vissza a cimoldalra
2019-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4178)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61444)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11306)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9628)
Momus-játék (5589)
Palcsó Sándor (231)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3078)
Jonas Kaufmann (2337)
Marilyn Horne (469)
Kimernya? (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1244)
Élő közvetítések (7669)
Cziffra György (107)
A nap képe (2120)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2929)
Operett, mint színpadi műfaj (3801)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1569)
Franz Schmidt (3260)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (810)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (27803 hozzászólás)
 
Palcsó Sándor • 2302019-01-17 23:18:16

Egy dalkülönlegesség:



Bajkálon túli vad sztyeppén”  - Grabócz Miklós feldolgozásában



Előadja: Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Palcsó Sándor, Dene József, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Róna Frigyes



Egy elhangzási időpont a rádióban: 1981. november 14., Petőfi Rádió 8.05 – 8.20 (A Magyar Rádió Énekkarának felvételeiből)



 



Wikipédia: „Grabócz Miklós (Budapest, 1927. március 8. – Budapest, 1974. február 3.) zeneszerző, népdalgyűjtő, a Magyar Rádió népzenei és magyar nóta műsorainak műsorainak negyed századon át szerkesztője. Zeneszerzőként főként népzenei feldolgozásokat és mozgalmi dalokat írt. Grabócz Márta zenetudós és Grabócz Gábor festőművész édesapja. Második felesége Kovács Apollónia magyarnóta-énekes volt....”



Az orosz dalszöveg magyar fordításban (részlet):



„A Bajkálon túli vad sztyeppén



Egy bús szívű rab menekül.



Kis zsákjával vállán elindult 



A mély ólombányák felől.



 



Kis csónakra lelt ott a tónál,



Úgy indult el hazafelé,



De otthon, a part menti házból



Csak jó anyja indult elé.



 



Hát megjöttem Anyám, de hol jár



A testvérem és jó Apám?



Az asszonynak könny szántja arcát,



És választ a szél zúg csupán.



 



Hej, fű nőtte Apádnak sírját,



Kék zsályákat hint rá a rét,



És túl, messze, Szibériában



Rég rabláncon senyved öcséd!”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30772019-01-17 22:15:54

Kapcs. 479. sorszám



Pontosítás, kiegészítés



Kókai Rezső – Nadányi Zoltán: Hét falu kovácsa.



Rádiódaljáték a magyar szabadságharc korából.



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1954. március 14., Kossuth Rádió 18.40 – 20.36



Vezényel: Várady László



Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara



Zenei szerkesztő: Kókai Rezső



Rendező: László Endre



Szereposztás:



Pozsár Mihály, kovácsmester: Rajczy Lajos



Erzsók, a felesége: Orsolya Erzsi



Piroska, a leányuk: Vass Éva



Katica: Kovacsóczy Katalin



Kun Gergely, halászlegény: Bitskey Tibor



Szücs János: Joó László



Szilágyi Sándor, hajdú: Soós Lajos



Birizdó Bálint, öreg csősz: Bihari József



Bodza István, módos gazda: Hlatky László



Veres Miska: Agárdi Gábor



Timkó Marci: Árva János



Gróf Pospichil Edmond: Pethes Sándor



Ottó, a lakája: Dénes György



Történik 1848 nyarán, Szigligeten, a kovácsműhelyben



Részletek a rádiófelvételről:




  • Nyitány és a kovács dala (Jámbor László, km.: az MRT szimfonikus zenekara

  • Vidám dal (Jámbor László)



Rádióbírálat



Magyar Nemzet, 1954. március 23.



Hét falu kovácsa”



Egyre-másra mutat be a rádió olyan jó színműveket, melyek szinte kívánják a további, a színpadi feldolgozást. A »Kérők«-ből irt Polgár Tibor-opera után most Nadányi Zoltán verses történelmi mesejátékáról mondhatjuk el, hogy már a rádióban is elragadó volt, annyira. hogy színpadot követel magának.



Nadányi Zoltán mesejátéka a nép ügyében s a nép nyelvén szóló magvas és mégis szinte kecsesen könnyed írás. A címben említett mesebeli kovács, Pozsár Mihály, 1848 táján kovácsolta a vasat a szigligeti vár alatt; hét falu parasztságára dolgozott, ha kellett, hitelbe. A gróf aztán csörgő forintokért ráveszi a kovácsot: hagyja abba a kalapálást, mert a munka hangja fölhallatszik a toronyba s elűzi az álmatlan uraság maradék nyugodalmát. Pozsár Mihály végülis rááll az alkura; csakhogy akkor meg a hét falu marad kovács nélkül, a körülötte élő parasztság fordul el tőle (az egy zsírosgazda kivételével). Rágja a lelkiismeret a kovácsot, s tetejébe a gróf még csúfot űz belőle. Pozsár Mihályban lassan megérik az elhatározás, hogy újra fölveszi a kalapácsot. Föl is veszi, s már a 48-as honvédsereg mellé álló földműves nép kaszáit igazítja vele egyenesre.



Ez a történet lényege. S ezt Nadányi Zoltán olyan izgalmasan, fordulatosan, annyi eleven mellékszereplő fölléptetésével mondja el, hogy a legjobb népmesékhez hasonló hatást kelt; lenyűgözi hallgatóját, aki egyszerre gyönyörködik a történet fordulataiban és mély életigazságában.



A sok szereplő közül a főhős, Pozsár Mihály nemcsak drámabeli helyzete következtében emelkedik ki, hanem emberi nagysága révén is. Öntudatos, szabad ember, férfi, aki kész kiállni a maga kis portájáért a gróffal szemben. »Itt a gróf parancsa szellő...« — üzeni a várba. Vívódása, gyötrelmes álom-látása, megaláztatása és elhatározása végül: egy nagy lélek változásai. Ami azért fontos, mert a »hét falu kovácsa« így tud egymagasságba emelkedni a népmese képzeletvilágából kelt hősökkel. Azaz: így válik emberi teljességében jelképivé.



A mesejáték stílusáról, verseléséről csak annyit, hogy Nadányi Zoltán, nagy példák nyomán, a népnyelv leleményességét, hajlékonyságát, erejét emeli irodalmivá; ritmusai, rímei az élő beszéd természetes, de sosem hivalkodó ütemességét, csengését sűrítik költészetté. Gazdag és költői magyarsággal szól — ebben is a népköltészettel rokon.



A »Hét falu kovácsá«-t László Endre gondos rendezőmunkája nyomán élvezetes előadásban hallhattuk. Rajczy Lajos (a kovács) megfelelt a dráma-adta nagy és nehéz feladatnak: erős volt még vívódásai közepette, becsületes és bölcs még a rossz alku perceiben is. Éreztetni tudta Pozsár Mihály változását, ébredését; s azt, hogy ez többet jelent hét falu ügyénél. Egy kurta szerepben Bihari József hangját hallottuk, ízes játékára sokáig emlékezni fogunk. Vass Éva alakításában az erő és határozottság jól vegyült gyengédséggel, sőt érzelmességgel. Bitskei Tibor — a Kossuth, Petőfi nevét emlegető, a nép ügyéért küzdő halászlegény szerepében — kissé több színnel jellemezhette volna a hős kemény elszántságát. Orsolya Erzsi, Pozsárné szerepének megfelelően, egyetlen nagy sopánkodás volt, szinte megrendítően önző és rövidlátó. A kisebb szerepek alakítói közül Dénes György és Pethes Sándor nevét kell megemlítenünk; vérbő komédiázó kedvükkel tették teljesebbé a mese hangulatát.



A mesejáték zenéjét Kókai Rezső írta. A muzsika helyenként komorabb, súlyosabb a kelleténél; mintha nem derűs alaphangú meséhez, hanem hős-eposzhoz készült volna. A dalok azonban szépek, jól fűződnek a cselekményhez, érzelmi erejükkel gazdagítják.



A »Hét falu kovácsa« költőjének igaz rádiósikere, remélhető színpadi sikere, de egész eddigi költői életműve is azzal a reménnyel bíztat, hogy Nadányi Zoltán nevével ezentúl nemcsak műfordítások, hanem önálló költői alkotások fölött is sűrűbben találkozhatunk.



/S. Gy./


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30762019-01-17 12:09:42

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adásának mai zenei összeállításában hangzottak el:



Huszka Jenő – Szilágyi László: Erzsébet



- „Szeptember végén” /Petőfi Sándor/ -  „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”(Balczó Péter, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2015



- „Madárdalos zölderdőben jártam, hol mindig nyár van, soha nincsen tél…/Rózsám, viruló kis rózsám, te légy most a postám, leveleddel üzenem…”(Kalmár Magda, km.a MÁV szimfonikus zenekar, vezényel: Behár György) 



- Stefi és Flórián kettőse, II. felv.: „Szüret előtt, már nincs elég időnk, hát szüret után lesz az esküvőnk.../Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van, s mert a jó bort úgy imádom , hát ott érzem jól magam…” (Galambos Erzsi  és Németh Sándor, km. a MÁV szimfonikus zenekar, vezényel: Behár György) - 1979. február 24., Petőfi rádió 21.20-22.00: Huszka daljátékaiból részletek



Ezeket a Huszka-részleteket is újra meghallgathatjuk a rádió 18 órakor kezdődő ismétlő adásában.


Olvasói levelek • 113062019-01-17 10:23:20

Megjegyzem, a Wikipédia és más portálok január 15-ét jelölik meg a Cziffra György halála időpontjának.


Cziffra György • 1062019-01-17 09:47:36

A mai emléknapon a Bartók Rádió délben sugározza



12:36 – 13.49 Koncert dél – Hangversenykülönlegességek



Cziffra György zongoraestje



1. Johann Sebastian Bach-Ferruccio Busoni: D-dúr prelúdium és fúga BWV. 532.,



2. Ludwig van Beethoven: C-dúr (Waldstein) szonáta Op. 53.,



3. Robert Schumann: Karnevál,



4. Frédéric Chopin: esz-moll polonéz Op. 26. No. 2.,



5. Liszt Ferenc: Valse impromptu



(Svájci Olasz Rádió Auditóriuma, 1963. december 19.)



 



Megjegyzem, a Wikipédia és más portálok január 15-ét jelölik meg a Cziffra György halála időpontjának.


A nap képe • 21202019-01-17 09:47:00

A mai emléknapon a Bartók Rádió délben sugározza



12:36 – 13.49 Koncert dél – Hangversenykülönlegességek



Cziffra György zongoraestje



1. Johann Sebastian Bach-Ferruccio Busoni: D-dúr prelúdium és fúga BWV. 532.,



2. Ludwig van Beethoven: C-dúr (Waldstein) szonáta Op. 53.,



3. Robert Schumann: Karnevál,



4. Frédéric Chopin: esz-moll polonéz Op. 26. No. 2.,



5. Liszt Ferenc: Valse impromptu



(Svájci Olasz Rádió Auditóriuma, 1963. december 19.)



 



Megjegyzem, a Wikipédia és más portálok január 15-ét jelölik meg a Cziffra György halála időpontjának.


Operett, mint színpadi műfaj • 38002019-01-16 21:11:36

Lehel György karmester nagyon fiatal volt még, amikor az alábbi  sorokat (előző bejegyzésem)  papírra vetette... Az ötvenes és hatvanas években  a rádióban nagyon sok kitűnő operettfelvételt (is) készített -  a darabok zenei értékeire, szépségeire koncentrálva páratlan művészi kifejező eszközeit.


Operett, mint színpadi műfaj • 37992019-01-16 21:08:29

Múltidézés



„MAI ÉLETÜNK AZ OPERETTSZÍNPADON”



Új Zenei Szemle, 1950. november-december (6.-7. szám)



A Magyar Zeneművészek szövetségének folyóirata



 Székely Endre és Hámos György nemrég bemutatott »Aranycsillag« c. operettje mai életünk szocializmust építő harcait, problémáit, győzelmeit állítja témaként az operettszínpadra. Szereplői néphadseregünk tisztiiskolás fiataljai, egy termelőszövetkezeti csoport parasztjai, egy fodrász-szövetkezet dolgozói, egyszóval dolgozók, új életünk építésének harcosai. A darab cselekménye: a dolgozók harca az ellenség, a kulákok, a horthyzmus ittragadt képviselői ellen, a magyar falu (és itt nemcsak egy faluról, hanem országunk összes falvairól szó van) fejlődéséért, a villany bevezetéséért, az árvízveszedelem elhárításáért. A témának, szereplőknek, cselekménynek ilyen megválasztása döntő eredményt jelent, hiszen felszabadulásunk óta ez az első eset, hogy ilyen mondanivaló került operettszínpadra.



Sőt, az operett szakemberei egy részében — egészen a »Szabad szél« bemutatásáig — az a döntően helytelen »elv« alakult ki, hogy mai életünk, aktuális politikai feladataink nem is valók az operett keretei közé, hogy az operett meseszerűséget, bizonyos irrealitást követel, hogy a párttitkárral nem lehet operettdalt énekeltetni stb.



 A Kossuth-díjat nyert »Csinom Palkó« mutatta meg, hogy az operett nyelve milyen nagy és helyes fordulatot jelent, hogy a magyar történelmi múltat magyar zenei kifejező eszközökkel meg lehet jeleníteni az operett-műfaj keretein belül. A »Csinom Palkó«  nagyjelentőségű lépés volt az új magyar operett megvalósítása felé. Dunajevszkij Sztálin-díjas nagyoperettje pedig példaként szolgált arra, hogy a szocialista realizmus művészi követelménye az operett-színpadon is megvalósítható követelmény és az operett műfajától egyáltalán nem idegenek mai életünk legizzóbb problémái, az imperializmus ellen, a békéért, a kis népek szabadságáért vívott harc. A »Szabad szél« példamutatása óta most először lépnek fel magyar szerzők ugyanezzel az igénnyel: a mi életünk problémáinak operettben való életrekeltésével.



Vizsgáljuk meg, mennyire sikerült ezt az eredménynek számító szándékot megvalósítaniuk. A szövegkönyv Hámos György munkája — a problémát kitűnően oldja meg. Cselekménye sohasem válik papírízűvé, végig leköt, fordulatai hitelesek, izgalmasak. De ennél még sokkal nagyobb eredményt jelentenek a játék alakjai, szereplői. A librettónak sikerült elérnie, hogy szinte minden egyes alakja az élet hitelességével lép színpadra. A színpadon mozgó személyek  tipikusak, ugyanakkor mindegyik egyéni ízzel, sajátosságokkal is rendelkezik. A tisztiiskolás honvédek híven tükrözik néphadseregünk munkás- és parasztfiataljainak hazaszeretetét, harckészségét, lendületét. Akár Gulyás bajtárs kitűnően megrajzolt portréját, akár a termelőszövetkezeti csoport Moszkvát is megjárt elnöknőjét, Kovács Julit vagy a horthysta ezredest, Csatáry Gedeont nézzük: eleven figurákat látunk, egyéneket, akik típusok képviselői, százezrek problémáit vetik fel, olyan élőn, ahogy azokat ma dolgozó népünk felveti.



Érdeme a szövegkönyvnek, hogy az operettszínpad hagyományos komikus szerepét is pozitív hőssé, mélyen emberivé faragta. A néphadseregbe vágyódó, célját elérő kis Hoska borbély, humora mai, őszinte, derűs és tiszta humor. Tehát az operett tematikája és annak megoldása is hatalmas eredményt jelent. A darab politikai mondanivalójával, hitelességével kitűnő agitációs eszköze napjaink legfontosabb kérdéseinek. Politikai hatásával -— és ezt a közönség reagálásán is lemérhetjük — az operett közkedvelt és népszerű, nagy tömegeket mozgósító műfaján keresztül segíti a dolgozó magyar nép békeharcát; még forróbbá teszi népünk szeretetét Néphadseregünk munkás- és parasztfiataljai iránt, megmutatja és tudatosítja azt az új viszonyt, mely a Néphadsereg katonáit és dolgozó népünket egybefűzi. Ezért tartjuk komoly, politikai tettnek az »Aranycsillag«-ot.



Székely Endrének az »Arany csillag «-hoz írt zenéje kitudja fejezni a darab mondanivalóját, alátámasztja a szövegkönyv harcosságát, politikai hatását. Székely zenéje magyar zene, mai magyar zene. És mivel a szövegkönyv a mai élettel, a Néphadsereggel foglalkozik, a zene súlypontjait természetesen a mi társadalmunk, dolgozó népünk dalai, a tömegdalok képezik.



Az »Aranycsillag«-ba Székely Endre három új tömegdalt komponált, mely közül kettőnél komoly a valószínűsége, hogy valóban tömegdallá, tömegek dalává válik. Legsikerültebb ezek közül a »Menetnóta«, melynek a magyar népzenével való kapcsolata egyenes és világosan látható : „Győ-ze-lem-ről zeng a da-lunk, bol-dog a mi nó-tánk”  „Új é-let-nek nap- ja ra-gyog, ont- ja su-ga-rát ránk” stb.  (Kottarészlet). 



 Fontos erénye az operett muzsikájának, hogy dolgozó népünk új életét érzékelteti. Szocializmust építő népünk életének alaphangulata a harcos optimizmus hangja;  az áldozatkészség, önfeláldozás nagy célunk érdekében és a törhetetlen hit és optimizmus, mely mutatja, hogy célunkat - a szocializmus felépítését  -  el is fogjuk érni. A mi dolgozó népünk ma már derűs, vidám, mert tudja, hogy övé minden hatalom az országban; optimista, mert tudja, hogy ezt a hatalmat nem ragadhatják ki kezéből, megvédi minden ellenség aljas támadásától. És ezt a derűt, vidámságot fejezi ki sikeresen Székely Endre zenéje.



A nagyszabású »Kultúrterem« jelenet (melyre később még visszatérünk) nemes, népünnepély hangulata, vidám biztonsága mutatja, hogy Székely Endre  jól látja dolgozó népünk életét, hangulatát. Példája ennek még az is; hogy szinte első ízben sikerült tükröznie az újfajta, tiszta szerelmet, a szocialista ember, a dolgozó ifjúság szerelmét. A régi operettstílus éppen a szerelmi dalokat, kettősöket alacsonyította részben erotikus fülledtséggé, részben szentimentális kispolgári nyavalygássá. Székely Endre szerelmi kettőseiben, dalaiban a szerelmet mint az új típusú ember életének elidegeníthetetlen részét, nemes és tiszta  vonzalmát ábrázolja. Mintapéldája ennek a Gulyás bajtárs és Zsuzsi kitűnően sikerült »Csókolódzó kettőse«, melynek dallama egyébként a népdalmotívumok továbbfejlesztésének, népi dallamok felhasználásának helyes útján jár.  „Simulj hozzám kis-lány, hm..”  " Sí-mulj hoz-zám kis lány,  tra - la - la - la, tra - la - la-la, Pil-lan-tá-sod vesd rám, tra - la - la - la-la"  (kottarészlet)



Ugyancsak kitűnően sikerült, bensőséges zene a két főszereplő szerelmi kettőse is. A szovjet operettnek nagy átkomponált jeleneteit veszi példaképként a darab egyik legsikerültebb jelenete, az 1. felvonás harmadik képének kezdete, mely két duettet, a menetnótát és a népi táncjelenet énekkaros kísérőzenéjét foglalja magában. Ez a jelenet felépítésében, formájában a legjobb új operett-törekvést jelenti. De más új formával is kísérletezik Székely az »Aranycsillag« zenéjében. »Dal a fényről« című háromszakaszos dalformájú számának középrészeként népdalt (»Édesanyám rózsafája«) dolgoz fel. A népdalnak trióként való felhasználása és magának a népdalnak hegedűszóló-kíséretes feldolgozása rendkívül poétikus hangulatot áraszt. Sikerült kísérlet az új tömegtánc — a »Dobbantós-csárdás« —  zenéje is.   Allegro molto:  „Új tánc  dob-ban a-ho-va csak lé-pünk , Sar-kunk kop-pan, gye-re jár-jad vé-lünk, Fal -vak, gyá-rak ap-ra-ja és nagy-ja vi-gas-sá-gát de szí-ve-sen be-le-ad-ja.  Lá-nyok kör-be, ka-ri-ká-ba jár-nak, Pá-ros tánc-ra de szí-ve-sen áll-nak. Büsz-kén lép-nek lány-hoz a le-gé-nyek, tánc-ra ké-rik, szép szemibe be-le -néz-nek.  stb. (kottarészlet) 



Az »'Aranycsillag« zenéje más stílusú számainak (takarító-polka, fodrászjelenet, reakciós chanson) érdeme, hogy nem teszik a mű zenéjét heterogénné, jól illeszkednek a darab jellegébe is. Székely Endre zenéje tehát a szövegkönyvhöz hasonlóan jelentős eredmény. Jelentős eredmény azért, mert dolgozó népünk megváltozott életét, az újtípusú embert, az újtípusú szerelmet ábrázolja. A zene sikerének kell tekinteni átgondolt és jól megoldott formai kísérleteit, a tömegdalnak, a magyar népdalnak az operettben való helyes és szerencsés alkalmazását, a zene mondanivalójának egységét is. De legjelentősebb eredménye a zenének, hogy alátámasztja és kiemeli a darab politikai mondanivalóját és ezáltal a békeharc komoly mozgósító erejű tényezőjévé válik.



De nézzük még, mit nem sikerült Székely Endrének megoldania az » Aranycsillag« zenéjében. A zene mondanivalójának, politikai állásfoglalásának gazdagsága sok esetben nem áll arányban a zenei kifejezőeszközök gazdagságával. Székely zeneszerzői eszközei nem eléggé fejlettek, nem eléggé választékosak. Ha egyes szép melódiájú dalokat közelebbről megnézünk (például a »Kiskertemben nyílik a rózsa« kezdetű duettet), láthatjuk, hogy a harmonizálás, a modulációs fordulatok nem támasztják eléggé alá a dallamok teljes kibontakozását. Dallamai néha túl nagy ambitusúak, mint például a »Dicsőség most a munka« szövegű tömegdalnál.



 Kell néhány szót szólni még a szerzőnek a népdalhoz való viszonyáról is. Nagy örömmel kell megállapítani, hogy a darab során gyakran csendülnek fel népdalok vagy népdallal rokon dallamok (például: »Toborzó«) és ezek kitűnően megfelelnek az operett stílusának, hangulatának. A népdalszerű, dallamokra és talán az új népdal megalkotására jó példa Juli és Zsuzsi kettősének bensőséges, szép dallama. Székely jól, könnyen bánik is a népdallal és néhány feldolgozása a darabon belül szépen megoldott. (»Édesanyám rózsafája«, »Megérett a meggy«.) Azonban ez a könnyű kéz, amellyel a szerző a népdalhoz nyúl, néha könnyelműséghez, a feldolgozás, harmonizálás kissé felszínesnek ható formájához vezeti.



Még egy kérdésről kell megemlékezni, a zenei idézet problémájáról. Székely Endre él az idézet eszközével és éppen a darab központi zeneszámánál, a »Dal az aranycsillagról« című tömegdalnál. Véleményünk szerint azonban nem helyes módszerrel idéz. A zenei idézetnek akkor van hatása, és létjogosultsága, ha a hallgató felismeri és tudja, hogy tudatos idézetről van szó, nem pedig csak asszociál a hallottak alapján az idézett zenére. Székely Endre úgy idéz egy motívumtöredéket a Marseillaise-ből, hogy a hallgató nem gondol tudatos idézetre, tehát az veszít hatásából és zavarólag hat.



A darab kevés dramaturgiai hibája közé tartozik, hogy míg egyes képek bőségében vannak a hatásos, nagyobb szabású zeneszámoknak (II. felvonás 1. kép),  addig az egész III. felvonásra, melyben pedig egyrészt a dráma izgalma a tetőfokra hág, másrészt a megoldást, a honvédek, a dolgozó nép győzelmét tartalmazza, csak egyetlen új zeneszám marad és az sem a legsikerültebbek közül való  (»Dicsőség most a munka«). Ugyancsak dramaturgiai hiba vagy esetleg a szerzőnek a műfajban való gyakorlatlansága okozta, hogy a zeneszámok legtöbbje csak egyszer hangzik el és a legjobb dallamok nem térnek vissza reminiszcencia formájában, közjátékokban stb. Ezért van, hogy a hallgató, aki egyszeri hallásra nem jegyez meg dallamokat, azzal a kielégületlen érzéssel jön el a színházból, hogy a zene egyetlen dallamát sem »tudja fütyülni«, annak ellenére, hogy a dallamok egy tekintélyes része nagyon is alkalmas arra, hogy a széles tömegek is megjegyezhessék, énekelhessék. 



Minden kétséget kizáróan leszögezhetjük - és ebben a darabnak a néphadsereg tagjai, a dolgozók ezrei előtt estéről-estére aratott hatalmas sikere is bizonyíték! -, hogy mindkét szerző helyes úton járt, amikor az »Aranycsillag«-ot megalkotta. Az új magyar operett döntő eredményt jelent: jelenti lényegében az újtípusú, a realista magyar operett megszületését és első sikerét. Tudjuk, hogy az »Aranycsillag« a követendő út első határkövét jelenti és biztosak vagyunk abban, hogy továbbmenve ezen az úton, az új magyar operettirodalom számos kitűnő alkotással fog gazdagodni. A darab és a zene sikeréhez nagymértékben hozzájárult Zentai Anna, Petress Zsuzsa, Latabár Kálmán, a  Magyar Népköztársaság Kossuth-díjjal kitüntetett Érdemes Művésze, Homm Pál, Bikádi György kitűnő színészi alakítása és muzikális éneklése, Várady László gondos és ízléses karmesteri munkája, valamint a Fővárosi Operettszínház ének- és zenekarának a feladat komolyságát és fontosságát felismerő kitűnő teljesítménye.



L E H E L GYÖRGY


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 614442019-01-16 11:08:52

Néhány fotó Misura Zsuzsa születésnapi köszöntéséről az Erkel Színházban


Marilyn Horne • 4432019-01-16 10:59:12

Marilyn Horne ma 85 éves!





