vissza a cimoldalra
2017-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6255)
Milyen zenét hallgatsz most? (24979)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11195)
A csapos közbeszól (94)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (559)
Kolonits Klára (1015)
Bartók Béla szellemisége (233)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6422)
Erkel Színház (8507)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1175)
Franz Schmidt (2953)
Verdi-felvételek (530)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2410)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (363)
Élő közvetítések (6678)
Kocsis Zoltán (640)
Operett, mint színpadi műfaj (3346)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2414)
Zenei témájú könyvek (92)
Nagy koncertek emlékezete (32)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: IVA
Leírás:
Honlap:
   


IVA (8310 hozzászólás)
 
Kolonits Klára • 10092017-11-18 20:16:24

Tulajdonképpen énekelhetné Kolonits Rosinát is a győri Sevillaiban, Elvirát is a szegedi Ernaniban, az Éj királynőjét is a miskolci Varázsfuvolában és Rosalindát is a pécsi Denevérben. Csupán át kellene nevezni a rendezvénysorozatot: PRIMACLARA ’18.


Olvasói levelek • 111962017-11-18 19:59:05

Nagyon szépen köszönöm, sikerült!

Ennek van tudományos magyarázata is, vagy színtiszta boszorkányság?


Kolonits Klára • 10082017-11-18 19:55:40

Kedves Rajongótársak!

Már lehet jegyeket váltani a Primavera '18 előadásaira.

Az internetes vásárlás a Normára egyelőre akadályba ütközik, de a pénztárban lehetséges.


Erkel Színház • 85062017-11-18 19:52:32

Kedves Érdeklődők!

Már lehet jegyeket váltani a Primavera '18 előadásaira.

Az internetes vásárlás a Normára egyelőre akadályba ütközik, de a pénztárban lehetséges.


Olvasói levelek • 111942017-11-18 18:09:53

Köszönöm. Nekem azonmód nem sikerül.


Olvasói levelek • 111922017-11-18 17:09:23

Mi lehet az oka annak, hogy az Erkel Színház és a Kolonits Klára topicokban nem látom a frissen beírt hozzászólásaimat? Ugyanakkor a topicok feljöttek az élre.

Szintén nem látom valakinek a legfrissebb hozzászólását a felszínre hozott Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? topicban.


Momus társalgó • 62532017-11-18 06:59:04

Mennyire frusztrált lehet az az ember, aki egy divathullám sodrában, amelyben világgá kürtölhetjük, milyen észveszejtően kívánatosak voltunk évtizedekkel ezelőtt, s hozzá mily tudatlanok és ártatlan lelkűek, több évtizedig tartó amnézia után hogyan fakadnak ki tiszta lelkünkből az azóta beforrt sebek, szóval milyen frusztrált lehet az, akit nem zaklattak ugyan, de (a fene egye meg!) zaklathattak volna akár!

Már az első estben is eszembe jutott (mindig eszembe jut, és ajánlom mindenkinek) a Bibliában röviden említett József és Potifárné esete, ám leginkább Thomas Mann József Egyiptomban című világszép verziójában, a József és testvérei tetralógia 3. kötetében. Mert nemcsak megrázó és életre szóló élmény, hanem arra is rávilágít, hogy a történetek nem egyszerűek, és mint alakulhat a vágy és a szerelem sorsa a politikával át- meg átszőtt közegekben, milyen féktelen és kisszerű hatalmi törekvések képesek tönkretenni ártatlan esendők életét. Ó, drága Mut, Eni, Mut-em-enet, rád utalok elsősorban, mélységes részvéttel!


Momus társalgó • 62522017-11-18 06:29:51

Tájkép csata után:

http://nepszava.hu/cikk/1145897-lorinczy-gyorgy-begyuruzott-az-eletembe-a-szexualis-zaklatas

Vagy a csata csak most kezdődik?

http://nepszava.hu/cikk/1145831-meneszthetik-eszenyi-enikot


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601302017-11-17 03:29:59

Éppen ezért csodálkozom, ha ezek a helyárak nem drágák. Nálunk ugyanis (nem az operai fronton) a kis férőhelyű színházak (Karinthy, Átrium, Spirit, Belvárosi, Kamra) drágábbak, mint a nagyszínpadosok, különben megfoghatatlanul kevés lenne a bevételük.

Valószínűleg a mai Kolozsvári Opera egész üzeme nem hasonlítható egy fővárosihoz. Honlapján elolvastam az elkeseredett kommenteket arról, hogy a nézők milyen nehezen (vagy inkább nem is) tudnak kapcsolatot teremteni jegyszerzés ügyében. Nincs internetes értékesítés, és még a telefont sem képesek felvenni. (Az üzleti értelemben vett szolgálatkészség és közönségbarátság persze a MÁO-tól is vadidegen!)

Mind e körülmények ellenére is úgy gondolom, Kolonits Klára fellépésének nagy jelentősége van. Az ottaniak élménye minden bizonnyal felejthetetlen lesz, egyéb jelentőségét pedig az Operaház erdélyi–partiumi turnéját megjárt művészek nyilván még jobban átérzik.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601292017-11-17 03:24:28

Hmm, én is pont most. És nem igaz, hogy a netezés elbutítja az embert: szégyellem, de pont most tudtam meg, mi az a Ron. Még csak régi lei volt a kezemben.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601282017-11-17 03:22:54

Ezekhez a helyárakhoz azt is kellene tudnunk, milyenek a romániai jövedelmek, elsősorban az értelmiségiekéi. A színlap, nyilván méltán, kiemelt eseményként hangsúlyozza Kolonits Klára főszereplését, ugyanakkor valószínű, hogy nem tudnak többszörös helyárat szabni. Külföldi közönség pénztárcájára sem számíthatnak, még a magyarokéra sem nagyon.

Szerintem az Operaház főigazgatója jelen van ezen a fórumon. Máshoz címzett levélben szokott hozzászólni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601212017-11-16 05:59:31

A főigazgató aligha tett le „a nyugati jegyárak másolásáról”. Még csak harmadik hónapja járunk a népopera jellegűnek ígért Erkel Színházba 100 %-kal felemelt árakon, a Porgy és Bessre már azoknak is az újabb 20 %-kal megemelt árain árulják a jegyeket.

Ennél jobb szervezés kell? Nem elég Neked, hogy sokszor nem tudják eladni a jegyeket, az orrukon folyik ki a gőg, kulturálatlanok és nincs bennük semmi emberi?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601122017-11-15 08:12:51

Tegnap körülnéztem a Nagy Vásárcsarnokban. Árulnak még friss uborkát, de hogy még mindig uborkaszezon lenne, arról szó sem lehet.

Hanem akkor miért van uborkaszezon a Café Momusön, különösen az Opera-topicban, november derekán? Miért, hogy a legsorsdöntőbb hírre Lajos bejegyzése óta – immár 16 órája – nem érkezett vélemény?

Mármint az enyémen kívül:

Az egyik szemem nevet: 2010 óta, amikor eldöntötték, hogy életben marad és játszani fog az Erkel Színház, illetve 2013 februárja óta, amióta újból lehet járni az Erkelbe.

A másik szemem sír. Az opera- és a balettélet nem méltó azokhoz a dicsőséges előzményekhez, amelyeknek hagyományait kellene folytatnia. A sok új színrevitel megannyi siralmas szegénységi bizonyítvány! Mindehhez jön az új jelenség: az Erkel Színház helyárai – nyíltan és bújtatottan – radikálisan emelkednek. Ezek kemény pofonok a népopera közönségének, és lassú öngyilkossága a színháznak.

Ezek után őszintén gratulálok Ókovács Szilveszternek, de kérem, ne gyilkolja meg, amit egyszer már megmentett, legalábbis e mentés élharcosa volt.


Momus társalgó • 62492017-11-14 07:42:01

Köszönöm!


Momus társalgó • 62452017-11-13 03:18:29

Lehet, hogy mindenben igazad van a fórumozás, kommentelés lélektanát illetően.

Nekem pedig az a tapasztalatom, hogy a fórumok cinikus és értetlen (?) közönségének sorába nemcsak színházi nézők tartoznak, hanem színházi dolgozók, művészek is. Sosem volt még oly közeli példa az állításomra, mint jelen esetben…


Pitti Katalin • 8002017-11-13 03:04:47

OFF: Nem egyformán hívta, szervezte be tagjait a KISZ. Nálunk az általános iskola legjobban tanuló nyolcadikosainak, köztük testvéremnek és nekem, a községi alapszerv kínálta fel a tagságot. Szüleink nemhogy nem ájultak el a kétségbeeséstől, hanem örültek annak, hogy – 1951-ben kitelepítettek lévén – végre valamiben nem diszkriminálnak, hanem integrálnak bennünket. Kétszeresen nem lehetett visszautasítani az ajánlatot.

Első gimnáziumban, miután mindenkinek úttörő-múltja volt, egész osztályunkat spontán KISZ-taggá nyilvánították, nekem csak át kellett igazolnom oda. Októberben vezetőségválasztást tartottak, de én azon a szombaton nem tudtam beutazni Pestre, mert reggel kaptam egy vesehomok-görcsöt. Irtózatos volt, de délutánra el is múlt, ám azalatt csoda történt velem. Megtudtam, hogy a tanév elején szerzett osztályzataim alapján engem választottak volna meg az évfolyam alapszervi titkárává, de mivel távol maradtam, egy másik tanulóé lett a tisztség. Ennek a napnak köszönhettem, hogy szürke KISZ-tagként tölthettem be életem legmagasabb politikai funkcióját, mígnem 28 évesen attól is megszabadított a túlkorosság.



Éppen én hívtam fel a figyelmet a balettművészet kiválóságainak említésével arra, hogy sem a (feltételezett) KISZ-tagság, sem a VIT-re delegálás nem lehetett a karrier meghatározó lépcsője. Én sem tudom, volt-e KISZ-tag Róna Viktor, de hol járt ő már attól, amikor 38 évesen a Norvég Állami Balett szólistája és balettmestere lett, majd a párizsi opera, később a Scala balettmestere, és tanított szerte a világban.

(Ami pedig az 1957-es VIT-et illeti, éppen Róna Viktor volt az, aki nem ment ki Moszkvába, és mindennek tetejébe éppen én voltam az, aki erről írtam ebben a magazinban (http://www.momus.hu/article.php?artid=6885&cat=30&recid=6885), Kaán Zsuzsa Kun Zsuzsa, a balerina című könyvéből véve az információt. Elnézést kérek, amiért most ennek nem néztem utána. Nem érdemes nevekkel és számokkal emlékezetből dobálózni – Margot Fonteynnek sem volt évekig a partnere Róna, ez a munkakapcsolat az 1962-es és ’63-as évre tehető.)



ON: Úgy gondolom, sem a VIT-en való szereplés, sem a KISZ-tagság, sem a képeslap címlapján mosolygás, sem a magánéleti boldogság nem terhelő tétele egy művész életútjának. Az utóbbit is legfeljebb kölcsönkapjuk az élettől.


Pitti Katalin • 7992017-11-13 02:45:10

Kedves Nizajemon, úgy látom, tévedésből másik előzményre kattintottál, de azért tartom a fonalat.

Szinte természetes, hogy két néző másképp ítél meg valamit. A különbség itt abból is adódhat, hogy én 1979 (nyara) és 1986 között láttam Pitti Katalin több Liù-alakítását (tehát pályájának jobb szakaszában), Te pedig valószínűleg később. A Kovalik-féle Turandotban már nem láttam őt.


Pitti Katalin • 7982017-11-13 02:32:51

És hányast érdemel a topic címének értelmezéséből, aki itt nem Pitti Katalint értékeli, hanem engem?


Pitti Katalin • 7972017-11-13 02:29:16

Igen!


Momus társalgó • 62432017-11-12 04:22:10

Szerintem sem „ennyi”. A színlapokon (próbakiírásokon, színpadon, filmen) gyakorta feltűnnek olyan személyek, akik nincsenek színészi alkalmazásban. Ez független attól, hogy van-e valamilyen színészi diplomájuk, vagy nincs. A filmes adattárakban még a dokumentumfilmekben megszólaló személyek is színészként vannak feltüntetve, holott nem azok.

Kátai István egyébként színész. Budapesten egyszer láttam játszani, 2005-ben. A Radnóti Színház Verebes István rendezte Cseresznyéskert-előadásában a Csavargót játszotta. Attól, hogy a Vörösmarty Színházban színészi munkát is rábíztak, szólhatott a szerződése a büfés munkakörére.


