Mozart: Ouvertures

Mozart
Ouvertures
Academy of St. Martin in the Fields
Neville Marriner
EMI 508505902

A nyitány mint műfaj valamikor a 1600-as évekre két ágra szakadt. Az egyik a francia ouverture, mely lassú, méltóságteljes, erősen pontozott ritmikájú résszel kezdődik, melyhez attacca kapcsolódik egy általában fugátós gyors rész, hogy aztán a lassú bevezető rövidített változatát visszahozva érjen véget.
A második, szintén háromrészes nyitány az olasz sinfonia, mely az előzőhöz képest fordított tempójú, azaz gyors - lassú - gyors részekből áll. Ez utóbbi nyitány típus lett aztán az alapja a klasszikus szimfóniának.

Az igény, hogy a nyitány ne csupán az opera elébiggyesztett zenekari bemelegítés legyen, hanem annak szerves része, valamikor a 18. század közepére kezdett egyre sürgetőbbé válni. Erre a francia nyitány típus látszott alkalmasabbnak, de ahogy Fodor Géza kitűnő tanulmányában (Kísérlet a Varázsfuvola nyitányának értelmezésére - 1988) rávilágít, a kétféle operanyitány a század második felében is egymás mellett élt és a francia ouverture típus hatott az olasz opera-sinfoniára.

Szóval adva van 9 nyitány, a hozzájuk tartozó Mozart operák nélkül. Nem szeretnék nagyon vulgáris hasonlattal élni, de kicsit olyan ez, mintha mindig csak az első randiig jutna el az ember. Annak is meg van ugyan a maga bája, de egy idő után talán többet is szeretnénk.

A CD-n látszólag mindenféle szerkesztési elv nélkül sorjáznak az opuszok. Se kronológia, se hangnemi rend. Kezdve a Figaróval (k.492) és a Varázsfuvolával (K.620), befejezve a Cosíval (K.588) és a Színidirektorral (Der Schauspieldirektor, K.486). Középen a többiek. A nagynevű testvérek árnyékában egy gyermekkori zsenge, a Lucio Silla. (K.135)

A St. Martin in the Field Marriner vezetésével jó tempót fog, és azt tartani is bírja. Ha nem is ezerszázalékosan makulátlan a játékuk (a \"biribiri\" nyitány éppen, hogy nem az), azért bőven meg lehetünk elégedve. Kicsit ugyan indulat nélküli az egész lemez, de talán a zenészek sem értették, hogy miért is kell nekik ezt most felvenniük.
Tanulság: ha operára vágynak, mégiscsak operába kell menni.
Ellenkező esetben marad a nosztalgia az első randevú iránt.