Opera singer Marilyn Horne is 85. 



Birthday: Marilyn Horne  


A nap képe • 21192019-01-16 10:57:13

Marilyn Horne ma 85 éves!





Birthday: Marilyn Horne


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30752019-01-16 10:09:52

A Dankó Rádió imént véget ért operettműsorában ezek a zenék is elhangzottak:



Jacques Offenbach:  Az elisondói lány - Nyitány (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Vincze Ottó)  - teljes stúdiófelvétel rádióbemutatója: 1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03 



Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő




  • „ Egy férfi képe van a szívem közepébe’, szívemnek éjében fénylő sugár…” (Németh Marika)

  • „Mi kell a férfiaknak, nem lány, de asszony ajkak…/Csók nem is igaz tán, ha nem tüzes asszonyi ajka, amely adja,…/ Nem illik lánynak lenni, de illik észrevenni, s jóvátenni a hibánk.…”  (Németh Marika, Rátonyi Róbert, MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel:  Kerekes János   (részletek, Qualiton, 1962) 



Ábrahám Pál-egyveleg (Km. Felföldi Anikó, Galambos Erzsi, Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Tiboldi Mária, Vári Éva, Zentay Anna, Farkas Bálint, Miller Lajos, Németh Sándor, Ötvös Csaba)



Ezt az adást ismét meghallgathatjuk a rádióban ma 18 órától „Túl az Óperencián”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30742019-01-16 00:15:31

Kókai Rezső – Halász Péter – Romhányi József: Lészen ágyú



regényes daljáték



A daljáték az 1848-as szabadságharcban játszódik és GÁBOR ÁRON-ról szól.



A Rádióbemutató ideje: 1951. július 17.,  Kossuth Rádió 20.45 – 23.10.



Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara és a Forrai-kórus



Vezényel: Polgár Tibor



Zenei rendező: Rónai Tibor



Rendező: Török Tamás



A szereposztásból:



Gábor Áron – Bessenyei Ferenc



Édesanyja – Berki Lili



Krisztina – Mészáros Ági



Harangöntő Dániel – Lehotay Árpád



Zsuzsanna, a leánya – Kiss Manyi



Gáspár, Boldizsár, cigányok a harangöntő műhelyében – Bodó György és Rajci Lajos



Továbbá: Pártos Erzsi, Rácz Vali, Rátonyi György, Ungvári László, Apáthy Imre,  Ascher Oszkár, Balázs Samu, Gózon Gyula, Kemény László, Komlós Vilmos, Kőmíves Sándor, Maklári János, Pándi Lajos, Rajnai Gábor, Szatmári István…



A prózát mondó színművészek mellett operaénekes közreműködők: Gyurkovics Mária, Melis György, Bencze Miklós,  Kishegyi Árpád…



A korabeli rádióújságból a színlap:





A darab bemutatója kapcsán a Magyar Rádió című műsorújságban nemcsak több kép (Bessenyei Ferenc Mészáros Ágival és Berki Lilivel,  valamint a rendező, Török Tamás), de kritika is megjelent, mégpedig Ábel Péter honvéd aláírással: „Bessenyei Ferenc (Gábor Áron) különösen a székely ezermester bölcs önmérsékletét, csendes derűjét emelte ki. A rajongó fanatizmusra már kevesebb hangja maradt.”



Ebben az időben még nem bízták a drámai színészekre az éneklést, így a zenés darabokban más mondta a szöveget és más énekelte a dalbetéteket. Bár Bessenyei Ferenc pályája első tíz évében megszámlálhatatlan operett, sőt sok opera előadásban is szerepelt, a rádióban ezt vagy nem tudták, vagy ennek ellenére sem akarták az akkori rendet, elképzelést felborítani. Így a Lészen az ágyu... című daljátékban a dalokat nem ő énekelte, de hogy a műsorújságban felsorolt operaházi énekesek közül ki volt az ő párja, nem tudni. De a fent említett kritikából kiderül, hogy ez az akkori hallgatók számára sem volt egyértelmű, mert Ábel Péter ezt írja: „A szép énekhangok néha zavarólag hatottak, mert a kettős szereposztás miatt lehetetlen volt megállapítani: ki énekel, illetve ki helyett





Török Tamás-ról ez áll a lexikonban: „Török Tamás (1925-1993) író, rendező, dramaturg. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-filozófia-esztétika szakot végzett  1948-ban, majd a Magyar Rádió rendezője, 1956-57 között a dramaturgia vezetője volt. 1958-tól 1960-ig a győri Kisfaludy Színház dramaturg-rendezője, utána 1962-ig a Hunnia Filmgyár dramaturgja. 1970-1985 között ismét a Magyar Rádió irodalmi igényességű, jó ízlésű, sokoldalú, árnyalatokra érzékeny rendezője. Jászai Mari díjas, érdemes művész.” 

    





Kókai Rezső: Lészen ágyú! - Krisztina dala - Gyurkovics Mária


Erkel Színház • 95982019-01-16 00:11:24

Kedves Héterő!  Egyformán gondoljuk mindketten, amit Te és én más-más nézőpontból, ide leírtunk. Örömmel látom, hogy Cilike és Momo azért olvas bennünket, Álmodó is talán bejelentkezik majd...


Erkel Színház • 95832019-01-15 14:52:49

Fotók a Sába királynő koncertszerű előadásáról a Müpában



/Forrás: az Operaház Facebook oldala/


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30732019-01-15 12:47:29

„Túl az Óperencián”  - Dankó Rádió



A mai műsorban ezek a zenék is elhangoztak Nagy Ibolya szerkesztésében:



Buday Dénes dalait



Udvardy Tibor („Orgonavirág”),



Rátonyi Róbert („Szép hely, jó hely Teherán, de ott is teher ám a feleség”),



Koltay Valéria és Külkey László („Kiskacsa fürdik a római-parti strandon”)



énekfelvételeiről hallottuk. (Az  MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényelte.)



 



Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn



Magyar szöveg: G. Dénes György és Reményi Gyenes István





Részletek voltak:



„Hagyomány” (Bessenyei Ferenc, énekkar)



„Ha én gazdag lennék” (Bessenyei Ferenc)



„Csoda lett!” (együttes)



„Bordal”   (együttes)



Bessenyei Ferenc mellett közreműködik: Petress Zsuzsa, Halász Aranka, Kovács Zsuzsa,  Csongrádi Kata, Karády Judit, Megyeri Mária, Fónay Márta, Maros Gábor…,



a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Lendvay Kamilló – (Hungaroton, LP - 1971; CD -1986)



Délután hat és hét óra között ismétli a Dankó Rádió


Erkel Színház • 95802019-01-15 12:39:36

Mindenki(?) tudja, hogy  Cilike, Álmodó és Momo az Operaház művészi állományához tartoznak -  e login neveken éveken át  "fórumoztak".  Sosem titkolták munkahelyüket (el-el ejtettek ilyen értelmű "kiszólásokat")   Mintha az utolsó bejegyzéseikben utaltak volna arra, hogy az Opera vezetése és/vagy közvetlen kollégáik  finoman értésükre adták,  hogy nem szerencsés ha "kibeszélik" a HÁZ-at., ezért  "önszántukból" visszavonulnak...  Ha ebben tévednék, hamut szórok a fejemre...


Operett, mint színpadi műfaj • 37982019-01-15 09:09:27

Ma 52 éve halt meg Szirmai Albert zeneszerző  (Eredeti neve Schönberger Albert (Budapest, 1880,. július 2. – New York, 1967. január 15. )



Visszapillantó tükör - (két évvel ezelőtti cikk)




Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak • 29252019-01-15 09:02:21

Bartók Rádió, most délelőtt:



09:30 -10:00  Kritikus füllel



The very best of Anna Netrebko





A kiadványról Mácsai János, Molnár Szabolcs és Ujházy László beszélget.

Szerk.: Katona Márta 

(ism.)



 


Operett, mint színpadi műfaj • 37962019-01-15 00:57:17

Múltidézés



Luxemburg grófja, 1952. - Kékesi Kun Árpád írása



 ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat



(Operettszínhaz.hu)



Az államosított Operettszínházban a Luxemburg grófjával vette kezdetét a "klasszikus operett új kultusza". Gáspár Margit átírás nélkül nem tartotta elképzelhetőnek régi operettek műsorra tűzését, de nem pártolta sem szellemtelen vonalasításukat, sem a szöveg és a zene egymás ellen fordítását, amelyre az Orfeusz szolgáltatott kínos példát 1952 februárjában, a békeharc magasztos történetéhez illesztett frivol Offenbach-muzsikával. A Luxi - ahogy maguk között nevezték - e végletek elkerülésére vállalkozott, jó példát igyekezvén mutatni az operett hagyományának revideálására. A sajtó ezért nem csupán színházi, de kulturális tettként üdvözölte, Lehár "derűs, optimista" zenéjében, "csupa dallam-muzsikájában" pedig jelentős hozzájárulást látott a szocializmus építéséhez. Erre pedig szükség is volt, hiszen a Luxi bemutatójának éve a személyi kultusz tetőpontján minden szempontból komoly kihívás elé állította a lakosságot a szocializmussal való kényszerű kísérletezés négy éve tartó folyamatban. 



Lehár 1909-es születésű művének átdolgozott verziója olyannyira összeforrt Honthy Hannával és Feleki Kamillal hogy színháztörténeti közhellyé lett: Békeffy István és Kellér Dezső új szövegkönyve az Operettszínház számára, kifejezetten nekik készült. Az átdolgozók szeme előtt minden bizonnyal e két színészóriás lebegett, az új változat ősbemutatója mégis Miskolcon volt, az Operettbeli premier előtt pedig színre vitték Szegeden és Szolnokon is. Az ötletadó Gáspár Margit szerint a jó átigazításhoz "a megadott operett-szöveget vagy annak jó magját kell kiteljesíteni", s ez esetben az volt az eredeti librettóban megtalált "jó mag, ősi komédia ötlet", hogy "az orosz nagyherceg (az átdolgozott műben egy angol mágnás, Sir Bazil) nőt akar vásárolni". Békeffy és Kellér változatában tehát Bazil Bazilovics alakult át Ugaranda kormányzójává - elvégre 1952-ben egy orosz, még ha herceg is, nem lehetett nevetség tárgya -, a körötte nyüzsgő trió pedig három tőkéssé, koncessziókra vadászó angol lordokká. Ez jól mutatja az átdolgozás irányát: a társadalmi problematika kiépítését, a "hamis aktualizálás" és a "mai politikai fogalmak visszavetítésével" történő időszerűvé tétel elkerülésével. (Ez adja egyébként az átírt librettó máig tartó népszerűségét is: az ideológiai tompítottság, a politikai jelmondatnak beillő megnyilatkozások hiánya, a rendszer szöveges kiszolgálásának mellőzése.) A mesében rejlő társadalomkritika kiaknázása a megnövelt terjedelmű prózai dialógusokban történt, amelyek átvették egyes zeneszámok szerepét. Rékai Miklós, aki az új librettóhoz igazította a muzsikát, komoly bemetszéseket ejtett a zenei szöveten. Miközben egyes számok más szereplőkhöz kerültek - például Juliette "desszert-dalából" Angela belépője lett, Bazillal énekelt duettjében pedig Fleury vette át a helyét -, jó néhány szám teljesen kimaradt. Az operett 1937-es, zeneileg Lehár által átdolgozott változatát tekintve nem kevesebb, mint hat szám - két szóló, egy duett, két tercett és egy kvintett - tűnt el, a harmadik felvonásból például az összes új zenés rész, és csak rövid reminiszcenciák maradtak. Mivel a zenei átszabás felsértette a darab köré vezérmotívumokból font hálót, és alaposan megrostálta az ensemble számokat - pedig a mű nem kevés részlete egy zenedráma komoly követelményeinek is megfelelő módon elégíti ki a műfaj által megkövetelt slágerközpontúságot-, az Operettszínház produkciója inkább adott lehetőséget egyes színészek "szólózására" (még a kettősökben is), mint a zenei anyag összetettségének érzékeltetésére. A Luxemburg grófja pedig azóta is így, szövegében feljavított, zeneileg azonban csonkított formában él a honi játékhagyományban.



Az előadás két színész pályáján is mérföldkövet jelentett. Honthy Hanna itt lépett abba az új szerepkörbe, amelyet aztán "egész idős korában betöltött, és valóságos diadalutat járt végig vele". A kritikusok körében azonban nem talált osztatlan tetszésre, hogy már-már rokonszenvessé tette az igencsak megkérdőjelezhető viselkedésű és ugyanilyen cselekedetekre buzdító "nagyvilági kerítőnő", Madame Fleury alakját. Ráadásul Feleki Kamill ellopta tőle a show-t egy olyan alakítással, amelyet a színházi évad nagy eseményeként értékelt a kritika. Feleki a felsült vén szerelmes komédiai archetípusát mélyítette el, miközben "a telhetetlen pénzarisztokrácia egyik típusának vérbő szatíráját" is kínálta. De nem a hülye tőkés sztereotípiáját hozta, hanem komplex karaktert teremtett, akiben az agylágyult trotli mellett egyaránt felsejlett a jóságos nagypapa, a mogorva öregúr, a fénykorán túljutott sármőr és a hatalmával visszaélő zsarnok. Nem véletlenül kapott a színész néhány hónap múlva Kossuth-díjat, amelyhez egy másik 1952-es alakítása is hozzájárult: az Állami áruház Glauziusz bácsija. Ugyanezen évben forgott Gertler Viktornak az operettből készült filmje is, Feleki pedig ezzel az alakítással robbant be a magyar filmművészetbe. 



A legendás Csárdáskirálynőn kívül egyetlen bemutatója sem bírt olyan tekintélyes hatástörténettel az Operettszínház 1949-1956 közötti korszakának, mint a Luxemburg grófja. Gáspár Margit, Békeffi és Kellér itt találtak rá az átdolgozásnak arra a formájára, amely hatékonyabbnak bizonyult, mint a politikailag sokkal direktebb Gerolsteini nagyhercegnő kortársivá tétele, s alapelvei egy az egyben alkalmazhatók voltak a Csárdáskirálynő esetében. A kritika szerint a szerzőpáros megmutatta, "mit lehet e téren tehetséggel és hozzáértéssel produkálni", az igazgatónő számára pedig nem volt kérdéses, hogy őket bízza meg a Kálmán-mű átigazításával is. Az 1954-ig 278 előadást megért Luxit pedig csak a Csárdáskirálynő tudta "kitúrni" az Operett repertoárjáról, hiszen a szenzációszámba menő új bemutató iránt mutatkozó óriási igény miatt egész egyszerűen kellett neki a hely. A Luxi azonban még két széria erejéig visszatért: 1957 februárjában és 1963 áprilisában. A forradalom által szétzilált 1956/57-es évad-ban ennek felújítása lett az Operettszínház egyetlen bemutatója, hogy újabb 94 előadáson nézőszáma az előző sorozattal együtt megközelítse a négyszázezer főt. A Lehár-mű átigazított verziója utána is töretlenül népszerű maradt, sőt leváltotta az operett korábbi magyar változatát. Az átdolgozott és tegyük hozzá: zeneileg könnyített formájú Luxemburg grófja lett a legnépszerűbb Lehár-operett Magyarországon, lekörözve a Víg özvegyet. Több mint félszáz bemutatót ért meg, nem egy vidéki színház műsorán majd minden évtizedben feltűnt. A Luxi, s benne Fleury és Sir Bazil szerepei "emlékezeti helyeivé" váltak annak az operettstílusnak, amely megszakított folytonossággal ugyan, de hozzákapcsolta a 20. század második felét az elsőhöz, s amely szerepekben (szövegszerűen és színészi megoldásokban) mindmáig eleven maradt Honthy Hanna és Feleki Kamill szelleme.


Erkel Színház • 95742019-01-15 00:51:18

Érdekes volt megfigyelni, hogy  az énekesek és az első sor közé középen egy "spanyolfal"-féle került; láthattuk, ahogyan az első és a második rész kezdete előtt, a baloldalról érkezik a nézőtérre a súgó hölgy, és oda a fal mögé vonul át kezében a szükséges kottával. Tudtommal,  az alkotmány magassága nem zavart be azoknak sem, akik az első sorokban foglaltak helyet... (de elég csúf, fekete színben "pompázott"...)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8092019-01-15 00:26:45

 Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza Emil János  (Sztára, 1849. július 23.  Budapest, 1924. január 14. )



magyar író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. (Wikipédia)



Emlékét idézi az alábbi cikk is:




  • Uj Idők, 1901 – I. kötet.  Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok



Zichy Géza gróf.





Büszke és kemény egy fajnak a fia volt az a tizennégy éves gyerek, ki mikor vadászaton visszafelé sült el a puskája és összeroncsolta a jobb karját, sebének lázában is dacosan ismételgette :

— Azért mégis híres zenész lesz belőlem !

Zenész és jobb kéz nélkül! Holott a hangszere a zongora volt, melynek két kéz is alig elég. Nem is vették hát komolyan a lázbeteg szavát, még azután sem, hogy fölgyógyult, hanem mindent elkövettek, hogy eszébe ne jusson a legédesebb ábrándja. Szórakoztatták. mulattatták, kedveskedtek

neki és a lelkük mélyéből örvendtek, hogy lám: tökéletesen elfeledte már utolérhetetlen ábrándját, a muzsikát s nem betege többé!

Még a zongoráját is eltávolították a kastélyból azalatt, hogy seblázban feküdt, valahova elrejtették egy régi granáriumba, melynek épp akkor nem volt semmi használati rendeltetése. S elfelejtették volna azt is tökéletesen, ha félév múlva híre nem jár, hogy abban a granáriumban kísértetek tanyáznak. Hallatszik éjjel a mozgásuk: kip-kop, kip-kop, sőt néha mintha egy kis zenei ritmust is elkövetnének, nagyon halkan, de mégis .. .

Tán csak nem az örökre elnémult zongora hazajáró lelke?

Egyszer aztán kipattant a kísérteties titok. Géza gróf kijelentette, hogy ő ért az ördögűzéshez, jöjjenek vele, majd elbánik a gonoszokkal. Kíváncsiságból követte az egész család. Amint a granáriumba léptek, megdöbbenve látták, hogy a zongora nyitva áll, rajta mindenféle kóta, egytől egyig a klasszikus fajtából.

Hát az ördög zongorázni is szokott?

Dehogy az ördög, inkább az ördögűző.



Mert Géza gróf egyenesen odament a zongorához, leült és bal kézzel játszott rajta, azzal az egy kézzel, mely neki megmaradt.

Megrohanták, ostromolták:

— Hol tanultad? Mikor tanultad? S hogyan tudtad elrejteni előttünk?

— Hol? Hát itt! Mikor? Éjnek idején, midőn a többiek aludtak és én kiosonhattam észrevétlenül a kastélyból. Hogyan tudtam elrejteni? Hát úgy, hogy némává tettem a zongorát, nehogy a hangja eláruljon Csak a kopogása hallatszott: kip-kop, kip-kop ... s azt hitték, hogy kísértetek járnak. Pedig akkor is én jártam szívdobogva az én imádott szerelmetes ideálom, a muzsika után.



. . . így mesélte el nekem ezt a történetet a délvidéken a Zichy-családnak egyik régi hű embere és hozzátette azt is, hogy már akkor fölfogadta a fiatal gróf: ha sikerül meghódítani az ideálját és nagy zenész lesz belőle, a jótékonyságnak szánja mindazt, amit vele elér. Lehet, hogy legenda a történet és a fogadalom, de nem volt legenda a dicsőség, a siker és a jótékonyság.

Sokat ért el, nagyon sokat s annak elsősorban mindig a szegények örvendtek. Miután tanárai ezek voltak : Meyerbeer, Volkmann Róbert és Liszt Ferenc, európai körútra indult és ahova eljutott, dicsőség és elismerés volt az osztályrésze. Különösen a nyolcvanas években lett a neve egész Európában ismert és becsült, mint olyan virtuózé, ki egyedül áll a maga nemében s egy új iskolának a megteremtője.



 De Zichy Géza nem érte be ennyivel, hanem alkotni is akart mint zenész, nem csupán a legmagasabb tökéllyel kifejezésre juttatni a mások alkotásait. Az utóbbi évtized nagy sikerei bizonyítják, hogy ezen a téren is beteljesült forró vágya.

Dolores, Egy vár története, Alár és Roland mester mindmegannyi lépcsői zeneírói dicsőségének. Mint író és költő is kiváló, ami a zenésznek is nagy előnyére vált,

mert a szövegeket maga írta operáihoz és azok tartalma nagyon elütött más zeneszerzők sablonos szövegétől. Egy ideig a Nemzeti Színház és az Opera intendánsa is volt, de megunta az azzal az állással járó torzsalkodást és visszatért a múzsájához.

Mindezeket pedig — működését egészében korántsem adva vissza, csakis a legfőbb vonásaiban és kiemelve belőle azt, mi leginkább szembeötlő volt — abból az alkalomból írjuk meg róla, hogy huszonöt év előtt lett a Nemzeti Zenede elnöke. Abban az állásában is, mint mindenütt, a hol működött, sok jót és hasznosat mozdított elő.



Az Uj Idők bemutatja olvasóinak képben is azt a férfiút, kinek törekvése mindig eszményi volt, lelke és szíve a szépért és a jóért hevült.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8082019-01-15 00:25:34

  • A Hét, 1909. február 7.



II. Rákóczi Ferencz.



Zichy Géza gróf, a tanult zeneszerző, a valaha európai hírű félkezes zongoraművész, Liszt Ferencz barátja stb. stb. ismét szövetkezett Zichy Gézával a lírikussal, a Kisfaludy Társaság tagjával, több akadémiai díj nyertesével. És ketten operát írtak.



Két külön dolog lévén 1. a szöveg és 2. annak zenéje: szóljunk külön-külön róluk. A szövegkönyv eszméjében sok nemes lelkesedés és finomult, szinte már konvencionális formákká szublimálódott hazaszeretet nyilatkozik meg. De mint drámai munka színtelen, erőtlen, csaknem összefüggéseket nélkülöző. Rímeiből nagy tetszés mellett idézhetnék egy csomót. Jóízűen lehetne mosolyogni rajtuk. Egészben azonban ez a szövegkönyv mégis egy impozáns férfiúi lélek revelációja. Valami naiv, kedves, ritka, elkésett emberé, aki a szabadságharcot, a történelmet mindétig olyan szemmel nézi, mint én vagy te gyermekkorunkban. Persze ezzel a látással művészetet csinálni alig lehet. És ha valakinek ez nem tetszik, meg szeretném magyarázni az illetőnek, hogy olykor megéri az operai zsöllye árát az is, ha nem éppen művészetet, hanem csupán emberi dokumentumokat kapunk. Az is igaz, hogy a közönség a színházban nem azért fizet, hogy érdekes egyéni megfigyeléseket tegyen a szerzőn, hanem hogy drámát, darabot lásson. A drámáról Zichynek, mint már mondottam, különös fogalmai vannak. Az ő romantikus álomvilágában nincs az emberek cselekvésének kényszerítő logikus kapcsolata, nincsenek feszültségek, ütközések, egyenlő értékű lelki erők, melyek mérkőznek egymással, hanem csak jó és rossz emberek vannak, mint a mesében. A gonoszság tör a jóság ellen, de persze a jóság diadalmaskodik s a mese nem volna szép és megható, ha minden diadal nem alakulna át szép tablóvá. Bábemberek pantomimikája, zenével és szép dekorációval, ez a Zichy Géza gróf Rákóczi-darabja. A szerző drámaírói kvalitásairól ez esetben egyáltalán vitatkozni sem lehet.



Zichy Géza mint zeneszerző azonban kétségtelen tehetség. Egyik kompozícióját a maga nemében elsőrendű művészi alkotásnak tartom. Egy kardal: Szerenád című. Néhány év előtt hallottam és egészen elbájolt. Ezek után kevésbé lesz meglepő, ha megjegyzem, hogy a »II. Rákóczi Ferencz« zenei értékekben nem is mérhető a kis férfikarhoz. Vannak érdekes részletei és nekilendülései, de nincs benne artisztikus elrendezés, konstruálás, fejlődés. Valószínű, hogy ennek a szöveg az oka. Belső igazság nélkül, egység nélkül a zene is élettelen és szervetlen. Apróbb és nagyobb, értékesebb és silányabb gondolatok mozaikja. Minden zenedarab invenczióból, dallami kitalálásból és szerkezeti töltelékből áll. A kettő kiegészíti egymást s egyik olyan szükséges, mint a másik. Az invenczió a maga helyén, a szerkezet is a maga helyén. Zichy gróf sajnálnivaló felületességgel bánik ezzel az elhelyezéssel. S onnan van, hogy elejtett és elrejtett dallamai igen sokszor nem hatnak, exponált pontokra pedig üres zenei konstrukció kerül. Mindvégig művész és poéta, a sablont kerüli, s magyaros stílusa is óvja a sablontól, nem mesterember, a partitúrában idegen gondolatot sem találunk, de az ötleteket — a jó és szép ötleteket — megöli a kidolgozás öntudatlan optimisztikus és meg nem kritizált volta s a zene vad, nyesetlen burjánzása. Az érték és értéktelenség egymás mellett és semmi a maga helyén.



Jókai regényeiben olvasunk ilyenféle emberekről, akik óriási kertjükben mosolyogva mutatják a látogatóknak a drága hollandi tulipánokat és hasonló amatőr büszkeséggel a papsajtot és a bogáncsot.


Erkel Színház • 95722019-01-14 17:05:58

Nem, ezúttal a zenekar előtt énekeltek, olykor körbesétáltak, hátulra is eljutva a játékban.  És a fényeffektusok is domináltak az előadás alatt az érzelmi, kitörő csúcspontokon. 


Erkel Színház • 95702019-01-14 16:42:43

Goldmark Károly nagyszabású színpadi alkotását,  a Sába királynője-operát ezúttal koncertszerű formában láthattuk  tegnap este a Müpában.