Momus társalgó • 62422017-11-12 04:15:29

Fogalmazásod az első bekezdésben tűpontos!

Én azért sem örültem Sárosdi Lilla (finoman szólva) témaindításának, mert nem gondolom, hogy nekünk, magyaroknak mindenben amerikáznunk kellene. Neki roppantul tetszhetett a Weinstein ügyében kirobbantott botrány, de én úgy gondolom, ha 23 évig együtt tudott élni egy akkor bűncselekménynek nem számító sérelmével (amely mára bűncselekményként el is évült volna), és együtt tudott élni azzal, hogy nem országosan ismert színésznő, nem kellett volna amerikásdit játszania és ily módon felhívnia magára az ország figyelmét. Most pedig különösen visszatetsző az a vallomása, miszerint sajnálja Marton Lászlót, miután általános felhívást intézett, hogy mindenki bújjon elő a sérelmeivel. Úgy látom, nem sokan bújnak elő a nevükkel, sem Marton, sem Kerényi Miklós Gábor sértettjei közül. Talán beérik azzal, hogy most mindkét rendezőben (vezetőben) tudatos a lebuktatásuk lehetősége. Úgy gondolom, aki még érvényes bűncselekmény traumájától szenved, szíveskedjék a Facebook, illetve a bulvársajtó helyett az igazságszolgáltatáshoz fordulni.



Egyébként oda akartam kilyukadni, hogy mindig tiszteltem a művészek viszonylag zárt (a közösségi oldalak megjelenéséig még zártabb) világának diszkrécióját, finomságát. Különösen a balettművészekét, akiktől véletlenül sem hallottam olyan nyilatkozatokat, megjegyzéseket tenni partnerre, kollégára, amelynek tartalma nem tartozik a közönségre.

Én is úgy gondolom, nem tartozik minden a nagyközönségre, sem a bulvársajtó, sem a fórumok jóvoltából. „A fórumok értetlen, cinikus közönségét” mint általánosító gyűjtőfogalmat azonban több szempontból sem találom pontos fogalmazásúnak.

1. A fórumok közönségébe beletartoznak azok a „bévülálló” szakmabeliek is, akik fórumokat használnak és kommentelnek.

2. Nem minden fórumozó és kommentelő értetlen és cinikus.

3. Az értetlenség és a cinizmus mint tulajdonságok nem függnek össze a fórumozással, sem a művészeti szakmabeliséggel.


Pitti Katalin • 7862017-11-12 03:58:45

Tulajdonképpen mit tudsz felhozni a rovására ezen a téren? Melyik esetben voltál jelen, amikor megszegte a tízparancsolat valamelyikét? (Vagy a tizenegyedik parancsolatról van szó, amely szerint ne dolgozz a Fidesz kulturális tagozatában? Vagy a tizenkettedikről: ne légy a fideszes vezetésű Operaház opera-nagykövete?)

Pitti Katalin sokat járt külföldön, ahol számos sikert is aratott, de nem futott be a kifejezés klasszikus értelmében. Szerintem sohasem akarta felfalni a világot.


Pitti Katalin • 7852017-11-12 03:55:31

Köszönöm a választ. Ha személyesen hallottad, udvariatlanság lenne kételkedéssel felelnem. Kételyemet átteszem abba a kategóriába, ahol a Momus társalgóban szintén kételkedni voltam kénytelen: hírbe hozott emberek gesztusaiban.

Elmondok egy régi történetet – tanmese is lehetne akár –, amelynek véletlenül Pitti Katalin a passzív főszereplője.

Egy barátom számolt be nekem arról, hogy az ő egyik (az operaéletben nem különösebben jártas) barátja hallott egy rádióinterjút, amelyben a már visszavonult Osváth Júlia (ilyen régi a történet) lekicsinylően beszélt az új operaénekes-nemzedékről, Pitti Katalint emelve ki név szerint, aki hogyan is érne fel az ő generációjának művészeihez. Nem örültem ennek a tetszetősnek igazán nem mondható információnak, amely az agyamba fészkelte magát.

Nem sokkal később magam hallottam egy interjút Osváthtal, aki – több közös szerepük alapján is – utódjaként jelölte meg Pitti Katalint. Azóta sem tudom, hogy akkor a korábbi interjú ismétlését hallhattam-e (és ez esetben a barátom avatatlan barátja közvetítésével kifordítva megismert nyilatkozat valódi tartalma jutott el hozzám), vagy Osváth egy újabb interjúban, helyretéve egykori nyilatkozatát, elégtételként mintegy magához emelte Pittit.

A tanulság mindenesetre az, hogy az ember, ha csak teheti, hagyatkozzék saját fülére (zenei teljesítmények és nyilatkozatok esetében feltétlenül), és fogadja szkeptikusan a mendemondákat. Az sem mindegy, hogy egyes szavak milyen környezetben és szövegkörnyezetben hangzottak el. Egy kurzus egy zártabb kör, élő környezet, ahol akár félre is lehet hallani vagy érteni valamit. Aztán az valamilyen formában felkerül egy fórumra a világhálón, és ott marad kőbe vésve, kritika nélkül.


Pitti Katalin • 7832017-11-12 03:34:51

Mondok ennél sokkal pikánsabbat.

Amikor Pitti Katalin megjelent a színpadon Tatjánaként, Margitként, vagy Giseldaként, az Operaház, illetve az Erkel Színház egész nézőterét a szűzi érintetlenség illata árasztotta el. Volt néhány olyan szerepe (Violetta, Cso-cso-szán, Melinda, a tévéfilmbeli Desdemona is), amelyeket nemcsak jól és illúziókeltően oldott meg, hanem kivételesen tudott azonosulni is bennük az életre keltett figurákkal. A televízió is használta ezt az adottságát, operettadaptációkban is. De nem készültek vele lemezek, tehát irigyei is megtalálhatták örömüket e gazdag, ám rövidre szabott pályában.

Ez határozza meg helyét a magyar operaművészetben, amelynek vitathatatlanul egyik sztárja volt, és ez fogja érdekelni az utókort – nem az, amit a közértben, a presszókban és a piacon tárgyaltak róla: hány hivatalos és hány nem hivatalos férje volt.


Pitti Katalin • 7822017-11-12 03:29:35

Annyira sok nem lehetett, mint Norah Amsellem, akinek vokálisan túlspilázott Liùját a Metropolitanből történt Turandot-közvetítésében hallottam.


Pitti Katalin • 7812017-11-12 03:25:50

Miért mellőzték volna az átkosban, amikor jó énekesnő volt, jó színpadi érzékkel, szép volt, fiatal volt, kedves volt, jelenség volt, és értelmesen tudott kommunikálni? Hogy magánéletének egyik boldog időszakát a televízió felkapta mint témát, a szerkesztők szegénységét és ízlését jelzi.

Pitti Katalin nem is panaszkodott a mellőzésére. Egészen addig nem hallottam panaszkodni, míg Győriványi Ráth György ki nem rúgta. Jobboldali az akkor már jobboldalit – aki mégis maradt a jobboldalon.


Momus társalgó • 62352017-11-11 04:27:03

http://www.vorosmartyszinhaz.hu/hirek/799-kozlemeny

KÖZLEMÉNY

2017. 11. 10.

Kátai István az ATV-ben november 7-én telefonon, november 8-án pedig élőben, személyemet súlyosan kompromittáló kijelentéseket tett. Fontos tisztázni: Kátai István jelenlegi Facebookján ez a titulus áll: Kátai István színész, Vörösmarty Színház. Ezúton kijelentem, hogy Kátai István soha nem volt a Vörösmarty Színház színésze, Ő a Vörösmarty Színház büfése volt, amely szerződését összeférhetetlen, botrányos magaviselete miatt 2016. december 14-én december 31-i hatállyal megszüntettem. Ezt követően több tanú egybehangzó állítása szerint a büfében számos alkalommal ezt kiabálta: „Ezt meg fogom bosszulni!  Ezt nem viszi el szárazon!”

Mindezek fényében a Kátai által az ATV-ben vázolt esettel kapcsolatban kijelentem, hogy ez így a valóságban soha nem történt meg, ilyen jelenetnek én soha nem voltam szereplője, szexuális zaklatás, hatalommal való visszaélés nem történt.

A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját mélységesen elítélem, és fontosnak tartom, hogy mielőbb megtaláljuk üldözésének megfelelő törvényes kereteit.

Megengedhetetlennek tartom, hogy valaki büntetlenül, a bosszúállás szándékával a valóságot ilyen módon eltorzítsa!

Székesfehérvár, 2017. november 10.

dr. Szikora János

igazgató


Momus társalgó • 62342017-11-11 04:01:51

Elfogadom, hogy a színpadon elkövetett, normálisan gondolkodó ember számára felfoghatatlan rendezői ötletek nem, vagy nem feltétlenül függnek össze az alkotók privát személyiségének torzulásával. Már azért is, mert a szörnyű rendezésekért azok is felelősek, akik a rendezőket megbízzák, és akik eltűrik, hogy ilyen előadások színpadra kerülhessenek. Főigazgató, művészeti vezető stb. (Te nálam jobban tudod, ki mindenki) szégyene, hogy az érájában ilyen rendezések születnek.

A bolygó hollandi rendezésének megítélésében nem először nem értünk egyet. A színpadon általában nem működnek sem a rokkák, sem a szövőszékek, amint nem őröl gabonát az a malom sem, amelynek kerekét Sámsonnak kell hajtania. Bevallom, nem hallottam csattogni a szövőszéket, de mert ismerem a zenét és a szöveget (amely arra biztatja a rokkát, hogy zümmögjön-brummogjon), a szövőszék látványa legalább olyan agresszív, mintha hallani is lehetne. A szalagok jelképes üzenete két előadásban sem jutott el hozzám a nézőtérre. Talán azért nem, mert Wagner sokszorta erősebb és világosabb szimbolikájában nem érvényesül jelentéktelen jelképek jelentése.

Neked, akinek a Faust is elfogadható és nem felháborító rendezés (abban diszkótánc keringőre, hullatepsik huzigálása erotikus balettzenére), abszolút megengedhető, hogy Mary komikusan rokizik Wagner zenéjére. Nekem nem! Te dolgozol ezekben a produkciókban, és nyilván jobb közérzettel, ha elfogadod, esetleg élvezed is, amiben részt veszel. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy pénzt is kapsz érte, hiszen ez a professziód.) Teljesen más aspektusból ítéled meg azt, ami a színpadon történik, mint én, sok szempontból is. Még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik tánciskolába járt, ahol megtanulta, hogy nem lehet akármit táncolni akármilyen zenére. Pedig ez sokkal kisebb különbségekre vonatkozott, mint ami a francia keringő és a diszkó között tátong, így hát akár a Faustban, akár A bolygó hollandiban, sajogva fáj a zene (illetve az eredeti téma) és a látvány disszonanciája. És az állami támogatás mellé még fizetek is (és időt is áldozok) ilyen sajgó fájdalmakért, és azért a sorozatos tapasztalatért, hogy szakmailag és anyagilag elismert emberek, hazaiak és külföldiek, valódi szellemi muníció híján és a nemzetközi divat jegyében ilyen förmedvényeket rakhatnak a színpadra. Tapasztalom mindezt műélvezet és katarzis helyett, amikhez a szóban forgó remekművek nem kis lehetőségeket tartogatnak.

Azt természetesen egyikük sem érdemli meg, hogy egy másik nemzetközi divathóbort hullámain lovagolva alaptalanul, vagy bizonytalan emlékekre hivatkozva, esetleg bosszúvágytól vezérelve megrágalmazzák. Most úgy néz ki, legalábbis nem zárható ki, hogy Szikora János ilyen indulat áldozata lett. Ezentúl bárki odaülhet egy tévéstúdióba, és akár egy négygyermekes apát is befeketíthet egy kitalált vagy félreértelmezett eset vádjával? Persze ehhez egy ilyen felelőtlen televízió, ilyen erőszakos riporter és ilyen médiavilág is kell, ahol ezt meg lehet tenni. Úgy is mondhatnám, ahol ilyesmiből élnek.


Momus társalgó • 62332017-11-11 03:50:45

Viszonyulásunkban éppen ez a „közös”: én egyik rendezőt sem ismerem személyesen, egyiküket sem láttam munka közben. Éppen ezért tartom érdekesnek, hogy melyikünk milyen (általa nem látott) eseteket tud (vagy nem tud) elképzelni.

És említettem egy harmadik, mindkettőkétől eltérő helyzetű személyt, Lőrinczy Györgyöt is, aki Kerényi Miklós Gábor közvetlen munkatársa volt és régi barátjának vallja magát, mégsem tudja elképzelni a vádak megtörténtét. Ez több mint érdekes.


