Négy nappal ezelőtt a Dankó Rádióban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Kerekes Jánosra emlékezett (Budapest, 1913. április 18. – Budapest, 1996. augusztus 16.): huszonhárom évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el kora ismert, népszerű zeneszerző-karmestere, akinek neve máig főként az 1950-es évek egyik legsikeresebb magyar  operettje, az Állami Áruház komponistájaként él a köztudatban.  A „Túl az Óperencián” műsorában gyakorta felhangzanak részletek a Darvas Szilárd - Szenes Iván szövegkönyvére 1952-ben komponált színpadi darabjának rádiófelvételéről (Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Feleki Kamill, Melis György, Mindszenti Ödön, Kazal László, km. a Tóth-kórus, az Állami Színházak Szimfonikus Zenekara és a Magyar Rádió Tánczenekara. Vezényel maga szerző. – Rádióbemutató:1953. március 24., Kossuth adó)

Az operett korabeli népszerűségét mi sem bizonyította jobban, hogy színházak sora játszotta az „Állami Áruház”-at, sőt az említett rádiókeresztmetszet-felvétele mellett, azonos címmel zenés mozifilmet is forgattak belőle; Kerekes János elvállalta, hogy saját művének motívumait felhasználva megkomponálja hozzá a zenét.

A zeneszerző ismert rádióoperettjei, rádiódaljátékai még: Dalol az ifjúság (1951); Kard és szerelem (1957); Boldogságfelelős (1957); A kapitány lánya (1961); A majlandi tornyok (1961); Palotaszálló ((az 1951-es keletkezésű színpadi mű zenéjének felvétele, 1962); Hófehérke és a hét törpe (1964); Házasodj, Ausztria! (1968); Sárgarigó és az alkirály (1973)

Kerekes János operaházi karmesterként is működött, de a rádióban és a hanglemezgyárban is – a saját szerzeményein túl - sok operettfelvétel, -részlet zenei irányítása fűződik nevéhez:

• Behár György: Dalolnak a pacsirták (1953)
• Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély (1956)
• Florimond Hervé – Polgár Tibor: Lili (keresztmetszet, 1959)
• Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő (részletek, Qualiton, 1962) 
• Huszka Jenő – Bakonyi Károly – Martos Ferenc: Bob herceg (részletek, Qualiton, 1962) 
• Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba (részletek, Qualiton, 1962) 
• Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy (részletek, Qualiton, 1962) 
• Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz (részletek, Qualiton,1954
• Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz  (részletek, 1979.)
• Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Endrődi Sándor - Pásztor Árpád - Sassy Csaba: Rákóczi (1964)
• Kálmán Imre – Bakonyi Károly: Az obsitos (részlet, 1957)
• Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy (részletek, Qualiton, 1960) 
• Carl Millöcker – Gáspár Margit – Kardos György – Blum Tamás: A koldusdiák (1964)
• Polgár Tibor – Kerekes János – Innocent Vincze Ernő – Erdődy Sándor: Déryné (részletek, 1951)
• Polgár Tibor – Kristóf Károly: A lepecsételt asszony (1962)
• Szőnyi Erzsébet – Benedek András: Száz cifra köntös (1965)

A napokban bukkantam rá régi rádióműsorok között erre az adáscímre:

„Zenés beszélgetés Kerekes Jánossal”

1987. április 19., Petőfi Rádió, 16.00 -16.59

Műsorvezető: Meixner Mihály

Szerkesztő: Bitó Pál

„Kerekes János zeneszerző-karmester a nagy műveltségű, sokoldalú magyar művészek közé tartozik. Évtizedeken át volt korrepetitora, majd karnagya az Operaháznak, és közben egyre-másra aratta zeneszerzői sikereit is. Operettek, zenés játékok, különböző zenekari művek és számos filmzene került ki tolla alól. A remek memóriával rendelkező művész kitűnő beszélgető partner, a mintegy órás műsorban híres énekesekről, és saját műveiről vall színesen, rokonszenvesen.”

Talán egyszer, a Dankó Rádió műsorába Nagy Ibolya beszerkeszt részleteket ebből az archív rádiós portréműsorból.

Gál Róbert: Délibábos Hortobágyon – Huszka Jenő élete és művei /Rózsavölgyi és Társa, 2010/

Ebből az életrajzi kötetből idézem az alábbi sorokat:

 Ketten voltak a Magyar Színház színpadán. Egy angyali kedvességű, magyaros karakterű kurtanemes és egy tubák ízű, színes ruhába bújt fűzfapoéta. Beszélgettek a bál egyik különtermében.

- Kedves öcsém! Milyen sápadt maga. Bántja valami? Örülni kell. Felállt az első felelős magyar kormány. Battyány Lajos a miniszterelnök.

- Hagyjon már, bátyámuram! Most jövök a boltból. Tudja, milyen boltból?

- Nem.

- A sírboltból.

- Ebben az ünnepélyes pillanatban nem illik viccelni. Maga költő?

- Az volnék.

- No, akkor szavaljon valamit!

- „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt.”

- Mikor írtad ezt a gyönyörű költeményt, kedves öcsém?

- Szeptember végén.

Így, nyíltszíni tapssal kezdődött Huszka Jenő-daljáték, a Gyergyói bál második felvonása 1941. január 5-én az Izabella téri teátrum színpadán. Ez az idétlen tréfa még elment a nagy világégés második évében. Ennyit engedélyezett a kulturális cenzúra. Csak ennyit.

A megzenésített Petőfi-vers teljes terjedelmében az Erzsébet 1939-es premierjén hangzott el. Csak akkor és csak ott…

Ezt a részletet most azért vettem elő a könyvből,  mert a "Szeptember végén"  dalbetétet  a Dankó Rádió mai operettműsorában újra hallhattuk – ezúttal az énekművész Nagy Ibolya  csodálatos tolmácsolásában, szép énekfelvételéről! (A Pécsi Szimfonikus Zenekart Cser Miklós vezényli.)  

Nagy Ibolya mint a  „Túl az Óperencián” műsorvezetője,  további részleteket szerkesztett be Huszka Jenő – Szilágyi László Erzsébet  című daljátékából:

- Ida és Axaméthy tábornok kettőséből részlet: „Van az úgy, kérem, néha, néha, úgy ég a szív, s az ajkunk néma.  Ezer szép álmot sző az ember, beszélni nem tud, szólni nem mer…”  (Kalocsai Zsuzsa, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2014

- Ida belépője: „Madárdalos zölderdőben jártam, hol mindig nyár van, soha nincsen tél…/Rózsám, viruló kis rózsám, te légy most a postám, leveleddel üzenek. Szerelmes rózsám, neked szól az üzenet …” (Kalmár Magda, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Behár György) - 1979

- Stefi és Flórián vidám kettőse: „Szüret előtt már nincs elég idő, hát szüret után lesz az esküvő.  És azután, majd nászútra megyünk, hegyen - völgyön boldogok leszünk...  /- Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van, mert a jó bort úgy imádom, hát ott érzem jól magam...” (Galambos Erzsi és Németh Sándor, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Behár György) - 1979

Az adás végén Johannes Brahms IV. Magyar táncának a dallamai csendültek fel (a Londoni Fesztiválzenekart Alfred Scholz vezényli).

Műsorismétlés: ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban.

A Dankó Rádió mai operettműsorából említem meg:

Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy  - Vilja-dal  (Szeredy Krisztina)

Bródy Tamás – Szenes Iván: Balkezes bajnok – zenés játék  (részletek, 1954)  - a Magyar Rádió esztrádzenekarát a szerző vezényli.

Két részlet - egy kettős és egy dal - hangzott fel a rádiófelvételről: 

-  „Csak azért hozott engem a gólya, hogy te légy az én szívem lakója! Teljes komfort vár a kislakásban, benne hűség, szerelem és vágy van!.../- Miért nem vagy ily kedves hozzám máskor is? E vallomást elhallgatnám százszor is!...” (Németh Marika és Rátonyi Róbert)

-  „Mondd, miért…”  (Németh Marika)

A délelőtti adás ismétlése:  ma 18 és 19 óra között

"Túl az Óperencián"

A két vendég a stúdióban, akikkel a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget: Szeredy Krisztina és Egyházi Géza operett ill. musical énekes-színészek.

A Dankó Rádió mai operettműsorában felhangzottak ismét a Leányvásár jól ismert melódiái; kettősök - számomra megunhatatlanok…

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

Km.  az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András

A Rádió Dalszínháza bemutatója:1964. július 18., Kossuth Rádió, 20.52 – 23.33

- Tom és Lucy szerelmi kettőse, I. felv. (Németh Marika, Udvardy Tibor)

„- Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt az egész nagy világ előtt! - Ha lennék egy szerelmes, édes legénynek a párja, de szép volna szép a világ, álmaink tündér csodák! - Ha jönne a leány, aki szeretne igazán, elébe elmennék! Ha jönne a leány, szerelem ifjú tavaszán,csak az övé lennék! - Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném! - Behunyva a szemem...- Reszketne a kezem...- Az ajkát érezném!...”

- Bessy és Fritz kettőse, I. felv.  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

 „- Nagyon vad ez a vadon,  ülök a padon, s unalommal nézek szét.  - Megyek ide-oda már, ha kegyeskednék helyet adni cseppecskét.  - Ne papoljon már, az idő eljár,  ide mellém, úrficskám!  - Kicsi szívem ijedez, tudom Isten, lesz  szigorú vizsgám.  /- Kettecskén,  az élet édes álom kettecskén, szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.  - Kettecskén,  veszélyes üldögélni kettecskén, bizseregve forr a vérem,  furcsa kérem ,kettecskén…”

- Bessy és Fritz kettőse, II. felv.  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

 „- Lassan uram, édes uram, miért oly mohó, kár e nagy sietés. Hát hol marad az udvarias bók, sima szó, kézcsókra kész bevezetés. - Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz, nincs hozzá élő szavam. Lázban ég és nem vigyázva szenvedély, ha megrohan. /- Na, de, méltóságos úr! Nem szokás ölelni ily vadul. - Mert a Méltóságos úr túlon túl dúl-fúl.

 - Bessy és Fritz kettőse, II. felv.  (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

„-Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment a kis bohó! - Gilolo, gilolo, gilolo - Oly szörnyen szegény, derekán egy kis kötény, több éppenséggel semmi, ó! - Gilolo, gilolo, gilolo  - Csak ment, mendegélt, egy kukkot sem beszélt, csupán az utcasarkon posztoló… - .gilolo, gilolo, gilolo...- ...rendőr úr előtt, ki rendre inti őt, mondta hottentottául: Gilolo! / - Nincsen több ily csoda gazella-termet, a fekete Afrika ölében  termett ez! Tűz folyik erében, hajának ében fürtje lengedez! Ha,ha,ha. Szép szeme sötétje csillog, ha mosolyog, fogsora fehérje villogó, s van neki kicsinyke köténye, Gilolo!...”
 

Frederick Loewe - magyar dalszöveg szöveg G. Dénes György:  My Fair Lady  - „Ma éjjel táncolnék, örökké táncolnék, ha ő kér táncra fel….” (Szeredy Krisztina énekfelvételéről - zongorakísérettel)

Vincze Zsigmond (1874 – 1935) – Kulinyi Ernő (1893 – 1945): Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!  

("A hamburgi menyasszony" operett betétdala)  - Szeredy Krisztina énektolmácsolásában, zongorakísérettel:

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb, s virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán
És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.
A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél,
Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország…”
 

Lehár Ferenc: Cigányszerelem – keringő (a Bécsi Johann Strauss Zenekart Willi Boskovsky vezényli)

"Túl az Óperencián" - Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban -  és a rádió internetes oldaláról is elérhető az adás.

Budapest, 1971. március 2. Barlay Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház tagja.

MTI Fotó: Keleti Éva. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
 

A Liszt-díjas, Érdemes művészt, Barlay Zsuzsa operaénekesnőt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját köszöntötte mai – 86. – születése napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője. Nagy Ibolya gratulációjához, jókívánságaihoz én is csatlakozom:

Sok szeretettel kívánok Barlay Zsuzsának jó egészséget, boldogságot és boldog születésnapot!

A gratuláció mellé egy dal is járult:

Carl Millöcker: Gasparone (1884., Bécs, Theater an der Wien)

Friedrich Zell és Richard Genée librettója nyomán a dalszövegeket Róna Frigyes fordította magyarra. Albert István összekötőszövegét elmondja: Békés Rita és Bánffy György

- Zenóbia dala (Barlay Zsuzsa, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Az operett keresztmetszetének bemutatója 1972. július 8-án volt a Kossuth Rádióban (19.31 – 20.53).  

A délelőtti adást ma délután hat és hét óra között az ismétlésben újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

Kapcs. 3363., 3276. sorszámok

Kiegészítés

„A banditák a Rádió Dalszínházában”

(Az új operettfelvétel bemutatója  - 1987. február 16. Kossuth Rádió 20.24 – 22.00  - elé, Bitó Pál szerkesztő ismertető-ajánló sorai az RTV Újságból)

Párizsban, a Boulevard Montmartre 7. szám alatt van az a zöld színű épület, a Théâtre des Variétés, ahol annak idején (1869)  bemutatták Jacques Offenbach Les Brigand (A banditák)  című művét. A premier után a Figaró hasábjain azt fejtegette a kritikus, hogy a szerző új alkotása átmenet a buffo-operett és a vígopera között. A darab Rablók címmel még Offenbach életében színre került hazánkban is.

Az a műfaj, amit Offenbach a XIX. század közepén Párizsban elkezdett, nagyon kevés rokonságot mutat azzal, amit ma operettnek nevezünk. Nem is hívták akkor még operettnek, hanem operának. Pedig az operett elnevezés, mint az opera kicsinyítése, már a XVIII. században ismert volt, így nevezte Mozart is a Szöktetés a szerájból-t, amelyben az olasz vígoperák recitativóival ellentétben prózai részek és a dalszerű áriák, együttesek váltakoztak.

Offenbach kezdetben egyfelvonásos vígoperákat írt, ilyen az Eljegyzés lámpafénynél című is, amely operettnek csak abban az értelemben nevezhető, hogy kisopera és egyfekvonásos. Rokonságot legfeljebb a régi francia pásztorjátékkal tart. Az az új szín, amely a ma klasszikus operettnek nevezett műfaj francia formáját jellemzi, egyrészt a politikai aktualitások kifigurázása, másrészt a XIX. századbeli francia tragikus- nagyoperák üressé vált pátoszának parodizálása, nagyképűségének leleplezése. Igaz ugyan, hogy a politikai témák felhasználása, az uralkodó és szentnek tartott eszmék kigúnyolása és fonákja sem colt új a párizsi nép előtt.  A vaudeville, mely évszázadokkal előbb még utcai dal volt, később pedig ismert kuplék, sanzonok színpadi vidám keretbe foglalt játékát jelentette, már 1700 óta ismert volt Párizsban.

 Offenbach a három műfaj: a vígopera, a pásztorjáték és a vaudeville hangját egyesítette teljes estét betöltő dalműveiben, az Orfeusz…-ban, a Szép Helénában, majd A banditákban stb.

A több mint száz színpadi alkotás, ez a páratlan gazdag életmű a tragikus operától a zenés vígjátékig, az érzelmes dalműtől a bohózatig mindent felölel.

A banditáknak nemcsak a zenéje elragadó, de szellemes a szövege, cselekménye is, és igen jó szerepek, jellemek vannak benne. A cselekmény legfőbb mozgatója Lorenzo, Mantua hercege, aki a granadai hercegnőt szeretné elvenni feleségül, hogy hozományával segítsen saját silány anyagi helyzetén. A házasságnak azonban feltétele, hogy meg kell hódítani a granadai herceg részére Nápolyt. A herceg Falsacappa rablóvezérrel is tárgyal az ügyről, és bátor katonáját Fragolettót küldi a banditákhoz. A zsiványvezér és a hozományvadász herceg tárgyalásai során Fragoletto rájön a turpisságra, s hogy megakadályozza terveiket, cselből beáll a rablók közé…

A rövidesen – hat órakor – kezdődő ismétlő rádióadásban (Dankó Rádió – „Túl az Óperencián”) a Csárdáskirálynő  két dalszáma (Szeredy Krisztina, Domoszlay Sándor énekfelvételei) mellett részletek hangzottak el ebből az operettből is:

Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő  – Romhányi József: Budai kaland  (keresztmetszet -  1962. december, Kossuth Rádió)  Gyulai Gaál Ferenc – Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós, a  Fővárosi Operettszínház Énekkara, a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Az összekötőszöveget Semsei Jenő írta és Gálcsiki János mondja el.

- Anna dala "Beteg vagyok, légy a gyógyítóm!... Szállj ide hozzám, búj ide vélem, drága párom!..." (Németh Marika)
- dal: „Legényélet, víg élet, amíg élek, így élek.” (Szabó Miklós)
- kettős: „Börtönöd ajtaja szélesre tárva"  (Németh Marika, Szabó Miklós)

1987. május 23., Kossuth Rádió 20.10 – 21.10

„SZTÁROK A 6-OSBAN”

Népszerű opera- és operetthangverseny

Közreműködik: Pitti Katalin, Pánczél Éva, Gulyás Dénes, Csurja Tamás, Melis György, valamint

a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara.

Vezényel: Dénes István

Az est házigazdái: Béres Ilona és Mohai Gábor

Az összekötőszöveget írta:  Albert István

Rendező: Vadász Gyula

Műsor:

1. Erkel: Bánk bán

a) Előjáték és Bánk áriája, II. felv. (Gulyás)

b) Bordal (Csurja)

2. Verdi: Traviata

a) Bordal (Pitti, Gulyás)

b) Germont áriája, II. felv. (Melis)

3. Rossini: A sevillai borbély – Rosina és Figaro kettőse (Pánczél, Csurja)

4. Bizet: Carmen – Cigánydal (Pánczél)

5. Johann Strauss: A cigánybáró – Zsupán belépője (Melis)

6. Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy – Vilja-dal (Pitti)

7. Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő – Erdődy János: Paganini – Szerelmi kettős „Nem szeret így téged más” (Pitti, Gulyás)

8. Kacsóh Pongrác – Dénes István – Heltai Jenő: János vitéz – Bagó dala „Egy rózsaszál” (Csurja)

9. Jacobi Viktor – Martos Ferenc: Sybill – „Illúzió a szerelem” (Pánczél, Csurja)

10. Kálmán Imre – Gábor Andor: A csárdáskirálynő – „A lányok, a lányok” (Pitti, Pánczél, Gulyás, Csurja, Melis)

A Dankó Rádióban most délelőtt elhangzott operettadásban hallottuk:

Ábrahám Pál – magyar szöveg Harmath Imre: Viktória

Énekelnek: Bozsó József és Teremi Trixi; Szeredy Krisztina és Egyházi Géza

- „Mauzi, te édes kisegér”

- „Édes mamám, magát is a papám, csókkal csalogatta tán…”

- „ Ladiladilom.../Honvéd banda szól a Stefáni-, szól a Stefánián..."