A jeles magyar komponista munkásságának csúcspontja ez a romantikus dalműve, ami a francia nagyopera jó hagyományait követi, rendkívül látványos, hatásos alkotás, bár mint az opera felújításakor érzékeltük, hagyományos, ünnepélyes légkörét nagy színpadon lehet igazán megteremteni. Mégis, tegnap  újra azt tapasztaltam meg, ha remek a zenei tolmácsolás, jók az énekesek, igényes, nívós produkció, úgy korlátozott színpadi kiállítással is hatni tud rám: a szereplők ugyan operai jelmezben jönnek ki, ez persze segít, hogy könnyebben azonosuljak velük és a szituációval, de legalább ilyen meghatározó például ebben az ókori, keleti birodalomban játszódó egzotikus témájú történet megzenésítésének zeneszövése,  koloritja, kisugárzása - így akkor a darab szépsége, drámája még valami katarzisféle-érzést is ki tud belőlem váltani. Márpedig Goldmark Sábája ilyen értékekkel bíró remekmű - ami koncertszerű változatban is megmutatja erényeit.



 A megbetegedett Kovács János karmester helyett Szennai Kálmán kiváló hozzáértése, dirigensi képessége biztosította Goldmark pompás muzsikájának hatásos közvetítését. Az  opera ragyogó színgazdagságát kell mindenekelőtt kiemelnem.  A kiváló énekes-gárda mellett a  kitűnő zenekari  tolmácsolás, az  olykor szinte áradásszerű zene („Számum-jelenet”, „Anathema jelenet”…), a keleties kolorit-hangzás a hangszerelésben is, érzelmes, egzotikus elemek, mindez együtt  hozzájárult ezen estén az előadás magasztos légkörének megteremtéséhez.  



Énekművészeink egymást múlták felül szólamaikban, de  a színpadszerű  szerepmegformálással is igyekeztek többletet nyújtani. Bakonyi Anikó Szulamitja szopránja magasabb regiszterének nem ugyan domináló, de mégis átható, szépen csengő orgánumával tündökölt,  ezzel a megformálással  könnyen megnyerhette a szíveket….;  a címszereplő ugyancsak nagyigényű szoprán szólamát Gál Erika drámai alakításában – inkább a heves kitörésekben volt stilszerű - élvezhettük; a szerelmes, a testében-lelkében gyötrődő Asszád rendkívül igényes énekjeleneteiben László Boldizsár erőteljes tiszta csengésű tenorjával hívta fel magára a figyelmet; Salamon királyként a nemes énekstílus és a megnyerő játék egységét kihangsúlyozó, a szép énekhang mellé a bölcs-töprengő-ítélkező karaktert hitelesen megjelenítő Kelemen Zoltán méltóságot sugárzó alakításával is lenyűgözött.  Palerdi András nemes főpapja és Zavaros Eszter finom, kedvesen formált Astarothja is remekbe formált alakítások voltak. Baal-Hanaan szerepében a szép orgánumú Rezsnyák Róbert, a Templomfelügyelőként pedig Cserhalmi Ferenc egészítette ki az együttest. Az Operaház énekkarának a hatalmas tömbökben való igényes megszólalásairól csak felsőfokon szólhatok!



A teljes zenekari-, énekkari- szólista-apparátus mind együtt járultak hozzá Goldmark nagyszabású zenedrámájának hatalmas közönségsikeréhez!



 Megállapításom szerint, a három évvel ezelőtti bemutatóhoz képest az ének-zenei megvalósítás tekintetében sokat gazdagodott Goldmark e ritkán színre kerülő operája. Bár most  csak kevéske részünk volt a cselekmény csábítóan látványos színpadi külsőségeihez, de ez a Sába királynője-előadás ebben a koncertszerű elhangzásban is - a remek zenekari és énekes teljesítményeket hallgatva -, akár új híveket szerezhet a műfajnak, így a romantikus operának is.



Jelentős, kimunkált, drámai erejű produkció zenei élményével távozhattunk ezúttal is a Nemzeti Hangversenyteremből – ezen a héten a Müpában „vendégeskedő” operatársulat repertoárjából elővett  A bolygó hollandi, a Simon Boccanegra operaelőadásokat harmadikként megkoronázó Goldmark-dalműnek  tapsolhattunk.



Remélem, a jövőben is még sok, ehhez hasonló színvonalú, szép  (koncert)operaelőadások befogadásának lesz helyszíne a Művészetek Palotája, ahová érdemes lesz ellátogatnunk!



 


Verdi-felvételek • 5432019-01-14 16:38:20

Pontosabban a prológ utáni első felvonás közepétől láthattam az Attilla-előadást közvetítését a tévében. (prológ + három felvonás)


Verdi-felvételek • 5422019-01-14 14:18:04

A Müpa-ból hazaérve még az Attila második-harmadik-negyedik felvonását "elkaptam"... Pazar előadás volt! A Milánói Scala idei évadnyitója igazán jól sikerült operaprodukció, igen látványos színpadi kiállításban került a nézők elé, kiváló előadók előadásában. Mint a televíziós felvételről láthattuk -hallhattuk, hatalmas közönségsikere volt Verdi fiatalkori operaremekének.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30722019-01-14 14:12:44

Ma Huszka Jenő - Szilágyi László Mária főhadnagy című operettjének 2014-es MTVA_Dankó Rádió stúdiófelvételéről hangoztak fel részletek:



Nyári Zoltán,  Geszthy Veronika, Boncsér Gergely, Kalocsai Zsuzsa,  Szendi Szilvi, Kerényi Miklós Máté, Kékkovács Mara  énekelnek. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Kovács János vezényli.



A "Túl az Óperencián" adásának elején Gyöngy Pál Muzsikáló kastély c. rádióoperettjének (1956)  nyitányát hallottuk (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  Bródy Tamás vezényel),  a műsor végén  meg Kemény Egon Szerencsés utazás c. rádióoperettjének (1950) előjátékát hallgathattuk meg (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  Lehel György vezényel).



Mától egész héten át  Csongrádi Kata énekesnő-előadóművész  a vendége  a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolyának a rádió Nagymező utcai "látványstúdiójában".



Ezt a délelőtt elhangzott adást ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az interneten is ( www.dankoradio.hu).


Operett, mint színpadi műfaj • 37952019-01-14 13:54:45

A sorozatban még további dokumentumok vannak, de Kemény Egon színpadi darabjai nincsenek köztük. 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8062019-01-13 16:25:57



Medgyesi Mária színművésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja mai születésnapján



egy régi interjúja leközlésével köszöntöm a Művésznőt:




  • Film Színház Muzsika, 1966. szeptember 2.



Medgyesi Mária: „Nem primadonna - énekes színésznő szeretnék lenni”





Medgyesi Mária a Dúvad című filmben 



Legnagyobb sikereit prózai színészként érte el. Kecskeméten az »Ilyen nagy szerelem« bemutatója után — mindaddig, amíg e társulat tagja volt — mindenki Lidának hívta. Noha játszott énekes szerepeket is, Pécsett, Debrecenben, Veszprémben és Győrött, mégis prózai színészként tartották számon. Országos nevet filmjeivel szerzett: a »Hintónjáró szerelem«-ben, a »Kertes házak utcájá«-ban, a »Fagyosszentek«-ben, a »Dúvad«-ban, a »Jó utat autóbusz«-ban és az »Oldás és kötés«-ben Medgyesy Mária, mint naiva, vagy mint tragika mutatkozott be. Egyetlen énekes filmje volt csak, a Háry János, csakhogy Örzse szerepét itt — hangban Mátyás Mária formálta meg.

Pedig az már főiskolás korában kiderült, hogy jó hangja van. Csakhamar a közönség is meggyőződhetett róla, hiszen az Operettszínház »Csárdáskirálynő« előadásán, harmadéves korában, sikerrel ugrott be Stázi szerepébe. Azon még senki nem is csodálkozott, hogy az elmúlt évad végén kilencesztendős prózai színészi múlt után a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött — primadonna szerepkörre. Az a hír azonban, hogy a Margitszigeti »Varázsfuvola« előadás Papagéna szerepét ráosztották, már mindenkit meg

lepett. Még inkább meglepődtünk a bemutató után. Semmiféle elfogódottság, lámpaláz nem érződött rajta, már pedig világhírű énekesek mellett kellett helytállnia. Úgy játszott, énekelt az operaszínpadon, mintha mindig ezt csinálta volna.



— Mit szólt hozzá, amikor felkérték. Meglepődött? Félt?

— Remélem, nem veszi szerénytelenségnek, ha az igazságot mondom. Nem lepődtem meg, és nem féltem. Készültem erre a feladatra. Tudom, az lenne a helyes, az illő, ha most gyötrelmekről, izgalmas pillanatokról mesélnék. Csakhogy akkor hazudnék. Én gyerekkoromban Mozart-énekesnek készültem. Szinte az ének a természetes hangom. Ha felnőtt fejjel zenés feladatot oldok meg, feloldódik minden gátlásom. Ha pedig prózai feladatot kapok, roppant lámpalázas vagyok. Talán ez a magyarázata annak, hogy a premierjeimmel sosem vagyok elégedett, csak az ötödik előadás után nyugszom meg. Másképp van ez a zenével. Ha a zene szól, az az érzésem, semmit sem fogok elhibázni.



— Vajon ez az önmagára találás, ez a zenében történő teljes feloldódás azt jelenti-e, hogy Medgyesi Mária elbúcsúzik a prózától?

— Szó sincs róla. Mindent szeretnék csinálni. Mindent. Még a gondolattól is megszakad a szívem, ha holmi búcsúra gondolok. Noha a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtem — nem primadonna, hanem énekes színésznő szeretnék lenni. És itt a színésznőn van a hangsúly leginkább. Higgye el, a primadonna szerepeknek is van karakterük ...



— Talán éppen ezért nem festeti szőkére a haját? A primadonnák általában, szerte a világon szőkék. Vagy tévednék?

— Szőkék? Vörösek és feketék. Én például fekete maradok. Meg szeretném őrizni önmagamat. Illetve mindig csak a szerepekhez szeretnék átváltozni.



— Az előbb azt is mondta, hogy Mozart-énekesnek készült. Papagéna sikere után nem ébredt fel a régi álom?

— Korántsem. A felnőtté válással az ember felméri önmaga képességeit. Az Operaház színpadán úgy vélem, erőmből csak a középszerűségig futná.



Nem mulasztja el azt sem elmondani, hogy mennyit köszönhet az énektanárának, Spiegel Annie-nak, akitől nemcsak énekelni, de egy kicsit élni is megtanult. Már készül az október 7-i premierre. A »Szép álmokat Violetta« című musicalban mutatkozik be először, mint szerződtetett pesti színész. Úgy érzi, hogy a tavalyi Jászai-díj óta új szakasza kezdődött az életének.



/Lelkes Éva/





 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30712019-01-13 15:52:37

Medgyesi Mária színművésznőta Budapesti Operettszínház örökös tagját, születésnapján egy szép énekfelvételének bejátszásával köszöntötte a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, a Dankó Rádió mai operettműsorában!



Kacsóh Pongrác: János vitéz




  • Jancsi belépője: „Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam…” (Kovács József)

  • Az I. felvonás fináléja (Oszvald Marika, Békés Itala, Benkóczy Zoltán, Hadics László, Kovács József, a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara.  Vezényel: Oberfrank Géza (Qualiton, 1979)





Ezek a részletek csendültek fel a Dankó Rádió ma délelőtti Túl az Óperencián adásában.  Ismétlés ma délután hat órától.


Operett, mint színpadi műfaj • 37932019-01-13 11:31:17

Múltidézés



Kacsóh Pongrác: János vitéz - képes színházi füzet (1979) - 22 oldal



Bemutató díszelőadás a Király Színház-i ősbemutató 75. évfordulóján, 1979. november 17-én, a Fővárosi Operettszínházban.


Verdi-felvételek • 5392019-01-13 11:03:24

Verdi: Attila - ajánló - video



Ma éjjel az M5 csatornán láthatjuk



2019. január 13. vasárnap 21:00 - 23:10



Giuseppe Verdi: Attila - Háromfelvonásos opera előjátékkal



Szövegét - Zacharias Werner tragédiája nyomán - Temistocle Solera és Francesco Maria Piave írta



Vezényel: Riccardo Chailly



Km. a Milánói Scala Ének- és Zenekara



Szereposztás:



Attila, a hunok királya - Idar Abrazakov (basszus),



Ezio, római hadvezér – George Petean (bariton),



Odabella, Aquileia királyának lánya – Saioa Hernández (szoprán),



Foresto, aquileiai lovag – Fabio Sartori (tenor),



Uldino, Attila breton rabszolgája – Francesco Pittari (tenor),



Leone, I. Leó pápa – Gianluca Buratto (basszus)



(Milánó, Teatro La Scala, a 2018. december 7-i évadnyitó előadás felvétele)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30702019-01-13 10:56:53

De addig is, amíg ezek a tervek, vágyak megvalósulnak, kézenfekvő lenne  CD-n megjelentetni azokat a Huszka-operettrészleteket, amelyeket a Dankó Rádió és az MTVA együttműködésében mint új stúdiófelvétel, a rádióban négy évvel ezelőtt, a zeneszerző születésének és halálának évfordulója emléke tiszteletére bemutattak: 





A Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2014 decemberében harminckét népszerű operettrészletet vettek fel Huszka Jenő műveiből, ezeket 2015 áprilisában sugározta először a Dankó Rádió.



Az alábbi művészek működtek közre a stúdiófelvételen: Benedekffy Katalin, Dancs Annamária, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Nagy Ibolya, Szendy Szilvi valamint Balczó Péter, Boncsér Gergely, Clementis Tamás, Kerényi Miklós Máté, Nyári Zoltán, Peller Károly. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát és énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényelte.



A 32 részlet közül 31-et megtaláltam a rádió facebook oldalán, melyek a következők:



- Lili bárónó - Fischl Mónika; Egy férfi képe van a szívem közepében

- Lili bárónő - Dancs Annamari & Kerényi Miklós Máté Duett - Radagan 

- Lili bárónő - Benedekffy Katalin; Lili dala (No.13) 

- Lili bárónő - Szendy Szilvi & Kerényi Miklós Máté; Gyere csókolj meg 

- Lili bárónő - Benedekffy Katalin & Nyári Zoltán; Cigaretta duett (No.2) 

- Lili bárónő - Geszthy Veronika & Boncsér Gergely; Szerelmi duett (No.11) 

- Lili bárónő - Nagy Ibolya & Nyári Zoltán; Szerelmi duett (No.5) 



- Mária főhadnagy - Szendy Szilvi & Kerényi Miklós Máté; Én teveled

- Mária főhadnagy - Kalocsai Zsuzsa; Trallala (No.11) 

- Mária főhadnagy - Nagy Ibolya & Boncsér Gergely; Én mától kezdve csak terólad álmodom 

- Mária főhadnagy - Kékkovács Mara & Peller Károly; A bugaci határon (No.12)

- Mária főhadnagy - Kalocsai Zsuzsa & Nyári Zoltán - Kettős (No.3) 

- Mária főhadnagy - Kékkovács Mara & Kerényi Miklós Máté & Peller Károly; Ladilom (No.9) 

- Mária főhadnagy - Benedekffy Katalin & Peller Károly; Nem nehéz a lánynak (No.6) 

- Mária főhadnagy – Nyári Zoltán; Nagy árat kér a sors a boldogságért

- Mária főhadnagy - Geszthy Veronika & Boncsér Gergely; Szabad-e remélnem



- Bob herceg - Balczó Péter; Bob belépője 

- Bob herceg - Fischl Mónika & Boncsér Gergely & Magyar Rádió Énekkara; Szerenád 

- Bob herceg - Dancs Annamari; Jaj de jó ha egy lány 

- Bob herceg - Clementis Tamás; Holló legendája 



- Gül baba - Fischl Mónika; Leila belépője (No.2) 

- Gül baba - Balczó Péter; Gábor diák éneke (No.5) 

- Gül baba - Geszthy Veronika & Magyar Rádió Énekkara; Dal a török nők sorsáról

- Gül baba - Boncsér Gergely; Gábor diák dala az I. felvonásból 

- Gül baba - Clementis Tamás; Mujkó nótája 

- Gül baba - Nyári Zoltán & Magyar Rádió Énekkara; Bordal a II. felvonásból (No.11) 

- Gül baba - Fischl Mónika & Balczó Péter & Magyar Rádió Énekkara; Szerelmi kettős (No.12) 



- Erzsébet - Kalocsai Zsuzsa; Van az úgy kérem

- Erzsébet – Balczó Péter; „Szeptember végén”

- Erzsébet - Nagy Ibolya; Rózsám, viruló kis rózsám 



- Szép Juhászné - Kékkovács Mara & Peller Károly; Magyar lánynak…


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30682019-01-13 10:46:06

A lényeg nem ez...


Társművészetek • 12852019-01-13 10:45:23

MTI hír:



A kormány megvásárolta Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón, Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László debreceni polgármester társaságában.



Gulyás Gergely közölte, a festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől. Hozzátette, több szakértői vélemény is készült, a becslések pedig igazolják a vételárat.



Így most már a Munkácsy-trilógia mindhárom festményének – a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota – rendezett a tulajdoni viszonya, mindhárom kép magyar állami tulajdonban van, a műalkotásokat pedig hosszú távon is a debreceni Déri Múzeumban helyezik el – fejtette ki a Miniszterelnökség vezetője az Országház Munkácsy-termében tartott bejelentésen.



„Ez egy fontos hír a magyar kultúra kedvelőinek, fontos hír a Munkácsy-rajongóknak”, Debrecen és az ország egésze is gazdagodott – mondta a politikus.



Kósa Lajos felidézte, hogy a képek először 1995-ben a Déri Múzeumban voltak láthatók együtt, majd azt is felelevenítette, hogy a Krisztus Pilátus előtt című alkotást 2015-ben vette meg a magyar állam – a Magyar Nemzeti Bank Értéktár-programja keretében – a kanadai Hamilton Galériától.



A képviselő úgy fogalmazott, a festmények „élete” legalább olyan kalandos, mint maguk a képek.



Papp László debreceni polgármester arról beszélt, hogy most teljesült az a több mint 100 éves igény, hogy a trilógia – amely debreceni szimbólum – állami tulajdonban legyen.



Azt ígérte, jó gazdái lesznek a képnek.



A Jézus életét megörökítő sorozat darabjait első alkalommal 1995. augusztus 25-én láthatta együtt a közönség. A művek közös bemutatásának különlegessége, hogy maga Munkácsy sem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó festményét.



 


Thomas Hampson • 2632019-01-13 10:35:54

Kapcs. 145. sorszám bejegyzéséhez



A Bartók Rádióban hallhatjuk ma este  a koncertfelvételt



19:35 –20.50  Koncert



Thomas Hampson (bariton) dalestje



Zongorán km.: Wolfram Rieger





I. Liszt Ferenc:



1. Két dal Heinrich Heine verseire - a) A Rajna sima árján, b) Majdnem holttá vált a lelkem,



2. Két dal Ludwig Rellstab verseire - a) Az ő szeme, b) Vad szél zúg a bércen,



3. A három cigány - Nikolaus Lenau versére,



II. Gustav Mahler: A fiú csodakürtje - részletek - 1. A kisdobos, 2. A toronybeli fogoly dala, 3. Ahol a szép trombiták szólnak, 4. A földi élet, 5. A mennyei élet, 6. Ősfény



 (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. szeptember 16.)



(Ism. január 25., 12.36)



 


Sass Sylvia • 4712019-01-13 10:11:20

"A prima donna, mint primadonna" - Sass Sylvia operettrészleteket énekel



Portréfilm  (1977)



 



Ismétlés: ma éjjel 22.50-től az M3 csatornán


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30662019-01-13 10:09:10

Most, hogy rövidesen  CD-n kijön Kemény Egon két rádióoperettjének zenei anyaga az MTVA támogatásával, bízom benne, ezzel egy ígéretes és érdemes folyamat indult el,  amely folytatódni fog, hiszen sok szép operett vár(hat) arra, hogy a már  meglévő, digitalizált rádiófelvételekről "korongon"  is megjelenjenek.  Persze, tudom,  nem olcsó mulatság ez: a kezdeményezés mellé  anyagi források meglétének is társulnia kell.  



A rádió archívumának ilyen "tengerkincse"   közül  a Dankó Rádióban Nagy Ibolya jóvoltából és szerkesztésében napról-napra hallunk gyönyörű operettrészlet-bejátszásokat. 



 Itt van mindjárt számomra két nagyon kedves daljáték, melyeknek zenei anyaga  "korongra"  méltó lenne:



Kacsóh Pongrác: Rákóczi - Történelmi daljáték

Teljes felvétel. 



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00



Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 



Vezényel: Kerekes János



Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília)



Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: László Endre



Szereposztás:



II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor 

Reutheim Magda – Sándor Judit

Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor

Katica – Andor Éva

Kuczug Balázs – Palócz László

Sienowski hercegnő – Neményi Lili

Amália, Rákóczi felesége – Barlay Zsuzsa

Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György)

Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő

Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor

Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András

Esze Tamás – Zenthe Ferenc

Andris apja – Márkus Ferenc

Gránátos Mihály – Rajz János

Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar

Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál

Inas a hercegnőnél – Dózsa István

I. hang – Zoltai Miklós

II. hang – Szoó György



Jacques Offenbach: Fortunió dala

egyfelvonásos operett - teljes felvétel



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1958. június 22., Kossuth adó, 20.20 – 21.25



Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor és Innocent-Vincze Ernő

Vezényel: Fischer Sándor



Km.: a Magyar Állami Hangversenyzenekar



Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Szécsi Ferenc



Szereposztás:



Fortunió, ügyvéd és jegyző – Maleczky Oszkár

Lauretta, a lánya: Házy Erzsébet

Valentin, Fortunió írnoka – Ilosfalvy Róbert

Friquet, Fortunio patvaristája – Kishegyi Árpád

Babette, szakácsnő – Palánkay Klára

Guilleaume, írnok –Réti József

Landry, írnok – Kövecses Béla

Sylvain, írnok – Külkey László

Saturnin, írnok – Bende Zsolt



Lehetne még sok operettet említenem hazai és külföldi szerzőktől, amelyeket  szívesen venném, ha a meglévő, magyar nyelvű rádiófelvételeikről - akár részleteiben is – rákerülnének  CD-re  és ilyen kiadványban elérhetővé válnának, mint a most megjelenésre váró Hatvani diákjai és a Komáromi farsang rádióoperettek lesznek.



 


Operett, mint színpadi műfaj • 37922019-01-12 22:29:04

Múltidézés



Állami áruház, 1952 - Kiss Gabriella írása



 ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat



(Operettszínhaz.hu)



"A témát Barabás Tibor hozta, akinek a bátyja valamelyik áruháznak volt a vezetője, és ott valóban megtörtént az az eset, amiről a darabban szó esik, hogy az angol rádió hatására valamilyen árucikknek hatalmasan fellendült a forgalma. (...) azt hiszem, ez volt az egyetlen aktuális témánk, amit valóban kintről, az életből hoztunk." Így emlékszik vissza Gáspár Margit az 1951/1952-es évadnak arra a bemutatójára, amelynek két tétje volt. Legitimálni tudja-e a Fővárosi Operettszínház a szocialista államhatalom előtt ennek az eredendően "burzsoá" műfajnak a korszerűségét? Sikerül-e rehabilitálni a háború előtti zenés színház sztárjait? A nevetés (szovjetizáltan polgári) színházának támogatottsága ugyanis azon állt vagy bukott, hogy születnek-e "új, mai mondanivalójú, szövegében és zenéjében is a mai szellemet sugárzó operettek", illetve sikerül-e bebizonyítani, hogy Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, Honthy Hanna és Latabár Kálmán nemcsak "hallatlan testi ügyességű táncosok, kiváló énekesek, akrobaták és szemfényvesztők", hanem az új kor új embertípusainak "alkotó emberábrázolói" is.



Ezért sem meglepő, hogy az Esti Budapest 1952. július 5-i száma az új kor új konfliktusokkal szembe néző hőseinek szempontjából vizsgálja Bessenyei Ferenc, Somogyi Erzsi és Latabár Kálmán alakítását. Vagyis Barabás Tibor és Gádor Béla Állami Áruház című "zenés vígjátéka" ugyanúgy a szocialista realista esztétika mércéje szerint ítéltetik meg, mint Urbán Ernő Tűzkeresztség és Sándor Kálmán A harag napja című "színműve". Az 1952-es Állami Áruház azonban nemcsak színpadra állította a feketéző reakciósokon is győzedelmeskedő szocialista kereskedelem mítoszát, hanem a Zsdánov, Málenkov és Révai József nevével fémjelzett kultúrpolitika egyik ma is köztünk élő terméke lett.



Ennek egyik oka, hogy az 1952. május 30-án bemutatott "zenés vígjáték" mindenekelőtt Gertler Viktor 1953-ban forgatott kurzusfilmje révén él a színházi emlékezetben. Letöltéseinek száma ma is számottevő, Glauziusz bácsi dalát pedig (Ember lesz az én kis unokám?) még az X generáció is ismeri. A másik oka, hogy Ascher Tamás 1976-ban bemutatott rendezése révén azonban helyet kapott a magyar színháztörténeti kánonban is. Amikor ugyanis a Csiky Gergely Színház színpadán "két bőrkabátos alak vigyázott mozdulatlanul a tartós jókedvre", akkor egy "par excellance szocialista operett" újrajátszása vált a "Kaposvár-jelenség" legendáját éltető "politikai misévé".



