vissza a cimoldalra
2018-09-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1063)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1479)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Franz Schmidt (3181)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2888)
Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Jonas Kaufmann (2273)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (27120 hozzászólás)
 
Opernglas, avagy operai távcső... • 201362018-09-20 13:38:25

A brit Királyi Operaház szerint három szó taszítja a nézőiket: a „Királyi”, az „Opera” és a „Ház”



Fidelio.hu,  2018.09.20. 10:55


Operett, mint színpadi műfaj • 36992018-09-20 13:07:29

Dankó Rádió. "Túl az Óperencián"



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégei a stúdióban az operett „Nagyasszonya”, Tiboldi Mária és Pápai Szabó György, református lelkész újságíró. Beszélgetésükben egyebek közt a nemrég megjelent Tiboldi Mária portré-életrajzi könyvéről is szó esik… „A támogató, inspiráló szellem, és az alkotó foglal majd helyet a stúdióban".



 



A könyv maga tulajdonképpen egy memoár, (emlékirat, önéletrajz) melyhez ajánlást Szinetár Miklós írt:



„Kedves Marica- Marica kedves!!



 Tiboldi Mária önéletrajza remek olvasmány. Könnyű olvasni, annál nehezebb ehhez ajánlást írni.



 Mert mit lehet még hozzáfűzni egy ilyen teljes, gazdag sikeres élethez?



 Minden szerepet eljátszott, amit csak az operett, világ felkínált, mindennel sikere volt, bejárta a világot, mindenütt ünnepelték. Ehhez tulajdonképpen csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy  BRAVÓ!  BRAVÓ!!  BRAVÓ!!!



 De talán mégse csak ennyit.  Van valami, ami Maricának sajátja, ez pedig a sugárzó szeretetreméltó lénye. Jó vele együtt lenni, partnernek és közönségnek egyaránt. És ez nagyon nagy dolog, mert gyönyörű a hangja, de nagyon sok gyönyörű hanggal találkozunk, remek színész, de a világ tele van remek színészekkel. Ám szeretetre méltó, jó ember, egyre ritkább.  



Eszembe jut József Attila: „ de mi, férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők- szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb…” 



Marica kedves, szabad és nagyon is ember.



Átütő sikerének talán ez a legfontosabb magyarázata, bármit játszik, bármit is ír, abból sugárzik az emberség,  a szeretet. ”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28872018-09-20 13:01:16

A Dankó Rádióban délelőtt elhangzott operettműsorból emelem ki:



Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt - Szenes Andor: Friderika



Rádió Dalszínháza 1972. április 3-án, a Kossuth rádióban mutatta be az operett keresztmetszetét, 19.20 -20.10 óra között.



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András




  •  „Ó lányka, ó lánykám, imádlak én! Te drága, te drágám, te légy enyém!…” (Simándy József)  




  •  „… Báránykám, báránykám, csalfalelkű mind a lány…”  (Bende Zsolt)

  • „… Elzászi lány, icipici elzászi lány, minden bölcs férfi csak ilyen asszonyt kíván! Karcsú, mint a nád, a derekát hadd fogom át, mint valami csodát, lesem a szavát!…” (Kalmár Magda, Bende Zsolt)

  • „Ó de szép, de csodaszép e kis virágos ház a vén diófa mellett! Erre száll a kék madár, s egy régi dalt az ágon halkan énekel. Állok én e ház előtt, már nincs velem, de érzem őt, miért nem nézel ki az ablakon én drága szép angyalom?…” (Simándy József)

  • Kettős és tánc: „ Járd velem, babám, a hoppszasszát! Mert a többi tánc nem érdekel… Jöjj egy fordulóra, mert csak ez való ma, és a szende lányka már pirul, mert hozzá simul.../ Büszke, mint a páva most a lány… ajka oly piros, arca oly fitos… ” – a kettőst követi: tánczene (Kalmár Magda, Bende Zsolt)



A TV –ben mutatták be egykor az „Egy hang és néhány maszk  -  Tiboldi Mária”  portréműsort, benne  volt a szerelmi kettős is Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjéből: Tiboldi partnere Bende Zsolt, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Várady Katalin vezényelte: „Ajk az ajkon… jöjj, szeress!”.



A délelőtti adásban Virágh József mai születésnapi köszöntése alkalmából az Operettszínház egykori bonvivánja énekfelvételei közül hallhattuk:



Kálmán Imre: Marica grófnő -  „Hej, cigány…”  



Huszka Jenő: Erzsébet - „Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van…”



A Túl az Óperencián adása Offenbach A gerolsteini nagyhercegnő című operettjének nyitányával indult és Lehár Ferenc Pacsirtájából keringőegyveleggel zárult. 



Ismétlés ma hat órától a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségeken.



Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégei a stúdióban az operett „Nagyasszonya”, Tiboldi Mária és Pápai Szabó György, református lelkész újságíró. Beszélgetésükben egyebek közt a nemrég megjelent Tiboldi Mária portré-életrajzi könyvéről is szó esik… „A támogató, inspiráló szellem, és az alkotó foglal majd helyet a stúdióban".


Lisztről emelkedetten • 9162018-09-19 11:29:00

Ma este:



19:00 : Budapest

Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem



Yang Sung-Won (cselló), Enrico Pace (zongora)



LISZT: 1. elégia (cselló-zongora átirat)

LISZT: 1. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)

LISZT: 4. (Desz-dúr) consolation (cselló-zongora változat)

LISZT: Elfelejtett románc (cselló-zongora változat)

LISZT: 6. (E-dúr) consolation

LISZT: Gyászgondola (cselló-zongora változat)

LISZT: 3. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)

LISZT: Die Zelle in Nonnenwerth (cselló-zongora változat)

LISZT: Cantique d'Amour

CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65

CHOPIN: C-dúr polonaise bevezetéssel, op. 3


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 10602018-09-19 11:25:13

Kapcs. 331.,  11. sorszámok



Ma este, a Bartók Rádió műsorán, 19:00 – 19:35



http://hangtar.radio.hu/images/kh0.pngÖsszhang - a zenei élet aktualitásai



Most jelent meg!



Herpy Miklós: Aggházy Károly - Egy Liszt-tanítvány élete és kora



Szerk.-mv.: Katona Márta

(Ism. holnap, 

9.30)





Kiadó: Rózsavölgyi és Társa Kiadó

Oldalszám: 228 oldal

Várható megjelenés: 2018. augusztus 10.

Méret: 210 mm x 290 mm

Kötés: Keménytáblás



Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Vándoréveiben Hubay Jenővel társulva koncertezte végig Európa zenei központjait. Párizsban, Londonban és Brüsszelben aratott sikereket, majd Berlinben lett tanár és komponista. Harmincnégy évesen, érett művészként tért haza, és ettől kezdve életét a zongoratanításnak és a magyar zeneművészet fejlesztésének szentelte. Zenéjében sokat merített a francia és német kultúrából, anélkül, hogy magyarságából veszített volna. Ez a rendhagyó kötet neki és kortársainak állít emléket, és 2018- ban, Aggházy halálának centenáriumi évében számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum és kép segítségével kísérli meg megtörni a csendet, amely e muzsikust és generációját még ma is övezi.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7732018-09-18 21:15:11

Ma 81 esztendeje született Kelen Tibor (eredeti nevén Klein Tibor) (Budapest, 1937. szeptember 18. – New York, 2001. április 28.),  operaénekes  (tenor) és izraelita kántor volt. Kelen Péter operaénekes (Budapest, 1950.  július 27. -) bátyja.



„Sokat énekeltem, sokat tanultam...”

BESZÉLGETÉS KELEN TIBORRAL



Film Színház Muzsika, 1964. július 3.





 A fotón Kelen Tibor - Tell Vilmos  szerepében, 1963 /Forrás: Caruso - Blog/



Kié ez a szép csengésű hang? — kérdeztem egy diákoknak rendezett hangversenyen, amikor először hallottam énekelni Kelen Tibort. Művészkollégái nyomban elmondták, hogy rendkívüli hangadottsággal, muzikalitással rendelkező tehetség, szorgalmas énekes, aki ösztöndíjasként került az Operába. Most őt magát kérdezem: hogyan lett operaénekes?



— Nyolcéves korom óta az a vágyam, hogy énekes, vagy zongoraművész legyek. Ez természetesen már eldőlt. Édesapám vitt be az Operaházba, hogy meghallgassanak, s másnap szerződtettek is.

 



Soha nem foglalkozott csak a muzsikus pálya gondolatával. A zene, az éneklés szeretetét hazulról hozta. Szülei is zenészek és mind a hét testvére játszik valamilyen hangszeren.



Három év alatt elvégeztem a Bartók Zenei Szakiskola ötéves tananyagát. A kis operaszerepek, a »Bolygó hollandi« kormányosa, a »Bajazzók« Arlekinja után két évvel ezelőtt főszerepet kaptam. Edgárt énekeltem a Lammermoori Luciában, majd a Rigolettó- ban a Mantuai herceg következett. Az elmúlt évadban pedig rámosztották az egyik legnehezebb tenorszerepet, a Tell Vilmos Arnoldját. Sokat énekeltem ebben az évadban és rengeteget tanultam.



Arról kérdezem, hol járt külföldön és hová szeretne eljutni tanulni.



Itthon tanultam. Eddig csak egyszer jártam külföldön, Szófiában, egy énekversenyen. Jó lenne nagy művészeket hallani, játékukat tanulmányozni. De majd sor kerül erre is. Egyelőre elégedett vagyok. Van még elég tanulni való a mi Operánkban is. Huszonhét esztendőmmel négy éve vagyok a Magyar Állami Operaház tagja és ez nem kis dolog.



Hogy milyen tervei vannak? Csak szerepvágyakról beszél. Rodolphe-ról a Bohéméletben, Turidduról a Parasztbecsületben, és végül a Turandot Kalafjáról. Kelen Tibor fiatal, kivételes adottságokkal rendelkező művész. Énekhangja, színpadi játéka még csiszolásra vár, de egy már most is bizonyos: érdemes figyelni rá.



/Potoczky Júlia/


Simándy József - az örök tenor • 5492018-09-18 18:01:12

Simándyról az Új Emberben 2002-ben megjelent emlékező cikkből csak pár bekezdést anno beírtam ide, a művész topicjába, úgyhogy most érdemesnek tartom ezt az egész írást  feltenni (átmásolni). Ardelao fórumtársunk A nap képe topicjába beírta.



Különben most hat órától a Dankó Rádió is megemlékezik a nagy tenorunkról  (Puccini: Bohémélet - Rodolfó és Marcell kettőse, III. felv (km. Melis György); Farkas Ferenc: Csínom Palkó - részletek (Simándy mellett Házy Erzsébet és Szabó Ernő énekel a felcsendülő rádiófelvételről).  A délelőtti adás ismétlése most 18 órától hallgatható meg újra..



Simándy József ma 102 éve született



Új Ember - 2002.12.22 

LVIII. évf. 51-52 (2838-2839.)



A kereszténység és a magyarság tetterejével...



Simándy Józsefről



Tehetség, hit és szorgalom - e három tényező bizonyára meghatározó, ha a XX. századi magyar operakultúra csillagának, Simándy Józsefnek a pályafutását értékeljük. Kivételes művészi rangja, tekintélye még évekkel elhunyta után is ott lebeg a legendás Ybl-palota fölött, egy nagy tehetségű művészember élményt nyújtó alakításait, páratlan sikereit idézve.



Simándy az Operaház énekkarából emelkedett ki, és ötvenöt éve, 1947-ben indult meg káprázatosan emelkedő szólóénekesi pályáján. Dicséretére legyen mondva: élete során sohasem tagadta hajdani kórista voltát, hanem büszkén vállalta, mint kiinduló állomást; több alkalommal is becsülő szavakkal emlékezett meg egykori kollégáiról.



1945-ben, amikor az elfogult kulturális politika "jóvoltából" nem igazolták, Vaszy Viktor karnagy, színidirektor meghívására a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának vezető tenoristája lett. Innen, a Tisza-parti városból tért vissza a fővárosba, hogy rövid időn belül meghódítsa az igényes, operát kedvelő közönséget.



Simándy szinte valamennyi jelentős tenorszerepet elénekelte hosszú és töretlenül ívelő pályája során. Hangszíne, hangmagasságának tudatos kiművelése, frazírozó készsége, muzikalitása, színpadi játékereje mellett még ideális külső adottságokkal is rendelkezett. Ez így együtt egy világraszóló karrier kialakítására is elegendő feltétel. De Simándy, nagynevű karnagy mesteréhez és barátjához, Ferencsik Jánoshoz hasonlóan "túlságosan magyar volt ahhoz, hogy máshol is meglelje helyét" a világban. Itthon maradt, s hazájában lett az örök Bánk, a patriotizmus szimbólumának letéteményese. (És még vég nélkül sorolhatnám parádés alakításait.)



E szívet dobogtató remekműben Simándy a közönséget évtizedeken át felülmúlhatatlan élménnyel ajándékozta meg. A "Hazám, hazám" kezdetű, II. felvonásbeli áriában egy lángoszlop hevületével forrósította át a szunnyadó magyar lelkeket. A kommunizmus sivár, elnyomó korszakában mindez több volt, mint kivételes produkció, az élő és eltiporhatatlan hazaszeretet nemes példájául szolgált.



Személyes életem nem avuló élménye, hogy több alkalommal is beszélgethettem Simándy Józseffel. Az Operaházban, közös templomi szereplések során és Balatongyörökön, a szépséges magyar tenger partján s a szőlőtőkék varázslatos közelségében - változatos témák erdejében kalandozva.



Ez a személyes kapcsolat még csak megerősítette bennem, hogy ez az elismert operaénekes (szándékosan nem írtam sztárt, mert a fogalmat mára lejáratták, és maga Simándy tiltakozna ellene a leghevesebben) magyarságtudatával, mély keresztény hitével, családszeretetével, etikai és morális emelkedettségével harmonikusan élte meg a Gondviselés által kiszabott emberi életet.



Néhány mondata ma is visszhangzik bennem. "Hitemet vállaltam és sohasem tagadtam meg, hogy katolikus vagyok. És nem is féltem, mert Isten velem volt." - Máskor saját termésű becehegyi borának jóleső kóstolgatása közben a fiatalokról ejtett néhány szót. "Tőlük mindenekelőtt emberséget várok: a magyarság és a kereszténység mozdító tetterejét."



Bánk bán elmondja című önéletrajzi könyvéből (amelyet legjobb kritikusával, Dalos Lászlóval állított össze) világosan kiderül, hogy ez a kivételes életmű a testvérmúzsák közelsége, átjárhatósága révén hamisítatlan, tiszta lírává nemesül.



Szeghalmi Elemér


A nap képe • 20932018-09-18 17:56:31

Simándyról az Új Emberben 2002-ben megjelent emlékező cikkből csak pár bekezdést anno beírtam a tenoristánknak létrehozott topicomba (a 7. sorszám alatt), úgyhogy most érdemesnek tartom ezt az egész írást oda feltenni (átmásolni).



Különben most hat órától a Dankó Rádió is megemlékezik a nagy tenorunkról  (Puccini: Bohémélet - Rodolfó és Marcell kettőse, III. felv (km. Melis György); Farkas Ferenc: Csínom Palkó - részletek (Simándy mellett Házy Erzsébet és Szabó Ernő énekel a felcsendülő rádiófelvételről).  A délelőtti adás ismétlése most 18 órától hallgatható meg újra..


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28842018-09-08 23:53:33

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/6.



TIBOR GYÖRGY (1918 – 1988)




  • Buday Dénes: Fityfirity (1962)



TÓTH PÉTER (Debrecen, 1924 - )




  • Vincze Ottó: Cseberből-vederbe (1964)



TÖRÖK EMIL




  • Barna Izsó: Casanova (részlet)

  • Bokor József: A kis alamuszi (részlet)

  • Buday Dénes: Csárdás (részletek)

  • Czobor Károly: Hajdúk hadnagya (részlet)

  • Jacobi Viktor: Leányvásár (részletek, 1954)

  • Kálmán Imre: A cigányprímás (részletek)

  • Konti József: Királyfogás (részlet)

  • Lehár Ferenc: Éva (részletek, 1958)

  • Lehár Ferenc : A cárevics (részletek, 1958)

  • Polgár Tibor: Egy amerikai Londonban (részletek)

  • Szabados Béla: Rika (részletek)

  • Verő György: Virágcsata (részletek)



VASZY VIKTOR (Budapest, 1903 – Szeged, 1979)




  • Dankó Pista – Vaszy Viktor: Dankó Pista (1954)

  • Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 (1957)

  • Farkas Ferenc: Zeng az erdő (részletek, 1951)

  • Szenkár Dezső: A maláji lány (részletek, 1960)

  • Szolovjev-Szedoj: A legszentebb kívánság (részletek, 1961)



VÁRADY LÁSZLÓ (Budapest, 1906 – Bécs, Ausztria, 1989)




  • Dolidze: Az elcserélt menyasszony (részletek)

  • Huszka Jenő: Szabadság, szerelem (1955)

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (részletek)

  • Kirkulescu: Hegyen-völgyön lakodalom (részletek)

  • Kókai Rezső: Hét falu kovácsa (1954)

  • Lehár Ferenc: Szép a világ (részletek)

  • Miljutyin: Első szerelem (részletek)

  • Miljutyin: Havasi kürt

  • Sárközy István: Pettyes

  • Sárközy István: Szelistyei asszonyok (1957)

  • Vincze Ottó: Párizsi vendég  (1956)



VINCZE OTTÓ (Visegrád, 1906 – Budapest, 1984)




  • Dendrino: Szálljon a dal (részletek, 1959)

  • Dunajevszkij: Az aranyvölgy (részletek, 1962)

  • Huszka Jenő: Aranyvirág (részletek, 1957)

  • Jacobi Viktor: Jánoska (keresztmetszet, 1960)

  • Kálmán Imre: A csárdáskirálynő (részletek, 1960)

  • Kálmán Imre: A cigányprímás (keresztmetszet,1964)

  • Kálmán Imre: Tatárjárás (részletek, 1967)

  • Kálmán Imre: A hollandi menyecske (részletek, 1967)

  • Lajtai Lajos: Három tavasz (1959)

  • Lehár Ferenc: A bécsi asszonyok (részletek)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (keresztmetszet,1961)

  • Lincke: Lysistrate (részletek)

  • Millöcker: A koldusdiák (részletek)

  • Millöcker: A szegény Jonathán (részletek, 1956)

  • Offenbach: Az elizondói lány (1966)

  • Pálos György: A legszebb lány a kolhozban (1951)

  • Planquette: Rip van Winkle (1958)

  • Stephanides Károly: Mátyás király szerelme (részletek)

  • Oscar Straus: Csokoládékatona (részletek)

  • Vincze Ottó: Farkas a havason (részletek, 1955)

  • Vincze Ottó: Kis szekeres, nagy szekeres (1961)

  • Vincze Ottó: A szüzek városa (1964)

  • Vincze Ottó: Hej, Madrid, Madrid – avagy Fiatalnak mindig rokona a fiatal  (1966)

  • Vincze Ottó: Hétfőtől szombatig (1968)

  • Vincze Ottó: Zenélő piramis (1974)

  • Bemutatjuk új felvételünket” - László Margit Lehár Ferenc operettjeiből énekel (1974)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28832018-09-08 23:52:09

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/5.



POLGÁR TIBOR (Budapest, 1907 – Torontó, Kanada, 1993)




  • Huszka Jenő: Bob herceg (részletek)

  • Huszka Jenő: Gül baba (részletek)

  • Huszka Jenő: Lili Bárónő (részletek)

  • Kókai Rezső: Lészen ágyú (1951)

  • Kacsóh Pongrác: János vitéz (1959)

  • Lecocq: Angot asszony lánya (1960)

  • Polgár Tibor: A furfangos özvegy (1949)

  • Polgár Tibor: Szél kerekedik (1950)

  • Polgár Tibor: A szókimondó asszonyság (1960)

  • Suppé: Boccaccio (részletek)

  • Suppé: A szép Galathea (keresztmetszet, 1960)

  • Zeller: A madarász (1959)



RUBÁNYI VILMOS (Budapest, 1905 – Budapest, 1972)




  • Lehár Ferenc: A mosoly országa (keresztmetszet, 1957)



SEBESTYÉN ANDRÁS (Debrecen, 1917 – Budapest, 1995)




  • Behár György: Anyámasszony katonája (részletek, 1967)

  • Dunajevszkij: Szabad szél (1964)

  • Fall: Sztambul rózsája (1965)

  • Fényes Szabolcs: Rigó Jancsi (1973)

  • Fényes Szabolcs: Csintalan csillagok (1981)

  • Hrennyikov: Fehér éjszaka (1971)

  • Huszka Jenő: Gül baba (keresztmetszet, 1963)

  • Huszka Jenő: Bob herceg (1965)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő (keresztmetszet, 1961)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő (1983)

  • Huszka Jenő: Erzsébet (részletek, 1967)

  • Huszka Jenő: Mária főhadnagy (részletek, 1967)

  • Huszka Jenő-est közvetítéses a Csepeli Munkásotthonból a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából (1975)

  • Jacobi: Sybill (1962)

  • Jacobi: Leányvásár (1964)

  • Kabalevszkij: Dalol a tavasz (részletek, 1961)

  • Kacsóh Pongrác: Rákóczi (1964)

  • Kálmán Imre: Marica grófnő (keresztmetszet, 1963)

  • Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony (részletek)

  • Operettest Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából  a Csepeli Munkásotthonból (1982)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (1962)

  • Lehár Ferenc A három grácia (részletek, 1962)

  • Lehár Ferenc: A drótostót (részlet, 1962)

  • Lehár Ferenc: A bécsi asszonyok (részlet, 1962)

  • Lehár Ferenc: Pacsirta (részletek,1962)

  • Lehár Ferenc: Pacsirta (keresztmetszet, 1970)

  • Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (keresztmetszet,1966)

  • Lehár Ferenc: Paganini (1981)

  • Lehár Ferenc: Friderika (1972)

  • Lehár Ferenc: Tavasz (1973)

  • Lehár Ferenc: Éva (1975)

  • Nádor Mihály: Babavásár (keresztmetszet,1968)

  • Oscar Straus: Varázskeringő (1967)

  • Oscar Straus: Legénybúcsú (1968)

  • Szirmai Albert: Mágnás Miska (1969)

  • Szirmai Albert: Mézeskalács (1977)

  • Szirmai Albert: Alexandra (1980)

  • Váry Ferenc: Macskazene  (1969)

  • Zerkovitz Béla: Csókos asszony (részletek)

  • Ziehrer: Csavargók (1971)

  • Sass Sylvia és Miller Lajos operettdalokat énekel (1976)

  • Sass Sylvia operettdalokat énekel (1977)

  • Simándy József operettdalokat énekel (1974; 1982)

  • Kalmár Magda és Simándy József Lehár-operettdalokat énekel, új felvételek (1979)



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28822018-09-08 23:50:19

Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/4.



KEREKES JÁNOS (Budapest, 1913 – Budapest, 1996)




  • Behár György: Dalolnak a pacsirták (részletek)

  • Gyöngy Pál: Muzsikáló kastély (1956)

  • Hervé: Lili (részletek, 1959)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő (részletek, Qualiton, 1962)

  • Huszka Jenő: Bob herceg (részletek, Qualiton, 1962)

  • Huszka Jenő: Gül Baba (részletek, Qualiton, 1962)

  • Huszka Jenő: Mária főhadnagy (részletek, Qualiton, 1962)

  • Kacsóh Pongrác: János vitéz (részletek)

  • Kálmán Imre: Az obsitos (részletek)

  • Kerekes János: Állami áruház (Keresztmetszet, 1953)

  • Kerekes János: Dalol az ifjúság (1954)

  • Kerekes János: Kard és szerelem

  • Kerekes János: A kapitány lánya

  • Kerekes János: Boldogságfelelős (1957)

  • Kerekes János: A majlandi tornyok (1961)

  • Kerekes János: Palotaszálló (1962)

  • Kerekes János: Hófehérke és a hét törpe (1964)

  • Kerekes János: Házasodj, Ausztria! (1968)

  • Kerekes János: Sárgarigó és az alkirály (1973)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (részletek, Qualiton, 1959)

  • Lehár Ferenc: A vándordiák (Garabonciás) – részlet

  • Millöcker: A koldusdiák (1964)

  • Polgár Tibor: A lepecsételt asszony (1962)

  • Szőnyi Erzsébet: Száz cifra köntös (1965)



KÓRODI ANDRÁS (Budapest, 1922 – Treviso, Olaszország, 1986)




  • Tamássy Zdenkó: Énekóra (1967)

     



KOVÁCS JÁNOS (Budapest, 1951 - )




  • Huszka Jenő operettjeiből – 32 részlet: Lili bárónő; Bob herceg; Gül baba; Mária főhadnagy; Erzsébet; Szép juhászné (2015)



KÖRMENDI VILMOS (eredi nevén Keilwert Vilmos)  (Budapest, 1931. április 3. – Budapest, 2016. október 5. )




  • Szovjet operettdalok (Dunajevszkij, Miljutyin, Blantyer)  (részletek, 1985)



LEHEL GYÖRGY (Budapest, 1926 – Budapest, 1989)




  • Farkas Ferenc: Csínom Palkó (1950, 1963)

  • Farkas Ferenc: Májusi fény (1951)

  • Farkas Ferenc: Vidróczky (1959)

  • Farkas Ferenc: Zeng az erdő (1965)

  • Fényes Szabolcs: Ma utoljára (1951)

  • Grabócz Miklós: Kincskeresők

  • Huszka Jenő: Szép juhászné (1954)

  • Kemény Egon: Májusfa (1949)

  • Kemény Egon: Talán a csillagok (1949)

  • Kemény Egon: Szerencsés utazás (1950)

  • Kemény Egon: Hatvani diákjai (1955)

  • Kemény Egon: Komáromi farsang (1957)

  • Kemény Egon: Krisztina kisasszony (1959)

  • Kemény Egon: Szabad szívek  (1960)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (részlet, 1950)

  • Messager: Nászéjszaka (részletek,1957)

  • Offenbach: Brabanti Genoveva (részletek, 1959?)

  • Polgár Tibor: A szelistyei asszonyok (1950)

  • Oscar Straus: Búcsúkeringő (1959)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében (keresztmetszet,1960)

  • Johann Strauss: A denevér (1963; 1968 - Hungaroton)

  • Johann Strauss-hangverseny közvetítése a Csepeli Munkásotthonból - a zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából (1975)

  • Suppé: A szép Galathea (1964)

  • Szirmai Albert: Mézeskalács (részletek)

  • Tamássy Zdenkó: Csak a papa meg ne tudja (1950)

  • Visky András: Majd a Kati

  • Yvain – Bertha István: Legyen az öné – francia operett- dal- 

    és táncegyveleg (1950-es évek)



LUKÁCS ERVIN (Budapest, 1928 – Budapest, 2011)




  • Kacsóh Pongrácz: János vitéz (Hungaroton, 1961)

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban (koncertfelvétel a Csepeli Munkásotthonban, 1980)



MAKLÁRY LÁSZLÓ (Kecskemét, 1950 - )




  • Kálmán Imre: Marica grófnő (keresztmetszet, Budapest Művészház Kft.., CD 1994)

  • Huszka Jenő: Gül Baba (keresztmetszet)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (keresztmetszet, hanglemezen, Budapesti Operettszínház produkciója, 1988)



NAGY FERENC (Budapest, 1935 – Budapest, 2013)




  • Johann Strauss: A cigánybáró (részletek, 1974)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (1984)

  • Vincze Ottó: Operát Szmirnába (1982)

  • Kukely Júlia operett dalokat énekel: új felvételről (1982)



OBERFRANK GÉZA (Budapest, 1936 – Budapest, 2015)




  • Behár György: Melibea és Calista szerelme (1981)

  • Lehár Ferenc: Giuditta (1982)

  • Millöcker: Dubarry  (részletek, 1982)

  • Offenbach: Fortunio dala (részletek, 1982)

  • Ránki György: A furfangos csecsemő (1974)

  • Kincses Veronika és Molnár András új operettfelvételeiből (1982)



PÁL TAMÁS (Gyula, 1937 - )




  • Baranyi Ferenc: Fekete rózsa (1974)

  • Loewe: My Fair Lady (részletek, 1972)

  • Millöcker: A koldusdiák (teljes felvétel, az1980-as évek eleje)

  • Offenbach: A 66-os szám (1989)

  • Lehár: A cárevics (részletek)

  • Zeller: A madarász (részletek)



PÉCSI JÓZSEF (1874 – 1958)




  • Kálmán Imre: Ördöglovas (részletek)

  • Kálmán Imre: Tatárjárás (részletek)

  • Dunajevszkij: Új ház (részlet)



POGÁNY LÁSZLÓ (1920 – 1956)




  • Kacsóh Pongrác: János vitéz (részletek, 1956)



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28812018-09-08 23:48:11

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/3.



ERDÉLYI MIKLÓS (Budapest, 1928 – Budapest, 1993)




  • Horusitzky Zoltán: A fekete város (1969)

  • Offenbach: Brabanti Genoveva (részletek, 1973)

  • Offenbach: A férj kopogtat (részletek, 1973)

  • Offenbachtól szerzeményeiből egy-egy részlet: a Dunanan apó utazása; A sóhajok hídja; Kakadu (1973)

  • Planquette: A corneville-i harangok (keresztmetszet, 1960)

  • Ránki György: Muzsikus Péter új kalandja (1964)

  • Suppé: Boccaccio (1961)

  • Székely Endre: Vízirózsa (1962)



FERENCSIK JÁNOS (Budapest, 1907 – Budapest, 1984)




  • Johann Strauss: A cigánybáró (1961)



FISCHER ÁDÁM (Budapest, 1949 - )




  • Offenbach: A férj kopogtat (1977)



FISCHER SÁNDOR (Budapest, 1900 – Budapest, 1995)




  • Kókai Rezső: A fülemile (részletek, 1950)

  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél (1956)

  • Offenbach: Fortunió dala (1958)

  • Schubert – Berté: Három a kislány (1963)

  • Offenbach: A 66-os szám (1964)

  • Offenbach: Kakadu (részlet)



GYULAI GAÁL FERENC (Budapest, 1915 – Budapest, 1981)




  • Ábrahám Pál operettdalai (részletek, Qualiton)

  • Eisemann Mihály: Füredi Annabál (1959)

  • Fényes Szabolcs: Szombat délután (1956)

  • Fényes Szabolcs: Két szerelem (részlet)

  • Fényes Szabolcs: A királynő csókja  (részletek)

  • Fényes Szabolcs: Maya (1971)

  • Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt (1958; 1973)

  • Gyöngy Pál: Romantika pedig nincs (1963)

  • Kálmán Imre: Marica grófnő (részletek, Qualiton, 1965)

  • Loewe  - My Fair Lady (részletek, Qualiton, 1966)

  • Tamássy Zdenkó: Fő a vendég (1963)

  • Vincze Ottó: Budai kaland (részletek, 1962)



 GYULAI GAÁL JÁNOS (Budapest, 1924 – Budapest, 2009)




  • Bernstein: West Side Story) – musicalrészletek (Qualiton LP – 1967; rádió – 1970)

  • Gyöngy Pál – Bródy Tamás: Éva a paradicsomban (részletek, 1967)

  • Gyulai Gaál János: Mélyvíz

  • Gyulai Gaál János: Hét pofon (1970)



HIDAS FRIGYES (Budapest, 1928 – Budapest, 2007)




  • Behár György: Kakukkfióka (1968)

  • Dávid Gyula: Egy éj az Aranybogárban (1963)

  • Hidas Frigyes: Riviera (1965)

  • Hidas Frigyes: Az Asszony és az Igazság (1965)

  • Hidas Frigyes: Veronai haragosok (1969)

  • Kawan: Londoni szenzáció (1964)

  • Offenbach: Piaci dámák (1976)

  • Tamássy Zdenkó: Joe bácsi (1961)

  • Tamássy Zdenkó: Női különítmény (1967)



JANCSOVICS ANTAL (Orosháza, 1937 - )




  • Horusitzky Zoltán: Egyetlenegy éjszaka (1974)



JÁRMAI GYULA (Sopron, 1954 – Érd, 2002)




  • Lehár Ferenc: A vándordiák (Garabonciás) – részlet



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28802018-09-08 23:46:26

Folytatás



Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/2.



