nagyarányú a szakmai hiba, és több rendbeli az elkövetés ténye. Az eljáró tanácsnak azonban nem sikerült a tárgyalás folyamán elérnie oda, hogy világosan látható legyen: Albert Máriát milyen személyes indítékok késztették Dalos László mellőzésére. Mivel a személyes indítékot nem sikerült megállapítani, a tárgyalás folyamán csak arra tudott az eljáró tanács következtetni, hogy Albert Mária ismeretlen okból, elmulasztotta a szakmai feltételek biztosítását. Abban a tényben, hogy a szerzőtrió (Eisemann – Dalos - Baróti) műve úgy vált közismertté és slágerré, hogy a zene és a szöveg egyenrangúan szerepel ebben a folyamatban, Albert Mária mellőzi a dalszövegek szerzőjének rangjához méltó szerepeltetését. Ebben a folyamatban az Eljáró Tanács megállapította a Kossuth Könyvkiadó felelősségét is. Az elkészült mű mellékleteként tartalmazza az operett hanglemezen rögzített változatát. Ez a lemezváltozat is elköveti azt a súlyos szakmai hibát, hogy a hanglemezen is rögzített slágerré változott dalbetétek esetében nem közli, nem tünteti fel sehol, hogy a dalokat ketten alkották meg, a zeneszerző és a dalok szövegének költői meg-valósítója. Az Etikai Kódex kimondja, hogy a média kiadói és szerkesztőségeinek vezetői felelősséggel tartoznak az általuk megjelentetett és fel-ügyelt média teljes felületének tartalmáért. Az Eljáró Tanács megállapította, hogy nem rendelkezik azzal a joggal, hogy kötelezze a Kossuth Könyvkiadót a hiba kiküszöbölésére, azonban a könyvkiadó igényes gyakorlatát figyelembe véve, megalapozottan számított arra, hogy a Könyvkiadó megtalálja a módját, hogy a súlyos hiba kijavítást nyerjen. Az eljáró tanács felhívta a Kossuth Könyvkiadó figyelmét arra, hogy a nagy jelentőségű sorozat forrásmunkaként szerepel a gyakorlatban. Mintegy lexikont, úgy lehet felhasználni a későbbi szakmai szerzőknek, ha az operettek világáról akarnak írni. Az etikai kódex irányadó rendelkezései szerint: 4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. A fentiek alapján, az első fokú eljáró tanács a megrovás büntetést tartotta arányban állónak a súlyos szakmai hiba elkövetésével megvalósított etika vétség ellentételezéseként. Az első fokú etikai határozat indoklás részében foglaltakkal szemben a panaszos dr. Dalos Gábor, a bepanaszolt Albert Mária és a könyvkiadó a rendelkező részben foglaltakkal szemben kifogással élt. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária hangsúlyozta, hogy a könyv a zeneszerző munkásságát mutatja be, továbbá hivatkozott arra, hogy a kiadó „szövegdoboz határokat” jelölt ki, amely korlátozta őt abban, hogy Dalos László szerző számára további terjedelmi teret nyújtson. A Fellebbviteli Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, mert a kijelölt szövegméretben viszont tartható lett volna a szöveg-íróhoz arányos, méltányos terjedelem. Az elsőfokú eljárás során Albert Mária már hivatkozott a Könyvkiadó elvárásaira is és ennek megfelelően bemutatta a „Mágnás Miska” operett változatának könyvét is. A jog szempontjából nincs értékítélet abban, hogy kinek a nevét tüntetik fel a mű alkotójaként, tehát esetünkben sem lehet arra hivatkozni, hogy ha egy másik műalkotás esetében a kiadó nem tüntette fel a szerzők nevét, akkor ebben az esetben sem kötelezhető a név szerinti felsorolásra hivatkozni. Az Eljáró Tanács tehát nem látta indokoltnak a könyv bemutatását, mint olyan gyakorlatot, amely a Könyvkiadó magatartására jellemző: a „Bástyasétány 77” című operett talán egyedülálló a maga nemében, amelyben a dalok szerzője olyan jelentős szerepet töltött be a mű sikerében, amilyen sikeres szereplést talán nem minden operett dalszerzői mondhatnak magukénak. Dalos László munkája nélkül nem válhatott volna olyannyira sikeressé, mint amilyenné vált az idők folyamán. Mint azt az első fokon eljáró tanács megállapította, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mindenkitől elvárható és nem követhető olyan gyakorlat, – nincs is erre példa a szakmai életben – amelyre példaadóként hivatkozni lehetne, hogy a dalok szövegeit úgy szerepeltetik a lemezek kiadói, mint névtelen szerzők jelentéktelen alkotásait. A Kossuth Kiadó Zrt. nevében az első fokú etikai határozat ellen ki-fogást nyújtott be Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató. Azzal érvelt, hogy szerzőként Albert Mária nem újságírói minőségében van jelen a könyv írásakor, miután az „irodalmi mű”, tehát újságíróként nem követett el etikai vétséget, továbbá alkotói szabadságának joga az egyes elemek tartalmi moderációja. A fellebbvitelben eljáró Kollégiumi Tanács az Etikai Kódex 9.§2. bek. alapján a fenti érvelést visszautasította. Az etikai bizottság néhai Dalos László személyiségi jogait védi azzal, hogy a mű értékelésére vállalkozó írás méltánytalanul háttérbe szorította, mellőzöttsége joggal sértheti emlékét és hozzátartozók érzékenységét. Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató kifogásában nem látott lehetőséget e sérelem orvoslására; félre értelmezte az eljáró tanács javaslatát, és jogi passzusok felsorolásával tolta félre magától egy lehetséges konszenzus megvalósítását. Egy szakmai szervezet – jelen esetben egy olyan kulturális egyesület, mint a MÚOSZ etikai bizottsága tiszteletben tartja a jogi érvelés lehetőségét – de véleményét nem minden esetben a jog paragrafusaira való hivatkozással alakítja ki. Az etikai bizottság – a MÚOSZ Alapszabályában és Etikai Kódexében foglaltak szerint – fenntartja magának azt a jogot, hogy a MÚOSZ tagjaira vonatkozó etikai határozatot hozzon. Az újságíró szövetség etikai határozata a kiadót nem kötelezi semmi-re, még arra sem, hogy egy eseteleges tévedését felülbírálja. Arra sem kötelezi, hogy segítsen abban, hogy a szerző lelkiismerete esetleg mégis megszólaljon. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – elutasítja Albert Máriának azt a kísérletét, hogy az első fokon hozott határozattal szemben – a fellebbviteli eljárást megkerülve – panasszal éljen a MÚOSZ Elnökségénél. Etikai ügyekben és különös hangsúllyal a nem befejezett etikai ügyekben a MÚOSZ Elnöksége sem együttesen sem az elnökség egyes tagjai nem rendelkeznek az etikai határozatokra vonatkozó befolyásszerző kompetenciával. Dr. Dalos Gábor panaszos a fellebbviteli eljárás során újbóli személyes meghallgatását kérte, arra való hivatkozással, hogy az első fokú határozat rendelkező részével egyetért, ugyanakkor több pontosítást kívánt az indoklás részben történő ismertetésre. Ezt a kérelmét a Kollégiumi Tanács elutasította, mert úgy látta, hogy dr. Dalos Gábor újbóli meghallgatása az első fokú döntést érdemben nem érintette volna. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa a dr. Dalos Gábor panasza alapján indított etikai eljárás fellebbviteli döntésének jogát magához rendelte, tekintettel arra, hogy a másodfokon eljáró Fellebbviteli Tanács tagjai között véleménykülönbség állt fenn az első fokú tanács által megállapított, szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt büntetés mértékében. Fellebbviteli Tanácsként, a büntetés mértékének megállapításakor az első fokon megállapított, arányosnak ítélt mértéket vette figyelem-be. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – az első fokú határozat szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt „megrovás” büntetést az Újságírók Etikai Kódex 10.3., illetve 10.4. pontjára alapítva helyben hagyta. MÚOSZ Etikai Bizottsága
https://muosz.hu/archive/print.php?id=4981 Erre a cikkre most bukkantam rá a neten, idemásolom teljes terjedelmében: Az Etikai Bizottság a Bástyasétány 77-ről 2014. augusztus 13. szerda, 12:04 A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács-, a felek további meghallgatásának mellőzésével, továbbá a kijelölt határidőn belül beérkezett fellebbezések figyelembevételé-vel, 2014. június 3-iki ülésén tárgyalta dr. Dalos Gábor panaszát, amelyet Albert Mária szerzői magatartása miatt kezdeményezett. A Kollégiumi Tanács az alábbi határozatot hozta: HATÁROZAT A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa az első fokon dön-tést hozott eljáró tanács 10/31110 szám alatt lajstromba vett 2013. november 3-án hozott határozatának rendelkező részét változtatás nélkül helyben hagyja. Kollégiumi Tanács szükségesnek tartja, hogy a könyvet kiadó válla-lat, a Kossuth Könyvkiadó, minden lehetséges eszközzel biztosítsa az elkövetett szakmai hiba kijavítását. A Kollégiumi Tanács, dr. Dalos Gábor panaszos újabb személyes meg-hallgatási kérelmét – a fellebbviteli eljárásban elutasítja. A Kollégiumi Tanács jelen határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKLÁS A MÚOSZ Etikai Bizottságának Kollégiumi Tanácsa a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mert a beadott fellebbezésekben megfogalmazott kifogásokat nem tartotta megalapozottnak. Az etikai eljárás alá vont Albert Mária, valamint a vele szerződéses viszonyban álló Kossuth Könyvkiadó képviseltében Szuba Jolanta az első fokú határozat megsemmisítését kérte a fellebbviteli eljárás során. Dr. Dalos Gábor panaszos az elsőfokú határozat rendelkező részének helyben hagyását kérte. Ugyanakkor az első fokú határozat indoklásának több részletével nem értett egyet. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária kitartott amellett, hogy nem követettel sem etikai, sem szakmai vétséget, dr. Dalos Gábor pedig ragaszkodott az etikai vétség megállapításához. Fellebbezésben az első fokú határozat indoklás részében több kifogást is emelt. Ezek között szerepelt, hogy a kiadónak ajánlotta fel a segítséget, mint írja, az elsőfokú határozat nem tartalmazza azokat a tényeket, hogy „az előadókról is több szó esik, mint Dalos Lászlóról, akiről még kép sem jelent meg, a művet, Albert Mária személyes indítékai, sértődöttség, ellenszenv, gyűlölet és bosszúállás jellemzi”. Dr. Dalos Gábor panasza a „Bástyasétány 77” című nagy sikerű operettre emlékező, Albert Mária szerzőségével megvalósult, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet visszásságait teszi szóvá. A panaszos – az elhunyt Dalos László fia – ismertetése szerint a Kossuth Könyvkiadónál a „Híres Operettek” sorozat 17. köteteként megjelent „Eisemann…” című, a II. világháború utáni időszak első és legsikeresebb operettjének keletkezéséről, sorsáról beszámoló könyv, a szerzői hármas egyik tagjáról, az operett nagy sikerű slágerré vált dalainak szerzőjéről, Dalos Lászlóról méltatlanul kevés szóval emlékezik meg. Eisemann Mihályról, az operett szerzőjéről,12 oldalon ír a szerző, amíg a szerzőtrió (Eisemann – Baróti – Dalos) harmadik tagjáról a dalszövegek alkotójáról, Dalos Lászlóról összességében 17 sorban ír, ebből a tizenhét sorból is mintegy négy sor az, ami az operettben slágerré változott Dalos szöveget is megemlíti, egyetlenként a „Vén budai hársfák” című slágert nevezve meg. Dr. Dalos Gábor az első fokon eljárt tanács előtti személyes meg-hallgatásakor hangsúlyozta, hogy a könyv alkotása során felajánlotta segítségét Albert Máriának, hiszen éppen kiadás alatt volt Dalos László posztumusz könyve is, amely külön fejezetet szentel a „Bástyasétány 77”című operettnek, bőséges adattal, fényképekkel illusztrálva a fejezetet. A könyv alkotása során felajánlott segítséget Albert Mária nem vette figyelembe. Ezt a körülményt az első fokon eljáró tanács a panaszolt terhére rótta fel. A fellebbviteli eljáráshoz beadott fellebbezésében Dalos Gábor azt írta, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, és mint írja, a felajánlott segítséget a kiadó nem vette igénybe. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács a személyes meghallgatáson úgy rögzítette, hogy a panaszos, Albert Máriának ajánlotta fel a segítséget, de fellebbezésében a panaszos írásban megerősítette, hogy ezt a segítséget a kiadónak ajánlotta fel, a kiadó pedig erre érdemben nem reagált. Albert Mária a mű kidolgozásakor a többi alkotóról felhasználta a családtagok visszaemlékezéseit, az általuk szolgáltatott fotók dokumentum értékű felhasználásával. Az elsőfokú eljárás során ezt a körülményt az eljáró tanács a szintén terhelt hátrányára vette figyelembe. Az a körülmény, hogy a felajánlott segítség irányát a panaszos a fellebbviteli eljáráshoz beadott írásában megváltoztatta, a cselekménysorozat értékeléskor a Kollégiumi Tanács az alkalmazott büntetés mértékének kiszabásakor nem értékelte enyhítő körülmény-ként. Az első fokon határozatot hozó Eljáró Tanács ismerte a közismert szerző, Albert Mária szakmai érdemeit, ezért – elsősorban – arra volt kíváncsi, volt-e valamilyen személyes indítéka, oka annak, hogy következetesen mellőzte Dalos László munkája valóságos értékeinek megfelelő elemzését? Az első fokú eljárás során felmerült, hogy volt személyes ellentét Dalos Gábor panaszos édesapja és a szerző elhunyt édesapja, Albert István újságíró között. Dalos László még életében többször említést tett a családjában Albert Mária idegenkedő viselkedéséről, amit nem értett. Az Eljáró Tanács vizsgálata arra irányult, hogy megtudja, voltak-e a Dalos László mellőzöttségéhez köthető magatartási motívumok. Dalos Gábor panaszos szerint jó viszony volt Dalos László és Albert István között. Állítása szerint Albert Mária viselkedése még-is arra utal, hogy nem volt „minden rendben” Dalos Lászlóval való viszonyában. Az Eljáró Tanács törekvése, hogy tisztázza a személyes kapcsolatok szerepét a megvalósult szöveg kialakításánál, nem járt sikerrel. Az első fokú Eljáró Tanács az Újságírók Etikai Kódexe megállapításait vette alapul a szerző magatartásának vizsgálatánál. Ha az etikai vétség alapos gyanúja felmerül, az eset elbírálásánál a szakmai követelményekből kell kiindulni az etikai kódex normái mellett. Az Eljáró Tanács nem tételezhette fel, hogy a kitűnő szerző, Albert Mária nem ismeri azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ilyen típusú írást, milyen szakmai feltételek mellett kell megalkotni. Az ügyben a panaszos által kifogásolt szakmai hibák elkövetésénél az eljáró tanács szerint kicsiny lehetett a valószínűsége annak, hogy véletlenül követte el a szerző és a kiadó, a Dalos László munkásságával arányos mellőzést: különösen, ha ilyen nagyarányú a szakmai hiba, és több rendbeli az elkövetés ténye. Az eljáró tanácsnak azonban nem sikerült a tárgyalás folyamán elérnie oda, hogy világosan látható legyen: Albert Máriát milyen személyes indítékok késztették Dalos László mellőzésére. Mivel a személyes indítékot nem sikerült megállapítani, a tárgyalás folyamán csak arra tudott az eljáró tanács következtetni, hogy Albert Mária ismeretlen okból, elmulasztotta a szakmai feltételek biztosítását. Abban a tényben, hogy a szerzőtrió (Eisemann – Dalos - Baróti) műve úgy vált közismertté és slágerré, hogy a zene és a szöveg egyenrangúan szerepel ebben a folyamatban, Albert Mária mellőzi a dalszövegek szerzőjének rangjához méltó szerepeltetését. Ebben a folyamatban az Eljáró Tanács megállapította a Kossuth Könyvkiadó felelősségét is. Az elkészült mű mellékleteként tartalmazza az operett hanglemezen rögzített változatát. Ez a lemezváltozat is elköveti azt a súlyos szakmai hibát, hogy a hanglemezen is rögzített slágerré változott dalbetétek esetében nem közli, nem tünteti fel sehol, hogy a dalokat ketten alkották meg, a zeneszerző és a dalok szövegének költői meg-valósítója. Az Etikai Kódex kimondja, hogy a média kiadói és szerkesztőségeinek vezetői felelősséggel tartoznak az általuk megjelentetett és fel-ügyelt média teljes felületének tartalmáért. Az Eljáró Tanács megállapította, hogy nem rendelkezik azzal a joggal, hogy kötelezze a Kossuth Könyvkiadót a hiba kiküszöbölésére, azonban a könyvkiadó igényes gyakorlatát figyelembe véve, megalapozottan számított arra, hogy a Könyvkiadó megtalálja a módját, hogy a súlyos hiba kijavítást nyerjen. Az eljáró tanács felhívta a Kossuth Könyvkiadó figyelmét arra, hogy a nagy jelentőségű sorozat forrásmunkaként szerepel a gyakorlatban. Mintegy lexikont, úgy lehet felhasználni a későbbi szakmai szerzőknek, ha az operettek világáról akarnak írni. Az etikai kódex irányadó rendelkezései szerint: 4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni. 5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani. A fentiek alapján, az első fokú eljáró tanács a megrovás büntetést tartotta arányban állónak a súlyos szakmai hiba elkövetésével megvalósított etika vétség ellentételezéseként. Az első fokú etikai határozat indoklás részében foglaltakkal szemben a panaszos dr. Dalos Gábor, a bepanaszolt Albert Mária és a könyvkiadó a rendelkező részben foglaltakkal szemben kifogással élt. A fellebbviteli eljárás során Albert Mária hangsúlyozta, hogy a könyv a zeneszerző munkásságát mutatja be, továbbá hivatkozott arra, hogy a kiadó „szövegdoboz határokat” jelölt ki, amely korlátozta őt abban, hogy Dalos László szerző számára további terjedelmi teret nyújtson. A Fellebbviteli Tanács ezt az érvelést nem fogadta el, mert a kijelölt szövegméretben viszont tartható lett volna a szöveg-íróhoz arányos, méltányos terjedelem. Az elsőfokú eljárás során Albert Mária már hivatkozott a Könyvkiadó elvárásaira is és ennek megfelelően bemutatta a „Mágnás Miska” operett változatának könyvét is. A jog szempontjából nincs értékítélet abban, hogy kinek a nevét tüntetik fel a mű alkotójaként, tehát esetünkben sem lehet arra hivatkozni, hogy ha egy másik műalkotás esetében a kiadó nem tüntette fel a szerzők nevét, akkor ebben az esetben sem kötelezhető a név szerinti felsorolásra hivatkozni. Az Eljáró Tanács tehát nem látta indokoltnak a könyv bemutatását, mint olyan gyakorlatot, amely a Könyvkiadó magatartására jellemző: a „Bástyasétány 77” című operett talán egyedülálló a maga nemében, amelyben a dalok szerzője olyan jelentős szerepet töltött be a mű sikerében, amilyen sikeres szereplést talán nem minden operett dalszerzői mondhatnak magukénak. Dalos László munkája nélkül nem válhatott volna olyannyira sikeressé, mint amilyenné vált az idők folyamán. Mint azt az első fokon eljáró tanács megállapította, a személyiségi jogok tiszteletben tartása mindenkitől elvárható és nem követhető olyan gyakorlat, – nincs is erre példa a szakmai életben – amelyre példaadóként hivatkozni lehetne, hogy a dalok szövegeit úgy szerepeltetik a lemezek kiadói, mint névtelen szerzők jelentéktelen alkotásait. A Kossuth Kiadó Zrt. nevében az első fokú etikai határozat ellen ki-fogást nyújtott be Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató. Azzal érvelt, hogy szerzőként Albert Mária nem újságírói minőségében van jelen a könyv írásakor, miután az „irodalmi mű”, tehát újságíróként nem követett el etikai vétséget, továbbá alkotói szabadságának joga az egyes elemek tartalmi moderációja. A fellebbvitelben eljáró Kollégiumi Tanács az Etikai Kódex 9.§2. bek. alapján a fenti érvelést visszautasította. Az etikai bizottság néhai Dalos László személyiségi jogait védi azzal, hogy a mű értékelésére vállalkozó írás méltánytalanul háttérbe szorította, mellőzöttsége joggal sértheti emlékét és hozzátartozók érzékenységét. Szuba Jolanta könyvkiadási igazgató kifogásában nem látott lehetőséget e sérelem orvoslására; félre értelmezte az eljáró tanács javaslatát, és jogi passzusok felsorolásával tolta félre magától egy lehetséges konszenzus megvalósítását. Egy szakmai szervezet – jelen esetben egy olyan kulturális egyesület, mint a MÚOSZ etikai bizottsága tiszteletben tartja a jogi érvelés lehetőségét – de véleményét nem minden esetben a jog paragrafusaira való hivatkozással alakítja ki. Az etikai bizottság – a MÚOSZ Alapszabályában és Etikai Kódexében foglaltak szerint – fenntartja magának azt a jogot, hogy a MÚOSZ tagjaira vonatkozó etikai határozatot hozzon. Az újságíró szövetség etikai határozata a kiadót nem kötelezi semmi-re, még arra sem, hogy egy eseteleges tévedését felülbírálja. Arra sem kötelezi, hogy segítsen abban, hogy a szerző lelkiismerete esetleg mégis megszólaljon. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – elutasítja Albert Máriának azt a kísérletét, hogy az első fokon hozott határozattal szemben – a fellebbviteli eljárást megkerülve – panasszal éljen a MÚOSZ Elnökségénél. Etikai ügyekben és különös hangsúllyal a nem befejezett etikai ügyekben a MÚOSZ Elnöksége sem együttesen sem az elnökség egyes tagjai nem rendelkeznek az etikai határozatokra vonatkozó befolyásszerző kompetenciával. Dr. Dalos Gábor panaszos a fellebbviteli eljárás során újbóli személyes meghallgatását kérte, arra való hivatkozással, hogy az első fokú határozat rendelkező részével egyetért, ugyanakkor több pontosítást kívánt az indoklás részben történő ismertetésre. Ezt a kérelmét a Kollégiumi Tanács elutasította, mert úgy látta, hogy dr. Dalos Gábor újbóli meghallgatása az első fokú döntést érdemben nem érintette volna. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa a dr. Dalos Gábor panasza alapján indított etikai eljárás fellebbviteli döntésének jogát magához rendelte, tekintettel arra, hogy a másodfokon eljáró Fellebbviteli Tanács tagjai között véleménykülönbség állt fenn az első fokú tanács által megállapított, szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt büntetés mértékében. Fellebbviteli Tanácsként, a büntetés mértékének megállapításakor az első fokon megállapított, arányosnak ítélt mértéket vette figyelem-be. Az Etikai Bizottság Kollégiumi Tanácsa – mint Fellebbviteli Tanács – az első fokú határozat szankcióra vonatkozó, rendelkező részben foglalt „megrovás” büntetést az Újságírók Etikai Kódex 10.3., illetve 10.4. pontjára alapítva helyben hagyta. MÚOSZ Etikai Bizottsága
1825 Búbánat 2016-12-14 11:48:41 [Válasz erre: 773 Búbánat 2015-01-21 14:13:57]
A 773. sorszám alatt lejegyeztem a "Budai kaland" operett néhány betétszámát és megneveztem a dalok előadóit. Most az akkori bejegyzésemet kiegészítem további adatokkal, így teljesebbé válnak ismereteink erről a nagyon szép Vincze Ottó-szerzeményről: Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő - Romhányi József: Budai Kaland A Budai kaland című operett bemutatójának ideje: 1962., helyszíne: Blaha Lujza Színház A Rádió még ugyanezen év végén elkészítette és felvette az operett keresztmetszetét. A Rádió Dalszínháza bemutatóját követte az első ismétlés 1963. január 13-án, a Kossuth Rádióban, 22.25-23.10 között. A stúdiófelvételen az operett részleteiben énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el. Az operett főbb betétszámai a következők: = Lopószám (Kishegyi Árpád, Radnay György) = Fatima dala (Petress Zsuzsa) = Hármas (Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György) =Dal: „Legényélet” (Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-1. (Németh Marika, Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-2. „Zárd szívedbe (Németh Marika, Szabó Miklós)
A 773. sorszám alatt lejegyeztem a "Budai kaland" operett néhány betétszámát és megneveztem a dalok előadóit. Most az akkori bejegyzésemet kiegészítem további adatokkal, így teljesebbé válnak ismereteink erről a nagyon szép Vincze Ottó-szerzeményről: Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő - Romhányi József: Budai Kaland A Budai kaland című operett bemutatójának ideje: 1962., helyszíne: Blaha Lujza Színház A Rádió még ugyanezen év végén elkészítette és felvette az operett keresztmetszetét. A Rádió Dalszínháza bemutatóját követte az első ismétlés 1963. január 13-án, a Kossuth Rádióban, 22.25-23.10 között. A stúdiófelvételen az operett részleteiben énekelnek Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós. A Magyar Állami Hangversenyzenekart és a Fővárosi Operettszínház Énekkarát Gyulai Gaál Ferenc vezényli. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el. Az operett főbb betétszámai a következők: = Lopószám (Kishegyi Árpád, Radnay György) = Fatima dala (Petress Zsuzsa) = Hármas (Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György) =Dal: „Legényélet” (Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-1. (Németh Marika, Szabó Miklós) =Szerelmi kettős-2. „Zárd szívedbe (Németh Marika, Szabó Miklós)
1824 Búbánat 2016-12-14 11:17:57 [Válasz erre: 1823 smaragd 2016-12-14 10:26:33]
Remélem, előbb-utóbb újra hallhatjuk a teljes rádiófelvételt a rádióban.
Remélem, előbb-utóbb újra hallhatjuk a teljes rádiófelvételt a rádióban.
1823 smaragd 2016-12-14 10:26:33 [Válasz erre: 1822 Búbánat 2016-12-14 00:00:31]
KEMÉNY EGON-Gál György Sándor-Erdődy János:"Komáromi farsang" (1955) Daljáték 3 felvonásban, Rádióváltozat 2 részben (1957) Írta: Erdődy János és Gál György Sándor A verseket Erdődy János írta Előző bejegyzésekben már jeleztem, hogy a színpadi bemutató azért nem jött létre, mert a zene sokkal nagyobb lett, Kemény Egon megállapítása szerint meghaladta a színház lehetőségeit. Ezért a Magyar Rádió vette át a darabot, és a rádióoperettek sorában mutatta be, 1957-ben, amely a rádiós ősbemutató dátuma. Örültem az alábbi bejegyzéseknek és a tegnapi válogatásnak!
KEMÉNY EGON-Gál György Sándor-Erdődy János:"Komáromi farsang" (1955) Daljáték 3 felvonásban, Rádióváltozat 2 részben (1957) Írta: Erdődy János és Gál György Sándor A verseket Erdődy János írta Előző bejegyzésekben már jeleztem, hogy a színpadi bemutató azért nem jött létre, mert a zene sokkal nagyobb lett, Kemény Egon megállapítása szerint meghaladta a színház lehetőségeit. Ezért a Magyar Rádió vette át a darabot, és a rádióoperettek sorában mutatta be, 1957-ben, amely a rádiós ősbemutató dátuma. Örültem az alábbi bejegyzéseknek és a tegnapi válogatásnak!
1822 Búbánat 2016-12-14 00:00:31 [Válasz erre: 1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47]
Korábban itt és a Házy-topicban, többször is „hoztam” Kemény Egon Komáromi farsang című rádióoperettjének adatait. (Lásd 3.264, 3.159. 1.815, 1814, 1344, 524, 196 sorszámoknál) Még egy pontosítás: A Rádió Dalszínháza bemutatójának ideje: 1957. március 9. (szombat), Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00 (117 perc) Ismétlések: 1957. június 8., Petőfi Rádió, 15.30 – 17.40 1957. szeptember 25. , Kossuth Rádió, 18:55 – 22.00 1957. október 16., Petőfi Rádió, 16.00 – 18.10 1963. február 13., Kossuth Rádió, 14.00 – 16.20 Utoljára a nyolcvanas évek közepén hangzott el a teljes operett a rádióban. (A darab két része között általában tíz percnyi szünetet iktattak be, s azalatt híreket és időjárás jelentést olvastak be.) Az operett részleteit nagyon sokszor sugározta mindhárom rádióadó: Kossuth, Petőfi, URH (3. műsor, a mai Bartók elődje)
Korábban itt és a Házy-topicban, többször is „hoztam” Kemény Egon Komáromi farsang című rádióoperettjének adatait. (Lásd 3.264, 3.159. 1.815, 1814, 1344, 524, 196 sorszámoknál) Még egy pontosítás: A Rádió Dalszínháza bemutatójának ideje: 1957. március 9. (szombat), Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00 (117 perc) Ismétlések: 1957. június 8., Petőfi Rádió, 15.30 – 17.40 1957. szeptember 25. , Kossuth Rádió, 18:55 – 22.00 1957. október 16., Petőfi Rádió, 16.00 – 18.10 1963. február 13., Kossuth Rádió, 14.00 – 16.20 Utoljára a nyolcvanas évek közepén hangzott el a teljes operett a rádióban. (A darab két része között általában tíz percnyi szünetet iktattak be, s azalatt híreket és időjárás jelentést olvastak be.) Az operett részleteit nagyon sokszor sugározta mindhárom rádióadó: Kossuth, Petőfi, URH (3. műsor, a mai Bartók elődje)
1821 Búbánat 2016-12-13 23:40:47 [Válasz erre: 1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31]
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték Szövegkönyv és versek: Erdődy János és Gál György Sándor Azon a héten, amikor a rádióban először került adásba Kemény Egon – Erdődy János – Gál György Sándor műve, az új rádióoperett, a korabeli rádióújság ezekkel a sorokkal ajánlotta azt a hallgatóság figyelmébe: „Komáromi farsang” „Reméljük, hogy a ma esti rádiójátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a készülék mellől, érdemes volt otthon maradni az idei farsang utolsó szombatján! Most az lenne a feladatunk, hogy érvekkel támasszuk alá ezt az előlegezett bizalmat. Kezdjük talán a szerzők bemutatásával: Erdődy János és Gál György Sándor nevét sok sikeres előadásból bizonyára mindannyian ismerhetik, s a zeneszerző, Kemény Egonról is mindenkinek eszébe jut a Hatvani diákjai c. rádiódaljáték és a Valahol délen c. operett. Reméljük, most a Komáromi farsang ősbemutatója alkalmával is otthon tudja tartani színes melódiájú muzsikáját kedvelőinek nagy táborát. Akik a szereplőkre kíváncsiak, elég ha belekukkantanak a szereposztásba… A cselekmény pedig szintén csábít a meghallgatásra, hiszen Csokonai és Lilla szerelme valóban méltó irodalmi keret…”
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték Szövegkönyv és versek: Erdődy János és Gál György Sándor Azon a héten, amikor a rádióban először került adásba Kemény Egon – Erdődy János – Gál György Sándor műve, az új rádióoperett, a korabeli rádióújság ezekkel a sorokkal ajánlotta azt a hallgatóság figyelmébe: „Komáromi farsang” „Reméljük, hogy a ma esti rádiójátékunk utolsó akkordjai után sokan kelnek fel elégedetten a készülék mellől, érdemes volt otthon maradni az idei farsang utolsó szombatján! Most az lenne a feladatunk, hogy érvekkel támasszuk alá ezt az előlegezett bizalmat. Kezdjük talán a szerzők bemutatásával: Erdődy János és Gál György Sándor nevét sok sikeres előadásból bizonyára mindannyian ismerhetik, s a zeneszerző, Kemény Egonról is mindenkinek eszébe jut a Hatvani diákjai c. rádiódaljáték és a Valahol délen c. operett. Reméljük, most a Komáromi farsang ősbemutatója alkalmával is otthon tudja tartani színes melódiájú muzsikáját kedvelőinek nagy táborát. Akik a szereplőkre kíváncsiak, elég ha belekukkantanak a szereposztásba… A cselekmény pedig szintén csábít a meghallgatásra, hiszen Csokonai és Lilla szerelme valóban méltó irodalmi keret…”
1820 smaragd 2016-12-13 20:40:31
Az operettkedvelők ma ismét - legalább rövid részleteiben, és ezért köszönet Nagy Ibolyának - hallhatták a "Komáromi farsang"-ot, Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékát. A rádiófelvételeken is megörökített operettjei felsorolásával vezette be Nagy Ibolya a mára kiválasztott részletek indítását. A lírai melódiákat Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a budapesti Operaház akkor még fiatal művészei adták elő, mély átéléssel és csodálatra méltó szépséggel. Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Hlatky László a vidám dalokat énekelték, amelyek szintén nem maradtak hatás nélkül... Kemény Egon minden művében megjelenő, kiemelkedő hangszerelői tehetségét és tudását a zenekari részekben hallhattuk, megfigyelhettük. Az elhangzott dalok listáját ma reggel a "Házy Erzsébet" és a "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumokba jegyeztük be.
Az operettkedvelők ma ismét - legalább rövid részleteiben, és ezért köszönet Nagy Ibolyának - hallhatták a "Komáromi farsang"-ot, Kemény Egon kétszeres Erkel-díjas zeneszerző daljátékát. A rádiófelvételeken is megörökített operettjei felsorolásával vezette be Nagy Ibolya a mára kiválasztott részletek indítását. A lírai melódiákat Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, a budapesti Operaház akkor még fiatal művészei adták elő, mély átéléssel és csodálatra méltó szépséggel. Bilicsi Tivadar, Göndöcs József és Hlatky László a vidám dalokat énekelték, amelyek szintén nem maradtak hatás nélkül... Kemény Egon minden művében megjelenő, kiemelkedő hangszerelői tehetségét és tudását a zenekari részekben hallhattuk, megfigyelhettük. Az elhangzott dalok listáját ma reggel a "Házy Erzsébet" és a "Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)" fórumokba jegyeztük be.
1819 Búbánat 2016-12-12 10:10:06 [Válasz erre: 1818 Búbánat 2016-12-12 10:08:56]
Persze "Egy rózsaszál..."
Persze "Egy rózsaszál..."
1818 Búbánat 2016-12-12 10:08:56 [Válasz erre: 1817 Búbánat 2016-12-12 10:08:10]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása Bátorkeszin: Hej, rózsaszál a János Vitézből és a Hazám, hazám a Bánk Bán-ból.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása Bátorkeszin: Hej, rózsaszál a János Vitézből és a Hazám, hazám a Bánk Bán-ból.
1817 Búbánat 2016-12-12 10:08:10
[url] https://www.youtube.com/watch?v=X6a5MGqJ_S8; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No.1.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása. Bordal a Bánk Bán-ból. [url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=X6a5MGqJ_S8; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No.1.) [/url] Perencz Béla operaénekes előadása. Bordal a Bánk Bán-ból. [url] https://www.youtube.com/watch?v=BztCIsw_Rwg; Perencz Béla Bátorkeszin 2016. szeptember 18. (No. 2.) [/url]
1816 Búbánat 2016-12-12 10:07:34 [Válasz erre: 1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27]
Perencz Béla jelzett könyvének kiadását én is nagyon várom.
Perencz Béla jelzett könyvének kiadását én is nagyon várom.
1815 smaragd 2016-12-12 05:28:56 [Válasz erre: 1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27]
Perencz Béla választékos szavakkal, finoman beszélt a magas művészet céljáról, a kiválasztott emberek, a nagy művészek tehetségéről és kötelességéről, hogy a kapott "ajándékot" továbbadják és pályájuk végén el tudjanak számolni vele. (Tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy pontosan feljegyezzem mondatait.) Úgy gondolom, és ezért is térek most újra vissza erre, hogy azok nagyon fontosak voltak Nagy Ibolya műsorában, amely kezdettől fogva a Magyar Rádió kincseit hozza felszínre, a rádiófelvétekkel és meghívott vendégei színe javával. A műsorheteken hallható fenti témájú részletekkel - beszélgetésekkel, zenével, emlékműsorokkal - Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető, úgy is mint nagy színpadi tapasztalattal rendelkező csodálatos primadonna - láthatatlan fonalon húzza vissza a múltból jelenünkbe a nagy művészek példamutató zenei, színpadi, szakmai beállítottságát.
Perencz Béla választékos szavakkal, finoman beszélt a magas művészet céljáról, a kiválasztott emberek, a nagy művészek tehetségéről és kötelességéről, hogy a kapott "ajándékot" továbbadják és pályájuk végén el tudjanak számolni vele. (Tegnap nem voltam abban a helyzetben, hogy pontosan feljegyezzem mondatait.) Úgy gondolom, és ezért is térek most újra vissza erre, hogy azok nagyon fontosak voltak Nagy Ibolya műsorában, amely kezdettől fogva a Magyar Rádió kincseit hozza felszínre, a rádiófelvétekkel és meghívott vendégei színe javával. A műsorheteken hallható fenti témájú részletekkel - beszélgetésekkel, zenével, emlékműsorokkal - Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető, úgy is mint nagy színpadi tapasztalattal rendelkező csodálatos primadonna - láthatatlan fonalon húzza vissza a múltból jelenünkbe a nagy művészek példamutató zenei, színpadi, szakmai beállítottságát.
1814 smaragd 2016-12-11 23:41:27 [Válasz erre: 1813 Búbánat 2016-12-11 22:43:34]
Beszélt erről a témáról is, a rágalmazásokról és azok életük végéig ható következményeiről számos művész esetében. A művészek felkészülése és tudása, az érvényesülés lehetősége egykor összehasonlítva a mai helyzettel és hasonlóan fontos részei voltak az elmúlt adásoknak. Mondatait érdemes lenne idézni,azt hiszem könyvben is olvasni lehet majd vagy talán már meg is jelent.
Beszélt erről a témáról is, a rágalmazásokról és azok életük végéig ható következményeiről számos művész esetében. A művészek felkészülése és tudása, az érvényesülés lehetősége egykor összehasonlítva a mai helyzettel és hasonlóan fontos részei voltak az elmúlt adásoknak. Mondatait érdemes lenne idézni,azt hiszem könyvben is olvasni lehet majd vagy talán már meg is jelent.
1813 Búbánat 2016-12-11 22:43:34 [Válasz erre: 1812 smaragd 2016-12-11 10:12:17]
Perencz Béla kiemelten, példaként hozza Szabó Miklós operaénekest, akiről a kora kultúrpolitikája és azon belül az "operások" is mintha elfelejtkeztek volna; igazából soha nem kapta meg azt a méltó elismerést, megbecsülést, szeretetet, amelyet kimagasló operaénekesi és zenei műfordítói tevékenységével, példamutató, emberi és művészi hozzáállásával, alázatos, a pályán eltöltött több évtizedes tapasztalatával, értékes, "csak adni" kívánó segítőkész magatartásával még életében kiérdemelt volna (rá nemrég emlékezett a Dankó Rádió operettműsora); Perencz név nélkül megemlít egy neves basszistát az Operaházból, aki anno gyűlölködve szólt róla. Egészen hihetetlen történet...
Perencz Béla kiemelten, példaként hozza Szabó Miklós operaénekest, akiről a kora kultúrpolitikája és azon belül az "operások" is mintha elfelejtkeztek volna; igazából soha nem kapta meg azt a méltó elismerést, megbecsülést, szeretetet, amelyet kimagasló operaénekesi és zenei műfordítói tevékenységével, példamutató, emberi és művészi hozzáállásával, alázatos, a pályán eltöltött több évtizedes tapasztalatával, értékes, "csak adni" kívánó segítőkész magatartásával még életében kiérdemelt volna (rá nemrég emlékezett a Dankó Rádió operettműsora); Perencz név nélkül megemlít egy neves basszistát az Operaházból, aki anno gyűlölködve szólt róla. Egészen hihetetlen történet...
1812 smaragd 2016-12-11 10:12:17
Perencz Béla operaénekes most elhangzott szavai után a művészet minőségét illetően csak azt mondhatom, hogy érdemes a műsort ma este meghallgatni, gondolatai több "eltűnő" generáció tapasztalata is,remélem, hogy az éter minden kortárs érintetthez, általa ki nem mondott, jelenleg aktív művészcsoporthoz valahogy eljuttatja.
Perencz Béla operaénekes most elhangzott szavai után a művészet minőségét illetően csak azt mondhatom, hogy érdemes a műsort ma este meghallgatni, gondolatai több "eltűnő" generáció tapasztalata is,remélem, hogy az éter minden kortárs érintetthez, általa ki nem mondott, jelenleg aktív művészcsoporthoz valahogy eljuttatja.
1810 Búbánat 2016-12-09 11:09:49
Mostanáig még nem került fel a Dankó Rádió Facebook oldalára a ma délelőtti operettműsor részletezése, így ezt most ide beírom: Az adás Lehár Ferenc Luxemburg grófjának közzenéjével kezdődött (km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: BreitnerTamás) Az ezután következő első nagyobb zenei blokk Kálmán Imre zenéje volt: Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György, Palcsó Sándor, – ének, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Breitner Tamás. Most erről az élő koncertfelvételről hangzott el két szám, mégpedig A bajadérból (Kulinyi Ernő verseivel): - Odette és Radjani herceg kettőse (PászthyJúlia és Palcsó Sándor) - Radjani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom…” (Palcsó Sándor) Maradva ennél az operettnél, egy 1965-ös Qualiton-felvételről szólalt meg Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse: - „Szervusz, rózsám, kis csókos párom… - Zentai Anna és Kishegyi Árpád énekel (km. az Állami Hangversenyzenekar). Ennek a blokknak lezárásául, még egy részlet hangzott el A bajadérból: - Marietta és Napoleon vidám kettőse a II. felvonásból „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi… Jön~e velem nagysád shimmyt járni?...” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) A műsor második részében Ábrahám Pál - Harmat Imre – Földes Imre Viktória című operettjéből csendültek fel szép részletek, mely dalokat Házy Erzsébet, Melis György, Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert és Svéd Sándor tolmácsolta. - Koltay gróf és Viktória kettőse: „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good night” (HÁZY, Melis, km.: a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió és Televízió Esztrád Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Feri gróf és Lia San vidám kettőse, I.felv.: „Édes mamám, magát is a papám csókkal csalogatta tán” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) - Cunlight dala: „ Vén fiákeren suhantam én a Ringen át…/ Pardon, madam, hadd nyújtsak át egy szál rózsát” (Svéd Sándor) - Feri gróf és Lia San másik vidám kettőse, II. felv.: „Mauzi, te édes kisegér…” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) A műsor vendégét, Perencz Béla operaénekest - akinek egyik operafelvételéről bejátszást hallottunk: Tonió prológját énekelte Leoncavallo Bajazzókjából - ezúttal arról kérdezte a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogyan készül fel egy-egy új szereper? Perencz elmondta, mennyire fontos, hogy az adott szerepet lehetőleg anyanyelvi karmesterrel vagy korrepetitorral vegye át; a képesség kibontakozása, a tudás megszerzése hosszú gyakorlás, tanulási folyamat eredménye; számára nagyon sokat jelentett Kovács János karmester segítsége, akit nemzedéke kimagasló tehetségének tart: „tudásban, zeneiségben, érzékenységben Kovács János krémje az itthoni karmestereknek”. Ezek után mi mással fejeződhetett volna be a mai, Túl az Óperencián című műsor adása, mint Brahms Akadémiai ünnepi nyitányával, a csúcspontján megszólaló „Gaudeamus igitur” dallamaival, Kovács János vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. A délelőtti adást megismétli a rádió 18 és 19 óra között, ami az interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.
Mostanáig még nem került fel a Dankó Rádió Facebook oldalára a ma délelőtti operettműsor részletezése, így ezt most ide beírom: Az adás Lehár Ferenc Luxemburg grófjának közzenéjével kezdődött (km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: BreitnerTamás) Az ezután következő első nagyobb zenei blokk Kálmán Imre zenéje volt: Kálmán Imre születésének 125. évfordulója alkalmából 1979. december 3-án a Csepeli Munkásotthonban operetthangversenyt tartottak a zeneszerző műveiből (Marica grófnő, A bajadér, Tatárjárás, Cigányprímás, Csárdáskirálynő), közreműködött Kalmár Magda, Kukely Júlia, Pászthy Júlia, Gáti István, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, Korondy György, Palcsó Sándor, – ének, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényelt Breitner Tamás. Most erről az élő koncertfelvételről hangzott el két szám, mégpedig A bajadérból (Kulinyi Ernő verseivel): - Odette és Radjani herceg kettőse (PászthyJúlia és Palcsó Sándor) - Radjani herceg dala, I. felv. „Éj borong a földön, éj és csend… Ó, bajadérom…” (Palcsó Sándor) Maradva ennél az operettnél, egy 1965-ös Qualiton-felvételről szólalt meg Marietta és Napoleon St. Cloche vidám kettőse: - „Szervusz, rózsám, kis csókos párom… - Zentai Anna és Kishegyi Árpád énekel (km. az Állami Hangversenyzenekar). Ennek a blokknak lezárásául, még egy részlet hangzott el A bajadérból: - Marietta és Napoleon vidám kettőse a II. felvonásból „Aki tudja mi a sikk, mi a módi, rajong az a divatért mi nem ósdi… Jön~e velem nagysád shimmyt járni?...” (Kalmár Magda és Palcsó Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara) A műsor második részében Ábrahám Pál - Harmat Imre – Földes Imre Viktória című operettjéből csendültek fel szép részletek, mely dalokat Házy Erzsébet, Melis György, Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert és Svéd Sándor tolmácsolta. - Koltay gróf és Viktória kettőse: „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, Good night” (HÁZY, Melis, km.: a Harmónia Vokál és a Magyar Rádió és Televízió Esztrád Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Feri gróf és Lia San vidám kettőse, I.felv.: „Édes mamám, magát is a papám csókkal csalogatta tán” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) - Cunlight dala: „ Vén fiákeren suhantam én a Ringen át…/ Pardon, madam, hadd nyújtsak át egy szál rózsát” (Svéd Sándor) - Feri gróf és Lia San másik vidám kettőse, II. felv.: „Mauzi, te édes kisegér…” (Zentai Anna, Rátonyi Róbert) A műsor vendégét, Perencz Béla operaénekest - akinek egyik operafelvételéről bejátszást hallottunk: Tonió prológját énekelte Leoncavallo Bajazzókjából - ezúttal arról kérdezte a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, hogyan készül fel egy-egy új szereper? Perencz elmondta, mennyire fontos, hogy az adott szerepet lehetőleg anyanyelvi karmesterrel vagy korrepetitorral vegye át; a képesség kibontakozása, a tudás megszerzése hosszú gyakorlás, tanulási folyamat eredménye; számára nagyon sokat jelentett Kovács János karmester segítsége, akit nemzedéke kimagasló tehetségének tart: „tudásban, zeneiségben, érzékenységben Kovács János krémje az itthoni karmestereknek”. Ezek után mi mással fejeződhetett volna be a mai, Túl az Óperencián című műsor adása, mint Brahms Akadémiai ünnepi nyitányával, a csúcspontján megszólaló „Gaudeamus igitur” dallamaival, Kovács János vezényli a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. A délelőtti adást megismétli a rádió 18 és 19 óra között, ami az interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.
1808 smaragd 2016-12-08 15:56:43 [Válasz erre: 1807 Búbánat 2016-12-08 11:53:20]
Lehoczky Éva operaénekesnő számára, a Magyar Rádió felkérésére komponálta a "Hajnali szerenád" című koloraturdalt Kemény Egon, 1958-ban. Ez a dal életében az ő dala volt, több felvételen is megörökítették, ma, rá emlékezve Nagy Ibolya szavai után meghatóan hangzott.
Lehoczky Éva operaénekesnő számára, a Magyar Rádió felkérésére komponálta a "Hajnali szerenád" című koloraturdalt Kemény Egon, 1958-ban. Ez a dal életében az ő dala volt, több felvételen is megörökítették, ma, rá emlékezve Nagy Ibolya szavai után meghatóan hangzott.
1807 Búbánat 2016-12-08 11:53:20
A napokban elhunyt Lehoczky Éva emlékére , az egyik szép felvételével indította a mai operettadást a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Dankó Rádióban, aki megrendült szavakban fejezte ki érzéseit az elhunyt művészről: Kemény Egon Erdődy János versére komponált dala - „Hajnali szerenád” (km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Hidas Frigyes) – a kiváló koloratúrszoprán énekében csendült fel. Ezután két, számomra megunhatatlan, „klasszikus” operettből következtek részletek: Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10 A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara működött közre, Sebestyén András vezényelt. A mai műsorban négy remek részlet hangzott el erről az operettfelvételről: - Johann Jakob Brion, sesenheimi lelkész lányának, Friderikának a belépője (No.2) - Andor Éva - Friderika húga, Salomea és Goethe egyetemi évfolyamtársa, Jakob Michael Reinhold Lenz vidám kettőse (No.10.) „Elzászi lány, kicsi, elzászi lány…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) - Goethe dala „Ó lányka, ó, lánykám, imádlak én…” (Simándy József) - Friderika dala (No.3) „Szép virág ...” (Andor Éva) - Salomea és Reinhold Lenz vidám kettőse és tánc., No. 18. „Járd velem, babám!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt és az MRT Énekkara) Sir Arthur Sullivan mellett az angol operettirodalom másik klasszikusa Sidney Jones (1861-1946). Mintegy két tucat zenés darab fűződik a nevéhez, köztük: „San Toy”, „A medál és a lány”, „Cadonia királya”, „A Modell”, „Egy perzsa hercegnő”, „Az utah-i lány”. Leghíresebb alkotása az 1896-ban bemutatott „The Geisha” („A Gésa”) - a magyarországi bemutatón - 1897. - A gésák, vagy egy japán teaház története címen adták elő. Ebbe a művébe egy másik angol komponista, Lionel Monckton is beledolgozott: néhány dalt írt hozzá. Viszonylag korán, az utoljára 1916-ban bemutatott „The Happy Day” („A boldog nap”) műve után SidneyJones visszavonult a zenei közélettől. Ebben a döntésében közrejátszhatott egyrészt, hogy az utóbb bemutatott darabjainak fogadtatása nem érte el A gésa sikerét, és az a körülmény is, hogy a századfordulót követő években az angol nyelvterületen az operett visszaszorulásával és a jazz előretörésével egyidejűleg elterjedt új zenei stílus, a musicalek előfutárainak tekinthető zenés játékok és komédiák váltak egyre népszerűbbé. Ezt a műfajt, zenei stílust már nem érezte sajátjának. Ráadásul 1914-ben egy újsághír tévesen halálhírét keltette. Mivel zeneszerzői pályafutását befejezettnek tekintette, nem tiltakozott az álhír ellen, nem kért helyreigazítást. Élete hátralévő 30 évét magánemberként élte, egyetlen kottafejet sem vetett papírra. A Magyar Rádió „A gésák” teljes zenei anyagát felvette. A Rádió Dalszínház bemutatója: 1969. Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő Vezényel: Bródy Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Matz László Rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill - próza A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin - próza Mimóza – László Margit (Domján Edit) Fairfax – Bende Zsolt (Mécs Károly) Molly – Petress Zsuzsa Cunningham – Reményi Sándor (Csanaki József) Katána – Bartha Alfonz (Verdes Tamás) Lady Constance - Simor Erzsi - próza Juliette – Csala Zsuzsa - próza Imári márki – Csákányi László A Dankó Rádióban sokszor felcsendülnek ennek az operettfelvételnek is a részletei. A mai napon az alábbi zenei betétszámok kerültek adásba: - Tea-dal - km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Molly dala – km. Petress Zsuzsa, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Fairfax és Cunningham kettőse „Most fel hát a márkihoz” – Bende Zsolt, Reményi Sándor és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Az I. felvonás fináléja – Km. László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Reményi Sándor és Magyar Rádió és Televízió Énekkara A mai operettadás Lehár Víg özvegyének dallamaival zárult, az archív felvételen a Nyitányt maga a szerző vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma és egész héten át, Perencz Béla operaénekes a vendég, akivel Nagy Ibolya beszélget. Kiragadom egyik gondolatát, amit az operett műfajáról fogalmazott meg – fiatalkorában, a német nyelvterületen még mint tenoristának alkalma volt több Lehár, Kálmán és Johann Strauss dalműben színpadon fellépnie, és mint „bonviván” hódítani; meglátása szerint az operettszerzők közül kiemelkedik Lehár Ferenc sok esetben operai igényű zenéje, ami meglátása szerint semmivel nem marad el például Puccini egy-egy áriájának, duettjének a színvonalától, ahogyan énektechnikai nehézségeitől sem – összevetve egymással például Bohémélet és A cárevics ének-zenéjét, semmivel nem marad el Lehár műve Puccinié mögött. Lehár kései alkotásai, így a Paganini, a Frasquita, a Friderika, A Szép a világ, a Mosoly országa és a Giuditta szerepei is, legalább akkora nehézséget jelentenek és felkészülést igényel az énekestől mintha operát énekelne; de többet is tudnia kell: sok esetben táncolni meg prózát is mondani, jól érthetően beszélni. Egy operaénekesnek, így neki is, amikor operettet énekel, és/vagy a színpadon alakít ilyen szerepeket igen komoly kihívást jelent Lehárt énekelni! – mondja Perencz Béla, akitől ma is hallottunk egy operarészletet énekelni: a bejátszásban Mandryka monológja hangzott el Richar Strauss Arabella című művéből. A délelőtti adás ismétlését 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban, az internetes elérhetőség online: www.dankoradio.hu
A napokban elhunyt Lehoczky Éva emlékére , az egyik szép felvételével indította a mai operettadást a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Dankó Rádióban, aki megrendült szavakban fejezte ki érzéseit az elhunyt művészről: Kemény Egon Erdődy János versére komponált dala - „Hajnali szerenád” (km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Hidas Frigyes) – a kiváló koloratúrszoprán énekében csendült fel. Ezután két, számomra megunhatatlan, „klasszikus” operettből következtek részletek: Lehár Ferenc – Szenes Andor: Friderika A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10 A felvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara működött közre, Sebestyén András vezényelt. A mai műsorban négy remek részlet hangzott el erről az operettfelvételről: - Johann Jakob Brion, sesenheimi lelkész lányának, Friderikának a belépője (No.2) - Andor Éva - Friderika húga, Salomea és Goethe egyetemi évfolyamtársa, Jakob Michael Reinhold Lenz vidám kettőse (No.10.) „Elzászi lány, kicsi, elzászi lány…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt) - Goethe dala „Ó lányka, ó, lánykám, imádlak én…” (Simándy József) - Friderika dala (No.3) „Szép virág ...” (Andor Éva) - Salomea és Reinhold Lenz vidám kettőse és tánc., No. 18. „Járd velem, babám!” (Kalmár Magda, Bende Zsolt és az MRT Énekkara) Sir Arthur Sullivan mellett az angol operettirodalom másik klasszikusa Sidney Jones (1861-1946). Mintegy két tucat zenés darab fűződik a nevéhez, köztük: „San Toy”, „A medál és a lány”, „Cadonia királya”, „A Modell”, „Egy perzsa hercegnő”, „Az utah-i lány”. Leghíresebb alkotása az 1896-ban bemutatott „The Geisha” („A Gésa”) - a magyarországi bemutatón - 1897. - A gésák, vagy egy japán teaház története címen adták elő. Ebbe a művébe egy másik angol komponista, Lionel Monckton is beledolgozott: néhány dalt írt hozzá. Viszonylag korán, az utoljára 1916-ban bemutatott „The Happy Day” („A boldog nap”) műve után SidneyJones visszavonult a zenei közélettől. Ebben a döntésében közrejátszhatott egyrészt, hogy az utóbb bemutatott darabjainak fogadtatása nem érte el A gésa sikerét, és az a körülmény is, hogy a századfordulót követő években az angol nyelvterületen az operett visszaszorulásával és a jazz előretörésével egyidejűleg elterjedt új zenei stílus, a musicalek előfutárainak tekinthető zenés játékok és komédiák váltak egyre népszerűbbé. Ezt a műfajt, zenei stílust már nem érezte sajátjának. Ráadásul 1914-ben egy újsághír tévesen halálhírét keltette. Mivel zeneszerzői pályafutását befejezettnek tekintette, nem tiltakozott az álhír ellen, nem kért helyreigazítást. Élete hátralévő 30 évét magánemberként élte, egyetlen kottafejet sem vetett papírra. A Magyar Rádió „A gésák” teljes zenei anyagát felvette. A Rádió Dalszínház bemutatója: 1969. Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő Vezényel: Bródy Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Matz László Rendező: Cserés Miklós dr. Szereposztás: Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill - próza A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin - próza Mimóza – László Margit (Domján Edit) Fairfax – Bende Zsolt (Mécs Károly) Molly – Petress Zsuzsa Cunningham – Reményi Sándor (Csanaki József) Katána – Bartha Alfonz (Verdes Tamás) Lady Constance - Simor Erzsi - próza Juliette – Csala Zsuzsa - próza Imári márki – Csákányi László A Dankó Rádióban sokszor felcsendülnek ennek az operettfelvételnek is a részletei. A mai napon az alábbi zenei betétszámok kerültek adásba: - Tea-dal - km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Molly dala – km. Petress Zsuzsa, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Fairfax és Cunningham kettőse „Most fel hát a márkihoz” – Bende Zsolt, Reményi Sándor és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara - Az I. felvonás fináléja – Km. László Margit, Petress Zsuzsa, Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Reményi Sándor és Magyar Rádió és Televízió Énekkara A mai operettadás Lehár Víg özvegyének dallamaival zárult, az archív felvételen a Nyitányt maga a szerző vezényli a Bécsi Filharmonikusok élén. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma és egész héten át, Perencz Béla operaénekes a vendég, akivel Nagy Ibolya beszélget. Kiragadom egyik gondolatát, amit az operett műfajáról fogalmazott meg – fiatalkorában, a német nyelvterületen még mint tenoristának alkalma volt több Lehár, Kálmán és Johann Strauss dalműben színpadon fellépnie, és mint „bonviván” hódítani; meglátása szerint az operettszerzők közül kiemelkedik Lehár Ferenc sok esetben operai igényű zenéje, ami meglátása szerint semmivel nem marad el például Puccini egy-egy áriájának, duettjének a színvonalától, ahogyan énektechnikai nehézségeitől sem – összevetve egymással például Bohémélet és A cárevics ének-zenéjét, semmivel nem marad el Lehár műve Puccinié mögött. Lehár kései alkotásai, így a Paganini, a Frasquita, a Friderika, A Szép a világ, a Mosoly országa és a Giuditta szerepei is, legalább akkora nehézséget jelentenek és felkészülést igényel az énekestől mintha operát énekelne; de többet is tudnia kell: sok esetben táncolni meg prózát is mondani, jól érthetően beszélni. Egy operaénekesnek, így neki is, amikor operettet énekel, és/vagy a színpadon alakít ilyen szerepeket igen komoly kihívást jelent Lehárt énekelni! – mondja Perencz Béla, akitől ma is hallottunk egy operarészletet énekelni: a bejátszásban Mandryka monológja hangzott el Richar Strauss Arabella című művéből. A délelőtti adás ismétlését 18 órától hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban, az internetes elérhetőség online: www.dankoradio.hu
1806 Eusebius 2016-12-08 08:57:26 [Válasz erre: 1802 Eusebius 2016-12-07 08:23:07]
Németh Marika is 1925-ben született! (De sajnos ő csak 71 évet élt.)
Németh Marika is 1925-ben született! (De sajnos ő csak 71 évet élt.)
1805 Búbánat 2016-12-07 11:03:30
Lehoczky Éva tragikus halálhíréről nyilván nem tudhatott még Nagy Ibolya, a Túl az Óperencián című műsor szerkesztő-műsorvezetője, amikor összeállította a ma reggeli adás zenéit a Dankó Rádióban; ezeket az „élő” műsorokat mindig az adást megelőző pár nappal korábban veszi fel, aminek a felvételét halljuk az adott napon; Nagy Ibolyának mintha előérzete lett volna a tegnap bekövetkezett gyászról, mert a ma reggel lejátszott Offenbach-operett – a Párizsi élet - egyik bravúr-számát éppen Lehoczky Éva énekelte a stúdiófelvételéről. 09:19:23 Dal Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária -- Párizsi élet - A pohár csendül No.16. Lehoczky Éva csodálatos koloratúrszopránja ezen az 1980-ban készült rádió stúdiófelvételen is pompásan érvényesül! A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00 Fordította és a rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Gondremark báró – Bordás György (Sinkovits Imre) A báróné – Kincses Veronika (Almási Éva) Gardfeu vicomte – Fülöp Attila (Fülöp Zsigmond) Bobinet, a barátja – Miller Lajos (Lukács Sándor) Metella, a szerelmük – Mészöly Katalin (Béres Ilona) Frick, cipész – Palcsó Sándor (Zenthe Ferenc) Gabriella, a kesztyűs – Lehoczky Éva (Borbás Gabi) Pauline, szobalány – Ötvös Csilla (Csűrös Karola) Prosper, inas – Rozsos István (Paudits Béla) Urbain, inas – Kovács Péter (Raksányi Gellért) Alfonz, Gardfeu inasa – Garas Dezső Karadek grófnő – Tolnay Klári Juliette, a húga – Sunyovszky Szilvia A nagyszerű felvételről az alábbi remek dalok kerültek be a mai adásba: 09:13:15 - A báróné dala No.20 - Kincses Veronika 09:17:03 - Kettős: „Olyan tágas ez a város” No. 8. - Fülöp Attila & Bordás György. 09:19:23 - Dal: „ A pohár csendül” No.16. - Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária 09:21:19 - Frick dala „A pénzkirály, én az vagyok” No.6. Palcsó Sándor, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara A délelőtti műsor ismétlését – melyben még Szirmai Albert Alexandra című operettjének részletei is felcsendültek Neményi Lili, Szabó Miklós és Fekete Pál illetve Pászthy Júlia, Kelen Péter és Oszvald Marika stúdiófelvételeiről – a 18 órai adásban ismét meghallgathatjuk. Továbbra is a kiváló bariton operistánk, Perencz Béla a Dankó Rádió vendége a stúdióban, kivel Nagy Ibolya beszélget a művész énekesi pályájáról, a múlt és a jelen sikereiről, szerepekről, fellépésekről, a kezdetektől napjainkig bezárólag; tegnapelőtt a Dózsa Györgyből a finálé, tegnap a Toscából a Te Deum-jelenet részlete, ma az Otellóból a Bordal hangzott el énekében élő felvételekről.
Lehoczky Éva tragikus halálhíréről nyilván nem tudhatott még Nagy Ibolya, a Túl az Óperencián című műsor szerkesztő-műsorvezetője, amikor összeállította a ma reggeli adás zenéit a Dankó Rádióban; ezeket az „élő” műsorokat mindig az adást megelőző pár nappal korábban veszi fel, aminek a felvételét halljuk az adott napon; Nagy Ibolyának mintha előérzete lett volna a tegnap bekövetkezett gyászról, mert a ma reggel lejátszott Offenbach-operett – a Párizsi élet - egyik bravúr-számát éppen Lehoczky Éva énekelte a stúdiófelvételéről. 09:19:23 Dal Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária -- Párizsi élet - A pohár csendül No.16. Lehoczky Éva csodálatos koloratúrszopránja ezen az 1980-ban készült rádió stúdiófelvételen is pompásan érvényesül! A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1980. január 19., Kossuth adó 20.01-22.00 Fordította és a rádióra alkalmazta: Romhányi József Vezényel: Breitner Tamás Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Zenei rendező: Erkel Tibor Rendező: Cserés Miklós dr. Szerkesztő: Bitó Pál Szereposztás: Gondremark báró – Bordás György (Sinkovits Imre) A báróné – Kincses Veronika (Almási Éva) Gardfeu vicomte – Fülöp Attila (Fülöp Zsigmond) Bobinet, a barátja – Miller Lajos (Lukács Sándor) Metella, a szerelmük – Mészöly Katalin (Béres Ilona) Frick, cipész – Palcsó Sándor (Zenthe Ferenc) Gabriella, a kesztyűs – Lehoczky Éva (Borbás Gabi) Pauline, szobalány – Ötvös Csilla (Csűrös Karola) Prosper, inas – Rozsos István (Paudits Béla) Urbain, inas – Kovács Péter (Raksányi Gellért) Alfonz, Gardfeu inasa – Garas Dezső Karadek grófnő – Tolnay Klári Juliette, a húga – Sunyovszky Szilvia A nagyszerű felvételről az alábbi remek dalok kerültek be a mai adásba: 09:13:15 - A báróné dala No.20 - Kincses Veronika 09:17:03 - Kettős: „Olyan tágas ez a város” No. 8. - Fülöp Attila & Bordás György. 09:19:23 - Dal: „ A pohár csendül” No.16. - Lehoczky Éva & Mohácsi Judit & Németh Mária 09:21:19 - Frick dala „A pénzkirály, én az vagyok” No.6. Palcsó Sándor, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara A délelőtti műsor ismétlését – melyben még Szirmai Albert Alexandra című operettjének részletei is felcsendültek Neményi Lili, Szabó Miklós és Fekete Pál illetve Pászthy Júlia, Kelen Péter és Oszvald Marika stúdiófelvételeiről – a 18 órai adásban ismét meghallgathatjuk. Továbbra is a kiváló bariton operistánk, Perencz Béla a Dankó Rádió vendége a stúdióban, kivel Nagy Ibolya beszélget a művész énekesi pályájáról, a múlt és a jelen sikereiről, szerepekről, fellépésekről, a kezdetektől napjainkig bezárólag; tegnapelőtt a Dózsa Györgyből a finálé, tegnap a Toscából a Te Deum-jelenet részlete, ma az Otellóból a Bordal hangzott el énekében élő felvételekről.
1804 Búbánat 2016-12-07 10:29:46 [Válasz erre: 1803 Búbánat 2016-12-07 10:26:33]
Pontosabban "csak" a 87.-et...
Pontosabban "csak" a 87.-et...
1803 Búbánat 2016-12-07 10:26:33 [Válasz erre: 1802 Eusebius 2016-12-07 08:23:07]
És ott van még Vámos Ágnes is, aki a 88. életévét töltötte be idén...
És ott van még Vámos Ágnes is, aki a 88. életévét töltötte be idén...
1802 Eusebius 2016-12-07 08:23:07
Lehoczky Éva halálhírének kapcsán arra gondoltam, hogy az 1924-25-26-os évek mennyi nagyszerű énekesnőt adtak a magyar opera- és operettszínpadoknak, és nekünk, rádióhallgatóknak. Rajta kívül Zentai Anna, Rafael Márta, Gencsy Sári és Gyenes Magda jut az eszembe ebből az évjáratból. Közös vonásuk még a magas életkor, Gencsy Sári is 84 évet élt meg, Zentai Anna, Rafael Márta, Gyenes Magda (ők ketten külföldön) még velünk vannak.
Lehoczky Éva halálhírének kapcsán arra gondoltam, hogy az 1924-25-26-os évek mennyi nagyszerű énekesnőt adtak a magyar opera- és operettszínpadoknak, és nekünk, rádióhallgatóknak. Rajta kívül Zentai Anna, Rafael Márta, Gencsy Sári és Gyenes Magda jut az eszembe ebből az évjáratból. Közös vonásuk még a magas életkor, Gencsy Sári is 84 évet élt meg, Zentai Anna, Rafael Márta, Gyenes Magda (ők ketten külföldön) még velünk vannak.
1801 Búbánat 2016-12-06 21:02:30
LEHOCZKY ÉVA EMLÉKÉRE [url] http://operavilag.net/interjuk/lehoczky-eva/; „Akit rögtön feldobnak a Himalája csúcsára, az onnan már nem tud feljebb jutni” – interjú Lehoczky Évával [/url] Opera-vilag.net, 2010. december 8. „Operaházunk kiváló koloratúrszopránja, Lehoczky Éva idén márciusban ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. A művésznő a kerek évforduló alkalmából idézi fel nekünk pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja” A 91 éves korában elhunyt Lehoczky Éva felvételeiből válogattam ki párat - a Youtube-on található videók közül. [url] https://www.youtube.com/watch?v=ZrC4AV9pevo; Huszka: Aranyvirág - Tarantella - Lehoczky Éva [/url] Huszka Jenő: Aranyvirág / The Golden Flower - The Tarantella - Éva Lehoczky Km.: Budapesti Madrigálkórus, Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel / Conductor: Bánfalvy Miklós [url] https://www.youtube.com/watch?v=vRrmiZCGMyk; Lehoczky Éva – Csiribiribin [/url] Alberto Pestalozza-Salver Béla: Csiribiribin (Cirri Birribin) - Lehoczky Éva Km.: Az MR Esztrádzenekara, vezényel: Hidas Frigyes [url] https://www.youtube.com/watch?v=3I9sNk7cIj4; Kacsóh: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva [/url] Kacsóh Pongrác: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva Földényi Kórus, MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel: Polgár Tibor 1959 [url] https://www.youtube.com/watch?v=bJECqslUn60; Lehár: Éva - Éva belépője - Lehoczky Éva [/url] Lehár Ferenc: Éva - Éva belépője (Eva's Entrance) Énekel: Lehoczky Éva (Sung in Hungarian) MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel (Conductor): Sebestyén András [url] https://www.youtube.com/watch?v=eqvfgof1p8Y; Erkel: Hunyadi László - Cabaletta - Lehoczky Éva [/url] Erkel Ferenc: Hunyadi László - Gara Mária nászi dala, 3. felvonás / Cabaletta of Maria Gara (Act 3) Gara Mária: Lehoczky Éva Vezényel: Nagy Ferenc [url] https://www.youtube.com/watch?v=rL0XYetKRJg; Huszka: Bob herceg - Lehoczky Éva - A királyné dala [/url] Huszka: Bob herceg - A királyné dala - Lehoczky Éva (Km.: Bende Zsolt) [url] https://www.youtube.com/watch?v=gFpTiwuNpNE; Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Toujur l' amour Lehoczky Éva Turpinszky Béla [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=m430OxPIijE; Verdi: Az álarcosbál - Oscar áriája - Lehoczky Éva [/url] Verdi: Un ballo in maschera - Saper vorreste Oscar: Éva Lehoczky (Sung in Hungarian)
LEHOCZKY ÉVA EMLÉKÉRE [url] http://operavilag.net/interjuk/lehoczky-eva/; „Akit rögtön feldobnak a Himalája csúcsára, az onnan már nem tud feljebb jutni” – interjú Lehoczky Évával [/url] Opera-vilag.net, 2010. december 8. „Operaházunk kiváló koloratúrszopránja, Lehoczky Éva idén márciusban ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. A művésznő a kerek évforduló alkalmából idézi fel nekünk pályafutása legemlékezetesebb pillanatait. JÁNOSI ILDIKÓ interjúja” A 91 éves korában elhunyt Lehoczky Éva felvételeiből válogattam ki párat - a Youtube-on található videók közül. [url] https://www.youtube.com/watch?v=ZrC4AV9pevo; Huszka: Aranyvirág - Tarantella - Lehoczky Éva [/url] Huszka Jenő: Aranyvirág / The Golden Flower - The Tarantella - Éva Lehoczky Km.: Budapesti Madrigálkórus, Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel / Conductor: Bánfalvy Miklós [url] https://www.youtube.com/watch?v=vRrmiZCGMyk; Lehoczky Éva – Csiribiribin [/url] Alberto Pestalozza-Salver Béla: Csiribiribin (Cirri Birribin) - Lehoczky Éva Km.: Az MR Esztrádzenekara, vezényel: Hidas Frigyes [url] https://www.youtube.com/watch?v=3I9sNk7cIj4; Kacsóh: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva [/url] Kacsóh Pongrác: János vitéz - A francia királylány dala - Lehoczky Éva Földényi Kórus, MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel: Polgár Tibor 1959 [url] https://www.youtube.com/watch?v=bJECqslUn60; Lehár: Éva - Éva belépője - Lehoczky Éva [/url] Lehár Ferenc: Éva - Éva belépője (Eva's Entrance) Énekel: Lehoczky Éva (Sung in Hungarian) MRT Szimfonikus Zenekara Vezényel (Conductor): Sebestyén András [url] https://www.youtube.com/watch?v=eqvfgof1p8Y; Erkel: Hunyadi László - Cabaletta - Lehoczky Éva [/url] Erkel Ferenc: Hunyadi László - Gara Mária nászi dala, 3. felvonás / Cabaletta of Maria Gara (Act 3) Gara Mária: Lehoczky Éva Vezényel: Nagy Ferenc [url] https://www.youtube.com/watch?v=rL0XYetKRJg; Huszka: Bob herceg - Lehoczky Éva - A királyné dala [/url] Huszka: Bob herceg - A királyné dala - Lehoczky Éva (Km.: Bende Zsolt) [url] https://www.youtube.com/watch?v=gFpTiwuNpNE; Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Toujur l' amour Lehoczky Éva Turpinszky Béla [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=m430OxPIijE; Verdi: Az álarcosbál - Oscar áriája - Lehoczky Éva [/url] Verdi: Un ballo in maschera - Saper vorreste Oscar: Éva Lehoczky (Sung in Hungarian)
1800 Eusebius 2016-12-06 18:32:56
Ezzel a dallal szeretném felidézni Lehoczky Éva csodálatos hangját és előadóművészetét: [url]http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_kicsikem_ne_tetovazz__eva/lehoczky_eva__dal_a_szelroleva_dala;Lehár: Éva, Dal a szélről[/url]
Ezzel a dallal szeretném felidézni Lehoczky Éva csodálatos hangját és előadóművészetét: [url]http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_kicsikem_ne_tetovazz__eva/lehoczky_eva__dal_a_szelroleva_dala;Lehár: Éva, Dal a szélről[/url]
1799 Eusebius 2016-12-06 18:17:58
Gyászhír: Életének 92. évében 2016. december 6-án elhunyt Lehoczky Éva, a kiváló koloratúrszoprán énekesnő, az 1960-70-es évek ünnepelt operacsillaga. A Magyar Rádió számos operettfelvételt is készített vele, ezek közül sokat mostanában is hallhatunk a Dankó Rádió operettműsoraiban.
Gyászhír: Életének 92. évében 2016. december 6-án elhunyt Lehoczky Éva, a kiváló koloratúrszoprán énekesnő, az 1960-70-es évek ünnepelt operacsillaga. A Magyar Rádió számos operettfelvételt is készített vele, ezek közül sokat mostanában is hallhatunk a Dankó Rádió operettműsoraiban.
1798 Búbánat 2016-12-05 13:43:03 [Válasz erre: 1797 Búbánat 2016-12-05 13:41:04]
Elnézést, mellé ütöttem: "Szűz Máriát"
Elnézést, mellé ütöttem: "Szűz Máriát"
1797 Búbánat 2016-12-05 13:41:04 [Válasz erre: 1796 Búbánat 2016-12-04 12:09:33]
Ezen a héten [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/02/tul-az-operencian-perencz-bela-49-het/; Perencz Béla operaénekes [/url] Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban. „Pályafutása első évtizedében fellépett Párizsban, Tokióban és több német nagyvárosban is, ám ekkoriban tenor szerepeket énekelt. A Magyar Állami Operaházban is tenorként, a Parsifal címszerepében mutatkozott be, majd miután fachot váltott, nagy sikerrel testesítette meg a Fidelio Pizarróját, a Bánk bán Petur bánját és Tiborcát, a Tosca Scarpiáját, valamint az Elektra Oresztészét és Giorgio Germontot is Verdi klasszikus operájából, a Traviatából. Pályája elején játszott-énekelt operett főszerepeket is Németországban, és saját bevallása szerint, nagyon sokat tanult ezekből. Elsősorban azokat a Lehár és Strauss operetteket szerette meg, melynek dallamvilága és zenei színvonala sok munkát, és sok örömet hozott életébe.” Perencz Béla a mai adásban kérdésre válaszolva rögtön azzal kezdte, hogy a Magyar Állami Operaházban idestova 2012 óta nem lép fel – mert nem hívják. Így hát külföldi meghívásoknak tesz eleget – Wagner-szerepekben látni és hallani őt Romániában vagy Angliában. Elmesélte, milyen öröm volt számára idén nyáron is fellépni a híres bukaresti hangversenypalotában, az Atheneumban (Ateneul Român- A román zenei élet palotáját 1866-1897 között építették fel újklasszikus stílusban). Már tavaly énekelt ott a Parsifalban – csak a III. felvonást adták elő félig szcenírozott előadásban, melyben beugrással énekelte el Amfortas szerepét. (Perencz ehhez hozzáfűzte, érdekessége volt az előadásnak, hogy az a Maia Morgenstern színésznő játszotta el az ebben a felvonásbant szinte „néma” Kundryt, aki a Mel Gibson Passió című filmjében Száz Máriát alakította!) A sikeres bemutatkozása visszahívást eredményezett: Christian Badea karmester hívására októberben ezúttal a Parsifal I. felvonása került előadásra: Stefan Vinke ( Parsifal) , Eric Halfvarson( Gurnemanz) , Petra Lang (Kundry), Perenz Béla ( Amfortas) és Marius Bolos (Titurel). Perencz reméli, talán már legközelebb a teljes zenedráma előadásra kerül ott és abban is részt vehet. Angliában is egy Wagner-szereppel turnézott: az Opera North produkciójának Ring ciklusában játszották 2016 júniusában - júliusában a Siegfriedet, ebben Wotan (Wanderer) szerepét alakítja: a turné fontosabb állomásai: Royal Concert Hall (Nottingham), The Lowry (Salford Quays), the Southbank Centre (London) és Sage Gateshead. Siegfried: Lars Cleveman Brünnhilde: Kelly Cae Hogan Mime: Richard Roberts Wanderer: Béla Perencz Alberich: Jo Pohlheim Fafner: Mats Almgren Woodbird: Jeni Bern Erda: Ceri Williams Perencz Béla mesélt énekesi pályájának első időszakáról is, amikor német nyelvterületen élt és működött sokáig; akkor még tenor (hős tenor) szerepkörben foglalkoztatták és sok-sok operettet énekelt zenés színházakban és koncerteken is – ahol a szerkesztő-műsorvezető-társsal, Nagy Ibolyával (primadonna) is volt alkalma fellépni: első operettszerepe Danilo volt Lehár Víg özvegyében, ezt követte A gróf Johann Strauss posztumusz „Bécsi véré”-ben, majd Barinkay volt A cigánybáróban,de énekelte Edvint is a Csárdáskirálynőben. Perencz visszaemlékezése szerint a legkedvesebb, legigényesebb operettszerepe Lehártól a Cárevics címszerepe – amely teljes operaigényű énekszólamokkal bír, és persze amellett játszani, táncolni is tudni kell benne… Ezért is nagyon nehéz operettet jól előadni mondja Perencz Béla: „komolyan kell venni az operettet, igényesen kiállítani és előadni, akkor nem lesz nevetséges, giccses, mely torz kép áll ma is sokakban a műfajról. Jó előadásban ma is élő, sokak kedvenc zenéje marad, és időtálló élményben részesül a közönség, de a játszó-éneklő (opera)művészek szintén jól érzik magukat e szerepkörben is, fenn a színpadon. A Túl az Óperencián című operettadásban operazene is megszólalt: Erkel Dózsa Györgyéből jelenet és a finálé. Km. Perencz Béla, Fekete Attila, a Nemzeti Énekkar. A mai műsorból figyelembe ajánlom Johann Strauss Bécsi vér című operettjének 1976-os rádiófelvételéről bejátszott négy részletet, melyekben hallhattuk énekelni: Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnay György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényletével. A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a rádióban, az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
Ezen a héten [url] http://www.mediaklikk.hu/2016/12/02/tul-az-operencian-perencz-bela-49-het/; Perencz Béla operaénekes [/url] Nagy Ibolya beszélgetőtársa a Dankó Rádióban. „Pályafutása első évtizedében fellépett Párizsban, Tokióban és több német nagyvárosban is, ám ekkoriban tenor szerepeket énekelt. A Magyar Állami Operaházban is tenorként, a Parsifal címszerepében mutatkozott be, majd miután fachot váltott, nagy sikerrel testesítette meg a Fidelio Pizarróját, a Bánk bán Petur bánját és Tiborcát, a Tosca Scarpiáját, valamint az Elektra Oresztészét és Giorgio Germontot is Verdi klasszikus operájából, a Traviatából. Pályája elején játszott-énekelt operett főszerepeket is Németországban, és saját bevallása szerint, nagyon sokat tanult ezekből. Elsősorban azokat a Lehár és Strauss operetteket szerette meg, melynek dallamvilága és zenei színvonala sok munkát, és sok örömet hozott életébe.” Perencz Béla a mai adásban kérdésre válaszolva rögtön azzal kezdte, hogy a Magyar Állami Operaházban idestova 2012 óta nem lép fel – mert nem hívják. Így hát külföldi meghívásoknak tesz eleget – Wagner-szerepekben látni és hallani őt Romániában vagy Angliában. Elmesélte, milyen öröm volt számára idén nyáron is fellépni a híres bukaresti hangversenypalotában, az Atheneumban (Ateneul Român- A román zenei élet palotáját 1866-1897 között építették fel újklasszikus stílusban). Már tavaly énekelt ott a Parsifalban – csak a III. felvonást adták elő félig szcenírozott előadásban, melyben beugrással énekelte el Amfortas szerepét. (Perencz ehhez hozzáfűzte, érdekessége volt az előadásnak, hogy az a Maia Morgenstern színésznő játszotta el az ebben a felvonásbant szinte „néma” Kundryt, aki a Mel Gibson Passió című filmjében Száz Máriát alakította!) A sikeres bemutatkozása visszahívást eredményezett: Christian Badea karmester hívására októberben ezúttal a Parsifal I. felvonása került előadásra: Stefan Vinke ( Parsifal) , Eric Halfvarson( Gurnemanz) , Petra Lang (Kundry), Perenz Béla ( Amfortas) és Marius Bolos (Titurel). Perencz reméli, talán már legközelebb a teljes zenedráma előadásra kerül ott és abban is részt vehet. Angliában is egy Wagner-szereppel turnézott: az Opera North produkciójának Ring ciklusában játszották 2016 júniusában - júliusában a Siegfriedet, ebben Wotan (Wanderer) szerepét alakítja: a turné fontosabb állomásai: Royal Concert Hall (Nottingham), The Lowry (Salford Quays), the Southbank Centre (London) és Sage Gateshead. Siegfried: Lars Cleveman Brünnhilde: Kelly Cae Hogan Mime: Richard Roberts Wanderer: Béla Perencz Alberich: Jo Pohlheim Fafner: Mats Almgren Woodbird: Jeni Bern Erda: Ceri Williams Perencz Béla mesélt énekesi pályájának első időszakáról is, amikor német nyelvterületen élt és működött sokáig; akkor még tenor (hős tenor) szerepkörben foglalkoztatták és sok-sok operettet énekelt zenés színházakban és koncerteken is – ahol a szerkesztő-műsorvezető-társsal, Nagy Ibolyával (primadonna) is volt alkalma fellépni: első operettszerepe Danilo volt Lehár Víg özvegyében, ezt követte A gróf Johann Strauss posztumusz „Bécsi véré”-ben, majd Barinkay volt A cigánybáróban,de énekelte Edvint is a Csárdáskirálynőben. Perencz visszaemlékezése szerint a legkedvesebb, legigényesebb operettszerepe Lehártól a Cárevics címszerepe – amely teljes operaigényű énekszólamokkal bír, és persze amellett játszani, táncolni is tudni kell benne… Ezért is nagyon nehéz operettet jól előadni mondja Perencz Béla: „komolyan kell venni az operettet, igényesen kiállítani és előadni, akkor nem lesz nevetséges, giccses, mely torz kép áll ma is sokakban a műfajról. Jó előadásban ma is élő, sokak kedvenc zenéje marad, és időtálló élményben részesül a közönség, de a játszó-éneklő (opera)művészek szintén jól érzik magukat e szerepkörben is, fenn a színpadon. A Túl az Óperencián című operettadásban operazene is megszólalt: Erkel Dózsa Györgyéből jelenet és a finálé. Km. Perencz Béla, Fekete Attila, a Nemzeti Énekkar. A mai műsorból figyelembe ajánlom Johann Strauss Bécsi vér című operettjének 1976-os rádiófelvételéről bejátszott négy részletet, melyekben hallhattuk énekelni: Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnay György, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Breitner Tamás vezényletével. A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg a rádióban, az interneten is elérhető a www.dankoradio.hu oldalon.
1796 Búbánat 2016-12-04 12:09:33
Holnaptól egész héten át Perencz Béla operaénekes lesz a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorának vendége. Itt van egy régi, 2004-es interjúja, amit az Opera-Világ portál készített a neves baritonnal – akinek a nevével mostanság, sajnos, nemigen találkozni az operaelőadások színlapján--- [url] http://operavilag.net/interjuk/legjobb-befektetes-a-kvalitasra-valo-torekves-perencz-bela/; „Legjobb befektetés a kvalitásra való törekvés” [/url] Az operettadás hétfőtől-vasárnapig hallható a Dankó Rádió hullámhosszán délelőtt 9-től és az ismétlése során 18 órától, és online az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon.
Holnaptól egész héten át Perencz Béla operaénekes lesz a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorának vendége. Itt van egy régi, 2004-es interjúja, amit az Opera-Világ portál készített a neves baritonnal – akinek a nevével mostanság, sajnos, nemigen találkozni az operaelőadások színlapján--- [url] http://operavilag.net/interjuk/legjobb-befektetes-a-kvalitasra-valo-torekves-perencz-bela/; „Legjobb befektetés a kvalitásra való törekvés” [/url] Az operettadás hétfőtől-vasárnapig hallható a Dankó Rádió hullámhosszán délelőtt 9-től és az ismétlése során 18 órától, és online az interneten is a www.dankoradio.hu oldalon.