Ábrahám Pál – magyar szöveg Heltai Jenő-Romhányi József:  Bál a Savoyban

- Madeleine és Aristid kettőse: „A férjed szerelmes beléd, letérdel rajongón eléd.../- A férjed csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell..." (Házy Erzsébet, Melis György, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - a Magyar Rádió felvétele: 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40  

Forrás:  „Részletek Ábrahám Pál operettjeiből (Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Viktória)” – Km. Házy Erzsébet, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Baksay Árpád, Kishegyi Árpád, Melis György, Radnai György, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, ill. a Harmónia Vokál és az MRT Esztrádzenekara. Vezényel: Bródy Tamás
 

Kálmán Imre  - magyar szöveg Gábor Áron: Csárdáskirálynő  

- „Emlékszel még, jut még eszedbe a múltunk? Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált....”,

-  „Te rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz….” (Szilágyi Olga és Egyházi Géza)

A "Túl az Óperencián" adásának délutáni ismétlése 18 órakor kezdődik.

A Dankó Rádió délelőtti operettműsorában többek közt Lehár  Ferenc - Martos Ferenc Pacsirta című operettjéből szólaltak meg részletek:

- Juliska belépője (Tiboldi Mária  operettlemezéről, km. a Stúdió Zenekar)

 „Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok, erdő sűrűjében, tarka réten, a rigó száll, száll, száll, öröm az élet, örökös a nyár. Hol a patak mormol, száz kis méh barangol, vadvirágok nyílnak kint a fűben, ragyogó kék fent az ég, oly gyönyörű, oly vidám az én tanyám. /Kis pacsirta víg dalol, ég felé száll… én is, én is szállni vágyom a magasba fel, oda hol a kedves kis pacsirta vígan énekel.  Leheveredek a fűben, nyújtózom egy jót, úgy hallgatom, úgy figyelem a pacsirtaszót. Kérdem a felhőt, kérdem a szellőt, mikor kerül haza ő, mikor lesz az esküvő? Gondol-e reám? A barna babám, gondol-e reám? / Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok …”

Keresztmetszet-felvétel: 1978. augusztus 20., Kossuth Rádió 13.10 – 13.50  - a  Magyar Rádió új operettfelvételének bemutatója

Km. Andor Éva, László Margit, Bende Zsolt, Rozsos István, az MRT szimfonikus zenekara. Vezényel: Sebestyén András

- Pali dala  (Bende Zsolt, km. a MRT Énekkarának Nőikara

„Pali, drágám, pattanj lelkem, mondta jó anyám… /- Palikám, Palikám, kis barnám, gyere szaporán vissza megint!  Palikám, Palikám, gondolj rám, feléd a leány vágyva tekint. Bajszodon vastagon fénylik a zsír, érted a lány szíve sír. Megszakad szívem egy csókod után, gyere hát, kis Palikám! /Kórus ismétli: Bajszodon vastagon fénylik a...

/No, én be is vásároltam, úgy ahogyan kell, bár a pénzem még a boltban nem költöttem el. S mert az ajtó nem volt zárva, be is tértem én a kávéházba, lett is bizony nagy zsivaj, haj, jaj, jaj! Azt mondja egy cifra dáma, gyere hozzám, drága!  S körülvett a sok-sok lány, csupa kedves, mindahány.  De a fizetésnél aztán kiderült, nincs meg a bukszám, ki is dobtak, vége, pont. A sok lány meg így dalolt: Palikám, Palikám, kis barnám, gyere szaporán vissza megint!  Palikám, Palikám, gondolj rám, feléd a leány vágyva tekint. Bajszodon vastagon fénylik a zsír, érted a lány szíve sír. Megszakad szívem egy csókod után, gyere hát, kis Palikám!

/ Kórussal: Bajszodon vastagon fénylik a zsír, érted a lány szíve sír. - Sose sírj, én a  pénzem után, pali vagy kis Palikám!”

- Kórusjelenet, kettős, induló és palotás  (László Margit, Bende Zsolt és az MRT Énekkara):

„- Véget ért az aratás… /- Nézz le reám, kis Juliskám, mondd, szeretsz-e még? Kedvesem, szerelmesem, vársz-e úgy, mint rég! Mondj igent, de mit jelent, ajkadon e furcsa csend? Mit se szólsz, nem válaszolsz, a szívem fáj itt bent. Miért tekintesz így reám, elfelednél már talán? Mondj egy szót, egy biztatót, de válaszolj, angyalkám! /- Ejnye-ejnye, de sürgős! No, lesz az úr még friss….felelj inkább te nekem: kitartottál-e hűn?.... /- ….Nem felejt a szívem… Táncba viszlek, jöjj velem, arra visz az út!...”  (tánc)

Kálmán Imre A bajadér című operettjéből egy-egy részlet csendült fel Szeredy Krisztina,  Horváth Tamás) (Shimmy-duett)  és Egyházi Géza (Radzsami dala : „Ó, bajadérem, kit a szívem imád…”) énekfelvételeiről.

A műsorban a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  köszöntötte Czigány György Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, érdemes művészt születésnapja alkalmából, aki tegnap töltötte be a 88. életévét. 

A hangbejátszásban Czigány György felolvasta Milyen derűs című verskölteményét, mialatt saját zongorajátékában hallottuk  Rossi a-moll toccatáját,  Bartók Béla átdolgozásában.

A "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk az ismétlésben.

A Dankó Rádióban most hat órakor kezdődő ismétlő operettadásban a Marica grófnő részleteit  Pitti Katalin, Szász Kati, Szilágyi Olga, Berkes János és Egri József, valamint a "Túl az Óperencián" e heti vendégei, Szeredy Krisztina és Egyházi Géza énekfelvételeiről hallgathatjuk meg. 

Az előző bejegyzésben leírtak folytatása:

Barlay Zsuzsa a Nagy Ibolyával folytatott beszélgetése során szólott még arról, hogy már nem énekel sehol, énektanítást sem vállal, mert: „ez egy ugyanolyan komoly munka, mint hogyha én magam énekelnék.  És nagyon nagy fáradsággal jár, egy óriási felelősséggel jár. Az ember a növendékeiben akarná önmagát megvalósítani, és azt, mint tudjuk, nem lehet. Megfáradtam, míg eljutottam a nyugdíjig, úgyhogy nem ambicionáltam.”

Már nem igen mozdul ki otthonából.  Az Operában utoljára nem sokkal a dalszínház bezárása előtt járt, amikor Ókovács Szilveszter főigazgatótól – ünnepélyes keretek között - átvette az Operaház Örökös Tagsága kitüntetését. Különben mindennapjait a budai, csillaghegyi, kertes házában tölti. Korábban tartott állatokat, kutyája is volt, de mióta már az sincs, a szép virágjait gondozza.

Nagy Ibolya: Szeretettel és örömmel emlékezik a sok-sok rádió operettre, aminek részese volt, és arra is, hogy szülei mennyire szerették ezt a műfajt. A mai napig hála járja át, ha a rádióra és egyáltalán a pályára gondol, és a jókedve, optimizmusa talán innen is eredeztethető.

Hogy miből merített az élete során erőt, s főként, „mi tartotta meg ilyen egyenesen a gerincét”? – a beszélgetés végén így összegzett:

„Hű, hát ezt nagyon nehéz, nem tudom igazán megfogalmazni… Nyilván volt egy ilyen nagyon erős hajtóerő bennem – gondolom -, ami átsegített a hétköznapokon, nehézségeken, nagyon akartam, és nyilván volt bennem sok erő, és nagyon hittem a hivatásomban. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb, az ember hisz benne és nagy erőt ad a hit.  Valamiben mindenkinek hinnie kell! Én annak idején egyházi iskolába jártam, apácákhoz, egészen 47-ig, ’48-ban államosították, én ott nagyon jó nevelést kaptam és ezt kívánnám most is mindenkinek. Felnőtt korában mindenki választhat, hogy tartja-e a vallását vagy nem, de énszerintem, gyerekkorban nagyon erős morális tartást ad a vallásos nevelés, és én azt kaptam.”

Nagy Ibolya: Zsuzsa! Ez egy csodálatos végszó - zárógondolat volt, és szeretném nagyon megköszönni ezt a hetet! Nagy élmény volt Veled lenni, és további erőt és egészséget és boldogságot kívánok magam és a Rádió munkatársai nevében is!

Barlay Zsuzsa: Köszönöm nagyon szépen! Nagyon jólesik, hogy gondoltok rám és én köszönöm a jókívánságokat!

Barlay Zsuzsa a jövő héten, augusztus 16-án ünnepli a 86. születésnapját! - még visszatérünk rá...

Nagy Ibolya, a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művész operaénekesnővel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával készített interjút – a Művésznő otthonában készült beszélgetés részleteit ezen a héten naponta hallhattuk a rádióban, ma délelőtt elkövetkezett az utolsó interjúbejátszás.

Barlay Zsuzsa visszaemlékezett a kezdetekre, a Lakner bácsira és színésziskolájára, ahol ő is elindult, és olyan ismert kollégákkal tanult ott együtt, mint például Galambos Erzsi vagy Pápay Erzsi:

„Kamaszlányok voltunk, de a színpaddal kapcsolatos fegyelmet és a színpadi magatartást mi már ott megkaptuk és természetesnek vettük, és nekem legalábbis ez a kőkemény fegyelem soha nem esett nehezemre.  Mindig meg is követeltem magam körül, nagyon rossz néven vettem, hogyha valaki a színpadi partnerek közül nem volt fegyelmezett, de hát ez nem volt jellemző abban az időben. És hát ennek élénk példája Galambos Erzsi is, aki fantasztikus szorgalommal, mindig bemelegített, mindig első volt a színházban, aki bement előadás előtt, bemelegítette az izmait, bemelegítette a hangját. Nekünk ez természetes volt, és nem esett nehezünkre.

Arra a kérdésre, hogy az operisták és prózisták között volt-e kapcsolata a pályája során, igennel felelt: „Nekem volt átjárásom. Nem minden operistának volt, mert tényleg aki csak kőkeményen az opera felé tendált, annak nem volt ilyen háttere, mint nekem. Az enyém nagyon színes volt, így visszamenőleg is.

A Házy Erzsivel mindig mentünk a vígszínházi premierekre, mindig ketten mentünk az Iván bemutatóira. Úgyhogy én sok-sok régi nagy előadást láttam.  (Molnár Ferenc-bemutatók; Fizikusok; színészóriások, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Mensáros László is…. csodálatos időszak volt, aranyidők… Az én számomra persze az az aranyidő, ami akkor volt.”

Barlay Zsuzsa Nagy Ibolyával folytatott beszélgetése során szólott még arról, hogy már nem énekel sehol… a napjait a budai csillaghegyi kertes házában tölti; az énektanítást soha nem ambicionálta. Összegzésként megfogalmazta: miből merített az élete során erőt.

Ezeket a mondatait majd leírom ide a délután hat és hét óra között megismételt adást követően.

Barlay Zsuzsa operett-énekfelvételeiről ma a következő darabokból szólaltak meg részletek:

Carl Millöcker: Gasparone

(1884., Bécs, Theater an der Wien)

Millöcker ismert operettjeinek (A koldusdiák, Dubarry, Szegény Jonathán) rádiófelvételeit követően a hetvenes évek elején elkészült a Gasparone hangfelvétele is, neves operaénekeseink közreműködésével.  Az operett keresztmetszetének a bemutatója 1972. július 8-án volt a Kossuth Rádióban (19.31 – 20.53).  

Friedrich Zell és Richard Genée librettója nyomán a dalszövegeket Róna Frigyes fordította magyarra. Albert István összekötőszövegét elmondja: Békés Rita és Bánffy György

Zenei rendező: Balassa Sándor. Szerkesztő: Bitó Pál

A rádiófelvételen énekel: Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Kovács Péter, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor. A z MRT Énekkarát és Szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényli.

A nálunk kevéssé ismert és érdemtelenül  ritkán játszott bécsi klasszikus nagyoperettből készült rádiófelvétel énekszámai a kétezres évek elejéig viszonylag sűrűn szerepeltek a rádió operett-műsoraiban.

Ideírom ezeket:

1. A kocsmáros és a csempészek dala (Kishegyi Árpád, Sólyom-Nagy Sándor)
2. Hármas (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Melis György)
3. Jelenet (Ágai Karola, Kalmár Magda, Korondy György, Kishegyi Árpád, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor)
4. Az I. felvonás fináléja (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Kovács Péter, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, az MRT énekkara)
5. Zenobia dala (Barlay Zsuzsa)
6. A kocsmáros dala (Kishegyi Árpád)
7. A kocsmáros és a kocsmárosné dala (Kalmár Magda, Kishegyi Árpád)
8. Carlotta és Erminio kettőse (Ágai Karola, Korondy György)
9. Együttes (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, az MRT énekkara)
10. Induló (MRT Énekkara)

Egyedülálló érdekességként jegyzem meg:  az operett címszereplője, a bandita,  egyáltalán nem jelenik meg a darabban, csak mindvégig róla beszélnek. Az operettirodalomban talán nincs is erre példa.

Magyar Rádió stúdiója, Carl Millöcker Gasparone című operettjének rádiófelvétele, hátul Melis György és Barlay Zsuzsa, elől balra Ágay Karola operaénekesek, elől jobbra Bródy Tamás zeneszerző, karmester. 

1971., Fotó: Szalay Zoltán. Forrás: Fortepán

Most négy részlet csendült fel az operettből: Zenóbia dala (Barlay Zsuzsa); Együttes (Ágai Karola, Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, Kishegyi Árpád, Korondy György, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, az MRT énekkara); Kocsmáros és kocsmárosné kettőse (Kalmár Magda, Kishegyi Árpád) Induló: „A karrier jön…” (MRT Énekkara)

Oscar Straus: Varázskeringő 
"Ein Walzertraum" Bemutató: 1907. 03. 02. Bécs, Carl Theater - 1907. 11. 26. Budapest, Király Színház

Felix Dörmann és Leopold Jacobson szövegét fordította: Mérey Adolf. Verseket fordította: Fischer Sándor

-  Dinasztia-hármas (Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Kovács Péter, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. március 25., Kossuth Rádió 19.25 – 20.50

- Keringőkettős: „Halkan száll, halkan, lágy áldomás, negédes dallam, lombsuttogás. Olthatatlan lángok hevítenek, rózsás hullámok fürösztenek…” (Székelyhidi Hajnal, Kovács József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Pál Tamás)

Johann Strauss: A cigánybáró 

Szövegét Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzer írta, a dalszövegeket Fischer Sándor fordította.

- Jelenet, Czipra, Szaffi és Barinkay hármasa, II. felv.  – Kincskeringő (Barlay Zsuzsa, Horváth Eszter, Simándy József,  km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Nagy Ferenc)  - részletek, 1974. május 12., Kossuth Rádió, 13.09 – 13.38 

„- Figyelj, hadd magyarázom én el, mily álmot látott Szaffi éjjel!”; „- Lám, lám, kinn nevet ezen egyre csak, nem hisz a meseszerű álomnak.”
„-Valamikor…, ez az a pont.”;  „- Jaj, mily csodás, itt a kincs, a kincs!…”; „ -Nézd, arra lent, mi cseng, mi peng…” ˙

Vásáry Tamás zongoraművész-karmesternek, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatójának mai születésnapja alkalmából, a Dankó Rádióban Nagy Ibolya  a világhírű muzsikus két felvételét szerkesztette be:  

az adás elején Kodály Zoltán: Háry János – intermezzo;

az adás végén Johann Strauss: A denevér – nyitány (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara)

A délelőtti rádióadás ismétlését ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk.

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adásában a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával, Barlay Zsuzsa Liszt- díjas, Érdemes Művész   operaénekesnővel beszélget ezen a héten a felelősszerkesztő – műsorvezető, Nagy Ibolya

A mai műsor elején szó esett énekversenyekről, melyek jó alkalmat jelentenek a fiatal énekművészeknek nemzetközi színtéren is bemutatkozniuk, megmérettetni magukat. Barlay Zsuzsa két ilyen versenyen vett részt: Toulouse-ban és Münchenben.

Nagy Ibolya szóba hozta az idén ősszel immár negyedik alkalommal megrendezendő Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt, amelynek színhelye ezúttal is Érsekújvár lesz; maga Házy Erzsébet is felvidéki volt.  „Klemen Terézia ennek megálmodója, szervezője, mozgatórugója”…

Barlay Zsuzsa Házy Erzsébetről további információkat osztott meg, idézem szavait:

„Tulajdonképpen sokat mesélt az Erzsi arról, hogy ő Pozsonyban született, és hogy az első éveit Pozsonyban töltötte. A húgait is ismertem, három húga volt, mind a hárommal alkalma volt még találkozni annak idején. Az Erzsi ennek folytán remekül tudott németül, amit nagyon tudott hasznosítani, amikor minden évben kijárt Mörbischbe meg Bécsbe: Víg özvegyet, Cigánybárókat énekelt. Nagyon hasznos volt, hogy tudott németül, mert Pozsony, mint köztudomású többnyelvű, és ők ilyen iskolába is jártak. Darvas Ivánnal való házasságának fontos pillére volt Pozsony, mert Iván ugyanígy, Pozsonyba járt iskolába és ugyanilyen gyökerekből táplálkozott, úgyhogy ez az idilli időszakban, a szerelem kezdeti időszakában ez egy nagyon nyomós indok volt, ami összetartotta őket.

- Feladatomnak érzem, hogy amíg én élek, addig az Erzsi emlékét próbálom fenntartani és ápolni.” „Házy Erzsi olyan korszakos művész volt, hogy még évtizedekkel a halála után is ő téma, és sokszor pletykatéma, egy csomó valótlanság is kering felőle, de ő tanította nekem azt (neki meg azt hiszem Honthy tanította), hogy „mindegy, hogy mit beszélnek az emberről, csak beszéljenek…”  Házy nagyon sokszor emlegette ezt a mondást.

Barlay Zsuzsa sorolja az eddig megjelent három, Házy Erzsébetről szóló könyvet:

- I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet (a könyv szerzője statiszta volt azokban az operákban, amelyekben Házy volt a női főszereplő) – Accordia Kiadó, 2002., 2004.

