vissza a cimoldalra
2018-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60800)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3127)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (577)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2527)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Név: Búbánat
Leírás:
Honlap:
   


Búbánat (26588 hozzászólás)
 
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5752018-05-24 22:20:25

Teljes szövegkönyv az internetről - Farkas Ferenc: Csínom Palkó



2008-ban a Békéscsabai Jókai Színház színpadra állította a daljátékot -  a régi librettó /Dékány András/ szövegét Bálint Lajos némileg átdolgozta; a leírt anyag bizonyos helyeken feltünteti illetve a versek után betoldja az eredeti szövegkönyv szerinti ill. a daljáték 1963-as rádiófelvételén hallható dialógusokat és dalszövegeket; így követhetők az eltérések az eredetihez képest. 



 



Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.



A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:



Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó



3 felvonásos daljáték



Vezényel: Lehel György



Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)



Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Mikó András



Szereposztás:



Csínom Palkó – Simándy József

Csínom Jankó – Palócz László

Balogh Ádám, kapitány – Melis György

Zsuzsika – Gyurkovics Mária

Rosta Márton – Szabó Ernő

Éduska, a leánya – Házy Erzsébet

Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László

Förgeteg, betyár – Radnay György

Örzse – Komlóssy Erzsébet

Kati – Andor Éva

Koháry gróf – Deák Sándor

Koháry grófné – Neményi Lili



 



Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található betétszámok megnevezését – részben azonos az internetre feltett szövegkönyv verseivel.





- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)



- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)



- Kati és Jankó kettőse „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)



- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)



- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)



- Balogh Ádám dala „Ahol te jársz” (Melis György)



- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)



- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)



- Prózai jelenet, I. felv. „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet, Sándor Judit, Radnay György, Szabó Ernő)



- Zsuzsika dala „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)



- Jelenet és Palkó dala, I. felv. „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ  Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).



- Éduska és Palkó kettőse, I. felv. „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)



- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar) 



- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)



- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv. „ Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)



- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)



- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv. „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)



- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv. „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)



- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)



- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)



- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)

 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42732018-05-24 17:41:40

A Dankó Rádió operettadásának ismétlése hamarosan kezdődik:  18 órától újra meghallgathatjuk a délelőtt elhangzott műsort. Benne:  



Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó   - részletek



A daljáték a rádió számára készült, 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.



A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta.




  • Éduska és Palkó kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József)



Előbb dialógus (próza)                     



Palkó:                                     Éduska! Te volnál?



Éduska:                                  Jujj!



Palkó:                                     Ne félj, nem harapok.



Éduska:                                  Tudom… Nem harap, csak tátja a száját.



Palkó:                                     Ha megbántottalak, kis húgom, bocsáss meg…



Éduska                                   Nem haragszom én magára…, dehogy is.



Palkó                                      Segíthetnék?



Éduska                                   Nékem ugyan nem! Inkább szégyellje el magát! Egy ilyen erős fiatalember. Ha én legény volnék, már régen ott lennék Rákóczi táborában, úgy ám! Vak Bottyánnál, Esze Tamásnál a kurucok fövegén sastoll a dísz. Egy szál a közembernek, kettő a tisztnek, három a főtisztnek…



Palkó:                                     Hiszen mennék én, ha tudnám, merre találom a kurucokat.



Éduska:                                  Jó kifogás sose késik…



Palkó:                                     No de…



Éduska:                                   Nem azért mondtam, hogy bántsam. Jó éjszakát!



Palkó:                                      Furcsa jószág vagy te, egyszer még szeretnék találkozni veled.



Éduska:                                   Majd ha magán is sastoll lesz, addig…



Palkó:                                      Addig?



Éduska:                                   Addig... Jó éjszakát.



Éduska és Palkó kettőse – dalban folytatva



Palkó:                                     Jójszakát, kisleány, a nevem Csínom Palkó,



                                               Szívem tereád olyan régen vár!



Éduska:                                   Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el



                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.



Palkó:                                      A hangod akár a bársony – rám borul majd a



                                               Holdsütötte fényes éjszakán.



Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,



                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?



Palkó:                                      Az én vallomásom ne bántson meg téged:



                                               Élj tovább is álmán szép tündérszép meséknek,



                                               A rózsák majd ha újra nyári fényben égnek,



                                               Vidám mennyegzővel várlak téged…



                                               Refrén:



                                               Jójszakát, jójszakát, leszáll a csillagos éj



                                               Szívem tereád olyan régen vár… stb.



Palkó:                                      Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el



                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.



Éduska:                                   A hangod akár a bársony – rám borul majd a



                                               Holdsütötte fényes éjszakán.



Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,



                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?



 



 


Simándy József - az örök tenor • 5352018-05-24 17:40:20

A Dankó Rádió operettadásának ismétlése hamarosan kezdődik:  18 órától újra meghallgathatjuk a délelőtt elhangzott műsort. Benne:  



Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó   - részletek



A daljáték a rádió számára készült, 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.



A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta




  • Csínom Palkó dala, II. felv. (Simándy József)



„Elrepült a szép madárka, messze repült. Merre mégy el, mért is hagysz el így egyedül?  Itt maradok s egyre várlak hív szívembül. Bár egy jó szót hallhatnék a kegyesemtül.”




  • Éduska és Palkó kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József)



Előbb dialógus (próza)                     



Palkó:                                     Éduska! Te volnál?



Éduska:                                  Jujj!



Palkó:                                     Ne félj, nem harapok.



Éduska:                                  Tudom… Nem harap, csak tátja a száját.



Palkó:                                     Ha megbántottalak, kis húgom, bocsáss meg…



Éduska                                   Nem haragszom én magára…, dehogy is.



Palkó                                      Segíthetnék?



Éduska                                   Nékem ugyan nem! Inkább szégyellje el magát! Egy ilyen erős fiatalember. Ha én legény volnék, már régen ott lennék Rákóczi táborában, úgy ám! Vak Bottyánnál, Esze Tamásnál a kurucok fövegén sastoll a dísz. Egy szál a közembernek, kettő a tisztnek, három a főtisztnek…



Palkó:                                     Hiszen mennék én, ha tudnám, merre találom a kurucokat.



Éduska:                                  Jó kifogás sose késik…



Palkó:                                     No de…



Éduska:                                   Nem azért mondtam, hogy bántsam. Jó éjszakát!



Palkó:                                      Furcsa jószág vagy te, egyszer még szeretnék találkozni veled.



Éduska:                                   Majd ha magán is sastoll lesz, addig…



Palkó:                                      Addig?



Éduska:                                   Addig... Jó éjszakát.



Éduska és Palkó kettőse – dalban folytatva



Palkó:                                     Jójszakát, kisleány, a nevem Csínom Palkó,



                                               Szívem tereád olyan régen vár!



Éduska:                                   Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el



                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.



Palkó:                                      A hangod akár a bársony – rám borul majd a



                                               Holdsütötte fényes éjszakán.



Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,



                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?



Palkó:                                      Az én vallomásom ne bántson meg téged:



                                               Élj tovább is álmán szép tündérszép meséknek,



                                               A rózsák majd ha újra nyári fényben égnek,



                                               Vidám mennyegzővel várlak téged…



                                               Refrén:



                                               Jójszakát, jójszakát, leszáll a csillagos éj



                                               Szívem tereád olyan régen vár… stb.



Palkó:                                      Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el



                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.



Éduska:                                   A hangod akár a bársony – rám borul majd a



                                               Holdsütötte fényes éjszakán.



Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,



                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?



 



Tyukodi dala (Domahidy László, Simándy József, Férfikar)



Kar:                                        Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,



                                               Nem olyan, mint más, mint Kucug Balázs,



                                               Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,



                                               Nem egy fillér, de két tallér, kell ide, pajtás!



Tyukodi / kar:                           Az nagy uraság mézes szókat hány,



                                               S hozzá hódulnak, mint bódult zsákmány,



                                               Hej nagyurak, hitvány ember az, aki zsivány,



                                               Rosszabb pedig még ennél is labanc valahány!



Palkó / kar:                              Bort kupámba, bort Embert a gátra!



                                               Tyukodi pajtás, induljunk rája!



                                               Verjük által az labancot a másvilágra!



                                               Úgy szerzünk mi békességet édes hazánkban!



 



Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének rádiófelvételéről is felcsendül egy dal:  Szu-Csonga dala ("Egy dús, virágzó barackfa ágán") - énekli  Simándy József (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - 1971









 

Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27302018-05-24 12:22:37

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” operettműsorának  szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya  ezen a héten Bán Teodórával,  a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélget az idei nyár szabadtéri színházi műsorainak programjáról, eseményeiről  (Margitszigeti és a Városmajori Szabadtéri Színpadok), és e mellett felidézi az idén 80 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpad történetét, az évek során ott bemutatott operett-darabokat,  a kezdetektől!



Ezen a héten eddig a szigeti szabadtéri évadokban játszott  Kacsóh: János vitéz (1938 és 1939), Johann Strauss: A cigánybáró, Schubert - Berté: Három a kislány (1939 és 1940) és  Lehár: A víg özvegy (1943) dallamvilágánál időzhettünk el, a rádiófelvételekről felhangzott zenék által.



A Margitszigeti Szabadtéri Színpad daljáték-újdonsága volt 1951-ben Farkas Ferenc – Dákány András Csínom Palkója.  



A daljáték a rádió számára készült, 1949-ben volt a bemutatója; a rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.



A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával.  Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília), a szereposztásból: Házy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Neményi Lili, Simándy József, Palócz László, Melis György, Szabó Ernő, Radnay György, Domahidy László



Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Mikó András



Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta (Kossuth Rádió, 20.10 – 22.00)

 



Most e daljáték színpadi bemutatója után, rá tíz évre készült rádiófelvételről hangzott el néhány szám:




  • Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György):



„Seje-haj, betyár, te szegény betyár, éltedért, sorsodért, vásott fokosodért, Seje-haj, semmidért se kár! Hogyha jő a tél, havat fú a szél, erdőben, mezőben, nádi menedékben, seje-haj, hóvihar elér!”  




  • Örzse dala, I. felv. (Komlóssy Erzsébet, énekkar)



 „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…”




  • Csínom Palkó dala, II. felv. (Simándy József)



„Elrepült a szép madárka, messze repült. Merre mégy el, mért is hagysz el így egyedül?  Itt maradok s egyre várlak hív szívembül. Bár egy jó szót hallhatnék a kegyesemtül.”




  • Éduska és Palkó kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet, Simándy József)



Előbb dialógus (próza)                     



Palkó:                                     Éduska! Te volnál?



Éduska:                                  Jujj!



Palkó:                                     Ne félj, nem harapok.



Éduska:                                  Tudom… Nem harap, csak tátja a száját.



Palkó:                                     Ha megbántottalak, kis húgom, bocsáss meg…



Éduska                                   Nem haragszom én magára…, dehogy is.



Palkó                                      Segíthetnék?



Éduska                                   Nékem ugyan nem! Inkább szégyellje el magát! Egy ilyen erős fiatalember. Ha én legény volnék, már régen ott lennék Rákóczi táborában, úgy ám! Vak Bottyánnál, Esze Tamásnál a kurucok fövegén sastoll a dísz. Egy szál a közembernek, kettő a tisztnek, három a főtisztnek…



Palkó:                                     Hiszen mennék én, ha tudnám, merre találom a kurucokat.



Éduska:                                  Jó kifogás sose késik…



Palkó:                                     No de…



Éduska:                                   Nem azért mondtam, hogy bántsam. Jó éjszakát!



Palkó:                                      Furcsa jószág vagy te, egyszer még szeretnék találkozni veled.



Éduska:                                   Majd ha magán is sastoll lesz, addig…



Palkó:                                      Addig?



Éduska:                                   Addig... Jó éjszakát.



Palkó és Éduska kettőse – dalban folytatva



Palkó:                                     Jójszakát, kisleány, a nevem Csínom Palkó,



                                               Szívem tereád olyan régen vár!



Éduska:                                   Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el



                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.



Palkó:                                      A hangod akár a bársony – rám borul majd a



                                               Holdsütötte fényes éjszakán.



Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,



                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?



Palkó:                                      Az én vallomásom ne bántson meg téged:



                                               Élj tovább is álmán szép tündérszép meséknek,



                                               A rózsák majd ha újra nyári fényben égnek,



                                               Vidám mennyegzővel várlak téged…



                                               Refrén:



                                               Jójszakát, jójszakát, leszáll a csillagos éj



                                               Szívem tereád olyan régen vár… stb.



Palkó:                                      Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el



                                               Csupa csodaszép messzi cél felé.



Éduska:                                   A hangod akár a bársony – rám borul majd a



                                               Holdsütötte fényes éjszakán.



Együtt:                                    Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk,



                                               Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?



 



Tyukodi dala (Domahidy László, Simándy József, Férfikar)



Kar:                                        Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,



                                               Nem olyan, mint más, mint Kucug Balázs,



                                               Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,



                                               Nem egy fillér, de két tallér, kell ide, pajtás!



Tyukodi / kar:                           Az nagy uraság mézes szókat hány,



                                               S hozzá hódulnak, mint bódult zsákmány,



                                               Hej nagyurak, hitvány ember az, aki zsivány,



                                               Rosszabb pedig még ennél is labanc valahány!



Palkó / kar:                              Bort kupámba, bort Embert a gátra!



                                               Tyukodi pajtás, induljunk rája!



                                               Verjük által az labancot a másvilágra!



                                               Úgy szerzünk mi békességet édes hazánkban!



 



Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjét is játszották a Margitszigeten.  Ezt idézte egy 1971-es rádiófelvételről Szu-Csonga dala ("Egy dús, virágzó barackfa ágán") - énekelte Simándy József (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)



 



Miskolci Nemzeti Színház és a  Szabad Tér Színház együttműködése révén idén nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon – több mint tíz év eltelte után  - ismét operett, mégpedig Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című műve lesz az egyik fő attrakció!  (Július 20. és 21.)



A női főszerepet, Fedórát váltva Eperjesi Erika és Dobó Enikő játssza majd. (Mr. X-et, Miller Zoltán fogja alakítani.) Jelenleg a próbaidőszak zajlik a miskolci teátrumban.  Nagy Ibolya most telefoninterjút készített az első premierjére készülő Dobó Enikővel. A Kecskeméti Katona József Színház fiatal énekes-színésznője beszélt a rá váró sokrétű feladat kihívásáról, és arról is, hogy milyen ideális légkört teremt a művészek számára Szabó Máté rendező, kivel milyen remek együttmunkálkodnia a készülő zenés darabon.



Az adás végén előbb a Cirkuszhercegnőből hallottunk egy részletet:



- Mabel és Sukk Tóni kettőse: „Gréte, Grétejöjj a virágos rétre!… Gréte-Gréte, miért nem jönnél a rétre? Jöjj, hát… (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor , km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás)  - A rádiófelvétel részleteinek bemutatója – 1976. augusztus 14. , Kossuth Rádió, 19.43 – 20.28.



majd még egy Kálmán-operett, a Tatárjárás nyitányának dallamai csendültek fel az MRT Szimfonikus Zenekara előadásában, Breitner Tamás vezényletével.



(A műsor elején Nagy Ibolya Berkes János operaénekest köszöntötte születésnapján egy dalfelvételével. Bán Teodóra meg szólott a Cirkuszhercegnő mellett játszandó másik szabadtéri opera-újdonságról, Richard Strauss: Salome.  Kaptunk egy rövid zenei bejátszást: a Hétfátyol-tánc részletét a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertfelvételéről hallottuk, a karmester Pinchas Steinberg volt.)



 



Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán ill. online az internetes elérhetőségekről, ma 18 és 19 óra között.


Udvardy Tibor • 1842018-05-23 16:26:07

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában részleteket hallhattunk A víg özvegy rádiófelvételéről,  melyen Házy Erzsébet és Udvardy Tibor a színpadon már bemutatott „primadonna”- "bonviván" szerepüket, Glavari Hanna, gazdag özvegy  és gróf Danilovics Danilo, követségi titkár szólamát énekelték fel – operaházi partnereik oldalán:



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.



Lehár Ferenc: A víg özvegy

/Die Lustige Witwe, 1905/



Operett három felvonásban



Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.



Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly



Vezényel: Sebestyén András

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)




  • Nyitójelenet: Cascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km. az MRT Énekkara: 



„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!.. /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény e dísz…”




  • Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara)



„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”




  • Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



„ Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, lesz-e köztük vőlegény? Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön, régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. / - Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…/ Tetszik neki a huszár, ezt a vak is látja már!…Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal. Bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal,  bamba-bamba gyászvitéz! …”




  • Grisette-dal, II. felv.  (Koltay Valéria és az MRT Énekkara) 



„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá.Trallalli és trallalla, trallalli és trallalla, hipp-hopp, kipp-kopp, hipp-hopp, kipp-kopp, járkálunk csak fel s alá. Lakkos csizmánk lopva koppan, trallalli és trallalla, és fejünkön szép kalappal így grasszálunk fel s alá. Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! / Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris,Rittantouri tantiri! Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”




  • Szerelmi kettős, III. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)



„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény,és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zeng imát: szeretlek téged és vágyom rád. /- Minden vágyam…”




  • Induló – szextett, II. felv(Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Várhelyi Endre) 



    „- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni! -Mondd meg, na, mondd! -Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond! -Biztos módszert, - biztos módszert -Kár keresni! -Hasztalan! -Mert hát minden asszonyszívnek -Más-más tolvajkulcsa van. -Egyiknek bókot súgsz fülébe,-Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja - Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! /- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,-Óh, az asszony! -De rajongunk a női nemért! -Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő! -Barna, szőke, cseléd, úrinő -Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! /- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”

     

  • Finálé (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara)



 



Az operett részletei a műsor első felében csendültek fel. A „Túl az Óperencián” adását újra meghallgathatjuk a ma délutáni ismétléskor a Dankó Rádióban, hat és hét óra között.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42722018-05-23 15:13:28

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában részleteket hallhattunk A víg özvegy rádiófelvételéről,  melyen Házy Erzsébet a színpadon már bemutatott „primadonna”-szerepét, Glavari Hanna szólamát énekelte fel – operaházi partnerei oldalán:



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.



Lehár Ferenc: A víg özvegy

/Die Lustige Witwe, 1905/



Operett három felvonásban



Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.



Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly



Vezényel: Sebestyén András

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)




  • Nyitójelenet: Cascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km. az MRT Énekkara: 



„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!.. /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény e dísz…”




  • Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara)



„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”




  • Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



„ Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, lesz-e köztük vőlegény? Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön, régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. / - Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…/ Tetszik neki a huszár, ezt a vak is látja már!…Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal. Bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal,  bamba-bamba gyászvitéz! …”




  • Grisette-dal, II. felv.  (Koltay Valéria és az MRT Énekkara) 



„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá.Trallalli és trallalla, trallalli és trallalla, hipp-hopp, kipp-kopp, hipp-hopp, kipp-kopp, járkálunk csak fel s alá. Lakkos csizmánk lopva koppan, trallalli és trallalla, és fejünkön szép kalappal így grasszálunk fel s alá. Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! / Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris,Rittantouri tantiri! Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”




  • Szerelmi kettős, III. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)



„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény,és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zeng imát: szeretlek téged és vágyom rád. /- Minden vágyam…”




  • Induló – szextett, II. felv(Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Várhelyi Endre) 



    „- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni! -Mondd meg, na, mondd! -Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond! -Biztos módszert, - biztos módszert -Kár keresni! -Hasztalan! -Mert hát minden asszonyszívnek -Más-más tolvajkulcsa van. -Egyiknek bókot súgsz fülébe,-Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja - Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! /- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,-Óh, az asszony! -De rajongunk a női nemért! -Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő! -Barna, szőke, cseléd, úrinő -Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! /- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”

     

  • Finálé (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara)



 



Az operett részletei a műsor első felében csendültek fel. A „Túl az Óperencián” adását újra meghallgathatjuk a ma délutáni ismétléskor a Dankó Rádióban, hat és hét óra között.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27292018-05-23 14:52:44

A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsora volt a szokásos „Túl az Óperencián”.



A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  ezen a héten Bán Teodórával,  a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélget az idei nyár szabadtéri színházi műsorainak programjáról, eseményeiről  (Margitszigeti és a Városmajori Szabadtéri Színpadok), és e mellett felidézi az idén 80 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpad történetét, az évek során ott bemutatott darabokat - a kezdetektől!



Hétfőn az 1938/39-es szabadtéri évadokban játszott Kacsóh János vitéze kapcsán szólaltak meg részletek a daljátékból a rádióban. Tegnap az 1939-ben és 1940-ben színre került két operettet  - Johann Strauss: A cigánybáró; Schubert- Berté: Három a kislány - idézte a bejátszott  zenei válogatás, ma pedig az 1943-ban színre került Lehár-nagyoperett, A víg özvegy dallamvilágánál időzhettünk el a felhangzó zenék által: 



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.



Lehár Ferenc: A víg özvegy

/Die Lustige Witwe, 1905/



Operett három felvonásban



Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.



Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly



Vezényel: Sebestyén András

Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)




  • NyitójelenetCascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km. az MRT Énekkara: 



„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!.. /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény e dísz…”




  • Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara)



„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”




  • Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)



„ Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, lesz-e köztük vőlegény? Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön, régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. / - Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…/ Tetszik neki a huszár, ezt a vak is látja már!…Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal. Bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal,  bamba-bamba gyászvitéz! …”




  • Grisette-dal, II. felv.  (Koltay Valéria és az MRT Énekkara) 



„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá.Trallalli és trallalla, trallalli és trallalla, hipp-hopp, kipp-kopp, hipp-hopp, kipp-kopp, járkálunk csak fel s alá. Lakkos csizmánk lopva koppan, trallalli és trallalla, és fejünkön szép kalappal így grasszálunk fel s alá. Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! / Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris,Rittantouri tantiri! Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”




  • Szerelmi kettős, III. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)



„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény,és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zeng imát: szeretlek téged és vágyom rád. /- Minden vágyam…”




  • Induló – szextett, II. felv. (Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Várhelyi Endre)



    „- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni! -Mondd meg, na, mondd! -Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond! -Biztos módszert, - biztos módszert -Kár keresni! -Hasztalan! -Mert hát minden asszonyszívnek -Más-más tolvajkulcsa van. -Egyiknek bókot súgsz fülébe,-Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja - Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! /- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,-Óh, az asszony! -De rajongunk a női nemért! -Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő! -Barna, szőke, cseléd, úrinő -Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! /- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”

     

  • Finálé (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara)



 



A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon ugyancsak 1943. évben bemutatásra került



Fényes Szabolcs - Békeffi István - Mihály István: A királynő csókja című operettje.



Hangzó anyag későbbi stúdiófelvételekről mindössze két dal: ezek most bejátszásra kerültek a műsorban:




  • Száz vágy” (Németh Marika és a Földényi-kórus, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc)

  • A nyár sodor feléd” (Petress Zsuzsa)



 



A Miskolci Nemzeti Színház és a  Szabad Tér Színház együttműködése révén idén nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon – több mint tíz év eltelte után  - ismét operett, mégpedig Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című műve lesz az egyik fő attrakció!



A férfi főszerepet, Mr. X-et, Miller Zoltán fogja alakítani. Jelenleg a próbaidőszak zajlik a miskolci teátrumban és az éppen odatartó énekes-színész készséggel válaszolt Nagy Ibolya telefonon feltett kérdéseire. Szólt arról, hogy mit jelent neki újra operettben fellépnie (korábban a Sybillben a nagyherceget játszotta, és Taszilót is alakította a Marica grófnőben); milyen együtt dolgoznia Szabó Máté rendezővel. És a rákérdezésre, büszkén újságolta nemrég született harmadik, Vágó Bernadett színésznővel közös gyermekét – aki a Bella nevet kapta.



Az adás végén előbb a Cirkuszhercegnőből hallottunk egy rövid részletet



- jelenet (ifj. Mucsi Sándor, az Ifjú Zenebarátok Kórusa, a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Izaki Masahiro),



majd még egy Kálmán Imre-operett, a Hollandi menyecske nyitányának dallamai csendültek fel a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekara előadásában, a karmester: Richard Bonynge.



 



Ezt az adást újra meghallgathatjuk a ma délutáni ismétléskor a Dankó Rádióban, hat és hét óra között.


Miller Lajos • 592018-05-23 12:00:27

Miller Lajos: A Jóisten mindig a tenyerén hordta



HEOL -  Heves megyei hírportál



2017. 10. 03. 14:29



Miller Lajos Kossuth-díjas operaénekes. Jól ismerik Markazon, sokszor fellépett már a településen és számos vendéget is hívott előadni. A ma már nyugdíjas művész feleségével és Adél kutyájával él otthonában, ahová bepillantást engedett most a Heol olvasóinak is.


Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei • 3232018-05-23 10:59:17

Világsztár száll be a magyar tehetségkutatóba



/Virtuosok.hu - 2018. május 14./



A fiatal klasszikus zenészek tehetségkutatójának gyártási jogait James Corden közismert médiaszemélyiség produkciós cége, a Fulwell 73 szerezte meg, így hamarosan elindulhat a műsor az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Nagyszabású sajtótájékoztatón jelenthettük be New Yorkban, hogy a klasszikus zene jövőjét ezentúl együtt építjük Plácido Domingoval, közös nemzetközi céget létrehozva. A Virtuózok felfedezettjeit pedig ezentúl a Maestro közbenjárásával repíthetjük a világhír felé. Ennek kapcsán adott interjút  Peller Mariann, a műsor megálmodója a FORBES-nak.



http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:fLWCp1osIukJ:www.virtuozok.hu/+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu


Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei • 3222018-05-23 10:56:11
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei • 3212018-05-23 10:54:07

Plácido Domingo és a Virtuózok (video)



hu.Euronews


Megvette a Virtuózok licenszét egy brit produceri cég, így a klasszikus zenében tehetséges gyerekek hamarosan világszerte a közönség elé léphetnek. A világhírű operaénekes, Plácido Domingo is tulajdonrészt vásárolt magának, mert úgy érzi, hogy a komolyzenei show egyszerre szolgálja a fellépő fiatalokat és a közönséget:



„Nincs nagyszerűbb és felemelőbb, mint ezeket a gyerekeket hallgatni! El tudják képzelni azokat az 



embereket, akik nem járnak koncertekre, semmit sem tudnak a virtuozitásról, és a televízió előtt ülve egyszer csak meghallják, hogy mire képesek ezek a gyerekek? Magukkal ragadják a nézőket!” - mondta Plácido Domingo.



A műsort Peller Mariann cége fejlesztette, és Magyarországon már három évad futott sikeresen. A tehetségkutatós formátum izgalmassá teszi a klasszikus zenét a szélesebb közönségnek.



„Nagyon büszke vagyok rá, hogy most az egyszer nem mi vásárolunk, Magyarország, egy formátumot, hanem egy magyar brand, egy magyar találmány tud kimenni a világba. Ez fantasztikus érzés!”



A Virtuózok licenszjogait a több népszerű műsort gyártó brit produkciós cég, a Fulwell 73 vette meg. A formátum értékesítésére létrehozott brit cégben (Virtuosos Ltd-ben) egy kínai befektető mellett az operaénekes világsztár, Plácido Domingo is kisebbségi tulajdonrészt szerzett.



A vételnek köszönhetően a műsor brit és amerikai változata is elkészülhet, és világszerte jelentős közönség előtt játszhatnak a fiatal tehetségek.


Erkel Színház • 92852018-05-23 07:56:26

Kiegészítésül még annyit, hogy az ismertetett Richter 102 - A szakrális Wagner koncert a zárása volt a RingFeszt 2018 elnevezésű előadás-sorozatnak, amely május 10. és 21. között zajlott le több helyszínen: az Erkel Színház mellett a Kiscelli Múzeumban és az Ódry Színpadon.



Ez volt a közel két hét programja:



május 10., Erkel Színház – Bernáth-büfé: Wagner, a dalnok - nyitó koncert



május 11. és 15., Ódry Színpad: Örömünnep - előadás Johann Sebastian Bach világi kantátái alapján



május 13. és 19., Ódry Színpad: Szálinger Balázs: Siegfried-idill, avagy Egy barátság vége - Színmű zenével, egy részben, magyar nyelven



május 13., 16. és 18., Kiscelli Múzeum: GermanLateNightHindemith-operák



május 14., Erkel Színház: Wolf: A kormányzóopera (koncertszerű előadás)



május 17. és 19., Ódry Színpad: Franz Schubert: A négy évig tartó őrség; Albert Lortzing: Az operapróba – két opera egy estén (Énekkari Művészek Minifesztiválja keretében)



május 21.,  Erkel Színház: Richter 102 – A szakrális Wagner (Palestrina/Wagner: Stabat Mater; Wagner: Tannhäuser – részletek; Wagner: Parsifal – részletek)


Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei • 3202018-05-22 23:01:07

Állva tapsolták az észak-komáromi lányt a Carnegie Hallban (videó)



/Kemma.hu/



"Az észak-komáromi Kristóf Réka operaénekes, a Virtuózok tehetségkutató tavalyi nyertese nemrég New Yorkban kápráztatta el a közönséget."



 



Álló vastaps Kristóf Rékának a New York-i Carnegie Hallban



Múzsa - Nagy MIskó Ildikó • 2018. május 20., 14:44



/muzsa sk. /



"Nagy sikert aratott május 16-án a New York-i Carnegie Hallban Kristóf Réka, a 2017-es évi magyarországi Virtuózok komolyzenei tehetségkutató verseny abszolút győztese, akit Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész kísért egyedi formájú, illetve felépítésű zongoráján. A komáromi őstehetség amerikai útja után először portálunknak nyilatkozott New York-i élményeiről és terveiről."


Erkel Színház • 92752018-05-22 15:43:38

RING FESZT ZÁRÓKONCERT - A SZAKRÁLIS WAGNER



Tegnap este az Erkel Színházban a RingFeszt zárókoncertjén Wagner szakrális alkotásai kerültek kiemelésre az életművéből:



Palestrina/Wagner: Stabat Mater



A zenetörténet kutatásai tisztázták: Palestrina XIV. Gergely pápának ajánlott á cappella (kétkórusos, nyolcszólamú) művét 1590-91 táján komponálta, de nyomtatásban először csak 1771-ben adták ki Londonban.  A későbbiekben több közreadást ért meg a darab, ezek közül az egyik Richard Wagneré.  Wagner Liszt Ferenc bíztatására adta ki a maga „verzióját”, 1877-ben. Wagner kottája a máig élő, úgynevezett romantikus tradíció alapján készült előadói verzió, melyben a két kórus anyaga szólókkal és tuttikkal színesedik.



A Wagner-est első produkciójaként tehát ebben a wagneri átdolgozásban hallottuk most ezt a remekművet:  Rácz Rita, Busa Gabriella  Szerekován János, Fülep Máté, Ducza Nóra, Heiter Melinda, Kristofori Ferenc, Gradsach Zoltán, valamint a Magyar Állami Operaház kamarakórusának előadásában.



E hangverseny remek alkalmat kínált nekem, hogy ezúttal ezt a kevésbé ismert „áhítatos” ének-zene kompozíciót is megismerhessem, hasson rám a maga „szellemiségében”, a harmóniájával, a vokális kifejezési eszközei által, és egyáltalán, megszeressem ezt a bemutatott Stabat Matert, ebben a szép koncerthangzásban, és a kiváló előadó-apparátus élményszerű tolmácsolásában. Az Operaház énekkarának karigazgatója, Csiki Gábor vezényelte ezt a nagyhatású, gyönyörű kórusművet.



