Várjuk a folytatást, kíváncsian, hiszen az ország egyik vezető zenekarának irányítása jóval összetettebb feladat, mint egy, alapjában azért kellemes emlékeket maga után hagyó koncert levezénylése.

Barátságos ajánlat (A Pannon Filharmonikusok és Sharon Kam a MűPában)

Nem tudom, hogy a pécsiek csapatában ki felel leginkább a műsor-összeállításért, de rendkívül jól végzi a dolgát. A túljátszott repertoárdaraboknak itt nyoma sincs, de ügyesen kerülik a „méltatlanul viszont teljesen elfeledett” kategóriát is.

Aki ilyen műsorral kiáll, nagyon bízik Schubertben. Hogy minden idők egyik legnagyobbja képes két órára lekötni egy zeneakadémiányi közönséget, az biztos. De ha a művek a viszonylag rövidebb impromptuk, moment musicaux-k, zongoradarabok?

A nemrégiben lezajlott operaversenyen is tapasztalhattam, de az ezen az estén látottak-hallottak alapján is azt mondhatom, hogy jó erőkből álló, és főképp jó erőben lévő együttest alkotnak a szegediek.

Kocsis átiratai nagyon is a mai hallgató füléhez szólnak, méghozzá arról a Liszt Ferencről mutatnak metsző kontúrú árnyképet, aki a pompa és a virtuozitás széles mosolyú varázslója volt, s nem a gyászruhás abbéról, ki méretes kereszttel a nyakában pózol az elmúlás felé révedve; nem a Gyászgondola és a Szürke felhők komor, befelé forduló Lisztjéről.

Tulajdonképpen már a Prokofjev-mű előadásakor megkövült az emberfia azon a félelmetes intelligencián, mely például pedálkezelését jellemezte, amit pedig a Chopinekben művelt, azt szóban, írásban átadni szinte lehetetlen. Lugansky minden kétséget kizáróan a legnagyobbak között van.

A két orosz szerző művét bő fél évszázad és hatalmas stíluskülönbség választja el egymástól. Ami közös, az a történet háttere – mindkettő egy rejtett tragédiával hatalomra jutott uralkodó sorsszerű bukását meséli el. A program összeállítóit a párosításban még a sorozat célkitűzése is vezette: nagy kórusokban bővelkedő remekműveket társítottak.

Okosan beszélő, figyelemfelkeltő előadás (Az Academy of St. Martin in the Fields hangversenye)

Az Academy of St. Martin in the Fields ebben az évben ünnepli fennállása ötvenedik évfordulóját, ráadásul karmesterük még mindig Sir Neville Marriner. Nyolcvannégy évesen végigvezényelni egy koncertet, már majdnem természeti csoda, de még ennél is elgondolkodtatóbb, ha a mester zenei elképzelésein nyoma sem látszik a fáradságnak, a kornak.

A Haydn-év nyitánya (A teremtés a MűPában)

A Londoniak tényleg jók, az énekes szólisták összeillő hármasként jelentek meg, Fischer Ádám pedig bebizonyította, hogy Haydn művészetét értő karmester áll a zenészek előtt. Irányításával méltó módon szólalt meg A teremtés a Haydn Év nyitányaként.

Brahms I. szimfóniájának előadása gyönyörű bocsánatkérés lett a mestertől az első félidő botlásaiért. Mert ott a Változatok egy Haydn-témára kicsit lötyögősre sikeredett, a Prokofjev-versenymű szólistája pedig csupán felszínes mondanivalóval tudta megtölteni a zenei anyagot.