BRÓDY TAMÁS (Kolozsvár, 1913 – Budapest, 1990)




  • Ábrahám Pál: Hawaii rózsája (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: Bál a Savoyban (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: Viktória (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: Zenebona (részletek, 1966)

  • Ábrahám Pál: 3:1 a szerelem javára (részletek, 1966)

  • Behár György: Zátony (1971)

  • Behár György: Két kapitány (1975)

  • Bródy Tamás: Kulcs a lábtörlő alatt (1949)

  • Bródy Tamás: Balkezes bajnok (1954)

  • Bródy Tamás: Nílusparti randevú (1962)

  • Buttykay Ákos: Ezüstsirály (részletek, 1959)

  • Buttykay Ákos: Olivia hercegnő (részletek)

  • Csajkovszkij– Josef Klein: A diadalmas asszony (részletek)

  • Leo Fall: Sztambul rózsája (részletek)

  • Fall: Spanyol csalogány (részletek, 1957)

  • Fall: Az elvált asszony (1964)

  • Fall: Pompadour (1967)

  • Farkas Ferenc: A vők iskolája (1958)

  • Friml: Rose Mary (részletek, 1971)

  • Gilbert: Marinka, a táncosnő (részletek, 1957)

  • Gilbert: A bíborruhás asszony (részletek, 1957)

  • Gilbert: A hermelines nő (részletek,1957)

  • Hervé: Nebáncsvirág (1958)

  • Jacobi Viktor: Miami  (részlet)

  • Jones: San Toy (részletek, 1957)

  • Jones – Monkton: Gésák (1970)

  • Kálmán Imre: A bajadér (keresztmetszet,1962)

  • Kálmán Imre: A bajadér (részletek, Qualiton,1965)

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (1968)

  • Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (részletek, Qualiton, 1965)

  • Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (részletek, Qualiton, 1965)

  • Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő (keresztmetszet, 1976)

  • Kálmán Imre: Josephine császárné (keresztmetszet,1982)

  • Kemény Egon: Valahol Délen (1957)

  • Kemény Egon: A messzetűnt kedves (1964)

  • Künneke: Lady Hamilton (részletek, 1959)

  • Lehár Ferenc – Rékay Miklós: Az első szívdobbanás (1955)

  • Lehár Ferenc: A vándordiák (1958)

  • Lehár Ferenc: Paganini (keresztmetszet, 1958)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy (keresztmetszet, 1959)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa (részletek, 1960)

  • Lehár Ferenc: Éva (keresztmetszet, 1965)

  • Lehár Ferenc: Giuditta (részletek, 1968)

  • Lehár Ferenc: A kék mazúr (keresztmetszet,1965)

  • Lehár Ferenc: Frasquita (keresztmetszet, 1965)

  • Lehár Ferenc: A cárevics (részletek, 1966)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa (1971)

  • Lehár Ferenc: Szép a világ (1974)

  • Lehár Ferenc: Hercegkisasszony (részletek, 1976)

  • Lehár-emlékest a szerző halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Rádió 6-os stúdiója (1973)

  • Miljutyin: Nyugtalan boldogság (1951, 1959)

  • Miljutyin: Juanita csókja (1960)

  • Miljutyin: A cirkusz csillagai (1962)

  • Millöcker: Dubarry (részletek, 1972)

  • Millöcker: Gasparone (keresztmetszet, 1972)

  • Millöcker: A szegény Jonathán (részletek, 1974)

  • Nádor Mihály: A babavásár (részletek)

  • Offenbach: Banditák (részletek, 1960)

  • Offenbach: A szép Heléna (1965)

  • Offenbach: A varázshegedű (1969)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő (1970)

  • Offenbach: A sóhajok hídja (1976)

  • Offenbach: Kékszakáll (1978)

  • Polgár Tibor: Furfangos özvegy

  • Ránki György: Hölgyválasz (részletek,1962)

  • Schubert-Berté: Három a kislány (keresztmetszet, Qualiton, 1962)

  • Oscar Straus: Varázskeringő (részletek)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében (1966)

  • Johann Strauss: A királyné csipkekendője (1967)

  • Suppé-est a Rádió 6-os stúdiójában (1974)

  • Szenkár: Tavasz a fővárosban (részletek)

  • Szirmai Albert: Tabáni legenda (részletek, 1957)

  • Szirmai Albert: Táncos huszárok (részletek, 1959)

  • Szirmai Albert: Alexandra (részletek, 1961)

  • Szirmai Albert: Mágnás Miska (keresztmetszet,1961)

  • Vincze Ottó: Boci-boci tarka (1954)

  • Vincze Zsigmond: A hamburgi menyasszony (részlet)

  • Visky András: Hozzányúlni tilos!

  • Zeller: A bányamester (részletek, 1964)

  • Zeller: A madarász (részletek, 1972)

  • Házy Erzsébet új operettfelvételei (részletek1976)

  • Kincses Veronika új operettfelvételeiből (részletek, 1979)

  • Kalmár Magda operettdalokat énekel, új felvételről (1979)

  • Melis György operettdalokat énekel , új felvételről (1980)



 Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28792018-09-08 23:39:14

Magyar karmesterek operett stúdiófelvételei a rádióban (1949-től):



(A cím megnevezése mellett zárójelben a rádió-bemutató évét tüntettem fel.)



Igyekeztem az áttekintést minél teljesebb körűvé tenni: bizonyos koncert- és hanglemezfelvételekkel bővítettem az alábbi név- és címtárat.



VI/1.



BÁNFALVY MIKLÓS (Rozsnyó, 1900 - ?)




  • Bánfalvy (Beck) Miklós: Pozsonyi lakodalom (1957)

  • Buday Dénes: A csodatükör (részletek, 1962)

  • Huszka Jenő: Aranyvirág (részlet)

  • Kálmán Imre: Az ördöglovas (részletek)

  • Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony (részletek)

  • Scserbacsov: A dohányon vett kapitány (részletek, 1956)

  • Johann Strauss: Karnevál Rómában (részlet)



BEHÁR GYÖRGY (Budapest, 1914 – Budapest, 1995)




  • Huszka Jenő: Aranyvirág (részletek, 1969)

  • Huszka Jenő: Mária főhadnagy (részletek, 1969)



BLUM TAMÁS (Budapest, 1927- Zürich, 1992)




  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban (1963)

  • Sullivan: Esküdtszéki tárgyalás (1965)

  • Sullivan: A Fruska (1973)



BOLBERITZ TAMÁS (Budapest, 1940 - )




  • Operettrészletek  - Ilosfalvy Róbert új felvételei (km. az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (1982)



- Huszka Jenő: Mária főhadnagy - Nagy árat kér a sors a boldogságért



- Lehár Ferenc: A mosoly országa - Vágyom egy nő után

- Lehár Ferenc: Friderika - Ó lányka, ó lánykám 

- Kálmán Imre: Ördöglovas - Ma önről álmodtam megint

- Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő - Egy drága szempár

- Kálmán Imre: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

- Kacsóh Pongrác: Rákóczi megtérése
 



BREITNER TAMÁS (Budapest, 1929 – Pécs, 1991)




  • Behár György: Éjféli randevú (részletek, 1967)

  • Csajkovszkij– Josef Klein: A diadalmas asszony (részletek)

  • Hervé: Lili (1972)

  • Horváth Jenő: Kénytelen mulatság (1973)

  • Kálmán Imre: Marica grófnő (1976)

  • Kálmán Imre: A cigányprímás (keresztmetszet, 1964)

  • Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya (1983)

  • Kálmán Imre-operettest közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1979)

  • Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (keresztmetszet, 1964; Qualitonnál is)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem (keresztmetszet,Qualiton,1965)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy – hangversenyszerű előadás a Rádió 6-os stúdiójában (1975).

  • Lehár Ferenc : A víg özvegy – hangversenyszerű előadás közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978)

  • Lehár-est közvetítése az MN. Művelődési Házában (1981)

  • A Magyar Rádió Lehár-estjének közvetítése a Pesti Vigadóból (1985)

  • Lendvay Kamilló: A három testőr (1963)

  • Lendvay Kamillo: Knock out (1969)

  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél (1978)

  • Offenbach: Párizsi élet (1980)

  • Offenbach: Szökött szerelmesek (1981)

  • Offenbach-est  közvetítése a Rádió 6-os stúdiójából (1974)

  • Offenbach-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1977)

  • Planquette: A corneville-i harangok (1971)

  • Planquette: Rip van Winkle (1968)

  • Sárközy István: A szelistyei asszonyok (1983)

  • A Rádió Johann Strauss-estjének közvetítése a József Attila Színházból (1973)

  • Johann Strauss: Ezeregyéjszaka (részlet)

  • Johann Strauss: A cigánybáró (keresztmetszet, Qualiton, 1967)

  • Johann Strauss: Bécsi vér (1976)

  • Sullivan: A mikádó (1968)

  • Sullivan: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja (1975)

  • Suppé: Pajkos diákok (1966)

  • Suppé-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978)

  • Szirmai Albert: Rinaldó (részletek, 1965)

  • Szirmai Albert: Mexikói lány (részletek, 1965)

  • Szolovjev – Szedaj: Ballada az apáról és fiúról

  • Vincze Ottó: Kedves rokonok (1972)

  • Zeller: A madarász (részlet)



Folytatom


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28782018-09-08 11:11:37

A Dankó Rádió délelőtt sugárzott operettműsora a mai születésnapos Kincses Veronika köszöntésével kezdődött: Ebből az alkalomból a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya kiválasztotta a Művésznőnek a rádióban készült sok operettfelvétele közül az alábbit, melyből következtek részletek:



Kálmán Imre – Julius Brammer, Alfred Grünwald – Szenes Andor/Szenes Iván: A montmartre-i ibolya



A Rádió Dalszínházának a  bemutatója: 1983. január 1., Kossuth rádió 20.30 – 22.00 



Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás.



- Violetta dala (Kincses Veronika)



- Bevezető kórus és jelenet (Molnár András, Póka Balázs, Rozsos István, Kincses Veronika, Énekkar)



- Ninon dala: „Ma, ha egy asszony kissé szép…/Carambolina, Caramboletta”  (Kalmár Magda és Énekkar)



- Violetta belépője: „Az én dalom egy egyszerű dal…”  (Kincses Veronika)



- Raoul és Violetta kettőse és kórus-együttes: „Ninon, Ninon! Én ébren álmodom...” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Molnár András, énekkar) 



Ezt a blokkot további operettrészletek követték:



Fényes Szabolcs: Maya – Nyitány (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai Gaál Ferenc) - 1971



Kálmán Imre - Julius Brammer, Alfred Grünwald – Liptai Imre/Kulinyi Ernő: A cirkuszhercegnő  




  • Mr. X belépője:„Trombita zeng és pereg a dob…/Egy drága szempár ragyog igézve rám…”  (Domoszlay Sándor)

  • Fedora belépője: „Mindig a régi dal…Toujours pour l’amour” (Szóka Júlia)

  • Mabel és Tóni vidám kettős: „Induljunk, van egy hely…” (Oszvald Marika, Dániel Gábor)

  • Fedora és Mr. X. szerelmi kettős: „Te meg én, te meg én, csak ölelj, kicsikém…” (Kalocsai Zsuzsa, Jankovits József)

  • Huszárinduló: „Kislány vigyázz! Csókra szomjas a huszár, minden ablakot bezárj (Bozsó József)



A Túl az Óperencián műsorát ma délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és online, az internetes elérhetőségeken.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10882018-09-08 10:30:06

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  





Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:




  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)



Kincses Veronika - Portré



„Haragosok nélkül?”



A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.



Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.

1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.



„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...



Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)



1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.



Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”



Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.



Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.



„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”



A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”



Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.



Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.



Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?



SZOMORY GYÖRGY







Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert


A nap képe • 20882018-09-08 10:24:08

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  





Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:




  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)



Kincses Veronika - Portré



„Haragosok nélkül?”



A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.



Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.

1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.



„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...



Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)



1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.



Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”



Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.



Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.



„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”



A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”



Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.



Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.



Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?



SZOMORY GYÖRGY







Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert

 


Operett, mint színpadi műfaj • 36942018-09-08 08:28:27

CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ-KRITIKA



MAGYAR IDŐK, SZEPTEMBER 7. PÉNTEK 11:16 2018. 09. 07. 13:15



„ÉLJEN AZ IGAZ SZERELEM!”



„KLASSZIKUS OPERETTET HOZTAK A KECSKEMÉTIEK A VIDÉKI SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁRA”



B. Orbán Emese



Javában zajlik a Vidéki Színházak Fesztiválja a Pesti Magyar Színházban. A részt vevő nyolc vidéki társulat mindegyike olyan erős darabbal érkezett a megméretésre, hogy igazán nem lesz könnyű dolga az öttagú zsűrinek. A Kecskeméti Katona József Színház Kálmán Imre leghíresebb, legtöbbet játszott operettjével, a Csárdáskirálynővel szállt be a versenybe.



[…] A végére hagytam, ami egyáltalán nem tetszett: a vége.



Kálmán Imre az első világháború kitörésekor abbahagyta az 1914 tavaszán elkezdett munkát. „Nem tudok zenét szerezni akkor, amikor… a fronton egymást öli a világ” – nyilatkozta, és csak egy év múlva, Lehár Ferenc biztatására folytatta. Kálmán Yvonne, Kálmán Imre lánya is többször kifogásolta például Kerényi Miklós Gábor 2009-es rendezésével kapcsolatban a háborús motívumokat, illetve azokat a karaktereket, amelyek nem szerepeltek az eredeti műben, például a mankós katonák, illetve az Orfeumba beállító sebesült Schulteis.



Nem igazán értem, miért nem tudott ellenállni Béres Attila a kísértésnek, miért kellett megdöbbenteni a már-már eksztázisban lévő közönséget a gépfegyverropogással, az aláhulló vércseppekkel, az előbb még vidáman daloló, földre rogyó teljes szereplőgárdával, ennek a jelenetnek a többszöri megismétlésével. Értjük mi az utalást, de nem biztos, hogy kellett ez ide. Valahogy nem esett jól…



Hadd idézzem Kálmán Yvonne szavait: „Soha nem volt apám szándéka, hogy a Csárdáskirálynő háborús darab legyen, ez a show a szerelemről szól.” Ennek szellemében én is a mű eredeti munkacímével zárom írásomat: Es lebe die Liebe, vagyis Éljen a szerelem!



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7702018-09-07 21:55:57

Ma 105 éve született a jeles magyar tenorista, Járay József



Járay József (külföldön Josef vagy Giuseppe Járay; eredeti nevén Jambrits József) (Nagygencs, 1913. szeptember 7.  – Budapest, 1970. október 1.)






  • Magyar Szárnyak, 1942. február 15. (4. szám)



"A REPÜLŐSZAKASZVEZETŐ CAVARADOSSIT ÉNEKEL"



Zsúfolt az Operaház nézőtere, az élmény várakozásának kellemes izgalma fűti a díszes közönséget, amelynek soraiban feltűnően sok a repülőegyenruha. Bizonyára feltűnt az Operaház pénztáránál is, hogy a karzati ülőhelyekre igen sok repülőaltiszt váltott jegyet, úgy rohanták meg a Tosca előadását, mint annakidején a diákság Környey Béla felléptekor.

A zsibongó nézőtéren mellettem egy ősoperázó lelkes izgalommal mondja:

Failoni szerint is nagy tehetség! ... ... A színlap ezt mondja a mostani Tosca-előadásról:

Cavaradossi . . . Járay József. Felmegy a függöny. A templomi színben új Cavaradossi áll előttünk. Nem alacsony, fujtatósalakú, pipiskedő Cavaradossi, hanem: magas, nyúlánk, szélesvállú, keménykötésű, fiatal férfi. Gesztusai, mozgása, színészkedése, mind-mind férfias erőt áraszt.

A hangja pedig! Diadalmasan szárnyal, a fiatalság elpusztíthatatlan életerejével cseng. Lágy, mégis zengően színes, a felsőbb régiókban sem veszti el rugalmasságát, biztonságát. Ragyogó fényű, melegtónusú, tisztán csengő, szívnek szóló töretlen lírai tenor, amelyhez hasonlatos igen kevés van. Mind jobban beférkőzik az ember szívébe, veresre tapsoljuk a tenyerünket, percekig. És mikor a levéláriára kerül a sor, kétszer ismételtetünk. Tombol a taps, a zsúfolt nézőtér egy emberként ünnepli az Operaház új, fiatal tenoristáját, ünnepli a tehetséget. Rajongásig szeretik.

Hát: Sikerült! Járay József repülő-szakaszvezetö kivételes tehetségével keresztülvágta magát a nehézségeken: Cavaradossit énekli már a m. kir. Operaház színpadán.



Tisztjei, elöljárói, minden bajtársa testvéri szeretettel drukkolt neki évekig, énekművészete fejlődésének minden állomásáról tudtak és most, hogy sikerült a csúcsra eljutnia, nagy büszkeséggel tekintenek fel reá. Vérünkből való marad, más talán eltitkolná, de ő igaz büszkeséggel mondja:



— Soha nem mérhetem fel magam Saljapinnal, de ha ő büszke lehetett arra, hogy zsákhordó volt valaha, volgamenti munkás, én még büszkébb vagyok, hogy a légierők szakaszvezetőjéből lettem operaénekes!



 Négyszer énekelte már Cavaradossit az Operaházban, egyre fokozódó sikerrel. Az egyik Tosca-előadást a rádió is közvetítette. Az előadást viaszlemezre vették fel és két nappal később sugározták szét.

Így legalább hallhattam — mondja Járay — önmagamat. Ez a mód a legjobb ellenőrzés, önkritika.

 



Interjú



"Járay József repülőkatona lesz"



Teréz körúti legénylakásában beszélgetek hosszasan Járay Józseffel, a M. kir. Operaház tagjával. Egyszerűen, őszintén nyíltan, repülő a repülővel:



— Előbb azt mondd el, hogyan lettél repülő.

Feláll, megropogtatja magát:



— Gyerekkoromban kaptam meg a »repülőbetegséget«. Tudod: Nagygencsen lakunk. Gencs szinte Szombathely már, annyira összenőtt vele. A szombathelyi repülőtér éppen az apám vendéglőjéhez van közel. Gyerekkoromban minden időmet a repülőtérnél töltöttem. Nap mint nap felszálltak, repültek, jöttek, mentek a gépek. Magától értetődő volt, hogy repülő leszek.

— Hát az éneklés?

Jót nevet:

— Éneklés? Ugyan, ki gondolt arra! ... Nálunk szinte családi betegség a jó hang. Az édesapámnak — pedig hatvanon túl van már — olyan tenorja van, hogy még én is irigylem. Öten vagyunk testvérek, — három fiú, két leány — valamennyien jól énekelnek. Minden testvérem sokra vinné az éneklésben.



Járay egy ideig akadémista volt, azután került a székesfehérvári repülőtérre.

— 1929-ben lehettem végre repülőkatona, a székesfehérvári motorszerelő szakiskolába kerültem. Mindig pilóta akartam lenni, a körülmények tettek szerelővé. Megtanultam, hogy a jó szerelő van annyi, sőt néha több, mint a jó pilóta. Szerettem a gépeket, meg is ismertem tövéről-hegyéig valamennyit. Mindenem volt a gép, meg a motor.



Megkérdezem, hogy hát az éneklés hol marad?

— Az éneklés?... Nem énekeltem én többet, mint a bajtársaim. Az ördög gondolta, hogy az éneklés fontosabb lesz számomra, mint a gépszerelés ...



»Vágyom egy nő után ...«



— Lassan-lassan megismertek arról az oldalamról is, hogy jó hangom van. Fiatal, 19 éves ember voltam, divat volt akkor a Mosoly országából a »Vágyom egy nő után!« Hát ez volt az én kedvenc dalom.

— Most érzem csak, hogy milyen lélekmelegítő szokás az a fehérvári repülőtéren, hogy a szakiskola növendékei sűrűn műkedvelőznek. Mi is azt tettük, egyszer engem is fölléptettek. Hogyan-hogyan nem: sikerem volt, nemcsak növendék- bajtársaim, hanem tisztjeim és elöljáróim is felfigyeltek rám. Persze, akkor még nem volt arról szó, hogy énekelni tanuljak.



Egyre jobban belemelegszik az emlékekbe:



— Öt esztendeig szolgáltam Székesfehérváron. Velem szolgált az ökölvívás két bajnoka: a világbajnok Haranghi és Szigeti.



Repülőszerelőből sportbajnok



Itt egy kicsit eltérünk az énekléstől, zenétől, mert Járay József szakaszvezető akkoriban többre becsülte a sportot az éneklésnél:



— Versengve sportoltunk. Én összeszedtem vagy kétszázötven díjat, érmet. Atletizáltam, az atlétika minden ágát műveltem, Haranghiék még az ökölvívást is megkedveltették. Annyira szerettem az atlétikát, hogy komoly versenyeken értem el jó eredményeket. Megnyertem a Dunántúl dekatlonbajnokságát — második lettem az országos viadalon — és úgy nyertem meg, hogy a dunántúli bajnokságot ma is én tartom.



— Milyen jó most, — mondom — hogy komolyan sportoltál. Téged jóidéig nem fenyeget az a veszély, hogy elpuhulsz és nem tudsz majd teljes illúziót kelteni az Opera színpadán.



Újabb nevetés:

— Hát ez a veszedelem valóban nem fenyeget. Rendszeresen tornászom, reggelenként jóidéig árnyékbokszolok. Tudom, hogy nemcsak a hang, hanem a színpadi megjelenés is érték, amelyre vigyázni kell.



Nagyszerűen kisportolt alakja van. Deltaizmai ma is olyanok, mint a sportbajnokoké.

— No, te sem hízol el!

— Én ugyan nem! Megmaradok sportembernek . ..



Közbevetem, hogy az előbb arról beszélt, hogy az énekesnek nemcsak a hangjára, hanem az alakjára is vigyázni kell.

— Természetesen, — mondja — hiszen az operaénekesség nemcsak éneklésből, hanem színészi munkából is áll.

— A hangodra hogyan ügyelsz?

— Nagyon. Hiába vagyok tehetség, ha hangom közben elromlik. Az operakultusz, a zenevilág, a közönség mindig csak a töretlen értéket kedveli. Nincs és nem lehet elnézés, mindig tökéleteset kell adni. Érthető hát, ha ügyelek magamra. A hangom mindenem. Nem iszom hát, nem cigarettázom, nem üldögélek füstös helyeken.

Visszakanyarodunk a repüléshez. Megkérdezem, hogyan indult el énekesi pályája a repülőszakaszvezetőségtől?



Járay a századkürtös



— Hát nemcsak szerelő voltam én, hanem kürtös is. Nézd!



Mutat egy képeslapból kivágott képet. A kép azt a jelenetet ábrázolja, hogy az Endresz és Bittay koporsóját hazahozó gyászvonatot díszben felsorakozva fogadják a székesfehérvári pályaudvaron a repülőkatonák.



— Ezt a képet miért tetted el?

— Mert rajta vagyok. Látod a kürtöst, amint éppen fújja? Hát ez a kürtös vagyok én!... Valahányszor díszszemle volt vagy kivonulás, én kürtöltem. Amikor Horthy Miklós kormányzó urunk vagy Gömbös Gyula látogattak el hozzánk, én fújtam a díszjelet. Meg amikor templomba mentünk vasárnap, én fújtam a századnak talp alá valót: Tattararatta-ratta-ta-ti — ratta-tatta-ta!...

— Az sem ártott.

— Nem bizony, jó tüdőgyakorlat volt a kürtölés!



Ötesztendei szolgálat után került Szombathelyre.

— Tudod, már Székesfehérváron kezdtem »kinőni magam«. Egyszer nyáron Balatonszabadiban üdültünk bajtársaimmal, amikor meglátogattak bennünket a regősök. Velük volt Lugosi, a tárogatóművész. Akkor kaptam kedvet a nyilvános szerepléshez. Lugosinak elénekeltem egy két dalt és megkértem: mondja meg őszintén, mit tart rólam. Azt felelte, hogy szerinte igen jó volna, ha képezném magam.

— Parancsnokaim is ugyanezen a véleményen voltak. Emlékszem: egyszer Székesfehérváron bemutatták a Cigánybárót. Akkor már a városban is volt »nevem«, kijöttek a repülőtérre és felkértek, hogy énekeljek el a darabban egy betétet. Fráter Tibor őrnagy úr volt akkor az intézet parancsnoka. Tőle kaptam engedélyt a nyilvános szereplésre.

— Eredj, fiam, mondotta, többet tudsz te már annál, hogy csak a fehérváriaknak énekelj!...

— Akkoriban — folytatja — már több nyilvános szereplésem volt és mindenütt repülő szakaszvezetöi egyenruhában énekeltem, ebben az operettben énekeltem először civilruhában.

— Azután?



»Tisztjeim segítettek énekesi pályámon«



Elgondolkozik:

— Azután Szombathelyre kértem áthelyezésemet. Azért Szombathelyre, hogy közelebb legyek a szüléimhez és a városi zeneiskolában tanulhassak. Tisztjeim mindent megtettek a kedvemért. Olyan könnyű beosztást kaptam, hogy énektanulmányaimat folytathattam. Reggel nyolctól kettőig volt elfoglaltságom az irodán — én kezeltem a parancsokat, utasításokat, sokszorosító gépet — délután zavartalanul tanulhattam. A zeneiskola hangversenyein egyre többször szerepeltem, már a lapok is kezdtek írni rólam.

— Azután eljött az idő, hogy Pestre vágytam. Szüleim nem akartak elengedni, nem bíztak abban, hogy viszem majd valamire. Parancsnokaim pedig biztattak, mindent elkövettek, hogy megkapjam a pesti áthelyezést.

— Budapesten jó beosztást kaptam, az anyagszertár fegyverműhelyében dolgoztam eleinte, azután irodába osztottak be.



Elérzékenyedik:

— Boldogult jó Magjerek László főhadnagy úr volt az első segítőm Budapesten. Mindent elkövetett, hogy bejuthassak a Zeneművészeti Főiskolára. Ha elcsüggedtem, bátorított. Mindig azt mondta: — Fiam, te tehetséges énekes vagy! Csak szorgalom és kitartás kérdése, hogy megtaláld a számításodat!...

— Vitéz Barna Kornél százados úr volt a másik segítőm. Úgy bántak velem, mint a saját testvérükkel, vittek, segítettek előre. Nekik köszönhetem elsősorban, hogy most itt vagyok és nem tudom meghálálni nekik, hogy segítettek.



Egy »őrmester« tenorja »mérsékelt  sikert« arat.



Járay József repülőszakaszvezetői egyenruhában jelentkezett próbaéneklésre a Zeneművészeti Főiskola felvételi vizsgáján. Az egyik nagymultú pesti lap két sorban ennyit írt róla:



»Jelentkezett egy őrmester is, de tenorjának csak mérsékelt sikere volt«.



— A főiskolán — folytatja Járay — Székelyhidy Ferenc növendéke lettem. El nem tudom mondani, milyen féltő szeretettel, mennyi odaadással nevelt, tanított. Életem végéig hálás leszek neki.



Azután leszerelt, az énekművészet teljesen elhódította a repüléstől.

— Ma nyugdíjas repülőszakaszvezető is vagyok — mondja nevetve.



Cavaradossi után Mantuai herceg



Éppen nyílik az ajtó, jön a pénzespostás és hoz negyvenvalahány pengőt, Járay József repülőszakasz vezető februári nyugdíját.



— A vége az volt, hogy felvettek az operai tanszakra. Sokat és lelkiismeretesen tanultam. Nehéz munka volt, de — sikerült. Tavaly június végén vizsgáztam, a vizsga napján szerződtetett Márkus László igazgató urunk az Operához. Cavaradossit már négyszer énekeltem, a közeljövőben valószínűleg bemutatkozom a Rigolettóban is.



Megkérdezem: mi a legnagyobb élménye eddig?

— Az, hogy drága jó nagyanyám hat kilométernyire lakik szüleim házától. Amikor megtudta, hogy a rádió közvetíti operai fellépésemet, gyalog ment a kemény hidegben édesapámékhoz, hogy rádión meghallgathasson.



 



Eddig tart az interjú Járay Józseffel, akit segítő szeretettel vesz körül a főváros zenei élete. Csaknem minden estéje foglalt. Ha nem az Opera színpadán énekel, hangversenyekre van meghívása. Mint hallom, az Operaházban is különös szeretettel veszik körül. Érthető, hiszen szinte példanélküli, hogy a Zeneművészeti Főiskola növendékét a vizsga napján szerződtessék és alig háromhónapi foglalkoztatás után mindjárt vezetőszerepet énekeltessenek vele az Operaház színpadán ...



Raczkó Lajos.





Járay József mint Pinkerton


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28772018-09-07 21:43:32

Pótlólag, a  Dankó Rádió mai operettműsorából említem:



Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska



Két rádió stúdiófelvételről szólaltak meg részletek:



I. MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekarát vezényli Sebestyén András – 1969



Zentai Anna, Palcsó Sándor:  „Hoppsza, Sári, hoppsza, hó, jaj, de édes, ja, de jó, minden napra egy forduló …”



Andor Éva és az MRT Énekkara:Megülni a paripa hátán… Nyergelj már! Nyargalj már!...”



Andor Éva és Korondy György : Azt hittem egyszer, hogy a szíve már az enyém…/A nő szívét ki ismeri, ezer csodával van teli…  Isten veled, búcsúzni fáj, tündéri álomkép…”



 



II. MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekarát vezényli Bródy Tamás - 1961



Zentai Anna és Szabó Miklós:Cifra szőre nincs a lónak… /Csiribiri-csiribiri kék dolmány, attól kezdve fittyet hány….”



 Zentai Anna és Szabó Miklós: „Így mulatok, úgy mulatok…. /Cintányéros cudarvilág, iszunk egy kortyocskát…”


Operett, mint színpadi műfaj • 36932018-09-07 21:27:43

"Például Huszka Bob hercegéből vagy a Mágnás Miskából nincs egy olyan zenekari anyag partitúrával, ami bizonyosan egyezik a szerző eredeti írásával. "



 Persze azért ha olyan zenekari szólamanyagból ból játszik - játsszana az Operettszínház zenekara, mint amilyen kiváló zenekari hangzást produkált anno mondjuk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a Bob herceg (1965 - Sebestyén András - Németh Marika, Ágai Karola, Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Palócz László, Kovács Péter) vagy a Mágnás Miska (1961 - Bródy Tamás - Gyurkovics Mária, Zentai Anna, Bartha Alfonz, Szabó Miklós vagy később: 1969 - Sebestyén András - Andor Éva, Zentai Anna, Korondy György, Palcsó Sándor)  operettfelvételén, akkor nincs, nem lehet, nem lesz hiányérzete a közönségnek az Operettszínházban. - A Dankó Rádióban éppen ma hallhattunk kitűnő részleteket a Mágnás Miska mindkét rádiófelvételéről!  Nagyszerű zenekari anyag mindkettő! 



Persze igaza van Lőrinczy Györgynek abban, hogy szerzői előírásokat tükröző, autentikus partitúrával (is) rendelkeznie kell(ene) a teátrumnak - amiből elkészíthetnék a minőségi zenekari játszáshoz mindenkor szükséges hangszerszólamok teljes kottaanyagát is. Hogy az előadások zenekari hangzása minden kényes ígényt kielégítsen s egyben hű maradjon a zeneszerző szándékához: a megálmodta, leírta partítúrához.