Amíg átrendezésre került a színpad a következő, Tannhäuser-részletek előadásához, addig Ókovács Szilveszter tartotta szóval páholyából a publikumot: szólt erről a különleges összeállítású szakrális Wagner-estről, a koncerten már elhangzott és a soron következő zeneművekről; a győri születésű Richter Jánosról, Wagner és Liszt bizalmát élvező művészről, aki később az Operaházban is gyakran megfordult, de nevéhez fűződik a Londoni Szimfonikusok megalapítása is: ezzel a zenekari hangversennyel rá is emlékeznek; a főigazgató kitért az évad RING-tematikájára, amelynek során számos olyan opera, zenealkotás került az Erkel Színházban színpadra, és koncertre, amelyek valamilyen szempontból köthetők Wagnerhez; a nagy német zeneköltő alkotásai az Operaház időleges bezárása miatt egyedül az 1983-as rendezésben bemutatott Parsifal „búcsúelőadásaival” volt jelen a színház műsorában. Ebben a kényszerű helyzetben - Wagner operái és a tetralógia utolsó darabja, Az istenek alkonya majd csak az Operaházban, a rekonstrukciót követően láthatók majd újra - csak egyféle Wagner-keresztmetszetek előadására van mód, itt az Erkel Színházban – fejezte be mondandóját Ókovács Szilveszter.



Ekkorra már elkészült a színpad átrendezése, a főigazgató mielőtt helyet foglalt volna, még utalt arra, hogy a már látható háttérdíszletként az Operaházban pár év bemutatott Richard Strauss Arabella című operájának egyik képéből megismert, fényekkel kiemelt, kazettás megoldású üvegablakos hatású fal szolgál.



Wagner: Tannhäuser (részletek)

    Nyitány 

    Erzsébet imája

    Római elbeszélés

    Zarándokkar

    Zárójelenet 



Közreműködött: Rálik Szilvia, Kovácsházi István, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara. Vezényelt: Lothar Zagrosek 



Rálik Szilvia, ugye, most nem olasz operából énekelt, de a hozzá talán közelebb álló német nyelvterületről a Tannhäuser Erzsébet áriájával sem tudta igazán felvillanyozni a közönséget; előadásmódja - úgy látom -  üzembiztos, akár olaszul, akár német nyelven énekel…más kérdés, hogy kinek mi tetszik nála és mi nem… most a kivetnivalók (hangszín, dinamikai fokozatok árnyalásának hiánya) mellett azért értékelni tudom Rálik előadói képességeit („ráérző” énektechnika; kifejezési arculat megnyilvánulása)



Kovácsházi István mindig biztos pontja a Wagner-repertoárnak, most sem lehetett rá panasz, üzembiztos tenorja itt és a második részben sorra került Parsifal énekeiben is jól érvényesült; a Római elbeszélés során annyira beleélte magát, annyira átlényegült (szerepébe),  – kotta nélkül énekelt -, hogy a részlet végén, mintha álomból ébredne, a karmesternek kellett kizökkentenie; nincs folytatás… Közönség felcsattanó tapsai aztán már „kijózanították”…



Szünet után az említett, és már a repertoárról levett opera, „zenés ünnepi játék” részletei csendültek fel:



Wagner: Parsifal (részletek)

    Előjáték 

    Kundry jelenete a II. felvonásból 

    Nagypénteki varázs  

    Zárójelenet  



Közreműködött: Szántó Andrea, Kovácsházi István, Kelemen Zoltán, Palerdi András, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara. Vezényelt: Lothar Zagrosek



Meglepett, hogy Szántó Andrea Kundry jelenetét milyen imponáló kiállással, muzikalitással, drámaisággal énekelte kifejező, szép mezzószopránján!  



Kovácsházi István és Palerdi András ismert, régi szerepükben működtek közre a felhangzó két részletben, de engem náluk most jobban érdekelt ezen a koncerten a Parsifalban először és amúgy Wagnert eddig ritkán éneklő Kelemen Zoltán bemutatkozása, fellépése Amfortas alakítójaként;  basszbaritonja számomra  és gondolom, sokaknak, így a páholyában ülő Ókovács Szilveszter főigazgatónak és a mellette helyet foglaló főzeneigazgatónak, Kocsár Balázsnak elismerő figyelmét is bizonyára fel kellett keltenie; a művész  énekhangjának ereje, kifejező-szépsége,  a jelenetben szólamának biztos deklamálása, a techikailag is kifogástalan interpretálása csak a legnagyobb énekművészekéével mérhető. Kotta nélkül énekelte a nehéz záró részt, és ahogyan felépítette énekelnivalóját, és ahogyan a szólam elejének visszafogottságából indítva a dinamikai színskálán a sötétszínű énekhang felér a magas hangi tartományokba, akkorra már elementáris erővel szól és zengi át a zenekar fortissimóit is; a fokozatosság mellett gondja van a színárnyalatok kikeverésére is, emellett minden egyes kiénekelt szó, s az artikulációja érthető, ami csak kevés énekes-kollégáról mondható el.  Nyugodtan kijelenthetem, akik jelen voltunk a Nagypénteki varázst követő Zárójelenet elhangzásán, az újdonság erejével hatott ránk a sokoldalú, „sokhangú”,  Kelemen Zoltán Wagner-interpretációja! El tudom képzelni, hogy a két év múlva esedékes Parsifal-felújításban már a teljes Amfortas-szerep az övé lesz – amire predesztinálja a tegnapi „megmérettetése” – minek hívjunk megint egy külföldi „sztárt”, amikor itt van nekünk a saját, nagyformátumú énekes-kiválóságunk, nála jobbat keresve sem találnánk…



Nagyon szép koncert, szép Wagner-est volt, az előadást követően zúgott a vastaps! Köszönet jár az operaénekeseink mindegyike mellett a lenyűgözően éneklő énekkarnak, játszó zenekarnak, élükön az est hírneves karmesterének, a mesterségbeli tudását ezúttal is bizonyító, veterán Lothar Zagroseknek, akinek ugyancsak nagy érdeme volt a tematikusan összeállított műsor sikerében.



Úgy gondolom, hogy az évad végéhez közeledve, a RingFeszt után, de még mindig Wagner jegyében zajló zenei eseménysorozat - A Ring gyűrűi”-évad - zárásaként kiemelt érdeklődésre számíthat az előttünk álló másik nagyszabású színpadi hangverseny is, amely a teljes Ritngből nyújt egy áttekintő válogatást Rálik Szilvia, Kovácsházi István, Perencz Béla valamint a Kocsár Balázs irányította Operaház Zenekarának közreműködésével (június 11. – Erkel Színház; június 13: - Kodály Központ, Pécs).


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27282018-05-22 10:57:01

A Dankó Rádió operettműsorában ezen a héten két, érdeklődésre számot tartó vonal fut párhuzamosan: a Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya Bán Teodórával,  a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélget az idei nyár szabadtéri színházi műsorainak programjáról, eseményeiről  (Margitszigeti és a Városmajori Szabadtéri Színpadok), és e mellett felidézi az idén 80 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpad történetét, az évek során ott bemutatott darabokat - a kezdetektől!



Tegnap az 1938/39-es szabadtéri évadokban játszott Kacsóh János vitéze kapcsán szólaltak meg részletek a daljátékból a rádióban. Ma az 1939-ben és 1940-ben színre került másik két operettet idézte a bejátszott  zenei válogatás az alábbi felvételekről:



Johann Strauss: A cigánybáró



Most három felvételről csendültek fel az alábbi dalok.



A verseket Fischer Sándor fordította



- Saffi dala:Oly árva és jó, nincs senki a földön... /Nagyon vigyázz! Jól vigyázz!...” (Kincses Veronika) – élő, koncertfelvételről.



- Zsupán belépőjeJa az irka-firka nékem sose volt a mesterségem.”  (Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Ferencsik János) - 1961



- Saffi és Barinkay kettőse: „Ki esketett?” (Csonka Zsuzsa, Leblanc Győző, km. a Sinfonica Hungarica , vezényel: Benedek Tamás)



- Cigánykórus (km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Ferencsik János)  - 1961



 



Schubert-Berté: Három a kislány



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963, január 5., Kossuth Rádió, 18.55 – 22.00

Fordította: Harsányi Zsolt



Km.: Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Fischer Sándor



- Médi és Schubert kettőse, I. felv.: „Lelkem boldog, mily nagy dolgot értem meg véletlenül…/ Ó, drága, szép muzsika, drága hang…” (László Margit, Ilosfalvy Róbert)



- Schober, Vogl, Schwind, Gumpelwieser, Schubert ötöse, I. felv.: „Orgonáknak hófehér bűvös szirma hull… /Tavaszi felhők az égen, ti tudjátok régen, mily vágyódva vágyom párom szavát…” (Melis György, Réti József,  Bende Zsolt, Várhelyi Endre, Ilosfalvy Róbert)



- Tschöll és Tschöllné kettőse, II. felv.: „Ád az Úr gyereket, beköltözött a szeretet…/Árva a ház, nincs kacagás, árvák a régi szobák” (Palánkay Klára,  Maleczky Oszkár)



 



Idén nyáron, több mint 10 év után újra operett lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon!



 A Szabad Tér Színház és a Miskolci Nemzeti Színház közös bemutatója a Fővárosi Nagycirkusz közreműködésével, Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő



Most egy dal idézte fel a rádióadásban Kálmán operettjét:



Fordította: Kulinyi Ernő



Mr. X belépője, I. felv.:Trombita zeng és pereg a dob.../Egy drága szempár ragyog igézve rám…” (Korondy György, MRT Szimfonikus zenekara, Vezényel: Bródy Tamás)  - A rádiófelvétel részleteinek bemutatója – 1976. augusztus 14. , Kossuth Rádió, 19.43 – 20.28



Ezt a délelőtt elhangzott műsort újra meghallgathatjuk ma 18 órától a Dankó Rádió hullámhosszán és online az internetes elérhetőségein.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27272018-05-21 23:57:56

Pótlólag dokumentálom, milyen operettmuzsikák csendültek fel ma, hétfőn a Dankó Rádióban:



Kacsóh Pongrác-Heltai Jenő-Bakonyi Károly: János vitéz 



Három stúdiófelvételről szólaltak meg a dalok:



- Iluska dala: „Van egy szegény kis árva lány…” (Vámos Ágnes, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Pogány László)



A teljes rádiófelvétel először 1959. december 27-én, a Kossuth Rádióban hangzott el, 18.40 – 21.05 óra között. Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus, vezényel: Polgár Tibor. Erről a felvételről hallottuk:



- Kórus: „Megjöttek a szép huszárok” (Földényi-kórus)



- Jancsi belépője: „Én a pásztorok királya…” (Sárdy János)



- Jancsi dala: „Én vagyok a bojtárgyerek” (Sárdy János)



- Jelenet a II. felvonásból (Lehoczky Éva, Sárdy János, énekkar)



Bagó dala, II. felv.: „Egy rózsaszál szebben beszél…” (Melis György, km. a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel: Lukács Ervin)  Qualiton kiadás: teljes felvétel, 1961. év,  LPX 6529-31 (3 LP); CD - 1996.



Az adásban "Pest-Budáról" is elhangoztak zenék, többek között egy  Fényes Szabolcs-dal, de Eisemann Mihály rádióoperettjéből, a Bástyasétány 77-ből is kettőst énekelt Zentay Anna és Rátonyi Róbert (km. az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Vaszy Viktor) - 1957.



 



Mától Bán Teodórával, a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával,  beszélget -  telefonon keresztül - a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya a Dankó Rádió Túl az Óperencián operettműsorában.


Operett, mint színpadi műfaj • 35992018-05-21 13:00:38

123 éve, 1895. május 21-én halt meg Franz von Suppé, a klasszikus bécsi operett egyik nagyhírű mestere. (1819. április 18., Split, Horvátország - 1895. május 21., Bécs, Ausztria)





Franz von Suppé — eredeti nevén Francesco Ezechielle Ermenegildo Cavaliere Suppé Demelli -  dalmát származású osztrák zeneszerző, a bécsi operett műfajának egyik legkitűnőbb reprezentánsa: kifejezési eszközeiben Offenbach követője, de művei szellemében (főleg a bécsi lokálkolorit szerinti alkalmazásában) új utakon járt.



A bécsi zenekonzervatóriumban folytatott tanulmányai után — néhány soproni és pozsonyi színháznál töltött karmesteri évad kivételével — Bécsben élt. Hírnevét és igazi sikereit a szellemesen pezsgő ütemű operettjeivel aratta. A színházi világ „bécsi Offenbachként” tartotta számon. 31 operettet komponált, köztük olyan népszerű műveket, mint a Boccaccio, a Szép Galathea, a Pajkos diákok, a Fatinitza.



Legsikeresebb operettjei között tartjuk számon a magyar környezetben játszódó „Könnyű lovasság”-ot is, amely sokhelyütt Magyar huszárok  címmel került színpadra.



 



Budapesti Hírlap, 1890. május 10.



 „(Suppé-est a népszínházban.)



Zsúfolt ház előtt került ma színre 100-adszor a Boccaccio, S u p p é Ferenc zeneszerző személyes vezetése mellett. Mikor a marciális alakú, de kedélyes, mosolygó arcú öregúr a zenekarban megjelent, tapsvihar fogadta, melyet ö mély meghajlással köszönt meg. Ezután Konti József segítségével beleült a babérlevelekkel díszített karmesteri karosszékbe s megragadva a dirigáló botot, olaszos hévvel kezdte vezetni a zenekart, mely alig volt képes utána nyargalni. Az első felvonás végén a publikum háromszor a lámpák elé hívta s a zenekarból két gyönyörű babérkoszorút nyújtottak fel neki, nemzetiszínű szalaggal: egyet az igazgatóság, egyet a népszínház személyzete részéről. Suppé meghatva hajlongott, Blaháné és Réti Laura közt. Az előadás egyike volt a legjobbaknak s a szereplők közül mindegyik buzgón igyekezett a sikert a gazda szeme előtt minél nagyobbá tenni. A címszerepet Blaháné játszotta, Fiamettát Réti Laura, a színház újonnan szerződött tagja, a ki énekszámaival a tapsnak valóságos viharait támasztotta, a zenekar és kórus is derekasan megtette kötelességét. Blaháné is kapott egy gyönyörű bokrétát.



Előadás után Suppé tiszteletére Piufsich Lajosnál fényes estély volt. Suppé igen jól mulat fővárosunkban. Tegnap este a Hugenottákat nézte meg az Operában, ma meglátogatta az ősz Erkel Ferencet, a kinek ö a Hunyadi László-ját dirigálta 1854-ben, Bécsben — mikor egy magyar operatársulat odafent játszott.



Érdekes adatul fölemlítjük, hogy Suppé saját nyilatkozata szerint magából a Boccaccio-ból neki 100,000 forint jövedelme volt.”

 


G.F. Händel Operák, Zeneművek • 17172018-05-21 11:40:44

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este 20.00 óra



"III. Budapesti Nemzetközi Kórusünnep"

 



Messiás másképp a Kórusünnepen



„Monumentális előadói gárda, monumentális hangszerelés. A romantikus brit előadói gyakorlat felélesztésével, a csaknem 400 fős Nemzetközi Fesztiválkórus közreműködésével csendül fel az oratórium-irodalom egyik legnépszerűbb alkotása egymás utáni két estén is a Müpában, május 20-21-én.



Az „Énekel az ország sorozatot harminc évvel ezelőtt alapította Hollerung Gábor azzal a céllal, hogy az ország minden tájáról érkező énekesek közösen adják elő a zeneirodalom monumentális alkotásait.



Az idei hangversenyeken Händel Messiás című oratóriumának egy Magyarországon eddig soha nem hallott verziója hangzik el, amely átmenetet képez az évszázados, monumentális előadó-gárdát igénylő tradíció és a hetvenes évektől alkalmazott autentikus előadásmód között. A Sir Eugène Goossens nevéhez fűződő hangszerelés mai fogalmaink szerint még mindig nagy szimfonikus zenekart és kórust igényel. Két hárfa, hatalmas ütőspark, óriási rezeskar – ezek teszik a mai fogalmaink szerint igazán ünnepélyessé és nagyszabásúvá Händel csodálatos művét.”



Az est szólistái:




  • Szemere Zita – szoprán

  • Schöck Atala – alt

  • Megyesi Zoltán – tenor

  • Cser Krisztián – basszus


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39822018-05-21 11:39:03

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este 20.00 óra



"III. Budapesti Nemzetközi Kórusünnep"

 



Messiás másképp a Kórusünnepen



„Monumentális előadói gárda, monumentális hangszerelés. A romantikus brit előadói gyakorlat felélesztésével, a csaknem 400 fős Nemzetközi Fesztiválkórus közreműködésével csendül fel az oratórium-irodalom egyik legnépszerűbb alkotása egymás utáni két estén is a Müpában, május 20-21-én.



Az „Énekel az ország sorozatot harminc évvel ezelőtt alapította Hollerung Gábor azzal a céllal, hogy az ország minden tájáról érkező énekesek közösen adják elő a zeneirodalom monumentális alkotásait.



Az idei hangversenyeken Händel Messiás című oratóriumának egy Magyarországon eddig soha nem hallott verziója hangzik el, amely átmenetet képez az évszázados, monumentális előadó-gárdát igénylő tradíció és a hetvenes évektől alkalmazott autentikus előadásmód között. A Sir Eugène Goossens nevéhez fűződő hangszerelés mai fogalmaink szerint még mindig nagy szimfonikus zenekart és kórust igényel. Két hárfa, hatalmas ütőspark, óriási rezeskar – ezek teszik a mai fogalmaink szerint igazán ünnepélyessé és nagyszabásúvá Händel csodálatos művét.”



Az est szólistái:




  • Szemere Zita – szoprán

  • Schöck Atala – alt

  • Megyesi Zoltán – tenor

  • Cser Krisztián – basszus


La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa • 1352018-05-21 11:24:31

A Bartók Rádióban hallgathatjuk ma 12:36 – 13.39 óra között:



Ferruccio Furlanetto (basszus) dalestjének hangfelvétele



Km.: Igor Csetujev (zongora)





I. Szergej Rachmaninov-dalok:



1. A sors - Beethoven V. szimfóniájához Op. 21. No. 1., 

2. Álom Op. 8. No. 5. 3. Orgonák Op. 21. No. 5., 

4. Rejtélyes éji csöndben Op. 4. No. 3., 

5. Itt olyan jó Op. 21. No. 7. 6. Ott jártam én Op. 14. No. 4., 

7. Elég Op. 14. No. 12, 

8. Ó, nem, ne menj, könyörgök, el! Op. 4. No. 1.



9. Tavaszi vizek Op. 14. No. 11.,



II. Modeszt Muszorgszkij-dalok:



1. Szomorúan susogtak a lombok, 

2. Mit érnek önnek a szerelmes szavak?, 

3. Az öregember dala, 

4. Éj (második változat), 

5. Szelek fújnak, vad szelek, 

6. A Halál dalai és táncai - dalciklus - a) Bölcsődal, b) Szerenád, c) Trepak, d) A hadvezér



(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 

2016. január 12.)


Erkel Színház • 92722018-05-21 10:52:21

Mint ismeretes, a Csokonai Színházban 2018. január 26-a óta vagy másféltucat előadás lement már; a darab kiérlelten jutott el most a pesti közönséghez. A színpadra állítók koncepcióját el kell fogadjuk. A Normát nem láttam Debrecenben, de itt az Erkelben igen, és az a meggyőződésem alakult ki, hogy a maga sallangmentességében is színvonalas, érzelemdús, a drámaiságát szuggeráló, kihangsúlyozó előadás jött létre, mely a közreműködő művészek megfogalmazásában vokálisan és orkesztrálisan is, a maga teljességében mutatta be Bellini és Felice Romani remekét.  Kolonits Klára személyében pedig előttünk (a színpadon) áll napjaink tündöklő belcanto csillaga, kiről nem lehet elfogulatlanul szólni; másrészt Őnélküle ez a Norma-produkció létre se jöhetett volna; ma nincs még egy magyar szopránunk, aki ilyen fenomenális Norma-alakítással tudott volna engem megörvendeztetni, mint ahogyan ő tette pénteken este az Erkel Színházban.  



Ókovács Szilveszter miért csak az első felvonás alatt  tisztelte meg érdeklődésével páholyában a Csokonai Színház vendégjátékát? Helyében minden más "hivatalos", akár magán elfoglaltságot elhárítottam-elhalasztottam-eltettem volna más időpontra, hogy végig jelen lehessek az égiszem alatt működő intézményben vendégül látott teátrum egyszeri és megismételhetetlen előadásban színre kerülő operaprodukcióján. 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27262018-05-20 20:17:26

Kapcs. 732. sorszám



Offenbach: Piaci dámák



Romhányi József előzetese az RTV Újságban (1976. VII. 11.)



„Bizonyára furcsának találja az Olvasó e kevéssé ismert operettcímet. Még különösebbnek tűnik, ha előre eláruljuk, hogy a szóbanforgó dámák nem vásárolgató úrhölgyek, hanem a piac kofái. Sejthető ezek után már az is, hogy Offenbach ebben a kurtább méretű művében is valami e műfajban szokatlan komédiával szolgál.



A cselekmény színhelye egy párizsi piactér, vásárcsarnok. Nemcsak szójáték azonban, ha vásári komédiának merem nevezni ezt a művet. Megtalálható ugyanis ebben a bővérű játékban a vásári komédiák sok jellemző eleme. Mintha valami utólag pontosan rögzített rögtönzéses mókát varázsolt volna szerzőnk operetté. Mert operett is ez a játék a javából. Igaz ugyan, hogy a primadonna, egy bájos ifjú kofa, a nem túl illatos Ciboulette – magyarul hagymácska – névre hallgat, széptevője, a bonviván meg kissé gyámoltalan kocsmároslegény csupán, de szépen, operettmódra egybekel a szerelmespár a fináléban – persze bizonyos bonyodalmak után. Ám ezek a bonyodalmak már merőben eltérnek a műfaj szokványaitól, különösen azoktól, melyeket a későbbi bécsi operettek librettistái használtak kaptafának. Az orvostudománytól kölcsönvett műszóval nevezhetnénk e kis remeket profilaktikus, megelőzéses operettparódiának is – mintha a későbbi idők cicomás szövegkönyveinek akarna előre is jókora fricskát adni.



Az operettzene kedvelői az elmondottak alapján talán attól tartanak most, hogy ennek a néhol epés, néhol kissé kifacsart komédiának a zene vallja kárát. Aggodalmuk alaptalan. A mester boszorkányos ügyességgel csinált fából vaskarikát: zenéje keser-édes, csípősen lágy, érdesen sima.



Aki nem hiszi, járjon utána, vagyis hallgassa meg!..."



Jacques Offenbach: Piaci dámák (Mesdames de la Halle – 1858)



Operett egy felvonásban



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1976. július 11. Kossuth adó 18.50 – 19.50



Szövegét Armand Lapointe írta. Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József



Vezényel: Hidas Frigyes



Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara



Zenei rendező: Fejes Cecília



Rendező: Horváth Ádám



Szerkesztő: Bitó Pál



Szereposztás:



Madame Poiretapée, hal- és zöldségárus – Forgács Júlia

Madame Madou, zöldséges kofa – Barlay Zsuzsa

Madame Beurrefondu, zöldséges kofa – Andor Éva

Raphlafla, ezreddobos – Palcsó Sándor

Mademoiselle Ciboulette, gyümölcsárus – Kincses Veronika

Croute kocsmároslegény (eredetiben Francois, szakács-kukta) – Fülöp Attila

Rendőrbiztos – Gregor József (Basilides Zoltán)

Csapos – Képessy József

Egy ruhaárus; Egy játékárus; Egy zöldségárus - énekhangok: Köteles Éva, Mátray Zsuzsa, Szemere Erzsébet


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42712018-05-20 11:29:31

Házy Erzsébet – fotógaléria



Forrás: - Házy Erzsébet emlékezetes szerepei



/Facebook/


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7082018-05-20 11:13:12

Ma 30 éve hunyt el  Somogyi László karmester



(Budapest, 1907. június 25 – Genf, 1988. május 20.)





 



Bónis Ferenc: Emlékcsillámok Somogyi László karmesterről​​​​​



/Magyar Szemle, 2017. december 10./



Az előadóművész híre-neve – szomorúan látom – utolsó fellépésének utolsó percétől halványulni kezd; néhány évvel azután, hogy elhagyta a pódiumot, már csak az idősebb beavatottak emlékeznek rá. E művészekre gondolva, nagyon is érdemes megszívlelni a 16. század magyar históriás énekesének buzdítását: „Jersze, emlékezzünk!” 



Somogyi László karmester (1907-1988) azok közé a művészek közé tartozik, akik nélkül nem teljes a 20. század magyar muzsikájának története. 1946 és 1956 között, jó egy évtizeden át volt zenei életünknek egyik meghatározó személyisége. A II. világháborút követő szellemi romeltakarításban és szellemi újjáépítésben nélkülözhetetlennek bizonyult. Magyarországon működött szellemi pályatársai közül Fricsay Ferenc a béke első esztendeiben külföldre ment, Sergio Failoni, miután egy évadot a New York-i Metropolitanben töltött, idő előtt meghalt. Ottó Klemperer pedig, aki üstökösként jelent meg a magyar operai és hangversenyélet egén, megcsömörlött a zenei élet diktatórikussá váló állami irányításától, és 1950-ben, fájó szívvel, de eltökélten örökre búcsút mondott Budapestnek. Két karmester maradt, akire mindenki odafigyelt, akire a legfontosabb bemutatók feladata hárult, aki a legjelentősebb szólistákkal és zenekarokkal dolgozott együtt: Ferencsik János és Somogyi László. Kettejük kapcsolata a legcsekélyebb mértékben sem volt barátinak mondható: beteljesedett rajta az „egy csárdában meg nem férő két dudás” példázatának igazsága. Vetélkedésük azonban, épp azért, mert mindketten bizonyítani akartak, felejthetetlen estékkel ajándékozta meg a magyar közönséget.



Ferencsik első embere lett az Operaháznak, de szívesen látott alakja volt a hangversenytermeknek is. Somogyi a koncertéletre koncentrálta munkásságát. 1945-ben újjászervezte a Székesfővárosi Zenekart, melyből 1953-ban az Állami Hangversenyzenekar, jóval később a Nemzeti Filharmonikusok együttese formálódott. 1949 és 1956 között a Zeneművészeti Főiskolán tanított, új alapokra helyezve a karmesterképzést. 1951-1956 között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestereként működött. Hangfelvételeinek itteni gyűjteményét alaposan megtépázta ugyan az eltelt hat évtized egynémely kulturális vihara (vagy inkább: kulturális viharmadara) - ám még a fennmaradt katalógus is imponáló munkáról számol be.



Mozart, Bartók, Kodály, az újabb és régebbi magyar zene: ez állt első helyen repertoárján. Az elsők egyikeként folytatta a küzdelmet a Liszt- és Erkel-kortárs Mosonyi Mihály zenéjének reneszánszáért, Dohnányi Ernő nyomdokaiban és Ferencsik Jánossal párhuzamosan haladva.



Gyermekkora óta muzsikált. Hegedülni tanult, majd fiatalemberként elvégezte Kodály zeneszerzés-kurzusát. Kreatív hajlamai nemigen voltak, de azzal mindenképpen tisztában akart lenni, hogy miképp „készül” a zenemű. Kodály is, osztálytársai is kritikus szellemnek ismerték, aki gyorsan és biztosan rá tud mutatni egy-egy új mű gyenge pontjaira. Zeneszerző-kortársai ezért szívesen rábízták új darabjaik betanítását és bemutatását, próba közben is sok megszívlelendő tanácsot kapva tőle.



Már kezdő karmesterként hitet tett Bartók mellett. A harmincas évek elején, amikor a Tánc szvit inkább rettegett, mint közkedvelt műnek számított, Somogyi már műsorára tűzte. 1938. március 6-án pedig ő volt a karmestere annak a koncertnek, melyen Bartók Béla működött közre Bach d-moll zongoraversenyének szólistájaként. Bartók igen elismerően nyilatkozott Somogyiról: „magas színvonalon győzött meg előadásának mind szabatosságával és kiegyensúlyozottságával, mind művészi elképzelésével” – írta róla. E sorokat a karmester bízvást mutathatta volna fel „nemesi levélként”. De soha nem tette.



A Rádió hangfelvétel-tárában, a sors szeszélyéből, egyetlen tekercsnyi Bartók-, vagy Kodály-mű sem maradt fenn Somogyi vezényletével.



Aki 1950 táján vezető pozíciót töltött be az állami vezérlésű magyar zenei életben, annak – hivatalból – gondot kellett fordítani az orosz-szovjet zene bemutatására és műsoron tartására is. Ez, természetesen, Somogyira is vonatkozott. O úgy felelt meg kényes feladatának, hogy az orosz zene múltjának és jelenének legjelentősebb műveit tolmácsolta a magyar közönségnek: Glinkát, Csajkovszkijt, Ljadovot, Sosztakovicsot, Hacsaturjánt, Prokoljevet.



Sok új magyar művet dirigált elsőnek: Kodály, Weiner Leó, Veress Sándor, Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Sugár Rezső, Szervánszky Endre, Kókai Rezső, Sárai Tibor és mások kompozícióit. Köztük olyan műveket, mint Sugár Hunyadi-oratóriuma, a Hősi ének, Kadosa Zongora-concertinója, Szervánszky Endre József Attila-concertója, Farkas Ferenc Márciusi szvitje, Kókai Rezső Hegedűversenye. Ezek a művek ma is világítótornyok egy ellentmondásos, sötét korban.



1956 őszének nagy népvándorlása Somogyit is elsodorta Magyarországról. Eleinte Nyugat-Európában működött, majd az Egyesült Államokba tette át székhelyét. 1964 és 1970 között Rochester filharmonikus zenekarát vezette. Itt sem volt sikertelen, de tény, hogy „a nagyvilágon e kívül” soha többé, sehol nem vált a zenei élet meghatározó tényezőjévé.



Nagyon művelt muzsikus volt, akit sokat foglalkoztattak a stílus kérdései. Magyarázataiból a zenekarok többet tanultak, mint vezénylő mozdulataiból. Bizonyos, hogy ütéstechnikai értelemben volt virtuóza a karmesterségnek. E felismerés türelmetlenné, nemegyszer gorombává tette. De ha sikerült elképzeléseit kifejezésre juttatni: mindenkor nagy élményt szerzett hallgatóinak.



A múlt század hetvenes éveiben visszatért Európába, és Genfben telepedett le. Magyarországra is többször ellátogatott. Vezényelt a Zeneakadémián, a Rádióban; mesterkurzust vezetett Szombathelyen, a Nemzetközi Bartók Szemináriumon. Mindez azonban már csak epilógusa volt hazai pályafutásának. Távoztával gyorsan benőtte lába nyomát a fű.



Magam 1987-ben, nyolcvanadik születésnapjának előestéjén találkoztam vele utoljára, Svájcban. Felesége halála óta magányosan élt, példás rendben tartott, pályája dokumentumaival kibélelt genfi otthonában, a Dinu Lipatti-parkban. Még mindig tele volt érdekes, de irreális tervekkel. Mindhiába: a zenei világ lokomotívja elszáguldott mellette. Egy évre rá meghalt.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27252018-05-19 17:35:47

Hamarosan - 18 órakor - kezdődik a délelőtt sugárzott operettműsor ismétlése a Dankó Rádióban: "Túl az Óperencián"



Benne részleteket hallhatunk Huszka Jenő - Martos Ferenc - Bakonyi Károly Bob herceg című operettjéből. 



A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát  Kovács János vezényli.