De vajon érdekes-e a Gáspár Margit-korszak e velünk élő legendája a 21. század hazai operettjátszása számára? A válasz két szempontból is határozott "igen". Egyfelől nehéz nem észrevenni, hogy a Szőke István, Ács János, Mohácsi János, Alföldi Róbert, Zsótér Sándor, Székely Kriszta nevéhez kötődő rendezői hagyomány többé-kevésbé radikális átíratai "kortárs darabként", mi több: "társadalmi drámaként" értelmezik Kálmán Imre, Szirmai Albert, Kacsóh Pongrác, Fényes Szabolcs, Offenbach klasszikusait. Vagyis a műfajnak arra az iróniájára fókuszálnak, amely az Állami Áruház esetében ideológiai alapon felépített szerelmi konfliktusokban nyilvánul meg. A táncos-komikus - szubrett viszony például megkettőződik: a szakiskoláról visszatérő, frissen kinevezett vezérigazgatóval lojális oldalon Dániel és Klinkó vetélkedik Boriska kegyeiért, az imperialisták által manipulált oldalon pedig a volt reakciós igazgató, Dancs legelteti szemét a mindenkori főnök titkárnőjének, Gizinek a gyönyörű lábán. A féltések és félreértések is ideológiai alapúak és így is rendeződnek. A női konfekcióosztály vezetője csak akkor nyerheti el a férfi konfekcióosztály legjobb eladónőjének kegyét, ha reflektálatlan profit-termelőből öntudatos kommunista eladóvá válik, míg a nagyképű és tudálékos, "estelente Mozartot, Beethovent, Bacchust" dalolgató vetélytársnak esélye sincs a boldogságra. A Népi Demokrácia termelőinek és kereskedőinek illetve a reakciós erőknek az összecsapásával elfoglalt Kocsis és az egyfelől elhanyagolt, másfelől befolyásolható Ilonka kapcsolata is azon múlik, hogy meg tudnak-e változni. A lánynak meg kell tanulnia őszintén bízni a szocialista kereskedelem árufelvásárlási pánikon is győzedelmeskedő erejében, a fiúnak pedig fel kell ismernie a szocialista családmodellben rejlő lehetőségeket: az egyéni vágyak és a tervgazdálkodás érdekei úgy egyeztethetőek össze, ha összeházasodik kolleganőjével, és munkahelyüket otthonnak tekintik. A karrieroperett e szovjetizált változata tehát azért tudja "a szatíra tüzével" kiégetni az életből mindazt, ami "az új társadalommal való bizonyos szembenállásra mutat", mert az "itt és most" aktualitásának érzését erősíti. S a társadalmi realizmust jellemző tipizálásnak ez a módja válik karikatúrává, amikor a Virágos Magyarország (2012) buffó-polgárőre "magyar harcos" belépővel jelenik meg, vagy amikor a Röpülj lelkem (2016) Etelközy Mátyásának színidirektori és parlamenti képviselői pályáját csak a Szent Kenyérbe rejtett dinamit robbanása törheti meg.



Az Állami Áruház modellértékűen mutatta fel, milyen keretek között valósítható meg az operett-szerepkörök aktualizálása és "emberarcúvá" formálása. Petress Zsuzsa azért vált a szocialista primadonnák első számú megformálójává, azért tűnt Ilonka szerepében "igazi embernek", mert "szemétkosárba dobta az operettnaivák émelygős mézeskalács-figuráját és a népszínműveskedő víglányok hazug vidámságát". Az Ilonka édesapját játszó Bilicsi Tivadar képes volt lemondani a "köszönőember" nevű entrée sikeréről, amikor is a színész - például két év múlva Ceciliaként Honthy Hanna - "bejött egy figurában, s a közönség tapsolt, ő bájosan kilépett a figurából, utána azonban visszalépett abba". A szerepkör hagyományos eszközkészletétől volt viszont képtelen eltávolodni Boriska szerepében Rajnay Elli, aki a szubrettek bravúros pajkosságával "kancsalított és csetlett-botlott", illetve Mátrai György, Csák Hugó és Hódossi Judit, akik "Hacsek és Sajó"-stílusban reprodukálták a "kíváncsi" illetve "süket" vevő és a végzet asszonyából lett titkárnő sztereotípiáját.



"A dalolva, táncolva tomboló dionüszoszi jókedvet, a féktelen életörömöt" természetesen a "télvíz idején kerti törpét" és "törött porcelánlibát apróléknak" eladó "Latyi" illetve az 1954-ben bemutatott Csárdáskirálynő Bónija (Rátonyi Róbert) és Miskája (Feleki Kamill) garantálta. Ezt igazolja, hogy az előadás legnagyobb sikerét a Színház és Mozi 1952. július 4-i számának reklámértékű óriásfotóján látható zárójelenet aratta, amelyet sem a színpadi szituáció realitása, sem az operett cselekményvezetése nem indokolt - és a filmből is kimaradt. Az Állami Áruház ugyanis azért fejeződik be a nézők előtt le nem játszott kultúrműsorból kimaradt Orrmonológ-paródiával, hogy Dániel eljátszhassa szerepálmát, Cyranót. Latabár Kálmán partnere a vicomte-ot alakító másik táncos komikus, Klinkó (Rátonyi Róbert), aki az első felvonásban A két veréb című dal operaénekeseket imitáló, "finomkodó" előadásmódjával és mesterkélten magas hangjával nevetette meg a közönséget. Ennek a színészetnek az egyik legnagyobbja a kapitalista gazdaságtanon iskolázott, "lelkén is könyökvédőt viselő", "szűk keresztmetszetű", idős könyvelőt játszó Feleki Kamill. Glauzius bácsi dala az Állami Áruház egyetlen örökzölddé vált slágere. A siker annak köszönhető, ahogy "ez a pocakos, alacsony, bájosan infantilis és rendkívül ügyes mozgású színész" az értelmi hangsúlyokat aláhúzva, rámondta-aláénekelte a melódiára az Én kis unokám szövegét. Latabár Kálmán clown színészi eszközkészletét használta fel Dániel kartárs jellemfejlődésének ábrázolására. A nyáron bundát és hócsizmát is a vevőre tukmáló eladó egy női ruhabáb mögül bukkant elő, "az új igazgatóval való vitája közben fel-felugrott a székéről, és kétszer mellé ült, a harmadik alkalommal viszont egy oldalpillantással felmérte, vajon ezúttal jól helyezkedett-e el", és pontosan poentírozta a klasszikus pesti kabaréhumor szójátékait, spät-reakcióit, a szándékos elhallásokat. S leginkább ezek a pillanatokkal igazolták, hogy "a magyar zenés színház a szocialista korszakban működés-, illetve inkább hatásképtelen" lett volna a háború előtti színházi kultúra sztárjai nélkül.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30642019-01-12 22:13:08

Örömmel olvasom, hogy Kemény Egon két rádióoperettjének részletei hamarosan CD-n is hozzáférhetővé válnak: Hatvani diákjai és Komáromi farsang



„CANTO, CANTARE, AMO, AMARE…”



„Kemény Egon (Bécs, 1905– Budapest, 1969) kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója előtt tisztelegve jelenik meg a két duplaalbumot tartalmazó CD.”



A lemezbemutatóra az Óbudai Társaskör Till Ottó termében kerül sor (2019. február 7., 19:00)



Közreműködők:



Kassai István zongoraművész



Kemény Anna Mária 



Műsorvezető: Nagy Ibolya (Dankó Rádió) 



„Mindkét rádiódaljáték magyar szellemi nagyságokat állít középpontba: Hatvani István tudós professzort diákjaival a 18. századvégi Debreceni Református Kollégiumban, illetve  Csokonai Vitéz Mihály költőt szerelmével, Lillával Komáromban, az 1798-as év farsangján.”



Élvonalbeli művészek hallhatók a főszerepekben:



Bessenyei Ferenc (Hatvani professzor),



Házy Erzsébet (Lilla),



Ilosfalvy Róbert (Csokonai Vitéz Mihály),



Petress Zsuzsa, Simándy József, Sinkovits Imre és Zenthe Ferenc.  



A kisebb szerepeket is kiválóságok alakítják: Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Fekete Pál, Horváth Tivadar, Gózon Gyula, Lehoczky Éva, Mezei Mária, Rózsahegyi Kálmán, Tompa Sándor és még sokan mások.



A belépés díjtalan.



Támogató: MTVA


musical • 1822019-01-12 21:55:28

Ma ünnepeljük a musical napját.



Azért esett a választás erre a napra, mert 1961. január 12-én mutatta be a Petőfi Színház az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját.


Sass Sylvia • 4662019-01-12 16:11:20

Kedves nizajemon! 



Az hogy Sass Sylviának valami köze volt az operetthez, a rádiófelvétel nyomán készült televíziós portréfilm kívánja bemutatni.  Erősen szubjektív, hogy kinek jön be és kinek nem. S. Sz. mint "operettprimadonna"?  - nyilvánvalóan az utóbbi az igaz: legtöbbünknek nem.  Amúgy kordokumentumnak is tekinthető  a ma már idősnek számító, gyakorlatilag visszavonult művésznő régi, ezúttal az operetténekesnő oldalát bemutató portréfilmje. Megjegyzem, a Dankó Rádióban gyakran bejátsszák Sass Szylviának operettrészlet-felvételeit: úgy látszik, van iránta/irántuk közönségigény.


Kedvenc magyar operaelőadók • 11012019-01-12 15:16:55

Érdekes beszélgetést hallgathattunk tegnap este 7 órától a Bartók Rádióban Kincses Veronika operaénekesnővel, akit a szerkesztő-műsorvezető Becze Szilvia kérdezett az Arckép” - alkotó emberek portréja műsorában.



A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas lírai szoprán, érdemes művész  beszélt gyermekkori ének-zenei érdeklődéséről, vonzotta a gyermekszínpad, a rádiós fellépési lehetőségek, minden, ami a dallal, az énekléssel összefüggött. Már korán bekerült a rádió gyermekkórusába, de egyéb szereplései során is próbára tehette tehetségét. Nyitott, érdeklődő típus volt. Később, az énektanulmányai befejeztével egyenes út vezette az Operába, ahol főleg Mozart, Puccini és kevéske neki való Verdi-szerepekben itthon és külföldön sikeres, nagy ívű operaénekesi pályát futott be.  Sok szerepet kapott, a kortárs daraboktól sem ódzkodott... Később tanított is a pécsi egyetemen: ennek során szem előtt tartotta, hogy minden növendék más, a meghallgatásukkor és a velük való foglalkozás előfeltételei, szempontjai nála: az illetőnek legyen saját elképzelése céljairól, mutasson  tehetséget, azzal tudjon valamit közölni, legyen egyéniség, sajátos tulajdonságaival, elhivatott legyen, előny, ha egyedi hangszínnel rendelkezik, másokat ne másoljon,  ne legyen unalmas; amit és ahogyan énekel,  azzal akarjon is valamit közölni, tudjon átadni valami kifejezőt a hangjával; elhivatottsága legyen… 



Kincses Veronika említette korai gyermekvállalását, amit rögtön követett egy ösztöndíjas továbbképzési lehetőség Rómába, a Szent Cecília Akadémiára; a gyermekszülés mennyire jótékonyan hatott rá, hangjára is,  a karrierje sem sínylette meg; tanácsolja minden fiatal énekesnőnek, hogy az anyai hivatásról ne mondjon le a karrier kedvéért. Kincses Veronika 32-szer repülte át az Óceánt, ez oda-vissza 64 repülőút volt Amerikába és vissza. A külföldi meghívásai, fellépései során sok neves énekest ismert meg, kapcsolatokat épített. Soha másokat nem másolt, úgy tartja: mindenki vállalja fel a  saját hangját, képességeit, legyen ő a saját maga: ezt tudja, fogadják el tőle, ezt szeressék benne, ezért figyeljenek fel rá…. A Művésznő érintette a „könnyedebb” éneklési feladatokat (operett, musical): kedvenc darabja volt az Óz, a csodák csodája című zenés film. Volt egy korai időszaka, amikor még felmerült benne az a gondolat is, hogy musicalszínésznő lesz, de aztán erről letett, tisztában lévén meglévő értékeivel, képességeivel, erényeivel, de alkatával is, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy minden stílusban otthon kell tudnia lenni egy énekesnek.   









Nagyon közvetlen szavak, megfogalmazás, szép vallomások hangoztak el ebben az "Arckép"-ben: dióhéjban minden lényeges információ benne volt, amit - gondolom - Kincses Veronika szívügyének tartott elmondani, és hogy a rádióhallgatók minél teljesebb képet kapjanak egy ma már nem közszereplő, de a kulturális - művészeti életben, az Operában és külföldön máig számon tartott, meghatározó, legendás énekművészünk pályaútjának alakulásáról, a személyiséget tükröző gondolatvilágából amit  tudni érdemes és szabad. 


A zenei bejátszásokban részletek csendültek fel Kincses Veronika énekfelvételeiből:



Mozart: Figaró házassága 



Puccini Pillangókisasszony 



Verdi: Ernani - Elvira áriája (cabaletta) I. felv.  (magyarul)



The Wizard of Oz: Over The  Rainbow



Érdemes lesz meghallgatni ennek a beszélgetésnek az ismétlését a Bartók Rádióban: január 14., hétfő reggel 9.30 – 10.00 óra.


A komolyzene jelene és jövője Magyarországon • 22832019-01-12 15:07:25

Vashegyi György: A magyar zeneművészet nem véletlenül világhírű



MÁGÓ KÁROLY - 2019.01.12. 09:32  Origo.hu



„Egy éve nevezték ki a Magyar Művészeti Akadémia elnökének Vashegyi Györgyöt, aki alapjaiban változtatná meg például a gyerekek oktatását a zenei területen. Azt is mondja, a művészek, elsősorban a zenészek a tehetség, a hagyomány ereje és a rendelkezésre álló pénz ellenére sem elég hatékonyak. Vashegyi az akadémia elnöki posztja mellett továbbra is vezeti az általa alapított zenekarokat, és néhány hét múlva egy rádióműsora is elindul. A régizene egyik legelismertebb hazai karmestere azt mondja, ezzel is tanítani akar.”



„- Ami azt illeti, engem abszolút nem „neveltek” zenésznek: nincs hivatásos zenész a családomban, s noha mindkét nagyapám amatőrként magas színvonalon hegedült, felmenőim mind egészen mással foglalkoztak. Igaz, fantasztikus általános iskolába járhattam: a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola csodálatos hely volt. Ott saját bőrömön tapasztalhattam annak előnyeit, amiért most, MMA-elnökként az utolsó töltényig szeretnék harcolni: ez pedig a művészeti nevelés, szebben és pontosabban mondva, a művészettel történő nevelés. Jelenleg Magyarországon nagyon rosszul állunk ezen a területen, pedig minden modern tudományos kutatás egyértelműen igazolja, hogy 18 éves korig a művészeti nevelésnek domináns szerepet kell játszania! Ezt mondja az up to date tudomány, ugyanazt, amit egyébként az ókori görögök is mondtak – ez volt Kodály Zoltán filozófiájának a lényege: ő nem zenészt akart nevelni egész Magyarországból (ahogyan azt sokan most is félreértik), hanem zene által kiteljesedett, így minden területen sokkal többre képes, egészséges lelkű magyarokat. Tavaly októberben megfogalmazott elnöki programom első pontja volt, hogy ezzel valamit sürgősen kezdenünk kell. Éppen most folyik a Nemzeti Alaptanterv vitája: a jelenlegi tervezet, amelyet sokan, sok munkával és sok pénzből elkészítettek, sajnos teljesen alkalmatlan a művészeti nevelésre – jelen formájában valószínűleg javíthatatlanul alkalmatlan. Éppen ezért ajánlottuk és ajánljuk fel miniszter úrnak e téren a Magyar Művészeti Akadémia segítségét: a művészettel nevelés kérdésében (annak elméletében és gyakorlatában egyaránt) akadémikusaink közül sokan az egész világon egyedülálló tudással rendelkeznek.”



„Először is szögezzük le: rendszeres gyakorlás nélkül hangszeres téren biztosan nincs folyamatos fejlődés. A magyar zenei képzésben ugyanakkor jelen van egy erős versenyszemlélet, amely sokszor hasznos, de nem mindig jó: néhány tanár úgy akar sikert elérni, hogy az általa tanított növendékek

versenyeket nyernek, és kész. Ha jól emlékszem, Dárdai Pál nyilatkozta nemrég a magyar fociutánpótlásról, hogy amíg egy utánpótlásedzőnek csak az a célja, hogy megnyerje a gyerekekkel a helyi bajnokságot, addig nem lesz itt előrelépés. Ő azt mondja, az lenne az elsődleges feladat, hogy sok tehetséges gyereket a következő szintre küldjenek tovább. Valahol így van ez a zenei képzésben is (még ha ez a hasonlat természetesen sántít is): először is tisztáznunk kell, mi az adott zenei képzés alapvető funkciója. Hol és hogyan nevelünk leendő hivatásos zenészeket, akiknek majd az egész világ legjobbjaival kell (legalább) egyenrangúnak lenniük? És sokkal szélesebb körben, hol és hogyan nevelünk zene (és egyéb művészetek) által kiteljesedett, ezáltal minden területen sokkal többre képes, egészséges lelkű állampolgárokat? Ez utóbbiak zenei és művészeti oktatását biztosan nem

lehet heti egy órába belegyömöszölni: mégis mi az, amit hetente egy órában eredményesen lehetne tanítani? A válasz nem túl bonyolult: nincs ilyen tárgy. Ráadásul a művészetet a többi tárgytól nem elszigetelni kéne (mint egy veszélyes fertőzést), hanem megmutatni, hogy milyen hihetetlenül erős köze van minden máshoz: a történelemhez, az irodalomhoz, a nyelvekhez, de még a matematikához és fizikához is. Tisztában vagyok vele, hogy a közoktatás ügye körül sok-sok nagy tekintélyű szakmai kör és lobbi létezik, amelyek mind mondják a magukét – s ezekkel szemben a művészettel nevelés ügye a múltban sokszor vereséget szenvedett, de az a helyzet, hogy ez így egyszerűen már nem mehet tovább. Véleményem szerint az, hogy sokáig bizony nagyon rosszul csináltunk dolgokat, egyáltalán nem indok arra, hogy most – amikor lehetőségünk lenne újragondolni őket – ne változtassunk rajtuk, mégpedig gyökeresen.



Kodálynak alighanem lenne egy-két (szerintem találó) szava ahhoz, ami itt és most folyik, hadd idézzem tehát most őt, több mint 50 évvel ezelőttről: „Az egész tantervben még mindig túlsúlyban van az értelmi fejlesztés az érzelmi rovására. Számológépeket nevelünk, akiket fölöslegessé tesz az elektronikus számológép. Szűkkeblű embereket, akik semmi nagy és szép iránt nem tudnak lelkesedni. A technika és természettudomány egyoldalú, utilitarisztikus művelése az érzelmi élet és a művészi érzék sorvadásához vezethet.”



„Az európai zenetörténetnek van egy különlegessége – s nem minden más zenekultúrában van ez így –; létezik benne a lejegyzés, azaz a notáció lehetősége, s ez olyan, mint egy tervrajz. Valószínűleg a Kheopsz-piramist vagy a budapesti Parlamentet sem lehetne tervrajz nélkül felépíteni: egyrészt

hamar összedőlnének, másrészt a lépcsőház nem oda vezetne, ahová kell. Így van ez a zenében is: de a zenei notáció, az csak a tervrajz, nem az épület maga – fontos, hogy ezt jól lássuk.



A ma élő magyar zeneszerzők közül Gyöngyösi Levente áll hozzám a legközelebb, nagyon sok művét bemutathattam, nagyszerű zeneszerző. Amikor együtt dolgozunk az aktuális darabján (ilyenkor Levente zongorázik, én vezényelek, egy vagy több énekes énekel), néha azt mondom: „Kedves Levente, írtál itt egy crescendót (azaz egy felhangosodást) a 42. ütemben, de azt nekem jól esne már a 41. ütemben elkezdeni. Szabad?” És akkor Levente erre két dolgot mondhat. Vagy azt, hogy: „Nagyon jó ötlet, köszönöm, írjuk át!” – és akkor megváltozik a műnek egy kis részlete, mindez szerzői jóváhagyással! A másik lehetőség, hogy azt mondja, „Nem, ne haragudj, ezt most nem akarom, mert ennél a résznél én ezt és ezt szeretném...” A lényeg, hogy így olyan információt kaphatok meg az élő zeneszerzőtől, amelyet egy halott komponistától sajnos soha már. Petrovics Emil életműve ezért már régizene: hiába tanította sok kollégánkat a Zeneakadémián, van tőle rengeteg lemez és interjú, közvetlenül már nem tudunk tőle megkérdezni bizonyos, fontos dolgokat. Az európai zenei lejegyzés nem tökéletes: az alapinformáció megadása mellett nagyon szuggesztív, erősen sugall dolgokat. Ha az ember meg akarja érteni azt a darabot, amelyet előad, akkor bizony kutatnia kell. De kutatni érdemes, mert amit megértettünk, azt már sokkal jobban csináljuk.”


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12652019-01-12 11:43:55

Az M3 csatornán láthatjuk ma délután



2019. január 12. szombat 15:10 - 15:55



"A prima donna, mint primadonna" - Sass Sylvia operettrészleteket énekel



Portréfilm  (1977)



(45')



Rendező: Vámos László



Műsorvezető: Antal Imre



A műsorban elhangzó dalok:



Jacques Offenbach: Szép Heléna - Heléna románca



Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – Románc



Lehár Ferenc: Giuditta - Giuditta belépője



Jacobi Viktor: Sybill – „Illúzió a szerelem” (km. Miller Lajos)



ifj. Johann Strauss: A cigánybáró - Szaffi dala



Lehár Ferenc: A víg özvegy - Vilja-dal



A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.



 



 



 A hanganyag a Magyar Rádió stúdiófelvételeiről való -  két időpontban kerültek bemutatásra a Kossuth rádióban:




  • Sass Sylvia és Miller Lajos új operettfelvételei a Magyar Rádióban (1976. augusztus 16. Kossuth Rádió 20.25 - 21.05) – Sebestyén András – km. az MRT szimfonikus zenekara.



1.) Huszka Jenő – Martos Ferenc: Bob herceg – nyitány

2.) Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba – Mujkó dala (Miller)

3.) Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy – Bevezetés és Vilja-dal (Sass)

4.) Jacobi Viktor: Sybill – Kettős: „Illúzió a szerelem” (Sass, Miller)

5.) Robert Planquette: A corneville-i harangok – Henry márki dala (Miller)

6.) Jacques Offenbach: A szép Heléna – románc (Sass)

7.) Jacques Offenbach: A 66-os szám – Házaló-dal (Miller)

8.) Johann Strauss: A cigánybáró – Saffi dala (Sass)




  • Sass Sylvia operettdalokat énekel (1977. március 26. Kossuth Rádió 18.45-19.13)  - Sebestyén András – km. az MRT szimfonikus zenekara.



1.) Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica belépője

2.) Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: Giuditta – „Más nem csókol”

3.) Leo Fall: Pompadour – Pompadour dala

4.) Karl Millöcker: Dubarry – „Mindegy nekem”

5.) Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – Románc

6.) Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – Sylvia belépője


Sass Sylvia • 4632019-01-12 11:40:37

Az M3 csatornán láthatjuk ma délután



2019. január 12. szombat 15:10 - 15:55



"A prima donna, mint primadonna" - Sass Sylvia operettrészleteket énekel



Portréfilm  (1977)



(45')



Rendező: Vámos László



Műsorvezető: Antal Imre



A műsorban elhangzó dalok:



Jacques Offenbach: Szép Heléna - Heléna románca



Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – Románc



Lehár Ferenc: Giuditta - Giuditta belépője



Jacobi Viktor: Sybill – „Illúzió a szerelem” (km. Miller Lajos)



ifj. Johann Strauss: A cigánybáró - Szaffi dala



Lehár Ferenc: A víg özvegy - Vilja-dal



A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.



 A hanganyag a Magyar Rádió stúdiófelvételeiről való -  két időpontban kerültek bemutatásra a Kossuth rádióban:




  • Sass Sylvia és Miller Lajos új operettfelvételei a Magyar Rádióban (1976. augusztus 16. Kossuth Rádió 20.25 - 21.05) – Sebestyén András – km. az MRT szimfonikus zenekara.



1.) Huszka Jenő – Martos Ferenc: Bob herceg – nyitány

2.) Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül baba – Mujkó dala (Miller)

3.) Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy – Bevezetés és Vilja-dal (Sass)

4.) Jacobi Viktor: Sybill – Kettős: „Illúzió a szerelem” (Sass, Miller)

5.) Robert Planquette: A corneville-i harangok – Henry márki dala (Miller)

6.) Jacques Offenbach: A szép Heléna – románc (Sass)

7.) Jacques Offenbach: A 66-os szám – Házaló-dal (Miller)

8.) Johann Strauss: A cigánybáró – Saffi dala (Sass)




  • Sass Sylvia operettdalokat énekel (1977. március 26. Kossuth Rádió 18.45-19.13)  - Sebestyén András – km. az MRT szimfonikus zenekara.



1.) Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica belépője

2.) Lehár Ferenc – Harsányi Zsolt: Giuditta – „Más nem csókol”

3.) Leo Fall: Pompadour – Pompadour dala

4.) Karl Millöcker: Dubarry – „Mindegy nekem”

5.) Csajkovszkij – Klein: A diadalmas asszony – Románc

6.) Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő – Sylvia belépője


Erkel Színház • 95662019-01-12 11:04:48

 Kovács János karmester egészségi állapota miatt lemondta a Müpában holnap este bemutatásra kerülő  Sába királynője előadást.  Szennai Kálmán fog vezényelni.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30632019-01-12 10:32:04

A Dankó Rádió mai operettműsorában hallhattuk:



Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony



Csonka András, Oszvald Marika, Peller Anna, Bódy Barbara, Huszti Péter, Kékkovács Mara, Dolhai Attila, a Budapesti Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel Silló István



– a színház 2009-es előadásának hangfelvételéről részletek



A "Túl az Óperencián" délelőtti adását ma 18 órától megismétli a rádió.



