vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8766 hozzászólás)
 
A díjakról általában • 10272018-07-19 00:20:53

Első hallásra van ebben valami szép. Közben tért követel ítéletemben az a gondolat, amely más kitüntetés-visszautasítások és -visszaküldések esetében is: az ilyen gesztus nyomban megbélyegzi mindazokat, akik viszont elfogadják vagy elfogadták a díjat. Szégyelljék magukat. Ők az elvtelenek, akiket csak a (földi) dicsőség és annak anyagi vonzata érdekel. Tulajdonképpen ezt minden korok mindenféle elismeréseinek átvevőire és élvezőire rá lehet húzni.

Én pedig úgy gondolom, ha valaki visszautasít egy díjat például azért, mert számára nem tetszetős vagy éppen ellenszenves kurzus fogadta el a felterjesztését, azzal megsérti mindazokat, akik a mindenkori kurzusoktól függetlenül hivatásuknak érezték, hogy tehetségüket szorgalmukkal, tanulással, áldozatkész, odaadó munkával kiteljesítsék. Hiszen a Jóisten adományával sáfárkodtak 1947-ben, 1956-ban, 1957-ben, 1988-ban vagy 2018-ban. Azt az érvelést sem tudom elfogadni, hogy a kitüntetés várományosa majd csak a Mindenható színe előtt készül kitárni tenyerét a jutalomért. Nem feltételezi, hogy a Mindenható még az üdvözülés előtt, ide, a földi létbe is elküldheti elismerését – ahogyan meg is tagadhatja azt –, esetleg nem is céltalanul.

Nem állítom, amit Pilisszántó Önkormányzata, hogy az eset szégyen lenne, viszont sajnálom, hogy a roppant megnyerő úr nem fogadta el az elismerést (egyelőre) földi embertársaitól.


Erkel Színház • 94402018-07-18 04:28:59

Jó helyre kattintottál, csak lehet, hogy ki kellene írni a 18-as karikát.


Erkel Színház • 94392018-07-18 04:27:17

Elfogadható válasz szerintem nincs is erre a kérdésre. Csak arra emlékszem, fontos életélményként is, hogy 1980 és 1984 között az Erkel Színház vitte saját repertoárját, az Operaház fontos és népszerű darabjaiból adaptálták színpadára, amit csak lehetett, szombaton és vasárnaponként kettő, olykor három előadást tartott (egyet talán még hétfőn is), kapuin csak úgy dőlt be és kifelé a nézők tömege. Bemutatókban és felújításokban sem volt hiány, több Wagnert nézhettünk, mint mostanában a két házban együttvéve. Természetesen a balettegyüttes is kitett magáért. Dicsőséges turnékat is lebonyolítottak, de legfontosabbnak mégis a honi közönség érezhette magát.

(Tudom, ezeket már leírtam máskor is, de még felidézni is jólesik.)


Erkel Színház • 94382018-07-18 03:54:06

Kedves Edmond Dantes, noha néhány hozzászólással lejjebb azt írtad, ne várjuk, hogy kommentáld-kommenteld a belinkelt írást, mert bizonyos szint alá nem mégy, nyomban kommentáltad és teszed ezt azóta is. Nincs ezzel semmi probléma, természetesen, amint azzal sem, hogy látatlan produkció vitáinak kommentelője vagy.

Ugyanakkor annak sem álltál ellen, hogy a szójáték kedvéért elsüsd, Billy Elliot erősen (el)sántikált, ami nyilván nem a főszereplőre, hanem a darabra, még inkább az azzal kapcsolatos marketing és közönségszervezés hiányosságaira utal (te talán röviden blamázsnak mondanád) – ám ha láttál volna egy előadást, éreznéd, hogy ez az allúziód mennyire szerencsétlen választás volt. Ahogy az előadások főszereplői ugrottak, röppentek, szálltak a színpadon, az éppen a te utalásodat teszi sántítóvá. Ugyancsak a látatlanság hiánya teszi hiteltelenné azt a megjegyzésedet, miszerint a produkció erősen túllépett önmagán. Hiszen éppen azt nem tudhatod, hogy milyen önmaga a produkció. Ettől persze még megjegyezhetsz bármit. (Én is.)


Erkel Színház • 94372018-07-18 03:46:39

Pontosabban: az LMBTQI Q-ja (queer) „buzi”-t jelentett egykor, angol nyelvterületeken, ma pedig azt is jelentheti, az értelmezés és használat szándékától függően. Az erről tájékoztató oldalakat nem linkelem ide, mindenki megtalálhatja.


Erkel Színház • 94362018-07-18 03:44:50

Kedves Telramund! Vasárnap fejeződött be egy rangos, világméretű esemény a sportban. De rátelepedett minden médiumra és az utcákra, még az én otthonomra is. Sokszor eszembe jutott, hogyan nem unják még, de azért „túlestem” rajta, mindig van hová menekülni. Az idő sok mindent megold, és amit ununk, nem is igazán érdekes.


Erkel Színház • 94352018-07-18 03:07:04

A My Fair Lady című musical és hollywoodi film happy enddel bocsátja haza nézőit: Eliza visszatér Higgins otthonába, és valószínűsíthetjük, hogy ott is marad: egymásba szerettek (vagy szeretnek majd). Ezt a választást nem lehet megcáfolni arra hivatkozva, hogy az eredeti színmű (Pygmalion) esetében G. B. Shaw elhatárolódott ettől a megoldástól, mondván: Eliza Freddyhez megy feleségül. A My Fair Lady nem ugyanaz a darab, eltér a címe is, és hadd tegyem hozzá, hígabb, gondolatszegényebb a Pygmalionnál.

A Billy Elliot – a Musical című zenés darabot, annak részleteit és jellemeit sem lehet a Billy Elliot című filmben látottak szerint megítélni. A színpadi előadás az és annyi, amennyit a rendező, a műfordító, a (színlapon nem szereplő) dramaturg a színpadra bocsát. A műfajnak megfelelően zömmel szórakoztató jelenetek és szövegek, a dalok és táncok nem ugyanazt mutatják, mint amit a filmdrámában láttunk, többet bíznak érzelmi befogadásunkra és fantáziánkra. Ha itt annyit láttunk, hogy a főhős barátja, Michael hajlamos otthon női ruhát ölteni, és amolyan poénként megjegyzi, hogy édesapja ugyanezt szokta tenni, ebből csak azt vonhatjuk le, hogy Michaelnak és apjának szokatlan szexuális viselkedési formája van, ami a többségétől eltérő szexuális vonzalmakat is takarhat – vagy nem. Egy színpadi műnek világosan érthetőnek kell lennie, de nem szabad kiadnia valamennyi titkát, idő sincs rá.



Billy meleg pajtásának, Michaelnek a szerepéről pedig ugyancsak nem szeretnék nyilatkozni – írja a konzervatív közéleti napilap főmunkatársa. Lássuk, hogyan nem nyilatkozik: – Merthogy Michael meleg. Ezen nincs mit szépíteni.

Szépíteni”? Valakinek a meleg vagy nem meleg volta nem esztétikai kategória.

Aztán olyan szerencsénk lesz, hogy magántáncosi olvasatból éresülünk a B. E.-téma eredeti változata, a musicallel nem azonos film megoldásáról:

A filmben – hangsúlyozom, a filmben – az utolsó nagyjelenet csúcspontja, hogy Billy apja megérkezik a premierre, ahol a már felnőtt Billy Elliot táncolja a főszerepet. A hattyúk tava főszerepét. Azonban ebben A hattyúk tavában nem nők táncolják az elvarázsolt hattyúkat, hanem férfiak. Ebben A hattyúk tavában a herceg egy férfiba szeret bele, akit egy gonosz varázsló hattyúvá változtatott. Egy hetero kapcsolatba kényszerített meleg férfi meneküléséről szól, aki végül a meleg hattyú/férfi karjaiban lel boldogságot.

Ezt a hattyút táncolja Billy. Erre az előadásra érkezik meg az apja és foglal helyet egy pár mellett. A pár egyik tagja egy vékony nő, a másik egy fekete bőrű férfi. Mielőtt Billy egy hatalmas ugrással berobban a színpadra, Billy apjának bemutatkozik a fekete bőrű férfi párja. Azt mondja: Én vagyok Michael. Ez a végső, katartikusnak szánt jelenet hála istennek kimarad az Erkel Színház előadásából.


A Magyar Idők olvasói nem érdemelték meg azt az információt, hogy „ebben A hattyúk tavában” meghatározás alatt Matthew Bourne világhíres balettváltozatában lép fel Billy, ebben nézik meg családtagjai. (Nem biztos, hogy a premieren.) Az alkotás videóverzióját a 2000-es évek eleje óta ismerhetik a magyar tévénézők is, és szinte folyamatosan elérhető videómegosztón is. Bourne szövegkönyvében a heteroszexuális kapcsolat (és mellesleg anyja zsarnoksága) elől menekülő királyfi végül egy nem feltétlenül „meleg hattyú/férfi karjaiban”, és nem leli meg boldogságát – Bourne értelmezése ennél talányosabb és bonyolultabb.

A filmben A hattyúk tava vezérmotívuma jóval régebb óta működik filmzeneként, mint ahogy a felnőtt táncossá érett Billyt meglátjuk a színpadra érkezni és táncolni, egy bravúros ugrás erejéig. Ebből világos, hogy a jelenet nem idézet az előadásból, hanem csupán illusztráció: nem szorul értelmezésre. A végefőcímen olvashatjuk: Swan Lake appears courtesy of Adventures In Motion Pictures Limited and Matthew Bourne – ez is motivációja lehet egy alacsony költségvetésű film helyszín- és előadásválasztásának.

