\"…e díszes társaságban…\" (Bál az Operában)

Történt egy és más az elmúlt napokban Opera háza táján. Ha valakinek volt kedve követni az eseményeket, az szinte percről-percre böngészhette a neten az újabb leveleket és nyilatkozatokat (ezekről rövid összefoglaló olvasható a Hírek rovatunkban).

Úgyhogy a MÁO legutóbbi, lincshangulattal egybekötött sajtótájékoztatóján volt esély némi fejvörösödésre, bekiabálásra. És ugyan hatlövetű jégcsákányok nem kerültek elő, de a rendezvényt szóváltások, gúnyolódások, beszólások tarkították.
Viszont az, hogy a szóváltóknak, gúnyolódóknak, beszólóknak mi a bajuk, az sem a levelekből, sem a sajtótájékoztató kapcsán adott nyilatkozatokból nem derült ki.

Mert mi is az alapállás? Hogy Hegyi mondjon le, mert alkalmatlan a MÁO vezetésére.
De mivel indokolják mindezt? A dokumentumok (azaz a Hegyinek címzett levelek) szerint kizárólag és egybehangzóan azzal, hogy csökken az előadások és a dolgozók száma.
Viszont önmagában az, hogy kevesebb előadás és dolgozó lesz, az még nem egyenlő azzal, hogy alkalmatlan az igazgató. Ilyen alapon a cégvezetők közel 100 százaléka leváltható lenne.
A létszámleépítést és a bérkeret-csökkentést nem tekinthetjük igazgatási válságnak, sajna még akkor sem, ha a közalkalmazotti tanács (mely állítólag valamennyi dolgozó véleményét képviseli) szerint az. S ha erre azt mondják, hogy ez nem megoldás, akkor nyilván azt is tudják, hogy mi a megoldás. Megannyi Oszkár, aki tudja, de nem mondja?

Mi van még, ami miatt alkalmatlan?
A sajtótájékoztató után hallhattuk, hogy csupa zöldség hangzott el. Rendben, de akkor tessék mondani, hogy mihez képest zöldség.
Nincs meg a modernizációs programhoz a személyi háttér? Halljuk, miképp lehetne biztosítani?
Rossz a modernizációs program ütemezése? Milyen ütemezés lenne jó?
Volt egy szakértők által készített első változat, amely kukában végezte? OK, de hát csak maradt egy másolat belőle, nézzük meg!

Kérnék számokat, adatokat, koordinátákat - egyáltalán: konkrétumokat, hogy hinni tudjak azoknak, akiktől eddig csupán annyit hallottam, hogy \"nem jó\".

Minden tiszteletem Kovács Jánosé, aki öncélú levélírogatás meg sajtóüzengetés helyett legalább tett valamit - nem ért egyet, hát lemondott. Korrekt lépés. Igaz, ez sajnos inkább kárára, mint hasznára van az operaéletnek. Mert nem biztos, hogy Hegyi a jó ember a poszton, és valószínűleg Keveházi és Kesselyák sem kaphatna szobrot a pótolhatatlan hősök csarnokában, de Kovács nélkül azért mégiscsak más.

Bozóki nem avatkozik közbe - de lehet, hogy ez a kisebbik rossz. És bár benne van a pakliban, hogy egy miniszterváltás esetén borul HÁJ széke, addig viszont az az alapállás, hogy van egy program, amibe bele kell vágni, és van egy főnök, aki ezt irányítja. Ehhez kell igazodni. Szóval megint csak életbe lép egy régi karikatúra szövege, miszerint az oroszlánok-keresztények meccset vegyük fix egyesre!

És álljunk meg egy pillanatra: egy szóval sem mondtam, hogy szerintem Hegyi Árpád Jutocsa alkalmas, jól csinálja, amit csinál, szimpatikus ember, és szívesen megörökíteném a családi videókon. De jelen helyzetben (szigorúan az elmúlt napok történéseit figyelembe véve!) csak tőle kaptunk olyan adatokat, amelyek legalább viszonyítási pontnak, számon kérhető tervnek tekinthetők - miközben körülötte tettre készen, ám érdemi indoklásra képtelenül gyűlnek a Brutus-klónok, kezükben barokk hangolású baseballütőkkel.
Aztán: ki tudja? Lehet, hogy még is kettes lesz az a meccs?
Végül is, attól még nem dől össze az aréna.
Csak tovább lepi a gaz.

A levél- és nyilatkozat-halomból többször visszaköszönt, hogy a MÁO nem egyszerűen egy operaház, hanem a magyar operakultúra szimbóluma.
Szerintem nem.
De ha mégis, akkor meneküljön, ki merre lát!