A boldog-tragikus sugárzás hősnője: Moldován Stefánia (1931–2012)

Igazából nem is most halt meg, hanem akkor, amikor – vagy tíz esztendeje – az utolsó, a legutolsó előadás után lelépett azokról a bizonyos deszkákról. Utána kicsit meghalt a számunkra. Szép lassan mi is megszűntünk számára, ő pedig élt még bezárkózva a saját világába, az egyre sötétebb, az egyre komorabb magányban.

Kilenc év hallgatás (Lemezgyűjtő Klub a Társaskörben)

Meglehet, tavaly novemberben kellett volna elmennünk, hiszen akkor tartotta kétszázadik összejövetelét a Komolyzenei Lemezgyűjtő Klub, de egyrészt akkor ez nem jött össze, másrészt mindig érdekesebb az „ünneplésnél” az, hogy mi történik „másnap”. Nos, itt ugyanaz történik minden alkalommal: öt-hat ember összejön és lemezeket hallgat az Óbudai Társaskör pincéjében.

A Svéd Fellini, avagy tánc a múzeumban (Dansmuseet - Stockholm)

DNI pár napja megjelent Pas de deux című írása kapcsán arról (is) beszélgettünk egymással Skype-on, hogy a balett világa nem fészkel egyikünk szíve csücskében sem – de azért akadhatnak olyan apropók, amikor változik ez a helyzet. Istvánnál például a recenzeált előadás kapcsán. Nálam például a stockholmi Táncmúzeumban.

Karmesterportrék XLIX. – Hermann Scherchen

Igazi szikrázó intellektus, de „önjáró” elme volt, aki ismerte a férfilét napos és árnyékos oldalát egyaránt, s ha a munkája szólította, akár a világ végére is elzarándokolt, hogy hirdesse a zene semmihez sem fogható mágiáját.

Karikó 80

Arra már nem emlékszem, hogy kamaszként pontosan mire is gondoltam: milyen gyönyörűen énekel, és ráadásul milyen szép nő? Vagy arra, mily szépen énekel és milyen gyönyörű nő? Most az emlékek tucatjai tolulnak fel bennem – ugye érthető, hogy ez a rövidke köszöntő így nem egy hivatalos laudáció.

„Olyan légkör legyen, ami kizárólag a művészetet szolgálja” (Héja Domonkos, a Magyar Állami Operaház megbízott főzeneigazgatója)

Váratlanul érte a megbízatás, de vállalta, és hosszú távon gondolkodik a feladatban, ráadásul még a balettegyüttest is vezényli. Főzeneigazgatóságának első félévéről, tapasztalatairól, terveiről kérdeztük Héja Domonkost, a Magyar Állami Operaház megbízott főzeneigazgatóját.

Karmesterportrék XLVIII. – Kertész István

Tizenöt év. Nagy jóindulattal is mindösszesen ennyit töltött el Kertész a nemzetközi zenei életben, ám ez a tizenöt tartalmas esztendő elegendő volt arra, hogy a kor legnagyobbjainak nyomába érjen.

Karmesterportrék XLVII. – Sir Charles Mackerras

Mondják: ha épp nem az operában vagy a hangversenypódiumon vezényelt, bizonyosan a lemezstúdióban vagy a kottatárban sürgött és kéziratokat tanulmányozott vagy régi hanglemezeket hallgatott.

„Alakítani szeretném az emberek igényét” (Gulyás Dénes, a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának vezetője)

Új vezetése van a szép múltú, de mostanában hányattatott sorsú pécsi operatársulatnak. Gulyás Dénessel, az operatagozat vezetőjével legújabb premierjük kapcsán beszélgettünk.

„A közönség igényei a legfontosabbak” (Göllesz Zoltán, a Nádor-terem vezetője)

A magyar hangversenyélet a koncertrendezők „jóvoltából” viszonylagos kiszámíthatósággal működik. Az elmúlt év elején a Nádor-teremhez köthetően viszont megindult egyfajta változás. Az ötletgazdával, Göllesz Zoltánnal beszélgettünk az új szisztémáról.