Egyáltalán nem biztos, hogy Billy apja és fia egy pár mellett foglal helyet a színházban. Viszont biztos, hogy a „pár” egyik tagja sem nő, és a félhományban nem látjuk, hogy a fiatalember mennyire vékony. Arcvonásai alapján feltételezhetjük, hogy Michael, mindenesetre nem nő, hanem egy pirosított vagy kipirult arcú, kihúzott szemű fiatalember. Semmi sem utal arra, hogy a fekete bőrű férfi a párja, még csak arra sem, hogy egymás társaságában lennének, még az sem, hogy a fekete kissé unott tekintettel figyeli a találkozást. Színházban nemcsak párok ülnek egymás mellett, hanem a véletlen is ültet embereket egymás mellé, amint Billy bátyját és Michaelt is.



(Very OFF – vagy az Erkel Színház topicjában mégsem?

Ugyancsak a film végefőcímén olvasom: Production Designer Maria Djurkovic. Persze, ez a névhasonlóság minden tekintetben merő véletlen. Csupán megütötte a szememet, nyilván senki másét.)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25992018-07-15 04:53:28

Boldog az a nép (jutott eszembe Mária Dominika hercegnő szavajárása A hattyúból, Molnár Ferenctől), akinek még a fővárosin kívüli operatársulata is 4–4 Susannát, Figarót és Almavivát, sőt 6 Grófnét tud kiállítani! Vagy csak én gondolom, hogy ezek nem akármilyen szerepek?


Erkel Színház • 94202018-07-15 04:24:00

Még egy kései, de nem megkésett kritika a Billy Elliotról, illetve annak botrányos „kritikájáról”:

https://szinhaz.hu/2018/07/14/tancolj_billy


Erkel Színház • 94182018-07-14 03:33:17

Köszönöm, igen érdekes. Bár a szóalak időben és térben is hosszú fejlődéstörténete nem győzött meg teljesen, a konklúzióval egyetértek. A „legjobb hírű rosszhírű ház” mintájára: itt állunk a még mindig legszalonképesebb szalonképtelen szóváltozattal.

És szerintem is férfiba… való a finom, meleg leves.


Erkel Színház • 94172018-07-14 03:29:57

Bárki tartja is dögunalmasnak a „sorosbézencezést” mindenkitől, itt egyedül te folytatod. Olyanok gúnyolására használod, akikkel nem itt találkozol. Más médiumok, híroldalak, fórumok, társaságok hangulatát, feszültségét, vicsorgását, gyűlölködését importálod ide.

Engem nem izgat, hogy mit látsz és mit nem. Arra utaltam, hogy egy általad látatlan produkció nyomán gerjesztett vitában hányszor említetted-idézted, tenyeredet dörzsölve, a főigazgató „útilapuját”, „selyemzsinórját”. Úgy gondolod, ha ez bejönne neked, megfordul a világ?

„Eddigi nem-reagálásaidról” annyit, hogy mindig reagálsz, csak nem hivatkozol a hozzászólásaimra. Valószínűleg nem tudod, mit jelent a csúsztatás.

Ma délelőtt és este lesz a záruló évad utolsó két Billy Elliot-előadása. Egyiken sem zárják le az erkélyt: mindkét előadáson fognak ott ülni, miután a földszint és az oldalpáholyok megteltek.


Erkel Színház • 94092018-07-13 08:43:45

Kedves Smaragd, továbbra is egyerértek Veled. Egy csoport állapodott meg valamiben – de ez a csoport az egész társadalom része. Kifelé is jelezték, hogy ezt elfogadják, már nem tartják sértőnek. (Pedig ezzel a szóval az ízetlen szójátékok, sunyi szellemességek még használatban vannak.)


Erkel Színház • 94072018-07-13 07:31:54

Kedves Smaragd, én tökéletesen igazat adok Neked!

OFF:

Csakhogy… Míg az angolban létezik a hosszú és tudományos homoszexuális kifejezésnek egy szalonképes, sőt kedves szinonimája is (gay, aminek a korábbi jelentése vidám volt), amikor az 1980-as évek végén a magyarban is igény támadt egy rövidebb és nem latin szóra, kiderült, hogy nyelvkincsünkben csak obszcén és pejoratív szinonimák léteznek. Az utóbbiak viszonylag enyhébb kifejezése volt a meleg, amelynek nem tudományos, de félhivatalos használatában maguk a homoszexuális közösségek, szervezetek egyeztek meg, holott korábban ennek is pejoratív felhangja volt.

Úgy gondolom, három évtizeddel később már nincs remény ennek a szóhasználatnak a visszafokozására ebben a jelentésben, mert nincs másik helyette.


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25982018-07-13 05:50:28

Kedves Héterő, lehet, hogy most megleplek. Ismersz, hogy sosem vagyok rest megemlíteni a hazai nyelvű operajátszásra (annak legalább részleges visszahozására) való igényemet, amely egyfelől saját vágyam, másfelől döntően abban látom a felnövő nemzedékek megszólításának lehetőségét az operaszínpadról.

Örülök annak, hogy Pál Tamás is védelmébe vette a magyar nyelvű operajátszást, és hogy ilyen szépen és (engem) meggyőzően tette.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Margiszigeti Szabadtéri Színpad esetében természetesnek tartottam és örömmel vettem az eredeti nyelven énekelt előadásokat. Egyfelől azért, mert azok jelentős részben számítottak külföldi közönségre is, és a vendégeket ugyanúgy illik a darab általuk megszokott, könnyebben érthető nyelvén megszólítani, ahogy a túlnyomó részben hazai közönséget is: magyarul. Másfelől azért, mert a szabadtériek ritkább, kivételes események, a hazai rajongóknak is változatosságot hoznak, és igazodnak a gyakran nagyobb számú, eredeti nyelven éneklő vendégfellépőhöz is.

Jó pár előadást láttam a Dóm téren, még többet a Magyar Televízió helyszíni közvetítéseinek jóvoltából, és persze majdnem mindent a Margisztigeten. Ama természetes kivételességben sohasem merült fel bennem, miért nem magyarul énekelnek. Belefért a szabad tér egyéb körülményeibe: az időjárás szeszélyei, fokhagymaillat a kolbászsütők felől, hajókürt, nézőtársak cigarettavégeinek fel-felvillanó parazsa...


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 25972018-07-13 05:42:24

Kedves Daunerni, köszönet érte! Bár, ha beválik, hogy a karmester nemcsak betanítja és elvezényli az előadást, hanem meg is írja róla a kritikát – végül is ő látja-hallja az előadást legközelebbről –, céljafogyottá és érdektelenné válhat hivatásos és amatőr recenzensek, hát még a fórumon véleményt mondók tevékenysége.


Erkel Színház • 94052018-07-13 03:37:42

Az alanti hozzászólásból logikusan következik, hogy szerzője a már dögunalmas „sorosbérenczezéssel” azért mutat olyan undorító képet a gyűlölködő ellenzékről, mert valójában kormánypárti. Érdekes stílusgyakorlat, de nem a komolyzenei portálra való.

A feltételezést az is alátámasztja, hogy személyében a Billy Elliot témájában olyan fórumozó szól hozzá minduntalan, aki még 700 forintot sem szánt arra, hogy az inkriminált előadásról fogalma legyen. Pedig egykori katonás színészek is alakítanak benne, és – „a darab iránti relatív (?) érdektelenség” jegyében – három-négy Katona-nézőtérnyi közönség minden alkalommal megnézi. Tegnap is így volt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609322018-07-12 03:23:38

Kedves Eccerű, nem állítom, hogy az általad vázolt jelenség egyáltalán nem létezik, de – engedelmeddel – én nem hiszek a jelenkori Magyarország diktatúra-mítoszában. A médiatáltosok gyávaságában inkább.

A médiáról az Operaházra terelve a szót: néhány éve Molnár Levente meglepően „szabadon” nyilatkozott az Opera főigazgatójáról. (Hogy melyik lapban, arra már nem emlékszem.) Azóta jobb dolga van a társulatban, mint korábban; lám, még Bánk szerepe is az övé lett, utazik vele a Lincoln Centerbe is.


Momus társalgó • 63472018-07-12 02:37:23

Igen, általában a csúcson vgayok, csak időnként alácsúszom.


Erkel Színház • 94032018-07-11 04:19:24

(és nem kvázi)


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609272018-07-11 01:27:24

Ha egy produkció szériájából az előadások kisebb hányadát törlik, valamint további két szériáját meghirdetik – ezt úgy értékelni, hogy a darabot levették a műsorról: hazugság. Kvázi nélkül.


Erkel Színház • 94022018-07-11 01:21:39

Logikus, hogy a kormányfő bizalmát élvező főigazgató számára nagyobb súlya van egy, a kormány szócsövének számító lap mégoly ostoba bírálatának is, mint egy ellenzéki lapénak. A hazugság azonban akkor is hazugság (én nem kvázi), ha az adott környezetben nem idegen.


Erkel Színház • 94012018-07-11 01:19:39

Viszont esténként siker van, bravózás, mosolyok: ilyenekről nem menő írni, pedig hát igencsak részei a valóságnak.



Ókovács Szilveszter figyelmébe ajánlom a Café Momus fórumát, amelyen ilyenekről is szoktunk írni. Legutóbb, a Billy Elliotot véleményezve, is megtettük.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609262018-07-11 01:14:23

– vélekedett egy humán területen dolgozó államtitkár

– mondta a vitáról a Fidesz egyik parlamenti képviselője

A Fidesz egyik politikai tanácsadója is azt mondta, hogy”…



Nem először írom le: számomra itt végződik az újságírás. Ahol már meg sem próbál hitelesnek lenni, csupán szöveget nyom. A hírközlés, a tanulmány ugyanis nem fórum. Hiszen a köznevek (titulusok) mögött lehet akárki, még inkább senki.



– fejtette ki álláspontját a kormánypárti lap dolgozója.– Nekem még a videóból sem derült ki a „dolgozó” neve.



Megjegyzem, hogy a Magyar Rádió hajnali gazdaműsorának riportjaiban, ha egy közmunkás, vagy egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó tehenész vagy egy eperszedő diák nem mutatkozik be, a riporter sosem mulasztja el megkérdezni: kivel beszéltem? (Nem a Manon Lescaut-ból idéztem.)