- Bartók Gergely: Házy Erzsébet művészete szerepei tükrében (2012)

 - Klemen Terézia: Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet (ez volt az utolsó ilyen – képeket is tartalmazó könyv, ami Házyról megjelent. (2018)

Én teszem (: Búbánat) ehhez hozzá, van egy negyedik kiadvány is. Szíki Károly: Erzsébet és Sándor – Házy Erzsébet és Széki Sándor emlékére (magánkiadás, 2013;

Egy ötödik írást is megemlítek, Szeghalmi Elemér a szerzője, a címe: Tündérország földi követe – Házy Erzsébet  (Szeghalmi Elemér: Operisták – írók és alkotások)  Új Ember kiadó, 2001.

A beszélgetésben a Ferencsik János karmesterrel való együtt dolgozása kapcsán ismét érintette Házy Erzsébet munkásságát, nadrágszerepeiről szólva: „hogy ő milyen Cherubin volt a Figaróban, és hogy milyen megrendítő volt A rózsalovagban, a fiúszerepben – én mindig valami olyan drámai szomorúságot éreztem ezekben a figurákban Házynál, de lehet, hogy én ezeket így beleképzeltem; az ő nagyon drámai élete volt a háttérben. Mert ő nem nevezhető egy szerencsés embernek a magánéletében.”

Házy Erzsébet idén, októberben, lenne 90 éves!

Nagy Ibolya kérdezte Barlay Zsuzsát nagy karmesterekről, akikkel együtt dolgozott az Operában, közülük kikre emlékszik szívesen vissza?

Említi Erdélyi Miklóst, Kórodi Andrást, Lamberto Gardellit, sokan vannak,  de Ferencsik karmesteri tevékenységére, emberi nagyságára külön kitért:

 Ferencsik Jánosról: (Barlay Zsuzsa a lakásában - ahol az interjú készült - mutat egy képet, azon Ferencsik születésnapja alkalmából köszöntik a művészek.

"- Kedvencei voltak a Mozartok és Richard Straussok. Ő a német szerzőkben volt a legerősebb. Születésnapjain vagy a Figaró házasságát vagy A varázsfuvolát vezényelte. (Hozzáteszi: több ilyen születésnapi alkalmat megélt vele…) Ezeket ő kérte, választotta, és a személyekhez is ragaszkodott, akiket ő szeretett. Nála elsősorban a zeneiség volt a főszempont. Karmestereknél az nagyon számít. A hangra kevésbé érzékenyek, mint a muzikalitásra. Nagyon megtisztelő volt számára, hogy őt mindig beválogatta ezekbe a produkciókba: Ariadné Naxoszban; A rózsalovagot nagyon szerette…"

Nagy Ibolya kérdezte még a legnagyobb, legkedvesebb, legtöbb visszhangot kiváltó szerepeiről is:

„- Isten tudja, amivel kapcsolatban engem jegyeznek, az a Hamupipőke! Békés András nekem találta ki, hogy elővették ezt a darabot, mondván, nekem testreszabott dolog. És hát az ember nagyon hálás is ezért. Tudom, hogy mindenkinek ez maradt meg a fejében velem kapcsolatban, de hát nekem sok nagyon kedves szerepem volt ezen kívül is: Azucena (A trubadúr),  A cigánybáróban, Az álarcosbálban, sok kis apró szerepben (Borisz Godunov, Anyegin…) - kisebbek, nagyobbak egyaránt. Nagyon sokszor voltam dada, társalkodónő, anya… – ami az altoknak jut,  de tulajdonképpen mindegyikben lehet valami jót csinálni, és kell is, mert azok nem annyira kidolgozott és sok lehetőséget rejtő szerepek, de mindegyikben ki kell találni valamit. A sevillai borbélyban azt találtam ki, hogy mindig náthás vagyok és prüszkölök egyet-kettőt, szóval, mindig valami színt kell belevinni, és akkor mindjárt élettel teli a figura. Ha valakinek valami jó ötlete volt, akkor hagyták. Akkor, abban az időben két nagy rendező volt: Mikó András és Békés András.” 

A Barlay Zsuzsával készített beszélgetés befejező részét holnap délelőtt 9 órától és az ismétlésben délután hat órától hallgathatjuk meg a rádióban.

A mai adásban elhangzott zenék között hallottuk:

I. Szirmai Albert: Mágnás Miska - nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)

II. Erkel Ferenc: Névtelen hősök - A lányok kara; Özvegy Sáskáné és Csipkés Tamás, módos gazda kettőse (Barlay Zsuzsa, Gregor József, km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkarának női kara, vezényel: Kórodi András) –a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1980. december 26., Kossuth adó 19.47 – 21.11. Az opera dalszövegét Tóth Ede librettója nyomán Romhányi József írta.

III. Giacomo Puccini: Manon Lescaut - Ékszerária, II. felv. (Házy Erzsébet, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós) - Qualiton; a hanglemezfelvétel ideje: 1965. március 7.

IV. Kodály Zoltán: Háry János - Örzse dala „Hej két tikom tavali, három harmad évi, ha tudtátok, hogy az enyém, mért adtatok enni?...”  (Házy Erzsébet, km. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós) – 1969

V.  Ábrahám Pál – Harmath Imre: Viktória - "Nem történt csak elválunk csendben, good night…” (Házy Erzsébet, Melis György, az  MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Részletek Ábrahám Pál operettjeiből (Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Viktória) - a Magyar Rádióban először elhangzott: 1963. május 5., Kossuth Rádió, 17.10 – 17.40

VI. Carl Millöcker - Magyar szöveg Lakatos László, a versek fordítója: Szenes Andor:  Dubarry  - Jeanne dala  „Ne gondolj, semmi rosszra… Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy Erzsébet, az MRT Énekkarának nőikara  és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Rádiós bemutató - Cark Zeller A madarász c. operettjének felvett részleteivel együtt - 1973. január 30., Kossuth adó 19.25 - 20.23: „Operettest” (A rádiófelvételt audió kazettán, majd LP-n illetve 2006-ban CD-n  megjelentette a Hungaroton)  Magyar szöveg: Lakatos László. A versek fordítója: Szenes Andor

VII. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz ,avagy a becsület rabja 
/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39

A verseket fordította: Fischer Sándor

Vezényel: Breitner Tamás
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Horváth Ádám

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:
Richard, a kalózkirály – Melis György
Samuel, a hadnagya – Miller Lajos
Frederick, kalózjelölt – Nagy János - a „B” betűt neve elé ekkor még nem tette ki – (próza: Maros Gábor)
Stanley, az angol hadsereg első gárdaezredese – Gregor József
Mabel, Kate, Edith, Isabel, a leányai – Kalmár Magda, Káldy Nóra, Csűrös Karola, Schütz Ila, 
Edward, rendőrminiszter – Németh Sándor
Ruth, a kalózok mindenese – Barlay Zsuzsa

- Ruth vallomása (Barlay Zsuzsa)

„Még gyermek volt a kis Frederic, de úgy látta az atyja, hogy vakmerő a végletekig, hát tengerésznek adja. És engem kért, hogy nézzek szét, hisz én dajkáltam Fredet!...Én féltettem, de megértettem, így boldog lett a vadóc! Jobb tengeren, mint menhelyen, az én szívem nem daróc!  /De balga voltam én, és kissé nagyot halló. Hogy tévedtem, már sajnos tény, az ember, végre, gyarló. Az atyja arra kért engem, a gyermek legyen hajós.  A szót én félreértettem, úgy hallottam, hogy: kalóz!  Oly végzetes nagy vétek ez, így sorsa így lett baljós! Csak martalóc a vad kalóz, nem jámborlelkű hajós! / Bár nemsokára rájöttem, hogy most bolondot tettem. De a csúf hibát és a nagy galibát, bevallani nem mertem. Most mit tegyek, hogy védjem meg, egy jó ötletem támadt. Mint ingyenes és mindenes, beálltam banditának! … mily bárgyú volt a kalóz, de ha több lett volna sütnivalóm, nem volna ő most kalóz!

- A kalózkirály dala (Melis György, km. az MRT Énekkarának férfikara)

„Jobb élni-halni lázadón, fekete zászló gyors hajón, mint adni szentet - jámborat, mert rózsaszív a gondolat. Oly csalfa világba visz utad, az is ám kalóz, csak mást mutat. Itt egyet vall a szív és a száj: én nyíltan vagyok kalózkirály!  Nyíltan vagyok kalózkirály! Igazért azért felkiált a hű kalózkirály. A kalóz, kalózkirály! Igazért azért felkiált a hű kalózkirály! /- Hogyha én rabolni indulok, királyi példára gondolok. Hajót tán többet süllyesztek el, mint egy oly király, ki jól nevelt. De hány kicsi nemes uralkodóm kaparintotta meg úgy a trónt, hogy arra jobb, ha nem tekint, ily mocskos munka én nálam nincs! Nyíltan vagyok kalózkirály! Igazért azért felkiált a hű kalózkirály. A kalóz, kalózkirály, igazért azért felkiált a hű kalózkirály!”

- Finálé (Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, B. Nagy János, Gregor József,  Melis György, Németh Sándor, Sólyom-Nagy Sándor, az MRT Énekkarának férfikara és nőikara)

„-Ti győztetek, mert gyorsabb voltatok, de diadalt mégsem arattatok!  - Ne mond, hogy árvák vagytok, légy szíves!  -Tedd azt, mit minden angol férfi tesz! Add meg magad! Add meg magad a királynőnk nevében! - Hogyan?! - Úgy van!  - Add meg magad a királynőnk nevében! - Na jó, megadjuk hát magunk, bár van hibánk, de angolok vagyunk. – Majd védekezz a törvényszék előtt! - Egy percet! El kell mondanom, ki ő!  Egy bátor férfi ő, nem csőcselék! Nemes úr, aki csak tévútra tért! - És mind nemesek?- Úgy van: nemesek! - De mind? - Hát szinte mind! - Egy angol szíve ettől megpuhul, bár van hibánk, de megbecsüli azt: ki úr!  Bocsáss meg énnekem, exkalózkirály! Úr mindig úr, ez rátok éppígy ál! A rangotok ma újra felvettétek, s a lányaimat nőül adom néktek!...”  

VIII. Gioacchino Rossini: Hamupipőke - Hamupipőke ariosója  „Élt egy herceg réges-rég… (Barlay Zsuzsa)  -

https://www.youtube.com/watch?v=poslO886aH4  - lásd Videón is.

IX. Erkel Ferenc: Hunyadi László – Palotás (a Magyar Állami Operaház Zenekarát Kocsár Balázs vezényli) – koncertfelvétel

Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a rádióban ma délután hat és hét óra között.

Ezen a héten Barlay Zsuzsa operaénekesnő (alt - mezzo), a Magyar Állami Operaház örökös tagja vendége a Dankó Rádió operettműsorának!  

A jövő héten 86. születésnapját ünneplő Liszt-díjas, Érdemes művésszel Nagy Ibolya, a „Túl az Óperencián”  adásának felelős szerkesztő-műsorvezetője beszélget

A mai adásban Barlay Zsuzsa megint több témát érintett: a színpadtól való végső búcsúja; a szöveg memorizálása; a súgó szerepe; az Operaház és az Erkel Színház műsorpolitikájának elkülönülése; a külföldi turnék - az Opera Vérnászának „utaztatásáról”; a kortárs zeneszerzőkről alkotott véleménye.

- Nagy Ibolya: Milyen volt elbúcsúzni a színpadtól? Mennyire volt könnyű letenni a lantot?

- „Azt tudom, hogy amikor abbahagytam az éneklést, akkor hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni a szilveszterestéimmel, mert visszamenőleg évtizedeken át, szilveszterkor A szevillai borbély ment, nagyjából mindig ugyanazokkal a szereplőtársakkal, aminek mindig az volt a vége, hogy a kellékes behozott egy tálcán egy üveg pezsgőt és hat pezsgős poharat, a Melis Gyuri megtöltötte a poharakat, egyet lenyújtott a súgólukba a súgónak, és a közönségre tartva a poharat, felköszöntöttük a közönséget és akkor szabad volt mindenkinek egy korty pezsgőt innia. És amikor abbahagytam az éneklést és először voltam itthon szilveszter este, egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy mit szokás ilyenkor csinálni, mert elfelejtettem, mert annyira természetes volt, hogy mindig ott voltunk a színházban, és egymást köszöntöttük az újévben.”

- Nagy Ibolya: Nagyon sok mókás történet kering a súgókkal kapcsolatban, illetve a memória-kihagyásokkal kapcsolatban?

- „Igen, voltak, akik szövegbajlódósak voltak, nem akarom név szerint egyik régi kollégámat se említeni, de nekem nagyon jó volt a szövegmemóriám, de volt, akinek kevéssé. És a súgó nemcsak a szöveget súgta, hanem be is intett és vezényelt, úgyhogy annak nagyon jó kottaolvasónak és jó zenei felkészültnek kellett lennie. És az is volt.”

- Nagy Ibolya: Turnék – országon belül és kívül is voltak...

- „Az országon kívül is, mert például a Vérnásszal bejártuk jóformán az összes európai országot, a Lorca-darab  az olyan erős, és azt mindenütt ismerik, a Vérnászt, ha modern zenével kapcsolatban vannak is fenntartások, de ennek mindig nagyon nagy sikere volt. Ugye, Házy volt a menyasszony, Komlóssy az anyag, úgyhogy az Operának a legjavát küldték ilyenkor külföldre. És bizony, sok-sok országot bejártuk ezzel a produkcióval."

- Nagy Ibolya: És Te hogy voltál a kortárs zenével, a kortárs zeneszerzőkkel?

„Mérsékelten. Mert a zeneszerzők nem nagyon értenek az énekhanghoz, és hajlamosak rá, hogy szélsőséges szólamokat írjanak: hogy a tenorista csak a magas C-ken énekelje szöveget, vagy az alt csak brummogjon a feneketlen mélységben. Nem értenek annyira az énekléshez, tulajdonképpen az énekeseket kicsit mindig le is nézték az úgynevezett zenészek, ugye, a zenekari tagok, mindig az énekesek azok zenén kívüli lényeknek számítottak. Ezt mindig éreztük is, volt aki nagyon rossz néven vette, sokan csak nevettünk rajta. Mondtuk, hogy próbálja meg kiállni egyszer és próbálja meg. Mert kritizálni nagyon könnyű, de odaállni és megpróbálni, akkor kisebb lenne a szájuk.”

Az adásban bejátszott zenék között volt:

I. Jacobi Viktor: Jánoska   Nyitány (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó)

II. Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A Fruska 
/Eredeti címe: H.M.S. Pinafore (1878) /

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. január 22. Kossuth adó, 19.47 

Szövegét William Schwenck Gilbert írta.

Rádióra alkalmazta: Romhányi József

Verseket fordította: Blum Tamás

Vezényel: Blum Tamás
Km.: Az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Cserés Miklós dr.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Sir Joseph Porter – Várhelyi Endre (Balázs Samu)
Kapitány – Kishegyi Árpád (Agárdy Gábor)
Josephine – Kalmár Magda (Csűrös Karola)
Ralph, matróz – Rozsos István (Körmendi János)
Dick, matróz – Sólyom-Nagy Sándor (Garas Dezső)
Fedélzetmester – Kovács Péter (Sztankay István)
Muskátli – Barlay Zsuzsa (Tolnay Klári)
Dada – Divéky Zsuzsa (Kárpáti Magda)

Km.: Pogány Margit, Bay Gyula, Felvinczy Viktor és Lázár Gedeon

- Muskátli dala: „Jó néhány éve volt, vigyáztam kisbabákra… néhány pennyért..” (Barlay Zsuzsa, énekkar) 

- Ralph dala, Ralph és Muskátli kettőse: „A csalogány búsong a körtefán, úgy énekel, mint lány a zongorán…”  (Rozsos István, Barlay Zsuzsa, Férfikar)

- Jelenet és finálé: „Mily meglepő-e fordulat, így rögtön más a hangulat, hogy szent szerelmek szelleme, most költözött a lelkembe, a nap is felragyog…”/”Érted ment hát Muskátli, jó öreg Muskátli, senki sem tudja, hogy miért, de aztán…” (Barlay Zsuzsa, Divéky Zsuzsa, Kalmár Magda, Rozsos István, Sólyom-Nagy Sándor, Várhelyi Endre,  az MRT Énekkarának Férfikara)

III. Robert Planquette: Rip van Winkle 
Operett két részben

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1968. december 28., Kossuth Rádió, 19.46 – 22.00

Szövegét Washington Irwing két elbeszélése nyomán Henri Meilhac, Philippe Gille és Henry Brougham Farnie írta.

Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József

Vezényel: Breitner Tamás

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Erkel Tibor

Rendező: Cserés Miklós dr.
Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

Rip van Winkle –Melis György (Sinkovits Imre)
Nelly, a felesége –Petress Zsuzsa
Lowna, a gyermekük –Nagy Rita (Lázár Márti) és 20 évvel később: Erdész Zsuzsa (Gombos Katalin)
Derrick, polgármester –Palócz László (Bessenyei Ferenc)
Jack, a fia –Szabó Józsi (Béres Erzsébet) és 20 évvel később: Réti József (Fodor Tamás)
Jácint, a konyhalány –Andor Éva (Földi Teri)
Nick, a kocsmáros –Palcsó Sándor (Agárdy Gábor)
Kata, a lánya –Barlay Zsuzsa (Szemes Mari)
Ichabod, orvos –Kishegyi Árpád (Deák B. Ferenc)
Hudson –Gregor József
Kapitány –Képessy József
Kikiáltó – Rónaszéki András

- Kórus és négyes: „A csók csattan újra…” (Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, km.  az Énekkar férfikara)

- Rip dala: „Vígan gyertek velem… /Röpke szó, elillanó, szeretem az éjszaka csókos álmát…” (Melis György, Énekkar)

- Rip bordala (Melis György, Énekkar)

- A II. felvonás fináléja: „Húsz év után felébredsz talán… Ne hagyj itt…” (Gregor József, Melis György, km. Réti József és az Énekkar)

Itt említem meg, hogy azért lenne még mit bejátszani erről a rádiófelvételről: Barlay Zsuzsa énekhangját további szép részletekben is megcsodálhatnánk:

- Kuplé (Barlay Zsuzsa, Kishegyi Árpád)

- Az I. felvonás fináléja (Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Melis György, Palócz László, énekkar)

- Lámpás tercett (Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Petress Zsuzsa)

- Kate kupléja (Barlay Zsuzsa)

IV. Lehár Ferenc: Éva - Nyitány (az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)

A délelőtti adás ismétlése aznap 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban, és az interneten is online, a www.dankoradio.hu oldalról.