Karmesterportrék XLVI. – Erich Kleiber

Azon „tárgyilagos” karmesterek közé tartozott, akik igyekeztek kordában tartani az érzelmeket, és valamiféle jól megszabott arányt tartani a szubjektív mondanivaló és a száraz objektivitás között, így olvasatai sohasem váltak sem önkényessé, sem személytelenné.

Karmesterportrék XLV. – Leonard Bernstein

Miután New York a lábai előtt hevert, az egész világot vette a nyakába, hogy hirdesse „az igét”: komponált, vezényelt, zongorázott, tanított – igazi showman lett. Excentrikus, ellentmondásos, ugyanakkor hallatlanul izgalmas, karmesterként bizonyosan megkerülhetetlen figurája ő a XX. század előadó-művészetének.

„Olyan életművekről van szó, amiket nem szabad elhallgatni” (Rozmán Lajos a Qaartsiluni Ensemble koncertsorozatáról)

Kondor Ádám és Marián Lejava műveit állítja középpontjába az a négyrészes koncertsorozat, melynek első hangversenyére ma este kerül sor a Trafóban. A darabok (jórészt ősbemutatók) megszólaltatása egyúttal egy új formáció, a Qaartsiluni Ensemble bemutatkozása is. Az együttes vezetőjével, Rozmán Lajossal beszélgettünk.

Macskatermészet és elefántagy – Szinetár Miklós 80

Szinetár Miklós legnagyobb titka ma az, hogy a nagy idők nagy tanúival dolgozott napi szinten együtt, ráadásul ezekre pontosan emlékszik is. Az általam legcsodáltabb képessége pontosan ez. Mindenkiben meglátni, meghallani a csodát. És megőrizni. A mai magyar kultúrában nincs senki, aki hozzá hasonlóan tudna mesélni arról a hőskorról.

Im memoriam Paavo Berglund

Január 25-én elhunyt Paavo Berglund finn karmester. Nyolcvankét éves volt. Nem túlzás azt állítani: egykoron ő nyitott utat a ma már nagynevű finn dirigensek több nemzedékének ezen a pályán. S tette mindezt szinte előzmények, vagy igazi támaszték, fogódzók nélkül, az „elsők” elszántságával és nekirugaszkodásával.

„Lehet, hogy ez a túlzott elkötelezettség hiba a részemről” (Kocsár Balázs, a Debreceni Csokonai Színház zeneigazgatója)

Ismét rendkívüli operapremierre invitáltak bennünket a Debreceni Csokonai Színházba. Ugyanakkor fölröppentek a hírek arról, hogy közel két évtized után búcsúzik a színháztól az intézmény operai munkásságának meghatározó alakja, Kocsár Balázs zeneigazgató. Az érintettet kérdeztük.

Operarelikviák – I. (A MÁO 1958-as moszkvai turnéja)

Új sorozatunkban operai archív anyagok között kotorászunk, ezúttal a Magyar Állami Operaház 1958-as moszkvai turnéjára készült műsorfüzet akadt kezünkbe.

Never pay for content (except food)

LP vagy lézer, mp3 vagy Blu-ray, számítógép vagy pendrive? Legyen a te problémád, írhatod a zenét, amire akarod, az ipar beéri azzal, ha közvetlenül a tartalomért fizetsz. És még csak nem is kevesebbet, mint eddig.

Közhírré tévedik

Az elmúlt napokban több olyan információ is átlépte ingerküszöbünket és auránk határát, melyek kapcsán kissé elgondolkodhatunk a tájékoztatás varázslatos világának gnómikus kontúrokat öltő jelenségein. Kezdjük, mondjuk, a MÁO közleményével.

Momus-bakik 2011

Itt az ideje, hogy a Liszt-évet némi sületlenséggel zárjuk – így elmondhatjuk, hogy a szilveszteri cikkünkben ez volt a leggyengébb poén…