Egy Fedora a Met-ből

A közhiedelemmel ellentétben Umberto Giordano nem egyműves szerző. Más kérdés, hogy például a Fedora című, egyre gyakrabban játszott operája meg sem közelíti az Andrea Chénier színvonalát. A Fedora mostantól DVD-n is hozzáférhető, nem is akármilyen szereposztásban.

Mindenekelőtt: már megint az irigység beszél belőlem. Hiszen a Warner most piacra került újdonsága szerint \'81-ben olyan - zeneileg - szinte tökéletes Bűvös vadász-előadásnak tapsolhatott a Württembergi Operaház (szemlátomást) matinéközönsége, amely mifelénk legfeljebb egy-egy ritka, kegyelmi pillanatban jön/jöhet/jöhetne létre.

Májusban és júniusban összesen négy alkalommal látható a Salome a Magyar Állami Operaházban. Ennek apropóján talán nem minden tanulság nélkül való körbenézni a nagyvilágban, miként is játsszák ezt az operát máshol. A Universal DVD-jéből kiderül, hogy Londonban például már-már a tökéletesség alsó határát súrolva...

Elegancia és stílus - nagyot bizonyosan nem hibázhatunk, ha a fenti két fogalom felől közelítünk a Rossini-vígopera Glyndebourne-ban, 1983-ban készült felvételéhez. Kész szerencse, hogy mindezek ellenére sem érheti a produkciót a modorosság vádja. Ami első pillantásra is szembetűnik: nincsenek benne nagy nevek. Ez kétségkívül jót tesz az előadásnak.

A Metropolitan Opera, a konzervatív, tradicionális operajátszás egyik utolsó fellegvára most sem cáfolja meg önmagát - az 1988-as Trubadúr DVD-változata az égvilágon semmi meglepetést nem okoz. Papírforma, ám mégis igen élvezetes előadás.

A Warner most piacra dobott Triptichonjának elsődleges hibája a pocsék hangminőség. A Milanói Scala többé-kevésbé ismert szólistái ugyanis mellbevágóan kellemetlen dobozhangon énekelnek. A felvétel minősége erősen emlékeztet a valamikor nálunk is dívó opera-, illetve színházi közvetítések színvonalára. És ez most nem feltétlenül dicséret.

1990 júniusában az egyik televíziós csatorna is közvetítette Amerikában a Metropolitan Operából azt a négy estét, amelyen a teljes Ring került színre. Ezek az előadások jelentek most meg DVD-n. Ha már nem voltunk ott, lássuk, miről maradtunk le - legalábbis akkor, ha a Nibelung-tetralógia első darabjára lettünk volna kíváncsiak.

Hihetetlen jó előadás. Talán ennyi elég is lenne róla. Ami e mögött a rövid tőmondat mögött áll, az három óra tömény élvezet. A szónak minden értelmében. A Glyndebourne Fesztivál 1996-os előadása valami olyat tud, amiért érdemes beszerezni otthonra egy DVD-lejátszót.

Giordano legsikeresebb operája ritka vendég a hazai operaszínpadokon, pedig nem rossz zene, talán kissé bombasztikus, ám melódiában gazdag. Most egy londoni előadás DVD-változata kárpótolhatja a magyar operakedvelőket.

Autentikus az lehet, ami bizonyos írásos forrásokból kikövetkeztethető és megvalósítható, vagy nem mond tökéletesen ellent ezeknek. Autentikus vagy sem, William Christie két-három főszereplő kiváló alakításával és a többiek becsületes helytállásával együtt olyan előadást hozott össze, amely mint zenei produkció, elsőrangú.