Inkognitóban Budapesten

Szokás panaszkodni minálunk, hogy az utóbbi években megritkultak az olyan koncertek, amelyeken a világ napjainkban legelismertebb muzsikusai játszanának Budapesten és a vidéki nagyvárosokban. A jelenség okairól hosszan tudnának beszélni maguk a művészek, akik mégis jártak itt, és csak peres úton juthattak beígért gázsijukhoz. De mesélhetnének a kisebb-nagyobb hangversenyirodák is, amelyek megpróbálkoztak a "nagy nevek" szerződtetésével, de saját kárukon kellett rádöbbenniük, hogy Magyarországon a művészet szponzorálása még igencsak kialakulatlan, s gyakran az utolsó pillanatban - vagy azután - derül ki, hogy nem sikerült összekalapozni a koncertrendezéshez szükséges összeget.

Nagy művészek pedig mégiscsak jönnek - adhatnám hírül most elégedetten. Hiszen tudják, hogy decemberben például Budapesten járt Misztyiszlav Rosztropovics, a cselló élő klasszikusa, januárban pedig - hogy ugyanennél a hangszernél maradjunk - a néhány évvel korábban a Zeneakadémián forró sikerrel bemutatkozott Steven Isserlis? Sőt ez utóbbi koncerten fellépett az itthon ugyancsak ritka ajándékként hallható Tokody Ilona is!

Vagy mégsem tudják? Nem csodálkozom. A művészek, ahogy feltehetően számos más társuk is, "inkognitóban" jártak Budapesten. Vannak ugyanis nagy bankok és vállalatok, amelyeknek költségvetésébe belefér, hogy nagylelkű mecénásként olyan világnagyságokat szervírozzanak a közönségnek, akiket a megszűkült lehetőségű Filharmónia Kht. vagy a kisebb irodák sosem engedhetnének meg maguknak és nekünk.

Hálával tartozunk tehát elsősorban a mecénásoknak kiváló ötleteket adó Liszt Ferenc kamarazenekarnak, melynek tagjaival a fent említett csellisták játszottak, és persze a hangversenyt megrendező banknak és nagyvállalatnak. Azt már csak az ínyencek kedvéért említem, hogy hála illeti a szakácsokat is a kitűnő vacsoráért. Mert a koncertet végighallgatók jutalmul pompás vacsorában is részesülhettek.

Koncert és vacsora? No de hol? És mikor? Netán a szalonkoncertek után a Gundel áttért a zenekari rendezvényekre? - kérdezhetik most önök.

A válasz egyszerű. Az ilyesmi úgynevezett zártkörű hangversenyeken eshet meg. Karácsonyi ünnepségen, újévköszöntőn, ahová a cég dolgozóin kívül fontos ügyfeleket, magas rangú tisztviselőket, kormányhivatalok viselőit invitálják. Így történhet, hogy a Budapesten negyedszázada nem járt Rosztropovics zenekari estjén - ahol "előételként" a nagyszerű Cantemus kórust tálalta a szervező bank - a szépen öltözött urak és hölgyek közül jónéhányan unatkoztak - ki kulturáltan, ki kevésbé kulturáltan, ki pedig köhögésével, torokköszörülésével és tüsszögésével néha a szólistát is elnyomva. Így történhet az is, hogy e világsztárok fellépésein üres helyek tucatjai tátongnak a nézőtéren.

Nincsen öröm üröm nélkül - mondhatják önök erre. És persze most is igazuk van. De milyen könnyen segíthetnénk ezeken a keserűségeken! Csupán annyi kellene hozzá, hogy a koncertek nagylelkű szponzorai felajánljanak néhány jegyet a zenetanuló főiskolásoknak és konzisoknak.

Amilyen éhenkórász az ember diákkorában, talán még azt az ígéretet is feltételül szabhatnánk a belépőkhöz, hogy a vacsorából egy falatot sem esznek!