Momus társalgó • 63442018-07-10 02:30:23

Nem mondhatni, hogy csúcsra járattam a fantáziámat. Köszönöm!


Miller Lajos • 832018-07-09 16:38:44

Teljesen egyetértek abban, hogy a művészi egyéniség és teljesítmény nem mindig tükrözi a magánembert. Ez nem is baj: lehet jó és megtisztelő az ismeretség egy-egy művésszel, máskor meg lehet áldás a tőle való távolság.


Miller Lajos • 822018-07-09 16:36:56

Akinek ennyit sem számítanak egy interjú ellentmondásai, csak higgye el bárkinek minden szavát.


Miller Lajos • 812018-07-09 16:35:01

Kedves Telramund, Ön pontosan tudja, hogy én honnan tudom, miket csinált a múlt rendszer a nem munkás-paraszt szülőkkel és gyerekeikkel. Megírtam Önnek családomnak az Önéhez hasonló történetét. (Az egy másik történet, hogy csaknem meghitt levelezésünk után Ön rendszeresen durván szólt hozzám a fórum nyilvánossága előtt, amiért aztán megszüntettem a privát üzenetváltás lehetőségét.) Ez valóban nem ennek a fórumnak a témája, viszont ne gondolja, hogy egyedül Ön tudna mesélni…


Miller Lajos • 802018-07-09 16:28:59

Ön nem hivatkozik az előzményre, nem tudom, engem is érint-e a hozzászólás. Mindenesetre én nem azért bíráltam az interjú tartalmát és minőségét, mert az Origón jelent meg. Példáztam a kifogásaimat, igyekezve pontosan fogalmazni.


Miller Lajos • 792018-07-09 16:27:44

Akár tudatlanságból és tapasztalatlanságból, akár csak azért, hogy nekem mindenáron ellentmondj, általánosító, méretes ostobaságot írtál le. Médiuma, szekesztője, riportalanya válogatja, hogy a jóváhagyás megtörténik-e, vagy sem. Van, ameyik médium fel sem ajánlja; van, amelyik interjúalany csak legyint: örül, hogy túlesett az interjún, nem foglalkozik vele többé. És van, amikor a riportalany helyesbítésért perel, esetleg kárpótlásért is.


Miller Lajos • 672018-07-09 07:51:43

Az internetes újságokból csak azokat az írásokat olvasom el, amelyeket a fórumtársak belinkelnek.


Miller Lajos • 652018-07-09 04:31:17

Nem tudok arról, hogy Miller Lajos már korábban is legendát faragott a „mellőzéséből”. Külföldi sikerei mellett is másmilyen pályaívet járt be, mint Marton Éva, és összehasonlíthatatlanul kevesebbet nyilatkozott nála.


Miller Lajos • 642018-07-09 04:26:20

Ebben a bugyuta kérdésekkel is megterhelt interjúban, nagyon úgy tűnik, mind a riporter, mind riportalany szövegét silányan szerkesztették meg. Gyanítható, hogy a pontatlanságokba, maszatolásokba csempésztek be néhány szenzációt – mi más lehet ma szenzációs a régi rendszer kiválóságának pályáján, mint hogy milyen igazságtalanságok érték?

A felvezetőben azt írják, hogy „édesapja miatt – akit több év börtönre ítéltek – 1956 után évekig feketelistán volt a világhírű énekes”. Hogyan kerülhetett feketelistára 1956 után, 17 évesen, amikor még nem is tudta, hogy énekes lesz?

Ugyancsak a felvezetőben értesülünk arról, hogy „saját bevallása szerint annak (ZAK) elvégzése után nem ő volt a legfoglalkoztatottabb énekes”. Miller szavai viszont így hangzanak: „1969-ben végeztem, és tudtam, nem én leszek a legfoglalkoztatottabb énekese az operának.” – A két szöveg nem ugyanazt jelenti! Különben is, ki az, aki a ZAK-ról az Operához kerülve egyből a legfoglalkoztatottabb? Talán Sass Sylvia volt az, bár eleinte ő is kapott kisebb szerepeket.

Csak két példát emeltem ki arra, hogy nem érdemes ezt a riportot Miller Lajos hiteles portréjának tekinteni.


Erkel Színház • 93972018-07-09 03:46:58

Az Erkel Színház elé álló színházi buszjáratokról már csak azért sem lehetett tudni, honnan jöttek (garázsból-e, vagy valamelyik rendes járat vonaláról), mert többnyire már az előadások utolsó szünetében a színház előtt berregtek. Hideg időben akár a teljes utolsó felvonás alatt, indulásig járatták a motorjukat, nehogy lefagyjon, nem kevés benzingőzt és zajt árasztva a környéken.

A Boráros teret, Moszkva teret és a Kosztolányi teret megcélző járatokat vettem igénybe olykor. Amíg 1,50 volt a buszvonaljegy, 3 forintot, amikor 2 forint, akkor 4-et kellett fizetni a vezetőnél. A magasabb tarifák korában már nem szereztem tapasztalatokat. A bérlet nem volt érvényes, de akinek a járat kényelmesebbé tette a hazajutását, annak megérte fizetni.


Erkel Színház • 93962018-07-09 03:29:04

Szeretném látni azt az „alsó szintet képező” Mosoly országát, amelyben Orosz Júlia volt a szubrett; azt A denevért, amelyben Neményi, Osváth, Szilvássy, Orosz, Gencsy, Házy, Udvardy, Sárdy játszott; A koldusdiákot, amelyben Neményi, Szilvássy, Ágai, Vámos, Komlóssy, Melis lépett fel; Orosz Adél, Róna Viktor, Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor táncolta a balettbetétek szólóit!

Úgy gondolom, a szintet elsősorban az előadók és színpadra teremtők művészi értéke határozza meg.


Momus társalgó • 63412018-07-09 03:10:08

Kedves Macskás, elárulod, hogy kerül össze ez a két dolog?


Marton Éva • 7402018-07-09 03:07:05

Mely szakmában szakszerűtlenség összevetni egy művésztelepet, illetve az azonos kerület lakásainak minőségét érintő támogatást egy operaház, illetve az annak kerületében levő lakások minőségét érintő támogatásokkal? Mindegy is, ha bármilyen szakszerűséghez jelen vagy te.

Klára retorikáját kifogásoltam, és ebből a szempontból közömbös, hogy kinek milyen jellegű beruházásáról van szó. Emlékszünk a klasszikus népi demagógiára: miért fordítanak szellemi és anyagi energiákat az űrkutatásra addig, amíg nem tudják gyógyítani a rákot?

Marton Éva mellszobra megrendelőjének feltehetően van elképzelése az alkotás elhelyezéséről.


Marton Éva • 7392018-07-09 03:04:06

OFF: Azt a színvonalat tükörnek hívják.


Erkel Színház • 93882018-07-08 05:56:26

A valamikori rendkívüli színházi járatok azt mutatták, hogy az ország kultúrpolitikai törekvéseit központilag összehangolják a gazdaság működtetésével. Sok minden változott az azóta eltelt hosszú évtizedek alatt, a színházi közönség életszínvonalában, összetételében és sok más dologban. Akkoriban szinte természetesnek éreztük a rendkívüli járatokat, ma már az sem feltétlenül természetes, hogy a színház áll és működik...

A színházi buszjáratokon a sofőrnél kellett jegyet váltani, amely a vonaljegy mindenkori árának kétszeresébe került. Ha ez a rendszer visszaállna, ma 700 forintért utazhatnánk oda, ahová a metró és más járatok gyorsabban elvisznek. Ha belegondolok, hogy olykor-olykor ennél is kevesebbért nézek előadást az Erkelben…

A Rákóczi úti villamosoknak a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar között a Luther utcánál feljebb is volt egy megállójuk. (Sorakoztak a járdaszigetek.) Valóban, nem a távolság közepén lévőket hagyták meg. Lehet, hogy ennek nem forgalmi, hanem személyes oka volt…

A petícióban az Erkel Színház férőhelyeinek és alkalmazottainak száma sajnos nem fedi a mai valóságot. Ma nem 2200 az ülőhelyek száma: úgy tudom, kb. 1800. És sajnos nem mindig ülnek mindegyik széken, továbbá csak hétvégén tartanak naponta két előadást a „nagyszínpadon”. Szerintem a petíció elbírálása esetén ellenőrzik ezeket az adatokat.


Erkel Színház • 93872018-07-08 05:15:41

Pár napja vettem észre, hogy A Nyugat lánya másik szereposztásában nem Fekete Attiláé, hanem Boncsér Gergelyé lesz Ramerrez szerepe.


Momus társalgó • 63382018-07-08 05:07:58

Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)


Momus társalgó • 63372018-07-08 05:07:56

Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)


Marton Éva • 7362018-07-08 04:50:14

Nem kioktatni szándékoztam, csak igyekeztem válaszolni az „Ami érdekelne...” kezdetű kérdésére.

A Százados úti művésztelepet 1911-ben építették. Ugye, nem baj, hogy nem bontották le és nem adják át az enyészetnek, csak azért, mert a kerületben jelen van a szegénység és sok lakás rossz állapota is? Mert ezen az alapon az Operaház felújítása alkalmával időszerű feltennünk a kérdést, hogy mit terveznek a VI. kerületnek az Andrássy útnál kevésbé fényes részein levő lakások, házak állapotával, illetve a készülő Eiffel Műhelyház mellett hogyan lakik majd Kőbányának talán még a VIII. kerületinél is kevésbé előkelő helyzetű lakossága.

