A vonósok mosolya (Sebestyén - Muzsikás - Danubia)

CLIP

Sebestyén Márta
Muzsikás Együttes
Danubia Szimfonikus Zenekar
Vez.: Héja Domonkos

KODÁLY, BARTÓK, DOHNÁNYI művei
Zeneakadémia, 2004. október 11.

MTV
Warner
25646 44172

Hosszú utat tett meg a Muzsikás Együttes a Hungarotonnál 1978-ben megjelent első album, az Élő népzene óta. Platina- és aranylemezek, a világ legrangosabb koncerttermeiben adott hangversenyek, táncházas és klubos fellépések, valamint egy-egy tag kirándulása más műfajokba jellemzi megérdemelt sikerekben gazdag útját.

Televíziós felvételek is készültek az együttesről. Ha az ember szemfüles volt, házilag rögzíthetett egy-egy elragadó hangulatú darabot (mint például a kilencvenes évek elején a Merlin Színházban felvett koncertfilmet, amelyen a banda az egyik friss csárdásban a szólamokat a bőgőtől az énekig egyenként bevezetve és kommentálva ismertette meg a lenyűgözött közönséggel), hogy aztán addig nézze oda-vissza a VHS-szalagot, amíg az ki nem nyúlik.

Örömteli esemény, hogy a Muzsikás végre DVD-vel rukkolt elő, amelyen ráadásul egy fontos koncertjének anyagát teszi közzé: a 2004. október 11-én a Zeneakadémián rögzített hangversenyt, amelyet Sebestyén Mártával és a Danubia Szimfonikus Zenekarral közösen adott.

A Muzsikás 1998-ban új fejezetet kezdett saját történetében. Ekkor jelent meg (szerzői kiadásban!) a később platinalemezzé érő Bartók album. Bár a Muzsikásra korábban is jellemző volt a tematikus szerkesztés, ezen a CD-n egy egészen újszerű ötlettel állt elő: Bartók Béla hegedűduóit mutatta be a közönségnek, mégpedig úgy, hogy az egyes darabok köré szerkesztett népdalokkal, táncdallamokkal megrajzolta az adott Bartók-mű zenei holdudvarát, vagyis azt a környezetet, amely a kompozíciót ihlette.

A lemez éppen azon a falmaradványon lépett át, amelyet Bartók döntött le, hogy saját műzenéjébe egy kis kovászt csenjen: a magyar és a román népzenét. Nem csoda, hogy a közönség kiemelkedő érdeklődéssel fogadta az Alexander Balanescuval közösen készített albumot.

A zenekar a maga által választott úton halad tovább, így jött a következő ötlet: az autentikus banda és a szimfonikus zenekar fúziója. Ehhez természetesen választhatta volna apropónak megint kizárólag Bartók zenéjét, a csapat azonban úgy döntött, a zenei merítést is nagyobb kanyarítással végzi. Bartók mellé odasorakozott Kodály és Dohnányi is. Az új anyagban tehát Kodály Páva-variációit, a Marosszéki táncokat, Bartók Magyar parasztdalait, Tánc-szvitjét és Román népi táncait, valamint Dohnányi Ruralia Hungaricáját, pontosabban e művek bizonyos részleteit mutatja be a Danubia Szimfonikus Zenekar, a Muzsikás pedig a népzenei anyaggal megfesti azok hátterét.

Egyes darabok ismerősek lehetnek, például a Páva-variácók mellett közölt Dunántúli ugrósok, vagy a Román népi táncok bizonyos dallamai, amelyek elhangzottak már a Bartók albumon is. Az \"újrafelhasználást\" természetesen az indokolja, hogy a választott népzenei anyag ezeket a műveket is jól kimutathatóan áthatja.

A DVD Clip címmel látott napvilágot, ami talán arra utal, hogy a zenei anyagban rövid darabok váltják egymást. Ennek ellenére ez a választás legfeljebb egy csillagos hármast ér, mert könnyen félrevezeti az érdeklődőt, ráadásul meg sem közelíti a korábbi Muzsikás-kiadványok címeit, amelyek azonnal megszólították a zenerajongót (Szép hajnali csillag, Szól a kakas már, Ősz az idő, Nem úgy van most, mint volt régen, Nem arról hajnallik, amerről hajnallott).

A választhatóság a magyar és az angol menürendszer között legfeljebb udvarias gesztusnak tekinthető, mint hasznos adaléknak, hiszen bármelyikre is kattint az ember, a magyar és az angol inzertek egyaránt megjelennek. A különbség csak az extraként feltöltött interjúnál érezhető, amely az angol menüpont alatt feliratozva látható.

A koncert képi anyaga viszont elismerésre méltó. Silló Sándor rendező jól tudta, szimfonikus zenekart filmezni majdnem olyan unalmas, mint BMW-ket számolni a csepeli bányató melletti földúton - hacsak az ember fia ki nem talál valamit. Ő kitalált. Ismeri a Bergman-féle Varázsfuvola nyitányában alkalmazott trükköt is, mely szerint kell találni egy szimpatikus női arcot (habár ő nem a nézőtéren, hanem a zenekarban talált), mégsem ez teszi mozgalmassá a felvételt: inkább a ritmusérzéke.

Halász Gábor operatőrrel és Király Ferenc vágóval kiváló munkát végeztek. A kamera mindig fél másodperccel előre tudja, melyik hangszer illetve hangszercsoport készül belépni, így a néző pontosan azt látja, amit hall.

Van még valami, amiért jó megnézni ezt a felvételt: azért a szakmailag elismerő mosolyért, amellyel a vonósszekció egyes tagjai lesik Sipos Mihály kezét a Dunántúli ugrósok alatt, vagy Sebestyén Mártát az Édes Gergelem közben, nem beszélve Héja Domokosról, aki szemlátomást rendkívüli örömmel vezényli a két együttes fúzióját.

A koncertfelvételhez egy nagyon profin vágott, pergő, zenei betétekkel tarkított, színes interjú-összeállítás kapcsolódik, amelynek szerintem legkedvesebb része, amikor Sipos Mihály nem állhatja meg, hogy a kezében levő hegedűvel szavait illusztrálandó bele ne húzzon egyet-kettőt a mikroportba.

A Muzsikás - az apró reccsenések-roppanások ellenére - ismét nevéhez méltó anyagot tett le az asztalra. A Clip című DVD-nek ott a helye a komoly- és a népzene kedvelőinek gyűjteményében is.