Kendőzetlenül romantizáló, szlávosan dús, mély emocionális tartalmat közvetítő előadásai a feltartóztathatatlanul áramló, átütő erejű szenvedélyek kibontásával nyerték el alakjukat. A '80-as évekre par excellence orosz dirigens lett, aki sohasem riad vissza a zenében megragadható érzelmek leplezetlen kibontásától.

Zenészkollégák mesélik, hogy két nappal halála előtt meglátogatta a kórházban a nagy pályatárs, Krzysztof Penderecki, s azt ígérte neki, ha felépül, 2013-ban egy nagy közös nyolcvanadik születésnapot tartanak, melyen ő maga vezényli el a Beatus Virt. De ez már csak terv maradt...

Művészi hitvallása szerint csakis olyan zeneművet dirigált el, melyhez valóban közel tudott kerülni, s amely, ahogyan fogalmazott, "az élete részévé vált"; operakarmesterként pedig szívesebben dolgozott olyan énekesekkel, akik korábban sosem adták elő a darabot, elkerülve ezzel minden rossz rutint, vagy nemkívánatos beidegződést.

Eugen Jochum hangzó hagyatéka kevés kivétellel a német-osztrák repertoár reprezentatív alkotásait foglalja magában. A harmincas évek elejétől a nyolcvanas évek derekáig, vagy Johann Sebastian Bachtól Carl Orffig tart az út, melyet bejárt.

Produkciói valamiféle különös charme-mal bírnak, előadói stílusa - mely e tekintetben Adrian Boultéra emlékezet némiképp - jellegzetes líraiságot kölcsönöz még a nagy német szimfonikusok legszigorúbb kompozícióinak is.

Mindenekelőtt finom modorú, megfontolt, józan karmester hírében állt. Produkciói többnyire kiszámítottak, tartózkodóak, s bár sokszor kissé nehézkesek és talán problémátlannak tűnnek, mindig nobilis tartást, tisztes egyszerűséget kölcsönöznek a zeneműveknek.

Ormándy hangzó hagyatéka a XX. század egyik legterjedelmesebb ilyen jellegű teljesítménye. A magyar származású dirigens közel ötven év munkájaként mintegy négyszáz hanglemezt hagyott maga után, nagy részük a Philadelphia Zenekar közreműködésével készült el.

Budapest, Bécs, Salzburg és Milánó sztárja volt, vezényelte őt mások mellett Karl Böhm, Wilhelm Furtwängler, Erich Kleiber, Otto Klemperer, Hans Knappertsbusch, Ormándy Jenő, Tullio Serafin és Bruno Walter is. Tutsek Piroska ma lenne 105 esztendős.

Angolszász kritikusok akként méltatták Koussevitzky bostoni tevékenységét, mint aki sikerrel vegyíti Stokowski színgazdagságát és hajlékonyságát Toscanini rigorózus és szárazan precíz hangzásképével. Európaiként hozzátehetjük: van benne valami Furtwängler csalhatatlan drámai érzékéből is.

Mitropoulos nem sokat adott a zenekari játék tökéletességére, kicsiszoltságára, interpretációira inkább a spontaneitás kalandja, vagy ha tetszik, a zaklatottság jellemző, s kétségkívül hiányzik belőle a könnyedség, az elegancia.