Bejelentkezés Regisztráció

Filmek

Pléjbek, avagy félúton (Két DVD a Takács Kvartettől)

2006-10-04 06:31:00 Széphegyi

\"Takács Takács Quartet

HAYDN: String Quartet in C major, op.33 no.3 \"The Bird\"
SCHUBERT: String Quartet in D minor, D810 \"Death and the Maiden\"
BEETHOVEN: String Quartet in F major, op.59 no.1 \"Razumovsky\"
Universal / Decca
0743140

BARTÓK: String Quartets 2, 3 & 6
Universal / Decca
0743141

Balázs Miklós múlt heti cikkében (Kicsit ázottan - halk dilemmák egy DVD felett) részletesen és igen pontosan megfogalmazta a komolyzene és a DVD kapcsolatát, a hangversenyélmény és annak képi világának mai állását. Megállapításaival egyrészt messzemenőkig egyetértettem, másrészt olvasása közben meglehetősen sokat bosszankodtam, mert úgy éreztem, írása elvette a kenyeremet. Mármint tervezett recenzióm lényegét fogalmazta meg. Mert ugyan miről írhatna az ember egy vonósnégyes-DVD kapcsán?

Azt mindannyian tudjuk, hogy a DVD alapvetően a videokazetták utódjaként, a mozifilmek lejárati idejének meghosszabbítására jött létre. Aztán igen gyorsan rákapott a pop/rock szakma, s lassan ugyan, de a népszerű klasszikusok is megjelentek a műanyag tokokban. Először a \"Három tenor\" típusú \"félkomoly\" gálakoncertek, és persze az opera. Mert az opera műfajából adódóan legalább annyira épít a színpadi mozgásra, a cselekmény dramatizálására, egyszóval a látványra, mint magára a zenére. Vagyis mindenképpen \"néznivaló\".

Látványos lehet persze egy hangverseny is. Az élő zenélés, az ott és akkor varázsát a különböző kameraállások, új látószögek tehetik teljesebbé, bár én ezekből a koncertfelvételekből éppen a krákogást, a szomszédok szuszogását - az abban a pillanatban nagyon is zavaró tényezőket - hiányolom.

Hosszúra nyúlt bevezetőm lényege, hogy feltegyem a kérdést; mihez kezdjünk egy pszeudo-koncertfelvétellel? Hogyan értékeljünk egy se nem hangverseny, se nem valódi filmes produkciót?

\"Takács Nigel Shepherd producer - az Interneten egyetlen komolyabb munkájára akadtam, a videozseni Brian Large-dzsal forgatott Cecilia & Bryn in Glyndebourn c. tévéfilmre - arra vállalkozott, hogy lefilmezi a Takács Kvartettet játék közben. A megvalósítást Mike Newmanre bízta, aki nem tett mást, mint beültette a vonósnégyest egy-egy 17. illetve 18. században épült kastély szalonjába, és néhány kamerával, sok közelivel és kevés fantáziával, High Definition technikával - vagyis a szokásosnál jobb képminőségben - mágnesszalagra rögzítette a playbacket. A zenei alapot a már számtalan díjat nyert, hosszan és jogosan méltatott CD-k szolgáltatták.

Az egyik csomagban a végtelenségig kifinomult humorral átitatott Op.33, No.3, \"A madár\" melléknevű Haydn-opusz, a zseniális Schubert-kvartett, a \"Halál és a lányka\", valamint a Razumovsky-kvartettek közül az első kapott helyet. A második DVD egységesebb, amennyiben a Gramophone-díjas Bartók-vonósnégyesekből kapott rajta helyet három. Az enteriőr itt is hasonló, s bár ez a filmből természetesen nem derül ki, a forgatás helyszínéül szolgáló Hatchlands Park ad otthon a világhírű Cobbe gyűjteménynek, mely Purcell, Bach, Mozart, Chopin, Mahler és Elgar billentyűs hangszereit gyűjtötte egybe.

Szóval itt van két DVD, amit nehéz értékelni, mert remekművek szólalnak meg rajtuk, vitán felülálló előadásban, másrészt hiányzik az a bizonyos plusz, amit vagy a pillanat varázsától törékeny koncertélmény vagy a valódi filmes újrafogalmazás, a látvány többlete jelenthetne. Négy nagyszerű muzsikus ad hangversenyt panellakásunk szalonjában. Csak éppen nem nagyon hiszem el nekik. Pedig a hitelesség ma már a legfontosabb a komolyzenében.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.