A kísérőfüzet a film alapjául szolgáló, 1975. december 20-i zürichi bemutatót aposztrofálja zenetörténeti eseménynek, ami mindenképpen túlzás, legyen az 1607. február 24-i első előadásé ez a dicsőség. Viszont a három évtizeddel ezelőtti színrevitel mindenképpen operaelőadás-történeti jelentőségű esemény volt.

Az énekesek láthatóan minden igyekezetükkel a Muti-féle zenei koncepcióba való illeszkedést szolgálják, ez azonban nem mindig könnyű. Szerencsére olyan énekművészekről van szó, akik állják a sarat, hanggal is győzik, bár talán egyiküknél-másikuknál ez a túldimenzionált hangvétel lesz egy kicsit terhes a számomra.

Örömteli esemény, hogy a Muzsikás végre DVD-vel rukkolt elő, amelyen egy fontos koncertjének anyagát teszi közzé: a 2004. október 11-én a Zeneakadémián rögzített hangversenyt, amelyet Kodály, Bartók és Dohnányi előtt tisztelegve adott Sebestyén Mártával és a Danubia Szimfonikus Zenekarral közösen.

A borítón Harnoncourt látható, lángvöröses harci fényben, kissé \"bétóvenesre fotosopolva\". Ehhez képest a filmen pont két olyan Beethoven-szimfónia csendül fel, melyek a szerző felszabadultabb, tréfásabb, humorosabb oldalát mutatják meg, a rá már kissé túlságosan is jellemzőnek tartott patetikus, küzdelmes arca helyett.

Tulajdonképpen meglepő, de a filmművészet a maga évszázados menetelése során alig-alig akadt össze a mégoly látványos lehetőségeket rejtő operaművészettel. A remekművek rövid sorát most kiegészíthetjük Borisz Arapetjan Norma-filmjével, melyben a rendkívüli rendezés mellé hibátlan zenei teljesítmény társul.

Mélyen tisztelt Ruzicka Úr, Kedves Peter! Fel vagyok háborodva ezen a Mozart-revün, amit ti Szöktetés címén adtok, és a lemondásodat fontolgatom! Ha megteszi más, annál jobb. Hol van a török kolorit, hol a kelet mesés varázsa, és mindenekelőtt hol a fenében van Szelim pasa? Megmondom én: nincs sehol se!

Wilhelm Kienzl nevét ma kevés zenebarát ismeri, elsősorban olyan lemezgyűjtők, akik historikus felvételek iránt érdeklődnek, hiszen az opera egy-egy részlete a múlt század elejének sellakkorongjain gyakori vendég volt. Számos kompozíciója, köztük kilenc operája közül egyértelműen A bibliás ember a leghíresebb.

Még nincs két esztendeje, hogy megjelent Rost Andrea pazar Mozart-lemeze, melyen a Figaro házassága és a Don Giovanni hősnőinek áriáit szedte csokorba. S most itt van a DVD-n egy jóval szűkebb válogatás (operánként két-két ária) az említett zenei anyagból. Afféle klipek komolyzenei köntösben.

Az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon Ursel Herrmann és Karl-Ernst Herrmann rendezésében került színre a Cosi fan tutte. Nem kimondottan látványos, vagy ötletgazdag, de korrekt megoldásokat kínáló, kereken \"megrajzolt\", világos kontúrokat kereső produkció ez, nem mellesleg igen jó képességű énekművészekkel.

Martin Kusej salzburgi rendezése sajátosan stilizálja a Don Juan-mítoszt. A rendezőt bevallva-bevallatlan nem érdekli a kicsapongó nőfaló történetéhez tapadt számtalan klisé: antihősének immoralitása minden képzeletet felülmúló, a körülötte lévők pedig a teljes illúzióvesztés állapotában leledznek.