Pitti Katalin • 7682017-11-11 01:08:35

A filmvilág sztárjainak életrajzát böngészve mindig rácsodálkozom, mennyi feleségük, mennyi férjük volt, milyen sokszor házasodtak, váltak és házasodtak újra. Néha úgy tűnik, egy privát csókhoz mindjárt esküvőt is tartottak.


Pitti Katalin • 7672017-11-11 00:59:40

Szeretném tudni, hol, milyen műsorban, milyen közönség előtt nyilatkozott így Pitti Katalin, kik voltak ennek a fültanúi! Amikor ez "történhetett", nyilvános műsorban nem lehetett trágár szavakat használni, a televízióban (kereskedelmi tévék nálunk még nem léteztek) végképp nem. Márpedig ai idézőjelbe tett négybetűs még a lepke- előtaggal is a trágár szókincs része.

Ami a VIT-et illeti: ha valakit delegáltak, nem feltételek kellettek, hanem feltétel nélkül menni kellett. Legfeljebb súlyos akadály esetén lehetett kibújni alóla. Nem mellesleg megtiszteltetés volt.

Ami a KISZ-t illeti: legkésőbb a középiskolában, a felsőfokú intézményekben még inkább, gyakorlatilag minden fiatal "automatikusan" a tagja volt. Vezető, aktív vagy passzív tagja. Csak egy renitens kisebbség nem, mindenkori környezetüktől és kifogásaiktól függött, hogy milyen hátrány érte őket emiatt. Megéltük azt a történelmi kort, és ne állítsuk be úgy, hogy aki ezt a megélt sorsot vállalja, vagy akinek a kényszerű vagy önkéntes megéléséről dokumentum maradt fenn, az történelmi bűnös.

Kun Zsuzsa, Sipeki Levente, Orosz Adél és Róna Viktor pályájának is fontos állomása volt a VIT-en való részvétel és az ott megszerzett díjak. Nem "minimum KISZ-tagság, pártvonal meg hát persze" miatt küldték ki őket a VIT-re, hanem mert kiugróan tehetségesek voltak, és nagyon jól is mutattak. Ezt a motívumot és a képeslap-borítón való mosolygás jogát az itt indulatosan szapult művészpártól sem lehet elvitatni, és nem érdemes terhelő adatként feltüntetni. (Vevő természetesen mindenre akad.)


Momus társalgó • 62302017-11-10 04:48:17

Mennyire különbözőek a képzelőerőink!

Én például, bár Marton Lászlóról mint rendezőről és mint a Vígszínház Várkonyi Zoltánt és Horvai Istvánt követő igazgatójáról sosem volt jó véleményem (ne feledjük, ő nevelte a színház első színésznőjévé, majd igazgató-utódjává Eszenyi Enikőt), mégsem hittem volna, hogy egy értelmiségi, aki egész életében a világirodalom remekei, vagy legalább értékesebb művei interpretálásával foglalkozott, és a színművészet fortélyaira tanított nemzedékeket, olyan stílusban képes „udvarolni”, ahogyan Sárosdi Lilla első rohamában leírta.

Azt sem képzeltem volna, hogy egy kritikusok által elismert színész szükségesnek tartja az esetet úgy lefesteni, ahogy valamit magára adó színésznő nem tehette volna. Mondanám, amitől már soha az életben nem lesz úrinő sem. (Természetesen nem a szó rangbeli értelmére, hanem egy modorbeli attitűdre gondolok.)

Te pláne elképzelhetőnek tartod Kerényi Miklós Gáborról, Lőrinczy György viszont – vallomása szerint – nem.

Szikora Jánost nem olyannak ismerted meg. Én pedig semmilyennek sem, viszont akit a zene sem akadályoz meg abban, hogy a fonót szövőnek ábrázolja, az orsókat csattogó-kattogó szövőszékeknek, a dajkát szédült, rokizó tyúknak (ez csak egyetlen példa művészi bűnlajstromából), annak a magánszemélyéről miért legyenek idilli elképzeléseim? Igazából persze egyáltalán nem képzelgek ezen, hajlamosabb vagyok egyetérteni az olyan értelmű kommentekkel, amelyek szerint a Kátai István által állítólag látott esetnek nem feltétlenül kellett zaklatásnak lennie. Váltig úgy gondolom, egy nőn is múlik, hol és mi történhet meg vele.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601022017-11-10 03:32:56

Mennyibe kerülhetett ez a látványvideó?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 601012017-11-10 03:29:35

Szerettem volna még most is az Operaház és fenntartója figyelmébe ajánlani tiszta szívvel a józan észt. Hogy le kellene mondani az Eiffel Műhelyház megalomániás elképzeléséről, és megszerezni a II. János Pál pápa tér 26. és 27. sz. ingatlanokat (volt Pártszékház és Horizont Ház). Ahol persze nem lehetnének külső kertek, pálmaház és teniszpálya, sem Műhelybál-teremmé alakítható színházterem (miközben operabálok sincsenek és gyakran aggódunk mind az Operaház, mind az Erkel Színház nézőterének megtöltéséért), sem gigantikus légterek, de műhelyek és próbatermek igen. A „megspórolt” különbözetet pedig az Operaház mostani és az Erkel Színház soron következő, minél igényesebb és színvonalasabb, csúcsminőségű felújítására, és a józsefvárosi műhelyház nívós étkezőhelyének kialakítására lehetne fordítani.

Ám mostani kutakodásom alapján úgy tűnik, már nem biztos, hogy ezt továbbra is ajánlatom:

https://www.vg.hu/vallalatok/vevore-talalt-a-volt-szocialista-szekhaz-484477/



http://index.hu/urbanista/2017/09/23/parthaz_koztarsasag_ter_mszp_szekhaz_ii._janos_pal_papa_ter_bontas/

Habár… A II. János Pál pápa tér 27. sz. ház bontásának megkezdését 2017. októberére tervezték, az épület azóta is csak önműködően omlik összefelé, noha már mélyen a novemberben járunk… Lehet, hogy az Erkel Színházzal szemben omladozó két ház panamájának képében működő sors azonmód az Operaház kevésbé nagyzoló megoldására vár?


Pitti Katalin • 7572017-11-09 21:55:29

Rosszan → Rossznak; férhez → férjhez; előt → előtt!

(Nem volt hiábavaló az a helyesírás-ellenőrző az üzenőablakban annak idején.)


Pitti Katalin • 7562017-11-09 19:00:33

Bocsánat, de a „lehetett” és a „valószínűleg” nem hiteles információk, amelyeket meg kellene osztani egy fórumon, legfeljebb feltételezések.

Ami az „is”-t illeti: mitől is rossz kislány azóta? Rosszan mondjuk a lusta gyerekeket is, de Pitti Katalin biztosan nem volt lusta, hiszen művelt ember lett belőle. Aki lustának mondaná, próbáljon meg annyi szerepet, zenét megtanulni és interpretálni, mint ő, akár a mai napig.

Vagy attól rossz, hogy nekünk nem rokonszenves a politizálása? Másoknak meg igen, ez egy ilyen természetű dolog.

Vagy attól, hogy ötször ment férhez? Ez nem valami rossz szokás: ne feledjük, hogy minden  kapcsolat vége, bármelyikünk életében, egy szomorú kudarc.

Ami a stílusát illeti: itt néhány ember elmondta, hogy hallotta már csúnyán beszélni. Másokat is hallottak már. Ránk az tartozik, hogy a nyilvánosság előt nem bunkó. Merthogy olyanok is akadnak.


Momus társalgó • 62272017-11-09 18:44:25

Sárosdi Lilla: Egy ideje arról álmodom, mennyit szenvedhet most Marton

http://168ora.hu/itthon/sarosdi-lilla-egy-ideje-arrol-almodom-mennyit-szenvedhet-most-marton-12290?utm_source=hirlevel&utm_campaign=hirlevel_1745


Pitti Katalin • 7532017-11-09 07:58:01

:-)


Pitti Katalin • 7522017-11-09 07:57:21

Ám kiváló opera-énekesnőinknél is több férje volt Elizabeth Taylornak, aki a Modern kaméliás hölgy (Butterfield 8) főszereplője volt – amint Pitti Katalin fontos szerepei közé is A kaméliás hölgy egyik feldolgozása tartozik.


Pitti Katalin • 7022017-11-07 04:58:53

Pár nap sem telt bele, a nézőtéri mondaköltészetben már egy pofon is belekerült a krónikába (az erősebb fél részéről).


Pitti Katalin • 7012017-11-07 04:48:47

A napokban az egyik Facebook-csoportban rajongó szavakat fűzött Kincses Veronika, Marton Éva és szegény Kukely Júlia egy-egy fényképéhez.


Momus társalgó • 61872017-11-07 02:24:23

2009 októberében Vácott láttam egy operett-gálát, amelyben Teremi Trixi is fellépett, magánszámmal is, Csere László partnereként is. Előítélettel vártam a produkciót, mint olyan művészekét, akiknek a neve már kikopott az operettműfaj legtekintélyesebb szentélyének színlapjairól.

Mindketten remekeltek, méltó követőiként annak a valószínűleg Oszvald Marika felbukkanásától datálható táncos-komikus–szubrett stílusvonalnak, amelyet a táncbetétek akrobatikus szintű előadása jellemez. Teremi Trixitől el voltam ragadtatva: légies megjelenésétől, kedves, szép hangjától, táncosi csúcsformájától. Sokkal érdekesebbnek találtam, mint azokat a szubretteket, akikkel abban az időben kettőzték le Oszvald Marikát.

Nem sokkal később Teremi Trixi egy interjúban vallott arról, hogy jobban érzi magát szabadúszóként, mint egy nagy színház társulati kötöttségei között. Akkor úgy gondoltam, ahhoz is tehetség kell, hogy az ember abban érezze magát jobban, ami megadatik számára…


Momus társalgó • 61862017-11-07 02:19:40

Nagyon köszönöm ezt a fontos listát!

Úgy látszik, több oldalról is „tisztem” lett mentegetni Kerényi Miklós Gábort. Eddig azért, mert – a színházak világán kívüliként – úgy gondolom, bizonyítékok híján mindenkit megillet az ártatlanság vélelme; mert nem szeretem a pletykákat, a megszellőztetett, lebegtetett információkat, és mert nem rokonszenvesek nekem a nem spontán, hanem egy hisztériától sem mentes kampány sodrában, névtelenül tett vallomások (névvel sem nagyon).

Most azt találtam Kerényi Miklós Gábor védelmére, hogy aki az ő rendezői intellektusával és tehetségével ennyi – egy évtized alatt 15 (ha nem több) fontos darab (köztük alap- és remekművek) megrendezésére kapott lehetőséget a Magyar Állami Operaházban, az okkal-joggal gondolhatta, hogy a világ az a terep, ahol neki mindent szabad.


Momus társalgó • 61852017-11-07 02:16:01

Sajnálom, számomra a szemelvények nem egyértelműsítették a választ. Valószínűleg sohasem dolgoztam akkora hatalom irányítása alatt, mint Kerényi Miklós Gábor, és sohasem volt az igazgatóm olyan megközelíthetetlen istenség, mint amilyennek az Operaház főigazgatói tűnnek ebben a helyzetben.

Úgy gondolom, ha Kerényi Miklós Gábor operaházi működéséhez is kötődnek etikai vétségek, valamilyen szinten az intézmény korabeli igazgatói, főigazgatói (Petrovics Emil, Ütő Endre, Vámos László és Szinetár Miklós) is felelősek lehetnek azokért. (Ha elhangzottak kétségek afelől, hogy Eszenyi Enikő 35 évig nem tudott Marton üzelmeiről, akkor hadd kételkedjem én abban, hogy az Operaház igazgatóihoz sem jutott el Kerényi megalázó modorának a híre.)


Pantheon • 21292017-11-06 08:13:06

OFF: Köszönöm, más érdeklődők nevében is.


Momus társalgó • 61692017-11-06 05:32:27

Feltéve, hogy igaz vádakról és nem koholmányról, rágalomhadjáratról van szó…

Azt megértem, hogy akik az igazgató-rendező kínálta alku elfogadásával jutottak alkalmazáshoz, szerepekhez, karrierhez, váltak híressé és egy színházjáró réteg bálványává, nem jelentkeznek vádjaikkal, pláne névvel és arccal. Az ugyanis a tisztességtelenségen belül is külön tisztességtelenség lenne, hogy elfogadták ugyan az alkut, a kedvezményeket, de most köpnek is.