  • Bob belépője: „Londonban, hej, van számos utca…” (Balczó Péter)

  • Szerenád: „Úgy megszerettem ezt a kicsi ómódi házat… /Érted eped a szívem,  téged hív a gitárom… Jöjj ide keblemre, Jöjj ide kicsi párom!...(Fischl Mónika, Boncsér Gergely, km.  a Magyar Rádió Énekkara)

  • Annie dala: „Jaj de jó ha egy lány szerelmes, jaj de jó és mégis jaj de fáj…/Cipi-cupi, cup-cup, cuppant a csók...” (Dancs Annamari, km. a Magyar Rádió Énekkarának Női Kara) 



(A  Magyar Rádió 2014. év decemberében 32 Huszka-operettrészletet vett fel műveiből a 6-os stúdióban,  2015-ben, a  Huszka jubileum évben kerültek bemutatásra a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában.)



Az operettműsor elején Eisemann Mihály és Fényes Szabolcs szerzeményeiből összeállított egyveleg szólal meg Kállay Bori és Csere László közös énekfelvételéről.



Az adás végén Lehár Ferenc keringő-egyvelegének dallamait halljuk.  


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42702018-05-19 11:42:34

„Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet”



Egy remek Házy Erzsébet-könyv született, amit éppen a kezemben tartok!  



Szerzője a párkányi születésű, Révkomáromban lakó Klemen Terézia, a komáromi székhelyű Lehár Ferenc Polgári Társulás alapító elnöke, a Szlovákiai Civil Becsületrend alapítója, ezen belül szervezett Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny életrehívója (2017-2017-2018).



Erről a könyvújdonságról már kaphattunk előzetes információkat, például a Bumm.sk. honlapjának oldaláról: http://www.bumm.sk/belfold/2018/05/04/hianypotlo-muvet-irt-klemen-terezia-hazy-erzsebetrol 



Itt olvashatjuk a következőket is:



„A munka maga kilenc hónapot vett igénybe. Klemen Terézia felkereste az Operaház egykori fotóművészét Mezei Bélát, akitől nehéz természete miatt óva intették. A fényképész azonban nem csak egyedi képekkel ajándékozta meg Klemen Teréziát, de olyan emberek elérhetőségével is, akik személyesen ismerték Házy Erzsébetet.



'Mindannyiukkal leültem beszélgetni. Történeteikből egy jószívű, kedves nő képe bontakozott ki előttem, akire azonban főleg a kolléganők féltékenyek voltak. Pikáns részleteket is hallottam, azokat azonban szándékosan kihagytam a könyvből, hiszen nem a pletykálkodás volt a célom, hanem az, hogy ezt a tehetséges énekesnőt minél jobban megismerjék az olvasók' – mondta a szerző.



A könyvben összesen 216 fényképet találni Házy Erzsébetről. Ezek közül is kiemelkedik az operaénekesnő 1951-es vizsgakoncertjének plakátja, ami egy Lenin idézettel indul és csakis orosz műveket vonultat föl, illetve az 1960-as Film Színház Muzsika címlapja. 'A kutatás során kiderült, hogy a hetilapnak ugyanazon a napon, ugyanazzal a dátummal két változata jelent meg. A délelőttin Házy Erzsébet látható egy mélyen dekoltált ruhában. Három óra alatt 100 ezer példánya kelt el a Film Színház Muzsikának. Újra kellett nyomtatni, de az elvtársak úgy döntöttek, hogy egy szép nő, ráadásul ilyen ruhában nem kerülhet címlapra, ezért a lap hátlapja lett az új címlap' – mesélte Klemen Terézia.



A könyv magánkiadásban jelent meg, összesen 600 példányban. Az eladásból befolyó összeget a Házy Erzsébet énekverseny megszervezésére fordítják. Klemen Terézia műve bemutatkozik Budapesten és Pécsett is.”



Én a május 17-ei budapesti könyvbemutatón voltam jelen (Kolta Művészeti Galéria - Háló Közösségi Központ - 1054 Budapest, V. kerület Semmelweis u.4.)



A könyvet a szerző és a rendezvény moderátora, László Zsuzsa, aranytollas újságíró, a Magyar Televízió volt szerkesztő-riportere, zenetörténész mutatta be a szép számmal egybegyűlt érdeklődőknek – köztük azoknak a személyiségeknek, akik a könyvben Házy Erzsébetről vallottak (eljött Tokody Ilona, Baranyi Ferenc, ifj. Domahidy László, Medveczky Ádám, Mezei Béla,  és sokan mások is jelen voltak pl. Póka Balázs operaénekes  is feltünt köztük...).



A könyv egyszerre életrajz és képes album.



 A felépítése: az első rész elején Szinetár Miklós előszavát, majd Klemen Teréz bevezetőjét olvashatjuk, ezt követi Házy Erzsébet pályájának kronologikus időrendben történő bemutatása: Gyermek- és ifjúkor; Az ötvenes évek – a felívelő pálya; Hatvanas évek – a pálya csúcsa; Hetvenes évek szerepei, nehézségei, halála.   E fejezetekben a szerző sorra veszi Házy magánéletének, művészi pályájának, életútjának minden fontosabb állomását, eseményét, bemutatja őt örömeivel, bánatával, sikereivel, kudarcaival, teljes képet kapunk magáról az emberről, a privát szférájába is betekintéssel.  Házynak számtalan nyilatkozatából, vele készült interjúkból, riportokból, cikkekből, recenziókból és internetes hozzászólásokból idéz a szerző, és sok-sok fénykép illusztrálja a kötetet – java részük soha nem került még publikálásra.



A könyv második része: Visszapillantások, emlékek.



A könyv szerzője felkeresett volt pályatársakat, művészkollégákat, olyan személyiségeket, akik Házyt jól (és még) ismerhették, valami emlékük származik róla (felőle) és megosztották vele kapcsolatos élményeiket (történetek, „sztorik”, epizódok); ezeket a vallomásokat olvashatjuk itt 33 személyiségtől. Felsorolok pár nevet közülük: Baranyi Ferenc, Barlay Zsuzsa, Berkes János, Frigyesi Tibor, Gárday G. Gábor, Hantos Balázs, ifj. Domhidy László, Iván Ildikó, Kasza Katalin, Kincses Veronika, Kürthy András, László Zsuzsa, Marton Éva, Medveczky Ádám, Mezey Béla, Mihálkovics Tivadar, Palcsó Sándor, Pongor Ildikó, Sólyom-Nagy Sándor, Tokody Ilona.



A könyvben emlékezők között ott van az a Varasdy Frigyesné I. Horváth Ágnes is, aki elsőként írt Házy Erzsébetről könyvet (Accordia Kiadó, 2002), akivel 2017. szeptember 8-án találkozott Klemen Teréz, e könyv írója, akitől megtudhattuk: „Ágnes nagyon várta e könyv megjelenését, kíváncsi volt, milyen lesz. Sajnos, karácsony előtt kaptam a szomorú hírt, hogy elhunyt.”



A könyv végén található függelék tartalmazza Házy Erzsébet operaházi szerepeinek, filmszerepeinek, szinkronszerepeinek felsorolását, egy diszkográfiát, Klein Ottokárnak, a Szlovák Nemzeti Színház volt tenoristájának Házy Erzsébet emléke előtti hódolatát kifejező sorait.



Az évszázad Manonja” kötetet forgatva csak messzemenően ajánlani tudom e kiadványt nemcsak a Házy Erzsébet rajongóinak, az emlékét ápolóknak, tisztelőknek, de minden operabarátnak és azoknak is, akik kíváncsiak egy letűnt „aranykorra” a magyar Opera (kultúra) világából.



Köszönöm Klemen Teréziának, hogy áldozatos, fáradhatatlan, kitartó és kutató munkája eredményeként ilyen teljes, hiánypótló, Házy Erzsébet életét feltáró könyvet tett le az asztalra. Sokunk örömére!



Remélhetőleg a könyvkereskedelemben kapható lesz, ahogyan az Opera Shop polcaira is odakerül majd ez a hiánypótló, gyönyörűen gondozott magánkiadvány.


Ilosfalvy Róbert • 7962018-05-19 10:06:52

László Zsuzsa emlékezése Ilosfalvy Róbertre - halálának évfordulóján



"Az 1970-es évek végén jó sorsom San Franciscóba vezetett. Az ottani Operaház sajtófőnöke, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, lelkesen emlékezett Ilosfalvy Róbertre, aki több mint tíz évvel azelőtt, Joan Sutherland partnereként, kiválóan énekelte a Traviata Alfrédját. Ennek a kaliforniai páratlan sikernek köszönhetően meghívták a Met-be Tebaldi mellé a Manon Lescaut des Grieux szerepére. Később mesélte Ilosfalvy Róbert, hogy az előadást nem tudta vállalni, mert feladata Kölnbe szólította, ahol Carmen premierje volt. Ám a kölni karmester, Kertész István kárpótolta őt úgy, hogy egy év múlva New Yorkban a Carnegie Hallban a Psalmus Hungaricus tenorszólóját  énekelhette, amerikai kórussal és zenekarral, Kertész vezényletével. Őszinte meghatottsággal emlékezett arra, hogy az amerikai fiatalokból álló kórus remekül megtanulta a magyar szöveget. Lelkesen mondta, hogy a mi kis országunknak milyen kiváló komponistája van, s hogy mennyire becsülik a magyar zenekultúrát a világban. „Jó érzés volt ott is magyarnak lennem. Én mindig, mindenütt a világban magyarnak vallottam magamerre büszke is voltamAmikor tudtam, mindig hazajöttem, mert nekem az Ybl palota az életemet jelentette.” - közölte 70 évesen, portréfilmjének forgatásán."


Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? • 2862018-05-19 10:03:35

"Egyre több a tehetséges növendék"



Meláth Andreát a közelgő GermanLateNight-premierről és a nem sokkal utána rá váró újabb főszerepről: Eötvös Péter Senza sanguéjáról kérdeztük. KONDOR KATA interjúja



(Operavilag.net)


Lehár Ferenc • 6262018-05-18 17:15:49

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből



(LXXVI.)



A bécsi rádió Európa-szerte közvetített Lehár-hangversenye



Előző bejegyzéseimben idéztem azokból a bécsi kritikákból, amelyek az operett létjogosultságát kérdőjelezték meg vagy szükségességét illetően merültek fel és ezzel együtt Lehárt érintő bírálatokat fogalmaztak meg, amelyeket a zeneszerző nem hagyott szó nélkül…; a húszas évek vége és a harmincas évek elejének gazdasági világválsága idején is, még mindig ő számított a műfaj legkiemelkedőbb alakjának. Mindemellett a közönség körében Lehár továbbra is hatalmas hírnévnek örvendett, nem úgy gondolkodtak, mint egyes kritikusok.



1931-ben a bécsi rádió európai koncertműsort szervezett Lehár Ferenc alkotásaiból címmel, amely azon túl, hogy 113 adó- és közvetítőállomás sugározta szerte a kontinensen, Lehár számtalan tisztelőjének ünnepe lett.



„A Keleti-tengertől a Földközi-tengerig, a breton falvakban csakúgy, mint valamelyik török alattvaló viskójában, örvendezhetett a világ Lehár muzsikájának gyöngyszemei hallatán. A víg özvegytől, az első sikeres operettől egészen a legújabbig, a Szép a világig összeválogatva. Kiváló művészek vállalták ezt a feladatot Lehár tiszteletére. Soha még nem csendült fel ilyen szikrázóan a Luxemburg grófja keringője, az Arany és ezüst-keringő, mint a Bécsi Filharmonikusok előadásában, akiknek szárnyakat adtak a zeneszerző dús, szinte részegítő hangzatai; soha még nem énekelték oly tökéletesen az áriákat és kettősöket, mint ahogyan Adele Kern ezüsthangján és Pataky Kálmán, az Operaház művésze hangján felcsendültek.”



(Forrás: N.N., 113 Sender übertragen ein Lehár-konzert (113 rádióadó közvetíti a Lehár-hangversenyt), Neues Wiener Journal, Bécs, 1931. XI. 8.)



 



(LXXVII.)



A bécsi theobaldgassei bérház – Lehár-múzeum



A mindennapi események ugyan csak közvetve érintették Lehárt, az Ausztriát is elérő gazdasági világválság azonban őt is arra késztette, hogy pénzét befektesse, ekkor vásárolta meg a nussdorfi (ma Bécs egyik külvárosa) Schikaneder-palotát, melyet Emanuel Schikaneder, Mozart Varázsfuvolájának szövegkönyvírója épített. Lehár tehát ekkorra a theobaldgassei bérház, a Bad Ischl-i villa és a nussdorfi palota tulajdonosa volt. 



Lehár már régóta tulajdonosa volt a Theobaldgasse egyik bérházának.





Theobaldgasse 16. szám alatt talált otthonra Lehár (1919 és 1931 között lakott itt)



Az épület tetőterében számos manzárdhelyiség volt; aki oda belépett, „egy a maga nemében alighanem páratlan világsiker tanúbizonyságait láthatta: képeket, színlapokat, karikatúrákat, okleveleket, értékes kéziratokat, a nemzetközi stagionék plakátjait, melyek szerte a világon ismertették Lehár hírét s nevét.  A falakról ránk mosolyogtak két világrész legszebb asszonyai: operettjeinek szereplői! Az elemi iskolai bizonyítvány mellett látható Battistini képe, lelkes ajánlással… Aki ebben a múzeumban jár – gondnoka maga Lehár -, úgy olvas Lehár életében, mintha valami pontosan vezetett naplóban lapozgatna. Sok száz kép varázsolja elénk a számtalan színházi este ragyogó fényét. S a falakon tenyérnyi hely sem akadt a még elkövetkezendő sikerek számára. Halomban áll ott, székekre felstószolva, az a rengeteg fénykép, amit naponta hoz a posta a ház urának a világ minden tájáról. Aggasztóan halmozódik egyre magasabbra világhírnevének papiroslecsapódása, s Lehárnak e múzeum mellett még egy másikat is meg kellene nyitnia, hogy helyet teremtsen a rengeteg néma papírnak, mely mind az ő sikeréről regél.”



(Forrás: Sales, Im Museum Franz Lehars. Eine unbekannte Wiener Shenswürdigkeit (Lehár Ferenc múzeumában. Egy ismeretlen bécsi látványosság.), Neues Wiener Journal, Bécs, 1932. I.6.)



/Otto Schneidereit: Lehár – Zeneműkiadó, 1988/



 



Lehárnak tehát kapóra jött, hogy Nussdorfban eladó volt a Schikaneder-palotácska…



(Legközelebb innen folytatom)


Udvardy Tibor • 1832018-05-18 12:42:50

Johann Strauss: Egy éj Velencében



Rádió Dalszínháza 1966. július 16-án, a Kossuth Rádióban (20.28 – 22.00) mutatta be a teljes operettet Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna,  Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Maleczky Oszkár énekfelvételével. Az  MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.  Horváth Ádám a rendező.  Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.



Erről a stúdiófelvételről a  Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában három részlet csendült fel, ebből kettőben Házy és Udvardy  duettet énekelnek!



- Annina és a Urbinói herceg kettőse, 2. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):



„- Nincs senki más itt és ezért, nos, tárja fel, amit ígért! – Ígértem én? -  Hogy arcát láthatom, csak legyünk egyedül. – Ha ennyi! Vágya teljesül! - Mit látok? Szebb, mint amit vártam! Csodálatos! – Csak nyugalom! – Miért oly kegyetlen, angyalom!  Barbara... ennél többet… - Miről beszél?  Mondja csak! – Azt mondta…- Nos, mit mondtam hát?   - Azt mondta, hogy az alkalmas, s a randevún majd meghallgat. Nem így volt?  Ugye, emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  - Azt mondta, majd lesz alkalom, meg azt..- azt mondtam, hallgasson! Nem így volt ez?  Nem emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  /-  Drágalátos Barbara! Szépet hallok róla! Annyit mondhatok. Annyit mondhatok. - Ezzel még nem látom át, kettőnk itt ez hányadán…”



- Annina és a Urbinói herceg keringő-kettőse, I. felv. Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):



„- Táncolnak már?... - Igen, ma házi bál van nálam.  – Táncolhatnánk!  - Végre, vágyódó karomba zárom! – Táncolni óhajt? Akkor nem bánom, táncoljunk hát! Karoljon át!  - Már robban a vágy! … - Csókot egyet!.. Táncra fel!...”



 



A  "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között megismétli a rádió és így újra meghallgatható  Házyval és Udvardyval ez a két pompás kettős az operettből.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42692018-05-18 12:42:22

Johann Strauss: Egy éj Velencében



Rádió Dalszínháza 1966. július 16-án, a Kossuth Rádióban (20.28 – 22.00) mutatta be a teljes operettet Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna,  Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Maleczky Oszkár énekfelvételével. Az  MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.  Horváth Ádám a rendező.  Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.



Erről a stúdiófelvételről a  Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában három részlet csendült fel, ebből kettőben Házy és Udvardy  duettet énekelnek!



- Annina és a Urbinói herceg kettőse, 2. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):



„- Nincs senki más itt és ezért, nos, tárja fel, amit ígért! – Ígértem én? -  Hogy arcát láthatom, csak legyünk egyedül. – Ha ennyi! Vágya teljesül! - Mit látok? Szebb, mint amit vártam! Csodálatos! – Csak nyugalom! – Miért oly kegyetlen, angyalom!  Barbara... ennél többet… - Miről beszél?  Mondja csak! – Azt mondta…- Nos, mit mondtam hát?   - Azt mondta, hogy az alkalmas, s a randevún majd meghallgat. Nem így volt?  Ugye, emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  - Azt mondta, majd lesz alkalom, meg azt..- azt mondtam, hallgasson! Nem így volt ez?  Nem emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  /-  Drágalátos Barbara! Szépet hallok róla! Annyit mondhatok. Annyit mondhatok. - Ezzel még nem látom át, kettőnk itt ez hányadán…”



- Annina és a Urbinói herceg keringő-kettőse, I. felv. Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):



„- Táncolnak már?... - Igen, ma házi bál van nálam.  – Táncolhatnánk!  - Végre, vágyódó karomba zárom! – Táncolni óhajt? Akkor nem bánom, táncoljunk hát! Karoljon át!  - Már robban a vágy! … - Csókot egyet!.. Táncra fel!...”



 



A  "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között megismétli a rádió és így újra meghallgatható  Házyval és Udvardyval ez a két pompás kettős az operettből.  


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27242018-05-18 12:33:48

Ifj. Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjéből hangzott el több részlet több felvételről a Dankó Rádió mai operettműsorában:



I.  Az Urbinói herceg dala - Gondola-dal (Kovács József, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pál Tamás)



„Hó-hahó! Hó-hahó!.../Jöjj velem édes…”  (más verzióban ezt Caramello énekli)



II. A Rádió Dalszínháza magyar nyelven először 1960. augusztus 25-én, a Kossuth Rádióban mutatta be Strauss híres operettjét. Ezen a keresztmetszet-felvételen t Fábry Edit, Zentay Anna, Szabó Miklós,  Mátray Ferenc, Kishegyi Árpád énekel, a  Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és a Földényi-kórust Lehel György vezényli. A rádiós rendező: Solymosi Ottó. Megjegyzem,  a neves tenorista, Szabó Miklós mint műfordító is kivette részét ebből a rádiós produkcióból: a verseket is ő fordította le!



- Karneváljelenet- Együttes (Km. a Földényi-kórus)



III. A Rádió Dalszínháza 1966. július 16-án, a Kossuth Rádióban (20.28 – 22.00) mutatta be a teljes operettet, amiben ugyancsak szerepelt Zentay és Kishegyi, azonban itt a főszerepeket Házy Erzsébet, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Maleczky Oszkár éneklik. Ezen a felvételen az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara játszik, Bródy Tamás a karmester és Horváth Ádám a rendező.  Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.



- Annina és a Urbinói herceg kettőse, 2. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):



„- Nincs senki más itt és ezért, nos, tárja fel, amit ígért! – Ígértem én? -  Hogy arcát láthatom, csak legyünk egyedül. – Ha ennyi! Vágya teljesül! - Mit látok? Szebb, mint amit vártam! Csodálatos! – Csak nyugalom! – Miért oly kegyetlen, angyalom!  Barbara... ennél többet… - Miről beszél?  Mondja csak! – Azt mondta…- Nos, mit mondtam hát?   - Azt mondta, hogy az alkalmas, s a randevún majd meghallgat. Nem így volt?  Ugye, emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  - Azt mondta, majd lesz alkalom, meg azt..- azt mondtam, hallgasson! Nem így volt ez?  Nem emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  /-  Drágalátos Barbara! Szépet hallok róla! Annyit mondhatok. Annyit mondhatok. - Ezzel még nem látom át, kettőnk itt ez hányadán…”



- Annina és a Urbinói herceg keringő-kettőse, I. felv. Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):



„- Táncolnak már?... - Igen, ma házi bál van nálam.  – Táncolhatnánk!  - Végre, vágyódó karomba zárom! – Táncolni óhajt? Akkor nem bánom, táncoljunk hát! Karoljon át!  - Már robban a vágy! … - Csókot egyet!.. Táncra fel!...”



- Ciboletta és Pappacoda kettőse (Zentay Anna, Kishegyi Árpád)



 „- Nos, jó! Én okos nem vagyok, de mégis, annyit mondok: a női szívnek… búsulni úgysem jó, a férjünk, mint a pillangó, a vágyban mind forró, de holnap elfogy, mint a hó…”



 



A műsor másik felében újabb operettből következtek részletek:



Lehár Ferenc: Frasquita



Magyar szöveg: Harsányi Zsolt nyomán Dalos László



- Vidám hármas (Koltay Valária, Kishegyi Árpád, Külkey László, km. az MRT Szimfonikus Zenekar, vezényel: Bródy Tamás – a rádiófelvétel bemutatója: 1965. augusztus 20. , Kossuth Rádió, 14.05 – 15.15.)



„- Táncolj szaporán, ez ma a módi! - Járd hát, amíg élsz, célhoz érsz! - Járd hát, amíg élsz, célhoz érsz! - Ez csak jólesik, főként sikk. - Ez csak jólesik, főként sikk.  - Ha lépted megtanultad, ez az új tánc, sosem untat. - Mit is táncolunk itt meg ott? - Csak foxtrottot!  - Ilyet lejt ma a Hottentotta, aki tudja, mi a kotta…../- Négy-öt óra hosszat ropd a parketten, így majd szóra bírod kedves partnered!....- Hallgass csak te ránk, és akkor gyorsan férjhez menni fogsz!....- Négy-öt óra hosszat ropd a parketten, így majd szóra bír a kedves partnered!....- Vígan ezt csináld, csak táncolj, ezer akadályon át!...”



- Armand dala, 2. felv.  (Jankovics József, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László – 1991. júliusa, HCD 16826 , Qualiton, „Operettenparade – Lehár Ferenc – Kálmán Imre” )



„ Kicsikém, ne tétovázz! Szűk utcában kicsi ház, oly régóta vár, hogy jössz-e már?...”



 



Az elhangzott rádióműsorban még helyet kapott több más dal mellett:



- Kálmán Imre: Ördöglovas - „Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom” (Éliás Tibor, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László – 1991. júliusa, HCD 16826 , Qualiton, „Operettenparade – Lehár Ferenc – Kálmán Imre” )



- Egy részlet a Hair című musicalből (Nagy Anikó és Mészáros Árpád Zsolt)



Az adás Huszka Jenő Gül baba című operettje nyitányának dallamaival ért véget (az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli)



 



A „Túl az Óperencián” délelőtti műsorát délután hat és hét óra között közvetíti újra a Dankó Rádió


Erkel Színház • 92632018-05-18 01:08:14

Giuseppe Verdi: Ernani



Erkel Színház, 2018. május 16.



Az Ernanit méltán tartják Verdi legszebb művei egyikének. Erről tegnap este mindnyájan meggyőződhettünk, akik ott voltunk az Erkel Színházban a Szegedi Nemzeti Színház operaprodukciójának vendégjátékára kíváncsian.  Előzetesen már olvashattunk – a fórumon is – beszámolókat a darab áprilisi, szegedi bemutatójáról; aki nem jutott el oda, ahogy én sem, itt volt az alkalom, hogy az Operaház meghirdetett idei Primavera fesztiválja keretében a repertoárjáról közel három évtizede hiányzó népszerű korai Verdi-opera dallamvilágába-történetébe újra belefeledkezzünk – legalább egy estére…



Sorrendben az ötödik Verdi-opera, de már igazi érték. Már magán hordozza későbbi operáinak jellemző stílusjegyeit: szenvedélyes, szárnyaló dallamok, kiélezett, pregnáns ritmika, hatásos tömeg jelenetek, gyújtó hatású kórusok, drámai együttesek stb. csaknem teljes kiforrottságban megvannak benne. Megmutatkozik a gazdagon kolorált dallamfrázisokban, áriavégző briliáns kádenciákban, sztereotip tánc- és indulóritmusokban;  zenekar pedig már kezdi átvenni a drámai háttér-festő és atmoszféra-teremtő szerepét, az énekkel és a színpaddal való teljes egységben. Az Ernaniban az is megfigyelhető, hogy az ún. „zárt számokon" alapuló szerkesztési módot néhol már felváltja az „átkomponált" szerkezet. De itt ez még csak halvány törekvés, ami csak a későbbi operákban valósul meg.  

Az Ernani szenvedélyességben bővelkedik, és erős dinamikai kontrasztjaival, ellentétes hangulatok váratlan szembeállításával helyenként már igazi feszültséget teremt.



Öröm volt számomra több évtized után újra élőben látni, hallani és átélni a Victor Hugo azonos című romantikus drámája ihlette dalművet  - benne a „korai Verdi”  bel canto zenevilágát a komponálásakor (1844) már-már feszítő, a későbbi operáinak -  A trubadúr,  A végzet hatalma, sőt a  Don Carlos (pl. a III. felvonás első képe: Don Carlost V. Károly néven ünnepi ceremóniák kíséretében német-római császárrá koronázzák; az áriát bevezető gordonkaszólam az ismert Fülöp-áriájának bevezető ütemeire emlékeztet.)  – zenevilágát, spanyol történelemből merített tárgyát is előrevetítő, jellemző formajegyeket.



Általában elfogadott, hagyományos megoldások hiányában szabad szárnyalást kaphatott az újjáalkotó karmesteri és rendezői képzelőerő.



Pál Tamás karmester, Toronykőy Attila rendező, Kovács Kornélia karigazgató és Varga József koreográfus kiváló érzékkel tették hangzóvá és látványossá ezt a szinte elfelejtett, zordon szépségű Verdi partitúrát. Mellettük mindjárt Juhász Katalin díszlet- és jelmeztervező kiemelkedő szépségű munkáját kell említeni.  Pl. az első felvonás Banditák bordala néven ismert híres nyitókórusának tablója, mind színhatásában, mind megvilágításában, jelmezeiben Rembrandt Éjjeli őrjárat c. képét idézte fel bennem. A jelmezek festőien szépek, s a díszletek is megfelelőek.



Kissé meghökkentő, újszerű megoldás volt az előadás kezdetén: még a nyitókép kezdete, a függöny felmenése előtt a színház művészeinek tolmácsolásában – civil ruhájukban - Hugo drámájából prózában hangzik el idézet; de amikor felmegy a függöny „in medias res” máris benne vagyunk az opera-dráma sűrűjében…kosztümösen, jelmezesen, dekoratív enteriőrben, érdekes kialakítású színpadképben felcsendül a haramiák kara…



A kétszintes díszlet-együttes emeleti és „földszinti”, kiugró, ablakszerű mélyedései  nemcsak a szereplők megmutatkozásait és onnan előbukkanásait szolgálják, hanem ezek toló táblái a librettó szövegére utaló festményreprodukciókat is láttatnak, és szellemes megoldás a táblák egymástól független, gyors és hirtelen ki-és betolásai; a szereplők mellett és feje fölött ezeken az eltolható, festett ablaktáblákon futnak a magyar szövegfeliratok, és ezzel még izgalmasabbá, dinamikusabbá teszik az előadást. Az az ötlet is tetszik, hogy a szövegkivetítés során Varsányi Anna magyar nyelvű felirata egy-egy színpadkép jelenete alatt – a librettó énekelt strófái mellett - Victor Hugo drámájának fordításából vesz át jellemző szövegidézeteket.



Ilyet például: „Halljátok, ím e kis történetet: / Három szerelmes: egy rabló – bitóra érett - /Egy herceg, egy király: szívük egy lázban égett / Egy hölgyet ostromolt mind, és ki győzne más? / A rabló.” (Kardos László fordítása)



Más újszerűség: általánosan tőrrel vet véget életének esküjéhez híven Ernani, itt a rendező nem szokványos megoldást választ: mérget iszik a címszereplő – és Elvira is…



Nem kisebb az érdeme az operaelőadás megvalósítóinak, élő szereplőinek, akik láthatóan mindannyian felelősnek érezték magukat a jó felkészülésért és a feladathoz illő maradéktalan helytállásért. Pál Tamás az a karmester, akinek szuverén, zenei vezetőegyénisége, szakértelme, mélyen izzó lelkesedése megmutatkozik a zenekar fegyelmezett játékán, a zene és a színpadi történés egymást értő egységében, összehangoltságában. A tempók igen jók, jellemző erő, dinamikai és színárnyalás hiteles, és sikeres. A zenekari hangerő kihasználásában mértéktartó, de a finálékban és ahol a drámai cselekmény megkívánja: grandiózus is.



Toronykőy Attila rendezése, mint utaltam rá, a képi formában való kifejezés szellemében fogant, annak jegyében állította színpadra az operát. Látványosak a tömegjelenetek, igen jók az állóképek.



A címszerepen László Boldizsár a szerep követelményeinek megfelelő adottságok legfontosabb elemeinek birtokában van; nem annyira drámaibb-elementárisabb temperamentumával, hanem inkább erőteljes, szárnyaló tenorjával, érzelmileg átfűtött, mozgásában természetes játékával ideális Ernani volt



 Elvirát  a szegediek utóbbi években folyamatosan foglalkoztatott fiatal moldovai szopránja, Nadia Cerchez  személyesítette meg. (2014-ben Lady Macbeth szerepében mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban. 2015-ben ugyanitt Toscát énekelt, majd 2016-ban Leonorát Verdi Trubadúrjában; 2015-ben Szegeden Dömötör-díjat kapott).  Hajlékonyan, minőségileg árnyaltan, és elfogadható szinten formálta meg hálás, de nem könnyű szerepét. Csillogó magas szopránja jól győzte az énektechnikailag is jelentős követelményeket. Kellemes  megjelenése hitelessé teszi a három főrangú férfi halálos versengését Elvira szerelméért.



Don Carlos spanyol király szerepében Kelemen Zoltánt hallhattuk. Fellépésének, gesztusainak határozottsága, nagy színpadi gyakorlata, jó szövegmondása kiváló énekes-alakítással párosul: megjelenése, mozgásának kimértsége királyian mértéktartó, arcjátékban, hangban kifejezésteljes. Meg kell jegyezni, hogy amúgy magvas bariton hangja még az eléggé kényelmetlen, magas hangfekvésben is imponáló biztonsággal és biztosan szólal meg – erre példa az Elvirával való kettőse a II. felvonásban, még inkább  a III. felvonás nagy, drámai hatású áriája, melynek végén kitartott magas baritonhangja után elementáris erővel csattant fel – az előadás alatt először – a jogos tapsorkán!;  és feltétlenül idekívánkozik, megemlítésre méltó a III. felvonás említett koronázási jelenete; Winkler Gábor operakönyvéből veszem kölcsönbe szavait, mert nála hűbben, pontosabban nem tudnám visszaadni azt, amit éreztem a hatalmas tabló hallgatása közben: Don Carlosnak a jelenetet lezáró áriája, majd a finálé szeptettje, ahol az ária hárfakísérettel felhangzó bensőséges dallama a teljes színpadi együttes és a zenekari tutti eksztázisszerű megszólalásába, az emelkedettség és az öröm egyfajta himnuszszerű hangzásába megy át – ez az opera drámai tetőpontja!  Kelemen Zoltán elsőrangú tolmácsolása kellett ahhoz, hogy ez a jelenet hasson és belőlem feltörjön a katarzis élménye…



Don Ruy Gomez De Silva szerepében Cseh Antal mind hangban, mind játékban bevált. Méltóságteljes, büszke férfi, megjelenésében, mozdulataiban is imponáló spanyol grand. Később, engesztelhetetlen gyűlöletében félelmetes ellenfél. Az első áriája megszólalásakor még talán basszusának ereje kívánni valót hagyott maga után, ám azt követő énekelnivalóit egészen a zárójelenet végéig, a szituációhoz hűen, meggyőzően oldotta meg. Hozzáteszem, a maszkmestere talán „túl is jó” munkát végzett: túlságosan is idősre sikerült a maszk, ám ezt szerepfelfogása alakításában, mozgásában, gesztusaiban eléggé alátámasztotta. Ennyit a főszerepeket alakító négy kiválóságról.



