Szia, dobozos! - avagy időutazás a MűPa éttermében

Kezdjük a tényekkel: DNI-vel és Zétával fent nevezett vendéglátóipari egységbe beszéltünk meg találkozót ügyes-bajos dolgaink megtárgyalására. Mire odaértem, ők már sörük mellett ücsörögtek, rajtuk kívül vendég senki. Leülés, papír elő, aktuális nyűglődnivalók előhozatala, nosza, rajta.

Az hamar kiderült, hogy a személyzet tudja, mi a dolga: látják, hogy dolgozunk, és jó negyed óráig nem is háborgatnak olyan butaságokkal, hogy rendeljek tőlük valamit. Ez talán még rendben is lenne, úgy kell nekem - ha azt akarom, hogy egyből kiszolgáljanak, minek jöttem ide, menjek bármelyik kiskocsmába, ne a kultúrpalota éttermébe.

Asztalunk mellett egy ajtó, ami a különterembe nyílik. Mögötte bezzeg teltház, vigalom - muzsikaszó szűrődik ki, turistacsoport csücsül odabent, vacsizgatnak, közben az operett- és operairodalom gyöngyszemeiből hallgatnak részleteket, méltó módon, az alkalomhoz illően alulintonált előadásban. Kultúrszomjuk után az igazit oltják, deci veres ill. fehérborocskákat visznek be nekik, ungarische spezialität, gondolom. Ezzel sincs baj, a szakmában árukapcsolásnak, köznyelven pedig parasztvakításnak hívják az ilyesmit.

Egy idő múlva a pincérekről az is kiderül, hogy tapintatosságukkal csak félénkségük vetekedhet, ugyanis metakommunikatív zaklatásom ellenére sem mernek közeledni. Aztán szólok nekik, akkor már nincs mese, egyiküknek össze kell szednie minden bátorságát, és csak oda kell jönnie az asztalunkhoz, felvenni a rendelést.

És akkor elhangzik az a párbeszéd, amelynek hatása alól még ma sem szabadultam meg teljesen:

- Milyen csapolt sörük van?
- Semmilyen. Dobozos sörünk van.

Másodpercekig tartó, de évszázadosnak tűnő döbbent csend. Egy világ összeomlása. Gondolatban esetleges hallásproblémák fel- majd elvetése, aztán az \"eszi, nem eszi, nem kap mást\" alapján beletörődő rendelés.
Legyen!
Dobozos sör.
Az ország legújabb, legmodernebb kultúrközpontjának éttermében.
És alig drágább, mint máshol a csapolt.

Májusban közöltünk egy hírt, miszerint \"idén a Művészetek Palotája nyerte az építészeti szakma Oscar-díjának is nevezett FIABCI Prix d\'Excellence-díjat\". Az indoklásban az szerepelt, hogy \"a díj odaítélésével az esztétikai, méretbeli, funkcionális tulajdonságok mellett az átfogó minőséget, a működtetés színvonalát és a társadalmi igények kielégítését is díjazzák\".

Figyelik a dőlt betűs részt?

Ezek után vagy jöjjön oda az asztalhoz a prímás, és húzza a fülembe a Bohéméletből azt, amikor a Mimi meghal, vagy bővítsék az italválasztékot zacskós konyakkal, vagy dobják fel a hely hangulatát némi piros műbőrcsodával, de csináljanak valamit, mert ez így valahogy nem az igazi.
Flipper beszerzését nem javallom, mert lehet, hogy azzal megelőznék korukat.