A függőfolyosóknak az a dolguk, hogy lógjanak, a függ ugyanis a lóg szinonimája. Talán arra gondolt, hogy le vannak szakadva – de hát nincsenek, különben a kameraröptében bemutatott helyen fel lennének dúcolva. Igen, még ha a lakások nem „totál” lepusztultak is, valószínű, hogy nincs bennük fürdőszoba, sőt az sem kizárt, hogy szintenként csak egy-egy közös vécé van a folyosók végén. Sok-sok ilyen ház van még Budapesten. Ilyenek voltak a mai Corvin-negyed területén is, de ott legalább elkezdődött a nyomorúságos állapotok felszámolása. Önnek nyiván van olyan polgármester-jelöltje, aki egyszerre, mintegy varázsütésre megszünteti az évszázadok történelmének azt az örökségét, amely az emberek otthonainak nívója közötti különbségekben nyilvánul meg.


Marton Éva • 7342018-07-06 01:59:45

OFF: A videóban látható udvarnál és házsornál sokkal lepusztultabbak is vannak, szerte Budapesten, és világszerte. A VIII. kerületben folyamatosan kiírnak pályázatokat társasházak felújítására. Azt biztosan nem tervezi senki sem, hogy mindenkit állampolgári jogon megillessen olyan otthon, amelyben szárítóhelyiség is van.

Szerintem az „olaszos jelleg” nem külvárosi udvarokra, hanem városi utcákra jellemző, ahol egymással szemben levő lakóházak között feszítenek ki zsinegeket, hogy az utcai forgalom fölött száradhassanak a kimosott holmik. Mert ott talán még udvar sincs erre a célra.


Marton Éva • 7272018-07-05 07:25:54

Nem tévesztettem el a topicot:

https://www.echotv.hu/adasok/2018/06/29/jobboldali-budapest/13812


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609202018-07-03 03:33:48

Úgy érzékelem, mára mindkét operai játszóhely vendéglátói ambíciója túl hangsúlyos lett.

Az Erkel Színházban a Bernáth Büfének átkeresztelt csarnok az előadásokon kihasználatlan. Kong az ürességtől, szép, hosszú pultján nincs áru, néha le is zárják. Ugyanakkor a földszinti foyer-ba érkező néző azonnal tolongásba kerül, mert útjában állnak az asztalok és körülöttük a közönség, amely ott vásárol, eszik-iszik mohón. Újabban a bejárat elé, az esővédő alá is kihelyeznek pultot és székeket. A (nézői) bal oldali feljáró alatt pedig, mint egy rossz kocsma udvarán, rikítanak a piros műanyag kólásrekeszek – amelyek az emeleti büfé nagy pultja mögött takarásban lennének. Ilyen könnyű a magas művészet előkelő fellegvárába betelepíteni a snasszt.

Mielőtt bezárták az Operát, ott is érzékelhető volt a korábban megszokotthoz képest dühödt fogyasztás a büfében. Valójában meg sem tudtam ítélni a középre helyezett büfépultot, mert sosem volt kedvem a tömegbe nyomulni. A büfécsarnok körüli (eddig sötétkék–arany kárpittal falburkolt) folyosón is nehéz végigtolakodni, mert a szűk helyen is asztalok körül fogyasztanak. De nem is érdemes a balkonra törekedni, mert talpalatnyi hely sincs a poharazók sűrűjében.

Lehet persze, hogy ennek örülnöm kellene, és ha én is részt vennék a földi örömök habzsolásában, elnézőbben tekintenék a színpadi ötletek és látványok szegényességére.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609192018-07-03 03:26:23

Én egyetértek Zoboki Gábornak azzal a véleményével, hogy az eddigi két járás éppen a legértékesebb, középső ülőhelyek rovására van, okosabb azokat kihelyezni a szélekre: a földszinti páholysorok tövébe, ahol a kevésbé kedvelt, szélső ülőhelyek vannak, ugyanolyan áron, mint a középsők.

Szerintem eddig is nehezen lehetett kijutni az Opera földszintjéről. Úgy sejtem, tágabbak, kényelmesebbek lesznek a széksorok, azért is, mert gyaníthatóan kevesebb férőhelyre törekszenek. Erre utal, hogy még hátrább akarják tolni a nézőteret a színpadtól, a zenekari árok javára, holott ez megtörtént az 1980 és 1984 közötti felújításkor is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 609182018-07-03 03:22:49

Amikor néhány évvel ezelőtt új kortinát szereltek a színpad elé (túlságosan mély árnyalatú bordót, amely teljes világítás mellett is sötétítette a nézőteret), akkor említette Virius fórumtárs, hogy az 1950-es évek előtt zöld textíliák voltak az Operaházban, az eredeti színvilágot Oláh Gusztáv tervezte át vörös árnyalatúakra; neki köszönhetjük az általunk megismert és megszokott arculatot. Áldottam akkor (is) Oláh Gusztáv fantáziáját, hiszen az épület burkolatain, oszlopain uralkodó vörös márvánnyal harmonizálnak a függönyök, bútor- és falikárpitok, futószőnyegek vörös árnyalatai. De sokszor elképzeltem a színházat zöldbe öltöztetve, és a látvány korántsem tűnik idegennek. Amióta nem kell bejárnunk a világ nagyvárosait, hogy színházaik nézőteréről színes fogalmunk lehessen, az interneten böngészve is tapasztalhatjuk, hogy az operaházak nézőterei, néhány meglepő és üdítő kivételtől eltekintve, mind bíbortól és aranytól díszesek, első pillantásra szinte uniformizáltnak hatnak. Nos, ha van rá hivatkozási alap is – ti. az eredeti tervek és megjelenés –, miért ne tartozzon operaházunk a választékosabb színvilágúak közé?

Sokkal inkább tartok a tervezés és a kivitelezés tévedéseitől. Olyan súlyos tévedésektől, amelyek az Erkel Színház dicséretes felújításának hibáit eredményezték. A széles vonalával egykor elegánsabb bejárati front kutricásítása, a nézőtér falainak füstös-szenes árnyalatúra sötétítése, a korábban selyemfényűre politúrozott, gesztenyebarna faburkolatok mattra és foltosra rondítása, és nem utolsósorban a kortina, amely a világítástól függően, hol egy ravatalozó gyászfüggönyének, hol egérbundának hat. Bár az olajzöld egyik kedvenc színem, és kiválóan harmonizál az arannyal, beltérben csínján kell vele bánni: derengő világításban szürkének hat és könnyen sötétít.

A csillár lejjebb eresztésével is vannak aggodalmaim. Vajon a III. emeleten ülőknek nem lóg majd bele a színpadképbe, még inkább a feliratozóba? Kár lenne, ha ezt a szempontot éppúgy figyelmen kívül hagynák az ötletgazdák, mint azok a rendezők és látványtervezők, akikről nem hihető, hogy alkotásukat megnézik a rendezői pulton kívüli helyekről is.


Fischer Ádám • 4972018-07-03 01:25:54

A topic címe a cikk linkelése és a kivonatolás elégségessége mellett szól.


Erkel Színház • 93802018-07-03 01:14:52

Zökkenőmentesen, egy nem meglepő és meg is érthető hírrel, valamint két kellemes meglepetéssel indult a jegyelővétel a MÁO, pontosabban az Erkel Színház következő évadjának előadásaira.

Egy-két napja olvasható az intézmény honlapján az alábbi közlemény:

http://www.opera.hu/v/jegyvasarlas-a-2018-19-es-evadra-julius-2-atol/

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy jelenleg csak az Erkel Színházba meghirdetett előadásokra tudnak jegyet váltani. A 2019-ben megnyíló Eiffel Műhelyház Bánffy-terem, valamint az újranyitó Operaház előadásairól a későbbiekben adunk hírt.

Jó hír, hogy az Erkel Színház helyárai a tavalyihoz képest nem emelkedtek.

Ennél is örvendetesebb, hogy egy korábbi közlés tartalmával – vagy annak félreértelmezhető vagy félreértelmezett megfogalmazásával – ellentétesen, elővételben is lehet venni jegyet az erkélyülés utolsó soraiba, illetve az emeleti oldalpáholyokba, 1500 forintos alaphelyáron.


Wagner • 26052018-07-02 01:46:31

Köszönöm. Noha a családfából nem derül ki Horváth Ádám tevékenysége a Trisztán és Izolda magyar szövegében, a két szülő, a mostohaapa és a féltestvér műfordító volta, no meg a rendező otthonossága az opera világában is, erősíti azt, ami részedről nyilván több mint feltételezés.


Erkel Színház • 93762018-07-01 04:36:43

Billy Elliot – a Musical – 2018. június 29.



Mint ismeretes, a Magyar időknek a Billy Elliot két szériája közötti vitaűrben megjelentetett, intelemnek szánt „kritikájának” célja, rejtélyes motivációja több találgatásra is alkalmat ad. Friss tapasztalatom arra a feltételezésre vezetett, hogy a cikkíró Z. Horváth Zsófia neve mögött az Operaház eddig ismeretlen, új marketing-táltosát vélhetjük.

Jómagam két alkalommal néztem meg az előadást tavaly júniusban, itt számoltam be róla:

http://www.momus.hu/article.php?artid=7076

A második nézésre az csábított, hogy rendkívüli kedvezménnyel válthattam jegyet egy eltérő szereposztás produkciójához. Bár valamennyi szereplővel még nem láttam a darabot, harmadik megtekintést nem terveztem. Olyannyira nem, hogy új bérleteim vásárlásakor arra is ügyeltem, hogy azok ne szólítsanak a Billy Elliotra.

A Magyar idők cikke nyomán keletkezett műbalhé olyanok figyelmét is felkeltette az Erkel Színház előadása iránt, akik ugyancsak, sőt egyáltalán nem tervezték a megismerését, és ezt csak fokozta az 50 %-os kedvezmény híre. Közeli rokonságom öt tagja szánta rá magát a 29-ire, nos, a velük tölthető közös estéért én is.

Amíg összevártuk egymást a színház előtt, ismerős családdal találkoztam. Két gyerekkel érkeztek, akiknek születéséről a Facebookon értesültem, innen lehet tudni, hogy még tízévesek sincsenek. (A Billy Elliot ifjúsági előadás.) Kifelé jövet unokaöcsém is ismerősökbe ütközött, akik színtén tíz- és tizenéves gyerekeikkel voltak. No de saját találkozásainkon túl is, nagyon sok gyerek ült a nézőtéren – akiknek szülei nyilván most döbbentek rá, hogy utódaik éppen abban az életkorban vannak, amikor az ember megválaszatja művészeti és szexuális érdeklődésének irányát. Hát mi ez, ha nem az Erkel Színház megtisztelése? Az Erkel produkciójára bízzák gyermekeiknek ezt a sorsdöntő, esetleg dinasztiák sorsáról is döntő választását…

A siker, a kitörő ováció a nyílt színi tapsoknál és az előadás végén viharos volt. Részemről teljes ennek megértése, de hadd szedjem pontokba okainak elemzését:

1. Magyarországon minden előadásnak nagy közönségsikere van. Aminek nem, az csak az álalános tapasztalatot erősítő kivétel.

2. Határozottan úgy tűnt, ennek az estének a frenetikus sikerébe némi tüntetés is vegyült: olyan korlátoltság ellen, amely művészeti életünkben már évtizedek óta szokatlan.

3. Ne tagadjuk azonban az előadás jelentős művészi teljesítményeit jogosan megillető sikert se! A főszerepekben többnyire olyanokat láttam viszont, akiknek alakításával egy évvel korábban is találkoztam. Elsősorban a darabbeli apa és fia alakítását emelem ki. A címszerepet játszó Vizlendvai Áronról tavaly csak annyit írtam, hogy színvonalasan felelt meg feladatának, a műfaj követelményeinek. Táncos teljesítménye mára imponáló szintű, önmagában is kiváltja a tapsvihart. Éneklése, játéka is beérett. Nem kell aggódnunk: mire minősége túllépne a szerep megformálásának hitelességén, át kell adnia feladatát a fiatalabbaknak. A nagyközönséget megosztó személyiséggel és pályaarculattal is jellemezhető Stohl András tavaly is kifogástalan Apa-alakítása mára a nagy színész melletti fegyvertények közé sorolt. Aki játszani látja és szerepformálásának hatása alá kerül, minden fenntartását feladja.

Ladinek Judit hiteles, remek megformálója Mrs. Wilkinson, a tánctanárnő figurájának, változatlanul erőssége az előadásnak. És jók mindazok, akiket korábban már méltattam – de mindegyikük teljesítményével be tudtam telni annyira, hogy a zavarba ejtően műfajidegen és olcsó „ráadás-finálét” azonmód szívesen elengedtem volna.

4. A siker oka az is, hogy a közönség zömét nem zavarja a rettentő hangerősítés. Vagy éppen szereti azt, oly mértékben, hogy a szöveg teljes érthetőségét sem igényli. Márpedig ez a prózai részekben különösen zavaró, de persze az énekben is, a csupán angol feliratozás gyenge segítség ebben, és nem is mindenkinek. A magyar szöveg érthetőségének aránya korántsem kedvezőbb itt, mint az operaéneklésben.

Őszintén feldobott hangulatú nézősereg áradt kifelé a színházból, remélhetőleg hírét is viszik (legalább) annak, hogy a Billy Elliot témája és korántsem hibátlan előadása semmilyen tekintetben sem botrány vagy botrányos.


Erkel Színház • 93752018-07-01 04:12:48

Nem teljes félreértés. Ha szerinted a Billy Elliottal kapcsolatos nehézségek (én még nem nevezném bukásnak) ügye csak szakmai, akkor a rendező nem menthető fel a szakmai kompetencia felelőssége alól, függetlenül a rendezés minőségétől. Szirtes Tamás nem olyan véletlenül („véletlenül”) jutott hozzá egy Erkel színházi (operaházi) műsordarab megrendezéséhez, mint pl. Szűcs Gábor vagy Vasvári Csaba. És nem csak a Madách színházi szakmai színvonalat, stílust és néhány ott is bevált színészt hozta magával (a Madách színházira felsrófolt helyárakhoz), hanem mindazt a szakértelmet is, amellyel a Madách Színház legtöbb produkcióját jó érzékkel választotta ki a körúti színpadra. Az ő érzékével és gyakorlatával meg kellett volna látnia, hogy ez a musical is a Madáchba való, s bár annak saját táncegyüttese van, az Operaház oda is delegálhatta volna saját művészi erőit. Illetve, ha az ötlet alapvető motívuma az Erkel Színház népszerűsítése és fellendítése volt, kevésbé kockázatos és problematikus darab bemutatását kellett volna javasolnia, amely nem igényel ideológiai és kultúrpolitikai körítéseket. Szirtes nem megélhetési rendező, akinek mindenáron el kellett fogadnia egy felkérést.

Elhiszem, hogy te a szakmai inkompetenciát felvetve nem Szirtes Tamás személyére és nem a rendezésére (nem emlékszem rá, hogy láttad-e az előadást) gondoltál, én viszont állítom, hogy őt nem lehet kivonni ebből a kérdéskörből. Ő is részese ennek a – legújabb jelek szerint még nem fatális – tévedésnek.

(Hasonlatod nemhogy sántít, nem is áll meg a lábán. A Wozzeck vagy a Pelléas és Mélisande bemutatása ugyanis még egy operaházban sem ígér széles közönség-, netán kasszasikert, még akkor sem biztosan, ha egy Házy Erzsébet adatik hozzá. A Madáchnál „operaibb” társulatú Operettszínházban is csak kísérleti jelleggel, néhányszor adható elő egy-egy, a példádban említetteknél jóval népszerűbb opera. A Billy Elliot ugyanakkor a világ számos nagyvárosában jelentős és tartós siker, persze szakszerűen megválasztott játszóhelyeken.

Változatlanul hiszem, hogy a Billy Elliot ügyének legnagyobb hibája nem az Erkel Színház választása, hanem az Operaház általános rossz marketingje: elsősorban a bemutatáshoz szabott két és félszeresre emelt helyárak, majd ezeknek rendszeres kompenzálása különböző kedvezményekkel, ami viszont átlátszó és leértékeli a produkciót. Az Operaháznak illenék felismernie, hogy a magyar fogyasztó árérzékeny, a kultúrafogyasztó is, Nyugat-Európából pedig nem fognak Budapestre tódulni magyar nyelvű musical-előadásra.)


Erkel Színház • 93702018-06-30 04:51:00

Nem tudom, hogy Szirtes Tamás csak rendezőként vagy másként is részese-e a produkciónak, de az ő esetében nem lehet szakmai inkompetenciáról beszélni. Legfeljebb tévedésről.

Nem biztos, hogy Ókovács Szilveszter reménye teljesen alaptalan, légből kapott. A Billy Elliot nem törölt előadásai iránt már most fellendült az érdeklődés. (Tegnap megnyitották a nézőtéren az erkélyt is.)


Erkel Színház • 93692018-06-30 04:39:11

Néha hagyományosan úgy gondoljuk, hogy a nyugati világban nagyvonalúbbak az emberek, nem lennének képesek lényegtelen apróságokon csámcsogni a sajtóban. De valójában ott is „népek” élnek, akiknek valamilyen formában mindig kell a cirkusz is. Mindig megdöbbenek azon, hogy az amerikaiakat milyen mélyen foglalkoztatja a mindenkori elnökök minden megnyilvánulása, vagy a briteket a királyi család jelentéktelen ügyei.

Csak Nyakfelmetsző címmel mutatták be a Sweeney Todd című musicalt.


Anna Moffo • 342018-06-30 04:10:35

Trisztán linkje nyomán (köszönet érte!) én is megnéztem most a német változatot. Mivel az angol nyelvet eleve nem szeretem, természetesen ez sokkal jobban tetszett. Ezzel együtt mindenben egyetértek Veletek.

Psota Irénnek ez az alakítása érvényes lehetne, ha a fiatalokat húszévesek alakították volna, de operai igényű megszólaltatásban ez lehetetlen. Így viszont feltűnő, hogy a fiát játszó René Kollo alig fiatalabb nála, Anna Moffónál pedig csak egy évvel idősebb. Ugyanezért nem illett volna menyének Házy Erzsébet Szilviája sem.

Érezhető, hogy a forgatókönyvíró és a rendező mennyire törekedett a nagyoperett „My Fair Lady és Hello, Dolly! típusú” megfilmesítésére, ám kevésbé mesterien és kevesebb pénzből. Az utánzás igyekezete nem annyira a díszleteken és helyszíneken érhető tetten, mint a szertelen és olykor öncélú jelmezparádén. A darab drámai csúcspontjai és humora pedig elsikkadnak.


Anna Moffo • 332018-06-30 04:06:44

Nem biztos, hogy Szinetárnak nem kellett Házy. A filmek szereposztásába erősen beleszólnak azok, akik a pénzt adják hozzá. Valószínűleg a megrendelők elképzelése az volt, hogy a címszereplő vénuszi alkatú világsztár legyen. Moffo ennek megfelelt, tökéletesen és bravúrosan énekelte a szólamot, mindehhez az angol az egyik anyanyelve volt – ha létezik olyan, hogy két anyanyelv. Mindezzel nem versenyezhetett Házynak az az előnye, hogy otthonosabb volt a monarchiabeli nagyoperett stílusában. Kénytelenek vagyunk beérni azzal, hogy A csárdáskirálynő primadonnája lehetett a régi, nagy operettszínészekkel még idejében elkészített hangfelvételen.


Operett, mint színpadi műfaj • 36222018-06-30 03:10:32

Azt hiszem, az első mondat hibásra sikerült.


Wagner • 26022018-06-29 04:53:59

Ezt a magyar szöveget nem most „barkácsolták”. A Wikipédia szerint Blum Tamás 1959-ben fordította a Trisztán és Izoldát. Nem tudom, hogy a „társfordító” Horváth Ádámmal együtt vagy az ő fordítása alapján, amint az utóbbi kilétét sem ismerem. (Nem valószínű, hogy a televíziós rendező Horváth Ádámmal lenne azonos, az operaénekes-főigazgató személyével való azonossága pedig természetesen lehetetlen.)


