Tenni, Adni, Jelet Hagyni
Paul Sacher (1906-1999 emlékére
Paul Sacher - svájci karmester, műgyűjtő és alapítványtevő - a XX. század legjelentősebb zenei mecénása, ez év májusában elhunyt. A magyar közönség legutóbb 1988-ban a Budapest Kongresszusi Központban találkozhatott vele. Honegger Johanna a máglyán című oratóriumát vezényelte - azt a művet, amelyet 50 évvel azelőtt ő mutatott be Bázelben.
Bázelban született, élt és működött, ott is halt meg. Abban a városban, ahol Svájc Németországgal és Franciaországgal találkozik. Ezt két okból is fontosnak tartotta: biztonságérzetet adott neki, és nyitottá tette az újra. Jól érezte és meg tudta ragadni az I. világháború utáni zenetörténeti pillanatot. A zeneszerzők új nemzedéke elfordult a wagneri zenedrámától és a későromantika terjengős világértelmezésétől. Kamarahangzásra vagyott, közvetlen kifejezésre, játékos motorikára és távolságtartóbb esztétikára törekedett. Paul Sacher - aki szerint a zene nem lehet se fogyasztási cikk, se valláspótlék, hanem az intellektust kell megmozgatnia - mind a régi, mind az új zenében felfedezte a kifejezés új lehetőségeit, és mindkét területen bátran kezdeményezett. Együttesek és intézmények sorát hozta létre: Bázeli Kamarazenekar (1926), Bázeli Kamarakórus (1928), Schola Cantorum Basiliensis (1933). Ez utóbbi - a régi zene kutatásával és oktatásával foglalkozik - 1954-ben egyesült a Bázeli Konzervatóriummal, és ezzel létrejött a Bázeli Zenekadémia, amelyet 1969-ig Paul Sacher igazgatott. Az ő műve a Collegium Musicum Zürich (1941) is, melynek 1992-ig dirigense volt.
1934-ben nősült, Maja Hoffmann-Stehlint, a Hoffmann-La Roche Gyógyszeripari Konszern többségi részvényesének özvegyét vette feleségül. A milliárdos vagyon - amit kölcsönnek tekintett, mellyel a közösségnek és a kultúrának tartozik - lehetővé tette, hogy nagylelkűen támogassa a kortárs zeneszerzőket. Együttesei részére műveket rendelt tőlük, és meghívta őket a bemutatóra. Több, mint száz zenedarab született a megbízásából, és kétszáznál több ősbemutató fűződik a nevéhez. Neki köszönhetjük Bartók Divertimento, Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára, R. Strauss Metamorfózisok, Hindemith A mindenség harmóniája című művét, Honegger II. és IV. szimfóniáját, Stravinsky D-dúr concertóját. 1973-ban alapítványt tett, melynek részére megvette a szerzők hagyatékát. A Stravinsky-életmű megvásárlása után (5 millió dollárt fizetett érte), Webern és Maderna szellemi örökségét is megszerezte, majd megálapodott Boulezzal és Berióval, hogy haláluk után az ő anyagaik is a Sacher Alapítványhoz kerülnek. Az archívumban biblio-, audio-, és videotéka áll az érdeklődők és a kutatók rendelkezésére. A feldolgozás és a kutatás eredményeit zenetudományi kiadványokban teszik közzé.
Sacher gondoskodott a La Roche cég fejlesztéséről és vagyonának gyarapításáról is. 1938-tól 1996-ig az igazgatótanács tagja volt. A II. világháborút követően elérte, hogy a cég részvényeinek többsége továbbra is a Sacher-család kezében maradjon. A cég 1978-as válsága idején olyan új igazgatót állított a konszern élére, aki megoldotta a gondokat.
Művészetpártoló tevékenységét bel- és külföldön egyaránt elismerték. Megkapta az Európai Kulturális Érdemrendet, és Bázeltől Oxfordig több egyetem a díszdoktorává avatta. Szülővárosa életét nem csupán zeneileg gazdagította. ő építtette Bázel egyik idegenforgalmi látványosságát, a Jean Tinguely Múzeumot is, amely 1996-ban nyitotta meg kapuit.
Személyiségében, munkásságában művészet, tudomány és gazdaság egymást kiegészítve volt jelen. Boldog családi életet élt. Feleségével két lányt és egy fiút (most 18 éves) nevelt fel. A világ egyik leggazdagabb embere volt. Hátrahagyott vagyonánál csak a szellemi öröksége nagyobb - értéke felbecsülhetetlen. Már életében legenda volt. Thomas Mann - aki a Doktor Faustus-ban név szerint említi - irodalmi hőssé tette. Halála mindkét értelemben nagy korszakot zár: véget ért a XX. századi komolyzene.