A megöregedés tudománya (Rubinstein DVD-n)

GRIEG: Piano Concerto in A minor, Op.16
CHOPIN: Piano Concerto No. 2 in F minor, Op.21
SAINT-SAENS: Piano Concerto No. 2 in G minor, Op.22

Artur Rubinstein - piano
London Symphony Orchestra
André Previn

Universal / Deutsche Grammophon
073 4195

A hangerőt ne tekerjék egészen föl, inkább húzzák közelebb a fotelt, és figyeljenek nagyon!
Biztosan hamar rájönnek, mi a különleges ebben a felvételben, és talán - hozzám hasonlóan - le is lesznek nyűgözve.

Pedig a felvétel készültekor Rubinstein már nagyon idős. Egy évvel vaksága és végleges visszavonulása előtt már nem sok mindent tud mutatni azokból az erényekből, amelyeket ifjú zongoristáktól - akár pályájuk legelején - meg szoktunk követelni. Tűz, keménység, él, virtuozitás nem sok maradt.
Hozzávetőlegesen pontos, eljátszik mindent, de dikciója mint az aggastyánoké. Motyog, időnként tétova. A Saint-Saëns-koncert technikás befejezése kissé elnagyolt. Mintha szaladni látnánk a nagypapát. Lehet, hogy még győzi, de azért nagyon aggódunk érte.

Nem olyan könnyű felismerni, mitől nagy formátum mégis. Első ránézésre sugárzik, hogy minden az ő kezében van, tőle jön és működik. Ami itt zene, arról többnyire nem a határozott mozdulatokkal dirigáló Previn tehet. Az ő működése amúgy látványos, lobogó haja biztosan sokakat meggyőz: így néz ki egy igazi karmester, pedig valójában csak modoros. A mozdulatsorokat, beintéseket mintha tükör előtt gyakorolta volna. Figyel és követ, de az irányításhoz kevés.

Ha csak a hangfelvételt hallanám, még hiányozna is egy erős karmester jelenléte. A nagy pillanatok, dinamika és tempóváltások kissé kopottak, fakók, és a lendület is kevés...

Egyetlen oka van annak, hogy ez a DVD mégis komoly érték. A kor igenis válhat esztétikai tényezővé. Persze a körülmények nem igazán szoktak érdekelni. Milyen volt a gyermekkora? Kisebbségi, vagy hátrányos helyzetű? Sőt, tulajdonképpen az sem foglalkoztat, hogy a zongoristának hány keze van.
Lejátssza, vagy sem? Csak ez számít!

És mégis. Rubinstein úgy öregedett meg, ahogy csak kevesen tudnak, ahogy a legnagyobbak tették és teszik. Csak a kevésbé fontos képességei fáradtak el. Maga mögött hagyta a sallangokat, a felesleget, a ráadást. Ahogy mondtam, játékában már nincs tűz - de nem az önbizalom és a tudás tűnt el, hanem az agresszió. Tudja, amit tud, de az igazát már nem akarja mások torkán lenyomni. Sok helyen és sok mindennel takarékoskodik, de ez az egész olyan, mintha egyenként dobálná ki a terheket. A legsúlyosabbak repülnek először, a legértékesebbek maradnak utoljára.

Ahogy mondtam: az öregúr motyog és időnként tétova, de nem baj. Húzzák közelebb a fotelt, és figyeljenek nagyon!