„Dankó Rádió – „Túl az Óperencián”  - ezen a héten minden nap Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával beszélget a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

A ma elhangzott műsorban - lásd még a 3373. sorszámnál - Barlay Zsuzsa Nagy Ibolyának arra a bevezető témaindítására, miszerint a humoráért is nagyon szerették, elmondta (szavait egyes szám harmadik személybe tettem):

- Nagyon szerette önmagát is kifigurázni, nagyon eltérő volt az alkata a többi operai kollégától, és a kicsiségéből adódóan nagyon sok vicces dolog történt, és örültek annak, hogy önmaga kifigurázására felhasználta. Nem tudja, hogy a vígoperákban ők mulattak-e jobban vagy a közönség; imádtak hülyéskedni a színpadon – persze fegyelmezett körülményeken belül, mert abból nem mehettek ki…, nagyon sok nevetés volt maguk között, nagyon sok vicces dolog. Ez kicsit a munkát könnyítette, kedélyessé tette, és a kemény életben nagyon jó feloldó dolog a humor. Melis Györggyel rengeteget hülyéskedtek, László Margitnak is fantasztikus humora volt.  Nagyon jó barátnők voltak. Nekik nagyon gazdag volt az operán kívüli koncertéletük, amiben kettejüket szinte jobban foglalkoztatták, mint Operában – bár nem nagyon lehet különbséget tenni, de rengeteg nagy koncerten énekeltek együtt. Olyan összeszokott társaság volt, Réti József volt kezdetben még sok évig a partnerük volt, aztán ő hamar meghalt, és akkor más lépett a helyére. Sok ember volt, aki inkább a koncerteket látogatta, mint az operaelőadásokat. Ők nagyon ismert operaénekesek voltak.

- Az Opera előtt két évig, 1959-1961-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, ami „ráfutást” jelentett neki az Operára… Az énekkari hét éve után (1952-1959-ig a Magyar Rádió Énekkarának a tagja) ez egy nagyon jó átmenet volt arra, hogy megszokja, nem akkor vesz levegőt, amikor az eszébe jut: az énekkarban hajlamos rá az ember, hogy nincs ennek jelentősége, de amikor szólót énekel, akkor van. S akkor „újra megtanul állva énekelni,  nem ülve széken. Sok különbség van a két dolog között, és ez egy nagyon szerencsés jó átmenet volt, és tulajdonképpen bevezette a koncertéletbe, mert ott nekik kötelező koncertjeik voltak.

- Mesterek? Kiktől szerezte meg az alapokat? Kinél tanult?

- Zenei gimnázium adta az alapokat; énektanárhoz soha nem járt. Amíg konzervatorista volt, annál az egy tanárnőnél tanult; a színpadon maguktól a kollégáktól tanult nagyon sokat, hogy hogyan énekelnek;  tulajdonképpen magának adott énekórákat, amikor éppen volt erre ideje és energiája Például Melis Györgytől, Réti Józseftől tanult sokat… A mintákat kellett csak megfigyelni és leutánozni, mert az egy  „utánzós műfaj az éneklés”, köztudott dolog,  és amikor az ember a  saját testébe át tudja  ezt az érzetet ültetni, hogy az hogy működik, akkor az olyan módon engedelmeskedik utána, automatikussá válik, és az jobb napon, rosszabb napon egyaránt engedelmesen az ember szolgájává válik.  Két egyforma hang nincs, két egyforma fizikum nincsen, az embernek önmagának kell megtalálnia azt a testi helyzetet, ami optimálisan alkalmas a hang képzésére. Ami bonyolult is, meg nagyon egyszerű is. Sose lehet tudni igazából, hogy mikor melyik, de a helyet megtalálni, az bonyolult. De utána, mikor az megvan, akkor az egyértelműen kiszolgálja az embert.

- „Klasszikus operettet énekelni igazán mámor” - hozza szóba Nagy Ibolya a következő témát.  Miként vélekedik erről Barlay Zsuzsa?

- "Imádtam az operettet” – vallja, és amennyire az alt hangra adódik lehetőség, akkor mindig részt is vett benne, és nagy hálája a Rádiónak, amelyik egész életén át nagyon hű barátja volt, ez kezdődött az Énekkarral s tulajdonképpen már akkor ott őt megismerték és később olyan természetes volt, hogy szinte hazajárt a Rádióba. A „6-os stúdiónak minden négyzetcentiméterét ismerte” és otthon volt benne, és az emberi kapcsolatai oly jók voltak a Rádióval, természetesen, amiben csak lehetett, foglalkoztatták.

Színpadon A cigánybáró nagy operettbeli szerepe az egyik kedvence volt: olyan igényes a szólam, hogy mindig „kis Azucena”-ként hívta a Cziprát; hangi igényesség szempontjából az operai Azucenával (A trubadúr) vetekszik.

Az Azucena legnagyobb drámai szerepe volt az Operában.  Ez neki egy nagy mélyvízbe ugrás volt, mert alig volt egy rövid ideje az Operában, és most utólag tudja, milyen kockázatos volt színpadi és zenekari próba nélkül egy bejáratott előadásba egyszerűen beállni, úgyhogy a világítás, a zenekar, minden teljesen vadonatúj volt számára, de sikeresen teljesítette a próbát   Felteszi, hogy mindenkinek volt egy  ilyen mérföldköve, amin megmérték az alkalmasságát, hogy megfelel-e, bizony nagyon sokan voltak, akik egy-egy ilyen próbát követően eltűntek közülük.  Emlékszik, Simándy, Takács Paula voltak a szereplőtársak, olyan módon segítették a kollégák, hogy megmutatták, hova álljon, hogy forduljon, hogy az a legelőnyösebb legyen. Fantasztikus, sok szeretetett és segítséget kapott.

Lehet, hogy „időskori szentimentalizmus” a részéről, de így látja a dolgokat visszamenőleg – teszi hozzá Barlay Zsuzsa

(Az interjú további részleteit  pénteken, szombaton és vasárnap hallgathatjuk meg.)

RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA ZENEMŰBOLT

Mai tájékozódásom eredménye, hogy Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert felvételei kifogytak, Simándy Józseftől még kapható, a nagyhírű üzletben. Egy ideje új üzletvezetés van és remény nyílt  arra, hogy pezsgőbb lesz a kereskedelmi szellem.

A fentiek értelmében is egyedülálló KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai és Komáromi farsang CD kiadvány-sorozata.

A Rózsavölgyi webáruház most már bővebb tájékoztatást is ad a zeneszerzőről és a Kemény Egon-CD kiadványokról:

A SZERZŐRŐL 

KEMÉNY EGON (Bécs, 1905 – Budapest, 1969) a 20. századi magyar könnyűzene kiválósága, kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Neve és zenéje már életében fogalom lett, magas színvonalat garantáló márka. Bécsben született és ott végezte el a Zeneművészeti Főiskolát. Tanára Franz Schmidt volt. Karrierje 1927-ben, 21 évesen, Budapesten, a Fővárosi Operettszínházban indult, a mai Budapesti Operettszínház színpadi művei bemutatóinak fő helyszíne: Kikelet utca 3. (1929), Fekete liliom (1946), Valahol Délen (1956). Nagyoperettjeit sztárszereposztással, revükoreográfiával, pompás jelmezekkel és díszletekkel vitték színre. Nagyszerű szerzőtársai méltán vehették ki részüket a sikerekből. Filmzenéjével 1940-ben nézőszám-rekordot állított fel a Fűszer és csemege című hangosfilm.

1934-től közel negyven éven át a Magyar Rádió felkéréseinek is eleget tett. Tehetsége elismeréseként 1953-ban gyermekkarra írt zenekari műveiért, 1955-ben a Hatvani diákjai című daljátékáért részesítették a rangos zenei kitüntetésben, Erkel Ferenc-díjban. A rádiódaljáték (1937) és a rádióoperett (1949) műfajteremtő zeneszerzője, szimfonikus könnyűzenéje, dalai, sanzonjai híressé tették a rádióhallgatók körében is. Műveiben magyar operacsillagok énekeltek és a prózai szerepeket legkiválóbb színészeink játszották.

Emlékére 2019-ben jelent meg két magyar témakörű sikerdarabja – a debreceni Hatvani István professzornak és a költő Csokonai Vitéz Mihálynak emléket állító – Hatvani diákjai (1955) és a Komáromi farsang (1957) című daljátékainak dupla CD-albumai, az MTVA támogatásával.

HATVANI DIÁKJAI

Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai

Magyar Rádió, 1955. Rádiódaljáték 2 részben. Kemény Egon Erkel Ferenc-díjas daljátéka.

Hatvani István professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, Amálka –Petress Zsuzsa. További szereplők: Mezey Mária, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Tompa Sándor, Horváth Tivadar, Gózon Gyula, Csákányi László, Kovács Károly, Kőváry Gyula, Hadics László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió 64 tagú Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara.

CD-újdonság, a patinás rádiófelvétel (1955) 21. századi korszerű zenehallgatáshoz alakított felújítása. Fordulatos, 18. század végi történet, középpontban a Debreceni Kollégiumban Hatvani István tudós professzorral és diákjaival, romantikus szerelmi szállal és nem kevés császári intrikával. Kemény Egon zenei tehetségével korhűen idézi fel a nagy hagyományú magyar iskola szellemiségét, a Kántust, az ősi magyar diákélethez fűződő tréfákat, a büszke civisváros társasági életét, a dialógusokkal és a dalszövegekkel a daljáték nemes szórakozásban részesíti a hallgatót.

A művészeti élet szenzációja volt, hogy a Hatvani diákjaiban játszott először prózai szerepet is az operaénekes Simándy József  és a színész, Bessenyei Ferenc először énekelt daljátékszerepben a Magyar Rádióban.

Kemény Egon életműve sorozat, CD 1. –  az MTVA támogatásával, 2019.

KOMÁROMI FARSANG

Kemény Egon - Gál György Sándor - Erdődy János: Komáromi farsang

Magyar Rádió, 1957. Rádiódaljáték 2 részben.

Csokonai Vitéz Mihály – Ilosfalvy Róbert és Zenthe Ferenc, Lilla – Házy Erzsébet és Korompai Vali. További szereplók: Bilicsi Tivadar, Gózon Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Fekete Pál, Lehoczky Éva, Kishegyi Árpád, Berky Lili, Völcsey Rózsi, Deák Sándor, Gönczöl János, Molnár Miklós és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

CD-újdonság, a patinás rádiófelvétel (1957) 21. századi korszerű zenehallgatáshoz alakított felújítása. Csokonai Vitéz Mihály és Lilla szerelmét tárja elénk a történet. A daljáték meseszövése fordulatos, szellemes, Kemény Egon zenéje korhű és stílusgazdag – a 18. század végi Komárom bálterméből indul és Csokonait professzori állása elnyeréséig kísérhetjük el. A cselekmény Csokonai Vitéz Mihály költő és Lavotta János zeneszerző, hegedűvirtuóz barátságán keresztül idézi fel az első magyar nyelvű színjátszótársulat és a verbunkos zene kezdeteit. A szerzők, az operaénekesek és a színészek, a rádió dramaturgjai, rendezője, zenei rendezője, a zenekar és a kórus – valamennyien emlékezetes rádiós művet alkottak, amelynek csillaga még ma is ragyog. A daljáték nemes szórakozásban részesíti a hallgatót.

Kemény Egon életműve sorozat, CD 2. –  az MTVA támogatásával, 2019.

Internetes lehetőség továbbá: www.kemenyegon.hu

A Dankó rádió mai operettműsorában (a délelőtti műsort 18 és 19 óra között újra  meghallgathatjuk)  két „klasszikus operett” dalai csendültek-csendülnek fel:

 Sir Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó 
/Eredeti címe: The Mikado (1885) /

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00

Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József

Vezényel: Breitner Tamás

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara (Karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Békés András

 A vígoperai nívójú klasszikus nagyoperettből hat nagyszabású jelenet kilenc kitűnő operaénekesünk utolérhetetlen tolmácsolásában hangzik fel:

A  mikádó – Kovács Péter (Mensáros László)
Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián)
Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György)
Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László)
Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József)
Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi)
Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona)
Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit)
Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta)

- Kórus és Pitti Sing dala (Barlay Zsuzsa, énekkar) 

- Nanki-Poo és Ko-ko kettőse (Réti József, Várhelyi Endre, km. László Margit, énekkar) „Ha szép virág szirmokat bont, tralala…”

- Ötös - A mikádó dala és jelenet (Kovács Péter, Barlay Zsuzsa, Komlóssy Erzsébet, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre)

- Női hármas (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa) „Három kis hölgy” „Három a kislány kettő lesz”

. Hadd idézzem most az elhangzott tercettet a versek sorrendjében Várhelyi Endre, Barlay Zsuzsa és Palcsó Sándor énekli, közreműködik az MRT Énekkara:

„- Az áldozat rémülten ordibált, vadul vicsorgott vissza rám, közben húzott, rángott, ráncigált, mert ideges volt talán, én bal kezemmel elkaptam őt, a jobban volt a bárd… A jobb kezemmel, itt a bárd, hát irgalmam ne várd, ha végre lecsap az éles bárd  (Várhelyi Endre, énekkar)
/ - Az áldozat remegve reszketett, mikor megcsillant pengén a fény, mert tudta, hogy boldog már nem lehet, hisz már csak egy percig él, olyan riadtan bámul, néz körül, hogy hirtelen szemedbe néz, s zavart arca felderül… Olyan boldog lett, oly elégedett, hogy folytában engem lát, engedelmével…. (Barlay Zsuzsa, énekkar)
/ - Lecsapott már az éles bárd, feje lágyan porba hullt, de nem maradt helyben, meg nem állt, mert élénken elém gurult, nekem bólintott, ügyesen, nyaktalan, fejet hajtva, ahogy dukált, hogy illemet a boldogtalan, hogy rangnak ezt kíván , hogy ezt kíván: ez a tisztelet, oly jól esett, szinte dagadt e hű kebel, hogy odagurult a megboldogult, az illemnek megfelelt.” (Palcsó Sándor, énekkar)

Barlay Zsuzsa és Palócz László a Rádió stúdiójában, A mikádó felvételekor

1967. Fotó: Szalay Zsolt - Forrás: Fortepán

- Együttes: (László Margit, Déry Gabriella, Barlay Zsuzsa, Komlossy Erzsébet, Palcsó Sándor, Palócz László, énekkar) 

 „Az ifjúság… tralalalala….”

ifj. Johann Strauss: A cigánybáró

Szövegét Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György.  A versszövegeket Fischer Sándor fordította.

Három különböző felvételről szólaltak meg a dalok:

- Jelenet és Kincskeringő (Barlay Zsuzsa, Kincses Veronika, Berkes János, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – élő koncertfelvételről

- […]  - Valamikor…, ez az a pont…/ Nézd arra bent, mi cseng, mi peng, hogy csillog ottan, villog titokban. Mily lánggal ég a szép nyakék. Sok drágakővel, arany esővel, így hát való volt az álomkép!.../- Mily szép lesz az életed édes. - Most már minden gond véget ér. - Így gondtalan élni de szép lesz. - Ruha, étel, ami még kell, mulatások, utazások.    - Boldog légy, ez a cél, mindennél többet ér…”

– Barinkay belépője (Molnár András, km.. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Oberfrank Géza)  - „Kincses Veronika és Molnár András új operettfelvételeiből, vezényel Oberfrank Géza: 1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30

„Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én, és jobb híján egy éven át vezettem menazsériát…/Mert a szív és az ész, együtt mindenre kész, mindig előre nézz, légy merész s célhoz érsz…”

- Zsupán belépője (Melis György, km. Lendvay Andor, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Ferencsik János) – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30.

„Hja, az irka-firka nékem sose volt a mesterségem. Már apró gyermekkorban csak sertések közt voltam…”

- Cigánykórus (Száni: Gazdag Géza – próza, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara, vezényel: Ferencsik János) – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30.

Az adás első részében csendült fel:

Lehár Ferenc: Kék mazúr - Nyitány (MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli)

Johannes Brahms: A nővérek

A dal előadói: László Margit, Barlay Zsuzsa, zongorán kísér: Freymann Magda

Az adás végén Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének nyitányát a Berlini Szimfonikus Zenekar játssza, vezényel: Vladimir Mikhailovich Jurowski)

„Dankó Rádió – „Túl az Óperencián”  - Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művésszel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával beszélget a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

Ami még kimaradt a mai rádióbeszélgetésből a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában, leírom:

Nagy Ibolya: Idén ősszel lesz 70 éves a Honvéd Művészegyüttes, jövőre a Rádiókórus.  Sokan jöttek az ötvenes-hatvanas években ezekből a remek kórusokból az Operaházba, például a Palcsó Sanyi bácsi is:

Barlay Zsuzsa:

Igen, hát nagyon hasonló a sorsunk, mert őt a sorkatonaságnál fedezték fel, hogy remekül énekel, és ő is megkerülve a Zeneakadémiát és ilyen hivatalos fórumot, onnan bekerült a Honvéd Művészegyüttesbe. Én ugyanígy, érettségi után rögtön Rádióénekkar. És tulajdonképpen az utcáról kerültünk be az Operába. Mert annak a normális módja az, hogy Zeneakadémián végez valaki operatanszakon és akkor egyenes útja vezet az Operaház tagsága felé. De, hát nálunk ez nem így volt sem a Sanyinál, sem nálam. De erős meggyőződésem a mai napig is, hogy ez belső adottság kérdése, hogy valaki olyan elszántan törekszik egy cél felé, hogy végül is azt eléri.

Megfelelő zenei képzettségem az bizony ott történt, mert olyan kemény kottaolvasás és fegyelem, és kamaraéneklés, ami később nagyon jól jön, hogy az ember a  színpadon is tudja figyelni a partnereit, és az együtt éneklésben ez  nagyon-nagyon fontos előtanulmány volt. Úgyhogy én nagyon sokat köszönhetek a Rádióénekkarnak,

Nagy Ibolya: Házy Erzsébet régi és kitartó barátság volt, ha jól tudom.

