Kommentár
Kihaltak mellőle a nagy „bölények”: Beecham ’61-ben, Barbirolli ’70-ben, Boult ’83-ban dőlt ki a sorból. Ám ekkorra már a színen volt egy még ifjabb nemzedék, mindenekelőtt az oroszlánkörmeit Birminghamben fitogtató Simon Rattle. Davis pedig mindig ott volt a fentiek előtt, mellett vagy mögött…
Kommentár
Élete 84. évében elhunyt Bartha Alfonz. Elment, szépen, csendben. Pontosan úgy, ahogyan a pályáját élte. Nemesen, kulturáltan és finoman, nem előtérbe tolakodva.
Kommentár
Helyi idő szerint múlt szerdán, életének hetvennyolcadik évében elhunyt az amerikai zongoraművész, Van Cliburn – a hidegháború kulturális nagykövete, a „texasi, aki meghódította Oroszországot”.
Kommentár
Káté István élete jellegzetes 20. századi művészi-zenetanári életpálya. 1955-ben a kor gyakorlatának megfelelően központilag helyezték Veszprémbe. Mintha a sors akarta volna, hogy egy ilyen kvalitású művésztanár telepedjen le abban a városban, ahol a világhírű hegedűvirtuóz és zenepedagógus, Auer Lipót született.
Kommentár
Idén januárban Bécsben Gruberova három koncerttel ünnepelte karrierjének 45. évfordulóját. Az ilyen események mindig alkalmat adnak, hogy az ember szembesüljön kedvencével, de még inkább arra, hogy újraélje a hozzá fűződő zenei és érzelmi viszonyát.
Kommentár
A hír lélekbe maró, a vesztesség pótolhatatlan: meghalt Varga Ferenc, a közrádió utóbbi fél évszázadának meghatározó jelentőségű, mondhatni iskolateremtő zenei szerkesztője.
Kommentár
Bartók, Verdi, Wagner, Mozart és Richard Strauss. Lehetne még kisebb-nagyobb szeleteket kihasítani e páratlan lemezéletműből, de az első száz év után talán ennyi is megteszi; a kék-piros Decca-logó ma is ugyanazzal az elegáns póztalansággal és keresetlenséggel üli meg a papírmasé lemezborítók sarkait.
Kommentár
Ma lenne 100 esztendős Ramón Vinay, a neves chilei énekes, tenor és bariton, Otello és Jago, Radames és Amonasro, Trisztán és Kurwenal, Don José és Escamillo, aki Mozarttól Petrovics Emilig gyakorlatilag mindent elénekelt.
Kommentár
Ha azt mondod: dal, azt mondom: Dietrich Fischer-Dieskau. Fiatalon eljegyezte magát a műfajjal és a pálya során mindvégig kitartott mellette. Ő volt és lehetett az etalon, a mérce. Akihez igazodni lehet, és akihez igazodni kell.
Kommentár
Amit Ferrier tudott, azt rajta kívül csak nagyon kevesen. Úgy mondják: nemcsak az arca, de a hangja is mosolygott, amikor énekelt. Valósággal sugárzott a színpadon, szinte a szó szoros értelmében elbűvölte a közönséget. Akik látták, „angyali jelenségként” írták le őt.