Valamelyest az is érthető, hogy akiknek ezen az úton nem vált be az előmenetel, esetleg le is morzsolódtak a pályáról, szintén nem vállalják személyazonosságukat. Magyarországon ugyanis, hiába a sok elfogadó szólam, őszinte vagy leereszkedő vagy politikai tőkét kovácsoló, még mindig oly mértékben elutasított a másság, hogy kívülálló, csupán elszenvedő embert is megbélyegez, ha fizikailag köze volt ilyen élményhez. Ugyanakkor furcsa, hogy olyan érintett (?) sem vállalja fel a nevét, aki, vallomása szerint, már a szakmától és az országtól is távol van, tehát sem a pályája, sem az egzisztenciája nem függ „az illetőtől”, sem attól, hogy mi lesz ennek a botránynak a kimenetele.

Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy „az illetőnek” nemzetközi hálózatban működő kommandója van. Szerintem ugyanis ebben a „történetben” (ismétlem, ha nem fikcióról van szó) „az illető” a legkönnyelműbb szereplő. Hihetetlen, hogy hányszor vállalt kockázatot – hiszen ő az, aki bármikor mindent veszíthetett volna (mint most is, ne feledjük, hogy ekkor már nem diktatúrában élünk) –; milyen vakmerőséggel űzte üzelmeit, hiszen sikertelen és eredményes kísérletei során egyszer mégiscsak emberére akadhatott volna egy bármilyen fiatal, de mégiscsak felnőtt férfi személyében. De… nem akadt emberére, és úgy látszik, egyelőre még most, utólag sem. Olyan az egész, mint egy bosszantóan súlyos dramaturgiai hibákkal megírt film.



Érdekesen „korrekt” és óvatos ez az Index: a vádolt személy nevének és színházának elhallgatásával közli több névtelen ember részletesen előadott történetét, miután egy blog már világgá kürtölte „az illető” nevét, akinek már a Wikipédiában szereplő szócikke is tartalmazza az esetet.

De nem ennek ellenőrzésére kattintottam a szócikkre és böngésztem a Wikipédiát, hanem hogy megnézzem, melyik operaigazgató regnálása idején adatott meg „az illetőnek” dalszínházunkban rendezni. Nem értem ugyanis, hogy a színház művészei és dolgozói, akiknek szexuális zaklatásáról eddig ugyan nem esett szó, de a munkahelyen elfogadhatatlan hangnemben részesítésükről igen, miért nem tiltakoztak a szakszervezetnél (nem tudom, akkor hány ilyen volt), és végső soron miért nem lehetett Szinetár Miklós főigazgatóhoz fordulni panasszal, ha „az illető” stílusa nemhogy érzékenységet, hanem emberi méltóságot sértett.


Momus társalgó • 61642017-11-05 18:10:35

Látja, kedves Mandarina, hogy félnek az Ön türelmetlenségétől?

Lehet, hogy a délután, este folyamán még a bíróságot is kinyitják, hogy K. M. G. beadhassa a keresetét? (Nem kis felhajtás: a beléptetésnél ki kell pakolni a táskánkból, zsebünkből minden fémtárgyat stb.)



Kalmár Péternek pedig énekeljük:

Amerre fénylik az égbolt

Önnél boldogabb
ember ma nincsen,

És az maradjon…


Momus társalgó • 61632017-11-05 18:07:44

Emlékszem, bár olyant nem vásároltam, mert meg sem tudtam volna emelni.


Momus társalgó • 61612017-11-05 17:51:16

A Blikk cikke semmivel sem mond többet, mint az Indexé. Nem találom a „csatolt” nyugdíjazási kérelmet. Segíts, légy szíves!


Momus társalgó • 61602017-11-05 17:48:05

Köszönöm, kedves Myway! Akkor itt hívjuk fel rá Parampampoli figyelmét is:

www.emlekmento.com


Momus társalgó • 61592017-11-05 17:45:17

Most kitoltál velem, kedves Nizajemon: kénytelen voltam enni egy kis kacsazsíros kenyeret. Még jó, hogy nem akkorát, mint magam vagyok.


Pantheon • 21222017-11-05 04:35:05

Pápai Erzsi 1934. február 25. – 2017. november 4.


Momus társalgó • 61432017-11-05 02:20:12

Miért és honnan kellene ezt tudnia, kedves Mandarina?

A Facebookon és egy blogon történt közlése óta pihenő- és munkaszüneti napok voltak, valamint két ünnepnap. A feljelentést a feljelentőnek (vagy az ügyvédjének) meg kell írnia, és be kell adni az illetékes bíróságon az iktatóba. Nem tudni, ezután mikor idézik be az alperest bizonytékokkal, tanúkkal. Lesznek-e tanúk, lesznek-e bizonyítékok? Lesz-e vád? Az eljárás lehet gyorsított, de jócskán el is húzódhat. Mindez elvileg nem média- és nem közügy. Az ítélet, leginkább a jogerős ítélet után a nyertes fél biztosan lobogtatni fogja a végzés indoklását a nyilvánosság előtt.

A Bayer-témában Momo már a 6080. sz. hozzászólásban segített tisztáznia a félreértelmezést, Musicus2 a 6137. sz hozzászólásban ismét megtette ezt.


Momus társalgó • 61422017-11-05 02:16:31

Ezt kiknek és miért kellene tudniuk?


Momus társalgó • 61412017-11-05 02:14:56

Van itt egy nyílt levél, végtelenül sok (rossz)indulattal. Kinek, miért kellene ezt cáfolni? Mindenki úgy kezeli, ahogyan tudja vagy akarja. (Ha én beírom ide, hogy láttalak Téged részegen horkolni a Jászai Mari téren, ezt ki tudja cáfolni a fórumon? Legfeljebb annyit mondhatnának, hogy ez illetlen, a dolog nem tartozik ide, és töröltetnék.)


Momus társalgó • 61402017-11-05 02:12:03

Én hittel fogadom a Te vallomásodat, kedves Nizajemon, de még nem biztos, hogy volt méltatlan megalázás, és lett volna mi felett félrenézned. Vagy ha volt is, láthattad volna-e ezeket.


Momus társalgó • 61392017-11-05 02:09:35

Ezért nevezem ezt az ügyet egyelőre és hízelgően Sárosdi-ügynek, pontosabban csak Sárosdi Lilla botránykeltésének. Nem feljelentés (nem is lehet az, hiszen nem bűncselekmény a tárgya, és ha az lenne is, már elévült volna), és már azért sem lehet az, mert Sárosdi nyilvánosan elfogadta Marton bocsánatkérését. A mintegy 10 metoo-zó névtelen jelentkezése semmit sem jelent. Az már inkább, hogy a három fontos intézményénél (Vígszínház, SZFE, MMA), amelyekhez mostanáig kötődött a pályája, Marton maga kérte felmentését. Azt viszont még nem tudjuk, hogy nemcsak azért-e, hogy tetteinek bizonyíthatatlansága esetén követelhesse rehabililálását. Nekem mindenesetre furcsa, hogy a felmentéskérését fogadó intézmények aztán úgy nyilatakoztak, mintha ők kezdeményezték volna Marton felfüggesztését. Nem eljárások lefolytatása után, hanem névtelen jelentkezőkről folyt szóbeszéd nyomán, legfőképpen a közfelháborodás nyomására.

Bizony, van ebben az ügyben (mármint a Sárosdi-ügyben) is politika, keményen. Ennek elemzése helyett csak annyit mondok, hogy a választási kampány utolsó hónapjaiban szenvedélyekkel teli, elkeseredett légkör uralkodik körülöttünk. Márpedig „a szenvedély – ahogy Thomas Mann mondja – éppúgy nem tud a mindennapi biztos rendhez és jóléthez igazodni, mint a bűn, és kapóra jön neki a polgári szabályosság minden meglazulása, a világ minden zavara és megrázkódása, mert határozatlanul arra számít, hogy hasznot húzhat belőle. (Halál Velencében, Lányi Viktor fordítása)


Momus társalgó • 61382017-11-05 01:59:25

Csodálkoztam volna, ha Gregor „Berni”, aki az implantátumától a fogkövének leszedetéséig minden magánügyét eladta a nyilvánosságnak, és többször is megfogadta, hogy ellenállva a bulvár ostromainak ezentúl csak a színészetnek fog élni, nem szólal meg ebben a témában a szakma és a sajtó áldozataként.


Pantheon • 21182017-11-04 23:17:40

Ezeken kívül 1979. február 18-én az André Chénier címszerepét is énekelte az Erkel Színházban.

Hallomásom szerint létezik (nem nagyüzemi) technika az LP-k cd-re történő átjátszására, de ennél többet sajnos nem tudok róla.


Momus társalgó • 61172017-11-04 08:20:47

Igen, álljunk meg! Vádról vádemelés esetén beszélhetünk. Kalmár Péter bosszúlevele nem az, sem a formai, sem a tartalmi feltételeknek nem felel meg. Az „illetékes szervek” automatikusan nem járnak utána ilyen írásoknak. A „súlyos bűncselekményt” az igazságszolgáltatási hatóságok állapítják meg, bizonyítékok és tanúvallomások, vagy beismerés alapján.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600522017-11-04 06:12:00

Döntött a bíróság az Operaház elmaradt sztrájkjáról

http://nepszava.hu/cikk/1144683-dontott-a-birosag-az-operahaz-elmaradt-sztrajkjarol


Momus társalgó • 61012017-11-03 11:48:03

Kerényi Miklós Máté nem Kerényi Miklós Gábor fiacskája, hanem 34 éves, felnőtt, családos fia. Madame Fleury nem mamaszerep: ő Angèle barátnője. Hallottad már Dolhait a Luxemburg grófja bonviván-szerepében?

Ideje lenne támadást indítani Fellini ellen is, amiért oly sok filmjében szerepeltette feleségét, és egyik babáját, a csodálatos Sandra Milót. És Antonioni ellen, aki megismerése után, majd arájaként állandóan Monica Vittit választotta filmjei főszerepére. És ott vannak még az európai film más nagyságai. Érdemes utánanézni Ingmar Bergman enyhén szólva nem álltatatos magánéletének. PPP (Pier Paolo Pasolini) a belterjes, állandó, félig amatőr színészgárdájával, akikhez lelki-testi kapcsolatok is fűzték, valamint Rainer Werner Fassbindert, aki szinén ápolt magánkapcsolatokat kiváló színészmunkatársainak egy részével. Egyik visszatérő színésznője például a szülőanyukája volt.

Nem gondolod, hogy ideje lenne betiltani a fentiek remekműveit?



Segítek Neked felfogni, amit egyszerűen nem tudsz. Nem állok semmiféle erkölcsi piedesztálon. Van itt egy fórum, ahol el lehet mondani a véleményt. Te is szoktad, igazán nem szerény hangon. Ez nem bíróság, itt nem lehet elítélni senkit sem, csak megítélni. A felbukkant botrányhősök nem a jelenségek ellen lépnek fel, hanem személyes sérelmeikért indítanak bosszúhadjáratot. Én nem állok senkinek sem az oldalán! Nem dolgom, nem is kértek fel rá. De van véleményem, most történetesen arról, hogy undorító a tapintatlanság, amikor valakinek nem számít sem Isten, sem ember, nem drága semmi, és a kulturált modor is távol áll tőle.


Erkel Színház • 84942017-11-03 01:33:02

OFF: Elnézést, de a jegyvásárlás története olvastán nem állhatok ellen két régi emlékem felidézésének.

Az 1950-es évek második felében, tehát gyerekkoromban, egy nagylány ismerősöm boldogan újságolta, hogy sikerült másodszor is megnéznie A csárdáskirálynőt a Fővárosi Operettszínházban, de csak azzal a feltétellel adtak rá jegyet, hogy vásárol a Luxemburg grófjára is. Noha mindkét darabban játszott Honthy és Feleki, A csárdáskirálynő jegyeit vitték, mint a cukrot.

Sokkal később, a ’70-es években a kereskedelemben dolgoztam, ahol felvilágosított valaki: Magyarországon 1947 óta törvény tiltja az árukapcsolást. Azóta… Szerintem a színházi bérlet is árukapcsolás.


Momus társalgó • 60872017-11-03 01:09:11

Helyettem is szóltál, köszönöm. Mindössze annyit helyesbítenék, hogy – az én képernyőm szerint – itt konkrétan Nickname félreértését olvastuk, egyes számban.


