Okosan beszélő, figyelemfelkeltő előadás (Az Academy of St. Martin in the Fields hangversenye)

Az Academy of St. Martin in the Fields ebben az évben ünnepli fennállása ötvenedik évfordulóját, ráadásul karmesterük még mindig Sir Neville Marriner. Nyolcvannégy évesen végigvezényelni egy koncertet, már majdnem természeti csoda, de még ennél is elgondolkodtatóbb, ha a mester zenei elképzelésein nyoma sem látszik a fáradságnak, a kornak.

A Haydn-év nyitánya (A teremtés a MűPában)

A Londoniak tényleg jók, az énekes szólisták összeillő hármasként jelentek meg, Fischer Ádám pedig bebizonyította, hogy Haydn művészetét értő karmester áll a zenészek előtt. Irányításával méltó módon szólalt meg A teremtés a Haydn Év nyitányaként.

Brahms I. szimfóniájának előadása gyönyörű bocsánatkérés lett a mestertől az első félidő botlásaiért. Mert ott a Változatok egy Haydn-témára kicsit lötyögősre sikeredett, a Prokofjev-versenymű szólistája pedig csupán felszínes mondanivalóval tudta megtölteni a zenei anyagot.

Bach-karácsony, oratórium nélkül (Karácsonyi kantáták / Helmuth Rilling)

Rilling felfogását nem középutasnak nevezném, inkább olyannak, amely nem esik romantikus túlzásokba, ugyanakkor egyfajta egyszerűségre törekszik, nyilván historikus előadások tanulságai alapján, de nem különösebben érdeklődve azok valódi természete iránt.

Nevezhetjük ezt kortárs zenének, de akár hívhatnánk free jazznek, vagy kísérleti zenének is, ha nem ragadna mindhez valami sztereotípia, „hátrányos megkülönböztetés”. Márpedig a Fractal Strings nem „sztereotipizálható”, nem húzható klisékbe.

Nem mintegy (Monteverdi Vesprója a Mátyás-templomban)

A Cantus Corvinus produkciójának végig egységesen magas színvonala képezte az este nagyon is pozitív megítélésének alapját. Tiszták, pontosak voltak, hűen engedelmeskedtek Klembala Géza dinamikai utasításainak, ritka élményt nyújtva.

Giya Kancheli Styx című, szokatlan szerkezetű versenyműve most először hangzott el nálunk, és Brahms zongoranégyesének Schönberg által hangszerelt változata szintén magyarországi bemutató volt.

A Pozsonyból érkezett Solamente Naturali Zenekar (néhány magyar taggal kiegészülve), az Ars Longa Kamaraegyüttes és a négy nagyszerű énekes szólista emlékezetes estét szerzett a templom nagyszámú közönségének.

Ismeretlen ismerős (Ünnepi koncert Messiaen születésének 100. évfordulóján)

Rácz Zoltánnak köszönhető, hogy az emlékest végül is Messiaen hagyatékához méltó módon valósulhatott meg, megmutatva, nem olyasvalakiről van szó, akire csak különleges alkalmakkor érdemes odafigyelnünk.

Herreweghe és együttese régizenés hozzáállással muzsikált, a szólista azonban teljes egészében az új idők gyermekeként lépett a színpadra. Így aztán az Eroica szokatlan felfogásban, de jó előadásban szólalt meg, míg Schumann a-moll zongoraversenye apróbb összetűzések nyomait viselve hangzott el.