Egyébként ha olyan gondjai vannak az Operettszínháznak, hogy nem elégedettek a rendelkezésükre álló zenekari kottaanyaggal, kérjék ki a Rádiótól azokat a hangszerszólam-kottákat, amelyekből  az ismert, nagyszerű rádiófelvételek során játszott a rádiózenekar s amely felvételekről nap mint nap hallunk szép részleteket a Dankó Rádió operettműsorában -  azoknak nemcsak ének-, de minőségi zenekari hangzásában (is) gyönyörködhetünk!


Operett, mint színpadi műfaj • 36912018-09-07 13:53:12

Idézek Lőrinczy György pályázatának – „5 . A ZENEKAR”  - fejezetéből bekezdéseket. 



(a kiemelések tőlem származnak.)



„Makláry László zeneigazgató 2019 végéig vállalja a Színház zenei vezetését. Zeneigazgató úr javaslatát elfogadva, 2020. január 1-től a zeneigazgatói feladatokat kinevezésem esetén Silló István, a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója venné át. Silló karnagy úrral való megbeszéléseinken az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennünk.



Az elmúlt évtizedekben a zenekari felállásból eltűnt a 2. oboa, 2. fagott és a 4. kürt szólamok megszólalása a nagyoperettekben. Számunkra elvi kérdés, hogy mint az Operában Erkelnél és Bartóknál, úgy a nagyoperettekben Kálmánnál és Lehárnál is szólaljon meg minden leírt hang, annyi a hangszeren, amennyire a szerző írta. Ennek megvalósítását vagy a jelenlegi zenekari struktúra minimális átszervezésével, vagy optimális esetben néhány státusz megnyitásával fogjuk elérni. Ezen felül a színház énekkarának szólamarányait is az évek előrehaladtával közelíteni kell az optimálishoz.



A Budapesti Operettszínház zeneigazgatója koordinálja és vezeti az egész színház zenei életét. Mivel ez egy igen sokoldalú feladat, ezért segítőtársak nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Szabó Mónika karigazgató, Takátsy Tamás zenekari igazgató, Mihalics János vezető korrepetítor továbbra is változatlan formában folytatná munkáját. Dinyés Dániel első karnagy dolga lenne a teljes operett-repertoár napi szintű kézben tartása, az előadások szakmai színvonalának ellenőrzése, az esetleges zongorás, illetve szükség esetén zenekaros próbák kiírása, egyszóval ő lenne az operett tagozat zenei vezetője. Szándékunkban áll Dinyés karnagy úr mintájára létrehozni ugyan ezt a posztot a musical tagozatnál is. A színház kiváló karmesterét, Bolba Tamást kérjük fel erre a posztra. Szinte teljesen természetes elvárás a két kolléga felé, hogy a gondozásukra bízott tagozatok teljes repertoárját, mint karmesterek is napi szinten birtokolják. Természetesen a fent felvázolt munkastruktúra a két karnagy vonatkozásában nem azt jelenti, hogy nincs átjárás a két műfaj között, sőt.



Mint ahogy sok esetben a szólisták között, úgy a karmesterek esetében is természetes az „átjárás” a műfajok között. A szereposztások megalkotásánál, az egyes előadások véleményezésénél minden vezető véleményére, „fülére” szükség van. A zeneigazgató koordinálja a két tagozat zenei irányítását, és karmesterként napi szinten, mintegy beugrás készen birtokolja a színház teljes repertoárját. A két tagozat zenei vezetői megbízatása 2019. szeptember 1-től lesz esedékes.



Hála a Budapesti Operettszínház utánpótlás képzési szisztémájának, a szólisták terén rendelkezésünkre állnak tehetséges, agilis pályakezdők, illetve már némi rutinnal rendelkező fiatal szólisták. Karmester-utánpótlás viszont sajnos alig van. Ezért szándékunk szerint mihamarabb el kell kezdeni a potenciális utánpótlás felkutatását. Ezt egy projekt – ösztöndíj rendszerben képzeljük el, miszerint egy-egy új darab bepróbálásának folyamatában az ösztöndíjas, mint a bemutatandó darab zenei vezetőjének asszisztense vesz részt a próbafolyamatban, jelen van a zongorás összeénekléseken, majd a próbatermi, és színpadi zongorás próbákon, és zenekari próbákon. Mint karmester, tevőlegesen vezet minden próbahelyzetben egy-egy próbát, sikeres együttműködés esetén egy színpadi zenekaros összpróbát, és különlegesen sikeres helyzetben néhány előadást is lebonyolíthat. Ezt az ösztöndíj rendszert a Zeneakadémiával karöltve, vagy – amennyiben nem fogadóképesek – az akadémia nélkül képzelem el.



A kottatárral és a zenei archívummal is lesznek teendőink. A musicalek kottái általában rendben vannak, hiszen a szerzők nagy része saját maga gondozza a kottákat, illetve a jogi képviselőjük is naprakész ezen a téren is. Ez nem mondható el a magyar operettek nagy többségéről. Kálmán és Lehár hagyaték körültekintően gondozott, de egyéb operett szerzőink kottái környékén a teljes káosz uralkodik. Például Huszka Bob hercegéből vagy a Mágnás Miskából nincs egy olyan zenekari anyag partitúrával, ami bizonyosan egyezik a szerző eredeti írásával. És a sort folytathatnánk tovább az Eisemann-életműnagy részével, Zerkovitz Bélával, stb.  Ezért a Budapesti Operettszínháznak – mint a 58 műfaj nemzeti letéteményesének – akár az EMB-vel, az NKA-val és a Színházi Intézettel összefogva, akár saját erőből évek hosszú sora alatt fel kell kutatni ezeknek a műveknek minden elérhető kottáját, és ki kell adni, de minimum létre kell hozni ezeknek a műveknek a facsimile, vagy legalábbis az eredetihez legközelebb álló megfelelőjét.”


Operett, mint színpadi műfaj • 36902018-09-07 13:06:31

Lőrinczy György közzétette pályázatát



Legfontosabb céljait pályázata végén tizenkét pontban foglalta össze a jelenlegi főigazgató:




  1. A repertoár további gazdagítása és színesítése, a kormányzati kulturális tendenciák figyelembevételével.

  2. Új magyar előadások létrehozása, elfeledett operettek, kevésbé ismert operett szerzők műveinek bemutatása, átdolgozott librettókkal, újra hangszerelve.

  3. A zenei színvonal további emelése, a rendező és a zenei vezető egyenrangú alkotótársként való kezelése.

  4. Előadásainkban a XXI. század elvárásaihoz és a nézők megnövekedett igényeihez igazodó korszerű látványvilág és kiváló minőségű hangzás megteremtése.

  5. Az operett műfaj és a színház tudományos történeti feldolgozása, együttműködésben a Kálmán Imre Kutatóközponttal.

  6. Színházpedagógiai, színházi nevelési program elindítása az előadásokhoz kötődően.

  7. A színház működésének további racionalizálása, az intézmény iránti elkötelezettség erősítése a háttérdolgozók körében is, a bérek rendezése kormányzati segítséggel.

  8. A belföldi és külföldi vendégjátékok strukturális újragondolása, új partnerek, városok, országok bevonása.

  9. A zenés színész- és rendezőképzés megújított alapokra helyezése, a zenés színházi menedzserek, szakírók képzésének kezdeményezése.

  10. Különböző társadalmi háttérrel rendelkező, új nézői csoportok megszólítása.

  11. A színház gazdálkodási kérdéseire a széles közönségréteget megszólító nemzeti intézménytől elvárt, de rugalmasságot biztosító válaszok megtalálása.

  12. A kommunikációs stratégia folyamatos, a trendekhez igazodó alakítása.


Operett, mint színpadi műfaj • 36892018-09-07 13:03:28

Lőrinczy György főigazgató pályázatáról



A Budapesti Operettszínház minden dolgozója hivatalos arra a jövő keddi rendkívüli társulati ülésre, amelyre a színház vezetésére pályázó jelölteket is várják. A jelenlegi főigazgató korábban kijelentette, csak a társulat támogatása esetén marad ringben.



Kiss B. Atilla újbóli megkeresésünkkor nem kívánt nyilatkozni lapunknak, annyit azonban elmondott, hogy pályázatát a döntésig nem tervezi nyilvánosságra hozni, továbbá cáfolta azon értesüléseinket, amely szerint Szabó P. Szilveszter, az Operettszínház színművésze közreműködőként lenne megemlítve a pályázatban.


Erkel Ferenc • 10482018-09-07 12:27:24

Ritka relikvia került elő



MTI2018.09.05. 18:51



Erkel-kézirat került a gyulai Erkel Ferenc Múzeum tulajdonába, ami szeptember 18-tól a felújított Almássy-kastélyban lesz kiállítva, és mellette látható lesz az az aranyból készített babérkoszorú is, amit a műkedvelők adományoztak a zeneszerzőnek. A relikvia megvásárlását 600 ezer forinttal támogatta a Nemzeti Kulturális Alap.



A babérkoszorú aranyból készült, és évtizedek óta egy gyulai bank páncéltermében őrzik.


Miklósa Erika • 12252018-09-07 11:33:13

Miklósa Erika: Soha nem tagadtam, hogy nemzeti érzelmű vagyok



ORIGO2018.09.06. 17:28



Miklósa Erika operaénekesnő a Figyelőnek beszélt új, kulturális műsoráról, karrierjéről, magyarságáról és politikáról is.


Kocsis Zoltán • 6532018-09-07 11:12:56

Kocsis Krisztián exkluzív interjút adott az Origónak.



Kocsis Zoltán zongorái a magyar zenetörténet felbecsülhetetlen értékű kincsei. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész fia, Kocsis Krisztián és családja úgy döntöttek, hogy nem hagyják porosodni a művész hangszereit: két zongoráját is átadják a  Virtuózok péntek esti szuperkoncertjére, hogy a fiatal tehetségek is megszólaltathassák.


Pantheon • 22562018-09-07 11:11:30

Burt Reynolds - amerikai színész, 82 éves volt


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43332018-09-06 10:48:46

Hosszabb idő után – végre – ma ismét egy francia klasszikus nagyoperettből hangzottak el részletek a Dankó Rádió operettműsorában!



Alexandre Charles Lecocq: Angot asszony lánya

A Rádió dalszínháza bemutatója volt: 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.15 – 22.00 óra.

Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre. Km. Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Kiss Manyi, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, Fekete Pál, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília). Vezényel: Polgár Tibor.




  • Ange Pitou belépője (No. 5.)  (Szabó Miklós)



„Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Az egyik egyszerű miniszter, a másik miszerint csak király. De aki még királyt se tisztel, annak miniszter se jár. Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Szegény király! Nehéz a dolga, hiszen ő semmiről se tud. Ma más az úr, és más a szolga. Így a miniszter többet tud. Én szeretem az én Clairette-tem, no, de ez mégis más eset. Ha én őt feleségül vettem, királyról szó nem lehet. Talán, majd veszítünk hárman, ha addig el nem fognak, mind. Erre a boldogságra vártam, amiért az élet most is szép, amiért az élet most is szép, még most is szép. Ó, én szeretem az én Clairette-tem, és ez az érzés boldogít - de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt, de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt!”




  • Clairette és Ange Pitou szerelmi kettőse (Házy Erzsébet, Szabó Miklós)



„- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…a boldogságunk elhozád…/- De mit kérte addig tennem? .- Bizony, egy ötlet kéne, ez a fő!.. - Fel merült egy ötlet bennem…- Nem, nem….már arra nincs idő…. Angot anyám, ha élne, vajon mit is tenne ő? – Egy ötlet támadt most agyamban: megölöm én gyűlölt ellenfelem. – Fussál! - Nem a te hibád!... - Angot anyám, ha élne… /- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…”




  • Kórusjelenet és Pomponnet belépõje  (No.2.) (Rátonyi Róbert és az MRT Énekkara)



 „Esküvő, esküvő lesz ma nálunk… Jövök már, köszönöm, köszönöm… Éljen soká, éljen soká… Hol van az én szép tündéri párom?…Párizs népe engem bámul, Pomponnet a vőlegény….Hol a hajtű? Hol a fésű?…”




  • Hortensie Langé és Ange Pitou kettõse (Németh Marika, Szabó Miklós, km. az MRT Énekkara)



"Ön mindig az utcákon jár, és hallgatja, mit mond a Párizs, hát árulja el most mit várjak holnaptól, na, mondja máris! De fontos az őszinte szó, így hallja meg vélem a nép is!/- Ó, Párizs, köztársaság, ím ma már! Esküszöm én, hogy az lesz végül! / - … mert ilyenről szó sincs…, a fennálló rend örökké és remélve itt soha nem ér véget! Ha rám hallgat, célszerű lesz, mert számít az ön véleménye. /- Válaszom csak ez: vesszen már a király! És a köztársaság éljen!” 




  • Jelenet és keringő (No. 14.) (Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Szabó Miklós)



„- Vendégünk felvette szép ruháját… Azt hiszem sikerült a fiút megnyernem… /- Vigyázz, Pitou! Időt kell nyerned! Bármilyen kínos ez a helyzet. Üdvözöllek szép Mademoiselle, csinos ruhát vettél ma fel! /- Légy üdvözölve! Mi történt?... /- Sajnálom, nincs mondanivalóm más! /- Szegény leány, úgy sajnálom őt! Ezért kár volt lefújni az esküvőt! /- Mit válaszolsz kis Clairette? Szívemben szerelem helyett most más szív él! Elárulhatom, valakit szeretek nagyon, nagyon! És soha el nem hagyom!./- Így tehát, a fiú hozzátartozik? Szerelmes belé ő is! /- Pitou, hát szószegőnek vélsz? Ígéreted... hallgass!… /- Én úgy szegem meg adott szavamat, mint ezt az esküvőn is hallottad! És úgy teszek! Ezt jegyezd meg, Clairette! /- Ó. Így már értem! .../ - Nos, Ange Pitou! Öné most e ház! … Jól vigyázz!... Rendelkezzék mindennel!.....Előre! Kezdődjék már a tánc!...” (keringő - balettzene)



„Túl az Óperencián” műsorának ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban, mely adás elérhető az internetről is, a www.dankoradio.huoldalon.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28762018-09-06 10:48:07

Hosszabb idő után – végre – ma ismét egy francia klasszikus nagyoperettből hangzottak el részletek a Dankó Rádió operettműsorában!



Alexandre Charles Lecocq: Angot asszony lánya

A Rádió dalszínháza bemutatója volt: 1960. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.15 – 22.00 óra.

Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre. Km. Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Kiss Manyi, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, Fekete Pál, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília). Vezényel: Polgár Tibor.




  • Ange Pitou belépője (No. 5.)  (Szabó Miklós)



„Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Az egyik egyszerű miniszter, a másik miszerint csak király. De aki még királyt se tisztel, annak miniszter se jár. Én szeretem az én Clairette-tem, és erről nincs mit mondani, de van egy művésznő, kit ketten tudnak csak meghódítani. Szegény király! Nehéz a dolga, hiszen ő semmiről se tud. Ma más az úr, és más a szolga. Így a miniszter többet tud. Én szeretem az én Clairette-tem, no, de ez mégis más eset. Ha én őt feleségül vettem, királyról szó nem lehet. Talán, majd veszítünk hárman, ha addig el nem fognak, mind. Erre a boldogságra vártam, amiért az élet most is szép, amiért az élet most is szép, még most is szép. Ó, én szeretem az én Clairette-tem, és ez az érzés boldogít - de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt, de kutya van még ám a kertben, ki lehet már ily boldog itt!”




  • Clairette és Ange Pitou szerelmi kettőse (Házy Erzsébet, Szabó Miklós)



„- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…a boldogságunk elhozád…/- De mit kérte addig tennem? .- Bizony, egy ötlet kéne, ez a fő!.. - Fel merült egy ötlet bennem…- Nem, nem….már arra nincs idő…. Angot anyám, ha élne, vajon mit is tenne ő? – Egy ötlet támadt most agyamban: megölöm én gyűlölt ellenfelem. – Fussál! - Nem a te hibád!... - Angot anyám, ha élne… /- Csak érted dobban a szívem! Csak téged csókolhat a szám! E percben megesküszöm néked, hogy mindig hű leszek hozzád! Várj még reám, én érted élek…”




  • Kórusjelenet és Pomponnet belépõje  (No.2.) (Rátonyi Róbert és az MRT Énekkara)



 „Esküvő, esküvő lesz ma nálunk… Jövök már, köszönöm, köszönöm… Éljen soká, éljen soká… Hol van az én szép tündéri párom?…Párizs népe engem bámul, Pomponnet a vőlegény….Hol a hajtű? Hol a fésű?…”




  • Hortensie Langé és Ange Pitou kettõse (Németh Marika, Szabó Miklós, km. az MRT Énekkara)



"Ön mindig az utcákon jár, és hallgatja, mit mond a Párizs, hát árulja el most mit várjak holnaptól, na, mondja máris! De fontos az őszinte szó, így hallja meg vélem a nép is!/- Ó, Párizs, köztársaság, ím ma már! Esküszöm én, hogy az lesz végül! / - … mert ilyenről szó sincs…, a fennálló rend örökké és remélve itt soha nem ér véget! Ha rám hallgat, célszerű lesz, mert számít az ön véleménye. /- Válaszom csak ez: vesszen már a király! És a köztársaság éljen!” 




  • Jelenet és keringő (No. 14.) (Házy Erzsébet, Németh Marika, Geszty Szilvia, Szabó Miklós)



„- Vendégünk felvette szép ruháját… Azt hiszem sikerült a fiút megnyernem… /- Vigyázz, Pitou! Időt kell nyerned! Bármilyen kínos ez a helyzet. Üdvözöllek szép Mademoiselle, csinos ruhát vettél ma fel! /- Légy üdvözölve! Mi történt?... /- Sajnálom, nincs mondanivalóm más! /- Szegény leány, úgy sajnálom őt! Ezért kár volt lefújni az esküvőt! /- Mit válaszolsz kis Clairette? Szívemben szerelem helyett most más szív él! Elárulhatom, valakit szeretek nagyon, nagyon! És soha el nem hagyom!./- Így tehát, a fiú hozzátartozik? Szerelmes belé ő is! /- Pitou, hát szószegőnek vélsz? Ígéreted... hallgass!… /- Én úgy szegem meg adott szavamat, mint ezt az esküvőn is hallottad! És úgy teszek! Ezt jegyezd meg, Clairette! /- Ó. Így már értem! .../ - Nos, Ange Pitou! Öné most e ház! … Jól vigyázz!... Rendelkezzék mindennel!.....Előre! Kezdődjék már a tánc!...” (keringő - balettzene)



A „Túl az Óperencián” műsorának ismétlése ma 18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádióban, mely adás elérhető az internetről is, a www.dankoradio.hu oldalon.


Lehár Ferenc • 6372018-09-05 22:45:32

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXXV.)



Most egy bekezdés erejéig visszatérek a Giuditta bemutatóját (1934., Bécsi Állami Operaház) megelőző esztendő krónikájának egy még nem ismertetett epizódjához:



 Lehár 1933 kora tavaszán Párizsba utazott, hogy részt vegyen az ottani Frasquita-bemutató előkészítésében, aztán hamarosan ismét odautazott, s a második látogatás – innentől Lehár Ferenc visszaemlékező szavaival folytatom „amikor is Frasquitám díszelőadása alkalmával, amelyre az Opéra Comique-ban került sor, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy fogadott a Francia Köztársaság államelnöke, s néhány nappal később megkaptam a Becsületrend parancsnoki keresztjét; mindez örökké a legszebb emlékeim egyike marad… Érkezésemkor Cools, a kiadó, és Maupry, a fordító fogadtak, s elkísértek az Opéra Comique igazgatójához, Gheusi úrhoz. Rögtön átmentem a próbához, melyet az opera karnagya, Paul Bastide vezetett… Alkalmam volt megcsodálni Bastide művészi munkáját; ő Franciaország legjobb opera-karmestereinek egyike, aki korábban Bayreuthban a Tristant vezényelte. S megcsodálhattam a ragyogó szereplőket is, kik közül ki szeretném emelni Madame Conchita Superviát, akiről Jeritza Mária találóan jegyezte meg, hogy elragadó énekesnő s ráadásul olyan szép, hogy az már szinte illetlenség…  Operettem főpróbáját gálaműsor előzte meg, ahol száz frank körüli áron kel el minden egyes jegy… Külön ünnepélyességet kölcsönzött az estének, hogy megjelent Albert Lebrun államelnök is. Mint ilyenkor szokás, száz gárdista állt sorfalat pompázatos egyenruhában a színház bejáratától az elnök első emeleti páholyáig, s amint belépett az épületbe, kivont karddal tisztelegtek. Az elnök a második felvonás után jelt adott a tapsra, s ezután Gheusi igazgató által meghívatott a páholyába, ahol hosszan beszélgettünk.” (L.F. „Meine Frasquita-Premiere in Paris” (Frasquitám bemutatója Párizsban), Neues Wiener Journal, Bécs, 1933. V. 10.)



(Forrás: Otto Schneidereit, Zeneműkiadó, Budapest, 1988)



/Folytatom/


Simándy József - az örök tenor • 5482018-09-05 17:44:40

KIKE Kulturális Hét – 2018. szeptember 10 – 16.



A Kistarcsai Kulturális Egyesület szervezésében megvalósuló Kulturális Hét megrendezésének időpontja Simándy József születésnapjához igazodik.



A tervezett rendezvények közül említem meg:



Szeptember 10., hétfő – katolikus templom



19.00 A Simándy emléktábla koszorúzása



Szeptember 13., csütörtök – civilház



19.00 Simándi Józsefné (Hegedűs Judit): A néptánctól a balettig



„A Kistarcsai Kulturális Egyesület lelkesen ápolja Simándy József operaénekes emlékét. Ennek kapcsán szoros kapcsolatba kerültünk a családdal. Eddigi közös programjaink során mindig a napjainkban is népszerű operaénekes volt a középpontban. Most viszont a balett és a néptánc kapcsolatáról fog előadást tartani Jutka asszony, aki az Operaház balettművésze volt."



Szeptember 16., vasárnap



17.00 A Simándy-szobor koszorúzása



Az ünnepi beszédet Simándy József, a nagy művész unokája tartja.



Közreműködik: Liska Veronika, Országh Péter, Szkordilisz Emilia



Hangfelvételről Simándy József hangját is újra megcsodálhatjuk.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28752018-09-05 11:40:52

A Dankó Rádióban a délelőtt sugárzott Túl az Óperencián c. operettműsorból emelem ki az alábbi elhangzott zenéket:



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Bob herceg



Három részlet csendült fel az operettből:




  • Bob belépője: „Londonban, hej, van számos utca…”  (Kovács József, km. a Budapesti Lehár-zenekar,vezényel: Faith Tibor)

  • Bob dala: Dal az első szerelmes csókrólHoldvilágosbűvös éjjel jártam messzi tájon, Árkon, bokron átszökellve, túl az Óceánon …/Az első édes találkozásnál rabul ejtett engemet, az első édes, szerelmes csókot feledni többé nem lehet…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkarának Női kara, vezényel Kerekes János)1962

  • Annie dala: „Jaj, de ha egy lány szerelmes.../Jajcipi-cupicup-cupcuppant csókennyi volt, jaj, meg ne tudja soha senki más” (Németh Marika, km. az MRT Énekkarának Női kara, vezényel: Sebestyén András) - 1965



Az adás végén a Közzene hangzott el Johann Strauss Ezeregyéjszaka című szerzeményéből (a Magyar Állami Hangversenyzenekart Breitner Tamás vezényli)



Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


Udvardy Tibor • 1902018-09-04 20:27:35

Udvardy Tibor operaénekes ma 104 évvel ezelőtt született. (Budapest, 1914. szeptember 4. – Balatonboglár, 1981. július16.)





   A tenorista emlékét most az alábbi nekrológ-cikk beírásával idézem fel:




  • Muzsika, 1981. szeptember (9. szám)



Emlékezés Udvardy Tiborra



Az évek szinte észrevétlen elperegnek, a veszteséglistán egyre több név sorakozik: Székely, Losonczy, Báthy, Halmos, Gyurkovics, Némethy, Palló, Radnai, Svéd, s most Udvardy is.



Nem lenne méltó hozzá, ha valamiféle szerepfelsoroló képeskönyv-szemlélettől vezettetve emlékeznénk rá, mégsem mellőzhetjük pályája néhány fordulójának fölelevenítését. Beugrással kezdte, a Zeneakadémiáról 1939 őszén az Operaházba kerülve mindjárt a Hunyadi Lászlót énekelte, s aztán a nyugalom éveinek békésebb öblébe kívánkozva, egyik utolsó föllépésén — megint. A két Hunyadi között a hangkarakterben egymástól távol eső kis- és nagy szerepek sora: Alfréd a Traviatában, Cavaradossi a Toscában, Faust, Ramerrez A nyugat lányában, Don José, Rómeó (Zandonai operájában), Lohengrin, Siegmund, két herceg: a Hovanscsina Golicinja és a Borisz Sujszkija, mellettük a kisebb feladatok: Melot a Trisztánban, Yamadori a Pillangókisasszonyban, Froh majd Loge A Rajna kincsében. Elfeledkezhetünk-e róla, hogy hány újabb magyar mű tenor-szólamát vitte sikerre; ő volt a Székelyfonó Legénye, a Huszti kaland Farkas Tamása, ő énekelte-alakította a Vizavít, a C'est la guerre voyageurjét, a Tragédia Luciferjét. És a lírai-drámai karakterszerepek meredek emelkedőjének még nem értünk tetőpontjára, oda, ahol Udvardynak lelki talányokat feszegető, pszichodramatikus alakításai sorolnak, s melyekben hazai operaszínpadokon máig nem akadt párja. Felejthetetlen, milyen érzékiség-korbácsolta drámai izgalom, igazi concitato remegett Herodesében, a gyanútól űzött, különc halászmester, Peter Grimes monológjában, milyen üszkösödő, vak szenvedély parázslott a Köpeny Henrijában, a Pikk Dáma pénz és szerelem dilemmája közt vergődő Hermannjában ...



Most már föltehetjük a szónokias kérdést: hogyan fért meg ennyi alak, ennyi lélek egyazon énekes-színészben. Bízvást mondhatjuk: úgy, hogy Udvardy „de tout coeur", egész szívével, egész habitusával, testestől-lelkestől művészetének élt, feloldódott benne. A rá kiosztott szerep nem egy-egy új szólam, kosztüm, maszk és néhány jól begyakorolt gesztus volt számára, hanem megoldandó feladat, szolgálat, mellyel az embert, az álmodozó-ábrándozó, a szenvedélytől szenvedő, a meghasadt lelkű embert, sorsok roppant kontrasztjait — a valóságot, az élet egy metszetét — kellett színre idéznie. Ehhez korántsem lett volna elég a természettől kapott fényes orgánum, a muzikalitás, a pallérozott technika, a vonzó megjelenés, ehhez szükség volt fejlett művészi morálra, ízlésre, színes és árnyalatos kifejező tehetségre, érzékeny atmoszférateremtő készségre. Ezek az erények együtt tették hivatottá Udvardyt, hogy föllépjen oratórium-énekesként koncertdobogón, énekeljen külföldön, vállaljon filmszerepeket, és időnként áldozzon a könnyebb múzsa oltárán.





Világlátásának, színgazdag ember- és helyzetismeretének egyik magyarázata talán az, hogy diákkorában festőnek készült. Nyugalomba vonulása (1973) után festegetéssel múlatta az időt; pasztell képein kissé fátyolosan, őszies nosztalgiával párlanak fel háztetők, kémények, udvarok, cukrászda-teraszok, hervadó levelekkel borított utcaszögletek. A szülőföld, a pesti táj, ahol Udvardy annyi sikert aratott, annyi igaz hívet gyűjtött.



A kiváló művész 67 évesen távozott; hangját lemezekről, magnetofonszalagokról hallhatjuk — az ember, a színész-énekes immár beköltözött barátai, tisztelői emlékezetébe.

 



/Albert István/



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7692018-09-04 11:54:54

Ma 111 évvel ezelőtt halt meg Edvard Hagerup Grieg,   norvég zeneszerző és zongoraművész



 (Bergen, 1843. június 15. – Bergen, 1907. szeptember 4.)




  • Muzsika, 1964., november (11. szám)



GRIEG OTTHONÁBAN



Bergentől helyi vonattal vagy autóbusszal néhány perc alatt eljutunk Hop megállóig, innen csendes, árnyas, autó nem járta erdei úton sétálhatunk a Troldhaugen villához.









Edvard Grieg, Percy Grainger, Nina Grieg and Julius Röntgen. July 1907.



Grieg egykori lakhelye magányosan áll itt a magas fák borította dombon. Környéke még ma is csak gyéren beépített, — annál nagyobb forgalma van az egyetlen sétaútnak, melyen a legkülönbözőbb nemzetiségű látogatók érkeznek. Szép, világos, noha zárt tornácával „tornyos" kiképzésével nem jellegzetesen norvég stílusú, emeletes épület a Troldhaugen. Földszinti szobáit, régi berendezését, az ajándék- és értéktárgyakat múzeummá alakították át. Fényképek ismertetnek meg a családdal, a zeneköltő szüleivel, feleségével, pályatársaival, látjuk Grieg kottáit, könyveit stb. De a villa értéke elsősorban nem is gazdag hagyatékában keresendő — inkább a varázsos hangulatban.



A fagerendázattal bélelt nagy fogadószalonban középen túldíszített, gyertyás csillár, az ablakokon selymes áttetsző fehér függöny, falain az arcképek mellett néhány festmény: tájképek, közülük az egyik éppen a környező erdőt és sétautat mutatja búcsúzó, vöröses napfény világításában. Oldalt áll a nyitott hangversenyzongora, távolabb kényelmes, plüssborítású karosszékek, rokokó asztallal. könyvekkel, szobrokkal, virágokkal, ahol lehet, norvég mintás díszítéssel és szőnyegekkel. Szinte ott látjuk magunk előtt az idős mestert a zongoránál ülve, az őt körülvevő bámuló-tisztelő-ünneplő vendégek körében. De mintha ismerős volna ez a kép! Es valóban, Liszt Ferenc híres, pazar weimari házának hangversenyszalonjára emlékeztet. A Troldhaugen villa nagyvilági pompája azonban nem ad teljes képet Grieg életmódjáról.



Rövid sétával elhagyott sziklás, füves ösvényen ereszkedünk az igazi otthonhoz, a kis bordószínű „komponáló" fakunyhóhoz.









Ma már csak ablakán pillanthatunk be, de a kíváncsi tekintet pillanatok alatt feltérképezi az itt látottakat: balra egy vaskályha, egyszerű hintaszék, pianínó gyertyákkal és metronómmal, asztal, puritán fekhely, a fogason nagykabát és kalap, a falon egy hegedű. Ide már nem hallatszik semmiféle zaj, valóban ideális alkotóhely! Néhány méterrel lejjebb haladva „kinyílik" az erdő, teljesen kitárul előttünk az a kép, melyre a felső ablakokból nézve csak következtetni lehetett. Körülöttünk mindenhol víz, a tenger ősidőkben ittfelejtett maradványa, a fjord, benne kis szigetek, a gyakori esőzésekkel üde zölddé konzervált dús növényzet — és mindenekelőtt: nyugalom, csend és béke. Csak százméterekkel tovább látunk egy kis halászkunyhót, emberek nemigen járnak erre, legfeljebb halászok, de azok úgyis hallgatnak, miként a természet. Itt érthetjük meg, miért ragaszkodott annyira Grieg életének utolsó két évtizedében ehhez a csodálatos környékhez.



A Troldhaugen villától egy másik ösvény is vezet lefelé, ugyancsak vad, szerpentines, elhagyatott és kis tisztásban végződik. Hátunk mögött hatalmas sziklafalba vésve — kívánságának megfelelően — fenn, a magasban Grieg sírja.