Barlay Zsuzsa:

Olyan régi a barátságunk, hogy ő ugyanoda járt zenei gimnáziumba, csak ő följebb, ugye négy évvel volt idősebb nálam.  Legendás volt az ő érettségije: matematikából semmit nem tudott. Az érettségi elnök megkérdezte végül: „hát mit tud végeredményben?”  Azt mondta, hogy: énekelni. Ez aztán szálló legenda volt még évekig a gimnáziumban, hogy a Böbe mit tud énekelni, nem matematikát.  Aztán jó pár év eltelt, míg újra találkoztunk az operában, de hát azért ezek a gyerekkori szálak nagyon erősek maradnak.

Komlóssy Erzsi volt osztálytársam,  köztünk hat hét korkülönbség van….úgyhogy mi is akkortól ismertük már egymást. És annak ellenére, hogy mondjuk nagyjából azonos fachban énekeltünk, de hátmindig a legnagyobb szeretet volt közöttünk egymás iránt, egész a haláláig. Ezek örökké tartó szálak.

Nagy Ibolya: Sokak szerint megosztó személyiség volt Házy Erzsébet, de hogy zseniális, egyedülálló, az bizonyos. Mi volt varázsának titka?

Barlay Zsuzsa:

Varázsa az egyértelmű volt, ami a színpadon volt látható és hallható. A magánéletben ő egy kicsit tüskés volt, túlságosan elrontották én szerintem azzal, hogy egész kislánykorától folyton azt hallotta, hogy ő mennyire gyönyörű, és hogy milyen csodálatos, és ez biztos, hogy valamilyen torzulást okoz a jellemben. És ő tulajdonképpen egy nagyon bizonytalan és nagyon sérülékeny ember volt  De ezt kevesen láthatták, mert ő nagyon titkolta, és bizonyos időnként durvaságokkal védekezett az ellen, hogy az ő valódi lényét megismerjék, mert ő nagyon sebezhető volt. De hát erre senki sem büszke, mindenki titkolni próbálja. És ő ennek egyik ilyen példája volt. De valahol mégiscsak tudták ezt az emberek, és különböző legendák keringtek vele kapcsolatban: hogy mennyire rosszul lát. Hát nem látott ő olyan nagyon rosszul, csak felnagyították. Gyerekkori rövidlátó volt, a húgai szintén, úgyhogy mindegyik szemüveges kislány volt, de hogy idősödött, mindig mondta nekem: „képzeld el, hogy egyre jobban látok, és már nem kell szemüveg”, ugye, a rövidlátóknál ez így van, hogy előrehaladtával ez javul…

Nagy Ibolya: Házy Erzsébet sztár volt a javából.  

Barlay Zsuzsa:

Igen, sztár volt, de az még nagyon más világ volt ilyen szempontból. A mi előttünk lévők még nagyobb sztárok voltak, és nagyon nagy tisztelet vette őket körül. Hát Osváthnak, Takács Paulának, én nem tudom, hányszor mutatkoztam be, mert ezek olyan fantasztikus egyéniségek voltak, és olyan légkör vette őket körül az Operában, és a hierarchia akkor még annyira élő és erős volt, hát ma már azt hiszem, hogy ez nagyon-nagyon lecsökkent. Már a mi időnkben is kezdődtek ezek a demokratikus egyenlőségjelek, pedig a színházban nincsen demokrácia. Ott hierarchia van. Egyes pályák olyanok, hogy ott hierarchia van: az orvosoknál, a jogászoknál, az egyházban, és ez valamikor a színházban is így volt…. Nekünk még a műszaki nem verhetett a fenekünkre, hogy „Na, szia, Zsuzsika”, hanem „kezit csókolom, művésznő”. Hogy aztán ez jó vagy nem jó, nem tudom, de így volt. És megtartotta a rendet, valójában. A rend nagyon fontos a színházban. Megfelelő tisztelettel beszéltek velünk. Ferencsik, ha bejött a zenekar elé: „Jó reggelt, hölgyeim, uraim!”  

Ibolyának én is gratulálok nénapjához, és külön köszönöm meg neki a Barlay Zsuzsával készített rendkívül érdekes interjút, amelyből részleteket hallunk ezen a héten a Dankó Rádió általa szerkesztett és vezetett  "Túl az Óperencián"  műsorában!

Pótlólag:

A mai rádióműsorban - a délelőtti adást hamarosan, 18 órától ismét meghallgathatjuk -  a vendég Barlay Zsuzsa operaénekesnőt a régmúlt időkről is kérdezte Nagy Ibolya

Barlay Zsuzsa a beszélgetésük elején érintette magánéletének alakulását, miért maradt magára, miért él egyedül... Az ötvenes évek végétől már csak a pályájára koncentrál; úgy fogalmazza meg: „valamit valamiért”…” mindennek ára van az életben”,  „minden nem lehet meg együtt.”

Mesélt arról, hogy  kissé „zárt világban" éltek az Operán belül: civilek nemigen közeledtek hozzájuk, a művészek  nem nagyon jártak sehova, esetleg üres óráikban, két próba között felkereshették az Opera Klubot; úgynevezett társadalmi életet,  ide-oda járást nem nagyon engedhettek meg maguknak. Ilyen szempontból ez egy zárt közösség volt. A hivatásukért, foglalkoztatásukért a magánéletükből sokat be kellett áldozniuk. Szórakozás nem volt engedélyezett. 

"Sokan voltak, akik nem éltek megfelelő életmódot az éneklés miatt, és azok rájuk is fizettek, ezt  tudtuk, láttuk magunk körül. A kilengések nem tesznek jót a pályának." - mondja Barlay Zsuzsa.   

- Házy Erzsébet sztár volt a javából.  – igen, hát az még nagyon más világ volt ilyen szempontból. A mi előttünk lévők még nagyobb sztárok voltak, és nagyon nagy tisztelet vette őket körül. Hát Osváthnak, Takács Paulának, én nem tudom, hányszor mutatkoztam be, mert ezek olyan fantasztikus egyéniségek voltak, és olyan légkör vette őket körül az Operában, és a hierarchia akkor még annyira élő és erős volt, hát ma már azt hiszem, hogy ez nagyon-nagyon lecsökkent. Már a mi időnkben is kezdődtek ezek a demokratikus egyenlőségjelek, pedig a színházban nincsen demokrácia. Ott hierarchia van. Egyes pályák olyanok, hogy ott hierarchia van: az orvosoknál, a jogászoknál, az egyházban, és ez valamikor a színházban is így volt…. Nekünk még a műszaki nem verhetett a fenekünkre, hogy „Na, szia, Zsuzsika”, hanem „kezit csókolom, művésznő”. Hogy aztán ez jó vagy nem jó, nem tudom, de így volt. És megtartotta a rendet, valójában. A rend nagyon fontos a színházban. Megfelelő tisztelettel beszéltek velünk. Ferencsik, ha bejött a zenekar elé: „Jó reggelt, hölgyeim, uraim!”  

A Dankó Rádióban, Nagy Ibolyának Barlay Zsuzsával folytatott egész heti beszélgető-műsorában természetesen szép zenei részleteket is hallunk megszólalni:

 A Túl az Óperencián délelőtti adásának nyitó száma egy

Johann Strauss-szerzemény volt, a Filharmonica Hungarica zenekart Eduard Strauss (1910. március 24. –1969. április 6.) vezényelte.

2.) Kodály Zoltán: Székelyfonó - Görög Ilona balladája „Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám…”  (Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Simándy József, km. az MRT Énekkara (karig. Sapszon Ferenc) és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara.  Vezényel: Ferencsik János)  A felvétel készült: 1970

3.) Kálmán Imre – magyar szöveg Szenes Andor – Szenes Iván: A montmartre-i Ibolya - a felcsendült részletekben Kalmár Magda, Kincses Veronika, Begányi Ferenc, Molnár András,  Póka Balázs, Rozsos István énekel, közreműködik az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner

Barlay Zsuzsa mindmáig jó barátságot ápol Palcsó Sándorral, Házy Erzsébettel pedig elhunytáig köztudottan jó viszonyt ápolt.

A műsorban  róluk is  szeretettel szól.

4.) Leo Fall – magyar szöveg Harsányi Zsolt – Innocent Vince Ernő: Pompadour

Km. az  MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás

 A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00

- Madame Pompadour belépője (Házy Erzsébet, km. Koltay Valéria)

„- Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg, tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég!  Hej-haj! Hej-haj! /- Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, egy férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!...”

- Pompadour és René kettőse (Házy Erzsébet és Korondy György)

„….- Egy életem van, egy halálom, ezt néked zálogul ajánlom!  Ki téged oly forrón imád! Szeress csak egy kicsikét, szeress egy kicsikét, ezt a te hű katonád!... /- Drága tisztúr! Kérem szépen  már ki kell a sorból lépnem, én már nem bírom tovább!... Én boldog szerelmes vagyok, de szerelmes vagyok! …- Lassan, fiacskám, a hévvel!... – Jeanne! Jeanne!... Miért küldesz el?! – Hogy éjszaka majd visszahívjalak! ...- Ezt nem vállalom!.. - Ezt parancsolom!...- Legyen benned szánalom!..- Hasat be! Mellet ki! Fordulj arra! Indulás! Irány a fogház!...”

- Pompadour és Calicot kettőse (Házy Erzsébet és Palcsó Sándor)

"- Izgat, ha a szádat nézem, most értem meg csak egészen Putifárné álláspontját, ahogy azt a vének mondják; én is érzem, szóról-szóra…/- Ez a bolond nő megszédül! Isten tudja, mi lesz végül?! Jobb is volna kívül lennem! Asszonyom, most el kell mennem!...- Hagyd a gondot! Lári-fári…- Bármily nagy kitüntetésnek tartom, mégis azt kell mondanom, hogy: pardon! Engem ne igézzen! Más fiúra nézzen! Ó…./ - József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!.  Ó Jo-jo-jo-jo-József, te, gusztusos gyerek, ha nem lett volna köpenyed, nem érzed ezt a meleget! Ó József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!  /- Ez a dolog nem megy babra, felszólítom: hagyja abba! Végre bennem van szemérem, köpenyem, ne fogja, kérem! Egyre jobban érzem én, hogy minden csepp türelmem elfogy! Óh…! /- Vágyam az kimondhatatlan, s épp ezért feloldhatatlan…./-  Rémes ez, hogy így kacsingat, esküszöm, hogy még megingat. Gusztusom kezd lenni rája. Távozom! Alá szolgája! /- Óh, ne hagyj így engem…./- Téves helyen kereskedik nálam!Túlságosan csiklandós a vállam!Továbbá a mellem. Kérem, legyen jellem! Óh!  /- József, óh, József, na, gyere, ne félj! Majd rájössz, hogy milyen jó a szenvedély!. Ó Jo-jo-jo-jo-József, te, gusztusos gyerek… /- Nézze, hogyha gyáva vagyok, van arra egy nagyon-nagyon bennem hajlam, hogyne lenne, csakhogy éppen az van bennem:  ha elkezdem, édes kincsem, se Isten, se ember nincsen! Óh!..."

Az operettadás végén

Franz von Suppé Pajkos diákok című operettjének nyitányát a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara adja elő, vezényel: Breitner  Tamás  (a Rádió dalszínháza bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39).

Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségen is (www.dankoradio.hu).

A Dankó Rádió "Túl az Óperencián" műsorában ezen a héten Barlay Zsuzsával, az Operaház Örökös Tagjával, Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művésszel beszélget a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.  

Folytatva a tegnap megkezdett életrajzi visszatekintést, Barlay Zsuzsa számára gyermekkorától kezdve egyértelmű és természetes volt, hogy ezt a pályát fogja választani; el se tudta volna képzelni másképp az életét. „Így utólag tudom – mondja -, hogy mennyi buktató lehetett volna, és hogy hányszor siklott volna félre. És hála a Jóistennek, mindennap megköszönöm, hogy megúsztam ezeket a buktatókat, és sikerült. Szerencsére, akkor nem is voltam ennek tudatában, hogy hányszor félre mehetett volna a dolog, úgyhogy én ezért egy ilyen optimista vagyok a mai napig is, pedig hát az én koromban nem nagyon szoktak már optimisták lenni, de én utólag úgy látom, hogy a szerencse nagyon mellettem volt, mert nagyon sok szerencse kell a pályához, bizony, és nagyon sokszor félre mehet egy apróságon, amit csak így utólag  vesz észre az ember.” 

„- Hát óriási nagy dolog – folytatja Barlay Zsuzsa -, mikor az ember a szobában zongorakíséret mellett történő énekórákról először kerül a színpadra, zenekari kísérettel egy óriási teret kell beénekelni. Erről vagy beszélünk vagy nem utólag, de ez egy akkora lépés a szobában történő énekórák után, hogy ezt nagyon sokan nem élik túl és nem veszik jól ezt az akadályt. Nos, van aki beszél róla, van aki nem, de tulajdonképpen ezt mindenki átéli és átérzi. Én azokban a viharos időkben a Zeneakadémiának a közelébe sem kerültem, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt lehetne; az érettségi után rögtön rádióénekkar, ahova szerencsére felvettek, és ahol hét évig voltam (1952-1959-ig), és a hét év alatt hál’ Istennek, nem ment tönkre a hangom, és folyamatosan éberen tudtam magam tartani, és a sok munka mellett rendszeresen gyakoroltam, és hát ilyen nagyon kanyargós út után végül is az Opera lett a végállomás”

[…] „ - Ezt a fajta bizonytalanságot mi nem éreztük, amit én most látok a fiataloknál, hogy tulajdonképpen nem tudják máról holnapra, hogy mi lesz a sorsuk, és hova kell vetődniük. Nálunk ez ismeretlen volt még, mert aki bekerült az Operába és ott letette  a garast, hogy úgy mondjam, tehát megbizonyosodtak róla, hogy alkalmas, és ott fogja tölteni az életét, akkor mi tudtuk, hogy nyugdíjas korunkig ott a helyünk. Tehát ezt a fajta bizonytalanságot, máról holnapra való élést, mi nem ismertük. Minden másodikán megkaptuk a fizetést, akár mi történt körülöttünk. Most nincs státusrendszer, most szerepekre hívják be az embereket. Ha behívják, egy évben háromszor-négyszer énekel; milyen fantasztikus izgalom lehet az, ha valakinek hónapok kihagyása után kell színpadra lépnie, hát ezt mi el se tudjuk képzelni!"

Arra a kérdésre, hogy mennyire volt „izgulós fajta”, ezt válaszolja:

„- Volt egy időszak, átmenet, mikor az ösztöneimből a tudatomba történt bennem a változás, hogy megéreztem ennek a súlyát meg a felelősségét; nagyon fiatalon még semmi felelősséget nem éreztem, csak úgy örömből énekeltem. S aztán később az ember már nemcsak örömből énekel, persze az mindig örömteli dolog, de  ekkor már nyomás is van az emberen, és minél több sikere van, és minél előbbre jut a pályán, annál nagyobb a nyomás és annál nagyobb a felelősség. A világsztárokat sose irigyeltem, mert ahhoz olyan idegrendszer kell, hogy annak az elvárásnak mindig megfeleljenek. Minél magasabban van valaki, hát annál nagyobbat lehet zuhanni, azt tudjuk…”

A mai beszélgetés végén Barlay Zsuzsa még elmesélte, hogy nem szívesen utazott külföldre, de ha már kint volt, a munka mellett azért sok szép látnivaló is várta, amiben gyönyörködhetett; azokban az időben az átlagember még nem tehette meg, hogy rendszeresen utazzon, neki megadatott az Opera társulatával sok szép és érdekes helyre eljutni a nagyvilágban…

Barlay Zsuzsával a Rádióban felvett operettek közül ma is két dalműből hangzottak el részletek:

Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban

A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvétele bemutatójának ideje: 1963. július 20., Kossuth Rádió 20.45 – 23.15.

Szövegét írta: Halévy és Cremieux. Fordította: Romhányi József

Km.: az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Blum Tamás.

- A közvélemény és Orfeusz kettőse, I. felv. (Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz)

 „- Jöjj! jöjj! jöjj! Jöjj! jöjj! jöjj!  Hív a becsület,  jóhírem fontosabb mindennél …/ - Jöjj! Bármi kedves is nékem a hitvesi tisztesség…” 

- Euridiké kupléja, I. felv.  (László Margit) 

„Egy asszony hogy ha csókot kap most…A férjem mit sejthet még, nem sejti még…  s ha vágya bármi, teljesül most, már hajnalban kel. Édes illatfelhő lebben, a szívemre száll…. szívem téged vár, szívem téged vár. Kit vár, kit vár… „ 

- Euridiké és Jupiter kettőse, II. felv.: - „Légyjelenet” (László Margit, Melis György)                               

„- De különös, kellemes szellőcske lengedez, lebbenve száll… - csak legyeskedj legyecske egyszer  szemembe belejössz már!...  Ügyes légy! Zümmögve szállj…- Nézd, egy formás szárnyú szép légy! ….Mily formás lágy ….Egyet nem láttam még..../- Jöjj, kis legyecske, maradj nálam, bús árvaságom fékezd hát…. légy jó pajtásom, kedves társam…/- Nyakon csíplek, hogy el ne szállj!... Elkaplak, elkaplak te szemtelen kis féreg!...- Kedveske, majd a végén én csaplak le téged!.../- Jól van hát, így hálóm lesz ma hálód végre… zzzzzzzz… zzzzzzzz…”

- Styx Jankó dala, II. felv. (Kishegyi Árpád, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)

„Voltam király Beóciában, hatalmas, édes, nagy király! Elhunytam, jaj, de pórul jártam, nincs most pénzem, egy vas sem már. Ez bizony fáj, de mégsem bánom, a földi kincset üsse kő! Az fáj, hogy szép, selymes párnán nem nálam háltál, drága nőm! Ó, bárcsak éltél volna nálam, mikor király voltam Beóciában!...”

Kemény Egon – Erdődy János: A messzetűnt kedves

Történelmi rádiódaljáték Fazekas Mihály életéről. Vitányi János hátrahagyott darabját befejezte és a verseket írta: Erdődy János

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. május 22., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.

- Szüretelők dala ("Korcsmárosné kápolnája a pince...") - Barlay Zsuzsa és Kishegyi Árpád, Földényi-kórus

- Az első szerelem dala ("Kislány voltál, most már nagylány...") - Andor Éva (Julika), Simándy József (Fazekas Mihály)

A délelőtti adást ma 18 és 19 óra között megismétli a rádió, a műsor az internetről is elérhető a www.dankoradio.hu oldalról.

Az előző beírásom szövegéből kimaradt egy szó. Ezt pótolom még:

A mondat helyesen:

Ő fog mesélni, "vallani" életéről, mindennapjairól;  visszatekinteni az Operában, a koncerttermekben vagy a rádió stúdiójában eltöltött időszakára, több évtizedes énekművészi munkáira - mégpedig élő adásban, az éter hullámhosszán.

