Mire figyeljünk

avagy a kritika kritikájáról

Közeli ismerősünk, lemezkritikai rovatunkat kritizálva megjegyezte, hogy az vagy amatőr előadókkal, vagy meglehetősen periferikus lemezekkel foglalkozik. Mit tehet az egyszeri szerkesztő? Utánanéz. S tényleg. Vagy legalábbis részben.

De ez nem baj. Mivel újságunk független, s egyetlen nagy lemezcég sem támogatja (megjegyzem kicsi sem), így megengedhetjük magunknak, hogy ne írjunk egy-egy új kiadványról csak azért, mert azt megrendelték tőlünk. Magam, s kollégáim csak és kizárólag olyan lemezekről írunk, amelyek ilyen vagy olyan okokból, de fontosak és érdekesek számunkra. Én a magam részéről szívesebben írok/olvasok recenziót egy amatőr kórus lemezéről, mint Anne- Sophie Mutter Penderecki albumáról. (A példa kiragadott, de nem véletlen. Üzenem a főszerkesztőnek.) (Jó jó, de akkor kérem vissza azt a Penderecki CD-t! - a szerk.) A napi aktualitásokkal reménytelen dolog volna lépést tartanunk. Nem győznénk se idővel, se apparátussal, de az újdonságok bemutatását egyébként is szívesen hagyjuk egy kereskedelmi tájékoztatóra, mint egy kiritikai rovatra.

És végül fontosabbnak tartom felhívni a figyelmet egy már-már elfeledett előadóra, lemezre, - még akkor is, ha az ma már nehezen beszerezhető -, mint egy futószalagon készült aktuális sztár kilúgozott perfekcionizmussal legyártott kompaktjára.