Momus társalgó • 60862017-11-03 01:07:04

Nem vagyok egy írótehetség, de öt ilyen vallomást is össze tudnék hozni egy éjszakán. Nevem elhallgatását kérve.


Momus társalgó • 60852017-11-03 01:03:19

Az irodalmi példák mellé:

Te rongyos élet (Bacsó Péter, 1984)

https://www.youtube.com/watch?v=UuLVbnqlbs0

Ajánlom az első 6 percet. (Egyébként az egész filmet.)



– Van kedved lefeküdni velem?

– Nincs. De ez nem jelent semmit. Te vagy a rendezőm.


Momus társalgó • 60842017-11-03 00:57:51

Mindennek megvan a jelentése, feltéve, hogy nem zárkózunk el az értelmezéstől.

1. Kalmár nyílt leveléből iderül, hogy az „apa fia” az utcán már az ő szervezkedésére reagált, amely legalább két hete, a Sárosdi-ügy robbanása óta tartott: nyilván felhívás volt a színház szerinte molesztált személyei felé, hogy bújjanak elő. Aki ezt alaptalannak állítja, az természetesen rágalomhadjáratjént értékeli.

2. Bizony, a család ellen is: ez a hadjárat áldozatul szedi a művészeti vezető egykori és jelenlegi feleségét, gyermekeit, unokáit és még meg sem született unokáit is. Az idilli, de legalább konszolidált családi élet illúziójához mindenkinek joga van, amint ahhoz is, hogy maga döntse el, akar-e megismerni „más igazságokat”.

3. De még mennyire a társulat ellen is irányul ez a hadjárat! (Elnézést kérek, amiért az alábbi gondolataimat már megírtam valakinek privátban.)

Bőven vannak jelenleg az Operettszínházban tehetséges és jó külsejű lányok és fiúk, húsz és negyven között, és olyanok is lehetnek köztük, aki kizárólag az adottságaiknak és a szorgalmuknak köszönhetik pályafutásukat. De Kalmár most valamennyiükre ráterelte a szakmai és a közvélemény gyanúját. Ez karriereket, népszerűséget, barátságokat, szerelmeket, házasságokat tehet tönkre, akár ártatlanokét is. Ujjal mutogathatnak olyan emberekre is, akiknek mindehhez semmi közük.


Momus társalgó • 60832017-11-03 00:49:17

Kedves Nizajemon, el szoktam olvasni a kommenteket is. De azért megjegyzem, hogy ma már nemcsak a fórumokon, hanem a közösségi oldalakon is lehet regisztrálni kamu névvel, kamu arccal, sőt arc nélkül is. Akár valamennyi ismeretlen kommentáló mögött lehet Kalmár vagy a felesége, akárkije. Ez persze nem állítás, csak jelzem, hogy a kommentek még nem igazolják a vádak hitelességét.


Momus társalgó • 60822017-11-03 00:46:34

Ezt kérdem én is. Húsz évvel ezelőtt, bár a főiskolára nem járt, Sárosdi Lilla már nem volt idegen a színházi világban. Kiskorú sem volt már. Közben, úrinő módjára, állítólag már többeknek elmondta a Martonnal esett (?) történetét...

Az Operettből is mindenki, de MINDENKI bepanaszolhatta volna Kerényi Miklós Gábort, aki nem azonos a Jóistennel.


Momus társalgó • 60812017-11-03 00:41:23

Miért osztottam volna meg én, azt a keveset, amit hallottam, megtudtam

Miután azzal rontottál nekem (nem először), hogy keveset tudok, okkal feltételeztem, hogy Te viszont sokat tudsz.

Honnan tudod, hogy őszinte az a levél?

Hadd szidjak egy olyan levelet, amelyben gyáván, nem az ellenfelet, hanem az ellenfél gyerekét szólították meg! Egy mindent összehordó levelet, amelynek írója még Marton László szakmai értékelésével is Kerényi Miklós Mátét terheli. Ez is jelzi, milyen átgondolatlanul, erős indulatból írta. És micsoda gyáva dolog ennyi ideig dédelgetni ilyen sérelmeket, nem csak a magáét; hosszú évekig nem szállni síkra egy feleség, egy közösség becsületéért?!


Erkel Színház • 84922017-11-02 04:41:43

A hugenották – 2017. október 31.



Bacsó Péter utolsó játékfilmjének címével játszva, majdnem szüzen ültem be az Erkel Színházba, hogy megismerjem Giacomo Meyerbeer operáját. A csorbát Zétának köszönhetem, aki ebben a topicban ajánlott egy részletet a darabból Cilikének.

Természetesen izgatott az a kérdés, miért, hogy nálunk és más operaházakban oly hosszú évtizedeken át mellőzték a művet. Miért, hogy a rádióban sem keltették fel az érdeklődésemet iránta, egy részlettel sem, amikor annyi-annyi zeneművet a rádió jóvoltából ismertem meg? Végül úgy gondoltam, semmit sem veszíthetek, ha egy előadásával megpróbálkozom az Erkel Színházban, és csakis nyerhetek, ha abban Kolonits Klárát hallgathatom meg.

Igyekszem nem túl hosszan elmondani, miért nem fogott meg engem ez a mű. Holott tagadhatatlan belőle a drámai témaválasztás igénye, a szinte hivalkodó zeneszerzői felkészültség. Az, hogy a szerző pontosan tudja, mit kell egy jó és dekoratív opera receptjébe, s hogy az belevalókból nem szabad spórolni a minőséggel és az aprólékos munkával. Ám előfordulhat, hogy semmit sem hagyunk ki egy ételből, és valamiért mégsem lesz felejthetetlenül finom. Vagy – tiszteletben tartva az opera ősbemutatójának és későbbi előadásainak sikereit, hajlandó vagyok úgy is mondani, hogy – nem okoz számomra megrázó, felejthetetlen és megismételni vágyott élményt.

A konyhán túli bölcsességekről áttérve a szerelemre: aligha van esélyünk egy új szerelemre, ha abban a régit, régieket keressük. Talán azért is bennem rejlik a hiba, mert ismerek olyan operákat, amelyekben mesterien fonódnak össze az egyéni és közösségi szenvedélyek, szerelmi, féltékenységi, családi, politikai és vallási konfliktusok. Szemezgetve kedvenceimből: Norma, A lombardok, A trubadúr, A végzet hatalma, Don Carlos, Aida, Tosca, Hovanscsina, Faust, Lakmé, Sámson és Delila. Konkrét vagy nem annyira konkrét történelmi korban, helyszínen és helyzetekben játszódó nagy drámák, szerelmi tragédiák. Nem céljuk a teljes történelmi esemény bemutatása a kezdettől vagy egy mozzanattól a végkifejletig. Beérik azzal, hogy egy-egy nagy társadalmi, közösségi esemény jó hátteret és fordulatokat adjon az egyéni sorsoknak. Nem törekszenek folyamatosan kiélezett drámai helyzetekre, de azokat a szó szoros értelmében halálosan komolyan veszik. Csalódás számomra , hogy A hugenották történetében milyen tét nélküli, könnyed fordulat egy jegyesség felbontása, egy szerelmi csalódás, vagy a felekezeti ellentét; hogy a tetteket nem elementáris szenvedélyek mozgatják.

Erről a zene drámaisága sem győz meg, hiába a nagy forték a nagy tablókhoz. Különösen meglepő, hogy mennyire hiányzik a zene erős drámaisága olyan cselekményű történetből, amelyben vallásháború, önkéntes életáldozat, tömegmészárlás jelenik meg, illetve amelynek ez a tragikus beteljesülése. Az elvileg (vagy szándék szerint) drámai cselekmény kifejező eszköze: sok gyenge, olykor naiv (sőt iskolásan megoldott) szituáció, és dekoratív, ám dekorativitásában monoton, drámaiság tekintetében híg zene.

Lehetne-e az ilyen, engem nem magával ragadó kompozíció hatását mégis megemelni a színpadon? Megvesztegethető lennék egy stílusos színrevitellel. Ha Kovács Yvette Alida korhűnek szánt és fantáziadús, ízléses jelmezeivel összhangban lennének Horesnyi Balázs a díszletei, és mindez egy gondolatgazdag rendezői koncepciót szolgálna. Szikora János rendezésében sajnos nem érzem az ihletettséget, sem a stílusosság igényét. A díszlet a festett kulisszákra emlékeztet, amennyiben a háttérben korabeli francia tájak, kastélyok belseje és környéke jelenik meg, metszetek alapján, vagy az elektronikus technika azok illúzióját keltő trükkjeivel. A képeken el-eluralkodik egy-egy rávetített színárnyalat, amelynek közlendője ritkán található ki. Példul a látványt ellepő, a pasztell árnyalatú jelmezekre is rávetülő magentáról sejthető, hogy a püspöklilát képviselve a katolikus egyház méltóságát jelzi. Egyéb megfejtéseim nincsenek, sajnos arra sem, miért kell az opera egy-egy felvonását megnevező fogalmaknak a színpad teljes hátterében oly hangsúlyosnak, írásban megjelenniük és mozogniuk; miért kell egy mégis oly elidegenítő elem ebben az aprólékos és unalmas látványvilágban, ha már az említett képek előtérkeretének függőleges irányban mozgatása is kellően elidegenítő (és XX. század közepi színpadtechnikát idéző látványosság) lenne.

Viszont megjegyzem azt is, hogy a mindhárom részben fel- és legördülő, díszes előfüggöny nagyon szép, és még ha nem állandóként kívánatos is, üdítő látvány az Erkel Színház mostani, fekete kortinája helyett.

Valóságos megkönnyebbülés számomra, hogy ha már a műről és színreviteléről nem sok szépet tudtam mondani (kivéve a textíliákat), az énekesekről annál többet. A kiváló kórusnak és szólistáknak köszönhetően a hosszú est szinte minden mozzanata érdekes és élményszerű lett. Úgy hatott, mint egy csillogó ékszergyűjtemény, amellyel nemigen tudok mit kezdeni, mert mire hazaérek, már nem fogom felidézni magamban a dallamokat, az alakításokat és a pillanatok hatását, később sem, de amíg jelen voltam, elismerően gyönyörködtem. Elsősorban a Valois Margit királynét alakító Kolonits Klárában, szépséges, uralkodói megjelenésében, méltóságában, derűjében, és ahogyan mindez a hangjában, virtuóz, bravúros énekében is megnyilvánult. Az ő produkciójáról eszembe jutott a Farinelli, a kasztrált című film… jaj!, természetesen nem az abban megcsinált hang, hanem az a hatás, amelyet a hihetetlenül szép csengésű és magasságú hang vált ki azokból a hallgatókból, akik eszméletüket veszítik a gyönyörűségtől. Nem hiszem, hogy ma sok operaház színpadán hallható ilyen kivételes hang és technika – amikhez méltóbbak lennének a műsorrendből hiányzó remekművek szólamai.

Kolonits Klára excellálása mellett roppant hálátlan dolog szoprán főszerepet énekelni – gondolhatnánk, ha Létay Kiss Gabriella ezen az estén nem énekelte volna olyan szépen és természetesen szárnyaló, kiegyenlített hangszínnel Valentine szerepét, ahogyan eddig egyik szerepében sem hallottam, mindenféle képzési manír nélkül. Mindössze három magas fortéja nem bűvölt el olyan tökéletes szépségével, hogy azt mondhassam, a Don Carlos Erzsébetjét szeretném vele hallani feltétlenül, de remélem, annak is hamarosan eljön az ideje, lelki adottságai biztosan megvannak a figurához.

Mint olvastam, a korábbi hallgatóságnak is felfedezésszámba ment Balga Gabriella alakítása Urbain, az apród szerepében. Till Géza szerint a szólam lírai koloratúrszopránt igényel, abból kaptunk egy magvasabbat, ugyanakkor kivételes ragyogásút, selymes fényűt.

Boncsér Gergely Raoul szerepében bársonyos hangszínnel, kifogástalanul eleget tesz a sok magas fekvésű hanggal nehezített szólam követelményeinek. Nem is kifogás, csupán a remény hangja részemről, hogy más szerepekben a technikai erényekhez több őszinte szenvedély és egy kis erotika is társul.

Ismét Till Géza meghatározására hivatkozva: Marcel, Raoul szolgája súlyos basszus hangot kíván. Ennek a követelménynek és előadási hagyománynak a vitatottan basszus, inkább basszbariton, de szerintem lírai bariton Bretz Gábor nem felel meg, még ha én általában, és ezen az estén is határozottan szárnyaló, kellő vivőerővel rendelkezőnek hallottam is az ő rendkívül szép lírai baritonját, amelyen minden frázis intelligens közléssel párosul. Kifogásom inkább az ellen van, hogy a darab szereplőinek mezőnyében Bretz a leghódítóbb, ma is fiatalos megjelenésű énekes, akinek még jelmeze sem érzékelteti, hogy szolga.

