Akkor most mi van? Nem lesz nagyon jó császári és királyi zenekarunk, csak kicsit jó? Vagy - hiszen azt nyilatkozták, hogy az alkalmatlan muzsikusok közül sem lesz mindenki eltávolítva - közepesen jó?

Ha valaki nem tudná, június 21-én volt a Zene Ünnepe. Ezt onnan lehetett észrevenni, hogy a Duna TV este tízkor leadott egy Mozart-zongoraversenyt.

Új és legfőképpen saját címre költöztünk. Hurcolkodásunk csupán virtuális, hiszen továbbra is a Budapest Music Center ad nekünk helyet, illendő ezúton is megköszönnünk a lehetőséget.

Tudják, hogy decemberben Budapesten járt Misztyiszlav Rosztropovics, a cselló élő klasszikusa, januárban pedig - hogy ugyanennél a hangszernél maradjunk - a néhány évvel korábban a Zeneakadémián forró sikerrel bemutatkozott Steven Isserlis?

A mindenkire általánosan érvényes kötelező zeneiskolai szolfézs bevezetése annyit jelent, hogy az oktatásügy felelős vezetőinek igényük sincs az általános zeneoktatás színvonalának felvirágoztatására.

Hogy egy ilyen vagy akármilyen más verseny mennyire tiszta? Amennyire a közélet. Ne felejtsük el: itt részben karrierről, de sokkal inkább pénzről van szó.

A Gramophone közönségszavazatok alapján megválasztotta a \"Top Ten\"-t, a század tíz legjobb, legnagyszerűbb hangfelvételét. A lista bizony nagyon érdekes, tanulságos.

Közeli ismerősünk, lemezkritikai rovatunkat kritizálva megjegyezte, hogy az vagy amatőr előadókkal, vagy meglehetősen periferikus lemezekkel foglalkozik.

A mikroszkopikus formák és motívumok végtelen ismételgetésére koncentrálni a tudat beszűküléséhez, egyfajta révülethez vezet. Ez alkalmanként jól is eshet, de most már én ennyivel be nem érem.

Ezek a kritikák szigorúan csak a mi véleményünket tükrözik. Nem kívánunk az abszolút mérce csalhatatlan szerepében tetszelegni.