Mit várhatunk egy film-adaptációtól, ahol a narrátor japán nyelven szól, a latin nyelven éneklő - szintén japán - kórust pedig helybeli zenekar kíséri? Elsősorban súlyos megrázkódtatást - pozitív értelemben! A színpadi látvány igazán hatásos, a rendezés egészen különleges és újszerű. A jó énekeseket ráadásba kapjuk.

A két rendíthetetlen királynő történetét Schiller drámája nyomán Donizetti is feldolgozta: operája zenei anyagát tekintve semmivel sem marad el a szerző legnépszerűbb darabjai, így például a Lammermoori Lucia mögött. Az ENO Stuart Máriája pedig kötelező darabja a belcanto-rajongók DVD-gyűjteményének.

18. századi Sevilla, 19. századi zene, 20. századi előadás, egy 21. századi nézőnek. Ez Jean-Pierre Ponnelle 1972-ben filmre álmodott A sevillai borbély-operafilmje. A rendezés inkább tévéfilm, mint operaelőadás - gátlástalanul a \"kamera szemébe\" nézve, csak nekünk énekelnek a hetvenes évek Rossini-sztárjai.

Harry Kupfer német rendező 1978-as bayreuthi Bolygó hollandija mérföldkő az operajátszásban, színházi analógiát keresve talán Peter Brook Szentivánéji álom-rendezéséhez hasonlíthatnánk. A nagyszerű hangzóanyaghoz olyan színpadi produkció társul, amelyet valamennyi operakedvelőnek látnia kell.

Bizonyára sokan őrzik még Karajan Carmenjének VHS változatát. Most újrakevert 5.1 DTS hanggal, ötféle választható felirattal újra a boltokba került az operairodalom talán legnépszerűbb, de mindenképpen a legtöbbször megfilmesített műve.

Jean Butler és Colin Dunne, miután a méltán világhírű Riverdance társulatával végigdübörögték Amerika, Ausztrália és Európa valamennyi nagyobb színpadát, Michael Flatley mindent és mindenkit beborító árnyékából kilépve állították színpadra önálló táncshow-jukat.

Aki jó Don Giovannit akar látni, annak New Yorkban a helye - ferdíthetnénk egy kicsit az egykor Pestet \"reklámozó\" szállóigét. A Metropolitan Opera előadása ugyanis igen jól sikerült, sőt, mi több, meghatározó felvétel készült belőle.

A Duna TV megint lépett egyet, és elkészítette legújabb Bartók-adaptációját. A csodálatos mandarint és a Cantata profanát ezúttal A kékszakállú herceg vára követte.

Van valami megfoghatatlan báj, sugárzó életöröm ebben A nürnbergi mesterdalnokok-előadásban, amely csak nagyon kevés, DVD-ről megtekintett műből árad olyan ellenállhatatlanul, mint a Metropolitan Opera 2001-es produkciójából.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a Deutsche Grammophon nemrégiben piacra dobott DVD-je a tavalyi év egyik legfontosabb megjelenése. A bécsi Staatsoper 1999 októberében bemutatott produkciója olyannyira pozitív művészi és kritikai fogadtatásra talált, hogy Tel Avivban és a Metropolitanben is azonnal lecsaptak rá.