 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44172019-01-11 18:03:47

Kapcs. 1748. sorszám





Kálmán Imre – J. Brammer – A. Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



Az  operettből 1965-ben részleteket vett fel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (Qualiton, 1965)



Fedora - HÁZY ERZSÉBET

Mábel - Koltay Valéria

Nagyherceg - Kishegyi Árpád

Mister X - Udvardy Tibor

Tóni - Rátonyi Róbert



Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Bródy Tamás 



Erről a hanglemezfelvételről az alábbi dalok lesznek hallhatóak a Dankó Rádióban mindjárt, a 18 órakor kezdődő „Túl az Óperencián” adásában:



1. „Pour l’amour” (Fedora belépője) – HÁZY ERZSÉBET és az énekkar



2.  „Én édes drága férjem, Iván…”  (Mábel, Tóni) – Koltay Valéria és Rátonyi Róbert



3. „Trombita zeng és pereg a dob…/ Máma itt, holnap, oly mindegy…/ Egy drága szempár ragyog igézve rám…” (Mr. X belépője) - Udvardy Tibor



4. Ég áldjon, galambom, még akad Pesten kalandom…”  (Mábel, Tóni) – Koltay Valéria, Rátonyi Róbert



5.„Kislány, vigyázz, csókra szomjas a huszár…/ …Kislány, a tűzzel vigyázz!” (Nagyherceg, Mr. X.)– Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor, énekkar férfikara




Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30622019-01-11 18:00:30

Kálmán Imre – J. Brammer – A. Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő



Az  operettből 1965-ben részleteket vett fel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (Qualiton, 1965)





Fedora - HÁZY ERZSÉBET

Mábel - Koltay Valéria

Nagyherceg - Kishegyi Árpád

Mister X - Udvardy Tibor

Tóni - Rátonyi Róbert



Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Bródy Tamás 



Erről a hanglemezfelvételről az alábbi dalok lesznek hallhatóak a Dankó Rádióban mindjárt, a 18 órakor kezdődő „Túl az Óperencián” adásában:



1. „Pour l’amour” (Fedora belépője) – HÁZY ERZSÉBET és az énekkar



2.  „Én édes drága férjem, Iván…”  (Mábel, Tóni) – Koltay Valéria és Rátonyi Róbert



3. „Trombita zeng és pereg a dob…/ Máma itt, holnap, oly mindegy…/ Egy drága szempár ragyog igézve rám…” (Mr. X belépője) - Udvardy Tibor



4. Ég áldjon, galambom, még akad Pesten kalandom…”  (Mábel, Tóni) – Koltay Valéria, Rátonyi Róbert



5.„Kislány, vigyázz, csókra szomjas a huszár…/ …Kislány, a tűzzel vigyázz!” (Nagyherceg, Mr. X.)Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor, énekkar férfikara




Erkel Színház • 95592019-01-11 13:31:50

Néhány gondolat a Müpa tegnap esti Verdi Simon Boccanegra  című operájának koncertszerűen elhangzott előadásáról.



Teljes mértékben egyetértek Kelemen Zoltán Paolo Albiani-alakításáról  az előzőkben írtakkal.  Hozzáteszem: a legjobban „kiművelt", a legnagyobb és legtechnikásabb énekhang volt az övé ezen az estén  a fellépett énekszólista-művészek között.  Nem először hallottam és láttam Kelement ebben az intrikus-szerepében, de azt is tudni kell róla, hogy  az opera címszerepét, Boccanegrát ugyanilyan zseniálisan formálta meg,  amikor  2013-ban a Szegedi Nemzeti Színház játszotta ezt a darabot. Erről ő maga így írt a Művészblogjában, itt a fórumon:



„Ha csak egyetlen Verdi-szerepet mondhatnék kedvencnek, hosszas vívódás után a Simon Boccanegra címszerepét mondanám. Persze mindegyik Verdi-szerepemet szeretem, de Boccanegra valahogy különösen a szívemhez nőtt. Először is a bariton szerepek többnyire intrikus, negatív, de legalábbis ambivalens figurák, Boccanegra ezzel szemben végig pozitív, ugyanakkor sokrétű szerep, a darab elején kalóz, majd államférfi, gyötrődő apa. És másfél felvonással azután, hogy megmérgezték, valósággal megdicsőülve hal meg szerettei körében. A szegedi előadás az átdolgozott változat milánói ősbemutatóján alapult, vagyis azok a díszletek és jelmezek lettek rekonstruálva, és nagyjából a színpadi mozgások is hasonlóak voltak, mint Verdi idejében. Ezt a produkciót is előadtuk az Erkelben a Primaverán, ott is nagy sikerünk volt vele, bár ami a színrevitelt illeti, a kritikai fogadtatás eléggé vegyes volt, de én minden előadást nagyon élveztem.”



Úgyhogy az előadás hallgatása közben, amikor Kelemen Zoltán énekelt (és nemcsak énekelt, de színészileg is kitűnően megformálta a szerepét), végig az járt a fejemben, de jó lett volna őt az opera címszerepében is (újra)hallani az olasz vendégbariton helyett!...- hiszen mindkét szerepben perfekt „otthon van”; milyen kár, hogy nem lehet egyszerre két szerepben a színen!... (Nagyon kíváncsian várom január 13-án A Sába királynője Salamon király szerepében is, ugyanitt a Müpa Hangversenytermében, amit nemrég Amerikában hatalmas sikerrel alakított az Operaház New York-i turnéja során.)



Ami Miksch Adriennt illeti: ő már énekelte pár éve Szegeden Améliát, így Rost Andrea visszalépése miatt örülnünk kell, hogy egyáltalán elvállalta a fellépést. (Lukács Gyöngyi és Rálik Szilvia is alakította egykor a szerepet, de szerintem, a 2011-es bemutatkozásuk óta eltelt hosszú időre való tekintettel ez már szóba sem kerülhetett velük…)  Egyébként voltak neki szép pillanatai, de a kissé visszafogott, csak a biztonságra való, korrekt törekvés kevés ahhoz, hogy  ebből egy nagy ívű,  lírai szépségek minden árnyalatát és színét felragyogtató szerepfelépítés és hangimegszólalás kerekedjék ki. Miksch Adriennt a különben nemes, szép, bensőséges énekhangja  talán nem is Verdi-hősnő(k) megformálására predesztinálja.  (Pedig Luisa Millert is énekelte már, és  e szerepében is voltak megkapó pillanatai..) 



Hogy milyen lehetett/volt Miksch Adrienn Amelia szerepében a 2013-as, szegedi Simon Boccanegra előadásban való bemutatkozásakor, viszonyítva a tegnapi előadásához, idézek két korabeli előadás-kritikából:



„Az este legnagyobb tapsát az Ameliát alakító Miksch Adrienn kapta, teljesen megérdemelten. Amelia nagy szerep, de Miksch Adrienn egyenesen főszerepet csinált belőle. A magabiztos és árnyalt vokális produkció mellett külön ki szeretném emelni színészi teljesítményét. Mindig pontosan tudja, miről énekel, minden mondatának értelmet ad, nem csak a hangjával, de a gesztusaival és a mimikájával is. Boccanegrával énekelt duettje az előadás egyik csúcspontja volt. Attraktív megjelenésével pedig nagyszerűen olvadt bele a festői háttérbe.” (Csák Balázs – operaportal.hu) - 2013. évi Armel Operaverseny - Szegedi Nemzeti Színház



„Amelia Grimaldi szerepében Miksch Adrienn főleg a lírai dallamvonulatokban mutatta meg tehetségét, így például varázslatosan szép volt a Béke-ária zárótaktusaiban az együttes fölé emelkedő széles melódiaboltozat éterien tiszta megformálása....”  (Vétek Gábor – Opera-Vilag.net) - 2013. évi Armel Operaverseny - Szegedi Nemzeti Színház



Attól a Brickner Szabolcstól – aki Mikschhez hasonlóan végig kottából énekelt -, aki Verdi Traviatájában vagy Massenet Wertherében ideális énekhang volt és nagyszerű alakítást nyújtott szerepeiben a színpadon, szerintem távol áll most Gabriele Adorno megformálása, ami különben is inkább spinto tenoroknak való szerep. És bizony lírai tenorja olykor küszködött, nem győzte/nem bírta makulátlan hanggal kiénekelni azokat a kényelmetlen, hangtartománybeli magasságokat, amelyeket Verdi előírt a szólamhoz.



A tegnap esti előadás vendégművészeitől, az olasz Alberto Gazaletól (Simon Boccanegra) és Szabó Bálinttól (Fiesco) – már csak a hírnevük miatt is, többet vártam.  Középszerű hangok, súlytalanok,  Szabó Bálint külsejében igyekezett valami méltóságot, vagy elkeseredettséget belevinni a karakterbe, de Gazale próbált teátrális gesztusokkal is élni az éneklése alatt, azonban ez inkább mintha „ripacskodásnak”, magamutogatásnak hatott és nem adta vissza a karakter igazi, mély jellemrajzát; érdekes, amikor először megpillantottam a színpadon Boccanegraként előjönni, mintha Cappuccillire emlékeztetetett volna, még a hang orgánuma és frazeálása is... de hát hol van ő a nagy bariton-legendához képest?!



Mindazonáltal a fellépett művészek ebből a koncertszerű előadásból kihozták azt a minimálisan kötelezőt, ami miatt mégis Verdi e nagyszerű dalművének ilyen interpretálása - dacára  minden visszásságának – mindenekelőtt Kelemen Zoltán ragyogó Albianijának köszönhetően és alakítása emlékével a szívemben, meg az Opera Énekkarának újból szívet-lelket gyönyörködtető produkciójára visszagondolva - mégiscsak jó szívvel teszem el az emlékeim közé ezt a produkciót is.



A Magyar Állami Operaház Énekkarát és Zenekarát Kocsár Balázs vezényelte



2019. január 10.  MÜPA, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem


Kimernya? • 29092019-01-11 10:38:49

2013. november 29. és december 1. között három ritkán látható Verdi-opera - Szent Johanna (Giovanna d’Arco) , A haramiák, Luisa Miller - került színre az Erkel Színházban. A Friedrich Schiller drámái által ihletett darabokat a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera koprodukciójában mutatták be, mindkét intézmény művészeinek a közreműködésével, Selmeczi György vezényletével.



November 30-án láthattuk A haramiákat. Az előadást Göttinger Pál rendezte, Sándor ÁrpádHector Lopez MendozaEgyed Apollónia és Massányi alakította a főbb szerepeket. 



Valóban, ritkán játsszák ezt a korai Verdi-operát, pedig nagyon szép zenei anyaga van. Ott voltam ezen az előadáson is, ami nagy élményt jelentett. Korábban, kedves pozsonyi illetőségű barátommal volt szerencsém még Verdi eme operájához a finnországi Savonlinna festői szépségű helyszínén rendezett szabadtéri operafesztiválon, ami ugyancsak hatalmas élményt jelentett nekem. Az idők folyamán az opera  hozzáférhető DVD- és CD- felvételei közül párat beszereztem, de a rádióban is egykor rendszeresen hallhattunk operai műsorokban  A haramiákból is részleteket sugározni, énekesnagyságokkal.  



Olykor-olykor belehallgatok a Kimernya? feladványaiba, van zene amit „segítség” nélkül egyből felismerek, ezzel is így voltam: számomra nem okozott  gondot felismerni ezt a Haramia-nyitányt. 



Időnként elkap a kísértés: játszani  - de mivel nem értek a segítő "technika" alkalmazásához,  inkább el sem kezdem...


Kedvenc magyar operaelőadók • 11002019-01-11 09:05:42

Ma  este a Bartók Rádióban hallgathatjuk meg:



 19:00 -19.30 – „Arckép” - alkotó emberek portréja



Kincses Veronika operaénekes



Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 



(Ism. hétfő, 9.30)


Operett, mint színpadi műfaj • 37912019-01-10 17:32:26

Az előbbi bejegyzésben ismertetett írás szerzője Dunajevszkij Szabad szél  című operettjének 1950. évi  színházi bemutatójával foglalkozik, az akkori idők politikai – kulturális elvárásainak tükrében. Nem tér ki arra a szerző, de érdemes itt az operett rádiós felvételéről is szólni:  



1964. április 2., Kossuth Rádió 20.30 – 21.46:



„A Magyar Rádió új felvételének bemutatója”



Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél – az operett keresztmetszete



A dalszöveget Innocent Vincze Ernő és Romhányi József fordította



Közreműködik: Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, 

az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Sebestyén András



Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál



Zenei rendező: Fejes Cecília

Szerkesztő: Bitó Pál



Főbb részletek az operettből: 



- Nyitány



- Stella és Markó kettőse, I. felv.: „Stella nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren(Szőnyi Olga, Melis György) 

„Kettesben veled” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

- A márkinő sanzonja (Neményi Lili)

- Matrózinduló (Férfikar)

– Filip és Tamás kettőse /Matrózkettős/, II. felv.: „Duli-duli” (Külkey László, Kishegyi Árpád )

– Pepita dala, II. felv.: „Házunkban, hol világra jöttem” (Koltay Valéria) 

- Hármas és Pepita dala (Koltay Valéria, Forgács Éva, Barlay Zsuzsa)

– „Olyan jó, olyan szép” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)



– Együttes, III. felv.: „Orvul tört ránk, eltiporta földünk, úrrá lett itt az ellenség…./ Szél, szél, szállj keletről hozzánk, szél,szél új világot hozz ránk…” (Palócz László, Férfikar)



Megemlítem a „Szabad szél” részleteinek egy korábbi (1950-es évek) rádiófelvételét is, ezen Gencsy Sári, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Bikádi György és Melis György énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és kamarakórusa. Vezényel: Lehel György


Erkel Színház • 95512019-01-10 13:40:19

Bizony, nem volt tele a Müpa nézőtere, voltak foghíjak,  de azért sokan voltunk, még a második emeleten is ültek, kivéve azon részt, ahová az orgonakarzattól balra a férfikar egy része vonult fel a harmadik felvonás elején.  Hozzáteszem, hogy a Hollandi-előadás benne foglaltatik a Budapesti Operabarátok Egyesülete tagjainak nyújtott kedvezményes bérleti konstrukcióban; tehát Wagner ide, Wagner oda -, nem csak fanatikus Wagner-hívők élvezhették ezt a  szép  operaprodukciót...


Erkel Színház • 95492019-01-10 12:50:43

A tegnapi Bolygó hollandi koncertszerű előadás a Müpában ének-zeneileg igen jól sikerült.  Kálmándy Mihály  a címszerepben remekelt.  Sümegi Eszter mint Senta - akinek közeli, jubileumi  koncertjét (25 év)  már nagyon várom - ugyancsak kitett magáért; énekhangja ma is olyan szépen  cseng és olyan magas hőfokon énekel, mint ahogyan két és fél évtizedes művészi pályáján tőle már annyiszor hallottuk - és megszoktuk; aminek annyi bizonyítékát adta ezen időszak alatt  az olasz-, német-repertoárból  és más szerzők dalműveinek nagy drámai/lírai szoprán szerepeiben - ez a szépség és varázslat áradt belőle ezen az operaestén is.   A ballada eléneklése után önfeledten csattant fel a tapsorkán, ünnepelve Sümegit. Megjegyzem,  szerep/szólam-társai közül egyedül ő énekelt kottából, ami kissé "illúzióvesztő"-nek tűnt a szememben, főleg, mikor kettőseire került sor Erikkel (László Boldizsár),  apjával, Dalanddal (Palerdi András) és persze a Hollandival (Kálmándy). László Boldizsár, emlékezetes balesetéből felépülve már mankó nélkül érkezett és láthatóan nem okozott gondot számára a pódiumon fel-alá "mászkálás"... Palerdi András, de Horváth István (A kormányos) és  Balatoni Éva (Mary) is igen üdítő színfoltja volt az előadás zenei megvalósításának, ahogyan az Operaház Énekkara, külön nőikar és férfikara ugyancsak dicséretes odaadással szólaltatta meg Wagner remekének nagyszabású kórustételeit. Az Operazenekar nem különben, magas színvonalon tette a dolgát és játszott, a karmester, a kissé heves, "túlmozgásos" Kesselyák Gergely zenei irányításával. 



Szép este volt. Ma folytatás: Verdi Simone Boccanegra című operájának szintén koncertszerű előadását hallgathatjuk meg  a  Müpában. Vasárnap este pedig Goldmark Sába királynője következik.



Még annyit, hogy az operaénekesek a darab rendezéséből ismert szerepjelmezükben jöttek ki a koncertpódiumra és énekelték szólamaikat.  


Operett, mint színpadi műfaj • 37902019-01-10 11:49:21

Múltidézés



Szabad szél, 1950 - Kékesi Kun Árpád írása



(ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat



(Operettszínhaz.hu)



Az államosított Operettszínház első szovjet műből készült bemutatóját a szocialista színházkultúra kiemelkedő eseményévé avatta a sajtó és a szakma, a hivatalos értékelés pedig még az aktuális évad előző három bemutatóját is sikertelennek bélyegezte - pedig szépen vonzották a közönséget -, hogy a negyediket jobban kiemelhesse és fennen hirdesse: a Szabad szél "kultúrpolitikai áttörés", "társadalmi jelentőségű tettet" hajtott végre.



Szovjet műről lévén szó, a színház rendkívüli körültekintéssel kezelte a Szabad szelet, mégis ugyanolyan jelentős átdolgozásnak vetette alá, mint bármely más operettet. Az ötletadó Gáspár Margit és a fordító Hámos György komoly dramaturgiai feljavítást végzett a librettón: Iszak Dunajevszkij Sztálin-díjjal kitüntetett operettje ekkor kapott "nagyszabású drámai építményt", kimunkált "operett-drámai csomópontokkal", zenedrámai csúcspontokká tett finálékkal. Noha kissé túlzott az igazgatónő, amikor úgy értékelte: az Operettszínház verziójának "az eredeti szöveghez jóformán alig maradt köze", kétségtelen, hogy a Szabad szélből ők kreáltak hatásos, jól játszható, ma is könnyen színpadképessé tehető operettet. A sajtó azonban kivonatosította, a cselekmény fordulatainak tendenciózus levezetését adva szimpla üzenetté formálta és súlyos elvi igazságok szószólójaként, a kommunista eszmeiség népszerűsítőjeként tüntette fel az előadást. Ráadásul militarizálta az operettet: fináléját "a nyílt harc kezdetének" nevezte, amelynek kiváltó oka, hogy a darabbéli matrózok rájönnek, "a hosszú veszteglés után most útra készülődő hajóiknak nem déligyümölcs a rakománya, hanem amerikai fegyver". A kritika tehát hidegháborús propagandát folytatott, amikor paradox módon egy olyan "kor tükreként" tüntette fel a Szabad szelet, amelyben "a nemzetközi szolidaritás hatalmas, háborúellenes tüntetésekkel lép fel azok ellen, akik egy új világháborúra uszítanak".



A színrevitelre egy elismert opera- és egy kezdő, de már komoly sikereket elért prózai színházi rendező kapott felkérést. Nádasdy Kálmán és Pártos Géza meghívása a Szabad szél kvalitásait szem előtt tartva, a bemutató rangjának emelése érdekében történt és beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a kritikusok kiemelték a dialógusos részek hangsúlyos megformálását és a drámai erővel bíró zenés részekkel történő egybeolvasztását. Emellett az érzelgősség és az öncélú humor kigyomlálása, valamint az erős atmoszférikusság keltett feltűnést, bár a sajtó ennél többre értékelte a hatásosan aláhúzott "politikai mondanivalót". S legfeljebb ebben az aláhúzásban lehetett szerepe a szovjet útmutatásnak, amelyre több utalást találunk a korabeli lapokban, ám a hazai viszonyokra szabott szöveg és zene ismeretében nehezen elképzelhető, hogy a kötelező feladat kipipálásán túl mihez is segített hozzá.



Az első ötéves terv indulásának évében a Szabad szél ítészei "a szocialista, tervszerű munka eredményességét" vélték felfedezni a kórus és a zenekar magas színvonalra emelésében, a társulat együttessé formálásában, a pályájuk elején álló és az idősebb színészek összecsiszolásában. A legnagyobb elismerés Feleki Kamillnak járt, aki énekes számot nem kapott, de a Súgó számára írt, a magyar szövegkönyvbe betoldott szerepében lehetősége nyílt a táncoskomikusi szerepkör fölé emelkedésre, sokféle arcának megmutatására. Szintén felsőfokban írtak Bilicsi Tivadar és Keleti László játékáról Filipp és Foma, a "két vidám, élettel teli, szolidaritástól és forradalmi hittől áthatott matróz" szerepében, akik Stan és Pan típusú figurákként jelentek meg, s az ő "Duli-duli" számukat dúdolta a közönség az utcán. Hozzájuk képest némileg háttérbe szorultak a primadonna-bonviván és szubrett-táncoskomikus párosok, akiknek kapcsán főként azt hozták szóba, hogyan formálja át a szovjet operett ezeket a szerepköröket. Stella és Márkó esetében a megszokottnál kontúrosabbra, amelyhez Homm Pál játéka tudott igazodni, a partnereié, Birkás Liliáné és váltótársáé, Németh Marikáé kevésbé. A második pár tagjai közül Petress Zsuzsa részesült pozitívabb megítélésben, Rátonyi Róbert viszont addigi pályája legerősebb bírálatát kapta a "bevált eszközök" alkalmazása, az "olcsó sikerekre vadászás" miatt, alakítása problematikusságának fő okát azonban Miki figurájának áthidalhatatlan "belső ellentmondásaiban" látták.



A festői látványvilágnál figyelemfelhívóbbnak bizonyult a hangzás teltsége, gazdagsága: Gáspár Margit visszaemlékezése szerint "zeneileg egyik legjobban sikerült előadásunk volt a Szabad szél". E célból jelentősen kibővítették a zenekart, amelynek munkáját "Várady László operakarmesteri múltjához illő műgonddal" felügyelte. A színpad előbb egy délszaki kikötőváros kicsiny terét tárta a nézők elé emeletes házikókkal, meredeken emelkedő utcácskával, a mesei összképbe illesztett villanyvezetékekkel, benzinkúttal. Majd a Hetedik Mennyországhoz címzett matrózkocsmát masszív boltozatos falakkal, fölé boruló halászhálóval, lampionokkal és a csapszék tetején megvilágított sellő-díszítménnyel. Fülöp Zoltán díszletei "tágas, hangulatos keretbe" foglalták a játékot és Márk Tivadar karakterekhez illeszkedő jelmezeivel együtt szép példáját adták az akkoriban sokat emlegetett, de kevéssé tisztázott "operettrealizmusnak". A látvány lényeges eleme volt a tánc, Roboz Ágnes pedig, akinek koreográfusként ez volt a diplomamunkája, fordulatként értékelte a Szabad szelet, mivel itt már nem a boyok és girlök produkálják magukat, hanem "a nép táncol, és felszabadult örömmel, bizakodva néz jövőjébe".



Annak ellenére, hogy a feljavítás éppoly hatásossá tette Dunajevszkij művét, mint pár évvel később Lehár és Kálmán operettjeit, a Luxemburg grófja és a Csárdáskirálynő átigazított verzióitól eltérően a Szabad szél nem vált maradandó részévé a hazai színházak repertoárjának. Az aktivizálás neki szánt funkcióját betöltve egyre ritkábban került műsorra, és a hatvanas-hetvenes években országszerte mindössze öt új produkció készült belőle, azt követően pedig már annyi sem. Egyre inkább múlt időbe helyeződött, ahogy a rendszerváltás után a mögé vetített eszmerendszer egésze. Hiába alkotott az Operettszínház ötletesen megírt, pazar melódiákkal teli nagyoperettet a Szabad szélből, ma már letörhetetlennek bizonyul a darabról az ideológiai abroncs, amelybe a kritika kényszerítette.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30612019-01-10 11:06:09

Kapcs. 1643. sorszám



Jean Gilbert - franciás hangzású felvett művésznév -, Berlinben élt komponista (Hamburg, 1879 - Buenos Aires, 1942), aki születésekor még Max Winterfeld névre hallgatott.





A maga korában nagy népszerűségnek örvendett  német komponista műveit nálunk alig vagy nem játszották, pedig operettjei közül a legismertebbek -  A hermelines nő (1920); Marinka, a táncosnő (1923); A bíborruhás asszony (1927) - megérdemelték volna, hogy színpadre kerüljenek és ott is maradjanak,  mert a darabok története érdekes, fordulatos,  a cselekményük jól felépített, a zenéjük pedig igen vonzó és melodikus,  fülbemászó dallamokkal teli.



Szerencsére a Magyar Rádió e három operett legszebb dalait, kettőseit megörökítette: egyazon évben egyszerre (1957) mutatta be a magyar nyelvű új stúdiófelvételét - a dalszöveg Harsányi Zsolt fordítása  - , amelyen Gyenes Magda, Osváth Júlia, Vámos Ágnes, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Lendvay Andor, Rátonyi Róbert énekel, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás.



Erről a rádiófelvételről most - a Dankó Rádióban már nem először – a komponista két operettjének részletei szólaltak meg az adásban:



1.) Jean Gilbert: Marinka, a táncosnő 



- Kettős a II. felvonásból: „Jöjj, sétálj velem… /Csókolj, ha szeretsz, mert így boldog lehetsz…”

(Gyenes Magda, Rátonyi Róbert)



- Kettős az I. felvonásból: „…A titkos, kis bútorozott szoba vár, titok, hogy az én kicsikém oda jár….” (Gyenes Magda, Rátonyi Róbert)



- Hármas (Vámos Ágnes, Lendvai Andor, Rátonyi Róbert)



2.) Jean Gilbert: A bíborruhás asszony



- Kettős: „Némely férj nem szól, pedig tudja jól, hogy a nő merre lép, merre jár… /Mókus, te hallgatsz, mindig csak hallgatsz, hiszen te nem szeretsz már engem. Mókus, ha megcsalsz… „ (Gyenes Magda, Rátonyi Róbert)



- Kettős: „Jő, a szép idő…. /Május elsején az ember csókra ébred, május elsején új kalandot vár…” (Zentai Anna, Kishegyi Árpád)



Délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk ezeket a kedves operettmelódiákat a Dankó Rádióban. "Túl az Óperencián"


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44142019-01-09 11:43:07



Kodály Házy Erzsébettel és Radnai Györggyel karöltve (MTI fotó)



Forrás: Magyar Narancs



HANGADÓ - klasszikus zenei melléklet



"A Kodály-enigma"



szerző: László Ferenc



publikálva: 2017/19 (05.11.)