Az Énekkar remekül helytállt, nagyszerűen szólt a jeleneteiben, az együttesekben – a hangzás akkor volt igazán domináns, mikor  a díszlet alkóvjukból kilépve előrejöttek a színpadon.  A Tánckar pedig tetszetős koreográfiájával, elevenmozgású táncaival színt vitt a különben baljós kicsengésű,  komor történetbe.



Összefoglalva az eddigieket: a Szegedi Nemzeti Színház az Ernaninak, Verdi e korai operájának műsorra tűzésével jelentős lépést tett a Verdi-életmű saját, minél teljesebb megismertetése felé. A kitűnő jelmezek, díszletek, a művészi produkció színvonala, bizonyára hozzájárulnak a színház közönségbázisának további szélesítéséhez. 





Az Ernanit az Erkel Színház közönsége nagy tetszéssel fogadta. Sok nyíltszíni taps csattant fel és a művészeket sokszor szólítottuk a függöny elé.



Szívesen venném, ha egy ilyen kiállításban, mint ami a szegedieké most, a mi Operaházunk/Erkel Színházunk is a színpadra állítaná Verdinek a Rigolettót megelőző eme remekét. 


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42682018-05-17 11:25:59

  • Szabad Ifjúság, 1956. május 31.



Muzsikáló találkozás Bratislavában



(Kiküldött munkatársunktól.)



 Suhan velünk az elegáns autóbusz a csehszlovák határ felé s benne áll a vigalom. Röppennek az élcek, csipkelődések, tréfák, s nyomukban burjánzik a kacagás. Jókedvűek az utasok, az Állami Operaház fiataljai, s erre minden okuk megvan. Hiszen jó munkájuk jutalmául viszi a DISZ-szervezet legjobbjait — baráti látogatásra a Bratislavai Opera fiataljaihoz.



Nagy az ováció, mikor a távolból, egyszerre csak feltűnik a bratislavai vár jellegzetes négyszöge. Megérkezés után a magánénekesek, az énekkar, zenekar, balett, vagy a műszakiak képviselőinek — egyszóval mindenkinek — egy az akarata; ismerkedni a várossal. Még hozzá lázas tempóban.



Mindannyian felmegyünk a várba, utána, aki még bírja szusszal, megnézi a szép, gótikus koronázó templomot, királyaink koronázásainak néma tanúját; Bartók Béla iskoláját, a város nevezetességeit: az egyéves jubileumát ünneplő új, modem drámai színházat. Óriási színpad, kényelmes nézőtér, modern öltözők, elegáns büfé-társalgók.



S este jön az igazi: ismerkedés az Operával. A Jánosikról szóló opera utolsó jeleneteiben már tűkön ülünk — jó és szép minden, de már türelmetlenül várják fiataljaink a pillanatot, amikor kezet szoríthatnak csehszlovák kollégáikkal.

Előadás után sor kerül erre is. A klubban várnak ránk forróhangú üdvözletekkel, apró figyelmességekkel, finom vacsorával. S milyen kedvesek! — maguk a fiatalok szolgálnak fel. Asztalbontás után aztán megkezdődik az áhított eszmecsere. Énekeseink: Házy Erzsi, Bencze Judit, Cserhát Zsuzsa hamarosan ráakadnak kollégáikra.



— Balett, balett! — röpköd a levegőben a sürgető felhívás s néhány pillanat múlva Csinády Dórát, Róna Viktort, Balogh Gusztit nagy kör veszi körül. Magyarul, németül, oroszul folyik a társalgás. Dvorsky Feri, ez a hirtelenszőke balettes, aki önként vállalta csoportunk kalauzolását, szemfülesen hol itt, hol ott bukkan fel, hogy ha szükség van rá, nyelvismeretével tovább gombolyítsa a beszélgetés megakadt fonalát. A zongorához is jut zenész, hol magyar, hol szlovák s énekes önkéntes jelentkezési alapon. Lassan keringeni kezdenek a párok a zsongó asztaloknál, kedvderítő italok és párolgó fekete mellett egyre jobban összemelegszenek a szívek. Hosszú, bensőséges beszélgetések, művészetről, tervekről, arról, hogy legközelebb Budapesten találkozunk. De addig is — serényen írogatják fel egymás címét — az ismerkedést levelek emeljék barátsággá.



Kedden már szabadabb a program. Van, aki a Don Juan próbájára kíváncsi, mások a Zeneakadémiát tekintik meg, vagy éppen bevásárolnak.

Az esti Pillangókisasszony-előadás hoz ismét össze bennünket. Nagyon tetszik mindnyájunknak a kedves, fiatal Anna Herningova a címszerepben. Sajnos, nem hallgathatjuk végig, indulunk haza.



A fáradhatatlan DISZ-titkár, Benczik Gyula, s hűséges segítőtársa, Mátyus Zsuzsa, akik önfeláldozóan vállalták ennek az útnak szervezését minden hivatalos és fárasztó adminisztrációjával együtt — sürgetik az indulást. Meg aztán ilyen zsúfolt másfél nap után fáradt is a társaság, így hát ismét suhanunk a holdfényes, csillagos éjszakában. A határállomáson kedves, mosolygós fiatal tiszt intézi el a hivatalos formaságokat s öt perc múlva már a mieinknél vagyunk.



Szeretnénk, ha a DISZ- szervezet sok ilyen kellemes találkozót rendezne még, amely közel hozza Operaházunk ifjúságát a szomszéd népek fiataljaihoz.”

 



/Kapusi Rózsa/



 


Birgit Nilsson • 332018-05-17 10:34:49

Ma 100 éve született Birgit Nilsson svéd drámai szoprán opera-énekesnő.



 (Västra Karup, 1918. május 17. – Bjärlöv, 2005. december 25.) 





 A Bartók Rádió ma délutáni "Hangversenykülönlegességek" adás-sorozatában Őrá emlékezik az alábbi koncertje hangfelvételének sugárzásával:



12:36 – 13.43



Birgit Nilsson ária- és dalestjehttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Zongorán közreműködik: John Wustman



1. Niccolo Piccinni: Alessandro nelle Indie, 

2. Franz Schubert: a) A végtelen, b) Az ifjú apáca, c) Feloldozás, 

3. Richard Strauss: a) Bölcsődal, b) Búzavirág, c) Kedves látomás, d) Ajánlás, 

4. Jean Sibelius: a) Őszi este, b) Säv, säv susa, 

5. Carl Nielsen: a) Den forste laerke, b) Aebleblomst, 

6. Wilhelm Stenhammar: a) Flickan Knyter i Johannenatten, b) Flickan kom, 

7. Adolf Wiklund: Silkesko over Gylden Laest, 

8. Erkki Melartin: a) Reggeli dal, b) Add nekem a szíved, 

9. Franz Schubert: Boldogság, 

10. Giacomo Puccini: Tosca - Tosca imája, 

11. Salvatore Marchesi: La Folletta, 

12. Frederick Loewe: My Fair Lady - Ma éjjel táncolnék,



 (New York, Lincoln Center, Philharmonic Hall, 1967. november 12.)​​​​​​​


Pitti Katalin • 8082018-05-17 10:23:02

A Dankó Rádió Túl az Óperencián c., imént véget ért adásában részleteket hallottunk más zeneszámok mellett 



 Kálmán Imre Marica grófnő című operettjéből.



Arról a keresztmetszet-stúdiófelvételről szólaltak meg dalok, amelynek CD-jét 1994-ben jelentette meg a Budapest Művészház Kft.



A felvételen az énekszámok előadói:

 



Pitti Katalin (Marica grófnő)



Berkes János (Péter/Taszilo). 



Oszvald Marika (Liza),



 GerdesitsFerenc (Zsupán),



 Kovács Brigitta (Manja) 



 Marik Péter (Dragomir).



A Budapesti Fesztivál Kórust (karig.: Mester Ágnes) és a Budapesti Filharmóniai Társaság (az Operaház) Zenekarát Makláry László vezényelte



 



Ezt a műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk az ismétlésben a Dankó Rádió hullámhosszán, vagy online a rádió internetes oldaláról.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27232018-05-17 10:19:29

A Dankó Rádió Túl az Óperencián c., imént véget ért adásában részleteket hallottunk Kálmán Imre Marica grófnő című operettjéből.



Arról a keresztmetszet-stúdiófelvételről szólaltak meg dalok, amelynek CD-jét 1994-ben jelentette meg a Budapest Művészház Kft.



A felvételen az énekszámok előadói:

 



Pitti Katalin (Marica grófnő)



Berkes János (Péter/Taszilo)



Oszvald Marika (Liza),



 GerdesitsFerenc (Zsupán),



 Kovács Brigitta (Manja



 Marik Péter (Dragomir).



A Budapesti Fesztivál Kórust (karig.: Mester Ágnes) és a Budapesti Filharmóniai Társaság (az Operaház) Zenekarát Makláry László vezényelte



A műsorban Zerkovitz Béla Csókos Asszony című operettjéből is bejátszásra került két dal  Igó Éva és Méhes László előadásában.



A „Túl az Óperenciáne heti kedves vendége, a veszprémi Petőfi Színház művésznője, Halas Adalaide önálló estjéről két „örökzöld” Edith Piaf-dal is felcsendült most.



Végül Kálmán Imre Cigányprímás című opererettjéből a keringő-egyveleget a Bécsi Szimfonikusok felvételéről hallottuk Robert Stolz vezényletével.



Ezt a műsort délután hat és hét óra között újra meghallgathatjuk az ismétlésben a Dankó Rádió hullámhosszán, vagy online a rádió internetes oldaláról.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42672018-05-16 17:34:19

  • Szabad Ifjúság, 1955. május 12.



„Aratás — májusban”



Művészektől senki sem kívánja, hogy szántsanak, vessenek, kapáljanak, beüljenek a traktor nyergébe — így akarván segíteni a mezőgazdaságot. A „Művészek a szocialista mezőgazdaságért“ mozgalom mégsem üres jelszó, hanem valóságos tény, úgy, amint itt következik.



Szombaton estefelé egy brigád gyülekezett az Operaház előtt. A gyülekezés nem volt egészen egyenletes: ki előbb, ki később érkezett, sőt akadt olyan is, akire hiába vártunk. Jogos a kérdés: vajon miféle „mezőgazdasági’’ brigádot tud kiállítani az Operaház? Nem is titkolózunk tovább: aratóbrigádot. Mert az Opera DISZ- bizottsága kifundálta, hogy a fent említett mozgalom keretében nem ugyan szántás-vetésre, hanem aratásra: sikeraratásra nagyszerű lehetőségek vannak. Hasonló gondolata támadt a fennállásának tízedik évfordulóját ünneplő Agrártudományi Egyetem diszistáinak is. A két gondolatáram a telefon segítségével összetalálkozott s ennek eredménye lett az a szombat esti hangverseny, amelynek alkalmával az Agráregyetem kultúrtermének tömött, sűrű közönség-tábláját teljesen „learatták’' az operai brigád tagjai. Hogy takarékosan bánjunk a hellyel, csak a nevüket írjuk ide, megjegyezvén, hogy Házy Erzsébet, Tamási Éva, Kovács Dénes, Ilosfalvy Róbert és Bántay Tivadar vagy VIT, vagy más nemzetközi zenei verseny „díjasai“, s László Margit, az Opera fiatal ösztöndíjasa alaposan kivették részüket az aratásból. Nem is szólva Kulka Jánosról, a zongorakísérőről, aki bravúrt bravúrra halmozott. Legyünk azonban tárgyilagosak: a brigád előtt a házigazdák, az Agráregyetem hallgatóinak énekkara is tett jónéhány kaszavágást a sikertáblában.

S mivel fiatal művészek nemcsak az Operában vannak és a mezőgazdaságban s nem az Agráregyetem a sikeraratás egyetlen területe, a magunk részéről ezzel a néhány sorral szeretnénk hozzájárulni az idei bőséges műélvezet- és sikerterméshez.

/K. L./


Történelem • 4792018-05-16 15:09:16

Az alábbi, több mint hat évtizede írt cikkben  foglaltakat elolvasva  - mai olvasatban egyfajta visszatekintés a múltba -,  ez mára történelem...



 




  • Szabad Ifjúság, 1956. július 29.



Ami nem látszik a reflektorfényben...

Mi bántja az Operaház fiatal művészeit?



Hónapok óta parázslik a vita zenekultúránk állapotáról, további sorsáról. Élvonalbeli művészek, karnagyok és zenepedagógusok, zeneszerzők és kulturális munkások hozzászólásaikban aggódva látják zenei életünk pangását, sőt, visszafejlődését. Egybehangzó vélemények szerint ez alól csak opera- és balettkultúránk a kivétel. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Operaházunk portáján nincsen semmi igazítani való.

Egész cikksorozatok telnének ki azokból a problémákból, amelyek az Opera életében fellelhetők, s amelyek megoldása elősegítené világhírű operakultúránk nagyobb ütemű fejlődését.



Az egyik probléma az Operaház fiataljainak művészi és anyagi helyzete, továbbfejlődési lehetősége. Azokra a fiatal művészekre gondolunk, akik ma már erősségei Operaházunknak, annál is inkább, mert a repertoár nagy részében nélkülözhetetlenek. Remsey Győző, Házy Erzsébet, Cserhát Zsuzsa, Réti József, Gáncs Edit, Szőnyi Olga, Aarika Anellí, Bencze Judit, Tamási Éva és a többiek, nemcsak hogy rendszeresen foglalkoztatott, de néha egyenesen túlterhelt fiatal énekesei az Operaháznak. A foglalkoztatás az alapja a művészek fejlődésének, de ha túlzásba viszik, gátja is.

Mégis, a fiatal művészek jelentős szakmai fejlődésének gátja nem ez, hanem elsősorban Operaházunk nem éppen rózsás anyagi helyzete.



Köztudomású, hogy Operaházunk a világ egyik legolcsóbb operája. Népművelési tárcánk igazán nem áldozott rá sokat. Az állami szubvenció körülbelül 38 százalékos, ugyanakkor népi demokratikus szomszédainknál a 70 százalékot is eléri. Egy bizonyos: az Operaházra fordított összeg nagyon kevés. Nem futja belőle új bemutatókra, csak felújításokra. Jelmezkészletük lassan, de biztosan pusztul, rablógazdálkodásszerűen évek óta toldozzák-foldozzák, alakítják a meglévőket. Nem ritka látvány, hogy szólótáncosainkon a színpadon szétszakad a ruha. S ami a fiatalokat a legközelebbről érinti: nem telik elég énektanárra és korrepetitorra, akik stúdiószerűen foglalkoznának velük. Nincs megfelelő próbaszínpad sem. Mindezek következtében a fiataloknak nagyon nehéz új szerepekbe beállani. Nincs kivel, s főleg nincs hol tanulni. Takarékossági okokból beszüntették a népszerű gördülő operát is (pedig milyen nagy igény van rá csak a Dunántúlon!) — s ez ismét új csapás a fiatalokra — mert színpadán éppen nekik nyílt alkalom „beénekelni“ a nagy szerepeket.



Az Opera anyagi helyzetéből következnek a művészeik anyagi nehézségei is, amitől — sajnos — megint csak elválaszthatatlan művészi fejlődésük. Egy művészfiatalnak sok, a hivatásával járó kiadása van. Költenie kell énektanárra, korrepetitorra, gégeorvosra, speciális táplálkozásra, s a fellépésekhez megfelelő ruhára van szüksége, néha taxit kell igénybe vennie — ezért jóval költségesebb az életmódja, mint más értelmiségi fiataloké. A fizetés pedig ehhez az életmódhoz képest — rendkívül alacsony. Az említett fiatal művészek fizetése nem haladja meg — egy-két kivétellel — a 2000 forintot, sőt néha még a másfél ezret sem éri el. Szomorú, de van olyan tehetséges VIT-díjas énekesünk, akinek fizetéséből még arra sem telik, hogy családjával minden nap ebédeljen. Világos, hogy ilyen anyagi ellátottság sem megfelelő életszínvonalukat, sem művészi fejlődésüket nem tudja biztosítani. Nem lehet rajta csodálkozni, ha közöttük „rossz a hangulat”. Utánanéztek, de személyes találkozókon is nem egyszer meggyőződtek arról, hogy a környező népi demokratikus országokban lényegesen magasabbak a művészfizetések.



S hogy próbálnak ezekből a fojtogató körülményekből kitörni? Úgy, hogy „haknival”,  azaz különböző külső fellépésekkel próbálnak pénzt szerezni. Hernád Ferenc, kitűnő fiatal klarinétos Svájcba utazik, egy népi zenekar tagjaként. Van olyan énekkari tag, aki esténként két nótát elénekel egy vendéglőben s kap érte 120 forintot. Olyan is akad, aki látja, hogy kevesebb és színvonaltalanabb munkával rendezettebb körülmények közé kerülhet — s végképp hátat fordít az Operaháznak. Rózsa Nándor több mint 10 évig énekelt a karban havi 1600 forintért s felmondott az Operának, mert közepes karénekesi képességeivel is havi 4—5 ezret keres a vendéglátóiparnál mint dalénekes. (Ott bezzeg van pénz!) De éppen a legigényesebb, legkomolyabb fiatal énekművészeknek még a „hakni” lehetősége sincs meg. A művészet prostituálásának érzik az ilyenfajta „fellépést”, — s nem tudnak megalkudni művészi önérzetükkel. Azon kívül a „hakni” után való lótás-futás elvonná őket a nagy szerepeikre való komoly felkészüléstől.



Ezekről a bajokról tud a Népművelési Minisztérium. De intézkedéseket a fiatalok hiába várnak, a minisztérium is tehetetlen — legfeljebb a bűvös jelszó a felelet: „nincs pénz”. Csakhogy ezt a fiatalok nem hiszik el. Meggyőződésük, hogy soha annyi pénzt nem fordítottak kultúrára Magyarországon, mint most. Csakhogy sok pénz szétfolyik haszontalanul, egyik-másik minisztérium, a MÉH, a különböző szervek kezén, s nem jut belőle elég a hivatásos művészet ápolására. Csak egyetlen példa: az elmúlt évadban a Begyűjtési Minisztériumnak 2 millió (!) forintja volt brigádműsorokra, amelyek a beadást nem teljesítő parasztokat voltak hivatva „lelkesíteni.“ S ezt el is költötték. Ugyanakkor az Opera alig tudta összekaparni a „Csodálatos mandarin“ bemutatásához szükséges, aránylag csekély összeget. A fiatal művészek úgy vélik, sokat lehetne változtatni a bajokon, ha a meglévő anyagi eszközöket jobban, meggondoltabban használnák fel. Valamit javítana a helyzeten az is, ha az Operában visszaállítanák a szerződés régi szokását, amely szerint, ha valaki visszaad egy szerepet, a fizetése is csökken, azé pedig, aki átveszi, emelkedik. S ez teljesen megfelelne a szocialista bérezés törvényeinek.



Hallatlanul nagy — véleményük szerint — az Opera adminisztrációja is, egész külön iroda. Köztudomású, hogy az Opera előadásainak nagy része előre elkel bérletben. Mire való akkor a nagy közönségszervezés? Ugyanakkor az operakedvelő közönség nem jut jegyhez az elővételi pénztárban. Miért van szükség újítási megbízottra, belső ellenőrökre?

A másik fájó kérdés ami állandóan foglalkoztatja az Operaház fiataljait — a külföldi utak kérdése. S ez megint szorosan összefügg művészi fejlődésükkel. Operaházunk, amely a felszabadulás előtt sokat szerepelt külföldön, hírt, becsületet szerezve a magyar zenekultúrának — 10 év óta egyetlenegyszer sem volt külföldi vendégszereplésen. A Szovjetunióban már csaknem minden népi demokratikus ország operája szerepelt, csak a mienk nem. Pedig nemzetközi vélemény szerint a budapesti a legszínvonalasabb. Sok itt a jogos sérelem. A prágai opera nemrég Berlinben viszonozta a Komische Oper vendégszereplését. A berliniek négy évvel ezelőtt jártak nálunk is, de mi máig se adtuk vissza a látogatást. Fáj ez is. A fiatalok közönyt, merevséget  és megnemértést éreznek felsőbb irányító szerveiktől, amelyeknek vezetői a fehér hollónál is ritkább vendégek Operaházunkban. Úgy érzik, ők mostohagyerekek. Sajnos, a tények valóban azt mutatják, hogy nekik van igazuk. Itt van például a genovai balettfesztivál — amelyre az Operaház balettkara kapta a meghívást. S ki vett részt? Az Állami Népi Együttes.



Számtalan ilyen esetet tudnak felsorolni, olyat is, amely az egész operát, vagy csak személyeket érint. A Bartók- év alkalmából a párizsi Opera meghívta a miénket Bartók A kékszakállú herceg vára című művének bemutatására. Németh Annát a bécsi rádió hívta meg 4—5 fellépésre. Ismeretlen okokból egyiket sem engedélyezték. Jelenleg három operaénekes van külföldön, de egyik sem operaénekesi minőségben. Domahidy László cigányzenekarral tartózkodik Kínában, Gencsy Sári és Vásárhelyi Endre esztrádegyüttessel a Szovjetunióban.



Joggal kérdezik a fiatal művészek: rosszabbak ők, mint a sportolók? Miért nyílik meg könnyebben a zseb, ha sportra kell a pénz? Hiszen ahány fiatal művész kijut külföldre, elismeréssel tér haza. Elég, ha megemlítjük a Pauk-vonósnégyest, amely — szatírába illő — egyetlen koncertlehetőséget sem kapott itthon, a belgiumi nemzetközi versenyen pedig az elsők között volt... Vagy Kovács Dénest, aki kölcsönhegedűvel ment Londonba, s első díjjal tért haza! A külföldi utak fiatal művésznek nélkülözhetetlenek. Így tud fejlődni, tanulni, így kerüli el a provincializmust. Különösen Olaszországba vágyakoznak, az énektanítás klasszikus hazájába. Operakultúránk legnagyobb képviselői ott tanultak énekelni, s évente eljártak oda. Ez hozzátartozott énekhangjuk továbbképzéséhez. A mostani tehetséges fiatal énekesgárdának még az a lehetősége sincs meg, hogy — ösztöndíjjal vagy anélkül — Olaszországban az alapokat megszerezze.



Zenei életünk gyökeres megjavításánál feltétlenül figyelembe kell venni a pályán működő tehetséges utánpótlás e kérelmeit. Nem lehet normalizálni zenei életünket anélkül, hogy meg ne oldjuk énekes utánpótlásunk problémáit. Rendezni kell anyagi viszonyaikat, s ezzel — valamint külföldi vendégszereplésekkel, tanulmányutakkal és ösztöndíjakkal — lehetőséget kell adni nekik művészi színvonaluk emelésére. Csak így lehetnek méltó továbbfolytatói világhírű operakultúránknak.



/Kapusi Rózsa


Kedvenc magyar operaelőadók • 10832018-05-16 11:38:53

Ma négy éve hagyott itt minket Andor Éva operaénekes, főiskolai tanár



 (Budapest, 1939. december 15. – 2014. május 16.)





Népszava, 1986. október21.



LÁTOGATÓBAN SZOT-DÍJASOKNÁL



ANDOR ÉVA operaénekes



Film Színház Muzsika: A hét portréja Andor Éváról (a Liszt-díj átvétele alkalmából):



„Az első riportot 1955-ben írtam róla. Akkor a Vendel utcai tanítóképző első osztályának volt a növendéke, s a csodálatos Andor Ilona Kodály-kórusában énekelt... Prácser Éva két hosszú szőke hajfonata csak úgy világít az énekkarban. Szép hangja akkora terjedelmű, hogy nemcsak szopránt énekel, hanem mezzót meg altot is ... Prácser Évából főiskolás korában lett Andor Éva: ez a név jobban csengett a színpadon, s még szorosabbra fűzte a kapcsolatot az annyira szeretett és tisztelt Andor Ilonával.” (Gách Marianne)



Ez a névváltoztatás lett Andor Éva talán első úgynevezett művészi sztorija. Minden róla szóló interjú így kezdődött akkoriban. Kellett is ez a sztori az azonosítás végett, hiszen — mint láthatjuk — jó korán indult a pálya felé, szakmai körökben ismert volt már az a „szőke hajfonatú” kislány, aki úgy akart másként a Nagy Színpadra lépni, hogy az út visszafelé később is járható legyen. Ugyanakkor a legjobb amerikai sztárcsinálók sem találhattak volna ki jobb kezdősztorit egy kezdő sztár számára: megható és tiszteletre méltó gesztust, amely igazán stílusos egy lírai szoprán esetében, aki később majd Butterfly lesz és Mimi lesz, és Görög Ilona, Manon, Euridike, Ophélia ... aztán persze Mozart bűbájos Paminája... Két zseniális szerző írta szerepeit: Mozart és Puccini.



Igen, én nagyon szerencsés voltam. Mert a legjobb zenei nevelőanya kezébe kerültem. Andor Ilona csodalény volt, csodatanár, csodálatos művész. Gyerekként elindulni ilyen ember segítségével, felmérhetetlen előny. Zenében éltem, amely olyan volt számomra, mint a levegő, amit belélegzek. Úgy tanulok, hogy az nem tanulás, hanem csupa öröm. Fantasztikus. Ha minden gyerek ilyen tanárral találkozna, azt hiszem, még sokkal több tehetség bontakozhatna ki. Pedig hát így is, a főiskolán olyan tanítványaim vannak, olyan hangok, olyan tehetségek, hogy az káprázatos! Nem tudom, mi lesz itt néhány év múlva, amikor azt látom, hogy mennyire nem tudunk gazdálkodni a tehetségekkel ... Igen, én nagyon szerencsés voltam.





Új Tükör (1983. dec.): Erzsébet arcai:



„Éppen húsz éve történt, szezonkezdéskor. Zenekari ülőpróbát tartottak az Operaházban. Már mindenki elfoglalta a helyét... még egy perc és belép a karmester. S akkor a magánénekesek sorából feláll egy ismeretlen szőke kislány, megilletődötten körbenéz és csengő hangon azt mondja: Tisztelt művésznők és művész urak, nagy kitüntetés számomra, hogy mától fogva önök között, az ország legkiválóbb muzsikusaival együtt dolgozhatok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Andor Évának hívnak. Megtapsolták. S ezzel megkezdődött ragyogóan felívelő operai pályafutása.” (Kerényi Mária)



És nagyon jó szerepeket kaptam. Méghozzá nem azonnal főszerepeket, ami nagyon fontos, mert meg kell szokni a színpadot, a kollégákat, a légkört, egyáltalán fokozatosan kell eljutni a csúcsig. Lehetnek ugyan rendkívüli tehetségek, akiknek joguk van berobbanni üstökösként, de még náluk is meg szokta bosszulni magát a hirtelen nagy feladat. Szerencsésebb érni hagyni a művészt, különösen a mi szakmánkban. Az énekesnőnek be kell érnie, különben tönkremegy. Ha egy kezdőre, mert jól megold valamit, azonnal rámondják, hogy zseniális, akkor hova tud tovább fejlődni? Ha egyszer zseninek nevezték, utána már csak azt akarja hallani, nem? Különben ma világjelenség, hogy csak fiatal énekesnők az énekesnők. Harminc fölött már szóba sem állnak az emberrel. Ebből pedig rettenetes tragédiák szoktak következni. Ha egy hanggal hazardíroznak, akkor az a hang elvész. Nem lehet nagyobb súlyokat cipelni, mint amekkorát elbír az ember.

— Ellenkező esetben?

— Az énekesnőnek magának kell tudnia, mire képes. Lennie kell benne annyi önismeretnek, hogy nem vállal el a hangi adottságait meghaladó feladatokat. Ügy kell énekelni, mintha könnyedén pingpongozna. Abban az esetben a hang erősödik, izmosodik, fényesedik — ahogy az élet az embert pofozza, vagy éppen szépségekkel megáldja — érzelemdúsabb lesz, de ez harmincadik életéve előtt ritkán következik be. Ez biológiai törvényszerűség, amelyet ma egyszerűen elvetnek. A kezdő énekes tehát kénytelen sietni, mindent elénekelni, iszonyatosan megerőltető feladatokat elvállalni, és azután idő előtt tönkremegy. Amikor én az Operába kerültem olyan „nagy vadak” énekeltek még főszerepeket, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Orosz Júlia, akik akkor már bizony a hatvanadik életévük felé jártak. Egy színház különben sem lehet meg a középgeneráció nélkül. Az Operában volt olyan hét, hogy négy előadás maradt el.

— Emlékszem, voltak évek, amikor két Pillangókisasszony volt összesen az Operában. Ma hány van?

— Ma? Hat, vagy hét. És — ezt add össze! — elmaradt Pillangókisasszony-előadás, mert egy címszereplő sem vállalta az éneklést. Ilyen azért még nem volt. Meg az sem volt, hogy az elmúlt két-három évben annyi előadás maradt el, amennyi az Operaház fennállása óta soha.

Én még az aranykor utolsó éveit élhettem át ennél a színháznál és megtanulhattam, hogy a legszuverénebb egyéniségek milyen alázattal szolgálták a társulatot. Nem tudom, bennünk még az volt, hogy menteni az előadást. Hogy előadásnak muszáj lennie. Ha betegen, ha rokkantan, de ki kell állni a színpadra. Most ez nincs. Ez valami súlyos erkölcsi lazulás, nem?

Egy előadás elmaradása Gyurkovics Mária, Székely Mihály idejében egyenlő volt a katasztrófával. Négy énekesnő van most a Cosi van tuttere, és a napokban az előadás mégis elmaradt. Hogy lehet ezt megérteni? Bizonyára lesznek majd színháztörténészek, akik később kiderítik, hogy ez a hanyatló korszak hogyan, miként következett be. A probléma etikai oldalával is foglalkozniuk kell. A szinte elképesztő értékeltolódások, a tehetségek elfecsérlése óhatatlanul' megbosszulja magát: a színház nem az életünk egyetlen biztos színtere, hanem olyan munkahely, amelyen legjobb hamar túllenni, s ez a művészetben katasztrofális. Mindehhez hozzájárul, hogy rengeteg a valóban káprázatos tehetség, akik — bebizonyosodott — kiválóan megállják helyüket a világban súlyos dollárokért is. A Magyar Állami Operaházban pedig az átlagfizetés nem több nyolcezer forintnál. Az más kérdés, hogy egy igazi művész, aki úgy dönt, hogy itthon marad, énekeljen forintért is, kevés forintért is, vagy csak azért, hogy énekelhessen, mondjuk, becsvágyból, de ha ezt megteszi, akkor különösen becsüljük meg.





„Figyeltük, merre visz az útja — talán Desdemona, Tatjana, a Boccanegra Ame- liája — ám Andor Éva egyszercsak eltűnt a szemünk elől. Volt olyan szezonja, amelyben mindössze négy előadásra tűzték ki, holott repertoárja mintegy félszáz szerep.” (Új Tükör: Kerényi Mária)



Az utolsó nyolc év. Iszonyú volt. Hogy nem bolondultam meg? Nem is értem. Ástam, kapáltam, gyomláltam, halálos fizikai fáradtsággal este ágyba dőltem és jól aludtam. így sikerült átélnem.

