Városnézés. Múzeumok, emlékhelyek és kiállítások minden mennyiségben. Sir Simon Rattle kétszer, a Berliniekkel - elsőre XXI. századi művek, Holst nyomán, másnap Mozart. Majd Ramón Vargas és Kozená az Idomeneóban, Norrington vezényletével, végül egy korsó Trumer Weizen.

Hét nap a Salzburgi Játékokon, bécsi megállóval. Varázsfuvola Mutival, matiné Harnoncourt-ral, Don Giovanni Thomas Hampsonnal, sertéssült knédlivel, káposztával. Sör Frau Mariánál, ebéd a Vadembernél.

Az első (ijesztő, de szórakoztató) gondolat: ha nem lettek volna előre kiválasztott jelöltjeink, vajon ki lenne a zenei élet Chuck Norrisa és Colbertje? Szinte sajnálom, hogy nem tudtuk meg a választ.

\"Rólam majd mások írnak. És, persze, nagyokat hazudnak majd - de ez már az ő dolguk.\" - olvasható a Testamentumban. Hát most mi is írunk, és ha más nem is, az biztos igaz, hogy 100 éve született Dmitrij Sosztakovics.

Azt hiszem, itt valaki frankón feltalálta az időgépet. Próbálják ki: elég betérni a MűPa Bohém Éttermébe. Azért nem árt tudni, hogy nem előre, hanem visszavisz - úgy három évtizednyit.

A tanulás részeként kapott egy fontos figyelmeztetést: \"Fiatalember, magától függ, hogy vidéki bonviván, pesti tenorista vagy - művész lesz-e…\" - fordult hozzá Ferencsik János.

Elektronikus hangszerrégiségek, találmányok szólalnak meg szombaton a Művészetek Palotájában, az első elektronikus zenei kísérletek századik évfordulója alkalmából rendezett sorozat újabb koncertjén.

Ha Ausztria, akkor Mozart - különösképp idén. De mi van a többiekkel? Ki megy el a Bruckner-kegyhelyekre? Ki nézi meg Mahler tóparti alkotó-házikóját? Mi megtettük.

Érdekelhet minket egy fesztivál, ahol egy tucatnyi, számunkra ismeretlen kórus énekli az unalomig ismert darabokat? Igen, mert ez a fesztivál a Cantemus, a helyszín pedig Szabó Dénes birodalma.

Az első évben: ötlet. A másodikban: ismétlés. A harmadikban akár már hagyományról is beszélhetünk. Ismét Önökre bízzuk a döntést: ki, vagy mi lehetne méltó a Momus-díjra?