Mozart három utolsó szimfóniájának előadása meglehetősen nehéz feladat. Nem tudom, hány profi zenekar akad ma országunkban, amely maradéktalanul meg tudna felelni egy ilyen kihívásnak, de a szakmát egyelőre még csak tanulgató, kezdő fiataloknak erre végképp kevés az esélyük.

Mostanra már egyértelműen kiderült, nem pusztán szerencsés véletlenek sora, de jól átgondolt, tudatos koncepció eredménye a Telekom Zenekar tagadhatatlan fejlődése. Zenekar és karmesterük egymásra találásának fő nyertesei mi, a közönség vagyunk.

November 5-én lett volna nyolcvanhét éves Cziffra György, az emlékére hirdetett koncert tehát pontosan volt időzítve. És tartalmilag is rendben volt, hiszen három olyan muzsikus idézte fel példaképét, akik zongoratudásukat tekintve szintén kivételesnek mondhatók.

Dvořák oratóriuma szinte végig morózus, sötét-töprengő tónusú marad, és az egyszerűség nyelvén szólal meg. Ennek az igénynek a mentén tolmácsolta a darabot Kovács János is, ügyelve arra, hogy a Requiem mindvégig képviselje is ezt a „nyelvi” egységességet.

Pokol és menny (Az Orchestre National du Capitole de Toulouse hangversenye)

A zenekar fegyelmezetten tűrte Sa Chen kalimpálását, bízhattunk benne, hogy valamit tudhatnak az est második feléről. És lőn. Ha az első részben a közönség inkább a pokolban járt a mutatós pianistalány jóvoltából, Berlioz művének előadásakor a mennyországban érezhette magát.

Ketten a legtehetségesebbek közül (BFZ, Jansen, Petrenko)

Janine Jansen és Vaszilij Petrenko több szempontból is hasonlítanak. Amellett, hogy mindketten a legtehetségesebbek közül valók, elképesztően egyéni mozdulatokkal operálnak, és nagyszerűen építik fel a zenei történéseket is.

A szándékos félreértést elkerülendő jelezném: nem sértésnek szántam a címet, még csak nem is hűvös bírálatnak. Mert lássuk be: a két dimenzió nem kevés, csak kevesebb, mint a három. Emlékezzünk, a fekete-fehér televízióknak is voltak csúcsmodelljei, meg aztán ma is kapni kiváló minőségű hajhálót.

Ian Yungwook Yoo kijött a színpadra, és eltörölt a Föld színéről mindent, ami e hívságos világ mulandó tartozékai közé tartozik. Sok a jó zenész ma. Nagy zenészből is van egypár. De ilyen erős, önmagában zárt egységet alkotó, a külvilág felé mégis nyitott egyéniség csak keveseknek jut osztályrészül.

Az erősebb nem (A Filharmóniai Társaság Zenekara és Tomomi Nishimoto)

Tomomi Nishimoto komoly karriert épít, ő a Bolsoj Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere, továbbá számos japán zenei szál mellett még egy Csajkovszkijról elnevezett másik orosz zenekart is vezet.

Nem volt ugyan hibátlan a koncert, de olyan élményt nyújtott, ami pillanatok alatt feledtetett minden apró bakit. Ötletes, mondanivalóval, érzelmekkel teli, a közönséget is magával ragadó lelkes zenélés tanúi lehettünk.