A mindenkire általánosan érvényes kötelező zeneiskolai szolfézs bevezetése annyit jelent, hogy az oktatásügy felelős vezetőinek igényük sincs az általános zeneoktatás színvonalának felvirágoztatására.

Hogy egy ilyen vagy akármilyen más verseny mennyire tiszta? Amennyire a közélet. Ne felejtsük el: itt részben karrierről, de sokkal inkább pénzről van szó.

A Gramophone közönségszavazatok alapján megválasztotta a \"Top Ten\"-t, a század tíz legjobb, legnagyszerűbb hangfelvételét. A lista bizony nagyon érdekes, tanulságos.

Közeli ismerősünk, lemezkritikai rovatunkat kritizálva megjegyezte, hogy az vagy amatőr előadókkal, vagy meglehetősen periferikus lemezekkel foglalkozik.

A mikroszkopikus formák és motívumok végtelen ismételgetésére koncentrálni a tudat beszűküléséhez, egyfajta révülethez vezet. Ez alkalmanként jól is eshet, de most már én ennyivel be nem érem.

Ezek a kritikák szigorúan csak a mi véleményünket tükrözik. Nem kívánunk az abszolút mérce csalhatatlan szerepében tetszelegni.

Az a jó a nyári szünetben, hogy a némi eufémizmussal pihenésnek becézett lustaságot és semmittevést úgy meg tudja unni az ember, hogy már a gálya padjára is visszavágyik.

Tenni, Adni, Jelet Hagyni

Paul Sacher - svájci karmester, műgyűjtő és alapítványtevő - a XX. század legjelentősebb zenei mecénása, ez év májusában elhunyt.

A Café Momus április elsején lett fél éves. Nem valami nagy idő, én is irigykedem a 75 éves Gramophone és a 150-nél is több Musical Times láttán.

Mennyit keresnek a tücskök?

A kívülállók legendákat mesélnek, a zenészek többnyire sírnak. Az tény: minden pénznél létezik még több. S az egyes szakmák kereseteit ugyan össze lehet hasonlítani, de nem érdemes. De pontosan mennyi is az annyi?