 



https://magyarnarancs.hu/zene2/a-kodaly-enigma-104061#



 


Operett, mint színpadi műfaj • 37882019-01-09 11:18:45

Múltidézés



Bécsi diákok, 1949 - Kékesi Kun Árpád írása



(ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat



(Operettszínhaz.hu)



Az 1949 nyarán államosított Fővárosi Operettszínház új alkotással, a Bécsi diákokkal nyitotta meg kapuit. Próbái idején gőzerővel folyt Magyarország szovjetizálása, előadásai pedig a bitófák árnyékában zajlottak. Hamar népszerűvé vált tánckvintettje ("Egy jó kis vicces spicc nem árt") szeptember 16-án csendült fel először, amikor kezdetét vette a Rajk-per és a premierrel egy időben a Kossuth Rádió helyszíni közvetítése a tárgyalóteremből, az utolsó előadás napján, december 26-án pedig véglegesítetésre került a Belügyminisztériumtól függetlenített ÁVH létrehozásáról szóló határozat. A bemutatót rendkívüli készülődés előzte meg: a színház új igazgatója, Gáspár Margit vidékre utazott tehetségkutatásra, vezető komikusokat és énekeseket kötött le, s a szocialista munkaeszmény jegyében óráról órára lebontott feladattervben rögzítette a művészek és a műszak teendőit az első próbától a premierig. Az alkotói és befogadói oldalról egyaránt felsrófolt várakozás nem kizárólag egy színház bemutatkozásának szólt. A vállalkozás tétjét arra hegyezte ki a sajtó, hogy újjáépíthető-e a kapitalista giccs termékének beállított, léhának és ízléstelennek bélyegzett operett, s átemelhető-e az erőszakosan formált új rendbe. E sorskérdés felvetésének előzménye az a "koncepciós per" volt, amelyet - miközben a megannyi justizmord előkészítése zajlott "a szovjetben" közel két évtizede alkalmazott mintára - az operettel szemben kezdeményeztek. A műfaj halálos ítéletét elkerülendő kezdett Gáspár Margit abba a mentőakcióba, amely az operett integrálását célozta a kommunista üdvtörténethez illeszkedő színházeszménybe. Az 1848 őszén játszódó Bécsi diákok is bizonyítani igyekezett: a forradalom és szabadságharc azon átideologizálását erősítette, amelyet 1948-ban, a centenárium megünneplése előtt végeztek el a kommunista párt illetékesei. S ugyan a forszírozott forradalmiság ellenére a békeidők hangulatát árasztotta az előadás, mégis új korszak kezdetét jelentette, és elindította a teátrumot afelé, hogy hét évre a keleti blokk egyik legjobb zenés színháza legyen, a politikailag igazolt operett műfajával a középpontban.



Az Operettszínház Munkaközössége által írt darab nem az operett szovjetizálását célozta, hanem neves színészeknek szánt hálás szerepekkel teli, épkézláb vígjáték kialakítását Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című műve nyomán. Amíg az 1848-ban írt politikai bohózat egy magyar földbirtokos hányattatásait követi a felkeléstől zaklatott osztrák fővárosban, addig a Bécsi diákok fókuszába a forradalmi ifjúságot állították és markánsabbá tették a szerelmi bonyodalmat. A darabírás és a zenei válogatás tekintetében a klasszikus operettszerzői gyakorlatot tartották szem előtt a szerzők: hogy kellett benne szerep Honthynak, Latabárnak, Bilicsinek és Rátonyinak, az Operettbe "kitelepített" Mezei Máriának és Ajtay Andornak, s el kellett kezdeni a fiatalok, Petress Zsuzsa, Hadics László, Szentessy Zoltán, Fejes Teri bemutatását. Emiatt az operett népes szereplőgárdát vonultatott fel, s kiváló megmutatkozási lehetőséget kínált a kisebb szerepek alakítóinak is. Ami a zenét illeti: a kritika elismeréssel adózott Majorossy Aladár "modern retusának", aki ifj. Johann Strauss műveiből és korabeli muzsikából montírozta össze a zenei anyagot úgy, hogy "bent maradt a stílusban" (Színház és mozi).



A Vígszínházban kezdő, majd a Nemzetibe került Marton Endre rendezése, ha mással nem is, igényességével fokozott figyelemre tartott számot, s érdemének tudható be a kritikákban szóvá tett "komoly színvonal-törekvés" (Szabad nép), a "friss, emberi közelség a bohókás, zenés játék ősi területén" (Független Magyarország). Az alakítások nem voltak mentesek az operettjátszásban megszokott öncélúságtól, összerendezésüknek köszönhetően mégis a Bécsi diákok lett az egyik első hazai operettelőadás, amely együttes játékra törekedett. Ebben komoly szerep jutott azon fiataloknak, akiknek még nem volt alkalma egyéni fogások kialakítására, így maximálisan igazodni tudtak színésztársaikhoz: a recenzensek bennük látták az új színházpolitika legjobb igazolását. Az idősebb generációt illetően pedig a műfaj "legjobb erőit mozgósította" a színház, "ám sztárok helyett - ezúttal először ebben a műfajban - egy kitűnően összehangolt együttest" lehetett látni (Színház és mozi). Az összehangolásra pedig azért is fokozott szükség volt, mert a szöveg és a zene viszonylatában az előbbi dominált: a darab terjedelméhez képest viszonylag kevés a nyitány és a három finálé melletti 3 szóló, 3 duett, 1 kvintett és 1 szóló-kórus kombináció. A markáns prózai történetalkotás és az ehhez mérten átgondolt rendezés időszaka a Bécsi diákokkal kezdődött az Operettben, még ha egy idő után tehertétellé vált is.



A díszletek és jelmezek megalkotására Fülöp Zoltánt és Márk Tivadart, az Operaház tervezőit kérték fel, az előadás képi világa pedig az újdonság erejével, festőiségével és különlegességével hatott a közönségre. A látvány mozgalmasságát jókora statisztéria biztosította, amely a forradalmi tematikának megfelelő tömegérzést igyekezett kelteni, magába foglalva a Roboz Ágnes mozgatta tánckar sokat dicsért tagjait is. Nagyban fokozta az összhatást a néhány muzsikustársával Szegedről érkezett, az ottani operatagozatot Vaszy Viktorral újjászervező Várady László "szikrázóan energikus" zenei irányítása (Színház és mozi), az Operettszínház elismertségét pedig ekkortól erősen befolyásolta, hogy Várady személyében olyan zeneigazgatót kapott, aki Kodály és Weiner Leó növendékeként végzett, majd német operaházaknál szerzett tapasztalatot. Gáspár Margit színháza nem csak a színészi, a rendezői, a tervezői és a táncos, hanem a zenészi munka tekintetében is elsőrangú erőkre (Várady mellett főként Bródy Tamásra és Gyulai Gaál Ferencre) támaszkodva törhetett a csúcsra, s joggal írhatta Szirtes György, az egykori üzemigazgató: ilyen társulat a Fővárosi Operettszínházban "sem előtte, sem utána nem volt".



 


Operett, mint színpadi műfaj • 37872019-01-09 10:57:54

Múltidézés



(Két teljes írást már  betettem ide a topicba  a 3762.  és a 3775. sorszámok alatt: Fényes Szabolcs: Maya; Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő)



Államosított kultúra és ideák



(gyk) Fidelio. 2018.11.23. 15:10



 Újjáépítés és államosítás címmel tartott színháztudományi konferenciát a Theatron Műhely Alapítvány 2018. december 3-án, hétfőn az MTA székházában.



"A konferencia nyitott mindenki előtt."



„Közel hetven éve, 1949-ben ment végbe – sok más kulturális intézmény mellett – a színházak államosítása Magyarországon. Ez a művelet sok esetben a háborúban megsérült épületek tényleges újjáépítésével is együtt járt, de ha új épületet nem is, új struktúrát, új működési rendet mindenhol épített magának az új gazda” – tudtuk meg Jákfalvi Magdolna színháztörténésztől, a Theatron Műhely Alapítvány egyik vezetőjétől, a közelgő évforduló alkalmából rendezendő színháztudományi konferencia szervezőjétől.”



Fővárosi Operettszínház



„1949-1956-os korszakról, a Gáspár Margit éráról. Gáspár Margit igazgatói évei tették lehetővé, hogy a teátrum hét évre a keleti blokk legjobb zenés színháza, a Walter Felsenstein által 1947-ben alapított Komische Oper magyarországi párjává váljon, az opera helyett a politikailag igazolt operett műfaját állítva a középpontba.”



"Jákfalvi Magdolna szerint azért fontos az államosítás folyamatának színháztörténeti kutatása, mert



a jelenlegi színházi struktúrán jól látható az a folyamat, amit az 1949-es államosítás indított el.



A kultúrához való egyenlő hozzáférés mélységesen komolyan vett elve olyan szubvenció-keretet improvizált a színházak mindennapjai köré, mely a repertoártól kezdve a játéktechnikáig sok mindent átalakított. Kulturális emlékezetünk szerkezetének megértését segíti, ha tudjuk, milyen döntések milyen következménnyel jártak az államszocializmus kialakulásának éveiben.”



A konferencia programja a TMA honlapján olvasható, zenés színházi kutatásaik részleteit az Operettszínház honlapján tervezik publikálni.



ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS ÁLLAMOSÍTÁS / konferencia /



PROGRAM



Időpont: 2018. december 3., hétfő.



Helyszín: MTA székház, 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9., II. emelet, Kisterem.



A Magyar Tudományos Akadémia Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottsága és a Theatron Műhely Alapítvány tisztelettel meghívja az ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS ÁLLAMOSÍTÁS című konferenciára.



"Közel hetven éve, 1949-ben ment végbe – sok más kulturális intézmény mellett – a színházak államosítása. A közelgő évforduló arra késztet, hogy elgondolkodjunk az 1949-es politikai akarat és hatalmi diszpozíció mechanizmusain. A tudományok és a művészetek szovjetizálásának megértése jelentős kihívás korunk tudománytörténeti kutatásai előtt. Ezt a megértést azzal kívánjuk elősegíteni, hogy konferenciát szervezünk az államosítás folyamata mint egyfajta „emlékezeti hely” köré."



 



(Kivonat a programsorozatból:)



16.00 – 18.20 Esettanulmányok: az operett államosítása (Philther)



KÉKESI KUN ÁRPÁD: Átideologizált forradalomkép operettköntösben. A Bécsi diákok (1949) mint az államosított Operettszínház nyitóelőadása



GARA MÁRK: A görlöktől Másenyka álmáig (1949)



SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN: Kurzusváltás az Operettben – Apáthi Imre: Aranycsillag 1950.



FEKETE NORBERT: Apáthi Imre: Szelistyei asszonyok, 1951



KISS GABRIELLA: „Ez így teljesen irreális...” : Dr. Márkus Éva, Mikó András: Állami Áruház, 1952.



HEGYI DÁNIEL: Bozóky István Pettyes (1955) és dr. Székely György Balkezes bajnok (1955) című előadása



JÁKFALVI MAGDOLNA: Szabadság, szerelem. A forradalom korai államosítása Huszka utolsó operettjével (1955


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30602019-01-08 15:12:41

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatának ma délelőtti műsorában elhangzott zenék voltak:



Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban



A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételének a bemutatója: 1963. július 20., Kossuth Rádió 20.45 – 23.15 (közben szünet: 22.00 – 22.30 hírek, időjárás, sport)



Szövegét írta: Halévy és Cremieux. Fordította: Romhányi József



Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília). Vezényel: Blum Tamás.



 Hegedűszóló: Hidy Péter. Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Rácz György



Most ezek a részletek hangoztak el az adásban:




  •  A közvélemény és Orfeusz kettőse, I. felv.: „- Jöjj! jöjj! jöjj! Jöjj! jöjj! jöjj!  Hív a becsület,  jóhírem fontosabb mindennél …/ - Jöjj! Bármi kedves is nékem a hitvesi tisztesség…” (Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz )

  •  Euridiké kupléja, I. felv.: „Egy asszony hogy ha csókot kap most… „ (László Margit)

  • Styx Jankó dala, II. felv.: „Voltam király Beóciában, hatalmas, édes, nagy király!... (Maleczky Oszkár)

  • Euridiké dala, II. felv.: „…Oly könnyű szívvel várlak téged! …” (László Margit)

  • Euridiké és Jupiter kettőse, II. felv.: - „légyjelenet” (László Margit, Melis György)



„- De különös, kellemes szellőcske lengedez, lebbenve száll… - csak legyeskedj legyecske egyszer  belejössz már!...  Ügyes légy! Zümmögve szállj…- Nézd, egy formás szárnyú szép légy! Egyet nem láttam még..../- Jöjj, kis legyecske, maradj nálam, bús árvaságom fékezd hát…. légy jó pajtásom, kedves társam…/- Nyakon csíplek, hogy el ne szállj!... Elkaplak, elkaplak te szemtelen kis féreg!...- Kedveske, majd a végén én csaplak le téged!.../- Jól van hát, így hálóm lesz ma hálód végre… zzzzzzzz… zzzzzzzz…”



 



Ma négy éve halt meg a Fővárosi Operettszínház karmestere, a Miskolci Nemzeti Színház egykori zeneigazgatója: Váradi Katalin. Emlékére szólaltak meg most a rádióban felvételei, amelyeken Ő vezényli:




  • az Operettszínház zenekarát (Kálmán Imre, Ábrahám Pál dalait Kalocsai Zsuzsa, Bozsó József és Teremi Trixi énekli) és



 




  • a Szombathelyi Szimfonikus Zenekart; tolmácsolásukban George Gershwin Egy amerikai Párizsban című zenekari darabjának dallamai csendültek fel az adás végén.



Dankó Rádió e heti operettműsorának vendégei a stúdióbanHadzsikosztova Gabriella és Tóth József színészek, akikkel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget.



Ezt a műsort újra meghallgathatjuk az ismétlésben,  ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádió hullámhosszán és interneten is a  www.dankoradio.hu oldalon.


László Margit • 1502019-01-08 15:10:17

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adás-sorozatának ma délelőtti műsorában László Margit énekhangja is felcsendült erről az operettfelvételéről:



Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban



A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételének a bemutatója: 1963. július 20., Kossuth Rádió 20.45 – 23.15 (közben szünet: 22.00 – 22.30 hírek, időjárás, sport)



Szövegét írta: Halévy és Cremieux. Fordította: Romhányi József



Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília). Vezényel: Blum Tamás.



Most ezek a részletek hangoztak el az adásban:




  •  A közvélemény és Orfeusz kettőse, I. felv.: „- Jöjj! jöjj! jöjj! Jöjj! jöjj! jöjj!  Hív a becsület,  jóhírem fontosabb mindennél …/ - Jöjj! Bármi kedves is nékem a hitvesi tisztesség…” (Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz )

  •  Euridiké kupléja, I. felv.: „Egy asszony hogy ha csókot kap most… „ (László Margit)

  • Styx Jankó dala, II. felv.: „Voltam király Beóciában, hatalmas, édes, nagy király!... (Maleczky Oszkár)

  • Euridiké dala, II. felv.: „…Oly könnyű szívvel várlak téged! …” (László Margit)

  • Euridiké és Jupiter kettőse, II. felv.: - „légyjelenet” (László Margit, Melis György)                                „- De különös, kellemes szellőcske lengedez, lebbenve száll… - csak legyeskedj legyecske egyszer  belejössz már!...  Ügyes légy! Zümmögve szállj…- Nézd, egy formás szárnyú szép légy! Egyet nem láttam még..../- Jöjj, kis legyecske, maradj nálam, bús árvaságom fékezd hát…. légy jó pajtásom, kedves társam…/- Nyakon csíplek, hogy el ne szállj!... Elkaplak, elkaplak te szemtelen kis féreg!...- Kedveske, majd a végén én csaplak le téged!.../- Jól van hát, így hálóm lesz ma hálód végre… zzzzzzzz… zzzzzzzz…”



Ezt a műsort újra meghallgathatjuk az ismétlésben,  ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádió hullámhosszán és interneten is a  www.dankoradio.hu oldalon.


Nicolai Gedda-az univerzális tenor • 2792019-01-08 09:35:23

Ma két éve hunyt el Nicolai Gedda



Emlélékére, a Bartók Rádió sugározza  ma este:



Albert Lortzing: Cár és ács -  avagy a két Péter



19:30 Prológ: A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta



19.35 - 21.51  Háromfelvonásos vígopera



Szövegét a zeneszerző írta



Vez.: Robert Heger



Km.: Lipcsei Rádió Énekkara (karig.: Armin Oeser),



Drezdai Állami Zenekar



Szereposztás:



I. Péter cár – Hermann Prey (bariton),

Peter Ivanov – Peter Schreier (tenor),

Van Bett, polgármester – Gottlob Frick (basszus),

Marie, Van Bett unokahúga – Erika Köth (szoprán),

Browe özvegye - Annelies Burmeister (alt),

Chateauneuf márki – Nicolai Gedda (tenor),

Lefort admirális – Fred Teschler (basszus),

Syndham lord és Tiszt – Vogel Siegfried (basszus)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 8042019-01-07 23:47:20

Ma 120 éve született Francis Poulenc



(Párizs, 1899. január 7. – Párizs, 1963. január 30.)





Szokolay Sándor Déploration című kompozícióját a tours-i Ockoghem Kórus adta elő a debreceni kórusfesztiválon, Claude Panterne vezényletével, Szesztay Sári zongoraművésznő és a Debreceni MÁV Filharmonikusok Zenekarának közreműködésével.



Ezt a művét, mely voltaképpen egy requiem és egy zongoraverseny ötvözete, Francis Poulenc francia zeneszerző emlékére komponálta Szokolay Sándor. A hattételes mű magyarországi bemutatója rendkívül kedvező fogadtatásra talált.



Szokolay Sándor ezzel a művel is gazdagította rendkívül színes palettáját, a rekviem-hang és az ő sajátos melodikus-harmonikus világának mindenki figyelmét felkeltő egybeötvözésével.




  • Magyar Nemzet, 1964. június 14.



Barátság Poulenc-kel



Szokolay Sándor 1962-ben volt először Franciaországban. Az első tours-i fesztiválon a debreceni MÁV Szimfonikusok és az európai hírű Kodály-kórus Gulyás György vezényletével bemutatta Szokolay Sándor oratóriumát, az Istár pokoljárását. A szólót magyar művészek énekelték, kivéve Franqoise Perdoux asszonyt, a tours-i egyetem tanárát, a helybeli kórustársaság szólistáját. Perdoux asszony nemcsak a narrátor szerepét vállalta el, hanem franciára is lefordította a szöveget. A mű kedvéért tanult meg magyarul.

Az Istár hatalmas sikert aratott Tours-ban, a finálét meg kellett ismételni.



És ott, a fesztiválon ismerkedett meg Szokolay Francis Poulenc-kel, a világhírű komponistával, a francia Hatok egyikével.



Poulenc áradozva nyilatkozott a fiatal magyar szerző művéről, a Nouvelle Republique-ben a zene átütő erejét, rendkívüli ki fejezők épességét, természetességét és minden modernkedés nélküli újdonságát dicsérte.



Poulenc barátságába fogadta a magyar komponistát: támogatást kínált és megpendítette egy UNESCO-ösztöndíj gondolatát.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44072019-01-07 14:35:04

Leonard Bernstein: West Side Story - részleteket hallhattunk a musicalből ma délelőtt a Dankó Rádió műsorában:



Dolhai  Attila -  "Maria"



Rost Andrea és José Carreras  - "Tonight"



Házy Erzsébet – "Mily szép vagyok" –km. a  Harmónia Vokál és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gál Ferenc. (Qualiton LP-1967; Kossuth Rádió, 1969. június 22.,19.10 -19.44) 



Galambos Erzsi – „Amerika"



 



 "Túl az Óperencián" adását ismét meghallgathatjuk ma 18 órától a Dankó Rádióban.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30592019-01-07 14:32:20

Leonard Bernstein: West Side Story - részleteket hallhattunk a musicalből ma délelőtt a Dankó Rádió műsorában:



Dolhai  Attila -  "Maria"



Rost Andrea és José Carreras  - "Tonight"



Házy Erzsébet "Mily szép vagyok" –km. a  Harmónia Vokál és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gál Ferenc. (Qualiton LP-1967; Kossuth Rádió, 1969. június 22.,19.10 -19.44) 



Galambos Erzsi – „Amerika"  



 



Az műsort Franz von Suppé Pajkos diákok című operettje előjátékának stúdiófelvétele vezette fel (az MRT Szimfonikus Zenekarát Breitner Tamás vezényli)



A "Túl az Óperencián" adását ismét meghallgathatjuk ma 18 órától a Dankó Rádióban.



 


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 614202019-01-07 13:23:56

A kérdésekre válaszolva:



lehetséges, sőt, biztos: a Puccini- évre  tekintettel az Operaházba ill. a az Eiffel Műhelyház (Bánffy  terem)  meghirdetett előadásokat viszik át az Erkel Színházba: Manon Lescaut-premier, Pillangókisasszony, Tosca,  Fecske,  de Verdi Álarcosbálja is itt lesz megtartva.  Ezért kell az utólagos átcsoportosítás, lesznek előadás-változások - hogy játszani tudja, helyet és időpontot kell biztosítani ezeknek a daraboknak.  - persze sajnálatos, hogy emiatt egyes más előadások "áldozatul (ki) esnek"...



 



Az  Erkel Színház műsoroldalán (Opera honlapja) a programokat áttekintve anomáliát fedeztem fel: május 25-e, szombaton este 19:00 egyazon időpontra hirdetik a Manon Lescaut és a Pillangókisasszony előadásokat!


Operett, mint színpadi műfaj • 37862019-01-07 13:04:32

Múltidézés



Fővárosi Operettszínház – Lehár Ferenc: Cigányszerelem – 1990 – képes színházi füzet  - (24 oldal)  + színes  és fekete-fehér fotók



Bemutató dátuma: 1990.04.06



Koreográfus: Gajdos József



Zenei vezető:  Váradi Katalin 



Diszlettervező: Csikós Attila

Jelmeztervező: Kemenes Fanny



Rendező: Vámos László



Szereposztás:



Dragotin Péter - Gárday Gábor/Marik Péter/

Zórika, Dragotin Péter lánya - Kalocsai Zsuzsa,/Oszvald Marika/ Szóka Júlia

Jolán, Dragotin Péter unokahúga - Oszvald Marika/Szilágyi Olga/Vásári Mónika

Józsi, cigányzenész - Jankovits József/ Virágh József

Kőrösházy Ilona, földbirtokosnő - Domonkos Zsuzsa/ Kovács Brigitta/Tiboldi Mária/ Zsadon Andrea

Bolányi Gergely - Peregi Péter/Sipeki Tibor

Dimetreanu Kajetán - Csere László/Hidvégi Miklós/ Szolnoki Tibor

Kolompár Mihály, cigányvajda - Benkóczy Zoltán/ Makay Sándor

Julcsa, Zórika dajkája - Kovács Iby/ Mányai Zsuzsa

Misa, Dragotin inasa - Magasházy István/ Széki József

Kéremné asszony - Benkő Adrienne/Ködmön Piroska

Dimetreanu, polgármester - Váradi Balogh László


Ilosfalvy Róbert • 8242019-01-07 09:30:39



Ilosfalvy Róbert - Németh Marika



1959 - rádiófelvételen



Forrás: http://momus.hu/gallery.php?act=daylist&ldate=2019-01-06


Jacques Offenbach • 4712019-01-07 09:11:51

Classica csatornán láthatjuk az éjjel:



21:01 – 23:05



Classica



Montag, 07. Januar 2019



 



Offenbach - La Grande Duchesse de Gerolstein



Oper B 2013 



124 Min. 



In her superb ancestral domain, now a renowned hotel and restaurant, the Grand-Duchess of Gérolstein directs a kitchen brigade with the same efficacy shown by her ancestors when they directed their military regiments in wartime! Wishing to secure even greater renown for her restaurant, she enters it into one of television's biggest culinary contests: "La Guerre des Chefs"! Things seem to be going well, with her team about to enter the final round, when... the Grand-Duchess, carried away by her love of men, is tempted by the charms of her adoring followers – triggering off a cascade of developments coupled with a real revolution within her hostelry!



In La Grande-Duchesse de Gérolstein by Jacques Offenbach, the authors of this comic opera mock the war on France's threshold. The charge against the powers, the army and the nobility is pointed but, to satisfy censorship, it is skilfully camouflaged by the grotesque costumes of an imaginary duchy and by some musical buffoonery of sparkling gaiety. And yet, at the time, no-one was fooled! Only Offenbach could pull off the trick of being adulated by those by whom he was so cynically inspired!



A production by Opéra Royal de Wallonie-Liège. With conductor Cyril Englebert,



Solists: Patricia Fernandez, Sébastien Droy, Lionel Lhote, Sophie Junker, Jean-Philippe Corre, Giovanni Iovino, Patrick Delcour, Roger Joakim and the Opéra Royal de Wallonie-Liège Orchestra and Chorus.



 



Informationen























Deutscher Titel



Offenbach - La Grande Duchesse de Gerolstein



Genre



Oper



Produktionsland



Belgien



Produktionjahr



2013



Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30582019-01-06 17:08:55

Ezen a héten minden nap Medveczky Ádám karmesterrel beszélgetett a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.



