Kurtág 80 +

Kurtág György születésnapját méltán ünnepeltük egy egész fesztivállal, nem hiszem, hogy sokan vitatnák: ez neki jár. Az egyes művek, és különösen az előadások méltatása sem lehet most feladatunk. Inkább arról illenék elmélkednünk, hogy Kurtág életművének hol a helye a zenetörténetben.

Ennek felméréséhez én talán nem vagyok elegendő, de azt el tudom mondani, hogy az én, privát zenetörténetemben milyen szerepet játszottak Kurtág művei - és talán az is elég tanulságos.

Lázadó kamaszkoromban különösen a romantikus szerzőkkel álltam hadilábon. Egy kalap alá véve mindent, Brahmstól az operán keresztül az operettig, az egészet apáink tinglitangli szórakoztató zenéjének véltem. Ekkoriban jószerivel semmi mást nem hallgattam, mint barokkot és - legfőképpen - kortárs zenei kísérleteket. Diákként rendszeres vendég voltam a Rottenbiller utcai KISZ-kultúrházban, a vasárnap délelőttönként szervezett \"Új Zenei Stúdió\"-happeningeken. Ez úgy a hetvenes évek első felében-harmadában lehetett. Akkoriban itt gyülekezett a \"kemény mag\", és nekem nagyon imponált minden ifjú és bátor titán, aki - akkor úgy tűnt - szembehelyezkedik a Kesztler-könyvből tanulható szabálygyűjteménnyel.

A saját ostobaságomon kívül talán mentőkörülménynek számít az a közhit is, hogy az európai zene alapjának számító tonális rendszer lehetőségei valahol Richard Strauss környékén kimerültek.
Valóban, a posztromantikus szerzők a természetes felhangsor minden tagját, minden szituációban, akár egyszerre is képesek használni.
Azzal pedig, hogy Bartók a kvintkör \"szemközti pontját\" is tonális rendszere részévé tette, a kör - most már szó szerint is - bezárult.

Változás, fejlődés tovább már nem volt elképzelhető ezen az úton. A zenében ekkor vált fő céllá, sőt öncéllá maga a kísérlet.

Ekkor rajzoltak öt vonalat az akvárium üvegfalára, hogy aztán a klarinétos lejátszhassa az úszkáló halakat. A zeneszerzés-tanszak növendékei állítólag ekkor készültek arra, hogy egy koncerten demonstratívan elfűrészeljék a zongora lábát. (Végül a vaskalapos tantestület nyomására beérték azzal, hogy befáslizzák.) Ennek az irányzatnak volt csúcsteljesítménye Cage híres, 4 perc 33 másodpercig tartó szünete. Úgy emlékszem, én Vidovszky László szintén zseniális Autokoncertjének hatására értem a pózna végére, ahonnan továbbmászni már nem lehet. Ragyogó, de egyszeri geg, ami értelemszerűen nem válhatott irányzattá. Számomra ott ért véget a zene, ezután hosszú évekig csak Bachot hallgattam.

Apránként és óvatosan, egyszerre több irányba tapogatózva sikerült nyitnom. Aztán már hallgattam a reneszánszoktól a romantikáig mindent, meghódítottam magamnak az operát, de a kortársakat majdnem tíz évig hanyagoltam - egészen Kurtág György születésnapjáig!

De nem e mostaniig!

Húsz évvel ezelőtt, a hatvanadik tiszteletére jelentek meg Hungaroton-lemezen a valójában korábbi, 1976-80 között keletkezett \"Truszova\" dalok, Csengery Adrienne és az Ensemble InterContemporain előadásában, vezényelt Pierre Boulez (SLPX 12776).

A korábbiakat már csak ezután kerestem hozzá, például a jóval korábban megjelent - és utóbb mérföldkőként emlegetett - Bornemisza Péter mondásai már csak ezután kerültek a fülem ügyébe.

Tényleg nem tudnám megmondani, hogy mivel hatottak annyira rám, de nagyon sokszor meghallgattam ezeket a lemezeket. Ez nem útkereső, nem kísérleti zene. Itt rendet találtam, és formát. A huszadik század zenéjében hasonló \"stabilitás\" ugyan előfordul, például a szeriális kompozíciókban, ám azok rendszerint kiszámítottak és merevek. Kurtág zenéje viszont izzóan szenvedélyes, expresszív. A \"szigorúság\" Kurtágnál nem gátolja, sőt, mintha segítené a kifejezés erejét. Nem sikkad el - mint nagyon sok kortárs irányzatnál - a zene legelemibb tulajdonsága, nevezetesen az, hogy \"szól\"!

Az, hogy Kurtág művei nem meglepetéssel, pukkasztással, ötlettel, geggel hatnak, hanem képesek zeneként megszólalni, hatni és \"működni\", számomra azzal a megnyugtató felismeréssel járt, hogy - sok ellenkező állítással, híreszteléssel szemben - mégsem ért véget a zenetörténet.

A \"Kurtág80\" fesztivál - számomra - ennek az ünnepe volt.