— És ilyenkor nem lehet szervezni valamit?

— Nahát, ezt nem tanultam meg. Ez a szerencse hátránya. Hogy azt sem tudom még ma sem, hova, kihez kell menni egy dalest megrendezéséért ... nem tudom, képtelen vagyok rá. Várok. Valakinek majd csak eszébe jutok. Persze, az igazság mégiscsak az, hogy a Filharmónia elég sok vidéki koncerttel keresett meg, oratóriumokban működtem közre. (A Ferencsik János vezényelte Liszt-emlékkoncerten Szent Erzsébetet énekelte lenyűgözően.) Szóval azért volt munkám, de az Operaház ... megkérdeztem a direktoromat, miért nem jutok színpadhoz, azt mondta kedves mosollyal: nem tudom Éva, valahogy nem jutottál eszembe. Hát erre mit lehet mondani ?

Hát persze azt lehet mondani — ha ez érv egyáltalán a szakmában —, hogy kérem, AndorÉva énekelt külföldön Geddával, Tito Gobbival, vezényelte Claudio Abbado, Doráti Antal, Lovro von Matacic — valamint nem kisebbek magyar partnerei sem: Ferencsik János, Melis György, Réti József és a többiek. Dehát érvek helyett szerepek kellenek egy énekesnőnek! Mert amúgyis ki van szolgáltatva egy természeti tüneménynek, amely törékeny, amely addig él, amíg használják, amely a legkedvezőbb körülmények között a legszebb (— ha ideges vagy, ugye, megszólalni sem bírsz, kapkodod a levegőt, hát akkor képzeld el, milyen rossz idegállapotban énekelni!), amely előbb múlhat el, mint maga az élet, amely azonban mégis akkora hatalom, hogy maga köré szervezi az élet legalapvetőbb közegét, a boldogságot és a boldogtalanságot. Lerobbant, kiégett, tönkrement lelkiállapotban nem lehet művészetet teremteni. Egy szerűen nem szólal meg a hang.

— Most Szokolay Sándor Ecce Homo című operájának egyik szerepét tanulom Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia című művéből írta Szokolay az operát. Huszonöten vagyunk a szereposztásban — én már két Szokolay-operában énekeltem, úgy gondolom, kötelességem is részt venni ebben a Vérnász és a Hamlet után. Nagy munka, sokat kell rajta dolgozni, de remélem, hogy január 25-e, a premier, siker lesz.



Kovács Júlia


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7052018-05-16 11:33:06

Ma négy éve hagyott itt minket Andor Éva operaénekes, főiskolai tanár



 (Budapest, 1939. december 15. – 2014. május 16.)





 



Népszava, 1986. október21.



LÁTOGATÓBAN SZOT-DÍJASOKNÁL



ANDOR ÉVA operaénekes



Film Színház Muzsika: A hét portréja Andor Éváról (a Liszt-díj átvétele alkalmából):



„Az első riportot 1955-ben írtam róla. Akkor a Vendel utcai tanítóképző első osztályának volt a növendéke, s a csodálatos Andor Ilona Kodály-kórusában énekelt... Prácser Éva két hosszú szőke hajfonata csak úgy világít az énekkarban. Szép hangja akkora terjedelmű, hogy nemcsak szopránt énekel, hanem mezzót meg altot is ... Prácser Évából főiskolás korában lett Andor Éva: ez a név jobban csengett a színpadon, s még szorosabbra fűzte a kapcsolatot az annyira szeretett és tisztelt Andor Ilonával.” (Gách Marianne)



Ez a névváltoztatás lett Andor Éva talán első úgynevezett művészi sztorija. Minden róla szóló interjú így kezdődött akkoriban. Kellett is ez a sztori az azonosítás végett, hiszen — mint láthatjuk — jó korán indult a pálya felé, szakmai körökben ismert volt már az a „szőke hajfonatú” kislány, aki úgy akart másként a Nagy Színpadra lépni, hogy az út visszafelé később is járható legyen. Ugyanakkor a legjobb amerikai sztárcsinálók sem találhattak volna ki jobb kezdősztorit egy kezdő sztár számára: megható és tiszteletre méltó gesztust, amely igazán stílusos egy lírai szoprán esetében, aki később majd Butterfly lesz és Mimi lesz, és Görög Ilona, Manon, Euridike, Ophélia ... aztán persze Mozart bűbájos Paminája… Két zseniális szerző írta szerepeit: Mozart és Puccini.



Igen, én nagyon szerencsés voltam. Mert a legjobb zenei nevelőanya kezébe kerültem. Andor Ilona csodalény volt, csodatanár, csodálatos művész. Gyerekként elindulni ilyen ember segítségével, felmérhetetlen előny. Zenében éltem, amely olyan volt számomra, mint a levegő, amit belélegzek. Úgy tanulok, hogy az nem tanulás, hanem csupa öröm. Fantasztikus. Ha minden gyerek ilyen tanárral találkozna, azt hiszem, még sokkal több tehetség bontakozhatna ki. Pedig hát így is, a főiskolán olyan tanítványaim vannak, olyan hangok, olyan tehetségek, hogy az káprázatos! Nem tudom, mi lesz itt néhány év múlva, amikor azt látom, hogy mennyire nem tudunk gazdálkodni a tehetségekkel ... Igen, én nagyon szerencsés voltam.





Új Tükör (1983. dec.): Erzsébet arcai:



„Éppen húsz éve történt, szezonkezdéskor. Zenekari ülőpróbát tartottak az Operaházban. Már mindenki elfoglalta a helyét... még egy perc és belép a karmester. S akkor a magánénekesek sorából feláll egy ismeretlen szőke kislány, megilletődötten körbenéz és csengő hangon azt mondja: Tisztelt művésznők és művész urak, nagy kitüntetés számomra, hogy mától fogva önök között, az ország legkiválóbb muzsikusaival együtt dolgozhatok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Andor Évának hívnak. Megtapsolták. S ezzel megkezdődött ragyogóan felívelő operai pályafutása.” (Kerényi Mária)



És nagyon jó szerepeket kaptam. Méghozzá nem azonnal főszerepeket, ami nagyon fontos, mert meg kell szokni a színpadot, a kollégákat, a légkört, egyáltalán fokozatosan kell eljutni a csúcsig. Lehetnek ugyan rendkívüli tehetségek, akiknek joguk van berobbanni üstökösként, de még náluk is meg szokta bosszulni magát a hirtelen nagy feladat. Szerencsésebb érni hagyni a művészt, különösen a mi szakmánkban. Az énekesnőnek be kell érnie, különben tönkremegy. Ha egy kezdőre, mert jól megold valamit, azonnal rámondják, hogy zseniális, akkor hova tud tovább fejlődni? Ha egyszer zseninek nevezték, utána már csak azt akarja hallani, nem? Különben ma világjelenség, hogy csak fiatal énekesnők az énekesnők. Harminc fölött már szóba sem állnak az emberrel. Ebből pedig rettenetes tragédiák szoktak következni. Ha egy hanggal hazardíroznak, akkor az a hang elvész. Nem lehet nagyobb súlyokat cipelni, mint amekkorát elbír az ember.

— Ellenkező esetben?

— Az énekesnőnek magának kell tudnia, mire képes. Lennie kell benne annyi önismeretnek, hogy nem vállal el a hangi adottságait meghaladó feladatokat. Ügy kell énekelni, mintha könnyedén pingpongozna. Abban az esetben a hang erősödik, izmosodik, fényesedik — ahogy az élet az embert pofozza, vagy éppen szépségekkel megáldja — érzelemdúsabb lesz, de ez harmincadik életéve előtt ritkán következik be. Ez biológiai törvényszerűség, amelyet ma egyszerűen elvetnek. A kezdő énekes tehát kénytelen sietni, mindent elénekelni, iszonyatosan megerőltető feladatokat elvállalni, és azután idő előtt tönkremegy. Amikor én az Operába kerültem olyan „nagy vadak” énekeltek még főszerepeket, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Orosz Júlia, akik akkor már bizony a hatvanadik életévük felé jártak. Egy színház különben sem lehet meg a középgeneráció nélkül. Az Operában volt olyan hét, hogy négy előadás maradt el.

— Emlékszem, voltak évek, amikor két Pillangókisasszony volt összesen az Operában. Ma hány van?

— Ma? Hat, vagy hét. És — ezt add össze! — elmaradt Pillangókisasszony-előadás, mert egy címszereplő sem vállalta az éneklést. Ilyen azért még nem volt. Meg az sem volt, hogy az elmúlt két-három évben annyi előadás maradt el, amennyi az Operaház fennállása óta soha.

Én még az aranykor utolsó éveit élhettem át ennél a színháznál és megtanulhattam, hogy a legszuverénebb egyéniségek milyen alázattal szolgálták a társulatot. Nem tudom, bennünk még az volt, hogy menteni az előadást. Hogy előadásnak muszáj lennie. Ha betegen, ha rokkantan, de ki kell állni a színpadra. Most ez nincs. Ez valami súlyos erkölcsi lazulás, nem?

Egy előadás elmaradása Gyurkovics Mária, Székely Mihály idejében egyenlő volt a katasztrófával. Négy énekesnő van most a Cosi van tuttere, és a napokban az előadás mégis elmaradt. Hogy lehet ezt megérteni? Bizonyára lesznek majd színháztörténészek, akik később kiderítik, hogy ez a hanyatló korszak hogyan, miként következett be. A probléma etikai oldalával is foglalkozniuk kell. A szinte elképesztő értékeltolódások, a tehetségek elfecsérlése óhatatlanul' megbosszulja magát: a színház nem az életünk egyetlen biztos színtere, hanem olyan munkahely, amelyen legjobb hamar túllenni, s ez a művészetben katasztrofális. Mindehhez hozzájárul, hogy rengeteg a valóban káprázatos tehetség, akik — bebizonyosodott — kiválóan megállják helyüket a világban súlyos dollárokért is. A Magyar Állami Operaházban pedig az átlagfizetés nem több nyolcezer forintnál. Az más kérdés, hogy egy igazi művész, aki úgy dönt, hogy itthon marad, énekeljen forintért is, kevés forintért is, vagy csak azért, hogy énekelhessen, mondjuk, becsvágyból, de ha ezt megteszi, akkor különösen becsüljük meg.





„Figyeltük, merre visz az útja — talán Desdemona, Tatjana, a Boccanegra Ame- liája — ám Andor Éva egyszercsak eltűnt a szemünk elől. Volt olyan szezonja, amelyben mindössze négy előadásra tűzték ki, holott repertoárja mintegy félszáz szerep.” (Új Tükör: Kerényi Mária)



Az utolsó nyolc év. Iszonyú volt. Hogy nem bolondultam meg? Nem is értem. Ástam, kapáltam, gyomláltam, halálos fizikai fáradtsággal este ágyba dőltem és jól aludtam. így sikerült átélnem.

— És ilyenkor nem lehet szervezni valamit?

— Nahát, ezt nem tanultam meg. Ez a szerencse hátránya. Hogy azt sem tudom még ma sem, hova, kihez kell menni egy dalest megrendezéséért ... nem tudom, képtelen vagyok rá. Várok. Valakinek majd csak eszébe jutok. Persze, az igazság mégiscsak az, hogy a Filharmónia elég sok vidéki koncerttel keresett meg, oratóriumokban működtem közre. (A Ferencsik János vezényelte Liszt-emlékkoncerten Szent Erzsébetet énekelte lenyűgözően.) Szóval azért volt munkám, de az Operaház ... megkérdeztem a direktoromat, miért nem jutok színpadhoz, azt mondta kedves mosollyal: nem tudom Éva, valahogy nem jutottál eszembe. Hát erre mit lehet mondani ?

Hát persze azt lehet mondani — ha ez érv egyáltalán a szakmában —, hogy kérem, AndorÉva énekelt külföldön Geddával, Tito Gobbival, vezényelte Claudio Abbado, Doráti Antal, Lovro von Matacic — valamint nem kisebbek magyar partnerei sem: Ferencsik János, Melis György, Réti József és a többiek. Dehát érvek helyett szerepek kellenek egy énekesnőnek! Mert amúgyis ki van szolgáltatva egy természeti tüneménynek, amely törékeny, amely addig él, amíg használják, amely a legkedvezőbb körülmények között a legszebb (— ha ideges vagy, ugye, megszólalni sem bírsz, kapkodod a levegőt, hát akkor képzeld el, milyen rossz idegállapotban énekelni!), amely előbb múlhat el, mint maga az élet, amely azonban mégis akkora hatalom, hogy maga köré szervezi az élet legalapvetőbb közegét, a boldogságot és a boldogtalanságot. Lerobbant, kiégett, tönkrement lelkiállapotban nem lehet művészetet teremteni. Egy szerűen nem szólal meg a hang.

— Most Szokolay Sándor Ecce Homo című operájának egyik szerepét tanulom Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia című művéből írta Szokolay az operát. Huszonöten vagyunk a szereposztásban — én már két Szokolay-operában énekeltem, úgy gondolom, kötelességem is részt venni ebben a Vérnász és a Hamlet után. Nagy munka, sokat kell rajta dolgozni, de remélem, hogy január 25-e, a premier, siker lesz.



Kovács Júlia



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27222018-05-16 10:25:34

A Dankó Rádió nemrég véget ért operettműsorában – „Túl az Óperencián” -  két operett rádiófelvételéről szólaltak meg szép részletek:



Jacques Offenbach: A szép Heléna



Heléna románca: „A szép Heléna, így neveznek…. Én nem vagyok könnyelmű léha, csak ellenállni oly nehéz, a bajkeverő Vénusz léha. Csalogatón szemembe néz, csalogatón, szemembe néz! / Oh, Vénusz, mondd, neked örömet ád, ha félre csúszik - a csúszik az erényes máz…(Sass Sylvia, km. az  MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András - „Bemutatjuk új operettfelvételeinket” – 1976. augusztus 16. Kossuth adó 20.25 - 21.05.)



A teljes operett Rádió Dalszínházának bemutatója:1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52



 Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara,  vezényel: Bródy Tamás



- Páris ítélete:„Nos, ifjú Paris, jól figyelj…/  Evoé! Egészen biztos, az ki győz a versenyen…(Réti József)



- Oresztész dala: „Taigetoszra, Taigetoszra, vesszen az ki irigy…”  (Bende Zsolt, km.  az MRT Énekkara 



- Királyok bevonulása, jelenet és együttes (Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor,  Melis György, Palócz László, Maleczky Oszkár, énekkar)



- A III. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Gombos Éva, Erdész Zsuzsa,  Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor,  Melis György, Palócz László, Maleczky Oszkár, Réti József,  énekkar)



 



Fényes Szabolcs – Békeffi István: Csintalan csillagok 



Az 1964 májusában a Fővárosi Operettszínházban bemutatott operettből kilenc évvel később teljes stúdiófelvétel készült a rádióban.



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1973. december 26., Kossuth Rádió, 19.00 – 21.40



Erről a felvételről hangzott el most néhány részlet Kalmár Magda, Oszvald Marika és Tímár Béla énekével, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András.



 



Karl Millöcker: A koldusdiák – az operett nyitányának dallamaival (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János - rádiófelvétel: 1964) fejeződött be a mai operettösszeállítás a Dankó Rádióban. 



A délelőtti műsor ismétlése ma 18 és 19 óra között kerül adásba.



 


Erkel Színház • 92622018-05-16 08:52:13

Primavera’ 18 Vendégelőadások fesztiválja az Erkel Színházban 2018. május 15 – 20.


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42662018-05-15 19:32:10

 




  • Film Színház Muzsika, 1973. március 31.



„Szombati jegyzetek” 



„déel” (Dalos László)





POPPEA. — Milyen áhítattal, milyen poézissal szólaltatta meg Erdélyi Miklós vezénylő pálcája a szezon második Monteverdi-előadását! A Poppea megkoronázása: ünnep a hétköznapokon (még ha vasárnapra esett is ezúttal!). A címszereplő Házy Erzsébet: szemkápráztató jelenség. Sólyom-Nagy Sándor, a beugró László Margit, Korondy György, Szirmay Márta, Ütő Endre csakugyan „monteverdiül” énekelnek; egy műfaj születésének öröme s a remekmű egyszerre érzik egységes stílusukból. Erre kellene ügyelnie Kasza Katalinnak és Karizs Bélának is; ők — ezen az estén — hangmennyiségben és -minőségben is a verizmushoz álltak közelebb, mint 1642-höz ...


Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? • 5372018-05-15 16:34:21

Alt, tenor és basszus/bariton hangfajba hirdet próbaéneklést a Magyar Állami Operaház.



A 2018. augusztus 1-től, illetve szeptember 1-től betölthető álláshelyekre május 29-én 10 órakor tartják a próbaéneklést az Operaház Jókai utcai próbatermében.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27212018-05-15 13:14:40

A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában elhangzott zenei részletek közül  kiemelem:



Lehár Ferenc –Alfred Maria Willner – Robert Bodanzky – Eugen Spiro: Éva



Az operett dalszövegét fordította Gábor Andor, rádióra átdolgozta Semsei Jenő és Szabó Miklós. A keretjátékot Romhányi József írta.



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23., Kossuth Rádió.



Km. az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András




  • Indulódal  (Korondy György és az MRT Énekkara)



„… Párizsi asszony, karcsú, könnyű, pompás! Szerelmi harcok, mint se mit lemondás. A régi édes, virágszemű, mind csupa báj és csupa derű.  Mindegy ha olcsó kis ruhában jár is, az anyag szép és megcsodálja Párizs. Párizsi asszony, csodás világ! Megszépül tőle ez a világ!   /- Ó, Szajna-parti flaszter! Ó, Szajna-parti lét, sosem felejtem azt el, mily boldog ott a nép! Más városok sötétek, akárhová is mész, a csók csak itt nem vétek, oly édes, mint a méz!...”




  • Pipsi és Dagobert kettőse (Németh Marika, Bende Zsolt)



 „- Csak nyugalom!  Itt semmi baj se lesz! Ez jóbarátom  biztos otthona…- Bár a szökés a premierem előtt. Jaj, Istenem,  jaj, Istenem, mit  félek annyira? - De miért remeg?  Pipszi, itt úgy élünk, mint két galamb, mely üdvösségre lelt. És azután… lesz pelyhes kicsi fészkünk, ott lesz az édenkert… - Bár sötét volt… Ön nem élt ezzel vissza.  - Pardon! De nem is bánta meg, hogy mégsem bújt el tőlem! – Most már csak az nagy teher, hogy mit gondol felőlem?  - Nem értem, mire gondol Ön!  Nekem csak egy a gondom. Figyeljen hát!  Hallgasson rám! A gondom is elmondom: /- Pipsi, kicsi drága, Pipszi, úgy imádom én magát! – E mámor bennem is csak őrületté változik ma át! – Úgy érzem, Ön a mindenem! Rendelkezzék énvelem!  Mert imádja … és hű szolgája, Dagobert!  - Mondja nekem: „Pipsi, drága, hogy  imádom én magát! E mámor bennem is csak őrületté változik ma át!”…  /…- Mert szándékom sosem hamis...  Egy félhomályos szeparé és egyedül mi ketten!  - De nem tehettünk semmi mást, nincsen semmi ebben. Ó kedves kis szeparé! Olyan volt, mint egy álom!...”



       •  Oktáv és Prunelles jelenete és hármas (Korondy György, Sólyom Nagy Sándor, Ambrus Mihály)



„- A sorsunk, hidd el! Ennyi minden. Ellene tenni nem lehet. A sorsra kell csak bízni mindent, az ember mást úgysem tehet! Főnökúr volnék, buta helyzet, nekem ez sosem imponált! De istenem, a sorsom ez lett, bár a szívem nem erre várt! /-Tessék belenézni, revideálni, aztán nevével szignálni! /- Ha valaki egy éve még azt mondja, dolgozz pajtikám! Én biztos azt felelem rá: hogy képzeled? Ez tréfa tán! És ugyebár, ez nem csoda, mert én nem dolgoztam soha. No persze, minek is, ha nem, hisz nekem ez oly idegen!/ /-Tessék belenézni, revideálni, aztán a nevével szignálni! /- Pardon! Ön Párizst ismeri! - Hát hogyne! Bocsánatot kérek. .- Az szép, az jó! Az isteni! - Hát biz’, ott szebb az élet!  …-  Ön nem hivatalnok, de cimborám! Nos, tudja új dalát is tán. Egy csacska dalocska, de kedvesen cseng, csendesebb a szíved. Ha dallama cseng, zeng a világ, és főleg a kedves…/- Kis pohár, csingilingilingili, jöjj, ne várj, csingilingilingili, miért oly boldog, szenvedély, egy pillanat és már véget ér…/- Hát, pajtás, jól vigyázz! Megárthat még a vágy… /- Boldogság, csingilingilingili, vágyom rád, csingilingilingili…”




  •  Éva és Pipsi vidám kettőse (Lehoczky Éva, Németh Marika):



„- A Párizs lánya sétatérre ér, valódi éden ott a sétatér! Kocsik, előkelő nők, kitudná jobban, körül a férfiszív e gyors ütemre dobban!/ - Ruhája sikkes és alakja fess, szemével egyre jobbra-balra les. Az ajka édes, és kacér ha szót se szól, de látni rajta ezt…/ - Mert kell hogy mind a férfi égjen, ha a férfi lánggal is de égjen…. de jobb, ha erre nem tekintsz, magunk között marad: ilyesmi nincs!/- Így él egy diszkrét nő, mindet csak sejtet, nem mutat ő, mert ami titkos, mindig izgató, ez a módszer ez megbízható. Szemedbe rejtett láz, sejtelmes arccal jól babonáz….” 



Mint érdekesség említem meg, hogy az elsőként felhangzott induló-dal az Éva 1965-ös keresztmetszet-felvételén Gábor Andor szövegével eredetileg mint induló-négyes csendül fel  Házy Erzsébet, Zentai Anna, Kishegyi Árpád és Udvardy Tibor, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara előadásában. A karmester: Bródy Tamás. Tehát itt négyen éneklik és nincs kórus!



Ezzel a szöveggel:



„ - Éjszaka találsz egy kedves nőt, tán csók is vár reád!..- Apró semmiség az élet, de élni így jó, így derül a lélek… - És mennyi ihlet!... - Ó mennyi szépség és mennyi báj! - Vagyont ér néha egy-egy hölgy ruhája! - Szegényes, máskor ámde mégis dáma! - Mindegy hogy hol jár, s mit vesz fel ő… -.Hiszen, az édes, párizsi nő… /- Ó, Szajna-parti flaszter, Ó, Szajna-parti fény, sosem felejtem azt el, mily boldog voltam én!...- Hát, Szajna-parti lányok, csak várjatok reám!… /-… Csábít a pezsgő s a félhomály…./ - Csak egy kis flört, mégis olyan édes… - a nő megszédül, bár talán erényes / - Örökké nem tart, mégis oly szép a rózsa, kár minden percért, jöjj, ne várj a csókra!…” 



 



A műsor  zárásaként a kínai baletszvit részletei szólaltak meg Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének rádiófelvételéről (az MRT Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli – 1971)



A délelőtti rádióadást - melyben még Aldobolyi Nagy György – Szenes Iván:  Charley nénje c.  zenés játékából két duettet énekel  Tolnay Klári és Páger Antal (a felvételen a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kamarazenekarát Aldobolyi Nagy György vezényli) – a délutáni ismétlésben meghallgathatjuk újra, 18 és 19 óra között. „Túl az Óperencián"


Fischer Ádám • 4942018-05-14 22:35:12

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9462018-05-14 22:33:54

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Verdi-felvételek • 5372018-05-14 22:33:32

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Moldován Stefánia • 452018-05-14 22:32:54

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Simándy József - az örök tenor • 5342018-05-14 22:32:18

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Komlóssy Erzsébet • 382018-05-14 22:31:40

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Miller Lajos • 582018-05-14 22:30:54

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Gregor József emléke • 1752018-05-14 22:29:59

1976. november 15.,  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: A trubadúr – hangversenyszerű előadás



Négyfelvonásos opera



Szövegét Salvatore Cammarano írta. Hevesi Sándor fordításának felhasználásával Lányi Viktor fordította.



Vezényel: Fischer Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Szereposztás:



Leonóra – Moldován Stefánia



Manrico – Simándy József



Luna gróf – Miller Lajos



Azucena – Komlóssy Erzsébet



Inez – Takács Klára



Ferrando – Gregor József



Ruiz, Hírnök – Horváth József



Öreg cigány – Póka Balázs


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27202018-05-14 10:54:28

Mától egész héten át Halas Adelaida  színművész-énekesnőt, a Veszprémi Petőfi Színház társulatának a tagját látja vendégül a Dankó Rádióban Nagy Ibolya, a Túl az Óperencián szerkesztő-műsorvezetője.



A délelőtti rádióadásban az alábbi operettekből hangzottak el részletek:



Kálmán Imre - Julius Brammer – Alfred Grünwald, Szenes Andor nyomán Szenes Iván fordítása: A montmartre-i ibolya



- Ninon dala: "Este tíz után, ha csillogó a lámpafény, csábító selyemruhám veszem fel én…/ Carambolina, Caramboletta…” (Kállay Bori)



Ábrahám Pál –Alfred Grünwald - Fritz Löhner-Beda, Heltai Jenő nyomán Romhányi József fordítása: Bál a Savoyban – dalok csendültek fel Ágoston Kati, Détár Enikő, Kállay Bori, Várkonyi Szilvia, Bozsó József, Peller Károly felvételeiről



Kálmán Imre – Julius Brammer – Alfred Grünwald, Harsányi Zsolt fordítása: Marica grófnő



-Marica belépője „Húzd, mint régen! Húzzad nékem, gyere ide, vén cigány!.../ De jó is lenne, szerelmes lenni, behúnyott szemmel bolondot tenni…” (Halas Adelaide)



 



Karl Zeller- Ludwig Held - Moritz West, Fischer Sándor fordítása: A madarász  



- Ádám dala, II. felv.: „Nagyapám húszéves volt, lombok között sütött a hold…. Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj! Újra szólj, el ne szállj! Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj! Hogyha hívlak, rám találj!..../ Nagyapám már hetven volt…” (Simándy József , km  az MRT énekkara és szimfonikus zenekara; vezényel: Sebestyén András - 1970. május 2., Kossuth Rádió, 13.11 – 13.34: „Simándy József legújabb operettfelvételeiből”)



- Postás Milka dala: „Viszem a postazsákot én…” (Petress Zsuzsa, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Polgár Tibor – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. november 28., Kossuth Rádió, 19.00- 21.35.)



- Hármas: „Hogyha látlak én…” (Kalmár Magda, Kónya Sándor, Réti József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. A rádiófelvétel bemutatója: – részletek először: 1973. január 4., Kossuth Rádió, 21.39 - 22.00; keresztmetszet először: 1973. január 30.  Kossuth Rádió, 19.25 – 20.23)



- A hercegnő belépője, I. felv., Rajna-keringő: „Dús vidék, napsugár, Rajna-táj, égi báj… (Csonka Zsuzsanna, km. a Sinfonica Hungarica)



 



A délutáni műsorismétlés időpontja: 18.04 – 19.00 óra


Verdi-felvételek • 5362018-05-14 09:01:52

1976. január 5.  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: Rigoletto – hangversenyszerű előadás



Háromfelvonásos opera



Szövegét Francesco Maria Piave írta. Blum Tamás fordította.



Vezényel: Medveczky Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Zenei rendező: Balassa Sándor



Az operát Abody Béla ismerteti.



Szereposztás:



Rigoletto – Sólyom-Nagy Sándor



Gilda, a leánya – Kalmár Magda



A mantuai herceg – Korondy György



Sparafucile – Kováts Kolos



Maddalena, a nővére – Budai Lívia



Monterone – Jánosi Péter



Marullo – M. Nagy Miklós



Borsa – Róka István



Ceprano gróf és Porkoláb – Polgár László



Ceprano grófné, Giovanna, Apród – Takács Klára



 



(A koncert hangfelvételét 1976. június 22-én, 21.03 és 23.13 óra között ismét műsorára tűzte a Petőfi Rádió.)


Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel • 9452018-05-14 08:59:37

1976. január 5.  Petőfi Rádió, 19.10



Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont



Verdi: Rigoletto – hangversenyszerű előadás



Háromfelvonásos opera



Szövegét Francesco Maria Piave írta. Blum Tamás fordította.



Vezényel: Medveczky Ádám



Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)



Zenei rendező: Balassa Sándor



Az operát Abody Béla ismerteti.



Szereposztás:



Rigoletto – Sólyom-Nagy Sándor



Gilda, a leánya – Kalmár Magda



A mantuai herceg – Korondy György



Sparafucile – Kováts Kolos



Maddalena, a nővére – Budai Lívia



Monterone – Jánosi Péter



Marullo – M. Nagy Miklós



Borsa – Róka István



Ceprano gróf és Porkoláb – Polgár László



Ceprano grófné, Giovanna, Apród – Takács Klára



 



(A koncert hangfelvételét 1976. június 22-én, 21.03 és 23.13 óra között ismét műsorára tűzte a Petőfi Rádió.)


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7022018-05-13 12:48:58



Daniel Francois Auber francia zeneszerző, a víg- és nagyoperáiban a könnyed és kecses francia stílus kialakítója Caen-ben született 1782. január 29-én. A portici néma, a Fra Diavolo komponistáját a maga idején a francia zene koronázatlan királyaként ünnepelték.1857-ben III. Napóleon udvari karmestere lett. Összesen 49 operát, számos dalművet, egy misét és néhány alkalmi kantátát is alkotott. A francia fővárosban érte a halál 1871. május 13-án. (Megjegyzem: május 12-e is előfordul a halála napjaként feltüntetve.)



 




  • Fővárosi Lapok 1868. március 3.



Párisi levelek.

(Február 27.)



(Részlet) 





(L—y.) Balsac-kal egykor egyik írótársa egy sajtos boltja előtt ment, melynek kirakatában a rochefort-, strachino-. chester- s egyéb sajt neműek közt egy árudarab feküdt, mely Balsac egyik regényéből kiszakított levélbe volt csomagolva. A költő maga ezt művei egy kis profanizálásának tartotta, míg barátja azt a találó megjegyzést tévé : „Hja, barátom, így lesz az ember népszerű.“

Ennek megemlítésével Feuillet Oktávra célzunk. Mint olvasóim jól tudják, Párisban a „boeuf de gras“ szokása dívik, azaz: a nép ujjongó kíséretében farsangi, vagy ha úgy tetszik: böjti ökröket vezetnek körül az utcákban, melyekkel kapcsolatban a tisztességes mészáros-céh többé-kevésbé élces álarcos menetet rendez. Ez ökröknek az ünnepélyes körmenet alkalmával külön neveket adnak, melyeket rendesen a lefolyt év feltűnőbb politikai, társadalmi vagy irodalmi eseményeiből vesznek. Az idén az egyik ökör neve — Monsieur de Camors volt. Ha Balsac barátjának nézetét osztjuk, — e ledéralapú, de gyönyörű irályú műnek három ember fog alkalmasint leginkább örvendeni: Feuillet maga, a kiadó és — tán nálunk is egy kissé — Ráth Mór.