A buján tenyésző növényzet és moha a kopár kőtömböt is zöldre színezte, csak a zeneköltő nevének felirata maradt érintetlen. Szemben a fjord nem meghökkentő, félelmetes, több száz méteres függőleges sziklafalak közé szűkített zordságú, hanem kissé lankás, széles, sima és idilli — mondhatnók: „lírai". A helyszín óhatatlanul szuggerálja a hasonlatot: mindez úgy hat, mint a szélsőséges szenvedélyű nagy romantikusok mellett megszületett fátyolos harmóniájú, meghitten rajongó, miniatűr-művű Grieg muzsika világa . . .



Juhász Előd


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28722018-09-04 11:28:59

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” operettműsor-sorozatának e heti vendégei a stúdióban: Oberfrank Pál és Egresi Zsuzsanna - 



a Veszprémi Petőfi Színház színművész-igazgatójával és igazgatóhelyettesével a rádió szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya beszélget.



A mai operettadás zenéi közül kiemelem: 



Kálmán Imre: A bajadér



A Budapesti Operettszínház 2009. évi produkciójának hangfelvételéről szólaltak meg részletek: Km. a színház énekkara és zenekara, vezényel: Makláry László



Közreműködött Miklósa Erika, Dolhai Attila, Csere László, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté..



Julius Brammer és Alfred Grünwald librettójának Kulinyi Ernő fordította eredeti magyar szövegét teljesen újraírta Kállai István, Kerényi Miklós Gábor (szövegkönyv) és Müller Péter Sziámi (versek).



A most sugárzott részletek között volt:




  • Odette belépője, I. felv. „Késtem, de ideértem…/Hogyha éppen sejtenék csak…/Fény vagyok, én vagyok benned a vágy…” (Miklósa Erika, énekkar) 

  • Marietta, Fülöp és Szapáry hármasa, I. felv.: „Shopping-tercett” – „Shoppingra vágyom szívem, gyerünk hamar…” (Szendy Szilvi, Csere László, Kerényi Miklós Máté)

  • Marietta, Odette, Simone, Fülöp, Szapáry, Radjani hatosa, II. felv.: „Shimmy” - „Aki ad magára, játssza a trendit…” (Szendy Szilvi, Miklósa Erika, Oszvald Marika, Csere László, Kerényi Miklós Máté, Dolhai Attila)



 



Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt – Erdődy János: Giuditta



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. szeptember 13., Kossuth Rádió 20.19 – 22.00



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Vezényel: Oberfrank Géza



- Anita és Pierrino vidám kettőse: „Egy barna fiú s barna lányka…/Mindig minden egyre megy”(Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)



- Octavio belépője: „Élni jó! Barátaim, élni jó! … O signora, signorina, szól az édes kavatina…” (Molnár András, MRT Énekkarának férfikara)



- Anita és Pierrino kettőse: „Jöjj, jöjj, gyerünk el innen már, jöjj, jöjj, gyönyörű élet vár…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)



- Giuditta dala: „Ki tudja miért van ez?...  Más nem csókol oly forrón, mint én… /Tudom már miért van ez, hogy minden férfi észrevesz..” (Kalmár Magda)



- Anita és Pierrino kettőse: „Két boldog szerelmes semmit se hall, csak ha párja szerelmet vall…” (Zempléni Mária és Korcsmáros Péter)



Ezt a műsort újra meghallgathatjuk a délutáni ismétlésben (Dankó Rádió, 18-19 óra)



 


Kedvenc magyar operaelőadók • 10872018-09-04 10:28:48

:))


Operett, mint színpadi műfaj • 36882018-09-03 21:49:38

Operett Gála a Magyar Operett Napján



2018. október 24.,  szerda



Az I. Budapesti Nemzetközi Operett-Musical Fesztivál összes képviselője egy közös nagy gálaelőadásban!





Orosz, román, német, magyar sztárszólisták együtt, a Budapesti Operettszínház színpadán, egy látványos operett gálában!




A műsorban Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Jacques Offenbach, Leo Fall, Huszka Jenő és Ábrahám Pál legnagyobb slágerei…


Miklósa Erika • 12242018-09-03 17:31:02

DUNA TV - 2018. szeptember 5. szerda 20:35 - 21:35



Új kulturális  televíziós műsor-sorozat indul el a köztévében:



Partitúra – kulturális magazin



„Veszprém”



(2018) (60')



Partitúra - kulturális felfedezőút Magyarországon, nyitott szívvel, együtt. Ez a mottója a Virtuózok zsűrijéből – is – jól ismert páros, Miklósa Erika operaénekesnő és Batta András zenetörténész új műsorának. A Partitúra alkotói Novák Péter rendezésében közösségi élmények, közös értékek, kiemelkedő emberek után kutatnak. Olyan országos túrára csábítják a nézőket, ahol a muzsika és más művészeti ágak, a hagyományok és az új teremtések, a mesterek és a fiatal tehetségek turistajelzését követhetik nyomon. Partitúra – összhangzat van! Legyen Ön az egyik szólam!”



Novák Péter: „A műsorban a zene különböző műfajait járjuk körbe. Nemcsak klasszikus zene lesz a műsorban, hanem könnyűzene, népzene, világzene, és az ez ezekhez tartozó műfaji sajátosságok is megjelennek majd.  Miklósa Erika és Batta András kulturális érdeklődése rendkívül széleskörű, így képzőművészeti, irodalmi,táncos momentumok is láthatók lesznek. Mint egy élő műsorban, nálunk is egymást követik a vendégek, különböző helyszíneken. A beszélgetések mellett a produkcióknak is fontos szerepe lesz. Sokszor láthatjuk a műsorvezetőket, am int a saját szakterületükön, a komolyzenében jeleskednek, máskor viszont új műfajokat, stílusokat próbálnak ki, és közvetítenek arról, milyenek a kultúrafogyasztási szokásaink.”



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28712018-09-03 17:27:30

Huszka Jenő operettjeiből - Lili bárónő; Bob herceg; Gül baba; Mária főhadnagy; Erzsébet; Szép juhászné - új stúdiófelvétel készült 2014 decemberében a Dankó Rádió MTVA-val  közös együttműködésében: a 32 népszerű operettdal, kettős, jelenet felvételén Benedekffy Katalin, Dancs Annamária, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nagy Ibolya, Szendy Szilvi valamint Balczó Péter, Boncsér Gergely, Clementis Tamás, Kerényi Miklós Máté, Nyári Zoltán, Peller Károly énekművész működött közre.



A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát és énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényelte.



 A 2015 évben először a Huszka-emlékhét (140 éve, április 24-én született a komponista) alkalmával a Dankó Rádióban csendültek fel először a dalok erről az új rádiófelvételről:





A „Túl az Óperencián” mai adásában az alábbi blokkból hangoztak el részletek:



- Mária főhadnagy - Szendy Szilvi & Kerényi Miklós Máté; Én teveled

- Mária főhadnagy - Kalocsai Zsuzsa; Trallala (No.11) 

- Mária főhadnagy - Nagy Ibolya & Boncsér Gergely; Én mától kezdve csak terólad álmodom 

- Mária főhadnagy - Kékkovács Mara & Peller Károly; A bugaci határon (No.12)

- Mária főhadnagy - Kalocsai Zsuzsa & Nyári Zoltán - Kettős (No.3) 

- Mária főhadnagy - Kékkovács Mara & Kerényi Miklós Máté & Peller Károly; Ladilom (No.9) 

- Mária főhadnagy - Benedekffy Katalin & Peller Károly; Nem nehéz a lánynak (No.6) 

- Mária főhadnagy – Nyári Zoltán; Nagy árat kér a sors a boldogságért

- Mária főhadnagy - Geszthy Veronika & Boncsér Gergely; Szabad-e remélnem



18 órakor kezdődik a délelőtti műsor ismétlése!


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28702018-09-03 17:12:27

"Véletlen tiltás" . Ez utóbbi levelét sem kaptam meg, pedig korábban minden ilyen tiltást "felszabadítottam"...


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7672018-09-02 22:07:17

Horváth Zoltán 90 – Ókovács Szilveszter beszélget a rendezővel – videó



(23: 58 perc)



Magyar Állami Operaház honlapján és YouTube



 Közzététel: 2018. aug. 31.





„A magyar operarendezés doyenje, Horváth Zoltán 90 éves lett. E jeles alkalomból Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kérdezte pályája alakulásáról a még mindig aktív művészt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610312018-09-02 22:06:05

Horváth Zoltán 90 – Ókovács Szilveszter beszélget a rendezővel – videó



(23: 58 perc)



Magyar Állami Operaház honlapján és YouTube



 Közzététel: 2018. aug. 31.





„A magyar operarendezés doyenje, Horváth Zoltán 90 éves lett. E jeles alkalomból Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kérdezte pályája alakulásáról a még mindig aktív művészt.”


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7662018-09-02 21:43:28

Kapcs. 621., 619. sorszámok



25 éve halt meg Erdélyi Miklós, Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas karmester, Érdemes és Kiváló művész



Erdélyi Miklós emlékére álljon itt ez a nekrológ-cikk:




  • Muzsika, 1993. október (10. szám)



ERDÉLYI MIKLÓS

1928. február 9. - 1993. szeptember 2. (egyes helyeken  szeptember 1.)



„Nem tudom, más hogy van vele, de számomra elviselhetetlen, ha rossz muzsikálást hallok; letör, kedvetlenné tesz. Az átlagosan jó muzsikálással pedig valahogy így áll a dolog: hát igen, ez szép volt, ez jó volt - de menjünk tovább. A nagy művészi élmények, amelyek lelkem mélyéig megráznak - igen ritkák.

Pedig minden művészetben csak a legkiválóbbnak van érvénye. Ami középszerűen, úgy általánosságban jó, az kevés. De amikor valamire azt tudom mondani, hogy ’ez az’, amikor megszűnik bennem minden meggondolás és lappangó kritika, akkor az nevezhető számomra az igazi művészetnek. A művészi kiválóságot azonban nem lehet akarni, foggal és körömmel. Ahhoz, hogy valami naggyá érlelődjön, idő kell, egy egész élet kell hozzá."



Erdélyi Miklósnak talán egyetlen cikkéből idéztem. Klempererről írta, kinek teljes Beethoven-ciklusát 1960 tavaszán, a Bécsi Ünnepi Heteken hallgatta végig (Muzsika, 1960. szeptember 16.). Ám csupán formailag szól Klempererről e két passzus, valójában önnön ars poeticáját fogalmazta meg a 32 évesen pályája kezdetén álló karmester.



Meglehet, szégyenérzésből diktálta zenei lexikonjaink Ki kicsodáink íróinak: 1951-től az Operaház karmestere. Korrepetitor volt, 1959-66 között, amikor már dirigált, jogilag vezető korrepetitor. Karmesteri kinevezését 1966-ban kapta kézhez csupán. Dalszínházi tagsága első nyolc évében legfeljebb az előadások lebonyolításához nélkülözhetetlen színpadi zenéket vezényelhette színfalak mögé rejtőzve. És taníthatta a szerepeket az óriás-gárdának: Pallónak és Svédnek, Fodornak és Székelynek, Simándynak és Röslernek, Báthynak és Osváthnak, Németh Annának, Tiszaynak meg Dellynek.

 



Hogy nem zenei segédmunkásnak született, titok maradt, hosszú időre. Pedig nem ezt ígérte a pályakezdése: egy Erdélyi Miklós nevezetű 19 esztendős főiskolai növendék, a Zeneakadémia kistermében működött Vígopera újdonsült korrepetitora a Szerelmi bájitalt vezényelte az 1947/48-as évadban. Hanem ennek közvetlen folytatása nem lett. A Vígopera utolsó szezonja volt ez, megszűnt szubvenció híján, hasztalan kért-követelt pénzt a fenntartására Kodály. Erdélyi a közlekedési dolgozók amatőr Harmóniazenekarához, majd az alakuló Rádiókórushoz szegődik másodkarmesternek-betanítónak. Meglehet, életfogytiglan be kell érnie a másodhegedűsi poszttal, ha nem emigrál 1956-ban a magyar karmestergárda fele.



Nem volt könnyű visszatérése a dobogóra. Karmesteri kvalitásait hevesen vitatták némelyek, szenvedéllyel magasztalták mások. Füst Milán személyében akadt patrónusra. A költő, kibe tizenkét dühös ember indulata szorult, lángot vető írásban állt mellé. (A Kortárs közölte harmincegynéhány éve; emlékezetemre hivatkozhatom csupán, újságkivágatom lappang valahol.) De mi jogon szólt bele a poéta a muzsikusok dolgába? Volt judíciuma hozzá, fejlett zenei kvalitásérzéke. Pontosan felismerte, körülírta a fiatal Szigeti József Bach-játékának újdonságát egykor (Nyugat, 1909).



Klempererről cikkezve Erdélyi a naggyá érlelődéshez szükséges időt említi. Csakhogy az ő órája dupla sebességgel forgott. Nem illik szóba hozni, hogy a vezénylés a legnehezebb fizikai munkához fogható emberpróbáló tevékenység, mely ép szervezetet kíván. Erdélyi Miklós súlyosan beteg ember volt. Hogy veleszületett vagy szerzett baj gyötörte-e, nem tudom. Hajlott háttal járt-kelt emberemlékezet óta, iszonyú fájdalmak gyötörték.

Testi állapotát szigorúan magánügyként kezelte. Prospero pálcáját fogta, a nyomorúság eltűnt az első intésre, hogy semmi ne álljon a remekmű és tolmácsolója közé. Roppant hangzásigénnyel áldotta - vagy verte meg a sors. Személyes sértésnek tekintett egy hamis hangot, pontatlan ritmust, alaktalan frázist. Semmiféle kompromisszumba nem ment bele. Inkább otthagyta a biztonságot adó dalszínházat s lett világvándora, mihelyt hanyatló operakultúránkban a saját produkcióinak felelősségét nem tudta vállalni többé.



Erdélyi Miklós nem tartozott a virtuóz pálcaművészek, pódiumzsonglőrök közé. Nem a keze, lobogó szelleme irányította a zenét, mély költői meggyőződése. Legalább tízszer hallottam vele Puccini Manon Lescaut-ját, megindultan, ahogy az 1. felvonás fény-árnyjátékait felvillantja, ahogy zenekara a közzenében felsír s ahogy a karmester is meghal, miként az opera hősnője, az utolsó felvonásban. Poétikusabb Puccini-előadással nem volt találkozásom, soha.



Élménygyűjteményemben őrzöm egy Mozart-matiné emlékét. 1965. december 19én a Rádiózenekart vezényelte. A 482-es számú Esz-dúr zongoraverseny nagy találkozása volt Fischer Annie-nak és karmesterének. Eltelt azóta majd három évtized, de szinte ma is a fülemben cseng a c-moll lassú tragédiahangja, a finálé elevenen pulzáló ritmusa, benne közzeneként az Andante cantabile mézillatú fúvósszerenádja, Kamarazenei harmónia varázslatos árama kapcsolta egybe Fischer Annié zongoráját Erdélyi zenekarával. Csillagos órán született produkció volt ez, akár a Jupiter-szimfónia csupa élet megszólaltatása.

Bármennyire különbözzék is, Mozart és Puccini Erdélyi Miklós repertoárjának két pillére. Vezényelte szinte a teljes operaházi Mozart-, Puccini-literatúrát. Első önálló premierje a Cosi fan tutte (1960. november 24.), s másodszereposztásban akkor már megkapta Ferencsik legendás Turandotját. Talán az Erdélyire annyira jellemző érzékenység az összekötő kapocs a két mester között.



Harmadiknak Schubert, akiről könyvet is írt (1961, 2. kiad. 1979, Gondolat kiadó).



  



„Ezt a könyvet nem hivatásos író és nem is zenetudós írta,hanem muzsikus,akinek az a hivatása,hogy mint előadóművész keltse életre a nagy mesterek muzsikáját”-vallja Erdélyi Miklós.

 



Pedig ritkaság, hogy karmester zeneszerző-monográfiára adja a fejét. Bruno Walter Mahlerjén kívül hirtelen nem is jut eszembe példa. Amikor írta, Erdélyi talán még nem bízott abban, hogy hamarosan vezényli is. A „nagy" C-dúr szimfónia megannyi szépséges előadása fűződik a nevéhez. Schubert miséit meg éppen ő fedezte fel újból a számunkra.

Az oratórium jellemző műfaja volt a koncertkarmesternek, attól fogva, hogy 1963-ban Händel Saulját elvezényelhette. Händel, Haydn monumentalitása iránt kivételes érzéke volt. Bachra még várt talán, elkerülte a passiókat, a h-moll misét. Meglehet, úgy érezte, Bachhoz nem gyűjtött elegendő élettapasztalatot.

Korosztályából az új zenével szemben alighanem ő volt a leggyanakvóbb. A Korunk Zenéje ciklusaitól távol tartotta magát. Vezényelt Kadosát, az Operában Mihályt, Ránkit, a saját generációjához tartozó, vagy éppen fiatalabb szerzőktől szinte semmit. Nem tudhatom, az újabb termésre vonatkozó burkolt kritika nyilvánult-e meg ebben, vagy egyszerűen a tulajdon művész-habitusától álltak-e távol „új időknek új dalai".



Különös mód, öt mondatnál többet egyszer váltottunk, azt is Velencében, 1977 őszén a San Giovanni e Paolo előtti tágas téren találkoztunk véletlenül. Rómából hazautaztában állt meg fél napra kedves városában, mely egyszersmind Monteverdi Poppeájának városa is (Poppea megkoronázása, 1968. január 9., vezényelt Erdélyi Miklós). Megállt, hogy benézzen a Santa Maria dei Miracoli templomba, a késő-reneszánsz építészet eme apró remekművébe. Ha nem vezet el, soha nem találom meg nyomát a Velence nevű labirintusban, pedig öt percnyi gyalogútra sincs a Gianipolótól. A város varázsáról beszélgettünk, mezei turisták. Zenéről csak annyit, hogy Prokofjev Háború és békéjének koncertelőadását vezényelte épp a Római Rádióban. Még kikísértük a bécsi gyorshoz, este.



A Ferencsik-generáció még hosszú életű volt e földön. Nem tudom, mi az oka, hogy a karmesterség veszélyeztetett foglalkozássá vált. 51 évesen elment Borbély Gyula, a hatodik iksz táján Breitner Tamás, el Kórodi és Lehel, külhonban Blum, Kertész, Rozsnyai. Szeptember 2-án követte őket Erdélyi Miklós. Beethoven Missa Solemnisét vezényelte volna 8-án, az Egyházzenei Fesztivál záróhangversenyén. „Von Herzen - möge es zu Herzen gehen." Meg soha nem tudjuk többé, miként varázsolta volna hangokká a partitúra elejére írt jelmondatot. Egy költővel ismét kevesebb van közöttünk: a mindössze 66 évet élt Erdélyi Miklós a Magyar Állami Operaháznak immár átvitt értelemben s az idők végezetéig örökös tagja.



BREUER JÁNOS


Erkel Színház • 94522018-09-02 14:08:45

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?



Origo.hu, 2018.08.30. 12:38



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária



 



„Nem, nem az állásomat védem a Keresztény Évad meghirdetésével, hiába cikkeznek erről egyesek a túlparton – ők bizonyára nem olvasták sem a tavaly írott pályázatomat, sem azt a 2016-os cikket, amelyben először gondolkoztam erről nyilvánosan. Azt meg ki is tudná közülük, hogy a nagy operaházak valóban öt évre előre terveznek, és hogy a gépemen már 2014 óta ott van egy Keresztény Évad vázlata... (És nem „Keresztyén”-é, mint a 168 óra jegyzetírója oly jellemzően téveszti el, számára aligha jelent bármit az az egy betű különbség. Arra pedig ugyancsak nagy szemeket meresztek, hogy a Tannhäuser és maga, Wagner filozófiai forrásvidéke „nem is katolikus”. Ki állított ilyet? Csak nem a keresztény/keresztyén szinonimájának gondolja a szerző a katolikust?)”



 



„2020 szeptemberében Eucharisztikus Világkongresszust tartanak Magyarországon. Budapest lesz akkor a keresztény világ fővárosa, százezrek érkeznek hozzánk – és abban a hónapban KeresztFeszt lesz az Opera színházaiban is. Elsőre nagyon keményen hangzik, hisz míg más vallások, egyéb közösségek (akár származási alapon) vidáman megszervezik a saját rendszeres fesztiváljaikat, mi, keresztények a templomok árnyékos-hűs teréből szemérmesen pillogunk kifelé – már az, aki legalább bement oda. De miért ne lehetne Keresztény Évada akár a Magyar Állami Operaháznak? Jézus Krisztus elővenné vagy eltenné a korbácsot, ha azt látná: egy igencsak világi intézmény nyit teret Neki, és mutatja fel a műfaj rejtőzködő, vagy akár tényleg jó mélyre rejtett keresztény kincseit?”



„Miről is van szó? 33 + 1 műről biztosan, ez jó nagy merítés a végleges választáshoz (mindet egyszerre lehetetlen volna műsorra tűzni). Ha egy mondatban muszáj őket jellemeznem a keresztényi tartalom felől, hát nosza, próbáljuk meg az előfordulás sorrendjében!”



TANNHÄUSER (Wagner): a mindenkori művész őrlődése az érzéki hívságok és a tiszta szerelem között, római zarándokúttal, a megváltott élettel, újra kihajtott pápai pásztorbottal.



DON GIOVANNI (Mozart): az ördög örök, ajánlata vonzó, csábereje nagy, de gátlástalan is a végletekig – a végén pokolra kerül, még akkor is, ha nélküle tán unalmasabbnak tűnik az élet.



ARABELLA (Strauss): az igazit várja régóta a lány, aki nagyon más, mint ő – csodálatos nászi rítus és szerelmi kettős alapozza meg házasságukat, amelyet isteni elrendelésnek tekintenek.



HUNYADI (Erkel): a Jóisten végül csak gondoskodik arról, hogy László áldozatának árnyékában sértetlen maradjon a másik fiú, a magyarok jövendő nagy királya, Mátyás.



MESTER ÉS MARGARITA (Gyöngyösi): e bonyolult történetben fellép a Sátán, jelen vagyunk Jézus perénél és kivégzésénél is, de a harmincas évek Moszkvájában is – tanító alkotás ez.



REKVIEM (Verdi): ez a halotti mise az egyetlen nagy gyászopera – minden lelkiállapotot átfog, dermeszt, perel, könyörög, végül rebegve vigaszt talál.



A NYUGAT LÁNYA (Puccini): az egyetlen drámai mű, amely emberáldozat nélkül képes boldog véget érni – a bibliás női szív által megszelídített gengszter kap még egy esélyt.



STIFFELIO (Verdi): protestáns lelkész mutat példát a megbocsátásra, hűtlen feleségéhez még akkor is visszatalál, ha az após közben primer dühvel végzi ki a csábítót.



TRAVIATA (Verdi): az igaz szerelemre szomjazó escortlány halálos ágyánál igazi, szent gyónás zajlik – ha fájdalom közepette is, de kisimulnak viszonyok, megváltatnak bűnök, sorsok.



A DIÓTÖRŐ (Csajkovszkij): mese egy ideális karácsony-éjszakáról, amely bár kápolnában indul, majd rossz gyerekálomba fordul, míg a család és barátok ölelésében mégis jó véget ér.



A VARÁZSFUVOLA (Mozart): a Jóság és a Szeretet próbák során teljesedik ki bennünk, így tanít a hercegi pár szerelme, és naiv tisztaságra a be nem avatottak világos erkölcsű élete;



A LOMBARDOK (Verdi): testvéri ármány és békülés, keresztesek harca a Szentföldön és kiengesztelődött halál Jeruzsálem kapui előtt – képek az egyház viszontagságos periódusából.



MEFISTOFELE (Boito): a Sátán újra kész, hogy a Faustot megvezesse, Margitot gyermeke megölésébe taszítsa – a végén azonban itt is angyalok szava szól, az isteni megbocsátásé.



FRANCESCA DA RIMINI (Zandonai): Dante a Pokol ötödik énekében ír a brutális szerelmi négyszögről, amelynek a vége halál, de itt megint felmagasztosulva.



MATHIS, A FESTŐ (Hindemith): újra a küzdő művész a középpontban, aki a reformáció nagy századában az isenheimi oltártripichont festi meg, és műve győz saját kétségei felett is.



A BOLYGÓ HOLLANDI (Wagner): két egymásnak rendelt ember drámai találkozása meg nem értés közepette – a vég megváltás, de egymás megismerésének mennyei magasfoka is.



MÁTÉ-PASSIÓ (Bach): a Megváltó szenvedéstörténete időt hagy az elmélkedésre, és az Operaházból gyülekezeti terem lesz, ahol együtt hallhatjuk és nézhetjük az ikonikus szavakat.



PARASZTBECSÜLET (Mascagni): szicíliai történet a húsvéti mise hátterével, amely előtt egy szerelmi háromszög rivális férfijai mennek párbajra egymással.



MESSA DI GLORIA (Mascagni): egy felhőtlen, szinte naiv, őszinte örömű feltámadási mise, amelyben az itáliai naiv hit áthat mindent és mindenkit.



DON CARLOS (Verdi): egy bizonytalan infáns, akit végül szerzetessé lett nagyapja ment a bajtól, de addigra már szerelme, jó barátja és Flandria szabadsága is elesett számára.



A KÁRMELITÁK (Poulenc): opera az apácákról, akiket nem tudott betörni a francia forradalom, s akik Jézusért döbbenetes Salve Reginát énekeltek a guillotine alatt.



SALOME (Strauss): vérgőzös születésnap a hegyen, ahol Jézus Keresztelőjének fejét veszik, de a lüktető, halálra perzselő romlottságon mégis átsugároznak a jánosi nagy tanítás sorai.



AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY (Strauss): opera az élet áldott értelméről, a család és a hitvesi szerelem fenntartásáról – s felhangzik a még meg nem született gyermekek katartikus kara.



ANGELICA NŐVÉR (Puccini): egy zárda sem szakíthatja el az anyát gyermekétől, ahogy elhunyt kisfia után hal a felőrlődött apáca, abban mégis isteni elrendelést sejtünk.



PSALMUS HUNGARICUS (Kodály): a zsoltáros kétségbeesett magyar fohásza Istenéhez – igazságtalanságok során át is van enyhülés.



BUDAVÁRI TE DEUM (Kodály): öröm, köszönet, némi ráolvasás és misztikum, de főleg sok-sok grandiózus tabló a hálaműben, amely a török iga alóli szabadulást ünnepli.



AZ APOSTOLOK SZERETETLAKOMÁJA (Wagner): a Mester szinte ismeretlen időskori műve, gigantikus férfikarral, sok szólistával, zenekarral – és a Parsifal felé mutató igékkel.



ISTVÁN KIRÁLY (Erkel): a honalapító is búcsúzik, a szerző is ezt teszi, s közös futásuk végén nem marad más, mint a hit – a haza és az életmű sorsát az égiek kezébe letenni.



PARSIFAL (Wagner): az utolsó mű, amelyet 30 éven át védett Bayreuth joga – és amely a Nagypénteki varázzsal egy erősen istentelennek tűnő élet penitenciája és kiegyenlítése.



SZÉKELY FONÓ (Kodály): a mi Trianon-esténken a Galántai táncok és a Psalmus Hungaricus mellett ez a mű szerepel – a lengyel rendező a finálét csak a mennyországba tudja helyezni.



SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL (Mozart): a bájos keleti szabadító-daljáték végén igazi keresztényi feloldozás zajlik, a sértett basa képes bosszúját ki nem tölteni a keresztény szökevényeken.



HOVANSCSINA (Muszorgszkij): orosz hatalmi és ortodox vallási belháború, amelynek végén ugyan az új rend győz a régi felett, ám annak képviselői életáldozatukkal nemesítik a harcot.



A TÉKOZLÓ FIÚ (Debussy): ritkán előadott gyönyörű kantáta egy szíveket lágyító, boldog végű történetről, amelyet az általános dekadencia dacára kivételes mélységgel és szépséggel teli.



+ 1: PASSIÓ (Gibson): evangelizációs erejű film Jézus földi életének utolsó napjairól – sok vérrel és verejtékkel, szenvedéssel és igazságtalansággal, miként az a valóságban is történt.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610302018-09-02 14:06:52

Keresztény Évad? Miért? Miért ne?



Origo.hu, 2018.08.30. 12:38



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária



 



„Nem, nem az állásomat védem a Keresztény Évad meghirdetésével, hiába cikkeznek erről egyesek a túlparton – ők bizonyára nem olvasták sem a tavaly írott pályázatomat, sem azt a 2016-os cikket, amelyben először gondolkoztam erről nyilvánosan. Azt meg ki is tudná közülük, hogy a nagy operaházak valóban öt évre előre terveznek, és hogy a gépemen már 2014 óta ott van egy Keresztény Évad vázlata... (És nem „Keresztyén”-é, mint a 168 óra jegyzetírója oly jellemzően téveszti el, számára aligha jelent bármit az az egy betű különbség. Arra pedig ugyancsak nagy szemeket meresztek, hogy a Tannhäuser és maga, Wagner filozófiai forrásvidéke „nem is katolikus”. Ki állított ilyet? Csak nem a keresztény/keresztyén szinonimájának gondolja a szerző a katolikust?)”



 



„2020 szeptemberében Eucharisztikus Világkongresszust tartanak Magyarországon. Budapest lesz akkor a keresztény világ fővárosa, százezrek érkeznek hozzánk – és abban a hónapban KeresztFeszt lesz az Opera színházaiban is. Elsőre nagyon keményen hangzik, hisz míg más vallások, egyéb közösségek (akár származási alapon) vidáman megszervezik a saját rendszeres fesztiváljaikat, mi, keresztények a templomok árnyékos-hűs teréből szemérmesen pillogunk kifelé – már az, aki legalább bement oda. De miért ne lehetne Keresztény Évada akár a Magyar Állami Operaháznak? Jézus Krisztus elővenné vagy eltenné a korbácsot, ha azt látná: egy igencsak világi intézmény nyit teret Neki, és mutatja fel a műfaj rejtőzködő, vagy akár tényleg jó mélyre rejtett keresztény kincseit?”



„Miről is van szó? 33 + 1 műről biztosan, ez jó nagy merítés a végleges választáshoz (mindet egyszerre lehetetlen volna műsorra tűzni). Ha egy mondatban muszáj őket jellemeznem a keresztényi tartalom felől, hát nosza, próbáljuk meg az előfordulás sorrendjében!”



TANNHÄUSER (Wagner): a mindenkori művész őrlődése az érzéki hívságok és a tiszta szerelem között, római zarándokúttal, a megváltott élettel, újra kihajtott pápai pásztorbottal.



DON GIOVANNI (Mozart): az ördög örök, ajánlata vonzó, csábereje nagy, de gátlástalan is a végletekig – a végén pokolra kerül, még akkor is, ha nélküle tán unalmasabbnak tűnik az élet.



ARABELLA (Strauss): az igazit várja régóta a lány, aki nagyon más, mint ő – csodálatos nászi rítus és szerelmi kettős alapozza meg házasságukat, amelyet isteni elrendelésnek tekintenek.



HUNYADI (Erkel): a Jóisten végül csak gondoskodik arról, hogy László áldozatának árnyékában sértetlen maradjon a másik fiú, a magyarok jövendő nagy királya, Mátyás.



MESTER ÉS MARGARITA (Gyöngyösi): e bonyolult történetben fellép a Sátán, jelen vagyunk Jézus perénél és kivégzésénél is, de a harmincas évek Moszkvájában is – tanító alkotás ez.



REKVIEM (Verdi): ez a halotti mise az egyetlen nagy gyászopera – minden lelkiállapotot átfog, dermeszt, perel, könyörög, végül rebegve vigaszt talál.



A NYUGAT LÁNYA (Puccini): az egyetlen drámai mű, amely emberáldozat nélkül képes boldog véget érni – a bibliás női szív által megszelídített gengszter kap még egy esélyt.



STIFFELIO (Verdi): protestáns lelkész mutat példát a megbocsátásra, hűtlen feleségéhez még akkor is visszatalál, ha az após közben primer dühvel végzi ki a csábítót.