A mai adásnapon ezek a zenék is elhangoztak a műsorban:



Erkel Ferenc: Hunyadi László - Palotás (a Magyar Állami Operaház zenekarát vezényli Medveczky Ádám)



Wolfgang Amadeus Mozart: Figaró házassága - nyitány (a MATÁV Szimfonikus Zenekart vezényli Medveczky Ádám)



Giuseppe Verdi: Rigoletto - Kesztyűária  (Gulyás Dénes, az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Medveczky Ádám)



Kálmán Imre - Harsányi Zsolt: Marica grófnő



a részletekben közreműködött: Kincses Veronika, Kalmár Magda, Kukely Júlia, Gulyás Dénes, Rozsos István, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás és Sebestyén András



Ezt a délelőtti adást ma 18 órától ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.



 



 


Ilosfalvy Róbert • 8232019-01-06 14:23:40

Verdi: A végzet hatalma / La forza del destino - Duett (Ilosfalvy Róbert, Svéd Sándor)



Verdi: A végzet hatalma - Alvaro és Carlos kettőse (3. felv.) La forza del destino - Duetto "Solenne in quest'ora" (Act 3)



Don Alvaro: Róbert Ilosfalvy,



Don Carlo: Sándor Svéd



Vezényel / Conductor: Vilmos Rubányi



1955



 


A nap képe • 21172019-01-06 14:03:55

 










llosfalvy Róbert, Németh Marika - "Szép, égi virágom"



(Részlet Huszka Jenő Gül baba c. operettjéből.)



 



Az Ilosfalvy-topicba másolt cikk legyen meg itt is: 



Ilosfalvy Róbert ma tíz esztendeje távozott el közülünk.



A nagy tenoristára emlékezve itt van ez a kis cikk – benne a vele készült „villáminterjú”



„Szilveszter - helyjegy nélkül”




  • Népszava, 1967. december 31. -  a „Tótágas”- rovatban  Ilosfalvy kis óévbúcsúztatója , saját, repülőgépes - B.Ú.É.K! - rajzával.



- Ilosfalvy lényegesen jobban énekel, mint rajzol — de ezt elnézzük neki.



Des Grieux úrnak nem sok az ideje, s ez érthető. Hamiskártyás eleganciájából kopottabb külsőt kell öltenie, hiszen a bukott Manonnal Amerikába hajózik perceken belül — reggel pedig indul a gépe Kölnbe. Közben számosan üdvözlik, s a taps is szólítja még a vasfüggöny elé. Azért egy villámbeszélgetésre így is marad idő.



Ilosfalvy Róbert:

„— Az én sztorim nem is olyan vidám. Én legalábbis cseppet sem voltam vidám, pontosan egy éve, tavaly szilveszterkor. A helyzet ugyanaz volt, mint most, Budapestről utaztam vissza Kölnbe. Bécsben beültem a repülőtéri borbélyhoz, s valahogy nem hallottam meg a gép indulásához sürgető szózatot. Röviden: ott álltam megborotválva és »megfürödve«. Kölnben nagy szilveszterező társaság várt rám, no meg előadás-kötelezettség. Kalandos úton kerültem vissza lóhalálában a Westbahnhofra, persze helyjegyem sem volt. Végül is 1966—67. fordulóját búsongva és kényelmetlenül, vonaton töltöttem, Bécs és Köln között. Reggelre értem oda — tisztességükre legyen mondva, barátaim megvártak, s még koccintottunk a most búcsúzó esztendőre. A rossz előjel végül is szerencsésnek mondható évet vezetett be — és amúgy sem vagyok babonás.”



Reméljük, az idei szilveszter barátságosabbra sikerült.



 



Ilosfalvy Róbert • 8222019-01-06 14:01:42

Ilosfalvy Róbert ma tíz esztendeje távozott el közülünk.



A nagy tenoristára emlékezve itt van ez a kis cikk – benne a vele készült „villáminterjú”



„Szilveszter - helyjegy nélkül”




  • Népszava, 1967. december 31. -  a „Tótágas”- rovatban  Ilosfalvy kis óévbúcsúztatója , saját, repülőgépes - B.Ú.É.K! - rajzával.



- Ilosfalvy lényegesen jobban énekel, mint rajzol — de ezt elnézzük neki.



Des Grieux úrnak nem sok az ideje, s ez érthető. Hamiskártyás eleganciájából kopottabb külsőt kell öltenie, hiszen a bukott Manonnal Amerikába hajózik perceken belül — reggel pedig indul a gépe Kölnbe. Közben számosan üdvözlik, s a taps is szólítja még a vasfüggöny elé. Azért egy villámbeszélgetésre így is marad idő.



Ilosfalvy Róbert:

„— Az én sztorim nem is olyan vidám. Én legalábbis cseppet sem voltam vidám, pontosan egy éve, tavaly szilveszterkor. A helyzet ugyanaz volt, mint most, Budapestről utaztam vissza Kölnbe. Bécsben beültem a repülőtéri borbélyhoz, s valahogy nem hallottam meg a gép indulásához sürgető szózatot. Röviden: ott álltam megborotválva és »megfürödve«. Kölnben nagy szilveszterező társaság várt rám, no meg előadás-kötelezettség. Kalandos úton kerültem vissza lóhalálában a Westbahnhofra, persze helyjegyem sem volt. Végül is 1966—67. fordulóját búsongva és kényelmetlenül, vonaton töltöttem, Bécs és Köln között. Reggelre értem oda — tisztességükre legyen mondva, barátaim megvártak, s még koccintottunk a most búcsúzó esztendőre. A rossz előjel végül is szerencsésnek mondható évet vezetett be — és amúgy sem vagyok babonás.”



Reméljük, az idei szilveszter barátságosabbra sikerült.



 


Operett, mint színpadi műfaj • 37852019-01-06 13:33:35

Egy női párbaj és egy gyorsan megírt operett története: Luxemburg grófja



Réti Ilona



Fidelio.hu, 2019.01.02. 09:35



Újra látható az Operettszínházban Lehár Ferenc klasszikusa, a Luxemburg grófja, főszerepben Fischl Mónikával. Az ünnepelt énekesnőről és az öregecske udvarlójáról, és persze az igaz és nem annyira igaz szerelemről és a nagy tévedésekről szóló operett, a műfaj egyik legmulatságosabb története.



Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában megjelent cikk utánközlése.


Erkel Színház • 95352019-01-05 23:01:27

BOLSHOI - Best of VERDI, PUCCINI, GOUNOD, TCHAIKOVSKY operagála



A VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI BOLSHOI SZÍNHÁZ SZÓLISTÁI MAGYARORSZÁGON



Az operagálán  Medveczky Ádám Kossuth- díjas karmester vezényel, illetve közreműködik a több mint 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar.



A Bolshoi szólistái:



Elena Zelenskaya: szoprán

Svetlana Shilova: mezzó szoprán

Olga Ionova: szoprán

Andrei Grigoriev: bariton

Roman Muravitsky: tenor

Aleksey Neklyudov: tenor



Előadások:

2019. 01.08.  19:00 Debrecen- Kölcsey Központ





2019. 01.09.  19:00  Budapest- Erkel Színház



Program:



1.rész



1.Orchestra

2.Arensky «Song of the off-stage singer»-Raphael-A.Neklyudov-2.18

3.Puccini  «Quando me'n vo…»- La Boheme-Musetta-O.Ionova-2.50

4.Puccini «Rodolfo Marcello duet»-La Boheme-R.Muravitsky-A.Grigoriev-4.00

5.Saint-Saens «Mon couer s’ouvre a ta voix»-Dalila- S.Shilova-6.00

6.Verdi «Lunge da Lei»-Alfredo-La Traviata-A.Neklyudov-3.30

7.Cilea «Ecco:respire appena»- Adriana Lecouvreur -E.Zelenskaya-4.20

8.Verdi «Dio,Che nell’alma infondere»- Don Carlo- A.Neklyudov-A.Grigoriev-2.20

9.Puccini «E lucevan le stelle”-Tosca-Cavaradossi-R.Muravitsky-4.30

10.Verdi «Cortigiani vil razza dannata»-Rigoletto-A.Grigoriev-5.00

11.Verdi «Bella figlia dell’amore»-Rigoletto- O.Ionova, R.Muravitsky,S.Shilova, A.Grigoriev-6.00



 2. rész



1.Offenbach «Belle nuit…»-Les Contes D’Hoffmann- E.Zelenskaya-S.Shilova-4.00 

2.Gounod «Je veux Vivre»- Romeo et Juliette-O.Ionova-4.00

3.Bizet La Habanera-Carmen- S.Shilova-4.00                                                       

4.Gounod «Ange adorable»- Romeo et Juliette- A.Neklyudov-O.Ionova-4.50

5.Verdi «O Carlo,ascolta...»-Don Carlo- A.Grigoriev-3.40

6.Puccini Nessun Dorma–Turandot-R.Muravitsky-3.50

7.Puccini «Vissi d’arte»-Tosca- E.Zelenskaya-3.20

8.Rimsky-Korsakov «Tzarevna Lebed»-The Tale of Tzar saltan-O.Ionova-3.00

9.Tchaikovsky «Kuda,kuda,vi udalilis»-Lensky-Eugene Onegin-A.Neklyudov-6.00

10.Tchaikovsky «Lisa Polina duet»-Pique Dame- E.Zelenskaya-S.Shilova-2.40

11.Tchaikovsky «Chto nasha Giz’n…»- German-Pique Dame- R.Muravitsky-2.00

12.Puccini «In questa reggia…»-Turandot -E.Zelenskaya-5.00

13.Mozart «La ci darem la mano»- Don Giovanni-trio-A.Grigorie-E.Zelenskaya- O.Ionova- S.Shilova- 3.00

14.Il Brindisi-La Traviata-tutti!-3.30


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 41512019-01-05 22:58:21

BOLSHOI - Best of VERDI, PUCCINI, GOUNOD, TCHAIKOVSKY operagála



A VILÁGHÍRŰ MOSZKVAI BOLSHOI SZÍNHÁZ SZÓLISTÁI MAGYARORSZÁGON



Az operagálán  Medveczky Ádám Kossuth- díjas karmester vezényel, illetve közreműködik a több mint 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar.



A Bolshoi szólistái:



Elena Zelenskaya: szoprán

Svetlana Shilova: mezzó szoprán

Olga Ionova: szoprán

Andrei Grigoriev: bariton

Roman Muravitsky: tenor

Aleksey Neklyudov: tenor



Előadások:

2019. 01.08.  19:00 Debrecen- Kölcsey Központ





2019. 01.09.  19:00  Budapest- Erkel Színház



Program:



1.rész



1.Orchestra

2.Arensky «Song of the off-stage singer»-Raphael-A.Neklyudov-2.18

3.Puccini  «Quando me'n vo…»- La Boheme-Musetta-O.Ionova-2.50

4.Puccini «Rodolfo Marcello duet»-La Boheme-R.Muravitsky-A.Grigoriev-4.00

5.Saint-Saens «Mon couer s’ouvre a ta voix»-Dalila- S.Shilova-6.00

6.Verdi «Lunge da Lei»-Alfredo-La Traviata-A.Neklyudov-3.30

7.Cilea «Ecco:respire appena»- Adriana Lecouvreur -E.Zelenskaya-4.20

8.Verdi «Dio,Che nell’alma infondere»- Don Carlo- A.Neklyudov-A.Grigoriev-2.20

9.Puccini «E lucevan le stelle”-Tosca-Cavaradossi-R.Muravitsky-4.30

10.Verdi «Cortigiani vil razza dannata»-Rigoletto-A.Grigoriev-5.00

11.Verdi «Bella figlia dell’amore»-Rigoletto- O.Ionova, R.Muravitsky,S.Shilova, A.Grigoriev-6.00



 2. rész



1.Offenbach «Belle nuit…»-Les Contes D’Hoffmann- E.Zelenskaya-S.Shilova-4.00 

2.Gounod «Je veux Vivre»- Romeo et Juliette-O.Ionova-4.00

3.Bizet La Habanera-Carmen- S.Shilova-4.00                                                       

4.Gounod «Ange adorable»- Romeo et Juliette- A.Neklyudov-O.Ionova-4.50

5.Verdi «O Carlo,ascolta...»-Don Carlo- A.Grigoriev-3.40

6.Puccini Nessun Dorma–Turandot-R.Muravitsky-3.50

7.Puccini «Vissi d’arte»-Tosca- E.Zelenskaya-3.20

8.Rimsky-Korsakov «Tzarevna Lebed»-The Tale of Tzar saltan-O.Ionova-3.00

9.Tchaikovsky «Kuda,kuda,vi udalilis»-Lensky-Eugene Onegin-A.Neklyudov-6.00

10.Tchaikovsky «Lisa Polina duet»-Pique Dame- E.Zelenskaya-S.Shilova-2.40

11.Tchaikovsky «Chto nasha Giz’n…»- German-Pique Dame- R.Muravitsky-2.00

12.Puccini «In questa reggia…»-Turandot -E.Zelenskaya-5.00

13.Mozart «La ci darem la mano»- Don Giovanni-trio-A.Grigorie-E.Zelenskaya- O.Ionova- S.Shilova- 3.00

14.Il Brindisi-La Traviata-tutti!-3.30


Operett, mint színpadi műfaj • 37842019-01-05 15:09:00

Az Operettszínház motorja - interjú Mátrai Borival



 Virányi Orsolya



Fidelio.hu - 2019.01.01. 10:00



Miközben beszélgetünk, hárman jönnek oda hozzá és kilencszer csörren meg a telefonja, Michael Buble Sway című slágerének dallamain. A színházban mindenki tudja, hogy ez Mátrai Bori művészeti főtitkár telefonja. Ami egész nap csörög.



Interjú. Kulisszatitkok



Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában megjelent interjú utánközlése.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30572019-01-05 10:33:11

Ma is kaptunk (kapunk) a Dankó Rádióban mintegy hatvan percet Medveczk Ádám karmester és Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető stúdióbeli beszélgetéséből, hozzá az alábbi zenéket:



1.) Erkel Ferenc: Bánk bán – Magyar tánc (Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám) - koncertfelvételről



2.) Giacomo Puccini: Gianni Schicchi – Lauretta áriája (Pitti Katalin, km. a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, vezényel: Medveczky Ádám)



3.) Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Sybill




  • Sybill levele, Sybill és Petrov kettőse, I. felv.: „Kis Petrovom, remélem, megbocsátjahogy búcsú nélkül hagytam el magát…./ Én édes asszonyom, Sybill, visszajő a szép idill!...”  (Pitti Katalin, Leblanc Győző) – 1985

  • Bevezető kórus és Sybill dala a hercegnőről, II. felv. „Volt egy hercegnő…” (Pitti Katalin, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Makláry László) 1985

  • A nagyherceg és Sybill kettőse, II. felv.: „A kandallóban rőzse ég, pattog izzó parázs... Parázs, parázs, szép piros parázs... / Illúzió a szerelem, szívek tündérszép illúziója, kacéran játszik körülem, rózsás illúzió...” (Pitti Katalin, Csurja Tamás, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Makláry László) – 1985

  • Sarah és Poire vidám kettőse: „Esküszöm, anyukám, más leszek ezután, hisz a szívem olyan égő, vad…/Ha valami van, ez az, ami roppant jó, de csak amikor az ereje roppantó…”  (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád, km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) - 1962. január 10., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00  - teljes felvételről



4.) Erkel Ferenc: Dózsa György - Fegyvertánc (Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám) - koncertfelvételről



5.) Kodály Zoltán: Marosszéki táncok (Győri Filharmonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám) - - koncertfelvételről



 



"Túl az Óperencián" - ismétlés ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádió hullámhosszán  - az internetes elérhetőségeken is online meghallgatható ez a műsor.


Erkel Színház • 95252019-01-05 10:30:30

Januártól ingyenes a ruhatár az Erkel Színházban - a tegnapi Nabucco-előadás előtt konstatálhattuk, mikor beadtuk ruháinkat megőrzésre.


Erkel Színház • 95222019-01-05 00:53:56

Hatalmas ovációkkal ért véget tegnap este az Erkel Színházban az évad Nabucco-sorozatának első előadása. Hozzáteszem: jogosan!  A régi szereplőgárda (Rálik Szilvia,  Gál Erika, Alexandru Agache, Palerdi András, Horváth István, Cserhalmi György, Kristofori Ferenc, Budai-Langermann Mónika) kiemelkedő színvonalú alakításában láthattuk újra Verdi fiatalkori remekét, nekik is szólt a vastaps, ahogyan a megunhatatlan  rabszolgakórus tolmácsolóinak, az Operaház elbűvölő énekkarának is: a hol szenvedélyes, diadalittas, hol ihletett, áhítatos produkciójukat ugyancsak kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség; amikor az előadás végén Héja Domonkos karmester  beintésére megint felcsendültek a „szabadságkórus” dallamai, már mi is velük – és az összes szereplővel - együtt énekeltük a kivetítőn olvasható olasz szövegét.



A színház publikumára – ránk, rám is - elementáris hatást gyakorolt a címszerepben Agache, akin egyszerűen nem fog az idő!  Ilyen magas hőfokon, ilyen megrendítő szépségben énekelt „imá”-ja a darabból nem is tudom, mikor fogott meg ennyire, mint most, amit csodás produkciójában megint élvezhettünk!  Kirobbanó, ovációs vastapssal ünnepeltük őt: de a teljes szerepformálása lenyűgözött újra,  és a vokális művészete a zenit-szinten ragyog és minduntalan ámulatba ejti a néző-hallgatót. 



Rálikot már régen hallottam ennyire jó diszpozícióban énekelni, mint ezen az estén.  Kétségtelen, az olasz repertoárban Abigélje inkább neki való énekes-szerep, mint a nemrég több bírálatot kapott Minnie- megformálása A Nyugat lányában. Vokálisan jól győzte az igen nehéz énekelnivalóit, egész szerepalakításával, dinamikus, árnyalatokban is kifejező szép énekével ugyancsak kimagasló érdemeket szerzett a mostani Nabucco-előadás óriási sikerében.



Palerdi András Zakariása biztos pontja az előadásnak, ahogyan Gál Erika kisugárzó Fenéna-alakítása a szépséges énekével ugyancsak magával ragadó volt.  Horváth István a nem túl terjedelmes énekelnivalóit (Izmael) kielégítően hozta. Az Énekkarról pedig csak hozsannázni tudok; ilyen briliáns, technikás, zengő hangzuhatagokra képes kórus az Operaház hírnevét méltán öregbíti…



Héja Domonkos az Opera zenekarával igen kitett magáért: jó karmesterként jó együttmuzsikálásra inspirálta zenészeit; mind a hatalmas kórus-tablókban, mind a kóruskíséretes jelenetekben, ahogyan az opera teljes zeneszövetében az énekszólamok művelőivel együtt érző, szívhez szóló és pontos interpretációban szólaltatta meg a partitúra finomságait is.



Verdi zenéje, dallamvilága megunhatatlan; amikor a Nabucco-t is hallgatja az ember, elfeledkezik a jelen időről és kissé átszellemül, beleéli magát a színpadon ábrázolt történések sűrűjébe, belefeledkezik a megrendítő szépségű, feloldó hatással záruló zenedrámába.



Azt hiszem, vár rám még legalább két ilyen nívós Nabucco-előadás az Erkelben, hogy Verdi izzó hazafias érzéseit kissé a miénkbe is átplántálva, a bennük megfogalmazott gondolatvilág mentén zenéjével együtt bennük gyönyörködésemet, lelkesültségemet maximálisan kiéljem.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30562019-01-04 16:07:34

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operett-adásában hallottuk („Túl az Óperencián”)



1.) ifj. Johann Strauss: Éljen a magyar!  - gyorspolka (Győri Filharmonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám)



2.) Otto Nicolai: A windsori víg nők – Falstaff bordala „Már bölcsömben anyatej helyett már bort követeltem én…” (Gregor József, km. a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel: Medveczky Ádám)



3.) Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja 

/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39



A verseket fordította: Fischer Sándor



Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkar (karigazgató: Sapszon Ferenc) 



Vezényel: Breitner Tamás



Részletek:



- Stanley, gárdaezredes dala: „- Csak hánykolódom ágyamban, az álom elkerül …. kis folyócska álmodozva zúg, mint a gerle búg…” (Gregor József és az MRT Énekkarának  férfikara)



- Lányok kara (MRT Énekkarának női kara)



- Rurh dala  „- Még gyermek volt a kis Frederic…  csak martalóc a kalóz, nem gyengéd lelkű hajós…”  (Barlay Zsuzsa)



- Rendőrdal (Németh Sándor, az MRT Énekkarának férfikara)



- Csatainduló: „- Bárki szembeszáll velünk… zeng a trombitám…”   (Sólyom-Nagy Sándor, Gregor József, Németh Sándor, Kalmár Magda és az MRT Énekkara)



- Kórusjelenet, Mabel és Frederic kettőse (Kalmár Magda, B. Nagy János, km. az MRT Énekkara): 

„-Tündöklően kék az ég, mily kellemes a vidéki lét, azt remélem így marad, bár tegnap esett egész nap, és holnap eshet újra még a földeken a csapadék, én nem tudom, de híre jár, hogy idén meleg lesz a nyár, és holnap eshet, újra még a földeken a csapadék… /- Hol volt e leány, ki csókról álmod, szíve után, ki félve ébred…/- Ó, így van, ó, e boldog álom: való!.../- Mily tündöklően kék az ég, mily kellemes a vidéki lét…/- Hol volt a szív magányban álmodozva, mi végre boldog békességre ébredt volna…”



- Paradox-hármas /Ruth – Richard - Frederic/ (Barlay Zsuzsa, Melis György, B. Nagy János):

„- Hogy elhagytad a bandánkat, csak bánat érte a lelketek, csak próbáltuk mi azzal, hogy kedvünk több legyen… de végül jött egy ötletünk, mi paradox…. az ötlet az a paradox…. jó vicc, jó hecc, mulatni fogsz. mily ellentmondó paradox….- Ez paradox, ez paradox, de istenien paradox, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha, de paradox / - Mi tudtuk azt, hogy kedveled a szójátékot, ugratást, az ellentmondó helyzetet, a furcsa sokkhatást, és annyit bátran mondhatok, hogy ennél jobb nem jött nekem, bár kockáztatjuk most nyakunk, de halld az ötletet….jó vicc, jó hecc, mulatni fogsz, mily ellentmondó paradox.. - Ez paradox, ez paradox, de istenien paradox, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha, ez paradox /- Ez paradox és vicces ám, a józan észnek fittyet hány, ha esztendőket számítva már huszonkettő múltam én; a születésnap számít csak! a születésnap számít csak! Ötéves gyermek vagyok még!!! – Ötéves gyermek ő ma még!!! ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha… - Ez paradox, ez paradox, de istenien paradox, ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha, ez paradox….ez istenien paradox!” 



- Finálé „- Ti győztetek, mert gyorsabb voltatok, de diadalmat nem arattatok!  Add meg magad a királynőnk nevében! – Na jó, megadjuk magunk, van hibánk, de mi mind angolok vagyunk.  - Védekezz a törvényszék előtt! …  - Bocsáss meg nekem, egy kalózkirály ... lányaimat nőül adom néktek!..."   (Barlay Zsuzsa, Kalmár Magda, B. Nagy János, Gregor József,  Melis György, Sólyom-Nagy Sándor, az MRT Énekkara)



 



4.) Lehár Ferenc: Pacsirta – Juliska belépője: "Akkor vagyok boldog, mikor elbolyongok erdő sűrűjében, tarka réten…/kis pacsirta víg dalol, ég felé száll…" (Tiboldi Mária, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Váradi Katalin)



5.) Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - Bóni dala: „- Hányszor mondtam már magamnak…./Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád, nélküled még a mennyország  is fád.  Nem megyek el egyedül oda. Nem hagylak el soha…(Bozsó József és a Fővárosi Operettszínház Zenekara, vezényel: Váradi Katalin)



6.) Lehár Ferenc: Giuditta  - Giuditta dala: „- Olyan forró ajkamról a csók, olyan fehér ez a  kis kacsó …” (Kalocsai Zsuzsa és  a Fővárosi Operettszínház zenekara, vezényel: Váradi Katalin)



 



7.) Morricone filmzenéiből  (MÁV Filharmonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám)



 



Az adás ismétlése ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban. 


Operett, mint színpadi műfaj • 37832019-01-04 11:50:21

Fekete hangú fehér lány - interjú Peller Annával



Szabó G. László



Fidelio.hu, 2018.12.30. 07:40



"Mostanában zárt világban mozog. Apácák között, mint álapáca, ő Deloris van Cartier az Oscar-díjas amerikai zeneszerző, Alan Menken musicaljében. A Peller Annával készült interjú az Operett Magazin első számában jelent meg."



 



Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában  (1.) megjelent interjú utánközlése.


Jonas Kaufmann • 23222019-01-04 11:47:24

Ma éjjel, a Bartók Rádió műsorán



21:01 - 22.00  Koncert



Jonas Kaufmann dalestje



Zongorán km.: Helmut Deutsch





1. Gustav Mahler: Egy vándorlegény dalai - a) Hogyha rózsám, b) Réten jártam hajnalban, c) Szívemben izzó kés van, d) Az a drága szempár,



2. Benjamin Britten: Hét Michelangelo szonett - a) Ahogy a tollban a tinta, mélyen benne él a teljes mű, b) Mi kényszerített reá?, c) Szemeddel látok édes fényt az éjben, d) Tudod, hogy tudom, e) Add vissza, ó folyó, f) Két szeretőt, ha ugyanaz a sóhaj, g) Ó, nemes lélek,



3. Richard Strauss-dalok: a) Mire jó ez, kislány!, b) Terítsd fejemre fekete hajad, c) Szeretlek, d) Hogyan tarthatnánk,



ráadás:



a) Ralph Benatzky - Robert Gilbert: Csodálatos lehet - A fehér ló című operettből,



b) Kálmán Imre: Marica grófnő - Tasziló dala I. felv.



 (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2016. június 7.)



(Ism. január 16., 14.01)


Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 26412019-01-04 11:42:27

Az elküldést követő egy órán belül  a  "szerkesztés"-ben - arra kattintva -, ott lehet (itt: lehetett volna) javítani. 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30552019-01-03 19:49:24

Túl az Óperencián Medveczky Ádámmal - 1. hét



DANKÓ RÁDIÓ,  Mediaklikk.hu,  2019. január 02.



