Dohnányi, Debussy, Rachmanyinov - három különböző koncertfelvétel. Egy rengeteg külső és belső harc árán, évek munkájával igen magas színvonalra felhozott együttes dokumentuma.

A Kocsis Zoltán nevével fémjelzett Nemzeti Filharmonikusok rendszeresen műsorukra tűzik a köztudatban kevésbé jelenlévő műveket is. Most Schönberg és Varèse egy-egy darabját lemezre is vették.

Wilhelm Furtwängler a Berlini Filharmonikusok élén olyan előadást teremtett, mely elsöpri előítéleteinket. Az első tétel nem is kezdődhetne ijesztőbben: letipor, maga alá temet, a zene őrjöng, a zenekar hagymázas állapotban.

A Musikverein aranytól, virágtól díszes termében frissen borotvált öltönyös urak, elegáns dámák, a színpadon magyar viszonylatban elképzelhetetlenül jól kereső zenészek. Bezzeg mi... Bezzeg ők... pedig...

A trend szerint, ha valaki jubilál, akkor valami nagyon nagyot kell durrantania. Erre fel mivel állnak elő a Miskolciak 40. születésnapjuk alkalmából? Kék rapszódiával, Joplin-ragtime-okkal, és Ernst Fischer Az Alpoktól délre c. művével. Jó pont.

Az EMI dupla CD-jén két jól ismert, sokat játszott színpadi mű mellett olyan zenekari ópuszokat is hallhatunk, melyek sajnálatosan ritkán szólalnak meg a magyar koncerttermekben.

A Danubia Szimfonikus Zenekar fennállásának tíz éve alatt elég rendesen megalapozta hírnevét, ráadásul nem is csak a magyar koncertéletben. Recenzenseink igen kedvezően írtak a zenekar fellépéseiről, nagy a szurkolótábor, biztosan vásárlók is lesznek szép számmal.

Egy kiöregedett popsztár laza, spontán mozdulattal megpihenteti munkában elfáradt karját repülőgépe acél testén. Ráadásul a lemezborítón Karajan neve közel kétszer akkora, mint a bonni zeneszerzőé. Kevés lemez indult ilyen rossz antréval nálam.

Ravel olyan sok hangulatot ír le, hogy azt szavakkal visszaadni nem lehet. A lemez viszont elénk tárja mindazt a sokszínűséget, érzelemgazdagságot és képet, melyből jó táplálkozni, ha többnyire mégoly melankolikus is a muzsika.

Szóval adva van 9 nyitány, a hozzájuk tartozó Mozart operák nélkül. Nem szeretnék nagyon vulgáris hasonlattal élni, de kicsit olyan ez, mintha mindig csak az első randiig jutna el az ember.