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

Barlay Zsuzsa alt-mezzo operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja a vendége mától egész héten át a Dankó Rádió operettműsorának!  

A jövő héten 86. születésnapját ünneplő Liszt-díjas, Érdemes művésszel Nagy Ibolya, a „Túl az Óperencián”  adásának felelős szerkesztő-műsorvezetője beszélget. Bármily meglepő is, mivel érzelmileg jobban kötődöm kedvenc operaénekeseimhez, mint operettművészeinkhez, és jobban érdekel is a pályafutásuk, az énekművészetük, a sorsuk alakulása, érthetően felcsillant a szemem, mikor a napokban a tudomásomra jutott, hogy ezen a héten -  volt operaénekes kollégák után - a Dankó Rádió mikrofonja előtt a nagyszerű Barlay Zsuzsa lesz a „soros”,  hogy Ő fog mesélni, "vallani",  életéről, mindennapjairól,  visszatekinteni az Operában, a koncerttermekben vagy a rádió stúdiójában eltöltött, több évtizedes énekművészi munkáira - mégpedig élő adásban, az éter hullámhosszán.

A mai műsorban a szülői háttérről, az indíttatásról, a gyermekkorának balett-vers-színjáték-ének-zene tanulás időszakáról, a már kezdetben rátalált rádiós gyermekműsorokban való apróbb szerepléseiről is mesélt Barlay Zsuzsa:

Már három és fél éves korában balettiskolába járt, majd édesanyja beíratta Lakner Artúr gyerekszínházába, ahol szavalt is, az éneklés csak ezután következett: 1948-tól járt zenegimnáziumba, 16 éves korától kezdett éneket és zenét tanulni… akkor még nem gondolt arra, hogy operaénekes lesz, „majomkodtam, mint minden kislány” – emlékszik vissza gyerekkori élményeire. Énekelte a korabeli slágereket és filmdalokat, magasan, mélyen, tetszés szerint, nem volt korlát, minden hangnemben szívesen énekelt,  gyerekes szórakozásnak tekintette az egészet.

A Rádiónak is volt gyerekszínháza, amit Kilián Zoltán vezetett. (Az ő rádiótársulatához tartozott egykoron Örkényi Éva és Ruttkai Éva  színésznők is). Barlay Zsuzsát gyermekkorában érte ez az újabb lehetőség a megmutatkozásra,  még a háború előtti kor ez, a gyermekrádióban kis színdarabokat adtak elő, benne apró szerepeket kaptak a tehetséges gyerekek.  Anyukája kísérte el oda is, még akkor olvasni nem tudott. Ezek a gyerekműsorok minden héten élő adásban mentek. Úgy fogalmazza meg: "az ösztönösség időszaka volt, még nem mérte fel mindennek a súlyát, amit játéknak tekintett." 

Szüleinek is szép énekhangja volt, kiválóan énekeltek, édesanyja, aki gyönyörűen zongorázott is, nagy operettrajongó volt, így rengeteg operettkivonat-kottája van. Például a Három a kislányt vagy a János vitézt a kórusrészekkel együtt mindent betéve tud a mai napig is…

Édesapja a háború előtt zenés színielőadásokat rendezett  Csillaghegyen, volt ott színjátszókör, rendszeresen zajlottak előadások, s így rengeteg alkalma nyílott gyermekként színpadon megmutatnia magát. Mostanában mérte fel, hogy mennyi alkalma lett volna az elkallódásra, míg ebből az ösztönös „gyerekbohóckodásból” felnőtt énekessé vált, és hogy milyen nehéz volt neki ez az átmeneti időszak: az 1948-as államosítás után nehéz évek következtek, például az érettségit követően azonnal munkahelyet kellett keresnie magának, mivel ő lett a családfenntartó…

Beszélt az operaénekes-operettbonviván Sárdy Jánosról, akivel színpadon sajnos már nem találkozott, bár az utolsó éveiben „haknikon” összefutottak,  de együtt nem énekelt vele.

Barlay Zsuzsa a színpadi operaszerepei mellett sok-sok operettfelvételt készített a Rádióban. Egyik kedves daljátéka, amelyben operaénekes kollégájával, a kitűnő Udvardy Tiborral  - akire szeretettel emlékezett vissza - énekelt együtt, Kacsóh Rákóczija volt: a címszereplő fejedelem feleségének alt szólama volt az övé. Egy másik jól sikerült rádiófelvétele volt Sullivan A Fruska című operettjének hajókikötőbeli zsibárusa, egykori dajka,  aki a magyar keresztségben a „Muskátli” nevet kapta az átíróktól és szerepe szerint  a darab végén rajta múlik mindenki boldogsága, megnyugvása.

Következzék a műsorban sugárzott zenei bejátszásoknak az ismertetése:

Szirmai Albert – Rajnai András: Táncos huszárok - Keringő (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli)

Kacsóh Pongrác – Erdődy Sándor – Pásztor Árpád – Sassi Csaba: Rákóczi

A „történelmi daljáték” teljes stúdiófelvétele a Rádió Dalszínháza bemutatójaként először 1964. január 4-én a Kossuth adón hangzott el 20.25 – 22.00 óra között.

Kerekes János vezényelte a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát

- Rákóczi és Amália (Rákóczi neje) búcsúkettőse: „- Kezembe a kezed, szívemre a szíved, édes párom, tudom, hogy utolszor, tudom, hogy örökre el kell válnunk…” (Barlay Zsuzsa, Udvardy Tibor)

Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő: János vitéz

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió18.40 – 21.05; Rádióra átdolgozta: Karinthy Ferenc

 Km. Házy Erzsébet, Lehoczky Éva, Sárdy János, Palló Imre, Szakács Sándor, Radnay György, Pethes Ferenc, Gobbi Hilda, Göndöcs József, Molnár Miklós, Harkányi Ödön, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor

- Jelenet (A francia királykisasszony, a francia király, Jancsi, énekkar); Jancsi dala a II. felvonásból „Ó, mily öröm, ó mily boldogság,,,” (Lehoczky Éva, Szakács Sándor, Sárdy János, Kórus)

-  Bagó dala „Egy rózsaszál szebben beszél…” ; jelenet és a II. felvonás fináléja – km.: Jancsi, a francia királykisasszony, a francia király, Bagó és az énekkar (Palló Imre, Sárdy János, Lehoczky Éva, Szakács Sándor, Kórus)

Arthur Sullivan: A Fruska

/HMS Pinafore, or The Lass That Loved a Sailor/ - 1878

Szövegkönyv: William Schwenck Gilbert

Rádióra alkalmazta: Romhányi József
Verseket fordította: Blum Tamás

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. január 22. Kossuth adó, 19.47 – 21.30

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Blum Tamás

- Jelenet és Muskátli dala (Barlay Zsuzsa, valamint Divéky Zsuzsa, Kalmár Magda, Rozsos István, Várhelyi Endre)

„- Hű szívem, nem látlak többet már, én rám e kétszer két yardos cella vár…/- Majd ha elmondom a titkomat végre már, kétszer két yardos cellája nyitva áll…”  

- Az admirális dala (Várhelyi Endre, énekkar)

„De szép volt az elmúlt ifjúság egy ügyvéd-irodában mint diák, a széket poroltam, a párnákat, ha a porszemek és a cérnaszállak rászálltak, a háztartási munka úgy megtetszett, az admirálissághoz végül ez kellett….”

- A kapitány dala a tengernagyról és matrózkórus (Kishegyi Árpád és az MRT Énekkarának Férfikara):
„- Legénységem, köszöntlek! – Sir, jó reggelt! – Remélem, jól van mind! – Hogyne, és Önnek  is. - Valahogy én is megvagyok, de jobban, ha látlak titeket. – Büszkévé tett, Sir!/ - Mert bölcsen parancsolni tudni kell. … Ha a személyzetem jó, akkor rendben a hajó, s akkor pompás minden út…. No, ha rokonom egy lord, gőgös nem vagyok, se zord, ha kell, fel is seprek én. Bárhogy száguldoz a szél, a kapitány nem fél, és nem tengeribeteg soha! – A szíve? – A helyén. – Mert olyan - kemény legény! -sose tengeribeteg szegény, hát éljen, éljen, éljen ő… „

-  Tengerészek kara (Férfikar)

 „A kéklő óceánt hófehér hajónkban járjuk, és nincs panasz miránk, úgy pucoljuk meg az ágyút..”

- Jelenet és finálé (Barlay Zsuzsa, Divéky Zsuzsa, Kalmár Magda, Rozsos István, Sólyom-Nagy Sándor, Várhelyi Endre,  az MRT Énekkarának Férfikara)

„Mily meglepő-e fordulat, így rögtön más a hangulat, hogy szent szerelmek szelleme, most költözött a lelkembe, a nap is felragyog…”/”Érted ment hát Muskátli, jó öreg Muskátli, senki sem tudja, hogy miért, de aztán…”

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – keringőegyveleg (a Bécsi Johann Strauss Zenekart Willi Boskovsky vezényli)

A „Túl az Óperencián” minden nap 9:04-től és az aznapi ismétlésben, 18:04-től hallható a Dankó Rádióban.

Mától:

DANKÓ RÁDIÓ - "Túl az Óperencián" Barlay Zsuzsával - 32. hét

(augusztus 5-től 11-ig)

de. 9.00 - 10..00, az ismétlésben 18.00 - 19.00

Barlay Zsuzsa

Nagy Ibolya, felelős szerkesztő-műsorvezető:  "Szeretettel és örömmel emlékezik a sok-sok rádió operettre, aminek részese volt, és arra is , hogy szülei mennyire szerették ezt a műfajt. A mai napig hála járja át, ha a rádióra és egyáltalán a pályára gondol, és a jókedve, optimizmusa talán innen is eredeztethető".

Kapcs. 3276. sorszám

Jacques Offenbach – Kristóf Károly: Banditák

/Les Brigands - Párizs, Théâtre des Variétés, 1869) 

Nagyoperett három felvonásban

Új felvétel!

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1987. február 16., Kossuth Rádió, 20.24 – 22.00

Henri Meilhac és Ludovic Halévy szövegkönyvét magyarra fordította és rádióra alkalmazta: Kristóf Károly

Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

Vezényel: Breitner Tamás

Zenei rendező: Fejes Cecília.

Rendező: Bozó László.

Szerkesztő: Bitó Pál

Szereposztás:

(Az előzményhez kapcsolás miatt átvittem a következő sorszámhoz)

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” operettműsorának zenei kínálatában hallottuk ma délelőtt:

Lehár Ferenc: Giuditta – Giuditta dala: „Olyan forró ajkamról a csók…”  (Kalocsai Zsuzsa, km. a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Váradi Katalin)

Ábrahám Pál - Földes Imre – Harmath Imre: Viktória 

- „Alattunk dübörög az összekötő vasúti híd…/Ahol az ember felmászik a fára, s a turul-madárra, ott van Budapest…” (Vörös Edit, Peller Károly)

A Budapesti Operettszínház 2013-as, élő felvételéről következtek részletek Csonka András, Kékkovács Mara, Peller Anna, Peller Károly, Frankó Tünde, Dolhai Attila András énekével, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László.

- „Édes mamám, magát is a papám csókkal csalogatta tán”  (Kékkovács Mara, Csonka András)  

- „Kérem, maradjon, szépen kérem…/- Nem történt semmi, csak elválunk csöndben, good night, good night, good night…” (Frankó Tünde, Dolhai Attila)

- „Mausy, te édes kisegér...” (Kékkovács Mara, Csonka András)

- „Tyúkocskám…” (Peller Anna, Peller Károly)

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - „Emlékszel még?...” (Vörös Edit, Domoszlay Sándor) 

Lehár Ferenc: A víg özvegy

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

- Danilo belépője „- Nékem szerelmetes hazám…./- Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám…”  (Domoszlay Sándor)

- Grisette-dal, II. felv.  (Oszvald Marika) 

„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá….  /- Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! /- Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”

- Szerelmi kettős, III. felv.  (Nem került bekonferálásra, kik éneklik. Tippem: Kalocsai Zsuzsa és Harsányi Frigyes):

„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény, és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zengi már: szeretlek téged és vágyom rád! /- Minden vágyam…” 

(Megjegyzem: ezen a felvételen részben más dalszöveggel  halljuk a jól ismert kettőst, az elején Danilo részéről: „Hallgat ajkam, hív e dallam: Jöjj, szeress! Kínok tépnek, mégsem kérlek: Jöjj, szeress!  Büszke némaság van már az ajkamon. Érzem, érzem, hogy szeretsz, szeretsz nagyon.”)

- Nyitójelenet: Cascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km.  az  MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András  - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!... /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény, e dísz..."   

Megjegyzem:  Mérey Adolf  dalfordításában a szereplők nem "Pontevedró" szavat, hanem a "Montenegró" földrajzi nevet használják (és éneklik)  e rádiófelvételen.  

Az adás végén Lehár-egyveleg zenét hallottunk Illényi Katica (hegedű) és a Győri Filharmonikus Zenekar előadásában.  Silló István vezényel.

Ezt a műsort a 18 órakor kezdődő adásban ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

A  „Túl az Óperencián” e heti két vendége, Vörös Edit és Domoszlay Sándor. Beszélgetőtársuk a felelős szerkesztő - műsorvezető, Nagy Ibolya.

A délelőtti operettadás ismétlése  mindjárt kezdődik  (18.04 – 19.00), benne részleteket hallunk

 ifj. Johann Strauss A cigánybáró (Vörös Edit, Domoszlay Sándor, a Váci Szimfonikus Zenekar, vezényel: Farkas Pál) című operettjéből („Ki esketett” – duett;  Saffi belépője; Toborzó)

Ezt követően Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjéből előbb Domoszlay Sándor énekelte saját felvételéről Szu-Csong dalát („Vágyom egy nő után…”),

majd Kalmár Magda és Bende Zsolt, illetve Házy Erzsébet és Simándy József  tolmácsolásában csendült fel az operettből pár dal.

A jól ismert melódiák az operett egyetlen teljes, magyar nyelvű - Harsányi Zsolt dalszövege - rádiófelvételéről szólaltak meg (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) -  a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. november 11., Kossuth Rádió, 19.35 – 21.29. 

- Mi belépője, I. felv.:

„Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és kecses teremtés… szívem bánatos, mert a flört tilos…. ezzel szemben nincs megoldás, és még mennyi báj, titkolnunk muszáj. Társadalmi helyzetünkkel még egy csók is egybejöhet, ám a nő csak stoppolásra jó.  Persze mindig otthon ülni, évenként egy bébit szülni, tűrhetetlen szituáció!  Szenved sok-sok asszony és leány. El nem csókolt csókkal, jaj, de kár!  Unjuk most már ezt a dolgot, csókot kérünk, csókot, csókot! Ezért sír most asszony-millió….”  (Kalmár Magda)

- Mi és Feri kettőse, II. felv.:

„- Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt, ezért mi most, kis angyalom, búsulhatunk majd. - Nem értik meg egymást a különféle nép, kiket, bizony, ezer szokás ezerfelé tép. - Ámde míg a fajták tarka harca vív, megmaradt egyformán mindenütt a szív. / Ne félj, ne félj bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos leány csakis terád vár…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt)

• A III. felvonás részletei; a finálé (Házy Erzsébet, Simándy József)   - Szu-Csong és Liza jelenete: „... - Mi nálunk a férfi a nőt akár meg is ölheti!... Ha gyűlölsz, akkor miért vagy mellettem hát?  Szólj!... "

Szu-Csong: Mit tettem én?! …  Volt egy bűvös lány, boldog napsugár, melyre szívem  mind hiába vár… Szegény Szu-Csong!… Szegény Szu-Csong”…

Liza és Szu-Csong búcsúkettőse (Házy Erzsébet, Simándy József)

Szu-Csong: „Vágytam egy nő után, egy nő után! Űzött a vágy…”

„Mosolygó nézés és jólnevelt arc, mögötte fájjon, akármilyen harc.  Mögötte könnyezik a szívem. Egy kicsit vérzik is, de nem tudja más. Mögötte fájjon akármilyen harc, mögötte könnyezik a szívem. De hogy itt benn mi fáj. Azt nem tudja más.” (Simándy József)

Ma sem maradunk Huszka-dallamok nélkül a Dankó Rádióban: a Lili bárónő operett részletei is megszólalnak a most kezdődő adásban.

Kapcs. 939. sorszám

Pontosítás

Huszka Jenő – Jókai Mór - Háy Gyula - Fischer Sándor: Szabadság, szerelem

A daljáték keresztmetszet-felvételének a bemutatója: 1955. június 25, Kossuth Rádió, 18.20 – 19.00

Közreműködik: Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Jámbor László, Kishegyi Árpád, Csákányi László,

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Földényi-kórus Férfikara.

Vezényel: Várady László

1. Nyitány
2. Szabadságdal: „Felvirradott a hajnal, a népek hajnala”  (Jámbor László és férfikar)
3. Erzsók és Andris kettőse: „Nem kívánok egyebet, egyebet, mint egy ilyen ici-pici csókocskát…” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)
4. Judit belépője: „Száll, száll a tavaszi remény” (Petress Zsuzsa)
5. Béla dala: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!" -  (Petőfi  Sándor megzenésített verse) (Jámbor László és férfikar)
6. Erzsók és Andris kettőse – „Játék-kettős”: -„Csók csak kettesben jó, ajkad másnak nem tartható” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)
7. Honvédek dala: „Virradóra” (Jámbor László és férfikar)
8. Béla dala – „Bujdosó-dal”:  - „A bujdosó, a bujdosó bolyong magában elhagyatottan” (Jámbor László és férfikar)
9. Judit dala: „Párja után száll a madár” (Petress Zsuzsa)
10. Judit és Béla szerelmi kettős:  „- Ó, csakhogy hazaértem, boldog ez a nap, hogy csókra idenyújtod ajakad”!...  „- Áldom az ég urát, hogy nékem adott ma téged! Jó volt így várvi rád, most érzem, mily szép az élet!... (Petress Zsuzsa és Jámbor László)
11. Melchior dala: ”Társtalanul járogat az orvos”  „Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj…” (Csákányi László)
12. Palotás - a II. felvonás nyitó tánca

Judit és Béla kettősét, valamint Béla "Szabadság, szerelem"-dalát később felvette a Rádió újra, Petress Zsuzsa partnereként Radnay Györggyel,  ill. Hadics Lászlóval  is, továbbá Judit még egy dalát, III. felv.:"Irigyeim sokan vannak"  - más - más időpontokban.