A december 31-január 6. közötti adások tartalmából.


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 614182019-01-03 16:59:03

Nem a Faustát akartam írni, hanem Donizetti Polyutus (Poliuto), átdolgozva A mártírok címmel komponált operáját - melynek cselekménye az ókori keresztényüldözés korában játszódik. 


Cziffra György • 1052019-01-03 16:38:21

“Játszani kezdtem. Mindenből és semmiből.” – A Cziffra György emlékkiállításról



/nullahategy.hu/ - 2018. december 11./




Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 614172019-01-03 13:03:12

Bővíteni lehetne a listán szereplő, megnevezett darabcímeket akár ezekkel is:



Halévy: A zsidónő



Meyerbeer: A próféta



Verdi: Giovanna  d’Arco (Szent Johanna), és/vagy Csajkovszkij operája: Az orléans-i szűz



Verdi: A végzet hatalma



Donizetti: Fausta



Donizetti: A kegyencnő


Mi újság a Magyar Állami Operaházban? • 614162019-01-03 12:30:39







Lásd még  itt a 61030., az Erkel Színház fórumán a 9452. sorszámnál.



A belinkelt cikkben  a főigazgató egy sor tematikus cím - bő választékot kínál - az Opera következő, "keresztény-évad" egyelőre titkosított bemutató-tervéből: 



Keresztény Évad? Miért? Miért ne?



Origo.hu, 2018.08.30. 12:38



ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/88. levélária











 



Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 30542019-01-03 11:46:31

Ezen a héten minden nap Medveczky Ádám karmester a vendég a Dankó Rádió stúdiójában, akivel a "Túl az Óperencián” szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya beszélget.



A mai zenei bejátszások a következők voltak:



1. Aram Hacsaturján: Álarcosbál (szvit) – keringő (Győri Filharmonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám)



2. Kodály Zoltán: Háry János (szvit) – A császári udvar bevonulása  (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,  vezényel: Medveczky Ádám)



3. Pietro Mascagni: Parasztbecsület - Santuzza románca (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Medveczky Ádám)



4. Carl Millöcker – Theo Mackeben -  Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky -  Lakatos László  fordítása nyomán Szenes Andor: Dubarry  - részletek



- Dubarry keringő dala: „Átéltem már néhány szerelmet, és csókokat, és bókokat, …/Mindegy nekem, mi lesz velem, ha egyszer felgyúl a szívem…” (Sass Sylvia, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - Sass Sylvia operettdalokat énekel, 1977. március 26.,  Kossuth Rádió 18.45-19.13



- René dala: Oly szép az élet, mikor a szemedbe nézek! --- Mily szép az élet! Tiszta mámor! Ha látlak téged, szívem újra lángol! Karomba zárlak, el nem bocsátlak…”  (Molnár András, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel  Oberfrank Géza) - 1982. május 7., Kossuth adó 20.45 – 21.30 



- Margot és Brissac vidám kettőse: „Reszket bennem minden ideg, szívem, mint a láva ég.  Miért vagy hozzám hát hideg, megfázom a végén még! Hallgass rám! Van egy kis időm, hát imádlak én! A szíved odavan, és ehhez joga van. Van egy kis időm, hát szeress belém! Nem vagyok eseted, a lábad be se tedd!…/Van egy kis időm, hát kívánlak én…”  „(Petress Zsuzsa, Palcsó Sándor  km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1973. január 30., Kossuth Rádió 19.25 - 20.23.



5. Bartók Béla – Balázs Béla: Kékszakállú herceg vára utolsó jelenet „Te voltál a legszebb…” (Palánkay Klára, Székely Mihály, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Ferencsik János vezényli)



6. Jacques Offenbach: Kékszakáll



Részletek a Rádió Dalszínháza 1978. december 26-án 19.53 – 22.00 óra között bemutatott teljes stúdiófelvételéről. A felvételen a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) működik közre Bródy Tamás vezényletével.



 A magyar dalszöveget írta: Fodor Ákos



- Vadóc dala (Kalmár Magda)



Akadna tán oly pásztorlányka, aki néhány dalra is vehet, ugye, de több akad, ki keresztet hányva .../Hallod-e, hallod, ejnye, nem hallod, nem akarsz a kis Vadócot pajkosságra venni? Nem akad, nem akad, nem, nem akad….…/ És minden pajkos leánynak szükséges rossz egy pajkos legény, akadna is, ki őt imádja, ám a hitvány nem néz felém…” (Kalmár Magda)



- Bevezető jelenet, udvaroncok kara és Oszkár gróf dala a II. felvonás első képéből (Bende Zsolt és az MRT Énekkarának Férfikara )



„- Nagy barátunk, várva várunk… bölcsességet, tisztességet visszük engedelmesen, itt ő a miniszter és első regiszter…- Üdvözöllek, jó urak! …- Vár az ékes hódolat! - Bármelyik nyájas úr, elfordulok s hátba szúr, célja nincs más, csak a konc, hisz udvaronc, de mind, de mind, zihál és sóhajt, mint ki semmi mást, semmi többet nem óhajt, csak hallani a hódoló dalt. Megértik majd, megértik majd, urak, a dalt!.../- Kényes mesterségből él meg, tudja ezt, ki udvaronc, ütik vérmes nagy remények, ám gyakran másé lesz a konc, ám ha be akar futni ő, próbáljon meg fekve futni, fekve futni, fekve futni, akkor fog csak célba jutni, célba jutni, célba jutni, hogyha meg se mozdul ő, célja úgy elérhető…."



- A III felvonás fináléja (Házy ErzsébetKalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)



„…Nevem Kékszakáll, új örömömre készen áll!”



7. Ernst Fischer: Az alpoktól délre - részlet (MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Medveczky Ádám)



A műsorismétlés 18 órakor kezdődik a Dankó Rádióban, és az interneten is meghallgatható.


A nap képe • 21162019-01-03 10:21:34

  • Film Színház Muzsika, 1962.  július 20.



Beszélgetés Sárdy Jánossal



A Sárdy János körül keringő sok kedves történet közül kiválasztottunk egyet: ez vethet fényt leginkább egyéniségére.



Egy előadáson történt. A színpadon díszletváltozás, de a szereplőknek nem lehetett elhagyniuk a játékteret. Hullott szájukba a por. Néhányan zúgolódni kezdtek, s megkérték őt, szóljon az igazgatóságnak. ..

— Miért? — kérdezte.

— A por miatt

Visszanézett: — És ha molnárok volnánk?



Ez az egyszerűség, természetesség jellemzi most is, találkozásunkkor. Próbáról érkezett, a „Leányvásár” Tom Migglesét játssza majd Moszkvában, az Operettszínház vendégjátékán. Ám, ha jut rá egy kis szabad idő, rózsadombi kertjébe siet. Sok most ott a munka, ideje permetezni a barack- és cseresznyefákat. Esténként pedig a, színházban ötletes népi humorral, fűszeres virtussal játszotta a „Budai kaland” Ambrus mesterét. Eszünké jut egy rész az első felvonásból. Itt a csenddel hívta fel magára a figyelmet. Talán azért, mert közben gondolataival állandóan részt vett a cselekményben.



— Én a kollégáimnak néha így gratulálok — mondja nevetve, amikor ezekről a pillanatokról beszélgetünk. — Nagyszerű voltál ebben és ebben a jelenetben. „Miért?’’ — döbben meg az illető. „Hiszen ott nem csináltam semmit.” — No — mondom —, éppen azért. Jól hallgattál.



Egyszerűségére, közvetlenségére a feleletet az emlékek is adják... Felvillan a Tolna megyei kis szülőfalu képe. — „Gyermekkoromban mindig az érdekelt, mi van a dombon túl” — meséli. Ha meredek útra tévedt, hát nyakába vette a biciklit és úgy haladt át a tetőn. Aztán a pápai képzőről beszól, később Dunaföldváron tanítóskodott, titkos skálázások következtek, dalolás az iskolai ünnepélyeken és később, nagy elhatározás után az Operaházban — próbaképpen. Sikerrel.



Később a filmekre terelődik a szó, a „Mágnás Miska”, a „Déryné” forgatására, s a felszabadulás után is játszott nagysikerű „Kalotaszegi madonná”-ra. Nekünk erről a filmről a Rózsalevél-nóta jut eszünkbe, vagy ahogyan a „felkap a szél” sorról Kabos László elkeresztelte, a „kapa-dal”. De kiderült, hogy Sárdy János ebből a stílusparódiából is tanult.



-Valljuk meg, volt igazság a Kabos-számban. Ha groteszk is volt, benne éreztem a lényeget. Sokszor ültem be a nézőtérre és figyeltem Kabost. Az is megtörtént, hogy ugyanabban a műsorban léptünk fel. — „Jancsikám, menj te előbb” — kérlelt a rendező. — „Nem én. Majd a Kabos- szám után!” — És egyre inkább vigyáztam arra, hogy a közönség az írmagját se találja annak, amit utánoz. A Televízió tavalyi szilveszteri műsorán aztán már én utánozhattam, amint ő engem utánoz...



Az igazi nagy élmény azonban a találkozás a „János vitéz” főszerepével a felszabadulás után. Egy kritikus felhördül: nem János vitéz ez, hanem a Jancsi legény. De ő azt a sáros- csizmájú parasztfiút akarta színpadra vinni, aki gyermekkora óta benne sejdült, akire „tüzesen süt le a nyári nap sugára”. S mennyi ösztönző erőt adott a zene! Az Operaházban a Nürnbergi mesterdalnokok Dávidját énekelte, Mozart-műveket, Jacquinot szerepét a Fidelióban. S ünnep volt számára egy-egy új harmónia felfedezése Mozart, Beethoven, vagy Wagner dallamvilágában. Érlelték az utazás élményei: Bécs, Párizs. Járt Olaszországban, Londonban ... Most már nem biciklivel karikázott rajtuk végig, mint régen a domb felé, de autón, együtt fiatalon elhunyt feleségével, aki minden elharapott félmondatban, a szavak közt beálló csendben is életrekel  most ebben a beszélgetésben ...



Szeretne-e prózát, drámát játszani? — kérdezzük.

— Minden műfajban lehet művészit elérni, csak igényesen kell csinálni — feleli. — Mikor zár be egy bolt? Ha nincs vevő, nincs áru. A mai színházi életben mindkettő van, csak éppen: jó árut kell adni. És céltudatos munkával felkutatni a múltbeli, vagy mai életünk nemes értelemben vett romantikáját, meg hinni a szövegírókban, zeneszerzőkben. A „Budai kaland” sikere is bizonyítja: érdemes. És ami a legfontosabb: játszani kell a darabokat még akkor is, ha nem biztos a siker. Az előadott műből tanul a szerző. Abból, akinek fiókban porosodik a kottája — nem válhat Kálmán Imre.



— Elmondanék végül egy igazán nem szabályos történetet. Nem is egyet, kettőt. Első látszatra nem tartoznak össze. Egy vidéki műsoron azt kérdezte valaki, hogy beérkezettnek és boldognak lenni ugyanaz az érzés-e. Eszembe jutott utolsó látogatásunk Lehár Ferencnél. Erről beszéltem. Rövid ideig találkozhattunk vele, betegágyánál, Ischlben. Valaki közülünk sajnos elszólta magát: nem megy nálunk egy Lehár-operett sem. Akkoriban valóban így volt. — „Nem is fognak menni” — mondotta az elszomorodott Lehár. — „Nem alkottam maradandót” — Hírneves volt, ömlött hozzá a pénz, művészetét — azt hiszem — nem kell bizonyítani, és mégsem tudtuk megvigasztalni.



S ott, a vidéki úton elmeséltem egy másik történetet is. A Somogy megyei Andocs községben, a cigánynegyedben, ott lakott Csani bácsi. Nadrágja háromnegyedessé foszladozott, de mindig jókedvűen szorongatta hóna alatt a hegedűt, no meg a borosüveget is. A muzsikálás, iszogatás fáradalmait a mezőn pihente ki. Mi ébresztgettük, rákiáltottunk: Csani bácsi! Maga már megint pityókos. Felpislantott ragyogó szemekkel a délelőtti napfénybe: — „újjó."



— A boldogság nem a hírnévtől függ. Valamitől, ami bennünk él. Ezt kötelességünk tovább adni. Én úgy vélem, nem szabad szomorú dolgokkal másokat traktálni. Ha nem tudok kellemeset mondani, hallgatok. A színpadon a feladatom az örömszerzés. Úgy jó!



/Nagy Judit/


Kedvenc magyar operaelőadók • 10982019-01-02 23:39:39

Bizony, már az Opera házatája sem mentes az efféle színes, "celeb" -szintű bulvártól...


Házy Erzsébet művészete és pályája • 44062019-01-02 22:53:00

„ILUSKÁTÓL BESS-IG”




  • Képes Újság, 1973. július 21.



A művésznő, aki nyári pihenőjét tölti, tréningruhában, metszőollóval a kezében éppen gyönyörű rózsalugasát formálta még szebbé.



Vajon eszébe jut-e Házy Erzsébetnek ezekben a napokban a színpad?



— Két héttel ezelőtt még csak nagy ritkán gondoltam szerepeimre, az előttem álló feladatokra. De most már kénytelen vagyok, hiszen napokon belül megszólalnak Szegeden a fanfárok, ahol a János vitéz Iluskáját és Gershwin Porgy és Bess című operájának női főszerepét énekelem.



Furcsa találkozása ez a szerepeknek. Tizenöt évvel ezelőtt a Dóm téri játékokon Házy Erzsébet ugyancsak lluskát alakította. Azóta sok minden történt, nemzetközileg is ismert Kossuth-díjas, érdemes művész lett. Csupán a véletlen hozta így, hogy ezen a nyáron szinte randevút ad egymásnak ez a két szerep.



— Gyorsan repültek el az évek, amelyet azzal is érzékeltetni akarok, hogy a kérdésekre ugyanolyan ritmusban válaszolok — mondja Házy Erzsébet és válóban szinte villámsebességgel felel még a legkényesebb kérdésekre is.



Többször elmondta már, hogy nem operaénekesnőnek indult. Ha nem találkozik ezzel, az ön számára sok sikert hozott pályával, mihez kezdett volna?

— Zongorázni tanultam és csupán azért kezdtem énekelni, mert azt hittem, hogy ez könnyebb. Ma már tudom, hogy csupán árnyalatnyi különbségek vannak, egyik nehezebb, mint a másik. Egyébként érzésem szerint, ha az élet más területre sodor, ott is a maximalizmusra törekedtem volna.



Gyakran énekel operettet, sőt néhány filmben, mint színésznő is bemutatkozott. Mi a véleménye a műfaji határokról?

— Szerintem azt, hogy az operaénekes ne játsszon operettben vagy musicalban és óvakodjék a magyar nótáktól, azok találták ki, akik ezt nem tudják csinálni.



— Milyen kollégának tartja magát?

— Lehetetlennek, legalábbis az elején. De aztán mindenki felfedez, rájönnek, hogy ember vagyok.



— Érezte-e már magát indiszponáltnak a színpadon?

— Mindig úgy érzem. Még akkor is, ha mások szerint azon az estén esetleg diszponált is voltam.



— Ha holnap ön lenne az Állami Operaház igazgatója, milyen műsorprogramot állítana össze?

— Csak olyan műveket adnánk elő, amelyre a mi énekesgárdánk hanganyaga képes.



— Fél-e a fiatal tehetségektől?

— Az én hangkörömben, a szopránban nagyon sok tehetséges énekesnő van. Bár a férfiaknál lenne több jó baritonista és tenorista! A fiatalok bennem nem félelmet váltanak ki, hanem önmagammal szembeni fokozott igényességet.



— A világban zajló események izgatják-e vagy közömbös ezekkel szemben?

— Mi az, hogy közömbös? Szerintem ilyen ember nincs, vagy ha van, az nem a „Földön” él. Most például lehet-e izgalmasabb valami annál, mint a világpolitikában történő nagy változások.



Megírja-e valaha emlékiratait?

— Nem. Tartok tőle, sok embert nevetségessé tennék, de legfőképpen önmagamat.



/Gyenes András/


Operett, mint színpadi műfaj • 37822019-01-02 12:22:28

Somossy Károly, aki megtanította Pestet mulatni



/Peller Károly/ - Fidelio.hu



Élete olyan kalandos, hogy csoda, miért nem készült belőle film vagy színdarab. Persze sok minden balladai homályba vész. Ami biztos: mai szlenggel szólva Somossy (Singer) Károly igazi celeb volt. Az Első Fővárosi Orfeum alapítóját Peller Károly, a Budapesti Operettszínház művésze mutatja be.



Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában megjelent cikk utánközlése.


Cziffra György • 1042019-01-02 12:18:39

"ÁGYÚK ÉS VIRÁGOK" - Cziffra György zongoraművész emlékkiállítása



a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumban



2018. november 8.- 2019. március 2.




Molnár C. Pál Galéria



Ménesi út 65. 

Budapest, 1118 




A kiállítás a Cziffra György Fesztivál kapcsán került megrendezésre, abban a Tavasz Teremben, amelynek célja és rendeltetése nagy magyar hagyatékok és művészek bemutatása.



A cím Cziffra György önéletrajzi kötetének címe, melyből a következő mondat szinte a kiállítás katalógusa lehetne: „Belső énem kontinense két külön szigetre szakadt, melyek távol vannak egymástól.”



Az egyik teremben az angyalföldi nyomortanyától az 1956-os forradalomig jelenik meg Cziffra György gyermekkora, az isteni szikra kipattanása, a bárok, presszók világa, a háború cifra fordulatai és kőkemény realitása. A bemutatás Molnár-C. Pál témában ide illő alkotásaiból, Vinczellér Imre Prima és Molnár-C. Pál-díjas festőművész képeiből, Cziffra György óriásfotóiból, egy hirdetőoszlopon megjelenő üzenetekből és egy rendhagyó „Cziffra György minivilágból” áll.



A másik kiállítótérben Cziffra György életének második szakasza látható, elsősorban Kürthy Hanna Cziffra György ösztöndíjas képzőművész alkotásain keresztül. Erről az életszakaszról így vall Cziffra György: „Összehasonlítva azzal, ami megelőzte, új életem második hazámban, Franciaországban jóformán tiszta szenteltvíz volt.”



1973-ban megvásárolt Senlis-ben egy középkori, romos királyi kápolnát, amelyet a zene és a művészetek szentélyévé varázsolt a tíz ujjával. André Malraux hívta fel a figyelmét az enyészetnek induló, akkoriban éppen autójavító műhelyként használt műemlék épületre. Erejét megfeszítő koncertkörutakkal kereste össze a régészeti feltárás, felújítás és egy Liszt Ferenc auditórium létrehozásának költségeit. Tette ezt Liszt Ferenc előtt hódolva, és azért, hogy a pályakezdő művészeket - nem csak a zene területéről - segítse, támogassa, úgy, ahogy őt senki nem támogatta.



 Két izgalmas történet, két terem, és egy zseni, aki nem csak a zongora virtuóza, hanem emberi nagyságának kisugárzása mindenkit magával ragad, aki a bűvkörön belép.



A „Cziffra minivilág” bemutatásával különösen is megszólítjuk a fiatalabb nemzedékeket, iskolásokat, gyerekeket, akik személyes emlékeket már nem őrizhetnek.


Kedvenc magyar operaelőadók • 10962019-01-02 12:07:00

„Az Opera két fiatal művésze, Zavaros Eszter és Szemerédy Károly  idén júliusban  (2017 - Búbánat) örök hűséget fogadtak egymásnak. Eszter ezzel a képpel köszönte meg nekünk, hogy megismerhette férjét. Pillangókisasszony, Pikk dáma, Triptichon - csak néhány előadás, melyben mindkét énekes látható. Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!”



(Az Opera Facebook oldaláról, 2017. július 31.) 


Cziffra György • 1032019-01-02 12:04:43

2018. DECEMBER 31. HÉTFŐ 18:24 Magyar Idők - Ozsda Erika



SPANYOL ÖV ÉS PÁRIZSI TELEFON



KIÁLLÍTÁS – CZIFFRA GYÖRGY AZ ANGYALFÖLDI NYOMORBÓL A VILÁGHÍRNÉVIG



Amikor Schumann először hallotta Chopint zongorázni, azt mondta róla és a műveiről: „virágok közé rejtett ágyúk…” A Molnár-C. Pál Műterem Múzeumban Ágyúk és virágok címmel nyílt kiállítás Cziffra György zongoraművész emlékére. Molnár-C. Pál festőművész ötven éven át élt és alkotott a Gellért-hegy oldalában, a Ménesi úti villában.



A Cziffra-kiállítás a Tavasz Teremben látható, melynek célja és rendeltetése nagy magyar hagyatékok és művészek bemutatása. Itt a zene és a festészet mindig együtt él, együtt jelenik meg. Az első kiállítótérben az angyalföldi nyomortól az 56-os disszidálásig követhetjük nyomon a zongoraművész életét. Cziffra György édesapja cigányzenész volt Párizsban, ahol a család remekül élt. A háború kitörésekor viszont az idegeneket kiutasították Franciaországból.



A család Angyalföld Tripolisznak nevezett negyedébe került, ahol nyomorúságos körülmények közé keveredtek. Nővére, Jolán mosogatólány lett, az étteremből hazahozott maradékokon éltek. Miután a lányt segédpénztárosi munkára osztották be, összekuporgatott egy kis pénzt, és ahogy Cziffra György Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvében olvasható: „azzal változtatta sóbálvánnyá szüleinket, hogy kifejezte szándékát: bérel… egy zongorát.” Cziffra György háromévesen megpillantotta élete első hangszerét.



Az első kiállítótérben kis tárgyakkal – „minivilággal” –, családi fotókkal elevenítik fel a zongoraművész életét, aki már tizenévesen bárokban muzsikált. A kávéházi sarokkal és Molnár-C. Pál rajzaival az éjszakai mulatók és presszók világát idézik meg. A zongoravirtuóz kalandos élete film után kiált. Tizenkilenc évesen találkozott Soleilkával, akivel néhány napos ismeretség után összeházasodtak. Felesége várandós volt, amikor Cziffrát behívták katonának. A háborúban katonaszökevény lett, elfogták, megszökött, bujkált, 1944-ben a szeme láttára bombáztak le egy kápolnát s benne egy harmóniumot, melyen néhány perccel azelőtt még játszott.



Cziffráék először 1950-ben akartak disszidálni, de a határnál elkapták őket. A zongoraművész három, Soleilka két év börtönt kapott. Az 1956-os forradalom előestéjén adta elő az Erkel Színházban Bartók II. „eljátszhatatlan” zongoraversenyét. Erről szóló szerződése látható a kiállításon, ahogy határidőnaplója is, melybe aznap csak annyit írt: új kormány. Másnap családjával elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le. Páratlan karriert futott be külföldön, improvizációs képessége a legnagyobb zongoraművészek közé emelte.



A másik kiállítótérben életének második szakasza látható, elsősorban Kürthy Hanna – Cziffra György-ösztöndíjas képzőművész – alkotásain keresztül. A zongoraművész néhány személyes tárgya, a koncerteken viselt spanyol öve és párizsi telefonja is megtekinthető. Cziffra Senlis-ben megvásárolt egy középkori, romos királyi kápolnát, és a művészetek szentélyévé varázsolta.



1981-ben borzasztó tragédia történt. Fia, aki pianistából karmester lett, s akivel együtt koncertezett, lakástűz áldozatává vált. Cziffra György tizenhárom évvel később hunyt el. A zongoraművészt tehetsége, szellemi hagyatéka és fiatalokat felkaroló munkássága már életében legendává tette. A kiállítás kísérő rendezvénye a Cziffra György Fesztiválnak, melynek egyik célja, hogy a zseniális zongorista végre hazájában is elfoglalja megérdemelt helyét.



(Ágyúk és virágok – Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum, Budapest, Ménesi út 65. Cziffra György zongoraművész emlékkiállítása 2019. március 2-ig látogatható)


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rolla János tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

18:00 : Budapest
Nádor Terem

Anima Musicae kamarazenekar
Műsorvezető: Gáspárfalvi Dorka oscar-díjas gyermekszínész
"Lelkektől Lelkekért"
Koncert az elhagyott állatokért
DVOŘÁK: E-dúr Szerenád I.-II.-III.-IV.-V. tételei
MOZART: D-Dúr Divertimento KV 136. I., II. III.
CSAJKOVSZKIJ: Vonósnégyes (zenekari átirat) No.1, Op. 11 D-mol II. Andante cantabile
WEINER LEÓ: Divertimento I., II., V.

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
Kováts Péter (hegedű), Varga István (cselló)
BEETHOVEN: D-dúr trió, op. 70. no.1
BEETHOVEN: Esz-dúr trió, op. 70. no. 2

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Operavizsga Fesztivál
A Genfi Zeneművészeti Főiskola előadása
CAMPRA: Velencei ünnepek

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett két felvonásban

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Láposi Dániel (ütőhangszerek), Baráth Bálint (zongora), Kováts Jázon (elektronika)
és a fesztivál 23 tagú közössége
Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2019
STOCKHAUSEN: Kontakte
STOCKHAUSEN: Originale (Happening, 1961)

19:00 : Budapest
Duna Palota

Farkas Gábor (zongora), Baráti Kristóf (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
LISZT: Les Préludes
LISZT: 2. (A-dúr) zongoraverseny
BEETHOVEN: F-dúr románc, op.50
BEETHOVEN: 5. (c-moll) szimfónia, op.67

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Operát az Operából - belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ingolf Wunder (zongora)
MOZART: 12. F-dúr zongoraszonáta (KV. 332)
BEETHOVEN: 23. f-moll (Appassionata) zongoraszonáta (Op. 57)
CHOPIN: Noktürnök (Op. 9 No 1., 2., 3.)
Polonéz-fantázia (Op. 61)
Asz-dúr polonéz (Op. 53).
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész