Ma lenne 75 esztendős Abody Béla, aki ismeretterjesztő könyveivel, négy évtizeden keresztül napi rendszerességgel gyakorolt kritikáival járult hozzá oly sokunk zenei fejlődéséhez.

Én már nem értem, mi folyik itten. Mintha már ők sem tudnák, mit akarnak, és mit kéne tenniük. Nyilatkozgatnak, sztrájkolgatnak, lemondogatnak. De hát ez csak -gatás, -getés.

A bajom csak annyi, hogy hiába a nagy levélirogatási láz, meg a nyilatkozat-hegyek, halványlila gőzöm sincs, hogy mitől alkalmatlan az, aki létszámleépít és előadáscsökkent?

Parsifal a Staatsoperben, a Bécsi Filharmonikusok Gergievvel, zenei antikvárium a Webgassén, Karajan-speckó lemezbolt az Opera környékén - áprilisi impressziók a Császárvárosból.

Kávéházunk egyik asztalánál ismét felbukkant két régi ismerős. Ezúttal arról a levélről beszélgetnek, mely a múlt héten íródott Claudio Abbadónak egy MÁO-beli poszt ügyében.

Hivatalosan nem nemzeti ünnep a mai nap. De mi azért tudjuk, hogy az - még ha csupán egy születésnapról van is szó. És tudjuk azt is, hogy nemcsak nemzeti: nemzetközi ünnepnap.

\"…Johann Sebastian Bach is csak annyit mondott, hogy hegedűn nem lehetett azokat az akkordokat játszani, amit én cimbalmon szoktam. Játsszak csak úgy, ahogy akarok...\"

Az ötnapos fesztivál után az egyes művek méltatása nem lehet feladatunk. Inkább arról illenék elmélkednünk, hogy Kurtág György életművének hol a helye a zenetörténetben.

Bartók Béla Tanulmányi Versenyt hirdet a Hajdú-Bihar Megyei TIT. A témakörök között ott van szinte minden iskolai tantárgy - kivéve a zenét. Megpróbáltuk kitalálni a kérdéseket.

A Mezzo terveiről tudunk, de abba nem nagyon látunk bele, hogy amikor a komolyzenére szinte mindenhol keveset fordítanak, hogyan képesek egy ilyen színvonalú televíziót fenntartani.