A Dankó Rádió most véget ért operettműsorában elhangzott zenék közül említem meg:

Polgár Tbor – Révay Róbert: Furfangos özvegy – Nyitány (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  vezényel: Bródy Tamás) – A daljáték rádióbemutatója: 1950. január 15., Petőfi Rádió, 19.30 – 21.10

Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska

részletek:

- Geszthy Veronika és Domoszlay Sándor

- A Rádió stúdiófelvételéről: Andor Éva, Zentay Anna, Palcsó Sándor, Korondy György, Kishegyi Árpád és Külkey László, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András  - (Teljes rádiófelvétel bemutatója: Rádió Dalszínháza - 1969. április 5., Kossuth adó 19.52 – 22.00)

Kálmán Imre – magyar szöveg Harsányi Zsolt: Marica grófnő

részletek:

-  Domoszlay Sándor

- Vörös Edit

- Teremi Trixi, Fésűs Nelli, Bozsó József…

Ismétlés ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban – „Túl az Óperencián”

A  „Túl az Óperencián” e heti két vendége, Vörös Edit és Domoszlay Sándor. Beszélgetőtársuk a felelős szerkesztő - műsorvezető, Nagy Ibolya.

A nevezett operett-és musicalénekesek előadásában,  valamint Oszvald Marika, Szolnoki Tibor, Csere László, Fischl Mónika és Vadász Dániel énekfelvételeiről csendültek fel a Csárdáskirálynő jól ismert dalszámai a Dankó Rádió mai operettműsorában. 

 A Dankó Rádió 2015-ös Huszka-emlékhete  (akkor 140 éve, 1875. április 24-én született, és ötvenöt esztendővel korábban, nyolcvanötödik évében,1960. február 2-án  halt meg a komponista) a rádióban arról is nevezetes volt, hogy megismerkedhettünk vadonatúj Huszka-felvételekkel! 
A Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2014 decemberében harminckét népszerű operettrészletet vettek fel az MTVA és a Dankó Rádió együttműködésében! (Bob herceg, Gül baba, Lili bárónő, Mária főhadnagy, Erzsébet, Szép Juhászné)

 A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényelte.

Az alábbi művészek működtek közre a stúdiófelvételen: Benedekffy Katalin, Dancs Annamária, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nagy Ibolya, Szendy Szilvi, valamint Balczó Péter, Boncsér Gergely, Clementis Tamás, Kerényi Miklós Máté, Nyári Zoltán, Peller Károly.

Az adás további részében részleteket hallhattunk:

Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy (1942) Ebből az operettből kilenc szám (dal és kettős) hangzott el az említett „Huszka-összesen”-ből Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nagy Ibolya, Szendy Szilvi, Boncsér Gergyely, Kerényi Miklós Máté, Nyári Zoltán és Peller Károly előadásában.

Most erről a felvételről szólaltak meg a következő dalok:

- „Trallala” (Kalocsai Zsuzsa)
- „A bugaci határon” (Kékkovács Mara és Peller Károly)
- „Ladilom” (Kékkovács Mara, Kerényi Miklós Máté és Peller Károly)
- „Szabad-e remélnem, hogy egyszer megsajnál”  (Geszthy Veronika és Boncsér Gergely)

 A délelőtti műsor befejező száma volt:

Jacques Offenbach: A tamburmajor lánya (km. a Loire-vidék Szimfonikus Zenekara, vezényel: Marc Soustrot).

Ismétlés délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban.

"Barátságon" van a hangsúly, természetesen!

„Kemény Egon és Simándy József barátsága is legendás volt.”

Most olvastam előző bejegyzésedet és nem hagyhatom szó nélkül, hogy Nagy Ibolya a legendás szót a tegnapi műsorban a fenti mondatban használta, nem pedig úgy, ahogy feltételezem, véletlenül elírtad.

A mai szóhasználatban elterjedt „legenda” eredetileg szentek történeteit mesélte el, ugyanakkor mende-monda jelentése is van – Nagy Ibolya széles hallgatótáborához szól ezzel a manapság elterjedt jelzővel.

Régen elég volt annyit mondani hazánkban – barátság – és mindenki azt értette ez alatt, hogy a barátok vállvetve kiállnak egymásért…

Ez a szemlélet jellemezte az Ábrahám-Kemény barátságot (Budapest-Lipcse-Berlin). Ugyanúgy a Kemény-Simándy barátságot is, amelynek csúcspontja akkor volt, ahogyan Ruitner Sándor egyik műsorában elmondta, amikor zeneszerző barátja felkérte és barátja kedvéért Simándy József a „Hatvani diákjai”-ban Kerekes Máté szerepének prózai részét is elvállta (1955).

Kemény Egon zeneszerző életművében az operaénekes Simándy József 1954–ben tűnik fel:

Kemény Egon – Dalos László: „Mosolyod”

dal tenor hangra nagyzenekari kísérettel, 5’

1954. január Simándy József részére készült Sárospatakon, 1953-ban.

Tegnap meghallgathattuk…

Az akkor már nagyoperettjeivel, kisoperettjeivel, dalaival és dalciklusaival, sanzonjaival, gyermekeknek komponált műveivel, gramofonfelvételeivel magának nevet és szakmai elismerést szerzett, nagy színpadi és rádiós sikereket aratott, és rangos zenei elismeréssel kitűntetett Erkel Ferenc-díjas (1953) Kemény Egon zeneszerző karrierje középső szakaszában járt (www.kemenyegon.hu), Simándy József operaénekesi pályája 1946–ban indult, Kossuth-díj: 1953.

Az évek során, még a 60-as években, is Kemény Egon számos korábbi siker-darabját Simándy József hangjára átírta vagy transzponálta, a Magyar Rádió felvételeken örökítette meg. Példaképpen a tegnap hallott „Szerenád” című dalát említem.

A legendás szóhasználatnál maradva:

a „Kemény Egonra emlékezünk halála 50. évfordulóján” műsorhéten Nagy Ibolya összeállításában (2019. július 22-28.) a zeneszerző valamennyi elhangzott művét rádiófelvételeken  l e g e n d á s  oparaénekesnők, operaénekesek és prózai előadóművészek adták elő.

LÁTOGATÁS HUSZKA JENŐNÉL

• Szinház és Mozi, 1955. április 1.

E látogatás előtt néhány nappal kezembe akadt a »Képes Krónika« című lap 1926-os évfolyama, melyben nagy örömömre egy egészoldalas Huszka interjút találtam, bizonyos Barátlh Kálmán tollából. A cikket elvittem Huszka Jenőhöz, aki figyelmesen nézi s azt mondja:
—Baráth Kálmán?... Ha akarja, bemutatom: a feleségem, Huszka Jenőné, született Arányi Mária, írói álnéven Baráth Kálmán ...

— Tízéves koromban írtak rólam először az újságok. Legközelebb a Zeneakadémia elvégzése után emlékeztek meg rólam, amikor — mint jogász — a kultuszminisztérium fogalmazója voltam és közben megírtam a Bob herceg zenéjét. Ösztönösen, érzésből írtam. Aztán jött a többi, az Aranyvirág, a Cül baba, a Tündérszerelem, a Lili bárónő, az Erzsébet, a Gyergyói Bál, a Mária főhadnagy. Ez utóbbi három történelmi témájú.  A hősi kor, a szabadságharc a második világháború előtt különösen foglalkoztatta képzeletemet.  Az 1942 szeptemberében végülis bemutatott Mária főhadnagy-ot nagy huzavona előzte meg: a német elnyomás elleni tiltakozása sokaknak nem tetszett.
— És a háború után?
— 1942 óta rengeteg zenei anyag gyűlt össze bennem s csak a megfelelő szövegkönyveket kerestem.
Megtaláltam Kristóf Károlyét, a Szép juhászné-t, amelyet a rádió mutatott be először, s most szülővárosom színháza, a szegedi színház adja elő, a tervek szerint április 24-én, nyolcvanadik születésnapomon... De ezt még megelőzi a Fővárosi Operettszínház, ahol a Szabadság, szerelem kerül színre a felszabadulás ünnepének tiszteletére. Ennek a daljátéknak a témája évek óta foglalkoztat s így örömmel fogadtam a nyáron az Operettszínház felkérését. Leutaztam a Balatonra, elkészültem az operettel — rövid egy esztendő alatt a másodikkal!
— És a továbbiakban? A következő hónapokban és években, túl a nyolcadik évtizeden?
— Egyelőre pihenek. Várom az operettszínházi bemutatót, amely az igen tehetséges rendező, Szinetár Miklós és a szereplők gondos munkája révén jó előadásnak Ígérkezik. Várom a Blaha Lujza Színház Gül baba előadását, amelyben Latabár Kálmán is játszik. Hogy ezután mi lesz?  Nem tudom. Annyi biztos: témám, mondanivalóm még van...

/Gáti Károly/

A délelőtti rádióműsor ismétlése kezdődik, most 18 órától 19 óráig tart:

„Kemény Egonra emlékezünk, halálának 50. évfordulóján”

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

Elérkeztünk a Kemény Egon-emlékhét utolsó adásnapjához a Dankó Rádióban. A „Túl az Óperencián” felelősszerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya, egész héten át a stúdióban a zeneszerző lányával, Kemény Annamáriával beszélgetett a Kemény Egon-életműről és -hagyatékról, valamint a családi emlékeiről is kérdezte.

A mai műsor számomra legérdekesebb és legmeghatóbb perceit az az interjúbejátszás jelentette, amelyben Ráday Imre színművész beszélgetett Kemény Egonnal. (Ezt megelőző egyik adásban ugyancsak Kemény Egon hangját hallhattuk egy másik interjúból, amit Boros Attila rádiósszerkesztő készített 1967-ben a komponistával:„Zenés beszélgetés Kemény Egonnal pályájáról” )

Az adásban felhangzó zenék:

Kemény Egon: Különös dallam  - e szimfonikus könnyűzenét a Magyar Rádió Esztrádzenekara tolmácsolásában szólal meg, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc) -1965

Kemény Egon - Tabi László - Erdődy János: Valahol Délen (1957 – rádiófelvétel; nem a teljes operettet vették fel, hanem - keresztmetszetszerűen - a főbb részletekből állították össze a stúdiófelvételt; érdekesség, hogy Melis György két szerep szólamát is felénekelte: Péteriét és Bodzásét!)

 A Fővárosi Operettszínház énekkarát és Zenekarát Bródy Tamás vezényli.

Most ezek a részletek hangzanak fel az operettből:

- Jutka és Rodrigo duettje: „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…”  (Gyenes Magda, Rátonyi Róbert)

- Anna és Péteri kettőse „Árván vártam, hogy valaki rám talál” (Petress Zsuzsa, Melis György)

- Lolita bolerója  "Fekete az ég, ötvénylő szél zúg... A vágyakozás úgy sír a szélben..." (Mezei Mária)

- Anna és Bodzás kettőse „Csendesen vártam a válaszod arra, hogy szeretsz-e engem?…/- Egy szót se szólj! A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet…” (Petress Zsuzsa, Melis György)

- Rodrigo dala: Kandúr-szerenád „Ha az este leszáll, párjával táncol a lány” (Rátonyi Róbert)

Kemény Egon és Simándy József barátságáról is szó esik a műsorban.

A legendás tenorista rádiófelvételei közül hallhatjuk ezeket a dalokat:

- Kemény Egon – Kulinyi Ernő: Szerenád  (Simándy József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) –az  1937-ben komponált dal új felvétele a  "Hogy tetszik" c. rádióműsorban hangzott el,  1955 júliusában.

- Kemény Egon- Dalos László: Mosolyod – „Mosolyod száll a szélben, tündöklő tollú, hófehér madár..Repül a szív, nem ér el,szemednek tiszta kékje messze már….”  (Simándy József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor) –1954 (lásd még az 1613., 1614., 1615, sorszámoknál is.)

Kemény Egon – Erdődy János: A messzetűnt kedves - történelmi rádiódaljáték Fazekas Mihály életéről.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. május 22., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

Erről a rádiófelvételről most két részletet hallunk

- Mihály és Ámeli „rózsa- kettőse" (László Margit, Simándy József)
„- Messzi földről jött egy Jó magyar huszár, távoli határból, hol madár se jár... /-Vas-deres lován a franciák honába jött a messzi táj felől a jó magyar huszár…”
 

- „Ámeli-dal „- Fazekas Mihály költő verssoraira (Simándy József)
„Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván visszatekint, s az aranygyapjas felhőknek alóla a már barnuló erdőkre veresses arany színt leggyent…”

Az adás végére maradt:

Kemény Egon: Ritka madár a szerelem - angol keringő (1935) – a hatvanas években készült új hangszereléssel játssza a Magyar Rádió Vonós Tánczenekara. Vezényel: Bolba Lajos.

KEMÉNY EGON

kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző portréja, 1967 körül

DANKÓ RÁDIÓ 

KEMÉNY EGONRA EMLÉKEZÜK, halálának 50. évfordulóján

2019. július 22 - 28.  30. hét

naponta: 9:04-10:00-ig és                 hamarosan kezdődik az ismétlés: 18:04-19:00

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

DANKÓ RÁDIÓ: http://stream001.radio.hu:8080/mr7.aac

„ A stúdióban e heti vendégem a kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző Kemény Egon lánya, Kemény Anna Mária, akivel együtt emlékezünk édesapjára, halálának 50. évfordulója tiszteletére – így indult a mai műsor.

Nagy Ibolya felelősszerkesztő-műsorvezető bevezetőjét ma

• Kemény Egon: „Különös dallam” című zeneműve (1965) indította arra az útra, amely igen sokszínű zenei műfajban alkotott szerzeményeihez vezetett minket, hacsak némi betekintésre is, amennyit ez a műsorhét még megengedett…

A Magyar Rádió Esztrád Zenekara, vezényelt: Gyulai Gaál János.

Nagy Ibolya a megjelent Kemény Egon CD-kel kapcsolatos terveiről kérdezte Kemény Anna Máriát, aki elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja azt a lehetőséget, amely abban rejlik, hogy a Kemény Egon művek révén a kor előadóművészvész-csillagainak-, valamint szerzőtársainak-, és a megzenésített irodalmi- és történelmi témák hagyományőrző köreihez is eljussanak a Kemény-életmű zenedarabjai, azaz a CD-albumok a „Hatvani diákjai” és a „Komáromi farsang” – kimondatlanul is erősítve összetartozásunkat. A Lavotta-kultusz, a Hatvani-kultusz az eddigiekhez mindenképpen hozzátartozik és ezen a ponton lépett be Kemény Egon: „Díszpalotás” című zongoraátirata (1938), amelyet Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész felvett műsorára és idén már nagy sikerrel többször eljátszotta.

Ezt a témát követte Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: „Valahol Délen” című nagyoperettje, amelyet a Fővárosi Operettszínház (1956) kasszasikerét követően az Állami Déryné Színház vitt el az akkori vidéki közönséghez – országos  sikerrel, Kemény Egon kamarazenekari hangszerelésével.

A korabeli, azaz restaurált, archív rádiófelvételekről az nagyoperett változatos zenei műfajait hallottuk:

„Még nincsen senkim sem…”  – foxtrot, Gyenes Magda és Rátonyi Róbert

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

„Árván vártam…” – dalkeringő, Petress Zsuzsa és Rátonyi Róber

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

A vágyakozás – bolero, Mezey Mária

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

„Egy szót se szólj...” – dal és lassú fox, Petress Zuzsa és Melis György

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

„Ha az este leszáll…”(’kandúr-sztep’) – foxtrot, Rátonyi Róbert

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

Nagy Ibolya felvetette Kemény Egon és Simándy József , ahogyan ma mondják: ’legendás’ barátságát, amelyről Kemény Anna Mária megemlítette Simándy Józsefné, Jutka asszony részvételét a februári CD-bemutatón, ahol díszvendégként maga is a színpadon emlékezett a művészbarátságból fakadó szép művekre, ezt követően pedig a családhoz kapcsolódó gyermekkori emlékeit.

Elhangzott:

• Kemény Egon – Kulinyi Ernő: „Szerenád” (1937) – dal, Simándy József 

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte (1955).

• Kemény Egon – Dalos László: „Mosolyod” (1952) – dal, Simándy József

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Polgár Tibor vezényelte (1953).

A szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya végül Kemény Anna Máriát arról kérdezte, vajon melyik mű tekinthető Kemény Egon életműve csúcspontjának – és itt tértek rá „A messzetűnt kedves” című daljáték (1965) rövid részletezésére, kiemelve Fazekas Mihályt, a Lúdas Matyi szerzőjét, akinek életéről készült a Magyar Rádióban – és a műsorban visszatérve a francia témákhoz is, a hét elejére – ez a varázslatosan szép, számtalan nemes magyar vonatkozású darab.

• Kemény Egon – Erdődy János: „A messzetűnt kedves”

Rózsa-kettős – László Margit és Simándy József

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte

• Kemény Egon – Fazekas Mihály: „A messzetűnt kedves”

Ámeli-dal – Simándy József

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

És itt jött, a műsor legvégén Nagy Ibolya szerkesztői bravúrja, amely méltó volt az emlékezéshez és meglepetést szerzett minden hallgatónak:

ismét Kemény Egon zeneszerzőt hallhattuk, aki családi idilljét a Kapy utcában, és zenei pályájának évtizedek óta nem hallott részleteiből idézett: barátja, Ráday Imre színművész készített vele interjút – „Zenés beszélgetés Kemény Egonnal” címmel.

Majd ismét az égig szállt egy dallam… egyik legnagyobb korai sikere:

• Kemény Egon: „Ritka madár a szerelem…” (1935)

A Magyar Rádió Vonós Tánczenekara, Bolba Lajos vezényelt.

NAGY IBOLYA és KEMÉNY ANNA MÁRIA a Dankó Rádió új stúdiójában, 2019. július

Az e heti műsor magas színvonala Nagy Ibolya érdeme.

Most készült először olyan rádióműsor – tartalmi- és zenei összeállítás –, amely Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző karrierjének pályaívét időrendi sorrendben – sok eddig (a 2013-as Kemény Egon-emlékhét óta fellelt) nem ismert életrajzi adattal, zenével szinte teljes körűen felrajzolta, és a zeneszerzővel készült interjúkkal fűszerezve tette még hitelesebbé és szebbé.