TRAVIATA (Verdi): az igaz szerelemre szomjazó escortlány halálos ágyánál igazi, szent gyónás zajlik – ha fájdalom közepette is, de kisimulnak viszonyok, megváltatnak bűnök, sorsok.



A DIÓTÖRŐ (Csajkovszkij): mese egy ideális karácsony-éjszakáról, amely bár kápolnában indul, majd rossz gyerekálomba fordul, míg a család és barátok ölelésében mégis jó véget ér.



A VARÁZSFUVOLA (Mozart): a Jóság és a Szeretet próbák során teljesedik ki bennünk, így tanít a hercegi pár szerelme, és naiv tisztaságra a be nem avatottak világos erkölcsű élete;



A LOMBARDOK (Verdi): testvéri ármány és békülés, keresztesek harca a Szentföldön és kiengesztelődött halál Jeruzsálem kapui előtt – képek az egyház viszontagságos periódusából.



MEFISTOFELE (Boito): a Sátán újra kész, hogy a Faustot megvezesse, Margitot gyermeke megölésébe taszítsa – a végén azonban itt is angyalok szava szól, az isteni megbocsátásé.



FRANCESCA DA RIMINI (Zandonai): Dante a Pokol ötödik énekében ír a brutális szerelmi négyszögről, amelynek a vége halál, de itt megint felmagasztosulva.



MATHIS, A FESTŐ (Hindemith): újra a küzdő művész a középpontban, aki a reformáció nagy századában az isenheimi oltártripichont festi meg, és műve győz saját kétségei felett is.



A BOLYGÓ HOLLANDI (Wagner): két egymásnak rendelt ember drámai találkozása meg nem értés közepette – a vég megváltás, de egymás megismerésének mennyei magasfoka is.



MÁTÉ-PASSIÓ (Bach): a Megváltó szenvedéstörténete időt hagy az elmélkedésre, és az Operaházból gyülekezeti terem lesz, ahol együtt hallhatjuk és nézhetjük az ikonikus szavakat.



PARASZTBECSÜLET (Mascagni): szicíliai történet a húsvéti mise hátterével, amely előtt egy szerelmi háromszög rivális férfijai mennek párbajra egymással.



MESSA DI GLORIA (Mascagni): egy felhőtlen, szinte naiv, őszinte örömű feltámadási mise, amelyben az itáliai naiv hit áthat mindent és mindenkit.



DON CARLOS (Verdi): egy bizonytalan infáns, akit végül szerzetessé lett nagyapja ment a bajtól, de addigra már szerelme, jó barátja és Flandria szabadsága is elesett számára.



A KÁRMELITÁK (Poulenc): opera az apácákról, akiket nem tudott betörni a francia forradalom, s akik Jézusért döbbenetes Salve Reginát énekeltek a guillotine alatt.



SALOME (Strauss): vérgőzös születésnap a hegyen, ahol Jézus Keresztelőjének fejét veszik, de a lüktető, halálra perzselő romlottságon mégis átsugároznak a jánosi nagy tanítás sorai.



AZ ÁRNYÉK NÉLKÜLI ASSZONY (Strauss): opera az élet áldott értelméről, a család és a hitvesi szerelem fenntartásáról – s felhangzik a még meg nem született gyermekek katartikus kara.



ANGELICA NŐVÉR (Puccini): egy zárda sem szakíthatja el az anyát gyermekétől, ahogy elhunyt kisfia után hal a felőrlődött apáca, abban mégis isteni elrendelést sejtünk.



PSALMUS HUNGARICUS (Kodály): a zsoltáros kétségbeesett magyar fohásza Istenéhez – igazságtalanságok során át is van enyhülés.



BUDAVÁRI TE DEUM (Kodály): öröm, köszönet, némi ráolvasás és misztikum, de főleg sok-sok grandiózus tabló a hálaműben, amely a török iga alóli szabadulást ünnepli.



AZ APOSTOLOK SZERETETLAKOMÁJA (Wagner): a Mester szinte ismeretlen időskori műve, gigantikus férfikarral, sok szólistával, zenekarral – és a Parsifal felé mutató igékkel.



ISTVÁN KIRÁLY (Erkel): a honalapító is búcsúzik, a szerző is ezt teszi, s közös futásuk végén nem marad más, mint a hit – a haza és az életmű sorsát az égiek kezébe letenni.



PARSIFAL (Wagner): az utolsó mű, amelyet 30 éven át védett Bayreuth joga – és amely a Nagypénteki varázzsal egy erősen istentelennek tűnő élet penitenciája és kiegyenlítése.



SZÉKELY FONÓ (Kodály): a mi Trianon-esténken a Galántai táncok és a Psalmus Hungaricus mellett ez a mű szerepel – a lengyel rendező a finálét csak a mennyországba tudja helyezni.



SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL (Mozart): a bájos keleti szabadító-daljáték végén igazi keresztényi feloldozás zajlik, a sértett basa képes bosszúját ki nem tölteni a keresztény szökevényeken.



HOVANSCSINA (Muszorgszkij): orosz hatalmi és ortodox vallási belháború, amelynek végén ugyan az új rend győz a régi felett, ám annak képviselői életáldozatukkal nemesítik a harcot.



A TÉKOZLÓ FIÚ (Debussy): ritkán előadott gyönyörű kantáta egy szíveket lágyító, boldog végű történetről, amelyet az általános dekadencia dacára kivételes mélységgel és szépséggel teli.



+ 1: PASSIÓ (Gibson): evangelizációs erejű film Jézus földi életének utolsó napjairól – sok vérrel és verejtékkel, szenvedéssel és igazságtalansággal, miként az a valóságban is történt.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28672018-09-02 11:14:13

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorának zenei kínálata volt:



Kerekes János: Állami Áruház,



Eisemann Mihály: Bástyasétány 77



A rádiófelvételről bejátszott operettdalok előadói voltak: Petress Zsuzsa, Melis György, Kazal László, Mindszenti Ödön.



Loewe: My Fair Lady  - a musical részletei Lehoczky Zsuzsa és Básti Lajos énekhangján szólaltak meg.



Kálmán Imre: Marica grófnő - Marica dalát Kalocsai Zsuzsa énekfelvételéről hallottuk.



Johann Strauss: A denevér - a nyitány részletét a Fővárosi Operettszínház zenekara játszotta, Váradi Katalin vezényelt.



Az adás végén ugyanaz a zene szólalt meg, mint ami a „Túl az Óperencián” műsorának  bevezető zenei szignáljaként szolgál: Lehár Ferenc Arany és ezüst keringőjének dallamai; ezúttal a néhány taktus helyett csaknem a teljes keringő zenéje felcsendült, most a MÁV Szimfonikusok előadásában hallhattuk, koncertfelvételről – a karmester Török Géza volt.



kilencvenéves Horváth Zoltán operarendezőt telefonon felhívta Nagy Ibolya, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettadásának szerkesztő-műsorvezetője; a születésnapi apropóból készített rövid telefoninterjúban Horváth Zoltán visszatekintett az elmúlt évtizedek (65 év) szakmai munkájára (vidéki színházakban egyebek mellett sok operett sikeres rendezése is  a nevéhez fűződik),  de még ma is aktív, dolgozik,  sőt a jövőre vállalt új feladatait, a felkért rendezéseit is előrevetítette...  Nagy Ibolyának  a 90 éves Horváth Zoltán rendezővel folytatott  beszélgetését a Dankó Rádió délelőtti adásában hallhattuk.



Ezt a műsort újra meghallgathatjuk a délutáni ismétlésben, hat és hét óra között a Dankó Rádióban.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7652018-09-02 11:04:54

A kilencvenéves Horváth Zoltán operarendezőt telefonon felhívta Nagy Ibolya, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" operettadásának szerkesztő-műsorvezetője; a születésnapi apropóból készített rövid telefoninterjúban Horváth Zoltán visszatekintett az elmúlt évtizedek (65 év) szakmai munkájára (vidéki színházakban egyebek mellett sok operett sikeres rendezése is  a nevéhez fűződik),  de még ma is aktív, dolgozik,  sőt a jövőre vállalt új feladatait, a felkért rendezéseit is előrevetítette...  Nagy Ibolyának  a 90 éves Horváth Zoltán rendezővel folytatott  beszélgetését a Dankó Rádió délelőtti adásában hallhattuk. Ismétlése ma18 és 19 óra között.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28662018-09-02 10:52:40

Kedves trisztán! A "Privát Üzenetek" rovatban mostanság  semmi új levél nem érkezett számomra. 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28652018-09-02 10:42:59

Kapcs. 2862. sorszám is



"Vezényel: Bródy Tamás, Fischer Sándor, Lehel György, Majorossy Aladár és Polgár Tibor"



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43322018-09-01 13:14:21

1979. május 7-13. RTV Újság



„30 éves a rádióoperett”



/Rácz György/



1949. május 1-én került adásba az első ’rádióoperett’, amely – legalábbis a külföldi rádiók műsorát is jól ismerő Tamássy Zdenkó szerint – nem is csak hazánkban volt e nemben az első. Amikor külföldi rádiósoknak elmondta, hogy mi két éven át minden héten ’termeltünk’ egy-egy ilyen zenés játékot, eléggé kétkedően és hitetlenkedve néztek rá…



Jómagam egyike voltam a műfaj életrehívóinak (mint a Rádió akkori dramaturg-főrendezője), de hozzám hasonló részt szerzett abban Szász Péter, a dramaturg (akit később a Filmgyár hódított el a műfajtól), Lehel György (aki itt tette meg első karmesteri lépéseit), hogy aztán végképp Beethovenhez, meg a többi klasszikusokhoz és annyi modern magyar zeneszerzőhöz pártoljon) és Tamássy Zdenkó, a zenei lektor és dramaturg (őt viszont a tévé meg a film sok kísérőzenéje foglalta le később csaknem teljesen). És nem hagyhatom ki a sorból a műfaj két első ’forgatóját’: Gyenes Györgyöt (ma a szórakoztató osztály főmunkatársa) és Palásti Pált (aki a TV zenei forgatócsoportjának lett a vezetője), meg az első ügyelőt, Bodnár Istvánt, aki később megérdemelten adásrendezővé lépett elő.



Szóval: ilyen sokan voltunk, akik 1949. május 1-én létrehoztuk az első rádióoperettet: Kemény Egon Májusfa című művét, hogy azután sorra következzenek Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs, Kerekes János, Hajdú Júlia, meg a többiek alkotásai, amelyek felépítésükben csaknem teljesen elszakadtak a bécsi operett (s annak felhígult változatai) sémáitól: a bonviván-primadonna, szubrett-táncoskomikus pároktól éppúgy, mint a II. felvonásbeli kötelező bonyodalmaktól (néha még a hepiendtől is), s amelyekben bugyuta grófok és lokálkirálynők helyébe dolgozó emberek léptek.



Most mindannyian meghatottan emlékezünk a kezdet két évére és elérzékenyülve hallgatjuk az archívumokból előkerülő felvételeket, amelyeken Gyurkovics Mária és Sárdy János, sőt még Lukács Margit és Sennyei Vera, meg Apáthi Imre és Gáti József is énekelt.



 



1979. május 10. Petőfi Rádió, 20.33 – 22.00



Harmincéves a rádióoperett



Rácz György műsora



Közreműködik felvételről:



Apáthi Imre, Bende Zsolt, Gáti József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Horváth Tivadar, Kövecses Béla, Külkey László, Lukács Margit, Medgyaszay Vilma, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Rátonyi Róbert, Réti József, Sárdy János, Sennyei Vera, Szabó Miklós, Tompa Sándor, Zentai Anna,

valamint a Forrai- és a Földényi kórus. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.



Vezényel: Bródy Tamás, Fischer Sándor, Lehel György, Majorossy Aladár és Polgár Tibor



A zenét Palásti Pál állította össze.

Adásrendező: Bodnár István

Szerkesztő: László György


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28622018-09-01 13:12:19

Kapcs. 2861. sorszám



1979. május 10. Petőfi Rádió, 20.33 – 22.00



Harmincéves a rádióoperett



Rácz György műsora



Közreműködik felvételről:



Apáthi Imre, Bende Zsolt, Gáti József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Horváth Tivadar, Kövecses Béla, Külkey László, Lukács Margit, Medgyaszay Vilma, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Rátonyi Róbert, Réti József, Sárdy János, Sennyei Vera, Szabó Miklós, Tompa Sándor, Zentai Anna,

valamint a Forrai- és a Földényi kórus. a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.



Vezényel: Bródy Tamás, Fischer Sándor, Lehel György, Majorossy Aladár és Polgár Tibor



A zenét Palásti Pál állította össze.

Adásrendező: Bodnár István

Szerkesztő: László György


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28612018-08-31 22:09:59

Kapcs. 1065. sorszám



1979. május 7-13. RTV Újság



„30 éves a rádióoperett”



/Rácz György/



1949. május 1-én került adásba az első ’rádióoperett’, amely – legalábbis a külföldi rádiók műsorát is jól ismerő Tamássy Zdenkó szerint – nem is csak hazánkban volt e nemben az első. Amikor külföldi rádiósoknak elmondta, hogy mi két éven át minden héten ’termeltünk’ egy-egy ilyen zenés játékot, eléggé kétkedően és hitetlenkedve néztek rá…



Jómagam egyike voltam a műfaj életrehívóinak (mint a Rádió akkori dramaturg-főrendezője), de hozzám hasonló részt szerzett abban Szász Péter, a dramaturg (akit később a Filmgyár hódított el a műfajtól), Lehel György (aki itt tette meg első karmesteri lépéseit), hogy aztán végképp Beethovenhez, meg a többi klasszikusokhoz és annyi modern magyar zeneszerzőhöz pártoljon) és Tamássy Zdenkó, a zenei lektor és dramaturg (őt viszont a tévé meg a film sok kísérőzenéje foglalta le később csaknem teljesen). És nem hagyhatom ki a sorból a műfaj két első ’forgatóját’: Gyenes Györgyöt (ma a szórakoztató osztály főmunkatársa) és Palásti Pált (aki a TV zenei forgatócsoportjának lett a vezetője), meg az első ügyelőt, Bodnár Istvánt, aki később megérdemelten adásrendezővé lépett elő.



Szóval: ilyen sokan voltunk, akik 1949. május 1-én létrehoztuk az első rádióoperettet: Kemény Egon Májusfa című művét, hogy azután sorra következzenek Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs, Kerekes János, Hajdú Júlia, meg a többiek alkotásai, amelyek felépítésükben csaknem teljesen elszakadtak a bécsi operett (s annak felhígult változatai) sémáitól: a bonviván-primadonna, szubrett-táncoskomikus pároktól éppúgy, mint a II. felvonásbeli kötelező bonyodalmaktól (néha még a hepiendtől is), s amelyekben bugyuta grófok és lokálkirálynők helyébe dolgozó emberek léptek.



Most mindannyian meghatottan emlékezünk a kezdet két évére és elérzékenyülve hallgatjuk az archívumokból előkerülő felvételeket, amelyeken Gyurkovics Mária és Sárdy János, sőt még Lukács Margit és Sennyei Vera, meg Apáthi Imre és Gáti József is énekelt.


Operett, mint színpadi műfaj • 36872018-08-31 15:45:31

Augusztus 31. péntek 19.00, szeptember 1. szombat 15.00 és 19.00

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Nagyterem   



Kálmán Imre: A chicagói hercegnő



Rendező: Béres Attila



 A Budapesti Operettszínház vendégelőadása



Az Operettszínház honlapjáról:



"A halhatatlan komponista 1928-ban Bécsben, majd Budapesten bemutatott operettje méltatlanul elfeledett darabja Kálmán Imre gazdag életművének, jóllehet aktualitása aligha vitatható.



A történet szerint Mary, az elkényeztetett amerikai milliomoslány, fogadást köt barátnőjével, az ugyancsak dúsgazdag Edith Rockefellerrel, hogy melyikük tud európai útjuk során valami olyan különlegességet vásárolni, ami pénzért talán nem is kapható. A tét egymillió dollár. Az utazás során Mary megismerkedik Borisszal, egy képzeletbeli kelet-európai kis ország, Sylvária attraktív trónörökösével, és viharos találkozásukkal kezdetét veszi a világrendszerek küzdelme. A gazdag amerikai lány megvásárolja és átrendezi a reménytelen adósságokkal küszködő Sylvária uralkodói palotáját, de titokban Borisz szerelmére pályázik, a férfi pedig önbecsülését és kulturális hagyományait igyekszik megőrizni a mindent elsöprő tengerentúli befolyással szemben.



Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók - ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek. A színpadon egy jazz- és egy népi zenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operett melódiák éppúgy felcsendülnek, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok - a 7óra7 kritikája szerint a nézők 'egy valódi zenésszínház-történeti pillanatnak lehetnek szem-és fültanúi.'



A Budapesti Operettszínház közönsége Lőrinczy Attila átiratában ismerkedhet meg A chicagói hercegnővel."



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28602018-08-31 10:14:08

A most véget ért operettadás a Dankó Rádióban a műfajból Zerkovitz Béla Csókos asszony-ának néhány dalát jelentette (Darvas Iván, Pápai Erika, Igó Éva, Méhes László, Bede-Fazekas Annamária, km.  a Vígszínház együttese), de persze más "fajta" zene - és a vendég, Agárdy László színész, paródista jóvoltából  "prózai"-jelenet - is színesítette a sugárzott műsortartalmat, amelynek legvégén Kemény Egon szerzeményének, a Tangó-nak dallamai csendültek fel   (a Magyar Rádió Esztrádzenekarát Kerekes János vezényli).



A "Túl az Óperencián" délelőtti műsorának ismétlése ma is,18 és 19 óra között hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán, valamint online az internetes elérhetőségein (www.dankoradio.hu) is.


Bánk bán • 29662018-08-31 09:20:50

Az Opera honlapjáról:



Különleges változatban, de hagyományos tenor főhőssel szólal meg a Bánk bán a Beregszászi Arénában 2018. szeptember 1-én a budapesti Opera koncertszerű produkciójában.



A Magyar Állami Operaház 2017/18-as évadának egyik legnagyobb vállalkozása, a Kárpát-Haza OperaTúra csaknem 20 határon túli magyarlakta településre vitte el az intézmény népszerű produkcióit. Hiába volt azonban hetekig úton az Opera társulata, Kárpátalján csak Ungvárra jutott el. Hiánypótlásként a budapesti dalszínház szeptember első napján koncertszerű formában mutatja be Beregszászon Erkel leghíresebb operáját, a Bánk bánt. A produkció különlegessége, hogy mind a szöveg, mind a zenei anyag a darab ősváltozatának, illetve 1939-ben Nádasdy Kálmán által átdolgozott, majd híressé lett verziójának ötvözete. A hibridalakban szerepelnek a legismertebb áriák, de a cselekmény hívebben követi Katona József drámáját, mint a leggyakrabban színpadon látható és hallható változat.



A 3000 fő befogadására képes Beregszászi Arénát a testvérváros Budapest IX. kerület, Ferencváros Önkormányzata és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával tették újra alkalmassá előadások megtartására. A Magyar Állami Operaház vagy a Nemzeti Színház a tervek szerint minden évben visszalátogat majd egy-egy előadás erejéig. A sort nyitó Bánk bán a Magyar Állami Operaház idei szezonjának egyik kiemelt darabja, hiszen Beregszászon és a budapesti Erkel Színházon kívül New Yorkban és Dél-Koreában is felcsendülnek majd nemzeti operánk dallamai. Előbb egy nagyszabású őszi vendégjáték keretében két alkalommal a Lincoln Centerhez tartozó David H. Koch Színházban, majd 2019 januárjában a Tegui Színházban, helyi művészek közreműködésével, az Opera stábjának betanításával,



Beregszászon a címszerepet Kovácsházi István, Melindát Rőser Orsolya Hajnalka, II. Endrét Bakonyi Marcell, Gertrúdot Komlósi Ildikó, Ottót Balczó Péter, Tiborcot Szegedi Csaba, Petúr bánt Haja Zsolt énekli majd, az Opera Zenekart és Énekkart (karigazgató Csiki GáborKocsár Balázs vezényli.



 



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7632018-08-31 09:02:13

Tegnap ünnepelte  90. születésnapját Horváth Zoltán, a magyar operarendezők doyenje.



Az Operaház Emlékgyűjteményének fotóján 1964-ben Delly Rózsi portréfilmjének rendezése közben.





Forrás: Magyar Állami Operaház facebook oldala


Pantheon • 22532018-08-31 09:01:06

Töröltem a bejegyzést; rossz helyre írtam


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28592018-08-30 15:52:49

Összeszedtem pár ilyet a rádió operett-műsoraiból:



Áttekintettem most a főképp "jelzős" elnevezésű dalbetétszámokat az operettirodalomból, és kilistáztam ide többségét (persze ez sem teljeskörű):




  • Ábrahám Pál: Hawaii rózsája – „Néger dal” (Radnay György)

  • Barna Izsó: Casanova – „Karnevál-jelenet” (Fáy Erzsébet, Kaposy Andor, Mátray Ferenc, a Földényi-kórus, a Magyar Rádió Zenekara, vezényel Török Emil)

  • Bródy Tamás: Balkezes bajnok – „Sportinduló” (Rátonyi Róbert, km. a Magyar Rádió Énekkara)

  • Bródy Tamás: Nílusparti randevú„Nászút-kettős” (Petress Zsuzsa, Udvardy Tibor)

  • Csajkovszkij-Klein: A diadalmas asszony – „Csók-kettős” (Moldován Stefánia, Udvardy Tibor)

  • Dunajevszkij: Szabad szél – „Matróz-kettős” (Külkey László, Kishegyi Árpád)

  • Fall: Az elvált asszony – „Hálókupé-dal” (Zentay Anna)

  • Fall: Pompadour – Calicot „gúnydala” (Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

  • Fall: Pompadour – „Női hármas” (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Szirmay Márta)

  • Fall: Pompadour – „Férfi hármas” (Kishegyi Árpád, Nádas Tibor, Szénássy István,  km. az MRT Énekkara)

  • Farkas Ferenc: Zeng az erdő„Mókus-dal” (László Margit)

  • Farkas Ferenc: Vidróczky„Csárdai hármas” (Zentay Anna, Maleczky Oszkár, Bende Zsolt) 

  • Fényes Szabolcs: Maya – „Korall- és kagylóbalett” (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Gyulai Gaál Ferenc)

  • Fényes Szabolcs: Maya – „Macska-szerenád” (Galambos Erzsi)

  • Fényes Szabolcs: Maya – „Rumba-dal” kettős (Németh Marika, Korda György)

  • Fényes Szabolcs: Maya – „Légionista-induló”  (Radnay György, MRT Énekkara)

  • Fényes Szabolcs: Rigó Jancsi – „Ibolya-dal” (Petress Zsuzsa)

  • Friml: Rose Marie – „Indián szerelmi dal” (Németh Marika, Bende Zsolt)

  • Hervé: Nebáncsvirág – „Gránátos-dal(Neményi Lili, Ráday Imre)

  • Hervé: Nebáncsvirág – „Nagydob-kuplé” (Neményi Lili)

  • Hervé: Nebáncsvirág – „Ima-dal” (Neményi Lili)

  • Huszka Jenő: Aranyvirág – „Csalogató-dal” (Petress Zsuzsa, Palócz László, km. a Szekeres-kórus)

  • Huszka Jenő: Aranyvirág – „Cake Walk” (Lehoczky Éva és a Szekeres-kórus)

  • Huszka Jenő: Szép juhászné – „Betyárnóta” (Hadics László, a Magyar Rádió Énekkarának Férfikara)

  • Huszka Jenő: Szép juhászné – „Szabadság-dal (Sárdy János, a Magyar Rádió Énekkarának Férfikara)

  • Huszka Jenő: Bob herceg – „Gárda-induló”  (Bende Zsolt és az MRT Énekkarának Férfikara)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő – „Hitelezők kara” (MRT Énekkarának Nőikara)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő – „Cigaretta-keringő” (Koltay Valéria, Ilosfalvy Róbert)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő – „Zsokéinduló” (Kukely Júlia)

  • Huszka Jenő: Lili bárónő – „Radagan-duett” (Dancs Annamari, Kerényi Miklós Máté)

  • Huszka Jenő: Szabadság, szerelem – „Játék-kettős” (Zentay Anna, Kishegyi Árpád)

  • Huszka Jenő: Szabadság, szerelem – „Szabadság-dal” (Jámbor László és a Földényi-kórus)

  • Huszka Jenő: Szabadság, szerelem – „Bujdosó-dal” (Jámbor László és a Földényi-kórus)

  • Jacobi Viktor: Jánoska – Tündérkeringő”  (László Margit és Réti József)

  • Jacobi Viktor: Leányvásár – „Tengerészinduló” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, km. az MRT Énekkarának Férfikara)

  • Jacobi Viktor: Leányvásár – „Yenki-dal” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

  • Jones: Gésák – „Teaház-dal” (MRT Énekkarának Nőikara)

  • Jones: Gésák – „Csók-kettős” (László Margit, Bende Zsolt)

  • Jones: Gésák – „Tengerészdal”  (Bende Zsolt és az MRT Énekkara)

  • Jones: Gésák – „Papagáj-dal” (Petress Zsuzsa és az MRT Énekkara)

  • Kacsóh Pongrác: Rákóczi – Rákóczi „megtérése” (Udvardy Tibor)

  • Kacsóh Pongrác: Rákóczi – „Búcsúkettős” (Barlay Zsuzsa, Udvardy Tibor)

  • Kálmán Imre: Ördöglovas – „Rumbatercett”  

  • Kálmán Imre: A cigányprímás – „Stradivári-dal” (Svéd Sándor; /Melis György; /Gáti István…)

  • Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya – „Művészhimnusz” – négyes (Kincses Veronika, Molnár András, Rozsos István, Póka Balázs)

  • Kálmán Imre: A hollandi menyecske – „Éjfél-dal” (Eszlári Judit, Kollár Péter Erik)

  • Kemény Egon: Májusfa – „Májusfa-keringő” és „Balaton-keringő”  (Gyurkovics Mária, Földényi-kórus); Sör-dal (Mindszenti Ödön és Rátonyi Róbert); Konty-dal (Gyenes Magda és Rátonyi Róbert); Kirándulók dala (Bán Klári, Gyenes Magda, Pogány Margit, Bilicsi Tivadar, Hlatky László, Mindszenti Ödön)

  • Kemény Egon: Talán a csillagok – „Hópehely-keringő” és „Hóvirág-keringő (Gyurkovics Mária, Forrai kórus);

  • Kemény Egon: Komáromi farsang – „Az üldözők kara” – tercett (Bilicsi Tivadar, Göndöcs József, Hlatky László, km. Kibédy Ervin, Szabó Ernő); további kórusok: "Színész kórus" ; "Kelemen-induló"; "Létra-kórus" (km. a Földényi-kórus)

  • Kemény Egon: Komáromi farsang  - A nápolyi király dala"  (Fekete Pál, Kishegyi Árpád, Földényi-kórus)

  • Kemény Egon: A messzetűnt kedvesRózsa-kettős” (László Margit, Simándy József)

  • Kemény Egon: A messzetűnt kedves – „A szüretelők dala” (Barlay Zsuzsa, Kishegyi Árpád, a Földényi-kórus)

  • Kemény Egon: A messzetűnt kedves - „Jelenet és Ámeli dal”  (László Margit, Simándy József)

  • Kemény Egon: Krisztina kisasszony – „Záporeső-duett” (Petress Zsuzsa, Kövecses Béla)

  • Kemény Egon: Valahol Délen – „Kandúr-szerenád” (Rátonyi Róbert)

  • Kemény Egon: Hatvani diákjai„Dal a bon ton-ról” (Mezei Mária, Bessenyei Ferenc)

  • Kerekes János: Dalol az ifjúság – „Visszhang-dal” (Petress Zsuzsa, az MRT Énekkarának Női kara)

  • Kerekes János: Dalol az ifjúság – „Kukta-dal” (Rátonyi Róbert)

  • Lecocq: Angot asszony lánya – „Clairette gúnydala (Házy Erzsébet)

  • Lecocq: Angot asszony lánya – „Politikai sanzon” (Házy Erzsébet és Szabó Miklós, km. az MRT Énekkara)

  • Lecocq: Angot asszony lánya  - Amaranthe anyó „legendája”  - ballada (Kiss Manyi és az MRT Énekkara)

  • Lehár Ferenc: Bécsi asszonyok – „Nachladil-induló” (Külkey László;/  Palcsó Sándor)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem – „Cigányinduló” (Kincses Veronika, Gulyás Dénes, Mersei Miklós, km. az MRT Énekkara)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem – „Leánykérő-dal” (Molnár András)

  • Lehár Ferenc: Cigányszerelem – „Csók-kettős” (Házy Erzsébet, Radnay György)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy – „Vilja-dal” (Házy Erzsébet, km. az MRT Énekkara)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy - „Grisette-dal” (Koltay Valéria és az MRT Énekkarának Női kara)

  • Lehár Ferenc: A víg özvegy – „Nő-szám” (Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László)

  • Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – „Bohém-kettős” – „Gyerünk, tubicám, se kocsink, se lovunk” (Zentai Anna, Palcsó Sándor)

  • Lehár Ferenc: Éva - „Éva-keringő” (Lehoczky Éva)

  • Lehár Ferenc: A cárevics – „Napolitana” – szerelmi kettős (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

  • Lehár Ferenc: A cárevics – „Volga-dal” (Udvardy Tibor; /Simándy József)

  • Lehár Ferenc: Friderika – „Emlékkönyv-jelenet” (Andor Éva, Simándy József)

  • Lehár Ferenc: A három grácia – „Apacs-dal” (Koltay Valéria és Külkey László; / Kalmár Magda és Palcsó Sándor)

  • Lehár Ferenc: A három grácia – „Hinta-dal” (Orosz Júlia, Fehér Pál)

  • Lehár Ferenc: Paganini – „Kártyajelenet” (Lehoczky Éva, Gulyás Dénes, Palcsó Sándor, az MRT Énekkara)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Honvágy-dal” (Házy Erzsébet)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Barackvirág-dal” (Udvardy Tibor; /Simándy József)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Tea-kettős” (Orosz Júlia és Udvardy Tibor; /Házy Erzsébet és Simándy József)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Szív-kettős” (Orosz Júlia és Udvardy Tibor; /Házy Erzsébet és Simándy József)

  • Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Zig-zig-duett – Fehér virág” (Házy Erzsébet és Melis György;/ Kalmár Magda és Bende Zsolt)

  • Miljutyin: A cirkusz csillagai„Városnéző-kettős” (Németh Marika, Bende Zsolt)

  • Miljutyin: A nyugtalan boldogság - „Tajga-dal” (Melis György)

  • Miljutyin: A nyugtalan boldogság – „Harmonika-dal” 

  • Miljutyin: A nyugtalan boldogság – „Szibériai rapszódia” (Házy Erzsébet)

  • Lincke: Lysistrata – „Szentjánosbogárka-dal” (Gyurkovics Mária és a Földényi-kórus)

  • Nádor Mihály: Babavásár – „Agglegények-dala” (Palcsó Sándor, az MRT Énekkarának Férfi kara)

  • Offenbach: A 66-os szám – „Házaló-dal” (Radnay György; /Melis György; /Miller Lajos)

  • Offenbach: A 66-os szám - „Sirató-hármas” (László Margit, Palcsó Sándor, Radnay György)

  • Offenbach: A 66-os szám – „Románc és Dudadal” (László Margit, Palcsó Sándor)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – „Katona-dal” (Házy Erzsébet)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – „Kard-dal”  (Házy Erzsébet és az MRT Énekkara)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – „Panaszdal” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – „Jelenet és levél-kuplé” (Koltay Valéria, Erdész Zsuzsa, Divéky Zsuzsa, Svéd Nóra, Pere János)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – „ A holland újság krónikája” (Házy Erzsébet, Bartha Alfonz)

  • Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő – „Esküvői kar és legenda” (Házy Erzsébet, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Melis György)

  • Offenbach: A varázshegedű – „Regruta-kuplé”  (Réti József)

  • Offenbach: Brabanti Genoveva –„A tyúk kupléja” (Neményi Lili; /Ágai Karola)

  • Offenbach: Brabanti Genoveva – „Kereszteslovagok dala” (Réti József, Sólyom-Nagy Sándor)

  • Offenbach: A szép Heléna – „Templomi kórus” (MRT Énekkara)

  • Offenbach: A szép Heléna – „Lúdjáték”/ „Kockajáték” - együttes (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár, Melis György, Pacsó Sándor, Palócz László, az MRT énekkara)

  • Offenbach: A szép Heléna – „Álom-kettős” (Házy Erzsébet, Réti József)

  • Offenbach: A szép Heléna – „Az Adonisz-siratók” (Házy Erzsébet és az MRT Énekkara)

  • Offenbach: A szép Heléna – „Öltöztető kar” (MRT Énekkarának Női kara)

  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél – „Veszekedő-kettős” (Neményi Lili és Szilvássy Margit; /Kalmár Magda és Takács Tamara)

  • Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél – „Panasz-dal” (Csengery Adrienne, Lehoczky Éva, Gregor József, Rozsos István)

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban„Pásztordal” (Réti József)

  • Orfeusz az alvilágban – „Az istenek lázadása – forradalmi dal” (Ágai Karola, Szőnyi Olga, Szabó Anita, Réti József, Melis György)

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban – „Gúnydal Jupiterről” (Dunszt Mária, Ágai Karola, Szőnyi Olga, Szabó Anita, Réti József)

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban – „Jelenet és Bacchus-dal” (László Margit, Ágai Karola, Szőnyi Olga, Melis György)

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban – „Légyjelenet” (László Margit, Melis György)

  • Offenbach: Fortúnió dala – „Kórus és vízdal” (Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Kövecses Béla, Réti József, Bende Zsolt, Külkey László)

  • Offenbach: Fortúnió dala – „A bűvös-dal”  (Ilosfalvy Róbert; / Molnár András)

  • Offenbach: Párizsi élet – „Kesztyű-duett” (Lehoczky Éva, Palcsó Sándor)

  • Offenbach: Párizsi élet  -„Brazil-dal” (Palcsó Sándor, km. az MRT Énekkara)

  • Offenbach: A sóhajok hídja – „Szerelmes szerenád” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Rozsos István)

  • Planquette: A corneville-i harangok – „Harangdal” (Házy Erzsébet;/ Kincses Veronika)

  • Planquette: Rip van Winkle – „Visszhangdal” (Melis György)

  • Planquette: Rip van Winkle  - „Lámpás-tercett” (Andor Éva, Petress Zsuzsa, Barlay Zsuzsa)

  • Polgár Tibor: A lepecsételt asszony – „Honvágy-dal”  (Házy Erzsébet)

  • Stephanidesz Károly – Vitéz Tibor: Mátyás szerelme – Medvetánc (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Vincze Ottó)

  • Oscar Straus: VarázskeringőPikkoló-kettős” (Petress Zsuzsa, Várhelyi Endre)

  • Oscar Straus: VarázskeringőDinasztia-hármas” (Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Kovács Péter)

  • Oscar Straus: Búcsúkeringő – „Rózsadal” (Kalmár Magda)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében –Lagúna-keringő” (Szabó Miklós;/ Ilosfalvy Róbert)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében – „Gúnydal” (Házy Erzsébet, km. az MRT Énekkara) 

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében – „Vacsora-ötös”  (Kishegyi Árpád, Házy Erzsébet, Zentai Anna. Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében – „Gondola-dal” (Szabó Miklós; / Ilosfalvy Róbert; / Udvardy Tibor)

  • Johann Strauss: A cigánybáró –„Kincskeringő” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)

  • Johann Strauss: A denevér – „Kacagódal” (László Margit)

  • Johann Strauss: A denevér  - „Óra-duett” (Házy Erzsébet, Szőnyi Ferenc)

  • Johann Strauss: A denevér  - „Pezsgő-tercett” (László Margit, Szőnyi Ferenc, Kozma Lajos. km. az MRT Énekkara)

  • Sullivan: A cornwalli kalózok – „Paradox-hármas” (Barlay Zsuzsa, B. Nagy János, Melis György)

  • Suppé: Pajkos diákok - „Angol kettős” (Szirmay Márta, Palcsó Sándor)

  • Suppé: Pajkos diákok – „Olasz-dal” (Bende Zsolt)

  • Suppé: A szép Galathea„Vénusz-kórus” (MRT Énekkara)

  • Suppé: A szép Galathea – „Csók-kettős” (László Margit, Melis György)

  • Suppé: Boccaccio – „Levél-hármas” (László Margit, Palánkay Klára, Sándor Judit)

  • Suppé: Boccaccio  - „Hordódal” (Külkey László)

  • Suppé: Boccaccio   - „Olasz-kettős” (László Margit és Ilosfalvy Róbert; / Kincses Veronika és Molnár András)

  • Szirmai Albert: Táncos huszárok – „Karmester-kettős” (Németh Marika, Kövecses Béla)

  • Szirmai Albert: Gróf Rinaldó – „Kaliforniai dal” (Bende Zsolt)

  • Vincze Ottó: Cseberből vederbe – „Jódli dal” (László Margit,  km. Daróczy Jenő gitáron, az MRT Kamarazenekara Vezényel: Tóth Péter)

  • Vincze Ottó: Cseberből vederbe – „Levél-dal” (Palcsó Sándor, km. Andor Éva és a Földényi-kórus)

  • Vincze Ottó: Budai kaland – „Lopó szám” (Kishegyi Árpád, Radnay György)

  • Zeller: A madarász –„ Rajna-keringő” (Fábry Edit;/ Házy Erzsébet)

  • Zeller: A madarász – „Rózsadal” – kettős (Fábry Edit és Szabó Miklós; /Házy Erzsébet és Kónya Sándor)

  • Zeller: A bányamester – „Bányászinduló” (Kelen Tibor)


Pantheon • 22522018-08-29 21:21:57

Nagy András grafikusművésztől, könyvtervezőtől szeptember 13-án, csütörtökön 11.15-kor vesznek végső búcsút a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójánál – tájékoztatta a család csütörtökön az MTI-t.



Nagy Andrást augusztus 16-án, életének 66. évében érte a halál.

1953-ban született Budapesten. 1976-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola Tipográfia Tanszékének

könyvművészeti szakán. 1994-ig a Helikon Könyvkiadó műszaki szerkesztőjeként dolgozott, 2012-től a Hitel képszerkesztője és könyvtervezője volt.

Szabadfoglalkozású művészként több kiadónak dolgozott könyvtervezőként és illusztrátorként. Ő tervezte a Korán első magyar kiadását, társszerzője a Jelképtárnak, tipográfusa, tervezője számtalan szépirodalmi kiadványnak, többek között szülei, a költő-házaspár Nagy László és Szécsi Margit könyveinek.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28562018-08-29 13:02:28

Kimaradt az előbbi, "Vokális tánc"-felsorolásból:



Lehár: Luxemburg grófja - polka ("Polka táncos" -Fleury és Basil kettőse: Honthy Hanna és Feleki Kamill / Zentay Anna és Rátonyi Róbert)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28552018-08-29 11:43:50

Összeszedtem pár ilyet a rádió operettműsoraiból:



Balettzenék, közzenék, táncok (keringő, palotás, bolero, csárdás, kolo, induló, mazurka, polonéz, foxtrott  stb.)




  • Hervé: Lili - keringő

  • Huszka: Gyergyói bál – palotás

  • Huszka: Szabadság, szerelem – palotás

  • Jacobi: Miami - keringőegyveleg

  • Kacsóh: János vitéz, II. felv.  - előzene és menüett

  • Kacsóh: János vitéz, III. felv. – balettzene; „Tündéravatás” (km. kórus)

  • Kálmán: A bajadér – balettzene

  • Kálmán: Ördöglovas – palotás

  • Kálmán: Csárdáskirálynő – tánckeringő (km. kórus)

  • Lecocq: Angot asszony lánya – balettzene

  • Lehár: A drótostót - galopp

  • Lehár: Cigányszerelem - balettzene

  • Lehár: A mosoly országa, II. felv. – balettzene  ("kínai balettszvit")

  • Lehár: A pacsirta – palotás

  • Lehár: Éva – keringő; balettzene

  • Lehár: Luxemburg grófja – keringő -intermezzo

  • Lehár: Kék mazúr – közzene

  • Lehár: Friderika - közzene

  • Lehár: A cárevics – közzene

  • Lehár: A cárevics, II. felv. – balettzene

  • Millöcker: A koldusdiák - lengyel táncok: mazurka, polka

  • Millöcker: Gasparone – induló

  • Nedbal: Lengyelvér – mazurka, keringő, ländler, induló

  • Offenbach: Orfeusz az alvilágban – kánkán

  • Offenbach: Dunanan apó  - közzene 

  • Offenbach: Kékszakáll – közzene

  • Sullivan: A gondolások – barcarola; tangó¸ keringő

  • Suppé: Pajkos diákok - közzene

  • Szirmai: Táncos huszárok – keringő



Vokális táncok




  • Ábrahám: Bál a Savoyban – tangó („Az én nevem La Bella Tangolita” Házy Erzsébet)

  • Huszka: Aranyvirág – tarantella (Dal: Lehoczky Éva)

  • Huszka: Aranyvirág – barcarola (SzekeresKórus  és Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bánfalvy Miklós)

  • Huszka: Bob herceg, I. felv.csárdás (Dal: „Hej, kopogós a táncom Ilosfalvy Róbert)

  • Jacobi: Jánoska – keringő („Tündérkeringő” – „…Tündér! Jer, ide már! A szívem idevár. Reménye te vagy és a  bizodalma… /Szép szemedbe nézni mélyen--- csókot adni, csókot kapni, még-még…” (László Margit és Réti József) 

  • Kálmán: A cigányprímás keringő (Sári és Gaston keringődala: „Ej, lárifári, nem kell várni, frissen jó a csók…” (Koltay Valéria, Külkey László)

  • Kálmán: A bajadér – shimmy (kettős: „Jön-e velem nagysá’d shimmyt járni?…” Zentay Anna, Kishegyi Árpád)

  • Kálmán: Ördöglovas – rumba (Rumbatercett: „Jaj, de szép is lehet Monte Carlo)

  • Kemény: Valahol Délen – boleró (Lolita bolerója: „Fekete az éj” Mezei Mária)

  • Kemény: Májusfa – keringő („Májusfakeringő”: Gyurkovics Mária, Forrai kórus)

  • Kemény: Talán a csillagok – keringő („Hópehelykeringő”; „Hóvirág-keringő” Gyurkovics Mária, Forrai kórus)

  • Lehár: Bécsi asszonyok – induló („Nachladil-induló” – „A banda élén, míg megyek…” (Külkey László; Palcsó Sándor)

  • Lehár: Cigányszerelem – induló („Cigányinduló”   Kincses VeronikaGulyás Dénes, Mersei Miklós, km. az MRT Énekkara)

  • Lehár: A víg özvegy, III. felv. – keringő (Keringő-duett: „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!” Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

  • Lehár: A víg özvegy, III. felv.  - Tánc, kánkán (Grisette-dal - Valencienne és a görlök: Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla,…/ Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo, e moi!.../ Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, les grisettes de Paris, rittantouri tantiri!”  Koltay Valéria és az MRT Énekkarának Női kara)

  • Lehár: A víg özvegy, II. felv. – kolo (MRT Énekkara)

  • Lehár: Éva – keringő („Éva-keringő” - „S hogyha csak egy percig volnál szép” (Lehoczky Éva)

  • Lehár: A cárevics – tangó (kettős: „Mi kell még...így még soha mást” Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

  • Lehár: A cárevics – „Napolitana” (kettős: „Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár?...” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

  • Lehár: A cárevics – one step (Iván és Masa kettőse: "Elmennék én hozzád, babám, ha este várnál rám..." Zentay Anna, Kishegyi Árpád)

  • Lehár: A három grácia – rumba (Rumbakettős: „Rumba gyötör a féltékenység…”)

  • Lehár: Szép a világ - keringő, induló, tangó („Rio de Janeiro”; „Szép a világ” Németh Marika, Korondy György; Palcsó Sándor; Szabó Miklós)

  • Offenbach: Kakadu – barcarola (Dal: Szabó Miklós; Réti József; Ilosfalvy Róbert)

  • Offenbach: A sóhajok hídja – recitativo és barcarola (Fülöp Attila és Rozsos István)

  • Oscar Straus: Varázskeringőkeringő (Keringőkettős, II. felv. „Halkan száll, halkan…” (Palcsó Sándor, Bende Zsolt)

  • Johann Strauss: Egy éj Velencében –keringő („Lagunakeringő” Szabó Miklós; Ilosfalvy Róbert)

  • Johann Strauss: A denevér, II. felv. – magyar csárdás (Dal: „Hazámnak dalára nyugtom nem lelem” Házy Erzsébet)

  • Johann Strauss: A cigánybáró – keringő (Kincskeringő – tercett: Cipra, Barinkay, Szaffi – „Nézd arra bent, mi cseng, mi peng,hogy csillog ottan, villog titokban…” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)

  • Johann Strauss: A cigánybáró – toborzó és csárdás („Csapj kezembe szép öcsém, búcsút mondj a lánynak…” (Bende Zsolt, MRT Énekkara)

  • Johann Strauss: Bécsi vér – keringő („Bécsi vér, bécsi vér” – kettős: Kincses Veronika, Fülöp Attila)

  • Johann Strauss: Bécsi vér  - polonéz (Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás)

  • Zeller: A madarász – keringő (Rajnakeringő: „Rajna táj, égi báj” Fábry Edit; Házy Erzsébet)


Operett, mint színpadi műfaj • 36862018-08-29 11:42:18

Én úgy gondolom, Kerényi Miklós Gáborra - és pályázatára - kevesen kíváncsiak, és lesznek rá "vevők" - Ő már .lejárt lemez, "elfújta a szél"... hamuból, már nemigen lesz parázs!


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28532018-08-28 22:28:04

Összeszedtem pár ilyet a rádió operettműsoraiból:



Operettkórusok



Dunajevszkij: Szabad szél




  • Matrózinduló: „Tengerész, tengerész!...” (MRT Énekkarának Férfikara)



Eisemann Mihály: Bástyasétány 77




  • Nyitó együttes, kar: „Bástyasétány-induló” (Földényi-kórus)



Huszka Jenő –Martos Ferenc: Bob herceg




  • Gárdainduló: „A gárda, a gárda viharsebesen tör az ellenen át…” (MRT Énekkarának férfikara)



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő




  • Hitelezők kara (MRT Énekkara)



Huszka Jenő – Fischer Sándor: Szabadság, szerelem




  • Honvédek dala: „Virradóra, virradóra…” (Földényi-kórus)



Jones: Gésák




  • Tea-dal „Ha nő csak könnyet lát, egy csésze jó teát, fontos, hogy a vendég úr jól érezze magát…/Ez a kedves teaház, ma lesz itt mulatás…” (MRT Énekkarának Nőikara)

  • Kórusjelenet: „Bűvös, édes holdsugár” (MRT Énekkarának Nőikara)

  • Tengerészinduló (MRT Énekkarának Férfikara, km. Bende Zsolt)



Kacsóh Pongrác: János vitéz




  • Kórus: „Megjöttek a szép huszárok” (Földényi-kórus)



Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László - Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai




  • Karjelenet:„Jó dolga van a diáknak, tekintélye van"  (Földényi-kórus)



Kerekes János - Kristóf Károly: Hófehérke és a hét törpe




  • Óriások-kara:  „Repül a csónak délután hazafelé…" (MRT Énekkara)



Kerekes János – Tóth Miklós –Romhányi József: Boldogságfelelős




  • Induló (Földényi-kórus)



Lecocq: Angot asszony lánya




  • Összeesküvõk kara (MRT Énekkarának Férfikara)

  • Női kar: Nem tud más segíteni rajtunkjaj, más segíteni rajtunk, mint Ön drága jó művész úr, mert oly ártatlan a mi lányunk, mint az égen a bárányfelhő…” (MRT Énekkara)



Lehár Ferenc – Gábor Andor: Cigányszerelem




  • Bevezető kórusjelenet: „… Nincsen olyan legény, nincsen olyan leány…” (MRT Énekkara)



Lehár Ferenc – Martos Ferenc: Pacsirta



Bevezető kórus (MRT Énekkara)



Lehár Ferenc – Gábor Andor: Luxemburg grófja




  • Nyitó farsangi jelenet: „Farsang van, vígan áll a karnevál…” (MRT Énekkara)



Millöcker: Szegény Jonathán




  • Kórusrészlet (MRT Énekkara)



Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő




  • Bevezető kórusjelenet (MRT Énekkara)



Offenbach: Szép Heléna




  • Előjáték és templomi kórus (MRT Énekkara)

  • Öltöztető kar (MRT Énekkarának Nőikara)



Offenbach: A sóhajok hídja




  • Nyitó jelenet: „Óh, Úrnőm…” (MRT Énekkarának Nőikara)



Scserbacsov: Dohányon vett kapitány




  • Nyitókórus: „Vendéglátó víg lakomára készül mára fel ez a ház” (Földényi-kórus)



Johann Strauss: A királyné csipkekendője




  • Kórusjelenet: „Éljen a király!” (MRT Énekkara)



Johann Strauss: Egy éj Velencében




  • Karnevál-jelenet (Földényi-kórus)



Johann Strauss: A cigánybáró




  • Cigánykar, I. felv.: „Vigyázni jó, élni jó, hol cigány él” (MRT Énekkara)

  • Jelenet-kórusrészlet, II. felv.  „Tessék venni, friss kalácsot enni…”  (MRT Énekkarának Nőikara)



Sullivan: A Fruska




  • A tengerészek dala: „A kéklő óceánt hófehér hajónkban járjuk, és nincs panasz miránk, úgy pucoljuk meg az ágyút…”  (MRT Énekkarának Férfikara)



Sullivan: A cornwalli kalózok (avagy a becsület rabjai)




  • Kórusrészlet, I. felv. :„Kúszva, mászva kősziklára…” (MRT Énekkarának Férfikara)

  • Kalózok és rendőrök kara, II. felv.: „Kalózcsapat lopódzik itt…/Fel, óceánlakók…” (MRT Énekkarának Férfikara)

  • Lányok kara (MRT Énekkarának Nőikara)



Sullivan: A mikádó




  • Kórusjelenet: „Itt jönnek a szép kis dámák”  (MRT Énekkara)



Suppé: Pajkos diákok




  • A diákok kara: Gaudeamus igitur” (MRT Énekkara)



Szirmai Albert: Mézeskalács




  • Az Udvar bevonulása, II. felv.: Csupa méltóság, csupa méltóság, csupa méltóság a mi képünk! Főmagasságú, főmagasságú, főmagasságú a személyünk!...” (MRT Énekkara)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28522018-08-28 22:21:07

Összeszedtem pár ilyet a rádió operettműsoraiból:



Operettegyüttesek



 



Csajkovszkij– Josef Klein – Erdődy János:  A diadalmas asszony




  • Induló együttes (Zentay Anna, Fekete Pál, Göndöcs József , a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar és a Földényi-kórus, vezényel Bródy Tamás)



Dunajevszkij: Szabad szél




  • Együttes, III, felv.: „Orvul tört ránk, eltiporta földünk, úrra lett itt az ellenség…/Szél, szél, szállj keletről hozzánk” (Palócz László, km. az MRT Énekkarának Férfikara)



Fall: Sztambul rózsája




  • Együttes (László Margit, Koltay Valéria)



Fall: Az elvált asszony




  • Ötös:Én vagyok én, te vagy tee, ki a szamár, én vagy te?” (Zentai Anna, Kövecses Béla, Bilicsi Tivadar, Kishegyi Árpád, Nádas Tibor)



Fényes Szabolcs: Maya




  • Együttes: „Haccáré, haccacáré…” (Galambos Erzsi, Németh Marika, Korda György, Rátonyi Róbert, énekkar)

  • Együttes:  „Párizs, te szép!...” (Galambos Erzsi, Házy Erzsébet, Rátonyi Róbert, MRT Énekkar)



Lehár Ferenc  - Mérey Adolf: A víg özvegy



- Pavillon-jelenet, II. felv. (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor)



Lehár Ferenc – Gábor Andor: Cigányszerelem




  • Együttes: „Rettenetes nagy eset, ami itt most megesett…”  (Kincses Veronika, Kukely Júlia, Bende Zsolt, Molnár András)



Messager: Nászéjszaka




  • Ötös: „…- Nos, halljuk hát, ez hogy esett! - Nos, hát, így volt: a jachtunkon nagy csend honolt. Szépen ringott a tenger árján Arabellánk, a büszke jacht, - szinte már édes álom szárnyán a bíbor fényű ég alatt, - akkor a csendes esti fényben, míg pihenni tért a király, vitorlás bárka úszott felénk, a halk vizű tenger árján… oly mily kedves volt ez a hajó az alkonyéjben!…, /úszott felénk hófehéren, gazdája, ifjú drapp ruhás…./-Nos, jó kapitányom, ámde most velünk mi lesz?...” (Osváth Júlia, Vámos Ágnes, Fekete Pál, Kövecses Béla, Petri Miklós)



Millöcker: A koldusdiák




  • Együttes és Simon dala, I. felv. „Itt jön Wybiczky herceg, s titkára vele…” (Kalmár Magda, László Margit, Sánta Jolán, Melis György, Molnár András, Póka Balázs)



Offenbach: Kékszakáll




  • Együttes: „Saltarelle, avagy mit ad a nő…” (Bordás Barbara, Kardffy Aisha, Lévai Enikő, Lukács Anita, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Vadász Zsolt) – koncert, Budavári Palota, 2017.

  •  Palotajelenet (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Róka István, Bende Zsolt, az MRT Énekkara)



Offenbach: A szép Heléna




  • Királyok bevonulása, jelenet és együttes (Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor,  Melis György, Palócz László, Maleczky Oszkár, énekkar)



Offenbach: Piaci dámák




  •  Bevezető jelenet: a Kofák kara: „Tessék, vegyenek itt a zöldség, karalábé, tessék körtét, szőlőt,  friss karalábét, csuda olcsó árú; vegyenek-vegyenek-vegyenek, olcsó a sapka, zöldbab, olcsó a virág…csak tessék, hölgyeim…” (Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Forgács Júlia, Kincses Veronika, Köteles Éva, Mátray Zsuzsa, Szemere Erzsébet, Gregor József)



Offenbach: A sóhajok hídja




  • Hatos: „_Imádlak! Engem imádnak! …-Jöjj, menjünk innen már!...” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Rozsos István, Radnay György, Antalffy Albert)

  • Együttes: „Riadó, riadó, riadó!...Szép Velence…” (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, MRT Énekkara)

  • Tízek Tanácsa – jelenetegyüttes:”Van egy kis zúg a völgyben, a hispán vidéken…” (Palcsó Sándor, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Rozsos István, MRT Énekkara)



Offenbach: Fortúnio dala




  • Kórus és vízdal: „Elment az úr és a lánya is…/Babett! Babett! Ennivalót! A gyomrunk éhes, szörnyű gond… /Mily bőség, mily áldás, mit sorsunk ránk mér, csak dőzsölj, ha nincs más is, mi bendődbe fér… /Víz az élet fő gyönyöre, nélküle élni, gond öröme…” (Palánkay Klára, Ilosfalvy Róbert, Kövecses Béla, Réti József, Bende Zsolt, Külkey László)



Offenbach: Párizsi élet




  • Hetes: „Aki rangos, sose hangos…” (Ötvös Csilla, Mohácsi Judit, Németh Mária, Sütő Mária, Kovács Péter, Miller Lajos, Rozsos István)



Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő




  • Együttes: „Jój’cakát!...” (Németh Marika, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Melis György, Michels János, MRT Énekkara)



Planquette: A corneville-i harangok




  • Ötös (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Korondy György, Melis György, SólyomNagy Sándor)



Schubert-Berté: Három a kislány




  • Binder, Édi, Médi, Brunéder és Hédi ötöse, I. felv.:  „Ide kukkants, oda kukkants. Senki se lásson…” (Andor Éva, Hankiss Ilona, László Margit, Külkey László, Nádas Tibor)

  • Ötös: „Tavaszi felhők az égen…” (Ilosfalvy Róbert, Réti József, Melis György, Bende Zsolt, Várhelyi Endre)



Johann Strauss: Egy éj Velencében




  • Vacsoraötös és szakácsdal: „Ketten borulnak vállamra, trallala, de szívem vágya csak Barbara…/Csiribiri, bumm, a konyha kész, csiribiri bumm, most tettre kész…” (Kishegyi Árpád, Házy Erzsébet, Zentai Anna. Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor)



Johann Strauss: Bécsi vér




  • Hatos (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnay György)



Suppé: Boccaccio




  •  Szerenád és együttes: „A csókhoz lány kell…” (Ágai Karola, Kishegyi Árpád, Külkey László, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Maleczky Oszkár és az MRT Énekkara)

  • Hetes (Ágai Karola, Palánkay Klára, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Külkey László, Maleczky Oszkár)



Zeller: A madarász




  • Kórusjelenet és együttes: „Édes, kedves, hű jobbágyok, jobb lesz hogyha arrébb álltok…” (Bilicsi Tivadar, Maleczky Oszkár, Fábry Edit, MRT Énekkara)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28512018-08-28 11:45:08

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorából kiemelem az alábbi zenéket:



Kálmán Imre – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: A cigányprímás (1912)




  • Rácz Pali dala - Stradivári-dal: Mi a jobb és mi a szebb: hegedű vagy asszony…/Szól  a nóta, csend a vége, ám a nőnél fuccs a béke…/ Az ócska Stradivari egy árva szót se szól, de hogyha játszom rajta, oly bájosan dalol.…”   (Gáti István, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3. – koncertfelvétel)



Az operett keresztmetszetének stúdiófelvétele először 1964. szeptember 7-én, a Petőfi Rádióban hangzott el (20.00 és 21.00 óra között).  Erről a felvételről két részlet szólalt most meg:




  • Vidám négyes: „Köszönöm! Köszönöm! Ez a perc nagy öröm!…/ Voltam egyszer én is büszke bálkirály, jártam én is száz leány után…/ Egy király, egy cigány…./ Áll a bál….  jöjjön a bor, jöjjön a francia pezsgő!.../ Én vagyok a bálkirály…  áll a bál, Rácz a király…”  (Kishegyi Árpád, Melis György, Koltay Valéria, Németh Marika km. az MRT szimfonikus zenekara, vezényel: Vincze Ottó)

     

  • Sári dala: „Nádfedelű kicsi falu rózsája, odahaza falunépe hogy várja…” (Koltay Valéria, km. az MRT szimfonikus zenekara, énekkara, és Andor Ilona gyermekkara. Vezényel: Vincze Ottó)



Egy másik stúdiófelvételről következtek részletek:



A Magyar Hanglemezgyár  felvételéről (LP 1965) – mely CD-n is megjelent 2004-ben. km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, Breitner Tamás vezényel.




  • Rácz Laci és Juliska kettőse: "... Száll, száll, tovaszáll a nyár, hervad a csók, mint a rózsák…” (Petress Zsuzsa, Kelen Tibor)

  • Sári és Gaston vidám kettőse, I. felv., „Hacacáré erre, hacacáré arra, elhagy a csizmám sarka…/furcsa tánc az úri fajta…” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)



- Egy további hangfelvételről Teremi Trixi és Bozsó József énekelt vidám kettőst a Cigányprímásból.



Kemény Egon Krisztina kisasszony című operettjéből a nyitány dallamai csendültek fel az adás legvégén. (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli) – 1959.



 A „Túl az Óperencián”  műsorát újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes eléréseken is, ma délután hat és hét óra között.


Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) • 14712018-08-28 10:20:00

A "Túl az Óperencián" mai adásának végén a Krisztina kisasszony című operett nyitányának dallamai csendültek fel a Dankó Rádió délelőtti operettműsorában.Újra meghallgatható lesz a 18 órakor kezdődő ismétlő adásban, kb. 18.50-től...


Operett, mint színpadi műfaj • 36832018-08-28 09:28:21

Magyar Idők.hu - 2018. AUGUSZTUS 28. KEDD 06:55



DÖNTÉSEK ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK



LŐRINCZY GYÖRGY: „FONTOS, HOGY HŰ MARADHASSAK AHHOZ, AMIT A SZAKMÁBAN LÉTREHOZTAM”



B. Orbán Emese



Tavaly április végén az Emberi Erőforrások  Minisztériumának (Emmi) akkori vezetője, Balog Zoltán a Budapesti Operettszínház főigazgatóját kérte fel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökének, aki viszont nem egészen másfél évvel kinevezése után lemondott tisztségéről. Az operettszínház főigazgatói pozíciójáért való pályázatra pedig újból jelentkezett. Lőrinczy Györggyel beszélgettünk döntéseinek hátteréről, jövőbeli elképzeléseiről.



– Művészeti menedzserként hogyan került kapcsolatba Balog Zoltánnal?

– A Budapesti Operettszínház főigazgatójaként alakult ki közöttünk egy olyan személyes kapcsolat, hogy a miniszter úr jelölt engem a színházművészeti bizottságba, ahol megoldottam néhány, addig problémás kérdést, így egyre több feladatot bízott rám, és végül meglepő módon felkért az NKA alelnöki posztjára.



– Nem félt a kihívástól?

– Olyan nagy kihívásnak éreztem és a bizalmát olyan megtisztelőnek, hogy bár féltem, hogy sok lesz, nem mondtam nemet. De az még hozzátartozik az elmúlt egy évhez, hogy akkor még nem tudtam: 2017. november 3-tól egyedül fogom vezetni az operettszínházat, intenzív sajtóérdeklődést és egyedülálló színházetikai problémát kezelve, magánéleti krízissel súlyosbítva, hiszen egykori barátomról volt szó. Amikor az alelnökséget elvállaltam, a színházban még minden rendben volt, és nem egyedül végeztem a vezetői teendőket.



– Ez lenne a lemondásának hátterében?

– Az elmúlt tíz hónap olyan nehéz volt az életemben, olyan napi kihívásokkal, hogy minden feladatomnak megfeleljek és pszichésen is bírjam a terhelést, hogy én már korábban elhatároztam, hogy ezt a két feladatkört együtt nem szeretném vállalni. Találkozásom Kásler Miklós miniszter úrral ebben megerősített. Ahogy a közleményemben is benne volt, az NKA alelnöke a mindenkori kulturális miniszter „keze alá kell dolgozzon”, ez egy bizalmi állás. És én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy az ember felajánlja a lemondását, bármeddig is szól a mandátuma.



– És meddig szólt a mandátuma? A miniszter úr nyilatkozatából, amelyben előrevetítette, hogy változás várható a kulturális alap élén, úgy tűnt, mintha mostanában járna le.

– A megbízatásom 2021-ig szólt. A félreértésre az adhatott okot, hogy miniszter úrral már korábban megbeszéltem, hogy lemondok, viszont ezt egy időben terveztem bejelenteni azzal, hogy az operettszínház 2019-ben lejáró főigazgatói posztjára benyújtom a pályázatomat.



– Van összefüggés a két döntése között?

– Arra gondoltam, hogy elsősorban és kifejezetten a társulat, de az én személyes ambícióim miatt is, ha ismét bizalmat kapok, akkor megmutathatom, hogy egyedül is sikerre tudom vinni a Budapesti Operettszínházat egy művészeti tanáccsal. Ezenkívül pár éve van szerencsém a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is tanítani, ahol egy PhD-dolgozatot is készítek a színházmenedzsmentről, amit most félbehagytam, mert az már egyáltalán nem fért bele. Mindkét intézményből érkezett felkérés a következő tanévre, és az idő is lejár, hogy a doktorimat befejezzem.