Szerényebb bariton-adottságokkal Haja Zsolt és Cseh Antal is élményt nyújtott Nevers grófja, illetve Saint-Bris gróf szerepében.

Nem tudom, számíthatok-e még arra, hogy általam eddig fel nem fedezett operákra különösen fogékony leszek. Ha mégis alkalom nyílna erre, és egyszer közelebb kerülnék A hugenottákhoz is, annak esélyét csakis a darab magyar nyelvű megszólaltatása jelenthetné. Hogy 1836-os bemutatójának sikere után az operát számos nyelvre lefordították, nem az én ötletem volt…


Momus társalgó • 60632017-11-01 23:05:05

Ha Te olyan sokat tudsz „az Operettszínház valóságáról”, elég nagy hiba, hogy nem osztottad meg a tudásodat egy olyan fórumon, ahol van a műfajhoz létrehozott topic. Annyira közel nem lehetsz a szakmához, hogy kockáztattad volna vele az egzisztenciádat.

Marton – nem olyan régen történt, hogy ne lehetne utánanézni – először simán letagadta Sárosdi vádjait: „Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére.” Szerinted itt nincs vége az úriemberségnek? Hiszen későbbi, maszatos bocsánatkérése cáfolja az őszinteségét. Majd elválik, mennyire fogadják el azok, akiket illet.

Egyelőre Kerényi Miklós Gábor is tagad (ld. az előzményt), nála is elválik majd, mire jut vele. Bármire is, nem változtat azon, hogy Kalmár Péter gesztusa páratlanul tapintatlan, alattomos és ordináré.


Balett-, és Táncművészet • 54092017-11-01 20:04:38

Határozottan nem tartozik a témához, már azért sem, mert a balett témájához olyan művészek is tartoznak, akiket eddig szerencsésen nem kevertek bele.

Biztos, hogy nem tartozik a fórum minden témájához, elég egy helyen „ledöbbenned”, minek kellett áthozni ide is?


Momus társalgó • 60612017-11-01 18:14:56

Aki emlékszik rá vagy utánanéz, tudhatja, hogy unalmasan sok alkalommal írtam meg, mennyire rossz a véleményem Kerényi Miklós Gábor Pillangó(kis)asszony-rendezéséről, amely 2000 óta oly sokszor tartott távol egyik kedvenc operám újranézésétől.

2015 októberében megnéztem az Operettszínházban A denevért K. G. M. rendezésében – arról írt véleményemet is elő lehet keresni. A rendező, színházvezető tehát nem élvezi nézői szimpátiámat és védelmemet. Ahogyan Marton László sem, nagyon nem.

Sőt még Frankó Tünde sem, akinek aktuális művészi állapotáról 2008 decemberében írtam lesújtó véleményt Liu-alakítása láttán.



Magyarországon immár 28 éve nem bünteti a törvény a véleménynyilvánítást. Szabad. Lehet, hogy kisebb-nagyobb kárral igen, de életünkkel és szabadságunkkal nem kell fizetnünk érte. Bulvárlapok is vannak dögivel, amelyek igazán nem választékos ízlésűek, sőt még fizetnek is a szenzációkért. Minél mocskosabbak azok, annál többet. Ettől még nem biztos, hogy mindig hasznos és azonnal üdvözítő dolog a véleménymondás. Még a családban sem. De lehetséges, lelkiismeretünk szerint választható az őszinteség útja is.

Vajon ezt a finom urat, akinek ennyi biztos információja van, még a „szappan-koreográfiáról” is, mi akadályozta abban, hogy megtegye szükséges bejelentéseit a maguk idejében? Miért hagyta, hogy a most vádakkal sújtott színházi vezető ízlésvilága ilyen hosszú ideig uralja a műfaj fővárosi életét; miért hagyta, hogy az általa leírt, tisztességtelen úton választódjon ki a műfaj előadóinak új nemzedéke; miért hagyta, hogy a vezető és hatalmi pozícióban levő művész annyi nőt, férfit, fiatalkorút megrontson (állítása szerint); mi akadályozta abban, hogy ezen esetek sorozatát megelőzze időben történt leleplezésével?

Komolyan az amerikai példa (bulvárbotrány, nevezzük akárminek) impulzusa kellett hozzá? Illetve nem is az, hiszen arra Sárosdi Lilla művésznő hivatkozott, hanem a Schilling–Sárosdi–Marton-féle botrány? (Azért nevezem így, mert Schilling Árpád és néhány nemzedéktársa már friss diplomás kora óta sír, amiért a magyar színházi struktúra és a vezetők személye a rendszerváltás óta változatlan. Most eljött a puccsok ideje.) Ha azok nem robbannak ki, Kerényi Miklós Gábor és Kerényi Miklós Máté is élhet tovább, mint hal a vízben?

Anélkül, hogy ezzel Marton László vagy Kerényi Miklós Gábor általam korábban ismeretlen (és bizonyíték értékű részletességgel ma sem, senki által sem ismerhető) dolgaira keresnék mentséget, az gondolom, Sárosdi Lilla és a többiek, valamint Kalmár Péter Marton és Kerényi M. G. bűntársa: 20 éven át történő hallgatásukkal a hatalommal történő visszaélés megannyi újabb áldozatának megrontását segítették elő. Nem igaz, hogy a megelőzéshez amerikai minta és mögöttük felsorakozó hadsereg kellett volna.



Kerényi Miklós Máténak alighanem valamennyi vizsgaelőadását láttam az egyetemen. Én sem láttam meg benne egy új Rátonyi Róbertet, de még Németh Sándort sem. Erős drámai tehetségű színészt viszont igen. Mégsem hiszem, hogy apja ellenségének a dolga lenne megmondani, hogyan kellett volna tisztességesen építenie a pályát, különösen manapság, amikor az elementáris tehetségeknek sem könnyű. Azt sem hiszem, hogy bármilyen jogcíme lenne tanácsokat adnia, hogy egy felnőtt ember (a „kis Kerényi” is családapa már) hogyan szakítson a családjával.

A Sárosdi-ügy esetében is komoly etikai problémának tartom, hogy az idejében válaszható törvényes megoldás helyett a hiszterizálható nyilvánosságot választva, figyelmen kívül hagyta feleség, gyerekek, majdani unokák sebezhetőségét, megbélyegzését. Kalmár már nemhogy ártatlan családtagok sérelmezésére fütyült: hihetetlenül gyáván nem eredendő ellenfelére, hanem annak gyermekére irányította bosszúvágyát és vérszomját, a jó erkölcs nevében, és hogy milyen stílusban, azt kommentálni sem kell.

Összegezve: ilyen ocsmány hányadékot, mit ez a nyílt levél, még sohasem olvastam. Legalábbis nagyon ritkán. Most mindenesetre így érzem. Mert mégis, ki a nyavalyát érdekel, hogy a támadók és támadottak felmenői közül kit metéltek körül, kit nem! Hogy a publikum még jobban élvezze: a szeme előtt folyik a színházi maffiák egymással történő leszámolása? Hiszen alapvetően erről van szó, kihasználva a feszült bel- és külpolitikai légkört is, a szexualitással fűszerezett témák iránt mindig fogékony nyilvánosság klímáját is.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600362017-10-30 06:36:12

Ma 08:15h tájban a Kossuth-adón arról fogják kérdezni Ókovács Szilvesztert, hogy elmúlt-e már a sztrájkveszély az Operaházban.


Balett-, és Táncművészet • 54072017-10-30 04:25:24

Értelmezésem szerint a „felső indexben levő o” fokot (º-ot) jelöl. Balett-est modernsége ügyében pedig nem a zeneszerzők és a koreográfusok számítanak, hanem hogy a „fantázianevet” viselő címnek divatos pofája legyen, számokkal és különleges karakterekkel, amivel az „okos” korosztályt akarja megszólítani.

Bár jómagam még az Operaház kényszerű helyszínkeresése előtt felvetettem, hogy a modern balettesteknek megfelelő stílusú és méretű helyszíne lehetne a Müpa Fesztivál Színháza, kihagyom ezeket az előadásokat. Drágállom a helyárakat: drágábbak, mint az Erkel Színház immár kétszeresére emelt árai. De a legfőbb ok az, hogy a zenék hangfelvételről szólnak, amit sosem szerettem színházban, nem tartok igazi színháznak.


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 38492017-10-30 03:49:43

Én pedig követelem, hogy A ravasz rókácska főszerepét ezentúl ne szoprán, hanem valódi róka énekelje! Illetve az opera más szerepeit is a nevüknek megfelelő állat.



Nem mondok ellent annak, hogy ez rasszizmus, de nekem elsőként a hisztérikus őrület jutott szembe erről. Sajnos volt már példa arra, hogy mire képes a rasszizmus és a téboly együtt. (Úgy gondolom, a hisztériának ugyanerről a tövéről fakad a görög kereszt leretusáltatása a joghurtos dobozokról egy áruházlánc intézkedésére, illetve a Ploërmel főterén álló pápaszobor botrányos ügye is.)


Erkel Színház • 84282017-10-30 03:18:41

Egy mai rendező – tapasztalatom szerint – kizárólag azzal törődik, hogy a nézőtér középső szektoraiban ülő néző mit és kit lát, és (modorom itt sajnos tiltja a hatásos és szemléletes kifejezést) nem törődik az oldalt és a széleken ülő néző aspektusával. Mert bizony az ügyetlenül oldalra rendezett játékot és tömeget a néző nem látja. Az ellentétes oldalon tátongó kihasználatlan teret és a monitort viszont annál inkább, nem is csak a készüléket, hanem még a karmestert vagy a karigazgatót is a képen, és a rengeteg függönyt, amelyek helyett valamikor a díszlet igényes lezárását látta: ameddig a darab világa tart a térben.

Úgy gondolom, az, hogy minden fontos berendezési elem elférjen a térben (olykor a balettkar is), és az tágabbnak és mélyebbnek hasson, a díszlettervező tehetségén múlik. Az általános tervezői tehetséghiányt persze megoldani látszottak azzal, hogy inkább lemondtak magukról a (valódi) díszletekről. Szerintem viszont inkább a mai rendezőket kellene elküldeni a gazdasági termelésbe.

Hasonló a bosszúságom azzal, hogy amíg nem rondították el a színházak nézőterét az első oldalpáholyokra szerelt reflektortornyokkal, sokkal gazdagabb volt a fényár a színpadon, és differenciáltabbak, rafináltabbak voltak a világítási effektusok, mint ma. De hát már A török Itáliában 1976-os Erkel színházi előadásának szövegváltozatában (Huszár Klára) is megjegyezte a színpadi berendezést irányító Költő (Bende Zsolt, illetve Ötvös Csaba), hogy a sötétség a színpadon divat, noha a közönség nem szereti. (Csak hogy újabb lépést tegyünk a „korszerűség” értelmezésében is.)


Erkel Színház • 84272017-10-30 03:09:18

Régen nemigen keveselltem a színészi játékot az operaszínpadon, pedig párhuzamosan néztem prózai színházi előadásokat is, amivel nem vetettem össze az operai játékot. Az ember elfogadja, hogy itt mindenki statikusabb, a kifejezés mégis összeáll, a zenével és a zene diktálta szituációk látványával. Legfőképpen az énekes tehetségével, aki szegényebb vizuális eszközkészletével is el tudja hitetni, akit és amit játszik. Házy Erzsébet színpadi érzékét sem játékának koreográfiája jelentette elsősorban, hanem azok a rezdülések, amelyekkel a partnereire reagált, ahogyan kontaktust teremtett velük.

Ma (pontosabban már néhány évtizede), leginkább színházkritikusi nyomásra, van egy olyan kényszeres törekvés, hogy az énekesek (szólisták és a kórus) és az egész színpad látványa mozgalmas legyen, kerüljék a statikus rendezést és játékot. Amennyire a statikus színház idejében a rendezői tehetség képes volt tompítani és palástolni az énekesek játékbeli gyengeségét és meglepővé tenni az oly sablonos és közhelyes szituációkat is, a mai, izzadságszagúan mozgalmas játékban annál komikusabb, hogy amikor kisebb-nagyobb együtteseket kell énekelni, a művészek, félbehagyva az addigi handabandázást, egyszerre csak beállnak, vége minden játéknak és kontaktusnak, és mindenkinek a szeme csak a karmester pálcáján csüng. Pedig itt kellene jelentkeznie a korszerűségnek, a rendezői tudásnak, nem a miliők „kötelező” transzponálásában és egyéb gagyiságokban.