Wagner • 26012018-06-29 04:07:57

Amit a Müpa (bármily szörnyű is, így írják most az intézmény hivatalos nevét) kivetítőjén láttál, az – ha pontos a Zeneműkiadó Vállalat 1960-as kiadású operaszövegkönyvének adata – Blum Tamás és Horváth Ádám fordítása. Ebben a fordításban énekelték a Trisztán és Izoldát valamikor az Operaházban. Sajnos nem láttam, csak részletet hallottam egy-egy magyar előadó felvételéből. De a rádió minden Trisztán és Izolda-közvetítését (lemezekről és nyaranta Bayreuthból), valamint saját lemezemet is mindig ezzel a szövegkönyvvel hallgattam, és ehhez a szöveghez kötve élnek bennem a szólamok. Hogy ez jó vagy rossz műfordítás-e, nem tudom, csak azzal nem értek egyet, hogy a műfordítás eleve torzítás.

Érdekes lenne tudni, hogy a Müpa előadásának létrehozói milyen koncepció alapján választották ezt a magyar szöveget, illetve csak azért-e, mert ez volt kéznél. (Vagy ezért kellett kevesebbet fizetni, esetleg semmit sem.)


Anna Moffo • 292018-06-29 01:34:58

Nem mint az ő művészetét reprezentáló szerepre, hanem csupán egy filmszerepére utalva idéztem egy sort A csárdáskirálynő szövegéből, amely történetesen Anna Moffo lényére is illik.


Anna Moffo • 242018-06-28 04:32:25

Bűbájos álom, de szép, szép volt, de szép!


Wagner • 25982018-06-28 04:26:18

Nem torzították, hanem úgy műfordították, hogy énekelhető legyen. A nyersfordítás költőibb, szebb: olvasva. Énekelve förtelmes lenne (lett volna).


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 66192018-06-28 04:08:17

Biztosan van különbség templom és templom akusztikája között. Talán nem véletlenül készített a Qualiton lemezfelvételeket a Mátyás-templomban.

Koncerteket is hallottam ott. A Szent Erzsébet legendája azért is különösen emlékezetes, mert akkor, ott hallottam legnagyobbnak Marton Éva különben sem kis hangját, 1984 nyarán.


Erkel Színház • 93602018-06-24 05:07:18

A te gyerekkorod óta Magyarországon sok szónak nagyot változott az ízárnyalata és a stílusértéke. Aki nem akar sértő kifejezést használni, beéri a balettművész, balett-táncos, balettkaros, kartáncos, csoporttáncos, balerina, balettnövendék szavak választékával. Mivel a növendék-aspiránsok és a növendékek általában szólókarrierről álmodoznak, különösen durva megelőlegezni nekik a kartáncos pejoratíív szinonimáját.

Heltai Jenő sem kiugró tehetségre és megközelíthetetlen személyiségre utalt, amikor Naftalin című vígjátékában a Patkány Etus nevet adta délutáni színésznőjének, aki este ráér

Huszonkilenc évvel ezelőtt finom modorú politikusok és újságírók hozták divatba a másképp gondolkodók – vagy éppen egymás – patkányozását, hatásosabbnak találva a tetűzésnél és a görényezésnél.

(Lezárhattad volna a témát részedről, még mielőtt hozzászóltál: hivatkozás helyett személyeskedéssel.)


Erkel Színház • 93572018-06-23 15:52:20

A balettpatkány kifejezés elmegy A denevér szövegében, vagy valamilyen ostoba bohózatban, ahol nem a balett-táncosokat jellemzi, hanem azokat a léha és tiszteletlen embereket, akik használják. Nem vagyok balettművész, de egy elképesztően nehéz és áldozatkészséget követelő szakma nevében visszautasítom ezt a kifejetést egy komolyzenei fórumon. A szólásszabadság nem azonos a durva sértegetések lehetőségével.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608942018-06-23 04:46:19

Bájos pofika, fitos orrocska, kicsike hangocska, icipici tehetségecske” – régi kedvencem, Lengyel Erzsi hangján hallom ma is e pikírt szavakat, amelyekkel évtizedekkel korábbi pályatársnőjét jellemezte a színészotthonban: ahol a Forgószínpad című darabocska játszódik. (A Budapesti Kamaraszínházban mutatták be, már szintén évtizedekkel ezelőtt.)

Az Erkel Színház erkélyülésének 12. sorából hallottam Sáfár Orsolya szépen szárnyaló vocéját Bess szerepében. Persze a darabot átértelmezés helyett meg kellett volna rendezni, a drámai személyek jellemét kibontani, az énekeseket színészvezetésben részesíteni. Házy Erzsébetre, Andor Évára, Kukely Júliára hiába várunk, mert ők már nincsenek. De akik vannak, azokat füllel kell hallgatni. A vocénak ugyanis nemcsak adó-, hanem vevőkészüléke is van, amit nem pótol a szellemeskedés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608932018-06-23 03:36:50

Sáfár Orsolya is letett valamit az asztalra, tessék utánanézni. (Vagy tetszett volna nézni az előadásokat.) A viccet pedig, amellyel egy másik hozzászólásra reflektáltam, kár komolyan venni.


Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? • 462018-06-22 07:16:11

Nagyon is megértem!


Erkel Színház • 93442018-06-22 04:49:20

Ne feledjük el, hogy a Billy Elliot Erkel színházi pályafutása eleve jegyértékesítési kudarccal indult. A darabot nyilván olyan sikernek (és olyan jó anyagi befektetésnek) szánták, mint a több évtizede futó Macskákat, Az operaház fantomját a Madách Színházban, vagy a Rómeó és Júlia-musicalt az Operettszínházban (mind drága produkciók), amelyek szériáit elővásárlók utcán kígyózó sora előzte meg. A nagy slágert nélkülöző és nem csak esztétikai vitákat generáló Billy Elliot ilyen célú műsorra tűzése tévedés volt.

Ezt jelezte, hogy már az első szériát „technikai okokra” hivatkozva, adminisztrációs bonyodalmakkal is számolva, áthirdették az Operaház kisebb nézőterére, az Opera helyszínével kárpótolva a felemelt helyárat fizető közönséget.

Később, az Erkel színpadára visszakerülő darab előadásaihoz ilyen-olyan kedvezménnyel töltögették a nézőteret. Mindezt azért idézem fel, mert ezek után sérelmesnek találtam, hogy az Erkel Színház helyárainak 100 %-os emeléséhez Ókovács Szilveszter lakonikusan hozzáfűzte: a kétszeres helyár a Billy Elliotnál is bevált. Ezt nem kellett volna mondania, mert nyilvánvaló volt, hogy nem igaz.

A főigazgató következtetése azonban mégsem bizonyult logika nélkülinek, sajnos. Az Erkel Színház helyárainak brutálisan meredek emelése – most már egy évad tapasztalatával mondhatjuk – ugyanúgy nem vált be, mint a Billy Elliot Madách színházira szabott helyárai.

Alighanem ennek a fiaskónak a következménye, hogy most csaknem fél esztendeig nem lesz rendszeres opera- és balettelőadás Budapesten – olyan évadban, amikor csak egy játszóhelyet kellene üzemeltetni. Ezt semmilyen kultúrmisszióra való hivatkozással nem tudom elfogadni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608842018-06-22 04:01:45

Elena Moşuc is, Rost Andrea (Kossuth-díjas) is a világ nagy színpadain sikert aratott énekesek egy érettebb korosztályból, nem igazságos őket összevetni a nem világklasszis Sáfár Orsolyával, akinek tán sohasem volt dolga normális rendezővel. (Jól emlékszem, hogy beugrással vállalta Margitot?)

Sok mindenkit javasolsz kamaraénekesnek, viszont ezt a díjat is az kapja, akinek adják.

Még a Don Giovanni valóban semmilyen rendezése (inkább rendezés-torzója) is valóban jobb, mint az eszement „rendezések”. Igen, Kolonits Klára nagyszerű Donna Annája, Erwin Schrott pazar, valamint Bretz Gábor és Haja Zsolt kiváló Don Giovannija is érvényesült benne.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608832018-06-22 03:54:49

Olyan lelkes fórumozója nem lehetek egy zenei magazinnak, hogy autómárkák nevét tartalmazó hozzászólás érdekeljen. Az sem foglalkoztat, hogy kinek a férje potens, kié potentát. Nem tehet róla, szegényke, hogy sokra vitte a férje. Gondolod, hogy a tetszetősebb szakmai életrajz érdekében el kellene válniuk?

Abban egyetérthetünk, hogy ha a kamaraénekesi kitüntetést az Operaház nem tekinti belső ügyének, célszerű lenne publikálnia a nagyérdemű felé, „mire adják és kinek?”, illetve hogy mit tekintsünk kamaraénekesi szintnek.

Amikor Petrovics Emil, amint mondod, nem adott szerepet Sáfár Orsolyának, a művésznő egészen friss diplomás volt. Azóta eltelt 13 év. Te azt írod, hogy közepesnél gyengébb vidéki szintet képvisel. Én azt, hogy ez erős túlzás. Nem azért, mert ez csúnya minősítés, hanem azért, mert én is hallom őt énekelni az előadásokon, miközben nem érdekel a családja.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608732018-06-21 06:08:00

Az „igenis”-t bátran tekintem előzményre való hivatkozásnak. Az „igenis jó rendezésben” Sáfár Orsolya egy jól fizető álláshoz illően ápolt külsejű, ideges, hiszterikus narkóst alakított. Ilyen felfogásban, színészvezetéssel nem jelenhet meg szegény Mimi mélyen érző, érzelmes figurája. Nem csoda, hogy Rodolfo, szenvedélyes hódítása közben, egy pillantást sem tud vetni rá: ez biztosan az igenis jó rendezés következetességét igazolja.

Nem sokat tudhatsz a Nádasdy-rendezéseken túli és a mai Salzburgon inneni életről.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608722018-06-21 05:23:42

Ami az énekesek életkorát illeti, itt most operajátszásról beszélünk vagy alsó korhatár nélküli tehetségkutatóról?

Minő kegyelme az életnek: úgy hallgathatom, nézhetem Sáfár Orsolyát, hogy fogalmam sincs, ki a férje, sőt még kíváncsi sem vagyok rá. Ezt hívják édes tudatlanságnak?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608712018-06-21 05:18:45

Kedves Nickname, nekem is van ám nickname-em, amely alatt én vagyok az a valaki, aki bizony megjegyzi, hogy egy színpadi alakítás hatását nagymértékben befolyásolja annak komplexitása. Norinát ugyan nem Sáfár Orsolyával láttam, de Káel Csaba „Don Pasquale-rendezésének” semmi köze Donizetti operájához és annak hősnőjéhez. Annál kevesebb köze csak a Fausthoz és Margithoz van ……… (nem nézek utána, kinek a) „Faust-rendezéséhez”, amint Anger Ferencnek sincs lila gőze sem Lauretta alakjáról.

Namármost, ha az egyik kamaraénekesi kitüntetést nem Sáfár Orsolya kapja, hanem más – az talán Netrebko lett volna? Miről tetszenek beszélni?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608702018-06-21 05:04:34

Milyen a „túl jó Mimi”? Tán olyan, mint Netrebko volt Salzburgban, aki inkább túl volt már Mimin?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608692018-06-21 05:01:17

Nézői-hallgatói múltamban számosan akadtak komplett operalemezre nem kívánkozó hangú énekesnők, de senki sem vonta kétségbe, hogy szopránok, szubrettek. Azt hiszem, túl erősek az indulatok Sáfár Orsolya ellen.


Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? • 442018-06-21 04:21:12

A kritika végén említett balettjelenet a Szadko indiai kereskedője dalának zenekari átiratára készített jelenet volt. A hatkarú Sivát három balerina személyesítette meg, akik külön testté válva ragadozó pók módjára öltek meg egy szenvedélyes ifjút.

Seregi László már ebben a kissé revüszerű koreográfiában is megmutatta oroszlánkörmeit. Nem kevésbé Markó Iván, illetve a másik szereposztásban Jurkovits Mátyás, aki Markónál is hamarabb, viszont végleg eltűnt a magyarországi balettéletből.

Tán többször is meg kellett volna nézni az eladást az Erkel Színházban, és jó lett volna, ha az opera magyar nyelvű szövegkönyvét is kiadják. Nem bolondított magába a zenéje annyira, mint jóval fiatalabban, még gyerekkoromban a Seherezádé első hallásra, az említett balettbetét szépségének és hőfokának lélegzetelállító hatása mégis katartikussá tette az élményemet.

A táncjelenet alighanem televíziós stúdiófelvételéből sajnos mindössze ez a töredék maradt fenn, se eleje, se vége, se tiszta hangja:

https://www.youtube.com/watch?v=s3bf1fsMwfk

De még így is felkavaró!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608582018-06-20 04:01:04

A szubrett nem minőségi kategória. Jó szubrett nélkül előadhatatlan lenne a Szöktetés a szerájból, a Così fan tutte, a Don Giovanni. Az operett műfajában is sokoldalúan tehetségesnek kell lennie egy igazi szubrettnek.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608572018-06-20 03:45:37

„Versenyzőket” látnánk az operaszínpadon?

Sáfár Orsolya és Szegedi Csaba valóban fiatalabb Kolonits Kláránál, ezzel együtt inkább ugyanabba a generációba tartoznak, mint ifi versenyzőkébe.

A számos szitok ellenére megjegyzem: a leköszönt évad tapasztalata szerint Sáfár Orsolya éneklése és játéka is sokat csiszolódott az előző időszakhoz képest. Nem tehet arról, hogy olyan rendezők kezébe kerül, mint Anger Ferenc vagy Almási-Tóth András. Szegedi Csaba Tiborca a Bánk bán-koncerten kiváló volt!

Érdemes lenne tudni a kamaraénekesi kitüntetés kritériumait operaházunkon belül. Ha ezt a díjat elsősorban a vonatkozó évad teljesítményéért és a színvonal fejlődő tendenciájáért adják, én egyetértek Sáfár és Szegedi díjazásával is. Ha az csak világszínvonalon teljesítő és nagy formátumú művészt illethet meg, akkor csak Kolonits választása vitathatatlan. De úgy látszik, három énekes elismerésére volt (van) keret, és ez esetben el kellett tekinteni a díjazottak kaliberének kiegyenlítettségétől.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608562018-06-20 03:09:08

Szintén köszönöm.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608552018-06-20 03:05:04

1. Az operaházi előadásra nem gondoltam.

2. Egy hiányos vagy téves tévés vagy képes riportból emlékeztem úgy, hogy a diósgyőri Don Giovannit Horváth Ádám címszereplésével rendezte Kovalik Balázs. De azt sem zárhatom, hogy én nem figyeltem eléggé tudósításra, amely a későbbiekben nem foglalkoztatott.

Köszönöm az alapos korrigálást, mind az ismereteim, mind a fórumanyag javára! Előzményre való hivatkozás mellőzésével is zavarba ejtő a figyelmed irányomban.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608452018-06-18 22:13:33

Horváth Ádámot Kovalik Balázs fedezte fel Don Giovanni szerepére. Neki valószínűleg nem tűnt sem kevésnek (kilóra), sem hamisnak. (Vagy mindez nem érdekelte.)


Balett-, és Táncművészet • 55232018-06-16 15:51:28

A linkelt video első percében megtudható: „éppen várandós”.


Balett-, és Táncművészet • 55192018-06-16 03:29:35

Bár a következő évadra is biztosítottam magamnak A bahcsiszeráji szökőkút láthatását, két estére is, valószínű, hogy Aliya Tanykpayeva Zarémájáról ismét lemaradok. Valaki ellenem dolgozik ez ügyben:

https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155615749818181/

Nem vigasztal, hogy a táncosnőt a New York-iak sem fogják látni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608352018-06-16 03:06:33

Vajon milyen hatással volt Petur Gertrudisra?

Gertur és Bánk duettje a második felvonásból – olvasható a mai Bánk bán-koncert színlapján.

Ugyanakkor: BALETT BRNOBAN (LOL) – olvasható a MÁO havi műsorfolyamában.

Szerintem BRNÓBAN.

Tegnap feltöltött friss tájékoztató az Eiffel Műhelycsarnok és az Operaház építési munkálatairól:

Építási munkálatok az Operában: https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155615749818181/


Pantheon • 22232018-06-14 03:12:51

Köszönöm, így volt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608332018-06-14 02:56:28

Lehet, hogy ez a hír független az Operaház felújításától, de talán összefügg A bahcsiszeráji szökőkút (a Márk Tivadaréi helyett) újratervezett jelmezeivel és azok legyártásával.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608322018-06-14 02:51:46

Tisztelt Joska141! Ha Ön a 4 bekezdéses kis hozzászólásomat – nem minden élc nélkül – nagyívűnek minősíti, engedje megjegyeznem, hogy fogékony vagyok a kenetmázas élcre.

Lejjebb jelentkezett a véleményével egy fórumtárs, alighanem a polgári nevén, aki 2012-09-29 16:56:10 időpontban egyszer már udvariasan elköszönt tőlünk. 2015-05-03 04:50:11 időpontban aztán mégis visszatért, hogy engem Álnevű Bátor Harcosnak szólítva (ismétlem, fogékony vagyok az élcre), az Operaház aktuális veszteségeit és az „öntömjénező mázzal leöntött idiotizmust” összehasonlítsa a „Fischer-Kovalik-Vass korszakkal”. (Akkorra már elfelejtette, hogy ez egy fórum, amilyenből százezrek léteznek a földkerekségen, sok millió álnevű userrel, ez tehát annyira lehet a gúny jogos tárgya, mint a két orrlyuk.)

A fórumhasználó ezután ismét visszatért, 2018-06-12 17:35:20 időpontban, nem egyébbel, mint klasszikus öntömjénezéssel. Erre reagáltam csupán, hogy a tömjén ne legyen olyan tömény – a nagyívűség igénye nélkül.

Nem hiszem, hogy „komplexen” össze lehetne hasonlítani, miben jobbak és miben kevésbé jobbak a jelenlegi és az előző operai vezetések. Talán mértékadó lenne, hogy a 2006 és 2010 közötti időszakban nem sok előadást láttam, de azok sem adtak megrázó élményt, és szinte csak rossz rendezésekkel találkoztam – ezzel szemben 2010 márciusától napjainkig mindkét játszóhelyen szemérmetlenül sokat, kevés megrázó élménnyel és szinte csak vérlázítóan rossz rendezésekben? Mértékadó, hogy míg az előző évtizedben a vezetők nem tudták (vagy eszük ágában sem volt) meghívni a fiatal világsztár Anna Netrebkót, akár Villazónnal, akár Schrottal, és már-már úgy rémlett, hasonlóan járunk vele, mint Tebaldival és Callasszal, akik sohasem léptek fel operaházunkban (és akkor még Eyvazov miatt sem kellett szörnyűködniük a szörnyűködőknek) – addig az Ókovács-érában mégiscsak járt nálunk Netrebko, igaz, civil fellépőruhákban, de mégiscsak teljes főszerep-alakítással; és igaz, hogy Eyvazovval, de ő ma már benne van Netrebko árában. És járt nálunk Erwin Schrott is, nem is csak egyszer, és akik megnézték, felejthetetlen Don Giovanni-élményekkel gazdagodhattak.

Ki lehetne szúrni más szempontokat is (például, hogy melyik Carmen-rendezés volt bűnrosszabb, a Szinetár Miklósé-e vagy az Oberfrank Pálé), azt hiszem, a versenyben egyik korszak vesztesebb lenne, mint a másik. Akkor is, ha azt vizsgáljuk, mikor volt büdösebb a III. emeleti mosdó, 2010 előtt vagy tavaly.