– Az elődei az NKA alelnöki posztján általában egyfajta kultúrideo­lógiát közvetítettek, ön viszont kulturális menedzser. Nem érezte magát kakukktojásnak?

– Remélem, hogy az én tevékenységemből is összeáll majd egy látásmód, de az tény, hogy mindig a következő feladat megoldására koncentrálok. Ezenkívül egész életemben probléma volt, az óvodától a néptánccsoportig, hogy nem tudok klikkekben részt venni. Nem tudok azzal mit kezdeni, ha valaki meg akarja nekem mondani, hogy kit szeressek és kit nem. Én ezt alanyi jogon döntöm el, nem befolyásol, hogy ki mit mond, és ez egyre jobban erősödik, az eredmény pedig az, hogy egyik klikk sem érez a magáénak.



– Mi volt a legnagyobb feladata?

– Komoly szervezési munkát igényelt az NKA beolvasztása az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe, az Emetbe, amikor született egy kormányzati döntés a háttérintézmények összevonására, és az, hogy a pályázati folyamatot menedzserként megpróbáljam kicsit lerövidíteni. Ezenkívül arra jöttem rá, hogy vannak olyan határterületek, például az összművészeti lapok vagy a képzőművészeti albumok, amelyek két kollégium közé esnek tematikában, ezért elindítottam egy összefogást a kollégiumok között.



– Mikor köszön el a kulturális alaptól?

– Idén lesz 25 éves az NKA, és ebből az alkalomból a kollégáimmal kitaláltunk egy 25 napos fesztivált, amelyik szeptember 23-án indul a Müpában és október 17-én zárul a Várkert Bazárban, az ebben a színházi évadban 25. életévüket betöltő fiatal művészek részvételével. A két dátum között minden kollégium bemutatkozik. A jelenlegi tervek szerint ezt a fesztivált végigviszem, és az alatt az alelnöki feladataimat is ellátom. Nekem első helyen van a szervezet működőképessége, tehát ha úgy alakul, hogy tovább kell maradnom, azt is vállalom, illetve az utódomnak a segítését is, ezt beszéltük meg a miniszter úrral.



– Ön szerint minek alapján kellene eldönteni egy kulturális termék támogatását?

– Sokat gondolkodtam ezen, hogy mit is kellene figyelembe venni a kultúra értékelésénél, finanszírozásánál. Szerintem egy kulturális produktumnak három mércéje lehet. Az első a szakmai színvonal, ami nem kéne, hogy szubjektív legyen, ezért „szakmai”. Azután következik az „ízlésfaktor”, hogy tetszik-e a véleményalkotónak, és a harmadik, hogy van-e üzenete, illetve hogy milyen üzenetet közvetít. Tehát el kell dönteni, hogy akarunk-e olyan kulturális terméket támogatni, aminek mondjuk az üzenete megfelelő, de az ízlése vagy a szakmai színvonala nem vállalható. Ennek a hármas mércének a mentén rendet lehetne rakni a fejekben; ha egy hibádzik, esetleg elfogadható, viszont ha kettő, akkor már szerintem baj van.



– A Pentaton ügynökséget tizen­nyolc évig vezette, ezalatt nemcsak Miklósa Erika és Érdi Tamás koncertjeit menedzselte, hanem állami megrendeléseket is teljesített: a Millenáris és a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjait bonyolította le. Hogyan került a magánszférából az operettszínház élére, éppen amikor az állam átvette az intézményt?

– Egy jó művészeti menedzsment úgy működik igazán jól, ha az ember beleszól érdemi dolgokba. A belföldi és a külföldi forgalmazás miatt eléggé belefolytam az operettszínház mindennapjaiba: repertoárkialakításba, sztárépítésbe. 2014-ben az intézmény az államhoz került, és a vezetői ciklus alatt öregségi korhatárt elérő ember csak engedéllyel lehet igazgató, ezt viszont nagyon nehéz megkapni, ráadásul nagyon nagy lett az intézmény is, ezért úgy döntöttünk, hogy én pályázom meg a főigazgatói pozíciót, és Kerényi Miklós Gábor pedig mint művészeti vezető lesz mellettem.



– Mi volt a személyes motivációja?

– Ha nem akarok magamnak hazudni, az az igazság, hogy akkor már rengeteg projektben voltam úgymond második ember, és engem izgatott, hogy első számú vezetőként vajon helyt tudok-e állni.



– Melyek azok az eredmények, amelyekre büszke mint operettszínházi főigazgató?

– Azt szoktam mondani, hogy a menedzseri munkában a tervek és a véletlenhez való igazodásnak a szenzitív turmixát kell az embernek előhívnia magából. Ez működött, amikor csődbe ment a Moulin Rouge bérlője, és a Somossy Orfeum egykori épületegyüttese 1922 óta után ismét eggyé vált, ezáltal lett egy kamara-játszóhelyünk, a Kálmán Imre Teátrum. Ezzel párhuzamosan kaptunk kiemelt állami támogatást, ami még mindig csak 37 százaléka a költségvetésünknek, a 63 százalékot a saját bevételeink képezik a taóval együtt, ami egy kiemelkedő gazdasági teljesítmény állami intézményhez képest. Rendbe tettük a szervezeti működési szabályzatunkat, illetve szabályoztuk, hogy egy állami intézményben hogyan tudjuk a vidéki és külföldi tevékenységet adóügyileg rendezni, hogy az államhoz kerülés ne ölje meg a vállalkozószellemet. Művészileg pedig úgy érzem, hogy kicsit nyitottunk olyan előadásokkal, mint a Chicagói hercegnő, A víg özvegy, a Szegény Dzsoni és Árnika és a napokban Baján, szabadtéren nagy sikerrel bemutatott István, a király, amelyek új, illetve fiatal alkotóknak egy kicsit más esztétikájú művei, hogy ne csak egy rendezői ízlés jelenjen meg. Továbbá újabb külföldi városokat hódítottunk meg a magyar operettnek, növeltük az előadás- és nézőszámot.



– A nézőkkel való kommunikációt is fontosnak tartja…

– Igen, hogy a közönség megtalálja és megértse azt, ami tetszik. Megújult a logónk is, letisztult a honlapunk. Megpróbálunk olyan intézményi kommunikációt folytatni, ami az előadásainkról szól.



– Van veszélye egy váltásnak a Budapesti Operettszínház élén?

– Nagyon fontos kiemelni, hogy az operettszínháznak gyakorlatilag nincs olyan kiemelt költségvetése, ami nem jelent rizikót. Itt ma 450 ember dolgozik, kell a kapcsolati tőke, hogy például a téli németországi turné előlegét megkapjuk, ha éppen nincs miből utalni a fizetéseket. Egy váltás esetén vagy az államnak kell több pénzt adnia, vagy a pályázóknak kell felmutatniuk azokat a menedzsereket, akik ezt az üzleti modellt tovább tudják működtetni. Továbbá egy ekkora intézményt csak egy összeszokott csapat tud jól vezetni. Nem vált be máshol sem, hogy egy pályázat megnyerése után olyan emberek kerültek vezető pozícióba, akik azelőtt egy kávézóban összegyűlnek, és megbeszélik, hogyan fogják vezetni az intézményt.



– A közalkalmazotti tanácsnak és a szakszervezetnek is van szavazata a szakmai bizottságban…

– Ők úgy tervezik, hogy összehívnak egy rendkívüli társulati ülést, ahol meghallgatják a jelöltek elképzeléseit. Az biztos, hogy az én életemben az lesz a legfontosabb nap. Mert ha a társulat az elmúlt négyéves és főleg az elmúlt tíz hónapos munka után nekem bizalmat szavaz, velem szeretne továbbra is színházat csinálni, akkor én már elértem azt, amit akartam. A társulat nekem a legnagyobb hajtóerő, hiszen ez a funkció nem egzisztenciális kérdés. Az a fontos, hogy én, mint Lőrinczy György, ahhoz, amit a szakmában létrehoztam, és amiért azok is elismernek, akik különben nem szeretnek, hű tudjak maradni.



https://magyaridok.hu/kultura/dontesek-es-osszefuggesek-3421994/


Operett, mint színpadi műfaj • 36822018-08-28 08:30:27

Szente Vajk színész, rendező, műsorvezető is pályázik az Operettszínház főigazgatói posztjára - lásd: 3678. sorszámnál beírt linket. 



A Fidelio.hu vele is készített interjút, ebből idézem az alábbi részt:



"Említette a közös munkát az Operettszínház művészeivel, ami a Szegeden bemutatott Apáca show előadásban volt az ön rendezésében. Kerényi Miklós Gábor, aki ugyancsak megpályázta a főigazgatói pozíciót, tegnapi Facebook-bejegyzésében így fogalmazott az előadással kapcsolatban: „Látva ezt a professzionális eleganciával színpadra varázsolt tipikus »madách-színházi« előadást, megdöbbentett, hogy ez a szórakoztató, kommersz show negyvenkétszer kerülhet műsorra a jövő évben az Operettszínházban.” Hogyan kommentelné a kijelentést?



Szabályosan bóknak veszem. Ha azt mondja, hogy ez egy professzionálisan elkészített előadás, az nagyon jól esik, a Madách Színházról pedig bízom benne, hogy mindenkinek a minőség jut az eszébe, hiszen ott mindig a legmagasabb minőségben igyekeznek dolgozni. Nálam sem volt ez másképp az Apáca show esetében sem, amit összesen 28 ezer ember láthatott a Szegedi Szabadtéri Színpadon, és bízom benne, hogy az ott lévő nézők boldogan, feltöltődve tértek haza."


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 40532018-08-28 08:21:50

Opera is lesz a pécsi Zeneszüret Fesztiválon



Opera-vilag.net 2018. augusztus 23.



Méghozzá Verista operagála



Több tucat komolyzenei és ahhoz kapcsolódó kulturális programot kínál a 8. Zeneszüret Fesztivál, amelynek idei központi témája a billentyű lesz. A rendezvényt szeptember 6. és 9. között rendezik meg Pécsett. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szervező Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője az esemény szerdai sajtótájékoztatóján a fesztivál és a Filharmónia szlogenjére utalva kiemelte: legfontosabb hivatásuk, hogy közel vigyék a komolyzenét az emberekhez.



Idén 17 helyszínen, több mint 250 előadó közreműködésével több tucat programot tartanak – közölte. A részletekre térve hangsúlyozta, hogy az operairodalom gyöngyszemeit a Magyar Állami Operaház művészei keltik életre szeptember 7-én a Kodály Központban a Verista operagála elnevezésű esten. A koncerten verista szerzők – köztük Catalani, Giordano, Leoncavallo, Mascagni és Ponchielli műveinek részleteit hallgathatja meg a közönség Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényletével.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 610292018-08-28 08:20:41

Ódivatú búcsúztató – Mátyus Zsuzsa emlékére



Fidelio.hu - Albert Mária



2018.08.21. 11:35



Életének 85. évében elhunyt Mátyus Zsuzsa, az Operaház legendás sajtótitkára, akinek karrierje egybeforrott az Opera úgynevezett aranykorával. Albert Mária emlékezett meg róla.


Opernglas, avagy operai távcső... • 201312018-08-28 08:17:59

Opera is lesz a pécsi Zeneszüret Fesztiválon



Opera-vilag.net 2018. augusztus 23.



Méghozzá Verista operagála



Több tucat komolyzenei és ahhoz kapcsolódó kulturális programot kínál a 8. Zeneszüret Fesztivál, amelynek idei központi témája a billentyű lesz. A rendezvényt szeptember 6. és 9. között rendezik meg Pécsett. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szervező Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője az esemény szerdai sajtótájékoztatóján a fesztivál és a Filharmónia szlogenjére utalva kiemelte: legfontosabb hivatásuk, hogy közel vigyék a komolyzenét az emberekhez.



Idén 17 helyszínen, több mint 250 előadó közreműködésével több tucat programot tartanak – közölte. A részletekre térve hangsúlyozta, hogy az operairodalom gyöngyszemeit a Magyar Állami Operaház művészei keltik életre szeptember 7-én a Kodály Központban a Verista operagála elnevezésű esten. A koncerten verista szerzők – köztük Catalani, Giordano, Leoncavallo, Mascagni és Ponchielli műveinek részleteit hallgathatja meg a közönség Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényletével.



 


Pantheon • 22512018-08-28 08:11:28

Ódivatú búcsúztató – Mátyus Zsuzsa emlékére



Fidelio.hu - Albert Mária



2018.08.21. 11:35



Életének 85. évében elhunyt Mátyus Zsuzsa, az Operaház legendás sajtótitkára, akinek karrierje egybeforrott az Opera úgynevezett aranykorával. Albert Mária emlékezett meg róla.



 


Kedvenc magyar operaelőadók • 10852018-08-27 16:22:06

GULYÁS DÉNES A BLOGBEJEGYZÉSEKRŐL, A KÖZÖNSÉG BEFOLYÁSOLÁSÁRÓL ÉS A MUSICALRŐL



Magyar Idők, 2018. AUGUSZTUS 26. VASÁRNAP 16:45



/OZSDA ERIKA/



„LELKI LUXUS”



"A Honvéd Művészegyüttesben tizenhét évesen már szólót énekelt, tíz évvel később megnyerte a Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekversenyt. Később a világhírű olasz operaénekest barátjának is nevezhette. A kőbányai szegénységből a világ legnagyobb operaházainak színpadáig jutott el. Gulyás Dénes ír, rendez, tanít, hét éve a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezeti, és egyedi a véleménye az értékteremtő művészetről."



 



Kiemeltem bekezdéseket ebből az interjúból:



– Miért tartja fontosnak, hogy naponta megossza gondolatait az egyik közösségi oldalon?

– Imádok írni, és minden foglalkoztat, ami körülöttünk van. A 2013-ban megjelent, Mekkora Isten tenyere? című könyvem után szeretnék még egyet megjelentetni. Nem is egyet, többet.



– Az interneten több változatban látható az ön előadásában a Vágyom egy nő után című dal. Irigylésre méltó az a nő, akinek szól. A színpadon éneklés közben mire figyelnek, mire gondolnak?

– Nem az a katalizátor, hogy a nagy szerelmemre gondolok. Az érzést nem egy kép, hanem a zseniális szerzők esetében a zene váltja ki. Mindig azt mondom, hogy a zenénél jobb rendező és énektanár nincs.



– A világ leghíresebb énekeseivel állt színpadra. Sokat dolgozott külföldön, Amerikában nem egyhuzamban, de legalább tíz évig élt.

– Ennek ellenére nekem mindig a pesti Opera volt az első. Most is az. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy semmilyen kapcsolatom nincs vele. Ezt nem sértetten vagy szomorúan mondom, az élet hozta így. Elég dolgom van másutt. Most a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezetem, ahol próbálom elérni azt az ideált, amelyet a színházról gondolok. Amikor elkezdtük a munkát, akkor hatvanhétezer fizető néző volt, most százhúszezer. Példátlan ez a nézőszám-emelkedés, ami persze az összes színházi dolgozónak köszönhető.



– Találkozott nagyon ismert énekessel, akinek nem szerette a hangját?

– Soha nem törtem a fejem, hogy a hang szép vagy nem. Talán itt siklik ki az énekoktatás is. Sem az énektanárok, sem az operakedvelők kö­rében nem vagyok népszerű azzal a gondolatommal, hogy a hang nem a cél, hanem az eszköz. Egy szerszám, amelyet tökéletesíteni kell, és karbantartani. Az nem művészet, csak hangmutogatás, amikor az énekes a zene, a darab, a jelenet mondanivalójától függetlenül sokáig kitart egy magas hangot, mint ahogy tévedés azt hinni, hogy a gyors és hangos zongorázás feltétlenül művészet. A cél az, hogy a megmagyarázhatatlanból, a misztikumból adjunk át valamit, és ne a magamutogató cirkuszból.



– Véleménye szerint „a tanítás munkának nem nevezhető valami”. Ha nem munka, akkor mi?

– A világ legnagyobb élvezete. Dalirodalmat tanítok a Zeneakadémián, tavaly Brahmsszal foglalkoztunk, jövőre Richard Strauss-szal fogunk. Munka a tanítványokkal zenét hallgatni? Öröm! Persze van véleményem, de azt nem akarom nekik elénekelni. (Néha persze nem bírom ki.) Tanárként nem az a dolgom, hogy a tanítványaimat olyanná formáljam, mint amilyen én vagyok. Inkább gondolkodni tanítom őket, arra, hogy több lehetséges jó megoldás létezik. Ha gondolkodnak, és tehetségesek, akkor biztosan megtalálják azt, amiben hisznek, s amit a tehetségük hitelesít. Szerzőkről, ritmusról, harmóniáról, versről beszélgetünk, ami maga a mennyország. Munka volt reggel másfél órát dolgozni a kertben!


Lisztről emelkedetten • 9152018-08-27 10:27:42

A Bartók Rádió mai műsora: 20.57 – 22.00



 Borisz Berezovszkij zongoraestje



 (Várszínház, 1996. május 4.)



 Liszt Ferenc: Tizenkét transzcendens etűd



 a) C-dúr,



b) a-moll,



c) F-dúr (Tájkép),



d) d-moll (Mazeppa),



e) B-dúr (Lidércfény),



f) g-moll (Látomás),



g) Esz-dúr (Eroica),



h) c-moll (Vadászat),



i) Asz-dúr (Ricordanza),



j) f-moll (Appassionata),



k) Desz-dúr (Esti Harmóniák),



l) b-moll (Hófúvás)



Bővebben lásd a Wikipédián



(Ism. 2018. szeptember 9., 13.57)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28502018-08-27 10:05:52

Ezen a héten mától minden nap Agárdy László, színész és parodista vendégeskedik a Dankó Rádió stúdiójában, akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.



 A „Túl az Óperencián” adásában elhangzott zenék közül említem meg:



 Johann Strauss:.A cigánybáró (énekel Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Ferencsik János) – 1961  Szövegét Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György.  A versszövegeket Fischer Sándor fordította.




  • Zsupán belépője, I.felv.  „Hja, az irka-firka nékem, sose’ volt a mesterségem, már apró gyermekkorban csak sertések közt voltam. …”

  • Zsupán „harci” dala, III. felv.: „Spanyolországban, ahol ott jártam…/ Megállj! Kiált egy vad spanyol legény…” 



 Aldobolyi Nagy György - Szenes Iván: Charley nénje.  A musical részleteiben a felvételen Tolnay Klárit, Páger Antalt, Lehoczky Zsuzsát, Bodrogi Gyulát hallottuk énekelni, km. a  Bolba-vokál és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Kamarazenekara, vezényel a szerző, Aldobolyi Nagy György.



 Ábrahám Pál zenéjének dallamaival („Tengerpart”) ért véget a ma délelőtti operettműsor a Dankó Rádióban.   (Km. a Magyar Rádió Tánczenekara, vezényel: Gyulai Gaál János)  Újrahallgathatjuk a délután hat és hét óra közötti ismétlésben.


Marton Éva • 7582018-08-26 12:21:19

Kapcs. 458. sorszám



Ma este a Bartók Rádió sugározza:



Marton Éva zenekari áriaestje - részletek



Budapest, Kongresszusi Központ, 1988. szeptember 3.



Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar



Vezényel: Julius Rudel



Műsor:



1. Verdi: Aida – Aida áriája, I. felv.: "Ritorna vincitor" 



2. Verdi: Az álarcosbál – Amelia áriája, III. felv.: „Morro, ma prima in grazia”



3. Rossini. A sevillai borbély - Nyitány 



4. Boito: Mefistofele: Margit áriája, III. felv.: "L'altra notte" 



5. Catalani:La Wally Wally áriája, I. felv.: "Ebben, ne andro lontana" 



6. Wolf-Ferrari: A madonna ékszerei – Intermezzo, II. felv. és III. felv.



7. Puccini: Manon Lescau – Manon ékszeráriája, II. felv.: "In quelle trine morbide" 



8. Puccini: Manon Lescaut - Manon búcsúáriája, IV. felv.: "Sola, perduta, abbandonata" 



9. Mascagni: Fritz barátunk – Intermezzo, III. felv.



10. Cilea: Adriana Lecouvreur – Adriana áriája, I. felv.: "Io son l'umile ancella" 



11. Verdi: Don Carlos – Eboli áriája, III. felv. : "O don fatale" 



12. Ponchielli: Gioconda – Méregária, IV. felv.: "Suicidio"



13. Puccini: Tosca – Tosca imája, III. felv.: "Vissi d'arte"



 



(Ism.: 2018. szeptember 7., 13.40 - )


Operett, mint színpadi műfaj • 36782018-08-26 11:39:31

Kik pályáztak az Operettszínház vezetésére?



Fidelio.hu



2018.08.23. 12:20




  • Kerényi Miklós Gábor rendező, a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője

  • Kiss B. Atilla operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Szabó P. Szilveszter színművész, a Budapesti Operettszínház tagja

  • Lőrinczy György művészeti menedzser, a Budapesti Operettszínház főigazgatója

  • Szente Vajk színész, rendező, műsorvezető


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28492018-08-26 11:23:15

A Csárdáskirálynő két részletével indult a mai operettműsor a Dankó Rádióban:




  • Szilvia belépője: „Hajhó, hajhó! Messze délen, zordon hegyek ölén, hajhó… ott születtem, onnan jövök el én…” (Geszthy Veronika)

  • Szilvia és Edvin kettőse: „Táncolnék a boldogságtól, lelkem lánggal ég…/ Álom, álom édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még…” (Geszthy Veronika, Domoszlai Sándor)



Egy másik Kálmán Imre-operettből, a Marica grófnőből következett két dal:




  • Marica belépője: „…Húzd, mint régen! Húzzad nékem, gyere ide vén cigány Húzd rá hát! Húzd az angyalát!  Vagy kacagás, vagy sóhajtás, csak te kellesz ide pajtás! Gyere ide, húzzad hát!/ De jó is lenne, szerelmes lenni, egy édes vágynak, utána menni…(Geszthy Veronika, énekkar)

  • Marica és Taszilo duettje: „Szent Habakuk, mi van velem?!.../ Egy az élet, egyszer élsz csak, kincsem, gondold meg ezt…” (Geszthy Veronika, Domoszlai Sándor)



Geszthy Veronika énekfelvételéről elhangzott egy népszerű olasz dal is (1964, San Remo-i dalfesztivál és a Koppenhága - Eurovíziós Dalfesztivál győztes dala volt "Non ho l'età per amarti. Non ho l'età per uscire sola con te…” - Gigliola Cinquetti  előadásában)



Lehár Ferenc: A víg özvegy – részletek (más-más felvételekről)




  • Vilja-dal: „Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény…/ Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás, légy az enyém, soha el nem bocsáss!...”(Geszthy Veronika)

  • Danilo belépője: „Ó, szerelmetes szép hazám, hogy mennyi gondot ád, az ám…/Az orfeum tanyám, ott békén hagy hazám… (Domoszlai Sándor)

  • Grisette-dal: Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla,…/ Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo, e moi!.../ Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, les grisettes de Paris, rittantouri tantiri!”  (Oszvald Marika és a Debreceni Filharmonikus Zenekar, vezényel

    Kaposi Gergely)

  •  Induló – szextett (Asszonydal): „Asszonynéppel hogy kell bánni…/ Bár az asszonyhoz senki sem ért, de rajongunk a női nemért. Mert az égen, a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!… asszony, asszony, asszony…” (Harsányi Frigyes, Bozsó József, Kovácsházi István) – élő, koncertfelvételről



Valami technikai baki következtében a bekonferált Víg özvegy részletei közé "becsempészésre" került  és felhangzott Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című operettjéből  a következő dal:




  • Kislány vigyázz, csókra szomjas a huszár!….” (Harsányi Frigyes és énekkar) 



A „Túl az Óperencián” ma délelőtti adásának végén Kodály Zoltán Galántai táncok című művének utolsó tétele hangzott fel a Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában,  Záborszky Kálmán vezényletével - élő, koncertfelvételről.



 



A héten ma utoljára volt velünk a Dankó Rádióban -  Nagy Ibolya mikrofonja előtt - Gesztjy Veronika és Záborszky Kálmán művészházaspár.



Az elhangzott műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a rádióban.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28482018-08-26 11:23:12
Palcsó Sándor • 2252018-08-25 22:31:47

1979. november 2., Kossuth Rádió, 19.35 – 20.17



„Bemutatjuk új operafelvételünket”



Jereb Ervin (1928-1996): Botrány az Ingeborg-hangversenyen



vígopera egy felvonásban



Szövegét  - Szomory Dezső (1869-1944)  színműve nyomán -  Romhányi József (1921-1983)  írta.



Km . a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Vezényel: Sándor János



Zenei rendező: Matz László



Szereposztás:



Ingeborg – Gáti István



Révész, impresszárió – Palcsó Sándor



Breitmayerné – Sudlik Mária



Breitmayer – Polgár László



Piri – Kukely Júlia



Jereb Ervin: „[…] Már leírva pontosan tudtam, hogyan is hangzik majd előadva a kottakép. Tudtam, ki hogyan szólaltatja meg a szólamát. Most is személyekre gondolok írás közben.  Például ennél az operánál nagyon elkeseredtem volna, ha az impresszárió szerepét nem Palcsó Sándor énekelné. Izgága – ingerült alakja az egyik kulcsfigurája az operának. Egyébként a többiek is ugyanazok, akikre elképzeltem a szerepeket…” […]  (RTV Újság)


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9522018-08-25 22:30:15

1979. november 2., Kossuth Rádió, 19.35 – 20.17



„Bemutatjuk új operafelvételünket”



Jereb Ervin (1928-1996): Botrány az Ingeborg-hangversenyen



vígopera egy felvonásban



Szövegét  - Szomory Dezső (1869-1944)  színműve nyomán -  Romhányi József (1921-1983)  írta.



Km . a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Vezényel: Sándor János



Zenei rendező: Matz László



Szereposztás:



Ingeborg – Gáti István



Révész, impresszárió – Palcsó Sándor



Breitmayerné – Sudlik Mária



Breitmayer – Polgár László



Piri – Kukely Júlia



Jereb Ervin: „[…] Már leírva pontosan tudtam, hogyan is hangzik majd előadva a kottakép. Tudtam, ki hogyan szólaltatja meg a szólamát. Most is személyekre gondolok írás közben.  Például ennél az operánál nagyon elkeseredtem volna, ha az impresszárió szerepét nem Palcsó Sándor énekelné. Izgága – ingerült alakja az egyik kulcsfigurája az operának. Egyébként a többiek is ugyanazok, akikre elképzeltem a szerepeket…” […]  (RTV Újság)


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9512018-08-25 21:44:09

Darius Milhaud: Francia saláta



egyfelvonásos opera hangversenyelőadása



Magyar Nemzeti Galéria – 1979. május 29.



Közreműködik: Bándi János, Decsi Ágnes, Nádor Magda, Szüle Tamás, Vadász István, Egri László, Molnár Gábor, Tóth János – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanszakának hallgatói és a Magyar Állami Operaház férfikara (karigazgató: Nagy Ferenc), valamint a Miskolci Szimfonikus Zenekar



Vezényel: Mura Péter



(A Magyar Rádió élő kapcsolásban sugározta az operaközvetítést: 1979. május 29. Kossuth Rádió, 12.50 – 13.55.  – „Hangverseny délidőben”)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28472018-08-25 21:17:25

Kapcs.: 2736., 2735., 167. és 16. sorszámok



Johann Strauss: Bécsi vér - az operett rádióváltozata



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. augusztus 19. Kossuth adó 19.30 - 21.40



Szövegét Victor Leon és Leo Stein írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Fischer Sándor



A korábban leírt teljes szereposztáson túl, kiegészítésül, megnevezek az operett részletei közül is néhányat:



Km.: az  MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Breitner Tamás.




  • Bevezetés, Joseph belépője, Franciska és Joseph kettőse (Kalmár Magda, Melis György)

  • A gróf és a Franciska művésznő kettőse (Kalmár Magda, Fülöp Attila)

  • Pepi és Joseph kettőse (Lehoczky Éva, Melis György)

  • Gabriella grófné és Franciska művésznő kettőse (Kincses Veronika, Lehoczky Éva)

  • Az I. felvonás fináléja (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Fülöp Attila, Melis György, Radnai György, Várhelyi Endre, énekkar)

  • Polonéz (Énekkar)

  • A  gróf  és  a grófné kettőse: „Bécsi vér, bécsi vér…”  - keringő (Kincses Veronika, Fülöp Attila)

  • A gróf dala (Fülöp Attila)

  • Hármas (Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György)

  • Hatos (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnai György)

  • A II. felvonás fináléja (Kalmár Magda, Kincses Veronika, Lehoczky Éva, Fülöp Attila, Melis György, Radnai György, énekkar)


Operett, mint színpadi műfaj • 36752018-08-25 21:15:09

Köszönöm a beszámolót! Talán hangfelvétel vagy video készült valamelyik előadásról, esetleg CD vagy DVD idővel kijöhet még.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28462018-08-25 10:12:22

Egész héten át Geszthy Veronika és Záborszky Kálmán művészházaspár vendégeskedik a Dankó Rádió stúdiójában, akikkel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.



A most délelőtt elhangzott adásban hallott zenék között szerepelt:



Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő - részletek (Geszthy Veronika és Domoszlai Sándor; Halász Aranka és Kokas László; Domonkos Zsuzsa és Palcsó Sándor) 



Kálmán Imre: Marica grófnő: „Tűzrőlpattant barna lányok, nyalka szép legények…/Ringó vállú csengeri violám, kisangyalom…”  (Bordás Barbara, Földes Tamás, Kerényi Miklós Máté)



A muzsika hangja és a Macskák című musicalek egy-egy ismert dalát hallottuk még Geszthy Veronika énekfelvételéről.



A Túl az Óperencián műsora Erkel Ferenc Ünnepi nyitányával ért véget (előadta a Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar, vezényelt Záborszky Kálmán) – koncertfelvételről, 2007. Kossuth tér, „Örömkoncert”)



 



Ezt a programot ismét sugározza a rádió ma délután hat és hét óra között.


Palcsó Sándor • 2242018-08-24 23:21:15

1979. június 10., Kossuth Rádió 10.11 – 10.48



„A tengerészkapitány sóskupája” – zenés rádiójáték



Írta: Dragan Lukič



Fordította: Fehér Ferenc



Zenéjét szerezte: Vukán György



Közreműködik: Szőkefalvi-Nagy Katalin, Bordás György, Mádi Szabó Gábor, Palcsó Sándor, Szalma Ferenc, valamint az MRT gyermekkórusából alakult kamarakórus, vezényel: Vukán György.



Zenei rendező: Ruitner Sándor



Dramaturg: Hackl Jolán



Rendező: Csajági János



A Gyermekrádió műsora


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28452018-08-24 23:19:41

Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő: János vitéz



Részletek



Közreműködik: Kalmár Magda, Tokody Ilona, Berkes János, Melis György, Miller Lajos, az MRT énekkara és a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel Kerekes János




  • Kórus: „Megjöttek a szép huszárok” (MRT Énekkara)

  • Bagó dala:A fuszujka szára” (Miller Lajos)

  • Jancsi belépője: „Én, a pásztorok királya” (Berkes János)

  • Iluska dala: „Van egy szegény kis árva lány” (Kalmár Magda)

  • Furulyanóta: „Én vagyok a bojtár gyerek” (Berkes János)

  • Bagó dala: „Egy rózsaszál szebben beszél”(Miller Lajos)

  • A francia király belépője: „Vívtam életemben sok nehéz csatát” (Melis György)

  • A francia királylány dala: „Ó csak ne volnék gyönge leányka” (Tokody Ilona)

  • Bagó dala: „A furulyám, jaj de búsan szól” (Miller Lajos)

  • Részletek a második felvonás fináléjából (Kalmár Magda, Berkes János, MRT énekkara)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28442018-08-24 22:34:12

1979. február 24., Kossuth Rádió 21.20 – 22.00



„Bemutatjuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új felvételét”



Részletek Huszka Jenő operettjeiből



Közreműködik Galambos Erzsi, Gallay Judit, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Ötvös Csilla, Berkes János, Csákányi László, Karizs Béla, Miller Lajos, Németh Sándor, a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel Behár György.



