Vége a nyaralásnak

Az a jó a nyári szünetben, hogy a némi eufémizmussal pihenésnek becézett lustaságot és semmittevést úgy meg tudja unni az ember, hogy már a gálya padjára is visszavágyik.

Persze a jó időt, és az időnkénti lazítást még sokáig el tudnám viselni, de az ősszel szerencsére nem csak az esők és a rabszolgamunka szezonja jön el, hanem a koncerteké is.

Igaz, hangversenyek nyáron is vannak, de legtöbbjét valahogy nem sok kedvem volt meghallgatni. A mítikus hősöknek, vagy még inkább a szent őrülteknek kijáró alázatos tisztelettel tekintek azokra, akik a komolyzenében még üzletet látnak, de a gyertyafényes vacsorával egybekötött orgonakoncertet, vagy a romantikus várudvari produkciót hajlamos vagyok inkább turistacsalogató spektákulumnak, mint zenei eseménynek tekinteni. Nem utolsósorban azért, mert ilyenkor a műsorválasztás még a szokásosnál is sokkal óvatosabb, körültekintőbb - és laposabb. Lehet, hogy életem legnagyobb élményétől fosztom meg magam, ha nem éppen most, és nem egy üdülőhelyen hallgatom meg a d-moll tokkátát? Lehet, hogy új világ nyílna meg előttem, ha szolid szúnyogdögincsélés kísérettel kibővített hangszerelésben hallgatnám meg a Strauss keringők fúvószenekari átiratát? Lehet, hogyne lehetne - mégsem bánkódom és mentegetőzöm mulasztásom miatt.

Sajnálni csak azt sajnálom, hogy éppen arra az egy-két igazi eseményre nem sikerült "komolyzenei újsági" minőségünkben eljutnunk, amiről érdemes lett volna tudósítanunk nyáron is hűséges olvasóinkat. Nyomorultul röghöz- akarom mondani fővároshoz kötött létünk szomorú velejárója, hogy Szombathely, vagy Tiszadob - hogy csak a két legtávolabbit említsem - ilyenkor nagyon messze tud lenni számunkra...
Ahogyan tavalyi beharangozónkban meg is írtam, magazinunk létét egyedül az elektronikus kiadás és terjesztés "kvázi" ingyenessége teszi lehetővé. Pénztelenségünk nem tárgya semmilyen panasznak, sőt inkább büszkeséggel tölt el bennünket, hogy senkitől és semmitől sem függve módunk van igazi "underground" híreket, pletykákat és igazságokat is leírnunk.

Ha tehát valaha is arra vágynánk, hogy a Café Momust vállalkozássá tegyük, és szponzorokat, hirdetőket és mecénásokat keressünk, csak azért tennénk, hogy lehetőségünk legyen valóban minden fontos és érdekes dologról tájékoztatni Önöket. - Mert ez Önöknek jár!  Jár azoknak, akik a statisztika tanúsága szerint a nyári "uborkaszezonban" is naponta látogatták lapunkat.

Érdeklődésük - úgy érzem - kötelez bennünket. Az új szezonban még inkább igyekezni fogunk, hogy megszolgáljuk bizalmukat.