Zeneszerzők nyomában - Ausztriai kalandozások

Megadják a módját az osztrák sógorok a Mozart-évforduló megünneplésének, persze az irtózatos mennyiségű turista számára egész évben folyamatosan programokat kell biztosítani. Más zeneszerzőkről viszont mintha kissé megfeledteztek volna…

2006 Mozart éve, nem vitás: Salzburg, Mozart szülővárosa ünnepi lázban ég, a turisták özöne szinte elviselhetetlen, a zeneszerző szülőházában berendezett múzeum csúcsra járatódik, és egyébként is, a főbb nevezetességek környékén egy gombostűt sem lehet leejteni anélkül, hogy egy élelmesebb turista rá ne kérdezne: How much?

A salzburgi felhajtáshoz képest nagy a kontraszt, ha például Anton Bruckner szülőfaluját keressük fel. A Linztől csupán néhány kilométerre fekvő Ansfelden igazi unalmas porfészek, javára kell írni, hogy nem is próbálja híres szülöttét sztárként eladni. A 110 éve elhunyt Bruckner persze nem is jó alany erre. A vallásos nevelést kapott, műveit sokszor átdolgozó zeneszerző szülőháza később iskolaként funkcionált, most múzeum-féle, amely csak szűkös nyitva tartás mellett, vagy előzetes bejelentkezés alapján látogatható. A közelében felépült Bruckner-központ is inkább amolyan kiindulópont a környék nevezetességeinek megtekintéséhez. Innen indul például a szimfonikus kirándulóút, amelynek kilenc állomása a szerző egy-egy szimfóniáját jelképezi.

Ansfeldentől erdei autóút vezet a közeli St. Florianba, amelynek legfőbb nevezetessége az Ágoston-rendi kolostor és templom. Ez utóbbiban található Bruckner sírja: a zeneszerzőt végakaratának megfelelően a később róla elnevezett hatalmas orgona alatt temették el. Sajnos azon a napon, amikor ott jártunk, az orgonista pihenőt tartott, így nem hallgathattuk meg játékát. Nyaranta Bruckner-fesztivált is rendeznek az apátságban, változatos műsorral, a szerző kamarazenei műveivel, miséivel, és a hatalmas apparátust igénylő szimfóniákkal.

Salzburg környékén Mozarton kívül sok másik neves zeneszerző is megfordult. A császári üdülőhelyen, Bad Ischlben áll például a Lehár-villa. Lehár Ferenc 1912-ben vásárolta a ma múzeumként működő házat, és még halála évében, 1948-ban is visszatért ide. Sok művét itt komponálta, ezek (más Lehár-operettekhez és egyéb, elfeledett művekhez hasonlóan) rendszeresen színre kerülnek a Bad Ischlben minden évben megrendezendő Lehár-fesztiválon. Az idén a Víg özvegy mellett egy ismeretlen Suppé-darabot, a Fatinitzát játszották.

Az Attersee tó partján, Steinbach falucskában, szó szerint a kemping kellős közepén található a 95 éve elhunyt Gustav Mahler komponáló-házikója. A bejutás nem különösebben bonyolult, a kulcsot bárki elkérheti a kempinget is üzemeltető panzió recepcióján. A most Föttinger-panziónak hívott fogadó szolgált egykoron szálláshelyéül Mahlernek is, és a kis házacskát is tőlük bérelte. Megéri benézni a picinyke házba: a betérőt a Feltámadás-szimfónia hangjai fogadják, a ház közepén Mahler egyik zongorája áll, a falakon kottarészletek és visszaemlékezések, melyek tanúsága szerint a zeneszerző itt írta a II. és III. szimfóniáját, valamint több dalt is. Mahler-rajongók számára kötelező a vaskos, 1997 óta vezetett vendégkönyvbe is belefirkantani valamit.

A közeli Mondseeben, bár zeneszerzők emlékhelyeire nem bukkantunk, rangos kamarazenei fesztivált rendeznek a neves csellista, Heinrich Schiff védnöksége mellett. Schiffen kívül több híres előadó neve is megtalálható a közreműködők között, elég csak a Hagen Vonósnégyest, Julian Rachlint vagy Patricia Kopatchinskaját említeni.

Visszatérve Salzburghoz: az idei Ünnepi Játékokon az ambiciózus \"Mozart 22\" fedőnevű sorozat keretében a zeneszerző valamennyi operája illetve operatöredéke színre került. Sok előadás a Játékok saját produkciója volt, így természetesen mindhárom Da Ponte-opera, a Varázsfuvola, a tavaly nagy sikerrel bemutatott Mitridate, vagy a Titus kegyelme, ám akadtak vendégjátékok is, például az Ascanio Albában, amelyet Fischer Ádám dirigált.

Régi-új játszóhelyet is avattak idén, az egykori Kleines Festspielhaus helyén épült Haus für Mozart a most leköszönő intendáns, Peter Ruzicka szerint az összes eddigi teremnél jobban alkalmas akusztikai és színpadtechnikai szempontból a Mozart-operák előadására. Az idei Ünnepi Játékok nagy dobását, a Figaro házasságának felújítását is itt tartották, Susanna szerepében Anna Netrebkóval, akiért természetesen Salzburgban is megőrülnek az emberek, főként a tavalyi Traviata után. A karmester Nikolaus Harnoncourt volt, aki a Titus előadásait, valamint a Bécsi Filharmonikusok koncertjeit is vezényelte. Ez utóbbi zenekar fellépett még Pierre Boulez, Daniel Barenboim vagy Riccardo Muti dirigálásával is.

Mondják, a Salzburgi Ünnepi Játékok az egyik legdrágább fesztivál a világon. Nos, a jegyárakat tekintve mindenképp: a Figaro bemutatójára (amelyre természetesen hónapokkal előtte minden jegy elkelt) egy belépő 75 és 600 euró között volt, de az új előadásokért (mint például a Pierre Audi rendezte Varázsfuvola) is elkérnek minimum 45, maximum 360 eurót. Ez utóbbi egyébként a tavalyi, Graham Vick-féle, öregek otthonában játszódó produkciót váltotta. Az összesen kilenc játszóhely közül a Mozarteum koncerttermébe a legolcsóbb a bebocsáttatás, a \"Salzburgi debütálók\" című sorozat keretében fellépett Würtz Klára szólóhangversenyét már 8 és 45 euró közötti árakon is meg lehetett hallgatni. Schiff András koncertje a Grosses Festspielhausban kicsit drágább mulatság volt, 5 és 90 euró között mozogtak a jegyárak - gyaníthatóan nem túl sokáig.

Nem minden tanulság nélküli volt kirándulásunk, sok olyan helyre is eljuthattunk, amelyeket még az útikönyvek sem említenek. A salzburgi Mozart-maraton forgatagába való betekintés mellett sok más, esetleg csak az autópályáról észlelt emlékhely (mint például a Bruckner-ház) felkeresése is nagy kaland.