Lux aeterna... (Ligeti György halálára)

\"Született 1923. május 28-án, Dicsőszentmártonban (ma Tirnaveni - Románia).
Zongorázni (és egy kicsit orgonálni) tanult magánúton. Az érettségi után a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre, így került a kolozsvári (ma Cluj-Napoca) konzervatóriumba, ahol zeneszerzést tanult Farkas Ferencnél; ekkor döntötte el végleg, hogy zeneszerző lesz....\"

Igen, így kezdődött Ligeti György pályája. Ez a legtöbb lexikonban benne van, a fenti idézetet a www.wikipedia.org magyar nyelvű változatán találtam.

2006. június 12., Bécs...
Most már ezt is tudjuk! Benne lesz a hivatalos életrajzokban, hogy a pálya ekkor és itt ért véget.
Már, ha egyáltalán...

Én legalábbis most kezdek ráébredni, hogy a legnagyobbak művei valóban haláluk után kelnek új életre. Biztosan lesznek életműkiadások, és lesznek, akik tiszteletből most nézik át a listát, és most rajzolnak sormintát a műjegyzék végére, de Ligeti azon kevesek közé tartozik, akiknek műveit később és lassan kezdik igazán megismerni és meghallgatni. Biztos vagyok benne, hogy Ligeti György nagy jövő előtt áll. Persze, zenéjét hallottuk eddig is, sőt, talán többször és többet is, mint más kortársakét...

\"Ligeti György nem a könnyen emészthető zene képviselőjeként ismert, a komolyzenei világ a dallamot és ritmust hangmasszává bontó kísérletei nyomán figyelt fel rá. Éppen ezért érdekes, hogy Ligeti munkáival a zenében kevésbé pallérozottak is találkozhatnak. A zeneszerző írt például egy darabot a King\'s Singers számára, munkáit pedig felhasználta Kubrick a 2001 Ûrodüsszeia, a Ragyogás és a Tágra zárt szemek című filmjeihez, sőt, a Charlie és a csokigyárban is hallhatóak Ligeti részletek.\"
(www.index.hu)

Én magam - úgy is, mint kevésbé pallérozott - szintén a 2001 Ûrodüsszeiában fedeztem fel magamnak. A film nagyon tetszett, a mozik nálunk is viszonylag korán, valamikor a hetvenes években bemutatták, de hangversenyeken, hanglemezeken Ligeti művei akkor még nem nagyon fordultak elő.

\"1950-től a bp.-i ZF zeneszerzés és ellenpont tanára. 1957-1969 Bécsben élt, tanított a nyári darmstadti új-zenei kurzusokon, 1961-től pedig vendégprofesszorként a stockholmi ZF.-n...\"
(Brockhaus-Riemann Zenei lexikon)

A még az \"átkosban\" megjelent háromkötetes lexikon nagyon szemérmesen veti oda, tulajdonképpen csak halványan érzékelteti: Ligeti 1956-ban elhagyta Magyarországot, és vele együtt a cenzúrát, a belterjességet. Érdekes feladat lenne azon elgondolkodni, hogy mit kezdett volna később itthon. Lehet, hogy nem is az orosz bevonulás, hanem az akkor szinte kötelező népdalfeldolgozások elől menekült?
Nos, ez talán túlzás, hiszen Ligeti már Budapesten is erős egyéniség volt, de saját stílusa, és remekművei tényleg ezután születtek.

Saját stílus? Jó lenne mélyebben ismerni és tudni, miben rejlik a hatása, de bármilyen okos Simone Hohmaier írása, mondjuk a mikropolifóniáról, tizenkéthangú tonalitásról, a végén ő is Ligetit idézi:

\"Már a Kürttrióban is egyszerre fedi fel és fátyolozza el Ligeti az egymásra csúszó síkokat, amikor egyfelől az emocionális rétegek mellett egyfajta »imaginárius, szintetikus folklór«-ról, cigányzene-allúziókról, Steve Reich-féle fáziseltolásról vagy a barokk zenei klisékre történő utalásról beszél, másfelől azonban hangsúlyozza a kompozíció talányosságát. Végül pedig Ligeti zenéje és ennek hagyományhoz való viszonya kivonja magát a tudományos megközelítés alól is: »mindezek a rétegek és elemek csak elrejtik azt a más módon létrehozott zenei valóságot, amely megfejthetetlen.«
(www.muzsika.net - Dalos Anna fordítása)\"

2006. június 12., Bécs...
Végül is, van-e bármilyen értelme egyáltalán ennek az adatnak a lexikonokban? Az igazán lényeges dolgokkal kapcsolatban semmi sem történt, hiszen Ligeti György művei eddig is halhatatlanok voltak, most ő maga is az lett.
Lux aeterna luceat eis!