Christoph Marthaler keze nyomán csuda egy Figaro született. Az egész előadás nyakon van öntve egy ironikus-abszurd szósszal, amely különleges, nehezen feledhető ízt kölcsönöz a produkciónak, és mindemellett a zenei megvalósítás sem szenved csorbát. Számomra ez a Mozart-év eddigi legkellemesebb meglepetése.

A posztromantika talán legszebb oratóriumának előadása látható ezen a DVD-n. Nagy szerencséje van annak, aki e felvételről ismerheti meg e művet. A karmester, Andrew Davis biztos kézzel, a darabhoz illő nagy formák iránti fogékonysággal irányítja a produkciót. Áhítatos pillanatokat és mély gondolatokat varázsol elénk.

\"Egy nap, a nem távoli jövőben, egy világhatalom megkérdőjelezhetetlen vezetője látogatást tesz a Közel-Keleten, a Birodalom globális zavarainak gócpontján.\" A színpadkép pontosabban eligazít, Cézár első áriáját, amelyben ünnepelteti magát, egy olyan emelvényről énekli el, amelyen ott a címer: President of the United States.

Az előadás teljes mértékben megfelel az intermezzo műfaji követelményeinek, hiszen elsősorban szórakoztat, s ezt igyekszik magas színvonalon tenni. Az apróbb bakikat (élő felvételről van szó) bőven feledteti a művészek élvezetes alakítása, a rendezés ötletessége, Dittersdorf könnyen befogadható, szórakoztató zenéje.

A felvétel készültekor Rubinstein már nagyon idős. Egy évvel vaksága és végleges visszavonulása előtt már nem sok mindent tud mutatni azokból az erényekből, amelyeket ifjú zongoristáktól - akár pályájuk legelején - meg szoktunk követelni. De húzzák csak közelebb a fotelt, és figyeljenek nagyon! Le lesznek nyűgözve.

Mike Newman nem tett mást, mint beültette a vonósnégyest egy-egy 17. illetve 18. században épült kastély szalonjába, és néhány kamerával, sok közelivel és kevés fantáziával, High Definition technikával mágnesszalagra rögzítette a playbacket. A zenei alapot a már számtalan díjat nyert, hosszan és jogosan méltatott CD-k szolgáltatták.

A körülmények - köztük a bonus trackben gondosan dokumentált húrszakadás - mintha felmorzsolnák az apró remekműveket, pedig Berezovszikj átélt és mintaszerűen választékos előadása nyomán új értelmet nyer az eroicamente előadásmód, pontról pontra gyönyörűen formálódnak és omlanak el a briliáns karakterdarabok.

Az intenzív külföldi visszhang dacára a Covent Garden és a madridi Teatro Real közös Trubadúr-produkcióját megörökítő kiadvány a magyar szakírók és sajtótermékek érdeklődését nem keltette fel, pedig meglátásom szerint illett volna beszámolni róla. Ha későn is, de most ez a pillanat is eljött.

Ha valaki zeneszerzőkről tud filmet rendezni, biztosan tud az operában is kezdeni valamit, gondolhatta Lorin Maazel, aki 1982 és \'84 között a Wiener Staatsoper igazgatója volt. Meg is hívta Ken Russelt egy Anyeginre, de mire a terv megvalósult, már Egon Seefehlner volt az igazgató, és Gounod Faustja az opera.

Jelenleg ennek a Luisa Miller-felvételnek nincs igazi riválisa a DVD-k között. Ám ha lennének is komoly \"vetélytársai\", feltehetően megállná a helyét a versenyben. Azt senki sem állítja, hogy ez a szerző legjobban megírt darabja, azonban vitathatatlanul látni-hallani kell, pláne egy ilyen remek előadásban, mint a Met 1979-es produkciója.