További példák helyett egyet mondok: ha egy két játszóhelyes színház vezetése annak árán akarja folytatni az üzemet, vagy tartani a nagyobb presztízsűnek a színvonalát, vagy megmaradni vezetői székében, hogy az egyik, művészeti és társadalmi szempontból szintén nagyon fontos játszóhelyétől megválik, ám nem az arról való lemondással, hanem annak megsemmisítésével, annál alávalóbb vezetés a világon nem létezik.

Az Erkel színházi nézőtér telítettségének említését azért nem jogos hiányolnia hivatkozott hosszászólásomban, mert éppen én időről időre meg szoktam említeni ezt a témát, az interneten látott és a nézőtéri, személyes tapasztalatom nyomán. Nem így van? De ha ezt most Ön tette meg, súlyos kérdésről lévén szó, hadd tompítsam a túlzásait. A szinte teljesen üres erkély és a tátongó széksorok nem majdnem valamennyi, csupán (sajnos) több előadásra jellemzőek; a jelenlevő nézők legtöbbje 1200–6200 forintos jeggyel (illetve a bérletével) ül a nézőtéren. Néhány előadásra meghirdetnek különböző címen különböző mértékű kedvezményt, ezek közt előfordul egységesen 500 forintig leszállított előadás is, és bizony van, amikor így sem sikerül barátságosabbá tenni a képet.

Hogy mi lehet ennek az oka? Hát ezt is pontosan meg szoktam írni, sajnos valamennyi hozzászólásomban. Az előadásokon nem történik csoda. A közönség lelkesen tapsol a műnek, a zeneszerzőnek, az énekeseknek, táncosoknak, zenekarnak, de aztán nem jár híre annak, hogy a színpadon varázslat történt. Tehetségtelennél tehetségtelenebb rendezők „kísérleteznek”, minél közönségesebb, civilebb megjelenítésre törekedve, vagy közönségességükön és civilségükön felülemelkedni képtelenül. Mindehhez hozzájött a most leköszönő szezon drasztikus helyáremelése és az ügyetlen, célt és irányt tévesztett és/vagy érdektelen marketing és közönségszervezés.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608312018-06-14 02:31:18

Nem csak az elmúlt nyolc évben, hanem az utóbbi huszonkilenc évben; nem csak a MÁO-ban, hanem Magyarországon bárhol bárkit ki lehet rúgni egy tollvonással. Néha-néha munkaügyi per követi az ilyesmit, amelynek nyomán a tollvonásnyi tinta mellett a munkaadó némi pénzébe kerülhet a hétköznapi önkény.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608302018-06-14 02:29:00

Sem ünnepelned, sem gyászolnod nem kell semmit sem: a destruktív személyiség is ember.

Még ha máshonnan nem is, a Társművészetek-topic vagy fél tucatnyi érdekes és jól fésült hozzászólásából tudjuk, hogy az Erkel Színházon kívül is van kulturális élet. Ám. Köszönjük.


Pantheon • 22202018-06-13 03:27:43

Vendégszerepelt Budapesten, úgy emlékszem.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608242018-06-13 03:13:59

... és köszönöm ezt is!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608232018-06-13 03:13:17

Köszönöm ezt a nagyon fontos hozzászólást!


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 608222018-06-13 03:11:31

A 2006 és 2010 közötti „klassz” dicsőségkorszakhoz tegyük hozzá, hogy addigra a Magyar Állami Operaház teljesítményét az Erkel Színház módszeres lezüllesztésével sikerült kevesebb, mint felére csökkenteni, és a magasztalt négy éven át lehetett reszketnünk azért, hogy az ütött-kopott, de a piramisok stabilitásával álló, csodálatos értékekkel rendelkező épületet megsemmisítik-e, vagy sem. Az előzményben felsorolt nevekhez tapad egy hamis statikai jelentés hitelesítésének, vagy az ahhoz történt segédkezésnek a bűne.

Sosem érdekelt, hogy Vass Lajost mivel vádolták és hogyan mentették fel. Ítéletek és felmentések hozása különböző fokokon a bíróságok dolga. Az Erkel Színház lebontása olyan elvetemült bűncselekmény lett volna, amilyen Budapest 1944-es bombázása, az 1956-es ágyúlövések és a Nemzeti Színház 1964-es felrobbantása óta nem történt Magyarországon. Népeket, hidakat és színházakat lehetőleg ne semmisítsünk meg.

Lidércnyomás alóli szabadulás, felemelő élmény volt, amikor – még a 2010-es országgyűlési képviselőválasztások előtt – a VIII. kerületi időközi polgármester-választás fideszes győztese, Kocsis Máté konzíliumot tartott a halálra ítélt Erkel Színházban az épület megmentéséről és újraműködtetéséről. Az 2010-es parlamenti, majd helyhatósági választások eredménye euforikussá tette a bizakodás és a bizonyosság erősödését.

Az, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató művészeti tevékenysége nem jó (ezért persze művészeti igazgatója is okolható), hogy az Erkel Színház, illetve az egész intézmény marketingje nem tűnik eredményesnek, viszont annál ízléstelenebb (hozzáteszem: nincs és nem is lesz ellenpélda arra, hogyan vezette volna és vezetné az intézményt az adott időszakban és helyzetben más), korántsem dicséri az Operaház előző vezetését, illetve éráját. Van itt hely egykori kollégájuk büszkeségének – de akkor álljon itt az is, hogy bár lehet, hogy Ókovács repertoárrombolása és egyéb művészeti melléfogásai (illetve a mindezekre fordított pazarlás) csak nagyon hosszú idő alatt lennének megtéríthetők, ám az Erkel Színház megsemmisítése visszafordíthatatlan bűncselekmény lett volna. A (hála Istennek, csak) feltételes módban említhető bűncselekmények ugyan nem azonosak az elkövetettekkel, de megkísérelőiket ne nyilvánítsuk mártírrá vagy szentté.


Bretz Gábor • 1192018-06-12 03:29:24

Interjú Bretz Gáborékkal:

https://kepmas.hu/tarsalgo/papa-menon-enekelj-interju-bretz-gabor-operaenekessel


Erkel Színház • 93282018-06-12 02:48:38

Milyen a nem igazi Wagner-fan, és milyen az igazi? Mindkét mondvacsinált fogalom általánosító, ami, ugye, sohasem rokonszenves.

A nem igazi beül a Parsifalra, fülére helyez egy fejhallgatót és a Rigolettót hallgatja?

Az igazi készül az operaházi Ring-ciklus negyedik darabjának bemutatójára, de a dalszínház felújítása elhúzódik, ezért a bemutató helyett kínált koncertszerű operaelőadásra vált jegyet. Esetleg nem is boldogtalanul: hallhatja majd benne az új szereplőket, ugyanakkor negyedszerre már megússza M. Tóth Géza rendezését. Aztán műsorváltozást jelez az intézmény: a hangversenyszerű Istenek alkonya helyett Best of Ring-koncert lesz. Az igazi Wagner-fan feltétlenül elmászik valamelyik jegypénztárhoz, hogy visszakérje az (esetemben) 1200 forintját, mert zanzásított Best ofra nem megy el? A nem igazi viszont úgy gondolja, Solti „zanzásított” Ring-lemezéért odavolt egykor; ez azért mégsem esztrádműsor, és talán nem bánja meg, hogy nem maradt otthon.

Minimum egy nagy húzóneve volt a koncertnek: Richard Wagner. De számomra ezután húzónév lesz a Kelemen Zoltáné is, Wotan szerepében.

Szerintem ezúttal is az Operaház marketingje, közönségszervezése vizsgázott elégtelenre.


Erkel Színház • 93272018-06-12 02:07:21

De az igyenes szórólapon viszont Perencz Béla neve szerepel(t).

A foyer-ban a két szereposztásközlő képernyő nem működött.


Erkel Színház • 93212018-06-11 04:52:41

Bármennyire igyekeztek is a fiatalokhoz közelíteni a mai Ring-keresztmetszet címét (Best of Ring), siralmasnak ígérkezik a nézőtér: pillanatnyilag 1156 szabad hellyel.


Erkel Színház • 93092018-06-09 05:04:17

OFF: A divat idő és tér korlátai közötti jelenség. Az áthúzott és részben kipontozott szó nem minden (kultúr)térben létezik ám, aligha „divatszó”. Csak az használja kulturálatlansága vagy a divat diktátumaként, aki nem ad magára annyit, hogy kerülje ama négybetűsöket.

Szerintem „nem jogos” hiányolni Jeszenszky Zsolttól a Billy Elliot elemzésének megpróbálását. Nem hiszem, hogy látta az előadást korábban (2017. augusztus 7-ig), az idei széria pedig csak június 19-én indul. (Úgy látszik, addig nem bírtak várni.)

Valóban nem lehet tudni, hogy Apáti Bence volt vagy van-e a balett-szakmában. A hír eleinte csupán arról szólt, hogy a társulattól megvált művész csak A bahcsiszeráji szökőkút Girej kánjának szerepében lép fel vendégként, ám azóta a Hófehérke és a 7 törpe néhány előadásában is táncolta a Banya szerepét.

Nem hiszem, hogy a PR-kényszer olyan erős lehet, hogy abba beleférne egy kis mű-lejáratás. Szerintem valaki erősen fúrja Ókovács Szilvesztert, és ahogy az jó családokban (politikai körökben) szokás, nyilvánosság előtt, csiklandós terepen.


Erkel Színház • 93082018-06-09 04:58:43

Bár ellenkező előjellel, Jeszenszky Zsolttal együtt sajnálom, hogy Ókovács Szilveszter immár megszokott öntömjénezésébe csomagolta a válaszait. N. Horváth Zsófiát, illetve ostoba írását néhány kisujjbökéssel földbe döngölhette volna, ha opponálása nem vész el más vizekre kalandozó, unalmas szövegrengetegében.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
ELMARAD!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)