Érdekelhet minket egy fesztivál, ahol egy tucatnyi, számunkra ismeretlen kórus énekli az unalomig ismert darabokat? Igen, mert ez a fesztivál a Cantemus, a helyszín pedig Szabó Dénes birodalma.

Az első évben: ötlet. A másodikban: ismétlés. A harmadikban akár már hagyományról is beszélhetünk. Ismét Önökre bízzuk a döntést: ki, vagy mi lehetne méltó a Momus-díjra?

Ha Svédországé nem is, valaminek biztosan a fővárosa. Legyen a zenéé! Mert zenészszemmel járva a skandináv félsziget egyik legdélibb városában akár ilyen gondolatokat is őrizhet az onnan hazatérő.

A Szegedi Szabadtéri Játékok múltjáról, jelenéről és jövőjéről folytatott beszélgetésnek három olyan vendége volt, akinek pályája elválaszthatatlan Szegedtől: Pál Tamás, Gyüdi Sándor és Kesselyák Gergely.

Három színpad, szegedi zenészek, két színész öt Szegeden született Bartók-vers, zongoraszóló, tánc, zenekar, hegedűduó, balett. Kicsit Bartók, eléggé magyar, és nagyon szegedi.

A diákok a társas zenéléssel, a tanárok a magyar zenetanítási módszerekkel ismerkedtek, az esti koncerteken pedig fellépett Argerich, a Capucon testvérpár, Yefim Bronfman és Fürst János is.

Mézesmadzag a pénzesebb hazai operarajongóknak és a buzgó rádióamatőröknek, avagy lássuk, mivel várják a nagyérdeműt a következő évadban a világ vezető operaházai, Bécstől New Yorkig.

Szombathely kedvetlenebb városnak tűnik most, mint a rendszerváltás előtt. Vagy csak a rendkívüli hőség elől menekültek el a lakók? Viszont van Bartók Fesztivál. Nagy a múltja, reményeink szerint nagy a jövője - de bennünket most, legalább két nap erejéig, a jelene érdekel.

Jöjjenek el július 1-jén 18 órára az A38 hajóra egy barátságos trécselésre, kávézásra, sörözésre, belépti díj fejében pedig hozzák el legrosszabb lemezüket - cserébe hazavihetnek egy másikat.

2006. június 12., Bécs. Van-e értelme ennek az adatnak? Az igazán lényeges dolgokkal kapcsolatban semmi sem történt - Ligeti művei eddig is halhatatlanok voltak, most ő maga is az lett.