Kár, hogy Auber legújabb dalművét az „Opera comique“ néhány héttel elébb nem adta elő: akkor az egyik ökör neve bizonyára „Le premier jour de bonheur“ (a szerencse első napja) lett volna. A halhatatlan istenek és istennők közül senki boldog sorsát nem irigylem annyira, mint Hébeét: az örök ifjúság istennőjét. Örök ifjúság! van-e a világ 800 nyelve közt még két szó, mely ily igéző hatalommal, ily varázsos hangzattal bírna? Örök ifjúság! — mondd csak édes szép, de örökké szépnek nem maradható olvasónőm! nem adnád-é oda annak, ki ezt számodra megszerezhetné, kezedet, szívedet, szerelmedet, legyen az bár kicsoda ? Auber bölcsőjét Hébe ringatta. A maestro 87 éves, s oly korban, midőn mások agya már kiszáradt, vére meglomhúlt, tagjai reszketnek, lelkéből oly dalok ömlenek, melyek nem csak frissek, kellemesek, de vidorak, ifjak, pajzánok is.



Franciaországban hiányoznak a „homi novi“-k, az új emberek, s kezdem hinni, hogy korunk ifjú emberei egyúttal annak öregei is. A nemzedék, mely XVIII. Lajos kormánya alatt virágzott, a Ninon de Lenclos kiváltságával bír: dacol az idővel és a ráncokkal.



A most lefolyt napok két hőse is két aggastyán volt: Berryer és Auber. Az elsőnek a bírók megvesztegetése ellen intézett nagyszerű beszéde — e menydörgő csapás, melynek zaja elterjedt egész Franciaországban — még mindig beszélgetés tárgya; a másiknak operája Páris minden műkedvelőjét vonzza és lelkesíti. A csodálásba egy kis meg döbbenés is vegyül : lehetséges-é, hogy férfiak, kiknek egyike fél lábbal már a sírban áll, s kiknek másika három év múlva kilencven éves aggastyán lesz, mindeddig megőrzék tűzüket, szellemüket, tetterejüket! Berryer ép oly elragadólag, oly gyújtólag és logikusan szólt, mint ötven év előtt, midőn a képviselőház terme először hangzott beszéde zajától, s a mi Aubert illeti, ő ma is oly ifjú még, mintha a conservatoriumnak nem igazgatója, hanem tanítványa lenne.



Időm megengedő, hogy mind a két férfiú diadalánál jelen lehessek. Minő különbség!, s menyire érzem az űrt, mely a szónokot, kinek egész élete az elv, az eszme, az igazság védelmének volt szentelve, a művésztől választja el, kinek egész föladata abban áll : kortársait s utódjait gyönyörködtetni, élvezetben részesíteni! Midőn Berryer lelépett a tribünéről, a nagy társaságban elszórt néhány barátja szorítá meg kezét. A szónok remegett, homlokáról a verejték gyöngyözött, melle lihegett. De szemében látszott ama nemes büszkeség, melyet a megtett kötelesség érzete, néhányak rokonszenves barátsága és mindnyájunk csodálása, becsülése nyújt. Láttam körülöttem ifjakat, kiknek szemében könnyek csillogtak.



Auber sikere zajosabb volt. Midőn a függöny utoljára legördült, az egész közönség látni akarta az örökifjú mestert; virágokkal kívánta elborítani. Auber nem jelent meg, de a közönség — kárpótlást keresve — az utcán várta meg a színházból való kijövetelét. Ritkán láttam hasonló ittasságot. Kiabált, tapsolt, ujjongott, brávózott a közönség, még pedig oly elragadtatással, hogy egy mellettem álló jámbor munkás, ki valószínűleg azt hitte, hogy ez valami hivatalos tüntetés, azon pillanatban, midőn a fehér hajú, tanítványnőitől körülvett Auber az ajtón megjelent, elkiáltotta magát: „vive le prince imperial!“



Berryer és Auber két férfiú, kikre hazájuk méltán büszke lehet. De nincs-e az első sikerében valami egyszerűbb, igazabb, őszintébb, mint a másodikéban? E bohó tüntetések, e nevetéssel és ököldöfésekkel elegy utcai zajongások előttem komédiának látszanak, melyekben a közönség viszi a színészek szerepét.

S mit szólott Auber e tüntetésekhez? Fájlalta — öregségét. Igaz ugyan, hogy midőn évek előtt Meyerbeer meghalt, Auber — noha Rossini tizenegy évvel ifjabb nála — ezt jegyezte meg : „most a szegény Rossinire kerül a sor“ ; de azért diadala alkalmával még sem fojthatta vissza a sóhajt: „Ah tout cela est bon sans doute; mais on ne devrait pás vieillir! ... Je suis triste, d’etre vieux .... Voilä mon dernier mot.“ („Oh, mindez kétségtelenül igen szép; de csak ne kellene megöregedni! . . . Szomorkodom, hogy agg vagyok ... íme, ez utolsó szavam.“) A mi magát a dalművet illeti, sem zenéjéről, sem szövegéről itt nem szólok, — megteszi az majd körútját a világban. Csak annyit említek meg, hogy a cselekmény a múlt század közepén Indiában foly, az angol háborúk közepette, s hogy — a mi nagyon természetes — a francia vetélytárs győz az angol fölött, és a szerelmes pár az utósó fejezet végén karöltve énekli :



„ .... a moi sa main, h moi son coeur !

Je te salue, ő douce aurore

De mon premier jour de bonheur!“



E helyett inkább néhány adatot szolgáltatok a zeneköltő magánéletéből: Auber soha nem volt házas. Magányosan lakik saját kicsiny házában a rue Saint-Georgesben. A szolgák, kik őt körülveszik és ápolják, kortársai, s majd oly idősek, mint ő. Nagy társaság nem igen szokott lakásában összegyűlni, s a ház belrendezése is csak kevés csínra mutat. Dolgozószobája éktelen, s mi sem tűnik föl benne, mint egy alacsony ágy, mely nem igen ébreszti föl a nyugvágyat, és egy kis zongora, melyen a mester teremté dicsőségét megörökítő dalait. Auber nem csak hogy nem bánta meg nőtlenségét, de nyíltan örvend ennek, s az ifjabb művészeket inti: óvakodjanak a házas élet terheit magukra vállalni. Nem rég Capaul-nak (a „premier jour de bonheur“ hősét jelesen személyesítő énekesnek) azt mondá: „Hallja, kedves Capaulom, ne házasodjék meg soha. A színháznál a függetlenséget meg kell őrizni. Ha tudná, menyire örvendek én is, hogy nőtlen vagyok! Mint házas, most 70 éves feleségem volna, — este haza sem mehetnék.“



Lesznek, kikre kedvetlenül hatnak az öreg párisi „don Juan“ e ledér szavai, de vegyük tekintetbe, hogy „A fekete dominóköltője mondá azokat, s hogy nem élte soha „a szerencse első napját“ : azon napot, melyen oltárhoz vezetjük a kedvest, s élvezzük az első apai örömek napját.”

[…]


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27192018-05-13 11:34:04

Lukács Anita és Vadász Zsolt házaspár, az Operettszínház művészei a héten ma utoljára voltak vendégei a Dankó Rádió operettműsorának: a Túl az Óperencián mai adásában a szerkesztő-műsorvezetővel, Nagy Ibolyával folytatott beszélgetésük során  egyebek közt kitértek az állandó és folyamatos  (technikai) fejlesztésük/fejlődésük fontosságára - mind az énekhang vonatkozásában, mind a színészi oldalról; szóba került kettőjük fellépést megelőző „babona-szokásaik”; naptáruk tele van művészi, tervekkel, fellépésidőpontokkal itthon és külföldön a következő évekre előre…



Az adásban elhangzott ismét a héten már hallott Danilo belépője A víg özvegyből; a Marica grófnőből dal a „pesti nőkről” meg duett a „ringó vállú csengeri violáról”; Huszka Erzsébetéből a kettős: Délibábos Hortobágyon”.



Johann Strauss Denevérjéből a Csárdást énekelte Lukács Anita: „Hazámnak dalára nyugtom nem lelem, könnytelt a szemem, a szívem fáj,igéz a hangja, a zenéje kábít…/Tűz és szenvedély, víg hangú jó kedély,tánc és nótaszó, így mulatni jó!...”



De számomra a mai adásban mind elhangzott operettdalok közül a legörvendetesebb összeállítás ez volt:



Lehár Ferenc –Rudolf Eger/ Dalos László: Tavasz - részletek



Rádió Dalszínháza bemutatója: 1973. április 23. Húsvét hétfő, Kossuth adó, 17.58



Egyben magyarországi bemutató.



Szereposztás:



Ewald, költő – Bende Zsolt

Lorenz, muzsikus – Korondy György

Hédi – Andor Éva

Antoinette – Németh Marika



Km.: az MRT Szimfonikus zenekara

Vezényel: Sebestyén András



Rádióra alkalmazta: Semsei Jenő

Verseket fordította: Dalos László



Zenei rendező: Fejes Cecília

Rendező: Cserés Miklós dr.



Szerkesztő: Bitó Pál



Az egyfelvonásos operett összes dalbetéte a rádiófelvételen:



1. Nyitány

2. Kicsi, könnyű cipő (Korondy György, Bende Zsolt) 

3. Lorenz dala (Korondy György) 

4. Május rózsái nyílnak (Andor Éva, Korondy György) 

5. Egy perzsabunda (Andor Éva, Németh Marika)

6. Az első randevú (Andor Éva, Korondy György)



7. Amikor minden bolt bezár (Németh Marika, Bende Zsolt)

8.  Finálé (Andor Éva, Korondy György)



Most az alábbi dalok csendültek fel ebből a ritkán játszott Lehár-operettből:




  •  Hédi és Antoinette kettőse: „Folyton a próbák, új ruhapróbák szüntelen….. Egy perzsabunda mindig izgató, több mint a flört, mely gyorsan illanó, a bunda boldogít, és hozzánk tartozik, a flörtnél tartósabb, nem nyári cikk, - szerelmi téren nincs konfekció, nem gyári áru, testre szabva jó, olcsón nem kapható, így el nem adható…” (Andor Éva és Németh Marika)

     

  • Hédi és Lorenz kettőse: „Jöjj, gyere, szerelmem …/- Május rózsái nyílnak, ….(Andor Éva, Korondy György)



 




  • Hédi és Lorenz kettőse: „- Ámorra gyakran várni kell…  Egy édes kis hely van a… /A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…/Ámor maga a boldogság…”(Andor Éva, Korondy György)



 




  • Antoinette és Ewald kettőse: „Minden este nyolckor már, mikor a sok bolt bezár, megy a kicsi varró lány utcahosszat,  mindahány, akármilyen fürgén lépnek, jut idejük  bőven még figyelni a férfinépet,  szemük csupagyöngédség…/ Úgy szeretem a színes szerelmet, mely  ha nincsen, üres a világ, hogyha mindig erényes a lelke… és az ördög az tudja mi módon tegye tönkre a lányok eszét, mégis szüntelen őneki hódol a mennybe vágyó emberiség.…/- Papa szerint egyszerű, magamhoz maradjak hű, ezért ugye elvem lett, máshoz hű miért legyek?…”(Németh Marika, Bende Zsolt)



 




  • Finálé: „Egy boldog perc, ez minden, ami jut rám, de eltűnt már, a jó sors cserbenhagy……A randevúján kezdetben, azt mondja minden lány: nem, nem, de mire a nap elmúlik, alkony után, már így beszél a lány: talán…” (Andor Éva, Korondy György)



 



Ezt a délelőtti operettműsort ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszára kapcsolva, vagy online az internetes elérhetőségeken keresztül.


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27182018-05-12 23:23:52

1976. augusztus 14., Kossuth Rádió 19.43 – 20.28.



„Bemutatjuk új felvételünket”



Kálmán Imre – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő 



Km.: Németh Marika, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara.



Vezényel: Bródy Tamás.



A Rádió Dalszínháza ezúttal nem teljes felvételt, hanem keresztmetszetet készített, mely az alábbi részleteket tartalmazza:



1. Fedora belépője, I. felv.: „Mindig a régi dal…/Toujours l’ amour…” (Németh Marika)



2. Mister X belépője, I. felv.: „Trombita zeng és pereg a dob…/ Máma itt, holnap ott - oly mindegy!.../Egy drága szempár, ragyog igézve rám…” (Korondy György)



3. Bevezetés és kettős (Németh Marika, Korondy György)



4. Slukk Tóni dala: Cirkusz után, I. felv. – „Ha bemegyek a cirkuszba…/A szép kis cirkusztáncosnők…” (Palcsó Sándor)



5. Wladimir nagyherceg és Mister X kettőse, III. felv.: „Kislány, vigyázz! …” (Korondy György, Kishegyi Árpád és az Énekkar férfikara)



6. Fedora és Mr. X szerelmi kettőse, II. felv.: „Szeretem én, a szám elmondja százszor…./My darling, my darling…” (Németh Marika, Korondy György)



7. Mabel és Slukk Tóni kettőse, I. felv.: „Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre …” (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor)



8. Fedora és Mr. X kettőse, II. felv.:Óh, de csodaszép regény ez, sejted-e, a szív mit érez?.../Te meg én, te meg én, csak ölelj, kicsikém …” (Németh Marika, Korondy György)



9. Mabel és Slukk Tóni kettőse, II. felv: „Ég áldjon, galambom, még akad Pesten kalandom…” (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor)



10. Mabel és Slukk Tóni kettőse, III. felv: „Ha engem szeretnél…” (Domonkos Zsuzsa, Palcsó Sándor)


Jacques Offenbach • 4692018-05-12 17:57:57

Bartók Rádió, ma este:  19.35 – 22.35:



Jacques Offenbach: Hoffmann meséihttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Ötfelvonásos opera



Szövegét - Ernst Theodor Amadeus Hoffmann nyomán - Jules Berbier és Michel Carré írta



Vez.: Jeffrey Tate

Km.: a Lipcsei Rádió Énekkara (karig.: Jörg-Peter Weigle) és a Drezdai Állami Zenekar





Szereposztás:

Hoffmann - Francisco Araiza (tenor),

Lindorf, Coppélius, Miracle és Dapertutto - Samuel Ramey (tenor),

Spalanzani - Riccardo Cassinelli (tenor),

Crespel - Boris Martinovitch (basszus),

Schlemil - Jean-Luc Chaignaud (bariton),

András, Cochenille, Ferenc és Pitichinaccio - Georges Gautier (tenor),

Luther, kocsmáros - Rolf Tomaszeswki (bariton),

Nathanaël - Peter Menzel (tenor),

Hermann - Jürgen Hartfiel (bariton),

Olympia - Eva Lind (szoprán),

Antonia - Jessye Norman (szoprán),

Giulietta - Cheryl Studer (mezzoszoprán),

Múzsa és Miklós - Anne Sofie von Otter (alt),

Antonia anyjának hangja - Felicity Palmer (mezzoszoprán)


A díjakról általában • 10222018-05-12 16:13:15

Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a legmagasabb francia állami kitüntetést kapta



https://www.mupa.hu/f/a2/c7/thumb_palyizsofia_180510_kaelcsabakituntetese_36.jpg/640x640_palyizsofia_180510_kaelcsabakituntetese_36.jpg?1526045882



A francia Becsületrend lovagja címmel tüntették ki Káel Csabát. A Müpa vezérigazgatója Éric Fournier budapesti francia nagykövettől május 10-én ünnepi fogadás keretében vette át az elismerést.



A film- és operarendező a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális diplomácia területén intézményvezetőként és alkotóként elért eredményeiért, a területen végzett kiemelkedő tevékenységéért, elkötelezett munkájáért kapta meg a francia állam legmagasabb kitüntetését.



Éric Fournier a nagyköveti rezidencián tartott ünnepségen hangsúlyozta: Káel Csaba a Müpa vezérigazgatójaként és a Budapesti Tavaszi Fesztivált szervező operatív testület elnökeként rengeteget tett a két ország közti kulturális diplomáciai kapcsolat fejlődéséért. Mint kifejtette, olyan francia művészek nagy sikerű magyarországi bemutatkozását tette lehetővé, mint Jean-Yves Thibaudet, Jean-Efflam Bavouzet, az Orchestre des Champs-Elysées, az Orchestre national d'Île de France, Louis Langrée, Natalie Dessay vagy a Müpába a 2018/19-es évadban visszatérő Philippe Jaroussky.



A nagykövet kiemelte, hogy a Müpa nemzetközi hírű Régizene Fesztiválja a Versailles-i Barokk Zenei Központtal és a Vashegyi György által vezetett Orfeo Zenekarral és Purcell Kórussal együttműködve a francia barokk repertoár színpadi műveinek bemutatását tűzte ki célul, és ér el évről évre páratlan sikereket.



Magyarországon a francia kultúra megismertetésében és népszerűsítésében fontos mérföldkő volt a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös kezdeményezésére életre hívott és 2016-ban Franciaországot fókuszába állító Európai Hidak fesztivál is, amelyen olyan kiváló művészek léptek fel, mint Michel Legrand és Jean-Luc Ponty.



(MTI/Müpa)



 


Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek • 39802018-05-12 16:10:54

 



Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a legmagasabb francia állami kitüntetést kapta



https://www.mupa.hu/f/a2/c7/thumb_palyizsofia_180510_kaelcsabakituntetese_36.jpg/640x640_palyizsofia_180510_kaelcsabakituntetese_36.jpg?1526045882



A francia Becsületrend lovagja címmel tüntették ki Káel Csabát. A Müpa vezérigazgatója Éric Fournier budapesti francia nagykövettől május 10-én ünnepi fogadás keretében vette át az elismerést.



A film- és operarendező a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális diplomácia területén intézményvezetőként és alkotóként elért eredményeiért, a területen végzett kiemelkedő tevékenységéért, elkötelezett munkájáért kapta meg a francia állam legmagasabb kitüntetését.



Éric Fournier a nagyköveti rezidencián tartott ünnepségen hangsúlyozta: Káel Csaba a Müpa vezérigazgatójaként és a Budapesti Tavaszi Fesztivált szervező operatív testület elnökeként rengeteget tett a két ország közti kulturális diplomáciai kapcsolat fejlődéséért. Mint kifejtette, olyan francia művészek nagy sikerű magyarországi bemutatkozását tette lehetővé, mint Jean-Yves Thibaudet, Jean-Efflam Bavouzet, az Orchestre des Champs-Elysées, az Orchestre national d'Île de France, Louis Langrée, Natalie Dessay vagy a Müpába a 2018/19-es évadban visszatérő Philippe Jaroussky.



A nagykövet kiemelte, hogy a Müpa nemzetközi hírű Régizene Fesztiválja a Versailles-i Barokk Zenei Központtal és a Vashegyi György által vezetett Orfeo Zenekarral és Purcell Kórussal együttműködve a francia barokk repertoár színpadi műveinek bemutatását tűzte ki célul, és ér el évről évre páratlan sikereket.



Magyarországon a francia kultúra megismertetésében és népszerűsítésében fontos mérföldkő volt a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös kezdeményezésére életre hívott és 2016-ban Franciaországot fókuszába állító Európai Hidak fesztivál is, amelyen olyan kiváló művészek léptek fel, mint Michel Legrand és Jean-Luc Ponty.



(MTI/Müpa)



 


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 7002018-05-12 13:11:25



Az említett Kacsóh-daljáték, a Rákóczi rádiófelvételéről hallhattuk ma a Dankó Rádió operettműsorában ("Túl az Óperencián") és majd  még 18 és 19 óra között újra, az ismétlésben:



A daljáték bejátszott részletei között az operaénekesek prózában mondott dialógusai is helyet kaptak - felvezetve az énekszólamaikat, és a felvételen közreműködő szereplők  mindegyike hallható volt az adásban elhangzott jelenetekben.




  • Persze felcsendült a daljáték legismertebb dala is, Udvardy Tibor előadásában, a  Rákóczi megtérése: „Szívemben csendül egy nóta még…”

  • Rákóczi várása a táborban, tárogató jelzi Rákóczi és híveinek érkezését (próza + tárogató hangjai)

  • A labancok támadása előtti készülődés a táborban (próza)

  • Kuczug Balázs dala, II. felv.„Csillagos az ég, az éj csöndes, jöjj ki, galambom, senki sem lát…” (Palócz László)

  • Jelenet, Katica és Andris dala, kuruckar: „-Ne bántsátok, ő a legnagyobb vitéz!…/-Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /-Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz.../-…Kocsmárosné haragjában elájul… Dunán túl, Dunán túl…”  (Andor Éva, Palcsó Sándor, Palócz László, a férfikar)

  • Rákóczi táborában - próza: Gróf úr! Teljesítse parancsom, kísérje a hercegnőt Bécsbe! – Isten veled! Mikor látlak újra? -Vajon látlak-e újra?...

  • Csatajelenet – (Prózában –dialógus; ének, kórus: - Nagy urunk él!  - Merre van Bercsényi? – Folyik a harc. Ott vannak. Csapdát állítottak és nem vettük észre!… Nagyságos fejedelem! El uram el. - Körülkerítettek… Menni kell nagyságos fejedelem,… )

  • Rákóczi búcsúja - prózában: „Bercsényi! Hazánk határára értünk. Búcsúzunk!... Én elmegyek. Messze, idegen országba. Azoktól, akik visszafordulnak, búcsúzunk. … Még a szél is velünk zokog, amikor: búcsúzunk…. „ Folytatva dalban: „Szívembe csendül egy nóta még…” ( Udvardy Tibor)



A felvételen a színészek mellett, a felsorolt dalbetéteket éneklő operaénekesek is a saját hangjukon szólalnak meg a jeleneteket bevezető dialógusokban! 




Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27172018-05-12 13:00:14

Nem szoktam a végéről kezdeni egy rádióműsorról szóló beszámolómat.  Most mégis így teszek.



A Dankó Rádió délelőtti, „Túl az Óperencián” műsora általában szimfonikus könnyűzenével fejeződik be, ez ma is így történt:  Franz von Suppé Pajkos diákok című operettjéből a pompás nyitány hangzott el a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának előadásában, vezényel Breitner Tamás. (A teljes operettet a Rádió Dalszínháza mutatta be1966. december 28-án a Kossuth Rádióban, 19.30 – 20.39 óra között.)   A legtöbb iskolában május elején, az elmúlt hét végén voltak a ballagások, és ilyenkor több ismert ballagási ének is felcsendül a diákok ajkán…



Nos, a Pajkos diákok operettben a diákok kara énekli a „Gaudeamus igitur” ismert latin nyelvű ballagási nótát… - de amit már a nyitányba is beleszőtt Suppé!  Nagyszerű, nagyzenekari hangzásban szólal meg a dal (ez dallam a harmadik képben az énekkar  énekével ezzel a szöveggel és a pompás hangszeres kísérettel is felcsendül.)



Érdemes bekapcsolni már ezért is a rádiót a délután hat órakor kezdődő operettadás ismétléséhez – és azt meghallgatva eljutni a végéig, az utolsóként felhangzó nyitány dallamaira várva…



De nem csak ezért volt számomra fontos a mai operettműsor-tartalom - megint csak a végéről, visszafelé haladok:



Ma 315 éve, hogy 1703. május 12. keltezéssel II. Rákóczi Ferenc  herceg, magyar főnemes és Bercsényi Miklós gróf kiadta a "nemes és nemtelen" országlakosokat hadba hívó " Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós.…" kezdetű „breznai kiáltványt”. És elkezdődött a Rákóczi Szabadságharc…



Ennek a kornak állított emléket nagyszerű történelmi daljátékában Kacsóh Pongrác, aki Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek) szövegkönyvére megkomponálta a János vitéz-t követő, másik híres zenés színpadi művét, a Rákóczi-t.

 



A Rádió Dalszínháza elkészítette az operett (daljáték) teljes stúdiófelvételét, melynek bemutatóját 1964. január 4.-én, a Kossuth adó sugározta (20.25 – 22.00).



Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Énekkara  (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Kerekes János



Zenei rendező: Ruitner Sándor



Rendező: László Endre



A mai adásban több jelenet hangzott el erről a rádiófelvételről.



A szereposztásból csak azokat nevesítem, akik a most megszólalt részletekben énekben és prózában is hallhatóak voltak:



II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor 



Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor



Katica – Andor Éva



Kuczug Balázs – Palócz László



Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő



Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor



Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András



Esze Tamás – Zenthe Ferenc



Andris apja – Márkus Ferenc



Gránátos Mihály – Rajz János



Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar



Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál



Inas a hercegnőnél – Dózsa István



I. hang – Zoltai Miklós



II. hang – Szoó György



A daljáték bejátszott részletei között az operaénekesek prózában mondott dialógusai is helyet kaptak - felvezetve az énekszólamaikat, és a fenti  szereplők  mindegyike hallható volt az adásban elhangzott jelenetekben.




  • Persze felcsendült a daljáték legismertebb dala is, Udvardy Tibor előadásában, a  Rákóczi megtérése: „Szívemben csendül egy nóta még…”

  • Rákóczi várása a táborban, tárogató jelzi Rákóczi és híveinek érkezését (próza + tárogató hangjai)

  • A labancok támadása előtti készülődés a táborban (próza)

  • Kuczug Balázs dala, II. felv.: „Csillagos az ég, az éj csöndes, jöjj ki, galambom, senki sem lát…” (Palócz László)

  • Jelenet, Katica és Andris dala, kuruckar: „-Ne bántsátok, ő a legnagyobb vitéz!…/-Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /-Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz.../-…Kocsmárosné haragjában elájul… Dunán túl, Dunán túl…”  (Andor Éva, Palcsó Sándor, Palócz László, a férfikar)

  • Rákóczi táborában - próza: Gróf úr! Teljesítse parancsom, kísérje a hercegnőt Bécsbe! – Isten veled! Mikor látlak újra? -Vajon látlak-e újra?...

  • Csatajelenet – (Prózában –dialógus; ének, kórus: - Nagy urunk él!  - Merre van Bercsényi? – Folyik a harc. Ott vannak. Csapdát állítottak és nem vettük észre!… Nagyságos fejedelem! El uram el. - Körülkerítettek… Menni kell nagyságos fejedelem,… )

  • Rákóczi búcsúja - prózában: „Bercsényi! Hazánk határára értünk. Búcsúzunk!... Én elmegyek. Messze, idegen országba. Azoktól, akik visszafordulnak, búcsúzunk. … Még a szél is velünk zokog, amikor: búcsúzunk…. „ Folytatva dalban: „Szívembe csendül egy nóta még…” ( Udvardy Tibor)



A felvételen a színészek mellett, a felsorolt dalbetéteket éneklő operaénekesek is a saját hangjukon szólalnak meg a jeleneteket bevezető dialógusokban! 



A Dankó Rádió operettműsorának első felében Huszka Jenő és Kálmán Imre műveiből szólaltak meg részletek:



Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy –„Délibábos Hortobágyon…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)



Kálmán Imre – Julius Brammer – Alfred Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő  -



Több felvételről kerültek bejátszásra  a jól ismert énekszámok:




  • Fedora belépője,I. felv. (Lukács Anita):  Mindig a régi dalaz ember mást sehallmindig csak pour l’amourcsak pour l’amour…/Csók és mámor: ördögi szép találmány…”

  • Wladimir nagyherceg és a kórus dala, II. felv. (Peller Károly és az Operettszínház Énekkarának férfikara) Kislányvigyázzcsókra szomjas a huszár! Kislányvigyázz, minden ablakot bezárj!”

  • Tóni dala, I. felv(Palcsó Sándor )„ Ha bemegyek a cirkuszba…  /A szép kis cirkusztáncosnők…”   

  • Mabel és Tóni kettőse, I. felv.  (Oszvald Marika, Dániel Gábor)  „Gréte, Gréte, jöjj a virágos rétre…”

  • Mabel és Tóni kettőse, III. felv.  (Szendy Szilvi,  Dániel Gábor ) „Ha engem szeretnél…./Induljunk van egy hely, hol a Schilling csilingel, hol vár száz csodás est,

    úgy hívják: Budapest!



 



Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnőHa a nap lement, s a zaj elpihent, de sokat jelent ez a néma csend…/ Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, ha arra jársz… (Vadász Zsolt)



 



A „Túl az Óperencián” adás vendége volt, mint ahogy egész héten át: Lukács Anita és Vadász Zsolt, az Operettszínház művész-házaspárja, akikkel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. Holnap, vasárnap is még őket hallhatjuk a rádióban.



A délelőtti műsort pedig újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban  délután hat órakor kezdődő ismétlésben.


Történelem • 4782018-05-12 10:50:12

Ma 315 éve  történt



breznai kiáltvány vagy brezáni pátens vagy brezáni kiáltvány a legnevezetesebb okirat a II. Rákóczi Ferenc által kiadott pátensek (a korabeli latin szaknyelvben a latin patens jelentése az parancs, törvényerejű rendelet, elöljárói engedélyirat, nyíltparancs, nyílt levél volt) sorában. 1703. május 6-án kuruc felkelők, Esze Tamás tarpai jobbágy a felkelő parasztok vezetője és az ott bujdosó Rákóczi és Bercsényi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna, Bržezan, régi magyar nevén Brezán, lengyel nevén Brzeżany) várában. 1703. május 12. keltezéssel II. Rákóczi Ferenc  herceg, magyar főnemes és Bercsényi Miklós gróf kiadta a "nemes és nemtelen" országlakosokat hadba hívó " Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós.…" kezdetű „breznai kiáltványt”. Ennek a fegyverbe szólító pátensnek három magyar nyelvű példánya, a szabadságharc publicisztikájának első emléke, Bercsényi kézírásában maradt fenn, melyeket Thaly Kálmán fedezett fel (Egész terjedelmében közölte A székesi gróf Bercsényi család, 1470-1835 című művében, 469—471. o.)



(Wikipédia)



A breznai kiáltvány szövege











 



„Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakós igaz magyaroknak Istentől minden jót kívánunk. Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországon törvénytelenül, Isten és igazság ellen hatalmaskodó és minden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnek kegyetlenkedését, portiózó s képtelen adóztató zaklatásait, szabados törvényeinknek szakgatásit, nemzetünknek és szabadságunknak megvetését és már láb alá vetetteknek csúfolásit elégségesen nem érzette s nem értette volna…



(…)



Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk, hogy Istennek áldása rajtunk maradhasson s az országnak minden rendi irtózás nélkül való bizodalmat vehessenek és az szegénységnek teljes nyomorúságinak megváltása, nem változása következzék: senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel, akármeily vallású egyházi személyt, templomot, cintermeket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesi házokat, kastélyokat, útonjárókat, kereskedőket ne háborgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon; hanem az előljáróknak eleikben adott s vélek közlett mód szerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendes istenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok javára.



Költ Lengyelországban Brzezán várában, 12. May 1703"



 




Kacsóh Pongrác Rákóczi című történelmi daljátéka ezt a kort eleveníti fel:



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00



Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 



Km.: az MRT énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) és szimfonikus zenekara



Vezényel: Kerekes János

 

Zenei rendező: Ruitner Sándor



Rendező: László Endre



A szereposztásból:



II. Rákóczi Ferenc: Udvardy Tibor



Reutheim Magda: Sándor Judit



Andris: Palcsó Sándor



Katica: Andor Éva



Kuczug Balázs: Palócz László



Sienawski hercegnő: Neményi Lili



Amália: Barlay Zsuzsa



Heister Hannibál: Bende Zsolt (Kálmán György)



Badinyi: Horváth Jenő



Bercsényi Miklós: Újlaky László



Makra Pál: Agárdy Gábor



Galgóczi Imre: Ambrus András



Esze Tamás: Zenthe Ferenc



Göröncsér: Márkus Ferenc



Gránátos Mihály: Rajz János



Wratislaw gróf: Horváth Tivadar



I. hang: Zoltai Miklós



II. hang: Szoó György



 



A Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában délelőtt részletek szólaltak meg ebből a daljátékból. Ma délután hat órai kezdettel ismét meghallgathatjuk ezt a műsort, benne a szép Kacsóh-melódiákat. Felvezeti a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki felidézi a Breznai Kiáltvány megfogalmazásának történetét, e naptól számítjuk a Rákóczi Szabadságharc kitörésének idejét.


Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. • 6982018-05-12 10:48:11

Ma 315 éve  történt



breznai kiáltvány vagy brezáni pátens vagy brezáni kiáltvány a legnevezetesebb okirat a II. Rákóczi Ferenc által kiadott pátensek (a korabeli latin szaknyelvben a latin patens jelentése az parancs, törvényerejű rendelet, elöljárói engedélyirat, nyíltparancs, nyílt levél volt) sorában. 1703. május 6-án kuruc felkelők, Esze Tamás tarpai jobbágy a felkelő parasztok vezetője és az ott bujdosó Rákóczi és Bercsényi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna, Bržezan, régi magyar nevén Brezán, lengyel nevén Brzeżany) várában. 1703. május 12. keltezéssel II. Rákóczi Ferenc  herceg, magyar főnemes és Bercsényi Miklós gróf kiadta a "nemes és nemtelen" országlakosokat hadba hívó " Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós.…" kezdetű „breznai kiáltványt”. Ennek a fegyverbe szólító pátensnek három magyar nyelvű példánya, a szabadságharc publicisztikájának első emléke, Bercsényi kézírásában maradt fenn, melyeket Thaly Kálmán fedezett fel (Egész terjedelmében közölte A székesi gróf Bercsényi család, 1470-1835 című művében, 469—471. o.)



(Wikipédia)



A breznai kiáltvány szövege













„Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakós igaz magyaroknak Istentől minden jót kívánunk. Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországon törvénytelenül, Isten és igazság ellen hatalmaskodó és minden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnek kegyetlenkedését, portiózó s képtelen adóztató zaklatásait, szabados törvényeinknek szakgatásit, nemzetünknek és szabadságunknak megvetését és már láb alá vetetteknek csúfolásit elégségesen nem érzette s nem értette volna…



(…)



Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk, hogy Istennek áldása rajtunk maradhasson s az országnak minden rendi irtózás nélkül való bizodalmat vehessenek és az szegénységnek teljes nyomorúságinak megváltása, nem változása következzék: senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel, akármeily vallású egyházi személyt, templomot, cintermeket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesi házokat, kastélyokat, útonjárókat, kereskedőket ne háborgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon; hanem az előljáróknak eleikben adott s vélek közlett mód szerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendes istenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok javára.



Költ Lengyelországban Brzezán várában, 12. May 1703"




Kacsóh Pongrác Rákóczi című történelmi daljátéka ezt a kort eleveníti fel:



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00



Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 



Km.: az MRT énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) és szimfonikus zenekara



Vezényel: Kerekes János

 

Zenei rendező: Ruitner Sándor



Rendező: László Endre



A szereposztásból:



II. Rákóczi Ferenc: Udvardy Tibor



Reutheim Magda: Sándor Judit



Andris: Palcsó Sándor



Katica: Andor Éva



Kuczug Balázs: Palócz László



Sienawski hercegnő: Neményi Lili



Amália: Barlay Zsuzsa



Heister Hannibál: Bende Zsolt (Kálmán György)



Badinyi: Horváth Jenő



Bercsényi Miklós: Újlaky László



Makra Pál: Agárdy Gábor



Galgóczi Imre: Ambrus András



Esze Tamás: Zenthe Ferenc



Göröncsér: Márkus Ferenc



Gránátos Mihály: Rajz János



Wratislaw gróf: Horváth Tivadar



I. hang: Zoltai Miklós



II. hang: Szoó György



A Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában délelőtt részletek szólaltak meg ebből a daljátékból. Ma délután hat órai kezdettel ismét meghallgathatjuk ezt a műsort, benne a szép Kacsóh-melódiákat. Felvezeti a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki felidézi a Breznai Kiáltvány megfogalmazásának történetét, e naptól számítjuk a Rákóczi Szabadságharc kitörésének idejét.


Lisztről emelkedetten • 9072018-05-12 10:37:53

Most délelőtt 11:00 órakor kezdődik:

 



Régi Zeneakadémia, (Budapest, VII. Vörösmarty u. 35.)





Szabó Ferenc János (zongora)





"Liszt-hagyaték legszebb kottái – időszaki kiállításhoz kapcsolódó koncert"



GOUNOD: Ivy

ROSSINI: Petite polka chinoise

FAHRBACH: Lazzi Polka, Op.77

FAHRBACH: Pester Blut (Népdal induló), Op.98

LISZT: A bölcsőtől a sírig

LISZT: Epithalam Reményi Ede esküvőjére

ÁBRÁNYI-LISZT: Öt magyar népdal

ERKEL ELEK: Amazonok indulója

LISZT: Valse de concert

 


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12312018-05-12 10:30:26

Ismét a képernyőn láthatjuk ma a televízióban:



M3 csatorna: 2018. május 12. szombat 12:20 - 14:00



 



Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital – az opera televíziós változata



Zenés TV Színház bemutatója: 1988



(96 perc)



Magyar szöveg: Blum Tamás



Dramaturg: Romhányi Ágnes

Zenei rendező: Vajda János



Szereplők:



- Bátori Éva (Adina)

- Gulyás Dénes (Nemorino)

- Miller Lajos (Belcore)

- Sólyom-Nagy Sándor (Dulcamara doktor)

- Pánczél Éva (Giannetta)



Közreműködik:



a Miskolci Új Zenei Műhely és a Magyar Állami Operaház énekkara. 



Vezényel: Selmeczi György



Rendező: Fehér György


Radnai György művészete • 462018-05-12 01:43:37

1976. június 25. , Kossuth Rádió, 19.30 – 20.52



VILÁGSZÍNHÁZ



A ládika



Plautus vígjátékának rádióváltozata



Fordította: Devecseri Gábor



Rádióra alkalmazta: Mesterházy Márton



Zenéjét szerezte: Vujicsics Tihamér – az énekekkel tűzdelt előadás zenéje a tragikusan korán elhunyt komponista utolsó nagy rádiós munkája volt.



Zenei rendező: Erkel Tibor



Rendező: Varga Géza



Szereposztás:



Neptunus – Gáti József



Daemones, öreg athéni – Greguss Zoltán (énekhang: Radnay György)



Palaestra, a lánya – Polónyi Gyöngyi



Pleusidippus, a veje – Mécs Károly



Sceparnio, szolga – Garas Dezső



Gripus , szolga – Agárdy Gábor



Ampelisca – Káldy Nóra



Trachalio – Harsányi Gábor



Labrax – Csákányi László



Charmides – Horváth Gyula



Vénus papnője – Sütő Irén



Közreműködik az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Jancsovics Antal



Dramaturg: Major Anna


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27162018-05-12 01:43:05

1976. június 25. , Kossuth Rádió, 19.30 – 20.52



VILÁGSZÍNHÁZ



A ládika



Plautus vígjátékának rádióváltozata



Fordította: Devecseri Gábor



Rádióra alkalmazta: Mesterházy Márton



Zenéjét szerezte: Vujicsics Tihamér – az énekekkel tűzdelt előadás zenéje a tragikusan korán elhunyt komponista utolsó nagy rádiós munkája volt.



Zenei rendező: Erkel Tibor



Rendező: Varga Géza



Szereposztás:



Neptunus – Gáti József



Daemones, öreg athéni – Greguss Zoltán (énekhang: Radnay György)



Palaestra, a lánya – Polónyi Gyöngyi



Pleusidippus, a veje – Mécs Károly



Sceparnio, szolga – Garas Dezső



Gripus , szolga – Agárdy Gábor



Ampelisca – Káldy Nóra



Trachalio – Harsányi Gábor



Labrax – Csákányi László



Charmides – Horváth Gyula



Vénus papnője – Sütő Irén



Közreműködik az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Jancsovics Antal



Dramaturg: Major Anna


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65512018-05-11 21:32:19

Az interjúban szóbahozott téma, amire Zéta rákérdezett,  forrása ez a cikk volt:



Boros Attila: „Színház vagy erőszak? Hatalmas manipuláció folyik a kulturális örökségét elveszítő Európában”



Magyar Idők, 2018. március 26. hétfő 12:31


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12302018-05-11 21:24:08

KIEGÉSZÍTÉS



Kapcs.: 1198, 1181., 1128. sorszámok



A "Zenés TV Színház" operett-produkcióinak felsorolása közé bekerült egy-egy keresztmetszetszerű operettfilm is, amelyek „Operett dióhéjban” összefoglaló címet kapták, és ez az operett-sorozat 1974 és 1978 között került a televízióban bemutatásra.



E  rövid műsoridejű, általában 30 perces filmalkotások forgatókönyvét Rátonyi Róbert írta; a „dióhéjba zsugorítás”  emlékeim szerint jól sikerült, az operett cselekményének fő szálára fókuszált, de a fontosabb énekszámok mind megtalálhatók bennük, a dialógusokkal  együtt áttekinthető és élvezetes feldolgozásban jutott el a mű kivonata a nézőkhöz.



Összeszedtem most azokat a címeket, mindazt, amelyekről valamiféle tudomásom/ismeretem van:



 



1974. december 14., MTV 20.05 – 20.35



Kálmán Imre: A montmartre-i ibolya - „Operett dióhéjban”



Brammer és Grünwald szövegét fordította Szenes Andor és Szenes Iván.



Forgatókönyv: Rátonyi Róbert



Dramaturg: Bánki László



Zenei rendező: Fejes Cecília



Koreográfus: Geszler György



Díszlet: Wegenast Róbert



Jelmez: Wieber Mariann



Vezető operatőr: Abonyi Antal



Rendező: Kalmár András



Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara



Vezényel: Breitner Tamás



Szereposztás:



Hűvösvölgyi Ildikó - Violetta, virágáruslány



Galambos Erzsi - Ninon, színésznő



Farkas Bálint (énekhangja: Rozsos István) - Raoul, festő



Németh Sándor - Florimond, zeneszerző



Paudits Béla - Henri, költő 



Benkóczi Zoltán - Spaghetti, végrehajtó



Benkő Gyula - Színigazgató



Pongrácz Imre ­ Durand apó



 



1976. január 10., MTV 21:10 – 21.40



Lehár Ferenc – Mérey Adolf: A víg özvegy„Operett dióhéjban”



A televízió-változat számára a szövegkönyvet átírta: Rátonyi Róbert



Dramaturg: Bánki László



Szereplők:



Házy Erzsébet - Glavári Hanna

Rátonyi Róbert - Zéta Mirkó nagykövet 

Bende Zsolt - Danilovics Daniló gróf

Domonkos Zsuzsa - Valencienne

Berkes János - Camille de Rosillon hadnagy

Homm Pál - Bogdanovics, követségi tanácsos 

Csanaki József - Nyegus, követségi írnok



 



1976. május 8. , MTV 20.05 – 20.35



Schubert - Berté: Három a kislány„Operett dióhéjban”



Forgatókönyv: Rátonyi Róbert



Dramaturg: Bánki László



Díszlet: Kocsis Márta



Jelmez: Füzy Sára



Vezető operatőr: Abonyi Antal



Rendező: Kalmár András



Vezényel: Hidas Frigyes



Szereplők:



Rozsos István - Schubert



Kincses Veronika - Médi



Galántay Aliz - Édi



Zsadon Andrea - Hédi



Kalmár Magda – Grisi



Ötvös Csaba – Schober, a költő



Zentay Anna - Tschöll mama



Csákányi László - Tschöll papa



A négy jó barát: Benkóczy Zoltán, Varga Tibor, Polgár László, Levente Péter



Közreműködik: Kokas László



 



1976. december 4., MTV, 21.10 – 21.40



Lehár Ferenc: Pacsirta„Operett dióhéjban”



Martos Ferenc librettója nyomán a forgatókönyvet Rátonyi Róbert írta.



Dramaturg: Ruitner Sándor



Zenei rendező: Fejes Cecília



Díszlet: Kalmár Katalin



Jelmez: Horányi Mária



Vezető operatőr: Molnár Miklós



Rendező: Seregi László



Közreműködik a MÁV Szimfonikus zenekar



Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc



Szereposztás:



Török Juliska - Szerencsi Éva (énekhang: Kincses Veronika)



Pali bácsi, a nagyapja – Mucsi Sándor (próza és énekhang)



Zámori Sándor, festőművész – Farkas Bálint



Ferenczi Árpád, festőművész – Vogt Károly



Peterdi Vilma, színésznő – Domonkos Zsuzsa



Bodrogi Pista – Hídvégi Miklós (énekhang: Palcsó Sándor)



Pörcz Pál, újságíró – Rácz Tibor



Közreműködik a MÁV Szimfonikus zenekar



Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc



 



1977. június 10., MTV.,20.25 – 21.10



Leo Fall: Elvált asszony – „Operett dióhéjban



A televízió-változat számára a szövegkönyvet átírta: Rátonyi Róbert

Dramaturg: Bánki László



Vezető operatőr:  Mestyán Tibor



Rendezte: Félix László



A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli: Bródy Tamás





Szereplők:



Fülöp Attila – Karel



Pászthy Júlia - Jana, a felesége

Zsadon Andrea - Gonda

Csákányi László - A törvényszék elnöke

Bende Zsolt - Peter Bakansej

Rátonyi Róbert - Scrop  hálókocsi kalauz 

Bujdosó Mária - Martie

Gyabronka József - Villem

Katona Lajos - Denter

Kishegyi Árpád - Ruiter



 



1977. november 19., MTV 20.55 – 21.25



Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – „Operett dióhéjban”



A televízió-változat számára a szövegkönyvet átírta: Rátonyi Róbert



A főbb szerepekben:



Berkes János, Zsadon Andrea, Felföldi Anikó, Bodrogi Gyula, Tiboldi Mária, Lőte Attila és Némethy Ferenc látható



 



1978. január 21., MTV 20.05 – 20.35



Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár - Operett dióhéjban”



A televízió-változat számára a szövegkönyvet átírta: Rátonyi Róbert



(Itt, a közreműködők tekintetében hiányosak az ismereteim)



 



Lehár Ferenc: Tavasz - „Operett dióhéjban”



A televízió-változat számára a szövegkönyvet átírta: Rátonyi Róbert



Közreműködnek: Zempléni Mária, Szűcs Márta, Leblanc Győző, Póka Balázs



(Hiányzik és nem találtam meg a bemutató idejét és a televízióra alkotók nevét)


Lisztről emelkedetten • 9062018-05-11 11:57:53

Liszt Ferenc befejezetlen operájának részlete - Sardanapalo – trailer (1)



 



Liszt Ferenc befejezetlen operájának részlete - Sardanapalo (2)


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27152018-05-11 10:29:01

Lukács Anita és Vadász Zsolt a vendége ezen a héten a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának.  A mai adásban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya az Operettszínház népszerű művészházaspárját szabad idejükről, kikapcsolódásukról, nyaralási terveikről is kérdezte.



Sorolom, milyen zenéket hallottunk ebben a közel egy órában:



Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica és Taszilo kettőse, II. felv.  „Szent Habakuk, mi van velem?!... /Egy az élet, egyszer élsz csak, kincsem, gondold meg ezt….”  (Lukács Anita, Vadász Zsolt)



Puccini: Tosca – Képária (Vadász Zsolt)



Donizetti: Lammermoori Lucia- az őrülési jelenet feldolgozása, mai könnyűzenére írt hangfekvésben, hozzá hangszerelés kísérettel (Lukács Anita)



Huszka Jenő: Mária főhadnagy




  •  Bálint dala, II. felv.: „Nagy árat kér a sors a boldogságért, megfizetünk mindenért, minden pillanatért…” (Vadász Zsolt)

  • Bálint és Mária kettőse: „Én mától kezdve csak terólad álmodom…” (Lukács Anita és Vadász Zsolt)



A Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2014 decemberében harminckét népszerű operettrészletet vettek fel Huszka műveiből; az új stúdiófelvételre a Mária főhadnagy több részlete is rákerült (A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Kovács János vezényelte.) Ezek közül most, a továbbiakban az alábbi számok csendültek fel az adásban:




  • Bálint és Mária kettőse, I. felv.: „Szeretem! - a szívvel nem jó játszaniSzabad-e remélnem, hogy engem megsajnál?…” (Geszty Veronika, Boncsér Gergely)

  • Antónia sanzonja, II. felv. Csacsi minden férfi, semelyik se érti, mit akarunk tőle, és mi a bajunk…/Jól figyelj e szóra, egy csak a fontos: a tralala, tralalala. Mikor üt az óra, kell néha egy kicsi tralala…”. (Kalocsai Zsuzsa)

  • Panni, Tóbiás és Biccentő vidám hármasa, II. felv. „Tisztelt strázsamestercsodálkozom kegyeden…/Ladilom, a babámnak megírom…”  (Kékkovács Mara,  Kerényi Miklós Máté,  Peller Károly)

  • Tóbiás és Panni kettőse, II. felv.: „Nálam a magyar nyelvvel nem lesz semmi baj, ihaj, illetve csuhaj! …/A bugaci határon van nekem egy cigányom… (Kékkovács Mara, Peller Károly)



 



Kálmán Imre - Gábor Andor: Csárdáskirálynő – Szilvia és Edvin kettőse, II. felv.Táncolnék a boldogságtól… Álom, álom…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)



ifj. Johann Strauss Császárkeringőjének dallamait hallottuk a műsor zárásául, a Győri Filharmonikus Zenekart Sándor János vezényli.



 



Ezt a délelőtti adást ma 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.


Hozzászólások a Momus írásaihoz • 65482018-05-11 09:20:48

Ezek a témák mind előjöttek Boros Attilával készült beszélgetések során a Dankó Rádió  "Túl az Óperencián" operettadásában is (2017. november 27. – december 3., Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya)



Valóban, ez az interjú igen jól sikerült, Boros Attila itt még alaposabban körbejárja azokat a témákat, amelyekről a rádióadásokban szó esett, s amelyekről hírt adtam akkor az operett-topicban.  



Köszönöm én is most ezt a nagyon érdekes, sokszálú beszélgetést, amelyet Zéta Boros Attilával folytatott és olvashatunk itt a Momus-interjúban.


Pantheon • 22142018-05-11 08:58:04

Pótlólag beillesztem a linket:



Ajtaja nyitva állt mindenki előtt



Szerző: Thullner Zsuzsanna



Új Ember Hetilap - 2018.05.06.



Rév Líviára emlékezünk


A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei • 8142018-05-11 08:56:12

Pótlólag beillesztem a linket:



Ajtaja nyitva állt mindenki előtt



Szerző: Thullner Zsuzsanna



Új Ember Hetilap - 2018.05.06.



Rév Líviára emlékezünk


Operett, mint színpadi műfaj • 35982018-05-10 23:02:25

Kapcs. a 3170. és 3168.  számú bejegyzésekhez



Kiegészítés:



Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja 

/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39



A verseket fordította: Fischer Sándor

 



Amikor a Rádió Dalszínháza műsorára tűzte ezt az operettfelvételt, az RTV Újságban Fischer Sándor előzetes jegyzetét olvashattuk ennek apropóján.



A következő sorokat olvashattuk tőle 1975-ben:



„Az angol zenés színpad alkotásai tulajdonképpen kétszázötven éve ismeretlenek nálunk… 1728-ban mutatták be Londonban Gay-Pepusch Koldusoperáját, az egyetlent, amely hazánkban népszerűvé vált, igaz, hogy csak ötven évvel ezelőtti, Bert Brecht -Kurt Weill-féle német átdolgozás formájában. Az olasz és a német opera, másrészt a francia és a bécsi operett egyeduralma takarta el előlünk az angol zenés drámai műfaj súlyosabb és könnyebb ágát egyaránt, Purcelltől és Händeltől Brittenig. Hozzájárult az ismeretlenséghez a szigetország elzártsága is. Pedig a múlt század második felében ért Arthur Sullivan daljátékai hasonló szerepet töltöttek be Londonban, mint Offenbach művei Párizsban, azzal a különbséggel, hogy Offenbach gyilkos szatíráival szemben Sullivan finomabb öniróniával gúnyolja ki hazájának és korának feudális-kapitalista társadalmát, Viktória királynő uralkodásának gyarmattartó és álszent világát, betűhöz ragaszkodó, kötelező jogszabályait, finomkodó, szentimentális hölgyeit, velük szemben pedig az őszintén uralkodó rabló-kalózok szabad társadalmát, mindnyájuk naiv, királyhű, osztálytudatos nacionalizmusát.



Zenei hangvétele közelebb áll az angol népdalkincshez, mint Offenbach stílus a franciáéhoz. Inkább  Kodály Háry Jánosának jellegére emlékeztet, habár dallamai nem népdalfeldolgozások, csak formában és hangulatban érződik származásuk.



Sullivan több mint húsz darabja közül néhányat a Népszínház a nyolcvanas években műsorára tűzött, de ezek – az egy Mikádó kivételével – nem keltettek visszhangot; a szentimentalizmushoz és naturalizmushoz szokott akkori magyar közönség az angol groteszk, száraz humor célzásait éppúgy nem értette, mint Offenbach vitriolos szatíráinak társadalomleleplező mondanivalóját. Azóta nem került színre hazánkban Sullivan, akit Angliában a nagy zenei és színpadi értékek közt tartanak számon, csak a Rádió mutatta be a háború óta a Mikádó, az Esküdtszéki tárgyalás és A Fruska című dalműveit.



Most tehát először hangzik fel Magyarországon A cornwalli kalóz. Eredeti címe:The Pirates of Penzance. Ez a helység délnyugat Anglia legnyugatibb csücskében, Cornwall tartomány tengerpartján fekszik. Hogy híres volt-e kalózairól, azt nem tudjuk, de hogy hősének figuráját nem a valóságból merítette Sullivan, az bizonyos. Mégis igaz a történet, a tükör torzít, de a kép reális.”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27142018-05-10 22:59:31

Kapcs. a 2179. számú bejegyzéshez



Kiegészítés:



Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja 

/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /



A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39



A verseket fordította: Fischer Sándor

 



Amikor a Rádió Dalszínháza műsorára tűzte ezt az operettfelvételt, az RTV Újságban Fischer Sándor előzetes jegyzetét olvashattuk ennek apropóján.



A következő sorokat olvashattuk tőle 1975-ben:



„Az angol zenés színpad alkotásai tulajdonképpen kétszázötven éve ismeretlenek nálunk… 1728-ban mutatták be Londonban Gay-Pepusch Koldusoperáját, az egyetlent, amely hazánkban népszerűvé vált, igaz, hogy csak ötven évvel ezelőtti, Bert Brecht -Kurt Weill-féle német átdolgozás formájában. Az olasz és a német opera, másrészt a francia és a bécsi operett egyeduralma takarta el előlünk az angol zenés drámai műfaj súlyosabb és könnyebb ágát egyaránt, Purcelltől és Händeltől Brittenig. Hozzájárult az ismeretlenséghez a szigetország elzártsága is. Pedig a múlt század második felében ért Arthur Sullivan daljátékai hasonló szerepet töltöttek be Londonban, mint Offenbach művei Párizsban, azzal a különbséggel, hogy Offenbach gyilkos szatíráival szemben Sullivan finomabb öniróniával gúnyolja ki hazájának és korának feudális-kapitalista társadalmát, Viktória királynő uralkodásának gyarmattartó és álszent világát, betűhöz ragaszkodó, kötelező jogszabályait, finomkodó, szentimentális hölgyeit, velük szemben pedig az őszintén uralkodó rabló-kalózok szabad társadalmát, mindnyájuk naiv, királyhű, osztálytudatos nacionalizmusát.



Zenei hangvétele közelebb áll az angol népdalkincshez, mint Offenbach stílus a franciáéhoz. Inkább  Kodály Háry Jánosának jellegére emlékeztet, habár dallamai nem népdalfeldolgozások, csak formában és hangulatban érződik származásuk.



Sullivan több mint húsz darabja közül néhányat a Népszínház a nyolcvanas években műsorára tűzött, de ezek – az egy Mikádó kivételével – nem keltettek visszhangot; a szentimentalizmushoz és naturalizmushoz szokott akkori magyar közönség az angol groteszk, száraz humor célzásait éppúgy nem értette, mint Offenbach vitriolos szatíráinak társadalomleleplező mondanivalóját. Azóta nem került színre hazánkban Sullivan, akit Angliában a nagy zenei és színpadi értékek közt tartanak számon, csak a Rádió mutatta be a háború óta a Mikádó, az Esküdtszéki tárgyalás és A Fruska című dalműveit.



Most tehát először hangzik fel Magyarországon A cornwalli kalóz. Eredeti címe:The Pirates of Penzance. Ez a helység délnyugat Anglia legnyugatibb csücskében, Cornwall tartomány tengerpartján fekszik. Hogy híres volt-e kalózairól, azt nem tudjuk, de hogy hősének figuráját nem a valóságból merítette Sullivan, az bizonyos. Mégis igaz a történet, a tükör torzít, de a kép reális.”



 


Lisztről emelkedetten • 9052018-05-10 19:24:32

Németországban lesz Liszt Ferenc befejezetlen operájának ősbemutatója



Origo/MTI 2018.05.09. 17:00



Weimarban lesz az ősbemutatója Liszt Ferenc befejezetlen operájának, a 170 éves Sardanapaló-nak.



Igaz, soha nem fejezte be, de 170 éve jegyezte le Liszt Ferenc a Sardanapalo című operáját, amelynek idén augusztusban lesz az ősbemutatója a németországi Weimarban. Az operát, amelynek csak az első felvonása készült el, a Staatskapelle Weimar szimfonikus zenekar adja elő koncertváltozatban augusztus 19-én és 20-án Kirill Karabics vezető karmester vezényletével, Joyce El-Khoury szopránnal és Charles Castronovo tenorral a főszerepben.



A Weimarban komponált és most elsőként ott előadott zeneművet közvetíti a Deutschlandfunk rádió kulturális csatornája, az Audite zeneműkiadó pedig lemezen jelenteti meg. Az elfelejtett operát, amelynek kézirata a weimari Goethe- és Schiller Archívumban porosodott az elmúlt 170 évben,



David Trippett, a Cambridge-i Egyetem professzora keltette életre Liszt saját instrukcióit figyelembe véve. Trippett több mint tíz évvel ezelőtt bukkant a nagyrészt gyorsírással papírra vetett kéziratra, amelyet töredékes, olvashatatlan és érthetetlen dokumentumként tartottak számon. Az elmúlt három évben Trippett belemélyedt a kéziratba, aminek eredményeként tavaly júniusban egy tízperces ízelítőt mutattak be az operából a BBC Cardiff Singer of the Worldelnevezésű nagy múltú énekversenyen a feltörekvő örmény szopránénekes, Anus Hovhanniszján közreműködésével.



Trippett szerint a fennmaradt anyag lélegzetelállító: egyedülálló ötvözése az olaszos líraiságnak és a finoman hangolt innovációnak. Szerinte semmi ehhez fogható nem létezik az operairodalomban.



Megtalálható benne a Lisztre jellemző mézédes zenei nyelv, ám az is érezhető rajta, hogy a zeneszerző ekkortájt kezdte felfedezni magának Wagner operáit. Trippett azt is mondta, „ennek az operának az egyetlen forrásanyaga egy 111 oldalas kézirat zongorakottákkal és vokális részekkel. Mindig is úgy tartották, hogy lehetetlen összeilleszteni a művet, ám alapos vizsgálattal kiderült, hogy Liszt minden szükséges részletet lejegyzett az első felvonáshoz.”



Trippett szerint Liszt hét éven át dolgozott az operán, amelynek librettója alapjául Lord Byron 1821-ben megjelent tragédiája szolgált Sardanapalról, az utolsó asszír királyról. A békeszerető királyt a politikánál és a háborúnál jobban érdekel a mulatozás és a nők, elítéli az erőszakot és a brutalitást, és naivan hisz az emberiség természetes jóságában. Lázadók azonban letaszítják trónjáról és ezért felgyújtja önmagát és kedvesét.



Liszt operája Saradanapalo és kedvenc ágyasa, Mirra szerelméről szól, aki megpróbálja rávenni a királyt, hogy menjen háborúba, védje meg birodalmát.



Liszt a művel 1852-ben felhagyott az után, hogy elkezdett Wagner-operákat vezényelni Weimarban.



A mű kritikai kottakiadása 2019-ban jelenik meg az Editio Musica Budapest gondozásában.



Az ősbemutató karmestere, Kirill Karabics azt mondta, „Liszt Ferenc nevét soha nem kapcsolták össze az olasz operával. Nagyon boldog vagyok, hogy a Sardanapalo premierjét vezényelhetem Weimarban. Ez a felfedezés nemcsak Liszt zenei örökségében, hanem a 19. század zenetörténelmében nyit új fejezetet.”


Operett, mint színpadi műfaj • 35952018-05-10 12:20:42

A Maya is volt már repertoáron, igaz, évtizedekkel ezelőtt.  Bizony, a Hawaii rózsája kellene, ahogyan a Gül baba is - és sok minden más operett még.



A Cigányprímást az Operettszínház palettájáról hiányolom, de a Lili bárónő is csak a raktárszínházban megy - zongorakísérettel; most kap egy jubileumi zenekaros előadást a nagyszínpadon, egyszeri alkalomra - miért nem marad ott tartósan???.


Operett, mint színpadi műfaj • 35922018-05-10 11:09:02

Felújítás lesz Huszkától a Mária főhadnagy - koprodukcióban más színházzal mutatják be a következő évadban.



De igazad van, olyan vadonatúj operettbemutató, mint ami volt legutóbb a Kékszakáll, most nem lesz. Én is vártam volna megint egy új operett színpadra állítását. Korábbi években többször is szóba került Kálmán Imre Cigányprímása is - de aztán valahogyan mindig "elfelejtődött..."


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27132018-05-10 11:03:49

Csak emlegetnem kellett az előbbi bejegyzésemben Offenbachot!...



A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  operettműsorának mai adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégeit, Lukács Anita és Vadász Zsolt művészházaspárt kérdezte az Operettszínház elmúlt évadának nagysikerű Kékszakáll-bemutatójáról – melyben Vadász az egyik szereposztás címszerepét kapta meg.



Megtudhattuk tőlük, mekkora hatalmas rajongótábora van a darabnak, milyen átütő sikere volt a bemutatónak és a további előadásoknak, milyen a Székely Kriszta rendezésében futó darab; mennyire más és szokatlan mindaz, amit láthatunk-hallhatunk a színpadon eltérően attól a stílusirányzattól és hangzásvilágtól, hagyományoktól, amelyet nálunk  főleg a bécsi és a magyar operett képviselnek  - de most a találkozás az operett klasszikusának, létrehozójának,  Offenbachnak a közönség számára is újszerű  muzsikájával , mindenki számára revelációként hatott. (Az utolsó tíz évben mindössze egy Offenbach-operett, A párizsi élet került színre az Operettszínházban.)



Vadász Zsolt elmesélte, hogy egy francia csoport is megtekintette a Kékszakáll egyik előadását és el voltak ragadtatva tőle, mondták neki, hogy Franciaországban nem látható ilyen nívós, kiváló produkció, mint amivel itt, az Operettszínházban találkoztak.



Természetesen, a rádióadás jelentős részében ebből az operettből hangzottak fel részletek – több felvételről.



Jacques Offenbach: Kékszakáll



Nyitány (km. a Müncheni Rádió Zenekara)




  • Kékszakáll belépője (Vadász Zsolt és az Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel Silló István – az Operettszínház bemutató, élő előadásának hangfelvételéről, 2018.)