-Szilágyi László: Mária főhadnagy




  • Mária és Bálint kettőse, I. felv.: „Szabad-e remélnem, hogy egyszer megsajnálsz…” (Kincses Veronika, Berkes János)

  • Antónia és Draskóczy kettőse, I. felv.: „Némán várni egy boldog percet…” (Gallay Judit, Miller Lajos)

  • Bálint dala, II. felv.: „Nagy árat kér a sors a boldogságért…” (Berkes János)

  • Panni és Tóbiás vidám kettőse, I. felv.: „Én teve, én teve, én teveled oly vígan élek…” (Galambos Erzsi, Németh Sándor)

  • Antónia sanzonja, II. felv.: „Csacsi minden férfi, semelyik sem érti, mit akarunk tőle, és mi a bajunk…” (Gallay Judit)

  • Bálint és Mária kettőse, II. felv.: „Én mától kezdve csak terólad álmodom…” ((Kincses Veronika, Berkes János)



-Martos Ferenc: Gül Baba




  • Gábor diák dala, I. felv. „Az utolsó kívánságom halljátok meg emberek…/Ott túl a rácson egy más világ van…” (Karizs Béla)

  • Mujkó dala, II. felv.: „Darumadár fönn az égen…” (Miller Lajos)



-Háy Gyula, Fischer Sándor: Szabadság, szerelem




  • Melchior dala: „Társtalanul járogat az orvos… /Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj…” (Csákányi László)



-Szilágyi László: Erzsébet




  • Ida és Axaméthy tábornok dala, II. felv.: „Van az úgy, kérem, néha-néha...” (Kalmár Magda, Karizs Béla)

  • Stefi és Flórián vidám kettőse, II. felv.: „Szüret előtt, már nincs elég időnk…/Délibábos Hortobágyon…” (Galambos Erzsi, Németh Sándor)

  • Ida belépője: „Madárdalos, zöld erdőben jártam…/Rózsám, viruló kis rózsám…” (Kalmár Magda)



-Martos Ferenc:Aranyvirág




  • Aranyvirág dala: „Ragyog a napfény” (Kincses Veronika)

  • Aranyvirág és Beppo kettőse:Szívem szívednek örökös rabja lett..." (Kincses Veronika, Miller Lajos)

  • „Kibontva szárnyunk” (Ötvös Csilla)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28432018-08-24 21:28:33

1979. március 30., Petőfi Rádió 19.10 – 19.26



„Bemutatjuk új felvételünket”



Kalmár Magda és Simándy József Lehár-operettdalokat énekel.



Közreműködik a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Sebestyén András



1.  - Kulinyi Ernő: Paganini – „Volt nem egy de száz babám” (Simándy)



2. – Mérey Adolf: A víg özvegy – Vilja-dal(Kalmár)



3. – Kulinyi Ernő: A cárevics Volga-dal (Simándy)


Simándy József - az örök tenor • 5472018-08-24 21:28:05

1979. március 30., Petőfi Rádió 19.10 – 19.26



„Bemutatjuk új felvételünket”



Kalmár Magda és Simándy József Lehár-operettdalokat énekel.



Közreműködik a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Sebestyén András



1.- Kulinyi Ernő: Paganini – „Volt nem egy de száz babám” (Simándy)



2. – Mérey Adolf: A víg özvegy – Vilja-dal(Kalmár)



3. – Kulinyi Ernő: A cárevicsVolga-dal (Simándy)


Bende Zsolt • 1422018-08-24 16:45:47

1979. július 22., Kossuth Rádió, 22.15 – 22.52



Magyar Előadóművészek – BENDE ZSOLT énekel




  1. Schubert: Prométheusz (km. Dénes Erzsébet – zongora)

  2. Schumann: A csempész (km. Bódy Irma – zongora)

  3. Liszt: Gastibelza – bolero (km. Zempléni Kornél – zongora)

  4. Kodály: Dudanóta; Katona vagyok én; Arról alul (km.  Freymann Magda – zongora)

  5. Britten: Angol népdalfeldolgozások: A pásztorfiú; Ki osztaná meg bánatom; A szép Polly Oliver; Széles a víz; Kőrisfák (km. Freymann Magda – zongora)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 28422018-08-24 11:16:40

Tegnap Szirmai Albert Mágnás Miska és Huszka Jenő Lili bárónő, ma pedig Kálmán Imre Marica grófnő és Lehár Ferenc Giuditta című operettekben hallhattuk Geszthy Veronika énekhangját megszólalni a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában. A művésznővel és férjével, Záborszky Kálmán karmesterrel beszélget a rádió stúdiójában ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.



Még a tegnapi adásnapon hallgathattuk a műsor  végén hangfelvételről a  Kodály Zoltán Budavári Te Deumának szép részletét. Előadók voltak: Herczenik Anna, Wiedemann Bernadett, Berczelly István és Molnár András, a Szent István Király Oratóriumkórus – a határon innen és túli énekkarokkal együtt 4042 kórusénekes működött közre – és a 250 tagúra bővített Szimfonikus Zenekar. 2003-ban, augusztus 19-én, a Hősök terén tartott Örömkoncerten Erkel Himnuszát követte Beethoven István király című nyitánya, majd Záborszky Kálmán új feldolgozásában ősbemutatóként Beethoventől az Örömóda, továbbá  Kodálytól a Budavári Te Deum mellett a Háry Jánosból, Kókai Rezső István király című dalművéből hangzottak el részletek, végül Berlioz szerzeményének, a Faust elkárhozásának híres részlete, a Rákóczi induló dallamait hallhatta a közönség a  hatalmas énekkari-zenekari apparátus előadásában.  Ezen a nagyszabású szabadtéri monstre koncerten Záborszky Kálmán vezényelt. A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorsorozatának e heti adásnapjain mindezekből a zeneművekből is hallhattunk részleteket.



A mai rádióadás  pedig ugyancsak a Záborszky Kálmán vezényelte Szent István Király Oratóriumkórus és Szimfonikus Zenekar közreműködésével előadott zenemű részletével zárult:



Lajtha László: Mise frig hangnemben



(Missa in tono phrigio („Missa in diebus tribulationis”) Op. 50 (1950)



"Mise a szorongattatás napjaiban, 1950".



 (Hungaroton HCD 31833, 1999)



 Ezt a délelőtti adást ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


A nap képe • 20802018-08-24 10:22:27

Kacsóh daljátéka kizárólag "igazi" énekművészek előadásában hat rám.


Lucia Popp • 8612018-08-24 10:09:06

Tegnap sugározta a dalest hangfelvételét a rádió– a hangtárból visszahallgatható



http://hangtar.radio.hu/segitseg



Hogyan lehet dátumot váltani?



Az adó kiválasztása után a képernyő jobb felső oldalán a „Naptár”-ban lehet kiválasztani a konkrét napot, majd a megjelenő műsorlistában a keresett műsort. (kivéve: MR2-Petőfi Rádió)



Meddig érhetők el a műsorok?



A Magyar Rádió adóin elhangzott műsorokat a honlapunkon az elhangzást követően 3 hétig hallgathatja meg. (kivéve: MR2-Petőfi Rádió)



 Az oldal működésének bemutatásához kérem kattintson a képre! (A link megnyitása után…)



 2018. augusztus 23., Bartók Rádió 13:54 – 14.59



Hangversenykülönlegességek



Lucia Popp dalestje



Zongorán km.: Geoffrey Parsons



1. Szergej Prokofjev: Tizenkét orosz népdal - részletek - a) Zöld erdő, b) Fehér hópelyhek, c) A szerzetes,



2. Kodály Zoltán: Magyar népzene - részletek - a) Akkor szép az erdő, b) Kocsis szekér, c) Ifjúság mint sólyommadár,



3. Antonin Dvorák: Morva népdalok - a) Jó éjt, b) Mikor a lány kaszálni ment, c) Semmi sem változhat, d) Van egy hűséges lovam,



4. Gustav Mahler: A fiú csodakürtje - részletek - a) Erős akarat, b) Vidám erdei séta, c) Nyár, d) Nincs viszontlátás, e) Rossz gyerekek,



5. Johannes Brahms: Német népdalok - a) Egy hársfa áll, b) Vágyódás, c) Az ajtón be hogy juthatok?, d) A gyászolók, e) Csendes éjben,



6. Wolfgang Amadeus Mozart: Vándormadarak - ariette K. 307., 7. Szergej Rahmanyinov: Orgonák,



8. Giacomo Puccini: Gianni Schicchi - Lauretta áriája,



9. Lehár Ferenc: A víg özvegy - Vilja dal



 (Salzburgi Mozarteum, 1981. augusztus 18.)



 


Operett, mint színpadi műfaj • 36732018-08-23 19:50:28

Kálmán Yvonne: Nem támogatom Kerényi Miklós Gábort



Fidelio.hu, 2018.08.21. 16:30



 Közösségi oldalán jelentette be a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője, hogy megpályázza a Nagymező utcai teátrum főigazgatói székét. Bejegyzésében Kálmán Imre lányának öt évvel ezelőtti ajánlására hivatkozik, Kálmán Yvonne azonban visszautasítja, hogy támogatná a rendező pályázatát.



Júliusban írtak ki pályázatot az  Operettszínház főigazgatói posztjára, a nyertes 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót. A dalszínház jelenlegi főigazgatója, Lőrinczy György többször elmondta, hogy újra pályázni fog. „Ezen az úton mennék tovább” – jelentette ki arra a kérdésre, hogy merre vinné a színházat a következő években. (Lőrinczy György nemrégiben lemondott  NKA alelnöki tisztségéről is többek között „az Operettszínház főigazgatói pozíciójáért zajló pályázat” érdekében.)



Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház korábbi művészeti vezetője, akitől idén áprilisban vált meg rendkívüli felmondással a színház, egy nappal az augusztus 22-i határidőt megelőzően közösségi oldalán bejelentette, megpályázza az Operettszínház főigazgatói álláshelyét.



„Tudom, szinte vakmerő bátorság ez – de miközben elsősorban rendezni szeretnék és egyáltalán nem vágynék semmilyen vezető szerepre, mégsem tudom elkerülni” – írja a posztban, hozzátéve, a döntő lökést az Apáca Show című darab szegedi megtekintése adta számára. „Látva ezt a professzionális eleganciával színpadra varázsolt tipikus „madách-színházi” előadást, megdöbbentett, hogy ez a szórakoztató, kommersz show negyvenkétszer kerülhet műsorra a jövő évben az Operettszínházban. Ekkor úgy éreztem, nincs mit tennem, nem menekülhetek el a helyzet megfogalmazása elől.”



Kerényi Miklós Gábor ezt követően kifejti, szerinte egy színháznak arra van szüksége, hogy a saját útját járja. „A Budapesti Operettszínháznak, mint Nemzeti Intézménynek egyrészt volt – másrészt az elkövetkező években, a jövőben még fokozottabban kell, hogy rá jellemző saját arculata legyen!”



Elavult ajánlás



Noha pályázatának részleteit a beadási határidő lejárta után teszi majd közzé Kerényi, megosztotta a bejegyzéssel azt a korábbi, 2013-as szándéknyilatkozatot, amelyet a világhírű operett-szerző, Kálmán Imre lánya fogalmazott meg az öt évvel ezelőtti pályázathoz. Ebben Kálmán Yvonne Kerényi Miklós Gábor több rendezését is méltatja: „A Csárdáskirálynőt az elmúlt években bemutatták Ukrajna nagyvárosaiban, Baden-Badenben, Berlinben és hamarosan elviszik Tel Avivba is. A Marica grófnő Kerényi Miklós Gábor rendezésében nem csak Budapesten, hanem másik kedvenc színházamban, Szentpétervárott is hatalmas siker.”



Ezután édesapjához, Kálmán Imréhez hasonlítja Kerényit: „Ki kell jelentenem, hogy minden alkalommal hatalmas nemzeti büszkeség tölt el, amikor a Budapesti Operettszínház produkcióit nézem, adjanak elő bármit is. Vérprofik, mondhatom így, köszönhetően Kerényi Miklós Gábornak, aki egy igazi varázsló, csakúgy, mint az édesapám, Kálmán Imre: élteti a magyar lelket, és a legbámulatosabb és legcsodálatosabb élményt nyújtja a közönségnek.”



„Dühít, hogy ilyen lépésre szánta el magát.”



A Fidelio megkereste Kálmán Yvonne-t, hogy megkérdezze, fenntartja-e az öt évvel ezelőtti szándéknyilatkozatban szereplő állításokat és a mostani pályázat során is ajánlaná-e Kerényit az Operettszínház élére.



„Valóban támogattam KERO-t 2013-ban, de egyáltalán nem támogatom őt 2018-ban. Ennek morális okai vannak. Nem ismerem a magyar törvényeket, nem tudom, hogy bűnös vagy ártatlan-e, de többen is szörnyű vádakkal álltak elő vele szemben” – mondta el lapunknak Kálmán Yvonne, hozzátéve: „Ha ezeknek csak egy része igaz, az már szégyenteljes. Voltam néhány próbáján, és szörnyű volt, ahogy inzultálta a színészeket. A legalantasabb nyelvezetet használta, és az énesek sokszor sírtak, az idegösszeroppanás szélére kerültek a viselkedésétől.”



Kálmán Yvonne-nak a 2013-as szándéknyilatkozat megfogalmazása után többször voltak szakmai kifogásai Kerényi rendezéseivel kapcsolatban, többször kérte például a rendezőt, hogy vegye ki A Csárdáskirálynőből a háborús motívumot, illetve azokat a karaktereket, akik nem szerepelnek az eredeti műben (többek között a mankós katonákat, illetve Schulteis-t). „Soha nem volt apám szándéka, hogy A Csárdáskirálynő háborús darab legyen, ez a show a szerelemről szól. Ugyanez történt a Marica grófnő esetében is, amiben egy majdnem meztelen táncost szerepeltetett.



Könyörögtem neki, hogy ezt vegye ki a darabból, de ennek a kérésemnek sem tett eleget.



Kerényi legutóbbi Facebook-bejegyzése kapcsán Kálmán Yvonne megjegyezte: „Úgy idézett tőlem egy 2013-as levelet, hogy tudja, hogy már nem az a véleményem. Dühít, hogy ilyen lépésre szánta el magát.”



Kálmán Yvonne azt is elmondta, Kerényi Miklós Gáborral ellentétben a mostani pályázat során a jelenlegi főigazgatót, Lőrinczy Györgyöt támogatja. „Fantasztikus munkát végzett az intézményben, nemzetközi szintre emelte a színházat, miközben a magyar kultúrát helyezte a középpontba. A külföldi sikerek egyrészt édesapám zenéjének, másrészt a közösen szerzett együttműködéseknek szólnak. Úgy tudom, számos nagyszabású terve van, köztük egy új Csárdáskirálynő- és Marica grófnő-előadás színrevitele, aminek nagyon örülök. Hálás vagyok, hogy létrejönnek ezek az előadások, mint ahogy annak is, hogy színházat nevezett el az apámról. Ő egy igazi csapatjátékos.”



Információink szerint Kerényi Miklós Gáboron és Lőrinczy Györgyön kívül Kiss B. Atilla operaénekes és Szente Vajk színész-rendező, a Madách Színház tagja is pályázik az Operettszínház vezetésére. Mindkettőjüket megkerestük, ám nem kívántak nyilatkozni.



A főigazgatói pályázat ügyében Kásler Miklós miniszter a szakmai bizottság véleményének kézhezvételétől számított harminc napon belül hoz majd döntést. A pályázat eredménytelensége esetén a döntéstől számított hatvan napon belül új kiírást tesznek közzé.


Lisztről emelkedetten • 9142018-08-23 08:54:56

 



"Egy romantikus felvonás"



szerző: Pallós Tamás



Új Ember Hetilap - 2018.08.19.



Liszt mint operaszerző Liszt-művekből rendezett hangverseny keretében augusztus 19-én és 20-án, Weimarban kerül sor a Sardanapalo című opera nemrég „feltárt” részletének világpremierjére. A Byron-tragédiát feldolgozó zenedráma David Tippett cambridge-i zenetörténész, Wagner- és Liszt-kutató által rekonstruált első felvonását Kirill Karabits vezényletével Charles Castronovo, Joyce El-Khoury és Oleksandr Pushniak szólaltatja meg.





Szimfonikus költemények, oratóriumok, versenyművek, dalok… És persze a zongoradarabok, zenés útirajzok és elmélkedések, átiratok, variációk végtelennek tűnő sora – amelyet az ausztrál Leslie Howard tizen­öt éven át tartó művészi munkával kilencvenkilenc (!) lemezen rögzített, beírva magát ezzel a Guinness Rekordok Könyvébe is.



Jóllehet a XIX. századi, zongoravirtuóz magyar komponista grandiózus életműve arról tanúskodik, hogy Liszt a zene szinte minden ágában kipróbálta magát, sokáig úgy tudtuk, hogy az opera műfaját a Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című gyerekkori felbuzdulásán túl inkább másokra hagyta. Főleg az újítások terén zseniális riválisára, későbbi vejére, Richard Wagnerre.



Igaz, a Pesti Vigadóban 1865. augusztus 15-én bemutatott dramatikus oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját azért megkísértette a „színpadigény”. Például 1918-ban, a New York-i Metropolitanben öt alkalommal, illetve a Met vendégjátékában egyszer a philadelphiai Academy of Musicban tűzték műsorra a darabot angol nyelven, Richard Ordynski rendezésében, Artur Bodanzky vezényletével, Florence Easton, Clarence Whitehill/Thomas Chalmers, Margarete Matze­nauer és Carl Schlegel főszereplésével.



Brit lapok tavaly hozták nyilvánosságra, hogy a Cambridge-i Egyetemen oktató zenetörténész, David Tippett Liszt befejezetlen operájával, a Sardanapalóval foglalkozik, amelynek a weimari Goethe és Schiller Archívumban őrzött, feledésbe merült, száztizenegy oldalas kéziratáról addig csak néhány szakavatott Liszt-kutató tudott. Tippett szerint a megmaradt zenei anyag lélegzetelállító. Bellini, Meyerbeer és Wagner hatását egyaránt tükrözi. Olaszos líráját azonban felülírja Liszt változatos harmóniavilága, egyedi, eredeti stílusa, amelyhez hasonlót nem találunk a zeneirodalomban.



A világjáró ifjú zongoraművész eredetileg egy Byron-költeményből, A kalózból akart operát írni. 1844-ben Alexander Dumas-tól kapott szövegkönyvet, de a következő évben már inkább Byron tragédiája, a Sardanapalus foglalkoztatta. Liszt egyébként nem ekkor találkozott először a témával. 1830-ban jelen volt Berlioz Sardanapale-kantátájának ősbemutatóján, amelyet Eugène Delacroix emblematikus festménye, a Sardanapale halála ihletett. Úgy tudni, Liszt először Félicien Mallefille francia szövegkönyvére várt, de miután nem kapta meg, váltani kényszerült, így 1849-ben a Cristina Trivulzio di Belgiojosóhoz (is) köthető, olasz nyelvű librettó megzenésítésébe kezdett, azzal a reménnyel, hogy a kész mű premierjére majd Bécsben vagy Milánóban kerülhet sor.



1849 és 1851 között Weimarban született meg a Sardanapalo első része. 1852-ben Liszt még az operát illető munkakészségéről tesz tanúbizonyságot, aztán valami miatt abbahagyta a komponálást. Talán azért, mert elégedetlen volt a második és a harmadik felvonás szövegkönyvével, és az igényelt változtatásokat nem kapta meg.



A Ninivében játszódó opera főhőse egy legendai figura, Asszíria utolsó, békeszerető és hedonista királya, akit jobban érdekelnek a nők, a lakomák és az ünneplés, mint az uralkodás vagy a politika. Sardanapalo elítéli a brutalitást, és szinte gyermeki naivitással hisz az eredendő emberi jóságban. Kedvenc rabszolgalánya, „kegyencnője”, a ión Mirra (Myrrha) arról próbálja meggyőzni, hogy lépjen fel a lázadókkal szemben, indítson harcot birodalma és önmaga védelme érdekében…



A Liszt-operafelvonás első meghallgatható – zongorakísérettel előadott, Cambridge-ben felvett – részletei a sajtóbejelentéssel egy időben, 2017 tavaszán jelentek meg a YouTube-on.



Nemrég a weimari ősbemutató előkészületeiről is felkerült egy rövid werkfilm az internetes videomegosztó oldalra. Az augusztusi premierről CD készül, a Sardanapalo kritikai kiadását pedig 2019-ben az Editio Musica Budapest jelenteti meg.


Operett, mint színpadi műfaj • 36672018-08-22 12:11:35

Rab Gyula: „Felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj”



Budavári Palotakoncert-interjúk 09.



Szentgyörgyi Rita, Fidelio.hu, 2018.07.23. 10:55



A Junior-díjas Rab Gyula magyarországi karrierjén kívül nemzetközi szinten is sikeres tenorista. Elsősorban operát énekel, de most, a Palotakoncertek vendégfellépőjeként az operett műfajában is belekóstol.



Milyen várakozással tekint az idei Palotakoncertek elé?



Nekem ez lesz az első Palotakoncertem, eddig csak a tévé képernyőjén keresztül  néztem a nagyszabású operettgálát. Két számban veszek részt, Lehár Ferenc Paganini című operettjéből énekelek, valamint egy bordalban működöm közre. A külföldi fellépéseim miatt amolyan last minute, kétnapos próbaidőszakra van lehetőségem. Különleges élménynek tartom, hogy a Budai Várban léphetek fel, ami impozáns miliőt és hangulatot ad az operettnek.



Lírai tenorként felüdülést jelent számomra ez a könnyedebb műfaj, más energiákat szabadít fel az emberből.



Az Operettszínház és a Co-Opera révén nem ez az első találkozása a műfajjal.



Az újévi gálakoncerten szerepeltem az Operettszínházzal Szegeden és Debrecenben. Nagy élmény volt egy ilyen összeszokott társulattal, profi és segítőkész  partnerekkel dolgozni. Az Operettszínházzal a Co-Opera révén kerültem kapcsolatba. Vadász  Dániel projekt igazgató tavaly felkért Almaviva gróf szerepére A sevillai borbélyban. Csodás feladat volt a bel canto legnagyobb szerzőjének, Rossininek a művével bejárni az országot. Nagyon örültem, hogy visszamehettem vele Szegedre is, ahol a zenei tanulmányait kezdtem.



A tavalyi évet a zürichi Operaház nemzetközi operastúdiójának a tagjaként töltöttem. Idén a budapesti Operaházban debütáltam  Taminóként A varázsfuvolában és Fernandóként a Cosí fan tuttéban. Nagy kihívásokkal teli év előtt állok. Kaptam egy két éves szerződést a müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz részéről, ahol három Mozart tenorfőszerepet fogok énekelni, Taminót, Fernandót és Don Ottaviót. Emellett egy európai turnén veszek részt a Grammy- díjas  koloratúrszoprán- karmester Barbara Hannigannel Tom Rakewell szerepében Sztravinszkij A léhaság útja című operájában. Jelenleg Belmonte szerepét próbálom a Szöktetés a szerájból című operában Saarbrückenben, onnan repülök majd vissza a Palotakoncertre. 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7622018-08-22 11:54:54

Sudlik Mária (Budapest, 1942. május 25. – Budapest, 2015. augusztus 22. ), Liszt Ferenc-díjas, a  Magyar Állami Operaház örökös tagja, érdemes művész. Kovács János karmester felesége volt.



Ma három éve hagyott itt bennünket.





 



Film Színház Muzsika Évkönyv, 1970



Reflektorfényben: SUDLIK MÁRIA



(szerző: Gách Marianne)





„Megszerettem Erzsébetet…”



Hogy’ hívják? Sudlik Mária.  Amikor a főiskolára került, rábeszélték, keressen magának egy jól csengő színházi nevet. Esze ágában se volt. S igaza lett. A Sudlik név feltűnő és senkiével össze nem téveszthető.

Egész életében az ár ellen úszott, mindent elkövetett, hogy semmire se vigye. Hogy ösztöndíjas létére rögtön az ének-irodalom nagy szerepeivel aratott rendkívüli sikereket az Opera színpadán, az csak annak a törvényszerűségnek köszönhető, hogy az igazi tehetség tűzön-vízen keresztül tör utat magának. Tizenkét éves korában — hogy, hogy

nem — eljutott egy Bohémélet-előadásra, halálra unta. Aztán később a Bethlen moziban műsorra tűzték a Traviata filmváltozatát, két hétig minden nap megnézte és zokogott az elragadtatástól. A viszontagságok akkor kezdődtek, amikor tizenhat éves sem volt még és felvették a konzervatóriumba. Tüneményes hangszíne elbűvölte tanárait. De aztán odacsapta az egészet, elment autóbuszkalauznak Nagy nehezen megint visszakerült a konzervatóriumba. Majd 1961-ben dr. Sípos Jenő lett a mestere a Zeneművészeti Főiskolán, de két és fél év után onnan is távoznia kellett. Ide-oda hányódott, állást keresett, pénztáros lett, eladó lett, közben meg akart halni...



1966 januárjában az Operaház az énekkarba szerződtette, a következő év májusában szólópróbát énekelt, s utána, még akkor, a szezon végén, rábízták Monteverdi Poppeá- ját. Ezen kívül hat szerepet énekelt az Operában, illetve az Erkel Színházban. A Trubadúrban Inezt, a Rigolettóban Ceprano grófnét, a Nabuccó- ban Anna Zakariást, A Rajna kincsében Woglindét, az Aidát és legutóbb a Don Carlos Erzsébetét.



Az Aida szívem szép gyermeke — mondja. — Ügy érzem, illik hozzám, hiszen nézzen rám, olyan vagyok én kívülről-belülről, mintha néger volnék. Csupa ösztönösség, vadul kitárom érzelmeimet.

Minden megfontolás és óvatoskodás nélkül adja ki magát. Az újságírónak csakúgy, mint operai munkatársainak. Titkai nincsenek, mert kikiáltja őket a világnak. Minden megnyilvánulásában a végletek embere.



— A Don Carlos Erzsébetétől eleinte idegenkedtem — mondja — ez a fajta angyali lélek nem az én lényem, nagyon küszködtem vele, hogy legalább hozzávetőlegesen megközelítsem. A premieren is még valósággal vért izzadtam, hogy sikerüljön. De később nagyon is megszerettem ...



Így harcol mindig önmagával és a szerepeivel...



— Mert gátlásos vagyok. Mondtam is a próbákon: vajon Sudlik a Dembinszky utcából, honnan az ördögből tudja, hogyan kell viselkednie a spanyol udvarban? Bizony jó lenne, ha az Opera stúdiót szervezne, ahol színjátszást, jellemábrázolást, szép mozgást tanulhatnánk! Mert mi, operai fiatalok igyekvő nemzedék vagyunk!

Bámulatos, hogy olykor milyen plasztikusan fejezi ki magát. De általában nemigen válogatja meg szavait, a „klassz” meg a „krapek”, a „pacák”, az „állati” és társai úgy hemzsegnek a mondataiban, mint az iskolásgyerekében.



De az éneklés, és az operai szereplés ízére rájött, és most szenvedélyesen tanul. „Harisnya helyett inkább kottát veszek.” Noha zongorára még nem futotta, talán egyszer majd az is lesz. Apja azelőtt szabó volt a Thália Színházban, most öltöztető ugyanott. A sikeres énekesnő szüleivel lakik a szoba-konyhás lakásban.



A nyáron Petrovics Emil: „Bűn és bűnhődés”-ének Sonjájára készült. S közben a Figaró házassága Grófnéját tanulta. „Remélem, szeretjük majd egymást!” — jegyzi meg elmélázva. Az idei évadtól fogva már rendes tagja az Operának. Három évre szerződött, szezononként emelkedő fizetéssel.



Boldog? Olykor-olykor. Mert inkább depresszióra hajlamos, a tartós boldogsághoz éppúgy nincs tehetsége, mint a tartós önfegyelemhez sem. És még arról is meg akar győzni, hogy rendkívül önző. Nekem rokonszenves, hogy több rosszat mond magáról, mint jót. Nem mer bízni a sikerében. Pedig csakis rajta áll, hogy idei diadalmas kiugrását felfelé ívelő pálya kövesse. Minden adottsága megvan hozzá: hangjának bensőséges drámaisága, érzelmi-érzéki telítettsége, színpadra illő arca-termete. Csak önbizalma, bátorsága és szívóssága legyen, ennek arányában.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 43312018-08-22 11:19:12







A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorának mai adásában felcsendült zenék közül kiemelem:




ifj. Johann Strauss: A cigánybáró 



Az operett első magyar nyelvű teljes stúdiófelvétele.



A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Ferencsik János vezényli.



 A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1961. április 2., Kossuth Rádió, 18.50 – 21.30



Szövegét Jókai Mór novellája nyomán Igna(t)z Schnitzer írta. Fordította és rádióra átdolgozta: Szinetár György.  A versszövegeket Fischer Sándor fordította.



Karigazgató: Vajda Cecília.  Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Solymosi Ottó



 



Legutóbb az augusztus 5-én sugárzott rádióadásban szólaltak meg A cigánybáró elragadó dallamai. Ezúttal az alábbi részletek hangzottak el ugyanerről a felvételről:



- Barinkay belépője, I. felv.: „Mint sok szegény, de víg legény, a nagyvilágot jártam én…/Mert a szív és az ész együtt mindenre kész…” (Ilosfalvy Róbert, km. az MRT Énekkara)



- Cigánykórus és jelenet az I. felvonásból: „Vigyázni jó, élni jó, hol cigány él…/A sors mily változó…/A hű cigányszívre te számíthatsz… /- A vajdaságot elfogadom!...”” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, az MRT Énekkara)



- Jelenet, SzaffiCzipra és Barinkay hármasa a II. felvonásból: Nézd, Szaffi, milyen gyönyörű ez a táj!.../- Figyelj, hadd magyarázom én el, mily álmot látott Szaffi éjjel!.../ -Lám, lám, kinn, nevet ezen egyre csak, nem hisz a meseszerű álomnak…” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet,  Ilosfaly Róbert)



- Jelenet és kincskeringő, II. felv.: „- Valamikor…, ez az a pont…/- Jaj, mily csodás, itt a kincs, a kincs…/-  Nézd, arra lent, mi cseng, mi peng…” (Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert)



- Szaffi és Barinkay kettőse a II. felvonásból: „Ki esketett?...” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, MRT Énekkara)



 



A délelőtti adás ismétlése a megszokott időben, délután hat és hét óra között  hallgatható meg a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségein.

 


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Tóka Ágoston (orgona)
J. S. Bach összes orgonaműve / 7. - Tóka Ágoston - Orgelbüchlein

19:00 : Budapest
Duna Palota

Demeter László (fuvola)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Szláv kaleidoszkóp
HACSATURJÁN: Fuvolaverseny
KABALEVSZKIJ: Komédiások – szvit, Op.26
BOROGYIN: Polovec táncok

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sárik Péter (zongora); Fonay Tibor (basszusgitár, bőgő); Gálfi Attila (dob)
"Bartók műveinek jazz-feldolgozásai"

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Szakács Ildikó, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt
Virágh András Gábor
Etunam Vegyeskar
Solti Kamarazenekar - művészeti vezető: P. Ispán Franciska,
vezényel: Virágh Andárs
J.S. BACH: d-moll toccata és fúga
MOZART: Requiem
19:00 : Siófok
Siófoki református templom

Kovács Szilárd (orgona), Fülep Márk (fuvola)
A mai nap
történt:
1892 • A Bajazzók bemutatója (Milánó)
született:
1874 • Gustav Holst, zeneszerző († 1934)
1955 • Andrej Gavrilov, zongorista
elhunyt:
1960 • Koréh Endre, énekes (sz. 1906)
1987 • Jaco Pastorius, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1951)