Nem mondom, hogy mint aki gyakran ült a nézőtéren elöl és oldalt, sosem hallottam súgást, tapasztalatom szerint mégis az amatőr technikai eszközökkel, sokszor kalóz módon készült hangfelvételekről hallható „tolerálhatatlan” súgás.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600342017-10-29 02:29:21

Hogy a két hozzászólással lejjebbihez csatlakozva Momót idézzem: ez „nem az Operaházban, hanem az Erkelben volt”.


Erkel Színház • 83962017-10-29 02:21:29

Vajon hogyan oldották meg az énekesek, a nagy kórusok karmester-láthatását, amikor még nem voltak monitorok, sőt tévékészülékek sem? Kérdezhetném ezt magamtól is, inkább, mint Tőled, hiszen már mindkét dalszínházunkba jártam, amikor Magyarországon még nem is hallottunk a televízióról. Persze én mindig a nézőtéren ültem – ahol, nem tudom már, mikor, egyszer csak konstatáltuk, hogy jé, tévé van a színpadon!, nem is csak A denevér Szinetár Miklós rendezte előadásában. Hogy őszinte legyek, egyszerre tűnt ez komikusnak és lehangolónak, tapintatlan támadásként a tökéletes illúzió ellen. Elsősorban azoknak, akik (mint jómagam) szívesen ülnek a nézőtér oldalán is, ahol a helyek – néhány más színház gyakorlatától eltérően – nem olcsóbbak, mint középen.

Szóval hogyan oldották meg ezt régen (mindenki, aki nem látta a karmestert, akkor lépett be és olyan tempóban énekelt, ahogy akart?), illetve létezhet-e a monitornál korszerűbb módszer?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600282017-10-28 23:14:59

Arra a témára reagáltam, hogy mire érdemes figyelnie annak, aki bizonytalan abban, hogy megtartják-e az előadást. Ennek semmi köze a felek álláspontjának ismertetéséhez: aki indulna a színházba, annak nem tippekre, hanem tényekre van szüksége.

Bocsánatot is kértek a Hír TV-ben a tegnap esti hazug közlésért?


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600262017-10-28 22:18:05

Parampampoli, ha a Hír TV pénteken 19:41-kor azt találta közölni, hogy „Már biztos, sztrájkolni fognak az operaház művészei”, illetve „Megtartják sztrájkjukat szombat este a Magyar Állami Operaház művészei”, akkor nem is lehet vita tárgya, Te is kénytelen vagy elismerni, hogy az nem hiteles médium. Most jön ki a közönség az Erkel Színházból, tehát megtartották a premiert.

Ennyit akartam tudatni a komolyzenei magazin Opera-topicjában. A többi nem ide tartozik, de azért köszönöm az érdeklődésedet.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 600142017-10-28 18:00:50

Nem értem, hogy ha az Operaház semmilyen közleményt nem adott ki a premier elmaradásáról vagy bizonytalanságáról, miért kellene közölnie, hogy megtartják. Aki a Hír TV-t autentikus médiumnak tekinti, megérdemli, hogy lemaradjon a premierről.


Momus társalgó • 60562017-10-27 22:14:01

Mivel nem valószínű, hogy a főigazgató válaszolni fog erre a hozzászólásra, ez pedig egy nyilvános fórum, megpróbálom én. A katasztrófamédia az olvasottság, nézettség, végső soron a reklámbevétel érdekében olyan témákra vadászik és olyanokon csámcsog, amelyben természeti, társadalmi, vagy egyéni emberi katasztrófákat teregetnek ki. A keselyű olyan madár, amely órákon, napokon, olykor heteken át köröz egy beteg, gyenge vagy öreg élőlény fölött, miközben nyálát csorgatva várja, hogy az mikor múlik ki, hogy lecsaphasson rá és felfalhassa. Az ilyen típusú média a keselyűmédia.

Ókovács Szilveszter nem „gondolt-célzott” médiumokra, hiszen anélkül is pontosan lehet tudni, melyek foglalkoztak lihegve-fontoskodva a szóban forgó témával. Ugyanonnan értesülhetett róla ő is, ahonnan Te. Utána lehet böngészni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599752017-10-27 21:37:56

Hogy mindenkinek minden(ből) egyformán jusson, az egy másik rendszer ideológiájának „kényszerképzete” volt, a gyakorlatban sosem valósult meg. Pedig akkor is fizettünk adót, csak ez nem volt megnevezett és tudatos, sőt, sokkal többen fizettünk, mert nem lehetett kibújni alóla: munka- és munkáltatói kötelezettség volt, nem lehetett csalni, legfeljebb valamicskét a magánszektorban. A szép elv és gyakorlata a kapitalizmustól végképp idegen. Majdnem annyira, mint a rabszolgatartó és a feudalista társadalmaktól.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599662017-10-27 03:14:56

Magam is emlékszem arra, hogy a ’60-as évek második felében szinte minden operaházi és Erkel színházi premier egyenes közvetítésére lehetett számítani a rádióban. A ’70-es évek elejétől már jártam a premierekre, ezért abbahagytam figyelni, hogy közvetíti-e ezeket a rádió.

Ugyanakkor a televízió a ’60-as években meghatározóan nem a bemutatókat közvetítette egyenes adásban, hanem repertoár-előadásokat. Konkrétan emlékszem arra, hogy az 1958. december 21-én felújított Turandotot hónapokkal később közvetítette a tévé az Operaházból (Takács Paula, Orosz Júlia), a ’60-as években a sok éve, évtizede műsoron levő Szöktetés a szerájból (Blonde Házy volt, Osmin Székely Mihály), A rózsalovag (Gyurkovics, Birkás), Aida (Czanik Zsófia), Tosca (Mátyás Mária), Hoffmann meséi (Giulietta: Mátyás), A bahcsiszeráji szökőkút (Lakatos Gabriella), a Coppélia (Lakatos, Havas) egy-egy repertoár-előadását adta élőben. A Gajanét (Kun Zsuzsa, Lakatos) és a Harangozó-estet (Rómeó és Júlia, A háromszögletű kalap, Seherezádé) néhány hónappal bemutatásuk, illetve személyes látogatásom után láthattam viszont a képernyőn. A víg özvegy margitszigeti előadásai közül sem a premiert láthattuk.

Már akkor, az egyetlen csatornás (természetesen közszolgálati) televíziózás idején megmutatkoztak az eredeti színházi élmény és a közvetítés élményének alapvető hátrányai és előnyei egymáshoz képest. Vitathatatlan hátránya volt a tévének a fekete-fehér kép, a képélesség (vevőkészüléktől is függő) hiányosságai. Ugyanakkor már több kamerával dolgoztak, a színpadot totálban mutató képek mellett fél- és egészen közelieket is láthattunk, pillanatképeket a zenekarról és a karmesterről – az utóbbiak megannyi élménytöbbletet adtak azoknak, akik nem vehettek drága helyeket a földszint első soraiba. A közvetítések televíziós rendezői és a kameramanok hallatlanul felkészültek voltak a darabokból, az előadásokból: pontosan tudták, mikor mit és hogyan kell mutatni a tévénézőnek, hogy követni tudja a cselekményt és mindig az optimális művészi hatás érje. Ez az erény akkor tudatosult bennem markánsan, amikor évtizedekkel később a szakemberek felkészültségének és műveltségének ellenkezőjét tapasztaltam a közvetítésekből, felvételekről. A színházak és a színházi nézők is hoztak áldozatot a tévénézők élményéért: közvetítésekkor másképp, többnyire erősebben világították be a színpadot, különösen az éjszakai jelenetekben, az eredetileg tervezett látvány hatásának rovására.

(Személy szerint határtalanul örültem ezeknek repertoárelőadás-közvetítéseknek, gyerekként ki is sírtam–harcoltam magamnak a végignézhetésüket, noha a legtöbb darabot színházban is láttam már. Engem is segítettek abban, hogy minél gyakrabban lássak operát, balettet, de eszembe sem jutott volna követelni, hogy a premier jöjjön az otthonunkba.)

Ma, amikor a közvetített, illetve rögzített előadások képe természetesen színes, a régiekhez képest „tűéles”, hangja tiszta és térélményű, nincs a zivatarok idején adásszünet, ugyanúgy megmaradnak a kétféle élmény különbségei. Televíziózás vagy videózás közben most sem érezhetjük ugyanúgy a színházi látogatás sajátos légkörét, ünnepélyességét (ha van még ilyen), viszont lehet bagózni, pacalpörköltet és jégkrémet enni, lábat áztatni, elaludni, vagy átkapcsolni az X-Factorra. Ugyanakkor olyan „közelről” láthatjuk a művészeket, ahogyan a súgólyukból sem láthatnánk őket, nemhogy a földszint első sorából. Ezt a technikai tudással, lehetőségekkel való visszaélést ugyanakkor felháborítóan művészetellenesnek tartom, hiszen túlmegy a természetes színháznézésen, amelynek pótlása, pótléka lett volna az eredeti szándék.



Megjegyzek még valamit, miután szóba került az 1986. február 24-i Bohémélet (Pavarotti) és az 1987. április 20-i Aida (Domingo) felvételének tévés adása. Úgy emlékszem, az előbbiből először csak egy felvonást közvetítettek. Az Aida teljes felvételét, biztosan tudom, hogy az előadás után 5 nappal sugározta a tévé. A Magyar Televízió és a sajtó mindkét műsorral kapcsolatban erősen hangsúlyozta a demokratikus gesztust, hogy ti. a legnagyobb érdeklődésre számot tartott produkciókat ne csak azok élvezhessék, akiknek telt a többszörösen felemelt helyárakra, akik fővárosiak, vagy lehetőségük volt eljutni a fővárosba, illetve akiknek szerencséjük volt bejutni az ország legnagyobb, de mégiscsak korlátozott befogadóképességű színházába.

Szép volt ez a gesztus, és sokkal természetesebbnek tartottuk, mint azt, hogy azóta, a hivatalos demokrácia érájában milyen kevés demokratikus gesztussal találkozhatunk. Az operajegyek árának drasztikus emelése nem az, és az sem, hogy az általam még megfizethető televíziós csomag száz csatornájából, a sok kéretlen vacak közül, éppen a Mezzo hiányzik. Érzékenyen élem meg ezt, de azt mégsem, ma sem gondolom, hogy a sok-sok előadás közül a premiert kellene láthatni mindenkinek. Már azért sem, mert nem feltétlenül, sőt általában nem azok a legjobban sikerült előadások.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599502017-10-26 04:49:47

Én nem sivalkodom, de tényleg nem értem, hogy miért fontos éppen ez.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 599492017-10-26 04:48:12

Nem értem, hogy ez miért lenne olyan fontos. Muszáj nálunk is mindennek úgy lennie, mint Amerikában és Itáliában?


Történelem • 4762017-10-25 00:19:00

A sok rémes fordulat közül azon morfondírozok, hogy a parancsra cselekedő tanárnő már a 15, 20 vagy 25 éves találkozón is elmondhatta volna, miért kellett megvágni a nővéredet az érettségin. Vagy azok a találkozók elmaradtak? (Ilyenem van most, hogy szerintem akkor kell megszabadulni egy titok terhétől, amikor lehet.)


Történelem • 4752017-10-25 00:02:41

Csak egy apróságba kötök bele, kedves Nizajemon. A negyvenes, ötvenes években, illetve egészen a Szovjetunió összeomlásáig Lvov nevű város a mai Lviv.


Erkel Színház • 83842017-10-23 04:34:00

Nabucco – 2017. október 20.



A Kossuth rádió hajnali műsorában hetente sor kerül a Napi tóra című néhány perces vallási műsorra, amelynek szignálja és lehalkított kísérőzenéje a Nabucco Szabadságkórusának motívuma az opera nyitányából. Hetente felmerül bennem az a gondolat, hogy – noha a szerzői jog nyilván nem tiltja – helyes-e dallamot kiragadni egy színpadi alkotásból és azt egy médiaműsorhoz társítani, illetve helyes-e egy bár ószövetségi tárgyú, mégis világi zene felhasználása egy vallási műsorhoz. De hamar el is oszlik ez a morfondírozásom, mert ez a dallam, amelyet már a rádió Szív küldi műsorában (ez, ugye, elég régen volt?) is szertelenül sokszor adtak, mondhatni, elcsépeltek, minden alkalommal meg is igéz a szépségével. Nem tudom, milyen felvételről ollózták a szignálhoz. Az Erkel színházi előadáson azért jutott ez eszembe, mert sajnos már a nyitány sem igézett meg Kesselyák Gergely vezényletével. Az egész előadásból hiányoltam az ihletettséget, de abban bizonytalan vagyok, hogy azért-e, mert az nem is volt jelen, vagy azért, mert nem tudtam leküzdeni ellenszenvemet a „rendezés” iránt, amelyet a karmesterrel azonos személy jegyez.

