A legrosszabb lemezek klubja

Nem emlékszem már mindenre abból a könyvből, de az egyik, a szereplők bemutatásához fontos jelenet nagy hatással volt rám. Emlékezetből és nagyjából, természetesen nem szó szerint idézem:

Los Angeles poros külvárosában, a lámpás kereszteződésben egymás mellé gurul két nyitott batár. Talán Chevrolet, talán Mustang? Arrafelé is laknak - főleg a szegénynegyedekben - olyan fickók, akiknek státusszimbólum a hatalmas rozsdás kabrió.
Amíg tart a piros, gyanakodva méregetik egymást, ráadásul mindkettőjük kocsijában bömböl a magnó. Az egyikük aztán átkiabál:
- Ideadod a legrosszabb kazettádat cserébe az én legrosszabb kazettámért?
A másik nem is válaszol, csak rágógumizik, de bólint.
A kezdeményező áthajít egy dobozt, de a szomszéd csak vigyorog és visszakiabál:
- És ha nem adok semmit, csak elhajtok?
Erre pedig az előző pofa nem válaszol, csak elővesz egy félméteres pisztolyt a kesztyűtartóból, és lazán megjegyzi:
- Utolérlek!
Nincs több akadékoskodás, a haver egy kicsit morogva beletúr a kazetták közé, ő is átdob egyet, és mivel időközben zöldre váltott a lámpa, mindketten mennek a dolgukra.

Ugye milyen szép életkép? Filmre kívánkozik! Meg is csinálták, még 1975-ben, a főszerepben Robert Mitchummel (természetesen az imént idézett jelenet kimaradt...).

Azóta is azon gondolkodom, vajon milyen kazettáktól szabadultak meg így a srácok, lehet, hogy tényleg rossz felvételek voltak? Vagy csak megunták? Ezt már soha nem fogom megtudni.

Az ötlet viszont tetszik, játsszunk el vele egy kicsit - vagy akár valósítsuk meg mi is!

Ha egy barátunk végképp nem boldogul az ajándékba kapott norvég kortárs szerzeményekkel, még tetszhet neki egy másikunk által elviselhetetlennek tartott kora barokk opera.
Kedves orvos barátunk átszellemült arccal hallgat átható sercegést egy olyan 1928-as felvételünkről, amiről mi még azt sem tudtuk eldönteni, hogy az adott áriát férfi, vagy nő énekli. Adjuk oda neki, és kérjünk tőle cserébe Boulezt! Attól ő úgyis csak hidegrázást kap, nekem viszont még jól jöhet.
De ha nincs is csere, legrosszabb lemezem nekem is van, csak győzzek válogatni.

Viszont nincs rozsdás kabrióm, és amúgy sem a piros lámpánál szeretnék csereberélni. De ha van kivel és van mit, akkor nehogy már a hol hiányozzék!
Találtunk is egy megfelelő helyszínt: felkéredzkedtünk az A38 hajóra (ott horgonyoz a Petőfi híd budai hídfőjénél). Ott eljátszhatjuk a filmből kimaradt jelenetet úgy, hogy senki nem szelelhet el a zöldnél. És akkor a pisztolyokat is nyugodtan otthon lehet hagyni.

Jöjjenek el július 1-jén 18 órára, és készüljenek fel egy csöppet sem kriminális, viszont barátságos trécselésre, kávézásra, sörözésre, belépti díj fejében pedig hozzák el legrosszabb lemezüket. Lesz miről beszélgetnünk. Úgy gondolom, nincs értelme szorosan meghatározni a felkínálható felvételek formátumát és stílusát, nagyjából úgyis sejtik, mire gondoltunk. Csupán annyit kérünk - talán érthető -, hogy lejátszhatatlanul sérült vagy másolt CD ne legyen közöttük.

Mivel cseréről volt szó, aki hozott lemezt, vihet is. Hogy aztán annak mi lesz a sorsa? Meglátjuk. Lehet, hogy új gazdájánál beválik, de az is lehet, hogy az elcserélt helyett most már az lesz a legrosszabb.
Sebaj, ha minden jól és szépen sikerül, akár folytathatjuk is \"a legrosszabb lemezem\" klubgyűléseket, és akkor megint meg lehet tőle szabadulni.

A szabályokon még együtt is finomíthatunk, de annyit már most célszerűnek látszik kimondanunk, hogy valahogy el kell kerülnünk azt, hogy mindig ugyanaz a néhány - valóban katasztrofális - lemez forogjon körbe.

Ezért a harmadszor is visszakerült darabokat végleg kivonjuk a forgalomból, és miután a szezon végén nagyszabású \"leleplező\" kör-recenziót írunk róluk, elhelyezzük őket a Café Momus múzeumában, esetleg egy oklevél kíséretében postán elküldjük a készítőknek! Szerintem jó móka lesz...

Melyiket is vigyem...