A műsorhét sikere Nagy Ibolya főszerkesztő-műsorvezető vezetésével vendége, Kemény Anna Mária mellett a Zenei Archívum munkatársainak is köszönhető, akik Nagy Ibolya kérése olyan, gyakran több évtizede nem hallott felvételeket restauráltak és tettek sugárzásra alkalmassá a Kemény Egon-évforduló tiszteletére, és hoztak egyúttal műsorba szerkeszthető helyzetbe, hogy még mára is jutott a nagy meglepetésekből és talán még maradt is az elkövetkező adásokhoz.

Azok a hallgatók, akik ma délelőtt leültek a készülékek mellé – ahogyan régen mondták – szívükbe zárhatták Kemény Egon zenéjét, amely „olyan, hogy meghallgatva elteszi magának az ember…” mondta néhány órával ezelőtt nekem nagy örömmel, a műsorhoz elsőként gratulálók között, a szépkorúan is fiatalos Bradányi Iván, aki pályakezdésekor  – még, ha futólag is,  – ismerte Kemény Egont a Bródy Sándor utcai Magyar Rádió épületéből, a stúdiókból és a Pagodából…

Ezúton is köszönöm a Café Momus szerkesztőségének, hogy lehetőséget kaptam Franz Schmidt és Kemény Egon zeneszerző fórumának megnyitására, továbbá Héterő fórumtársunknak, hogy műszaki tudásával önzetlenül hozzájárult (link) az e heti adáshét műsorainak zavartalan meghallgatásához.

KEMÉNY EGON zeneszerző művei szerző jogvédelem alatt állnak.

Az elhangzott felvételek az MTVA tulajdonában vannak.

Balatonfüred - Anna-bál

A programsorozat részeként ma éjjeli szabadtéri műsor:

22.30 - 23.30 óra

"A lányok, a lányok, a lányok angyalok..."

Operettgála Kálmán Imre műveiből

Közreműködnek a Magyar Állami Operaház szólistái, balettművészei és a Mendelsshon Kamarazenekar

Kriszta Kinga, Horváth István, Haja Zsolt, Erdős Attila

közreműködik a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar
művészeti vezető: Kováts Péter
vezényel: Ménesi Gergely

Az ördöglovas - nyitány
A csárdáskirálynő: Táncolnék a boldogságtól - Horváth István, Kriszta Kinga
A csárdáskirálynő: A lányok, a lányok... - Haja Zsolt, Erdős Attila
A csárdáskirálynő: Sylvia belépője - Kriszta Kinga
Marica grófnő: Hej, cigány... - Horváth István
A csárdáskirálynő: Jajj, cica - Erdős Attila
A csárdáskirálynő: Hajmási Péter, Hajmási Pál... - Haja Zsolt, Erdős Attila
Marica grófnő: Szép város Kolozsvár - Kriszta Kinga, Haja Zsolt, Horváth István, Erdős Attila

A műsort színpadra állítja: Káel Csaba

Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója elmondta, hogy idén is megrendezik a szívkórház előtti téren felállított nagyszínpadon az Operagálát. Előtte egy nappal a Magyar Állami Operaház művészei lépnek fel, vasárnap este pedig a Gyógy téren operafilm vetítés lesz. Az Operaház énekesei ezúttal a báli operettműsorban is fellépnek, a Kálmán Imre-estet Káel Csaba rendezi.

A Müpa vezérigazgatója azt mondta,

„Balatonfüredhez és magához az Anna-bálhoz is rengeteg szép élmény fűz, többek között a bál első, világszerte nézhető televíziós közvetítését is én rendeztem. Fantasztikus ez a közel 200 éves hagyomány, és visszajáró vendégként büszkén és őszintén mondhatom,Európában is egyedülálló az esemény magával ragadó hangulata.Épp ezért gondolom fontosnak, hogy időről időre megújuljon az eseménysorozat: ennek szellemében született meg a rendhagyó operettest ötlete is. Kálmán Imre legismertebb műveiből – mindenek előtt a Csárdáskirálynő-ből – csendülnek fel majd dalok. A Mendelssohn Kamarazenekar mellett nagyszerű operaénekesek, kiváló táncművészek közreműködnek a produkcióban, és maga a helyszín is különleges. Zoób Kati divattervezővel közösen gondolkodva fogalmazódott meg a gondolat, hogy érdemes lenne kilépni a bálterem falai közül és zenével tölteni meg a varázslatos kertet, a parkot is. Kálmán Imre zenei zsenialitása, életműve nagy inspiráció számunkra: operettjeiből rengeteg zenei motívum és melódia már-már önálló életet él, rengetegen dúdolják itthon és az országhatárainkon túl, kincset érő zenei hagyomány ez.”

DANKÓ RÁDIÓ 

Kemény Egonra emlékezünk, halálának 50. évfordulóján

2019. július 22 - 28.  30. hét

naponta: 9:04-10:00-ig és                 hamarosan kezdődik az ismétlés: 18:04-19:00

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

DANKÓ RÁDIÓ: http://stream001.radio.hu:8080/mr7.aac

„ A stúdióban e heti vendégem a kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző Kemény Egon lánya, Kemény Anna Mária, akivel együtt emlékezünk édesapjára, halálának 50. évfordulóján – így indult a mai műsor.

Nagy Ibolya felelősszerkesztő-műsorvezető bevezetőjét ma

• Kemény Egon: „Eső és napsütés” című műve (Hangulatkép nagyzenekarra,1958.) követte.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

Ezután rövid beszélgetést hallottunk Kemény Egon és a rádióoperett, mint az új rádiós műfajt teremtő „Májusfa” zeneszerzőjéről is, és a

• „Talán a csillagok” (1949)

 az elhangzott részletek, híres keringői közül kettő:

Kemény Egon – Romhányi József:

Hópehely - keringő – Gyurkovics Mária

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

Szélvész dala – Mindszenti Ödön

a Fővárosi Operettszínház Zenekarát Bródy Tamás vezényelte.

Hóvirág - keringő – Gyurkovics Mária

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

valamint az első rádiódaljáték Kemény Egon: „Schönbrunni orgonák” című darabjáról (1937).

Tegnap az Anna-napra Kemény Egon megzenésített Juhász Gyula költeménye utalt, a mai Anna-bálra Eisemann Mihály operettjének részletei.

Nagy Ibolya Ruitner Sándor zenei rendező, dramaturg egyik régebbi műsorából olvasott fel egy részletet:

„Kicsit félve kell említenem, hogy Kemény Egon neve és személye a mai fiatalság számára nem tartozik az ismert zeneszerzők közé. És ehhez az is hozzátartozik, hogy művei manapság egyre ritkábban szólalnak meg különböző műsorokban, sőt ezt meg kell toldanom egy olyan jelenséggel, amely egyszerűen méltatlan ahhoz a gazdag életműhöz, amivel megajándékozott minket.

Nevét ugyanis hiába keresi az ember az újabb kiadású zenei lexikonokban, a szerkesztők egyszerűen megfeledkeztek róla: szándékosan tették ezt vagy a véletlen műve volt, ma már hiába kutatjuk, a tényeken nem tudunk és nem is érdemes változtatni.

Vagyunk azonban néhányan, és én boldogan sorolom magamat is ezek közé, akik szeretettel gondolnak vissza azokra a közös munkákra, amelyek során egy-egy kompozíciójának partitúrája hangzó formát öltött.

A róla szóló ismertetőkben egyébként ezt olvashatjuk, hogy szerzeményeiben gondosan ápolta az osztrák és német zenei hagyományokat. Ez így, egyszerűen nem igaz.

Hiszen a korábbi, 1935-ös kötet lexikális részében a komponista kifejezetten magyar hangvételű szerzeményeit sorolja fel a szerkesztő.

Ennyit a gondosan ápolt osztrák és német zenei hagyományokról…”

Magyar Rádió, stúdiófelvétel: Komáromi farsang (1957)

Kemény Egon, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Ruitner Sábdor, Erdődy János és mások

Kemény Egon Archívum – www.kemenyegon.hu

2019-ben a Kemény Egon életmű-sorozat – az MTVA támogatásával megjelent – első két dupla-albuma februári CD-bemutatója (https://www.youtube.com/watch?v=FMRDsMg0nX4) felidézése után  - ízelítőül azoknak a hallgatóknak is, akik még nem ismerik a műveket, vagy régen nem hallották a18. század végén játszódó két történelmi daljátékot, rövid tartalmuk ismertetésével, a

• „Hatvani diákjai”-ból

„Megkérdeztem a madártól…” – kettős, Petress Zsuzsa (Amálka) és Bessenyei Ferenc (Hatvani István professzor)

és a

• „Komáromi farsang”- ból, amely Csokonai Vitéz Mihály és Lilla szerelméről szól  – hangzott el néhány részlet:

Nyitány

„Az első reggel…” – kettős, Házy Erzsébet (Lilla) és Ilosfalvy Róbert (Csokonai Vitéz Mihály)

Kraxelstumpf óbester szerenádja ”Egy-kettő…” – Bilicsi Tivadar

„Lilla, szívemet ne vesd meg…” – kettős, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert

A mai műsor végén

• Kemény Egon: Könnyűzene szimfonikus zenekarra, hegedűre, gordonkára, zongoraszólóra című (1955)  négy tételes művének I. tételét Ramor Ervin (hegedű), Tokaji András (gordonka) és Petri Endre (zongora) előadásban.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.

A Dankó Rádió mai operettműsorából („Túl az Óperencián”)

Kemény Egon - Mesterházi Lajos - Szász Péter - Romhányi József: Májusfa (1949. május 1.) 

- az első rádióoperett. (Fábry Edit, Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Kárpáti Zoltán, Rátonyi Róbert, Rafael Márta, Ruttkay Éva, Gera Zoltán, Pogány Margit, Bilicsi Tivadar, Hlatky László és Mindszenti Ödön, a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Majorossy Aladár. Rendező: Rácz György 

A „Májusfa-keringőt” a rádiófelvételen (1950) Gyurkovics Mária énekelte.

Nagy sikerére való tekintettel készült el az új rádiós műfajt teremtő darab szilveszteri változata:

Kemény Egon – Szász Péter – Romhányi József: Talán a csillagok (1949. december 31.)

A rádiófelvételen Bán Klári, Gyenes Magda, Gyurkovics Mária, Pogány Margit, Rafael Márta, Hadics László, Mindszenti Ödön, Rátonyi Róbert énekel. km. a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és a Földényi-kórus. Vezényel: Lehel György  

A felhangzott dalok között Gyurkovics Mária énekhangján megszólalt most a Hóvirág-keringő is.
 

Ma rendezik meg a hagyományos balatonfüredi Anna-bált

Ennek apropóján az adásban részletek hangzottak el ebből az operettből:

Eisemann Mihály – Baróti Géza: Füredi Annabál (1959. március 28., Kossuth Rádió, 20.20 -22.15) 

Gyulai-Gaál Ferenc vezényli a Magyar Rádió Esztrád Zenekarát

 Bende zsolt

- Kettős: (Petress Zsuzsa, Bende Zsolt)

- Dal: „Nem tudok Pest nélkül élni” (Bende Zsolt, énekkar)

- Vidám kettős: „Kicsi kocsi kellene… /Ha autónk volna, élnénk boldogan…” (Zentay Anna, Rátonyi Róbert)

- Dal: „Oly boldog vagyok én!...”  (Petress Zsuzsa)

- Vidám kettős: „Csopak, Somló, Badacsony! Borral töltsd a kulacsom!...” (Zentay Anna, Latabár Árpád)   

Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai

"- Szép is vagyok, jó is, mégis árva vagyok.../- Nem születtünk kóbor, vándorló madárnak... Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától..."  (Petress Zsuzsa, Bessenyei Ferenc, km. a Nagyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) - Rádióbemutató: 1955. április 9., Kossuth Rádió 20:30-21:59;  22:15-23:08

Kemény Egon - Erdődy János - Gál György Sándor: Komáromi farsang

A rádiódaljáték alábbi részleteiben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli.  Rádió Dalszínháza bemutatója: 1957. március 9., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00

- Közzene

- Lilla és Csokonai szerelmi kettőse: „Az első reggel szép szavadra várok!  - Az első reggel édes volt az álmod….” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)

 - Kraxenstumpf szerenádja: „ Egy, kettő...”  (Bilicsi Tivadar)

- Csokonai és Lilla kettőse, I, felv:: „Lilla, szívemet ne vesd meg, úgy szeretlek, nem feledlek, bízd rám az életed!.../-  Arra kérlek, légy türelmes! Engedelmes, illedelmes…”  (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)

A rádióadás végén hallottuk:

Kemény Egon: Könnyűzene gordonkára, hegedűre és zongorára nagyzenekari kísérettel 

A négy tételes szvitből az egyik szólalt meg: a gordonkaszólót Tokaji András, a hegedűszólót Ramor Ervin, a zongoraszólót Petri Endre játssza, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  Lehel György vezényli (1955)
 

Ezt a műsort a délutáni ismétlésben – hat és hét óra között – újra meghallgathatjuk.
 

Kapcs. 3332. sorszám

Szép siker a „Szép juhászné“

(Esti Budapest – Rádióműsor-melléklete, 1954. december 24-től 1955. január 2-ig.)

 Tizennégy évi hallgatás után ismét operettbemutató szerzőjeként olvashattuk Huszka Jenő nevét. Sok évtized nagy színpadi sikerei után most a Rádiószínház mutatta be vasárnap este a „Szép juhászné“ című, Kristóf Károly szövegére készült új Huszka-operettet. Az „örökszép“, fülbemászó melódiák ősz mestere most sem tagadta meg önmagát. A „Szép juhászné“ bőven ömlő melódiái a mai hallgatóságban is a hazaszeretet érzését keltik fel és ápolják, ugyanúgy, mint ahogyan a „Szép juhászné“-hoz címzett budai vendéglőben ápolták a szabadságharc lángoló szellemét az ott gyülekező mesterlegények, jurátus-diákok, a Bach-korszak idegen elnyomói ellen lázadó, tüntető magyarok. Mert róluk szól ez az új és izgi-vérig magyar operett.

A Rádiószínház — mint mondani szokták — parádés szereposztásban mutatta be a „Szép juhászné“-t.

Már az is eleget mond, ha a címszereplővel, Neményi Lilivel az élén, ide írjuk Sárdy János (Szoboszlay Dénes), Petress Zsuzsa (Krisztinka), Bilicsi Tivadar (Brézelmayer). Rátonyi Róbert (Szép Rudi), Hadics László (Kovács), Makai Margit, Bánki Zsuzsa, Csákányi László, Rozsos István, Szilágyi Bea, Dékány László és Rajz János nevét.

A fordulatos, izgalmas szövegkönyv valamennyiüknek hálás szerepet juttatott s ők nagyszerűen meg is oldották ezeket. A zenében nem is egy olyan szám van — hogy csak a boldogságról szóló sanzont, a Szabadság-indulót és a Krisztinka-Rudi-kettőst említsük —, amely nagy népszerűségre tarthat számot. Nem csalódnánk, ha az említett sanzon nemsokára gyakori száma lenne a Szív küldi-nek! A rádió-nyújtotta lehetőségeket viszont nem ártott volna jobban kihasználni, mert sokszor az az érzésünk, hogy színpadi művet hallunk, nem pedig rádióoperettet.

Sokezer hallgatónak szerzett kellemes estét a Rádiószínház ezzel a bemutatóval. Az újságíró is kellemesebben érezte magát lakásában, a rádiója mellett, mint a pénteki sajtóbemutatón, ahol a tévedésből fűtetlenül maradt helyiségben „csak“ a darab, a zene és a színészek játéka forrósította a hangulatot. Viszontlátásra „Szép juhászné“, esetleg — színpadon?

Hátmégha tudott volna róla... :-) De most összejött a dolog.

Nagy Ibolya ráérzett, meghallgatta, és leadta! :-) Köszönjük!

A restaurálást is!

Az 1904. sorszám alatt írtam az alábbi pár sort, idemásolom:

(a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  ezzel a zenei bejátszással "teljesítette" az alábbi kívánságunkat)

2017-02-05 12:22:57

"Érdemesnek találom a Dankó Rádió zenei kínálatának „operett-gazdája”, Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető figyelmébe ajánlani a nevezett Kemény Egon- daljáték-különlegességet; talán olvassa ezt a beírásom, és kedvet kap a rádió hangarchívumában kutatni a „Szabad szívek” rádiófelvétele után. Jó lenne a daljáték hangfelvételéről néhány szép zenei részletet megismernünk! Kemény Egon híres alkotásainak (pld. Hatvani diákjai; Valahol Délen; Komáromi menyasszony; A messzetűnt kedves) fülbemászó zenéje, dallamai ismeretében bizonyára érdeklődés mutatkozna e mára elfelejtett (?) daljáték – ha nem is a szüzséje – zenéje, énekszámai, melódiái iránt."

Nem véletlenül indult el a Kemény Egon életmű CD-sorozat....már van mit megvenni, hazavinni, meghallgatni.

Talán a hétvégén még sorra kerül a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang.

Mindegyik Kemény Egon rádiódaljátéknak van színpadi változata is.

Úgy van! Ezt is CD-n ki kell adni!

Óriási volt!

Szokatlan, az egész mű egy nagy folyam dialógusokkal, minden bizonnyal egyedülálló zenei és énekesi szempontból is. Még sok itt nem hallott zenei része van, tüzes magyar dallamok.

Nem hiába kértük már évek óta Ibolyát csendben célozgatva... :-)

Kapcs. 3340., 3339., 3250.,1904., 150. sorszámok

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1960. március 26., Kossuth Rádió 18.– 21.40

Az előző sorszám alatti "smaragd" -bejegyzésből ezt az alábbi bekezdést  "hozzárendelem" a korábbi beírásaimhoz:

 Kemény Egon – Békés István: „Szabad szívek” – Finálé

Történelmi daljáték, játszódik: Debrecenben.

Főszerepben: Sándor Judit és Bende Zsolt továbbá a Fináléban: Raffael Márta, Zentay Anna.

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus.

Ezt a művet is feldolgozta azaz Kemény Egon életműve felelevenítésénél műsorában megemlítette Ruitner Sándor: a darabot terjedelmessége miatt (120’) ritkán sugározták, de a zene olyan kiváló, hogy Sándor Judit operaénekesnő még évtizedekkel később is reménykedve emlegette - vajon meg van-e még a szalag, nem törölték- e le…és íme, a Zenei Archívum megőrizte, restaurálta és Nagy Ibolya szerkesztésében ma meghallgathatjuk ezt a hosszabb részletet a műsor végén.

/Dankó Rádió - "Túl az Óperencián" - az isméztlésben meghallgatható a 18 órakor kezdődött műsor végén kb. 18:40-től 19:00 óráig./