Pedig igazán felkészülhettem erre, amikor vállaltam, hogy a Sümegi Eszter Abigél-alakítása iránti kíváncsiságból bő két és fél év után ismét megnézem az előadást. Semmi másért, illetve még örültem annak, hogy újból hallhatom Alexandru Agachét a címszerepben.

Ám a sors (nevezzük így röviden) szereplőváltozást hozott, és Sümegi hallhatásának díjaként nemcsak a másik szereplőgárda egyszer már hallott Abigéljét, hanem Agachét is el kellett cserélnem.

A rendezés gondolatszegénységéről és üres látványvilágáról, műfajidegen revüszerűségéről most sem mondhatok mást, mint amit a hivatkozott előzményben írtam 2015. február 19-én. Legfeljebb annyi „többletről” számolhatok be, hogy kétszer akkora távolságban ültem a színpadtól, mint akkor, így bizonyos részletek kevésbé tiszta látása akár jótékonyan is hathatott az összélményre. Nem tudom például, hogy tompítottak-e a Szabadságkórus megrendezésének és világításának giccsességén, vagy bizonyos távolságból már nem olyan erősen hatnak az agresszív elemek: a kórusénekesek merev elrendezése, a korsók „gyöngyház”-világítása, a belőlük hömpölygő szárazjég mennyisége. Ám kétségtelen, hogy az énekkar ebben is és valamennyi kórusrészben kiválóan szólt.

Még egy tagadhatatlan hozama volt ennek a helynek: a címszereplő Kálmándy Mihály hangja átütő erővel és gyönyörű színben csendült fel a közelből (ha már így muszáj lennie ennek, hogy egy szereplő a színpaddal átellenben énekel; jó, hogy nem kell kimenni érte a ruhatárba). De tetszett, élvezetes volt Kálmándy alakítása a színpadról is, amennyiben nem hagyom magam felbosszantani a súgólyuk univerzális, komikus használatán mint rendkívül lapos ötleten.

Palerdi András imponálóan győzte Zakariás szólamát, az ő könnyebb hangfaja és a figura igénytelen megjelenítése miatt azonban ez mégsem eredményezhetett teljes alakítást. Gál Erika eszményi szépen énekelte Fenénát, csak éppen nem éreztette meg ennek a hősnőnek a tragikumát, illetve mintha senki sem magyarázta volna el neki, milyen lelki állapot rejlik a kottafejek mögött.

Amikor korábban (főleg Az árnyék nélküli asszony Császárnéja és a Sába királynője Szulamit-alakításának tapasztalatából) meg-megemlítettem e fórumon, hogy szerintem Sümegi Eszter elérkezett pályájának és életének ahhoz a szakaszához, amikor érdemes lenne rábízni Salomét és Turandotot, fórumtársak tudni vélték, hogy Sümegi maga zárkózik el olyan  szerepektől, amelyek karakterével nem tud azonosulni. Ha ez így van (nincs érvem kételkedni benne), akkor gratulálok a művésznőnek, amiért a Nabucco Abigélje nem okoz számára azonosulási gondot a szereppel. Anélkül, hogy felmenteném őket, a júdeai hercegkisasszony és a kínai császárlány viselkedésében és jellemében sokkal több lélektani magyarázatot és mentséget találok, nem annyira a szerepek elemzése, inkább a szólamok zenéjéből áradó érzelmek alapján, mint a rabszolgasorsból származó babilóniai királylányéban. Ettől persze még izgalmas és élvezetes hallgatni, mit kezd egy tiszta és szép, szárnyaló hangú énekesnő a gyilkos magasságokkal, mélységekkel és koloratúrafutamokkal, mennyire tudja megtölteni azokat hiteles indulatokkal. Akinek bármilyen tekintetben elmaradnak az adottságai azon énekesnő mögött, akit nemrég (1976. október 31-én) szintén az Erkel színpadán láttam a szerepben – Ghena Dimitrovára gondolok –, lehet még élvezetes Abigél: komplex énekesi-színészi alakítással, amihez nem hátrányos körülmény olyan ihletett rendezés, mint amilyen a Békés Andrásé volt. Nyújtottak tehát emlékezetes Abigél-élményt hazai szopránok is, komplex színpadi alakítása révén elsősorban Sudlik Mária, noha korántsem ez volt a legjobb szerepe, és őt már Mikó András rendezésében láttam. Sümegi Eszternek jó esélye van arra, hogy személyében ismét nagy énekesi formátumú Abigélt üdvözölhessünk, ha alkalma nyílik érlelni a szerepet, ami sajnos az Operaház jelenlegi műsorpolitikájában, szereposztási gyakorlatában majdnem olyan kétséges, mint hogy e mostani rendezéstől megszabadulhatunk.

Addig különösen, amíg a telt házat adó közönség elfogadja és ünnepli, hogy a Szabadságkórus a finálé után ismét elhangozzék, akár a „Mert a szív és az ész” A cigánybáró végén…


Erkel Színház • 83672017-10-21 05:18:46

Az eddigi információ szerint Amáliát Sümegi Eszternek nem „kellett volna énekelnie”, hanem fogja is énekelni.


Marton Éva • 7062017-10-19 04:48:22

OFF: Az utóbbi két hozzászólásnál legyetek szívesek leállni. Az ilyen szavak perceken belül molesztálásnak fognak minősülni.


Marton Éva • 6922017-10-17 21:35:27

Egydologban igazad van: a HVG-nek nem érdemes elmagyaráznia nekem semmit sem, mert számomra a hitelenségét csupán hangsúlyozó (egyben elfogadhatatlan) „zsurnalisztikai fordulatok” nélkül sem hiteles. De ezért még elmondhatom a véleményemet, ugye?

Abban már nincs igazad, hogy e kifogásaimat a tartalmi mondanivaló helyett „mazsolázgattam”. Nem helyette, hanem előtte.

Továbbá: megjegyzésed nem Pristaldus, általad hivatkozott hozzászólásának tartalmára vonatkozik, hanem az enyémre. Tudom, az én hozzászólásaim sorszámára „elvből” nem hivatkozol, ezért büszkévé tesz, hogy ugyanakkor a tartalmukra való reagálásnak képtelen vagy ellenállni. Ez igazán hízelgő, kedves.


Marton Éva • 6852017-10-16 00:17:58

Valószínűleg (…) vélik forrásaink (…) forrásaink szerint”…

Az ilyen hivatkozások mindig megrendítik az írások hitelességébe vetett bizalmamat, ha beszélhetünk ilyesmiről egyáltalán a linkelt oldal esetében. Pl. hogy Orbán Viktor bizalma kiben rendült meg, azt ma már csak Orbán Viktor szájából hinném el.

A topic alanyára térve, Marton Éva lemaradása szerintem azt tükrözi, hogy sokan tisztelik és kevesen szeretik.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598662017-10-15 20:25:32

Szerintem az érvekkel és ellenérvekkel való cáfolás érdekesebb ls meggyőzőbb lehet egy fórumon, mint a vitapartner kilövetése.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598652017-10-15 20:22:12

Szerintem tételesen cáfolni érdekesebb, mint töröltetni.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 598642017-10-15 20:18:32

A nagy túrós nekem is kívánatosabb, mint a szintén Ókovács által leírt, de nem Ókovács, hanem a vállaltan bulvártermék szerkesztői által pirossal, csupa nagybetűvel, kurzívval és nagy méretben szedett lóalkatrész, ismerjük el, hogy Gábor György vallástörténész írása sistergő gyűlöletbeszéd.



Tudod mit, te Mehta, majd ott, az Izraeliek élén, ott legyél nagyokos, de ne a mi idegenszerető, kíméletlenül elkötelezett, populárisan és tradicionálisan antirasszista, velejéig filoszemita országunkban, te pszeudózsidóindiaicigány, te!” – ezt ugyanis nem Ókovács írta-mondta-gondolta, hanem Gábor György. Egy beszélni és írni tudó ember „helyett” elmondani annak vélt gondolatait: hazugság, aljas fogás.


Édes anyanyelvünk - avagy az új homokozó • 25782017-10-15 05:47:56

Ezopusszal egyetértek, de a szócikk nem győz meg arról, hogy a párbeszédei téves fordítás.

Te milyen magyar címet adnál az operának?


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

"A hangszerek világa" – MVM Koncertek
Vigh Andrea hangszerbemutató koncertje gyerekeknek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Vokális univerzum"
KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Akik mindig elkésnek
KODÁLY: Öregek
KODÁLY: Jézus és a kufárok
KODÁLY: Mátrai képek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Várjon Dénes, Roman Rabinovich (zongora)
Veronika Eberle (hegedű), Perényi Miklós, Marie-Elisabeth Hecker (cselló)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/4"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
SCHUMANN: Fantáziadarabok, Op.88
SOSZTAKOVICS: 9. (Esz-dúr) vonósnégyes, Op. 117
SCHUMANN: Meseképek, Op.113
SMETANA: g-moll zongoratrió, Op.15

11:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Énekeljen mindenki!"
KODÁLY: Háry János

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Parázsfuvolácska

17:00 : Budapest
BFZ Székház

Bodó Antónia, Illési Erika, Molnár Noémi, Nagy Gabriella (hegedű),
Gálfi Csaba, Juhász Barna, Yamamoto Nao (brácsa), Kertész György,
Mód Orsolya (cselló), Jóföldi Anett (fuvola), Szitka Rudolf (klarinét),
Polónyi Ágnes (hárfa), Teraszova Brigitta (zongora)
"Vasárnapi Kamarazene"
ENESCU: F-dúr hangversenydarab brácsára és zongorára
MOZART: A-dúr klarinétkvintett, K.581
BAC: Elegiac Trio
DVOŘÁK: Esz-dúr vonósnégyes, Op.51, No.10

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Juhász István (tenorharsona), Veér Mátyás (basszusharsona)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
KODÁLY: Galántai táncok
HIDAS: Florida - kettősverseny
LAJTHA: VI. szimfónia, Op.61

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Környei Miklós (gitár), Pregun Tamás (zongora)
BEETHOVEN: G-dúr szonáta (Op.49, No.2)
TÁRREGA: Traviata fantázia
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
RAHMANYINOV: Etudes-Tableaux (Op.33)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Megyesi Zoltán (tenor), Muriel Cantoreggi (hegedű), Kim Kashkashian (brácsa), Perényi Miklós (cselló)
Klenyán Csaba (klarinét), Radovan Vlatković (kürt)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/5"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
BRAHMS: Változatok egy Schumann-témára, Op.23
SCHUMANN: A költő szerelme, Op.48
WOLF: Olasz szerenád
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Kemény Krisztina és tanítványai (gordonka)
Fauré, Glazunov, Popper, Klengel, Csajkovszkij és Dvořák művei

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Solymári Tímea (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Musica Nostra Nőikar, Szekér Bernadett (zongora)
vez.: Mindszenty Zsuzsánna
Meláth Andrea (mezzoszoprán), Szabó Ferenc János (zongora)
Vass Lajos Kamarakórus, Baja Mónika (zongora)
vez.: Darázsdi Zita és Somos Csaba
Kolonits Klára, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Budapesti Monteverdi Kórus
Erdődy Kamarazenekar (koncertmester: Szefcsik Zsolt)
vez.: Kollár Éva
"A KÓTA ünnepi hangversenye Orbán György 70. születésnapja alkalmából"
ORBÁN GYÖRGY: Missa sexta
ORBÁN GYÖRGY: Kilenc dal Weöres Sándor verseire
ORBÁN GYÖRGY: Prédikátor-ének
ORBÁN GYÖRGY: Liber scriptus
ORBÁN GYÖRGY: Tószunnyadó
ORBÁN GYÖRGY: Zsoltárváltozat
ORBÁN GYÖRGY: Tavaszi szél
ORBÁN GYÖRGY: Stabat Mater
10:00 : Tatabánya
A Vértes Agorája

Tatai Ütőegyüttes:
Májer Dániel, Wéber Péter, Molnár Szabolcs
Szerkesztő, műsorvezető: Ocskai Gabriella
"Ráhangoló"
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)