…Nevem Kékszakáll…”



A további részletekben a Rádió Dalszínházának teljes felvételéről szólaltak meg a dalok (Bemutatója: 1978. december 26., Kossuth adó 19.53 – 22.00. Fordította és rádióra alkalmazta: Fodor Ákos. Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)




  • Vadóc (Boulotte)  dala (Kalmár Magda)



„Akadna tán oly pásztorlányka, aki néhány dalra is vehető, ugye?.. Hallod-e, hallod, ejnye, de hallod, nem akarsz a kis Vadócot pajkosságra venni? Nem  akad, nem akad, nem akad… /És minden pajkos leánynak szükséges volt egy pajkos legény, akadna is, ki őt imádja, ám a hitvány nem néz felém…”




  • Oszkár gróf dala és az udvaroncok kara, I. felv. (Bende Zsolt és az MRT Énekkara)



„- Nagy barátunk! Várva várunk!…. /- Üdvözöllek, jó urak!...Urak a dalt!/- Kényes mesterségből él meg, tudja ezt, ki udvaronc…Hűség! Vérmes nagy remények! Ám gyakran másé lesz a konc!… Ám ha be akar futni ő…./Próbáljon meg fekve futni, fekve futni, fekve futni, akkor fog csak célba jutni, célba jutni, célba jutni , hogyha meg sem mozdul ő, célja úgy elérhető.  / … akkor fog csak célba jutni, hogyha meg sem mozdul ő, hogyha meg sem mozdul ő, célja, ugye, érthető?!”




  • Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből – rondó  (Házy Erzsébet)



„ – Mivel a kicsi lányt nem kérdi  már kicsi és a nagy-nagy úr, remeg a kicsi és megérzi,  nem örül, amit így tanult.   Lám ilyesmi tehát a kezdet, derűs és színes üdeség.  Vak államérdek nyeli már el, ideje sem volt élni még. És ura lett egy Kandeláber… /S egy szép napon elébe toppan egy kedves ifjú, finom úr.  És szépen szól hozzá, de nyomban, mitől ő sápad és pirul.  Nos, ilyesmi tehát a kezdet…  Uram, királyom, Kandeláber…”




  • A király belépője és Vadóc dala – Ballada (Kalmár Magda, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara)



„Szóljon a dal, az Udvar várja már…,kezdd már… Mint messzi földek vágyait, ismerjük a csodákat, így szoktunk újat látni, mint más soha se látott…” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara)




  • A III. felvonás fináléja  (Házy ErzsébetKalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)



„…Nevem Kékszakáll, új örömömre készen áll!”



 



Az operettműsor hátralévő idejében még két részlet hangzott el



Lehár Ferenc Víg özvegyéből:  



- Danilo és Hanna szerelmi kettőse, III.felv.  „Ajk az ajkon …Minden vágyam súgom lágyan…. Jöjj, szeress!...” (Lukács Anita és Vadász Zsolt)



- Grisette-dal  „Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla,…/ Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo, e moi!.../ Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, les grisettes de Paris, rittantouri tantiri!” (Oszvald Marika és Énekkar)



A beszélgetés során elhangzott,  hogy A víg özvegyet - A denevér és a Marica grófnő darabokkal együtt -  elvitte a színház társulata Olaszországba, Ravennába, majd Triesztbe is, ahol olasz nyelven tanulták be a szerepeket, aztán eljutottak a darabbal Belgiumba, ahol meg németül adták elő. Szó van arról - és erre esély mutatkozik -.  hogy külföldre, akár tengerentúlra is (keletre és nyugatra…) elvigyék A víg özvegyet, erről még folynak a tárgyalások…



 



A délelőtti operettadás Johann Strauss Mesék a bécsi erdőből c. keringőjének dallamaival ért véget (a MÁV Szimfonikusok Zenekarát Kesselyák Gergely vezényli – koncertfelvételről. )



 



A szokásos ismétlés, délután hat órakor kezdődik a Dankó Rádióban (az internen is elérhető, meghallgatható a műsor).


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27122018-05-10 08:55:45

A lista kapcsán, kiegészítve, jut eszembe,  1975 tavaszán  volt egy Offenbach-ciklus: két héten belül leadták: 





Az eljegyzés lámpafénynél



A varázshegedű



Az elisondói lány



A 66-os szám



Orfeusz az alvilágban



Fortúnio dala



A gerolsteini nagyhercegnő



Hoffmann meséi



 



Ezekhez  csatlakozott 1976-őszén mint új Offenbach-felvételek a rádióban, a két beígért darab is:



Piaci dámák



A sóhajok hídja.



 



1977-ben következett: A férj kopogtat új felvétele, 1978-ban a Kékszakáll és végül 1981-ben bemutatásra kerültek utolsóként a Szökött szerelmesek, valamint A párizsi élet is.



 



De ugyanígy volt Lehár-, Kálmán-, Huszka-ciklus is a rádióban, amikor rövid időn belül a rádió műsorára tűzte a szerzők válogatott, teljes operettfelvételét  - ezek előtte és utána egyenként  nagyon sokszor már a műsoron szerepeltek.



 



Szép idők voltak azok!


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27102018-05-09 23:36:06

Már többször utaltam rá, hogy a Magyar  Rádió  1949-től évtizedeken át heti, majd havi rendszerességgel mutatta be a hazai és a külföldi operett-termés legjavát; a Rádió Dalszínháza a klasszikus szerzők darabjai hazai művészekkel készített rádiófelvételeinek bemutatása mellett teret biztosított kortárs magyar komponistáknak is új szerzemények alkotására -komponálására, amelyeket aztán újdonságként a rádióban hallhatta a közönség. 



A  régi és új operettek, daljátékok, rádióoperettek zenés játékok stúdiófelvételei a bemutatókat követő évtizedek alatt számtalan ismétlést megértek a Kossuth, a Petőfi majd az URH adókon; de nem csak részletek formájában, hanem a teljes felvételt leadva: olykor hetente két-három operett is az adásba került!!!



Íme egy példa. Kiragadtam egy rádiós időszakot  - 1975. október 20.  és 1976. május 2.  -, melyből kiderül milyen operettek és mikor kerültek újólag műsorba (esetleg a sokadik ismétlésben), és ebből az is kitűnik, milyen időközönként követték egymást. Ezek mind teljes felvételek!



 



1976. október 20. – Johann Strauss: A cigánybáró



október 26. – Johann Strauss: Egy éj Velencében



október 30, - Johann Strauss: A királyné csipkekendője



november 2. – Johann Strauss: A denevér



november 7. – Schubert – Berté: Három a kislány



november 13. – Karl Millöcker: A koldusdiák



november 29. – Huszka Jenő: Gül Baba



december 7. – Lehár: A mosoly országa



december 16. – Szirmai Albert: Mágnás Miska



december 22. – Johann Strauss operetthangverseny közvetítése a Csepeli Munkásotthonból



december 26. – Kacsóh Pongrác: János vitéz



december 27. – Huszka Jenő: Bon herceg



december 31. – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő



1976. január 13. – Franz von Suppé: Pajkos diákok



január 20. - Florimond Hervé: Lili



január 27. – Fényes Szabolcs: Maya



január 30. – Arthur Sullivan: A Fruska



február 7. – Jacobi Viktor: Sybill



február 10. – Leo Fall: Sztambul rózsája



február 22. – Johann Strauss: A denevér



február 24. – Kálmán Imre: Cigányprímás



február 29. – Schubert – Berté: Három a kislány



március 3. – Arthur Sullivan: A mikádó



március 10. – Charles Lecocq: Az Angot asszony lánya



március 14. – Vincze Ottó: Cseberből-vederbe



március 20. – Farkas Ferenc: Csínom Palkó



március 21. – Robert Planquette: Rip van Winkle



március 28. – Kacsóh Pongrác: Rákóczi



március 30. – Lehár Ferenc: Tavasz



április 11. – Huszka Jenő: Szép Juhászné



április 13. – Behár György: Zátony



április 18. – Kálmán Imre: Marica grófnő



április 20. – Lehár Ferenc: A víg özvegy



április 27. – Jacques Offenbach: A szép Heléna



május 2. – Kerekes János: Hófehérke és a hét óriás



május 11. – Lehár Ferenc: Éva



(és még néhány darab talán ki is maradt a felsorolásból az időszak alatt)



Napjainkban annak is örülnünk kell – és persze örülünk is! -, hogy a néhány éve létező Dankó Rádió jóvoltából operettrészleteket hallunk, napi rendszerességgel – 56 percben.



 



De azon is érdemes elgondolkodni,  vajon mi sorsa lesz annak a megszámlálhatatlan teljes operettfelvételnek, annak a sok-sok értéknek, kincsnek, hangzó anyagnak, amelyet a Rádió archívuma őriz, s amely manapság csak részleteiben érhető el; tudván azt is, hogy időközben sok hanganyagot digitalizálva  CD-re mentettek.  


Palcsó Sándor • 2062018-05-09 22:05:56

1976. május 6., Kossuth Rádió, 19.35 –



„Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét”



A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye.



Vezényel: Medveczky Ádám



Közreműködik:



Szabó Csilla – zongora



Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor – ének.




  1. Farkas Ferenc: Rákóczi - kantáta („Aspirationes principis”)



II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen  és Ráday Pál soraira – bemutató



(Közreműködik: Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor)



 



fonix-sarok.hu/userfiles/rfo4/index191.html



Farkas Ferenc: „Aspirationes principis” című Rákóczi- kantáta (1976)



1976. május 6-án a Zeneakadémián, majd a Rádió augusztus 20-ai ünnepi műsorában mutatták be Farkas Ferenc „Aspirationes principis” című Rákóczi-kantátáját, Palcsó Sándor és Sólyom- Nagy Sándor szólójával, a Rádiózenekar előadásában, Medveczky Ádám vezényletével. 



A kantáta komponálására és bemutatására II. Rákóczi Ferenc születésének 300-ik évfordulója adott alkalmat. Rákóczi a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja, életének példája évszázadokon át a szabadságra vágyó, érte harcoló emberek jelképe. 



Farkas Ferenc zeneszerzőhöz különösen közel állt a Rákóczi-kor hangja, stílusa. Így beszélt róla:



„1943-ban a Rákóczi nótája c. film zenéjének komponálása idején tanulmányoztam először a kuruc zene stílusát és hangulatvilágát. Ezt tíz esztendővel később a Rákóczi hadnagya c. filmzenéje követte, majd további, e stíluskörbe tartozó kompozíciók: kísérőzene Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága c. színdarabjához, főképpen pedig a Csínom Palkó c. daljáték. A jubileumi megemlékezéssel kapcsolatos feladathoz beható filológiai tanulmányokat végeztem. Felhasználtam II. Rákóczi Ferenc önéletrajzának latin nyelven írt részleteit, Ráday Pál Kiáltványát a magyar nemzethez, Mikes Kelemen 1735. április 8-án írott, Rákóczi haláláról szóló levelét, valamint a konstantinápolyi sírfeliratot – és az ezek alapján kialakítható emberi vonások zenei ábrázolására vállalkoztam.” 



Farkas Ferenc Rákóczi-kantátájának bemutatója után Kárpáti János zenekritikus így kezdte írását:A Rákóczi-évforduló, több zeneszerzőnknek is alkalmat adott ünnepi művek komponálására. Minden művésznek egyformán joga van arra, hogy tiszteletét nemzeti múltunk e kimagasló alakja előtt alkotásban rója le, de – úgy érezzük – Farkas Ferenc tisztelgése mindenki másénál illetékesebb, hiszen ő már mintegy 30 év óta kerülgeti a témát, a kuruc kor zenéjét, nagy alakjait – belső vonzástól vezetve, függetlenül az évfordulók aktualitásától."



 



[A zeneakadémiai koncerten hallható volt még Chopin e-moll zongoraversenye és Schumann III. (Rajnai) Szimfóniája.]



 



1976. augusztus 20., Kossuth Rádió, 15.13 – 15.43



„Bemutatjuk új felvételünket”



Farkas Ferenc: Rákóczi - kantáta („Aspirationes principis”)



II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen  és Ráday Pál soraira 



Közreműködik: Palcsó Sándor, Sólyom-Nagy Sándor, valamint  a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye.



Vezényel: Medveczky Ádám





 


Operett, mint színpadi műfaj • 35902018-05-09 21:36:23

A Budapesti Operettszínház 2018/19-es évada



"Magyar szerzők, magyar történetek, legendás nagy magyarok - így lehetne jellemezni a Budapesti Operettszínház 2018/2019-es évadának új bemutatóit.  A Nagymező utcai teátrumban 7 premiert tartunk a következő szezonban, melyek közül 3 ősbemutató. Látható lesz az István, a király, a Maya, a Marica grófnő, a Molnár Ferenc klasszikusából, a Liliomból íródott Carousel, valamint a Semmelweis, a Tündér Lala, és A Pendragon legenda. A rendezők között a színházi szakma legjobbjai dolgoznak majd, mint Székely Kriszta, Béres Attila, Szabó Máté vagy Réthly Attila, de lehetőséget kap a legfiatalabb generáció is. Visszatér Szenteczki Zita, és első alkalommal dolgozik a társulattal Boross Martin. Emellett a korábbi évek tendenciáinak megfelelően több koprodukciós együttműködésre és vendégjátékra is sor kerül sor. Így a Zikkurat Színpadi Ügynökséggel közösen készül az Apáca Show Szente Vajk rendezésében, a Magyar Zenés Színházzal együttműködésben, a Bozsó József irányítása mellett készülő Mária főhadnagy, ami Békéscsabán és Veszprémben lesz látható, a Karinthy Színházzal kötött stratégiai megállapodás keretében pedig az Operettszínház színészei prózai szerepekben mutatkoznak be, és vendégként rendez majd Szabó P. Szilveszter. A közelmúltban új arculattal és honlappal jelentkező Budapesti Operettszínházban május 9-től kezdődött meg a bérletárusítás."


Kedvenc magyar operaelőadók • 10822018-05-09 11:43:24

M3 csatorna, 2018. május 9. szerda 13:15 - 14:10



Thália papnője - Neményi Lili emlékei



Portréfilm (1984)



(55')





A portréfilm a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe helyezve a színháztörténeti momentumokat.



Rendezte: Makk Károly



Írta: László Zsuzsa



Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili



(hirado.hu)



Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet.



László Zsuzsa ajánlja Makk Károly filmjét.



Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmem – írta László Zsuzsa.



“Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai….”


Operett, mint színpadi műfaj • 35892018-05-09 11:34:39

M3 csatorna, 2018. május 9. szerda 13:15 - 14:10



Thália papnője - Neményi Lili emlékei



Portréfilm (1984)



(55')





A portréfilm a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe helyezve a színháztörténeti momentumokat.



Rendezte: Makk Károly



Írta: László Zsuzsa



Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili



(hirado.hu)



Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet.



László Zsuzsa ajánlja Makk Károly filmjét.



Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmem – írta László Zsuzsa.



“Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai….”


Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók • 12292018-05-09 11:28:49

M3 csatorna, 2018. május 9. szerda 13:15 - 14:10



Thália papnője - Neményi Lili emlékei



Portréfilm (1984)



(55')





A portréfilm a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe helyezve a színháztörténeti momentumokat.



Rendezte: Makk Károly



Írta: László Zsuzsa



Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili



(hirado.hu)



Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet.



László Zsuzsa ajánlja Makk Károly filmjét.



Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmemírta László Zsuzsa.



“Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai….”


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27092018-05-09 11:08:02

Ezen a héten naponta Lukács Anitával és Vadász Zsolttal, az Operettszínház népszerű művészházaspárjával beszélget Nagy Ibolya, a Dankó Rádió operettműsorában.  Külföldi útjaikról, vendégszerepléseikről, a távoli országokban járva (Kína, Japán) a játszott magyar operettek népszerűségéről, fogadtatásukról, befogadásukról, a kialakított és megtapasztalt barátságokról (művészi kapcsolatok létrejöttéről) is szó esett a mai adásban.



De szóba került az is,  hogy mindketten operában is felléptek/énekelnek; Lukács Anita ezen túl említette egy kortárs operában alakított szerepét: az Énekesnő volt Beischer-Matyó Tamás Kreatív kapcsolatok című, Székely Kriszta rendezésében futó négyszereplős kamaradarabban (Frankó Tünde – Üzletasszony; Kendi Ludovik – Fotós; László Boldizsár – Programozó). Az Operettszínház és a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál közös produkciója 2016 után átkerült az Operettszínház új kamaratermébe (Kálmán Imre Teátrum – a volt Orfeum), ebben az évadban is játszották ezt a darabot.



A "Túl az Óperencián" adásában a következő zenék szólaltak meg:



Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony Hajnalcsillag fenn az égen(Tihanyi -Tóth Csaba)



Lehár Ferenc: A mosoly országa - Szu-Csong dala „Vágyom egy nő után” (Vadász Zsolt)



Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt -  Szenes Andor: Friderika



 a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10 A keresztmetszet-rádiófelvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József énekel, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarét és Szimfonikus Zenekarát  Sebestyén András vezényli.



 Erről a felvételről most három részlet csendült fel:




  • Közzene   

  • Kórusjelenet és Friderika dala (No. 17.) „Várunk Friderika Rád” (Andor Éva és az MRT Énekkarának Női kara)

  • Lenz dala (No.6.) „Báránykám, báránykám, csalfa lelkű mind a lány”  (Bende Zsolt)



Egy másik stúdiófelvételről szólalt még meg a Költő /Goethe/ dala: "Óh, lányka, ó, lánykám, imádlak én!" Kovács József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pál Tamás)



Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő




  • Szilvia belépője: Hajhó,hajhó...Messze délen zordon hegyek ölén...” (Lukács Anita)

  • Szilvia és Edvin kettőse: „A szerelem furcsa jószág…/Egy a szívem, egy a párom,  boldogságom tőled várom…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)

  • Szilvia és Edvin kettőse: „Ha bemegyek a csárdába, magam vagyok, hukk…/ Húzzad csak kivilágos virradatig…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)



Puccini: Gianni SchicchiLauretta áriája (Lukács Anita)



Az adás végén Lehár Ferenc Bécsi asszonyok című operettjének nyitánya  dallamait hallottuk. (A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Vincze Ottó vezényli)



Ezt az adást ismét meghallgathatjuk ma délután a Dankó Rádióban hat és hét óra között. („Túl az Óperencián”)


Bartók Béla (1881-1945) • 2072018-05-09 09:20:29

Bartók Rádió, ma 19:00- 19:3:0



Összhanghttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



- a zenei élet aktualitásai





Egy különleges életút tanúi - Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban





Szerk.-mv.: Katona Márta

(Ism. holnap, 

9.30)


Bartók Béla szellemisége • 2762018-05-09 09:20:01

Bartók Rádió, ma 19:00- 19:3:0



Összhanghttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



- a zenei élet aktualitásai





Egy különleges életút tanúi - Bartókné Pásztory Ditta hagyatéka a Zenetörténeti Múzeumban





Szerk.-mv.: Katona Márta

(Ism. holnap, 

9.30)


Callas • 4382018-05-08 15:02:51

Ma este stúdiófelvételről sugározza a Bartók Rádió:



19.00 – 19.30 Prológhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Vincenzo Bellini: A puritánok

 



A mikrofonnál: László Ferenc

Szerk.: Katona Márta



19:35 – 22.00



Vincenzo Bellini: A puritánokhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png



Háromfelvonásos opera



Szövegét Carlo Pepoli írta

 



Vez.: Tullio Serafin

Km. a Milánói Scala Énekkara (karig.: Vittore Veneziani) és Zenekara

 



Szereposztás:

Elvira - Maria Callas (szoprán),

Lord Arthur Talbot - Giuseppe di Stefano (tenor),

Sir Richard F- Rolando Panerai (bariton),

Sir George - Nicola Rossi-Lemeni (basszus),

Sir Brown - Angelo Mercuriali (tenor),

Henriette - Aurora Cattelani (mezzoszoprán)

Lord Walton - Carlo Forti (basszus)


Palcsó Sándor • 2052018-05-08 14:20:06

Palcsó Sándor egyik briliáns felvétele volt - a sok közül - a rádióban felvett Franz von Suppé-operett, a Pajkos diákok tenor szerepének énekhangja. 



Ideírom az Innocent Vincze Ernő magyar fordításában hallott részlet kivonatos dalszövegét; ezt a dalbetétet ma délelőtt sugározta a Dankó Rádió, és ma délután hat és hét óra között ismét leadja a Suppé-blokkban   "Túl az Óperencián".  (A műsor második felében)



A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39 



Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás



Két részlet csendült fel az operettből. Előbb az




  • Előzene és Geier kupléja (Várhelyi Endre)  - ez a dal is szenzációs a maga nemében és a remek tolmácsolásban!



„Minden ember pénzre vágyik, pénzt kíván! Mind csak egyet áhít, pénzt csak, pénzt csupán! .../Nincs nagyobb kéj-gyönyör, nincs a világon! … Pénzem csendülj!  S ha gyűjtelek, te gyűlj!  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!..."



 




  • Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (Palcsó Sándor, km. Szirmay Márta, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)



- Szabadítónk! Szabadítónk!  - Megmentőnk! Úgy jön ő!  /-A teljes bölcs fakultás … ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak….Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt! /- Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ... /-  Három sárkány!  Szörnyű bölcsek! - Mind a hármat le is győzted! /- Mind a három, mint a járom, oly nehéz volt, mondhatom. Türelemmel kellett várnom, míg megoldhatom.  Szépen bekopogtam úgy délfelé…  mikor a szobába beléptem ám…  a hölgyekhez kézcsókkal járultam én, és elmondtam kérelmem mily szerény .  … Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?   Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán?  Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám!  Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán. Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák… Így csevegtek,  így csipogtak, összevesztek, összefogtak, felugrottak és leültek, egyre jobban felhevültek. Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt, akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült! Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel, s úgy megy minden, ahogy kell, úgy megy minden, minden, minden…/-Koccintsunk hát! …  Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!..”



Ahogyan  Palcsó Sándor ezt a vicces elbeszélést előadja, kikarikírozva, jellegzetes tenor hangján elénekli,  utolérhetetlen művészetével,  arra, nincsenek szavak...


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5742018-05-08 14:00:25

Franz von Suppé: Pajkos diákok



Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (kórus)



Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő



(A dalszöveg - kivonatosan)



 



Brand, diák (bariton):



Szabadítónk! Szabadítónk! 



Frincke Léni, diák (alt):



Megmentőnk! Úgy jön ő!:



Fleck, diák (tenor):



A teljes bölcs fakultás …



Ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak…



Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt!



Diákok kara:



Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ...



Frincke Léni, diák (alt):



Három sárkány!  ...



Brand, diák (bariton):



Mind a hármat le is győzted!



Fleck, diák (tenor):



Mind a három, mint a járom,



Oly nehéz volt, mondhatom.



Türelemmel kellett várnom,



Míg megoldhatom.



Szépen bekopogtam úgy délfelé…  



Mikor a szobába beléptem ám…  



A hölgyekhez kézcsókkal járultam én,



És elmondtam kérelmem mily szerény.



Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?  



Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán? 



Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám! 



Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán.



Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák…



Így csevegtek,  így csipogtak,



Összevesztek, összefogtak,



Felugrottak és leültek,



Egyre jobban felhevültek.



Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt,



Akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült!



Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel,



S úgy megy minden, ahogy kell,



Úgy megy minden, minden, minden…



Diákok kara:



Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel,



S úgy megy minden, ahogy kell,



Fleck és a többi diák:



Úgy megy minden, minden, minden…



Koccintsunk hát!



Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!


Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek • 5732018-05-08 13:37:23

Franz von Suppé: Pajkos diákok



Geyer [Geier] uzsorás [tőkepénzes] kupléja



Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő



I. 



„Minden ember pénzre vágyik, pénzt kíván!



Mind csak egyet áhít, pénzt csak, pénzt csupán!



Nékem másnál több a pénzem, gyűjtöm én. 



Vérem forr, ha nézem, ó ez mind enyém!  



Lángra gyújt egy édes láz,



Boldogságom nincsen más. 



Egyetlen mámorom,



Ha pénzem számolom…  



Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,



Összesével,  egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  



Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,



S újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel! 



Édesem, nézzen ily jól tömött zsákot! ….



Nincs nagyobb kéj-gyönyör, nincs a világon! …



Pénzem csendülj! 



S ha gyűjtelek, te gyűlj!  



Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,



Összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  



Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,



Ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel,



Ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!



 



II. 



Nincsen szó, mely rám még hasson, nincsen vágy!



Elhagyott az asszony, el az ifjúság!



Minden régi gyönyörűség messze szállt!  



Egy maradt csak hű még, ez a pénzeszsák!  



Semmi más nem az enyém,



Már csak őt imádom én!  



Egyetlen mámorom,



Ha pénzem számolom:



Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,



Összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  



Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,



S újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel.



[Már mind ez nem tréfa múlt idők képe]….



Semmi sem vár , hiszen már úgyis vége…



Elmúlt és  kész.



Csak egy maradt: a pénz.  



Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,



Összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  



Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,



Ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel,



Ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!



 


Operett a magyar rádióban (1949-1990) • 27082018-05-08 13:17:12

Igen gazdag volt ma is az operettzenei kínálat a Dankó Rádió Túl az Operencián műsorán! 



Lukács Gyöngyi és Vadász Zsolt művészházaspárral beszélget továbbra is a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki több kuriózum-felvétel bejátszásával is megörvendeztetett bennünket.



Lehár Ferenc – Mérey Adolf magyar szövegével: A víg özvegy - Danilo belépője (Vadász Zsolt):



 „Ó szerelmetes szép hazám…/Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám…”   



Lehár Ferenc - Kulinyi Ernő magyar szövegével: Paganini– Eliza dala (Lukács Anita) - az Operettszínház Luxemburg grófja előadásának részeként, élő felvételről; vezényel: Szabó Mónika.



„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált…/ Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Szállj a vágy honába, vár csodák világa, szállj, szállj, szálljon szív el, szállj, szállj, szállj!...”



Lehár Ferenc - Gábor Andor magyar szövegével: Luxemburg grófja




  • Nyitó farsangi jelenet: „Farsang van, vígan áll a karnevál…” (MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) – Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00



Hungaroton felvételről (1964) 

Km.: Fővárosi Operettszínház zenekara és énekkara, vezényel: Breitner Tamás




  • Kórus és René belépője (Baksay Árpád és énekkar):



 „Farsang van, íme áll a karnevál….Éljen, éljen, éljen ő, a drága jó barátunk! .... Ő az úr hát nálunk!… /- Hálás vagyok, úgy boldogít ez a nagy ováció!  Szívből köszönöm, Párizsom! Valóban megható! /Hogy ősöm volt gróf Luxemburg, ama nagy tivornyák hőse, ezt eddigén nem sejtettem, most tettem szert az észre. A gazdag gróf, míg élt s henyélt, száz szolga leste parancsát, egy szép nap élte véget ért, rám testálta a rangját. A végrendeletével így lettem gróf ma éjjel, oly megható e pillanat, hogy szívem majdnem megszakad! / Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, mert fenn az ernyő, nincsen kas, nincs sosem ebbenegy garas! A szép lányok csókolnak, s az ördög él a holtnak, a grófi rangom ámítás, ó, semmi más!...”




  • Juliette és Armand Brissard kettőse (Zentai Anna, Rátonyi Róbert):



„- Kérem, nézzen most rám…/  /- türelem, türelem… /- Gimbelem, gombolom, légy enyém, angyalom, a félelemre nincs okom, hiszen szeretsz te, jól tudom…/…- Gombolom, gimbelem, a tiéd a szívem, a félelemre nincs okod, hiszen szeretlek/elveszlek, jól tudod!” 




  • Fleury és Basil kettőse, II. felv. (Honthy Hanna, Feleki Kamill)



„Nagy arszlán volt a kopasz úr…/ Polkatáncos, polkatáncos voltam deli legény…”




  • Juliette és Armand Brissard bohémkettőse (Zentai Anna, Rátonyi Róbert)



„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk… /- Hol nincs eleség, egy jó feleség oly élelmes…/ - Gyerünk, tubicám, se kocsink, se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk…”



 



És következtek a klasszikus operettirodalom egyik jeles bécsi képviselőjének szerzeményei:





Franz von Suppé - Innocent Vincze Ernő magyar szövegével: A szép Galathea



- a Bordal Lukács Anita  élő, koncertelőadás felvételéről, a dal végén bravúros, tündöklő  koloratúr kadenciákkal megtűzdelt énekében! (A Budapesti Operettszínház zenekarát Makláry László vezényli.)



„Bort igyál! ….Itt a pohár, az éltető ital…..igyáligyáligyál…”



 



Franz von Suppé - Innocent Vincze Ernő magyar szövegével: Pajkos diákok:



Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39 



Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás




  • Előzene és Geier kupléja (Várhelyi Endre) :



„Minden ember pénzre vágyik, pénzt kíván! Mind csak egyet áhít, pénzt csak, pénzt csupán! Nékem másnál több a pénzem, gyűjtöm én.  Vérem forr, ha nézem, ó ez mind enyém!  Lángra gyújt egy édes láz, boldogságom nincsen más.  Egyetlen mámorom, ha pénzem számolom…  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel!  Édesem, nézzen ilyen jól tömött zsákot! …. Nincs nagyobb kéj-gyönyör, nincs a világon! … Pénzem csendülj!  S ha gyűjtelek, te gyűlj!  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!



Nincsen szó, mely rám még hasson, nincsen vágy! Elhagyott az asszony, el az ifjúság! Minden régi gyönyörűség messze szállt!  Egy maradt csak hű még, ez a pénzeszsák!  Semmi más nem az enyém, már csak őt imádom én!  Egyetlen mámorom, ha pénzem számolom: egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel.  Már tréfa múlt idők képe….Semmi sem vár , hiszen már úgyis vége… Elmúlt és  kész. Csak egy maradt: a pénz.  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!




  • Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (Palcsó Sándor, km. Szirmay Márta, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)



- Szabadítónk! Szabadítónk!  - Megmentőnk! Úgy jön ő!  /-A teljes bölcs fakultás … ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak….Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt! /- Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ... /-  Három sárkány!  Szörnyű bölcsek! - Mind a hármat le is győzted! /- Mind a három, mint a járom, oly nehéz volt, mondhatom. Türelemmel kellett várnom, míg megoldhatom.  Szépen bekopogtam úgy délfelé…  mikor a szobába beléptem ám…  a hölgyekhez kézcsókkal járultam én, és elmondtam kérelmem mily szerény .  … Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?   Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán?  Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám!  Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán. Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák… Így csevegtek,  így csipogtak, összevesztek, összefogtak, felugrottak és leültek, egyre jobban felhevültek. Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt, akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült! Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel, s úgy megy minden, ahogy kell, úgy megy minden, minden, minden…/-Koccintsunk hát! …  Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!..”



 



Kálmán Imre - Harsányi Zsolt magyar szövegével: Marica grófnő: Tasziló dala: Hej, cigány! (Vadász Zsolt)



„ Mit tudjátok ti benn, hogy idekint mi fáj. Hej, voltam én is egyszer büszke bálkirály…/ Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!...”



Az adás végére maradt:



Franz von Suppé: Tantaluszi kínok Nyitány (a Bécsi Filharmonikusokat Zubin Mehta vezényli)



Ezt a műsort ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban!


Házy Erzsébet művészete és pályája • 42652018-05-07 21:58:36

A most megjelent Házy Erzsébet-könyv szerzőjével - Klemen Terézia



- videointerjú



FELVIDÉKI NAPLÓ - 2018. május 07.


  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fejérvári Zoltán tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Shen Yue (zongora)
Shao Yingying (zongora)
"Shen Yue zongora diplomakoncertje"
J.S. BACH: Das Wohltemperierte Klavier, 2. kötet – D-dúr prelúdium és fúga, BWV 874
SCHUBERT: Három zongoradarab, D.946
BRAHMS: Hat zongoradarab, Op.118
MILHAUD: Scaramouche, Op.165b

19:00 : Budapest
Nádor Terem

A Harmonia Caelestis Barokk Zenekar szólistái:
Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona)
"Nagy Frigyes és zeneszerzői II."

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

MOZART: Requiem
A mai nap
született:
1928 • Hidas Frigyes, zeneszerző († 2007)
1929 • Beverly Sills, énekes († 2007)
elhunyt:
1934 • Gustav Holst, zeneszerző (sz. 1874)