Szomorúzene (Ravel zenekari művei)

Maurice Ravel zenekari művei
Royal Philharmonic Orchestra
André Previn
EMI Classics
5 85077 2

Maurice Ravel a hangszerelés, a \"színkeverés\" nagy mestere volt. Ennek ellenére számos műve zongoradarabként kezdte pályafutását. A Valse nobles et sentimentales (Érzelmes és nemes keringők) is zongorára készült először (1911-ben), s csak később került sor a hangszerelésére. A két szélső robbanékony, hatásos tétel közé ékelődnek az érzelem egyes hullámait megjelenítő \"szkeccsek\", esetenként a felhőtlen boldogságot, néha a melankóliát hangsúlyozva, majd az epilógusban hallhatunk újra egy-egy dallamfoszlányt.

A Couperin sírja - akár a címéből is következtethető - nem vidám témát dolgoz fel. Az eredetileg hattételes zongoradarab 1920-as zenekari átiratából négy hallható a lemezen. A hat tétel mindegyike egy-egy, az első világháborúban elvesztett barát emlékére íródott. A prelűd magával ragad, mint egy zúgó hegyi patak, a másodikban gyermekien egyszerűnek tűnő (de komoly!) téma tér mindig vissza, a harmadik szomorkás, nem igazán táncos menüett, csak úgy süt belőle a boldogtalanság. A negyedik a rigaudon, mely eredetileg a XIV. században kialakult, de a francia forradalommal eltűnt provence-i táncot imitálja. Pergő, táncos, vidám és lendületes a rondótéma, a középső, lassú részben érezhetjük a Cote d\'Azur simogató bársonyos szelét, a mosolygó napsugarat, kész idill.

Felüdítésképpen következik az Alborado del gracioso - mire idáig elér a kedves hallgató, már mindent tud Ravel zeneszerzői fogásairól, a hangszerelésről nem is beszélve. Felpezsdít és elandalít a déli temperamentum és a mediterrán naplemente csöndje. De főleg a temperamentum ráz fel. Dübörögnek a rezek, csörög a castagnetta, már látom a flamenco-táncosokat, Carmen ehhez képest zárdaszűz. A morajló sötétség (tán a lélek vagy a természet halálfélelmet keltő vihara) és a kiderülő ég egyaránt jól érzékelhető, a visszatérő táncos téma pedig a Boleróhoz hasonló katartikus fergetegben végződik.

Nem újdonság, hogy Ravelt nagyon vonzotta a spanyol zene világa. Íme hát még egy példa, a Spanyol rapszódia (1907-08), felidézése látomásoknak, hangulatoknak, hangoknak és ritmusoknak, melyek egy részegítő spanyol éjszakából megmaradtak (Prélude a la nuit). A további három tétel különböző helyi táncformákat idéz (Malaguena, Habanera, Feria).

A Pavane egy infánsnő halálára még 1899-ben keletkezett, de csak 1910-ben írta át zongoráról zenekarra a szerző. Búslakodás egy beteg hercegnőért, aki egykor oly kecsesen járta a pavane-t, ezt az olasz eredetű táncot, mely a páváról kapta nevét, mert olyan kimérten járják. Bár, ha belegondolunk, akár egy francia nyelvészprofesszor miatt is szomorkodhatunk, hiszen Ravel állítólag csak azért adta művének ezt a címet, mert tetszett neki a hangzása (Pavane pour une Infante défunte).

Ravel olyan sok hangulatot ír le, hogy azt szavakkal visszaadni nem lehet. A lemez viszont elénk tárja mindazt a sokszínűséget, érzelemgazdagságot és képet, melyből jó táplálkozni, ha többnyire mégoly melankolikus is a muzsika. Previn és a Royal Philharmonic Orchestra a kitűnő szólistateljesítményekkel együtt hatásos gyűjteményt nyújt át nekünk.